HU222239B1 - Eljárás szilárd fázisú peptidszintézisben alkalmazható szubsztituált benzhidril-amin kapcsoló vegyületek és ezeket tartalmazó konjugátumok előállítására, valamint az azokkal végzett peptidszintézisre - Google Patents
Eljárás szilárd fázisú peptidszintézisben alkalmazható szubsztituált benzhidril-amin kapcsoló vegyületek és ezeket tartalmazó konjugátumok előállítására, valamint az azokkal végzett peptidszintézisre Download PDFInfo
- Publication number
- HU222239B1 HU222239B1 HU9302867A HU9302867A HU222239B1 HU 222239 B1 HU222239 B1 HU 222239B1 HU 9302867 A HU9302867 A HU 9302867A HU 9302867 A HU9302867 A HU 9302867A HU 222239 B1 HU222239 B1 HU 222239B1
- Authority
- HU
- Hungary
- Prior art keywords
- group
- ortho
- alkyl
- derivative
- peptide
- Prior art date
Links
Classifications
-
- C—CHEMISTRY; METALLURGY
- C07—ORGANIC CHEMISTRY
- C07K—PEPTIDES
- C07K7/00—Peptides having 5 to 20 amino acids in a fully defined sequence; Derivatives thereof
- C07K7/04—Linear peptides containing only normal peptide links
- C07K7/16—Oxytocins; Vasopressins; Related peptides
-
- C—CHEMISTRY; METALLURGY
- C07—ORGANIC CHEMISTRY
- C07C—ACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
- C07C317/00—Sulfones; Sulfoxides
- C07C317/26—Sulfones; Sulfoxides having sulfone or sulfoxide groups and nitrogen atoms, not being part of nitro or nitroso groups, bound to the same carbon skeleton
- C07C317/32—Sulfones; Sulfoxides having sulfone or sulfoxide groups and nitrogen atoms, not being part of nitro or nitroso groups, bound to the same carbon skeleton with sulfone or sulfoxide groups bound to carbon atoms of six-membered aromatic rings of the carbon skeleton
-
- C—CHEMISTRY; METALLURGY
- C07—ORGANIC CHEMISTRY
- C07K—PEPTIDES
- C07K1/00—General methods for the preparation of peptides, i.e. processes for the organic chemical preparation of peptides or proteins of any length
- C07K1/04—General methods for the preparation of peptides, i.e. processes for the organic chemical preparation of peptides or proteins of any length on carriers
- C07K1/042—General methods for the preparation of peptides, i.e. processes for the organic chemical preparation of peptides or proteins of any length on carriers characterised by the nature of the carrier
-
- C—CHEMISTRY; METALLURGY
- C07—ORGANIC CHEMISTRY
- C07C—ACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
- C07C2603/00—Systems containing at least three condensed rings
- C07C2603/02—Ortho- or ortho- and peri-condensed systems
- C07C2603/04—Ortho- or ortho- and peri-condensed systems containing three rings
- C07C2603/06—Ortho- or ortho- and peri-condensed systems containing three rings containing at least one ring with less than six ring members
- C07C2603/10—Ortho- or ortho- and peri-condensed systems containing three rings containing at least one ring with less than six ring members containing five-membered rings
- C07C2603/12—Ortho- or ortho- and peri-condensed systems containing three rings containing at least one ring with less than six ring members containing five-membered rings only one five-membered ring
- C07C2603/18—Fluorenes; Hydrogenated fluorenes
-
- Y—GENERAL TAGGING OF NEW TECHNOLOGICAL DEVELOPMENTS; GENERAL TAGGING OF CROSS-SECTIONAL TECHNOLOGIES SPANNING OVER SEVERAL SECTIONS OF THE IPC; TECHNICAL SUBJECTS COVERED BY FORMER USPC CROSS-REFERENCE ART COLLECTIONS [XRACs] AND DIGESTS
- Y02—TECHNOLOGIES OR APPLICATIONS FOR MITIGATION OR ADAPTATION AGAINST CLIMATE CHANGE
- Y02P—CLIMATE CHANGE MITIGATION TECHNOLOGIES IN THE PRODUCTION OR PROCESSING OF GOODS
- Y02P20/00—Technologies relating to chemical industry
- Y02P20/50—Improvements relating to the production of bulk chemicals
- Y02P20/55—Design of synthesis routes, e.g. reducing the use of auxiliary or protecting groups
Landscapes
- Chemical & Material Sciences (AREA)
- Organic Chemistry (AREA)
- General Health & Medical Sciences (AREA)
- Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
- Biochemistry (AREA)
- Biophysics (AREA)
- Health & Medical Sciences (AREA)
- Genetics & Genomics (AREA)
- Medicinal Chemistry (AREA)
- Molecular Biology (AREA)
- Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
- Analytical Chemistry (AREA)
- Peptides Or Proteins (AREA)
- Organic Low-Molecular-Weight Compounds And Preparation Thereof (AREA)
Abstract
A találmány tárgya eljárás peptidszintézisben alkalmazható (Ia)általános képletű kapcsolómolekula előállítására, ahol a képletben X1szubsztituens az első fenilgyűrűn az –NHD-csoportot viselő szénatomhozképest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése –SOR1 általánosképletű csoport, R1 jelentése 1–7 szénatomos alkilcsoport, X2szubsztituens a második fenilgyűrűn az –NHD-csoportot viselőszénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van és jelentése –SOR2általános képletű csoport, R2 jelentése 1–7 szénatomos alkilcsoport, aés b értéke 1, és D jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, és Zszubsztituens az első fenilgyűrűn az –NHD-csoportot viselő szénatomhozképest orto-helyzetben van, és jelentése – OR3 általános képletűcsoport, ahol R3 jelentése karboxilcsoporttal helyettesített 1–7szénatomos alkilcsoport. A találmány tárgyát képezi továbbá eljáráspeptidszintézisben alkalmazható gyanta és (I) általános képletűvegyületek konjugátumainak előállítására, amelynek során egy (I)általános képletű vegyületet egy megfelelő gyantával konjugálnak. Atalálmány kiterjed peptidelőállítási eljárásra, amelynek során azelőzőekben előállított konjugátumhordozót alkalmaznak, és kívántesetben a peptid előállítása előtt a konjugátumot redukálják. ŕ
Description
A találmány tárgya eljárás a szilárd fázisú peptidszintézisben alkalmazható új kapcsolómolekulák, valamint az ezeket tartalmazó konjugátumok előállítására. A kapcsolómolekulákat stabil formából labilis formává alakíthatjuk át, amely lehetővé teszi, hogy a szintézis befejezése után a peptidet a hordozóanyagról enyhe körülmények alkalmazásával lehasítsuk, és ezután az aminosav-oldalláncokról a védőcsoportokat eltávolíthassuk. A kapcsolómolekulák általában szubsztituált benzhidril-amin-vázú vegyületek.
A peptidszintézis szakirodaimában a kapcsolómolekulát úgy határozhatjuk meg, mint egy kétfimkciós távtartó molekulát, amely a peptidfragmenst vagy az első aminosavat a polimer hordozóanyaghoz kapcsolja. Számos szilárd fázisú gyantát és kapcsolómolekulát leírtak a szakirodalomban, mint például Fields és Noble, 1990, Int. J. Pept. Protein Rés., 35, 161-214. közleménye. A kapcsolómolekulával szemben támasztott követelmény, hogy a peptidszintézis reakciókörülményei között stabil legyen, azonban, amikor a szintézis befejeződött, a kapcsolómolekula tegye lehetővé, hogy a szilárd hordozóról a peptidet lehasítsuk.
Néhány olyan kapcsolómolekulát is kidolgoztak, amelyek stabil formából labilis formává alakíthatók át. Sajnálatos módon, ezek a kapcsolómolekulák nem alkalmazhatók széles körben. Például a 4-benzil-tio-fenil- és 4-benzil-szulfonil típusú kapcsolómolekula /D. L. Marshall, I. E. Liener: J. Org. Chem., 35, 867. (1970)/ és a szulfonamid típusú kapcsolómolekula /G. W. Kenner, J. R. McDermott, R. C. Sheppard, Chem. Commun., 636 (1971)/ nem alkalmazhatók széles körben. További ilyen molekulákat írtak le a „The Peptides, Analysis, Synthesis, Biology” /E. Gross, J. Meienhofer, Academic Press New York, 2., 88. (1980), 3., 209. (1981)/. Az utóbbi időben a 4-alkil-tio-benzil-alkohol vázalapú kapcsolómolekulát írták le /EP 274,998 és EP 274,999; Chem. Abstr., 110, 135705 (1989)/. Ezt a vegyületet peptidszintézisben alkalmazták. A szulfoxidcsoport redukciója után a 4-alkil-tio-benzil-észtert lehasítják, és így szabad karboxilcsoporttal rendelkező peptidet nyernek.
A fent leírt kapcsolómolekulák többsége azonban bizonyos nyilvánvaló használhatósági korlátokkal bír, mivel a konverziós lépés befolyásolhatja az aminosavmaradékokat. Általában nem alkalmazhatunk oxidációs lépéseket, amennyiben a peptid érzékeny aminosavakat, mint például triptofánt, ciszteint, cisztint és metionint tartalmaz. A másik fellépő probléma a kapcsolómolekula aktiválása során végbemenő metilezés, illetve a hosszú időtartamú hasítási reakció, amely a peptid bomlását okozhatja.
Ezen túlmenően, a jelenleg rendelkezésre álló és szakirodalomban leírt kapcsolómolekulák nem alkalmazhatók jól sem a Boc, sem a Fmoc szintetikus eljárásban.
Funakoshi és munkatársai, J. Chem. Soc., Chem. Commun. 382-384 (1988) és Coll. Czech. Chem. Commun. 53: 2791-2800 (1988) benzhidril-aminokat ismertet, melyek mindegyik aromás gyűrűjükön metoxicsoportot tartalmaznak, és melyek trifluor-ecetsav/tioanizol kezeléssel hidrolizálhatók.
Pátek és munkatársai, Tetrahedron Lett. 31(36):
5209-5212 (1990) bemutatja, hogy a kizárólag elektronelvonó metil-szulfinil-csoportokkal szubsztituált benzhidril-aminok igen stabilak savas körülmények között, például 50%-os trifluor-ecetsav/CH2Cl2-anizol elegyben.
