HU223107B1 - Rövid építésű emelőszelep - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rövid építésű emelőszelep, amelynek háza (1)egymással párhuzamosan kialakított, csővezetékek és/vagy felfekvőelemek tömítőfelületére tömítően felfekvő homlokoldalakkal (8, 9)rendelkezik, és a ház (1) háznyakában (2) egy csővezeték tengelyéremerőlegesen álló szeleporsó (3) van elrendezve, amelyhez egyszelepülékkel (6) együttműködő záróelem (5) csatlakozik, a ház (1)homlokoldalai (8, 9) egy záróelemet (5) és annak emelési szakaszátkörülvevő házszakasznak részben vagy egészben részét képezik, és aszelepülék (6) a szeleporsóhoz (3) képest ferdén van elrendezve, és aszelepülék (6) összekötő ferde felületként a ház homlokoldalai (8, 9)közötti szakaszon helyezkedik el, és a homlokoldalak (8, 9) közöttitávköz (A) csupán a szelepülékkel határos falvastagságok méreténekmegfelelő értékkel nagyobb, mint a záróelemnek (5) acsővezetéktengelyre (10) vetített hossza, ahol az emelőszelepnek a ház(1) homlokoldalai (8, 9) közötti beépítési hossza (A), a házfalvastagsága, a szelepülékhossz, valamint a szelepülék és a házközötti átmenetek méretének megválasztása révén az emelőszelepmindenkori névleges mérettartományán belül van kialakítva, ahol azemelőszelep beszorítható szelepként van kiképezve, vagy aszerelvényeket csatlakoztató elemek a ház (1) szelepüléket (6)befogadó tartományába esnek. ŕ

Description

A találmány tárgya rövid építésű emelőszelep, amelynek háza (1) egymással párhuzamosan kialakított, csővezetékek és/vagy felfekvő elemek tömítőfelületére tömítően felfekvő homlokoldalakkal (8, 9) rendelkezik, és a ház (1) háznyakában (2) egy csővezeték tengelyére merőlegesen álló szeleporsó (3) van elrendezve, amelyhez egy szelepülékkel (6) együttműködő záróelem (5) csatlakozik, a ház (1) homlokoldalai (8, 9) egy záróelemet (5) és annak emelési szakaszát körülvevő házszakasznak részben vagy egészben részét képezik, és a szelepülék (6) a szeleporsóhoz (3) képest ferdén van elrendezve, és a szelepülék (6) összekötő ferde felületként a ház homlokoldalai (8, 9) közötti szakaszon helyezkedik el, és a homlokoldalak (8, 9) közötti távköz (A) csupán a szelepülékkel határos falvastagságok méretének megfelelő értékkel nagyobb, mint a záróelemnek (5) a csővezetéktengelyre (10) vetített hossza, ahol az emelőszelepnek a ház (1) homlokoldalai (8, 9) közötti beépítési hossza (A), a ház falvastagsága, a szelepülékhossz, valamint a szelepülék és a ház közötti átmenetek méretének megválasztása révén az emelőszelep mindenkori névleges mérettartományán belül van kialakítva, ahol az emelőszelep beszorítható szelepként van kiképezve, vagy a szerelvényeket csatlakoztató elemek a ház (1) szelepüléket (6) befogadó tartományába esnek.

HU 223 107 B1

A leírás terjedelme 24 oldal (ezen belül 14 lap ábra)

HU 223 107 Bl

A találmány tárgya rövid építésű emelőszelep, amelynek háza egymással párhuzamosan kialakított, csővezetékek és/vagy felfekvő elemek tömítőfelületére tömítően felfekvő homlokoldalakkal rendelkezik, és a ház háznyakában egy csővezeték tengelyére merőlegesen álló szeleporsó van elrendezve, amelyhez egy szelepülékkel együttműködő záróelem csatlakozik, a ház homlokoldalai egy záróelemet és annak emelési szakaszát körülvevő házszakasznak részben vagy egészben részét képezik, és a szelepülék a szeleporsóhoz képest ferdén van elrendezve, és a szelepülék összekötő ferde felületként a ház homlokoldalai közötti szakaszon helyezkedik el, és a homlokoldalak közötti távköz csupán a szelepünkkel határos falvastagságok méretének megfelelő értékkel nagyobb, mint a záróelemnek a csővezetéktengelyre vetített hossza.

Emelőszelepeket nagyobb berendezéseknél csaknem kizárólag karimás házzal készült kivitelben alkalmaznak. A karimás házaknál a házak csatlakozási oldalai karimákkal vannak ellátva, amelyek egy tömítőfelülettel rendelkeznek, és megfelelő, a csatlakoztatandó csővezetékelemen lévő ellenkarimával kerülnek összekapcsolásra. A karimák között a tömítési felületek szakaszán tömítőelemek vannak elrendezve, ahol a karimákon áthaladó csavarelemekre ható szorítóerő biztosítja a csatlakoztatást. Annak érdekében, hogy a csavarelemekhez való hozzáférés biztosítható legyen, a karimák az emelőszelepházon szabadon állóan vannak elrendezve. Az ilyen karimákkal ellátott emelőszelep lényeges előnye abban áll, hogy az emelőszelep szükség esetén könnyen kicserélhető. A csavarok megoldásával az emelőszelep a csatlakozó csővezeték karimái közül egyszerűen kiemelhető, és hasonló módon a karimák közé ismét beszerelhető és tömíthető.

Annak érdekében, hogy a berendezést építő részére a különböző alkalmazási esetekre a mindenkor megfelelő armatúra álljon rendelkezésre, különböző konstrukciójú házak léteznek. A karmantyús szelepeknél a karmantyúk a csővezetékvégekbe vannak becsavarva vagy beforrasztva. Más konstrukciójú szelepeknél a csatlakozások hegesztett végekként vannak kiképezve annak érdekében, hogy a hozzájuk tartozó csővezetékvégek nedvességzáróan legyenek lehegesztve. Az ilyen szelepek beépítésénél és kiszerelésénél a ráfordítás jelentősen nagyobb. Ezek a különböző konstrukciók a különböző szériák következtében mind az előállítótól, mind a felhasználótól nagy logisztikai ráfordítást igényelnek.

A GB-A1 359 755 irat egy emelőszelep-konstrukciót ismertet, amellyel kisebb anyag és csökkentett munkaráfordítás, valamint egyszerűbb szerkezet érhető el, miáltal a költségek csökkenthetők. Erre a célra egy olyan szelep van kialakítva, amelynek cső alakú házában egy hengeres átáramlási nyílás van kiképezve. Ez az átáramlási nyílás egy cserélhető hengeres betét befogadására szolgál, amely egy vállon a cső alakú házban felfekszik. A betét egy áramlást vezető úttal, valamint egy szelepülékkel van kiképezve egy lezárandó folyadék részére, ahol a szelepüléknek pozicionálóelemekre van szüksége, a házon belül a helyzete pontos beállítására és ebben a helyzetben való tartására. Megfelelő módon az armatúra külső henger alakú házában egy burok van elrendezve, amelyben egy kicserélhető betét van rögzítve, amely a szeleporsó működtetőelemét befogadja. Ez a megoldás alkalmas mindazon armatúraházakhoz, amelyek karimák közé kerülnek beszerelésre, valamint a karimákkal ellátott házak részére. Szemben a szokásos armatúrákkal ez a konstrukció lényegesen drágább, minthogy a bonyolultan előállítható ház, valamint a járulékos betét a munkaráfordítást - szemben az öntött armatúraházakkal - jelentősen megnöveli. Ezenkívül a betétek forgácsoló megmunkálása következtében jelentős anyagveszteségek keletkeznek, és a betétek alkalmazása következtében további tömítendő csatlakozási helyek keletkeznek, amelyeknél bizonyos körülmények között korróziós problémák is felmerülhetnek. Mindezeken túlmenően ez a szelep egy viszonylag hosszú beépítési hosszal rendelkezik. A beépítéshez hosszú csavaros csapokra van szükség. Ezek jelentős kezelési nehézségeket okoznak a szerelés során, minthogy az armatúra ki- és beépítéséhez sok helyre van szükség, ami a különböző beépítési helyzetekben gyakran nem áll rendelkezésre.

