HU222648B1

HU222648B1 - Állórész villamos géphez

Info

Publication number: HU222648B1
Application number: HU9901056A
Authority: HU
Inventors: Peter Franz; Siegfried Schustek
Original assignee: Robert Bosch Gmbh.
Priority date: 1995-12-30
Filing date: 1996-10-29
Publication date: 2003-09-29
Also published as: CN1097334C; HUP9901056A2; DE19549180A1; EP0870355B1; WO1997024792A1; BR9612321A; KR100433117B1; DE59606058D1; EP0870355A1; JP2000502876A; HUP9901056A3; US6107718A; KR19990076795A; CN1206513A

Abstract

A találmány tárgya állórész (11) villamos géphez. A villamos gépekhez,elsősorban gépjárművek indítómotorjaihoz alkalmazott állórész (11)meander alakban a pólusok (14, 14') köré helyezett, több menetből állógerjesztőtekerccsel (22) van ellátva. A gerjesztőtekercs (22)kialakítása nagy szabadsága, emellett kellően nagy rézkitöltésitényező és a tekercsfej elfogadható tengelyirányú kinyúlásamegvalósítása céljából a gerjesztőtekercs (22) minden menetét többpárhuzamosan tekercselt, kör szelvényű huzalból álló nyalábvezetőképezi, amelyek a pólusok (14, 14') homlokolda- lain egymás mellettfekszenek. Mindegyik nyalábvezető kör szelvényű huzaljai egy előzőpólus (14) homlokoldalától a következő pólus (14') homlokoldalához avasmagjárom (13) mértani tengelyéhez képest ferdén haladnak, és ittlegalább 180°-ban egymással össze vannak csavarva. ŕ

Description

A találmány tárgya állórész villamos géphez, elsősorban gépjárművek indítómotorjaihoz üreges henger alakú vasmagjárommal és az ettől befelé kiálló, a vasmagjárom tengelyirányú hosszára kiterjedő pólusokkal, valamint meander alakban a pólusok köré helyezett, több menetből álló geqesztőtekerccsel, amely az egymás utáni pólusoknál váltakozva az egymástól elfordított, tengelyirányban kifelé mutató homlokoldalaikon megy körbe, és a pólusok között a vasmagjárom belső fala mentén terjed ki.

Egy ilyen jellegű ismert állórészben vagy sztátorban (DE 19 08 323 Al) a meander alakban a pólusok köré helyezett gerjesztőtekercs önmagában zárt, görbített tekerccsé van alakítva, amelynek tengelypárhuzamos tekercsszakaszai vannak és két villamos tekercscsatlakozója van. A tengelypárhuzamos tekercsszakaszokat összekötő, félkör alakú tekercsfejek befekszenek a pólusok homlokoldali mélyedéseibe, úgyhogy a tekercs tengelyirányú hossza gyakorlatilag egybeesik a vasmagjárom vagy pólusgyűrű tengelyirányú hosszával. Az egymás utáni pólusok közötti tér teljesen ki van töltve a tengelypárhuzamos tekercsszakaszokkal. A meander alakú tekercs előállításakor egy körgyűrű alakú tekercsből indulnak ki, amelyet a hagyományos módon bandázsolnak és meandertekerccsé hajlítanak. A pólusok oldhatóan vannak a vasmagjárommal összekötve. Az állórész összeépítésekor először csak minden második pólust kötnek össze a vasmagjárommal, majd beteszik a meandertekercset. Ekkor a tekercs minden második tekercsfeje bemegy a pólusok homlokoldali mélyedéseibe. Ezután a többi pólust a vasmagjáromba beteszik és tengelyirányban annyira eltolják, hogy homlokoldali mélyedéseik a többi tekercsfej fölé nyúljanak.

A találmányunk elé kitűzött feladat olyan állórész kialakítása, amelyben a gerjesztőtekercset szabadabban lehet kialakítani, és amelynek a tekercsét az állórészen kívül lehet előállítani, majd így a vasmagjáromba behelyezni.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a geijesztőtekercs minden menetét több párhuzamosan tekercselt, kör szelvényű huzalból álló nyalábvezető képezi, és ezek a kör szelvényű huzalok előnyös módon a vasmagjárom mértani tengelyére sugárirányban fekszenek egymás mellett, és a pólusok közötti részen egymással össze vannak csavarva vagy sodorva.

