HU224312B1

HU224312B1 - 2-Amino-indán-származékok, eljárás előállításukra és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények

Info

Publication number: HU224312B1
Application number: HU9800422A
Authority: HU
Inventors: Alain Gobert; Bertrand Goument; Mark Millan; Jean-Louis Peglion
Original assignee: Les Laboratoires Servier
Priority date: 1997-02-27
Filing date: 1998-02-26
Publication date: 2005-07-28
Also published as: ATE265451T1; CA2231025A1; NO980803D0; AU5635998A; PL324982A1; FR2760014B1; PL190240B1; HK1014945A1; US5968954A; HUP9800422A1; PT861837E; NO980803L; ZA981680B; DE69823411T2; BR9800763A; CN1090627C; DK0861837T3; NO314307B1; JPH10237071A; CN1194983A

Abstract

A találmány új (I) általános képletű 2-amino-indán-származékokravonatkozik, amelyek racém elegy vagy optikai izomerek formájábanlehetnek, n értéke 2; Ar jelentése (IX), (X), (XI), (XII) vagy (XIII)képletű csoport vagy (XIV) vagy (XV) általános képletű csoport, és azutóbbi kettőben X jelentése hidrogén- vagy fluoratom; E jelentésehidrogénatom vagy metilcsoport; és X1, X2, X3 és X4 azonos vagy eltérőjelentéssel – hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1–5 szénatomottartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot, 1– 5 szénatomottartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkoxicsoportot, trifluor-metil-csoportot, hidroxilcsoportot, nitrocsoportot vagy (XVI) képletűcsoportot jelentenek, és/vagy – e szubsztituensek közül kettőegymással szomszédos szubsztituens annak a fenilgyűrűnek aszénatomjaival együtt, amelyhez kapcsolódnak, szén-, oxigén- ésnitrogénatomok közül megválasztott atomokból álló, 5 tagú gyűrűtalkot. Ezek a vegyületek és gyógyászatilag elfogadható savaddícióssóik gyógyszerhatóanyagként hasznosíthatók.

Description

A találmány új 2-amino-indán-származékokra, ezek előállítására és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményekre vonatkozik. Közelebbről a találmány az új (I) általános képletű 2-amino-indán-származékokra, valamint gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóikra vonatkozik. Az (I) általános képletű vegyületek racém elegy vagy optikai izomerek formájában lehetnek. Az (I) általános képletben n értéke 2;

Ar jelentése (IX), (X), (XI), (XII) vagy (XIII) képletű csoport vagy (XIV) vagy (XV) általános képletű csoport, és az utóbbi kettőben X jelentése hidrogén- vagy fluoratom;

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; és X-ι, X₂, X₃ és X₄ azonos vagy eltérő jelentéssel

- hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1-5 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot, 1-5 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkoxicsoportot, trifluor-metil-csoportot, hidroxilcsoportot, nitrocsoportot vagy (XVI) képletű csoportot jelentenek, és/vagy

- e szubsztituensek közül kettő egymással szomszédos szubsztituens annak a fenilgyűrűnek a szénatomjaival együtt, amelyhez kapcsolódnak, szén-, oxigén- és nitrogénatomok közül megválasztott atomokból álló, 5 tagú gyűrűt alkot.

A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók olyan gyógyászati készítmények hatóanyagaiként, amelyek a szerotoninerg rendszerrel összefüggő rendellenességek kezelésére alkalmasak. Ilyen rendellenességekként megemlíthetünk pszichiátriai rendellenességeket (például depressziót, szorongást, pánikot, skizofréniát, agressziót, impulzív rendellenességeket és rögeszmés-kényszeres rendellenességeket), degeneratív jellegű megbetegedéseket (például Parkinson-kór vagy Alzheimer-kór), fájdalmat, migrént, fejfájást, cerebrovaszkuláris rendellenességeket, farkaséhséget, étvágytalanságot, drogokkal való visszaélést és kardiovaszkuláris rendellenességeket (például nem stabilis anginát, illetve a központi idegrendszer egyéb megbetegedéseit). A szerotoninerg rendszer egyébként jelen van a kardiovaszkuláris területeken is. Számos szerotoninreceptort sikerült már azonosítani, sőt az utóbbi időkben klónozni. Ezeket a receptorokat hét fő osztályba sorolták, éspedig az 5ΗΤ_Ί-5ΗΤ₇ osztályokba primer szerkezetük alapján, illetve a transzdukciós rendszerrel való kapcsolódásuk módja szerint [lásd Boess, F. G.: „Molecular Biology of 5HT receptors”, Neuropharmacol., 33, 275 (1994)]. Ezek az osztályok maguk is altípusokba sorolhatók. Az 5ΗΪ! receptor esetében az 5HT_1A, 5HT-|_B (korábban 5HT-|_Dp) és az 5HT_1D (korábban 5HT_1Da) altípusok ismeretesek [a nómenklatúra legutóbbi áttekintése és elemzése vonatkozásában lásd Hartig, R. P.: Trends in Pharmacol. Sciences, 17, 103 (1996)].

A találmány szerinti vegyületek különösen az 5HT_1B receptorok vonatkozásában hatásosak, hiszen ezek a vegyületek ennek a receptornak erős és szelektív ligandumai. Az 5HT_1B receptorok posztszinaptikusan helyezkednek el az agyi régióban, a perifériális szimpatikus ideg végződéseken, a cerebrális véredényekben és a trigeminális primer befutó idegpályákon [Molderings, G. J.: Naunyn-Schmiedeberg's Arch. Pharmacol., 342, 371 (1990); Hamel, E.: Mól. Pharmacol., 44, 242 (1993); Bruinvels, A. T.: Eur. J. Pharmacol., 227, 357 (1992)]. Az ilyen receptorok elhelyezkedésére tekintettel a receptorok aktiválása útján lehetséges migréneket és fejfájást kezelni mind vaszkuláris, mind neurogén hatású agonistákkal. Antagonistákkal lehetséges lesz a perifériális receptorokra hatva a kardiovaszkuláris rendszer rendellenességeinek, például az instabil anginának a kezelése. Ugyanakkor az is ismertté vált, hogy az 5HT_1B receptorok - amelyek nagy koncentrációkban jelen vannak a gerincvelő „cornu dorsale” részében, a bazális ganglionokban, a hippocampusban és a frontális kéregállomány más limbikus szerkezeteiben [Del Arco, C: Naunyn-Schmiedeberg's Arch. Pharmacol., 347, 248 (1992); Lowther, S.: Eur. J. Pharmacol., 222, 137 (1992); Langlois, X.: J. Neurochem., 65, 2671 (1995)] - részben felelősek lehetnek a kedélyállapoti és viselkedési rendellenességekért, illetve részt vehetnek a fájdalomérzet mechanizmusában. Kettős elhelyezkedésük alapján - egyrészt a posztszinaptikus szerotoninerg neuronokon, másrészt a sejttesteken, ahol az autoreceptorok feladatát töltik be - a patogenezisben való részvételük könnyen levezethető, következésképpen az ilyen receptorok szelektív ligandumai felhasználhatók depresszió, szorongás, impulzív rendellenességek és más, a szerotoninerg transzmisszió diszfunkciójával kapcsolatos pszichiátriai rendellenességek kezelésére [Waeber, C: Neurochem. Rés., 15, 567 (1990); Herrick-Davis, K.: J. Neurochem., 51, 1906(1988)].

Ami az 5HT_1B (korábban 5HT_1Dp) receptorokat illeti, ezek dominánsak embereknél és tengerimalacoknál a központi idegrendszerben. Ugyanakkor csak az 5HT_1B receptorok helyezkednek el mint autoreceptorok, ez nem igaz az 5HT_1D (korábban 5HT_1Da) receptorok esetében. A WO 96/00720 és WO 96/12713 számú nemzetközi közzétételi iratokban 5HT_1B/5HT_1D receptorligandumokat ismertettek, ezek a vegyületek naftil-piperazin-származékok. A WO 96/19477 számú nemzetközi közzétételi iratban 5HT_1B/5HT_1D receptor antagonistákat ismertettek, ezek bifenilszármazékok. Ilyen típusú vegyületeket a találmány értelmében nem hasznosítunk. A WO 95/07274 számú nemzetközi közzétételi iratban a központi idegrendszer rendellenességeinek kezelésére 4-amino-piperidin-származékokat ismertetnek. Ezeknek a vegyületeknek az általános képletében az extraciklusos, azaz gyűrűn kívüli nitrogén egy alkánláncon át kapcsolódik egy benzodioxántetrahidronaftalin- vagy kromángyűrűhöz. Ezeknek a vegyületeknek a szerkezete eltérő a találmány szerinti vegyületek szerkezetétől.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek gyógyászati hatásosságát különböző biológiai és farmakológiái tesztekben vizsgálhatjuk, melyeket a későbbiekben ismertetésre kerülő 30. példában írunk le.

Lehetséges in vitro az 5HT_1B receptorok vonatkozásában a szelektivitást kiértékelni kötődési kísérletek2

HU 224 312 Β1 ben, különösen az 5HT_1A receptorokkal összehasonlításban. Tengerimalacokkal végzett hipotermiás kísérletet [Stingle, M. és munkatársai: J. of Psychopharmacology, 8, 14 (1994)] alkalmazva lehetőség nyílik a találmány szerinti vegyületek agonista vagy antagonista jellegének meghatározására.

A mikrodialízis-kísérletek igazolják a találmány szerinti vegyületek hatékonyságát a központi idegrendszer különböző patológiás állapotainak kezelésében. A frontális agykéregben végrehajtva ezek a kísérletek lehetővé teszik - abban az esetben, ha a vegyületek szerotonin felszabadítását fokozzák - előzetesen meghatározni azt, hogy vajon az adott vegyületek alkalmazhatók-e depresszió, impulzív rendellenességek és elhízás kezelésére. Ha ezek a vegyületek a szerotonin felszabadulását csökkentik, akkor hasznosak lehetnek szorongás, pánik, alvási rendellenességek, kognitív rendellenességek és drogokkal való visszaéléssel kapcsolatos problémák kezelésére. Ha a vizsgált vegyületek a dopamin és/vagy noradrenalin felszabadulását növelik, akkor hasznosak lehetnek skizofrénia, illetve depresszió és kognitív rendellenességek kezelésére.