A fennálló szabványok az emelőszelepek hosszát meghatározzák. Elméletileg egy emelőszelep egy házból áll, amely egy mozgathatóan elrendezett záróelemet tartalmaz, és egy osztófalban hozzá tartozó szelepülékkel rendelkezik. Ennek a háznak mindkét oldalán átmenetekkel karimák vannak elrendezve. Egy csővezetéken át az emelőszelephez egyenes vonalban áramló közeg az első karimán való áthaladást követően az átmenőszakaszban eltérítésre kerül, hogy egy szelepülék és a hozzá tartozó záróelem mentén elhaladva a ház egy szemben lévő átmenőszakasza által irányítva ismét tengelyirányban kerüljön a továbbvezető csővezetékhez. Egy ilyen hullám alakú út egy emelőszelepen keresztül, amely függőlegesen elrendezett szeleporsóval rendelkezik, szükségszerűen megnyújtja a szelepház beépítési hosszát, és áramlási veszteségeket okoz, miáltal az emelőszelepek általában magas ζ áramlási tényezővel rendelkeznek. Ennek nagyságrendje gyakorta mintegy 4.

Annak érdekében, hogy kedvező áramlási tényezővel rendelkező emelőszelepek kerüljenek alkalmazásra, különböző konstrukciójú emelőszelepeket fejlesztettek ki. Egyik ezek közül az úgynevezett ferde ülékű szelep, amelyeknél a csatlakozókarimák között egy lehetőleg egyenes vonalú áramlási út van adva, amelybe egy ahhoz képest ferdén elrendezett záróelem merül be. Az ilyen konstrukció hátránya abban áll, hogy az armatúraorsó ferdén fut. A beépítési helyzettől függően egy ilyen emelőszelep kezelése kedvezőtlen lehet, rosszabbul szigetelhető, és jelentős beépítési hosszal rendelkezik.

Egy csekély áramlási veszteséggel rendelkező emelőszelepet, amely egy kedvező 1,2 ζ értékkel és rövid beépítési hosszal rendelkezik, a KSB-fejlesztés BOACompact típust képvisel, ahol szemben a hagyományos emelőszeleppel a csővezetékre merőlegesen elrendezett szeleporsó a beépítési hossz megrövidítését tette lehetővé. A kereskedelemben található karimás kiviteli alakok esetében a különböző névleges nyomásfokozatokhoz különböző konstrukciók szükségesek. Ez jelentős

HU 223 107 Bl logisztikai ráfordítást igényel, mind az előállításnál, mind a raktározásnál és a szerelésnél.

A DE-A-20 48 580 szabadalmi irat korrozív hatású vegyi anyagoknak ellenálló szelepet szemléltet két különböző beépítési hosszal. Az emelőszelepet szabványosított félkész anyag alkalmazásával különleges fémekből összetett technológiával állítják elő annak érdekében, hogy a magas költségeket a különleges szerkezeti anyagok vonatkozásában csökkentsék. Ennek megfelelően az 1. ábra egy tiszta hegesztett konstrukciót, az

5. ábra pedig egy rövid építésű emelőszelepet szemléltet, ahol egy fémből vagy műanyagból álló ház van egy olcsó anyagból előállítva. Ez a külső ház egy korrózióálló belső házzal van ellátva. Méreteit illetően a belső ház zárórészeivel, valamint az azokkal együttműködő funkciós elemekkel megfelel az 1. ábrán szemléltetett ház megfelelő részének. Ily módon két különböző alak esetében a különleges fémekből álló részek előállítási költségei az azonos részek nagy száma következtében csökkenthető.

Egy kerek, masszív szelepéknek, amely a házban egy ferdén elrendezett szelepülékhez szorítható, bármely, tetszés szerint elhasználódott állapotában tömítő zárást kell biztosítania egy, a szelepülék peremét képező elliptikus nyíláson. Ennek előfeltétele a masszív szelepék elfordítható elrendezése a lökettartományon belül, annak érdekében, hogy a szelepék felülési felülete mindig más részeken feküdjön fel.

A DE-A-20 48 580 szabadalmi irat 5. ábráján szemléltetett rövid építésű szelep csupán négy furattal rendelkező perem csatlakoztatásával alkalmazható. Nagyobb peremeknél, illetve nagyobb nyomású csővezetékeknél való alkalmazásnál, amelyek négy csavarlyuknál többel rendelkező peremet igényelnek, a bemutatott beszorítható építésű szelep már nem alkalmazható, mert a peremcsavarokat, amelyeknek segítségével a szelep két perem között tartható, a házban lévő, az átfolyási irányra merőleges, a kerek szelepéket befogadó nyílás következtében, a szeleporsó szakaszán, a házon nem lehet átvezetni. így az az 5. ábra szerinti emelőszelep első látásra rövidnek tűnő beépítési hossza közel 60%-kal nagyobb, mint a megfelelő szelep névleges mérete.

A találmány feladata az előzőekben említett ráfordítások csökkentése, és egy sokoldalúan alkalmazható emelőszelep létrehozása, amely csekély áramlási veszteséggel rendelkezik.

A feladat találmány szerinti megoldása rövid építésű emelőszelep, amelynek háza egymással párhuzamosan kialakított, csővezetékek és/vagy felfekvő elemek tömítőfelületére tömítően felfekvő homlokoldalakkal rendelkezik, és a ház háznyakában egy csővezeték tengelyére merőlegesen álló szeleporsó van elrendezve, amelyhez egy szelepünkkel együttműködő záróelem csatlakozik, a ház homlokoldalai egy záróelemet és annak emelési szakaszát körülvevő házszakasznak részben vagy egészben részét képezik, és a szelepülék a szeleporsóhoz képest ferdén van elrendezve, és a szelepülék összekötő ferde felületként a ház homlokoldalai közötti szakaszon helyezkedik el, és a homlokoldalak közötti távköz csupán a szelepünkkel határos falvastagságok méretének megfelelő értékkel nagyobb, mint a záróelemnek a csővezetéktengelyre vetített hossza, ahol az emelőszelepnek a ház homlokoldalai közötti beépítési hossza, a ház falvastagsága, a szelepülékhossz, valamint a szelepülék és a ház közötti átmenetek méretének megválasztása révén az emelőszelep mindenkori névleges mérettartományán belül van kialakítva, ahol az emelőszelep beszorítható szelepként van kiképezve, vagy a szerelvényeket csatlakoztató elemek a ház szelepünket befogadó tartományába esnek.

Az ilyen konstrukciójú szelep sokféle előnnyel rendelkezik.

Az egész emelőszelep rövidebbé válik, könnyebb lesz, és ezáltal lényegesen kényelmesebb szerelési lehetőségeket biztosít. Az emelőszelep a csatlakoztatandó csővezeték karimái közé igen egyszerű módon beszorítható. Az emelőszelep házán szokásosan elrendezett karimákra egy csővezeték ellenkarimáihoz való csatlakoztatáshoz már nincsen szükség. Ugyancsak nincsen szükség azokra a házrészekre, amelyek kapcsolatot létesítenek a szelepülékszakasszal és a karimákkal. Ezek helyett csak a záróelemet körülvevő házon csupán tömítőfelületek vannak kialakítva.