Ennek az állórésznek az az előnye, hogy a kör szelvényű egyedi huzalok alkalmazása révén szabadabbá válik a geijesztőtekercs kialakítása. A pólusmag magasabb lehet, így a tekercset sugárirányban jobban el lehet osztani, és tengelyirányban kevésbé szilárd lehet. Azzal, hogy az egyes kör szelvényű huzalok az egy menetet képező nyalábvezetőn belül össze vannak sodorva, szilárdabbá válik a tekercs, úgyhogy eléggé merev és stabil lesz ahhoz, hogy az állórészen kívül lehessen előállítani, majd ezután lehessen a vasmagjáromba behelyezni. A találmány szerinti geijesztőtekercs rézkitöltési tényezője csak kissé kisebb az olyan gerjesztőtekercshez képest, amelyben a kör szelvényű huzalt közvetlenül a gerjesztőtekercsre tekercselik, viszont a vasmagjármon kívüli előgyártás jelentős gyártási előnnyel jár. Ezenkívül a kötési ráfordítás a csak egy tekercskezdettel és egy tekercsvéggel rendelkező meandertekercselésnél jóval kisebb, mint a közvetlenül tekercselt gerjesztőpólusoknál, ahol az egyes pólusok valamennyi tekerccsatlakozását össze kell kötni. Azáltal, hogy a kör szelvényű huzalok a pólusok homlokoldalain párhuzamosan egymás mellett fekszenek, a tekercsfej kinyúlása elfogadható határokon belül marad, és csak 1,5-1,7-szer nagyobb, mint a gerjesztőpólusok közvetlen tekercselésekor.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakjában a kör szelvényű huzalok sodrása két egymás utáni pólus között 180° szögelfordulással vagy 180° egész számú többszörösével egyenlő szögelfordulással történik. 180°-kal vagy 180° páratlan számú többszörösével egyenlő szögelfordulás esetén az egymás utáni pólusok homlokoldalain egymás mellett fekvő kör szelvényű huzalok az egymás utáni pólusokon helyet cserélnek. 180° páros számú többszörösével egyenlő szögelfordulás esetén megtartják helyüket valamennyi póluson. A kör szelvényű huzalok 180°-os sodrása már elegendő a meandertekercselés kellő merevségéhez, és így ahhoz, hogy ezeket az állórészen kívül lehessen előgyártani és az állórészbe behelyezni.

Tekercseléstechnikai okok miatt a találmány egyik előnyös kiviteli alakjában egy nyalábvezető kör szelvényű huzaljainak sodrása a két pólus között tekercselési irányban közvetlenül egymás utáni két közbenső részben azonos szögelfordulással, ellenirányban történik, tehát például egyszer 180°-kal az óramutató járásával megegyező irányú, majd 180°-kal az óramutató járásával ellenkező irányú.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakjában a pólusok egymás utáni sorrendben egyszer helyhez kötötten és egyszer oldhatóan vannak a vasmagjárommal összekötve, és a vasmagjárom, valamint a pólus több telibe vágott lemezdarabból álló kötegként van összeállítva. Ez a konstrukciós megoldás rendkívül kis értéken tartja a kivágási anyagveszteséget, mindenekelőtt akkor, ha a forgórészt vagy rotort a telibe vágáskor együtt kivágják.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra gépjármű indítómotorjának perspektivikus képe részben vázlatosan és metszetben, a

2. ábra az 1. ábra szerinti indítómotor vasmagjáromrészének perspektivikus képe a vasmagjáromról lehúzott pólussal, a

3. ábra egy indítómotor további kiviteli alakja állórészének részlete elölnézetben, a

4. ábra tekercselőkészülék perspektivikus képe, ami az 13. ábra szerinti indítómotor gerjesztőtekercsének tekercsfelépítését szemlélteti, az

5. ábra a 4. ábra szerinti geijesztőtekercs tekercsfejeit befogadó tekercsmaszk perspektivikus képe, a

6. ábra a 4. ábra VI-VI metszésvonala szerinti metszete, a

HU 222 648 Bl

7. ábra a 4. ábra VII-VII metszésvonala szerinti metszete.

