HU224385B1 - Áramszedő eszköz szigetelt erőátviteli vezetékről táplált villamos járműhöz és szállító rendszer - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya áramszedő eszköz szigetelt erőátviteli vezetékhez(1), amely egy villamos jármű haladási irányában elrendezett több,egymástól villamosan elszigetelt fémlemezt (34) tartalmaz, amelyek avillamos járműnek az erőátviteli vezeték (1) menti haladása közbenegymás után kapcsolódnak feszültség alá, és a találmány szerint azerőátviteli vezetéket (1) használó villamos járműre felszerelhetőszerkezete, és ezen mágneses eszközök vannak. Az erőátvitelivezetéknek (1), annak hosszirányában húzódó ferromágneses rudakból(170a, 170b) álló referenciaelemei vannak, melyek a vezetőfémlemezekhez (34) képest meghatározott helyzetűek, a mágnesek (147) aferromágneses rudakkal (170a, 170b) a legrövidebb mágneses erővonalak(?) mentén mágneses kölcsönhatásban a szerkezetet önközpontosítóhelyzetbe állítják be. A szerkezeten a mágneses eszközökhöz képestmeghatározott helyzetben lévő legalább egy áramszedő-érintkezőelem(132a) van, amely az önközpontosított helyzetében legalább egy vezetőfémlemezre (34) fekszik fel.

Description

A találmány tárgya áramszedő eszköz szigetelt erőátviteli vezetékhez, amely villamos jármű haladási irányában elrendezett több, egymástól villamosán elszigetelt fémlemezt tartalmaz, a fémlemezek a villamos járműnek az erőátviteli vezeték menti haladása közben egymás után kapcsolódnak feszültség alá.

A találmány tárgya továbbá szállítórendszer, melynek villamos járműve van, egy szigetelt erőátviteli vezetéke van, amelyen egymástól elszigetelt vezetőelemek vannak a villamos jármű haladási irányában elhelyezve; a vezetőelemek egymás után kapnak áramellátást, amint a villamos jármű az erőátviteli vezeték mentén halad; és a villamos járművön az erőátviteli vezetékhez illeszkedő, a villamos energiát felvevő áramszedő eszköze van.

Ismeretesek azok a szigetelt erőátviteli vezetékek, melyek több, lényegében lapos vezetőlemezekből állnak, melyek a jármű haladási irányában vannak elhelyezve, lényegében egy síkban vannak egy vízszintes felülettel (azaz az út felületével), és amelyek szigetelőelemekkel vannak egymástól elválasztva. A vezetőlemezek egymás után kapcsolódnak rá egy erősáramú áramforrásra mágneses feszültség alá helyező jel révén, melyet az erősáramú tápvezeték mentén haladó villamos jármű ad le feszültség alá helyező taggal (azaz állandó mágnessel vagy elektromágnessel), amely rákapcsolja a tápvezetéket, és így árammal látja el a vezetőlemezt és legalább egy áramszedő eszközt, hogy csúszó villamos érintkezést hozzon létre az áram alatt levő lemezzel, és ezáltal áramot vegyen fel a villamos jármű meghajtásához.

Példát ismertet szigetelt erőátviteli vezetékre az EP 761493 számú európai szabadalom, amelynél egy üreges, hosszúkás burkolat tetején a jármű haladási irányában elhelyezett több vezetőlemez van, melyek a szomszédos vezetőlemezek között elhelyezett szigetelőelemekkel vannak egymástól elszigetelve. A burkolat rugalmas alakváltozásra képes szalagszerkezetet tartalmaz, amely a jármű haladási irányban helyezkedik el, rendelkezik ferromágneses anyagból levő szalagrésszel, és ezt vonzza a villamos járművön elhelyezett elektromágnesek által létrehozott mágneses erőtér, ezzel a szalagszerkezet egy részét a vezetőlemezek felé húzza, és így legalább egy vezetőlemezt rákapcsol a burkolat belsejében levő erősáramú vezetékre.

Egy másik példa elszigetelt erősáramú vezetékre Ludwig Erhard 1.011.914 számú német szabadalmában szerepel, melyet 1957. július 11-én tettek közzé, és amelynél hosszúkás szigetelőburkolat felső részét több, egyenes irányban elhelyezett és egymástól elszigetelt vezetőlemez zárja le, ebben a burkolatban van elhelyezve több, rugalmas alakváltozásra képes szalagszerkezet, melyeket elektromágnesek által létrehozott mágneses erőtér vonz, így a szalagszerkezet egy része elhajlik a vezetőlemezek irányába, és legalább egy vezetőlemezt árammal lát el.

Jelen találmány egyik célja olyan áramszedő eszköz létrehozása, melyet előnyösen lehet alkalmazni szigetelt erősáramú vezetékkel kapcsolatosan. Különösen célja jelen találmánynak olyan áramszedő eszköz létrehozása, amely egyetlen szerkezetben egyesíti a mágneses feszültség alá helyező tagot és az áramszedő tagot. További célja jelen találmánynak olyan áramszedő eszköz létrehozása, amely a villamos jármű mozgása közben lehetővé teszi az áramszedő tag helyes beállítását a vezetőlemezekhez képest. Még további célja a találmánynak egy, az áramszedő eszközt alkalmazó szállítórendszer.

A kitűzött célt a bevezetőben körülírt áramszedő eszközzel a találmány szerint úgy értük el, hogy az erőátviteli vezetéket használó villamos járműre felszerelhető szerkezete van; a szerkezeten mágneses eszközök vannak; és a szigetelt erőátviteli vezetéknek, annak hosszirányában húzódó ferromágneses referenciaelemei vannak, melyek a vezető fémlemezekhez képest meghatározott helyzetűek, a mágneses eszközök a ferromágneses referenciaelemekkel a legrövidebb mágneses erővonalak mentén mágneses kölcsönhatásban a szerkezetet önközpontosító helyzetbe állítják be, a szerkezeten a mágneses eszközökhöz képest meghatározott helyzetben lévő legalább egy áramszedő eszköze van; az áramszedő eszköz az önközpontosított helyzetében legalább egy vezető fémlemezre fekszik fel.

A bevezetőben körülírt szállítórendszernek a találmány szerinti lényege abban van, hogy a szigetelt erőátviteli vezetéknek ferromágneses referenciaelemei vannak, melyek az erőátviteli vezeték mentén a vezetőelemekhez képest meghatározott állásokban helyezkednek el; ahol az áramszedő eszköznek egy szerkezete van; a szerkezet által hordott mágneses eszközei vannak; és legalább egy áramszedő eleme van, melyet a szerkezet hordoz, és előre meghatározott állásban van a mágneses eszközökhöz képest; ahol a mágneses eszközök a legrövidebb mágneses erővonalak kialakításával a szerkezetet önközpontosító helyzetbe állító mágneses kölcsönhatásban vannak a ferromágneses referenciaelemekkel; amely áramszedő elem az önközpontosított állásban legalább egy vezetőelemre fekszik fel.

A találmány egy nem korlátozó jellegű példaként! kiviteli alakját ismertetjük a mellékelt rajzokra történő hivatkozással, ahol az

1. ábra a találmány szerinti áramszedő eszköz perspektivikus rajza; a

2. ábra az 1. ábra szerinti áramszedő eszközzel használt szigetelt erőátviteli vezeték metszete; a

3. ábra az 1. ábra szerinti áramszedő eszköz egy villamos járműre felszerelve, miközben a 2. ábra szerinti erőátviteli vezetékre kapcsolódik; a

4. ábra az 1. ábra szerinti áramszedő eszköz egyik változatának perspektivikus rajza; az

5. ábra a 4. ábra szerinti áramszedő eszközzel kapcsolatosan használt szigetelt erőátviteli vezeték keresztmetszete; a

6. ábra a 4. ábra szerinti áramszedő eszköz villamos járműre felszerelve, miközben az az

5. ábra szerinti erőátviteli vezetékre kapcsolódik.

HU 224 385 Β1

Az 1. és 2. ábrán villamos járműhöz használatos modulrendszerű 1 erőátviteli vezeték látható.

Az 1 erőátviteli vezeték több hosszúkás szigetelőanyagból levő 4 burkolatot (modult) tartalmaz, mindegyik belsejében hosszúkás, négyszögletes 6 üreg van, amelynek 8 tengelye van.

Mindegyik 4 burkolat előnyösen egy darabból készül, részei egy vízszintes szigetelő 10 fenéklap, szigetelőanyagból levő két függőleges 11,12 oldalfal és egy vízszintes, szigetelőanyagból levő 15 fedőlap, amely párhuzamos a vele szemben levő szigetelőanyagból levő 10 fenéklappal.

A szigetelő- 4 burkolat belsejében fém-17 burkolat van, amely a 8 tengely mentén hosszúkás négyszögletes 18 üreget zár körül, és tartalmaz egy 20 fenéklapot, szemben a 10 fenéklappal, két függőleges 21,22 oldalfalat, melyek egy darabból vannak a 20 fenéklappal és arra merőlegesek, és egy lapos fém 25 fedőlapot, amely párhuzamos a 15 fedőlappal és attól állandó K térközzel helyezkedik el.