A találmány továbbá olyan gyógyászati készítményekre vonatkozik, amelyek hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazzák a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal együtt.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények rendszerint 0,5 mg és 25 mg közötti mennyiségben tartalmaznak hatóanyagot. Lehetnek például tabletták, drazsék, zselatinkapszulák, kúpok vagy injektálható vagy iható oldatok formájában, illetve beadhatók orálisan, rektálisan vagy parenterálisan, az alkalmazott készítményformától függően.

A konkrét esetben alkalmazott dózis számos tényezőtől, így például a kezelendő beteg korától és testtömegétől, a beadás módjától, valamint a járulékos kezelésektől függően változhat, rendszerint azonban naponta 0,5 mg és 25 mg közötti mennyiségű hatóanyagot adunk be 1-3 alkalommal.

A találmány tárgya továbbá eljárás az (I) általános képletű vegyületek előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet - a képletben X,, X₂, X₃ és X₄ jelentése a korábban megadott, míg L jelentése kilépőcsoport, például metánszulfonil-oxi-, trifluor-metánszulfonil-oxivagy toluolszulfonil-oxi-csoport vagy halogénatom, például klór-, bróm- vagy jódatom - valamely (III) általános képletű vegyülettel - a képletben E, n és Ar jelentése a korábban megadott - reagáltatunk, előnyösen egy oldószerben, például metil-izobutil-ketonban egy alkálifém-karbonát, például nátrium- vagy kálium-karbonát jelenlétében, vagy pedig toluolban trietil-amin jelenlétében; vagy valamely (IV) általános képletű vegyületet - a képletben Xt, X₂, X₃ és X₄ jelentése a korábban megadott - valamely, a fentiekben definiált (III) általános képletű vegyülettel reduktív aminálásnak vetünk alá nátrium-bór-hidrid jelenlétében tetrahidrofuránban vagy nátrium-triacetoxi-bór-hidrid jelenlétében diklór-etánban; vagy - ha E jelentése hidrogénatom - valamely (V) általános képletű vegyületet - a képletben X·), X₂, X₃ és X₄ jelentése a korábban megadott - valamely (VI) általános képletű vegyülettel - a képletben n és Ar jelentése a korábban megadott - reduktív aminálásnak vetünk alá nátrium-bór-hidrid jelenlétében tetrahidrofuránban vagy nátrium-triacetoxi-bór-hidrid jelenlétében diklór-etánban, amikor egy, az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját alkotó (Γ) általános képletű vegyületet - a képletben X_1t X₂, X₃ és X₄, Ar és n jelentése a korábban megadott - kapunk; vagy ha Árjelentése (IX) képletű csoport, valamely (VII) általános képletű vegyületet - a képletben Hal jelentése halogénatom, éspedig klór-, bróm- vagy jódatom valamely (Vili) általános képletű vegyülettel - a képletben X_1t X₂, X₃, X₄, E és n jelentése a korábban megadott - reagáltatunk melegítés közben oldószerben, például piridinben, amikor egy, az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportjába tartozó (I”) általános képletű vegyületet - a képletben X₃, X₂, X₃, X₄, E és n jelentése a korábban megadott - kapunk, majd kívánt esetben egy így kapott, X_h X₂, X₃ és/vagy X₄ helyén metoxicsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületet X_1f X₂, X₃ és/vagy X₄ helyén hidroxilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületté alakítunk célszerűen piridin-hidrokloriddal 200 °C hőmérsékleten végzett kezelés útján, és/vagy - ha valamely (I) általános képletű vegyület egy vagy több aszimmetrikus szénatomot tartalmaz - optikai izomereket különítünk el a szakirodalomból jól ismert rezolválási módszerek valamelyikével.

Az optikai izomerek előállíthatok optikailag aktív kiindulási anyagokat használva is.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható savakkal alkotott sóit hagyományos módon, a következőkben ismertetésre kerülő példákban bemutatottak szerint állíthatjuk elő.

A találmány szerinti eljárásban hasznosított kiindulási vegyületek ismert vegyületek, vagy előállíthatok ismert módszerekkel, például az 1-13. referenciapéldákban bemutatott módszerekkel.

A találmányt közelebbről a következő példákkal kívánjuk megvilágítani. A példákban megadott olvadáspontokat Kofler-féle forrólemezes módszerrel (K) vagy mikroszkóp alatti forrólemezes módszerrel (MK) határoztuk meg.

A kiindulási vegyületek előállítását a következő referenciapéldákban mutatjuk be.

1. referenciapélda

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-amino-piperidin

1. lépés: 4-(Hidroxi-imino)-tetrahidro-4H-pirán

40,6 (0,406 mól) tetrahidro-4H-pirán-4-on, 118,7 g (1,71 mól) hidroxil-amin-hidroklorid és 118,1 g (1,44 mól) nátrium-acetát 810 ml etanollal szobahőmérsékleten készült keverékét visszafolyó hűtő alkalmazásával 20 órán át forraljuk, majd lehűlni hagyjuk. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, majd etanollal átöblítjük. Ezután a szűrleteket bepároljuk, majd a kapott ma3

HU 224 312 Β1 radékot 500 ml dietil-éterrel felvesszük. Az így kapott oldatot 2 órán át intenzíven keverjük, majd a képződött fehéres színű, igen viszkózus, oldhatatlan anyagot kiszűrjük, és a szűrletet bepároljuk. Ekkor 49,5 g (elméletileg kinyerhető mennyiség: 46,7 g) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk, amely 15 tömeg% mennyiségben ecetsavat tartalmaz (korrigált hozam: közel 90%). Ezt az ecetsavtartalmú terméket használjuk a következő lépésben.

2. lépés: 4-Amino-tetrahidro-4H-pirán-hidroklorid

A fenti 1. lépésben kapott vegyületből 49,3 g-ot (0,405 mól) összekeverünk 15 ml Raney-nikkellel 600 ml etanolban, majd az így kapott reakcióelegyet 5-10⁵ Pa hidrogéngáznyomáson szobahőmérsékleten 4 órán át hidrogénezzük. Ezután a Raney-nikkelt kiszűrjük, majd a szűrlethez 200 ml 4,1 N, dietil-éterrel készült sósavoldatot (közel 2 mólekvivalens) adunk. Ezt követően az oldószereket csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, amikor 52,6 g (elméletileg kapható mennyiség: 55,7 g) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk, amelyet további kezelés nélkül használunk fel a következő lépésben.

3. lépés: 1,5-Dibróm-3-amino-pentán-hidrobromid

A fenti 2. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 52,3 g-ot (380 mmol) feloldunk 380 ml füstölgő hidrogén-bromid-oldatban (60 tömeg%-os) szobahőmérsékleten, majd az így kapott oldatot visszafolyó hűtő alkalmazásával 24 órán át forraljuk. Ezután az oldatot lehűlni hagyjuk, majd 500 ml vizet adunk hozzá. Néhány perc elteltével szilárd anyag válik ki. A reakcióelegyet jeges fürdőben lehűtjük, majd a szilárd anyagot kiszűrjük, rendkívül kis mennyiségű vízzel öblítjük, és ezután 200 ml dietil-éterrel pasztává alakítjuk. A pasztát szűrjük, dietil-éterrel átöblítjük és vákuumban kálium-hidroxid fölött szárítjuk. így 69,5 g (56%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk szürke por formájában.

4. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 3. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 20 g-ot (59,0 mmol) összekeverünk szobahőmérsékleten 8,9 g (58,9 mmol) 5-amino-1,4benzodioxánnal 120 ml klór-benzolban, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyó hűtő alkalmazásával egy éjszakán át forraljuk. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük, ekkor a termék a háromnyakú gömblombik falára lerakódik. A klór-benzolos fázist dekantáljuk, majd a maradékot 50 ml vízzel felvesszük. A vizes elegyhez 200 ml 1 N sósavoldatot adunk, majd dietil-éterrel mosást végzünk (ekkor szignifikáns mértékben emulzió képződik). Ezután a reakcióelegyet hűtés közben tömény nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk, ezt követően pedig 200-200 ml etil-acetáttal háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. Az ekkor 15 g mennyiségben kapott anyagot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán, metanol és ammónium-hidroxid-oldat 95:5:0,5 térfogatarányú elegyét használva. így 4,7 g (elméletileg kapható mennyiség: 13,8 g) mennyiségben a kívánt terméket kapjuk paszta formájában.

2. referenciapélda

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-(metil-aminopiperidin

1. lépés: 1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-(etoxi-karbonil-amino)-piperidin Szobahőmérsékleten 1,6 g (6,8 mmol) 1. referenciapélda szerinti vegyület 20 ml diklór-metánnal készült oldatához egyetlen adagban hozzáadunk 2,1 ml (14,9 mmol) trietil-amint, majd az így kapott keverékhez 30 perc leforgása alatt cseppenként 0,71 ml (7,5 mmol) klór-hangyasav-etil-észtert adunk. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük, majd 100 ml diklór-metánt adunk hozzá. Az így kapott elegyet 100 ml vízzel, 100-100 ml 1 N sósavoldattal kétszer és ismét 100 ml vízzel mossuk. A szerves fázis magnézium-szulfát fölött végzett szárítása és bepárlás után 1,3 g (65%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

2. lépés: Cím szerinti vegyület

Szobahőmérsékleten 0,32 g (8,5 mmol) lítium-alumínium-hidrid 7 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához 15 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadjuk a fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből

1,3 g (4,2 mmol) 13 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyó hűtő alkalmazásával másfél órán át forraljuk, és ezután egy éjszakán át állni hagyjuk. Ezt követően a reakcióelegyet hűtés közben hidrolizáljuk 0,22 ml víz, 0,18 ml 20%-os vizes nátrium-hidroxid-oldat és végül 0,81 ml víz adagolása útján. A képződött só kiszűrése, majd az oldószer elpárologtatósa után 0,77 g (73%) mennyiségben a kívánt terméket kapjuk.

