HU225050B1

HU225050B1 - Synergetic pharmaceutical composition containing mixture of higher primary aliphatic alcohols

Info

Publication number: HU225050B1
Application number: HU9401938A
Authority: HU
Inventors: Granja Abilio Laguna; Hernandez Juan Magraner; Quintana Daisy Carbajal; Valmana Lourdes Arruzazabala; Ferreiro Rosa Mas; Mesa Milagros Garcia
Original assignee: Dalmer Lab Sa; Adanifer Sa
Priority date: 1992-09-29
Filing date: 1993-02-25
Publication date: 2006-05-29
Also published as: AU3493993A; CU22229A1; RU2163229C2; EP0619802B1; ATE172954T1; JPH07505414A; CN1736384A; ES2125973T3; AU682462B2; CN1271577A; DE69321941T2; CA2124578A1; CN1084844A; BR9305652A; AU5109298A; CN1736384B; KR100269844B1; HK1087935A1; HK1032356A1; CA2124578C

Description

(57) Kivonat

A 22-38 szénatomos, tehát nagyobb szénatomszámú alkoholok elegye, amelyet cukornádviaszból lehet előállítani, használható emelkedett vérkoleszterinszint és atherosclerosisszövődmények, így vérlemezke-aggregáció, helyi vértelenség és trombózis kezelésére, és más gyógyszerek által okozott gyomorfekély megelőzésére és kezelésére.

Az alkoholelegy acetil-szalicilsav és hasonló vegyületek hatását potencírozza.

HU 225 050 Β1

A leírás terjedelme 36 oldal (ezen belül 19 lap ábra)

HU 225 050 Β1

A találmány olyan nagyobb szénatomszámú primer alifás alkoholok elegyére vonatkozik, amely 24-től 34-ig terjedő szénatomszámú alkoholokat, különösen 24, 26, 27, 28, 29, 30, 32 és 34 szénatomos egyenes láncú alifás alkoholokat tartalmaz.

Az elegy az egyes alkoholok olyan viszonylagos kompozíciója, amely jól reprodukálható szakaszosan.

A 0 488 928 számú európai találmányi bejelentésben olyan 24-34 szénatomos primer alifás alkoholok elegyét írják le, amelyek olyan gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként alkalmazhatók, amelyek emelkedett vérkoleszterin-tükör, ll-es típusú megnövekedett vérfehérjeszint és szexuális zavarok kezelésére használhatók állatoknál és embereknél egyaránt.

A 24-től 34-ig terjedő nagyobb szénatomszámú primer alifás alkoholok elegye (amelyet a következőkben M.H.P.A.A.-val jelölünk) új tulajdonságokat is mutatnak, így trombocitaaggregáció-gátló, helyi vértelenséget gátló (antiischaemiás) és antitrombolitikus szerek, továbbá valamely más gyógyszer által kiváltott fekély elleni készítmények hatóanyagai lehetnek.

A találmány kidolgozásával rendelkezésre bocsátunk 24-34 szénatomos M.H.P.A.A.-t gyógyszerkészítmények számára.

A találmány kiterjed nagyobb szénatomszámú, így 24-34 szénatomos primer alifás alkoholok (M.H.P.A.A.) elegyének kinyerésére, elkülönítésére és tisztítására cukornádviaszból, így nyers és finomított viaszból egyaránt ismertek eljárások. A cukornádviasz zsírcsökkentő hatásait bemutatták patkányokon (Fukuda, Effects of sugár cane wax on serum liver lipids on rats; Chemical Abstracts, 106, 17, 137413p) és egereken [Sho H. et al. 1984; Effects of Okinawan sugár cane wax and fatty alcohols on serum and liver lipids in the rats; J. Nutri. Vitaminol 30 (6) 553-559],

A cukornádviasz hatásait szérum- és májzsírokon tanulmányozták olyan Wistar-patkányokban, amelyeket nagy mennyiségű növényi és állati zsírokkal tápláltak. A szerzők azt találták, hogy 0,5% cukornádviasznak az étrendi zsírhoz történt adagolása jelentős mértékben csökkentette a szérumtrigliceridet olyan patkányokban, amelyek növényi és állati zsiradékot kaptak, de csak az utóbbiakban csökkentek jelentős mértékben a koleszterinszintek anélkül, hogy hatással lettek volna a máj zsírtartalmára. Ennélfogva a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a cukornádviasz zsírcsökkentő hatásokkal rendelkezik.

Másrészt Sho H. et al. (1984) tanulmányozták az okinawai cukornádviasz hatását a szérum- és májzsírokra olyan patkányokban, amelyeknek az étele 0,5% ilyen viaszt tartalmazott, és azt találták, hogy jelentősen csökkent mind a szérum-, mind a máj-koleszterintartalom. Mindazonáltal nem találtak jelentős változást a koleszterinszintekben, amikor zsíralkoholokat használtak ugyanabból a viaszból az állatok ételében. így tehát tagadják, hogy a viasz zsírcsökkentő tulajdonságai ezeknek az alkoholoknak lenne tulajdonítható.

Mindamellett néhány évvel később Shimura S., Hagesawa T., Takano S. és Susuki T. (1987: Studies on the effect of octacosanol on the motor endurance in mice; Nutrition Reports Int. 36, 1029-1038) tanulmányozták az oktakozanol hatásait olyan egerekben, amelyeket fizikai hatásnak tettek ki és oktakozanollal dúsított étellel tápláltak. Ennek során azt találták, hogy a cukornádviaszból kivont oktakozanol jelentős mértékben csökkentette mind a triglicerideknek, mind a koleszterinnek a mennyiségét a májban, miközben csupán a szérumtriglicerid-szintek csökkentek jelentősen. A szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a cukornádviaszból kivont oktakozanol zsírcsökkentő tulajdonságokat mutatott, amely ellenkezik a Sho H. et al. (1984) fent említett eredményeivel.

Hasonlóan, zsírszintcsökkentő (antilipidémiás) hatásokat is tulajdonítottak még a hexakozanolnak, egy másik nagyobb szénatomszámú primer alifás alkoholnak, bár nagyon nagy adagokról (10-30 mg/kg/nap) tesznek említést, amelyek szükségesek ilyen eredmények eléréséhez (Hagiwara Y. 1987: Antilipaemic agents containing hexacosanol used to treat hypertension, arteriosclerosis, diabetes mellitus, heart disease and obesity; JP A 62 099323).

Említés történik különböző kereskedelmi zsírcsökkentő készítményekről, így hatásos védő- és jól elviselhető anyagokról, amelyek legtöbbje különböző kedvezőtlen mellékhatásokkal rendelkezik. Mivel a zsírcsökkentő kezelést tartósan kell alkalmazni, ez a szempont nagyon fontos.

Például a gemfibrozil csökkenti a szérumtriglicerideket, növeli a HDL-C-szinteket, és kismértékű szérumkoleszterin-csökkenést okoz, de említés történik néhány, a gyógyszer által kiváltott hatásról is. így a gyomorra és bélre vonatkozó (gastrointestinalis) hatásokat, például a gyomortáji fájdalmakat, a hasmenést, hányingert, hányást és a haspuffadást említik. Ezenkívül fejfájás, szédülés, látási zavarok, impotencia, csökkent nemi vágy és májműködési rendellenességek, így megnövekedett transzaminázok, LDH, kreatinfoszfokináz és alkalinfoszfatáz jelentkeznek gemfibrozillal kezelt betegeknél. Ugyancsak nem adagolhatok veseelégtelenségben szenvedő betegeknek.

A probukol egy másik zsírcsökkentő gyógyszer, amely antioxidáns hatással rendelkezik, és amely kismértékben csökkenti a szérumkoleszterint és az LDL-C-t. Mindazonáltal a probukol zsírcsökkentő hatásának az a hátránya, hogy csökkenti a HDL-C-frakciószintet. Ezen túlmenően néhány kedvezőtlen hatásról is történik említés, ilyenek a gyomor- és bélzavarok, amelyek a népesség körülbelül 10%-ánál jelentkeznek, valamint jelentős változás észlelhető az elektrokardiogramban.

Más, gyakran hatásos zsírcsökkentő szerek a kolesztiramin és a kolesztipol. Ezek hatásos elsővonalbeli koleszterincsökkentő gyógyszerek, amelyek erősen visszaszorítják a szérumkoleszterint és az LDL-C-t, de hajlamosak arra, hogy emeljék a trigliceridszinteket. Ezek a gyógyszerek bizonyos gyomor- és bélrendszeri tüneteket indítanak el, elsősorban székrekedést okoznak. Az ezekkel történő kezelésnél a hatás általában kismértékű az ellentétes tünetek miatt, és mivel ezek nem könnyen szedhető szerek, a szükséges adag 12-20 gramm naponként a kívánt hatás elérése érde2

HU 225 050 Β1 kében. Ezenfelül említés történik arról, hogy kémiai kölcsönhatások mennek végbe más gyógyszerekkel, így digitoxinnal.

A lovasztatin az első gyógyszer a „sztatinok közül, amelyek a HMGCoA-reduktáz inhibitoraiként hatnak, és így hatásosan csökkentik a szérumkoleszterin- és az LDL-C-szinteket, a lovasztatin mérsékelten növeli a HDL-C-t, és csökkenti a triglicerideket. Néhány kedvezőtlen hatást említenek ezzel a gyógyszerrel kapcsolatban. A főbb kedvezőtlen hatások az izombántalom, a kreatinfoszfokináz gyenge/mérsékelt növekedése és folyamatos növekedés a szérumtranszaminázban, amely gyakran reverzibilissé válik a kezelés megszüntetése után. Az izombántalom főként olyan betegeknél jelentkezik, akik együttes kezelést kapnak immungátló gyógyszerekkel, így gemfibrozillal vagy niacinnal együtt. Ezenkívül kedvezőtlen hatások, így bőrkiütés, viszketés, fejfájás és komoly izomkárosodás jelentkezik érzékeny betegeknél az izomrostok elfajulásában, amelyek szintén előfordulnak lovasztatinnal kezelt betegeknél. Ezen túlmenően kimutatták a gyógyszerrel összefüggő heresorvadást és májdaganatot a laboratóriumban vizsgált állatoknál.

A szimvasztatin és a pravasztatin más „sztatinok”, és ugyanolyan mechanizmus szerint működnek, mint a lovasztatin, és közelítően ugyanolyan koleszterincsökkentő hatásokat mutatnak. Az ezekkel kezelt betegeknél hasonló kedvezőtlen hatásokról tesznek említést, mint a lovasztatinnal kezelt betegek esetében, de valamivel kisebb mértékben. A szimvasztatinnal és a pravasztatinnal kezelt betegeknél transzamináz- és kreatinfoszfokináz-növekedés tapasztalható, és a betegeknél székrekedés, hányinger, fejfájás, fáradtság, bőr alatti kiütés és izombetegségek is jelentkeznek.

