HU224630B1 - Berendezés és eljárás tartály ellenőrzésére - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 224 630 Β1

A találmány tárgya berendezés és eljárás tartály ellenőrzésére, főleg a tartálynyak tömítőfelületének ellenőrzésére.

Az US-3313409 számú szabadalmi leírásból már ismert olyan berendezés, amely üvegpalackok ellenőrzésére való. Ennél csillagkerék szállítja a tartályokat egymás után ellenőrző állomásokon keresztül. Az ellenőrző állomások egyikénél a tartály kiválasztott méreteit ellenőrzik, ennek során a tartály görgős érzékelőkkel kerül kapcsolatba. A tartályt középvonala körül forgatják, eközben az érzékelők kimeneti jeleket állítanak elő a tartályméretek változásának megfelelően. A tartály forgatása közben görgőkkel mérik a tartály magasságát, a tömítőfelület peremét és mélységét. A görgők a gyakorlatban ismert LVDT érzékelőkkel vannak összekapcsolva, amelyek analóg villamos jeleket adnak a tömítőfelület magasságváltozása függvényében. Ezeket a jeleket megfelelő elektronikus egységekbe táplálják, amelyek tartálykilökő egységeket működtetnek, ezek eltávolítják a palackot a szállítóvonalról, ha a mért jel értéke az előírt értéktartományon kívül esik.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a tartály tömítőfelületével érintkező görgők egyrészt mechanikai kopásnak vannak kitéve, másrészt szennyezhetik a tömítőfelületet. Továbbá a görgők mérete korlátozza azon tartályoknak a méretét, amelyekkel kapcsolatban azok alkalmazhatók. További hiányosságként említhető meg, hogy a mozgó szerkezeti részek gyakori karbantartást és időszakonként javítást igényelnek. A görgő a szerkezeti kialakítása miatt a különböző tartályok tömítőfelületén lévő peremhez vagy bemélyedéshez nem képes kellően igazodni.

Az US—4945228 számú szabadalmi leírás tartályok tömítőfelületének ellenőrzésére való berendezést ismertet. Ennek fényforrása úgy van elrendezve, hogy az fényenergiát bocsát a tartály tömítőfelületére, amikor a tartályt előírt helyzetben tartják és a középvonala körül forgatják. Az érzékelőegységként szereplő kamera fényérzékeny elemek lineáris vagy kétdimenziós (mátrix) elrendezését foglalja magában, és úgy van elrendezve a tartály forgástengelyéhez képest, hogy felvegye a tömítőfelületről visszatükröződő fényenergiát. A kamerának olyan hatásos látómezője van, amely meghatározott szöghelyzetre korlátozódik, és ez kisebb, mint a tartály tömítőfelületének a teljes kerülete. A kameraelrendezés érzékeli a tartályforgást és a fényintenzitásnak megfelelő jelet képez, minden érzékelőelemnél, valamint a tartály tömítőfelületénél érzékeli a méreteltéréseket.

A fenti berendezés alkalmas arra, hogy érzékelje a kereskedelmileg még elfogadtató méreteltéréseket, így például a tömítőfelület méreteltéréseit, kiemelkedéseit és szennyeződéseit, amelyek befolyásolják a tartály tömítőfelületének tükrözőképességét. Megjegyezzük azonban, hogy a fenti berendezés nem alkalmas arra, hogy a kész tartály fő méreteit mérje, így például a tartály tömítőfelületének magasságát, deformációját, gyűrődését és/vagy a tömítőfelületnél a perem vagy bemélyedés magasságának méretét.

Az US-5 489 987 számú szabadalmi leírásból (ez megfelel az EP-0676633 számú leírásnak) ismert további berendezésnek fényforrása egyetlen fénynyalábot irányít a tartály tömítőfelületére, miközben a tartályt a középvonala körül forgatják. A tömítőfelületről visszatükröződő fénynyalábot fényérzékelő érzékeli, amely lehet oldalsó hatású dióda, vagy lineáris, illetve kétdimenziós (mátrix) szenzor, és ez olyan kimeneti jelet képez, amely változik a visszaverődött fénynyaláb beesési helyzetétől függően. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy a visszaverődött fénysugár olyan helyzetben éri a szenzort, amely változik a tömítőfelület magasságától, valamint a fényforráshoz és az érzékelőhöz képesti viszonylagos helyzet függvényében.

A jelen találmánnyal célunk olyan tökéletesített berendezés és eljárás létrehozása tartályok tömítőfelületének ellenőrzésére, amely szélesebb körben megbízhatóan alkalmazható. A találmánnyal további célunk olyan berendezés és eljárás létrehozása, amely alkalmas a tartály tömítőfelületének különböző típusváltozatait egyetlen műveletben és egyetlen megfigyelőállomáson ellenőrizni. Ismét további célunk olyan berendezés és eljárás létrehozása, amellyel a kész lezárható tartály tömítőfelületének optikai és/vagy fizikai paraméterei egyaránt egyszerűen ellenőrizhetők.

Célunk továbbá olyan berendezés és eljárás létrehozása, amely gazdaságosan megvalósítható és hosszú élettartammal üzemeltethető. A találmánnyal további speciális célunk olyan elektrooptikai nemérintkezéses eljárás és berendezés létrehozása tartályok tömítőfelületének magassági méreteinek ellenőrzésére, amely alkalmas a dudorok, vagy más deformációk kijelzésére. Az ilyen megoldások az üvegipari gyártási rendszerekben akár a „meleg végű” vagy a „hideg végű” technológiáknál egyaránt alkalmazhatóknak kell lennie.

A kitűzött feladatot tehát a találmány szerint olyan tartályellenőrző berendezéssel oldottuk meg, amely tartálynak középvonala és nyitott nyakrésze van, ezt axiális irányban tömítőfelület határolja. Ez a berendezés magában foglal:

- fényenergiát a tartály tömítőfelületére bocsátó fényforrást,

- érzékelőegységet, amely a fényforrásnak a tömítőfelületről visszatükrözött fényenergiáját fogadó kétdimenziós fényérzékelő szenzorral van ellátva,

- jelfeldolgozó feldolgozóegységet, amely a tartály tömítőfelületén észlelt méretváltozásokat a kétdimenziós fényérzékelő (mátrix) szenzorra irányított fényenergia függvényében meghatározó kialakítású.

Lényege, hogy a fényforrás több, a tartály tömítőfelületére a tartály középvonalához képest különböző beesési szögek alatt fényenergiát bocsátó fényforrást foglal magában. Továbbá az érzékelőegység a fényforrásoknak a tömítőfelületről visszaverődő fényenergiáit a kétdimenziós szenzorra olyan értelemben irányító egységet foglal magában, hogy a szenzor a fényforrások bekapcsolt állapotában a töm Kőfelületet különböző fénybeesési szögek alatt képes érzékelni.