A jelen találmány tárgya eljárás a peptidszintézisben alkalmazható, szubsztituált benzhidril-amin kapcsolómolekulák előállítására. A molekulákat savra labilis vagy stabil formában állítjuk elő és alkalmazzuk. A stabil forma savra labilis formává alakítható át a gyantáról történő peptidlehasítás céljából.
A találmány tárgya eljárás peptidszintézisben alkalmazható (la) általános képletű kapcsolómolekula, ahol
X1 szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése -SOR1 általános képletű csoport,
R1 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport,
X2 szubsztituens a második fenilgyűrűn az -NHDcsoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van és jelentése -SOR2 általános képletű csoport,
R2 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, a és b értéke 1, és
Z szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto-helyzetben van, és jelentése -OR3 általános képletű csoport, ahol R3 jelentése karboxilcsoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkilcsoport,
D jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, előállítására, amelynek során
i) egy (III) általános képletű benzoesavszármazékot, ahol (X')a jelentése orto- vagy para-helyzetben lévő (1-7 szénatomos alkil)-tio-csoport, tionil-kloriddal reagáltatunk;
ii) az i) lépésben előállított benzoil-klorid-származékot egy (IV) általános képletű, helyettesített benzolszármazékkal keverjük össze, ahol b értéke 1,
X2’jelentése -SR2 általános képletű csoport, és R2 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, majd a keveréket két mólekvivalens AlCl3-dal kezeljük, így orto- vagy para-helyzetben (Xr)a és (X2’)b-szubsztituált hidroxi-benzofenon-származékot kapunk, ahol (Xr)a és (X2’)b jelentése a fenti, majd iii) a ii) lépésben előállított orto-hidroxi-benzofenon-származék orto-hidroxi-csoportját karboxi-(l-7 szénatomos alkil)-oxi-csoporttá alkilezzük, majd iv) a iii) lépésben előállított orto-alkoxi-benzofenonszármazékból hidroxil-aminnal történő reagáltatás útján oximot képezünk, majd
v) a iv) lépésben előállított orto-alkoxi-benzofenonoxim-származékot orto-alkoxi-benzhidril-aminszármazékká redukáljuk, majd vi) kívánt esetben a keletkezett orto-alkoxi-benzhidrilamin-származékot amino-védőcsoporttal látjuk el, és vii) az v) vagy vi) lépésben nyert orto-alkoxi-benzhidril-amin-származék (1-7 szénatomos alkil)-tio-cso2
HU 222 239 Bl portjait (1-7 szénatomos alkilj-szulfmil-csoportokká oxidáljuk, és az adott esetben jelen lévő védőcsoportot kívánt esetben eltávolítjuk.
A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás peptidszintézisben alkalmazható gyanta és (I) általános képletű vegyületek konjugátumainak előállítására, ahol az (I) általános képletben
X1 szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése -SOR1 általános képletű csoport,
R1 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport,
Z szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése -OR3 általános képletű csoport,
R3 jelentése karboxilcsoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkilcsoport,
X2 szubsztituens a második fenilgyűrűn az -NHDcsoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van és jelentése -SOR2 általános képletű csoport,
R2 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, a és b értéke 1, és
D jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, amelynek során, hogy egy (I) általános képletű vegyületet egy megfelelő gyantával konjugálunk.
A találmány szerinti eljárás azzal az előnnyel jár, hogy egy olyan stabil kapcsolómolekulát állíthatunk elő a peptidszintézis céljára, amelyet a szintetikus reakció befejeződése után labilis kapcsolómolekulává alakíthatunk át. Amennyiben a kapcsolómolekulát stabil formából labilis formává alakítjuk át, az ezt követő reakciólépésben a peptidet könnyen lehasíthatjuk a szilárd fázisú hordozóról, és felhasználhatjuk. A peptidet karboxi-amid (előnyösebb, mint a szabad karboxil) formában hasítjuk le. Az oxidált kapcsolómolekulák, például a szulfoxid- vagy szulfonformák rendkívül stabilak savas közegben, például trifluor-ecetsavban, továbbá minden olyan reakciókörülmény között, amelyet szokásosan peptidszintézisben alkalmazunk. Amennyiben ezt a formát szulfidformává redukáljuk, a kapcsolómolekula savra labilis formává válik. A találmány szerinti előnyös eljárás szerint a szulfoxidformát könnyen szulfidformává redukáljuk, és így a stabil kapcsolómolekulát labilis formává alakítjuk.
A találmány szerinti kapcsolómolekulák különleges előnye, hogy lehetővé teszik az aminosav-oldalláncok védőcsoportjainak eltávolítását a gyantáról történő lehasítás előtt. A standard szilárd fázisú szintézis során a lehasítási, illetve a védőcsoport-eltávolítási reakcióban keletkezett kationok a reakcióelegyben találhatók, és a lehasított peptiddel reagálnak. Az ilyen kationok reakciója a peptiddel gyakran csökkentett termelést, illetve alacsonyabb tisztaságot eredményez. A jelen találmány szerint a védőcsoport-eltávolítás alatt keletkezett kationokat a reakcióelegyből kimoshatjuk, mivel a védőcsoportmentes peptid továbbra is a szilárd hordozóhoz kötött. A hasítási reakció során a kationok a szilárd hordozóval együtt maradnak, elkülönülve a lehasított peptidtől.
A találmány szerinti eljárás további előnye az, hogy a kapcsolómolekula redukciója után a peptidhasítást sokkal enyhébb körülmények között végezhetjük, mint az általában a szakirodalomban alkalmazott reakciókörülmények. Például, a standard Boc-szintézis hasítási lépése erős savval rendszerint hidrogén-fluoriddal (HF) végzett kezelést igényelnek. A jelen találmány szerinti eljárás a Boc-szintézist lehetővé teszi úgy, hogy a végső hasítási reakciót sokkal enyhébb körülmények között hajtsuk végre.
A találmány szerinti eljárás további előnye az, hogy a kapcsolómolekulát Fmoc és Boc szintetikus stratégiák esetében is alkalmazhatjuk.
A találmány szerinti eljárás, illetve kapcsolómolekulák további előnye az, hogy a hasítási reakcióban egy C-terminális peptid-amidot nyerünk, sokkal enyhébb körülmények között, mint amelyeket a jelen szakirodalomban leírtak.
A találmány tárgya peptidszintézisben alkalmazható kapcsolómolekulák előállítása, amelyek stabilak, azonban labilis formává alakíthatók, amely labilis forma lehetővé teszi a peptid szilárd fázisú hordozóanyagról történő lehasítását. A kapcsolómolekulák stabilitását az alkil-kén-szubsztituens oxidációs állapotával határozhatjuk meg.
A leírásban az alkilcsoport alatt 1-7 szénatomos alkilcsoportot értünk.
A leírásban az alkilcsoport elnevezés alatt nem limitáltan 1-7 szénatomos alkilcsoportokat értünk. Például az alkilcsoport lehet metil-, etil-, propilcsoport stb. A leírásban alkalmazott alkilcsoport elnevezésbe beleértjük a lineáris, illetve az elágazó szénláncú csoportokat, valamint a ciklusos alkilcsoportokat is.
A „kapcsolómolekula” elnevezés alatt a leírásban egy bifúnkciós távtartó molekulát értünk. A kapcsolómolekula egyik funkciós csoportja a szilárd fázisú hordozóanyaghoz kötődik. A kapcsolómolekula egy második funkciós csoporttal is rendelkezik, amely egy aminosavhoz vagy egy peptidhez köthető. A kapcsolómolekula továbbá lehetővé teszi, hogy a szintézis befejezése után a peptidet a hordozóról lehasítsuk.
A leírásban a „szilárd fázisú hordozó” elnevezés alatt nem limitáltan adott típusú hordozóanyagokat értünk. A szakirodalomban elég nagyszámú hordozóanyagot írtak le. Szilárd fázisú hordozóanyagok lehetnek szilikagélek, gyanták, származék formájú műanyag filmek, üvegágyak, gyapot, műanyag ágyak, alumínium-oxidgélek. Az alkalmas, szilárd fázisú hordozóanyagokat a különféle szintetikus eljárások figyelembevételével választjuk meg. Például peptidszintézis esetében a szilárd fázisú hordozóanyag olyan gyanta lehet, amely például p-metil-benzhidril-amin (pMBHA) gyanta (Peptides International, Louisville, K.Y), polisztirol (például Bachem Inc., Peninsula Laboratories, PAM-gyanta stb.), poli(dimetil-akrilamid)-áthidalt sztirol, ko-divinil-benzol (például az Aminotech, Canada, POLYHIPE márkanevű gyantája), poliamidgyanta (a Peninsula Laboratories terméke), polisztirolgyanta, amely polietilénglikollal áthidalt (Tentagel, Rapp Polymere, Tubingen, Germany) vagy poli(dimetil-akrilamid)-gyanta (a Milligen/Biosearch, Califomia terméke).
HU 222 239 Bl
A találmány szerinti megvalósítás során a szilárd fázisú hordozó alkalmas lehet in vivő felhasználásra, azaz alkalmazható egy közvetlen peptidalkalmazás során hordozóanyag céljából (például TentaGel, Rapp Polymere, Tubingen, Germany). Adott eljárás során a szilárd fázisú hordozó ízletes, fogyasztható, illetve orálisan adagolható lehet.
A leírásban a „peptid” elnevezést legszélesebb értelmezésében alkalmazzuk, amely jelenthet egy vagy több aminosavból álló egységet, aminosavanalóg vegyületből álló egységet, illetve peptido-mimetikus vegyületekből álló egységet. Az alegységek peptidkötéssel kötöttek lehetnek egymáshoz. Más eljárás szerint az alegységek egyéb kötésekkel, például észter-, éterkötésekkel stb. kötöttek lehetnek egymáshoz. A leírásban az „aminosav” elnevezés alatt természetes és/vagy nem természetes vagy szintetikus aminosavakat értünk, mint például a glicin, illetve ennek D- és L-optikai izomeqei és hasonló analóg aminosavak vagy peptido-mimetikus vegyületek. A leírásban a „peptido-mimetikus” vegyület elnevezés alatt olyan molekulákat értünk, amelyek a peptid jellemzőihez hasonló jellemzőkkel rendelkeznek anélkül, hogy peptidkémiai szerkezetük lenne. A peptidek lehetnek D-aminosav-tartalmúak, D- és L-aminosav-kombináció tartalmúak, illetve különféle „meghatározó” aminosavtartalmúak (például béta-metil-aminosavak, Ca-metil-aminosavak és N„-metil-aminosavak stb.), amelyek a peptideknek különleges jellemzőket biztosítanak. Ezen túlmenően, a különféle kapcsolási lépésekben különféle aminosavak alkalmazásával ahélix, β-hélix, β-lap, Γ-fordulópont és ciklusos peptidek állíthatók elő.