Egy gépjárműnek az 1. ábrán perspektivikus képben ábrázolt indítómotorja példaként szolgál tetszőleges villamos gépre. Ennek az indítómotornak egy itt nem ábrázolt házában van rögzítve a 11 állórész. All állórészben forog a 12 forgórész, amely együtt forgó módon van rögzítve egy itt nem ábrázolt, a házban csapágyazott hajtott tengelyen. All állórésznek van egy üreges henger alakú, pólusgyűrűnek is nevezett 13 vasmagjárma, amelytől több 14, 14’ pólus áll el sugárirányban befelé. Az összes pólus fele, itt a 14 pólusok a 13 vasmagjárommal egy darabként vannak kialakítva, míg a pólusok másik fele, a 14’ pólusok a 13 vasmagjáromtól oldhatóak. A 13 vasmagjárom forgásirányában mindig váltakozik egy helyhez kötött 14 pólus egy oldható 14’ pólussal. Mindegyik 14,14’ pólus az ismert módon egy 15 pólusmagból és a 15 pólusmag szabad végén kialakított 16 pólussaruból áll, és kiterjed a 13 vasmagjárom tengelyirányú hosszára. Az oldható 14’ pólusoknál a 15 pólusmag a 16 pólussarutól elmutató végén 17 bedugható talpat hordoz, amely alakzáróan betolható a 13 vasmagjáromban lévő tengelyirányú 18 talp vezetékbe. Az 1. és 2. ábra szerinti 11 állórésznél a 17 bedugható talp és a 18 talpvezeték az ismert fecskefarok-vezeték szerkezetű, míg a 3. ábra szerint a 17 bedugható talpat két párhuzamos, kör profilú 19 borda, a 18 talpvezetéket a 13 vasmagjáromban két párhuzamos, kör keresztmetszetű 20 horony képezi. Ahogyan ez elsősorban a 3. ábrán látható, a 13 vasmagjárom 131 belső fala az oldható 14’ pólus 15 pólusmagjának tangenciális szélessége felett le van lapítva, úgyhogy a 15 pólusmag síkban fekszik fel a 13 vasmagjárom 131 belső falára. Ezáltal a mágneses fluxus számára nagy átlépési felület jön létre, és ugyanakkor a légrés nagyon kicsi. A 13 vasmagjárom, a 14, 14’ pólusok a 15 pólusmaggal és a 16 pólussaruval, valamint a 12 forgórész kivágási technikával lemezből vannak előállítva. Egyetlen telibe vágással előállításra kerül a 13 vasmagjárom egy lamellája a helyhez kötött 14 pólusokkal, valamennyi oldható 14’ pólus egy lamellája és a 12 forgórész egy lamellája a 121 hornyokkal. Az egyes lamellákat ezután lemeztestté állítják össze. A telibe vágások hulladékszegény kivágási technikájával a 16 pólussaruknak a mágneses fluxus vezetéséhez kedvező kontúijait lehet kialakítani, továbbá kis ráfordítással lehet 21 mélyedéseket menetes csavarok elhelyezéséhez létrehozni.

A 14,14’ pólusok köré meander alakban több menetet egy vagy több rétegben tartalmazó 22 gerjesztőtekercs van fektetve, amely az egymás utáni 14,14’ pólusoknál váltakozva az egymástól el, tengelyirányban kifelé mutató homlokoldalakon megy körbe, és a 14, 14’ pólusok között, a 13 vasmagjárom 131 belső fala mentén a 13 vasmagjárom mértani tengelyére ferdén teljed ki. A 22 gerjesztőtekercs mindegyik menetét egy úgynevezett nyalábvezető képezi, amely több, a 14, 14’ pólusok homlokoldalain a 13 vasmagjárom mértani tengelyéhez képest sugárirányban egymás mellett fekvő 23 kör szelvényű huzalból áll. A 23 kör szelvényű huzalok egy előző 14 pólus homlokoldalától a következő 14’ pólus homlokoldaláig terjedő részen úgy vannak egymással 180°-ban összecsavarva vagy összesodorva, hogy egy nyalábvezető egyes 23 kör szelvényű huzaljainak az előző 14 pólus homlokoldalán fennálló helyzete felcserélődik a következő 14’ pólus homlokoldalán fennálló helyzettel. A tekercselési irányban következő 14 pólushoz vezető úton a nyaláb vezetőben az egyes 23 kör szelvényű huzalok ehhez képest ellenirányban, vagyis -180°-kal vannak elforgatva, úgyhogy megint az előző helyzetet foglalják el. Az egyes 23 kör szelvényű huzaloknak ez a 180°-os, illetőleg -180°-os sodrása a nyalábvezetőn belül folyamatosan ismétlődik a 14, 14’ pólusok közötti részen, illetőleg a 14’, 14 pólusok közötti részen. Mindegyik menet elején és végén az egyes 23 kör szelvényű huzalok egy-egy vezetőcsatlakozóvá vannak összeforrasztva vagy összehegesztve.