A 17 burkolatban egy erősáramú első villamos 27 vezeték van, amely a 18 üreg felső részében elhelyezve egy egyenes fém vezetőelemből áll, amely villamosán el van választva a szomszédos fém 21 oldalfaltól és 25 fedőlaptól. A 27 vezeték keresztmetszete előnyösen lényegében L alakú, amelynek egy első, lapos 27a vízszintes része van, amely szomszédos és párhuzamos a 25 fedőlap alatt lévő szigetelő- 30 fallal. A 27 vezetéknek továbbá egy második, függőleges szigetelő- 32 fallal tartott lapos 27c függőleges része van, amely a 27a vízszintes résszel egybefüggően van kialakítva, A szigetelő- 32 fal a másik oldalán szomszédos a fém 21 oldalfallal és azzal párhuzamos.

A fém- 17 burkolat egy második villamos erősáramú 23 vezetéket képez, amely lényegében a szigetelő4 burkolat teljes hosszúságára kiterjed.

Hivatkozással főleg a 2. ábrára, az 1 erőátviteli vezeték a 4 burkolaton kívül több négyszögletes 34 fémlemezt tartalmaz, a 8 tengellyel párhuzamos A irányban, és melyek hosszabb élei párhuzamosak a 34 fémlemezek középvonalán áthaladó A iránnyal.

Az egyes 34 fémlemezek célszerűen egy 36 gumilemez közbeiktatásával vannak a 15 fedőlapra felhelyezve, és (nem ábrázolt) rögzítőcsavarokkal vannak a 4 burkolatra felerősítve. A 34 fémlemezek a 15 fedőlap 15a szélein vannak elhelyezve és egy első 34a éle (amely a négyszögletes kerület hosszabb oldalának felel meg) a 4 burkolattól oldalirányban kiáll. A 34 fémlemezek egy második 34b éle (amely a négyszögletes kerület másik hosszabb oldalának felel meg) merőleges a 4 burkolat 10 fenéklapjára és a 15 fedőlapjára, és D távolságban van a C szimmetriasíktól.

Az 1 erőátviteli vezetéknek az egyes 4 burkolatokon kívül van egy 35 földvezetéke is, amely tartalmaz egy hosszúkás, négyszögletes elemet, amely az A iránnyal párhuzamosan, a 35 földvezeték négyszögletes elemének középvonalában lévő B irányban halad, a C szimmetriasík ellenkező oldalán.

A 35 földvezeték négyszögletes eleme előnyösen egy 36 gumilemez közbeiktatásával a 15 fedőlapra van helyezve, és a 4 burkolatra (nem ábrázolt) rögzítőelemekkel van felerősítve. A 35 földvezeték a 15 fedőlap 15b szélénél van elhelyezve, és a külső 35a pereme kinyúlik a 4 burkolatból, és a belső 35b pereme D távolságban van a középső C szimmetriasíktól.

Az 1 erőátviteli vezetéknek a 4 burkolaton kívül több, a 34 fémlemezek rövidebb élei közé beiktatott 37 szigetelőeleme (3. ábra) van. Minden egyes 37 szigetelőelem két, egymás melletti 34 fémlemez közé van behelyezve, amelyek a 34 fémlemezeket egymástól villamosán elválasztják. Mindegyik 34 fémlemez kapcsolatban áll egy, a 18 üreg belsejében elhelyezett megfelelő 40 elosztóval, amely a 34 fémlemezre egy megfelelő (vázlatosan ábrázolt) 41 villamos vezetékkel kapcsolódik (2. ábra), amely a szigetelő- 30 falon, a fém 25 fedőlapon (amely 41 villamosvezeték el van szigetelve), a 4 burkolat 15 fedőfalán és a 36 gumilemezen van átvezetve.

A 40 elosztó egy C alakú fémfal, melynek van egy mellső lapos 45 vízszintes része, melyet a fém 20 fenéklapra támaszkodó 47 szigetelőfal tart. A C alaknak a második része a fém 22 oldalfallal szemben 50 szigetelőfallal elválasztott 49 függőleges rész; és a harmadik része lapos 51 vízszintes rész, amely a 49 függőleges résszel egybefüggően van kialakítva, és érintkezik a szigetelő- 30 fallal.

Az 51 és 45 vízszintes részek így párhuzamosak, és a 18 üreg belsejében egymással szemben állnak. Az egyes 40 elosztók 51 és 45 vízszintes részei a 8 tengely mentén a 4 burkolat teljes hosszúságában vannak elhelyezve, ezzel egy első és második gyűjtősínt határoznak meg a később ismertetendő célra.

A 45 vízszintes rész (második gyűjtősín) egy síkban van a második erősáramú 23 vezeték lapos 20a vízszintes részével; a 45 vízszintes rész és a 20a vízszintes részek egymástól villamosán el vannak választva, a 45 vízszintes rész 45b éle és a 20a vízszintes rész 20b éle egymással szemben áll és párhuzamosak; a 45b és 20b élek a C szimmetriasíktól egyenlő h/2 távolságban vannak.

Az 51 vízszintes rész (első gyűjtősín) egy síkban van az első erősáramú vezeték 27a vízszintes részével. Az 51 vízszintes rész és a 27a vízszintes rész egymástól villamosán el van választva, és megfelelő 51b és 27b élei egymással szemben állnak és párhuzamosak; az 51b és 27b élek egyenlő h/2 távolságban vannak a C szimmetriasíktól.

A 40 elosztónak a 18 üreg belsejében 60 szalagszerkezete van, amely a 4 burkolat teljes hosszúságában végighalad, és nyugalmi állásában lényegében merőleges és szimmetrikus a C szimmetriasíkra (2. ábra), és (nem ábrázolt) végei (nem ábrázolt) a 4 burkolat végein tartó- és csatlakozóeszközökre vannak rákapcsolva.

A 60 szalagszerkezetnek középső részét hajlékony 63 szigetelőszalag alkotja, amely két oldalán vezetőrészeket hordoz. A 63 szigetelőszalag előnyösen ferromágneses anyagból levő hajlékony vezető- 65 szalagot hordoz, amely rá van szerelve a 63 szigetelőszalag felső oldalára, szemben áll a 15 fedőlappal és L szélessé3

HU 224 385 Β1 ge nagyobb, mint az 51b és a 27b élek közötti h távolság. A 63 szigetelőszalag egyben egy hajlékony alsó L szélességű 67 szalagot is hordoz, amely ugyancsak ferromágneses anyagból van, és amely a 20 fenéklappal szemben rá van szerelve a 63 szigetelőszalag alsó oldalára. A 67 szalagra alulról több lapos négyszögletes fém (vörösréz) 69 elemmel van felszerelve, amelyek alaphelyzetben a 67 szalaggal párhuzamos síkban vannak. Mindegyik 69 elem 69a rövid oldala párhuzamos a 67 szalag hosszanti oldalaival, és a hosszabb oldalak hosszúsága valamivel kisebb, mint az L szélesség. Minden lapos vezető- 69 elemet egy, a 67 szalagból 69 elem felé lefelé kiálló szigetelő műanyagból lévő 70 csuklós szerkezet tart. A 69 elemek a 60 szalagszerkezet mentén egymástól lényegében a 40 elosztók közötti P távolságban egyenletesen vannak elosztva. A P távolság lényegében egyenlő azzal a távolsággal, melyet a 8 tengellyel párhuzamosan két szomszédos 45 vízszintes rész közepe között mérhetünk.

Minden szigetelő- 4 burkolat két végén megfelelő tartó- és (nem ábrázolt) csatlakozóeszközökkel van ellátva, ezek gondoskodnak egy 60 szalagszerkezetnek a tartásáról, és lehetővé teszik végeinek lényegében keresztirányú elmozdulását.

Az 1 erőátviteli vezetéket úgy alakítjuk ki, hogy több 4 burkolatot helyezünk egyenes vonalban egymás mellé a jármű haladási irányában. A (nem ábrázolt) végeket mechanikusan (nem ábrázolt) áthidalóeszközökkel kapcsoljuk össze úgy, hogy egy, az 1 erőátviteli vezeték teljes hosszúságára kiterjedő szalagrendszer alakuljon ki, melyet a különböző 4 burkolatok 60 szalagszerkezetei határoznak meg. Egy 4 burkolat első és második 27 és 23 vezetékeit (nem ábrázolt) külső csatlakozókábelekkel villamosán összekapcsoljuk a szomszédos 4 burkolat megfelelő villamos 27 és 23 vezetékeivel. Az egyik, nem korlátozó jellegű kiviteli alaknál az 1 erőátviteli vezeték egy ST útfelületbe fektethető (2. ábra), ahol a 4 burkolatok az ST útfelületbe süllyesztett négyszög alakú aknában helyezhetők el. Ebben az esetben a 34 fémlemezek és a 35 földvezeték felfelé néznek, és lényegében egy síkba kerülnek az ST útfelülettel. Az erősáramú 23 vezetéket és a 35 földvezetéket földpotenciálra kapcsoljuk, és az erősáramú 27 vezetéket kapcsoljuk pozitív potenciálra.