Ezek tömítések alkalmazásánál a tömítőlécek fogalma alá eső tömítőfelületeknél közvetlenül a záróelemet és a löketszakaszt körülvevő házrészbe vannak integrálva. A ház homlokoldalai egyidejűleg tömítőfelületeket képeznek, az emelőszelephez csatlakoztatandó csővezetékelemek részére. A tömítőfelületek ezáltal közvetlenül a záróelem közelében helyezkednek el, miáltal az emelőszelepek részére első esetben érhető el olyan beépítési hossz, amelynek nagyságrendje a névleges átmérő tartományába esik, vagy megfelel a névleges átmérőnek. Ez a körülmény a csővezetékrendszerre vonatkoztatva jelentős csővezetékhossz- és anyagmegtakarítást eredményez. Szemben a szokásos emelőszelepekkel a DN 25-DN 150 névleges átmérőtartományban a beépítési hossz 135-330 mm-rel rövidül meg. Szemben a már nagyon rövid beépítésű BOA-Compact emelőszelepekkel a beépítési hossz 100-160 mm-rel rövidül meg. Ez a konstrukció rendkívül pozitívan hat ki a költségekre, és ezenkívül további előnye, hogy a csekély összsúly következtében a szerelés lényegesen könnyebbé válik, és a szállítási költségek is csökkennek.

Az emelőszelep hosszát a szelepülék helyzete határozza meg, és az azzal határos házfalvastagságok. A szelepüléknek az átáramlási irányhoz és a szeleporsóhoz képest ferdén való elrendezése következtében mind kúpos, mind sík szelepülék-geometria kialakítása lehetséges. A ferde szelepülék rendelkezhet mind egy síkban, mind egy térgörbe menti elrendezéssel. Egy, a szelepüléken felfekvő záróelem alkalmazása esetén a házfal és a szelepülék között átmenetek vannak egy felfekvő felület részére kialakítva. Ezek a záróelemmel kapcsolatban egy osztófalat képeznek a házon belül. Minden további nélkül lehetséges továbbá egy ilyen osztófalban vagy az átmenetekben egy másfajta, például kúpos vagy kúp alakú szelepüléket elrendezni, amely egy megfelelően kialakított záróelemmel műkö3

HU 223 107 Bl dik együtt. A szelepülék vagy egy, a szelepüléket befogadó falfelület, illetve falfelületrészek a beépítési hossz megrövidítése érdekében egy mintegy átlóirányú csatlakozóelemként helyezkedik el a ház homlokoldalai között. Ez a csatlakozóelem a csővezetéktengelyt metszi, illetve ferdén helyezkedik el az átáramlási irányhoz képest. Lényeges a ház homlokoldalainak egy rövid és közvetlen kapcsolata a szelepünkkel vagy egy, a szelepüléket magában foglaló házrésszel. Ezáltal a ház homlokoldalainak áthelyezése a záróelem irányában lehetségessé válik, ami egy jelentős beépítésihossz-rövidülést eredményez. A záróelemnek a csővezetéktengelyre vetített és a tengelyen mérhető hosszához viszonyítva a ház homlokoldalai közötti azonos irányban mért távköz mindössze 25-50%-kal nagyobb. Összehasonlítva az eddig ismert megoldásokkal ez csak egy kismértékben nagyobb távközt határoz meg, és első ízben tesz lehetővé emelőszelepház homlokoldalai között mérhető olyan beépítési hosszt, amely előnyösen az emelőszelep mindenkori névleges átmérőjének felel meg. Ez lényegében a ház falvastagságától, a szelepülék hosszától és a szelepüléknek a házhoz való átmenet nagyságától függ.

A különben emelőszelepeknél szokásos osztófal itt csaknem a záróelem részére kialakított szelepülékből és a szelepülékhez csatlakozó, a házban kialakított átmenetekből, illetve a körülvevő házfalból áll. Ez a rövid beépítési hossz egy további jelentős előnnyel jár. Épületek felépítésénél egy emelőszelep beépítési hossza jelentős költségtényezőként szerepel. Az épületeknek olyan helyiségekkel kell rendelkezniük, amelyekben központi elosztóállomások vannak, és ahonnan az épületben elhelyezkedő fűtő- és klímaberendezések, valamint vízellátási rendszerek szabályozhatók. Az elosztóállomások helyiségeiben a csővezetékrendszerek elosztóvezetékei általában függőlegesen futnak. Annak érdekében, hogy a függőleges elosztóvezetékekben megfelelő számú, a szokásos beépítéssel rendelkező jó fojtó- és szabályozótulajdonságokkal rendelkező emelőszelepek legyenek beépíthetők, a helyiségeknek nagyobb belmagassággal kell rendelkezniük. Az új és lényegesen rövidebb beépítési hosszal rendelkező emelőszelepek alkalmazásával az elosztóállomások belmagassága jelentősen csökkenthető. Ezáltal csökkennek az építési költségek, és az épület hatásfoka javítható.

Annak érdekében, hogy alacsony ellenállási tényező legyen elérhető, az emelőszelep-ülék keresztmetszete mintegy a csővezeték csatlakozási keresztmetszete nagyságrendjének felel meg, és ezáltal a névleges átmérőnek. A csővezeték-keresztmetszethez képest az ülékkeresztmetszet csökkentésével rövidebb beépítési hossz kialakítása is lehetségessé válna, azonban ez a ζ áramlási tényezőt rontaná.

A találmány egy további kialakításánál a ház gyűrű alakúan van kiképezve. Egy ilyen alak nagyon könnyen előállítható, és minimális anyagszükségletet igényel. A gyűrű alakú ház homlokoldalai egyidejűleg tömítőfelületként is szolgálnak. Elméletileg a ház egy gyűrű alakú szakaszból áll egy ferdén elrendezett szelepünkkel, egy ferdén elrendezett, a szelepüléket magában foglaló osztófelülettel. Ez lehet anyag-, erő- vagy alakzáróan a gyűrű alakú házszakaszban elrendezve. Egy a fölött kialakított szakaszban, szokásosan háznyaknak nevezett szakaszban van a záróelem és a szeleporsó elrendezve.

A találmány egy további kiviteli alakja szerint a ház és a háznyak egy vagy több részből van kiképezve. Az egyrészes kiképzésnél lehetséges a záróelemet a ház tömítőfelületének oldaláról a házba bevezetni. Egy kétvagy többrészes kiképzés más szerelési módot is lehetővé tesz, például a háznyak egy nyílásán keresztül.

A találmány további kiviteli alakjai, amelynél a záróelem löketmozgását határoló fal a záróelemet befogadó tér irányában konkáv alakban van kiképezve, valamint egy, a konkáv falon a záróelemnek felfekvő felülete konvex kiképzésű, lehetővé teszik a záróelem helytakarékos elrendezését a körülvevő házon belül. A falfelületek íveltsége egy további szabad teret hoz létre. Az áramlási keresztmetszet teljes nyitásánál a löketmozgás során a záróelem a szelepüléktől a fölötte lévő térbe kerül. A házfalak íveltsége következtében a záróelem ebben a térben tovább tud felfelé mozogni anélkül, hogy a teret határoló csavarok és a szükséges falvastagság miatt akadályozva lenne.

A találmány egy további kialakításánál az emelőszelep beszorított szelepként van kiképezve. Az emelőszelep így a legegyszerűbb módon és függetlenül a megengedett nyomásfokozattól a csatlakoztatandó csővezeték karimái közé kerül beszorzásra. A karimákon lévő tömítési felületek lapos tömítések alkalmazása mellett a háznak a záróelem közvetlen közelében lévő homlokoldalaival működnek együtt. A karimákat egymással összekötő csavarok a ház két oldalán lévő csővezetékkarimákat a házhoz szorítják, és a házat a karimák között összeszorítva tartják.