Kapcsolómolekulák
A találmány szerinti kapcsolómolekulák legalább egy kéntartalmú származékkal szubsztituáltak, amely lehet szulfoxidcsoport (SOR1), ahol
R1 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport. A kéntartalmú csoportok megtalálhatók legalább egy benzolgyűrű orto- vagy para-helyzetében. A benzolgyűrűk szimmetrikusan szubsztituáltak lehetnek kéntartalmú csoportokkal, azonban ez nem elengedhetetlen feltétel. Előnyösen mindkét benzolgyűrű kéntartalmú csoportot tartalmaz para- vagy orto-helyzetben. A találmány szerinti kapcsolómolekula továbbá egy
Z kapcsolócsoportot tartalmaz, amely a szilárd hordozóhoz történő kapcsolódást biztosítja, amely szilárd hordozó például gyanta, és általában olyan molekulafragmens, amelyet a szilárd fázisú peptidszintézis során a kapcsolómolekulában alkalmazunk. A találmány szerinti egyik megvalósítás során a kapcsolókomponens lehet egy OR3-csoport, amely orto-helyzetben helyezkedik el. A Z csoporton található R3 alkilcsoport 1-7 szénatomos és funkciós csoportot tartalmaz, amely lehet például karbonsavcsoport, és alkalmas arra, hogy a gyantához történő kapcsolódást biztosítsa.
A találmány szerinti vegyület, illetve eljárás nem adott mechanizmusra korlátozott; mégis azt véljük, hogy a kapcsolómolekula jellemzőit befolyásolja, illetve meghatározza az elektrondonor vagy elektronszívó jellemzőjű szubsztituensek jelenléte az orto- vagy parahelyzetben a benzolgyűrűn, illetve a benzolgyűrűkön. Ennélfogva, amennyiben elektrondonor-csoportokat, mint például szulfidcsoportot vagy alkoxicsoportot alkalmazunk a para- vagy orto-helyzetekben, acidolízis történhet az N-C-kötés vonatkozásában, mivel elektronok juttathatók, és ezek stabilizálhatják a kapott benzhidrilkationt. Ezzel szemben, amennyiben elektronszívó csoportokat alkalmazunk, amely lehet például szulfoxidcsoport vagy szulfoncsoport, a para- vagy ortohelyzetben ilyen fenti acidolízis nem történhet. Mivel az elektrondonor jellemző a meta-helyzetből nem történik meg, a meta-helyzetben található szubsztituensek sokkal kisebb nagyságrendű befolyást gyakorolnak az eljárásra, mint a para- vagy orto-helyzetben található szubsztituensek.
A szulfoxid- vagy szulfonszubsztituensek jelenléte, illetve az alkoxiszubsztituensek egy elektronszívó, illetve elektrondonor csoportegyensúlyt biztosíthatnak. Ezzel szemben, amennyiben az elektronszívó oxidált kéntartalmú csoportok száma egyenlő, illetve előnyösen nagyobb, mint az alkoxicsoportok száma, az oxidált kéntartalmú csoportok elektronszívó természete olyan módon hat, hogy a kapcsolómolekula jellemzőit döntő többségben meghatározza. Az alkoxicsoportok előnyösek a kapcsolómolekulában a hasítás céljára, miután a kéntartalmú csoportokat redukáltuk, mivel ezek a csoportok elektrondonor jellegűek.
A szakirodalmi vélemény szerint az oxidált kapcsolómolekula stabilitása, illetve a redukált kapcsolómolekula savval szembeni labilitása növelhető azzal, hogy nagyobb számú, kéntartalmú szubsztituenst alkalmazunk a benzolgyűrűk egyikén vagy mindkét benzolgyűrűn. Ennélfogva a kapcsolómolekula megnövelt elektronszívó természete, amely egynél több kéntartalmú oxidált csoporttal biztosítható, nagyobb kémiai stabilitást biztosíthat a kapcsolómolekula számára. Hasonlóan, amennyiben egy vagy több redukált kéntartalmú csoport elektrondonor megnövelt hatását biztosítjuk, ez javítja a hasítási reakció végrehajthatóságát enyhe reakciókörülmények alkalmazásával.
Ezen túlmenően, a kéntartalmú csoport oxidációja szulfoncsoporttá várhatóan azt eredményezi, hogy egy stabilabb kapcsolómolekula áll elő, mint amikor a szulfoxidcsoporttá történő oxidációt hajtunk végre, mivel a szulfoncsoport nagyobb mértékű elektronszívó jellemzőkkel rendelkezik. Mivel akár a szulfon- vagy szulfoxidcsoport redukálható szulfidcsoporttá, akármilyen oxidációs állapotot alkalmazhatunk a találmány szerinti kapcsolóvegyületek esetében. A találmány szerint a szulfoxidcsoport oxidációs állapot előnyös.
A találmány szerinti további megvalósítás szerint a kapcsolómolekula úgy állítható elő, hogy az aminocsoport nitrogénatomján védőcsoportot tartalmaz. Alkalmazható védőcsoportok például a terc-butoxi-karbonil-csoport (Boc) és az Ν-9-fluorenil-metoxi-karbonil-csoport (Fmoc) az egyéb csoportok közül. Bármely aminocsoport-védő csoport alkalmazható az ilyen találmány szerinti peptidszintézisben. Számos védőcsoportot leírtak Greene és Wuts, Protective Groups in Organic Synthe4
HU 222 239 Β1 sis, Wiley Interscience: New York (1991), 309-362.; és Fields és Noble (1990), Int, J. Pept. Protein Rés., 35, 161-214. közleményükben. Az N-védett benzhidrilamin-vegyület a szilárd hordozóhoz köthető anélkül, hogy figyelembe vennénk az aminocsoport reaktivitását. Miután a kapcsolómolekulát a szilárd hordozóhoz kötöttük, a védőcsoportot szokásos kémiai eljárások, például piperidin és dimetil-formamid kezelésével Fmoc esetében, vagy trifiuor-ecetsav kezelésével Boc esetében, eltávolíthatók.
Más eljárás szerint a kapcsolómolekulát benzhidrilamid formában állíthatjuk elő, azaz olyan formában, amelyben az aminocsoporton acilcsoport található. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható acilcsoportok nem limitáltan az N“-védett aminosavak, amelyeket később a peptidlánc további meghosszabbítása során eltávolíthatunk. Az aminosav elnevezés alatt a leírásban Dés L-aminosavakat, glicint, illetve nem természetes aminosavakat vagy aminosavanalóg vegyületeket értünk.
Amennyiben X jelentése szulfoxidcsoport a kapcsolómolekulában, a kapcsolómolekula különösen ellenáll a savas kezeléssel szemben. A szulfoxid- vagy szulfoncsoport redukálása szulfidcsoporttá azt eredményezi, hogy a kapcsolómolekula acidolízissel szemben érzékennyé válik; például, az ilyen kapcsolómolekulát lehasíthatjuk trifiuor-ecetsav alkalmazásával. Ennélfogva a jelen találmány olyan kapcsolómolekulákra vonatkozik, amelyek savval szemben stabilak, vagy savval szemben labilis jellegűek, és biztosítja, hogy a savval szemben stabil formát átalakíthatjuk a savval szemben labilis formává, és fordítva.
A szubsztituált benzhidril-aminok előállítása
A találmány szerinti szubsztituált benzhidril-aminvegyületeket az alábbi eljárások szerint állíthatjuk elő, amely eljárásokat részletesen bemutatunk.
Benzofenonszármazékok előállítása
A találmány szerinti eljárásnak megfelelő kapcsolómolekulákat előállító eljárásban alkalmazható kiindulási anyag szubsztituált benzofenonvegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy szubsztituált benzoesavat reagáltatunk szubsztituált benzollal, azaz a benzol acilezési eljárását végezzük.
Alkalmazható szubsztituált benzoesavak nem limitáltan például a 2-alkil-tio-benzoesav, 4-alkil-tio-benzoesav, a 2- vagy 4-alkil-tio-4- vagy 2-alkoxi-benzoesav. Más eljárás szerint a benzoesavat a 2-helyzetben egy hidroxilcsoport-szubsztituenssel láthatjuk el. A találmány szerinti eljárás során a szubsztituált benzoesav egy 2-hidroxi-4-(metil-tio)-benzoesav.
Alkalmazható szubsztituált benzolszármazékok, amelyek a molekulában jelen lehetnek, például nem limitáltan az alkil-tio-benzol (például a tioanizol). A találmány szerinti eljárás során előnyösen az alkalmazott szubsztituált benzol a tioanizol.
A szubsztituált benzoesav és szubsztituált benzolszármazékok körében számos vegyületet alkalmazhatunk, amelyek alkalmasak a fenti benzofenonszármazék előállítására. Ugyan a találmány szerinti eljárás során számos kombinációt, illetve változatot alkalmazhatunk, mégis azok a kiindulási anyagok az előnyösek, amelyek a legegyszerűbbek, mivel ezek általában kevésbé költségesek, könnyebben rendelkezésre állnak, illetve a nem kívánt mellékreakciókkal szemben ellenállóbbak. Ennélfogva a benzofenon előállítására alkalmazott szubsztituált benzoesav és szubsztituált benzolvegyületek legalább egy kéntartalmú - szubsztituenst tartalmaznak a para- vagy orto-helyzetben a benzolgyűrűn, előnyösen a kéntartalmú szubsztituens mindkét benzolgyűrűn előfordul, és egy kapcsolócsoport található a molekulában, vagy valamely funkcionális csoport van jelen, amely alkalmas a kapcsoló szilárd hordozóhoz történő kötésére.
