HU222261B1 - Falitámasz homlokzatszerkezetekhez - Google Patents

Abstract

A találmány falitámasz homlokzatszerkezetekhez, rögzítőszárral afalitámasznak egy alapon, mint például falon történő rögzítésére ésegy rá merőlegesen elnyúló és szabad vége felé bővülő tartószárral,amelyhez egy tartóprofil van kapcsolva, ahol a rögzítőszár afalitámasz középvonalában elrendezett szerelőlyukakkal rendelkezik azalappal csavarkötés számára, és a tartószár szabad vége tartományábanegy, középen a szár síkjából kistancolt szárszéllel rendelkezik, amelya szársíkkal szemben kifelé oly mértékben van hajlítva, hogy atartóprofil a tartószár szabad vége és a szárszél közé beszorítható,valamint szabad keresztszéle mentén, a szárszélek két oldalánelrendezett sze- relőlyukak vannak a tartószár és tartóprofil közötticsavar- vagy szegecskötés számára, és továbbá a falitámasztorziómerevségének növelésére két hosszszélei mentén a falitámaszbelső oldalával szemben irányított borda van. A találmány lényege,hogy a két borda (9a) a tartószár (3) szabad keresztszélein (5) továbbvan vezetve, hogy a két borda (9a) mindegyikén oldalt egy, a teljesfalitámaszon elnyúló és a szársíkban fekvő szélszakasz (10a)csatlakozik, és hogy a szárszélek (6) a tartószár keresztszélétől (5)távolságban vannak kistancolva, míg a szárszél (6) felfekvő felülete(6a) a rögzítendő tartóprofilhoz (4) viszonyítva a szárszél maximálisszélességű szakaszában van. ŕ

Description

A találmány falitámasz homlokzatszerkezetekhez rögzítőszárral, a falitámasznak egy alapon, mint például falon történő rögzítésére, és egy rá merőlegesen elnyúló és szabad vége felé bővülő tartószárral, amelyhez egy tartóprofil van kapcsolva, ahol a rögzítőszár a falitámasz középvonalában elrendezett szerelőlyukakkal rendelkezik csavarkötés számára, és a tartószár szabad vége tartományában egy, középen a szár síkjából kistancolt szárszéllel rendelkezik, amely a szársíkkal szemben kifelé oly mértékben van hajlítva, hogy a tartópro- 20 fii a tartószár szabad vége és a szárszél közé szorítható, valamint a szabad keresztszéle mentén a szárszélek két oldalán elrendezett szerelőlyukak vannak a tartószár és a tartóprofil közötti csavar- vagy szegecskötés számára, és továbbá a falitámasz torziómerevségének növelé- 25 sére két, hosszszélei mentén a falitámasz belső oldalával szemben irányított borda van.

A falitámaszok rögzített felvételére szolgáló tartóprofilok különböző kivitelei ismeretesek. Ezek egyszerű módon biztosítják az alap egyenetlenségeinek és a 30 függőlegestől való eltérésének szükséges kiegyenlítését, mielőtt a tartóprofilok véglegesen a szegecsek vagy csavarok részére szolgáló lyukakkal ellátásra kerülnének.

A régi falitámaszok alumíniumból vagy acélból ké- 35 szülnek alumínium-cink bevonással. Ebből a célból a bevezetőben említett típusú falitámaszok hátrányosak, mivel a rögzítőszár teljes tartományában és a tartószár nagyobb részében egy bordában végződnek, és a rögzítőszár statikailag releváns felfekvő felülete csak a bor- 40 dák közötti szártartományban áll rendelkezésre, másrészt a tartószárak felfekvő felületei a tartószárak és a szárszélek közötti, és a tartóprofil beszorítására szolgáló tartomány igen szűk. Azonkívül mindkét borda távolságban végződik a tartószár szabad végétől, és így 45 ebben a széltartományban igen kicsi a torziós merevség, amihez még hátrányosan hozzájárul, hogy a kistancolt szárszél a tartóprofil szabad végéig nyúlik, és a tartószár eredetileg is kétrészes, ami még tovább csökkenti a torziós merevséget és a stabilitást ebben a tartó- 50 mányban. Végül az ismert falitámaszoknál hátrányos, hogy a szárszél felfekvő felülete a beszorítandó tartóprofilra vonatkoztatva a szárprofil legkeskenyebb tartományában fekszik és így viszonylag kicsi, aminek következtében a tartóprofil számára a tartóerő csekély. 55

Az ismert falitámaszok felsorolt hiányosságainak kiküszöbölése a találmány elé kitűzött cél. A találmány szerint a kitűzött célt azáltal sikerült elérni, hogy a két borda a tartószár szabad keresztszélein tovább van vezetve, és hogy a két borda mindegyikéhez oldalt egy, a 60 teljes falhosszon elnyúló és a szársíkban fekvő szélszakasz csatlakozik, és hogy a szárszélek a tartószár keresztszélétől távolságban vannak kialakítva, míg a szárszél felfekvő felülete a rögzítendő tartóprofilhoz viszonyítva, a szárszél maximális szélességű szakaszában van.