Az 1 erőátviteli vezetéket az ST útfelületen közlekedő (a 3. ábrán vázlatosan szemléltetett) villamos 80 járművel kapcsolatosan használjuk.

A villamos 80 jármű részei: két tengely; egy váz, azaz önhordó karosszéria, melynek alját egy 82 padozat képezi, amely az ST útfelülettel, a 34 fémlemezekkel és a 35 földvezetékkel áll szemben. A 80 járművet egy ismert 83 villamos motor hajtja, melyet egy 85 vezérlőáramkör lát el Val pozitív feszültséggel és egy Vref referenciafeszültséggel, melyeket az 1 erőátviteli vezetékről vesz le a jelen találmány szerinti 86 áramszedő eszköz segítségével.

A jelen találmány szerinti 86 áramszedő eszköz (1. ábra) részei: egy 100 mozgatóeszköz, amely a 80 jármű 82 padozatára van felerősítve; egy 102 kar, melynek első végét csúszó jelleggel hordozza a

100 mozgatóeszköz; egy 104 szerkezet, melyet a 102 kar másik vége tart. Ez a szerkezet szolgál az 1 erőátviteli vezeték mágneses úton történő feszültség alá helyezésére és az áramszedő tagok, melyeket később ismertetünk, illeszkednek a 34 fémlemezekre és a 35 földvezetékre a villamos 80 jármű árammal történő ellátására.

A 100 mozgatóeszköz célszerűen egy pár lapos, 110 L alakú elemet tartalmaz, melyek egymással párhuzamosak, és távolságukat a 110 L alakú elemek közé helyezett egy pár párhuzamos hengeres 112, 113 rúd biztosítja. A 112 rudak vége szilárdan van felerősítve egy megfelelő 110 L alakú elem 110a hosszabb szárára, és a 113 rúd mindkét vége szilárdan kapcsolódik a 110 L alakú elem könyökrészére.

A 102 karnak lényegében négyszögletes a keresztmetszete és a 100 mozgatóeszközre kapcsolt 102a végén két 116,117 perselyt hordoz, melyek merőlegesek a 102 kar hossztengelyére, és a 102 karra szilárdan fel vannak erősítve. A 116, 117 perselyek fogadják be a 112, 113 rudakat, ily módon a 102 kar alternálómozgást végezhet a hossztengelyére merőleges LT-L egyenes mentén. A 102 kar LT-L irányú mozgása egy pár, 120, 121 pneumatikus működtetőszerkezettel vezérelhető, ezek a 102 kar ellentétes oldalain vannak elhelyezve, és mindkettőnek van egy-egy, a 110 L alakú elemre szilárdan rögzített háza, és van két 120b, 121b kimeneti tagja, melyek végei a 102 karra csatlakoznak, és a házhoz képest a112és113 rudakkal párhuzamos irányban mozoghatnak.

A 104 szerkezetnek egyenes, lapos, lényegében négyszögletes keresztmetszetű szigetelő, célszerűen műanyagból lévő 125 középső eleme van. A 125 középső elem 125a, 125b végeire merőlegesen egy pár lapos, négyszögletes szigetelőanyagból levő 128, 129 kereszttag van csavarokkal (nem ábrázolt) rögzítve, így a 128, 129 kereszttagok és a 125 középső elem egy H alakú szigetelő tartószerkezetet alkot. Mindkét 128, 129 kereszttag vége egy-egy négyszögletes szigetelő tartó- 130, 131 betétet tart, ezek hosszabbik oldala párhuzamos a 125 középső elem hossztengelyével. Mindkét szigetelő- 130, 131 betét egy megfelelő vezetőanyagból készített villamos 132 érintkezőt hordoz, amely 130, 131 betétek a 102 kar ellentétes oldalain vannak elhelyezve, és alakjuk célszerűen csonka kúp, nyújtott téglalap alappal. Valamennyi villamos 132 érintkező a 130, 131 betétekhez képest térközzel van elhelyezve, és olyan 133 lökéselnyelő eszközön van elhelyezve, amely a 130,131 betéthez mindkét irányú mozgást lehetővé tesz. Mindegyik 130, 131 betét mindkét végén van egy-egy átmenőfurat, amely egy olyan fém 135 tartóelemet fogad be, melynek 135a felső vége a 130, 131 betétből a 102 kar felé felfelé kiáll, és az 135b alsó vége a 130, 131 betétből lefelé áll ki, és ez szilárdan rögzítve van a villamos 132 érintkező hosszabbik oldalának a végére. A fém 135 tartóelem lehetővé teszi, hogy a villamos 132 érintkező a 130, 131 betétek felé és viszont elmozduljon. Mindegyik villamos 132 érintkező egy pár 140 tekercsrugóhoz csatlakozik, amelyek a villamos 132 érintkező hosszú olda4

HU 224 385 Β1

Iának végén, a 130, 131 betétekkel szemben vannak. A 125 középső elem egyik oldalán levő villamos 132a érintkezőelemek (melyek így a 128, 129 kereszttagok megfelelő első végein vannak) h1 irányban állnak. A 125 középső elem másik oldalán levő villamos 132b érintkezőelemek (melyeket így a 128, 129 kereszttagok másik végein vannak) a h1 iránnyal párhuzamos h2 irányban helyezkednek el. A h1 és h2 irányokat egy olyan állandó G távolság választja el egymástól, amely lényegében megegyezik az azonos 128,129 kereszttagok ellentétes végein levő villamos 132a, 132b érintkezőelemek rövid oldalainak közepe közötti távolsággal. A villamos 132a érintkezőelemek első 136 villamos kábelekkel állnak kapcsolatban, melyeken keresztül egy 85 vezérlőáramkört (3. ábra) pozitív feszültséggel táplálnak, míg a villamos 132b érintkezőelemek második 137 villamos kábelekkel vannak kapcsolatban, melyeken keresztül a 85 vezérlőáramkört negatív tápfeszültséggel látják el (vagy fordítva).

A 104 szerkezet tartalmaz még hosszúkás téglalap alakú 145 házat is, amely a 128, 129 kereszttagok alatt van felszerelve, melynek hosszirányú h3 tengelye merőleges a 128, 129 kereszttagokra, és így párhuzamos a h1 és h2 irányokkal. A 145 ház a villamos 132a és 132b érintkezőelemek között középen helyezkedik el, így a hosszirányú h3 tengely egyenlő G/2 távolságban van a h1 és h2 irányokhoz képest. Ez a 145 ház nem mágnesezhető anyagból készül (például alumíniumból), és mágneses eszközként több hasáb alakú állandó 147 mágnest fogad magába, melyek egységekbe összeállítva a hosszirányú h3 tengely mentén vannak sorban elhelyezve.

A 125 középső elemnek a 102 karral szemben levő középső része össze van kapcsolva a 102 kar 102b szabad végével, egy ismert 150 csuklós szerkezettel, hogy lehetővé váljék a 104 szerkezetnek a 102 karhoz képest vízszintes a2 tengely körüli elfordulása, amely merőleges a 102 kar hossztengelyére és függőleges a1 tengely körüli elfordulása, amely merőleges az a2 tengelyre. Egy másik változatnál az 1. ábrán látható 150 csuklós szerkezet egy gömbcsuklós szerkezetből állhat.

A100 mozgatóeszköz a villamos 80 jármű 82 padozatára van felfüggesztve és a 104 szerkezet emelésére és süllyesztésére a 82 padozathoz képest mozgatható. Részletesebben, a 113 rudat egy pár egyenes 157 tartóelem, a példa szerint két kar tartja, ezek a 80 jármű 82 padozatából lefelé állnak és megfelelő szabad végeiken megfelelő átmenő- 159 furatok vannak az a3 tengely mentén. A157 tartóelemet alkotó karokat az a3 tengely mentén a 113 rúd köti össze. A 100 mozgatóeszköz a 80 jármű a3 tengelye körül képes elfordulni, ezt a 80 jármű vázára szerelt 162 működtetőszerkezet forgatja, és ennek egy 162a kinyúló eleme van, amely az egyik 110 L alakú elem rövid szárának végére csatlakozik. Részletesebben, a 100 mozgatóeszközt a 162 működtetőszerkezet forgatja el egy nyugalmi állás és egy üzemi (lesüllyesztett) állás között. A nyugalmi állásban a 102 kar lényegében vízszintesen áll, és le van kapcsolva az 1 erőátviteli vezetékről, a később ismertetésre kerülő üzemi állásban a 102 kar néhány fokos szöget alkot a 82 padozattal, és a 104 szerkezet az erőátviteli vezetékre felfekszik.