Azoknál az alkalmazásoknál, amelyeknél egy ilyen emelőszelep mint végarmatúra kerül felhasználásra, vagyis egy csővezeték lezárásánál a ház monokarimás házként lehet kiképezve. Ez lehetővé teszi a csavarok részére egy ellen-felfekvőfelület képzését, amely az armatúraházat egy csővezetékvéghez szorítja.

A rövid beépítési hossz biztosításának érdekében a ház homlokoldalai közötti szakaszban a házon karimák vagy karimarészek lehetnek elrendezve, ahol annak részei egy, a szelepüléket metsző síkban vannak elrendezve. Egy külsőleg szimmetrikus házfelépítés esetén a szelepülék a házon belül aszimmetrikusan van elrendezve, miáltal az a helyzet állhat elő, hogy a ház egyik oldalán egy karima vagy karimarész közvetlenül a szelepüléksík előtt helyezkedik el, és a ház másik oldalán a karima vagy karimarész egy, a szelepüléket metsző síkban van elrendezve. Annak érdekében, hogy egy ilyen emelőszelep rögzítése végarmatúraként biztosítható legyen, hogy a rögzítőelemek az armatúrán ne nyúljanak túl, a karimák vagy a karimarészek a ház homlokoldalaitól a ház függőleges középsíkja irányában egy csavarfej vagy anya magasságának megfelelő távközzel eltoltan vannak elrendezve.

Az emelőszelep egy csővezetékrendszerbe úgy is beépíthető, hogy a szorítóelemek a házat egy csővezetékkel kapcsolják össze. A ház homlokoldalai ez eset4

HU 223 107 Bl ben ugyancsak közvetlenül egy csővezeték homlokoldalain fekszenek fel, és az alkalmazott szerelési rendszertől függően lehetséges több vagy csuklóelemként kiképzett szorítóelemet alkalmazni. Erre a célra a ház homlokoldalainak szakaszán a ház kerületén hornyok vagy 5 nyúlványok vannak kiképezve, amely a szorítóelemek részére felfekvő felületként szolgálnak. Ilyen csatlakoztatási megoldásokkal gyakran lehet találkozni az élelmiszeripar területén.

A DE-B-23 11 865 irat egy membránszelepként 10 kiképzett emelőszelepet ismertet, amely egy három részből felépített alsó házrészből áll. A három részre való osztás azért szükséges, hogy kis költséggel előállítható fröccsöntött részek legyenek alkalmazhatók, amelyek közel azonos súllyal rendelkeznek. Egy tömítő- 15 bordával ellátott házközéprész térben elhelyezkedő karimafelületekkel rendelkezik, amelyekre ugyancsak térben elrendezett O gyűrű alakú tömítések közbeiktatásával karimavégek vannak felfektetve, és kötőelemek segítségével a ház középrészéhez vannak csatlakoztat- 20 va. Ez az armatúra csak mindhárom rész összekapcsolásával működtethető.

Ezzel szemben a találmány egy olyan kiviteli alakot tesz lehetővé, amelynél a ház homlokoldalai csatlakozási helyekként vannak kiképezve, különböző csatlakozó- 25 adapterek részére csővezetékekhez. Egy további kialakítás szerint a csatlakozóadapterek a csővezeték irányában különböző csatlakozási alakkal vannak kialakítva. Ezek a csatlakozások lehetnek karimás csatlakozások, hegesztési végek, karmantyúk vagy hasonlók. Ezek a 30 megoldások egy emelőszelep alkalmazásánál jelentős egyszerűsítést kínálnak. Ezen túlmenően fennáll a lehetősége egy emelőszelep utólagos beépítésének, egy már meglévő csővezetékrendszerbe vagy egy csővezetékrendszerbe, amely más csatlakozási rendszerekkel ren- 35 delkezik. Az alapkonstrukció egy teljesen működőképes emelőszelepet testesít meg, amely a legegyszerűbb módon a legszélesebb körben alkalmazott karimacsatlakozásokkal rendelkező csővezetékrendszerekbe problémamentesen beépíthető. A szokásosan alkalmazásra ke- 40 rülő karimák lehetővé teszik egy ilyen emelőszelep problémamentes behelyezését. A tömitőfelületeket képező házoldalfalak kiképzése, mint csatlakozóhelyek, az adapterhez való kapcsoláskor azzal a rendkívül jelentős előnnyel jár, hogy egy egyszerű adapter segítségé- 45 vei a szelep egy másik csőcsatlakozási rendszerhez problémamentesen illeszthető, és ott összeépíthető. Az adapterek egyszerű körszimmetrikus építőelemek, és tömegcikként öntéssel, forgácsolással vagy más módon előállíthatók. Szükség esetén rövid időn belül előállítha- 50 tők, úgyhogy az ilyen szerkezeti elemek költséges raktáron tartására nincsen szükség. Az előállító és a kereskedő részére elégséges a működőképes alaparmatúrát raktáron tartani, hogy az szükséges esetben az egyszerű adapter segítségével különböző alkalmazási helyeken 55 beépíthető legyen.

Az alapelemet képező emelőszelep alkalmazására a találmány egy további kiviteli alakot foglal magában, amely szerint egy záróelemet körülvevő házszakasz a ház homlokoldalai között egy vagy több, radiálisán ki- 60 nyúló, nyílásokkal rendelkező, csavarok befogadására szolgáló befogadóelemekkel van ellátva. A nyílásokon át a karimákat összefogó csavarok átfűzhetők, vagy azokon rögzíthetők. Lehetséges az egyes befogadóelemeket kinyúló részekként vagy karimaszemekként kiképezni, ahol minden kinyúló rész egy vagy több nyílással van ellátva. Egy ilyen konstrukció további anyagmegtakarítással jár, és lehetővé teszi egy emelőszelepnek különböző karimaalakokhoz való csatlakoztatását. A nyílások a különböző nemzeti és/vagy nemzetközi karimaszabványoknak, például az ANSI-, DIN-, EN-szabványoknak vagy hasonlóknak felelhetnek meg. Ezáltal az emelőszelep alkalmazása végarmatúraként is lehetségessé válik.

A találmány egy másik kiviteli alakja szerint egy, a szeleporsót magában foglaló házrész a csavarok részére befogadóelemekkel lehet ellátva. Ez esetben szokásos a ház nyakát, illetve az emelőszelep házának azon részét igénybe venni, amelybe a nyitási elmozdulás során egy záróelem nyúlik be. A befogadóelemeken lehetséges zsákfüratokat kialakítani, amelyekbe a csavarok becsavarásra kerülnek. Ezek a kialakítások olyan esetben kerülnek alkalmazásra, amelyeknél a karimafúratok szoros osztása alapján a csavarokat a háznyakba oldalról nem lehet befűzni.

A találmány egy további kialakítási alakjánál a szeleporsót körülvevő házrész befogadókiemelkedésekkel rendelkezik. Ezeknek és az egymással szemben elhelyezkedő befogadóelemeknek a felfekvő felületei, amelyek a csatlakoztatandó csővezeték-karimák karimafelületeivel párhuzamosak, egymáshoz képest nagyobb távközzel rendelkeznek, mint a többi befogadóelem.

A találmány egy további kiviteli alakja szerint a szelepülék csaknem teljesen a csővezetéktengely és az áramlási térnek a szeleporsóval szemben lévő tartománya közötti osztósíkban van elrendezve. A záróelem és a záróelem löketmozgásához szükséges tér, amelybe a nyitási elmozduláskor a záróelem benyúlik, minden esetben a karimacsavarozási nyílás fúratképén belül, valamint a szükséges házfalvastagságon belül helyezkedik el. A háznyak és a csővezetéktengely közötti szakaszban egy tér van kialakítva, amely az emelőszelep nyitási mozgatásakor a záróelemet befogadja, és ezáltal csak kismértékben befolyásolja az áramlási tényezőt.