3. referenciapélda

1-(Tiokromán-8-il)-4-amino-piperidin

1. lépés: 8-(terc-Butoxi-karbonil-amino)-tiokromán

Szobahőmérsékleten 10 g (51,5 mmol) tiokromán-8-karbonsav 260 ml toluollal készült oldatához hozzáadunk 9,0 ml (64,4 mmol) trietil-amint, majd 13,9 ml (64,4 mmol) difenil-foszforil-azidot. Az így kapott reakcióelegyet 90 °C hőmérsékleten 2 órán át melegítjük, majd cseppenként hozzáadjuk 4,8 g (64,4 mmol) terc-butanol 10 ml toluollal készült oldatát. Ezt követően a reakcióelegyet 90 °C hőmérsékleten tartjuk további 20 órán át, majd lehűlni hagyjuk. Ezután 120 ml vízzel, 120 ml 0,1 N vizes sósavoldattal, 120 ml vízzel, 120 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és végül ismét 120 ml vízzel mosást végzünk. Magnézium-szulfát fölött végzett szárítás és bepárlás után a kapott maradékot ciklohexánnal felvesszük, majd eldörzsöljük. A képződött szilárd anyagot kiszűrjük, a szűrletet bepároljuk, és az ekkor 13,3 g mennyiségben kapott terméket 1 kg szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metánt használva. így 11,2 g (82%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

2. lépés: 8-Amino-tiokromán

A fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 10 g (37,7 mmol) 50 ml diklór-metánnal készült oldatát összekeverjük 50 ml trifluor-ecetsavval, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten

HU 224 312 Β1 percen át keverjük, és ezután szárazra pároljuk. A maradékot dietil-éterrel felvesszük, a kapott szilárd anyagot kiszűrjük és 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldattal kezeljük. A vizes fázist ezután dietil-éterrel többször extraháljuk, majd az egyesített extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. így 4,48 g (elméletileg kapható mennyiség: 6,2 g) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

3. lépés: Cím szerinti vegyület

Az 1. referenciapélda 4. lépésében ismertetett módon eljárva 3,38 g (49%) mennyiségben a kívánt terméket kapjuk 4,6 g (27,8 mmol), a fenti 2. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből és 9,4 g (27,8 mmol), az 1. referenciapélda 3. lépésében ismertetett módon előállítható 1,5-dibróm-3-amino-pentán-hidrobromidból 60 ml klór-benzolban.

4. referenciapélda

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzoxatiin-5-il)-piperid-4-on

1. lépés: 3-Hidroxi-ciklohexánkarbonsav-metil-észter

30,4 g (0,2 mmol) 3-hidroxi-benzoesav-metil-észtert redukálunk Fache, F. és munkatársai által a Tetrahedron Letters, 36(6), 885-888 (1995) szakirodalmi helyen ismertetett módon, amikor 14,6 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk, amelynek forráspontja 133,28 Pa nyomáson 90-95 °C.

2. lépés: 3-Oxo-ciklohexánkarbonsav-metil-észter

Az 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 14,4 g-ot a J. Org. Chem., 30, 145-150 (1965) szakirodalmi helyen ismertetett módon oxidálunk, amikor 11,7 g (82%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk, amelynek forráspontja 133,28 Pa nyomáson 80-85 °C.

3. lépés: 3-(Metoxi-karbonil)-ciklohexanonetilén-monotioacetál

A 2. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 11,5 g (73,6 mmol), 10,3 g 2-merkapto-etanol, 50 mg p-toluolszulfonsav és 10 ml toluol elegyét visszafolyó hűtő alkalmazásával azeotrop desztillálás közben 19 órán át forraljuk, majd ezután az oldószert és a fölös 2-merkapto-etanolt elpárologtatjuk. A kapott maradék desztillálásakor 6,2 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk, amelynek forráspontja 66,64 Pa nyomáson 100-110 °C.

4. lépés: 5-(Metoxi-karbonil)-2,3-dihidro[1,4]benzoxatiin

A fenti 3. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 34,1 g-ot (0,16 mól) a Satah, J. Y. által a J. Chem. Soc, Chem. Comm., 1645-1646 (1985) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel kezelünk, amikor 1,7 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk szilikagéloszlopon kétszer végzett flash-kromatográfiás tisztítás után, eluálószerként diklór-metánt használva.

5. lépés: 2,3-Dihidro[1,4]benzoxatiin-5-karbonsav

A fenti 4. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 1,6 g-ot szobahőmérsékleten 2 órán át 8 ml 2 N nátrium-hidroxid-oldattal és 8 ml metanollal kezelünk, amikor 1,3 g mennyiségben az előállítani kívánt sav izolálható.

6. lépés: terc-Butil-N-(2,3-dihidro[1,4]benzoxatiin-5-il)-karbamát

A fenti 5. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 1,25 g, 1,12 ml trietil-amin, 1,73 ml difenil-foszforil-azid és 32 ml toluol keverékét 100 ml-es kétnyakú lombikban 90 °C hőmérsékleten 3 órán át melegítjük, majd ezt követően 5 perc leforgása alatt beadagolunk cseppenként 1,2 ml terc-butanolt. A 90 °C hőmérsékleten végzett melegítést ezután 20 órán át folytatjuk, majd a reakcióelegyet lehűlni hagyjuk, és 70 ml toluolt adunk hozzá. Az így kapott elegyet 50-50 ml 10%-os vizes nátrium-karbonát-oldattal kétszer, majd 50 ml vízzel mossuk, az egészet szárítjuk és bepároljuk, 1,7 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapva.

7. lépés: 5-Amino-2,3-dihidro[1,4]benzoxatiin

A fenti 6. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 1,5 g-ot feloldunk etil-acetátban, majd a kapott oldatot 0 °C hőmérsékletre lehűtjük, és ezután

5,5 g gáz alakú hidrogén-kloridot adunk hozzá. Az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 24 órán át keverjük, majd frit-szűrőn szűrjük. így 0,73 g mennyiségben a lépés címadó vegyületének hidrokloridsóját kapjuk.

8. lépés: 1-(2,3-Dihidro[1,4]benzoxatiin-5-il)-piperidin-4-ol

0,44 g 7. lépés szerinti szabad bázist összekeverünk 0,41 g 1,5-diklór-pentán-3-ollal, 0,20 g nátrium-jodiddal, 0,72 g kálium-karbonáttal és 1 ml dimetil-formamiddal, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyó hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk. Ezután a reakcióelegyet 50 ml vízzel hígítjuk, majd dietil-éterrel extraháljuk. Az extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal, majd desztillált vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen tisztítjuk, amikor 0,38 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

9. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 8. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 0,35 g, 0,87 g diciklohexil-karbodiimid, 0,16 ml piridin, 4 ml dimetil-szulfoxid és 7,5 ml benzol keverékéhez 5 °C hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 0,1 ml trifluor-ecetsavat, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 21 órán át keverjük. Ezután etil-acetáttal hígítást végzünk, majd az oldhatatlan anyagot kiszűrjük. A szűrletet vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk, majd a maradékot szilikagéloszlopon tisztítjuk, 0,28 g mennyiségben a kívánt terméket kapva.

5. referenciapélda

5-([ 1,2,4]Triazol-4-il)-indán-2-il-amin

1. lépés: 5-Nitro-2-(2-ftálimido)-indán

3,1 g (17,2 mmol) 5-nitro-indán-2-il-amin 23 ml dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához hozzáadunk 2,75 g (18,6 mmol) ftálsavanhidridet, majd az így kapott keveréket visszafolyó hűtő alkalmazásával 10 percen át forraljuk. Szobahőmérsékletre való hűlése után a reakcióelegyet 500 ml jeges vízbe öntjük, amikor a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 195-199 °C.

HU 224 312 Β1

2. lépés: 5-Amino-2-(2-ftálimido)-indán

A fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 2 g-ot (6,5 mmol) 25 ml metanolban szuszpendálunk, majd a szuszpenzióhoz 100 mg platina-oxidot adunk. Az így kapott reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten atmoszferikus nyomáson hidrogénezzük, majd a katalizátort kiszűrjük, és az oldószert elpárologtatjuk. így 1,7 g (94%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 294-296 °C.

3. lépés: 5-([1,2,4]Triazol-4-il)-2-(2-ftálimido)-indán

A 2. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 0,5 g (1,8 mmol) és 0,25 g (1,8 mmol) Ν,Ν-dimetil-formamid-azin 14 ml toluollal készült keverékét 17 mg p-toluolszulfonsav jelenlétében visszafolyó hűtő alkalmazásával 17 órán át forraljuk, majd a képződött csapadékot kiszűrjük, toluollal átöblítjük és szárítjuk. így 0,22 g (37%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 224-226 °C.

4. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 3. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 0,22 g-ot (0,6 mmol) és 43 μΙ hidrazin-hidrátot hozzáadunk 30 ml etanolhoz, majd az így kapott elegyet visszafolyó hűtő alkalmazásával másfél órán át forraljuk. Ezután 100 ml 1 N sósavoldatot adagolunk, majd a kivált csapadékot kiszűrjük, és a szűrletet 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk. Ezt követően metilén-kloriddal extrahálást végzünk, amikor 0,13 g (100%) mennyiségben a kívánt terméket kapjuk.

6. referenciapélda

1-(2,3-Dihidro[1,2,4]benzodioxin-5-il)-pirrolidin-3-on

1. lépés: 1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-pirrolidin-3-ol g (66 mmol) 5-amino-2,3-dihidro[1,4]benzodioxin, 7,65 ml 1,4-dibróm-bután-2-ol és 18,25 g kálium-karbonát 125 ml klór-benzollal készült elegyét visszafolyó hűtő alkalmazásával 18 órán át forraljuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot metilén-kloriddal felvesszük, majd az így kapott oldatot vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Ekkor 17,6 g mennyiségben olajként a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

2. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 2 g (9,04 mmol), 5,6 g (27 mmol) N,N-diciklohexil-karbodiimid, 1,03 ml piridin, 25,8 ml dimetil-szulfoxid és 48 ml benzol keverékéhez 5 °C hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 0,51 ml trifluor-ecetsavat, a hőmérsékletet az említett értéken tartva. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 20 órán át keverjük, majd etil-acetáttal hígítjuk. Az oldhatatlan szilárd anyagot kiszűrjük, majd a szűrletet vízzel mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. így 2,5 g mennyiségben a kívánt terméket kapjuk.

