HU225363B1 - Pharmaceutical combination preparations containing erythropoietin and iron preparations - Google Patents

Pharmaceutical combination preparations containing erythropoietin and iron preparations Download PDF

Info

Publication number
HU225363B1
HU225363B1 HU9900357A HUP9900357A HU225363B1 HU 225363 B1 HU225363 B1 HU 225363B1 HU 9900357 A HU9900357 A HU 9900357A HU P9900357 A HUP9900357 A HU P9900357A HU 225363 B1 HU225363 B1 HU 225363B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
iron
erythropoietin
units
ferritin
preparation
Prior art date
Application number
HU9900357A
Other languages
English (en)
Inventor
Paul Lehmann
Original Assignee
Boehringer Mannheim Gmbh
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Boehringer Mannheim Gmbh filed Critical Boehringer Mannheim Gmbh
Publication of HUP9900357A2 publication Critical patent/HUP9900357A2/hu
Publication of HUP9900357A3 publication Critical patent/HUP9900357A3/hu
Publication of HU225363B1 publication Critical patent/HU225363B1/hu

Links

Classifications

    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • A61K38/16Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • A61K38/17Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • A61K38/18Growth factors; Growth regulators
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • A61K38/16Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • A61K38/17Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • A61K38/18Growth factors; Growth regulators
    • A61K38/1816Erythropoietin [EPO]
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P43/00Drugs for specific purposes, not provided for in groups A61P1/00-A61P41/00
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P7/00Drugs for disorders of the blood or the extracellular fluid
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P7/00Drugs for disorders of the blood or the extracellular fluid
    • A61P7/06Antianaemics

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Diabetes (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Acyclic And Carbocyclic Compounds In Medicinal Compositions (AREA)
  • Medicinal Preparation (AREA)
  • Investigating Or Analysing Biological Materials (AREA)
  • Measuring Or Testing Involving Enzymes Or Micro-Organisms (AREA)