A 0 488 928 számú európai találmányi bejelentésben olyan nagyobb szénatomszámú, így 24-34 szénatomos primer alifás alkoholok elegyét írják le, ahol mennyiségi összefüggés van az alkoholok között, amelyek az emelkedett koleszterintükör, a ll-es típusú emelkedett vérfehérjeszint és a szexuális zavarok kezelésére használhatók embereknél és állatoknál egyaránt.

A találmány lényege tehát a következőkben foglalható össze.

A jelen találmány szerinti alkoholelegyek acetil-szalicilsavval alkotott elegyei és az ilyen keverékeket tartalmazó gyógyászati készítmények trombocitaaggregáció-gátló, antiischaemiás vagy antitrombolitikus hatása terápiásán alkalmazható, mivel szinergizmus lép fel.

Az 1. táblázat a cukornádviaszból a találmány szerint kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét mutatja be.

1. táblázat

A készítményekben használt M.H.P.A.A. általános minősége és mennyiségi összetétele

Alkotók	Arányok az elegyben
1-Tetrakozanol	0,5-5,0%
1-Hexakozanol	5,0-15,0%

Alkotók	Arányok az elegyben
1-Heptakozanol	0,5-5,0%
1-Oktakozanol	50,0-80,0%
1-Nonakozanol	0,5-3,0%
1-Triakontanol	6,0-20,0%
1-Dotriakontanol	1,0-10,0%
1-Tetratriakontanol	0,0-2,5%

A találmány szerinti specifikus alkoholelegy minőségi és mennyiségi összetételét a 2. táblázatban adjuk meg.

2. táblázat

A javasolt találmány szerinti M.H.P.A.A. speciális minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Arányok az elegyben
1-Tetrakozanol	0,5-1,0%
1-Hexakozanol	6,0-8,0%
1-Heptakozanol	2,5-3,5%
1-Oktakozanol	60,0-70,0%
1-Nonakozanol	0,5-1,0%
1-Triakantanol	10,0-15,0%
1-Dotriakontanol	4,5-6,0%
1 -T etratriakontanol	0,5-2,0%

Ez az összetétel meglepően új hatásokat mutat, így trombocitaromboló, vérrögképződést gátló és/vagy helyi vértelenséget gátló (antiischaemiás), valamint gyógyszer okozta fekély elleni hatást. Ez a különleges elegy ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a 0 488 928 számú európai találmányi bejelentésben ismertetett elegyre le vannak írva.

A találmány bemutatja az M.H.P.A.A. védőhatását a helyi vértelenség ellen.

A találmány bemutatja azt is, hogy az M.H.P.A.A. farmakológiai kölcsönhatásban van ASA-val. A gyógyszer a legáltalánosabban az agyi vértelenség kezelésére használatos. Az eredmények szinergizmusra utalnak az M.H.P.A.A. és az ASA trombocitaromboló, vérrögképződést gátló és helyi vértelenséget gátló tulajdonságai között.

A találmány bemutatja továbbá azt, hogy az M.H.P.A.A. jelentős mértékben csökkenti az aszpirin, az etanol, az indometacin, a C4880 (Sigma) vegyület és más gyógyszerrel való kezelés által okozott gyomorfekély kialakulását a humán betegeknél a kezelés során.

Az irodalom szerint az alkohol által gerjesztett gyomorfekély főképpen fokozott mennyiségű TxA₂ fiziológiai szerrel van kapcsolatban, míg a C4880 által gerjesztett fekély főleg szerotoninergiás mechanizmusokat foglal magában, bár a TxA₂ szerepe annak az etiogenezisében nem zárható ki. Másrészt az ASA által gerjesztett gyomorfekély összefüggésben van az ASA által előidézett prosztaglandinszintézisek (E series)

HU 225 050 Β1 gátlásával, mivel ezeknek sejttermelő hatásuk van a gyomornyálkahártyára. Kimutatták, hogy a TxA₂/Pgl2 aránynak a gyomornyálkahártyában fontos szerepe van, mint a teljesség endogén mechanizmusának.

Másrészt leírták azt is, hogy bizonyos zsírcsökkentő gyógyszerekkel történő kezelés gátolja a vérlemezkéknek azt a törekvését, hogy túlságosan aggregálódjanak a hiperlipidémiás betegekben, és a kísérleti adatok azt mutatták, hogy aggregáció elleni hatásokat továbbítanak ezek a vegyületek. Mindamellett csak néhány koleszterincsökkentő gyógyszer mutat ilyen viselkedést. Ahogy hivatkoztunk már rá, az artériafal megkeményedésével járó érelmeszesedés (atherosclerosis) az ütőerek érbelhártya-változásainak variábilis kombinációja, amely a zsírok, komplex szénhidrátok, a vér és vérlemezkék, rostos szövet- és kalciumlerakódások gócos felhalmozódásából áll, és ez gyakran társul a test középvonalához közelebb fekvő (mediális) változásokkal. így ez a meghatározás artériafal-meszesedést, mint sok tényező hatására létrejövő (multifaktoriális) folyamatot jelez, nem csupán hiperlipidémiát (fokozott zsírtartalmat a vérben) mint rizikófaktort foglal magában.

így azok között a tényezők között, amelyek elősegítik az artériafal megkeményedésével járó érelmeszesedés kifejlődését, a vérlemezkék aggregációja nagyon fontos helyet foglal el. A vérlemezke-mennyiség felszabadulva arachidonsavat aktivál, amely anyagcsere útján átalakul ciklusos endoperoxidokká. Ezek többnyire tovább alakulnak ciklusos endoperoxidokká, és végül tromboxán-A2-t (TxA₂) hoznak létre, amely erős véredényszűkítő és vérlemezke-tömörítő anyag. A vérlemezke-összetömörülést különböző vegyületek, így kollagén, ADP és epinefrin okozzák többek között. A különböző „in vivő”, „ex vivő” vagy „in vitro” modelleknek vélelmezett vérlemezke-tömörülést gátló gyógyszerek hatásosságvizsgálata rendszerint kimutatta ezek hatását az ilyen szerek által előidézett vérlemezke-tömörülésre.

Ezek a vizsgálatok használatosak vérlemezke-tömörülés vizsgálatára egészséges önként jelentkezőknél és olyan betegeknél, akiknek a betegségét gyakran a túlzott aggregálódási hajlam, így többek között a megnövekedett vérkoleszterin-tükör és a cukorbetegségek okozzák. Ezek között a vizsgálatok között a kollagén által segített vagy okozott vérlemezke-tömörülés a leggyakrabban alkalmazott vizsgálatok egyike. így például kollagén befecskendezése intravénásán reverzibilis éren belüli (intravaszkuláris) „in vivő” vérlemezke-tömörüléshez vezet, és az összetömörült vérlemezkék részt vesznek a vaszkuláris mikrokeringésben, ezt követően lecsökkentik a keringő vérlemezkék végső mennyiségét, és egyidejűleg megnövelik a plazma-MDA-koncentrációt. Ezen túlmenően számos fajtánál ez a kollagéninjekció a trombózis által okozott elhalálozást segíti elő. Ezeknél a modelleknél az összetömörülést gátló gyógyszerekkel általában megelőzhető a vérlemezke-tartalom csökkenése és az MDA-koncentráció növekedése, valamint a kollagén által okozott elhalálozás.

Számos olyan gyógyszer, amely vérlemezke-összetömörülést gátló hatásokat mutat, használható trombózisos betegségek, így szívinfarktus és szívszélhűdés kezelésére, de ezek közül nem mindegyik mutatja ezeket az előnyöket. Másrészt vannak olyan trombózis elleni gyógyszerek, amelyek főleg olyan oldófolyamatoknál hatnak, amelyek hatással vannak a vérkoagulálásra, de a vérlemezke-összetömörülésre nem, így az esztreptokináz és az urokináz.

Mivel a helyi vértelenségi szív-ér rendszeri betegségek, a szívszélhűdés és az ér perifériás elzáró kóros elváltozásai az artériafali érelmeszesedés fő következményei, számos gyógyszer hatását vizsgálták általánosságban ezekre a szövődményekre. így elméletileg olyan gyógyszernek, amely koleszterincsökkentő tulajdonságokat mutat, és szintén megelőzheti ezeknek a szövődményeknek a kialakulását, mivel hatással van olyan esetekre, amelyek beletartoznak ezekbe a folyamatokba, hasznosnak kell lennie ilyen betegek kezelésénél. Hasonlóan, a TxA₂-szintek csökkenése nemcsak a trombocitaromboló és a vérrögök képződését gátló hatásokkal társul, hanem a helyi vértelenség kialakulását gátló hatásokkal is. A helyi vértelenség kialakulását gátló (antiischaemiás) gyógyszerek gyógyászati röntgen-szűrővizsgálata rendszerint magában foglalja ezek hatásainak a megállapítását az agy által gerjesztett teljes vértelenségre. így leírták már különböző gyógyszerek védőhatását patkányagyi ischaemiára bizonyos nem szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID) használata esetén, ahol a védőhatás gátolja a cikiooxigenáz által katalizált reakciókat, valamint a tromboxánszintetáz és a prosztaciklinanalógok (Pgl₂) specifikus inhibitorait (Borzeix MG and Cahn J; 1988; Effects of new chemically metabolically stable prostacyclin analogues on early consequences of a transient cerebral oligemia in rats; Protaglandins 35, 5, 653-654).

Más kísérleti modellek, így a teljes helyi vértelenség, amelyet kísérletileg idéztünk elő Mongolian gerbilsben, szintén gyakran kerülnek alkalmazásra.

Az acetil-szalicilsav (ASA) olyan vegyület, amely vérlemezkecsomósodás-gátló, vérrögképződés-gátló és helyi vértelenséggátló tulajdonságokat mutat kísérleti modellekben és emberekben. Ez az a gyógyszer, amely a legszélesebb területen kerül felhasználásra heveny szívinfarktus és szívszélhűdés, valamint thrombus okozta rendellenességek kezelésére. Az ASA hatásait elősegíti annak jól ismert ciklogenázgátlása, amely egy kulcsenzim az arachidonsav-anyagcsere számára. így az ASA a tromboxán A2 (TxA₂)-szérumszintek jelentős és figyelemre méltó csökkentését segíti elő, amely utóbbi elismert kórélettani szer a véredény-endothelium számára, és ez megmagyarázza az ASA fent említett hatásait.

Mindazonáltal, mivel az ASA-gátlás hatást gyakorol a ciklogenázszintre, nem csupán a TxA₂-szintek csökkennek, hanem a prosztaciklin (Pgl₂)-szintek is, és így az ASA olyan vegyület, amely gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik szemben azzal, amit a TxB₂ mutat. Másrészt számításba véve azt, hogy az ASA gátolja a prosztaglan4

HU 225 050 Β1 dinszintézist (E series), gyomorkárosodást okoz, mivel megakadályozza a prosztaglandin sejtvédő (citoprotektív) hatásait. Ez a fő kedvezőtlen mellékhatás alapja, amelyet az ASA-val kapcsolatban jeleztek, így a gyomorhurut, gyomorfekély és hasonló rendellenességek.