A 2. ábrán láthatóan, a 34 fémlemezek és a 35 földvezeték közepe közötti távolság, azaz az A és B irányok közötti távolság lényegében egyenlő a h1 és h2 irányok közötti G távolsággal, azaz a 145 ház ellentétes oldalain levő, villamos 132a, 132b érintkezőelemek közötti távolsággal. Jelen találmány szerint, az egyes 4 burkolatok téglalap alakú 6 üregeiben egy pár egyenes, négyzet keresztmetszetű, egymással párhuzamos ferromágneses referenciaelemként szolgáló 170a, 170b rúd van elhelyezve a 8 tengelyirányában (a keresztmetszet minden oldala lényegében azonos a K térközzel). A 170a és 170b rúd a 25 fedőlap és 15 fedőfal közé vannak beiktatva a C szimmetriasík két oldalán és attól lényegében a négyzet keresztmetszet fél oldalhosszúságának megfelelő térközzel.

A gyakorlati használat során, ha az 1 erőátviteli vezetéket a 80 jármű nem helyezi feszültség alá, a 60 szalagszerkezet nyugalmi helyzetében van (2. és

6. ábra), ahol lényegében nincs alakváltozásnak kitéve és párhuzamos a 20 fenéklappal. Ekkor a vezető67 szalag lényegében párhuzamos a 20 fenéklappal és minden 69 elem a 4 burkolat teljes hosszúsága mentén felfekszik az erősáramú 23 vezeték 20a vízszintes részére, és egy 40 elosztó megfelelő 45 vízszintes részére, így villamos kapcsolat keletkezik a 45 vízszintes részek és a 20 fenéklap között, ezért az összes 40 elosztó (és a 34 fémlemezek között), valamint az erősáramú 23 vezeték között.

A 60 szalagszerkezet nyugalmi állásában az összes 34 fémlemez földpotenciálra kapcsolódik, így az 1 erőátviteli vezeték szigetelt, minthogy az összes külső része (34 fémlemezek) földpotenciálon van. A feszültség alatt levő részek (27 vezeték) a 4 burkolat belsejében vannak (az 1 erőátviteli vezeték nagymértékben szigetelt) és a fém-17 burkolat belsejében vannak (az 1 erőátviteli vezeték árnyékolt). Nyugalmi állásban a (pozitív) erősáramú 27 vezeték az 1 erőátviteli vezeték összes többi fémrészétől el van szigetelve, és a fém- 17 burkolat belsejében van. Részletesebben, a 27 vezeték szigetelt, és fizikailag el van választva az 51 vízszintes résztől (első gyűjtősín).

A villamos 80 jármű az 1 erőátviteli vezeték fölé van beállítva. Amikor a villamos 80 jármű az 1 erőátviteli vezetékről lekapcsolódik, az ST útfelületen egy 180 segédakkumulátor-csoport látja el árammal, melyet a 80 jármű visz magával, ezek rákapcsolhatok a 85 vezérlőáramkörre és lekapcsolódnak akkor, ha a villamos 80 jármű ismét rákapcsolódik az 1 erőátviteli vezetékre (6. ábra). Amikor a villamos 80 jármű beállításra kerül, a 102 kar kiemelt, nyugalmi állásban van, és a villamos 132 érintkezők nem érintkeznek az 1 erőátviteli vezetékkel. Amikor a villamos 80 jármű villamos 132a, 132b érintkezőelemei a megfelelő helyzetbe kerülnek, ezek szembekerülnek a 34 fémlemezekkel, illetve a 35 földvezetékkel, a 102 kar lesüllyed, így a villamos 132a érintkezőelemek legalább részben felfekszenek a 34 fémlemezekre, és a villamos 132b érintkezőelemek

HU 224 385 Β1 legalább részben felfekszenek a 35 földvezetékre. Ebben a helyzetben (2. ábra) az állandó 147 mágnesek a 4 burkolat egy olyan középső részével állnak szemben, amelyen a C szimmetriasík áthalad, így a 170a és 170b rudaknál vannak. A 15 fedőfal és a 36 gumilemez, mindkettő nem mágnesezhető anyag lévén, az állandó 147 mágnesek és a 170a, 170b rudak között van, ily módon az állandó 147 mágnesek által létrehozott β mágneses erővonalak a 4 burkolat felé és legalább részben az egyenes 170a, 170b rudak felé irányulnak. Az állandó 147 mágnesek és az egyenes 170a, 170b rudak között mágneses vonzerő keletkezik, ami a 104 szerkezetet lefelé húzza, hogy jó villamos kapcsolat jöjjön létre a 132a érintkezőelemek és a 34 fémlemezek között, valamint a 132b érintkezőelemek és a 35 földvezeték között. A 104 szerkezet egyben az állandó 147 mágnesek révén oldalirányban is elcsúszik, és önműködően középre áll be az 1 erőátviteli vezetékhez képest, és ismert fizikai okok miatt egy lehető legkisebb távolságra kerül az egyenes 170a, 170b rudaktól. Ez a lehető legkisebb távolság a 2. ábra szerinti állásnak felel meg, ahol a hosszirányú h3 tengely lényegében a C szimmetriasík mentén halad és a 132a, 132b érintkezőelemeket G/2 távolság választja el a C szimmetriasíktól. Ennek megfelelően a 34 fémlemezek és a 35 földvezeték közepén helyezkedik el (önközpontosított állás).

A 104 szerkezet a 102 kar által szabadon mozgatható az 1 erőátviteli vezetékhez képesti állásokba, amely oldalirányban, az LT-L irányban mozdulhat el, és maga a 104 szerkezet el is fordulhat az a1 és a2 tengelyek körül.

Önközpontosított állásban a mágneses erővonalak kölcsönhatásba kerülnek a mágneses vezetőanyagból levő 65 szalaggal, ily módon a 60 szalagszerkezetet felfelé húzzák az állandó 147 mágnesek felé, és azon alakváltozást hoznak létre. Amint a 3. ábrán világosan látható, a 60 szalagszerkezet 60a része a vonzerő hatására ívelten kihajlik a 25 fedőlap irányába. Részletesebben, a 60 szalagszerkezet 60a része a 104 szerkezet és az állandó 147 mágnesek alatt helyezkedik el (és ezért erős vonzerőnek van kitéve), és olyan megemelt üzemi állásba áll be, amely párhuzamos és szomszédos a 30 fallal (2. és 3. ábra), ahol a 65 szalag az első erősáramú 27 vezeték 27a vízszintes részével és legalább az első gyűjtősín 51 vízszintes részével érintkezik. A 65 szalagon át így villamos kapcsolat jön létre az első erősáramú 27 vezeték és az első gyűjtősín, és ezért a 27 vezeték és a 34 fémlemez között. A fentiekben ismertetett áramszedőnek köszönhetően az állandó 147 mágnesek vonzereje a hosszirányú h3 tengely teljes hosszúságában létrejön, és ez a 65 szalagot felfelé húzza a 145 ház hosszúságával lényegében megegyező hosszúságban, így az a két szomszédos 40 elosztó első gyűjtősínjeivel kerül érintkezésbe.

így a tartószerkezet (feszültség alatt levő lemezek) alatt levő két szomszédos 34 fémlemez kapcsolódik rá a pozitív erősáramú 27 vezetékre, és a villamos 132a érintkezőelemek úgy helyezkednek el, hogy érintkezésbe kerüljenek a feszültség alatt levő lemezekkel, és pozitív áramellátást nyújtsanak a 83 villamos motor számára. A villamos 132a érintkezőelemek is úgy helyezkednek el, hogy érintkezzenek a 35 földvezetékkel, és így negatív áramellátást biztosítsanak a 83 villamos motor számára. A villamos 80 jármű az ST útfelület mentén az 1 erőátviteli vezetékből kap áramellátást, és a jármű haladása közben a 132a, 132b érintkezőelemek a 34 fémlemezekkel, illetve a 35 földvezetékkel csúszó villamos érintkezést tartanak fenn. A 135 tartóelemek a 140 tekercsrugókkal együtt lehetővé teszik, hogy mindkét villamos 132a, 132b érintkezőelem lényegében a jármű haladási irányához képest keresztirányú mozgást végezzen, ezzel kiegyenlítve az 1 erőátviteli vezeték esetleges megszakításait vagy függőleges egyenetlenségeit.

A 104 szerkezet a villamos 80 jármű mozgásához képest elmozdulhat a 116, 117 perselyek és a 112, 113 rudak kapcsolódásának köszönhetően, melyek lehetővé teszik a 102 kar (LT-L irányú) oldalirányú mozgását, és a 104 szerkezet is elmozdulhat a 102 karhoz képest a 150 csuklós szerkezetnek köszönhetően.

A 60a rész melletti vezető- 60 szalagszerkezet a 60a részhez képest a nehézségi erő hatására a 10 fenéklap felé lefelé elhajlik. A 601 elhajlott részek fizikailag elválnak az első gyűjtősíntől és a második gyűjtősíntől (3. ábra) és leválnak az első erősáramú 27 vezetékről és a második erősáramú 23 vezetékről (3. ábra).

A 601 elhajlott részek abban a pontban végződnek, ahol a 60 szalagszerkezet felfekszik az erősáramú 23 vezeték 20 fenéklapjára és a 40 elosztók második gyűjtősínjére, így az 1 erőátviteli vezeték összes, feszültség alatt nem levő 34 fémlemezei rákapcsolódnak a 23 vezetékre.