Description

A találmány eritropoietint és vaskészítményt tartalmazó kombinált gyógyszerkészítményekre vonatkozik.
Közelebbről ezek a készítmények anémia vagy hemodializises betegek kezelésére alkalmazhatók.
A találmány szerinti kombinált gyógyszerkészítmények 2000-7000 egység rekombináns humán eritropoíetint (rhEPO) és 1-20 mg vasionnak megfelelő mennyiségű fiziológiásán elviselhető vaskészítményt tartalmaz, és az rhEPO és az említett vaskészítmény lehet különálló adagolási formában vagy egyesített adagolási formában.
Az anémiában szenvedő, különösen transzfúzió által indukált anémiában szenvedő hemodialízises betegek rekombináns eritropoietinnel történő kezelése jól ismert. A krónikus betegségekkel kapcsolatos anémia világszerte a második leggyakrabban előforduló anémiaforma.
Az olyan anémiákban, amelyeket a csontvelőben az eritropoiezis csökkent mértékű végbemenetele vagy a vas újrahasznosításának rendellenességei okoznak, elsődleges jellemző az eritrociták csökkent regenerálódása. Az eritrociták regenerálódásának napi körülbelül 1%-os csökkenésével az anémia csak 1-3 hét után detektálható klinikailag. A normális eritropoiezisben a napi vasszükséglet 25 mg. Ebből csak körülbelül 1 mg származik a táplálékból, a szükséglet nagy részét az elöregedett eritrociták bomlása után a hemoglobinból származó vas újrahasznosítása fedezi. Krónikus betegségekben a retikuláris sejtek vaskibocsátása nagymértékben csökken. A vas a retikuloendoteliális rendszerben marad és nem férhető hozzá az eritropoiezis számára. Ezért ezt belső vashiánynak is nevezik, ahol a normális kompenzációs mechanizmusok kiváltódása nem teljes. Tipikus a retikulocitopénia és az anémia kompenzálásához szükséges eritropoiezis hiperpláziájának hiánya. Az eritropoietin kiválasztásának vagy aktivitásának csökkenése egy további patogén faktor lehet. így például a vas metabolizmusának jelentős változását kompenzálhatja a transzferrin fokozott képződése. Vagyis az alapvető rendellenességet az jelenti, hogy a vas nem jut a vasdepókból (a retikuloendoteliális sejtekben) a plazmába (és így az eritronba sem), így nem váltódik ki a normális kompenzálómechanizmus. A rekombináns eritropoietin adagolását olyan kezelésben alkalmazzák, amely az eritrociták számának jelentős emelését eredményezi.
A klinikai kémiai vizsgálatokban a szérumferritin koncentrációját az anémia és a vasmetabolizmus rendellenességeinek diagnosztizálására határozzák meg. Amennyiben egy krónikus betegséggel kapcsolatos anémia mellett valóságos vashiány van, a ferritin nem emelkedik (a legtöbb esetben 90-95 ng/ml érték alatt marad). Ha fertőzés, gyulladás vagy rosszindulatú daganatos betegség klinikai jelei is mutatkoznak, ez az érték a vashiány és krónikus betegséggel kapcsolatos anémia kombinációjára utal. Mivel a szérumbeli ferritin ilyen betegségekben egy akut fázisú proteinként is reagálhat, az eritrocitákbeli ferritin mérése diagnosztikailag jobban alkalmazható.
A test teljes vastartalma férfiak esetén körülbelül 3,5 g és nők esetén körülbelül 2,5 g. A vas megtalálható az aktív metabolizmusban és a tárolószervekben. Férfiaknál az aktív rész átlagosan 2100 mg a hemoglobinban, 200 mg a mioglobinban, 150 mg a szöveti enzimekben (hem és nemhem), valamint 3 mg a vastranszportáló szervekben található. A szövetekben a vas intracellulárisan ferritin (700 mg) és hemosziderin (300 mg) formájában tárolódik.
A vas biológiai hozzáférhetőségében patofiziológiás rendellenesség lehet, és a vas abszorpciója a szervezetben csökken. Naponta a táplálékban hozzáférhető mintegy 10 mg-ból felnőtt esetén körülbelül 1 mg szívódik fel. Vashiány esetén a felszívódás fokozódik, ez azonban ritkán haladja meg az 5-6 mg-ot, hacsak külön nem adagolnak vasat. A vas felszívódásának pontos mechanizmusa nem ismeretes. A szabályozást döntő mértékben a bélnyálkahártyasejtek fejtik ki. Úgy tűnik, hogy a nyálkahártya számára a kritikus jelet a szervezet teljes vastartalma jelenti. Megállapították, hogy a szérumferritin koncentrációja fordított összefüggésben van a vas abszorpciójának mértékével.
A vasat a bélnyálkahártyasejtek szállítják a transzferrinhez. Ez a vastranszportáló fehérje két vaskötő helyet tartalmaz, és a májban szintetizálódik. így tehát létezik egy olyan mechanizmus, amely szerint a vasat sejtek (például bélnyálkahártya, makrofág) veszik át, és szállítják az eritroblasztok, placentasejtek vagy májsejtek specifikus membránreceptoraihoz. A transzferrin/vasreceptor komplex az endocitózis útján bejut az eritrocita prekurzorsejtekbe, ahol a vas a mitokondriumokhoz kerül. Itt a vasból és protoporfirinből hem képződik.
Az eritropoiezis számára fölösleges vasat a transzferrin kétféle típusú tárolószervbe szállítja. A legfontosabb depó a ferritin. Ezt egy vasmagot körülzáró proteinek heterogén csoportja alkotja, amely oldható, és a májban (hepatociták), csontvelőben, lépben (makrofágok), eritrocitákban és a szérumban (körülbelül 100 ng/ml) az aktív tárolást képviseli. A ferritin szövetekben jelen levő része nagymértékben labilis és gyorsan hozzáférhető, ha vasra van szükség. A keringésben levő szérumbeli ferritin a retikuloendoteliális rendszerből származik, és keringésbeli koncentrációja párhuzamos a szervezet teljes vastartalmával (1 ng/ml megfelel 8 mg vastartaléknak).
Hemodialízises és rhEPO-val kezelt betegek esetén a vasszükséglet jelentősnek mutatkozott. Az ilyen betegeknek rendszerint vasat is adagolnak, mivel az EPO optimális hatását csak akkor képes kifejteni, ha a szervezet megfelelő vastartalékai a lehető legjobban fel vannak töltve. Napjainkig szokás, hogy a vaskészítmények nagy dózisát adagolják ahhoz, hogy a vastartalékok a lehető legjobban feltöltődjenek. A vaskészítmények fölösleges dózisa azonban nemkívánatos mellékhatásokat okozhat. Különösen a vaskészítmények intravénás adagolása nem biztonságos fiziológiai szempontból, a vasionok különös toxicitása miatt. Olyan betegek esetén, ahol ismeretesek az allergiás reakciók, például asztma, egyes vaskészítmények alkalmazása éppen ellenjavallt. A vastartalékok telítettségi értékének meghatározása a ferritin proteinmeghatározásával és a
HU 225 363 Β1 transzferrintelítettség megállapításával lehetséges (M. Wick, W. Pingerra, P. Lehmann, „Eisenstoffwechsel, Diagnose und Therapie dér Anámien”, 5-14., 38-55., 65-80., 94-98. oldal, harmadik bővített kiadás, 1996. szeptember, Springer Verlag, Vienna, New York), ahol a transzferrintelítettség a vas áramlását reprezentálja, a tartalékokból a csontvelőbe, míg a szérumferritin értéke a tárolt vas mértékét jelenti.
A vastartalékokat akkor tekintjük „feltöltött”-nek, ha a szérumferritin koncentrációja >150 pg/l, és a transzferrintelítettség >20%. P. Grützmacher és munkatársai a Clinical Nephrology, 38, 1, 92-97. oldal (1992) irodalmi helyen ismertetik, hogy az EPO-terápia maximális válasza ilyen körülmények között várható el.
Manapság az EPO-val kezelt dialízises betegek vasterápiája esetén egy „korrekciós fázis”-ról és egy „fenntartó fázis”-ról beszélnek. A korrekciós fázis során a vaskészítményt a lehető legmagasabb dózisban adagolják a vastartalékok lehető leggyorsabb feltöltése érdekében. Ilyenkor az alkalmas vaskészítmények adagolása előnyösen intravénás boluszinjekció formájában történik. A vastartalékok feltöltöttségét azután a fenntartási fázisban alacsonyabb vasdózis alkalmazásával fenntartják. Ebben a fázisban az alkalmas vaskészítmények adagolása nem gyors boluszinjekció formájában történik, hanem szokásos infúziós készítmények vagy orális adagolás útján.
Az rhEPO-val kezelt hemodialízises betegek vasszükséglete mind a korrekciós, mind a fenntartási fázisban jelentős lehet. A korrekciós fázisban 1 g/dl hemoglobin szintetizálásához 150 mg vasra van szükség, amely vagy az endogén vaskészletekből származik, vagy kívülről kell adagolni. A fenntartási fázisban hasonlóképpen fokozott vasszükséglet áll fenn, mert a hemodialízises betegek minden egyes kezelése kisebb vérveszteséggel jár. Egy év alatt a vasveszteséget mintegy 1000 mg vas értékre (3 mg/nap) becsülik. Hosszú távon az ilyen veszteség csak exogén úton egyensúlyozható ki. E célra elméletileg mind az orális, mind az intravénás adagolási forma megfelelő.
Az orálisan adagolt vas felszívódása mindössze 1 mg/nap, és különösen erőltetett esetben 3 mg/nap alatti [mintegy 300 mg Fe(lll)/nap orális adagolásával], nagyobb mennyiségű vasat sokkal előnyösebb intravénásán adagolni. A német gyógyszerpiacon jelenleg az intravénás adagoláshoz két vaskészítmény kapható. Ezek a „ferrlecit” és a „ferrum vitis” gyógyszerek. A ferrlecit egy vas(lll)-glukonát komplex, míg a ferrum vitis egy vas(lll)-hidroxid-szacharát komplex.
A hosszú ideig tartó, nagy dózisban történő orális vasterápia különböző problémái viszonylag könnyen elkerülhetők a vas(lll) intravénás, szubkután adagolásával a hemodialízis kezelés során, mivel intravénás, szubkután úton biztonságosan hozzáférhető, és az injekciók további terhelés nélkül adagolhatok a betegeknek. Az utóbbi években ez az eljárásmód széles körben elterjedt azon feltételezés alapján, hogy a ferrlecit és a ferrum vitis készítmények esetén viszonylag kevés mellékhatás lép fel. Eközben azonban az autológ vérátömlesztéssel kapcsolatos ferrlecitterápia esetén kimutattak néhány mellékhatást, és így a parenterális ferrlecitterápia esetén az adagolási határokat jelentősen csökkentették. Felfigyeltek a lehetséges keringési reakciókra, amelyek egészen az összeomlásig terjedhetnek, valamint az anafilaxiás reakciók lehetséges előfordulására. Ezenkívül a maximális megengedhető napi dózist két 5 ml-es ampullában határozták meg, ami 125 mg vasnak felel meg.