A találmánnyal egy rendkívül kompakt és áramlástechnikailag kedvező emelőszelep alakítható ki, amelynek háza a legkülönbözőbb karimaszabványok szerinti karimákhoz csatlakoztató. Továbbá kisszámú házkialakítási változattal nagy alkalmazási spektrumot tud kiszolgálni.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1-3. ábrák az emelőszelep különböző névleges átmérőjű kiviteli alakjai, a

4. és 5. ábra az 1. ábra két további nézete, a

6. és 7. ábra a 2. ábra két további nézete, a

8. és 9. ábra a 3. ábra két további nézete, a

10. és 11. ábra a 2. ábra szerinti emelőszelep összehasonlítása a technika állása szerinti emelőszelepekkel, a

HU 223 107 Bl

12. ábra egy emelőszelep külön előállított szelepülékkel, a

13. és 14. ábra gyűrűs házzal rendelkező emelőszelep két nézete, a

15. ábra egy emelőszelep különböző csatlakozóadapterekkel, a

16. és 17. ábra egy emelőszelep több befogadóelemmel két nézetben, a

18-25. ábrák az emelőszelep különböző változatai, a

26. ábra a ház egy perspektivikus nézete, a

27. ábra egy emelőszelep-rögzítés szorítok segítségével.

Az 1-3. ábrák 3 különböző névleges átmérőjű emelőszelepet szemléltetnek. Az 1. ábra egy kis, mintegy DN 25 névleges átmérőjű, a 2. ábra egy DN 50 körüli névleges átmérőjű, míg a 3. ábra egy körülbelül DN 100 névleges átmérőjű emelőszelepet ábrázol részben metszetben, ahol az ülékszakasz metszetben van ábrázolva. Az 1. ábra szerint az 1 ház egy 2 háznyakkal rendelkezik, amelyben egy emelkedő 3 szeleporsó van elrendezve, amely egy 4 kézikerékkel működtethető. A szeleporsóhoz egy 5 záróelem csatlakozik. A 3 szeleporsó és az 5 záróelem közötti csatlakozás, valamint azok mozgatásának megoldása az ismert módon van kialakítva. Az ábrán az 5 záróelem egy 6 szelepülékbe van tömítően beszorítva, amelynek részét képezi egy 7 osztófelület. A 7 osztófelület középső szakasza pontvonallal van szemléltetve, amely egy, a rajz síkjára merőleges síkot jelképez. A 7 osztófelület közvetve vagy közvetlenül a ház 8, 9 homlokfelületeiből indul ki, és egy, a ház 8, 9 homlokfelületeit összekötő felületnek tekinthető. A 7 osztófelület a 10 csővezetéktengelyre ferdén helyezkedik el, és azt metszi. Az előnyös áramlási irányt all nyíl mutatja. Az emelőszelep azonban az előnyös áramlási iránnyal szemben is átáramoltatható. A kézikerék működtetésével az 5 záróelem a 6 szelepünkről felemelhető, és az alkalmazott emelkedő 3 szeleporsó folyamatos elforgatásával egy 12 térbe kerül, amely a 6 szelepülék fölött helyezkedik el.

Egy szelepülékkel rendelkező választófal kialakításával, amely a ház homlokoldalait összekötő ferde felületként van kiképezve, lehetséges egy emelőszelep beépítési hosszát radikálisan csökkenteni. Az emelőszelep ezáltal közvetlenül a csatlakoztatandó csővezetékek karimái közé szorítható be, és - amint ezt a következő ábrákon közelebbről szemléltetjük - azok között tartható. A választófalat ez esetben lehetséges síkban vagy egy térgörbe menti felületként kiképezni.

A 2. ábra felépítésében megfelel az 1. ábrán szemléltetett kiviteli alaknak, ahol a 4 kézikeréken egy 13 védősapka van rögzítve, amely az emelkedő 3 szeleporsó burkolására szolgál. Ez egyidejűleg az emelési helyzet mutatójaként is szolgálhat, amikor is a nyitási folyamat során az orsó állásának ismerete szükségessé válhat. Az 1 ház ezen kiviteli alakja esetében egy radiális irányban kinyúló gyűrűszerűén kialakított 14 befogadógyűrűvel rendelkezik, amely a - 12. ábrán szemléltetett 15 csavarok vezetésére szolgál. Egy csővezetéken végszelepként való alkalmazáskor a 15 csavarok közvetlenül a 14 befogadógyűrűn felehetnek fel. A 2. ábrával szemben az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak esetében az 1 ház több, radiálisán kiálló 14.1 befogadófüllel rendelkezik, amelyek a 3 szeleporsó tengelyéhez képest eltolva vannak elrendezve. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a csavarfejek vagy anyák a beépítési hossz szakaszán belül rendezhetők el, annak érdekében, hogy a végszelep mindkét irányú átáramlást lehetővé tegye. A 2. ábrán berajzolt A méret az emelőszelep teljes beépítési hosszának, vagyis a beépítési hosszt meghatározó 8 és 9 homlokfelületek közötti távolságnak felel meg. A B méret az 5 záróelem hosszának a 10 csővezetéktengelyre való vetületét mutatja be. Az itt ábrázolt kiviteli alak esetén az emelőszelep A beépítési hossza csak kismértékben nagyobb, mint a vetített B hossz. Ezt a szükséges falvastagságok, a 3 szeleporsónak az A beépítési hosszhoz való szimmetrikus elrendezése és a 7 osztófelülettel rendelkező 6 szelepülék és a ház fala közötti átmenetek határozzák meg. Nem szimmetrikus elrendezés esetén a beépítési hossz megfelelő mértékben rövidebb is lehet.

A 3. ábra egy olyan emelőszelepet ábrázol, amelynek névleges átmérőszakasza DN 100 körül van, vagy annál nagyobb. A DN az emelőszelep névleges átmérőjét jelöli, amely lényegében a csatlakozó csővezeték átmérőjének felel meg, amely csővezeték az emelőszelephez csatlakoztatásra kerül. Az ez esetben szemléltetett kiviteli alaknál a 7 osztófelület egy térgörbe menti felülettel rendelkezik. Ez a kialakítás nagyobb névleges átmérők esetében azzal az előnnyel jár, hogy a 6 szelepülék csaknem teljesen egy olyan szakaszba van eltolva; amely a 10 csővezetéktengely alatt a 3 szeleporsóval szemben lévő, az 1 ház 16 áramlási terének szakaszában helyezkedik el. Ennek az a döntő előnye, hogy a 12 tér, amely az 5 záróelemet egy emelőmozgás során befogadja, ugyancsak a 10 csővezetéktengelyhez közelebb rendezhető el. Ezáltal biztosítható, hogy a 16 áramlási tér és a 12 tér azon tartományban helyezkedik el, amelyet az emelőszelepet beszorító csavarelemek, a szükséges házfalakat is beleértve, körülfognak. A csavarelemek száma függ a megengedett nyomástól és az emelőszelep beépítési hosszától vagy névleges átmérőjétől. Általában négynél több kötőelem kerül alkalmazásra. Az 1 házon középen 14.1 befogadófülek vannak elrendezve, amelyekben 17 nyílások szolgálnak - az itt nem ábrázolt - csavarok befogadására. A 2 háznyak és az 1 ház közötti átmenetben anyagfelöntések útján kialakított 14.2 befogadókiemelkedések vannak kiképezve. Ezekben nagyobb névleges átmérők esetében, ha a csővezeték-karimák és a 2 háznyak nagysága előre megadott méretei következtében a 2 háznyak mellett oldalról csavarelemek közvetlenül nem alkalmazhatók, példaképpen átmenő- és/vagy menetes lyukak vannak kialakítva. Végszelepként való alkalmazásnál a 14.2 befogadókiemelkedések a csavarelemek részére felfekvő felületként szolgálnak.