A két, a bordákhoz csatlakozó szélszakaszok révén a rögzítőszárak statikailag releváns felfekvő felülete jelentősen megnő, mivel a külső szélszakaszok révén nemcsak maguk a szélszakaszok, hanem a bordák révén felvett felületek is a statikailag releváns felfekvő felületekhez hozzászámítandók. A rögzítőszárak felfekvő felülete szélesebbé válásának előnye a szereléskor nemcsak abban van, hogy a falitámaszok élben ütközése az egyenetlen alapon kiküszöbölhető, hanem abban is, hogy az oldalsó szélszakaszok révén a tartószárak felfekvő felülete is a tartóprofil vonatkozásában megnő, és a szerelőlyukak egymáshoz képesti nagyobb távolságát teszi lehetővé, aminek következtében viszont a falitámasz tartóképessége nő, és így ez például kőhomlokzatok súlyának viselésére is alkalmassá válik. Azáltal, hogy a szárszélek a tartószárak keresztszélétől távolságban vannak stancolva, a szóban forgó széltartomány zárt marad, és így megmarad ezen tartomány merevsége. A tartószárak szabad keresztszéléig vezetett bordák révén a torziós merevség és a stabilitás éppen a tartószárak tartományában nő, amelyben a tartóprofilhoz történő kapcsolódás jön létre. A szárszél maximális szélességű szakaszában létrejövő, és ezáltal az ismert falitámaszoknál szélesebb felfekvő felület gondoskodik egy megnövelt tartóerőről az ismertekhez képest.

A szárszélek két oldalán lévő szerelési lyukakkal ellátott falitámasznál előnyös egy célszerű kivitel esetén, ha a bordák mindig két ilyen szerelőlyuk között vannak átvezetve, mert ezáltal mindegy, hogy a két szerelőlyuk közül melyik kerül a tartóprofillal történő kapcsoláshoz felhasználásra, és így a kapcsolási tartományban optimális stabilitás biztosítható.

A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra egy találmány szerinti falitámasz kiviteli példájának oldalnézete, a

2. ábra az 1. ábra szerinti falitámasz felülnézetben, míg a

3. ábra az 1. ábra szerinti falitámasz elölnézete, míg a

4. ábra az 1. ábra szerinti falitámasz IV-IV vonal mentén vett metszete.

Az ábrákon bemutatott falitámasz alumíniumból vagy acélból készül alumínium-cink-bevonattal, és egy

HU 222 261 Β1 rögzítőszárral rendelkezik, amit faliszámak is lehet nevezni. Ezen a falitámasz középvonalában különböző nagyságú 2, 2a hossznyílások vannak a falitámasznak egy alaphoz, például falhoz történő rögzítésére. Ezeket a hossznyílásokat szerelési lyukaknak is nevezhetjük. A felső 2 hossznyílás a falitámasz vízszintes szerelésére szolgál, míg az alsó 2a hossznyílás a falitámasz függőleges szerelésére. Ezen 2, 2a hossznyílások különböző nagysága biztosítja a szerelési helyzettől függő korrekt alkalmazást. Ha a hossznyílások azonos nagyságúak lennének, fennállna az összecserélés veszélye.

Az 1 rögzítőszárhoz egy arra merőlegesen elnyúló 3 tartószár csatlakozik, amely az 1. ábrával kapcsolatban a vonalkázottan jelölt 4 tartóprofil kapcsolására szolgál, amely a homlokzat konstrukciójától függően egy T profil, vagy L profil, vagy hasonló. Ez a 3 tartószár szabad vége tartományában azonban a szabad 5 keresztszéltől távolságban egy, a szár síkjából kistancolt 6 szárszéllel rendelkezik, amely a szársíkkal szemben kifelé annyira van hajlítva, hogy a 4 tartóprofil a 3 tartószár szabad vége és a 6 szárszél közé beszorítható legyen. A 6 szárszél 6a felfekvő felülete a 4 tartóprofilhoz viszonyítva egy maximális szélességű szakaszban fekszik, aminek nagy a tartóereje a beszorított tartóprofillal szemben. A rugózó hatása következtében egy ilyen szárszél szokásosan rögzítőrugónak is nevezhető. Mint ahogy a bevezetőben említettük, a tartóprofil beszorító felfogása a falitámasz révén a 4 tartóprofil egyszerű beállítását teszi lehetővé, annak a falitámaszra történő végleges rögzítése előtt, amely végleges rögzítést csávánál vagy szegeccsel végezzük. Erre a rögzítésre a 3 tartószár szabad 5 keresztszéle mentén a 6 szárszél mindkét oldalán egy - egy 7, 7a hossznyílással rendelkezik, valamint egy - egy 8, 8a kerek nyílással, ahol a két 7, 7a hossznyílás egy csúszószerelésre szolgál, például csúszószegecsek révén, míg a 8, 8a kerek nyílások a 4 tartóprofil szilárd szerelésére.

