HU223252B1 - Vasalat ablakokhoz és ajtókhoz - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya vasalat ablakhoz vagy ajtóhoz, amely kerethezképest tengely körül elfordítható szárnnyal és vasalatrésszel (Y) vanellátva. A vasalatrész (Y) nyíláskorlátozó elemmel (Q) van ellátva,amely két üzemi állapotba kapcsolható, egyik üzemi állapotbannyíláskorlátozóan ható, másik üzemi állapotban pedig nyíláskorlátozóannem ható elemként van kiképezve. A nyíláskorlátozó elem (Q)felhasználó általi beavatkozás nélkül a mindenkor kapcsolt üzemiállapotban marad. ŕ

Description

A találmány tárgya vasalat ablakokhoz és ajtókhoz. Az ilyen vasalatok általában szárny és keret összeköttetésére szolgálnak, ahol a szárny a kerethez képest elfordítható, hogy nyílhasson vagy csukódhasson, azaz a szárny és a keret között felfekvést hozzon létre. A forgómozgás különböző forgástengelyek körül valósulhat meg, ahol függőleges forgástengelyek (lengőtengely) esetén forgó-nyíló vagy forgó-záró mozgásról, vízszintes forgástengelyek esetén pedig - attól függően, hogy a forgástengely felül vagy alul helyezkedik el - bukónyíló vagy bukó-záró vagy emelkedőén nyíló mozgásról van szó. A jelen bejelentés keretén belül a „forgás” (elforgás) fogalom alatt az összes olyan mozgást értjük, amelynek során a szárny a kerethez képest nyíló- vagy zárómozgást végezve bármilyen elrendezésű forgástengely körül elfordul.

Sok esetben kívánatos, hogy a szárny forgó-nyíló mozgásának mértékét korlátozzák, azaz egy maximális nyílásszöget határozzanak meg. Ez különösen bukóvagy forgó-bukó vasalatokkal ellátott ablak- vagy ajtószámyak bukómozgását érinti. Ehhez például hagyományos kitámasztóollókat alkalmaznak, amelyek a szárny felső vízszintes falcában lehetnek elrendezve, és bukónyíló mozgás során a billenési szöget úgy korlátozzák, hogy kizárólag szellőztetési buktatott helyzet valósítható meg, és a vasalat túl nagy bukómozgás és ezáltal a szárny tömegközéppontjának a keretsíkból történő túl nagy elmozdulása révén nem sérül meg. Természetesen számos más alkalmazási lehetőség is elképzelhető, amelyeknél a forgó-nyíló mozgás korlátozása kívánatos.

A bukószámyakhoz alkalmazott vasalatokhoz társított, már említett kitámasztóollók mellett a technika állásából más jellegű nyíláskorlátozó elemek is ismertek, például a DE 38 20 755 Al olyan nyíláskorlátozó elemet, éspedig a kerettel csuklósán összekapcsoló kart ismertet, amellyel a szárnyon lévő hajtókar-vasalat szerkezetnek egy zárócsapja kapcsolatba kerül, amikor a hajtókar-vasalat szerkezetet vasalatműködtető elem segítségével a megfelelő buktatott helyzetbe kapcsolják. Amennyiben ekkor bukó-nyíló mozgást hajtanak végre, a kart a szárny síkjához és a keret síkjához képest elfordítják, amikor is egy, a kar hosszlyukába kapcsolódó és így a kart ágyazó csap a hosszlyuk egyik végének nekiütközik, és a kar a hosszlyuk hosszának és a karhossznak megfelelően a bukómozgás során egy maximális nyílásszöget határoz meg.

A szárny zárómozgása során a szárnyon lévő zárócsap és kar közötti kapcsolat megszűnik, és a csap a kar oldalt nyitott tartományába kerül, úgyhogy újbóli bukó-nyíló mozgás során - a hajtókar-vasalat szerkezet működtetése nélkül - a kar segítségével nyíláskorlátozó elreteszelés nem valósul meg. A nyíláskorlátozó elem lekapcsolásának ezen megvalósításával veszélyhelyzetben menekülési lehetőséget kívánnak biztosítani. Ebben az esetben a nyíláskorlátozó elem úgy van felépítve, hogy a szárny zárómozgását és a hajtókar-vasalat szerkezetnek zárt helyzetbe való működtetését követően a kar ágyazócsapja és a hosszlyuk között ismét olyan viszonylagos mozgás valósul meg, hogy a kar a szárny újbóli nyitása során ismét működésbe lép.

A találmány révén megoldandó feladat, hogy a technika állásához képest javított, nyíláskorlátozó elemet tartalmazó vasalatrésszel ellátott vasalatot hozzunk létre.

A feladat megoldására ajtóhoz vagy ablakhoz olyan vasalatot hoztunk létre, amely ablak vagy ajtó kerethez képest tengely körül elfordítható szárnnyal és vasalatrésszel van ellátva, amely ajtó- vagy ablakfalcban rejtve rendezhető el, és nyíláskorlátozó elemmel van ellátva, amely a kerettel, illetve a számnyal való tartós összeköttetésére és a szárnynak, illetve a keretnek - a szárny és a keret közötti felfekvési helyzetből való elforduló-nyíló mozgás során egy előre meghatározott elfordított-nyitott helyzetnél - egy további nyílómozgással szemben történő rögzítésére alkalmasan van kiképezve, és amelynél a nyíláskorlátozó elem a kerettel, illetve a szárnnyal csuklósán összekapcsolt karral van ellátva, amely a szárnynak, illetve a keretnek egy csatolórészével kapcsolatba hozható, illetve ezen kapcsolatból kimozdítható csatolóelemmel van ellátva, ahol a szárny, illetve keret csatolórésze hajtókarszerkezet által hajtott csapként van kiképezve, ahol a találmány szerint a nyíláskorlátozó elem felhasználó által két üzemi állapotba kapcsolható elem, ahol a nyíláskorlátozó elem első üzemi állapotban a fenti módon nyíláskorlátozóan hat, második üzemi állapotban pedig nyíláskorlátozóan nem hat, és a nyíláskorlátozó elem a felhasználó általi beavatkozás nélkül a mindenkor elfoglalt üzemi állapotban marad.