A két vaskészítmény intravénás adagolása tehát nem triviális, mert a két gyógyszer adagolása esetén mellékhatások várhatók, különösen akkor, ha viszonylag gyorsan nagyobb mennyiségeket kell adagolni. Ezenkívül a vaskészítmények intravénás adagolása problémákat okozhat akut fázisú reakciók formájában, ha a vas dózisa túl magas, vagy az adagolás nincs egyensúlyban az EPO dózisával.
Nyilvánvaló, hogy az EPO-val kezelt dialízises betegeknek adagolt nagy vasdózisok hátránnyal járnak. Jelentősen fokozódik a szívinfarktus veszélye, valamint a vascirrózis kifejlődésének a veszélye. A dialízises betegek kezelése során a kellő vasellátás, valamint a vashiány meghatározásának alkalmas módszere jelentős terápiás előnyt biztosít, mert a vas nem kellő hozzáférhetősége az EPO nem kellő hatékonyságának és az EPO-val szembeni ellenállásnak egyik fő oka.
A vastartalmú készítmények fölöslegesen magas dózisa vasmérgezést is okozhat. Az elemi vas toxikus hatást fejt ki a gyomor-bél rendszerre, a kardiovaszkuláris és a központi idegrendszerre. Az elemi vas orális letális dózisa 200 és 250 mg/kg között van. A leggyakrabban használt vastabletták a ferroszulfát (körülbelül 20% elemi vastartalommal), ferrofumarát (körülbelül 30% elemi vastartalommal) és a ferroglukonát (körülbelül 10% elemi vastartalommal).
A vasmérgezésnek négy tipikus fázisa van. Az első fázisban (a mérgezés utáni első 6 órában) hányás, hasmenés, hiperizgatottság, gyomorfájdalom, rohamok, apátia és kóma fordulhat elő. A gyomor-bél rendszeri nyálkahártya irritációja hemorrágiás gasztritiszt okozhat. Magas szérumszintek esetén szapora légzés, szapora szívverés, alacsony vérnyomás, sokk, kóma és metabolikus acidózis fordulhat elő. A második fázisban (a mérgezés utáni első 10-14 órában) egy latens perióduson belül, ami 24 óráig terjedhet, látszólagos javulás következik be. A harmadik fázisban (a mérgezés utáni 12-48 órában) sokk, hipoperfúzió és hipoglikémia fordulhat elő. A szérumbeli vasszint normális lehet. A máj károsodása megemelkedett GPT-szinttel, láz, leukocitózis, zavart koagulálás, T-inverzió az ECGben, zavart tájékozódóképesség, nyugtalanság, apátia, támadásra való hajlam, kóma, sokk, acidózis és halál fordulhat elő. A negyedik fázisban (2-5 héttel később) a gyomorzár, antrum vagy más intesztinális elzáródás, májcirrózis vagy a központi idegrendszer károsodása következhet be.
A találmány tárgya tehát olyan kombinációs készítmény, amely rekombináns humán eritropoietint és egy vaskészítményt tartalmaz, olyan mennyiségben, ahol az EPO és a vasion mennyisége a vasmetabolizmus rendellenességeinek kezeléséhez optimális értékre
HU 225 363 Β1 van beállítva. Közelebbről az említett kockázatok, és különösen az akut fázis reakciói kerülendők el az említett kombinációs készítményekkel. Az rhEPO-val kezelendő betegeknél optimális EPO-hatást kívánunk elérni, és az EPO-rezisztenciát kívánjuk elkerülni.
A találmány szerinti kombinációs készítmény 2000-7000 egység rhEPO-t és 1-20 mg vasionnak megfelelő mennyiségű fiziológiásán elviselhető vaskészítményt, különösen Fe(ll)- vagy Fe(lll)komplexet tartalmaz, ahol az rhEPO és a vaskészítmény kombinációs készítmények formájában vannak jelen.
A kombinációs készítmények kifejezés alatt nemcsak az olyan gyógyszerkészítményeket értjük, ahol az EPO és a vaskészítmény együttesen formuláivá egy forgalmazásra kész csomagolási egységben (úgynevezett kombinációs csomagban) van jelen, hanem az olyan gyógyszercsomagokat is, amelyek az EPO alkalmas mennyiségét, illetve a vaskészítmény alkalmas mennyiségét tartalmazzák különálló készítmények formájában, ahol az egyes különálló készítmények a hatóanyagok szempontjából úgy vannak formuláivá, hogy a másik készítménnyel a találmány szerinti kombinált adagolást lehetővé tegyék. Ilyen esetekben a gyógyszergyártók vagy gyógyszerimportőrök a legtöbb ország jogi előírásának megfelelően egy olyan írásos utasítást is mellékelnek a csomaghoz, amely az egyes készítmények kombinált adagolására vonatkozó utasításokat, illetve információkat tartalmaz. A kombinált készítmények előnyösen olyan integrált adagolási formában vannak, ahol az EPO és a vaskészítmény illető mennyiségei együttesen egy tárolóeszközben vannak jelen.
A találmány értelmében vaskészítményként orális vagy parenterális adagolási formát alkalmazunk. Elvileg ezek lehetnek különálló készítmények, amelyek hatóanyagként fiziológiásán elfogadható vassót vagy vaskomplexet tartalmaznak, vagy lehetnek kombinációs készítmények, amelyek a fiziológiásán elfogadható vaskészítmény mellett más további hatóanyagot, például vitaminokat, folsavat, tiamin-kloridot, riboflavint, píridoxint, aszkorbinsavat, nikotinamidot, kalcium-pantotenátot stb.-t tartalmaznak.
Fiziológiásán elfogadható vassók, illetve vaskomplexvegyületek lehetnek például a vas(lI)-szulfát, vas(ll)-fumarát, vas(lll)-citrát, vas(ll)-glukonát, vas(ll)szukcinát, vas(ll)-klorid, vas(ll)-glicin-szulfát komplex, vas(ll)-aszpartát, nátrium-vas(lll)-glukonát komplex, vas(lll)-hidroxid-polimaltóz komplex vagy a ferri-szorbit-citrát komplex. Különösen előnyösek a vas(lll)komplexek, különösen azok, amelyeknek molekulatömege 30 000 és 100 000 D között van. Különösen előnyös a vas(lll)-szacharát. Alkalmazható a kereskedelemben kapható „ferrum vitis” készítmény (Neopharma Co., Németország). Mivel a találmány szerinti megoldásban alacsony dózisban alkalmazzuk a vasat, labilis vaskomplexek, például a vas-glukonát (molekulatömege körülbelül 1000 D; ferrlecit) is alkalmazható a találmány szerinti kombinált készítményben, jóllehet az ilyen labilis vaskomplexek viszonylag nagy mennyiségű ionizált vasat adnak le, ami toxicitást eredményezhet, ha viszonylag nagy mennyiségben alkalmazzuk intravénásán.
Az alábbiakban, ha a vaskészítmény mennyiségére utalunk, akkor ez alatt az adagolandó vasion, azaz Fe(ll)- vagy Fe(lll)ionok mennyiségét értjük. Az ilyen standardizálás útján bármely vaskészítmény mennyiségét számolhatjuk annak ismert molekulatömege alapján. Vas(lll)-glukonátx2 H2O esetén például ha 695 mg vaskészítményt adagolunk, a vas mennyisége 80,5 mg. Ha 280 mg vízmentes vas(ll)-szukcinátot adagolunk, akkor a vas mennyisége 95,2 mg.
Az rhEPO fehérje (lásd EP-0 205 564 és EP-0 411 678 számú dokumentumokat) helyett a protein módosulatait (amelyek 34 000 D-nál nagyobb vagy kisebb molekulatömeggel rendelkeznek), különböző glikozilezéssel létrehozott izoformjait szintén alkalmazhatjuk (a vizeletből kinyert EPO molekulatömege 34 000 D). Emellett elvileg olyan proteinek is alkalmazhatók, amelyek a 166 aminosav hosszúságú természetes EPO aminosavszekvenciájából származnak delécióval, szubsztitúcióval vagy meghosszabbítással. Az ilyen proteinek fiziológiás tulajdonságai összevethetők az rhEPO tulajdonságaival. Közelebbről az ilyen proteinek olyan biológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy a csontvelőt a retikulociták és vörösvértestek termelésének fokozására és/vagy a hemoglobinszintézis fokozására vagy vasabszorpcióra késztetik. Ilyen proteinek helyett alacsony molekulatömegű anyagok is alkalmazhatók, amelyeket EPO-mimetikumoknak nevezünk, és amelyek ugyanazon biológiai receptorokhoz kötődnek. Az ilyen mimetikumokat előnyösen szintén orálisan adagoljuk. Az adagolandó proteinek vagy mimetikumok mennyiségét az EPO és az említett aktív anyagok biológiai aktivitásának összevetése alapján határozzuk meg.
Hemodialízises betegek kezelésére alkalmazott találmány szerinti készítmények különösen 3000-7000 egység, közelebbről 4000-6000 egység rhEPO-t, különösen előnyösen körülbelül 5000 egység rhEPO-t tartalmaznak. A vasion mennyisége 3-20 mg, előnyösen 5-20 mg, különösen előnyösen 10 mg. Anémiás betegek kezelésére az optimális dózis 2000-4000 egység rhEPO, előnyösen körülbelül 3000 egység rhEPO. Ilyen esetben a vasion mennyisége 3-15 mg, előnyösen körülbelül 5 mg.
Az rhEPO és a vaskomplex koncentrációinak találmány szerinti kombinációja lehetővé teszi, hogy az optimális értéket állítsuk be, és a hemolízises és anémiás betegeket kezeljük anélkül, hogy az intravénás vasterápiában előforduló akut fázisú reakciók megjelennének.
A kombinációs készítménnyel végzett kezelést hetente egy-öt alkalommal, előnyösen legfeljebb négy alkalommal végezzük, hennadialízises beteg kezelésekor a vasion mennyisége hetente összesen nem haladhatja meg a 60 mg-ot. Anémia kezelése esetén a vasion mennyisége hetente összesen nem haladhatja meg a 20 mg-ot. A klinikai gyakorlatban a találmány szerinti kombinációs készítmény különösen előnyös, mivel hemadialízises betegek vasterápiás kezelésében, mind a
HU 225 363 Β1 korrekciós fázisban, mind a fenntartási fázisban alkalmazható anélkül, hogy toxicitást okozna. Mindeddig különböző mennyiségű vasat adagoltak, kezdetben alacsonyabb dózisban adagolták a vasiont a korrekciós fázisban, mint a fenntartási fázisban. Meglepő módon úgy találtuk, hogy az ilyen különböző dózisokra nincs tovább szükség, ha a találmány szerinti kombinációs készítményt alkalmazzuk. Az EPO és a vaskészítmény mennyiségét kölcsönösen olyan optimális értékre állítjuk, hogy a fenntartási dózis és a korrekciós dózis között nem szükséges különbséget tenni. Ilyen módon a hemodialízises és anémiás betegek kezelésében fokozott biztonságot érünk el, mivel megszűnik annak a lehetősége, hogy a vaskészítmény optimális dózisait összecseréljék.
A kombinációs készítmények alkalmazásakor az rhEPO-t és a vaskomplexet úgynevezett rögzített kombinációban adagolhatjuk, azaz egyetlen gyógyszerkészítmény formájában, amely mindkét vegyületet tartalmazza. Ez lehet például egy injekciós oldat vagy infúziós oldat vagy ezek ampullába töltött liofilizátuma. Az ilyen adagolási forma előnyös, mert az EPO-t az előállítás és tárolás során a vaskomplex stabilizálja. Liofilizátum esetén az EPO-t a vaskomplex a liofilizátum feloldása után aktiválja. A két aktív anyag rögzített kombinációja liofilizált formában azzal a további előnnyel jár, hogy könnyű és biztonságos kezelni. A liofilizátumot az ampullában a gyógyszergyártásban szokásos injekciós vivőanyag adagolásával feloldjuk, majd intravénásán adagoljuk.