Egy további előnyös megvalósítás során szubsztituált benzoesavszármazékot tionil-kloridban hevítünk, és így a megfelelő benzoesav-klorid-származékot állítjuk elő. Általában ezt a reakciót úgy végezzük, hogy a benzoesavat körülbelül 2 mólekvivalens tionil-klorid jelenlétében reagáltatjuk, körülbelül 40 °C hőmérsékleten, körülbelül 10 perc időtartamon, illetve körülbelül 30 perc időtartamhatáron belül, keverés közben. Ezt követően a benzoil-kloridot körülbelül 0,1-1,0 mól mennyiségben oldjuk aprotikus oldószerben, például diklór-metánban, körülbelül 40 °C hőmérsékleten. Ezt az oldatot ezután ekvimoláris mennyiségű szubsztituált benzollal, például tioanizollal, amely körülbelül 0,2-3,0 m koncentrációban aprotikus oldószerben oldott (például diklór-metánban), elegyítjük. A reakcióelegyet 0 °C hőmérsékletre hűtjük, majd ekvivalens mennyiségű alumínium-kloriddal reagáltatjuk. Ezt követően a reakcióelegyet hagyjuk körülbelül 20 °C hőmérsékletre melegedni, és ezen a ponton második adag AlCl3-mennyiséget adagolhatunk hozzá, miközben a hőmérsékletet szabályozzuk. A reakcióelegyet körülbelül 1-2 órán át körülbelül 40-50 °C hőmérsékleten keveqük, majd szokásos eljárások szerint feldolgozzuk. Ezek az eljárások például extrakció, átkristályosítás stb.
Az eljárásba beleértjük, hogy a benzofenonvegyületet módosíthatjuk úgy, hogy az orto- vagy para-helyzetbe kéntartalmú csoportokat vezetünk be, illetve, hogy az alkoxiszubsztituált benzofenonok oxigénatomját kénatommal helyettesítjük. Az alkoxicsoport szulfidcsoporttá történő helyettesítését úgy végezzük, hogy a hidroxilcsoportot klór-dimetil-tiokarbamát-reagenssel, majd ezt követően termikus átrendezéssel, illetve S-alkilezéssel módosítjuk. Az utóbbi alternatív eljárás aszimmetrikusan szubsztituált benzofenont igényel abból a célból, hogy egy olyan kapcsoló-, illetve kötőreagensként szolgáljon, ami egyértelművé teszi a szilárd hordozóhoz történő kötődést.
A hidroxi- vagy merkantoszubsztituált benzofenonok alkilezése
Abban az esetben, amikor a benzofenont alkil kapcsolócsoport nélkül állítjuk elő, a kapcsolócsoport bevezetése céljából alkilezést szükséges elvégezni. Bármely szakirodalomban ismert alkilezési eljárás alkalmazható a jelen találmány szerinti eljárásban. Ezek az alkilezési eljárások úgy hajthatók végre, hogy valamely alkilcsoportot egy halogénatommal, különösen bróm5
HU 222 239 Β1 vagy klóratommal, vagy más, jól hasadó csoporttal aktiválunk. Azonban, amennyiben orto-helyzetben szükséges alkilezést végezni, valamely hatóanyagot kell adagolni a reakcióelegyhez, amely a hidrogénkötést megbontja. Előnyös megvalósítás esetében ez a hatóanyag fluoridion (F~).
A találmány szerinti eljárás megvalósítása során szubsztituált benzofenont oldunk valamely poláros aprotikus oldószerben. A benzofenon hidroxiszubsztituenst tartalmaz az egyik benzolgyűrű 2-helyzetében. A benzofenon koncentrációja előnyösen 5 mmol-1 mól, előnyösebben 50 mmol-0,5 mól közötti. Az optimális koncentráció attól függ, hogy milyen poláros aprotikus oldószert választunk, és a benzofenon oldhatósága ebben az oldószerben milyen mértékű. Alkalmazható oldószerek nem limitáltan például az acetonitril, dimetil-formamid, dioxán és hasonlók, valamint ezek keverékei.
Amennyiben a hidroxicsoport 2-helyzetben található, az oldatban fluoridionok találhatók abból a célból, hogy az alkilezési reakciót megkönnyítsék. Az ionokat inért hordozóanyagon is bevezethetjük a reakcióelegybe. Előnyös megvalósítás során a fluoridiont káliumfluorid alumínium-oxidra felvitt szuszpenzió formában szolgáltatjuk. Más megvalósítás szerint a fluoridiont tetraetil-ammónium-fluoridként adagoljuk.
A fenti oldathoz valamely alkilezőreagenst adagolunk, amely lehet például alkil-karbonsav, omega-haloészter, amely alkilezőanyagot a megfelelő, kereskedelemben kapható alkil-karbonsav halogénezésével állíthatunk elő. Előnyös megvalósítás során metil-brómvalerátot adagolhatunk. Az alkilezőreagenst előnyösen moláris feleslegben alkalmazzuk a benzofenon koncentrációjára vonatkoztatva, amely felesleg előnyösen nagyobb, mint körülbelül 20%, különösen előnyösen nagyobb, mint körülbelül 40%. Az alkilezési reakció legalább 96 óra időtartamot igényel szobahőmérsékleten ahhoz, hogy a reakció teljesen befejeződjön. Az alkilezett benzofenont szokásos eljárásokkal tisztíthatjuk, amely lehet például kromatográfia vagy kristályosítás, vagy szilárd anyagoktól elválaszthatjuk (például, amennyiben alumínium-oxid van jelen a reakcióelegyben), betöményíthetjük, például vákuumban, és felhasználhatjuk további tisztítás nélkül is a következő reakciólépésben.
A benzofenon átalakítása benzhidril-aminná
A szubsztituált benzofenon karbonilcsoportját átalakítjuk egy aminocsoporttá. A karbonilcsoport aminocsoporttá történő átalakítását bármely szakirodalomban ismert eljárással elvégezhetjük, amely lehet például - nem limitáltan - oximképzés, amelyet redukció követ, vagy lehet reduktív aminálás, azaz például ammónium-formiáttal végzett reakció. Előnyös megvalósítás során a benzofenont hidroxil-aminnal reagáltatjuk, és oximot képzünk. A reakciót általában poláros oldószerben, előnyösen valamely alkoholban, például etanolban hajtjuk végre, azonban oldószerként metanol, propanol, 2-propanol stb. is alkalmazható, és ebben a lépésben a szubsztituált benzofenont körülbelül ugyanolyan koncentrációban alkalmazzuk, mint a korábbi alkilezési reakció során. A reakcióelegyben vízmentes, gyenge bázis, mint például nátrium-acetát is jelen lehet. A reakcióelegyet körülbelül 1-15 órán át, előnyösen körülbelül 7 órán át visszafolyatás mellett forraljuk. Az elegyet hagyjuk például éjszakán át állni, vagy azonnal feldolgozzuk. A reakcióelegyet úgy dolgozhatjuk fel, hogy azt leszűrjük, majd vákuumban bepároljuk, és olyan terméket nyerünk, amelyet a következő lépésben további tisztítás nélkül felhasználhatunk.
Az oximterméket valamely alkoholban (előnyösen etanolban) oldjuk, és körülbelül 1:3 arányú mennyiségben 25%-os ammóniát adagolunk olyan koncentrációban, amilyen koncentráció az alkilezett benzofenon koncentrációja az oximképzési reakciólépésben. Az oldathoz körülbelül 10-szeres moláris felesleg cinkport adagolunk. A szuszpenziót 50 °C hőmérsékletre melegítjük, és körülbelül 48 órán át keveijük. Ezután a szuszpenziót leszűijük és vákuumban bepároljuk, így szubsztituált-benzhidril-amint nyerünk.
Az oxim redukálásával nyert benzhidril-amin igen kis mértékben oldható, vagy oldhatatlan poláros oldószerekben. Ezen túlmenően, amennyiben a redukciót cink segítségével végezzük, a reakcióelegyben cink marad vissza. Ennélfogva a kéntartalmú szubsztituensek (alkil-szulfidok) oxidációja előtt és az aminocsoport védőcsoporttal történő ellátása előtt a benzhidril-amint meg kell tisztítani. A tisztítási eljárás nem limitáltan lehet kromatográfia, például szilikagélen végrehajtott kromatográfia, átkristályosítás, preparatív vékonyréteg-kromatográfia és hasonlók.
Előnyös megvalósítás során átkristályosítási eljárást alkalmazunk. Az oldhatatlan benzhidril-amint toluolszulfonsav adagolásával oldhatóvá tesszük, mivel ezen adagolás során az amin savas sója keletkezik. Ezt a reakciót úgy végezhetjük el, hogy a benzhidril-amint megfelelő oldószerben oldjuk, amely lehet például metanol, etanol és hasonlók, előnyösen etanol, körülbelül 100-500 mmol, előnyösen körülbelül 150 mmol koncentrációban. Ezt követően az oldathoz telített toluolszulfonsav (TsOH)-oldatot adagolunk, amely oldat a fenti oldószerben készült, előnyösen lassú adagolási módon, például becsepegtetve. A terméket poláros, protikus oldószerrendszerben oldjuk, amely vizet tartalmaz (például lehet valamely alkohol, mint például metanol, és víz 3:1 térfogat/térfogat elegye). Amennyiben szükséges, az elegyet melegítjük, hogy az oldhatóságot megnöveljük. Ezt követően az oldatot körülbelül 20 °C hőmérsékletre hűtjük, és oxidálószert, például nátriumpeijodátot (a szulfoxidképzés céljából) adagolunk az elegyhez moláris feleslegben, amely moláris felesleg az S-atomok ekvivalensére számított. Jellemzően az oxidációs reakcióban, amelyet hidrogén-peroxiddal végzünk, az oldószer jégecet. A nátrium-peijodáttal végzett oxidáció során csapadék képződik, amelyet szűréssel eltávolítunk a reakcióelegyből, majd az elegyet bepároljuk.
Az aminocsoport védőcsoporttal történő ellátása
A találmány szerinti eljárás további lépésében a benzhidril-amin előállítása után az aminocsoportot védőcsoporttal látjuk el. Az aminocsoport védőcsoporttal történő ellátása jelentős lehet, mivel megakadályozza, hogy az
HU 222 239 Bl amin reakcióba lépjen, amikor a kapcsolómolekulát a szilárd hordozóhoz kötjük. Ennélfogva a találmány tárgya aminocsoporton védett kapcsolómolekulák.
