HU223170B1

HU223170B1 - Állítható mágneses kapcsolószerkezet

Info

Publication number: HU223170B1
Application number: HU0001450A
Authority: HU
Inventors: Karl J. Lamb
Original assignee: Magna Force, Inc.
Priority date: 1997-02-20
Filing date: 1998-02-20
Publication date: 2004-03-29
Also published as: RU2197774C2; CA2280684A1; IL151507A; JP2001512659A; HK1026525A1; PL189821B1; CZ9902963A3; ATE243385T1; BR9808649B1; NZ337242A; DK0962044T3; EP1361648A2; IL151507A0; CN1140042C; EP0962044B1; IL131468A0; DE69815663T2; JP2008072896A; DE69815663D1; NO994004L

Abstract

A találmány mágneses kapcsolószerkezet, főleg tengelykapcsolókhoz,amelynek közös forgási középvonalú, első és második tengelyei (20,21), axiális távközzel elrendezett mágneseket (46) magában foglalórotorpárt (24, 25) tartal- mazó rotoregysége (23), valamint axiálistávközzel elhelyezkedő vezetőrotorpárt (26, 27) tartalmazó másikrotoregysége (22) van. A vezetőrotorok (26, 27) nemvasfémanyagú,villamosan vezető gyűrűvel (28, 29) vannak ellátva, amely a mágnesek(46) egyikétől légréssel (48, 48') van elrendezve. Lényege, hogy azegyik rotoregységnek (22 vagy 23) a két rotorja (26, 27, illetve 24,25) közötti távköz fix méretű, és ez a rotoregység (22 vagy 23) azelső tengelyen (20) együttforgathatóan, viszont a másik rotoregységnek(23 vagy 22) a rotorjai (24, 25, illetve 26, 27) a másik tengelyen(21) axiálisan eltolhatóan és azzal együttforgathatóan vannakelrendezve. Továbbá, toló-húzó mechanizmusa van, amely a másikrotoregység (23 vagy 22) egyik rotorját kiválasztott első axiálisirányba és előre meghatározott távközre elmozdítani képes, a másodikrotoregység (23 vagy 22) másik rotorját viszont a kiválasztotttávközre, de az elsővel ellentétes irányba elmozdítani, és ezzel alégréseket (48, 48') azonos mértékben szabályozni képes kialakítású. ŕ

Description

Előnyösen a toló-húzó mechanizmusnak lengőegysége van, amely központosán elbillenthetően az ötödik rotoron van elrendezve, a szemben fekvő végei pedig eltolhatóan kapcsolódnak a második rotoregység rotoqaival.

A találmány szerinti megoldásnál tehát a mágneses rotorok egymással úgy varnak kényszerkapcsolatban, hogy azok automatikusan változtathassák az egymáshoz képesti viszonylagos helyzetüket, például a távműködtető vezérléstől függően, ezáltal a légrés szabályozása révén változó nyomatékot adjon le az állandó fordulatszámú motor a változó terhelőnyomaték függvényében. Ehhez meglepő módon lényegesen csökkentett állandó sebességet kell alkalmazni a találmány szerinti megoldás alkalmazásakor.

A két mágneses rotor fentebb részletezett rugóterhelése helyett a jelen találmány szerint a mágneses rotorok helyzetét állandó szabályozómechanizmus révén szabályozzuk, amely kapcsolatban van a mágneses rotorok működését szabályozó mechanizmussal, és ezáltal szelektíven tudja a mágneses rotorok axiális helyzetét változtatni, következésképpen növelni vagy szűkíteni a légrést.

Egy adott terhelőnyomatéknál a légrés állítása változik a mágneses rotoregység és a vezető rotoregység rotorjai közötti szliptől függően, és mindez befolyásolja a terhelési sebességét. Egy adott terhelőnyomatékhoz a légrések úgy állíthatók be, hogy ezzel a motorfordulatszám alatti előre beállított fordulatkülönbségnél fellépő forgatónyomatékot nyerjünk. Feltételezve, hogy a villanymotor leadott nyomatéka a motor meghatározott fordulatszámánál megfelel az adott terheléshez, azt tapasztaltuk, hogy mivel a motor kimenőteljesítménye automatikusan igazodik a terhelési energiaigényhez, ezáltal jelentős energiamegtakarítást érhetünk el. Továbbá, a jelen találmány szerinti megoldásnál a kísérleti tapasztalataink szerint a mágneses rotorok és a vezetőrotorok közötti sebességkülönbség (szlip) nem okozhat túlmelegedési.