A villamos 80 jármű haladása közben, a 60 szalagszerkezet egymást követő részei alakváltozást szenvednek, a villamos 80 jármű haladását követően a 60a rész végigmegy az 1 erőátviteli vezeték részét alkotó különböző 4 burkolatok mentén. A 60 szalagszerkezet 60a része így hullámszerűen halad az 1 erőátviteli vezeték mentén, az egyes 4 burkolatok egyik végétől a másik végéig, és amikor eléri a 4 burkolat végét, rááll a következő 4 burkolat végére.

A villamos 80 jármű haladása közben biztosított a 104 szerkezet villamos 132a, 132b érintkezőelemeinek helyes állása, amennyiben a mozgó jármű tartószerkezetének esetleges oldalirányú elmozdulása eltávolítja az állandó 147 mágneseket az ismertetett önközpontosított állásból, és meghosszabbodik a mágneses erőtér pályája az állandó 147 mágnesek és az egyenes 170a, 170b rudak között; ez gyorsan helyesbítésre kerül azáltal, hogy az állandó 147 mágnesek visszatérnek a legkisebb energiájú, önközpontosított állásba.

A 4. ábrán szemléltetett 199 áramszedő eszköznek a 80 jármű 82 padozatára szerelt függőlegesen működtető 200 tartóeszköze van. A 200 tartóeszközre a 202 kar egyik 202a vége csatlakozik. A 202 kar másik 202b vége 204 szerkezetet tart, amelynek tagjai mágneses úton képesek feszültség alá helyezni az 1 erőátviteli vezetéket és áramszedő tagokat, melyek a ké6

HU 224 385 Β1 sőbb ismertetésre kerülő módon illeszkednek az 1 erőátviteli vezetékre a villamos 80 jármű áramellátása érdekében.

A 200 tartóeszköz előnyösen egy pár olyan párhuzamos négyszögletes 205, 206 lemezt tartalmaz, amelyeket függőleges, egymással párhuzamos 208 merevítőelemek választanak el egymástól, amelyek végei szilárdan kapcsolódnak a 205, 206 lemezekhez. Mindegyik 205, 206 lemeznek hosszabb oldalán levő, végekből kiálló két lapos, trapéz alakú 212, 213 nyúlványa van. Mindegyik pár egymással szemben álló 212, 213 nyúlványt egy-egy egymástól térközzel elrendezett, a függőleges 208 merevítőelemekkel párhuzamos hátsó tartó- 216, 217 csap kapcsol össze, melyek végei szilárdan kapcsolódnak a 212, 213 nyúlványokra. Mindegyik 205, 206 lemeznek egy-egy, vele egybefüggően kialakított lapos, mellső 220 nyúlványa is van, amely a 205, 206 lemezek hosszú oldala középső részéből, a 212, 213 nyúlványokkal ellentétes oldalon nyúlik ki. A 220 nyúlványok egymással szemben állnak és egy mellső, tartó- 225 tengellyel vannak összekötve, melynek végei a 220 nyúlványokon szilárdan vannak rögzítve.

A villamos 80 jármű 82 padozatára 230 tartóelem van felerősítve, amely egy pár, egymástól térközzel elhelyezett, a hátsó 216, 217 csapokat elcsúsztathatóan befogadó 232 görgőscsapágyat hordoz. így a 232 görgőscsapágyak és a hátsó 216, 217 csapok olyan egyenes vezetőeszközt képeznek, amely lehetővé teszi a 200 tartóeszköz elmozdulását a 230 tartóelemhez képest a g1 irányban, párhuzamosan a hátsó 216, 217 csapokkal. A 200 tartóeszköz a g1 irányban képes elmozdulni két (felső és alsó) végállás között, mely végállásokban a 232 görgőscsapágyak a 205, illetve 206 lemezekkel érintkeznek.

A mellső tartó- 225 tengely csőszerű 234 testet hordoz, amely (nem ábrázolt) pneumatikus működtetőhenger segítségével elcsúszhat a g1 iránnyal párhuzamos függőleges g2 irányban. A 234 test a g2 irányban mozoghat az alsó végállástól, ahol a 234 test alsó vége felfekszik a 206 lemez 220 nyúlványára, a felső végállásig, ahol a 234 test felső vége felfekszik a 205 lemez 220 nyúlványára. A 234 test és a mellső 225 tengely egy (nem ábrázolt) gördülőcsapággyal kapcsolódik, amely lehetővé teszi, hogy a 234 test szabadon elfordulhasson a 225 tengely és így a g2 irány körül. A 202 kar mellső 202a vége a 234 testre szilárdan fel van erősítve, és abból sugárirányban kiáll.

Felülnézetben a 204 szerkezet H alakú, amelynek lapos, négyszögletes középső 240 része és négy egyenes 241a, 241b, 242a, 242b karja van, melyek páronként és ellentétes oldalakon állnak ki a 240 részből. Mindegyik 241a, 241b, 242a, 242b kar szabad vége 243a, 243b, 244a, 244b kocsit tart, amelyeknek téglatest alakú 245 házuk van, melyek hossztengelye merőleges a megfelelő 241a, 241b, 242a, 242b karra, és melyek mindkét végén a 247 kerékkel van csapágyazva. Mindegyik 247 kereket egy pár párhuzamos 248 nyelv tart, amely a téglatest alakú 245 ház négyzet alakú végéből nyúlik ki. A 247 kerekek átmérője akkora, hogy amikor a 204 szerkezet lesüllyesztett állapotában a 247 kerekek érintkeznek a vízszintes R gördülési felülettel, a 245 házat és a megfelelő 241a, 241b, 242a, 242b kart állandó rés választja el az R gördülési felülettől. A 204 szerkezet lesüllyesztett állásában a 240 rész négyszögletes 240a alsó felületét is egy DR rés választja el az R gördülési felülettől. Minden téglatest alakú 245 ház nem mágnesezhető anyagból (például alumíniumból) készül, és mágneses eszközként olyan hosszúkás állandó 250a, 250b mágnest fogad be, melynek tengelye párhuzamos a 245 ház tengelyével és párhuzamos a lapos négyszögletes 240 rész hossztengelyével. A középső 240 rész azonos oldalán levő egyes hosszúkás állandó 250a, 250b mágnesek hossztengelyei rendre m1, m2 irányokba vannak beállítva, az m1 és m2 irányok egymással párhuzamosak és egymástól m3 térközben vannak.

A 200 tartóeszköz a 202 karra olyan (ismert) 250s csuklós szerkezettel, például gömbcsuklóval kapcsolódik, amely a (240a alsó felülettel szembeni) 240b felső oldal középső része és a 202 kar másik 202b vége közé van behelyezve.

A 250s csuklós szerkezet csatlakozásához közel és annak másik oldalán a 240 részre egy pár függőleges egyenes 254, 255 kar csatlakozik, melyek alsó vége szilárdan van rögzítve a 240 rész hosszú oldalának megfelelő középső részeire és a megfelelő felső végekre. A 254, 255 karokra merőlegesen rendre 256, 257 karok csatlakoznak, melyek az m1, m2 irányokra keresztben, t1 irányban, a 240 rész ellentétes oldalain nyúlnak ki. Az egyes vízszintes 256, 257 karok szabad vége a megfelelő első 258, 259 gömbcsuklókkal rendre két, megfelelő 260, 261 csatlakozórúd mellső végére csatlakozik, a másik végük rendre 262, 263 gömbcsuklókkal csatlakozik a hozzájuk tartozó 270, 271 rudak megfelelő második végeire (207a, 271a), amelyek a 202 kar mentén helyezkednek el. A 270, 271 rudak a 202 kar két oldalán vannak elhelyezve, és megfelelő 270b, 271b végeik egy-egy megfelelő harmadik 272, 273 gömbcsuklóval csatlakoznak a megfelelő párhuzamos, egyenes 274, 275 nyúlványokra, melyek a négyszögletes 206 lemez megfelelő oldalrészeiből állnak ki ugyanazon az oldalon, mint a 220 nyúlvány. A 272, 273 gömbcsuklók középpontjai közötti F1 távolság lényegében megegyezik a második 262, 263 gömbcsuklók közötti távolsággal és a mellső 225 tengely mentén, annak középvonalában halad.

A 240 rész (4. ábra) 240a alsó felülete középső részéből hasáb alakú vezetőanyagból lévő villamos áramszedő- 280 érintkezőelem áll ki, amely 282 lökésgátlóval van ellátva. A 282 lökésgátló lehetővé teszi az áramszedő- 280 érintkezőelemnek 240a alsó felület felé és viszont történő mozgását, valamint az áramszedő- 280 érintkezőelem és a 240 rész elszigetelését. Az áramszedő- 280 érintkezőelem egyik végén, a 240 részen 284 átmenőfurat van, amely teljes hosszában a 286 persellyel van bélelve, és amelybe egy olyan hengeres 287 fémtest van behelyezve, melynek egyik vége az áramszedő- 280 érintkezőelemre van erősítve, másik, felső vége a 240b felső oldalból kiáll, és a

HU 224 385 Β1 jármű áramellátását biztosító villamos 289 kábelhez csatlakozó kivezetést alkot. A 240 rész első és második mágneses eszköze több állandó 290 mágnesből áll, melyek a DR rés és a 240a alsó felület teljes hossza mentén, a villamos áramszedő- 280 érintkezőelem ellentétes oldalain helyezkednek el.