A találmány továbbá olyan ajtókra és ablakokra is vonatkozik, amelyek a találmány szerinti vasalattal vannak ellátva.

A vasalatrész és a vasalat előnyös kiviteli alakjai az aligénypontokban vannak megadva.

A találmány alapgondolata tehát, hogy a nyíláskorlátozó elem a felhasználó által tartósan működésen kívül helyezhető és igény szerint ismételten működésbe helyezhető legyen, úgyhogy az ablak vagy az ajtó mindenkor úgy kezelhető, mintha a nyíláskorlátozó elem egyáltalán nem lenne jelen, vagy pedig ismételten be lenne építve. Ennek alapja az a megállapítás, hogy a technika állásában biztosított lehetőség, hogy a nyíláskorlátozó elemet vészhelyzetek esetén lekapcsolhatóvá tegyék, a nyíláskorlátozó funkció mindennapi használatához nem alkalmas, mivel a szétkapcsolási folyamatot a hajtókar-vasalat, illetve a vasalatműködtető elem, például ablakfogantyú, minden egyes működtetését követően újból végre kell hajtani. Ezenkívül a szétkapcsolás folyamata a felhasználó számára kényelmetlen, mivel ehhez a teljes szárnyat zárni és ismét nyírni kell. A nyíláskorlátozó elem lekapcsolásának újból és újból jelentkező szükségszerűsége és ezen folyamat nehéz és bonyolult mivolta miatt megállapítható, hogy ez a biztonsági megoldás valójában csupán vészhelyzetek esetén előnyös.

Ezzel szemben a találmány viszont a nyíláskorlátozó elem működésen kívül helyezését a mindennapi használat során és a felhasználó számára kívánt időtartamra biztosítja. A felhasználó számára lehetővé válik, hogy a nyíláskorlátozó elemet igény szerint ismét „aktív” első üzemi állapotba kapcsolja, ahol is a nyíláskor2

HU 223 252 Bl látozó elem ezen kapcsolási folyamatig az ablak vagy ajtó működtetésétől függetlenül „passzív” második üzemi állapotában marad.

Ez például előnyös lehet, ha a szárny teljes mértékű nyílómozgására gyakran van szükség, és csak időnként kell korlátozott elfordított-nyitott helyzetet beállítani például olyan ablakoknál, amelyeken keresztül gyakran át kell nyújtani tárgyakat, és amelyeket viszont résnyire nyitott szellőztetési helyzetbe is kívánnak juttatni, vagy pedig olyan ajtóknál, amelyek átjáróként szolgálnak, és amelyeket viszont járulékosan résnyire nyitott szellőztetési helyzetbe is kívánnak juttatni anélkül, hogy emiatt teljes forgó-bukó vasalatot kelljen alkalmazni.

A találmány esetén különösen kívánatos, hogy legalább a találmány szerinti vasalatrész a nyíláskorlátozó elemmel, például az ismertetett karral, teljes mértékben lefedve egy falcban legyen elrendezhető. Ebben az esetben ugyanis az ablak vagy az ajtó külső megjelenési képét a találmány szerinti vasalatrész járulékos funkciója nem rontja. A találmány szerinti vasalatrész használat során előnyösen teljes mértékben ignorálható, amikor nincs szükség rá, és a funkciót ismerő felhasználóknál az ajtó- vagy ablakszámy helyes működtetését tekintve nem vet föl kérdéseket és bizonytalanságokat. Másfelől a vasalatelem - amikor ezt ténylegesen át kívánjuk kapcsolni - részben nyitott számyhelyzetben minden további nélkül a falcban is hozzáférhető, úgyhogy a kezelhetőség szempontjából nem tapasztalható hátrányos hatás.

Előnyös, ha a nyíláskorlátozó elem karként van kiképezve, amely vagy a kereten vagy a szárnyon csuklósán van elrendezve, és a mindenkor másik résszel, tehát a szárnnyal, illetve a kerettel, a karnak egy csatolóelemén keresztül kapcsolatba hozható vagy róla lekapcsolható. Ennek érdekében a szárnyon, illetve a kereten a kar csatolóeleméhez komplementer csatolórész van elrendezve, ami viszont hagyományos szerkezeti elem, különösen vasalatrész lehet.

Ebben az esetben előnyös, ha a nyíláskorlátozó karnak a felhasználó általi kapcsolhatósága egy első helyzetből egy második helyzetbe - és fordítva - való elfordítás révén van biztosítva, ahol a két helyzet a két üzemi állapot mindenkor egyikéhez van hozzárendelve. Ennek érdekében a kar csatolóeleme az első üzemi állapothoz hozzárendelt első helyzetben olyan tartományban helyezkedik el, amelyben a nyíláskorlátozó hatásnak megfelelően a szárny, illetve keret csatolórészével kapcsolódásba kerülhet, ahol a második helyzet úgy van megválasztva, hogy a kar csatolóeleme ekkor a kapcsolódási tartományon kívül helyezkedik el. Legegyszerűbb esetben a kar olyan forgómozgásáról (lengőmozgás) van szó, amelynek során a kar a szárnyhoz, illetve kerethez való rögzítésére szolgáló csukló körül 180°-kal elfordul. Ebben az esetben a csuklós rögzítés mindkét oldalán a kar számára elegendő helyet kell biztosítani.