A találmány szerinti állítószerkezet lehet például olyan kialakítású, amelynél a mágneses rotorok egyike axiális irányban állítható, például reverzibilis szervomotor segítségével, a másik mágneses rotor pedig ennek megfelelően kényszerűen axiálisan elmozdul olyan mértékben, amely elmozdulás megfelel a mágneses rotorok közötti mozgatást szabályozó mechanizmusnak. Az ilyen mechanizmusnak lehet központi forgóeleme, amely a kimenőtengelyen van elrendezve, valamint rendelkezhet olyan lengőkaros egységekkel, amelyek a központi forgóelemen elbillenthetően vannak elrendezve, és a mágneses rotorokhoz képest eltolhatok a lengőkarok végei úgy, hogy a mágneses rotorok egymással ellentétes irányban, de egyenlően mozduljanak el, ha a mágneses rotorok egyikét axiálisan elmozdítjuk.

Célszerű az olyan kivitel, amelynél a mágneses rotorok csapokon eltolhatóan vannak ágyazva, ezek a csapok központi forgóelemből axiálisan kinyúlnak, mégpedig a kimenőtengellyel párhuzamos irányban. Adott esetben a mágneses rotorok ugyancsak eltolhatóan, de akár közvetlenül a kimenőtengelyen is elrendezhetők.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti állítható mágneses kapcsolószerkezet első példakénti kiviteli alakjának hosszmetszete, amelyen a kapcsoló maximális légréssel látható (a metszet az 5. ábrán 1-1 vonal mentén vett metszetnek felel meg);

a 2. ábrán az 1. ábra szerinti megoldás perspektivikus képe látható, de itt a vezetőrotorokat elhagytuk;

a 3. ábra a 2. ábra szerinti megoldás nézete; a 4. ábra a 3. ábrához hasonló nézet, de itt a légrésállító mechanizmus hátrahúzott helyzetben van, így a mágneses rotorok széles légrést biztosító helyzetben vannak; az 5. ábra a 4. ábrán 4-4 vonal mentén vett metszet;

a 6. ábra az 1. ábra jobb oldali nézete, a mágnesek eltávolítva;

a 7. ábrán a bütykös mechanizmus és a hozzá tartozó villa perspektivikus képe látható;

a 8. ábra a találmány szerinti megoldás másik példakénti kiviteli alakjának hosszmetszete;

a 9. ábrán a 8. ábra részlete látható perspektivikus képben.

Amint az 1-7. ábrákon látható, a találmány szerinti mágneses kapcsolószerkezet tengelykapcsolóként van kialakítva, amelynél bemenő- 20 tengely és kimenő21 tengely egymással koaxálisan vannak elrendezve. A jelen esetben a bemenő- (első) 20 tengelyen vezető rotoregység, a kimenő- (második) 21 tengelyen pedig mágneses 23 rotoregység van elrendezve. A 23 rotoregység mágneses 24 és 25 rotorokból áll. A vezető 22 rotoregységnek a jelen esetben két, egymástól axiális távközzel elrendezett, villamosán vezető- 26 és 27 rotoqa van. Ezek a szemben fekvő oldalaikon egyegy, 28 és 29 vezetőgyűrűvel vannak ellátva, amelyek nemvasfémből vannak gyártva, amely azonban igen jó villamos vezetőképességű, így például készülhetnek rézből. A 28 és 29 vezetőgyűrűk csavarozással vannak rögzítve 32 és 33 támasztógyűrűkön, amelyek célszerűen lágyacélból készülnek.

A vezető 22 rotoregységnek forgóelemként 34 forgótárcsája is van, amelyet 35 csavarok rögzítenek 36 agyon, és ezt a 28 vezetőgyűrűtől axiális távköz választja el, amely 37 szellőztetőrést képez. A 32 és 33 támasztógyűrűk egymással, valamint a 34 forgótárcsával axiális távközzel vannak összekapcsolva, mégpedig 38 és 38’ csavarokkal. A 38 és 38’ csavarok menetesen kapcsolódnak 39 és 39’ távtartó hüvelyekkel, amelyek a mágneses 24 és 25 rotorok forgáspályáin kívül vannak elrendezve. A vezető- 27 rotort a kimenő- 21 tengelytől 40 gyűrűtér választja el. A 36 agy a 21 tengelyhez van rögzítve, külön nem ábrázolt, ismert ékes vagy reteszes kapcsolattal.