Az EPO és a vaskomplex különálló gyógyszerkészítmény formájában is rendelkezésre bocsátható. Ez rendszerint úgy történik, hogy egyetlen, két tárolóhelyet tartalmazó csomagolási egységet alkalmazunk, az egyik tárolóhelyen az EPO alkalmas adagolási formáját (liofilizátum, injekciós vagy infúziós oldat), míg a másik helyen a vaskészítmény alkalmas adagolási formáját helyezzük el. Az egyetlen csomagolási egységben (gyógyszercsomagban) biztosított szabad kombináció előnyös, mert minden kezelendő betegnek egyedileg a közvetlenül meghatározott EPO-, illetve vaskészítmény-mennyiség adagolható. Emellett az ilyen kombinációs készítmények a sikeres terápiához a nagyobb biztonság előnyét kínálják, mivel az egyes készítmények optimálisan megállapított mennyiségét meghatározzuk, és nagymértékben kizárjuk a más, kereskedelemben kapható egyedi, különböző dózist tartalmazó készítményeknél előforduló összecserélést. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a különböző dózisokat tartalmazó gyógyszerkészítményeket a különböző országokban gyakran az ország kívánalmainak megfelelően tartják kereskedelemben, és így nagyobb a kockázata annak, hogy az egyes hatóanyagok (EPO és vaskomplex) különböző arányát összecserélik. Ezenkívül a találmány szerinti kombinációs készítmények minimálisra csökkentik annak a kockázatát, hogy tévedésből fölösleges mennyiségű vasat adagoljunk, ami előfordulhat, ha különálló gyógyszercsomagokban levő szokásos vaskészítményeket alkalmazunk az EPO-val együtt adagolva. A találmány szerinti kombinációs készítmények biztonságos terápiát és könnyű kezelést biztosítanak akár a gyógyítószemélyzet, akár a beteg saját maga által alkalmazva. A jelen esetben az is lehetséges, hogy például az egyik hatóanyagot injekciós oldat formájában, míg a másik hatóanyagot (vaskomplexet) orális adagolási formában bocsássuk rendelkezésre.
Abban az esetben, ha az EPO hatóanyagot liofilizátum formájában készítjük el, a gyógyszercsomag (kombinációs csomag) üvegampullákban vagy karpulákban alkalmas mennyiségű EPO-t tartalmaz. A vaskészítmény szilárd formában (tabletta, por, granulátum, liofilizátum stb.) vagy folyékony formában különálló tárolóban lehet jelen. Ezenkívül a kombinációs csomag előnyösen tartalmaz még egy rekonstituálóoldatot a liofilizált hatóanyag feloldására, önmagában vagy a szilárd vaskészítménnyel együtt. Abban az esetben, ha a vaskészítmény alkalmazásra kész oldat formájában van, az oldat az EPO-oldattal együtt keverhető, ha az EPO-t és a vaskészítményt együtt kívánjuk adagolni. Elvileg a vaskészítményt is rendelkezésre bocsáthatjuk koncentrátum formájában szokásos infúziós oldatként történő adagoláshoz, ami néhány órán át történő lassú adagolást tesz lehetővé. Ebben az esetben a vaskomplexet tartalmazó oldat kis mennyiségét (körülbelül 0,5-10 ml) adagoljuk az adagolásra kész injekciós oldat körülbelül 100-1000 ml-éhez.
A találmány szerinti megoldás egy másik megvalósítási módja szerint az EPO-készítményt és a vaskészítményt különálló készítmények formájában formulázzuk oly módon, hogy mindkettő külön-külön a szükséges mennyiségű anyagot tartalmazza az EPO-ból, illetve a vaskomplexből a találmány szerinti kombinációhoz. A gyógyszercsomagok rendszerint tartalmaznak egy írásos utasítást az EPO és/vagy vaskészítmény kombinált adagolásához szükséges mennyiségekre nézve. A megfelelő utasítások lehetnek a gyógyszercsomag csomagolóanyagára nyomtatva (másodlagos csomagolóeszköz) vagy az elsődleges csomagolóeszközre nyomtatva (ampulla, hólyagfólia stb.). így például egy 2000-7000 egység EPO-t tartalmazó gyógyszer esetén az utasítás szólhat úgy, hogy a készítményt különösen egy 1-20 mg vasat tartalmazó vaskomplexszel együtt kell alkalmazni. Ugyanígy fordítva, a vaskészítményen is utasítás van arra nézve, hogy 2000-7000 egység EPO-val együtt kell alkalmazni.
A gyógyszer-adagolási formákat a gyógyszergyártásban szokásos módszerekkel és a gyógyszergyártásban szokásos adjuvánsok alkalmazásával állítjuk elő.
A találmány szerinti kombinált készítménnyel végzett kombinációs kezelés esetén a maximális heti adagolás egyszerűen megállapítható a vas megfelelő diagnosztikai paraméterei, különösen a vas, transzferrin, transzferrintelítettség és a ferritin paramétereinek meghatározása alapján. Úgy találtuk, hogy a korrekciós és fenntartási fázisban a beteg beállítása optimális, ha a ferritin koncentrációja 100-300 pg/ml [ami 800-1200 mg vas(lll)depónak felel meg], és a transzferrintelítettség 20-40%.
A ferritinkoncentráció előnyösen legalább 125 pg/l, különösen legalább 150 pg/l és maximum 270 pg/l, különösen 250 pg/l. A vaskoncentráció előnyösen
HU 225 363 Β1
10-20 μπιοΙ/Ι (ami körülbelül 56-112 μ9/άΙ-ι^ felel meg) és a transzferrinkoncentráció 30-60 μΐηοΙ/Ι (ami körülbelül 240-480 mg/dl-nek felel meg).
A transzferrintelítettséget a szérum/plazma vaskoncentrációjának a szérum/plazma transzferrinkoncentrációjához viszonyított aránya alapján határozzuk meg, 1,41 korrekciós faktorral szorozva. Ez utóbbi egy dimenzió nélküli szám, amely nem függ a beteg hidrációs állapotától. A transzferrintelítettséget a következő egyenlettel számoljuk:
transzferrintelítettség (%)= (vas [pg/dl]*100)/(transzferrin [mg/dl]*1,41)
A beteg optimális beállítását akkor érjük el, ha a transzferrintelítettség (%-ban kifejezve) és a ferritinkoncentráció (pg/l-ben kifejezve) aránya 5-40%. Ezt az értéket transzferrin/ferritin telítettségnek nevezzük (TfF telítettség). Ezt a következő képlettel számoljuk:
TfF-telítettség= (transzferrintelítettség %-ban)* 10O/(ferritin[pg/l])
Ez az érték előnyösen 10-40, különösen előnyösen 15-25 [%*l/pg].
Ha például hetente 1-6 ampulla (előnyösen 4 vagy 5 ampulla) gyógyszert adagolunk (ahol 1 ampulla 2000-7000 egység rhEPO-t és 1-20 mg vaskomplexet tartalmaz), akkor a beteg optimális beállítását az említett értékek meghatározásával vizsgáljuk.
Annak érdekében, hogy a nem kívánt mellékhatásokat biztonságosan kizárjuk, az akut fázis CRP-paraméterét (5 mg/l ±100%) [CRP=C reaktív protein] határozzuk meg tekintettel arra, hogy a CRP-t tekintik jelenleg a gyulladásos folyamatok legjobb proteinmarkerének. Emellett a GPT (glutamát-piruvát-transzamináz), GOT (glutamát-oxálsav-acetát-transzamináz) és a γ-GT (γ-glutamil-transzferáz) májfaktorok is meghatározhatók, amelyeknek a következő határok közé kell esniük: (37 °C-on meghatározva) GPT: <50 egység/l; GOT: <50 egység/l; γ-GT: <40 egység/l. Jelenleg a GPT-t használják elsősorban a májdiagnosztikában.
Emellett adott esetben a hematológiai kontrollparaméterek is alkalmazhatók, így a hematokrit (vörösvértestek frakciója a teljes térfogatban) vagy a hipokróm eritrociták mennyiségének emelkedése. Ha a kontroliparaméterek nagyobb emelkedést mutatnak, a heti vasdózist csökkenteni kell és további rhEPO-t kell adagolni. Ha a kontrollparaméterek, különösen a transzferrintelítettség alacsonyabb értéket mutatnak, a heti vasadagolást emelni kell.
Meglepő módon úgy találtuk, hogy a találmány értelmében az anémia kezeléséhez szükséges optimális terápiás EPO- és vasdózis betegre nézve egyedileg meghatározható az oldható TfR (transzferrinreceptor) meghatározásával. Az optimális terápiás EPO- és vas(lll)dózist akkor érjük el, ha az oldható TfR koncentrációja már nem emelkedik. Annak biztosítására, hogy kellő mennyiségű mobilizálható vas legyen jelen, az iv. vasdózist és az EPO adagolását váltakozva addig emeljük, amíg egy platót el nem érünk. Ez 1500-2000 μg/l TfR-koncentrációnak meg.
Ha anémia kezelésére a találmány szerinti kombinációs készítményt alkalmazzuk a kombinált terápiához, a heti maximális adagolást egyszerűen megállapíthatjuk a transzferrinreceptor (TfR), a ferritin, valamint a TfR és a ferritin arányának meghatározása alapján. Úgy találtuk, hogy a beteg beállítása optimális a korrekciós és a fenntartási fázisban, ha a ferritin koncentrációja 100-300 μ9/ιτιΙ [ami 400-1200 mg vas(lll)depónak felel meg], és TfR/ferritin arány >15.
A TfR koncentrációja előnyösen 1500-2500 pg/l. A TfR (pg/l-ben kifejezve) és a ferritin (pg/l-ben kifejezve) aránya előnyösen 15-35, különösen előnyösen 20 fölötti.
Ha például hetente 1-6 ampulla, előnyösen 4-5 ampulla gyógyszert adagolunk (ahol 1 ampulla 3000 egység rhEPO-t és 5 mg vaskomplexet tartalmaz), a beteg beállítását az említett paraméterek meghatározásával vizsgáljuk. Ebben az esetben nem hemodialízises betegről van szó, hanem egy másféle eredetű anémiában szenvedő beteg EPO- és/vagy vaskészítménnyel végzett terápiájáról.
A nem kívánt mellékhatások biztonságos kizárása érdekében az akut fázisú CRP-paramétert (2-10 mg/l) mérjük. Emellett a GPT (glutamát-piruvát-transzamináz) májfaktort is meghatározhatjuk, amelynek 37 °C-on <50 egység/l (25 °C-on <30 egység/l) értéknek kell lennie. Emellett adott esetben a hematológiai kontrollparaméterek is hasznosíthatók, így a hematokritérték (a vörösvértest-frakció az össztérfogatra számítva) vagy a hipokróm eritrociták mennyiségének növekedése, ahol a retikulociták mennyiségi aránya 15/1000-30/1000 értékre emelkedhet. A hemoglobin koncentrációja tipikusan 12-18 g/dl. Ha az oldható TfR nagyobb emelkedést mutat, a heti vasdózist 35 mg értékig kell emelni. Ha az oldható TfR kisebb értéket mutat, a heti EPO-dózist kell emelni.