Előnyösen alkalmazható aminocsoport-védő csoportok a Boc- és az Fmoc-csoportok. Azonban más védőcsoportokat is alkalmazhatunk, mint amelyeket leírtak Greene és Wuts, Protective Groups in Organic Synthesis, Wiley Interscience: New York (1991), 309-362. és Fields és Noble (1990), Int. J. Pept. Protein Rés., 35, 161-214. szakirodalmakban. A Boc- és Fmoc-védett aminok szintézise a szakirodalomban jól ismert. Az N“-védett aminosavak, amelyeket peptidszintézisben alkalmaznak, általában Boc- vagy Fmoc-csoporttal védettek a szintetikus stratégia függvényében.
Előnyös megvalósítás során az amint Fmoc-csoporttal védjük. A benzhidril-amint tartalmazó vizes oldat pH-értékét körülbelül 9-re állítjuk be, majd bármely csapadékként kiváló szervetlen sót szűréssel eltávolítunk, és védett Fmoc-t (például Fmoc-H-N-hidroxi-szukcinimidil-észter) adagolunk az elegyhez. Az Fmoc-benzhidril-amint szokásos eljárásokkal nyerjük ki az elegyből, és így kívánt tisztaságú terméket kapunk.
Más megvalósítás során a benzhidril-amint Bocvédőcsoporttal látjuk el. Általában ezt a védőcsoportbevezetést a szokásosan alkalmazott eljárásokkal valósíthatjuk meg.
Más eljárás a kapcsolómolekula előállítására
Benzofenont állítunk elő, amint ezt korábban a fentiekben leírtuk. A benzofenont redukálhatjuk például nátrium-bór-hidrid segítségével, etanolban vagy más, hasonló oldószerben, és így benzhidril-alkoholt állíthatunk elő. A benzhidril-alkoholt elsőrendű amiddal reagáltathatjuk savas körülmények között, és így az amid szubsztituálja a hidroxilcsoportot. A kapott termék analóg, mint amelyet úgy nyerhetünk, hogy a benzhidrilamint acilezzük.
Előnyösen az amidcsoportot úgy választjuk meg, hogy ez egy N“-védett aminosav, amint ezt a fentiekben leírtuk.
A kapcsolómolekula felhasználása a peptidszintézisben
A találmány szerinti kapcsolómolekulák igen alkalmasak arra, hogy egy peptidláncot egy szilárd fázisú hordozóhoz kapcsoljanak, amelyet peptidszintézisben alkalmazunk. A kapcsolómolekulák bármely aminogyantához köthetők egy megfelelő funkciós csoport segítségével, amely lehet például az alkilcsoporton található karbonsavcsoport. A gyantán található aminocsoporthoz a karbonsavfunkciós csoport kapcsolása bármely szokásos, peptidszintézisben alkalmazott eljárással történhet, amely lehet például OPfp, HOBt vagy más, aktivált észtérforma előállítása, majd ennek kondenzációs reakciója karbodiimid jelenlétében stb. Ezeket az eljárásokat ugyancsak leírtuk a peptidek előállítása során a korábbiakban. Alkalmas, szilárd hordozók a találmány szerinti eljárásban a későbbiekben ismertetésre kerülnek.
A szilárd fázisú peptidszintézis eljárásai a szakirodalomban jól ismertek. Általában egy N“-védett aminosavat, amely az α-karbonilcsoporton aktivált, elegyítünk egy N“-védőcsoport nélküli, szilárd fázisú hordozóhoz - kapcsolómolekulán keresztül - kötött peptidmolekula elegyhez, és kapcsolási reakciót végzünk. A kapcsolási reakciót a szakirodalomban leírt reakciókhoz hasonló módon végezhetjük (lásd például Stewart és Young (1984), Solid Phase Synthesis, 2. kiadás, Pierce Chemical Co., Rockford, IL; Fields és Noble (1990), „Solid phase peptide Synthesis utilizing 9-fluorenylmethyloxycarbonyl amino acids”, Int. J. Pept. Protein Rés. 35, 161-214; Geysen és munkatársai (1987), J. Immunoi. Methods 102, 259-274) közleményét. A kapcsolási reakció, a védőcsoport-eltávolítási reakció, illetve a peptid szilárd fázisú hordozóról történő lehasítási reakciója függ attól, hogy milyen N“-védőcsoportot választottunk, amely általában terc-butoxi-karbonil-csoport (Boc) vagy 9-fluorenil-metoxi-karbonil-csoport (Fmoc). A találmány szerinti előnyös peptidszintézis során, amelyben a találmány szerinti kapcsolómolekulát alkalmazzuk, a kapcsolás teljes mértékű megvalósítását kell elérnünk. A szakirodalomban jól ismertek azok a módszerek, amelyekkel a teljes kapcsolást megvalósíthatjuk. Amennyiben a kapcsolás nem történt meg teljesen, a reakciót második kapcsolási reakcióval kell teljessé tenni, például (a) magasabb koncentrációjú, aktivált aminosav alkalmazásával, vagy más aktiválási eljárás felhasználásával; (b) eltérő vagy további kiegészítő oldószerek adagolásával; vagy (c) kaotróp sók adagolásával (lásd Klis és Stewart (1990), Peptides: Chemistry, Structure and Biology, Rivier és Marshall, EDSCOM Publishiers, 904-906.) közleményét.
Redukció és hasítási reakció
A peptidszintézis befejezése után a peptidet a szilárd fázisú hordozóról le kell hasítani. Amennyiben a találmány szerinti kapcsolómolekula redukált formájában található, a hasítási reakciót savval történő kezeléssel, amely lehet például TFA (trifluor-ecetsav) végezhetjük. Amennyiben Fmoc-aminosav-stratégiát alkalmaztunk, a hasítási reakció egyben az oldalláncok védőcsoportjainak eltávolítását is eredményezi.
Más eljárás során, amennyiben a találmány szerinti kapcsolómolekulát oxidált formájában alkalmazzuk, amely lehet akár szulfoxidforma, a kapcsolómolekulát redukálhatjuk, és így savra labilis kapcsolómolekulaformává alakíthatjuk. A szakirodalomban ismert redukálószerek alkalmazhatók erre a célra. Például a szulfoxid szulfiddá történő redukálása céljából körülbelül 1 mól trimetil-szilil-klorid/trifenil-foszfin/tetrahidrofurán, vagy előnyösebben 1 mól trimetil-szilil-klorid/trifenilfoszfm/diklór-metán elegyet alkalmazhatunk. A szamárium-jodiddal (Sml2) történő kezelés a szulfont és a szulfoxidot szulfiddá redukálja. Más eljárás szerint a redukciót, a védőcsoport-eltávolítást, illetve a szilárd hordozóról történő lehasítási reakciót párhuzamosan is végrehajthatjuk úgy, hogy a terméket szilil-bromiddal reagáltatjuk. Más eljárás szerint a redukciót, a védőcsoport eltávolítását (az Fmoc-aminosavak esetében) és a hasítási reakciót párhuzamosan is végrehajthatjuk úgy, hogy a terméket 1 m trimetil-szilil-bromid/tioanizol/trifluor-ecetsav elegyével reagáltatjuk.
HU 222 239 Bl
A találmány szerinti eljárás különös előnye az, hogy az aminosav-oldalláncok a hasítási reakció előtt is védőcsoport-mentesíthetők. Egy előnyös megvalósítás során a védőcsoportmentes oldalláncokat reagáltatjuk, és így ciklusos peptidet állítunk elő a hasítási reakció előtt (lásd a fentiekben). A hasítás előtt történő ciklizálás révén a mellékreakciók, illetve az intermolekuláris kapcsolások elkerülhetők.
1. példa
N-FMOC-[2-(karboxi-butil-4-oxi)-4-(metil-szulfinil)-fenil]-[4‘-(metil-szulfinil)-fenil]-metil-amin szilárd hordozóhoz kötött forma előállítása
a) 4,4’-bisz(Metil-tio)-2-hidroxi-benzofenon
45,00 g (227 mmol) 2-hidroxi-4-(metil-tio)-benzoesav 50 ml (685 mmol) tionil-kloridban készült oldatát keverés közben 15 percen át 40 °C hőmérsékletre melegítjük. Ezután az elegyhez 90 ml 1,2-diklór-etánt adagolunk, majd az oldatot vákuumban (15 Hgmm) 30 percen át 50 °C hőmérsékleten keverjük.
A szilárd maradékot ezután 250 ml 1,2-diklóretánban oldjuk 40 °C hőmérsékleten, majd 26,7 ml (227 mmol) tioanizol 100 ml 1,2-diklór-etánban készült oldatához adagoljuk. A kapott elegyet 0 °C hőmérsékletre hűtjük, majd 33,0 g (247 mmol) finoman porított (A1C13) alumínium-kloridot adagolunk hozzá részletekben, 75 perc alatt, miközben a hőmérsékletet 0-5 °C közötti értéken tartjuk. A reakcióelegyet hagyjuk 20 °C hőmérsékletre melegedni, majd második ekvivalens 33,7 g (253 mmol) alumínium-kloridot (A1C13) adagolunk hozzá 30 perc alatt (figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben a hőmérséklet 30 °C-ra emelkedik, az elegyet hűteni kell). Amikor az alumínium-klorid adagolását befejezzük, a reakcióelegyet 45-50 °C hőmérsékleten 1,5 órán át keveijük. Ezt követően az elegyet 20 °C hőmérsékletre hűtjük, majd 300 g jég és 180 ml tömény sósav (HCI) elegyébe öntjük. A szerves fázist bepároljuk, és a vizes fázist 15 percen át visszafolyatás melletti fonáshőmérsékleten forraljuk. Utána a vizes fázist 20 °C hőmérsékletre hűtjük, és négyszer 150 ml 1,2-diklór-etánnal extraháljuk. Az egyesített szerves oldatot háromszor 50 ml vízzel, kétszer 150 ml 10%-os nátrium-hidrogén-karbonáttal (NaHCO3), egyszer 150 ml vízzel, egyszer 150 ml 1 m sósavval (HCI), és végül kétszer 150 ml vízzel mossuk. Ezt követően az elegyet magnézium-szulfáton megszárítjuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, ily módon sárga, kristályos anyagot kapunk, amelyet 2100 ml etanolból átkristályosítunk. 41,00 g (kitermelés: 62%) sárga terméket nyerünk. Olvadáspont: 104-106 °C.