Célszerű az olyan kivitel, amelynél a feldolgozóegység a fényforrásokkal a fényforrásokat váltakozva bekapcsoló és fényenergiát a tömítőfelületre különbö2

HU 224 630 Β1 ző beesési szögekből, váltakozva bocsátó kapcsolatban van.

Előnyösen a szenzorra fényenergiát irányító egységnek két olyan lencséje van, amelyek tengelyei a tömítőfelülettel különböző szögeket zárnak be, és amelyek a tömítőfelületen különböző fókuszpontokkal rendelkeznek. A lencsék párja a tömítőfelületről visszaverődő fényenergiát a lencséken való keresztülhaladás után párhuzamosító, azaz kollimáló (párhuzamosító) elrendezésű. Továbbá olyan fényosztója van, amely a két lencsétől érkező kollimált fénynyalábokat közös sugárútra tereli. Az irányítóegység ezt az egyetlen közös fényútra terelt fényenergiát a kétdimenziós szenzorra irányítja.

Célszerűen a fényforrások a tartálymozgatás függvényében váltakozva vannak bekapcsolt állapotban.

Olyan kivitel is lehetséges, amelynél az egyik fényforrás Fresnel-féle lencseelrendezéssel van ellátva, amelynek fókuszpontja a tömítőfelületen van.

Előnyösen az egyik fényforrás úgy van tájolva, hogy a tömítőfelület által visszavert fényenergiát rendesen a szenzortól távolra, a tömítőfelület egyenetlensége, azaz méreteltérése esetén viszont a kétdimenziós szenzorra irányítja. Előnyösen a kollimált téglalap keresztmetszetű fénynyaláb a tartály teljes tömítőfelületére kiterjed.

Célszerűen a fényérzékelő egységnél, főleg kameránál a tömítőfelület különböző pontjain többszörös fényvisszaverődést előállító egységei vannak. Egy előnyös kiviteli alaknál a többszörös fényvisszaverődés előállító egység forgató, vagy menesztő szállítószerkezetként van kialakítva, ez a tartályt a fényforráshoz és az érzékelőegységhez, főleg kamerához viszonyítottan elmozdítani képes kialakítású. A feldolgozóegység az érzékelőegységet, főleg kamerát a tartálynak a fényforráshoz és az érzékelőegységhez képesti változásait leolvasó, illetve letapogató kialakítású.

A találmány további célszerű kivitelénél az egyik fényforrásnak olyan egysége van, amely a fényenergia hosszúkás téglalap keresztmetszetű kollimált fénynyalábját a tartály tömítőfelületére olyan értelemben irányítani képes kialakítású, hogy a téglalap keresztmetszetű fénynyalábnak a tömítőfelületre eső felülete a tartály középvonalára merőleges hosszúsági mérettel és a középvonalhoz képest érintőleges szélességi mérettel rendelkezik. A fényforrás és a szenzor a tömítőfelület fölött úgy vannak elrendezve, hogy a tömítőfelület által visszavert fény a szenzornak arra a helyére esik, amely változik a tömítőfelületnek a fényforráshoz és a szenzorhoz képesti magasságával, valamint a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb hosszúsági mérete magában foglalja a tömítőfelület méreteltérését és/vagy excentricitását.

Előnyösen a tartály mozgatóegysége forgatószerkezetként van kialakítva, amely a tartályt a középvonala körül forgatni képes kivitelű. Célszerű az olyan elrendezés, amelynél a téglalap keresztmetszetű (lényegében vonal keresztmetszetű) kollimált fénynyaláb hosszúsági mérete névlegesen egy síkba kerül a forgatószerkezetben elhelyezkedő tartály középvonalával.

Egy további célszerű kiviteli alaknál a tartálymozgató szerkezet a tartály lineáris mozgatására képes szerkezet, amely a tartálymozgatást a fényforráshoz és az érzékelőegységhez képest végzi.

Előnyösen lehet az olyan elrendezés is, amelynél a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb hosszúsági mérete a tartály tömítőfelületén húrszerűen helyezkedik el. A fénynyaláb visszaverődési szöge a tartály tömítőfelületén névlegesen 90°.

Egy további célszerű kiviteli alaknál a fényforrás és az érzékelőegység közös síkban vannak elrendezve, amely párhuzamos a középvonallal és merőleges a tartály tömítőfelületére.

Az érzékelőegység kétdimenziós (mátrix) fényérzékelő szenzort foglal magában. Célszerűen az érzékelőegység fokuszálólencse-elrendezéssel van ellátva, amely a fényforrás által kibocsátott és a tartály tömítőfelületéről visszaverődő fénynyalábot fókuszáló kialakítású. Továbbá ez a fokuszálólencse-elrendezés képzeletbeli képsíkkal rendelkezik a fényérzékelőnél, tárgysíkja pedig névlegesen egybeesik a tömítőfelületen felütköző fénynyaláb képével.

Előnyösen a találmány szerinti berendezés második fényforrással és második fényérzékelő egységgel, főleg kamerával van ellátva, amely (mátrix) szenzorral és telecentrikus lencsékkel van ellátva, ezek a második fényforrásnak a telecentrikus lencsékkel párhuzamosított fényenergiája révén képzett tartályprofil képét a szenzoron fókuszáló elrendezésűek. Továbbá olyan feldolgozóegysége van, amely az érzékelőegységekkel a tartály deformációi, illetve méreteltérései meghatározása végett együttműködő kapcsolatban van.

Célszerűen mindkét fényforrás és mindkét érzékelőegység, főleg kamera fénysugara a tartály tömítőfelületének átmérőirányban a szemben fekvő részeit megvilágító elrendezésűek.

Egy további előnyös kiviteli alaknál a fényforrás lézerdiódát és olyan lencséket foglal magában, amelyek a lézerdióda téglalap keresztmetszetű fénysugarát lézerfényvonalként a tartály tömítőfelületére vetítik.

A találmány szerinti eljárás tartály ellenőrzésére szolgál, amely tartálynak középvonala és nyitott szája van, amelyet axiális tömítőfelület határol, amely fedéllel tömített kapcsolatba hozható. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy (a) váltakozva különböző beesési szögű fényenergiát irányítunk a tartály tömítőfelületére, mégpedig úgy, hogy a fényenergia a tömítőfelületről különböző szögekben tükröződjék vissza;

(b) a visszatükrözött fényenergiát egyetlen kétdimenziós fényérzékelő szenzorra irányítjuk, és (c) a tömítőfelület méreteltéréseit az egyetlen kétdimenziós fényérzékelő szenzorra irányított fényenergia függvényében határozzuk meg.