A szárny, illetve keret csatolórésze például olyan csap lehet, amely számára a kar csatolóelemeként a karon kapcsolódási bemélyedés van kiképezve. A kapcsolódási bemélyedés a karnak a kereten, illetve szárnyon való ágyazás tengelyével ellentétes végén van elrendezve. Ennek köszönhetően a karnak a szárny síkjához és a keret síkjához képesti elfordítása a forgó-nyíló mozgásra nem hat zavaróan.

Mivel a nyíláskorlátozó elem által meghatározott korlátozott nyitott helyzet gyakran szellőztetési helyzetként szolgál, a találmánynak egy előnyös kiviteli alakja esetén egy reteszelőeszköz segítségével ezen helyzetnek a zárómozgás elleni bizonyos rögzítését éljük el. A reteszelőeszköz hatása miatt meghatározott minimális erő szükséges ahhoz, hogy a szárnyat ismét zárjuk. Amennyiben ezt a minimális erőt megfelelően választjuk meg, a szárny a felhasználó által minden további nélkül ismét zárhatóvá válik, viszont saját tömege és/vagy levegőmozgások hatására, gyerekek által vagy más, nem kívánt hatások révén nem csukódhat.

A reteszelőeszköz előnyösen rugóból, például a csaphoz való kapcsolódási bemélyedésben elhelyezkedő rugóból áll.

Amennyiben az ablak vagy keret csatolórészét csap képezi, úgy a karon továbbá kapcsolódási nyílás lehet kiképezve, amely a legelőnyösebben a kerethez, illetve szárnyhoz való csuklós rögzítés tengelyének környezetében helyezkedik el. Amikor ebben az esetben a csap például hajtókarszerkezet által hajtott csapként van kiképezve, úgy a vasalatnak zárt helyzetében ezen kapcsolódási nyílásba kapcsolódhat, ami által a nyíláskorlátozó elem a zárt helyzet további biztosításáról gondoskodik. Ebben az esetben arra kell ügyelni, hogy a kar a csuklós rögzítés tengelye felől nézve a csapnak a kapcsolódási nyílásba való kapcsolódásán túlnyúlik, és a kar ezen kinyúló disztális végének a számysíkhoz és a keretsíkhoz képesti elbillenését a nyílómozgás során a takarókeret vagy a számykeret által meggátoljuk, úgyhogy a kar csuklós ágyazásának blokkolása nélkül is jelentkezik a reteszelőhatás.

Hátrametszett keresztmetszeti alak révén a csap komplementer keresztmetszeti alakja esetén a reteszelés tovább javítható a szárny- és keretsíkokban való mozgások ellen is.

Amennyiben a karnak a kereten, illetve szárnyon való ágyazását elfordulás ellen kissé fékezzük (gátoljuk), úgy ezáltal a kar kapcsolási helyzetének nem kívánt változása biztosítható; például a szárny elbillenésével, ha a kar a szárnyon van elrendezve, vagy a szárny mozgása során a teljes szárny- és kerettartományban fellépő lökések, valamint a keret mentén történő nem kívánt súrlódások révén lehetővé válhat egy ilyen nem kívánt átállítás, különösen ha a kar a pillanatnyi kapcsolási helyzetben felfelé mutat. Elfordulás ellen ható gátlóeszközök például rugótárcsák vagy rugalmasan deformálható műanyag perselyek az ágyazatban, általában tehát rugalmas rögzítőeszközök.

A vasalatelem szerelése a találmány szerint azzal könnyítheti) meg, hogy szerelési segédeszközt alkalmazunk, amely egy másik vasalatrészhez képest fix viszonylagos helyzetviszonyt határoz meg. Ehhez például olyan vasalatrész alkalmazható, amely vasalatműködtető elem számára csatlakozással van ellátva, például ablak- vagy ajtófogantyú számára egy csatolóelem vagy egy, ezen vasalatrészhez keretoldalilag hozzárendelt vasalatrész. Rendszerint a számykeretben éppen ezen

HU 223 252 Bl vasalatrész számára a szereléshez különleges intézkedéseket foganatosítunk, például bemélyedések vannak kiképezve, illetve a hozzárendelt keretoldali vasalatrész számára egyébként is az ehhez való beállítás szükséges. Ezáltal ezek a vasalatrészek az összes további vasalatrész szerelése számára bizonyos értelemben viszonyítási pontokat képeznek. A szerelési segédeszköznek köszönhetően ekkor a találmány szerinti vasalatrész számára már nincs szükség bonyolult mérésekre és a szerelési helyzet bejelölésére, hanem ez a szerelési segédeszköz segítségével a vonatkoztatási pontként szolgáló másik vasalatrész alkalmas tartományához illeszthető, hozzászorítható vagy hasonlóképpen rendezhető el.