A találmány szerinti specifikus nagyobb szénatomszámú primer alifás alkoholoknak egy előnyös összetételét a 3. táblázatban adjuk meg.

3. táblázat

A készítményekben alkalmazott M.H.P.A.A. jellegzetesebb minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Részarány az elegyben
1-Tetrakozanol	0,8±0,1%
1-Hexakozanol	6,7±0,3%
1-Heptakozanol	3,0±0,3%
1-Oktakozanol	65,6±3,4%
1-Nonakozanol	0,7±0,1%
1-Triakontanol	12,5±0,6%
1-Dotriakontanol	5,0±0,4%
1-Tetratriakontanol	0,8±0,1%

A nagyobb szénatomszámú primer alifás alkoholok e specifikus elegyét tartalmazó gyógyszerkészítményeket humán betegeknek és állatoknak adhatjuk be. A cukornádviaszból kapott M.H.P.A.A. napi adagja, amelyet különböző betegségekben szenvedők kezelésére használunk, 1 mg és 100 mg között van, az előnyös napi adag 3-20 mg M.H.P.A.A., amelyet például orálisan vagy parenterálisan adunk be. Egy előnyös beadási módnál orális, filmbevonatú tablettákat, valamint granulátumokat vagy kapszulákat alkalmazunk.

A gyógyszerkészítmények 0,5-10,0% M.H.P.A.A.-t tartalmaznak hatóanyagként. Ilyen adagot úgy készítünk, hogy az M.H.P.A.A.-t összekeverjük különböző adalék anyagokkal, szétesést elősegítő anyagokkal, kenőanyagokkal, csúsztatóanyagokkal vagy töltőanyagokkal, így kukoricakeményítővel, szacharózzal, magnézium-sztearáttal, mikrokristályos cellulózzal, térhálósított nátrium-karmellóz-zselatinnal, cellulóz-acetoftaláttal, titán-dioxiddal, speciális talkummal tabletták számára és polietilénglikollal.

Az acetil-szalicilsavnak az M.H.P.A.A.-val alkotott elegye, ahogy a példák mutatják, szinergizmussal rendelkezik gyógyászati kölcsönhatásban annak vérrögképződést gátló, trombocitaromboló és helyi vértelenséget gátló tulajdonságaival, ha az arány azok között 20:1 és 1:20 között, különösen bedig 10:1-1:10 tartományban van.

A cukornádviasz és annak természetes forrása, az iszap, mindig az érdeklődés középpontjában álltak nem csupán ipari alkalmazásuk, hanem kémiai összetételük miatt is. A viasz mennyisége a cukornádban 0,1% és 0,3% között változik fajtától függően. A mezőgazdasági-ipari folyamat során a viasztartalomnak csak 40%-a kerül a lébe, a visszamaradó mennyiség benn marad a kipréselt cukornádban.

A 40%-ból ennek 95%-át abszorbeálja az iszap, amelyből a nyers viasz kerül ki. Ez a viasz észterekből, aldehidekből, ketonokból, szénhidrogénekből, valamint szabad alkoholokból áll, amelyek mindegyikének a mennyisége a cukornádnövény fajtájától és eredetétől, továbbá a viasz kivonásához használt technológiától függ.

A cukornád-melléktermékekből kapott egyenes láncú alifás alkoholokat számos szerző tanulmányozta annak érdekében, hogy körülbelül megismerje azok összetételét és főbb tulajdonságait. Az egyes viaszfajtákból származó különböző vegyületcsoportokat ezután ismertették (J. A. Lamberton et al, 1959; Australian Journal of Chemistry 13, 261-268 and Horn A. and Martié JS; 1957; Journal of Science Food and Agriculture 10, 571), és módszert ajánlottak a zsíralkoholok kinyerésére a cukornádfelhám-viaszból, amely alkoholos kálium-hidroxiddal történő elszappanosításon, ezt követően az el nem szappanosítható anyag észterezésén, majd molekuláris desztilláláson alapszik.

Más módszer is ismeretes az alkoholelegy nagy hatású vákuumkolonna útján történő kinyerésére. Ez egy nagyvákuumos viaszdesztilláló lépést foglal magában a karbonilvegyületek kémiai elkülönítésére, és a visszamaradó viaszt ezután petroléterrel extraháljuk. Ezt követően az oldószert lepároljuk, és a maradékot megsavanyítjuk az alkohol további elkülönítése céljából kromatográfiás úton alumínium-oxidon. Végül lúgos hidrolizálással alkoholokat kapunk, amelyeket etanolból átkristályosítunk. A termék olvadáspontja 80-82 °C.

Egy eljárás nagyobb szénatomszámú alifás primer alkoholelegyek kinyerésére állati és növényi viaszokból a zsírsavészterek elszappanosításán alapszik, amelyet az alkoholelegyek extrahálása követ valamely alkalmas folyadékkal 25 °C és 100 °C közötti kritikus állapot alatt és felett annak figyelembevételével, hogy a kinyerés függ az oldhatóságtól és alacsony hőmérsékleten és nyomásváltozásoknál, szelektív extrahálással vitelezhető ki. A cukornádviasznak e módszer szerint történő kezelésével lehetőség nyílik 20-30 szénatomos alkoholelegyek 5%-ban történő kinyerésére.

Más terv szerint a szerzők (Inada S, Furukawa K., Masui T., Honda K., Ogasawara J. és Tsubikamoto G; 1986; Process fór recovering primary normál alifatic higher alcohols, JP 60-119514) nagyon hasonló extrakciós módszert javasoltak viaszok kinyerésére, amely folyadékokon alapszik kritikus alatti és kritikus feletti CO₂-állapotban etilénnel. A szerves vegyületeknek az elkülönítését elegyeikből kritikus alatti és kritikus feletti állapotú folyadékok segítségével szintén leírták. Analitikai szempontból nézve mindezek értékes módszerek, de a nagy méretekben való megvalósítást akadályozza az oszlopkromatográfia és a molekuláris desztilláció alkalmazása, amelyek egyike sem gazdaságos eljárás.

A találmány szerinti eljárás az előzőleg megolvasztott cukornádviasz homogén fázisú elszappanosításán alapszik, amelynek során az elszappanosítási kis molekulatömegű alkálifém- és alkáliföldfém-hidroxidok, mégpedig nátrium-, kálium- és kalcium-hidroxidok tömény oldataival végezzük.

HU 225 050 Β1

A hidroxidoldatok koncentrációjának olyannak kell lennie, hogy a megfelelő hidroxid és a feldolgozandó viasz tömegaránya 5% felett legyen, előnyösen 8% és 25% és különösen 15% és 25% között mozogjon. Az elszappanosítási folyamat legalább 30 percig, különösen pedig 2-5 óra hosszat tart. Az ebben a lépésben kapott szilárd anyagot szilárd/folyadék extraktorba visszük, ahol az M.H.P.A.A.-t szelektíven extraháljuk megfelelő szerves oldószerekkel, amelyeket 3-8 szénatomos ketonok, 1-5 szénatomos alkoholok, 6-9 szénatomos halogénezett szénhidrogének, valamint aromás vegyületek, így benzol és származékai, továbbá ezek elegyei közül választunk ki. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott fontosabb oldószerek a következők: aceton, metil-etil-keton, pentánon, hexánon, heptanon, 2-metil-pentanon, etanol, metanol, 2-propanol, butanol, terbutanol, pentán, hexán, heptán, oktán, kloroform, 1,2-diklór-etán, diklór-metán, triklór-etán, 1,2,3-triklór-propán, benzol, toluol, fenol, p-metil-toluol és mások.

Az extrahálást 5-10 órás időtartam alatt vitelezzük ki. Ezután a terméket egymást követően kikristályosítjuk a fent említett oldószerek vagy ezek elegyeinek a felhasználásával. Az elért hozam nagysága 30% körül mozog, mimellett az M.H.P.A.A. elért tisztasága 80%-tól 98%-ig terjedő tartományban van, előnyösen 90% és 96% között mozog. Az így kapott M.H.P.A.A.-t 22-38 szénatomos alkoholok alkotják, ez fakófehér színű elegy, amely 76,5 °C és 84,5 °C között olvad. Az M.H.P.A.A. analizálására ezeket gázkromatográfiásán olvadt szilícium-dioxid kapilláris oszlopban deriváljuk N-metil-N-TMS-trifluor-acetamid (MSTFA) segítségével.

Az M.H.P.A.A. cukornádviaszból történő kinyerésére javasolt eljárás - más előzőleg javasolt módszerekhez viszonyítva - számos előnnyel rendelkezik. A találmány ilyen előnye a viszonylag nagy hozam (közel 30%), amely a cukornádviaszban lévő alkoholokból nyerhető ki összehasonlítva a Sho et al. által leírt eredményekkel, akik 5%-nál kisebb hozamokat említenek. A találmány szerinti eljárás más előnyei az M.H.P.A.A. tisztasági fokával kapcsolatos. A kapott termék közel 93%-os tisztaságú, és ez jóval nagyobb, mint az előző munkákban említett termékek tisztasága. Emellett a találmány szerinti módszer egyszerű és megfelelő széles skálájú kitermelésre, összehasonlítva Inada et al. JP 60-119514) és Hagiwara Y. (JP 62-87537) által ismertetett kitermelésekkel.

Végül az M.H.P.A.A.-profil teljes képében nagyon jó elviselhetősége és biztonsága következtében fontos előnyt jelent a szakterületen ismert más gyógyszerekhez viszonyítva. így azok az eredmények, amelyeket idült szubkrónikus és krónikus tanulmányok, amelyeket rágcsálókkal, nyulakkal, beagle kutyákkal és majmokkal végeztünk, nem mutattak semmiféle toxicitást. Ezenkívül nem jelentkezett semmiféle változást előidéző hatás vagy fejlődési rendellenességet kiváltó hatás sem a nyulaknál, sem a patkányoknál. Az M.H.P.A.A. adagolása két generáción át nem hátráltatta sem a magzati fejlődést, sem a szaporodási teljesítőképességet patkányoknál. Végül 24 hónapos rákkeltő hatás tanulmányozása, amelyeket patkányokon végeztünk, azt mutatta, hogy az M.H.P.A.A. nem váltott ki mérgező és rákkeltő hatást.

Rövid és hosszan tartó klinikai kísérletek a kezelés kitűnő biztonságát és elviselhetőségét alátámasztották.

A találmányt a következőkben részleteiben is ismertetjük a példákban, de a találmány oltalmi köre nem korlátozódik csupán a példákban leírtakra.

A leírásban, a példákban és az igénypontokban a részek, százalékok és az arányok tömegrészeket, tömegszázalékokat és tömegarányokat jelentenek, amennyiben másként nem adjuk meg.