Előnyösen az (a) műveleti lépéshez több fényforrást alkalmazunk, a fényforrásokat váltakozva működtetjük, és azokból fényenergiát különböző beesési szögekben irányítunk a tömítőfelületre.

Adott esetben a találmány szerinti eljárás foganatosításakor a tartály gyártási paramétereit a (c) műveletben érzékelt méreteltérések függvényében állítjuk be.

HU 224 630 Β1

Előnyösen az (a) és (b) műveleti lépéseket a tartály gyártástechnológiájának a „meleg” végén alkalmazzuk. Célszerűen a gyártási paraméterek beállítását automatizáltan végezzük.

Az eljárás egy további előnyös megvalósítási módjánál fényenergiát különböző beesési szögekben a tartály tömítőfelületére úgy irányítunk, hogy a fényenergia a tömítőfelületről különböző szögekben verődik vissza; vagy a fényenergiákat az (a) műveleti lépésnél egyetlen fényérzékelőre irányítjuk, a tömítőfelület méret- és alakeltéréseit pedig a fényérzékelőre irányított visszaverődő fény függvényeként érzékeljük.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti berendezés példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti berendezés első kiviteli alakjának vázlatos elrendezési rajza;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás részletét viszonylag nagyobb képben szemlélteti;

a 3. ábra felülnézetben mutatja az 1. és 2. ábra szerinti fénynyaláb tájolását a tartály tömítőfelületéhez és középvonalához képest;

a 4. ábra a tartály tömítőfelületének nagyobb léptékű keresztmetszete;

az 5. és 6. ábrán a találmány szerinti berendezés további kiviteli alakjai láthatók oldalnézetben, illetve elölnézetben;

a 7. ábra a találmány szerinti berendezés ismét további példaként! kiviteli alakjának elrendezési vázlata;

a 8. ábra „meleg végű” gyártási technológiához alkalmazott találmány szerinti berendezés perspektivikus elrendezési vázlata.

Amint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti tartályellenőrző berendezés példaként! kiviteli alakjának 20 szállítószerkezete van, amely önmagában ismert csillagkerékkel és 21 csúszólappal van ellátva. Ez a 20 szállítószerkezet csatlakozik az öntött 22 tartályokat, jelen esetben üvegpalackokat előállító berendezéshez (külön nem ábrázoltuk), és úgy van elrendezve, hogy a gyártósorról lekerülő 22 tartályokat egyenként adagolja - az 1. ábrán látható álló helyzetükben - a 22 tartály felső 34 nyakrészét, és különösen annak 36 tömítőfelületét 24 ellenőrző állomásra. (Hasonló csillagkerekes szállítószerkezettel ellátott berendezés ismert például az US-3 312 409 számú szabadalmi leírásból.)

A tartályellenőrző berendezésnek a jelen esetben a 22 tartály forgatására való 26 forgatószerkezete van, amelyet csak vázlatosan jeleztünk az 1. ábrán. Ez lehet, például olyan hajtott görgő, amely egymás után forgatókapcsolatba kerül minden egyes 22 tartállyal a 24 ellenőrző állomáson, és így a 22 tartályt 25 középvonala körül forgatni képes, miközben a 22 tartályt helyzetében megtartja a hosszirányú 20 szállítószerkezet.

A 26 forgatószerkezet helyzetmeghatározó 28 kódolóegységgel van kapcsolatban, amely a 22 tartály elfordulás közben jelentkező méretváltozásoknak megfelelő jeleket állít elő. Ilyen tartályelfordulás lehet, például az előre meghatározott szöghelyzettel történő elfordítás, vagy állandó forgatási sebességű forgatás. A 24 ellenőrző állomáson jelenlét-érzékelő 30 detektor van elrendezve. Ez lehet olyan kapcsoló, amely jelzi a 22 tartály megérkezését a 24 ellenőrző állomásra, és annak jelenlétét.

Az 1. ábra szerinti tartályellenőrző berendezést olyan 22 tartályhoz alkalmaztuk, amely tehát öntött üvegpalackként van kialakítva. Ennek hengeres 32 teste és a lényegében felfelé szűkülő hengeres 34 nyakrésze van, amely 35 válltól fölfelé helyezkedik el. A 34 nyakrész felső része magában foglalja a 22 tartály felső lezárható részét, ezt határolja felül a felső 36 tömítőfelület az üvegpalack szájánál, amelyet a találmány szerinti megoldással ellenőrzünk.

A 34 nyakrész szájrészét körülölelő falrészének a külső palástján önmagában ismert módon 38 csavarmenet van kialakítva, amely alsó 40 gyűrűperemben végződik, és amely a 22 tartályhoz önmagában ismert módon csavarosán rögzíthető fedél szoknyájával kapcsolódik (a fedelet külön nem ábrázoltuk).

A 4. ábrán metszetben részletesebben látható, hogy a 36 tömítőfelület belső felső részén 42 horony van kialakítva (az üvegpalack formázása során). A 42 horony belső részén 42a perem van kialakítva. Ha ez a perem magasabban helyezkedik el, mint a 36 tömítőfelület, akkor az a szaggatott vonallal jelölt 42b alakzatot kap. A hagyományos 42a perem és a 42b alakzat több okból sem kívánatos, mivel ezek a 22 tartály formázása közben problémákat okozhatnak.

Az 1. ábra szerinti megoldással az volt a célunk, hogy ellenőrizzük a 36 tömítőfelület és a 42 horony magassági méretét és síkját. Ebben az összefüggésben megemlítjük, hogy a „tömítőfelület” fogalom alatt az alábbiakban a teljes tömítőfelület-körzetet értjük, beleértve magát a tényleges 36 töm ítőfelületet és a 42 hornyot is.

Az 1. ábra szerinti berendezésnél a 24 ellenőrző állomáson a 22 tartálynak a 36 tömítőfelülete fölött első 44 fényforrást rendeztünk el. Ez úgy van elrendezve, hogy keskeny téglalap keresztmetszetű kollimált 46 fénynyalábot bocsát lefelé hegyesszögben a 36 tömítőfelületre. A jelen esetben a 46 fénynyaláb olyan keskeny téglalap keresztmetszetű kollimált fénynyaláb, amelynek hosszúsági mérete a 36 tömítőfelületre merőleges, és egy síkba esik a 25 középvonallal - a 22 tartálynak a 24 ellenőrző állomáson előírt helyzetében viszont a 25 középvonalra keresztirányú szélességi mérete érintőleges a 25 középvonalhoz képest. Az első 44 fényforrás a jelen esetben 48 lézerdiódát és hengeres 50 lencséket foglal magában, amely utóbbiaknak az a rendeltetésük, hogy a fentebb ismertetett téglalap keresztmetszetű kollimált 46 fénynyalábot előállítsák.