A mágneses 24 és 25 rotorok mindegyikének nemvasfémanyagú 42 szerelőtárcsája van, amelyet vastartalmú 43 támasztótárcsa tart, ez célszerűen például lágyacélból készülhet. A 42 szerelőtárcsák készülhetnek alumíniumból vagy megfelelő más, nem mágnesez3

HU 223 170 Bl hető anyagból. Ezek mindegyike kör kerülete mentén azonos távközzel elrendezett, például négyszög alakú 44 kivágásokkal van ellátva, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy befogadják a 43 támasztótárcsán ülő állandó (permanens) 46 mágneseket. A szomszédos állandó mágnesek fordított polaritással vannak elrendezve. A 46 mágnesek a vezető 22 rotoregység 28 és 29 vezetőgyűrűitől 48 és 48’ légrésekkel vannak elrendezve.

Célszerűen a 34 forgótárcsa 47 szellőztetőnyílásokkal van ellátva, amelyek segítik a légcirkulációt a 37 szellőztetőrésen és a 48 légrésen keresztül, ezáltal jól hűthető a 29 vezetőgyűrű. A 28 vezetőgyűrűhöz a hűtőlevegő szabadon beléphet a 48 légrésen keresztül a 40 gyűrűtérből.

A vezető- 26 és 27 rotorok is adott esetben elláthatók 49 szellőztetőgyűrűvel (9. ábra), amely csavarosán szerelhető fel. A 9. ábra szerinti kivitelnél a 49 szellőztetőgyűrűnek 49a lapelemei vannak, amelyek jelentősen megnövelik a légáramlást a 28 és 29 vezetőgyűrűk körzetében, ezáltal hatásos hűtést végeznek. Megjegyezzük, hogy adott esetben a 28 vezetőgyűrű hűtése tovább javítható azáltal, ha a 37 szellőztetőrést és/vagy a szellőztetőnyílást, vagy a 49a lapelemek felületét megnöveljük, de ezek nem feltétlenül szükségesek minden kivitelnél. Olyan kivitel is lehetséges, amelynél a 32 támasztógyűrű a 34 forgótárcsára vagy a 28 vezetőgyűrűre van közvetlenül felszerelve. Ilyen esetben a 34 forgótárcsa vasanyagú támasztóelemként szolgálhat a 28 vezetőgyűrű számára.

A találmány szerint a mágneses 24 és 25 rotorok úgy vannak elrendezve, hogy azok együtt forogjanak a 21 tengellyel, de egymáshoz képest axiális irányban elmozdíthatok legyenek a 48 és 48’ légrések állításához. Ehhez a mágneses 24 és 25 rotorok célszerűen 50 csapágyperselyekben eltolhatóan vannak elrendezve 51 vezetőcsapok szemben fekvő végrészein. Az 51 vezetőcsapok ötödik 52 rotorból axiális irányban kinyúlóan vannak elrendezve, amely ugyancsak a 21 tengelyen van rögzítve, mégpedig a 28 és 29 vezetőgyűrűk között, középen. Olyan kivitel is lehetséges, amelynél a mágneses 24 és 25 rotorok közvetlenül a 21 tengelyen vannak eltolhatóan ágyazva, ilyen esetben értelemszerűen az 51 vezetőcsapokra nincs szükség.

A mágneses 24 és 25 rotorok együttes axiális elmozdítására a 21 tengely középvonala mentén speciális toló-húzó mechanizmust alkalmaztunk, ezzel ellentétes irányokban végezhetünk eltolást, hogy ezáltal változtassuk a 48 és 48’ légrések méretét. Ez a toló-húzó mechanizmus magában foglalhat első toló-húzó egységet, amely a 40 gyűrűtéren keresztülhalad, és a mágneses 25 rotor axiális menesztésére alkalmas, valamint második toló-húzó egységet, amely a mágneses 24 és 25 rotorok közé nyúlik, és a 24 rotort képes mozgatni az első egység által mozgatott 25 rotor elmozdulásától függően. A jelen példakénti kiviteli alaknál ez a második egység lényegében magában foglalja az ötödik 52 rotort és az ezzel összekapcsolt 51 vezetőcsapokat.