A szerelési segédeszköz ebben az esetben levehetően lehet kiképezve, ennek az az előnye, hogy különböző alkalmazási esetekhez különböző szerelési segédeszközök alkalmazhatók, úgyhogy egy és ugyanazon találmány szerinti vasalatrésszel a szerelés során különböző viszonylagos helyzetek állíthatók be. Ezenkívül a levehető szerelési segédeszköz kialakítása során figyelembe lehet venni úgy, hogy jobbos és balos alkalmazáshoz is alkalmazható legyen úgy, hogy például az alkalmazás során a szerelési segédeszköz egyszerű átszerelésével jobb-bal cserét biztosíthatunk. Ez azonban csak erre vonatkozó aszimmetrikus szerelési segédeszközökre érvényes, például horogra, amely a találmány esetén a szerelési segédeszköznek egy előnyös kiviteli alakját képezi. Ezzel kapcsolatban egyebekben a kiviteli példára utalunk.

Ahogy a bevezetőben már említettük, a találmány olyan vasalatra is vonatkozik, amely a vasalatrész mellett más vasalatrészeket is magában foglal. Ugyanis a teljes vasalat működési tulajdonságait a találmány javítja. Ez ennek megfelelően olyan ablakra és ajtóra is érvényes, amelyre ilyen jellegű vasalat van szerelve, mivel az ablak vagy az ajtó javított használati tulajdonságokat mutat.

Ahogy szintén már említettük, a szárnyon, illetve kereten lévő csatolórész ebben az esetben előnyösen hajtókarszerkezet által hajtott csapként van kiképezve. Ennek megfelelően a találmány szerinti vasalat a csappal ellátott hajtókarszerkezetet is magában foglalja. Itt például forgó-bukó nyílászáróhoz való vasalat hagyományos hajtókarszerkezetéről lehet szó. A csap ebben az esetben egy egyébként is meglévő hagyományos zárócsap lehet, ahol csupán a zárócsaphoz való záró kapcsolóelemmel ellátott szerelőlemez helyett a találmány szerinti vasalatrészt alkalmazzuk. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a találmány szerinti nyíláskorlátozó kar zárócsap számára reteszelési kapcsolódási nyílással lehet ellátva. Ahogy már említettük, a reteszelési kapcsolódási nyílás hátrametszett keresztmetszeti alakkal rendelkezhet, egy ehhez alkalmazható csap legalább egy megfelelő irányban gomba alakú keresztmetszettel rendelkezhet.

A találmánynak egy különleges aspektusa abban van, hogy a találmány szerinti vasalat a fentiekben ismertetett nyíláskorlátozó vasalatrész mellett legalább egy további második nyíláskorlátozó vasalatrésszel rendelkezik. Amennyiben a második nyíláskorlátozó vasalatrész nagyobb nyílású elfordított-nyitott helyzetet tesz lehetővé, mint az első, úgy a találmány szerinti vasalatrész az aktív első és a passzív második üzemi állapot közötti kapcsolhatóság révén a maximálisan lehetséges elfordítási nyílásszög változásához vezet. Például bukóablak vagy bukóajtó nyílásszöge szellőztetési helyzetet biztosítóan kisebbre vagy nagyobbra választható, attól függően, hogy - nyáron, meleg időben - nagyobb vagy - télen, hideg időben - kisebb mértékű levegőátáramlást kívánunk biztosítani. A találmány szerinti vasalat ebben az esetben tehát két választható elfordítottnyitott helyzettel rendelkezik.

Ebben az esetben természetesen a második vasalatrész is a találmány szerinti vasalatrésznek megfelelően lehet kiképezve, úgyhogy a nyíláskorlátozó funkció teljes mértékben kikapcsolható azáltal, hogy mindkét vasalatrészt a második üzemi állapotba kapcsoljuk. Természetesen lehetőség van arra is, hogy nyíláskorlátozó funkciójú harmadik vasalatrészt is alkalmazzunk, úgyhogy ebben az esetben három elfordított-nyitott helyzetet állíthatunk be.

A találmány esetén azonban különösen előnyös, ha a találmány szerinti vasalatrészt nyíláskorlátozó vasalatrészként szolgáló kitámasztóollóval ellátott, egyebekben hagyományos vasalathoz hozzátársítjuk, úgyhogy a találmány szerinti vasalatrész révén a kitámasztóolló funkciójához képest csökkentett elfordított-nyitott helyzetet biztosíthatunk, ahol igény szerint a kitámasztóolló elfordított-nyitott helyzete is megválasztható. Ez különösen bukóablakok és ajtók bukófúnkcióját érinti.

A találmányt az alábbiakban kiviteli példa kapcsán is ismertetjük, amely az ábrákon részleteiben van bemutatva. Az itt ismertetett egyes jellemzők a találmány szempontjából más kombinációkban is lényegesek lehetnek. A találmány kinyilvánításának - különösen a fenti általános ismertetésénél, valamint az alábbiakban is - olyan eljárási aspektusai vannak, amelyekre az engedélyezési eljárás során történő hivatkozásnak a lehetőségét fenntartjuk.

A rajzon az

1. ábrán egy találmány szerinti ablak elfordítottnyitott helyzetben, a

2. ábrán az ablak buktatott-nyitott helyzetben, a

3a., 3b., 3c. ábrán egy találmány szerinti vasalat része a nyíláskorlátozó vasalatrésszel három beépítési helyzetben, a

4. ábrán a 3. ábra bal oldali ábrázolásának megfelelő ábrázolás, ahol viszont járulékosan egy nyíláskorlátozó kar, valamint egy zárócsap kapcsolási helyzetei is láthatók, az

5. ábrán a 7. ábrán bejelölt V-V vonal mentén vett metszet, a

6. ábrán a 7. ábrán bejelölt VI-VI vonal mentén vett metszet, a

7. ábrán a 3. és 4. ábrán bemutatott nyíláskorlátozó kar felnagyítva, a

8. ábrán a 7. ábrának megfelelő ábrázolás, viszont a szárny nyitott helyzetében, ahol a szárny hajtókar-vasalat szerkezete is látható, és a

9. ábrán a 8. ábrának megfelelő ábrázolás látható

90°-kal elfordított nézetben.