1. példa

1000 g finomított viaszt, amelyet cukornádból kaptunk, megolvasztunk 100-110 °C-on, és hozzáadunk 200 g kálium-hidroxidot 150 ml vízben oldva, és az elegyet 5 óra hosszat keverjük. A szilárd anyagból M.H.P.A.A.-t extrahálunk ki szilárd/folyadék extrakciós rendszerben heptánnak, mint oldószernek a felhasználásával. A kapott kivonatot szobahőmérsékletre hűtjük, utána az M.H.P.A.A.-t kikristályosítjuk, és metil-etil-ketonból átkristályosítjuk a kristályos anyagot. Ily módon 285 g ilyen alkoholelegyet kapunk 94,70%-os tisztaságban. Az elegy olvadáspontja 80,5-82,5 °C. Az ily módon kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét a 4. táblázatban adjuk meg.

4. táblázat

A kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Az egyes alkoholok százaléka
1-Tetrakozanol	0,81
1-Hexakozanol	7,00
1-Heptakozanol	2,81
1-Oktakozanol	65,09
1-Nonakozanol	0,67
1-Triakontanol	12,43
1-Dotriakontanol	5,05
1-Tetratriakontanol	0,84

2. példa kg nyers cukornádviaszt megolvasztunk 85-100 °C-on, és hozzáadunk 300 g nátrium-hidroxidot 200 ml vízben oldva, és az elszappanosítási 4 óra hosszat végezzük keverés közben. Az M.H.P.A.A. extrahálását kloroformmal végezzük 10 óra hosszat hagyományos szilárd/folyadék extrakciós módszerrel, a kapott kivonatot szobahőmérsékletre hűtjük, és metanolból, majd kloroform/metil-etil-keton elegyből átkristályosítjuk. Ily módon 405 g M.H.P.A.A.-t kapunk 92,52%-os tisztaságban. Az M.H.P.A.A. olvadáspontja 79,0-80,5 °C. Az ezzel a módszerrel kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét az 5. táblázatban foglaljuk össze.

HU 225 050 Β1

5. táblázat

A kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Az egyes alkoholok százaléka
1-Tetrakozanol	0,87
1-Hexakozanol	6,84
1-Heptakozanol	3,08
1-Oktakozanol	62,92
1-Nonakozanol	0,80
1-Triakontanol	12,66
1-Dotriakontanol	4,65
1-Tetratriakontanol	0,70

3. példa kg kalcium-hidroxidot 7 liter vízben oldva hozzáadunk 50 kitisztított cukornádviaszhoz, amelyet előzőleg 100-120 °C-on megolvasztottunk. Az elszappanosítás 7,5 óra hosszat történik keverés közben. Ezután az M.H.P.A.A.-t etanollal mint oldószerrel 12 óra hosszat extraháljuk szilárd/folyadék extrakciós módszer segítségével. A kapott kivonatot szobahőmérsékletre engedjük lehűlni, és ezután a kivált szilárd anyagot kloroformból átkristályosítjuk. Ily módon 13,7 kg M.H.P.A.A.-t kapunk, amely 93,77%-os tisztaságú. A kapott elegy olvadáspontja 80,0-82,0 °C. Az ily módon előállított M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét a 6. táblázatban adjuk meg.

6. táblázat

A kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Az egyes alkoholok százaléka
1-Tetrakozanol	0,71
1-Hexakozanol	6,68
1-Heptakozanol	3,06
1-Oktakozanol	64,70
1-Nonakozanol	0,62
1-Triakontanol	12,01
1-Dotriakontanol	5,09
1-Tetratriakontanol	0,90

4. példa

8,6 kg kalcium-hidroxidot 4,5 liter vízben oldva hozzáadunk 50 kg nyers cukornádviaszhoz, amelyet előzőleg megolvasztottunk 100-120 °C-on. Az elszappanosítási folyamatot 3 óra hosszat végezzük folytonos keverés közben. Az M.H.P.A.A.-t diklór-metánnal extraháljuk, mint oldószerrel 12 óra hosszat szilárd/folyadék extraktorban. A kapott terméket szobahőmérsékletre engedjük lehűlni, és a keletkezett szilárd anyagot 1:1 arányú hexán:aceton elegyből átkristályosítjuk. Ily módon 6,8 kg alkoholelegyet kapunk 92,91 %-os tisztaságban.

Az M.H.P.A.A. olvadáspontja 78,5-80,5 °C. Az ily módon előállított M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét a 7. táblázatban adjuk meg.

7. táblázat

A kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Az egyes alkoholok százaléka
1-Tetrakozanol	0,75
1-Hexakozanol	7,00
1-Heptakozanol	3,14
1-Oktakozanol	63,60
1-Nonakozanol	0,62
1-Triakontanol	12,03
1-Dotriakontanol	4,99
1-Tetratriakontanol	0,78

5. példa kg tisztított és előzőleg 100-110 °C-on megolvasztott cukornádviaszhoz hozzáadunk 3,7 kg kálium-hidroxidot 3,0 liter vízben oldva. Az elszappanosítási folyamatot 5 óra hosszat végezzük folytonos keverés közben. Az M.H.P.A.A.-t Soxhlet-féle extraktorban extraháljuk metil-etil-keton oldószerrel 14 óra hosszat. A kivont anyagot szobahőmérsékletre hűtjük, és a szilárd terméket 1:1 arányú hexán:kloroform elegyből átkristályosítjuk. Ily módon 3,8 kg M.H.P.A.A.-t kapunk 92,56%-os tisztaságú termékként. Az M.H.P.A.A. olvadáspontja 78,5 °C és 80,5 °C között van. A 8. táblázatban az eljárással kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét adjuk meg.

8. táblázat

A kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Az egyes alkoholok százaléka
1-Tetrakozanol	0,85
1-Hexakozanol	6,56
1-Heptakozanol	3,10
1-Oktakozanol	63,10
1-Nonakozanol	0,72
1-Triakontanol	12,18
1-Dotriakontanol	5,51
1-Tetratriakontanol	0,74

6. példa kg nyers cukornádviaszt előzőleg megolvasztunk 100 °C-on, és utána hozzáadunk 250 g kalcium-hidroxidot. Az elszappanosítási 2 óra hosszat folytonos keverés közben szokásos módon végezzük. Az M.H.P.A.A.-t 2-propanol oldószerrel extraháljuk 12 óra hosszat szilárd/folyadék extrakciós rendszerben. A kapott terméket

HU 225 050 Β1 szobahőmérsékletre hűtjük és heptánból átkristályosítjuk. Ily módon 165 g 93,63%-os tisztaságú M.H.P.A.A.-t kapunk. Az M.H.P.A.A. olvadáspontja 80,0-81,5 ’C tartományban van. A 9. táblázatban az ezzel a módszerrel kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét adjuk meg.

9. táblázat

A kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Az egyes alkoholok százaléka
1-Tetrakozanol	0,84
1-Hexakozanol	6,52
1-Heptakozanol	3,18
1-Oktakozanol	64,13
1-Nonakozanol	0,69
1-Triakontanol	12,54
1-Dotriakontanol	4,93
1-Tetratriakontanol	0,80

7. példa kg tisztított cukornádviaszt előzőleg megolvasztunk 110 ’C-on, és utána hozzáadunk 400 g nátrium-hidroxidot 200 ml vízben oldva. Az elegyet 3 óra hosszat folytonosan keverjük, és az M.H.P.A.A. extrahálását toluol oldószerrel végezzük valamely szilárd/folyadék extraktorban 6 óra hosszat, és az átkristályosítási metanollal, mint oldószerrel végezzük. Ily módon 389 g M.H.P AA.-t kapunk, amely 95,10%-os tisztaságú. A termék olvadáspontja 81,0 ’C és 83,0 ’C közötti tartományban van. A 10. táblázatban az így előállított M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét adjuk meg.

10. táblázat

A kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Az egyes alkoholok százaléka
1-Tetrakozanol	0,80
1-Hexakozanol	7,00
1-Heptakozanol	2,82
1 -Oktakozanol	64,54
1-Nonakozanol	0,72
1-Triakontanol	13,02
1-Dotriakontanoi	5,31
1-Tetratriakontanol	0,89

8. példa kg tisztított cukornádviaszt megolvasztunk 120 ’C-on, és utána 1 kg kálium-hidroxiddal kezeljük, amelyet 500 ml vízben oldottunk. A kezelést 4 óra hosszat folytatjuk folytonos keverés közben. Az M.H.P.A.A.-t etenol oldószerrel extraháljuk valamely szilárd/folyadék extrakciós rendszerben. Ezt követően a kivonatot szobahőmérsékletre hűtjük, és ezután az M.H.P.A.A.-t toluol oldószerből kikristályosítjuk. Ily módon 1490 g M.H.P.A.A.-t kapunk, amely 92,20%-os tisztaságú termék, és amelynek az olvadáspontja 79,5 ’C és 81,0 ’C közötti tartományban van. A 11. táblázatban az ezzel a módszerrel előállított M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetételét adjuk meg.

11. táblázat

A kapott M.H.P.A.A. minőségi és mennyiségi összetétele

Alkotók	Az egyes alkoholok százaléka
1-Tetrakozanol	0,76
1-Hexakozanol	6,58
1-Heptakozanol	2,84
1-Oktakozanol	62,43
1-Nonakozanol	0,71
1-Triakontanol	13,08
1-Dotriakontanol	5,05
1-Tetratriakontanol	0,75

9. példa

Két különböző kialakított készítményt, amelyek mindegyike az M.H.P.A.A.-t tartalmazza hatóanyagként, a 12. táblázatban mutatunk be. Ezeket a készítményeket úgy alakítottuk ki, hogy számításba vettük a hatóanyag fizikai, kémiai és fizikai-kémiai jellemzőit. A készítményeket nedves granuláló módszerrel készítettük oly módon, hogy a hatóanyagot és a szabályozott gyógyszerészeti kötőanyagokat összekevertük, szárítottuk, granuláltuk, olajoztuk és préseltük a keveréket.

12. táblázat

M.H.P.A.A.-t hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények

Alkotóanyagok	1. összetétel %	2. összetétel %
M.H.P.A.A.	5,0	15,0
Laktóz	56,0	54,0
Kukoricakeményítő	15,0	10,0
Zselatin	2,5	2,0
Nátrium-kroszkarmellóz	5,0	4,0
Szacharóz	5,0	4,0
Talkum	2,0	2,0
Magnézium-sztearát	1,5	1,0
Cellulóz-acetoftalát	0,5	1,0
Mikrokristályos cellulóz	7,5	7,0

10. példa

2-3 kg-os hím új-zélandi nyulakat laboratóriumi körülményekhez szoktattunk 15 napon át, és utána vélet8

HU 225 050 Β1 lenszerűen 4 kísérleti csoportra osztottuk azokat: egy kontrollcsoport csupán vivőanyagot kapott és 3 M.H.P.A.A.-val kezelt csoport 5, 50 és 200 mg/kg M.H.P.A.A.-t kapott arabgumi/víz vivőanyagban gyomorszonda segítségével (1 ml/kg) 4 héten át. A zsírtartalmat a bázisvonalnál határoztuk meg 4 héttel a kezelést követően. Az M.H.P.A.A. orálisan beadva 5, 50 és 200 mg/kg-nál 30 nap folyamán jelentős mértékben csökkentette (Wilcoxon p<0,05) adagtól függő módon az összkoleszterol- és LDL-szérum-szinteket. Ezenkívül a százalékos változások a kontroliban és a kezelt csoportokban statisztikusan különbözők voltak (Mann-Whitney U, p<0,05), ahogy az 1-4. ábrák mutatják.