7. referenciapélda

1-(Kromán-8-il)-4-amino-piperidin

1. lépés: 1 -(Kromán-8-il)-piperid-4-on

A lépés címadó vegyülete 8-amino-krománból állítható elő a 4. referenciapélda 8. és 9. lépéseiben ismertetett módon.

2. lépés: 1-(Kromán-8-il)-4-(hidroxi-imino)-piperidin

A fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 1 g (4,32 mmol), 1,26 g hidroxil-amin-hidroklorid, 1,26 g nátrium-acetát és 20 ml etanol keverékét visszafolyó hűtő alkalmazásával egy órán át forraljuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot felvesszük 100 ml metilén-kloriddal, majd az így kapott oldatot vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Ekkor 0,9 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

3. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 2. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 0,9 g-ot szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson 1 ml Raney-nikkel és 1 ml tömény vizes ammónium-hidroxid-oldat jelenlétében 20 ml etanolban hidrogénezzük 5 órán át, majd a katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet szárazra pároljuk. A maradékot 100 ml metilén-kloriddal felvesszük, majd az így kapott oldatot 1 N vizes sósavoldattal extraháljuk. A savas fázist tömény vizes nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk, majd diklór-metánnal extraháljuk. Mosás, szárítás és bepárlás után 0,76 g mennyiségben a kívánt terméket kapjuk.

8. referenciapélda

1-(2,3-Dihidrobenzofurán-7-il)-4-amino-piperidin

A cím szerinti vegyület a 7. referenciapéldában ismertetett módon állítható elő, az 1. lépésben azonban 7-amino-2,3-dihidrobenzofuránt használva.

9. referenciapélda

1-(Benzofurán-7-il)-4-amino-piperidin

A cím szerinti vegyület a 7. referenciapéldában ismertetett módon állítható elő, az 1. lépésben azonban 7-amino-benzofuránt használva.

10. referencia példa

1-(6-Fluor-kromán-8-il)-piperid-4-on

1. lépés: 6-Fluor-kromán-8-karboxaldehid

13,74 g (90,28 mmol) 6-fluor-kromán 250 ml metilén-kloriddal készült oldatához 0 °C hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 20,15 ml titán-tetrakloridot. Az oldat barna színűre változik, ezt követően szobahőmérsékleten 10 percen át keverést végzünk. Ezután 8,78 ml (99,3 mmol) α,α-diklór-metil-étert adagolunk, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet jéghideg vízbe öntjük, majd a vizes fázist dekantáljuk. A szerves fázist megszárítjuk, majd bepároljuk. A kapott 17,7 g tömegű maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán és ciklohexán 50:50 térfogatarányú elegyét használva. így 6,3 g (38,7%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

2. lépés: 6-Fluor-kromán-8-karbonsav

A fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított aldehidet feloldjuk 52 ml acetonban, majd a kapott olda6

HU 224 312 Β1 tót 0 °C hőmérsékletre lehűtjük. Ezután az oldathoz lassan 17,43 ml Jones-reagenst adunk, az adagolás során a hőmérsékleten 10 °C alatti értéken tartva. Ezt követően a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük, majd az acetont elpárologtatjuk. A maradékot felvesszük 60 ml vízzel, majd a vizes oldatot dietil-éterrel többször extraháljuk. Az egyesített extraktumot 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldattal többször visszaextraháljuk, majd az egyesített lúgos fázisokat tömény sósavoldattal megsavanyítjuk, ezután pedig dietil-éterrel extraháljuk. így 5,31 g (77,5%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

3. lépés: Benzil-N-(6-fluor-kromán-8-il)-karbamát

A fenti 2. lépésben ismertetett módon előállított savból 5,3 g (27,07 mmol), 4,72 ml trietil-amin és 7,29 ml (33,83 mmol) difenil-foszforil-azid 137 ml toluollal készült oldatát 90 °C hőmérsékleten 2 órán át melegítjük, majd ezután ugyanezt a hőmérsékletet tartva 3,52 ml benzil-alkoholt adagolunk. Az ekkor kapott reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten 20 órán át melegítjük, majd ezt követően egymás után vízzel, 0,5 N vizes sósavoldattal, vízzel, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és végül ismét vízzel mossuk. Ezután a reakcióelegyet szárítjuk, majd bepároljuk, 8,2 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapva.

4. lépés: 8-Amino-6-fluor-kromán

A fenti 3. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 8,1 g-ot feloldunk 80 ml etanolban, majd a kapott oldatot normálnyomáson és szobahőmérsékleten 0,39 g szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük. Szűrés és bepárlás után 4,6 g mennyiségben folyadékot kapunk, amely megfelel a lépés címadó vegyületének.

5. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 4. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 4,5 g-ot a 4. referenciapélda 8. és 9. lépéseiben ismertetett módon reagáltatunk, amikor 2,9 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

11. referenciapélda

1-[4-(Acetil-oxi)-kromán-8-il]-4-amino-piperidin

1. lépés: 4-(Acetil-oxi)-8-nitro-kromán

5,7 g (29,2 mmol) 4-hidroxi-8-nitro-kromán 100 ml metilén-kloriddal készült oldatához hozzáadunk 5 ml trietil-amint, majd ezt követően lassan beleöntünk

2,6 ml acetil-kloridot a reakcióelegybe. Ezután a reakcióelegyet másfél órán át állni hagyjuk, majd 2 ml trietil-amint adunk hozzá, ezután pedig lassan beleöntünk 1 ml acetil-kloridot. Az így kapott elegyet szobahőmérsékleten további egy órán át állni hagyjuk, majd metilén-kloriddal hígítjuk, ezután pedig egymás után vízzel, 1 N sósavoldattal, 5%-os vizes nátrium-klorid-oldattal és végül 100 ml vízzel mossuk. Végül a reakcióelegyet szárítjuk, majd bepároljuk, amikor 6,6 g (95%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk narancsszínű olajként.

2. lépés: 4-(Acetil-oxi)-8-amino-kromán

A fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 6,6 g (27,8 mmol) 85 ml metanollal készült oldatához hozzáadunk 0,43 g platina-oxidot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten és normálnyomáson 4 órán át hidrogénezzük. Ezután a katalizátort kiszűrjük és átöblítjük, majd a szűrletet bepároljuk, így 5,5 g (96%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk viszkózus olaj formájában.

3. lépés: 1-[4-(Acetil-oxi)-kromán-8-il]-piperid-4-on

A fenti 2. lépésben ismertetett módon előállított bázisból 7,5 g-ot (30,7 mmol) a 4. referenciapélda 8. és 9. lépéseiben ismertetett módon reagáltatunk, amikor 0,4 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

4. lépés: 1-[4-(Acetil-oxi)-kromán-8-il]-4-(hidroxi-imino)-piperidin

A fenti 3. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 0,4 g-ot a 7. referenciapélda 2. lépésében ismertetett módon reagáltatunk, amikor 0,28 g (66%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

5. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 4. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 0,28 g 6 ml etanol és 0,3 ml vizes ammónium-hidroxid-oldat elegyével készült oldatához hozzáadunk 0,3 ml Raney-nikkelt, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson hidrogénezzük. A katalizátor kiszűrése, öblítés és bepárlás után 0,25 g (96%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

12. referenciapélda

4-Amino-1 -(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-metil

-piperidin

1. lépés: 1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5il)-4-hidroxi-4-metil-piperidin

3,5 g (15 mmol) 1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5il)-piperid-4-on 30 ml dietil-éterrel készült oldatát 0 °C hőmérsékletre lehűtjük, majd hozzáadunk 10 ml, dietil-éterrel készült 3 M metil-magnézium-bromid-oldatot, a hőmérsékletet 0 °C értéken tartva. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten egy órán át, majd szobahőmérsékleten fél órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet hidrolizáljuk 100 ml telített vizes ammónium-klorid-oldat adagolása útján, majd 100 ml dietil-éterrel extrahálást végzünk. Az egyesített extraktumot szárítjuk, majd bepároljuk. Az ekkor 3,3 g mennyiségben kapott maradékot szilikagélen flash-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán és etil-acetát 90:10 térfogatarányú elegyét használva. így 1,3 g mennyiségben a lépés címadó vegyülete különíthető el.

2. lépés: 4-(Acetil-amino)-1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-hidroxi-4-metil-piperidin

A fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 1,03 g (4,1 mmol) 4 ml acetonitrillel készült oldatához 5 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadunk 1 ml tömény kénsavoldatot, az adagolás során az elegy hőmérsékletét 40 °C alatti értéken tartva. Az adagolás befejezését követően a reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük, majd 50 ml jéghideg 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldatba öntjük. Ezt követően a reakcióelegyet metilén-kloriddal extraháljuk, majd az extraktumot vízzel mossuk, szárítjuk és

HU 224 312 Β1 bepároljuk. Az ekkor 0,85 g mennyiségben kapott maradékot flash-kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként először diklór-metán és etil-acetát 50:50, majd diklór-metán és metanol 98:2 térfogatarányú elegyét használva. így 0,54 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

3. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 2. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 0,51 g (1,76 mmol) 3 ml 3 N vizes sósavoldattal készült oldatát visszafolyó hűtő alkalmazásával egy éjszakán át forraljuk, majd 1 ml tömény sósavoldatot adunk hozzá. Az így kapott elegyet visszafolyó hűtő alkalmazásával további 24 órán át forraljuk, majd lehűtjük, 2 N vizes nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk, ezt követően pedig 30-30 ml diklór-metánnal háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktumot vízzel mossuk, majd szárítjuk. így 0,32 g (73%) mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