HU 223 252 ΒΙ

A kiviteli példaként részletesebben ábrázolt, forgóbukó vasalattal ellátott ablak vonatkozásában a jelen bejelentés bejelentőjének egy korábbi, DE 199 11 893.0 számú bejelentésére hivatkozunk, amelynek tartalmát ezen bejelentésbe bevontnak tekintjük.

Az 1. ábrán álló 2 kerettel és ehhez képest elfordítható 3 szárnnyal ellátott 1 ablak látható. A 3 szárny függőleges 5 tengely körül elforgatható, amely 5 tengelyt az álló 2 keret jobb oldali tartományában lévő 4 csuklóvasalatok képezik.

A 2. ábra egy alternatív elfordítási lehetőséget mutat. Ebben az esetben a 3 szárny az álló 2 kerethez képest az álló 2 keret alsó részében elhelyezkedő, vízszintes 6 tengely körül buktatható. Emellett az 1. ábra szerinti elfordulási-nyitási lehetőséget is fenntartottuk. Ennél az ablaknál tehát egy forgó-bukó ablakról van szó. Ennek érdekében az ablak vasalata nyíláskorlátozó elemként hagyományos kitámasztó- 7 ollóval rendelkezik.

Az 1. ábrán a bukófunkcióval kapcsolatos vasalatrészeket elhagytuk. Az 1. ábra jobb oldali részében látható nyíl vasalatműködtető elemet képező 16 ablakfogantyú forgómozgását jelöli, amelynek segítségével a 3 szárnynak a 2 kereten való felfekvése esetén a vasalat zárt helyzete, az 1. ábrán bemutatott elfordított-nyitott helyzet és a 2. ábrán bemutatott buktatott-nyitott helyzet közötti átkapcsolás valósítható meg. Ennek érdekében a vasalat 8 hajtókarszerkezetekkel van ellátva, amelyek hosszirányban tolhatóan vannak ágyazva, és amelyek 9 csapokat mozgatnak, és a jelölt forgómozgás révén a 16 ablakfogantyú hagyományos, szárnyélbe süllyesztett 15 rúdzáron keresztül vannak meghajtva. A 9 csapokhoz 10 kapcsolódási elemek vannak hozzárendelve, amelyek a 3 szárny zárt helyzetét rögzítik.

Az 1. és 2. ábrán továbbá 26 vasalatrész és egy találmány szerinti, nyíláskorlátozó Y vasalatrész látható. Ezek a 3. ábrán részleteikben is be vannak mutatva. A 26 vasalatrész a 16 ablakfogantyút és a számyélbe süllyesztett 15 rúdzárat tartalmazó számyoldali vasalatrészhez társított keretoldali ellendarabot képezi. A találmány szerinti nyíláskorlátozó Y vasalatrész a 26 vasalatrész fölött van elrendezve, éspedig oly módon, hogy egy számyoldali gombafejű Z csappal együtt tudjon működni, amely szintén a 8 hajtókarszerkezeten keresztül van meghajtva.

A 3. ábra szerint a 26 vasalatrész a 3 szárny számára 35 tehermentesítő elemmel ellátott sínként van kiképezve. A sínként kiképzett 26 vasalatrész részleteit - különösen egy itt be nem mutatott, hibás kezelést megakadályozó szerkezet -, valamint a 35 tehermentesítő elem részleteit tekintve a már hivatkozott DE 199 11 893.0 számú bejelentésre utalunk. A 3-8. ábrákon szereplőket úgy kell tekinteni, hogy a 3 szárny a bal oldalra nyílik. A 3-8. ábrák szerint az 1. és 2. ábra szerinti ábrázolásban jobb oldalról a bal oldali keretszárra nézünk. A nyiláskorlátozó Y vasalatrész a 3. ábra szerint a sínként kiképzett 26 vasalatrész fölött rendezendő el. Ebben az esetben alapvetően három lehetőség adódik. A 3b. ábrán szereplő változat esetén az Y vasalatrész a sínként kiképzett 26 vasalatrésszel való fizikai kapcsolat nélkül a kereten van elrendezve, ahol az Y vasalatrészt alkalmas módon úgy kell irányítani, hogy a záró- Z csap helyzete felé mutasson. Ehhez alternatív módon a találmány esetén az Y vasalatrészen szerelési segédeszközként levehető V horog lehet elrendezve, amely a sínként kiképzett 26 vasalatrésznek egy megfelelő O befogadóelemébe helyezhető be. Ezáltal az Y vasalatrész és a 26 vasalatrész közötti viszonylagos helyzet pontosan meg van adva.

A V horog T szerelési alaplemezen dugaszoló kapcsolat révén van elrendezve, amihez a T szerelési alaplemezre merőlegesen elhelyezkedő borda van kiképezve. A V horog így tehát más oldalról is a T szerelési alaplemezre tűzhető, úgyhogy az Y vasalatrész mind a jobb oldalra, mind a bal oldalra nyíló 1 ablakokhoz alkalmazható.

