HU225364B1 - Beating arrangement - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 225 364 Β1

A találmány tárgya ütőfej-elrendezés forgó-aprító géphez, amely ütőfej-elrendezésnek van egy tengely körül forgathatóan csapágyazott alapteste és egy vágóteste, amely az alaptestnek egy kinyúló részén oldhatóan rögzíthető. Forgó-aprító gépeknél ilyen ütőfejeket alkalmaznak ütőszerszámként például műanyaghoz, fához vagy hasonló anyagokhoz.

A DE 35 45 708 C2-ÖŐI ismert egy ütőfej-elrendezés, amelynél egy üregben egy betétkésként kialakított, szárral ellátott vágótest van cserélhetően rögzítve. A rögzítés csavarral történik, amely átmegy az alaptestnek egy furatán és a vágótest szárán. A szár a végén el van látva egy kiálló szöglettel, amely egy, az üregben lévő nyúlvány mögé akaszkodik. Ezenkívül a szár el van látva egy profillal, amely az üregben lévő komplemens profilba belenyúlik. Ezáltal a betétkés nagy erőknél is a helyén van tartva. Az ütőfej csúcsa rendszerint annyira elhasználódik, hogy az ütőfej forgómozgása mentén egy él képződik. A leírt ütőfej-elrendezés előállítása a bonyolult formája folytán költséges.

A DE-OS 29 43 456-ból ismeretes egy készülék fakéreg és egyéves növények aprítására. A készüléknek része egy forgótest, amelynek kerülete közelében ütőfejek vannak elfordíthatóan elhelyezve. Mindegyik ütőfej két részből áll, egy alaptestből, amely az egyik végén a forgótesten elfordíthatóan csapágyazva van, és egy vágótestből, amely az ütőfej körülfordulási irány szerint elülső felületére van felhelyezve. Ezen vágótestek cserélhetően vannak az egyes ütőfejekre erősítve, mert a készülék üzemelése közben gyors kopásnak vannak kitéve, és így anélkül ki lehet cserélni őket új vágótestre, hogy evégett a teljes ütőfejet ki kellene cserélni.

Mindkét elrendezésnél viszonylag sok anyag - nevezetesen a teljes vágótest - válik használhatatlanná, amikor a vágócsúcsot kicserélik.

A találmány feladata egyszerűen cserélhető vágótesttel ellátott olyan ütőfej-elrendezést megalkotni, amelynél minél kevesebb anyag használódik el. Ezenkívül a találmánynak feladata még olyan ütőfej-elrendezés megalkotása, amelyet egyszerűen elő lehet állítani. A találmánynak az is feladata még, hogy olyan ütőfej-elrendezést alkossunk meg, amelynél jó az alaptestre irányuló erőátvitel.

Kiindulva egy forgó-aprító géphez való ütőfej-elrendezésből, amelynek van egy tengely körül forgathatóan csapágyazott alapteste és egy vágóteste, amely az alaptestnek egy kinyúló részére oldhatóan felhelyezhető, a kitűzött feladatokat a találmány értelmében olyan ütőfej-elrendezéssel oldjuk meg, amelynél a kinyúló rész körülfordulási irány szerint elülső felületére rá van formázva egy kiálló profil, amelyre a vágótest alakzáróan felhelyezhető. így alakzárás révén optimális erőátvitelt érünk el. Az aprítandó anyag rendszerint nagy erőket gyakorol különböző irányokban a vágótestre és a vágótesten keresztül az ütőfej-elrendezés alaptestére is. Az alakzárás biztosította erőátvitel révén az ütőfej-elrendezés nemcsak a vágótest mozgási irányára merőleges erőket, hanem az aprítandó anyagnak az ütőfejre ható összes más irányú erőit is fel tudja venni.

A rögzítőelemek - például csavarok és hasonlók - nincsenek kitéve mértéktelen terhelésnek.