A 4. és 5. ábra az 1. ábra két további nézetét szemlélteti. A 4. ábra egy oldalnézet, amelyből kitűnik, hogy az 1 ház négy radiális irányban kiálló 14.1 befogadófüllel rendelkezik, amelyek a csavarelemek részére fel6

HU 223 107 Bl fekvő felületként szolgálnak. A csavarelemek a 14.1 befogadóiul 17 és 17.1 nyílásain vezethetők át. A 17 és

17.1 nyílások, amelyek itt egymásba átmennek, megfelelnek a különböző nyomásterhelésű és/vagy szabványú csatlakoztatandó csőkarimák furatelrendezésének. Ezáltal egy emelőszelep különböző műszaki feltételeket kielégítő körülmények között alkalmazható. Ezáltal az egymástól különböző kiviteli alakok száma jelentősen csökkenthető. Az ilyen módon kialakított 14.1 befogadófulek előnyösen alkalmazhatók kisebb névleges átmérőknél egy olyan nyomástartományban, amely a karimák részére elő van írva, és amely névleges nyomás PN 6 és PN 10/16 értékű. Az 5. ábrából, amely az emelőszelepet alulnézetben szemlélteti, látható, hogy a

14.1 befogadófulek a szeleporsóhoz képest oldalt eltoltan vannak elrendezve. Ez lehetővé teszi a csavarfejek és anyák elhelyezését ezen emelőszelep beépítési hosszán belül, mindkét áramlási irány esetére, ha a szelep végszelepként kerül alkalmazásra.

A 6. és 7. ábra a 2. ábra két további nézetét mutatja be, amely egy közepes nagyságú DN 50 körüli névleges átmérőjű emelőszelepet szemléltet. A 14 befogadógyűrű itt az 1 házon központosán van kialakítva, és ugyancsak egymásba átmenő 17 és 17.1 nyílásokkal rendelkezik a csavarok részére. A 14 befogadógyűrű egyben a 15 csavarok felfekvésére is szolgál, ha ez az emelőszelep egy csővezetéken végszelepként kerül alkalmazásra. Amennyiben az emelőszelep két karima közé kerül beszorításra, a 17 vagy 17.1 nyílásokon át kerülnek a csavarok átvezetésre, amelyekkel a karimák az emelőszelephez tömítően hozzászoríthatók. A 7. ábrából kitűnik, hogy a 14 befogadógyűrű a ház középvonalában van elrendezve.

A 8. ábra az ezen a lapon ábrázolt 3. ábra szerinti kiviteli alak egy oldalnézetét, a 9. ábra pedig a IX-IX sík menti metszetet ábrázolja. A 14.1 befogadófülek ez esetben nagyobbra vannak kiképezve, és több 17, valamint

17.1 nyílás elrendezését teszik lehetővé. A 8. ábrán berajzolt, a 14.1 befogadófülek 17 nyílásai megfelelnek annak az elrendezésnek, amely egy PN 6 nyomástartományban a karimákon megtalálhatók. A 14.1 befogadófulek külső

17.1 nyílásai egy olyan furatelrendezésre utalnak, amelyek a PN 16 névleges nyomástartományban a karimákon alkalmazásra kerülnek. A 2 háznyakhoz való átmenetben 14.2 befogadókiemelkedések vannak kialakítva, amelyekben például átmenőfuratok, menetes zsákfuratok, menetes furatok vagy hasonlók képezhetők ki. Ezáltal egy csővezetéken végszelepként való alkalmazásnál a rögzítőelemek részére egy felfekvési felület biztosítható.

A 8. ábra egy további részmetszetet szemléltet a

12.1 metszővonal mentén, amely lehetővé teszi a 12 térbe való betekintést. Ezen a metszeten felismerhető, hogy a 12 teret a 2 háznyakkal szemben határoló 12.2 fal ív alakú vagy térben görbe felülettel rendelkezik. Megfelelő módon az 5 záróelemen a 12.2 fallal szemben fekvő

5.1 felület görbülten van kiképezve.

A teljesen nyitott emelőszelepnél az 5.1 felület és a 12.2 fal egymáson fekszenek. Ez a jellemző lehetővé teszi nagyobb névleges átmérők esetén, hogy az 5 záróelem és a hozzá tartozó 12 tér teljes mértékben a furatkörön belül helyezkedjék el, amelyet a 17 és 17.1 nyílások, valamint a ház falvastagsága határoz meg. Ezáltal egy emelőszelep nagyobb névleges átmérőjénél is rövid beépítési hossz és egyidejűleg előnyös ζ ellenállási érték érhető el. Az 5.1 felület és az azzal együttműködő 12.2 fal a 8. ábrán szemléltetettől eltérően más görbe menti felülettel is kiképezhetők. A 9. ábra, amely az itt ábrázolt

3. ábra 2 háznyakának egy metszetét szemlélteti, ugyancsak 17.1 nyílásokkal ellátott 14.2 befogadókiemelkedéseket mutat be, ahol ezek a 14.2 kiemelkedések a háznyakhoz átmenetet képeznek.

A 10. és 11. ábrán szemléltetett emelőszelepek szembeállításra kerülnek a 2. ábra szerinti megoldással. A névleges átmérők azonosak. Ezekből az ábrákból világosan kitűnik, hogy az emelőszelep találmány szerinti kiviteli alakja segítségével a beépítési hossz jelentősen csökkenthető. A 10. ábra a KSB-emelőszelep BOA-Compact kivitelt, all. ábra pedig egy hagyományos beépítési hosszal rendelkező emelőszelepet ábrázol. A 2. ábra szerinti új kiviteli alak jelentős anyagmegtakarítást tesz lehetővé, és egyidejűleg a szerelés, a szállítás és a raktáron tartás is lényegesen egyszerűbbé válik. Továbbá egy ilyen emelőszelep az alkalmazó részére a csővezetékhosszaknál megtakarítást eredményez, és ebből kifolyólag egy csővezetékrendszer részére kisebb helyigényre van szükség.

A 12. ábra egy olyan kiviteli alakot szemléltet, amelynél az 1 ház gyűrű alakúan van kiképezve, és egy hengeres 16 áramlási térrel rendelkezik. A 7 osztófelület, amely a 6 szelepünkkel van ellátva, ez esetben egy külön építőelemet képez, és tömítetten az 1 házban van rögzítve. Ez a szokásos megoldások útján történik, ahol e kiviteli alak esetén a csatlakozás hegesztés útján van előállítva. Az anyagtakarékosság céljából a ház 8, 9 homlokoldalai részben radiális irányban kinyúló 18 gyűrűs felületekkel rendelkeznek. Ezek kielégítő szélességű tömítőfelületeket képeznek azokban az esetekben, ha az emelőszelepet 19 síktömítések közbeiktatásával egy csővezeték vonalkázottan szemléltetett 20, 21 karimái közé kell beszerelni. Továbbá ez szerelési könnyítést is jelent, ha a 18 gyűrűs felületek az ábrán 45°-kal elfordítva, vonalkázottan rajzolt 15 csavarokra felfektethetők. A szerelés során először az alsó 15 csavarok kerülnek átvezetésre, hogy az emelőszelep részére felfekvést képezzenek, ahol is az emelőszelep a csatlakoztatandó csővezeték 20,21 karimái közé kerül betolásra. Az 1 ház ez esetben egy külön építőelemként kialakított 2 háznyakkal rendelkezik. Ez lehetővé teszi az 5 záróelem szerelését és adott esetben a 6 szelepülék megmunkálását a 2.1 nyíláson keresztül.