A vas meghatározását úgy végezzük, hogy a kérdéses betegtől vett testfolyadék- (vér, szérum, vizelet stb.) mintákat elemezzük. A vas meghatározásához különösen a vas, transzferrin, ferritin, transzferrinreceptor, transzferrintelítettség és a transzferrin/ferritin telítettség koncentrációját határozzuk meg. A hemodialízises betegek esetén a vas, transzferrin, ferritin és transzferrintelítettség értékeket előnyösen az önmagában ismert szokásos analitikai módszerekkel határozzuk meg. Különösen a transzferrin/ferritin telítettség érték meghatározása fontos. Anémiás betegek esetén, akiknek az anémiáját nem hemodialízis okozza, mindenekelőtt a ferritin koncentrációját és a transzferrinreceptor koncentrációját határozzuk meg. Különösen a transzferrinreceptor és a ferritin arányának (transzferrinreceptor/ferritin telítettség értéknek) a meghatározása fontos.
Anémiás betegeknek a kezeléséhez alkalmazható találmány szerinti kombinációs készítmény optimális esetben 2000-4000 egység EPO-t és 3-10 mg, előnyösen 5 mg vasiont tartalmaz, előnyösen Fe(lll)komplex formájában, ahol az EPO és az Fe(lll)komplex lehet különálló adagolási formákban vagy egyesített adagolási formában.
A találmány szerinti adagolási formák lehetővé teszik, hogy a vaskészítményt 1-3 nappal az EPO ada6
HU 225 363 Β1 golása előtt elkezdjük annak érdekében, hogy az EPO-kezelés előtt már feltöltsük a vasdepókat.
A találmány tehát továbbá 3000-7000 egység rhEPO és 5-20 mg, fiziológiásán elfogadható vaskészítményben levő vasion alkalmazására is vonatkozik, hemodialízises betegek kezelésére alkalmas kombinációs készítmények előállításához.
A vasmetabolizmus vizsgálatához a vér vaskoncentrációját és a vaskötő kapacitást határozzuk meg klinikai kémiai vizsgálatokkal. Mindkét tesztet mindig el kell végezni, mert ezek eredményének kölcsönös viszonya a fontos.
Férfiak esetén a szérum normális vasmennyisége rendszerint 75 és 150 mg/dl közötti, míg nők esetén az érték 60 és 140 mg/dl közötti. A teljes vaskötő kapacitás 250 és 450 mg/dl közötti. A szérum vastartalma a nap folyamán változik. Krónikus betegségek során fellépő vashiány és anémia esetében csökken. Hemolízis és vastúladagolással kapcsolatos tünetek esetén (például hemokromatózis vagy hemosziderózis) esetén emelkedik. Vasat orálisan kapó betegek esetén a szérumszint normális, holott valójában vashiányban szenvednek. A teljes vaskötő kapacitás (=transzferrin*2) vashiány esetén emelkedik, míg krónikus betegségekkel kapcsolatos anémiák esetén csökken.
Emellett a szérumferritin szintjét is meghatározzuk. A ferritin egy vastároló glikoprotein, amely szövetekre nézve tipikus izoferritinek formájában létezik, és amelyet a szérumban immunológiai módszerekkel, például radioimmunvizsgálattal (RIA), továbbá turbidimetriás módszerekkel lehet meghatározni. A ferritin értéke a vas szövetekben történő tárolásának mértékére utal. A legtöbb laboratóriumban a normálhatárérték 30 és 300 ng/ml közötti a geometriai középérték férfiak esetén 88 és nők esetén 49. A szérumferritin értéke szoros összefüggésben van a test teljes vastartalékával. Ezért csökkent szérumferritin-értékeket csak vashiány esetén találunk. Magas értékeket vastúladagolás esetén találunk. Hasonlóképpen magas szérumferritin-értékeket találunk májkárosodás esetén vagy bizonyos típusú neopláziákkal kapcsolatban, amikor a ferritinek akut fázisú proteinekhez kötődhetnek. Hasonlóképpen a szérum transzferrinreceptor-tartalma meghatározható enzimmel segített immunabszorpciós vizsgálattal (ELISA), amikor az oldható receptor elleni monoklonális antitestet alkalmazunk. A referenciaérték 0,5 és 3 mg/l közötti. A szint emelkedik, ha kisebb hiány mutatkozik a vasdepókban. A fajlagos eritrocita ferritinek koncentrációját meghatározhatjuk annak érdekében, hogy a vasdepókat jellemezzük, különösen, ha a szérumferritin nem alkalmazható akut fázisú reakciók következtében fellépő szövetkárosodás esetén.
A vasmetabolizmus vizsgálatához emellett az eritrociták ferritinszintjét is meghatározzuk. Heparinnal kezelt vérben az eritrocitákat centrifugálással elválasztjuk a leukocitáktól és a trombocitáktól (amelyek szintén tartalmaznak ferritint). Ezután az eritrocitákat elroncsoljuk, és a tárolt ferritint immunológiai úton meghatározzuk. Az eritrociták ferritintartalma a vasdepók utolsó három hónapi (azaz az eritrociták élettartama alatti) állapotát tükrözi. A normálérték általában eritrocitánként 5 és 48 attogram (ag) közötti, ötnél kisebb értéket találunk vashiányos anémia esetén, nagyobb értékeket (általában 100-nál nagyobb értéket) találunk vastúladagolás (például hemokromatózis) esetén. A cink-protoporfirin meghatározása hasonlóképpen szignifikáns.
A találmány szerinti megoldást a következő példákkal szemléltetjük részletesebben, ahol a vaskészítmény esetén megadott értékek vasion-egyenértékre utalnak (és nem az adagolt vaskomplex mennyiségére).
1. példa: A beteg (hemodialízis)
a) Standard készítmény
A szokásos terápiás eljárás értelmében a betegnek 100 mg vas(lll)komplexet adtunk hetente egyszer és 5000 egység rhEPO-t intravénásán hetente háromszor. A transzferrin, transzferrintelítettség, CRP, GOT/GPT és a γ-GT diagnosztikai paraméterek a normálértékhatárok között voltak. A ferritinértéket túl magasnak, 800-1300 pg/l értéknek találtuk. A ferritinérték 500 gg/l alá történő csökkentése érdekében 5000 egység rhEPO-t adagoltunk 3 héten át hetente háromszor.
b) Találmány szerinti készítmény
Amikor azután 10 mg vas(lll)-szacharátot és 5000 egység rhEPO-t tartalmazó találmány szerinti kombinációs készítményt adagoltuk hetente háromszor, a normális értékhatárok közé eső ferritinértéket kaptunk, és ez fenntartódott a további kezelésben. A többi paraméter mind a normális értékhatárok között volt.
2. példa: B férfibeteg (hemodialízis)
a) Standard készítmény
Az 1. példa szerinti módon egy B férfibeteg hetente egyszer 50 mg vas(lll)készítményt és hetente háromszor 5000 egység rhEPO-t kapott. Az 1. példa szerinti adagoláshoz hasonlóan az alacsony vasdózis ellenére a ferritin- és transzferrintelítettségi értékek túl magasak voltak.
A ferritin értékét 500 pg/l alá és a transzferrintelítettségi értéket 25% alá csökkentettük 5000 egység rhEPO adagolásával hetente háromszor 3 héten át.
b) Találmány szerinti készítmény
A találmány szerinti, 10 mg vas(lll)készítményt és 5000 egység rhEPO-t tartalmazó kombinációs készítmény heti két-háromszori adagolásával a mért értékek a kívánt határok közé estek, sőt a találmány szerinti készítménnyel történő további kezelés hatására sem jelentek meg extrém értékek.
3. példa: C beteg (hemodialízis)
a) Standard készítmény
A C beteg hetente kétszer 50 mg vas(lll)készítményt és hetente kétszer 2000 egység rhEPO-t kapott. Ebben az esetben úgy találtuk, hogy a mért 1500-2500 pg/l ferritinérték túl magas, és a γ-GT érték emelkedik. A vasinfúzió elhagyásával a ferritinértékek három héten belül 500 pg/l értékre csökkentek.
b) Találmány szerinti készítmény
A rákövetkező, 10 mg vas(lll)-glukonátot és 5000 egység rhEPO-t tartalmazó találmány szerinti
HU 225 363 Β1 kombinációs készítmény heti háromszor történő adagolásával a ferritin, transzferrintelítettség, CRP, GOT és γ-GT normális értékeit kaptuk, és a további kezelés során fenntartottuk.
4. példa: D beteg (anémiás beteg)
a) Standard készítmény
A szokásos kezelési eljárásnak megfelelően a betegnek hetente egyszer 100 mg vas(lll)komplexet és hetente háromszor iv. 5000 egység rhEPO-t adtunk. A transzferrin, transzferrintelítettség, CRP, GOT/GPT és γ-GT diagnosztikai értékek a normális határok között voltak; a ferritin értékét - 800-1300 pg/l - túl magasnak találtuk; a transzferrinreceptor értéke 100-500 pg/l, azaz túl alacsony volt.
A transzferrinreceptor értékének 1500 pg/l értéknél magasabbra történő emelése és a ferritin értékének 500 pg/l értéknél alacsonyabb értékre történő csökkentése érdekében három héten át heti háromszor 5000 egység rhEPO-t adagoltunk.
b) Találmány szerinti készítmény
Amikor azután az 5 mg vas(lll)-szacharátot és 3000 egység rhEPO-t tartalmazó találmány szerinti kombinációs készítményt adagoltuk hetente ötször, a normálértékhatárok közé eső transzferrinreceptor-értéket és ferritinértéket kaptunk, és ezt fenntartottuk a további kezelés során. A többi paraméter szintén a normális értékhatárok közé esett.
5. példa: E beteg (anémiás beteg)
a) Standard készítmény
Az E beteg a 4. példa szerinti módon hetente egyszer 50 mg vas(lll)készítményt és hetente háromszor 5000 egység rhEPO-t kapott. A 4. példa szerinti alacsony vasdózis ellenére a ferritin- és transzferrintelítettségi paraméterek túl magasak voltak.
A transzferrinreceptor értékét 1500 pg/l fölé emeltük, és a ferritin értékét 500 pg/l-nál alacsonyabbra, míg a transzferrintelítettség értékét 25%-nál alacsonyabbra csökkentettük három héten át heti háromszor 5000 egység rhEPO adagolásával.
b) Találmány szerinti készítmény
Miután a találmány szerinti, 5 mg vas(lll)készítményt és 3000 egység rhEPO-t tartalmazó kombinációs készítményt adagoltuk heti négy-öt alkalommal, az értékek mind a kívánt értékhatárok közé estek, sőt a további, találmány szerinti készítménnyel történt kezelés hatására sem fordultak elő többet extrém értékek.
6. példa: F beteg (anémiás beteg) a) Standard készítmény
Az F beteg hetente kétszer 50 mg vas(lll)készítményt és hetente kétszer 2000 egység rhEPO-t kapott. Ebben az esetben úgy találtuk, hogy a transzferrinreceptor-érték - 100-800 pmg/l - túl alacsony, a ferritinérték - 1500-2500 pg/l - túl magas, és a γ-GT értéke emelkedik. A vasinfúzió elhagyásával a transzferrinreceptor értéke 1500 pg/l fölé emelkedett, és a ferritin értéke 500 pg/l alá csökkent három hét alatt.
b) Találmány szerinti készítmény
Ezután a találmány szerinti, 5 mg vas(lll)-glukonátot és 3000 egység rhEPO-t tartalmazó kombinációs készítmény ötszöri adagolásával a ferritin, transzferrinreceptor, transzferrintelítettség, CRP, GOT és γ-GT normális értékeit kaptuk, és a további kezelés során fenntartottuk.