13. referenciapélda

6-Amino-6,7-dihidro-5H-ciklopenta[f][2,1,3]benzoxa diazol és hidrokloridsója

1. lépés: 2-(Acetil-amino)-5-amino-6-nitro-indán

2,85 g (15 mmol) 2-(acetil-amino)-5-amino-indán

7,5 ml tömény kénsavoldattal készült, 0 °C hőmérsékletre lehűtött oldatához kis adagokban hozzáadunk 1,62 g kálium-nitrátot, majd az így kapott reakcióelegyet 0 °C hőmérsékleten 3 órán át keverjük, és ezután jéghideg 6 N vizes nátrium-hidroxid-oldatba öntjük. Az ekkor kapott vizes elegyet keverjük, majd metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumot mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Az ekkor 2,8 g mennyiségben kapott fekete színű szilárd anyagot szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán és metanol 97:3 térfogatarányú elegyét használva. így 1,46 g (42%) mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

2. lépés: 6-(Acetil-amino)-6,7-dihidro-5H-ciklopenta[f][2,1,3]benzoxadiazol °C hőmérsékleten 0,46 g (6,6 mmol) nátrium-nitrit és 1,4 g (6 mmol), a fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyület 10 ml ecetsavval készült oldatához hozzáadunk 3 ml kénsavat, majd ugyanezen a hőmérsékleten 15 percen át keverést végzünk, és ezután a reakcióelegyet 20 g jégre öntjük. Az ekkor kapott oldatot cseppenként hozzáadjuk intenzív keverés közben 600 mg (9,2 mmol) nátrium-azid 12 ml vízzel készült oldatához. A reakcióelegyet azután szobahőmérsékleten 10 percen át keverjük, majd 40-40 ml diklór-metánnal háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktumot 10%-os vizes nátrium-karbonát-oldattal mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük, és 100 ml vízmentes toluolt adunk hozzá. A diklór-metánt ezután elpárologtatjuk, majd az így kapott toluolos oldatot visszafolyó hűtő alkalmazásával 3 órán át forraljuk. Ezt követően a reakcióelegyet lehűlni hagyjuk, majd a kivált szilárd anyagot kiszűrjük, toluollal mossuk és vákuumban szárítjuk. A szilárd anyagot ezt követően feloldjuk 50 ml etanolban, majd a kapott oldathoz 5 ml trietil-foszfitot adunk. Az így kapott reakcióelegyet visszafolyó hűtő alkalmazásával másfél órán át forraljuk, majd bepároljuk. így 0,91 g mennyiségben a lépés címe szerinti vegyületet kapjuk.

3. lépés: Cím szerinti vegyület

A fenti 2. lépésben ismertetett módon előállított vegyületből 0,87 g 10 ml metanollal készült oldatához hozzáadunk 5 ml 6 N vizes sósavoldatot, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyó hűtő alkalmazásával 24 órán át forraljuk. Bepárlás után 0,88 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk hidrokloridsó formájában.

1. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-[N-(indán-2il)-amino]-piperidin és dihidrokloridsója g (38 mmol) indán-2-ol-tozilát, 9 g (38 mmol) 1.

referenciapélda szerinti címvegyület és 7,7 g (76 mmol) trietil-amin 150 ml toluollal készült elegyét visszafolyó hűtő alkalmazásával 24 órán át forraljuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot diklór-metán és 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldat elegyével felvesszük, majd a vizes fázist dekantáljuk, a szerves fázist pedig vízzel mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán és etil-acetát 90:10 térfogatarányú elegyét használva. Az ekkor kapott terméket - amelynek szerkezete megfelel a várt szerkezetnek - dihidrokloridsóvá alakítjuk dietil-éteres sósavoldattal végzett kezelés útján. így 15% mennyiségben a 260 °C értéknél magasabb olvadáspontú cím szerinti dihidrokloridsót kapjuk.

2. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(indán-2-il)-N-metil-amino]-piperidin és fumarátsója (referenciapélda)

0,77 g (3,1 mmol), a 2. referenciapéldában ismertetett módon előállítható 1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-(metil-amino)-piperidin, 0,89 g (3,1 mmol) indán-2-ol-tozilát, 1,3 g (9,3 mmol) kálium-karbonát és 32 ml metil-izobutil-keton szobahőmérsékleten készült elegyét visszafolyó hűtő alkalmazásával 26 órán át forraljuk, majd 1 óra 30 perc, 3 óra 30 perc, 6 óra 30 perc és 22 óra elteltével további 0,2 g-0,2 g (0,7 mmol) indán-2-ol-tozilátot adagolunk. Ezt követően a reakcióelegyet szárazra pároljuk, majd a maradékot 100 ml diklór-metánnal felvesszük. Az így kapott oldatot 100-100 ml vízzel háromszor mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. Az ekkor

1,3 g mennyiségben kapott maradékot 130 g szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán és etil-acetát 90:10, majd diklór-metán, etil-acetát és metanol 90:10:1 térfogatarányú elegyét használva. így 0,16 g mennyiségben az előállítani kívánt vegyületet kapjuk szabad bázis formájában. Ebből a megfelelő fumarátsót etanolban állítjuk elő 1 mólekvivalens 2%-os etanolos fumársavoldat adagolása útján. így szűrés és szárítás után 0,11 g (12%) mennyiségben a cím szerinti fumarátsót kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 188-190 °C.

HU 224 312 Β1

3. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5,6metilén-dioxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója

1,0 g (4,3 mmol), az 1. referenciapéldában ismertetett módon előállított 1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-amino-piperidin, 0,75 g (4,3 mmol) 5,6metilén-dioxi-indán-2-on és 2 g 4 A molekulaszita 16 ml kloroformmal készült keverékét szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük, majd a molekulaszitát kiszűrjük, kis mennyiségű kloroformmal átöblítjük, végül az egyesített szűrletet bepároljuk. A maradékot felvesszük 16 ml metanol és 4 ml tetrahidrofurán elegyével, majd az így kapott oldathoz egyetlen adagban 0,32 g (8,5 mmol) nátrium-bór-hidridet adunk. Az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük, majd szárazra pároljuk. A maradékot 100 ml diklór-metánnal felvesszük, majd az így kapott oldatot 50-50 ml vízzel kétszer mossuk. Magnézium-szulfát fölött végzett szárítás és bepárlás után a kapott, 1,66 g tömegű maradékot 160 g szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán és metanol 98:2 térfogatarányú elegyét használva. így 0,71 g mennyiségben az előállítani kívánt vegyületet kapjuk szabad bázis formájában.

A megfelelő fumarátsót etanolban állítjuk elő 1 mólekvivalens 2%-os etanolos fumársavoldat adagolása útján. Szűrés és szárítás után 0,68 g (31%) mennyiségben a cím szerinti fumarátsót kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 255-259 ’C.

4. példa

4-[N-(lndán-2-il)-aminoj-1-(tiokromán-8-il)-piperidin

A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, azonban 4-amino-1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-piperidin helyett a 3. referenciapélda szerinti vegyületet, illetve 5,6metilén-dioxi-indán-2-on helyett indán-2-ont használva. Szilikagélen végzett tisztítás után, eluálószerként diklór-metán és metanol 98:2 térfogatarányú elegyét használva 8%-os hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 109-112 °C.

5. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5,6-dimetoxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, 5,6-metilén-dioxi-indán-2-on helyett 5,6-dimetoxi-indán-2-ont használva. Szilikagélen azonos eluálószerrel végzett tisztítás után a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelyet azután a megfelelő fumarátsóvá alakítunk. Az utóbbi 12%-os hozammal állítható elő és olvadáspontja (MK) 212-216 ’C.

6. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5metil-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, 5,6-metilén-dioxi-indán-2-on helyett 5metil-indán-2-ont használva. Azonos körülmények között végzett tisztítás után az előállítani kívánt terméket kapjuk, az ennek megfelelő fumarátsó (19%-os hozammal állítható elő) olvadáspontja (MK) 239-241 ’C.

7. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-klór-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, 5,6-metilén-dioxi-indán-2-on helyett 5-klór-indán-2-ont használva. Szilikagélen azonos eluálószerrel végzett tisztítás után a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelyből 9%-os hozammal állítható elő a megfelelő fumarátsó. Az utóbbi olvadáspontja (MK) 238-241 ’C.

8. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-metoxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, 5,6-metilén-dioxi-indán-2-on helyett 5-metoxi-indán-2-ont használva. Az előállítani kívánt vegyület fumarátsójának olvadáspontja (MK) 222-227 ’C.

9. példa

1-(2,3-Dihidro[ 1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5,6-dimetil-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, 5,6-metilén-dioxi-indán-2-on helyett 5,6-dimetil-indán-2-ont használva. Az előállítani kívánt vegyület fumarátsójának olvadáspontja (MK) 232-235 ’C.

10. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5trifluor-metil-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója

A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, 5,6-metilén-dioxi-indán-2-on helyett 5-trifluor-metil-indán-2-ont használva. Az előállítani kívánt vegyület fumarátsójának olvadáspontja (MK) 228-232 ’C.

11. példa

-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(4,7-dimetoxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumarátsója

A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, 5,6-metilén-dioxi-indán-2-on helyett 4,7-dimetoxi-indán-2-ont használva. Az előállítani kívánt vegyület hemifumarátsójának olvadáspontja (MK) 217-220 ’C.

12. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5fluor-indán-2-H)-amino]-piperidin és fumarátsója A cím szerinti vegyület a 3. példában ismertetett módon állítható elő, 5,6-metilén-dioxi-indán-2-on helyett 5fluor-indán-2-ont használva. Az előállítani kívánt vegyület fumarátsójának olvadáspontja (MK) 216-220 ’C.

HU 224 312 Β1

13. példa

4-[N-(lndán-2-il)-N-metil-amino]-1-(2,3-dihidro-1,4-dioxino[2,3-b]piridin-8-il)-piperidin (referenciapélda)

Reakcióedénybe bemérünk 1,1 g (6,5 mmol) 8-klór-2,3-dihidro[1,4]dioxino[2,3-b]piridint, 3 g (13 mmol) 4-[N-(indán-2-il)-N-metil-amino]-piperidint és 5 ml piridint, majd az így kapott reakcióelegyet 130 °C hőmérsékleten 8 órán át melegítjük. Lehűtése után a reakcióelegyet toluollal felvesszük, majd bepároljuk. A maradékot 130 g szilikagélen kromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán, metanol és vizes ammónium-hidroxid-oldat 95:5:0,5 térfogatarányú elegyét használva. így 8,5%-os hozammal a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 167-170 °C.

14. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzoxatiin-5-il)-4-(indán-2il-amino)-piperídin és hemifumarátsója 7 ml 1,2-diklór-etánhoz hozzáadunk egymás után

0,17 g (1 mmol) indán-2-il-amin-hidrokloridot, 0,25 g, a

4. referenciapéldában ismertetett módon előállítható 1-(2,3-dihidro[1,4]benzoxatiin-5-il)-piperid-4-ont, 0,32 g (1,5 mmol) nátrium-triacetoxi-bór-hidridet és 58 μΙ (1 mmol) ecetsavat, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 20 órán át keverjük, és ezután 10 ml 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldatba öntjük. Az így kapott vizes elegyet 25-25 ml dietil-éterrel kétszer extraháljuk, majd az egyesített szerves extraktumot mossuk és szárítjuk. Bepárláskor 0,36 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelyet azután a megfelelő hemifumarátsóvá alakítunk 2%-os etanolos fumársavoldattal végzett kezelés útján. így 0,27 g mennyiségben a megfelelő hemifumarátot kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 220-223 °C.

15. példa

1-(Kromán-8-il)-4-(indán-2-il-amino)-piperidin és fumarátsója

A 14. példában ismertetett módon járunk el, a 4. referenciapélda szerinti vegyület helyett 1-(kromán-8-il)-piperid-4-ont használva. A megfelelő fumarátsó olvadáspontja (MK) 236-240 °C.

16. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-3-(indán-2il-amino)-pirrolidin és dihidrokloridsója (referenciapélda)

A 14. példában ismertetett módon járunk el, a 4. referenciapélda szerinti vegyület helyett a 6. referenciapéldában ismertetett módon előállítható 1-(2,3-dihidro[1,2,4]benzodioxin-5-il)-pirrolidin-3-ont használva. A cím szerinti vegyület dihidrokloridsóját etanolos sósavoldattal állítjuk elő, olvadáspontja (MK) 245-248 °C.

17. példa

1-(6-Fluor-kromán-8-il)-4-(indán-2-il-amino)-piperidin és fumarátsója

A 14. példában ismertetett módon járunk el, a 4. referenciapélda szerinti vegyület helyett a 10. referenciapéldában ismertetett módon előállított 1-(6fluor-kromán-8-il)-piperid-4-ont használva. A megfelelő fumarátsó olvadáspontja (MK) 226-230 °C.

18. példa

-(2,3-Dihidro[ 1,4]benzodioxin-5-il)-4-(5-nitro-indán-2-il-amino)-piperidin és fumarátsója A 14. példában ismertetett módon járunk el, indán-2-il-amin-hidroklorid helyett 5-nitro-indán-2-il-amin-hidrokloridot, illetve a 4. referenciapélda szerinti vegyület helyett 1-(kromán-8-il)-piperid-4-ont használva. A megfelelő fumarátsó olvadáspontja (MK) 234-237 °C.

19. példa

1-(Kromán-8-il)-4-[5-(1,2,4-tríazol-4-il)-indán-2-il-amino]-piperidin és hemifumarátsója A 14. példában ismertetett módon járunk el, indán-2-il-amin-hidroklorid helyett az 5. referenciapélda szerinti 5-(1,2,4-triazol-4-il)-indán-2-il-amint, illetve a 4. referenciapélda szerinti vegyület helyett 1-(kromán-8-il)-piperid-4-ont használva. A megfelelő hemifumarátsó olvadáspontja (MK) 153-155 °C.

20. példa

1-(Kromán-8-il)-4-[(6,7-dihidro-5H-ciklopenta[f][2,1,3]benzoxadiazol-6-il)-amino]-piperidin és fumarátsója

A 14. példában ismertetett módon járunk el, indán-2-il-amin-hidroklorid helyett a 13. referenciapélda szerinti 6-amino-6,7-dihidro-5H-ciklopenta[f][2,1,3]benzoxadiazol-hidrokloridot, illetve a 4. referenciapélda szerinti vegyület helyett 1-(kromán-8-il)-piperid-4-ont használva. A megfelelő fumarátsó olvadáspontja (MK) 225-227 °C.

21. példa

1-(Kromán-8-il)-4-[(5-fluor-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója ml 1,2-diklór-etánban összekeverünk 0,49 g (3,27 mmol) 5-fluor-indán-2-ont és 0,76 g (3,27 mmol) 7. referenciapélda szerinti 1-(kromán-8-il)-4-amino-piperidint, majd az így kapott elegyhez 1,1 g nátrium-triacetoxi-bór-hidridet és 0,19 ml ecetsavat adunk. A reakcióelegyet ezután 24 órán át keverjük, majd 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldatba öntjük. A kapott vizes elegyet dietil-éterrel extraháljuk, majd a szerves fázist mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiás tisztításnak vetjük alá, eluálószerként diklór-metán és etanol 98:2 térfogatarányú elegyét használva. Az ekkor 0,64 g mennyiségben olajként kapott vegyület szerkezete megfelel a kívánt szerkezetnek. A folyadékhoz ezután 2%-os etanolos fumársavoldatot adunk. így 0,67 g mennyiségben a megfelelő fumarátsót kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 227-231 °C.

22. példa

1-(2,3-Dihidrobenzofurán-7-il)-4-[(5fluor-indán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumarátsója (referenciapélda)

A 21. példában ismertetett módon járunk el, a 7. re10

HU 224 312 Β1 ferenciapélda szerinti vegyület helyett a 8. referenciapélda szerinti 1-(2,3-dihidrobenzofurán-7-il)-4-amino-piperidint használva. Az előállítani kívánt vegyület hemifumarátsójának olvadáspontja (MK) 225-229 °C.

23. példa

1-(Kromán-8-il)-4-[(5,6-metilén-dioxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója A 21. példában ismertetett módon járunk el, 5fluor-indán-2-on helyett 5,6-metilén-dioxi-indán-2-ont használva. A megfelelő fumarátsó olvadáspontja (MK) 248-252 °C.

24. példa

1-(Benzofurán-7-il)-4-[(5-fluor-indán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumaráísója A 21. példában ismertetett módon járunk el, a 7. referenciapélda szerinti vegyület helyett a 9. referenciapélda szerinti 1-(benzofurán-7-il)-4-amino-piperidint használva. A megfelelő hemifumarátsó olvadáspontja (MK) 219-222 °C.

25. példa

1-(Kromán-8-il)-4-[(5-metoxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátsója

A 21. példában ismertetett módon járunk el, 5fluor-indán-2-on helyett 5-metoxi-indán-2-ont használva. A megfelelő fumarátsó olvadáspontja (MK) 218-223°C.

26. példa

1-(4-Hidroxi-kromán-8-il)-4-[(5,6metilén-dioxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumarátsója

1. lépés: 1-[4-(Acetil-oxi)-kromán-8-il]-4[(5,6-metilén-dioxi-indán-2-il)-amino]-piperidin

A 21. példában ismertetett módon járunk el, de 5fluor-indán-2-on helyett 5,6-metilén-dioxi-indán-2-ont, illetve a 7. referenciapélda szerinti vegyület helyett a 11. referenciapélda szerinti 1-[4-(acetil-oxi)-kromán-8-il]-4-amino-piperidint használjuk. Az ekkor 26%-os hozammal elkülöníthető sárga színű, olajként kapott vegyület szerkezete megfelel a várt szerkezetnek.

2. lépés: Cím szerinti vegyület ml metanol és 1,5 ml 1 N vizes nátrium-hidroxid-oldat elegyében feloldunk 100 mg (0,22 mmol), a fenti 1. lépésben ismertetett módon előállított vegyületet, majd az így kapott reakcióelegyet egy éjszakán át állni hagyjuk, ezt követően pedig 1 órán át 60 °C hőmérsékleten melegítjük. Szobahőmérsékletre való visszahűtés után a metanolt ledesztilláljuk, majd a maradékot vízzel hígítjuk, és ezután diklór-metánnal extraháljuk. Az extraktum szárítása és bepárlás után 60 mg mennyiségben a kívánt szerkezetnek megfelelő terméket kapjuk, amelyet azután fumarátsóvá alakítunk 2%-os etanolos fumársavoldattal végzett kezelés útján. így 0,44 g mennyiségben a megfelelő hemifumarátsót kapjuk, amelynek olvadáspontja (MK) 252-253 °C.

27. példa

1-[(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-(indán-2il)-aminol]-4-metil-piperidin és fumarátsója A 21. példában ismertetett módon járunk el, de 5fluor-indán-2-on helyett indán-2-ont, illetve a 7. referenciapélda szerinti vegyület helyett a 12. referenciapélda szerinti 4-amino-1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4metil-piperidint használjuk. A megfelelő fumarátsó olvadáspontja (MK) 218-223 °C.

28. példa

1-(2,3-Dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-hidroxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumaráísója A 8. példa szerinti termék dihidrokloridsójából 1 g-ot (2,2 mmol) és 0,77 g (6,6 mmol) piridin-hidrokloridot összekeverünk, majd 200 °C hőmérsékleten egy órán át hevítünk. Ezután a keveréket szobahőmérsékletre visszahűlni hagyjuk, majd 100 ml metilén-klorid és 100 ml híg vizes ammónium-hídroxid-oldat elegyével felvesszük. A fázisokat szétválasztjuk, a szerves fázist szárítjuk, és az oldószert elpárologtatjuk. Az ekkor 0,78 g mennyiségben kapott terméket a megfelelő, 0,61 g mennyiségű hemifumarátsóvá alakítjuk. Az utóbbi olvadáspontja (MK) 250-260 °C.

29. példa

1-(Kromán-8-il)-4-[N-(5-hidroxi-indán-2-il)-aminoj-piperidin és hemifumarátsója A 28. példában ismertetett módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy a 8. referenciapélda szerinti vegyület helyett a 25. példa szerinti vegyületet használjuk. A megfelelő hemifumarátsó olvadáspontja (MK) 350 °C fölötti.

A következő példákban farmakológiai kísérleteket ismertetünk.