Az ötödik 52 rotor oldalnézetben tekintve lényegében négyzetes idomként van kialakítva, amelynek 52a homlokoldalai vannak, ezek mindegyike központi füllel van ellátva, amely radiálisán kinyúlik az 52a homlokfelületből. Az 53 fülek menetes radiális furatokkal vannak ellátva, ezek a 21 kimenőtengely felé irányulnak, és a külső végük vállas 54 csavarokkal kapcsolódnak, amelyeken 55 csapágyak vannak elrendezve. Az 55 csapágyak 56 lengőegységek központi agyrészeit fogadják be.

Az 56 lengőegységnek két-két lengőkaija egy-egy 57 horonyként kialakított vezérlőpályával van ellátva. Ezek az 57 hornyok 58 görgőket fogadnak be, és azokat kényszerűen megvezetik. Az 58 görgők mindegyike kifelé nyúlik 59 szerelőrúdról, amely 60 blokkhoz van rögzítve, ez viszont az ötödik 52 rotor irányába nyúlik a megfelelő rotor 42 szerelőtárcsájától. A 60 blokkok a 42 szerelőtárcsákhoz 60a csavarokkal szerelhetők.

A mágneses 24 és 25 rotorok maximálisan széthúzott helyzete látható az 1. ábrán, ilyenkor azok maximális axiális távközre helyezkednek el a vezető- 26 és 27 rotoroktól. Ebben a helyzetben a 60 blokkok megfelelő párjai az ötödik 52 rotor 53 füleivel szemben helyezkednek el, így az 56 lengőegységek azonos síkba kerülnek az ötödik 52 rotorral, amint az jól kivehető a 4. és 5. ábrán. Ez a kompakt elrendezés minimális szerkezeti hosszt tesz lehetővé a kapcsolószerkezet számára.

A lengőkar és az 58 görgő fentebb ismertetett elrendezéséből következik, hogy amikor a mágneses 25 rotort eltoljuk a vezető- 27 rotortól, és ezáltal növeljük a 48’ légrés méretét, az 56 lengőegység ennek megfelelően el fog billenni az 54 csavarokon, és így annak végei az ötödik 52 rotor felé fognak elbillenni. Billenő elmozdulás közben az 58 görgők az 57 hornyok mentén, azok belső vége irányába mozdulnak el, és ennek eredményeként a mágneses 24 rotort az ötödik 52 rotor irányába menesztjük. Ezzel pedig nő a 48 légrés mérete, mégpedig pontosan ugyanolyan mértékben, mint amilyen mértékben nőtt a 48’ légrés mérete a mágneses 25 rotor fenti eltolásakor.

Hasonlóképpen, ha a mágneses 25 rotort elmozdítjuk a vezető- 27 rotor irányába, ezáltal csökken a 48’ légrés, ilyenkor az 56 lengőegység elbillen az 54 csavarokon úgy, hogy a végei távolodnak az ötödik 52 rotortól. Ennek következtében a mágneses 25 rotort a másik mágneses 26 rotor felé toljuk el, ezáltal csökken a 48 légrés, mégpedig pontosan a 48’ légrés csökkenésének megfelelő mértékben.

A mágneses 25 rotorok tolásával és húzásával tehát változtatható a 48 és 48’ légrések mérete, erre a célra célszerűen kényszerpályás 61 dobot alkalmazunk. Ennek belső 62 eleme és azt átlapoló külső 63 eleme van. A belső 62 elem 64 ágyazóegység révén van a 21 tengelyen elrendezve, viszont a külső 63 elemnek olyan nyakrésze van, amely a 21 tengelytől hézaggal helyezkedik el, és a 65 nyomócsapágyat tartja. A 65 nyomócsapágynak a külső része a mágneses 25 rotor radiális irányba tekintve belső végében van ágyazva.

A mágneses 25 rotor tárcsájához 66 fedél 67 csavarokkal van rögzítve. Ez a 66 fedél a 65 nyomócsapággyal és tömítéssel van társítva. A belső 62 elemnek 70 vezérlőgörgői vannak, amelyek radiálisán kinyúlnak, és a külső 63 elem vezérlő- 71 hornyaival működnek együtt.