Analízis a C15H14O2S2 (290,41) képlet alapján: számított: C:62,04, H:4,86, S:22,08;
talált: C:61,86, H:4,78, S:22,06%.
Ή-NMR-spektrum (CDC13): 2,51s (3H, SCH3), 2,54s (3H, SCH3), 6,60-6,85m (2H, aromás), 7,26-7,66m (5H, aromás), 12,35 (IH, OH).
MS-EI-spektrum 290 (M+, 100), 275 (20), 243 (30),
228 (10), 167 (40), 151 (30), 124 (50), 105 (10), 77 (10), 57(10),45 (10).
IR-spektrum (CC14): 1620,3000 cm-1.
b) 5-{3-(Metil-tio)-6-[4-(metil-tio)-benzoil]-fenil}oxi-pentánsav-metil-észter
90,0 g alumínium-oxid (Fluka-504 típus, savas) és 60 g kálium-fluorid (dihidrát) 600 ml vízben készült szuszpenzióját vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 24 órán át 135-140 °C hőmérsékleten szárítjuk, és így 120 g KF/A12O3 terméket kapunk.
50,54 g (174 mmol) 4,4’-bisz(metil-tio)-2-hidroxibenzofenont oldunk 60 °C hőmérsékleten 800 ml acetonitrilben. Az oldatot gyorsan 25 °C hőmérsékletre hűtjük, majd egy részletben 127 g KF/Al2O3-ot adunk hozzá. A kevert szuszpenzióhoz részletekben 90 órán át 32,4 ml (226 mmol) metil-bróm-valerátot adagolunk, majd a keverést 120 órán át folytatjuk, amely időtartam után a nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis azt mutatja, hogy a reakció teljes mértékben megtörténik (Vydac C-18 oszlop, izokratikus eluens, 75% metanol, 0,1% TFA, kiindulási anyag Rf=16 perc, termék Rf=7 perc). A szuszpenziót ezután leszűrjük, a szűrőlepényt kétszer 50 ml acetonnal mossuk, majd a szűrletet vákuumban bepároljuk, ily módon sárga terméket kapunk, amelyet a következő reakciólépésben további tisztítás nélkül használunk fel.
Analitikai minta adatai: olvadáspont: 61-63 °C (EtOH). Rf=0,45 (petroléter: EtOAc-60:40).
Analízis a C21H24O4S2 (404,55) képlet alapján: számított: C:62,35, H:5,98, S: 15,85;
talált: C:62,20, H:6,28, S:15,62%.
Ή-NMR-spektrum (CDC13): l,25-l,55m (4H,
2xCH2), 2,15t (2H, CH2COO, J3=7,5 Hz), 2,52s (3H, SCH3), 2,53s (3H, SCH3), 3,64s (3H, COOCH3),
3,90t (2H, O4CH2, J3=5 Hz), 6,79d (IH, J4=l,5 Hz, aromás), 6,88dd (IH, J3=8 Hz, J4= 1,5 Hz, aromás), 7,18-7,25m (2H, aromás), 7,36d (IH, J3=8 Hz, J4= 1,5 Hz, aromás), 7,18-7,25m (2H, aromás), 7,36d (IH, J3=8 Hz), 7,64-7,71m (2H, aromás).
MS-EI-spektrum 404 (M+, 30), 289 (20), 227 (40), 167 (35), 151 (35), 124 (20), 115 (100), 83 (20), 55 (40).
c) 5-{3-(Metil-tio)-6-[4-(metil-tio)-benzoil]-fenil}oxi-pentánsav
A fent előállított nyers 5-{3-(metil-tio)-6-[4-(metiltio)-benzoil]-fenil}-oxi-pentánsav-etil-észtert 650 ml dioxánban oldjuk, majd az oldathoz 131 ml (522 mmol) 4 m NaOH-oldatot és 200 ml metanolt adagolunk. A kapott tiszta oldatot éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a szerves oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A vizes oldatot kétszer 100 ml etil-acetáttal extraháljuk, majd a vizes fázist 30 percig vákuumban tartjuk, hogy az etil-acetát nyomait elpárologtassuk. A terméket a vizes oldathoz történő lassú, 20%-os kénsav (H2SO4) beadagolásával csapadékként leválasztjuk (2 pH-értékig), majd a csapadékot vízzel mossuk, és foszfor-pentoxid (P2O5) felett vákuumban megszárítjuk. 50,18 g megtört, fehér, porszerű terméket kapunk (kitermelés: 87% a kiindulási 4,4’-bisz(metil-tio)-2-hidroxi-benzofenonra számítva). Analitikai minta: olvadáspont: 113-114 °C (EtOH). Rf= 0,22 (petroléter: EtOAc-60:40).
Analízis a C20H22O4S2 (390,52) képlet alapján: számított: C:61,55, H:5,68, S: 16,42;
talált: C:61,15, H:5,79, S: 16,39%.
HU 222 239 Bl
MS-EI-spektrum 390 (M+, 50), 290 (90), 243 (50), 227 (40), 167 (100), 151 (70), 124 (95), 55 (60).
d) 2-(Karboxi-butil-4-oxi)-4-(metil-tio)-4’-(metil-tio)benzofenon-oxim
18,00 g (46,1 mmol) 5-{3-(metil-tio)-6-[4-(metiltio)-benzoil]-fenil}-oxi-pentánsav 9,45 g (115 mmol) vízmentes nátrium-acetát és 9,60 g (138 mmol) hidroxil-amin-hidroklorid 240 ml 96%-os etanolban készült szuszpenzióját 7 órán át visszafolyatás melletti forráshőmérsékletre melegítjük. Ezután az elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd leszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Ily módon fehér, szilárd anyagot kapunk, amelyet a következő reakciólépésben további tisztítás nélkül használunk fel. Analitikai minta: olvadáspont: 166-170 °C (EtOH, izomer keverék).
Rf=0,41 (CHC13: MeOH-10:l).
MS-EI-spektrum 405 (M+, 2), 387 (25), 300 (45), 288 (100), 242 (30), 227 (20), 168 (30), 151 (40), 124 (10), 55 (35).
e) [2-(Karboxi-butil-4-oxi)-4-(metil-tio)-fenil-4’-(metil-tio)-fenil]-metil-amin-4-toluolszulfonát Minimum 46,1 mmol nyers 2-(karboxi-butil-4-oxi)4-(metil-tio)-4’-(metil-tio)-benzofenon-oximot állítunk elő a fentiek szerint, majd ezt 500 ml Champagneedénybe helyezzük 18,37 g (461 mmol) cinkporral, 80 ml etanollal és 240 ml 25%-os ammóniaoldattal együtt. A szuszpenziót 50 °C hőmérsékleten 48 órán át mágneses keverő segítségével keverjük. Ezután az elegyet leszűrjük, majd a szűrletet vákuumban bepároljuk, ily módon fehér, szilárd maradékot kapunk. A maradékhoz 300 ml vizet adagolunk, majd pH-értékét telített toluolszulfonsav (TsOH) etanolos oldattal 7-értékre állítjuk be. Ezután a szuszpenziót leszűrjük, és a megtört, fehér színű terméket vízzel mossuk, majd 300 ml etanolban szuszpendáljuk körülbelül 60 °C hőmérsékleten. A szuszpenzióhoz telített toluolszulfonsav (TsOH) etanolos oldatot adagolunk cseppenként mindaddig, amíg a szuszpenzió áttetsző oldattá válik. Az oldatot 48 órán át hűtőszekrényben állni hagyjuk, és így rózsaszín kristályok kiválását tapasztaljuk, amelyeket leszűrünk, és így 18,2 g (kitermelés: 70%) (1) terméket nyerünk. Olvadáspont: 178-180 °C (bomlik).
Rf=0,58 (n-BuOH: AcOH: H2O: 80:20:20). FAB-MS-spektrum: 392 (m+1), 375,275,227,137. Analízis a C27H33NO6S3 (563,76) képlet alapján: számított: C:57,52, H:5,09, N:2,48, S: 17,06;
talált: C :57,87, H :5,67, N :2,40,
S :17,11%.
f) N-9-Fmoc-[2-(karboxi-butil-4-oxi)-4-(metil-szulfinil)-fenil]-[4’-(metil-szulfmil)-fenil]-metil-amin 20,00 g (35,5 mmol) [2-(karboxi-butil-4-oxi)-4-(metil-tio)-feml-4’-(metil-tio)-fenil]-metil-amin-4-toluolszulfonátot szuszpendálunk 320 ml metanol és 160 ml víz elegyében. A szuszpenziót felmelegítjük, amíg tiszta oldatot nem kapunk, majd 20 °C hőmérsékletre hűtjük, és 15,18 g (71 mmol) nátrium-perjodát 140 ml vízben készült oldatát csepegtetjük hozzá 1 óra alatt. Az elegyet további 2 órán át keveijük, majd nátrium-jodátot szűréssel elválasztjuk, és a metanolt vákuumban elpárologtatjuk. A nátrium-jodát a reakció során csapadékként vált ki, A maradó vizes oldat pH-értékét 4 m NaOH-oldat adagolásával 9 értékre állítjuk be, majd az oldatot 200 ml acetonitrillel elegyítjük. Ezután az elegyet leszűijük, hogy a kivált szervetlen sókat eltávolítsuk, és a szűrlethez gyors ütemben 12,99 g (38,5 mmol) 9-fluorenil-metoxi-karbonil-N-hidroxi-szukcinimidát (9-Fmoc-szukcinimidát) 80 ml acetonitrilben készült oldatát adagoljuk. A kapott homogén oldatot 25 °C hőmérsékleten keverjük, miközben pH-értékét 8,5-9 értékre állítjuk be 1 m NaOH-oldat adagolásával. 2 óra elteltével további pH-változást nem tapasztalunk, és ekkor az acetonitrilt vákuumban elpárologtatjuk. A maradó vizes oldatot 100 ml vízzel hígítjuk, majd az elegyet négyszer 50 ml éterrel extraháljuk, amely éteres extraktumot eldobunk. A vizes oldatot 150 ml kloroformmal elegyítjük, majd időszakos rázogatás közben 1 m H2SO4-oldatot adagolunk hozzá, amíg a vizes fázis pH-értéke 2 értéket ér el. Ezután a vizes fázist négyszer 50 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 100 ml vízzel mossuk, majd magnézium-szulfáton megszárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Olajos maradékot nyerünk, amelyet 150 ml metanolban oldunk, és az oldatot hagyjuk éjszakán át hűtőszekrényben állni. Fehér, szilárd csapadék válik ki. Az anyalúgot bepároljuk, és a maradékhoz 50 ml etil-acetátot adagolunk, és így második adag terméket kapunk. Kitermelés: 14,75 g (65%). Olvadáspont: 135-137 °C.