A 22 tartály 36 tömítőfelülete fölött fényfelfogó 52 érzékelőegység, a jelen esetben kamera van elrendezve a 24 ellenőrző állomáson. Az 52 érzékelőegység úgy van elrendezve, hogy a 46 fénynyalábnak a 36 tömítőfelületről (és adott esetben a 42 horonyról) vissza4

HU 224 630 Β1 tükröződő 54 fénynyalábjait fogadja. Az 52 érzékelőegység fókuszáló- 56 lencse-elrendezéssel, valamint kétdimenziós (mátrix) fényérzékelő 58 szenzorral van ellátva, amelyre az 56 lencseelrendezés fókuszálja a visszaverődő 54 fénynyalábot.

A 44 fényforrás és az 52 érzékelőegység a ferdén beeső 46 fénynyaláb és a visszaverődő 54 fénynyaláb síkjában vannak elrendezve, ez a sík párhuzamos és oldalt eltolt a 25 középvonalhoz képest. A 46 fénynyaláb beesési szöge, valamint az 54 fénynyaláb névleges visszaverődési szöge a jelen esetben 45°-os a 25 középvonalhoz képest, ez más szavakkal annyit jelent, hogy a 46 fénynyaláb és a visszaverődő 54 fénynyaláb egymással 90°-os szöget zárnak be.

Az 1. ábrán látható, hogy a 24 ellenőrző állomáson vizsgált 22 tartályról kapott jeleket a jelenlét-érzékelő 30 detektor 60 feldolgozóegységének továbbítja, amely a beérkező információkat, jeleket kiértékeli és feldolgozza (ez lehet például ismert processzor). A 28 kódolóegység jeleit ugyancsak a 60 feldolgozóegységnek továbbítjuk, ezek a 22 tartály forgás közbeni állapotáról, illetve méreteiről, azaz méreteltéréseiről adnak információkat.

Az 52 érzékelőegység is a 60 feldolgozóegységgel van kapcsolatban, azaz egyrészt vezérlőjeleket kap a 60 feldolgozóegységtől, másrészt kimeneti jeleket ad a 60 feldolgozóegységnek a kétdimenziós fényérzékelő 52 szenzoron érzékelt visszaverődő 54 fénynyaláb helyzetének megfelelően. A 44 fényforrás működtetését a 60 feldolgozóegység vezérli. Továbbá a 60 feldolgozóegység 62 kijelzőre csatlakozik, amely a kezelő számára kijelzi az információkat, másrészt kilökési jelet ad (külön nem ábrázolt, ismert) kilökőszerkezet részére, amely az elfogadható mérettűréseken kívül eső és ezért elfogadhatatlannak (selejtnek) minősített 22 tartályt eltávolítja a 20 szállítószerkezetről.

Az 1-4. ábrák szerinti berendezés működésmódja tehát a következő.

A téglalap keresztmetszetű 46 fénynyaláb felütközik a 22 tartály 36 tömítőfelületén, és annak egy része, nevezetesen az 54 fénynyaláb visszatükröződik a 36 tömítőfelület vízszintes részéről az 52 érzékelőegység, például kamera kétdimenziós 58 szenzorára. Hasonlóképpen, a megvilágító 46 fénynyaláb egy további része a 42 horonyról verődik vissza a kétdimenziós 58 szenzorra (2. ábra).

Az 56 lencseelrendezés célszerűen olyan képzeletbeli képsíkkal rendelkezik, amely a kétdimenziós 58 szenzor felületénél helyezkedik el, tárgysíkja pedig egy vonalba esik a 46 fénynyalábbal a 36 tömítőfelület előírt, azaz névleges helyzeténél és méreténél. Ha a 36 tömítőfelület nem pontosan vízszintes, hanem a tűréshatáron belül csak kissé ferde, akkor az 56 lencseelrendezés még képes eltéríteni a visszatükröződő 54 fénynyalábot, így a 36 tömítőfelület ferdesége még nem befolyásolja a kétdimenziós 58 szenzor által kapott képet, és a kapott magasságmérési jeleket.

A fókuszáló- 56 lencse-elrendezés elfogadási szöge korlátozott a 36 tömítőfelület radiális irányába tekintve, így csupán az a fényenergia juthat a kétdimenziós szenzorra, amely a 36 tömítőfelületnek a közel vízszintes részeiről verődik vissza. A fókuszáló- 56 lencse-elrendezésnek széles befogadó szöge van a 25 középvonalra és a 36 tömítőfelületre érintőleges irányhoz képest, úgyhogy lehetővé teszi a visszatükröződő 54 fénynyalábnak a kétdimenziós 58 szenzorra jutását, még akkor is, ha a 36 tömítőfelület - oldalirányban tekintve - a névleges, azaz előírt helyzetétől kissé eltérő helyzetben van, vagy enyhén ferde, vagy ha a fényenergia a 36 tömítőfelület durvább felületi minőségű részéről verődik is vissza.

A kétdimenziós 58 szenzoron képződő képből határozza meg a 60 feldolgozóegység a 36 tömítőfelület pontos magasságát és a 42 horony mélységét (ha van ilyen egyáltalán), mégpedig a kétdimenziós 58 szenzoron beeső fény viszonylagos helyzetének függvényében.

Mivel a 36 tömítőfelület általában domború (lásd

4. ábra), és a besüllyesztett 42 horony viszonylag keskeny, az 52 érzékelőegységben, például kamerában megjelenő fényalakzat általában két világos pontból áll, ezek egyikét olyan kis fénymennyiség képezi, amely a 36 tömítőfelületnek arról a pontjáról tükröződik vissza, amely merőleges a beeső 46 fénynyaláb síkjára, a másik pontot pedig a 42a peremről visszatükröződő fénynyaláb képezi. Ennek a két pontnak a viszonylagos helyzete határozza meg a szükséges információt.

A 36 tömítőfelület kiemelkedő vagy besüllyedő méreteltéréseire vonatkozó információk tehát az 1-4. ábrák szerinti példakénti kiviteli alakkal pontosan meghatározhatók. Megjegyezzük azonban, hogy a 22 tartály egészének méretváltozásai jelentősen befolyásolják ezeket a méréseket.

Az 5. ábrán a találmány szerinti berendezés olyan további példakénti kivitelt alakját tüntettük fel, amelynél a 44 fényforrás és az 52 érzékelőegység mellett második 70 fényforrást telecentrikus 72 lencsékkel, továbbá második 74 érzékelőegységet alkalmaztunk.