HU 223 170 Bl

A külső 63 elem elfordítását 72 kengyel akadályozza (7. ábra), amelynek 72a karjai csuklósán kapcsolódnak a külső végeiken olyan görgőkkel, amelyek 73 nyílásokba nyúlnak. Ezek a 73 nyílások a 72 kengyelek 72a kaijaiban elrendezett 74 szárakból kinyúló részekben vannak kialakítva. A 72 kengyeleknek 72b szárai is vannak, amelyek viszonylag nagyobb méretű 75 nyílásokkal vannak ellátva, ezek a 76 görgőket fogadják be, amelyek viszont helytálló (fix) 77 szerelőblokk nyúlványain vannak elrendezve.

A belső 62 elemből 78 működtetőkar nyúlik ki, és ez az elfordításakor szabályozza a 48 és 48’ légrést. Ha a belső 62 elemet a 78 működtetőkarral elfordítjuk az egyik irányba, ennek hatására a külső 63 elem is el fog mozdulni, mégpedig a 70 vezérlőgörgőknek a 71 hornyokban való kényszerű elmozdulásának megfelelően. A 75 nyílások a 72 kengyelek 72b száraiban kellően túlméretezettek a 76 görgők átmérőjéhez képest, hogy lehetővé tegyük a külső 63 elem megkívánt elmozdulását a 72 kengyel elbillentésekor.

A külső 63 elemnek ez az elmozdulása a 65 nyomócsapágyon keresztül tolni vagy húzni fogja a mágneses 25 rotort. Amint azt fentebb már ismertettük, ez azt eredményezi, hogy a mágneses 24 rotor azonos mértékben, de ellenkező irányban fog elmozdulni az 57 hornyok és az 59 szerelőrudak együttműködése révén. így tehát a 78 működtetőkar szelektív elmozdulása eredményezi a 48 és 48’ légrések változtatását, és ezáltal változtatható a mágneses kapcsolószerkezet, azaz a jelen esetben a tengelykapcsoló kimeneti fordulatszáma.

A 78 működtetőkar csatlakoztatható, például 78a száron keresztül olyan villamos forgási tájolóegységhez, amely folyamatszabályozóval vezérelhető. Ha hajtott gépként (terhelésként) szivattyút alkalmazunk, amelynél szabályozni kell a szállított folyadék mennyiségét, akkor mérőkészüléket helyezünk a szivattyú kiömlőcsonkjába, amelynek a kimeneti jele vezérli a folyamatszabályozó egységet. A folyamatszabályozó egység jelzi a forgási pozicionálóegység számára a 78 működtetőkar szükséges elfordulási értékét, és ezzel pontosan beállítja a mágneses kapcsolószerkezet kimeneti fordulatszámát.

Célszerűen a 21 tengely tengelycsonkként van kialakítva, amelyhez 86 tengelykapcsolón keresztül csatlakozik a vele koaxiális 21’ tengely, amely a hajtott munkagép, például szivattyú hajtott tengelyeként szerepel (1. ábra). Az itt feltüntetett tengelycsonkszerű 21 tengelynek 21a nyakrésze van, amely az ötödik 52 rotorhoz kapcsolódik körkörös 80 véglapon keresztül, amely lefedi egyrészt a 21 tengely belső homlokfelületét, másrészt az ötödik 52 rotor agyrészét. A 80 véglapot 82 és 83 csavarok rögzítik a 21 tengelyhez és az agyrészhez. A 21 tengelynek a 21a nyakrésze közbenső 21b hengeres szakaszba megy át, ez a 64 ágyazóegységben van csapágyazva, majd körkörös 21c vállrészben folytatódik, amelyen a 64 ágyazóegység belső részének széle támaszkodik. A 21c vállrésznek külső 21d végrésze van, amely a 84 ágyazótömítést és a 86 tengelykapcsoló agyszerű középső résszel rendelkező 86a kapcsolórészét támasztja.