Az alaptesten lévő profil megfelel egy másik profilnak - például egy üregnek -, amely a vágótestben van kialakítva. Ezáltal a vágótest kisebb térfogatú lesz, ami arányosan kevesebb anyagfelhasználást jelent.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakja esetén a profilnak kiemelkedő gúlacsonkalakja van, amely gúlacsonk alaplapja a kinyúló rész elülső felületének síkjában van. Ezt az alakot egyszerűen elő lehet állítani, és az anyagfelhasználást alkalmas módon csökkenti. A gúlacsonk oldalainak számával meg lehet szabni azon helyzetek számát, amelyekben a vágótestet rögziteni lehet. így feleslegessé válik a vágóéi helyzetének beállítása.

Előnyös módon a vágótestnek egy forgási kerületre tangenciális helyzetű síkra tükörszimmetrikus két vágóéle van. De be lehet tervezni több vágóélet is. Négyoldalú gúlacsonknál négy darab vágóélet is ki lehet alakítani. Amennyiben a gúlacsonknak négynél több oldala van, akkor a vágóélek számát értelemszerűen meg lehet növelni. Ezen kialakítás révén a vágótestet többszörösen alkalmazni lehet. Elhasználódás után csupán oldani kell a vágótest rögzítését, és egy, a geometriája által adott szöggel el kell fordítani, majd ismét rögzíteni kell. Ezáltal mind az anyagfelhasználást, mind az időráfordítást tovább csökkentjük.

A találmány egy további kiviteli alakja esetében a vágótest egy csavarral, amely a vágótesten és a profilon középen átmegy, fel van csavarozva. De bármilyen más rögzítési megoldás is elképzelhető, mivel az oldalirányú erőket már nem a csavar, hanem a profil veszi fel. Az alaptest előnyösen a kinyúló rész körülfordulási irány szerint hátulsó felületében egy üreggel van ellátva, amelybe a csavar számára egy anya besüllyeszthető. Ezáltal csökkentjük az anya terhelését és károsodását. Ezenkívül a szükséges csavarhossz is lerövidül. A fentieken túl a vágótest a körülfordulási irány szerint elülső felületben egy üreggel lehet ellátva, amelybe a csavar csavarfeje legalábbis részben besüllyeszthető. Ennek hatására csökken a csavarfejre ható terhelés és károsítás.

Avégett, hogy optimális vágóhatást érjünk el, ugyanakkor csekély legyen az alaptest károsodása és elhasználódása, a vágótestnek a forgási tengelytől távoli felülete előnyös módon ferdére le van vágva. Ez a felület az alaptestnek a ferdére levágott, tengelytől távoli felületével egy irányba esik, amikor a vágótest az alaptesten rögzítve van. Ezáltal minimalizáljuk az alaptest elhasználódását.

A vágótest vágóélei előnyös módon keményítve vannak, hogy hosszú legyen az élettartamuk.

A találmány kiviteli alakjai az aligénypontok tárgya. Az alábbiakban részletesebben ismertetjük az egyik kiviteli alakot a mellékelt rajzok alapján.

A rajzokon az

1. ábra egy alaptestből és egy rácsavarozott vágótestből álló ütőfej perspektivikus ábrázolása; a

HU 225 364 Β1

2. ábra az 1. ábra szerinti ütőfej vágótest nélküli perspektivikus ábrázolása; és végül a

3. ábra az 1. ábra szerinti ütőfej metszete.

Az 1. ábrán 10 hivatkozási jellel egy ütőfej van jelölve. A 10 ütőfej magában foglal egy 12 alaptestet és egy 14 csavarral rácsavarozott 16 vágótestet, amely a vágócsúcsot képezi. A 12 alaptest egy üreges 18 hengerből áll, amely egy 20 tengely körül forgathatóan csapágyazva van. Az üreges 18 hengerre rá van formázva egy 22 kinyúló rész. A 22 kinyúló rész lényegében véve lépcső alakúra van kialakítva, és a „lépcsőnek van egy 24 felülete, amelyre a 16 vágótest felfekszik. A 24 felület az 1. ábrán 26 nyíllal jelzett forgómozgás irányába néz. (gy a 24 felület a 12 alaptest elülső felületét képezi. A 16 vágótest a 12 alaptestre alakzáróan fekszik fel. A lépcső alakú elrendezés révén a 16 vágótestet a 12 alaptest két oldala körülveszi, és a 12 alaptesttel egy egységet képez, amelybe aprított anyag nem tud behatolni.