A második 70 fényforrás 76 lámpát és 78 diffúzort foglal magában a 22 tartály 34 nyakrésze felső részének oldalsó megvilágítására. A telecentrikus 72 lencsék fénysugara kétdimenziós (mátrix) fényérzékelő 80 szenzorra irányul, amely a második 74 érzékelőegység, például kamera részét képezi. Csak azokat a fénysugarakat fogadja be a kétdimenziós 80 szenzor, amelyek párhuzamosak a telecentrikus 72 lencsék középvonalával, vagyis amelyek viszonylag kis szöget (például 5°-ot) zárnak be azzal a 36 tömítőfelület alatt, vagyis közvetlenül a 36 tömítőfelület széléhez közeli részt figyeli.

Az 52 és 74 érzékelőegységek, például kamerák a 36 tömítőfelületet keresztirányban figyelik, így tehát a 22 tartály 34 nyakrészének éles képe jut a második 74 érzékelőegységnek a kétdimenziós 80 szenzorára.

Ezt a képet analizálva megkapjuk a profil méretére vonatkozó információt (ez eddig lényegében megfelel a 08/796 297 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés leírásában ismertetett megoldással). Ez a tartálynyak profilméreteire vonatkozó információ azonban a találmány szerint kombinálható az

HU 224 630 Β1 első 52 érzékelőegység, például kamera révén nyert tömítőfelület-magassági információval, következésképpen meghatározható a nyakrész felső részének bármiféle kiemelkedése vagy bemélyedése, vagy egyéb méreteltérése, lényegében függetlenül a tartálymagasság egészének változásától. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy a második 74 érzékelőegység révén nyert információ referenciaadatként megadja a tömítőfelület magasságát, amihez az első 52 érzékelőegység által érzékelt magassági méret viszonyítható, a 22 tartály forgatása függvényében. Következésképpen, a találmány szerinti megoldással igen pontosan meghatározható a 22 tartály 36 tömítőfelületének bármiféle eltérése a névleges kialakítástól, ami jelentős többlethatás.

A 6. ábrán a találmány szerinti tartályellenőrző berendezés ismét további példaként! kiviteli alakja látható, amelynél az első 44 fényforrás mellett második 44a fényforrásként lézerfényforrást alkalmaztunk, amelyik 46a fénynyalábot irányít a 36 tömítőfelületre, és az erről visszaverődő 54a fénynyalábot második 52a érzékelöegység, például kamera fogja fel. A 44 és 44a fényforrások 46 és 46a fénynyalábjai és a visszaverődő 54, 54a fénynyalábok, valamint az 52 és 52a érzékelőegységek párjai a 36 tömítőfelületnek az átmérőirányban szemben fekvő oldalainál vannak elrendezve és működtetve.

Az 52 és 52a érzékelőegységek kimeneti jelei a 60 feldolgozóegységbejutnak (hasonlóképpen, mint az

1. ábránál), és így pontosan meghatározhatók a 36 tömítőfelület különböző méreteltérései (erre alkalmazhatjuk például az US-5 489 987 számú szabadalmi leírás szerinti megoldást). A második 44a fényforrás lehet hasonlóképpen, mint a fenti megoldásoknál, keskeny téglalap keresztmetszetű koflimált fénynyalábot kibocsátó kialakítású. A második 52a érzékelőegység, például kamera pedig megegyező lehet a fentebb ismertetett 52 érzékelőegységgel.

A 7. ábrán a találmány szerinti tartályellenőrző 100 berendezés különösen előnyös példaként! kiviteli alakja látható. Ez lehetővé teszi a 22 tartály 34 nyakrészén kialakított 36 tömítőfelület még többféle ellenőrzését. Ennél az elrendezésnél első 44 fényforrás beesési 102 szögben irányít keskeny téglalap keresztmetszetű kollimált fénynyalábot a 36 tömítőfelületre, amint azt fentebb már ismertettük. Második 104 fényforrása is van, amely 106 LED-et tartalmaz; ez beesési 107 szögben második keskeny téglalap keresztmetszetű kollimált fénynyalábot bocsát 108 diffúzoron és Fresnel-féle 110 lencseelrendezésen keresztül a 36 tömítőfelületre, mégpedig úgy, hogy az metszi a lézerdiódaként szereplő első 44 fényforrás által kibocsátott és a 36 tömítőfelületen beeső első fénynyalábot.

A 7. ábra szerinti berendezésnek harmadik 112 fényforrása is van, amely 114 LED-et tartalmaz, és ez beesési 115 szögben bocsát téglalap keresztmetszetű kollimált fénynyalábot a 36 tömítőfelületre, mégpedig úgy, hogy az felütközik a 36 tömítőfelületen, az első 44 fényforrás és a második 104 fényforrás fénynyalábjainak beesési pontjában. Itt az első 52 érzékelőegység, például kamera a 25 középvonalhoz képest

107 irányban van elrendezve, de a szemben fekvő oldalon.

A második 104 fényforrás visszaverődő fénynyalábja 118 lencsékre kerül, amelyek azt fókuszálják. A 118 lencsék a 36 tömítőfelülettől olyan távolságra vannak elrendezve, amely megegyezik a fénykibocsátási ponttól mért fókusztávolsággal, így a visszatükröződő fényenergia a 118 lencséken keresztülhaladva nyalábba rendeződik. Az ily módon párhuzamosított, azaz kollimált fényenergiát keresztülvezetjük 120 fényosztón és az 56 lencseelrendezésen, és az végül is az első 52 érzékelőegység kétdimenziós (mátrix) fényérzékelő 58 szenzorára jut.

Az első 44 fényforrással - a 25 középvonalra tükörképszerűen - szemben 102 szögben 122 lencsék párja van elrendezve, ezek a 36 tömítőfelület megvilágítási pontjától fókusztávnyira vannak elrendezve. A 122 lencsék párján keresztülhaladó fényenergiát 124 tükör a 120 fényosztóra tükrözi, onnan pedig az eltérített fénynyaláb keresztülhalad a fókuszáló- 56 lencse-elrendezésen, és végül is a kétdimenziós 58 szenzorra jut.

így tehát a 118 és 122 lencsék párjai, valamint a 124 tükör és a 120 fényosztó együttesen úgy működnek, hogy a 44 és 104 fényforrásoknak a 36 tömítőfelületről visszaverődő fénysugarakat közös fényútra terelik, és egyetlen fénynyalábként juttatják a kétdimenziós 58 szenzorra. A harmadik 112 fényforrás 115 szöge úgy van megválasztva, hogy az abból kibocsátott fényenergiát a 36 tömítőfelület általában az 52 érzékelőegységtől, például kameráról eltérítve verje vissza. A 102, 107 és 115 szögek példaként! értéke lehet a 25 középvonalhoz képest 45°, 17° és 70°.