A 86 tengelykapcsolónak külső 86b kapcsolórésze is van, amelynek nyakrésze a hajtott 21’ tengely végét fogadja be. Ékszerű 87 szorítóegység van elrendezve a 86c nyakrészen, aminek az a rendeltetése, hogy rögzítse a 86 tengelykapcsolót a 21’ tengelyen, amihez a 89 csavarokat meg kell húzni. A 86 tengelykapcsoló 86a és 86b kapcsolórészeit 88 csavarok fogják össze. A 86 tengelykapcsolót a találmány szerinti kapcsolószerkezet 21 tengelyéhez 90 végtárcsa rögzíti, mégpedig a 21 tengely végéhez kapcsolódó 91 csavarok, valamint 86a kapcsolórész agyával kapcsolódó 92 csavarok révén. A 87 szorítóegységhez hasonló rögzítésmód ugyancsak alkalmazható arra, hogy a 36 agyat rögzítse 20 tengelyen (külön nem ábrázoltuk).

A fent ismertetett elrendezés, beleértve a tengelycsonkként kialakított 21 tengelyt és a járulékos 86 tengelykapcsolót, lehetővé teszi a találmány szerinti mágneses kapcsolószerkezet könnyű össze- és szétszerelését anélkül, hogy ehhez a hajtott egységet és ennek hajtott 21’ tengelyét, vagy a motoregységet és az ahhoz tartozó 20 tengelyt meg kellene bontani.

A találmány szerinti megoldás megvalósításakor bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy a bemenő20 tengelyről a kimenő- 21 tengelyre az előírt forgatónyomaték átadásához kisebb átmérőjű rotorokat alkalmazzunk, mint amilyenek szükségesek egy-egy, mágneses és vezető rotorpár alkalmazása esetén. A 8. ábrán feltüntetett második példakénti kiviteli alaknál ilyen megoldást szemléltettünk, amelynél a kimenőtengelyen a mágneses rotoregységnél második mágneses rotorpárt, a vezető rotoregységnél pedig második vezető rotorpárt alkalmaztunk. A rotorpárok egyikében a rotorok egyike kapcsolódik a másik rotorpár egyik rotorjával olyan toló-húzó rúd segítségével, amely keresztül van vezetve az ötödik rotoron és a két mágneses rotor között.

Amint a 8. ábrán látható, itt az azonos részleteket azonos, a hasonló részleteket pedig 100-zal vagy 200zal növelt hivatkozási számokkal jelöltük, az első példakénti kiviteli alakhoz képest. A tengelycsonkként kialakított kimenőtengelyt itt 121-gyel, a mágneses rotorokat 124-gyel és 125-tel, illetve 224-gyel és 225-tel, az ötödik rotorokat 152-vel és 252-vel jelöltük. A mágneses 124 és 125 rotoroktól a vezető-126 és 127, valamint 226 és 227 rotorok légréssel vannak elválasztva, valamint további légrések vannak kialakítva a mágneses 224 és 225 rotorok és a vezető- 226 és 227 rotorok között. A vezető- 126 és 227 rotorok közös, lágyacélból készült 232 támasztógyűrűvel rendelkeznek. A vezető126 rotor 128 vezetőgyűrűje támasztóelemként szerepel, és ugyanezt a funkciót látja el a vezető- 227 rotor 229 vezetőgyűrűje is. A 129 és 228 vezetőgyűrűket vasanyagú 134 és 133 támasztógyűrűk támasztják. Ezek 136 agyhoz kapcsolódnak, amely a 20 tengelyen van elrendezve. A vezető- 126 és 227 rotorokat helyzetükben 138 csavarok fogják össze, amelyek 139 és 139’ távtartókon vannak keresztülvezetve.

A 8. ábrán látható, hogy a tengelycsonkként kialakított kimenő- 121 tengelyen van a két ötödik 152 és 252 rotor rögzítve, mégpedig a 129 és 132, valamint a 228 és 229 vezetőgyűrűk közötti részen. Ezek kialakítása lényegében megegyezik az első kiviteli alaknál is5

HU 223 170 Bl mertetett ötödik 52 rotoréval, és mindegyikük négynégy 51 vezetőcsapon van megvezetve, ezáltal támasztják a mágneses 124 és 125, illetve a 224 és 225 rotorok párjait.