Claims (18)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. 2000-7000 egység eritropoietin és 1-20 mg vasionnak megfelelő mennyiségű fiziológiásán elfogadható vaskészítmény alkalmazása kombinációs, hemodialízises betegek vagy anémiás betegek kezelésére szolgáló, a vasterápia korrekciós fázisában és fenntartási fázisában való adagoláshoz alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás 3000-7000 egység eritropoietint és 5-20 mg vasiont tartalmazó kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására.
  3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti alkalmazás 5000 egység eritropoietint és 10 mg vasiont tartalmazó kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására.
  4. 4. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás 2000-4000 egység eritropoietint és 3-10 mg vasiont tartalmazó kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására.
  5. 5. A 4. igénypont szerinti alkalmazás 3000 egység eritropoietint és 5 mg vasiont tartalmazó kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására.
  6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás 30 000-100 000 D molekulatömegű vaskomplexet, előnyösen Fe(lll)-szacharátot tartalmazó kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására.
  7. 7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás Fe(lll)-glukonátot tartalmazó kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására.
  8. 8. Az 1-3., 6. vagy 7. igénypont bármelyike szerinti alkalmazás hemodialízises betegek kezelésére szolgáló kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására.
  9. 9. Az 1. vagy 4-7. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás anémiás betegek kezelésére szolgáló kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására.
  10. 10. Eritropoietin alkalmazása 2000-7000 egység eritropoietint tartalmazó kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására, amely 1-20 mg vasionnak megfelelő mennyiségű fiziológiásán elfogadható vaskészítménnyel együtt hemodialízises betegek vasterápiájának korrekciós fázisában és fenntartási fázisában történő kombinált adagolásra szolgál.
  11. 11. Eritropoietin alkalmazása 2000-4000 egység eritropoietint tartalmazó kombinációs gyógyszerkészítmény előállítására, amely 3-10 mg vasionnak megfelelő mennyiségű fiziológiásán elfogadható vaskészítménnyel együtt hemodialízises betegek vasterápiájának korrekciós fázisában és fenntartási fázisában történő kombinált adagolásra szolgál.
    HU 225 363 Β1
  12. 12. Gyógyszeregységcsomag, amely 2000-7000 egység eritropoietint és 1-20 mg vasionnak megfelelő mennyiségű fiziológiásán elfogadható vaskészftményt tartalmaz egyesített adagolási formában egyetlen tárolóeszközben vagy elválasztott adagolási formában elválasztott tárolóeszközökben, vasterápia korrekciós fázisában és fenntartási fázisában történő adagoláshoz.
  13. 13. A 12. igénypont szerinti egységcsomag, azzal jellemezve, hogy az eritropoietint és a vaskészítményt elválasztott adagolási formában tartalmazza, injekciós és/vagy infúziós oldatok vagy liofilizátumok formájában.
  14. 14. A 13. igénypont szerinti egységcsomag, azzal jellemezve, hogy az eritropoietint és a vaskészítményt egyesített adagolási formában tartalmazza, injekciós és/vagy infúziós oldatok vagy liofilizátumok formájában.
  15. 15. Eljárás a vasra nézve [az 1., 10. vagy 11. igénypont bármelyike szerinti alkalmazásra] történő állapotmeghatározásra egy testfolyadékmintában, azzal jellemezve, hogy első lépésben meghatározzuk a vas, transzferrin és a ferritin koncentrációját, valamint a transzferrintelítettséget, majd egy második lépésben a transzferrin/ferritin telítettséget.
  16. 16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az állapotmeghatározást hemodialízises betegek testfolyadékmintáin végezzük.
  17. 17. Eljárás a vasra nézve [az 1., 10. vagy 11. igénypont bármelyike szerinti alkalmazásra] történő állapotmeghatározásra egy testfolyadékmintában, azzal jellemezve, hogy első lépésben meghatározzuk a ferritin és a transzferrinreceptor (TfR) koncentrációját, majd egy második lépésben a transzferrin/ferritin telítettséget.
  18. 18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az állapotmeghatározást anémiás betegek testfolyadékmintáin végezzük.
HU9900357A 1995-09-14 1996-09-12 Pharmaceutical combination preparations containing erythropoietin and iron preparations HU225363B1 (en)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
DE19535571A DE19535571A1 (de) 1995-09-14 1995-09-14 Pharmazeutische Kombinationspräparate und deren Verwendung zur Behandlung von Hämodialysepatienten
PCT/EP1996/003997 WO1997009996A1 (de) 1995-09-14 1996-09-12 Pharmazeutische kombinationspräparate enthaltend erythropoietin und eisenpräparate