Amennyiben a sínként kiképzett 26 vasalatrész és az Y vasalatrész között nagyobb távolságokat kívánunk megvalósítani úgy, ahogy a 3c. ábrán látható, W közbenső elemeket is alkalmazhatunk. Ezen W közbenső elemek szintén a sínként kiképzett 26 vasalatrészre rögzíthetők, és ezek a maguk részéről a V horog számára befogadóeszközt képeznek. Viszonylagos helyzetnek a szerelési segédeszköz, éspedig a V horog és a W közbenső elem, segítségével előre történő pontos megadása a találmány szerinti Y vasalatrész elrendezését leegyszerűsíti, mivel ezt nem kell külön kimérni és megjelölni. A 26 vasalatrésznek a számyélbe süllyesztett 15 rúdzár vasalatrészével való együttműködése miatt ezt egyébként is hozzá képest irányítva kell szerelni, ami például a 35 tehermentesítő elem segítségével könnyen megvalósítható. Ekkor adott esetben W közbenső elemmel együttműködve a V horog révén az Y vasalatrész a számyélbe süllyesztett 15 rúdzárhoz képesti beállítása biztosított. Mivel a záró- Z csap a 8 hajtókarszerkezeten keresztül szintén a számyélbe süllyesztett 15 rúdzárhoz van beállítva, ezáltal az Y vasalatrész és a záróZ csap közötti fúnkcióhelyes helyzetviszonyról is gondoskodtunk.

Az 5., 6. és 7. ábrán látható a találmány szerinti Y vasalatrész felépítése részleteiben. Az Y vasalatrész T szerelési alaplemezzel van ellátva, amelyen S tengelyen keresztül nyíláskorlátozó Q kar van elfordíthatóan ágyazva. A bemutatott kiviteli példa esetén a Q kar az S tengelytől kiindulva lefelé mutat, amikor az aktív első üzemi állapotnak megfelelő helyzetben van. Az egyebekben a 3. ábra bal oldali részének megfelelő 4. ábra a felső részben járulékosan a Q kar második passzív helyzetének jelölését is tartalmazza, amelyben a Q kar az S tengelytől felfelé mutat.

A Q kar disztális végén a záró- Z csap számára csatolóelemet képező kapcsolódási P bemélyedéssel van ellátva. A kapcsolódási P bemélyedés az 5. ábrán metszetben látható. Felismerhető, hogy a kapcsolódási P bemélyedés tartományában M rugó van elrendezve, amely a kapcsolódási P bemélyedés keresztmetszetét korlátozza, amely így hátrametszéssel van ellátva. A végtartományban az M rugó által szabaddá tett keresztmetszet még kissé tovább szűkül, ami által L végszakasz van definiálva. A kapcsolódási P bemélyedés lényegében azzal van kiképezve, hogy az M rugó a Q karból a végen kiemelkedő anyagrész és két, egymás

HU 223 252 Bl felé mutató forgósarok által be van fogva. Ez az 5. és 7. ábrán látható.

A nyíláskorlátozó Q kar az S tengellyel szomszédosán egy további kapcsolódási bemélyedéssel, éspedig reteszelő kapcsolódási O bemélyedéssel van ellátva. Ez a 6. ábrán keresztmetszetben látható, ahol szintén hátrametszéssel ellátott keresztmetszet van megvalósítva. Az O és P bemélyedések között a Q kar egy oldalt nyitott N szakasszal rendelkezik.

A T szerelési alaplemezt megfelelő furatok segítségével a 2 kerethez hozzácsavaijuk. A nyíláskorlátozó Q kar a T szerelési alaplemezhez műanyag persely segítségével forgásban kissé gátoltan-csuklósan van csatlakoztatva. Ezáltal nehézségi erő, rázások és más zavarok hatása ellenére a 4. ábrán ábrázolt helyzeteket tartja fenn. Az S tengely forgásának gátlása helyett reteszelőszerkezet, bepattintásos szerkezet vagy más rögzítőszerkezet alkalmazható, amely a nyíláskorlátozó Q kart a mindenkori első vagy második helyzetben tartja.

A 4. ábrán a nyíláskorlátozó Q karhoz képest jobb oldalra eltoltan a záró- Z csap három A, B, D helyzete látható. A jobb oldalra eltolt ábrázolás a rajz könnyebb olvashatóságát szolgálja. Az A, B és D helyzetek ténylegesen a 4. ábra szerint nézetben a Q kar tartományában helyezkednek el. Felismerhető, hogy a záró- Z csap az egyik zárt A helyzetben a reteszelő- O bemélyedésbe kapcsolódik. Egy elfordított-nyitott B helyzetben a záró- Z csap az oldalt nyitott N tartományban helyezkedik el. Buktatott-nyitott D helyzetben pedig a kapcsolódási P bemélyedésbe kapcsolódik.

A 8. és 9. ábra a nyíláskorlátozó Q kar és a záró- Z csap együttműködését szemlélteti. A 9. ábrán 90°-kal elfordított nézetben felismerhető, hogy a záró- Z csap az elfordított-nyitott B helyzetben az oldalt nyitott N tartományban helyezkedik el, úgyhogy az ablak az 1. ábrának megfelelően az 5 tengely körüli elfordítással nyitható. Attól függetlenül, hogy a nyíláskorlátozó kar első vagy második üzemi állapotban van, nem valósul meg nyíláskorlátozó hatás.