Továbbá, az ötödik 152 rotornak a jelen esetben négy 153 füle van, amelyek nyílásán toló-húzó mechanizmust képező 300 rudak vannak keresztülvezetve az 51 vezetőcsapok között, középen. A toló-húzó 300 rudak szabadon keresztülhaladnak a mágneses 124 rotorban kialakított 153,153’ nyílásokon is. A 300 rudak belső vége menetesen kapcsolódik a mágneses 225 rotorhoz, a külső végük viszont keresztülhalad a mágneses 125 rotoron, és 301 rögzítőgyűrűk párjaival vannak helyzetükben rögzítve a 125 rotorban.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy a mágneses 125 rotor elmozdulásakor vele együtt fog elmozdulni a mágneses 225 rotor is a húzó-toló 300 rudak közvetítésével. Ez az elmozdulás ellentétes irányban, de együttesen történik a mágneses 124 és a 224 rotoroknál, mégpedig az 56 lengőegységek hatására, amelyeket fentebb részletesebben ismertettünk. Nem feltétlenül szükséges, de adott esetben mágneses 124 és 224 rotorok egymással is összekapcsolhatók járulékos toló-húzó rudak segítségével (a mágneses 125 és 225 rotorok összekapcsolása helyett).

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Állítható mágneses kapcsolószerkezet, főleg tengelykapcsoló, amelynek közös forgási középvonalú, első és második tengelyei vannak; továbbá két, axiális távközzel elrendezett mágneses rotort tartalmazó első rotoregysége van, a mágneses rotorok mindegyike állandó mágneseket foglal magában; két, axiális távközzel elhelyezkedő vezetőrotort tartalmazó második rotoregysége van, mindkét vezetőrotor nemvasfémanyagú, villamosán vezető gyűrűvel van ellátva, amely a mágnesek egyikétől légréssel van elrendezve, azzal jellemezve, hogy az egyik rotoregységnek (22 vagy 23) a két rotorja (26, 27; 126, 127,226,227, illetve 24,25; 124,125,224,225) közötti távköz fix méretű, és ez a rotoregység (22 vagy 23) az első tengelyen (20) azzal együttforgathatóan van elrendezve, viszont a másik rotoregységnek (23 vagy 22) a rotorjai (24, 25; 124, 125, 224, 225, illetve 26, 27; 126, 127, 226, 227) a másik tengelyen (21) axiálisan eltolhatóan és azzal együttforgathatóan vannak elrendezve, továbbá toló-húzó mechanizmusa (56, 61) van, amely a másik rotoregység (23 vagy 22) egyik rotorját kiválasztott első axiális irányba és előre meghatározott távközre elmozdítani képes, a második rotoregység másik rotorját viszont a kiválasztott távközre, de az elsővel ellentétes irányba elmozdítani, és ezzel a légréseket (48, 48’) azonos mértékben szabályozni képes kialakítású.
2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy ötödik rotorja (52; 152) is van, amely a második tengelyhez (21) a második rotoregység (23) rotorjai (24,25; 124,125, 224, 225) közötti helyen van rögzítve, és amelynél a toló-húzó mechanizmusnak (56, 61) olyan szerkezeti egysége van, amely az ötödik rotoron (52) van elrendezve.
3. A 2. igénypont szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a toló-húzó mechanizmusnak lengőegysége (56) van, amely központosán elbillenthetően az ötödik rotoron (52) van elrendezve, a szemben fekvő végei pedig eltolhatóan kapcsolódnak a második rotoregység (23) rotorjaival (24,25).
4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a második rotoregység (23) rotorjai (24, 25) az ötödik rotoron (52) csúsztathatóan vannak elrendezve.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy az első rotoregységben (22) lévő mindkét rotor vezetőrotorként (26, 27) van kialakítva, ezek mindegyike villamosán vezető vezetőgyűrűvel (28, 29) van ellátva, amely támasztógyűrűvel (32, 33) van kapcsolatban, továbbá a másik rotoregység (23) rotorjai mágneses rotorként (24, 25) vannak kialakítva, amelyeknél a rotoregység permanens mágnesei (46) egymáshoz képest ellenkező polaritással és a vezetőrotorok (26, 27) között helyezkednek el, továbbá a mágnesek (46) csoportja szerelőtárcsával (42) van társítva, és mágnesösszefogó csavarral (83) van felszerelve.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a toló-húzó mechanizmusnak első toló-húzó egysége, előnyösen dobja (61) van, amely a második rotoregység (23) egyik rotorját (24) előre meghatározott távközre és előre meghatározott első irányba axiálisan és szelektíven elmozdítani képes kialakítású, továbbá második toló-húzó egysége, előnyösen lengőegysége (56) van, amely a második rotoregység (23) rotorjai (24,25) között helyezkedik el, és a második rotoregység (23) első rotorjának (24) - a dobja (61) révén történő elmozdulása reakciójaként - a másik rotort (25) a kiválasztott távközre, de az első iránnyal ellentétesen, axiális irányba elmozdítani képes kivitelű.
7. A 6. igénypont szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a második toló-húzó egység ötödik rotort (52) foglal magában, amely a második rotoregység (23) rotorjai (24, 25) között van a tengelyen (21) elrendezve, valamint lengőegységei (56) vannak, ezek központosán és az ötödik rotoron (52) billenthetően vannak elrendezve, és a szemben fekvő végeiken eltolhatóan a második rotoregység (23) rotorjaival (24, 25) szomszédosán, a második rotoregység (23) első rotorjának (24) axiális elmozdulása révén a második rotoregység másik rotorjának (25) azonos mértékű, de ellentétes irányú axiális elmozdítása értelmében vannak elrendezve.
8. A 7. igénypont szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy minden lengőegység (56) az ötödik rotoron (52) billenthetően van elrendezve, amely billentés tengelye a második tengely (21) középvonalára radiális helyzetű, továbbá minden lengőegység (56) a második rotoregység (23) rotorjaival (24, 25) olyan helyeken kapcsolódik, amelyek a második tengely (21) középvonalától azonos távközre helyezkednek el.
9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti kapcsolószerkezet, azzaljellemezve, hogy minden lengőegység (56) a végei6