30. példa: Receptorkötődési tanulmányok

5HT_1B-kötődés

a) A membránok elkészítése

Tengerimalacok agyának boncolását követően az elkülönített corpus striatumokat megfagyasztjuk, majd 20 térfogatrész (tömeg/térfogat) mennyiségben vett,

7,7 pH-értékű, 4 mM kalcium-kloridot és 0,1% aszkorbinsavat tartalmazó 50 mM trisz-HCI-ban homogenizáljuk. A homogenizátumot 48 000 g értéken 4 °C hőmérsékleten 25 percen át centrifugáljuk, majd a felülúszót elválasztjuk, a csapadékot pedig azonos térfogatú pufferben újraszuszpendáljuk azt megelőzően, hogy 15 percen át 37 °C hőmérsékleten inkubálást végzünk az endogén szerotonin extrahálása céljából. Végül a szuszpenziót 48 000 g értéknél 25 percen át 4 °C hőmérsékleten centrifugáljuk, majd a csapadékot 80 térfogatrész olyan pufferben újraszuszpendáljuk, amely 10 μΜ pargilint tartalmaz.

b) Kötődési vizsgálat

A kötődési vizsgálatokat ([³H]-GR 125 743) háromszoros ismétlésben végezzük a következő pufferben: 4 mM kalcium-kloridot, 0,1% aszkorbinsavat és 10 μΜ pargilint tartalmazó, szobahőmérsékleten 7,7 pH-értékű 50 mM trisz-HCI. Az 500 μΙ végtérfogatot úgy állítjuk

HU 224 312 Β1 be, hogy összekeverünk 100 μΙ radioligandumot, 100 μΙ puffért vagy vizsgálandó vegyületet és 300 μΙ membránt. 10 μΜ szerotonint használunk a nemspecifikus kötődés meghatározása céljából. A kompetitív kötődési kísérleteknél a [³H]-GR 125 743 koncentrációja 1 nM. 5 Az inkubálásokat azt követően kezdjük meg, hogy a membránkészítményt adagoltuk, majd szobahőmérsékleten 60 percen át folytatjuk. A reakciót 0,1% polietilén-íminnel előkezelt Whatman GF/B szűrőn át végzett gyors szűréssel szakítjuk meg, majd a szűrőt hideg 10 pufferrel háromszor átöblítjük. A radioligandum Ki-értéket megközelítő koncentrációinál a specifikus kötődés az összes kötődés közel 90%-át jelenti.

A kapott eredmények elemzése

A kapott eredményeket a Graphpad Software Inc. 15 (San Diego, Kalifornia állam) amerikai egyesült államokbeli cég által szállított Prism programot használva nemlineáris regressziós analízisnek vetjük alá a Kd-értékek (a radioligandum disszociációs állandója), a telítési kísérletek esetében a B_max -értékek (a kötődési he- 20 lyek maximális száma) és az IC₅₀-értékek (50%-os gátlási koncentráció), illetve a kompetitív kísérleteknél a Hill-érték meghatározása céljából. A K, inhibíciós konstanst az úgynevezett Cheng-Prusoff-egyenlet alapján számítjuk ki: K^IC^I +L/K_d), ahol L jelentése a rádió- 25 ligandum koncentrációja. Az eredményeket mint pKj—log K, adjuk meg.

A találmány szerinti vegyületek ebben a kísérletsorozatban igen jó affinitást mutatnak az 5HT_1B receptorok vonatkozásában. így például a 3. példa szerinti ve- 30 gyület pK_rértéke 8,5.

5HT_1A-kötődés

Az 5HT_1A receptor kötődési vizsgálatokat a szakirodalomból jól ismert módszerekkel [Peroutka, S. J.:

J. Neurochem., 47, 529-540 (1986); Millan, M. J.: J. 35 Pharmacol. Exp. Ther., 268, 337-352 (1994)] hajtjuk végre. Az eredményeket itt is pKj-értékekként adjuk meg.

A találmány szerinti vegyületeknek igen csekély az affinitásuk 5HT_1A receptorok vonatkozásában. így például a 3. példa szerinti vegyület pKj-értéke 6,2.

Ez igazolja a találmány szerinti vegyületek kiváló szelektivitását.

Tengerimalacoknál alacsony testhőmérséklet vizsgálata

Ketrecekben 3-3 tengerimalacot tartunk, az állatok korlátlanul hozzájuthatnak élelemhez és vízhez a kísérletek megkezdését megelőző egy héten át. Mindegyik kísérlet megkezdése előtt egy órával a tengerimalacokat külön-külön olyan ketrecekben helyezzük el, amelyekben szabadon hozzájutnak vízhez. Ezután a megfelelő ketrecekbe visszahelyezzük őket a kísérletek befejezését követően. A hőmérsékletméréseket digitális hőmérővel és rektális kísérleti eszközzel végezzük. Mindegyik tengerimalac tömegét megállapítjuk, majd meghatározzuk a testhőmérséklet alapértékét, és ezután a kiértékelendő találmány szerinti vegyületet intraperitoneálisan injektáljuk vagy perorálisan beadjuk.

Egy agonista esetében mindegyik tengerimalac testhőmérséklete meghatározásra kerül 2 órán át 30 percenként.

Egy antagonista esetében 5 mg/kg dózisban 5HT_1B-agonista prototípusként GR 46 611 jelzésű anyagot injektálunk intraperitoneálisan, majd 15 perc elteltével az injekciót megismételjük. Ezután a hőmérsékletet 2 órán át 30 percenként megállapítjuk.

A kiértékelésnél a kritérium a hőmérséklet-különbség az alaphőmérséklethez képest egy adott időn belül. Mindegyik termékdózis és mindegyik időpont (t₃₀, tg₀, t₉₀, t₁₂o) esetében átlagértéket, illetve az átlagértékhez képest a standard hibát kiszámítjuk.

Példaképpen, a találmány szerinti vegyületeknek t₉₀ értéknél intraperitoneális beadása esetében mutatott hatását illusztrálandó az 1. példa szerinti vegyület eredményeit adjuk meg a következő táblázatban. Az 1. példa szerinti vegyület antagonistaként hat.

1. injekció (a)	2. injekció (a)	ΔΤ (°C) (b) (90 percnél)
Hordozóanyag	Hordozóanyag	0+0,1
Hordozóanyag	GR 46 611 5 mg/kg	-1,04±0,15
1. példa szerinti vegyület 0,04 mg/kg	GR 46 611 5 mg/kg	-0,82±0,30
1. példa szerinti vegyület 0,16 mg/kg	GR 46 611 5 mg/kg	-0,75±0,22
1. példa szerinti vegyület 0,63 mg/kg	GR 46 611 5 mg/kg	-0,15*+0,10

(a) intraperitoneális beadás (b) az értékek a következők: átlagérték standard hiba N 6 értékenként ‘ P<0,05 versus hordozóanyag / GR 46 611 a Dunnett-teszt szerint

Patkányoknál mikrodialízises kísérlet A patkányokat 60 mg/kg dózisban vett pentobarbitállal intraperitoneálisan elaltatjuk, majd Kopf-féle sztereotaxikus berendezésben helyezzük el, ezt követően 60 pedig a frontális cortex cingulumba kanült implantálunk az úgynevezett „Paxinos and Watson atlaszban (1982-ben jelent meg) leírt alábbi koordináták szerint: AP: +2,2, L: ±0,6, DV: -0,2. A patkányokat külön-külön

HU 224 312 Β1 ketrecekben helyezzük el és további 5 napon át nem használjuk fel a dialíziskísérletekben. A dialízis napján a szondát lassan bevezetjük a kanülön át, majd a megfelelő helyen tartjuk. A szondát 1 μΙ/perc átfolyási sebességgel perfúziónak vetjük alá olyan 0,1 M foszfát- 5 pufferrel, amely 147,2 mM nátrium-kloridot, 4 mM kálium-kloridot és 2,3 mM kalcium-kloridot tartalmaz, illetve pH-értéke 7,3-re van beállítva. Az implantálás után 2 órával mintákat veszünk 4 órán át 20 percenként.

A vizsgálandó vegyületek beadását megelőzően há- 10 rom alapmintát is veszünk. A patkányokat a teljes kísérleti idő alatt saját ketreceikben hagyjuk. A kísérlet befejeztével a patkányokat dekapitáljuk, majd az eltávolított agyat izopentánban megfagyasztjuk. Ezután 100 pm vastagságú szeleteket vágunk, majd ezeket 15 krezilibolyával megszínezzük, lehetővé téve a szondák helyének azonosítását.

Ezzel egyidejűleg dopaminnal, norepinefrinnel és szerotoninnal végzünk kísérleteket a következőképpen:

μΙ-es dialízismintákat hígítunk 20 μΙ mobil fázissal 20 (nátrium-dihidrogén-foszfát: 75 mM, etilén-diamin-tetraecetsav: 20 μΜ, nátrium-1-dekánszulfonát: 1 mM, metanol: 17,5%, trietil-amin: 0,01%, pH-érték: 5,70), majd az így kapott elegyből 33 μΙ-t HPLC (nagy hatékonyságú folyadékkromatografálás) alkalmazásával elemzésnek vetjük alá fordított fázisú oszlopon (a Thermo Separation Product, Les Ulis, francia cég által szállított Hypersil ODS 5 pm, C18, 150 4,6 mm méretű oszlop), amelyet 45 °C hőmérsékleten tartunk termosztát segítségével, a minták azonosítását pedig coulometrikus detektorral végezzük. A detektor első elektródjának potenciálját -90 mV (redukálás) értéken, a második elektród potenciálját +280 mV (oxidálás) értéken tartjuk. A mobil fázist Beckman 116 típusú szivattyúval injektáljuk 2 ml/perc átfolyási sebességgel. Dopamin, norepinefrin és szerotonin vonatkozásában az érzékenységi limit 0,55 fmol mintánként. Az összes találmány szerinti vegyületet 1,0 ml/testtömeg-kg térfogatban szubkután injektáljuk. A termékeket desztillált vízben feloldjuk néhány csepp tejsav szükség szerinti adagolása mellett.

Az agonisták esetében a szerotonin extracelluláris koncentrációjának csökkenése tapasztalható (lásd a következő táblázatot).