Amennyiben a záró- Z csap buktatott-nyitott N helyzetben van, úgy a kapcsolódási P bemélyedésbe kapcsolódik, éspedig az M rugó tartományában. Amennyiben ekkor a 3 szárnyat a 2. ábrának megfelelően a 6 tengely körül elfordítva buktatjuk, úgy ennek megfelelően a nyíláskorlátozó Q kart a 8. ábra szerint a 3 szárny és a 2 keret síkjához képest kitérítjük. Ennek érdekében a záró- Z csap buktatott-nyitott D helyzete a kapcsolódási P bemélyedés alsó L végénél kissé feljebb van elrendezve. Ezért a Z csap a bukó-nyíló mozgás során még a kapcsolódási P bemélyedés L végének tartományába csúszhat. Odaérve a Z csap felütközik, úgyhogy a nyíláskorlátozó Q kar a 3 szárnyat az S tengely és a Z csapnak a kapcsolódási bemélyedés L végébe való kapcsolódása révén képzett tengely közötti kapcsolat révén további bukó-nyíló mozgás ellen rögzíti.

Ebben az esetben a kapcsolódási P bemélyedés L vége az M rugó általi alakmeghatározás révén nyugvó helyzetet biztosít, úgyhogy a 3 szárny csak bizonyos minimális erő kifejtésével billenthető vissza. Ennek érdekében a Z csapnak az M rugónak a kapcsolódási P bemélyedés L vége fölötti keresztmetszet-csökkenésén át kell haladnia, és ennek során az M rugót kissé szét kell hajlítania.

Amikor a záró- Z csap a zárt A helyzetben van, a reteszelési 0 bemélyedésbe kapcsolódik. Ez a kapcsolódás - a 9 csapok és a megfelelő 10 kapcsolódási elemek (1. és 2. ábra) által biztosított elreteszelés mellett - járulékos rögzítésre szolgál. A nyíláskorlátozó Q kar a záró- Z csap ezen helyzetében ugyanis a 3 szárny és a 2 keret síkjához képest nem fordítható el, mivel a korlátozó Q kar ekkor a szárnyfalé falain felütközik.

A Z csap mind zárt A helyzetben, mind buktatottnyitott D helyzetben gomba alakjának köszönhetően az O, illetve P bemélyedésből való oldalirányú kicsúszás ellen biztosítva van. Ennek érdekében az O és P bemélyedések, ahogy már említettük, keresztmetszetben hátrametszettek.

Amikor a nyíláskorlátozó Q kar a 4. ábrán jelölt második helyzetben van, azaz az S tengelytől felfelé mutat, úgy második passzív üzemi állapotban van. Ekkor a záró- Z csap a nyíláskorlátozó Q karral a záró- Z csap helyzetétől függetlenül nem működik együtt. Ez a passzív második üzemi állapot addig tart, míg egy felhasználó a nyíláskorlátozó Q kart manuálisan a második helyzetből az első helyzetbe nem kapcsolja, azaz 180°kal lefelé billenti. Az ebből adódó első helyzetben a nyíláskorlátozó Q kar aktív első üzemi állapotban van, hogy a bemutatott módon a záró- Z csappal együttműködjön. Ez az üzemi állapot is addig marad fenn, míg egy felhasználó a kart ismételten 180°-kal felfelé a második helyzetbe nem billenti. A nyíláskorlátozó Q kar, általánosabban nyíláskorlátozó elem, tehát üzemi állapotai közötti kapcsolást biztosító működtetőelemet képez, ahol az üzemi állapotok mindenkor tartósan vannak bekapcsolva, azaz önműködően vagy az 1 ablak vasalatán kifejtett más hatások révén nem szüntethetők meg.

A 2. ábrán bemutatott buktatott-nyitott helyzetet a berajzolt nyíláskorlátozó 7 olló határozza meg. A nyíláskorlátozó Y vasalatrész által meghatározott buktatott-nyitott helyzet kisebb réssel jellemezhető, mint a 2. ábrán látható. A buktatott-nyitott helyzet nyílásmértéke előre meghatározható az Y vasalatrész záró- Z csap D helyzetének az S tengelytől való távolsága révén. A nyíláskorlátozó 7 ollóval együtt bemutatott elrendezésnél a nyíláskorlátozó Y vasalatrésznek az első és a második üzemi állapot közötti kapcsolásával a bukónyílás nyílásszögét megváltoztatjuk, éspedig az Y vasalatrész és a nyíláskorlátozó kitámasztó- 7 olló által meghatározott szögön belül.

A kitámasztó- 7 olló helyett természetesen más nyíláskorlátozó vasalatrész, például egy további, találmány szerinti Y vasalatrész alkalmazható, ahol az említett geometriai méretek változtatásával más szög is definiálható. Azonban lehetőség van arra is, hogy a találmány szerinti Y vasalatrészt elforduló-nyíló mozgáshoz alkalmazzuk, amilyet az 1. ábra szemléltet. Ennek érdekében az Y vasalatrészt úgy kellene kiképezni, hogy a nyíláskorlátozó hatás a záró- Z csap vagy egy másik csap elfordított-nyitott B helyzetében érvényesüljön. Például a nyíláskorlátozó Q kar úgy lehetne szerel6

HU 223 252 Bl ve, hogy első aktív helyzetében az S tengelytől felfelé mutasson, ahol a reteszelési O bemélyedést el lehetne hagyni. Ebben az esetben a záró- Z csap B helyzetben a kapcsolódási P bemélyedéssel kapcsolatban lenne és D helyzetben az oldalt nyitott N tartományban helyezkedne el. Ebben az esetben rendszerint a második passzív üzemi állapotban a 3 szárny elforduló-nyíló mozgását nem korlátozzuk, tehát további nyíláskorlátozó vasalatrész alkalmazásától eltekintünk.