HU 223 170 Bl nél hosszirányú hornyokkal (57) van ellátva, továbbá a második rotoregységben (23) lévő rotorok (24,25) egységekkel, előnyösen görgőkkel (58) vannak ellátva, amelyek ezekben a hornyokban (57) vannak megvezetve.
10. A 7-9. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy az egységek, főleg görgők (58) hátrahúzott helyzetükben az ötödik rotorral (52) egyazon síkban helyezkednek el, ebben az állapotban a légrések (48, 48’) maximális méretűek, a kitolt helyzetükben viszont a légrések (48,48’) kisebbek.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy az első tengelyen (20) elrendezett rotorok (26, 27) egyike a másik tengelytől (21) gyűrűtér (40) révén radiális távközzel van elrendezve, valamint a toló-húzó mechanizmus, előnyösen dob (61) a gyűrűtéren (40) keresztül a fennmaradó rotorok egyikéhez nyúlóan van elrendezve.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a toló-húzó mechanizmus, főleg dob (61) szabályozóegységgel (78) van működtető kapcsolatban.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a toló-húzó mechanizmusnak, főleg vezérlőhomyos dobnak (61) első toló-húzó egysége, főleg külső eleme (63) van, ez kizárólag axiálisan elmozdítható elrendezésű, továbbá másik toló-húzó egysége, főleg belső eleme (62) is van, amely az axiális elmozdulást olyan értelemben akadályozó kapcsolatban van az első egységgel, főleg külső elemmel (63), hogy az axiálisan csak a másik egység, előnyösen belső elem (62) elfordulásakor mozdítható el, továbbá a második tengely (21) a toló-húzó mechanizmustól, főleg dobtól (61) függetlenül szabadon elfordítható elrendezésű.
14. A 13. igénypont szerinti kapcsolószerkezet, azzaljellemezve, hogy az első és második egységek, főleg elemek (62, 63) közötti kapcsolat az egységek egyikében kialakított vezérlőhomyot (71) és vezérlőgörgőt (70) foglal magában, amely a vezérlőhoronyban (71) eltolható elrendezésű.
15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti kapcsolószerkezet, azzal jellemezve, hogy a második egységnek, előnyösen külső elemnek (63) kinyúló működtetőkarja (78) van, ez működtetőegységgel van kapcsolatban a működtetőkar (78) szelektív íves elmozdításához, ezáltal a külső elem (63) szelektíven elfordítható a belső elemhez (62) axiális elmozdításának következtében, a légrés (48,48’) méretének beállítása értelmében.