A 36 tömítőfelületnek a második 104 fényforrással megvilágított pontja fogadja azt a fényenergiát, amely a 110 lencseelrendezés teljes nyílásán jut át. Visszaverődés után ez a fény a 118 lencséken és az 56 lencseelrendezésen keresztül jut a kétdimenziós 58 szenzorra. A 36 tömítőfelületeknek a 110 lencseelrendezésen keresztül érkező fénnyel való megvilágításával fényes és határozott képet nyerünk. A 36 tömítőfelületnek az erősebben lejtős szakaszai, így például a peremek és hasonlók, sötétebb területekként jelennek meg a fényes kép hátterében, mivel ezek a területek elirányítják a fényenergiát a 118 lencséktől. A kétdimenziós 58 szenzor alkalmazásával ennek a jelenségnek a helye és alakja alárendelt jelentőségű.

A korábbi kiviteli alakokhoz hasonlóan, a 36 tömítőfelületnek csak azok a részei tükrözik vissza a 44 fényforrás fénynyalábját a 122 lencséken és az 56 lencseelrendezésen keresztül a kétdimenziós 58 szenzorára, amelyek közelítőleg vízszintesek, így ezek a területek világosan jelennek meg az egyébként sötét hátterű képen. A beeső és a visszavert fénysugarak közötti 90°-nak köszönhetően a 60 feldolgozóegység (1. ábra) meghatározhatja azt is, hogy a fény adott esetben a 42 horonyból a 36 tömítőfelület fölötti, illetve alatti részről verődik vissza.

A harmadik 112 fényforrás alkalmazásával az 52 érzékelőegységnek a kétdimenziós 58 szenzora ké6

HU 224 630 Β1 pes érzékelni még a felületi repedést vagy hajszálrepedést is. Ez olyan állapot, amelyben a 36 tömítőfelület belső széle vagy 43 szakasza (4. ábra) berepedt, vagy akár több repedéssel is rendelkezik. Ha a 42 horonyként kialakított szakasz sima és mentes mindenféle repedéstől, akkor a 112 fényforrás fényenergiája visszaverődik a 36 töm Kőfelületről, és ez nem halad keresztül a 122 és 118 lencsék párjain, és így nem is jutnak az 52 érzékelőegységre, például kamerába. A repedezett üveg viszont megtöri, vagy csak részben veri vissza a fényenergiát a 118 és 122 lencsék irányába és a kétdimenziós 58 szenzorára. A repedés fényes képet mutat az egyébként sötét háttéren.

Működés közben a 44, 104 és 112 fényforrásokat a találmány szerint egymás után villantjuk fel, és a kétdimenziós 58 szenzort leolvassa a 60 feldolgozóegység minden egyes felvillanás után. Például az 58 szenzortól kapott első jel képződhet a második 104 fényforrás felvillantásakor, a második kép az első 44 fényforrás felvillantásakor, a harmadik kép a második 104 fényforrás újbóli felvillantásakor és a negyedik kép a harmadik 112 fényforrás felvillantásakor. Ily módon tehát négy képet, illetve információhalmazt kapunk az 52 érzékelőegységtől. Ez a műveletsor gyorsan ismétlődik a 22 tartály forgatása közben, ezáltal a 22 tartály 36 tömítőfelületének kétdimenziós képeit sorozatban kapjuk. Mivel a 44, 104 és 112 fényforrások különböző szögeket bezáróan helyezkednek el a 36 tömítőfelülethez képest, és a 108 és 122 lencsék az ezektől érkező fénynyalábokat az egyetlen kétdimenziós 58 szenzorra továbbítják, ez igen pontosan „látja”, azaz érzékeli a különböző szögekből a 36 tömítőfelületét. A 7. ábrán látható módon valamennyi optikai egység egyetlen közös ellenőrző állomáson elrendezhető.

Az 1-7. ábrákon feltüntetett példaként! kiviteli alakoknál a fényforrások/érzékelők rendszere és a 22 tartály közötti viszonylagos elmozdulást a 26 forgatószerkezet révén értünk el (1. ábra), de bármely más szakaszos vagy folytonos forgatás is alkalmazható a 22 tartály 25 középvonala körül, és ezáltal hozzuk létre az úgynevezett „többszörös fényvisszaverődéseket”. Ezek a mozgató szerkezeti egységek tehát képesek arra, hogy a 22 tartályt, vagyis a jelen esetben az üvegpalackot elfordítsák a 25 középvonal körül. Az ilyen technológia jól alkalmazható az úgynevezett „hideg végű” üvegpalack-feldolgozási eljárásoknál is, amelyeknél a tartályok a technológiai sor végén már hidegek és merevek.

Megjegyezzük azonban, hogy a fenti kiviteli alakok esetében az úgynevezett „meleg végű” palackgyártási technológiáknál számolni kell azzal, hogy a forgatógörgő deformálhatja a még meleg és képlékeny üvegfalat. Éppen ezért a 8. ábrán a találmány szerinti tartályellenőrző berendezés olyan további példaként! kiviteli alakját tüntettük fel, amely ilyen „meleg végű” technológiákhoz is jól alkalmazható.

A 8. ábra szerinti megoldásnál a gyártógépből kikerülő forró 22 tartályt végtelenített 130 szállítószerkezet, például szállítószalag továbbítja a gyártógép és a temperálógép közötti szakaszon. A 130 szállítószerkezet helyzetjelző 28 kódolóegységgel van társítva, amely jeleket ad 60 feldolgozóegységnek a szállítószerkezet/tartály mozgása esetén. A 60 feldolgozóegység itt is leolvassa 52 érzékelőegységet a tartály egyenes vonalú mozgatása közben, így a 36 tömítőfelület körzetéből a 44 fényforrás által kibocsátott 46 fénynyaláb többszörös visszatükröződés! képét nyerjük, amelyben a téglalap keresztmetszetű kollimált 46 fénynyaláb a 36 tömítőfelület körzetét átfogja. E tömítőfelület-körzetből kapott fényvisszaverődések világos helyekként fognak megjelenni a kapott kép egyébként sötét hátterén.

Megjegyezzük, hogy ha az 52 érzékelőegységen, például kamerán belül elrendezett kétdimenziós (mátrix) fényérzékelő szenzor (8. ábrán külön nem ábrázoltuk) visszaverődő 54a fénynyalábja arra is utal, hogy a magassági méreteltérés (hiba) a 36 tömítőfelület névleges magassága fölött vagy alatt helyezkedik el.