Rf=0,ll (CHC13: MeOH-9:l).
•H-NMR-spektrum (CDC13): l,3-l,6m (4H, CH2), 2,17t (2H, CH2COO, J=8 Hz), 2,75s (3H, SOCH3), 2,76s (3H, SOCH3), 3,8-4,05m (2H, OCH2), 4,22t (1H, Fmoc-CH, J=8 Hz), 4,4-4,6m (2H, CH2Fmoc), 5,95d (1H, Ar2CH, J=9 Hz), 6,25d (1H, NH, J=9 Hz), 7,10-7,80m (15H, aromás).
Analízis a C35H35NO7S2 (645,8) képlet alapján: számított: C:68,10, H:5,46, N:2,17, S:9,93;
talált: C:68,55, H:5,50, N:2,ll, S:9,89%.
2. példa
A kapcsolómolekula kapcsolása a hordozóanyaghoz (konjugátum kialakítása)
245 mg (0,38 mmol) N-9-Fmoc-[2-(karboxi-butil4-oxi)-4-(metil-szulfinil)-fenil]-[4’-(metil-szulfinil)-fenil]-metil-amin, 52 mg (0,38 mmol) N-hidroxi-benzotriazol, 5 mg (0,038 mmol) 4-(dimetil-amino)-piridin és 50 μΐ (0,38 mmol) N,N’-diizopropil-karbodiimid 10 ml dimetil-formamidban készült oldatát adagoljuk 200 mg (0,076 mmol) p-metil-benzhidril-amin(pMBHA)-gyantához (Peptides International, Louisville, KY), majd a szuszpenziót éjszakán át rázatjuk. Ezután a gyantát ötször 5 ml dimetil-formamiddal mossuk, majd hagyjuk 46 μΐ (0,76 mmol) ecetsav és 119 μΐ (0,76 mmol) N,N’-diizopropil-karbodiimid 10 ml dimetil-formamiddal készült oldatával 5 órán át reagálni, és így a maradó szabad aminocsoportokat acetilezzük. Ezután a gyantát ötször 5 ml dimetil-formamiddal, ötször 5 ml diklór-metánnal, és ötször 5 ml metanollal mossuk, majd vákuumban megszárítjuk. A szubsztitúció mértéke spektrofotometria szerint 0,34 mmol/g érték.
HU 222 239 Bl
3. példa
A kapcsolómolekula segítségével történő peptid-előállítási eljárás
a) H-PHE-PRO-GLN-THR-ALA-ILE-GLYVAL-GLY-ALA-PRO-NH2
A fent előállított 132 mg gyantakonjugátumot alkalmazzuk. Az általános szintézist az alábbiak szerint végezzük: a kapcsolómolekulán található Fmoc-védőcsoportot piperidin/dimetil-formamid (1:1 térfogat/térfogat, egyszer 3 perc, egyszer 10 perc) segítségével eltávolítjuk, majd dimetil-formamiddal a gyantát mossuk. A Boc-védőcsoportokat trifluor-ecetsav/diklór-metán/anizol (50:50:1, egyszer 3 perc, egyszer 25 perc) segítségével távolítjuk el, majd a gyantát diklór-metánnal mossuk. A szintézis során N-hidroxi-benzotriazollal aktivált észtereket alkalmazunk (10 perc előaktiválás). A Gly, a Val és az Ile aminosavak esetében Boc-védőcsoportot, az egyéb esetekben Fmoc-védőcsoportot alkalmazunk. A kapcsolást brómfenol-kék [Krchnak és munkatársai (1988), Collect. Czech. Chem. Commun, 53, 2542.] segítségével követjük. A szilárd hordozóról történő végső lehasítást 1 m trimetil-szilil-bromid/tioanizol/trifluor-ecetsav segítségével végezzük (2 óra, 0 °C), majd az elegyet vízzel hígítjuk, és dietil-éterrel extraháljuk. A nyerspeptidet 95% hozammal (43 mg) nyerjük, és ezt Sephadex G 25 oszlopon 1 m ecetsaveluenssel tisztítjuk. A preparatív reverz fázisú nagynyomású folyadékkromatográfiás tisztítás után a peptidet 62% termeléssel nyerjük (26,6 mg). FAB-MS-spektrum: 1056 (M+l), 942, 871, 814, 715,
658, 545,474, 391,245,217,120. Aminosavanalízis: Thr (1,00), Gin (1,02), Pro (1,97),
Gly (2,00), Alá (1,95), Val (0,97), Ile (0,94), Phe (1,01).
b) BOC-TYR-ILE-GLN-ASN-CYS(CLZ-ABUOTBU)-PRO-LEU-GLY-HANDLE-pMBHA gyanta
A 2. példának megfelelő eljárással pMBHA gyantát állítunk elő (400 mg, 0,052 mmol), és ezt alkalmazzuk a C'-OXT előállításánál. Minden egyes kapcsolás után a maradó szabad aminocsoportokat ecetsav/N-hidroxibenzotriazol/N,N’-izopropil-karbodiimid/N-metil-imidazol eleggyel acetilezzük. Az általános szintetikus eljárás megegyezik a 4. példa szerinti eljárással. Valamennyi alkalmazott aminosav Fmoc-származék volt. Aminosavanalízis: Asp (0,98), Glu (1,00), Pro (0,94),
Gly (1,13), Cyth (0,54), Ile (0,90), Leu (1,04), Tyr (0,75).
I-ch2-1
c) h2n-ch-co-tyr-ile-gln-asn-cysPRO-LEU-GLY-NH2(C1-OXT)
100 mg (0,012 mmol), a 3. példa b) pontjában előállított peptidilgyantát mosunk háromszor 5 ml diklór-metánnal, majd - terc-butil-védőcsoportokat trifluor-ecetsav/diklór-metán/anizol (50:50:1, egyszer 3 perc, egyszer 25 perc) segítségével eltávolítjuk, és ezt követően a gyantát ötször 5 ml diklór-metánnal mossuk, majd 7%os Ν,Ν’-diizopropil-karbodiimid/diklór-metán eleggyel semlegesítjük. Ezután a gyantát háromszor 5 ml diklórmetánnal mossuk, végül háromszor 5 ml N,N-dimetilformamiddal mossuk. A ciklizációs reakciót a gyantán hajtjuk végre N-hidroxi-benzotriazol/N,N’-diizopropilkarbodiimid/N,N-dimetil-formamid elegy segítségével, órán át, és így egy ciklizált, teljesen védett peptidet nyerünk. A végső lehasítást 1 m trimetil-szilil-bromid/tioanizol/trifluor-ecetsav eleggyel, amely 5% m-krezolt tartalmaz, végezzük 2 órán át, 0 °C hőmérsékleten. A peptidet dietil-éter segítségével csapadékként leválasztjuk, majd leszűrjük, dietil-éterrel mossuk, és Sephadex G oszlopon 1 m ecetsaveluenssel tisztítjuk. 10,6 mg (kitermelés : 89%) nyersterméket kapunk, amely preparatív reverz fázisú nagynyomású folyadékkromatográfia segítségével tisztítunk (Vydac Cl8), ily módon 4,5 mg (kitermelés: 38%) tiszta C'-OXT-terméket kapunk. Aminosavanalízis: Asp (0,99), Glu (1,00), Pro (0,95),
Gly (0,99), Cyth (1,02), Ile (0,96), Leu (1,10), Tyr (0,93).
MS (FAB)=990 (M+).
4. példa
A C'-OXT-prekurzor kétlépéses védőcsoport eltávolítása
100 mg (0,012 mmol), a 3. példa b) pontjában előállított peptidilgyantát 1 m trimetil-szilil-klorid/trifenil-foszfin/tetrahidrofúrán (2 ml) elegyével kezeljük 2 órán át, 25 °C hőmérsékleten. Ezután a gyantát ötször 5 ml diklór-metánnal mossuk, majd a peptidet a gyantáról trifluor-ecetsav/m-krezol (95:5) (2,5 ml) segítségével 25 °C hőmérsékleten 30 percen át végzett reakcióval lehasítjuk. Ezt követően az elegyet szárazra pároljuk, majd a peptidet dietil-éter segítségével csapadékként leválasztjuk, majd a kapott porszerű anyagot Sephadex G 25 oszlopon (1 mólos ecetsaveluens) tisztítjuk. Ezután a terméket reverz fázisú preparatív nagynyomású folyadékkromatográfia segítségével (Vydac Cl8) tisztítjuk, és 6,5 mg (kitermelés: 43%) tiszta H2N-Tyr-Ile-Gln-AsnCys(ClZ-Abu-OH)-Pro-Leu-Gly-NH2 terméket kapunk. Aminosavanalízis: Asp (1,04), Glu (1,04), Pro (0,95),
Gly (1,03), Cyth (0,94), Ile (0,88), Leu (1,11), Tyr (0,85).
MS (FAB)=1176 (M+H).
A találmány tárgya nem korlátozott a példákban leírt eljárásokra, illetve anyagokra. Számos módosítás végrehajtható a találmányban a fent leírtakon kívül, ami a szakember számára nyilvánvaló az előző leírásból következően, illetve az ábrákból eredően. Ezeket a módosításokat is beleértjük a találmány tárgykörébe.
A leírásban idézett szakirodalmakat teljes egészükben referenciaként adtuk meg.