A találmány egyébként tisztán forgó- (oldalt nyíló) vagy bukóablakoknál is alkalmazható, ahol ekkor az oldalt nyitott N tartomány megmaradna, hogy a záró- Z csapnak egy zárt helyzet és egy nyitott helyzet közötti közbenső helyzetében a záró- Z csapot a nyíláskorlátozó Q karral való kapcsolódásból kimozdíthassuk, úgyhogy a Q kar átkapcsolhatóvá váljon.

A nyíláskorlátozó vasalatrész a bukó- vagy elforduló-nyíló mozgásokhoz való konkrét alkalmazástól függetlenül mindenkor résnyire történő nyitás állapotának meghatározására szolgál, amelyben szellőztetési célokból korlátozott levegőcsere valósulhat meg, a szárny viszont nincs teljes mértékben nyitva. Ebben az esetben bizonyos betörés elleni biztonságot is nyújtunk. Egy másik nyíláskorlátozó elemmel, például a kitámasztó7 ollóval kombinálva másik nyíláskorlátozó elemmel, például a kitámasztó- 7 ollóval kombinálva különböző résnyire nyitott helyzetek például a külső időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodásra szolgálhatnak, azaz hideg időben, télen az Y vasalatrész segítségével kismértékben nyitott résnyire nyitott helyzetet választhatunk ki, míg melegebb időben, nyáron nagyobb mértékben nyitott résnyire nyitott helyzetet biztosítunk a kitámasztó- 7 olló segítségével.

Claims (15)

1. Vasalat ablakhoz vagy ajtóhoz, amely ablak (1) vagy ajtó kerethez (2) képest tengely körül elfordítható szárnnyal és vasalatrésszel (Y) van ellátva, amely ajtóvagy ablakfalcban rejtve rendezhető el, és nyíláskorlátozó elemmel (Q) van ellátva, amely a kerettel (2) vagy a szárnnyal (3) való tartós összeköttetésére és a szárnynak (3) vagy a keretnek (2) - a szárny (3) és a keret (2) közötti felfekvési helyzetből való elforduló-nyíló mozgás során egy előre meghatározott elfordított-nyitott helyzetnél - egy további nyílómozgással szemben történő rögzítésére alkalmasan van kiképezve, és amelynél a nyíláskorlátozó vasalatrész (Y) a kerettel (2) vagy a szárnnyal (3) csuklósán összekapcsolt karral (Q) van ellátva, amely a szárnynak (3) vagy a keretnek (2) egy csatolórészével (Z) kapcsolatba hozható, vagy ezen kapcsolatból kimozdítható csatolóelemmel (P) van ellátva, ahol a szárny vagy keret csatolórésze hajtókarszerkezet (8) által hajtott csapként (Z) van kiképezve, azzal jellemezve, hogy a nyíláskorlátozó vasalatrész (Y) két üzemi állapotba kapcsolható elem, ahol a nyíláskorlátozó vasalatrész (Y) első üzemi állapotban a fenti módon nyíláskorlátozóan hat, második üzemi állapotban pedig nyíláskorlátozóan nem hat, és a nyíláskorlátozó vasalatrész (Y) - a felhasználó általi beavatkozás nélkül - a mindenkor elfoglalt üzemi állapotban marad.

2. Az 1. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a kar (Q) - a felhasználó által - első helyzetből második helyzetbe való elfordítással az első üzemi állapotból a második üzemi állapotba kapcsolható, és fordítva, ahol a csatolóelem (P) az első helyzetben a szárny vagy keret csatolórészének (Z) egy kapcsolódási tartományában, a második helyzetben pedig ezen kapcsolódási tartományon kívül helyezkedik el.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a kar (Q) csatolóeleme (P) csap (Z) számára kapcsolódási bemélyedéssel van ellátva, amely a karnak (Q) az ágyazás tengelyével (S) ellentétes végén van elrendezve.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a szárnynak (Q) az elfordítottnyitott helyzetben a zárómozgás ellen történő reteszelő tartására szolgáló reteszelőeszközzel (M) van ellátva.

5. Az 1-4. igénypontok legalább egyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a kar (Q) csatolóeleme (P) reteszelőeszközként rugóval (M) van ellátva.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a kar (Q) ágyazásának tengelyével (S) szomszédos, a csap (Z) reteszelőkapcsolódását biztosító reteszelési-kapcsolódási nyílással (O) van ellátva.

7. A 6. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a reteszelési-kapcsolódási nyílás (O) hátrametszett keresztmetszeti alakkal rendelkezik.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy az ágyazáshoz gátlóeszköz van társítva.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a vasalatrész (Y) és egy további vasalatrész (26) közötti rögzített viszonylagos helyzetnek a szerelés során történő beállítására szolgáló szerelési segédeszközzel (V) van ellátva.

10. A 9. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a szerelési segédeszköz (V) levehető eszközként van kiképezve.

11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a szerelési segédeszköz horoggal (V) van ellátva.

12. Az 1. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a csap (Z) gomba alakú keresztmetszetű csapként van kiképezve.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy második nyíláskorlátozó vasalatrésszel (7) van ellátva, ahol a második nyíláskorlátozó vasalatrész (7) az elforduló-nyíló mozgásnak az első vasalatrészhez (Y) képest nagyobb nyílású elfordított-nyitott helyzetben való korlátozására alkalmasan van kiképezve.

14. A 13. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a második vasalatrész kitámasztóolló (7).

15. Ablak vagy ajtó, amely az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti vasalattal van ellátva.