Amint fentebb már említettük, a 22 tartály 36 tömítőfelületének különböző körzeteiről célszerűen többszörös fényvisszaverődést érhetünk el. Ez megvalósítható azáltal, hogy viszonylagos elmozdulást hozunk létre a fényforrás/érzékelőrendszer és a vizsgált 22 tartály között, illetve a leolvasások között (például az 1-7. ábrák szerinti forgatás, vagy a 8. ábra szerinti egyenes vonalú menesztés révén), vagy többszörös lézerfénynyalábbal egyidejűleg világítjuk meg a 36 tömítőfelületet. Az egy fénynyalábos/több fénynyalábos letapogatási módszer lehetővé teszi a fókuszmélységet, ennek megfelelően a nagyobb kameralencse-nyílást. A nagyobb lencsenyílás pedig javítja a visszatükröződés lehetőségét a lencse által felfogott és a tartályról visszatükröződő fénysugaraknál. A többlencsés/egyképes módszer előnye viszont, hogy a tartálymozgás nem torzítja a nyakprofilról kapott képet.

A találmány szerinti ellenőrzési eljárásból beszerzett információ célszerűen alkalmazható arra, hogy a gyártási folyamatba beavatkozva beállítsuk, vagy korrigáljuk annak műveleti lépéseit, hogy ezzel az esetleges termékminőségi problémákat eleve kiküszöböljük. Ezek a beállítási vagy pontosítás! beavatkozások történhetnek kézileg, de célszerűbb azokat automatizáltan végezni. Ha az ellenőrzést a tartálygyártás „hideg végén” végezzük, akkor az automatikus korrekció elvégezhető úgy, ahogy azt leírja például az US-4762544 számú szabadalmi leírás.

Különösen előnyösnek tartjuk, ha a „forró végű” gyártási technológiáknál a megfelelő paramétereket a gyártási folyamatban automatizáltan állítjuk. A tartály nyakrészének esetleges deformációja vagy magassági méreteltérése, vagy peremdeformációja esetén a szükséges korrigálóállításokat ezáltal egyszerűen elvégezhetjük. A gyártógép időzítését, hűtését és/vagy egyéb karakterisztikáit ennek köszönhetően automatikusan szabályozhatjuk, amivel egyrészt a termelékenység hatásosan növelhető, másrészt a selejt minimálisra csökkenthető, illetve lényegében kiküszöbölhető.

Claims (33)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Berendezés tartály nyakrészének ellenőrzésére, amely tartálynak (22) középvonala (25) és nyitott nyakrésze (34) van, ezt axiális irányban tömítőfelület (36) határolja; a berendezés magában foglal fényenergiát a tartály (22) tömítőfelületére (36) bocsátó fényforrást, és a fényforrásnak a tömítőfelületről (36) visszatükrözött fényenergiáját fogadó kétdimenziós fényérzékelő szenzorral (58) ellátott érzékelőegységet (52), valamint a tömítőfelületen (36) észlelt méretváltozásokat a szenzorra (58) irányított fényenergia függvényében meghatározó feldolgozóegységet (60), azzal jellemezve, hogy a fényforrás több, a tartály (22) tömítőfelületére (36) a tartály (22) középvonalához (25) képest különböző beesési szögek (102, 107, 115) alatt fényenergiát bocsátó fényforrást (44, 104, 112) foglal magában, továbbá az érzékelőegység (52) a fényforrásoknak (44, 104, 112) a tömítőfelületről (36) visszaverődő fényenergiáit a kétdimenziós szenzorra (58) olyan értelemben irányító egységet foglal magában, hogy a szenzor (58) a fényforrások (44, 104, 112) bekapcsolt állapotában a tömítőfelületét (36) különböző fénybeesési szögek (102, 107, 115) alatt képes érzékelni.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a feldolgozóegység (60) a fényforrásokkal (44, 104, 114) a fényforrásokat váltakozva bekapcsoló és fényenergiát a tömítőfelületre (36) különböző beesési szögekből (102, 107, 115) váltakozva bocsátó kapcsolatban van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szenzorra (58) fényenergiát irányító egységnek egy pár lencséje (118, 122) van, amelyek tengelyei a tömítőfelülettel (36) különböző szögeket (102, 107) zárnak be, és amelyek a tömítőfelületen (36) különböző fókuszpontokkal rendelkeznek; a lencsék (118, 122) a tömítőfelületről (36) visszaverődő fényenergiát a lencséken (118, 122) való keresztülhaladás után párhuzamosító elrendezésűek; továbbá olyan fényosztója (120) van, amely a lencséktől (118, 122) érkező párhuzamosított fényenergiáit egyetlen fénypályára irányító elrendezésű, továbbá az irányítóegység, előnyösen olyan lencseelrendezés (56), amely az egyetlen fénypályán lévő fényenergiát a kétdimenziós szenzorra (58) irányító kivitelű.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fényforrások (44, 104, 112) a tartálymozgatás függvényében váltakozva vannak bekapcsolt állapotban.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az egyik fényforrás (104) Fresnel-féle lencseelrendezéssel (110) van ellátva, amelynek fókuszpontja a tömítőfelületen (36) van.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az egyik fényforrás (112) a tömítőfelület (36) által visszavert fényenergiát rendesen a szenzortól (58) távolra, a tömítőfelület (36) egyenetlensége vagy repedése esetén viszont a szenzorra (58) irányító tájolású.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az egyik fényforrásnak (44) olyan egysége van, amely a fényenergia hosszúkás téglalap keresztmetszetű fénynyalábját (46) a tartály (22) tömítőfelületére (36) olyan értelemben irányítani képes kialakítású, hogy a téglalap keresztmetszetű fénynyalábnak (46) a tömítőfelületre (36) eső felülete a tartály (22) középvonalára (25) merőleges hosszúsági mérettel és a középvonalra (25) érintőleges szélességi mérettel rendelkezik; a fényforrás (44) és a szenzor (58) a tömítőfelülete (36) fölött úgy vannak elrendezve, hogy a tömítőfelület (36) által visszavert fény a szenzornak (58) arra a helyére esik, amely változik a tömítőfelületnek (36) a fényforráshoz (44) és a szenzorhoz (58) képesti magasságával, valamint a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb (46) hosszúsági mérete magában foglalja a tömítőfelület (36) méreteltérését és/vagy excentricitását.
8. 8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb (46) a tartály (22) teljes tömítőfelületén (36) keresztülér.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az érzékelőegység (52) számára a tömítőfelület (36) különböző pontjaihoz többszörös fényvisszaverődést biztosító egysége van.
10. 10. A 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a többszörös fényvisszaverődést biztosító egység a tartályt (22) a fényforráshoz (44) és az érzékelőegységhez (52) képest mozgatni képes forgatószerkezettel (26) és/vagy szállítószerkezettel (130), valamint az érzékelőegységet (52) a tartálynak a fényforráshoz (44) és az érzékelőegységhez (52) képesti viszonylagos elmozdulásakor letapogató feldolgozóegységgel (60) van ellátva.
11. 11. A 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartálymozgató forgatószerkezetet (26) a tartályt (22) a középvonala (25) körül elfordítani képes szerkezetként van kialakítva.
12. 12. A 11. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a forgatószerkezetben (26) a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb (46) hosszúsági mérete a tartály (22) tömítőfelületénél (36) egy síkba esik a tartály (22) középvonalával (25).
13. 13. A 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartálymozgató szállítószerkezet (130) a tartályt (22) a fényforráshoz (44) és az érzékelőegységhez (52) képest vonal mentén mozgató szerkezetként van kialakítva.
14. 14. A 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb (46) hosszúsági mérete a tartály (22) tömítőfelületén (36) húrszerűen helyezkedik el.
15. 15. A 7-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb (46) névleges visszaverődési szöge a tartály (22) tömítőfelületén (36) 90°.
16. 16. A 15. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fényforrás (44) és az érzékelőegység (52) közös síkban vannak elrendezve, amely sík elő8