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP9900357A2 HUP9900357A2 (hu) 1999-05-28
HUP9900357A3 HUP9900357A3 (en) 2001-04-28
HU225363B1 true HU225363B1 (en) 2006-10-28

Family

ID=7773098

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9900357A HU225363B1 (en) 1995-09-14 1996-09-12 Pharmaceutical combination preparations containing erythropoietin and iron preparations

Country Status (26)

Country Link
US (2) US6333306B1 (hu)
EP (1) EP0851762B1 (hu)
JP (1) JP4783482B2 (hu)
KR (1) KR100350761B1 (hu)
CN (1) CN1133463C (hu)
AT (1) ATE216256T1 (hu)
AU (1) AU724623B2 (hu)
BR (1) BR9609971A (hu)
CA (1) CA2231192C (hu)
CZ (1) CZ291427B6 (hu)
DE (3) DE19535571A1 (hu)
DK (1) DK0851762T3 (hu)
EE (1) EE03856B1 (hu)
ES (1) ES2174107T3 (hu)
HU (1) HU225363B1 (hu)
IL (2) IL123640A0 (hu)
MX (1) MX9801922A (hu)
NO (1) NO329908B1 (hu)
NZ (1) NZ319132A (hu)
PL (1) PL186776B1 (hu)
PT (1) PT851762E (hu)
SK (1) SK285796B6 (hu)
TR (1) TR199800472T1 (hu)
UA (1) UA57713C2 (hu)
WO (1) WO1997009996A1 (hu)
ZA (1) ZA967732B (hu)