Az 1. ábra az M.H.P.A.A. hatását mutatja a szérumkoleszterol-szintekre, a 2. ábra a szérum-LDL-C-szintekre, a 3. ábra a szérumkoleszterol-változásokra és a 4. ábra a szérum LDL-C-változásokra normálkoleszterolémiás nyulakban.

Ennél a vizsgálatsorozatnál a legnagyobb M.H.P.A.A.-adag (200 mg/kg), amelyet adagoltunk, 51%-kal csökkentette a szérumkoleszterolt és 78%-kal a szérum-LDL-C-t. Az 5. ábra az M.H.P.A.A. hatását szemlélteti normálkoleszterolémiás nyulakban. Nem volt lényeges változás a HDL-C-szintekben a négy csoport egyikében sem.

A 6. ábra az M.H.P.A.A. hatását mutatja szérumtrigliceridekre és a 7. ábra szérumtriglicerid-változásokra normálkoleszterolémiás nyulakban. A trigliceridek százalékos változásának az összehasonlítása a kezelt és kontrollcsoportok között szintén jelentős eltéréseket mutatott (Mann-Whitney U, p<0,05), de nem volt észlelhető dózis-hatás összefüggés.

11. példa

Hím új-zélandi nyulakat véletlenszerűen 4 csoportra osztottunk: egy kontrollcsoportra, amely csak vivőanyagot kapott gyomorszonda segítségével, és 3 M.H.P.A.A.-val, oktakozanollal és hexakozanollal kezelt csoportra, amelyek 5 mg/kg hatóanyagot kaptak. A szérumzsírtartalmat meghatároztuk a bázisvonalnál és 30 nappal a kezelés előtt. Az M.H.P.A.A. jelentősen csökkentette az összes koleszterolt és LDL-C-t. Ezen túlmenően az M.H.P.A.A.-val kezelt nyulak koleszterin-, LDL-C- és trigliceridszintjei jóval alacsonyabbak voltak, mint a kontroliokkal. Mindazonáltal a változások a szérumzsírtartalomban, amelyek előfordultak az oktakozanollal vagy hexakozanollal kezelt csoportokban, nem voltak statisztikai jelentőségűek, ahogy a 13. táblázat adatai mutatják.

13. táblázat

Az M.H.P.A.A., oktakozanol és hexakozanol hatása a szérumzsírtartalomra (mmol/l) új-zélandi normokoleszterolémiás nyulakban

Csoport	Adag (mg/kg)	Bázisvo- nal	Kezelés után
Összkoleszterin
Kontrollok	0	2,5	2,3

Csoport	Adag (mg/kg)	Bázisvo- nal	Kezelés után
M.H.P.A.A.	5	2,8	1,6°⁺
Oktakozanol	5	2,7	2,2
Hexakozanol	5	2,6	2,4
LDL-C
Kontroll	0	1,5	1,2
M.H.P.A.A.	5	1,3	1,6°⁺
Oktakozanol	5	1,4	0,9
Hexakozanol	5	1,5	1,0
Trigliceridek
Kontroll	0	0,80	0,82
M.H.P.A.A.	5	0,78	0,55⁺
Oktakozanol	5	0,77	0,70
Hexakozanol	5	0,80	0,78

⁰ p<0,05 összehasonlítás a kontrolokkal (Mann-Whitney U teszt) ⁺ p<0,05 összehasonlítás a bázisvonallal (Wilcoxon)

12. példa

Csupán 5 hetes diétás időszak elteltével 45 ambuláns beteg, akiknek a koleszterin- és LDL-C-értékeik nem voltak eléggé ellenőrizve, olyan tablettákat kaptak, amelyek 5 mg M.H.P.A.A.-t (naponta kétszer ebédkor és vacsorakor) vagy placebót kapott 6 héten át. Ez alatt az aktív kezelési időszak alatt az étrendi feltételeket fenntartottuk. A zsírtartalomszinteket meghatároztuk a bázisvonalnál (az egyszeri diétás időszak végén), valamint 4 és 6 héttel a kezelés után. Az M.H.P.A.A. jelentős mértékben csökkentette az össz-szérumkoleszterolt 16,23%-kal és az LDL-C-t 21,33%-kal. A koleszterol HDL-C-hez viszonyítva és az LDL-C HDL-C-hez viszonyítva szintén jelentősen csökkent 17,67%-ra és 22,28%-ra (p<0,05 Wilcoxon-teszt párosított adatok számára). Mindegyik betegnél egyaránt csökkentek mind az összkoleszterol-, mind az össz-LDL-C-szintek 6 héttel a kezelés után a bázisvonalhoz viszonyítva. A változások más zsírtartalom-frakciókban nem voltak jelentősek, ahogy az eredmények mutatják a 14. és 15. táblázatokban.

14. táblázat

M.H.P.A.A.-hatások (10 mg/nap, 5 mg kétszer naponta) szérumzsírtartalomra (mmol/l) ll-es típusú hiperproteinémiás betegekben

	n	Bázisvonal (X+SD)	6 hét (X+SD)
összkoleszterin
M.H.P.A.A.	22	7,43+1,29	6,21+1,38°°°”
Placebo	23	6,97+0,72	6,70+0,75°
LDL-C
M.H.P.A.A.	22	5,54+1,22	4,35+1,31°°°......^a
Placebo	23	5,07+0,63	4,97+0,67

HU 225 050 Β1

14. táblázat (folytatás)

	n	Bázisvonal (X+SD)	6 hét (X+SD)
HDL-C
M.H.P.A.A.	22	1,03+0,26	1,10+0,28
Placebo	23	1,13+0,31	1,02+0,28
Trigliceridek
M.H.P.A.A.	22	2,41+0,94	1,74+0,88
Placebo	23	2,03+0,64	1,87+0,67
VLDL-C
M.H.P.A.A.	22	1,09+0,43	0,79+0,40
Placebo	23	0,92+0,29	0,85+0,31

-na betegek száma

-° p<0,01;°°° p<0,0001 összehasonlítás a bázisvonallal (Wilcoxon)

- a p<0,05 összehasonlítás a placebóval, abszolút értékek (Mann-Whitney U teszt)

- ”” p<0,001 összehasonlítás a placebóval (Mann-Whitney U teszt)

- ......p<0,00001 összehasonlítás a placebóval (Mann-Whitney

U teszt)

15. táblázat

Μ.Η.Ρ.Α.Α,-hatások (10 mg/nap, 5 mg kétszer naponta) szérumzsírtartalom-arányokra (mmol/l) ll-es típusú hiperproteinémiás betegekben

	n	Bázisvonal (X+SD)	6 hét (X+SD)
LDL-C/HBL-C
M.H.P.A.A.	22	5,71+1,82	4,18+1,59°°”’’a
Placebo	23	4,92+1,85	5,30+1,79

	n	Bázisvonal (X+SD)	6 hét (X+SD)
Koleszterin/HDL-C
M.H.P.A.A.	22	7,65+2,18	5,94+1,81°”
Placebo	23	6,69+2,21	7,06+2,05

p<0,05;°° p<0,01 összehasonlítás a bázisvonallal (Wilcoxon)

- ^a p<0,05 összehasonlítás a placebóval, abszolút értékek (Mann-Whitney U teszt)

- ” p<0,05 összehasonlítás a placebóval (Mann-Whitney U teszt)

- p<0,01 összehasonlítás a placebóval (Mann-Whitney U teszt)

13. példa ll-es típusú hiperlipoproteinémiás betegek egy csoportja olyan tablettákat kapott, amelyek 15 mg készítményt tartalmaztak a diétás időszak 8 hetes időtartama után (bázisvonal). A zsírtartalmat meghatároztuk a bázisvonalnál és 8 nappal a terápia után. A fontosabb eredményeket a 16. táblázatban foglaljuk össze. Az M.H.P.A.A.-t tartalmazó készítmény jelentős mértékben csökkentette a szérum-összkoleszterolt, mégpedig 16,44%-kal és az LDL-C-t 23,51 %-kal.

A 8. ábra az M.H.P.A.A. hatását szemlélteti a ll-es típusú hiperlipoproteinémiás betegek zsírtartalmára, mimellett a koleszterol-, az LDL-C- és a HDL-C-változások közepes értékeket mutatnak, és a trigliceridek változása átlagérték. A HDL-C 6,40%-kal emelkedik, miközben a trigliceridek és a VLDL-C 7,80%-kal, illetve 10,83%-kal csökkennek, de ezek a változások statisztikailag nem jelentősek. A 17. táblázatban bemutatjuk az LDL-C/HDL-C és a koleszterol/HDL-C arányváltozásokat, amelyek jelentősen, így 29,07%-kaI és 23,72%-kal csökkennek.