    HU 224 630 Β1 nyösen párhuzamos a tartály (22) középvonalával (25) és merőleges a tartály (22) tömítőfelületére (36).
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az érzékelőegység (52) fokuszálólencse-elrendezéssel (56) van ellátva, amely a fényforrás (44) által kibocsátott és a tartály (22) tömítőfelületéről (36) visszaverődő fényenergiát fókuszáló kialakítású, továbbá a fokuszálólencse-elrendezés (56) képzeletbeli képsíkja a kétdimenziós szenzoron (58) helyezkedik el, tárgysíkja pedig névlegesen egybeesik a tömítőfelületen (36) a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb (46) képével.
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy második fényforrással (70) és második fényfelfogó érzékelőegységgel, főleg kamerával (74) van ellátva, amely utóbbi kétdimenziós fényérzékelő szenzort (80) és telecentrikus lencséket (72) foglal magában, amelyek a második fényforrásnak (70) a telecentrikus lencsékkel (72) párhuzamos fényenergiája révén képzett nyakrészképet a szenzoron (80) fókuszáló elrendezésűek, továbbá a méretváltozást érzékelő feldolgozóegység (60) az érzékelőegységekkel (52, 74) a nyakrész (34) méreteltéréseit meghatározó kapcsolatban van.
19. 19. A 18. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fényforrások (44, 70) és az érzékelőegységek (52, 74) fénynyalábjaikkal a tartály (22) tömítőfelületének (36) átmérőirányban szemben fekvő részeit megvilágítóan vannak elrendezve.
20. 20. A 7-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fényforrás (44) lézerdiódát (48) és olyan egységet, előnyösen lencsékből (50) álló optikai egységet foglal magában, amely a lézerdióda (48) fényét lézerfénynyalábként a tartály (22) tömítőfelületére (36) vetítő kialakítású.
21. 21. Eljárás tartály nyakrészének ellenőrzésére, amely tartálynak (22) középvonala (25) és olyan nyitott nyakrésze (34) van, amelyet tömítőfelület (36) határol, azzal jellemezve, hogy (a) váltakozva különböző beesési szögben (102, 107, 115) fényenergiát úgy irányítunk a tartály (22) tömítőfelületére (36), hogy a fényenergia a tömítőfelületről (36) különböző szögekben tükröződjék vissza;

    (b) a visszatükrözött fényenergiát egyetlen kétdimenziós fényérzékelő szenzorra (58) irányítjuk, (c) a tömítőfelületen (36) érzékelt méreteltéréseket a szenzorra (58) irányított fényenergia függvényében határozzuk meg.
22. 22. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (a) műveleti lépés során több fényforrást (44, 104, 112) alkalmazunk, ezeket váltakozva működtetjük, és fényenergiájukat különböző beesési szögekben irányítunk a tömítőfelületre (36).
23. 23. A 21. vagy 22. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartály (22) gyártási paramétereit a (c) műveletben érzékelt méreteltérések függvényében állítjuk be.
24. 24. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartály (22) „meleg végű” gyártástechnológiájánál alkalmazzuk.
25. 25. A 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyártási paraméterek beállítási műveletét automatizáltan végezzük.
26. 26. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (d) téglalap keresztmetszetű fénynyalábot (46) úgy irányítunk a tartály (22) tömítőfelületére (36), hogy a téglalap keresztmetszetű fénynyaláb (46) húrszerűen keresztülhaladjon a tartály (22) tömítőfelületén (36);

    (e) úgy tájoljuk az érzékelőegységet (52), hogy azzal a téglalap keresztmetszetű fénynyalábnak (46) a tartály (22) tömítőfelületéről (36) visszaverődő részeit felfogjuk; az érzékelőegységet (52) a tartály tömítőfelülete (36) fölött úgy rendezzük el, hogy a tartály tömítőfelületéről (36) visszaverődve az érzékelőegységre (52) jutó fénynyaláb (46) beesési helye az érzékelőegységen (52) változzék a tömítőfelület magasságának az érzékelőegységhez (52) képesti viszonylagos helyzetétől, valamint a tartály tömítőfelületének (36) méreteltéréseit vagy excentricitását befoglaló téglalap keresztmetszetű fénynyaláb (46) hosszirányú méretének a fénynyalábhoz (46) és az érzékelőegységhez (52) képesti viszonyától;

    (f) a tartály (22) tömítőfelületének (36) méreteltéréseit az érzékelőegységre (52) visszaverődő fénynyaláb beesési helyének függvényében határozzuk meg.
27. 27. A 26. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (f) műveleti lépés előtt az érzékelőegységen (52) a tömítőfelület (36) különböző részeiről többszörös visszaverődéseket idézünk elő.
28. 28. A 27. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy viszonylagos elmozdulást hozunk létre a tartály (22), a fényforrás (44) és az érzékelőegység (52) között, valamint e viszonylagos elmozdulás révén hozzuk létre a többszörös fényvisszaverődéseket.
29. 29. A 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a viszonylagos elmozdulást úgy hozzuk létre, hogy a tartályt (22) a középvonala (25) körül forgatjuk.
30. 30. A 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a viszonylagos elmozdulást úgy hozzuk létre, hogy a tartályt (22) egyenes vonal mentén, előnyösen a középvonalára (25) keresztirányban mozgatjuk.
31. 31. A 26. vagy 27. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartály (22) gyártási paramétereit átállítjuk a (f) műveleti lépésben észlelt magasságváltozások függvényében.
32. 32. A 31. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (d) és (e) műveleti lépéseket a tartály (22) gyártási technológiájának „meleg” végén alkalmazzuk.
33. 33. A 31. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyártási paraméterek állítását automatizáltan végezzük.