Az 1. ábrán vázolt, all állórészen kívül meander alakú tekercsként előgyártott 22 gerjesztőtekercs felépítésének szemléltetése végett a 4. ábrán vázlatosan ábrázoltuk a tekercselőkészüléket, amely a 22 gerjesztőtekercset tekercseli. Egy 26 tekercselődob a kerületén, a két 261,262 homlokperemen eltoltan elhelyezett 24 huzalvezetőket hordoz, amelyeknek a száma megegyezik all állórészben lévő 14,14’ pólusok számával. A 4. ábrán példaként egy hatpólusú 11 állórészhez szolgáló 22 gerjesztőtekercset ábrázoltunk. Három-három 24 huzalvezető van a 26 tekercselődob egy-egy, 261, illetőleg 262 homlokperemén, a dob kerületén egymáshoz képest 120°-kal eltoltan elhelyezve. Mindegyik 24 huzalvezetőnek van egy 241 vezetőfelülete a 23 kör szelvényű huzalok befogadására, amire még rá lehet húzni egy 25 műanyag maszkot, ahogyan ez az 5. ábrán látható. A 25 műanyag maszk úgy van kialakítva, hogy egy U alakú 251 híddal feltolható a 14, 14’ pólusok külső homlokoldalára. A 251 híd két, 251’ és 251” szárral tolódik fel a 15 pólusmagok tengelyirányban kiterjedő felületeire. A 251 híd a 13 vasmagjárom mértani tengelyére sugárirányú oldalakon egy-egy tengelyirányban kiugró 252’, illetőleg 252” karimát hordoz. A két, 252’ és 252” karima között van tartva a 22 geijesztőtekercs tekercsfeje.

A tekercselés felépítésének szemléltetése céljából a 4. ábrán a 22 gerjesztőtekercs egy menetének vagy egy nyalábvezetőjének két 23 kör szelvényű huzalját ábrázoltuk. Az egyik 23 kör szelvényű huzalt folytonos vonallal, a másik 23 kör szelvényű huzalt pontvonallal ábrázoltuk. A két 23 kör szelvényű huzalt egyidejűleg vezetjük az egyes 24 huzalvezetők körül, amelyeket később, a 22 gerjesztőtekercsnek all állórészbe történő behelyezésekor a 14,14’ pólusok helyettesítenek. A huzalok ekkor a 24 huzal vezetők 241 vezetőfelületein a 26 tekercselődob mértani tengelyének radiális irányában egymás mellett fekszenek, az elöl lévő 24 huzalvezetőtől a következő 24 huzalvezetőhöz a 26 tekercselődob külső palástján át ferdén, vagyis hegyesszögben haladnak a 26 tekercselődob mértani tengelyéhez, és ezen a részen 180°-kal össze vannak csavarva egymással. Ennek az összecsavarásnak vagy összesodrásnak a következtében az egyik, a 4. ábrán pontvonallal ábrázolt

HU 222 648 Β1 kör szelvényű huzal a 24 huzalvezetőknek azokon 241 vezetőfelületein, amelyek a 26 tekercselődob 261 homlokperemén vannak elhelyezve, a belső oldalon, vagyis a dob palástjához közel fekszik, és a 24 huzalvezetőknek azokon 241 vezetőfelületein, amelyek a 26 tekercselődob 262 homlokperemén vannak elhelyezve, kívül, vagyis a dob palástjától távolabb fekszik. Fordítva, a másik, a 4. ábrán folytonos vonallal ábrázolt 23 kör szelvényű huzal a 24 huzalvezetőknek azokon 241 vezetőfelületein, amelyek a 26 tekercselődob

261 homlokperemén vannak elhelyezve, kívül fekszik, az összesodrás következtében a 24 huzalvezetőknek azokon 241 vezetőfelületein, amelyek a 26 tekercselődob 262 homlokperemén vannak elhelyezve, most belülre kerül. A 22 gerjesztőtekercs egy menete vagy nyalábvezetője rendszerint két-öt egyedi 23 kör szelvényű huzalból van párhuzamosan tekercselve.