16. táblázat

Az M.H.P.A.A. hatásai szérumzsírtartalomra és lipoproteinekre ll-es típusú hiperlipoproteinémiás betegekben

Paraméterek	n	Bázisvonal (X+SD)	n	8 hét (X+SD)
Koleszterin	25	7,84+1,14	25	6,50+1,21°°°°
LDL-C	17	5,86+1,11	18	4,33+1,32°°
HDL-C	19	1,03+0,44	20	1,21+0,46
Trigliceridek	19	2,30+1,42	20	2,14+1,06
VLDL-C	19	1,05+0,64	20	0,97+0,48

” p<0,01;

°°°° p<0,0001 (Wilcoxon-teszt)

17. táblázat

Az M.H.P.A.A. hatásai LDL-C/HDL-C és koleszterol/HDL-C arányokra ll-es típusú hiperlipoproteinémiás betegekben

Paraméterek	n	Bázisvonal (X+SD)	n	8 hét (X+SD)
LDL-C/HDL-C	17	6,34+2,79	18	3,82+1,55°°
Koleszterin/HDL-C	19	8,83+3,49	20	6,07+2,17°°

°° p 0,01 (Wilcoxon-teszt)

HU 225 050 Β1

14. példa

Először megvizsgáltuk M.H.P.A.A. hatását és ennek hatását, az ADP és kollagén által gerjesztett vérlemezke-tömörülést patkányokban. Sprague-Dawley-patkányok egy csoportját, amelyben a patkányok súlya 250-350 gramm tartományban változott, véletlenszerűen 2 kísérleti csoport között elosztottuk. M.H.P.A.A.-t adtunk be a patkányoknak orálisan szuszpenzióként arabgumi/víz vivőanyagban gyomorszondán keresztül 4 héten át. A következő csoportokat alkalmaztuk: kontrollcsoport (csak vivőanyagot kapott) és egy M.H.P.A.A.-val (25 mg/kg) kezelt csoport. Annak érdekében, hogy elvégezzük a vérlemezke-tömörülési próbát, a patkányokat elaltattuk éteres légkörben. Az állatok hasüregét megnyitottuk, és 5 ml vért vettünk a véna cavából, amelyet összekevertünk 3,8%-os nátríum-citráttal (1 térfogat citrát 9 térfogat vérre számítva). Vérlemezkékben gazdag plazmát (PRP) kaptunk vércentrifugálással. Vérlemezkében szegény plazmát (PPP) pedig úgy kaptunk, hogy egyenlő rész PRP-t centrifugáltunk 330*g mellett 15 percig. A vérlemezke-tömörülést ADP-vel és kollagénnel indítottuk meg, és egy Payton aggregométerrel mértük az előrehaladást, ahogy McGregor L., Morazain R. és Renaud S. szerzők leírták (1980; Effect of dietary linoleic acid on piatelet functions in the rat; Thrombosis Rés. 20, 499). Az eredmények statisztikai összehasonlítását a kezelt és a kontrollcsoportok között a nem parametrikus Mann-Whitney U teszt segítségével végeztük. A patkányokat 25 mg/kg M.H.P.A.A.-val kezeltük 4 héten át, és jelentős vérlemezketömörülés-gátlást észleltünk ex vivő maximum alatti ADP- és kollagénadagok beadása esetén.

A 9. ábra ADP által gerjesztett vérlemezke-tömörülést mutat be patkányokban, amelyek 1 hónapon át M.H.P.A.A.-t kaptak, és a 10. ábra a kollagén által megindított vérlemezke-tömörülést szemlélteti patkányokban M.H.P.A.A. 1 hónapon át történt beadása esetén (p«0,05, Mann-Whitney U teszt, 15% átadás). M.H.P.A.A.-nak a beadása orálisan 4 héten át a patkányoknak jelentősen gátolta az ADP és a kollagén által segített vérlemezke-tömörülést, és ez azt jelzi, hogy az M.H.P.A.A. vérlemezke-tömörülést gátló gyógyszerként hat.

15. példa

Annak érdekében, hogy jellemezzük az M.H.P.A.A. hatását ex vivő vérlemezke-tömörülésre patkányoknál, annak a vérlemezke tömörülését gátló időbeli lefolyását tanulmányoztuk. Erre a célra mindkét nembeli 250-350 g súlyú Sprague-DawIey-patkányokat 4 kísérleti csoportra osztottunk: egy kontrollcsoportra és 3 kezelt csoportra, amelyek egyedi adagokban 25, 50 és 200 mg/kg M.H.P.A.A.-t kaptak. Ezen túlmenően a 200 mg/kg adag beadása után 2, 6 és 24 órával megvizsgáltuk és értékeltük a vérlemezke-tömörülésre gyakorolt hatást.

Az M.H.P.A.A.-t a 14. példában leírt módon készítettük, és orálisan adtuk be egyedi adagokban az állatoknak két órával a kísérlet megkezdése előtt. A kontrollállatok ugyanolyan mennyiségű vivőanyagot kaptak. Mindegyik állatot távol tartottuk az ételtől, de szabadon hozzájuthattak vízhez 20 óráig a kísérlet megkezdése előtt. Mindegyik állatot anesztetizáltuk éterrel, és vérmintákat vettünk a véna cavából, amelyeket összekevertünk 3,8% nátrium-citráttal (9 rész vér 1 rész antikoagulátum). A vért centrifugáltuk 250 g-néi 10 percig vérlemezkékben gazdag plazma (PRP) készítése érdekében. Amint a PRP-t elkülönítettük, a maradékot 15 percig centrifugáltuk 1300 g-nél vérlemezkékben szegény (PPP) plazma elkülönítése végett.

A vérlemezke-tömörülést mennyiségileg meghatároztuk turbidimetriás módszerrel [Bőm G., 1962; Aggregation of blood platelets by adenosine dophosphate and its reversal; Natúré (London) 194, 927-929]. A vérlemezke-tömörülési szinteket megmértük a készülék kalibrálása után 0% fényátvitelnél PRP-re és 100%-nál PPP-re. Aggregációs görbéket készítettünk 5 percig. A 11. ábra az M.H.P.A.A.-nak az ADP által gerjesztett vérlemezke-tömörülésre gyakorolt hatását mutatja patkányvérlemezkékben gazdag plazmára, p«0,05 (Mann-Whitney U teszt). Az eredményeket a legnagyobb aggregáció százalékában (%) fejeztük ki. A csoportokat a Mann-Whitney U teszt (p«0,05) felhasználásával hasonlítottuk össze.

és 200 mg/kg M.H.P.A.A. 2 órával a vérmintavétel előtt beadva gátolta az ADP által kiváltott vérlemezke-tömörülést, míg a kisebb adagok (25 mg/kg) nem módosították lényegesen az ADP-vel szembeni reakciókat. A legnagyobb M.H.P.A.A.-adagot (200 mg/kg) választottuk a vérlemezke-tömörülést gátló hatások időbeli lefolyásának a tanulmányozására.

A 12. ábra az ADP által okozott vérlemezke-tömörülésre kifejtett hatást szemlélteti 2 pmol/liter koncentrációnál, p«0,01. Bár 2 óra után a vérlemezke-tömörülés kifejezett gátlása volt észlelhető, 6 óra elteltével a gátlás csak érintőlegesen volt jelentős (p=0,06), míg 24 óra után nem volt statisztikus jelentőségű gátlás észlelhető. Az eredmények azt mutatják, hogy polikozanol orális beadása patkányoknak két órával a vérmintavétel előtt gátolta adagtól függően az ADP által okozott vérlemezke-tömörülést 50 és 200 mg/kg M.H.P.A.A.-val kezelt patkányok PRP-jében. Az M.H.P.A.A. gátlóhatása az ADP által okozott tömörülésre reverzibilis, mivel 6 órával a vele való kezelés után 200 mg/kg-nál a vérlemezke-tömörülés gátlása csupán érintőlegesen volt jelentős, és 24 órával a kezelés után a hatásosság hiánya volt észlelhető, amely azt mutatja, hogy az M.H.P.A.A. nem okoz tartós sejtmódosulásokat.

16. példa

Az M.H.P.A.A. hatását tanulmányoztuk „in vivő” éren belüli vérlemezke-tömörülésre patkányokban és kollagén által okozott elhalálozásra egerekben. E vizsgálatokhoz 250-300 g súlyú Sprague-Dawley hím patkányokat és 20-25 g súlyú 57BL6 nőstény egereket véletlenszerűen elosztottunk különböző kísérleti csoportok között. Az M.H.P.A.A.-t a 14. példában leírt módon készítettük, míg az ASA-t 5%-os NaHCO₃-oldat11

HU 225 050 Β1 bán oldottuk. A gyógyszereket orálisan adtuk be gyomorszonda segítségével 2 órával a vizsgálat előtt. Az állatok nem kaptak táplálékot 16 órával a gyógyszerek orális beadása előtt. A patkányoknak 1 ml/100 g testsúly és az egereknek 0,5 ml/20 g testsúly mennyiséget adtunk be, a kontrollállatok egyenértékű mennyiségű vivőanyagot kaptak. Négy kísérleti csoportot használtunk az éren belüli vérlemezke-tömörülés tanulmányozására patkányokban: 1. kontrollok, 2, 3 és 4 M.H.P.A.A. 5, 10 és 20 mg/kg. Az állatokat elkábítottuk ip. pentobarbital-nátriummal (30-40 mg/kg). Egy kanült vezettünk be egy nyaki verőérbe vérmintavételhez 30 mg/kg kollagénnek a péniszvénába történő iv. befecskendezése előtt és 90 másodperccel utána.

900 μΙ vért gyűjtöttünk műanyag csövekbe, amely csövek 0,7 mg/ml indometacin és 19 mg/ml EDTA 100 μΙ elegyét tartalmazták. Egyenértékű mennyiséget használtunk a vérlemezke-koncentráció meghatározására mindegyik mintában optikai mikroszkópos számlálás útján. A vérmintákat ezután centrifugáltuk, és a plazma-malodialdehid (MDA)-koncentrációt mennyiségileg meghatároztuk tiobarbitursavas módszerrel (Satoh M, 1978; Serum lipid peroxide in cerebrovascular disorders determined by a new colorimetric method; Clin. Chim Acta 90, 34-43). A vérlemezkeszám és a plazma-MDA-koncentráció változását kollagén befecskendezése után a bázisvonal százalékaként fejeztük ki. A különbségeket a kontroll és a kezelt csoportok között a Mann-Whitney U teszt felhasználásával határoztuk meg.

A kollagén által patkányoknál kiváltott elhalálozás tanulmányozására alkalmazott kísérleti csoportok a következők voltak: 1. kontrollok: az állatok csak vivőanyagot kaptak, de a halálozás elősegítése kollagén intravénás befecskendezése útján történt, 2. az állatokat előkezeltük 360 mg/kg M.H.P.A.A.-val 2 órával a kollagén befecskendezése előtt; 3. az állatokat előkezeltük 360 mg/kg M.H.P.A.A.-val 1,4, 8 és 24 órával az elhalálozás kiváltása előtt, és 4. az állatokat előkezeltük 180 mg/kg M.H.P.A.A.-val és 50 mg/kg ASA-val 2 órával a vizsgálat előtt.

Savoldható III típusú borjúbőrkollagént készítünk Kimura Y., Kaube T. és Watanabe K. által leírt módon (1985; Effect of celostagel on piatelet aggregation and experimental thrombosis; Arzneim. Forsch. Drug. Rés. 35,114-148), és 2,5 mg/ml végső koncentrációnál használjuk a készítményt. Ezután 0,1 ml/20 g injekciót adunk be a szemüreg mögötti érfonat útján. Ez az adag a kontrollállatok 60-100%-ának a pusztulását okozza. A kontroll- és kezelt állatok közötti halálozási százalék összehasonlítását a Fisher-féle Exact probability Test (pontos valószínűségi vizsgálat) felhasználásával végezzük.

A 13. ábra az M.H.P.A.A. hatását szemlélteti az éren belüli vérlemezke-tömörülésre patkányokban, p«0,05; p«0,01 (Mann-Whitney U teszt). Az M.H.P.A.A. jelentősen gátolta a keringővérlemezke-szám csökkenését és az MDA-nak egyidejű növekedését a plazmában, amelyet a kollagén okozott.