Azáltal, hogy a szárszélek nem úgy, mint az ismert falitámaszoknál, a szabad keresztszélig érnek, hanem attól távolságban vannak kistancolva, a szóban forgó széltartomány zárt marad, és így megmarad ezen tartomány merevsége.

A falitámasz torziós merevségének növelése céljából ez a hosszszélei tartományában a falitámasz belseje felé irányuló 9, 9a bordákkal rendelkezik, amely bordák lényegében az eredeti 6 szárszél magasságától csökkenő keresztmetszettel, egymáshoz divergálóan vannak a 7, 8, illetve 7a, 8a szerelőlyukak között átvezetve, lényegében a 3 tartószár szabad 5 keresztszéléig.

A bevezetőben említett falitámasszal szemben, ahol a bordák a keresztszéltől távolságban végződnek, ennek a kialakításnak az előnye, hogy a 3 tartószár azon tartományában is, ahol a 4 tartóprofillal a kapcsolat létrejön, megfelelő torziós merevség és stabilitás biztosított.

Míg a bevezetőben említett falitámasz az egész rögzítési szár tartományában és a tartószár nagyobb részén a bordával végződik, a találmány szerinti mindegyik 9, 9a bordához az egész falitámasz mentén elnyúló és a szársíkban fekvő 10,10a szélszakasz csatlakozik. Ezen 10, 10a szélszakaszok révén a statikusan releváns felfekvő felület megnő, és a falitámasznak az egyenetlen alapon történő élben felütközése kiküszöbölést nyer. A 3 tartószár tartományában a 10, 10a szélszakaszok a felfekvő felületek növekedését idézik elő a tartóprofil vonatkozásában, valamint lehetőséget nyújtanak a 7, 7a, 8, 8a szerelőlyukak egymás közötti távolságának növelésére, aminek szintén eredménye a falitámasz tartóképességének növekedése.

Claims (2)

1. Falitámasz homlokzatszerkezetekhez, rögzítőszárral a falitámasznak egy alapon, mint például falon történő rögzítésére, és egy rá merőlegesen elnyúló és szabad vége felé bővülő tartószárral, amelyhez egy tartóprofil van kapcsolva, ahol a rögzítőszár a falitámasz középvonalában elrendezett szerelőlyukakkal rendelkezik az alappal csavarkötés számára, és a tartószár szabad vége tartományában egy, középen a szár síkjából kistancolt szárszéllel rendelkezik, amely a szársíkkal szemben kifelé oly mértékben van hajlítva, hogy a tartóprofil a tartószár szabad vége és a szárszél közé beszorítható, valamint szabad keresztszéle mentén, a szárszélek két oldalán elrendezett szerelőlyukak vannak a tartószár és tartóprofil közötti csavar- vagy szegecskötés számára, és továbbá a falitámasz torziómerevségének növelésére két, hosszszélei mentén a falitámasz belső oldalával szemben irányított borda van, azzal jellemezve, hogy a két borda (9, 9a) a tartószár (3) szabad keresztszélein (5) tovább van vezetve, hogy a két borda (9, 9a) mindegyikén oldalt egy, a teljes falitámaszon elnyúló és a szársíkban fekvő szélszakasz (10, 10a) csatlakozik, és hogy a szárszélek (6) a tartószár keresztszélétől (5) távolságban vannak kistancolva, míg a szárszél (6) felfekvő felülete (6a) a rögzítendő tartóprofilhoz (4) viszonyítva a szárszél maximális szélességű szakaszában van.

2. Az 1. igénypont szerinti falitámasz a szárszél két oldalán elrendezett szerelőlyukakkal, azzal jellemezve, hogy a bordák (9, 9a) mindig ezen két szerelőlyuk (7, 8 és 7a, 8a) között vannak átvezetve.