A16 vágótestnek a teljes szélességében egyforma, trapéz alakú keresztmetszete van. A trapéz kisebbik párhuzamos felülete a 16 vágótest hátsó oldalát képezi, amely a 12 alaptest elülső 24 felületére felfekszik. A 16 vágótest 28 elülső része keményítve van. Ezáltal késleltetjük a vágófelületek kopását. A 16 vágótest ki lehet alakítva két részből is, egy keményített elülső részből és egy nem keményített hátsó részből, amelyek egymással össze vannak kapcsolva.

A16 vágótest 28 elülső részének van két 30, 32 vágóéle, amelyek a 16 vágótest két átellenes oldalán egymással párhuzamosan vannak elhelyezve. Más kiviteli alakok esetében a 16 vágótest mindegyik oldalán el van helyezve egy-egy vágóéi, összesen tehát négy vágóéi, amelyek egymással mintegy 90 fokos szöget zárnak be. A 30, 32 vágóélek kissé kiállnak előre. Ennek megfelelően a 34, illetve 36 felület szöget bezárva kissé ferdén halad a vonatkozó élig. Ennek révén optimális vágóhatást érünk el. Kellő stabilitás elérése végett az elülső felület 38 középső része a 30, 32 vágóélek között egyenes, vagyis a 16 vágótest hátsó felületével párhuzamos helyzetű. A trapéz keresztmetszetének hegyesszöge a 40, 42 végeinél kissé le van törve. Ezt a 3. ábrán is szemléltettük.

A 12 alaptest hátulsó felülete, valamint a tengelytől távol eső 44 felülete nem pontosan sík. Ezáltal az aprítandó anyaggal szembeni ellenállást kissé lecsökkentjük. A tengelytől távol eső 44 felület olyan vezetésű, hogy a 16 vágótest oldalsó 46 felületéhez élektől mentesen csatlakozik.

A 2. ábrán a 12 alaptestet vágótest nélkül ábrázoltuk. Az ábrából kitűnik, hogy a 12 alaptest elülső 24 felületén egy gúlacsonk formájú ráformázott 50 profil található. Az 50 gúlacsonkban a 14 csavar számára ki van alakítva egy 52 furat. Az 54 oldalak egymással 90 fokos szöget zárnak be, és két oldalnak a 30, 32 vágóélekkel párhuzamos helyzetű oldaléléi vannak (3. ábra).

A 16 vágótest a hátoldalán egy üreggel van ellátva, amely az 50 profil komplemense. Ezen elrendezés révén a 16 vágótestet csak négy különböző helyzetben lehet az alaptestre rácsavarozni vagy bármilyen más módon azon rögzíteni. Helyzetbeállításra nincs szükség. Jelen esetben a 16 vágótest mindig úgy van felhelyezve, hogy a két 30,32 vágóéi közül az egyik az ütőfej forgási 20 tengelyével párhuzamos helyzetű. Amikor a vágóéi elhasználódás folytán eltompult, oldjuk a 14 csavart, elfordítjuk a vágótestet 180 fokkal, majd ismét rögzítjük a 14 csavarral. így a korábbi vágóéi helyét egy „friss” vágóéi foglalja el. Amennyiben a 16 vágótest mindegyik oldala el van látva egy-egy vágóéllel, akkor a vágótestet kétszeres helyett négyszeresen lehet használni. Ha még több vágóéit kellene biztosítani, akkor az 50 gúiacsonk oldalainak számát meg kell növelni.