A 14. ábra az M.H.P.A.A. hatását mutatja kollagén által gerjesztett elhalálozásra C57BL6 egereknél, p«0,01 (Mann-Whitney U teszt). A kollagén okozta elhalálozást jelentősen csökkentette az M.H.P.A.A. 360 mg/kg mennyiség használata esetén. Ezt a kollagén okozta elhalálozás elleni védőhatást tapasztaltuk akkor, ha ezt az adagot 1 és 4 órával a vizsgálat előtt adagoltuk, de ilyen hatást nem észleltünk akkor, ha 8 órával a vizsgálat előtt adtuk be a hatóanyagot.

A 15. ábra az M.H.P.A.A. hatását mutatja a kollagén által kiváltott elhalálozásra C57BL6 egereknél, p«0,05 (Mann-Whitney U teszt).

A 16. ábra M.H.P.A.A. és ASA kombinált hatását szemlélteti kollagén által gerjesztett elhalálozásra egereknél, p«0,01 (Fisher-féle pontos valószínűségi vizsgálat). A 180 mg/kg M.H.P.A.A. és 50 mg/kg ASA kombinációja jelentős statisztikus csökkenést okozott a kollagén által kiváltott elhalálozásban, miközben mindkét kezelés hatástalan volt egymástól független adagolás esetén.

Az M.H.P.A.A.- és az ASA-adagok hatástalanok voltak, ha külön-külön adagoltuk azokat, de szembetűnő védőhatást tanúsítottak együtt történt adagolásuk esetén, így ez szinergizmusra mutat az M.H.P.A.A. és az ASA trombózisgátló hatásai között.

17. példa

Az M.H.P.A.A. hatását patkányagyi infarktusképződésre vizsgáltuk, és erre a célra 290-330 g súlyú Sprague-Dawley hím patkányokat a következő kísérleti csoportokba osztottunk: 1. negatív kontroll: nem elkötött patkányok, amelyek csak vivőanyagot kaptak gyomorszonda segítségével, 2. pozitív kontroll: elkötött patkányok, amelyek szintén a vivőanyagot kapták gyomorszondán keresztül, 3. és 4. elkötött patkányok, amelyek M.H.P.A.A.-t (5 és 25 mg/kg) kaptak ugyanezen az úton. A különböző kezeléseket naponta nyújtottuk 4 héten keresztül. Az utolsót 12 órával az elkötés előtt, valamint 8 és 24 órával az elkötés után nyújtottuk, ahogy ez általában szokásos ilyen modelleknél.

Agyi helyi vértelenség létesítésére az állatokat gyengén elkábítottuk, és csökkent vérmennyiséget okoztunk a közös nyaki ütőerek kétoldali elkötésével. Közvetlenül ezután 0,8 mg/250 g nátrium-nitroprusszidot fecskendeztünk szubkután artériás alacsony vérnyomás előidézése érdekében. A nyaki csíptetőket 60 perccel ezután eltávolítottuk, és az állatokat 72 órán át megfigyeltük, majd felboncoltuk. Az agyakat gyorsan kivettük, kemencébe helyeztük, és 80 °C-on ott tartottuk 24 óra hosszat. Egyaránt megmértük a nedves- és száraztömeget azért, hogy meghatározzuk a víztartalmat (ödéma), és a következő összefüggést használtuk erre a célra:

nedvestömeg-száraztömeg Odéma=---— -100 nedvestömeg

Az eredmények statisztikus elemzését úgy végeztük, hogy használtuk a nem parametriás Mann-Whitney U tesztet. Az M.H.P.A.A. 25 mg/kg-nál jelentősen csökkentette az agyi ödémát (p«0,05), ha naponta adagoltuk 4 héten át. Ez a dózis szintén csökkentette az elhalálozási arányokat és az ödémás állatok százalékát, bár ezek az egyéb csökkenések nem értek el je12

HU 225 050 Β1 lentős szinteket. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az M.H.P.A.A. 25 mg/kg-nál jelentős védelmet biztosít a patkányokban kísérletileg előidézett agyi vértelenség ellen, mivel jelentős csökkenést létesített az agyi ödémában. Csökkenés volt olyan kezelt állatok százalékában is, amelyek agyi ödémás területeket mutatnak, de ez a csökkenés nem ért el jelentős szinteket (18. táblázat).

18. táblázat

M.H.P.A.A.-hatás patkány gerjesztett agyi vértelenségére

Csoport	Adagok (mg/kg)	Ödéma	Halálozás	Állatok
százalék
(-) kontroll	0	79,3±0,39	-	-
(+) kontroll	0	80,1 ±0,82	35	54,5
M.H.P.A.A.	5	80,0±0,91	40	33,3
M.H.P.A.A.	25	79,5±0,49°	28	7,6

(-) kontroll: negatív kontroll, (+) kontroll: pozitív kontroll ° jelentős különbségek a pozitív kontroliokkal összehasonlítva p«0,05 (Mann-Whitney U teszt)

18. példa

Az M.H.P.A.A. és az aszpirin közötti szinergizmus tanulmányozása érdekében a patkányokban gerjesztett agyi vértelenséggel kapcsolatban, 250-300 g súlyú hím Sprague-DawIey-patkányokat 5 csoportra osztottunk: 1. negatív kontroll (nem elkötött patkányok); 2. pozitív kontroll/elkötött állatok, amelyek csak vivőanyagot kaptak); 3. olyan állatok, amelyek orálisan gyomorszonda segítségével 25 mg/kg M.H.P.A.A.-t kaptak; 4. olyan állatok, amelyek orálisan 30 mg/kg ASA-t kaptak 5%-os nátrium-hidrogén-karbonátban oldva; 5. patkányok, amelyek orálisan 30 mg/kg ASA-t+25 mg/kg M.H.P.A.A.-t kaptak. A kezelések 2 órával a vizsgálat előtt történtek.

Az agyi vértelenség megindítására az állatokat gyengén elkábítottuk éterrel, és a közös artériákat szétvágtuk és lekötöttük. Ezután alacsony vérnyomást létesítettünk nátrium-nitroprusszid szubkután befecskendezése útján (0,8 mg/250 g). A nyaki csíptetőket 60 perc után eltávolítottuk, és az állatokat 24 óra hosszat megfigyeltük. Az állatokat ezt követően felboncoltuk, az agyukat kivettük közvetlenül és kemencébe helyeztük, és 24 óra hosszat 80 °C-on tartottuk a víztartalom meghatározása céljából. Az eredményeket analizáltuk a nem parametriás Mann-Whitney U teszt használatával. A 17. ábra a szinergizmust mutatja be M.H.P.A.A. és ASA között patkányok agyi vértelensége kapcsán, p«0,01 (Mann-Whithey U teszt). Sem az M.H.P.A.A., sem az aszpirin nem csökkentette jelentősen az agyi vértelenséget, ha elkülönítve adtuk be az állatoknak a fent említett adagokat. Mindazonáltal az együtt történő beadás esetén jelentős védelmet értünk el. Ezek az eredmények megerősítik a szinergizmust az M.H.P.A.A. és az ASA agyi vértelenség elleni hatása között.

19. példa

Mongolian gerbils 60-80 g testsúlyú mindkét nembeli egereket alkalmaztunk és előzőleg laboratóriumi körülményekhez szoktattunk egy héten át. Ezután M.H.P.A.A.-t adtunk az állatoknak gyomorszonda segítségével Tween 20/víz vivőanyagban szuszpendálva. Az állatokat véletlenszerűen a következő csoportokba osztottuk: (1) pozitív kontroll (elkötött állatok, csak a vivőanyagot kapták), (2) M.H.P.A.A. (50 mg/kg) és (3) M.H.P.A.A. (300 mg/kg). Valamennyi kezelést két órával az agyi vértelenség kialakulása előtt végeztük. A bal közös nyaki artériát feltártuk a nyakban, és duplán elkötöttük sebészeti fonallal éterrel történt anesztetizálás alatt. Az egyes állatok viselkedését 24 órán át figyelemmel kísértük, agyi vértelenség klinikai tüneteit feljegyeztük, így a kergekórt, a görcsöket és a rohamokat rögzítettük. Az elhalálozást szintén feljegyeztük. Az elhalálozás gyakoriságának a statisztikai összevetését és a csoportok közötti klinikai tüneteket összehasonlítottuk a Fisher-féle túlterhelési teszt felhasználása útján. A 18. ábra az M.H.P.A.A. hatását mutatja a Mongolian gerbilsben kiváltott agyi infarktusra, p«0,05 (Mann-Whithey U teszt). Az eredmények azt mutatják, hogy a kezelés csökkentette a tüneteket, és jelentősen leszorította az elhalálozást.

Jól ismert az, hogy a Mongolian gerbils megközelítően 60%-ban neurológiai hiányosságokat okoz, így kergekórt, görcsöket és rohamokat, a közös nyaki verőér elkötése után. Ezek a tünetek társultak azzal a ténnyel, hogy ezeknek az állatoknak megközelítően a 2/3-a esetében hiányosak vagy befejezetlenek az összekötő artériák az alap (basilaris) és a nyaki rendszer között. Ezenkívül az állatok csaknem 80%-a mutatott klinikai halál tüneteket 72 órával az elkötés után.

Mivel valamennyi agyterület agyi infarktusának a komolyságát, illetve súlyosságát nehéz felbecsülni, jóllehet az elhalálozási arány mennyiségileg könnyen meghatározható, ez a paraméter került felhasználásra általában az igazinak vélt agyi vértelenség elleni gyógyszerek értékelésére. A mi eredményeink azt mutatják, hogy 200 mg/kg M.H.P.A.A. védelmet biztosít a teljes agyi vértelenség ellen, amelyet a közös verőér

HU 225 050 Β1 egyoldali elkötése okozott a Mongolian gerbilsben. így tehát indokolt az M.H.P.A.A. használata a teljes vértelenség kifejlődésének a megelőzésére.

20. példa

Megvizsgáltuk az M.H.P.A.A. hatását a gyomorfekélyre, amelyet különböző gyógyszerek okoztak. Erre a célra mindkét nembeli, 200-220 g súlyú Sprague-Dawley-patkányokat használtunk. Az állatokat egy hétig a laboratóriumi körülményekhez szoktattuk, és ez idő alatt tetszés szerint hozzájuthattak vízhez és táplálékhoz. A patkányokat 24 órás koplalás után véletlenszerűen két kísérleti csoportra osztottuk. Az első csoport intraperitoneális injekció formájában 25 mg/kg M.H.P.A.A.-t kapott Tween/víz vivőanyagban szuszpendálva, míg a második csoport (kontrollcsoport) csak ugyanazt a vivőanyagot kapta ugyanolyan mennyiségben. Mindegyik esetben különböző típusú gyógyszer által gerjesztett gyomorfekélyt vizsgáltunk mind a kontroll-, mind a kezelt csoportban (két csoportot használtunk mindegyik fekélytípushoz).