Az összesodrás hatásának ismételt szemléltetése végett a 6. ábrán a 4. ábra VI-VI metszésvonala szerinti metszetben, a 7. ábrán a 4. ábra VII-VII metszésvonala szerinti metszetben ábrázoltuk két, tekercselési irányban egymást követő 24 huzalvezető közül az egyiket egy olyan 22 geqesztőtekercsben, amely menetenként két kör szelvényű huzalt, illetőleg nyalábvezetőt és négy menetet tartalmaz. Mindegyik nyalábvezetőben emelkedő számokkal jelöltük a 23 kör szelvényű huzalokat. Az első nyalábvezetőhöz tartozik így az 1 és 2 számú 23 kör szelvényű huzal, a második nyalábvezetőhöz a 3 és 4 számú 23 kör szelvényű huzal, a harmadik nyalábvezetőhöz az 5 és 6 számú 23 kör szelvényű huzal, végül a negyedik nyalábvezetőhöz a 7 és 8 számú 23 kör szelvényű huzal. A 26 tekercselődob 261 homlokperemén lévő 24 huzalvezető 241 vezetőfelületén az első nyalábvezető számmal jelölt 23 kör szelvényű huzalja belül, vagyis a 26 tekercselődob külső palástjához a legközelebb fekszik. A 2 számú 23 kör szelvényű huzal emellett a huzal mellett fekszik (6. ábra). Az összesodrás után a két, 1 és számú 23 kör szelvényű huzal a 26 tekercselődob

262 homlokperemének következő, 24 huzalvezetőjén helyet cserél (7. ábra). Ugyanígy helyet cserél a következő nyalábvezető 3 és 4 számmal jelölt 23 kör szelvényű huzalja az összesodrás következtében az egymást követő huzalvezetők 241 vezetőfelületein. Ugyanez vonatkozik a harmadik és negyedik nyalábvezető 5 és 6, illetőleg 7 és 8 számmal jelölt 23 kör szelvényű huzaljaira. Mindegyik nyalábvezető a két 23 kör szelvényű huzallal a geijesztőtekercs tekercskezdetétől a tekercsvégéig mindenütt a 24 huzalvezetők köré van helyezve, és a két kör szelvényű huzal a végoldalon vezetékcsatlakozóvá van összehegesztve vagy összeforrasztva.

A 23 kör szelvényű huzalok nyalábvezetőn belüli összesodrásának technológiai megvalósítása céljából a tekercselődobhoz a 4. ábrán vázlatosan ábrázolt huzalhúzó szem van hozzárendelve, amely tárolócsévékről két 23 kör szelvényű huzalt folyamatosan párhuzamosan lehúz, és úgy vezet a 26 tekercselődobra, hogy mindegyik használandó 24 huzalvezetőre egymás mellett laposan fussanak fel. A 27 huzalhúzó szem a 26 tekercselődobnak a 4. ábra szerinti, az óramutató járásával ellenkező irányú forgásakor a 28 nyíl szerint végez egy löketet, amely a 26 tekercselődobon két, egymás utáni 24 huzalvezető tengelyirányú távolságával egyezik meg, és minden löket során 180°-kal elfordul az egyik irányban, és a visszlöket során ugyanennyivel ellenkező irányban (29 nyíl a 4. ábrán). Ennek következtében létrejön a két 23 kör szelvényű huzal leírt összesodrása két, tekercselési irányban egymás után következő 24 huzalvezető között. A 27 huzalhúzó szemnek a löket és a visszlöket során ellenkező irányú forgása következtében a két 23 kör szelvényű huzal összesodrása a két 14, 14’ pólus között tekercselési irányban közvetlenül egymást követő közbenső részeken ellenirányú lesz, vagyis egyszer jobb irányú (az óramutató járásával megegyező irányú) és egyszer bal irányú (az óramutató járásával ellenkező irányú). A 27 huzalhúzó szemnek ez a váltakozó elfordulása a 4. ábra szerinti 29 nyíl irányában biztosítja, hogy a tárolócsévékről lehúzott 23 kör szelvényű huzalok összecsavarása a 27 huzalhúzó szem előtti területen minden visszlöketkor megszűnik, és itt nem következhet be összesodrás, ami miatt a tekercselési folyamatot nem lehetne elvégezni.

Az így elkészült kétréteges 22 gerjesztőtekercset a 24 huzalvezetőknek a 26 tekercselődobba való bebillentése után leveszik a 26 tekercselődobról és betolják a 11 állórészbe, amelynek az oldható 14’ pólusait előzőleg eltávolították. A 22 gerjesztőtekercs minden tekercsfeje ekkor a helyhez kötött 14 pólusok külső homlokoldalaira fekszik fel a 11 állórészben. Ezután a 14’ pólusokat 17 bedugható talpaikkal betolják a 13 vasmagjáromban lévő 18 talpvezetékekbe. Ekkor ezeknek a 14’ pólusoknak a külső homlokoldalai felfekszenek a 22 geijesztőtekercs még szabad tekercsfejeire. A 14’ pólusokat tömítéssel vagy a hajtás csapágya és a kommutátor csapágyfedele közé történő befogással rögzítik.