Az antagonisták esetében a kiindulási vegyületek beadása után 20 perccel injektált GR 46 611 agonista által a szerotonin extracelluláris koncentrációjában bekövetkező csökkenés megfordulása figyelhető meg (lásd a következő táblázatot).

Hordozóanyag+hordozó- anyag	Hordozóanyag+GR 46 611 (szubkután 10,0 mg/kg)	1. példa sz. vegy. (szubkután 10,0 mg/kg)+hordozóanyag	1. példa sz. vegy. (szubkután 10,0 mg/kg)+GR 46 611 (szubkután 10,0 mg/kg)
M±s.e.m. (n)	M±s.e.m. (n)	M±s.e.m. (n)	M+s.e.m. (n)
+2,0±2,5(10)	-40,7±2,3 (5)	-9,5±3,7(8)	+ 0,7+3,4 (6)

Mis.e.m.: a termékek beadása után a különböző időpontokban észlelt együttes hatás átlaga±az átlagra vonatkoztatott standard hiba, és n=a kísérteti állatok száma.

A neurotranszmitterek mennyiségét a termékek beadása előtt mért három alapérték átlagának függvényeként adjuk meg, illetve 0%-ként definiáljuk. A bázisszint megfelel 0,59+0,08 pg/20 pl mikrodializátumnak, n=10 esetében. A GR 46 611 által a szerotonin extra- 40 celluláris koncentrációjában bekövetkező csökkenés megfordulását statisztikailag értékeljük ki varianciaanalízissel, vonatkozó faktorként a következő értéket használva: F (1,25)=26,5, P <0,01.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK 45

1. (I) általános képletű 2-amino-indán-származékok racém elegy vagy optikai izomerek formájában, továbbá gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik - az (I) általános képletben 50 n értéke 2;

Ar jelentése (IX), (X), (XI), (XII) vagy (XIII) képletű csoport vagy (XIV) vagy (XV) általános képletű csoport, és az utóbbi kettőben X jelentése hidrogén- vagy fluoratom; 55

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; és X₁, X₂, X₃ és X₄ azonos vagy eltérő jelentéssel

- hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1-5 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot, 1-5 szénatomot tartalmazó, egye- 60 nes vagy elágazó láncú alkoxicsoportot, trifluor-metil-csoportot, hidroxilcsoportot, nitrocsoportot vagy (XVI) képletű csoportot jelentenek, és/vagy

- e szubsztituensek közül kettő egymással szomszédos szubsztituens annak a fenilgyűrűnek a szénatomjaival együtt, amelyhez kapcsolódnak, szén-, oxigén- és nitrogénatomok közül megválasztott atomokból álló, 5 tagú gyűrűt alkot.
2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek közül a következőkben felsoroltak:

1 -(2,3-dih idro[ 1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(indán-2il)-aminoj-piperidin és dihidrokloridsója;

1 -(2,3-dihidro[1,4)benzodioxin-5-il)-4-[N-(5,6metilén-dioxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

HU 224 312 Β1

4-[N-(indán-2-il)-amino]-1-(tiokromán-8-il)-piperidin;

1 -(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5,6-dimetoxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-metilindán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-klór-indán2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1 -(2,3-dihidro [ 1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-metoxiindán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5,6-dimetilindán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-trifluormetil-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(4,7-dimetoxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumarátja; 1-(2,3-dihidro [1,4] benzodioxin-5-il )-4-[N-(5fluor-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzoxatiin-5-il)-4-(indán-2il-amino)-piperidin és hemifumarátja;

1-(kromán-8-il)-4-(indán-2-il-amino)-piperidin és fumarátja;

1 -(6-fluor-kromán-8-il)-4-(indán-2-il-amino)-piperidin és fumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-(5-nitro-indán-2il-amino)-piperidin és fumarátja;

1-(kromán-8-il)-4-[5-(1,2,4-triazol-4-il )-i ndán-2il-amino]-piperidin és hemifumarátja;

1-(kro mán-8-il )-4-((6,7-dihid ro-5H-ciklopenta[f][2,1,3]benzoxadiazol-6-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(kromán-8-il)-4-[(5-fluor-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(kromán-8-il)-4-[(5,6-metilén-dioxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(benzofurán-7-il)-4-[(5-fluor-indán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumarátja;

1-(kromán-8-il)-4-[(5-metoxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és fumarátja;

1-(4-hidroxi-kromán-8-il)-4-[(5,6-metilén-dioxi-indán-2-ii)-amino]-piperidin és hemifumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxín-5-il)-4-(indán-2il-amino)-4-metil-piperidin és fumarátja;

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-hidroxiindán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumarátja;

1-(kromán-8-il)-4-[N-(5-hidroxi-indán-2-il)-amino]-piperidin és hemifumarátja.
3. Az 1. és 2. igénypont szerinti vegyületek közül az

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(indán-2-il)-amino]-piperidin vagy dihidrokloridsója.
4. Az 1. és 2. igénypont szerinti vegyületek közül az

1-(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N(5,6-metilén-dioxi-indán-2-il)-amino]-piperidin vagy fumarátja.
5. Az 1. és 2. igénypont szerinti vegyületek közül az

1 -(2,3-dihidro[1,4]benzodioxin-5-il)-4-[N-(5-fluor-indán-2-il)-amino]-piperidin vagy fumarátja.
6. Az 1. és 2. igénypont szerinti vegyületek közül az

1-(kromán-8-il)-4-(índán-2-il-amino)-piperidin vagy fumarátja.
7. Az 1. és 2. igénypont szerinti vegyületek közül az

1-(2,3-dihidro [1,4] benzodi oxin-5-il)-4-[N(5-hidroxi-indán-2-il)-amino]-piperidin vagy hemifumarátja.
8. Eljárás az (I) általános képletű 2-amino-indán-származékok racém elegy vagy optikai izomerek formájában, továbbá gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik - az (I) általános képletben n értéke 2;

Ar jelentése (IX), (X), (XI), (XII) vagy (XIII) képletű csoport vagy (XIV) vagy (XV) általános képletű csoport, és az utóbbi kettőben X jelentése hidrogén- vagy fluoratom;

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; és Xi, X₂, X₃ és X₄ azonos vagy eltérő jelentéssel

- hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1-5 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot, 1-5 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkoxicsoportot, trifluor-metil-csoportot, hidroxilcsoportot, nitrocsoportot vagy (XVI) képletű csoportot jelentenek, és/vagy

- e szubsztituensek közül kettő egymással szomszédos szubsztituens annak a fenilgyűrűnek a szénatomjaival együtt, amelyhez kapcsolódnak, szén-, oxigén- és nitrogénatomok közül megválasztott atomokból álló, 5 tagú gyűrűt alkot előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet - a képletben X·,, X₂, X₃ és X₄ jelentése a tárgyi körben megadott, míg L jelentése kilépőcsoport, például metánszulfonil-oxi-, trifluor-metánszulfonil-oxi- vagy toluolszulfonil-oxi-csoport vagy halogénatom, például klór-, bróm- vagy jódatom - valamely (III) általános képletű vegyülettel - a képletben E, n és Ar jelentése a tárgyi körben megadott - reagáltatunk, előnyösen egy oldószerben, például metil-izobutíl-ketonban egy alkálifém-karbonát, például nátrium- vagy kálium-karbonát jelenlétében, vagy pedig toluolban trietil-amin jelenlétében; vagy valamely (IV) általános képletű vegyületet - a képletben Χ_υ X₂, X₃ és X₄ jelentése a tárgyi körben megadott - valamely, a fentiekben definiált (III) általános képletű vegyülettel reduktív aminálásnak vetünk alá nátrium-bór-hidrid jelenlétében tetrahidrofuránban vagy nátrium-triacetoxi-bór-hidrid jelenlétében diklór-etánban; vagy - ha E jelentése hidrogénatom - valamely (V) általános képletű vegyületet - a képletben X·,, X₂, X₃ és X₄ jelentése a tárgyi körben megadott - valamely (VI) általános képletű vegyülettel - a képletben n és Ar jelentése a tárgyi körben megadott - reduktív aminálásnak vetünk alá nátrium-bór-hidrid jelenlétében tetrahidrofuránban vagy nátrium-triacetoxi-bór-hidrid jelenlétében diklór-etánban, amikor egy, az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját alkotó (Γ) általános képletű vegyületet - a képletben X!, X₂, X₃, X₄, Ar és n jelentése a tárgyi körben megadott - kapunk; vagy ha Árjelentése (IX) képletű csoport, valamely (VII) általános képletű vegyületet - a képletben Hal jelentése halogénatom, éspedig klór-, bróm- vagy jódatom - valamely (Vili) általános képletű vegyülettel - a kép14

HU 224 312 Β1 leiben X·,, X₂, X₃, X₄, E és n jelentése a tárgyi körben megadott - reagáltatunk melegítés közben oldószerben, például piridinben, amikor egy, az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportjába tartozó (I”) általános képletű vegyületet - a képletben X·,, X₂, X₃, X₄, 5

E és n jelentése a tárgyi körben megadott - kapunk, majd kívánt esetben egy így kapott, X₁₍ X₂, X₃ és/vagy X₄ helyén metoxicsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületet X-ι, X₂, X₃ és/vagy X₄ helyén hidroxilcso- 10 portot hordozó (I) általános képletű vegyületté alakítunk célszerűen piridin-hidrokloriddal 200 °C hőmérsékleten végzett kezelés útján, és/vagy - ha valamely (I) általános képletű vegyület egy vagy több aszimmetrikus szénatomot tartalmaz - optikai izomereket különítünk el a szakirodalomból jól ismert rezolválási módszerek valamelyikével, és kívánt esetben egy így kapott (I) általános képletű vegyületet egy megfelelő savval végzett kezelés útján gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítunk.
9. Gyógyászati készítmény, előnyösen depresszió, szorongás, impulzív rendellenességek, elhízás és a szerotoninerg transzmisszió nem megfelelő működésével együtt járó pszichiátriai rendellenességek kezelésére, amely hatóanyagként az 1-6. igénypontok szerinti vegyületek bármelyikét tartalmazza a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal együtt.