A 199 áramszedő eszközt a 2. és 3. ábrán bemutatott 1a erőátviteli vezetékkel kapcsolatosan használjuk, és ennek alkatrészei alakjukat és/vagy működésüket illetően hasonlóak a már ismertetettel és a hivatkozási számok is azonosak, így további ismertetést nem igényelnek. Az 5. ábrán bemutatott 1a erőátviteli vezetéken nincs 35 földvezeték, és a 34 fémlemezek 34b éle a C szimmetriasík alatt, lényegében a 15 fedőfal felett vannak, legalább annak felével, célszerűen a 15 fedőfal teljes szélességével állnak ki. Ezen túlmenően, az egyenes, négyzet keresztmetszetű 170a és 170b rudak a 4 burkolaton kívül, és lényegében az ST útfelület síkjában vannak elhelyezve. Az 1a erőátviteli vezeték teljes hossza mentén első egyenes 170a rúd szomszédos a 34a éllel és attól állandó Xt távolságban párhuzamosan helyezkedik el a 8 tengellyel. Egy második 170b rúd szomszédos az X₂ távolságra (célszerűen ez azonos Xt távolsággal) lévő 34b éllel, és ez is párhuzamos a 8 tengellyel az 1a erőátviteli vezeték teljes hosszúságában. A párhuzamos 170a és 170b rudak között m3 térköz van.

A használat során a villamos 80 jármű az 1 a erőátviteli vezeték fölött helyezkedik el. A villamos 80 jármű elhelyezésénél a 202 kart megemelt, nyugalmi állásba állítjuk, amelyben a villamos áramszedő- 280 érintkezőelem az 1a erőátviteli vezeték egyik részével sem érintkezik. Ebben a helyzetben a 232 görgőscsapágyak felső részei érintkeznek az érintkező- 205 lemezzel. A villamos 80 járművet beállítása során a villamos áramszedő280 érintkezőelemet a 34 fémlemezek középső részével fölé állítjuk. Ekkor (nem ábrázolt) pneumatikus munkahenger a 234 testet g2 irányban lesüllyeszti, így a villamos áramszedő- 280 érintkezőelem a 34 fémlemezekre felfekszik, és a 247 kerekek az R gördülési felületet képező ST útfelületre felfekszenek. Ebben a lesüllyesztett állásban (5., 6. ábra) az állandó 290 mágnesek a 4 burkolat középső részével állnak szemben, és leválnak a 34 fémlemezekről, és a 232 görgőscsapágyak a 216, 217 csap mentén középállásba kerülnek, hogy lehetővé váljék a 200 tartóeszköz elmozdulása a 230 tartóelemhez, és így a 80 jármű 82 padozatához képest.

A továbbiakban az állandó 250a mágnesek a 170a rúd közelében, az állandó 250b mágnesek a 170b rudak közelében vannak. Az állandó 250a, 250b mágneseket és a megfelelő 170a, 170b rudakat csak levegő választja el egymástól, így az állandó 250a, 250b mágnesek β mágneses erővonalai lefelé, az ST útfelület felé és nagyrészt a 170a, 170b rudak felé irányulnak. Az állandó 250a, 250b mágnesek és a 170a, 170b rudak között mágneses vonzerő jön létre, ami a 204 szerkezetet lefelé húzza, így jó villamos érintkezést biztosít az áramszedő- 280 érintkezőelem és a 34 fémlemezek között. A 204 szerkezet egyben oldalirányban is elcsúszik és az állandó 250a, 250b mágnesek segítségével - ismert fizikai okok miatt - az 1a erőátviteli vezeték középpontjába, az egyenes 170a, 170b rudakhoz képest a lehetséges legkisebb távolságra áll be. Ez a lehető legkisebb távolság az 5. ábra szerint annak a távolságnak felel meg, ahol a 240 rész PF hossztengelye lényegében a C szimmetriasíkba esik, és az áramszedő- 280 érintkezőelem a 34 fémlemez középpontjában van (önközpontosított állás). A 204 szerkezet a 202 kar segítségével szabadon állítható az 1a erőátviteli vezetékhez képest, minthogy a 202 kar a 200 tartóeszköz körül (g2 irányban) elfordulhat, ezáltal lehetővé válik a 204 szerkezet oldalirányú elmozdulása, amely a 250s csuklós szerkezet révén a 202 kar 202b végéhez képest ugyancsak állítható.

Az állandó 290 mágneseknek a 60 szalagszerkezetre gyakorolt vonzereje, amint már ismertettük, legalább a 34 fémlemez áramellátását biztosítja, amelyen a villamos áramszedő- 280 érintkezőelem csúszóérintkezéssel pozitív áramellátást nyújt a villamos 80 jármű hajtásához. A negatív áramellátást a negatív erősáramú vezetékre kapcsolt 34 fémlemezekkel érintkező áramszedő eszköz szolgáltathatja. Előnyösen, de nem kizárólagosan, a villamos 80 járműnek a pozitív áramellátás céljára lehet fentiekben ismertetett típusú 199 áramszedő eszköze, amely a 80 jármű 82 padozata alatt, kívülről nem hozzáférhető módon van elhelyezve, és lehet a 199 áramszedő eszközhöz hasonlatos, de mágneseket nem tartalmazó és a 80 jármű hátsó részéről kiálló 199b áramszedő eszköze. Minthogy ez nem képes megemelni a 60 szalagszerkezetet, a 199b áramszedő eszközön olyan villamos áramszedő280 érintkezőelem van, amely csúszó villamos érintkezést szolgáltat a földelt 34 fémlemezekkel a negatív áramellátás szolgáltatására.

A 270 és 271 rudak által alkotott paralelogramma szerkezet, amely ellentétes végein csuklósán csatlakozik a 200 tartóeszközhöz és a 204 szerkezethez, a 202 kar g2 irányú elfordulásakor gondoskodik arról, hogy a 204 szerkezet PF hossztengelye lényegében párhuzamos maradjon a villamos 80 jármű hossztengelyével. A 260, 261 csatlakozórudak, melyek mindkét vége 259, 263 gömbcsuklókkal van ellátva, gondoskodnak arról, hogy olyan paralelogramma szerkezet jöjjön létre, amelyben a 270 és 271 rudak a tökéletesen párhuzamostól eltérően és más síkokba is beállhassanak a 250s csuklós szerkezet segítségével, és megdöntsék a 204 szerkezetet a 202 karhoz képest.

Amint a villamos 80 jármű halad, azáltal biztosított a villamos áramszedő- 280 érintkezőelem pontos központi vezetése a 34 fémlemezeken. A 80 jármű mozgása miatt a 204 szerkezet oldalirányú kilengése következtében az állandó 250a, 250b mágnesek esetleg elhagyják a központosított állásukat, ezzel megnő az állandó 250a, 250b mágnesek és az egyenes 170a, 170b rudak között a β mágneses erővonalak hosszúsága. Ez gyorsan és automatikusan helyesbítésre kerül, ha a 250a, 250b mágnesek visszaállnak a minimális energiát igénylő önközpontosított állásba.

A leírt 86, 199, 199b áramszedő eszköz tehát előnyösen alkalmazható szigetelt 1 erőátviteli vezetéknél. Egyetlen szerkezetben (104) egyesíti a mágneses úton

HU 224 385 Β1 feszültség alá helyező tagot (a 145 házban elhelyezett állandó 147 mágneseket) és az áramszedő tagot (villamos 132 érintkező). A 80 jármű haladása közben gondoskodik a 86, 199, 199b áramszedő eszköz helyes beállításáról a 34 fémlemezekhez és a 35 földvezetékhez képest.

Alaphelyzetben, amikor az 1 erőátviteli vezetéket a villamos 80 jármű nem helyezi feszültség alá, az összes külső vezető alkatrésze (34 fémlemezek) földpotenciálra van kapcsolva (erősáramú 23 vezeték). A 34 fémlemezek csak akkor kapcsolódnak rá az erősáramú 27 vezetékre (azaz pozitív tápfeszültségre), ha az 1 erőátviteli vezetéket a villamos 80 jármű működteti. Ekkor a feszültség alatt levő 34 fémlemezek a jármű alatt vannak, és így nem hozzáférhetők.

Az 1 erőátviteli vezeték ezért nagyfokú biztonságot nyújt (minthogy nincsenek állandóan feszültség alatt levő részei), és még olyan helyekre is lefektethető, ahol az az utasok és a jármű személyzete számára hozzáférhető.