A) Gyomorfekélyt kísérletileg idéztünk elő C 4880 (Sigma) segítségével. A módszer hasonló volt ahhoz, amelyet Awouters F., Nemegeens CJE és Jansken PAJ leírtak (1985: A pharmacological analysis of the rat mást cell 5-HT gastric lesion test and the effect of ketanserin; Drug. Div. Rés. 5, 303-312). Ehhez difenil-amint fecskendeztünk be szubkután 10 mg/kg mennyiségben, és 30 perc elteltével C 4880-at fecskendeztünk be endovénásan. Az állatokat leöltük 4 órával a C 4880 beadása után, és a gyomrukat gyorsan kivettük, hosszanti irányban felnyitottuk a nagyobb görbület mentén, és desztillált vízzel mostuk. Ezután a nyálkahártyákat kiemeltük, és a károsodott felületet nagyítóüveg segítségével meghatároztuk. Az eredményeket a megmutatkozó károsodás százalékaként fejezzük ki. Ennél a modellnél az előkezeléseket (M.H.P.A.A. vagy vivőanyag) 30 perccel a difenhidramininjekció beadása előtt végeztük.

B) Alkohollal fekélyt idéztünk elő. A folyamatot Zengil H., Onik E., Erean TS és Tarker RK által leírtak szerint végeztük (1987: Protective effect of ilopnost and UK 38485 against gastric mucosal damage by various stimuli; Prostaglandins Leucitriens and Medicine 30,

61-67). Erre a célra 1 órával az M.H.P.A.A. vagy a vivőanyag adagolása után a patkányoknak gyomorszonda segítségével orálisan beadtunk 1 ml/patkány mennyiségű 40%-os etanolt. Két órával ezután a patkányokat leöltük és felboncoltuk, és a leírt módon mennyiségileg meghatároztuk a gyomorfekély mértékét.

C) Gyomorfekélyt okoztunk ASA-val. A folyamatot azoknak a szerzőknek a módszerével végeztük, akiket az előző részben említettünk. Egy órával az M.H.P.A.A.-val vagy vivőanyaggal való kezelés után

100 mg/kg ASA-t adtunk be orálisan a patkányoknak. A patkányokat 2 óra múlva leöltük és felboncoltuk, majd ugyanúgy meghatároztuk a gyomorfekélyt, ahogy leírtuk.

Összehasonlítást végeztünk a kontrollcsoport és az

M.H.P.A.A.-val kezelt csoport között nem parametriás Mann-Whitney U teszt felhasználásával. A 19. ábra az M.H.P.A.A. hatását szemlélteti a C 4880 és az alkohol által kiváltott gyomorfekélyre, p«0,05. Az intraperitoneálisan (hasüregbe) adott M.H.P.A.A. (25 mg/kg) je30 lentős mértékben gátolta a gyomorfekély kifejlődését, amelyet a C 4880, az etanol és az ASA gerjesztett. Ezenkívül a 19. táblázatból megállapítható, hogy az orálisan beadott M.H.P.A.A. nemcsak a TxB₂-t csökkentette, de növelte a Pgl₂-t is, így nagymértékben csökkent a TxB₂/Pgl₂ arány.

19. táblázat

Az M.H.P.A.A. és ASA hatása a TxB₂ és a 6keto PgFIa egérszérumban

Kontroll	Adag (mg/kg)	TxB₂ (ng/ml)	6ketoPgFla (ng/ml)	Index TxB₂/6keto PgFIa
Kontroll		286+16,7	1,65+0,26	173
ASA	50	36,3+13,3°°(a)	1,12+0,41	56,5°
M.H.P.A.A.	180	182+31,9°° (b)	3,91+0,4°	32,4°°
M.H.P.A.A.+ASA		9,25+5,4°° (c)	1,57+0,16	5,8°°°

° p<0,05;

p<0,01;

°°° p<0,001 a=b=c (Mann-Whitney U teszt)

A TxB₂-szintek gátlása és az M.H.P.A.A. által gerjesztett Pgl₂ növekedése magyarázható ennek az elegynek a gyomorfekély elleni védőhatásával. így a TxB₂/Pgl₂ arány nagyon jelentős csökkenését észleltük akkor, amikor az M.H.P.A.A. és az ASA kombinált kezelést használtuk. Ezenkívül ez a mechanizmus igazolhatta az alkoholok elegyének a hatását más gyógyszer által kiváltott gyomorfekélyre is.

21. példa mindkét nembeli 25 és 70 év közötti korú ambuláns beteg, akik ll-es típusú emelkedett vérfehérjeszinttel rendelkeztek, vaktában kaptak M.H.P.A.A.-t vagy hatóanyag nélküli tablettákat naponta egyszer 6 héten át (a kezelt betegek 5 mg/nap mennyiségű M.H.P.A.A.-t kaptak). A kezelés előtt és után a következő paramétereket vizsgáltuk: vérzési idő, vérlemezkeszám, protrombinidő,

HU 225 050 Β1 antitrombin III aktivitás, szövetroncsolási idő, plazma- rek egyike sem érintett, miközben jelentős különbség euglobulinfrakció, ADP által kiváltott vérlemezke-tömörü- jelent meg az ADP által kiváltott vérlemezke-tömörülést lés és a malondialdehid (MDA)-koncentráció. szenvedett csoportok között. Ezenkívül kevésbé jelenA 20. táblázat összegezi az adatokat. Ezek azt mu- tős MDA-csökkenés volt észlelhető (p=0,058). tátják, hogy a koagulációs folyamattal rokon paraméte- 5

20. táblázat

Az M.H.P.A.A.-val történt kezelés hatása a véralvadásra és a vérlemezke-tömörülésre ll-es típusú emelkedett vérfehérjeszintű betegekben

	Elemzés ideje	Hatóanyag nélküli tabletták	M.H.P.A.A. (5 mg/nap)
Vérzési idő	0	2’47±1’31	2’31”±1'24”
	6 hét	2’10”i1’34	2’08”i1’06”
Vérlemezkeszám	0	201,23+29,93	198,13139,48
	6 hét	188,55135,99	175,33140,87
Protrombinidő	0	13,6711,80	14,43±4,18
	6 hét	13,40±1,10	13,6912,25
Fibrinogén	0	2,64±0,46	2,84+0,54
	6 hét	2,8110,52	2,92±0,44
Antitrombin III aktivitás	0	79,95+7,50	82,86l11,97
	6 hét	91,7819,69	93,67114,62
Szövetroncsolódási idő	0	247,27+30,10	230,43148,19
	6 hét	248,64155,72	228,48145,39
Plazma-euglobinfrakció (P. E. F.)	0	35,79118,18	36,93120,93
	6 hét	47,59+21,29	30,98124,19
ADP	0	48,98116,28	52,27+24,26
	6 hét	56,97124,77	27,45124,81
MDA	0	2,9911,75	2,4512,31 a
	6 hét	2,7911,23	1,7611,67

a p=0,058 p<0,01 (Mann-Whitney U teszt)

Claims

1. Szinergetikus gyógyászati készítmény, azzal jellemezve, hogy az alábbi nagyobb szénatomszámú ali-

fás alkoholok elegyét 1-tetrakozanol 0,5-5,0% 1-hexakozanol 5,0-15,0% 1-heptakozanol 0,5-5,0% 1-oktakozanol 50,0-80,0% 1-nonakozanol 0,5-3,0% 1-triakontanol 6,0-20,0% 1-dotriakontanol 1,0-10,0% 1-tetratriakontanol 0,0-2,5%

és acetil-szalicilsavat 20:1-1:20 arányban tartalmaz.

2. Az 1. igénypont szerinti szinergetikus gyógyászati készítmény, azzal jellemezve, hogy az alábbi nagyobb szénatomszámú alifás alkoholok elegyét

1-tetrakozanol 0,5-1,0%. 45 1-hexakozanol előnyösen 0,8±0,1% 5,5-8,5%. előnyösen 6,7±0,3% 1 -heptakozanol 2,0-3,5%, előnyösen 3,0±0,3% 50 1-oktakozanol 60,0-70,0%, előnyösen 65,6±3,4% 1-nonakozanol 0,4-1,2%, előnyösen 0,7±0,1% 1-triakontanol 10,0-15,0%, 55 1-dotriakontanol előnyösen 12,5±0,6% 4,0-6,0%. előnyösen 5,0±0,4% és 1 -tetratriakontanol 0,4-2,0%, előnyösen 0,8±0,1%

60 és acetil-szalicilsavat 20:1—1:20 arányban tartalmaz.

HU 225 050 Β1

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az alkoholelegyet és a szalicilsavat 10:1 és 1:10 közötti arányban tartalmazza.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a keveréket tabletta, kapszula, mikrokapszula vagy granula formájában farmakológiailag elfogadható hordozóban tartalmazza.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy 1-100 mg, az 1. vagy a

2. igénypont szerinti alifás alkoholok elegyét tartalmazza.

6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy 5-20 mg, az 1. vagy a

5 2. igénypont szerinti alifás alkoholok elegyét tartalmazza.

7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a keverék orálisan vagy parenterálisan alkalmazható alakban van jelen.

HU 225 050 Β1

Int. Cl.: A61K 31/045 koleszterin (mmól/1)

1.6 τ

0 30 napok

H janiról i ffl M.H.P.A.A. i M.H.P.A.A. 1 M.H.P.A.A. 5 mg/kg 50 mg/kg 200 mg/kg

1. ábra

HU 225 050 Β1

Int. Cl.: A61K 31/045

LDL-C (mmol/L)

30 napok

B kontroli fli M.H.P.A.A. S S M.H.P.A.A. 1 i M.H.P.A.A. 5 mg/kg 50 mg/kg 200 mg/kg

2. ábra

HU 225 050 Β1

Int. Cl.: A61K 31/045 koleszterin variáció *

B kontroli ÜK M.H.P.A.A. I i M.H.P.A.A. I 1 M.H.P.A.A. 5 mg/kg 50 mg/kg 200 mg/kg

3. ábra

HU 225 050 Β1

Int. Cl.: A61K 31/045

B kontrol 1 M.H.P.A.A. 1 i M.H.P.A.A. 1 1 M.H.P.A.A. 5 mg/kg 50 mg/kg 200 mg/kg

4. ábra

HU 225 050 Β1

Int. Cl.: A61K 31/045

8 Kontroli IM.H.P.A.A. ü M.H.P.A.A. B M.H.P.A.A.

5 mg/kg 50 mg/kg 200 mg/kg

5. ábra

HU 225 050 Β1

Int. Cl.: A61K 31/045 trígliceridek (mmol/L)

0 30 napok S Kontroli M.H.P.A.A. 1 5 mg/kg 1 M.H.P.A.A. 1 50 mg/kg 1 M.H.P.A.A. 200 mg/kg

6. ábra

HU 225 050 Β1

Int. Cl.: A61K 31/045

Kontrol i

M.H.P.A.A. » M.H.P.A.A. H M.H.P.A.A. 5 mg/kg 50 mg/kg 200 mg/kg

7. ábra

HU 225 050 Β1