Families Citing this family (19)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
WO1998041226A1 (de) * 1997-03-18 1998-09-24 Roche Diagnostics Gmbh Pharmazeutische kombinationspräparate enthaltend erythropoietin und eisenpräparate
EP0885613A1 (de) * 1997-06-21 1998-12-23 Roche Diagnostics GmbH Verwendung von modifizierten Hämoglobinen zur Behandlung von Anämien und Kombinationspräparate umfassend Erythropoietin und modifiziertes Hämoglobin
DE19734293A1 (de) * 1997-08-08 1999-02-11 Boehringer Mannheim Gmbh Verwendung von pharmazeutischen Kombinationspräparaten enthaltend Erythropoietin und Eisenpräparate zur Behandlung von rheumatischen Erkrankungen
DK1813624T3 (da) * 1998-10-23 2010-11-22 Amgen Inc Fremgangsmåder og sammensætninger til forebyggelse og behandling af anæmi
US7304150B1 (en) 1998-10-23 2007-12-04 Amgen Inc. Methods and compositions for the prevention and treatment of anemia
CA2431964C (en) 2000-12-20 2013-09-10 F. Hoffmann-La Roche Ag Conjugates of erythropoietin (pep) with polyethylene glycol (peg)
EP1909106B1 (en) * 2001-09-14 2013-01-02 F. Hoffmann-La Roche AG Differential diagnosis of disorders of iron metabolism by means of four parameters and recommendations for the treatment of these disorders of iron metabolism
US6930086B2 (en) 2001-09-25 2005-08-16 Hoffmann-La Roche Inc. Diglycosylated erythropoietin
US7300915B2 (en) * 2002-06-05 2007-11-27 The Regents Of The University Of California Use of erythropoietin and erythropoietin mimetics for the treatment of neuropathic pain
US7459435B2 (en) * 2002-08-29 2008-12-02 Hoffmann-La Roche Inc. Treatment of disturbances of iron distribution
US7459436B2 (en) 2002-11-22 2008-12-02 Hoffmann-La Roche Inc. Treatment of disturbances of iron distribution
US7964568B2 (en) * 2003-05-30 2011-06-21 Chromaceutical Advanced Technologies, Inc. Synthesis of high molecular weight iron-saccharidic complexes
US7772182B2 (en) * 2004-08-05 2010-08-10 Alza Corporation Stable suspension formulations of erythropoietin receptor agonists
US7586589B2 (en) * 2005-09-24 2009-09-08 Beckman Coulter, Inc. Methods of determination of responsiveness to erythropoietin treatment
ES2529234T3 (es) 2006-08-04 2015-02-18 Prolong Pharmaceuticals, LLC Eritropoyetina modificada
CL2008002053A1 (es) 2007-07-17 2009-05-22 Hoffmann La Roche Metodo para la purificacion de una eritropoyetina monopeguilada (epompeg) que consiste en proporcionar una solucion que contiene eritropoyetina mono, poli y no peguilada y hacerla pasar por dos pasos de cromatografia de intercambio cationico y metodo para producir epo mpeg que incluye metodo de purificacion.
AR067536A1 (es) 2007-07-17 2009-10-14 Hoffmann La Roche Metodo para obtener una eritropoyetina mono-pegilada en una forma sustancialmente homogenea
NZ753905A (en) 2013-06-13 2020-07-31 Akebia Therapeutics Inc Compositions and methods for treating anemia
EP3789395A1 (en) 2015-11-23 2021-03-10 Bristol-Myers Squibb Company Pegylation of fgf21

Family Cites Families (5)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
JPS6039681B2 (ja) * 1976-01-01 1985-09-07 日本臓器製薬株式会社 デキストリン・クエン酸・第二鉄多核複合体及び該複合体を含有する非経口用鉄剤
IL77081A (en) 1984-12-04 1999-10-28 Genetics Inst AND sequence encoding human erythropoietin, a process for its preparation and a pharmacological preparation of human erythropoietin
US4745099A (en) * 1985-02-06 1988-05-17 Chugai Seiyaku Kabushiki Kaisha Pharmaceutical composition for the treatment of the anemia of malignant tumors
JPS6231A (ja) * 1985-02-06 1987-01-06 Chugai Pharmaceut Co Ltd 腎性貧血治療剤
JP2858752B2 (ja) * 1987-04-10 1999-02-17 オーソ・フアーマシユーチカル・コーポレーシヨン 正常な哺乳動物のヘマトクリツト値の増大方法

Also Published As

Publication number Publication date
BR9609971A (pt) 1999-09-14
HUP9900357A2 (hu) 1999-05-28
CZ291427B6 (cs) 2003-03-12
JP4783482B2 (ja) 2011-09-28
UA57713C2 (uk) 2003-07-15
EE9800066A (et) 1998-08-17
DE19535571A1 (de) 1997-03-20
AU7128296A (en) 1997-04-01
MX9801922A (es) 1998-05-31
US20020049161A1 (en) 2002-04-25
DK0851762T3 (da) 2002-08-12
NZ319132A (en) 1999-09-29
CN1202113A (zh) 1998-12-16
IL123640A (en) 2006-06-11
NO981136L (no) 1998-03-13
IL123640A0 (en) 1998-10-30
HUP9900357A3 (en) 2001-04-28
EP0851762B1 (de) 2002-04-17
NO981136D0 (no) 1998-03-13
TR199800472T1 (xx) 1998-06-22
AU724623B2 (en) 2000-09-28
US6333306B1 (en) 2001-12-25
DE19680768D2 (de) 1998-11-05
CA2231192C (en) 2003-02-25
EP0851762A1 (de) 1998-07-08
PL186776B1 (pl) 2004-02-27
ATE216256T1 (de) 2002-05-15
WO1997009996A1 (de) 1997-03-20
SK285796B6 (sk) 2007-08-02
SK32798A3 (en) 1999-03-12
DE59609099D1 (de) 2002-05-23
PT851762E (pt) 2002-08-30
CN1133463C (zh) 2004-01-07
PL325640A1 (en) 1998-08-03
ES2174107T3 (es) 2002-11-01
NO329908B1 (no) 2011-01-24
ZA967732B (en) 1998-03-13
EE03856B1 (et) 2002-10-15
JPH11512414A (ja) 1999-10-26
CA2231192A1 (en) 1997-03-20
KR19990044610A (ko) 1999-06-25
CZ72698A3 (cs) 1998-07-15
KR100350761B1 (ko) 2003-03-03

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HU225363B1 (en) Pharmaceutical combination preparations containing erythropoietin and iron preparations
US6372715B1 (en) Use of erythropoientin and iron preparations for producing pharmaceutical combination preparations for treating rheumatic diseases
US6710028B2 (en) Method for treating disturbances in iron metabolism using a combination of erythropoietin and iron
IE61008B1 (en) Composition for increasing the hematocrit of a normal mammal
EP1085900B1 (en) Use of erythropoietin for the treatment of primary haemochromatoses
RU2188033C2 (ru) Комбинированные фармацевтические препараты, содержащие эритропоэтин и препараты железа
RU2173168C2 (ru) Фармацевтические комбинированные препараты, содержащие эритропоэтин и препараты железа
MXPA99008451A (en) Pharmaceutical combined preparations containing erythropoietin and iron preparations
KR20000076259A (ko) 에리트로포이에틴과 철 제제를 포함하는 약학 조합제제
MXPA00001172A (en) The use of erythropoietin and iron preparations for producing pharmaceutical combination preparations for treating rheumatic diseases
MXPA99011664A (en) Pharmaceutical combination preparations containing erythropoietin and modified haemoglobins