Claims (39)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Áramszedő eszköz szigetelt erőátviteli vezetékhez (1, 1a), amely villamos jármű (80) haladási irányában elrendezett több, egymástól villamosán elszigetelt fémlemezt (34) tartalmaz, a fémlemezek (34) a villamos járműnek (80) az erőátviteli vezeték (1, 1a) menti haladása közben egymás után kapcsolódnak feszültség alá, azzal jellemezve, hogy

   - az erőátviteli vezetéket (1; 1a) használó villamos járműre (80) felszerelhető szerkezete (104; 204) van;

   -a szerkezeten (104; 204) mágneses eszközök vannak; és

   - a szigetelt erőátviteli vezetéknek (1, 1a), annak hosszirányában húzódó ferromágneses referenciaelemei vannak, melyek a vezető fémlemezekhez (34) képest meghatározott helyzetűek, a mágneses eszközök a ferromágneses referenciaelemekkel a legrövidebb mágneses erővonalak mentén mágneses kölcsönhatásban a szerkezetet (104; 204) önközpontosító helyzetbe állítják be;

   - a szerkezeten (104; 204) a mágneses eszközökhöz képest meghatározott helyzetben lévő legalább egy áramszedő eszköze (86, 199, 199b) van;

   az áramszedő eszköz (86, 199, 199b) az önközpontosított helyzetében legalább egy vezető fémlemezre (34) fekszik fel.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a szerkezeten (104; 204) a mágneses eszközök az áramszedő eszköz (86, 199, 199b) érintkezőelemeitől (132a, 280) meghatározott távolságra (G/2; és térközben m3/2) vannak, a ferromágneses referenciaelemek a fémlemezektől (34) a jármű (80) haladási irányára keresztirányban lényegében azonos meghatározott távolságban (G/2) és térközben (m3/2) vannak.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a mágneses eszközök, melyeket a szerkezet (104; 204) hordoz egy, a jármű (80) haladási irányával lényegében párhuzamos ferromágneses referenciaelemekkel párhuzamos tengely (h3) mentén helyezkednek el.
4. 4. A 3. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a mágneses eszköz legalább egy állandó mágnest (147) tartalmaz.
5. 5. A 3. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a mágneses eszköz több, a tengely (h3) irányában elhelyezett állandó mágnesből (147) áll.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy az áramszedő elem a vezető fémlemezekkel (34) csúszó villamos érintkezést létrehozó és a szerkezet (104; 204) által hordozott legalább egy hasábszerű érintkezőelemet (132a; 280) tartalmaz.
7. 7. A 6. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy érintkezőelemet (132a; 280), a jármű (80) haladási irányára lényegében keresztirányban a szerkezet (104; 204) felé és viszont irányban beállító eszközöket tartalmaz.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a szerkezet (104; 204) és a villamos járműre (80), főképpen annak padozatára (82) szerelhető tartóelem (157; 230) közé, ezek egymáshoz képesti elmozdulását lehetővé tevő csuklós szerkezet (150; 250s) van beiktatva.
9. 9. A 8. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a csuklós csatlakozóeszközöknek

   - a jármű (80) által hordozott tartószerkezete van;

   - a tartószerkezetre rögzített, első véggel (102a) rendelkező karja (102) van; és

   - a kar (102) első vége (102a) és a tartószerkezet közé a kar (102) egy első tengellyel (a3) párhuzamos oldalirányú egyenesen vonalú elmozdulását lehetővé tévő mozgó eszközei vannak;

   -amely karnak (102) egy másik szabad vége (102b) a szerkezetet (104) tartja.
10. 10. A 9. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a kar (102) másik szabad vége (102b) és a szerkezet (104) közé beiktatott csuklós szerkezete (150) van, amely lehetővé teszi a szerkezetnek (104) egy lényegében vízszintes, a kar (102) hossztengelyére merőleges második tengely (a2) körüli elfordulását a kar (102) másik szabad végéhez (102b) képest, valamint egy lényegében függőleges tengely (a1) körül, amely merőleges a vízszintes második tengelyre (a2).
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a villamos jármű (80) egy részére egy működtetőszerkezet (162) van szerelve, amely egy, a szerkezetet (104) a járműre (80) szerelt tartóelemhez (157) viszonyítva elfordítva, az erőátviteli vezetékhez (1) képest kiemelő/süllyesztő mozgatóeszközhöz (100) csatlakozik.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy egy olyan második áramszedő-érintkezőelemet (132b) tartalmaz,

    HU 224 385 Β1 amely a szerkezeten (104) van, és meghatározott állásban van a mágneses eszközökhöz és az érintkezőelemhez (132a) képest, és a második áramszedő-érintkezőelem (132b) részén a szigetelt erőátviteli vezeték (1) a villamos jármű (80) haladási tengely (8) irányában elhelyezett folytonos vezetőelemet tartalmaz, amelyhez a második áramszedő-érintkezőelem (132b) önközpontosítva illeszkedik.
13. 13. A 12. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy az áramszedő-érintkezőelem (132a) és a második áramszedő-érintkezőelem (132b) a mágneses eszköz két ellentétes oldalán helyezkedik el.
14. 14. A 13. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a szerkezet (104) felülnézetben H alakú, amely egy egyenes középső elemet (125) és erre merőleges két egyenes kereszttagot (128, 129) tartalmaz, az egyes egyenes kereszttagok (128, 129) az áramszedő tagokat tartják, és az egyenes középső elem (125) a mágneses eszközöket tartja.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a szerkezet (104) szigetelőanyagból, előnyösen műanyagból van.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti eszköz, azzal jellemezve, hogy a mágneses eszközök a szerkezet (204) által hordozott első mágnest (250a) és a szerkezet (204) által hordozott második mágnest (250b) tartalmaznak, amely az első mágnestől (250a) a szerkezeten (204) térközzel (m3) van elrendezve;

    az első mágnes (250a) kölcsönhatásban van az első ferromágneses referenciaelem rúdjával (170a), és a második mágnes (250b) kölcsönhatásban van a második ferromágneses referenciaelem rúdjával (170b), mely rudak (170a, 170b) az erőátviteli vezeték (1a) mentén a szerkezetet (204) önközpontosító állásban tartáshoz térközzel (m3) vannak elhelyezve.
17. 17. A 16. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy az első és a második mágneses eszköz az érintkezőelem (280) két ellentétes oldalán van elhelyezve.
18. 18. A 16. vagy 17. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy az első mágneses eszköz egy első irányú (m1) egyenes mentén elhelyezett mágneseket és a második mágneses eszköz egy második irányú (m2) egyenes mentén elhelyezett mágneseket tartalmaz; az első és második irány (m1, m2) egymással párhuzamos és közöttük térköz (m3) van.
19. 19. A 16-18. igénypontok bármelyike szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a szerkezetnek (204) legalább egy pár kereke (247) van, melyek üzem közben gördülőérintkezésben vannak egy gördülési felülettel (R) vagy az útfelülettel (ST), a kerék (247) átmérője egy rést tart fenn az első és második mágneses eszközök és az erőátviteli vezeték (1a) között.
20. 20. A 19. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a szerkezetnek (204) az első mágneses eszközt befogadó első háza (245) van és a második mágneses eszközt befogadó második háza (245) van, az első és második házak (245) mindegyikének egy pár kereke (247) van.
21. 21. A 16-20. igénypontok bármelyike szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy olyan csuklós tartóeszközökkel rendelkezik, amelyek a villamos jármű (80) egy része, főleg a jármű padozatának (82) egy része és a szerkezet (204) között helyezkednek el, és a csuklós tartóeszközök a következő részekből állnak:

    - egy vezető- és tartókar (202);

    - egy második csuklós szerkezet (250s), amely a kar (202) mellső vége (202b) és a szerkezet (204) közé van behelyezve;

    - csuklós eszközök, amelyek a kar (202) másik vége (202a) és a jármű (80) által hordozott tartóeszköz (200) közé vannak behelyezve; a kar (202) a tartóeszközhöz (200) képest a csuklós eszközökön egy lényegében függőleges irányú (g2) tengely körül fordul el.
22. 22. A 21. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a csuklós eszközök egyben egy egyenes vonalú működtetőeszközt is képeznek, amelyek lehetővé teszik a kar (202) másik végének (202a) a tartóeszközhöz (200) képesti függőleges irányú (g2) tengely menti, és ezzel együtt a szerkezetnek (204) az erőátviteli vezetékhez (1a) képesti egyenes vonalú emelését és süllyesztését.
23. 23. A 22. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a csuklós eszköznek

    - egy, a tartóeszköz (200) által hordozott függőleges irányú tengelye (225) van; és

    - egy csőszerű teste (234) van, amelyre a kar (202) másik vége (202a) van felerősítve, a csőszerű test (234) a tengelyen (225) szabadon van ágyazva úgy, hogy az függőleges irányban (g2) szabadon elcsúszhat és a tengely (225) körül elfordulhat.
24. 24. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a tartóeszköz (200) és egy, a járműre (80) szilárdan rögzített tartóelem (230) közé függőleges irányban (g1, g2) az egyenes vonalú mozgást vezető csapok (216, 217) és görgőscsapágyak (232) vannak beiktatva.
25. 25. A 21-24. igénypontok bármelyike szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a kar (202) mentén és annak két oldalán elhelyezett első és második rudat (270, 271) tartalmazó paralelogramma szerkezetet tartalmaz, az első és második rúd (270,271) megfelelő első végei (270b, 271b) első gömbcsuklókkal (272, 273) kapcsolódnak a tartóeszközhöz (200) és a megfelelő másik végeik csuklósán csatlakoznak a szerkezetre (204).
26. 26. A 25. igénypont szerinti áramszedő eszköz, azzal jellemezve, hogy a paralelogramma szerkezet olyan közbenső csatlakozórudakat (260, 261) tartalmaz, melyek megfelelő első végei megfelelő második gömbcsuklókkal (262, 263) vannak rákapcsolva az első és második rudak (270, 271) megfelelő második végeire (270a, 271a), amelyek megfelelő harmadik gömbcsuklókkal (258, 259) vannak a szerkezetre (204) rákapcsolva.
27. 27. Szállítórendszer, melynek részei:

    - egy villamos jármű (80);

    HU 224 385 Β1

    - egy szigetelt erőátviteli vezeték (1), amelyen egymástól elszigetelt vezetőelemek vannak a villamos jármű (80) haladási irányában elhelyezve; a vezetőelemek egymás után kapnak áramellátást, amint a villamos jármű (80) az erőátviteli vezeték (1) mentén halad; és

    - a villamos járművön (80) az erőátviteli vezetékhez (1) illeszkedő, a villamos energiát felvevő áramszedő eszköze van, azzal jellemezve, hogy

    - a szigetelt erőátviteli vezetéknek (1) ferromágneses referenciaelemei vannak, melyek az erőátviteli vezeték (1) mentén a vezető fémlemezekhez (34) képest meghatározott állásokban helyezkednek el;

    ahol az áramszedő eszköznek

    - egy szerkezete (104; 204) van;

    - a szerkezet (104; 204) által hordott mágneses eszközei vannak; és

    - legalább egy áramszedő eleme van, melyet a szerkezet (104; 204) hordoz és előre meghatározott állásban van a mágneses eszközökhöz képest;

    ahol a mágneses eszközök a legrövidebb mágneses erővonalak (β) kialakításával a szerkezetet (104; 204) önközpontosító helyzetbe állító mágneses kölcsönhatásban vannak a ferromágneses referenciaelemekkel; amely áramszedő elem az önközpontosított állásban legalább egy vezetőelemre fekszik fel.
28. 28. A 27. igénypont szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy az erőátviteli vezetéknek (1)

    - legalább egy, pozitív polaritással táplált első vezetéke (27) van;

    - a haladási irányban és lényegében a teljes erőátviteli vezeték (1) mentén húzódó szalagszerkezete (60) van; és

    - legalább a szalagszerkezetet (60) befogadó burkolata (4) van;

    ahol a szalagszerkezet (60) rugalmas alakváltozásra képes, és legalább egy része ferromágneses anyagból van; a ferromágneses anyagból készített rész kölcsönhatásban van az áramszedő eszköznek a szalagszerkezet (60) legalább egy részét (60a) érintkezési állásba vonzó mágneses erőterével, amely érintkezési állásban villamos csatlakozás jön létre az első vezeték (27) és legalább egy fémlemez (34) között.
29. 29. A 27. vagy 28. igénypont szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy a vezetőelemek egymástól villamosán elszigetelt fémlemezekből (34) állnak, melyeket a burkolat (4) fogad be, és melyek a haladási irányban helyezkednek el.
30. 30. Az 27-29. igénypontok bármelyike szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy mindegyik vezetőelem villamos kapcsolatban áll egy első gyűjtősínnel és egy második gyűjtősínnel, melyek a burkolat- (4) üregben (6, 18) helyezkednek el;

    ahol az üreg (6, 18) fogadja be az első vezetéket (27) és egy, az első vezetéktől (27) elválasztott második vezetéket (23), ahol a szalagszerkezet (60) nyugalmi, rugalmas alakváltozás-mentes állásában villamos érintkezést hoz létre a második vezeték (23) és a második gyűjtősín között, és a szalagszerkezet (60) működtetett állásában villamos érintkezést hoz létre az első vezeték (27) és az első gyűjtősín között.
31. 31. A 30. igénypont szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy az első gyűjtősín és a második gyűjtősín olyan lapos vezető vízszintes részekkel (51, 27a, 45, 20a) rendelkezik, melyek az üregben (6, 18) helyezkednek el, és az üreg (6) két oldalán egymással szemben állnak, és a burkolat (4) teljes hosszúságára kiterjednek;

    ahol a szalagszerkezetnek (60)

    - a burkolatnak (4) lényegében teljes hosszúságára kiterjedő szigetelőszalagja (63) van;

    - a szigetelőszalag (63) első oldalán első ferromágneses vezetőelemek vannak, melyek szemben állnak az első gyűjtősínnel és az első vezetékkel (27);

    - a szigetelőszalag (63) másik oldalán levő második vezetőelemek (69) vannak, amelyek szemben állnak a második gyűjtősínnel és a második vezetékkel (23);

    ahol a második vezetőelemek (69) a szalagszerkezet (60) nyugalmi állásában villamos áthidalócsatlakozást hoznak létre a második vezeték (23) és a második gyűjtősín között; és az első ferromágneses vezetőelemek működtetett állásban villamos áthidalócsatlakozást hoznak létre az első vezeték (27) és az első gyűjtősín között.
32. 32. A 31. igénypont szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy az első vezetéken (27) egy érintkező vízszintes rész (27a) van, amely lényegében egy síkban van az első gyűjtősín érintkező vízszintes részével (51);

    ahol az első ferromágneses vezetőelemek szélessége (L) nagyobb, mint az első gyűjtősín érintkező vízszintes részének (51) és az első vezeték (27) érintkező vízszintes részének (27a) élei (51 b, 27b) közötti távolság (h);

    az első ferromágneses vezetőelemek a működtetett érintkezőállásban levő szalag részeihez viszonyítva az első gyűjtősín és az első vezeték (27) érintkező vízszintes részei (51,27a) közé vannak behelyezve.
33. 33. A 31. vagy 32. igénypont szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy a második vezeték (23) érintkező vízszintes része (20a) egy síkban van a második gyűjtősín vízszintes érintkező részével (45);

    ahol a második vezetőelemek (69) szélessége (L) nagyobb, mint a második gyűjtősín érintkező vízszintes részének (45) és a második vezeték (23) érintkező vízszintes részének (20a) szomszédos élei (45b, 20b) közötti távolság (h);

    a második vezetőelemek (69) a nyugalmi helyzetben levő szalagszerkezetnél (60) a második gyűjtősín érintkező vízszintes része (45) és a második vezeték (23) érintkező vízszintes része (20a) közé vannak behelyezve.
34. 34. A 27-33. igénypontok bármelyike szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy az áramszedő eszköz a szerkezet (104) által hordozott további áramsze11

    HU 224 385 Β1 dő-érintkezőelemet (132b) tartalmaz, amely a mágneses eszközökhöz és az első áramszedő-érintkezőelemhez (132a) képest meghatározott helyzetben van; a szigetelt erőátviteli vezeték (1 a) egy olyan folytonos vezetőelemet tartalmaz, amely a villamos jármű (80) haladási tengelyének (8) irányában halad; és a második áramszedő-érintkezőelem (132b) az önközpontosított helyzetben a folytonos vezetőelemre illeszkedik.
35. 35. A 34. igénypont szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy az áramszedő-érintkezőelem (132a) és a második áramszedő-érintkezőelem (132b) a mágneses eszköz két ellentétes oldalán helyezkedik el.
36. 36. A 27-35. igénypontok bármelyike szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy a mágneses eszközök egy meghatározott távolsággal (G/2) vannak elválasztva a szerkezeten (104) levő áramszedő tagtól, a ferromágneses referenciaelemek a jármű haladási irányára merőleges irányban egy olyan távolsággal vannak elválasztva a fémlemezektől (34), amely lényegében egyenlő a fenti, meghatározott távolsággal (G/2).
37. 37. A 27-36. igénypontok bármelyike szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy a mágneses eszközök a szerkezet (104) által hordozott tengely (h3) mentén elhelyezett, legalább egy hosszúkás mágneses elemet tartalmaznak, és a ferromágneses referenciaelemek lényegében párhuzamosak a jármű haladási irányával.
38. 38. A 27-37. igénypontok bármelyike szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy a mágneses eszköznek a szerkezeten (204) elhelyezett első mágnese (250a) és második mágnese (250b) van, melyeket a szerkezeten (204) egymástól térköz (m3) választ el;

    az erőátviteli vezeték (1a) mentén egymástól elválasztott első ferromágneses referenciaelemek és második ferromágneses referenciaelemek vannak a jármű haladási irányában elhelyezve; továbbá a szerkezet (204) önközpontosító helyzetének biztosításához az első mágneses eszközök kölcsönhatásban vannak az első ferromágneses referenciaelemekkel és a második mágneses eszközök kölcsönhatásban vannak a második ferromágneses referenciaelemekkel.
39. 39. A 38. igénypont szerinti szállítórendszer, azzal jellemezve, hogy az első mágneses eszköz és a második mágneses eszköz az érintkezőelem (280) két oldalán van elhelyezve.