A 13. ábra ugyancsak egy gyűrű alakú kiképzéssel rendelkező 1 házat szemléltet, a 12. ábrához viszonyítva azzal a különbséggel, hogy ez esetben a ház teljes egészében mint egy egyrészes öntött ház van kiképezve. A szerelés részére az 5 záróelem a 9 homlokfelület felől kerül a 16 áramlási térbe bevezetésre, és abban a 3 szeleporsóhoz való csatlakoztatásra.

Amint a 14. ábra mutatja, az 1 ház külső oldalán nincs befogadóelem kialakítva, úgyhogy ez az emelőszelep kizárólag karimák közé szorítva szerelhető.

HU 223 107 Bl

A 15. ábra az emelőszelep alkalmazását szemlélteti két különböző 22, 23 csatlakozóadapter esetében. A bal oldali 22 adaptert egy 20 karima képezi, amelyhez egy csőtoldat van hozzáhegesztve. Egy csővezetékrendszerbe behegeszthető 22 csatlakozóadapter használata esetén egy 24 hőzáró elem kerül alkalmazásra. Ez a rajzon ábrázolt példa esetében egyidejűleg a tömítés funkcióját is ellátja oly módon, hogy a ház 8 homlokfelülete és a 22 csatlakozóadapter 20 karimája közé kerül beszerelésre. Ezáltal egy további előny adódik a szerelés során. Az emelőszelep a beépítési helyhez előszerelt 22 csatlakozóadapterrel kerül szállításra. Az ugyancsak előszerelt hőzáró elem lehetővé teszi az emelőszelepnek egy csővezetékbe való közvetlen behegesztését. Az emelőszelep és a csatlakozóadapter szétszerelésére a hegesztés során nincsen szükség. A hőzáró elem megakadályozza a szelep nem megengedhető felmelegedését, és gyors szerelést tesz lehetővé. Minthogy ennél a kiviteli példánál a 15,15.1 csavarok az 1 emelőszeleptől távközzel vannak elrendezve, és nincsenek közvetlen kapcsolatban a 14 befogadógyűrűvel, lehetséges egy hőzáró elemet a 15 csavar és a 20 karima között nélkülözni.

A 15. ábra jobb oldalán az 1 emelőszelephez egy 23 csatlakozóadapter kapcsolódik, amely egy csővezeték karimájához való csatlakozást tesz lehetővé. A ház 9 homlokfelülete és a 23 csatlakozóadapter 21 karimája között egy szokásos 19 síktömítés helyezkedik el. A kiviteli példa szerint alkalmazásra kerülő csatlakozóadapterek 20, 21 karimái a húzóerőt kifejtő 15, 15.1 csavarokkal vannak összefogva.

A 16. és 17. ábra egy 1 emelőszelepet szemléltet, amely a külső oldalain több, két síkban elrendezett

14.1 befogadófülekkel van ellátva. A 14.1 befogadófülekben 17.2 menetes furatok vannak kialakítva, amelyekbe csatlakozókarimák csavarjai csavarhatok be. A 17. ábra a 16. ábra oldalnézete, amelyen egy hegesztett csőtoldattal rendelkező felcsavarozott 22 csatlakozóadapter látható. Minthogy itt a 22 csatlakozóadapter 15 csavarokkal van a ház 14.1 befogadófüleihez csatlakoztatva, a 20 karima és a 15 csavarok között járulékos

24.1 hőzáró elemek vannak elrendezve.

A 18-25. ábrák áttekintést nyújtanak az emelőszelep kombinációs lehetőségeiről különböző csatlakozóadapterekkel. Ilyen beépítési lehetőségek például akkor nyernek alkalmazást, ha a meglévő berendezéseket át kell alakítani. Az adapter lehetővé teszi a különböző csatlakozási rendszerekkel rendelkező csővezetékrendszerbe való beépítést. A csatlakozóadapterek már a szerelési helyre való szállításkor az emelőszelepeken elő lehetnek szerelve. Az egyszerűen előállítható csatlakozóadapterek ilyen előszerelése mind az előállító, mind a kereskedő- vagy szerelővállalat részére jelentős költségmegtakarítást tesz lehetővé. Ezen túlmenően a szerelési helyen a drága szerelési idő is csökkenthető.

A 18. ábra több 14.1 befogadófül oldalnézetét szemlélteti, amelyek különböző 17, 17.1 nyílásokkal rendelkeznek. Az 1 ház megengedett nyomásterhelése egy nagyobb nyomástartományra van méretezve, úgyhogy az emelőszelep problémamentesen alacsonyabb nyomástartományokban is használható. A 16 PN nyomástartományra kialakított szelep ezáltal minden további nélkül a PN 16,10 és 6 nyomástartományokban is alkalmazható. Ennek megfelelően a karimanyílások különböző átmérőjű körön helyezkednek el, amely az emelőszelep különböző 17,17.1 nyílásaival egyenlíthető ki.

A 19. ábra példa egy emelőszelep csatlakozására egy baloldalt elrendezett 24 csatlakozóadapterrel, amely menetes karimaként van kiképezve. Ez lehetővé teszi egy külső menettel kiképzett csővégre egy menetes karimát felcsavarozni, és ezzel a csővezetéket az emelőszelephez való csatlakozásra alkalmassá tenni. A 19. ábra jobb oldalán az emelőszelep egy vakkarimával van lezárva. Az ilyen kialakítás olyan csővezetékrendszerekben kerül alkalmazásra, ahol továbbfejlesztésre kerülhet sor, és egy későbbi időpontban változó feltételeket kell figyelembe verni. A 25 vakkarima eltávolításával a csővezetékrendszer az emelőszelep után kiépíthető.

A 20. ábra egy 22 csatlakozóadapterrel ellátott emelőszelep csatlakozását szemlélteti, ahol a csatlakozóadapterek hegesztett csőtoldattal vannak ellátva. A 22 csatlakozóadapter és az 1 ház között hőzáró elemek vannak elrendezve. Az itt ábrázolt 22 csatlakozóadapter PN 16 névleges nyomásra van méretezve, amíg a mellette lévő 21. ábra hasonló kialakítású csatlakozóadaptere PN 6 névleges nyomásnál kerül alkalmazásra.

A 22. ábra egy PN 16 névleges nyomástartományú csővezetékrendszerbe beépített emelőszelepet szemléltet. Az emelőszelep bal oldalán egy 23 csatlakozóadapter helyezkedik el, amely egy karimában végződő csővezetékrendszerhez való csatlakozást tesz lehetővé. Az emelőszelep jobb oldalán egy 26 csatlakozóadapter van, amely egy úgynevezett előhegesztett karimával van ellátva. Ezen az oldalon a csővezeték közvetlenül az előhegesztett karimára kerül felhegesztésre. Biztonsági okokból az emelőszelep és a 26 csatlakozóadapter közé egy hőzáró elemet kell elrendezni. A 23. ábrán szemléltetett kiviteli alak lényegében megfelel a 22. ábrának, azzal a különbséggel, hogy itt az emelőszelep mint kiegyenlítő szerkezeti elem van ábrázolva két vezetékrendszer között, amelyek különböző nyomásterhelésűek. A bal oldalon elrendezett 23 csatlakozóadapter egy nagyobb PN 16 nyomásterhelésű csővezetékrendszerhez való csatlakozásra szolgál, míg a jobb oldali 26 csatlakozóadapter kisebb PN 6 nyomásterhelésű csővezetékhez való csatlakoztatást tesz lehetővé. Hasonló módon vannak a 24. és 25. ábrák ábrázolva. Itt a különbség abban mutatkozik, hogy az alkalmazott 23 csatlakozóadapterek karimás adapterként vannak kiképezve. A 24. ábra szerinti kiviteli alak PN 16 névleges nyomású csővezetékrendszerekbe való beépítésre, míg a 25. ábra szerinti kiképzés két különböző nyomástartományú csővezetékhez való csatlakoztatásra szolgál, ahol a bal oldalon a rendszer PN 16 névleges nyomású, a jobb oldalon pedig PN 6 névleges nyomással rendelkezik.