A találmány nem korlátozódik a leírt kiviteli alakra. Egy menet, illetőleg egy nyalábvezető 23 kör szelvényű huzaljainak összesodrása így lehet 180° többszöröse, például 360°. Ekkor a 23 kör szelvényű huzalok minden 24 huzalvezetőn ugyanazt a helyzetet foglalják el. 180° sodrás azonban már elegendő ahhoz, hogy a meandertekercsnek kellő merevsége legyen.

Egy előnyös meandertekercs nyalábvezetőkként három 23 kör szelvényű huzalt és hat menetet tartalmaz. Ebben az esetben a 27 huzalhúzó szemet három bevezetőnyílással kell ellátni a tárolócsévékről párhuzamosan lehúzandó 23 kör szelvényű huzalok számára.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Állórész villamos géphez, elsősorban gépjárművek indítómotorjaihoz üreges henger alakú vasmagjárommal (13) és az ettől befelé kiálló, a vasmagjárom (13) tengelyirányú hosszára kiterjedő pólusokkal (14, 14’), valamint meander alakban a pólusok (14, 14’) köré helyezett, több menetből álló geqesztőtekerccsel (22), amely az egymás utáni pólusoknál (14, 14’) váltakozva az egymástól elfordított, tengelyirányban kifelé mutató homlokoldalaikon megy körbe, és a pólusok (14, 14’) között a vasmagjárom (13) belső fala (131)

HU 222 648 Bl mentén terjed ki, azzal jellemezve, hogy a gerjesztőtekercs (22) minden menetét több párhuzamosan tekercselt, kör szelvényű huzalból (23) álló nyalábvezető képezi, és ezek a kör szelvényű huzalok (23) a pólusok (14, 14’) homlokoldalain, előnyös módon a vasmagjárom (13) mértani tengelyére sugárirányban fekszenek egymás mellett, és a pólusok (14, 14’) közötti részen egymással össze vannak csavarva vagy sodorva.
2. Az 1. igénypont szerinti állórész, azzal jellemezve, hogy a kör szelvényű huzalok (23) sodrása két egymás utáni pólus (14,14’) közötti részen 180° vagy 180° egész számú többszöröse.
3. Az 1. igénypont szerinti állórész, azzal jellemezve, hogy a sodrás forgásiránya a tekercselési irányban közvetlenül egymás utáni két pólus (14,14’) közötti részeken ellenirányú egymással.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti állórész, azzal jellemezve, hogy a pólusok (14, 14’) egymás utáni sorrendben egyszer helyhez kötötten és egyszer oldhatóan vannak a vasmagjárommal (13) összekötve, és a vasmagjárom (13), valamint a pólusok (14, 14’) több telibe vágott lemezdarabból álló kötegként vannak összeállítva.
5. A 4. igénypont szerinti állórész, azzal jellemezve, hogy a pólusok (14, 14’) a vasmagjáromra (13) felfekvő pólusmagból (15) és a pólusmag (15) szabad végén kialakított pólussaruból (16) állnak, és az oldható pólusoknál (14’) a pólusmag (15) a pólussarutól (16) elmutató végén bedugható talpat (17) hordoz, és a vasmagjáromban (13) van egy tengelyirányú talpvezeték (18), amelybe a bedugható talp (17) alakzáróan tengelyirányban betolható.
6. Az 5. igénypont szerinti állórész, azzal jellemezve, hogy a vasmagjárom (13) belső fala (131) az oldható pólus (14’) pólusmagjának (15) tangenciális szélessége felett le van lapítva, úgyhogy a pólusmag (15) síkban fekszik fel a vasmagjárom (13) belső falára (131).
7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti állórész, azzal jellemezve, hogy a pólus (14, 14’) egyik homlokoldalára egy műanyag maszk (25) van feltolva, amely két, a pólusmagtól (15) derékszögben elálló, a pólusmagra (15) ráfeszített híddal (251) összekötött karimával (252’, 252”) a nyalábvezetők kör szelvényű huzaljait (23) a gerjesztőtekercs (22) egy vagy több, tengelyirányban egymás mellett lévő rétegében befogadja.