A 12 alaptest hátulsó oldalában egy 60 üreg van. A 14 csavar átmegy egy, a 16 vágótestben lévő furaton és az alaptestben lévő 52 furaton. A 60 üregben el van helyezve a 14 csavar számára egy vele összecsavarható 64 anya. Ezen megoldás révén az 52 furatot és a 16 vágótestben lévő furatot nem kell menettel ellátni, ami egyébként szintén lehetséges megoldás. A védett helyzetük révén a csavarfejre és a 64 anyára nem vagy csak csekély mértékben hat az aprítandó anyag.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Ütőfej (10) forgó-aprító géphez, amely ütőfejnek (10) része (a) egy alaptest (12), amely alaptestnek (12) van egy lengőcsapágya, amelynek révén az ütőfej (10) egy forgórészen egy, a forgórész tengelyével párhuzamos elfordulási tengely (20) körül elfordíthatóan csuklózva van, és amely alaptestnek (12) van egy, a forgórész körülfordulási iránya szerint elülső, az alaptest (12) teljes szélességére kiterjedő felülete, amely egy ferde felület és egy ahhoz csatlakozó sík felület (24) révén egy lépcsőt képez, amely az alaptestnek (12) egy csökkentett vastagságú, lapszerű végrészét (22) határolja, (b) egy vágótest (16), amely ugyancsak az alaptest (12) teljes szélességére kiterjed, és amelynek van egy sík alapfelületet képező talpa, és amelynek mindkét végén ki van alakítva egy-egy kiálló, ék alakú, keresztmetszetben háromszög alapformájú vágóéi az elfordulási tengellyel (20) párhuzamos élekkel (30, 32), és (c) eszközök a vágótestnek (16) az alaptesten (12) rögzítésére olyan helyzetben, amelyben a vágótest sík alapfelülete a lépcső sík felületére (24) felfekszik, azzal jellemezve, hogy (d) a vágóéleknek ferdén kifelé elhelyezkedő, a vágótest (16) sík alapfelületéhez csatlakozó sík külső felületei vannak, (e) a vágótest (16) sík alapfelülete fölé ferdén kifelé kiálló vágóélek közül egy külső az élével (30) az alaptestnek (12) az elfordulási tengellyel (20) átellenes külső vége fölé áll ki, (f) a sík felületre (24) rá van formázva egy kiálló rész (50), amelyre a vágótest (16) egy azzal komplemens, a vágótest (16) alapfelületében kialakított üregével ráül, és (g) a vágótest (16) a belső vágóélének a külső felületével és a sík alapfelületével az alaptest (12) lépcső3

   HU 225 364 Β1 jére alakzáróan felfekszik, úgyhogy az alaptest (12) a vágótestet (16) két oldalról szorosan körülveszi.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti ütőfej (10), azzal jellemezve, hogy a kiálló résznek (50) kiemelkedő gúlacsonkalakja van, amely gúlacsonk alaplapja a végrész (22) elülső felületének síkjában van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ütőfej (10), azzal jellemezve, hogy a vágótestnek (16) egy forgási kerületre tangenciális helyzetű síkra tükörszimmetrikus két vágóéle van.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti ütőfej (10), azzal jellemezve, hogy a vágótest (16) egy csavarral (14), amely a vágótesten (16) és a kiálló részen (50) középen átmegy, fel van csavarozva.
5. 5. A 4. igénypont szerinti ütőfej (10), azzal jellemezve, hogy az alaptest (12) a végrész (22) körülfordulási irány szerint hátulsó felületében egy üreggel (60) van ellátva, amelybe a csavar (14) számára egy anya (64) besüllyeszthető.
6. 6. A 4. igénypont szerinti ütőfej (10), azzal jellemezve, hogy a vágótest (16) a körülfordulási irány szerint elülső felületében egy üreggel (62) van ellátva, amelybe a csavar (14) csavarfeje besüllyeszthető.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti ütőfej (10), azzal jellemezve, hogy a vágótestnek (16) a forgási tengelytől (20) távoli felülete (46) ferdére le van vágva, és az alaptestnek (12) a ferdére levágott, tengelytől (20) távoli felületével (44) egy irányba esik, amikor a vágótest (16) az alaptesten (12) rögzítve van.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti ütőfej (10), azzal jellemezve, hogy a vágótest (16) vágóélei (30, 32) keményítve vannak.