Ezen ábrázolások segítségével bemutatható, hogy csupán egyetlen emelőszelep segítségével egy ilyen emelőszelep alkalmazási lehetőségei jelentős mértékben megnövekszenek. Ezek a lehetőségek valamennyi érintett számára előnyös következményekkel járnak.

HU 223 107 Bl

A 26. ábra egy emelőszelep 1 házát szemlélteti, amely nagyobb névleges átmérőknél kerül alkalmazásra, ahol a névleges átmérők DN=vagy >mint 80 mm. Az ilyen nagyobb névleges átmérőknél olyan csőkarimák kerülnek alkalmazásra, amelyek több mint négy csavarral vannak összefogva. Ebből kifolyólag egy olyan emelőszelepnek, amely egy ilyen nyomástartományú csővezetékbe kerül beszerelésre, több befogadóelemre vagy 27 karimarészre van szüksége, amelyekben a 17 nyílások az itt nem ábrázolt csavarok befogadására szolgálnak. A 26 ház egy súly szempontjából optimalizált házat szemléltet, amelynél a 27 karimarészek egymással nincsenek összekapcsolva. Amennyiben a 27 karimarészek egymással anyagi kapcsolatban állnának, az esetben egy úgynevezett monokarimát képeznének. A háznyak szakaszán két 28 karimarész van elrendezve, ahol a 2 háznyak és a 28 karimarészekben kialakított 17 nyílások csavarok átfüzését teszik lehetővé. A 17 nyílások egy körön vannak elrendezve, amely megfelelően a mindenkor alkalmazott szabványnak, egy olyan csővezeték-karimának felel meg, amely azonos névleges keresztmetszettel rendelkezik. A ház 8 és 9 homlokoldalához képest a 28 karimarészek a ház középsíkja irányába eltolva vannak elrendezve. Ennek az axiális irányú eltolásnak a következtében a 28 karimarész 29 felfekvő felülete és a ház 9 homlokfelülete között egy olyan nagyságú távköz van kialakítva, amely biztosítja, hogy egy, a 29 felfekvő felületen elhelyezkedő csavarfej vagy egy rögzítőelem anyája vagy esetleg szükséges alátétgyűrűje axiális irányban nem nyúlik túl a ház 8,9 homlokfelületén.

A 27. ábra az emelőszelep 1 házának rögzítését szemlélteti egy csővezetéken vagy hasonlón a 30 szorítóelemek segítségével. A szorítóelemek lehetnek egy darabból vagy egymással összekapcsolt elemekből kiképezve. A 30 szorítóelemek az 1 házzal vagy az azon kialakított 31 hornyokkal vagy 32 kinyúló részekkel működnek együtt. Az alkalmazásra kerülő szorítóelem alakja úgy van kialakítva, hogy az az emelőszelep tömítő rászorítását fejti ki egy 33 tömítésen keresztül egy csatlakozókomponensre. A 34 kötőelemek biztosítják a 30 szorítóelemek összefogására szolgáló szükséges erőt.

Claims (18)

1. Rövid építésű emelőszelep, amelynek háza egymással párhuzamosan kialakított, csővezetékek és/vagy felfekvő elemek tömítőfelületére tömítően felfekvő homlokoldalakkal rendelkezik, és a ház háznyakában egy csővezeték tengelyére merőlegesen álló szeleporsó van elrendezve, amelyhez egy szelepülékkel együttműködő záróelem csatlakozik, a ház homlokoldalai egy záróelemet és annak emelési szakaszát körülvevő házszakasznak részben vagy egészben részét képezik, és a szelepülék a szeleporsóhoz képest ferdén van elrendezve, és a szelepülék összekötő ferde felületként a ház homlokoldalai közötti szakaszon helyezkedik el, és a homlokoldalak közötti távköz csupán a szelepülékkel határos falvastagságok méretének megfelelő értékkel nagyobb, mint a záróelemnek a csővezetéktengelyre vetített hossza, azzal jellemezve, hogy az emelőszelepnek a ház (1) homlokoldalai (8, 9) közötti beépítési hossza (A), a ház falvastagsága, a szelepülékhossz, valamint a szelepülék és a ház közötti átmenetek méretének megválasztása révén az emelőszelep mindenkori névleges mérettartományán belül van kialakítva, ahol az emelőszelep beszorítható szelepként van kiképezve, vagy a szerelvényeket csatlakoztató elemek a ház (1) szelepüléket (6) befogadó tartományába esnek.

2. Az 1. igénypont szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a ház (1) homlokoldalai (8, 9) közötti beépítési hossz (A) azonos az emelőszelep névleges méretével, vagy kisebb, mint az emelőszelep névleges mérete.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a ház (1) gyűrű alakúan van kiképezve.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a ház (1) és/vagy a háznyak (2) egy vagy több részből van kiképezve.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy egy, a záróelem (5) emelőmozgását határoló fal (12.2) egy tér (12) irányában konkáv kiképzésű.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a záróelemnek (5) a konkáv falon (12.2) felfekvő felülete (5.1) konvex kiképzésű.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a ház (1) monokarimás házként van kiképezve.

8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a ház (1) homlokoldalai (8, 9) közötti szakaszon a házon (1) karimák vagy karimarészek varnak elrendezve, ahol azok részei egy, a szelepüléket metsző síkon vannak elrendezve.

9. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a karimák vagy karimarészek legalább egy csavarfej vagy egy anya magasságának megfelelő távközzel vannak a ház (1) homlokoldalaitól (8, 9) a ház (1) középsíkja irányában elrendezve.

10. Az 1 -6. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a ház (1) egy csővezetékhez szorítóelemekkel van csatlakoztatva.

11. A 10. igénypont szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a ház (1) homlokoldalainak (8, 9) szakaszán a ház kerületén hornyok vagy kinyúló részek vannak a szorítóelemek felfekvése részére elrendezve.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a ház homlokoldalai (8, 9) csatlakozási helyekként vannak csővezetékek részére kialakított csatlakozóadapterek (22, 23, 24, 25, 26) csatlakoztatásához kiképezve.

13. A 12. igénypont szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a csatlakozóadapterek (22, 23, 24, 25, 26) a csővezetékek irányában különböző csatlakozókiképzéssel vannak ellátva.

14. Az 1 -13. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a záróelemet (5) körülvevő házszakasz a ház homlokoldalai (8, 9) között egy

HU 223 107 Bl vagy több radiálisán kinyúló befogadóelemmel (14, 14.1, 14.2) van ellátva, amelyben csavarok (15, 15.1) befogadására szolgáló nyílások (17) vannak kialakítva.

15. Az 1 -14. igénypontok bármelyike szerinti eme- 5 lőszelep, azzal jellemezve, hogy a szeleporsót (3) befogadó háznyak (2) csavarok (15, 15.1) befogadására szolgáló befogadókiemelkedésekkel (14.2) vannak ellátva.

16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a szeleporsót befogadó háznyak (2) a befogadókiemelkedéseket (14.2) képező anyagfelöntésekkel van kialakítva.

17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy a szelepülék csaknem teljes egészében az áramlási térnek (16) a csővezetéktengely (10) és a szeleporsó (3) közötti térrel szemben fekvő részében van elrendezve.

18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti emelőszelep, azzal jellemezve, hogy az emelőszelep és a

10 csatlakozóadapter között egy vagy több hőzáró elem van elrendezve.