Claims (6)
1. Eljárás peptidszintézisben alkalmazható (I) általános képletű kapcsolómolekula, ahol
X1 szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése -S(O)R' általános képletű csoport,
HU 222 239 BI
R1 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport,
X2 szubsztituens a második fenilgyűrűn az -NHDcsoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van és jelentése -S(O)R2 általános képletű csoport,
R2 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, a és b értéke 1,
D jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, és Z az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto-helyzetben van, és jelentése -OR3 általános képletű csoport, ahol R3 jelentése karboxilcsoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkilcsoport, azzal jellemezve, hogy
i) egy (III) általános képletű benzoesavszármazékot, ahol (Xr)a jelentése orto- vagy para-helyzetben lévő (1-7 szénatomos alkil)-tio-csoport, tionil-kloriddal reagáltatunk;
ii) az i) lépésben előállított benzoil-klorid-származékot egy (IV) általános képletű, helyettesített benzolszármazékkal keveijük össze, ahol b értéke 1,
X2’ jelentése -SR2 általános képletű csoport, és R2 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, majd a keveréket két mólekvivalens AlCl3-dal kezeljük, így orto- vagy para-helyzetben (Xr)a- és (X2’)|,-szubsztituált hidroxi-benzofenon-származékot kapunk, ahol (Xr)a és (X2’)b jelentése a fenti, majd iii) a ii) lépésben előállított orto-hidroxi-benzofenonszármazék orto-hidroxi-csoportját karboxi-(l -7 szénatomos alkil)-oxi csoporttá alkilezzük, majd iv) a iii) lépésben előállított orto-alkoxi-benzofenonszármazékból hidroxil-aminnal történő reagáltatás útján oximot képezünk, majd
v) a iv) lépésben előállított orto-alkoxi-benzofenonoxim-származékot orto-alkoxi-benzhidril-aminszármazékká redukáljuk, majd vi) kívánt esetben a keletkezett orto-alkoxi-benzhidrilamin-származékot aminovédő csoporttal látjuk el, és vii) az v) vagy vi) lépésben nyert orto-alkoxi-benzhidril-amin-származék (1-7 szénatomos alkil)-tio-csoportjait (1-7 szénatomos alkil)-szulfinil-csoportokká oxidáljuk, és az adott esetben jelen lévő védőcsoportot kívánt esetben eltávolítjuk.
2. Eljárás peptidszintézisben alkalmazható gyanta és (I) általános képletű vegyületek konjugátumainak előállítására, ahol az (I) általános képletben
X1 szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése -S(O)R' általános képletű csoport,
R1 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport,
Z szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése -OR3 általános képletű csoport,
R3 jelentése karboxilcsoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkilcsoport,
X2 szubsztituens a második fenilgyűrűn az -NHDcsoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van és jelentése -S(O)R2 általános képletű csoport,
R2 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, a és b értéke egyaránt 1, és D jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, azzal jellemezve, hogy egy (I) általános képletű vegyületet egy megfelelő gyantával konjugálunk.
3. Eljárás peptid előállítására oly módon, hogy valamely aktivált, funkciós csoportjain adott esetben védett aminosavat kondenzálunk valamely gyanta-kapcsolómolekula konjugátumhordozóhoz, majd a kondenzáció szükséges számú ismétlésével kialakított peptidet lehasítjuk a hordozóról, és az adott esetben jelen lévő védőcsoportokat eltávolítjuk, azzal jellemezve, hogy gyantakapcsolómolekula konjugátumként olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmazó gyanta-kapcsolómolekula konjugátumot alkalmazunk, amely vegyületnek (I) általános képletében
X1 szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése -S(O)Rl általános képletű csoport,
R1 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport,
Z szubsztituens az első fenilgyűrűn az -NHD-csoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van, és jelentése -OR3 általános képletű csoport
R3 jelentése karboxilcsoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkilcsoport,
X2 szubsztituens a második fenilgyűrűn az -NHDcsoportot viselő szénatomhoz képest orto- vagy para-helyzetben van és jelentése -S(O)R2 vagy általános képletű csoport,
R2 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, a és b értéke egyaránt 1, és D jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, és kívánt esetben a kialakított peptid lehasítása előtt a konjugátum -S(O)R!-, -S(O)R2-csoportjait -SR1-, -SR2-csoportokká redukáljuk.
4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a védőcsoport-lehasítási lépést redukálással egy edényben végezzük.
5. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű kapcsolómolekulát, ahol
Z szubsztituens jelentése -OR3 általános képletű csoport,
R3 jelentése karboxilcsoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkilcsoport,
R1 jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport,
G mindegyikének jelentése -SO-csoport, és
D jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, egy gyantához konjugálunk.
6. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az 5. igénypont szerint előállított (II) általános képletű vegyület 2. igénypont szerinti konjugátumát alkalmazzuk.
Applications Claiming Priority (2)
| Application Number | Priority Date | Filing Date | Title |
|---|---|---|---|
| CS911030A CS103091A3 (en) | 1991-04-12 | 1991-04-12 | Protected substituted benzhydrylamines as shoulders for the synthesis ofpeptides on solid phase, process of their preparation and use |
| PCT/US1992/002962 WO1992018144A1 (en) | 1991-04-12 | 1992-04-10 | Substituted benzhydrylamines as handles for solid phase peptide synthesis |
Publications (3)
| Publication Number | Publication Date |
|---|---|
| HU9302867D0 HU9302867D0 (en) | 1993-12-28 |
| HUT70198A HUT70198A (en) | 1995-09-28 |
| HU222239B1 true HU222239B1 (hu) | 2003-05-28 |
Family
ID=5343649
Family Applications (1)
| Application Number | Title | Priority Date | Filing Date |
|---|---|---|---|
| HU9302867A HU222239B1 (hu) | 1991-04-12 | 1992-04-10 | Eljárás szilárd fázisú peptidszintézisben alkalmazható szubsztituált benzhidril-amin kapcsoló vegyületek és ezeket tartalmazó konjugátumok előállítására, valamint az azokkal végzett peptidszintézisre |
Country Status (12)
| Country | Link |
|---|---|
| US (2) | US5684131A (hu) |
| EP (1) | EP0579785B1 (hu) |
| JP (1) | JP3634356B2 (hu) |
| AT (1) | ATE139995T1 (hu) |
| CA (1) | CA2109433C (hu) |
| CS (1) | CS103091A3 (hu) |
| DE (1) | DE69211990T2 (hu) |
| DK (1) | DK0579785T3 (hu) |
| ES (1) | ES2089548T3 (hu) |
| GR (1) | GR3020463T3 (hu) |
| HU (1) | HU222239B1 (hu) |
| WO (1) | WO1992018144A1 (hu) |
Families Citing this family (7)
| Publication number | Priority date | Publication date | Assignee | Title |
|---|---|---|---|---|
| EP0751779B1 (en) * | 1993-06-21 | 2001-12-19 | Selectide Corporation | Selectively cleavable linkers based on iminodiacetic acid ester bonds |
| ES2115543B1 (es) * | 1996-08-06 | 1999-02-16 | Lipotec Sa | Procedimiento para la obtencion de carbetocina y sus sales de adicion de acido farmaceuticamente aceptables o complejos de la misma. |
| GB9620202D0 (en) * | 1996-09-27 | 1996-11-13 | Rhone Poulenc Agriculture | New herbicides |
| GB9621985D0 (en) | 1996-10-22 | 1996-12-18 | Peptide Therapeutics Ltd | A solid-phase technology for the preparation of libraries of bi-directally functionalised drug-like molecules |
| AU1589099A (en) * | 1997-11-18 | 1999-06-07 | Rhone-Poulenc Rorer Pharmaceuticals Inc. | Functionalized resin for the synthesis of amides and peptides |
| EP1034154A1 (en) * | 1997-11-26 | 2000-09-13 | Peptide Therapeutics Limited | A solid-phase technology for the preparation of combinatorial libraries through amide-bond anchoring |
| EP2275540B1 (en) | 1999-04-09 | 2016-03-23 | Kyowa Hakko Kirin Co., Ltd. | Method for controlling the activity of immunologically functional molecule |
Family Cites Families (5)
| Publication number | Priority date | Publication date | Assignee | Title |
|---|---|---|---|---|
| US3963701A (en) * | 1972-04-17 | 1976-06-15 | Richardson-Merrell Inc. | Substituted benzhydryl lactamimide derivatives |
| FR2595695B1 (fr) * | 1986-03-12 | 1988-12-02 | Synthelabo | Derives de n-(((hydroxy-2 phenyl) (phenyl) methylene) amino-2) ethyl) acetamide, leur preparation et leur application en therapeutique |
| EP0274998A3 (en) * | 1986-12-24 | 1988-12-14 | Monsanto Company | Resin support for solid phase peptide synthesis |
| EP0322348B1 (de) * | 1987-12-22 | 1994-02-02 | Hoechst Aktiengesellschaft | Säurelabile Ankergruppen zur Synthese von Peptidamiden mittels Festphasenmethode |
| JP2815362B2 (ja) * | 1988-02-29 | 1998-10-27 | 中外製薬株式会社 | ベンズヒドリルアミン誘導体及びその製法 |
-
1991
- 1991-04-12 CS CS911030A patent/CS103091A3/cs unknown
-
1992
- 1992-04-10 US US08/137,048 patent/US5684131A/en not_active Expired - Fee Related
- 1992-04-10 JP JP51027792A patent/JP3634356B2/ja not_active Expired - Fee Related
- 1992-04-10 WO PCT/US1992/002962 patent/WO1992018144A1/en active IP Right Grant
- 1992-04-10 DE DE69211990T patent/DE69211990T2/de not_active Expired - Fee Related
- 1992-04-10 DK DK92917473.8T patent/DK0579785T3/da not_active Application Discontinuation
- 1992-04-10 AT AT92917473T patent/ATE139995T1/de not_active IP Right Cessation
- 1992-04-10 CA CA002109433A patent/CA2109433C/en not_active Expired - Fee Related
- 1992-04-10 EP EP92917473A patent/EP0579785B1/en not_active Expired - Lifetime
- 1992-04-10 HU HU9302867A patent/HU222239B1/hu not_active IP Right Cessation
- 1992-04-10 ES ES92917473T patent/ES2089548T3/es not_active Expired - Lifetime
-
1996
- 1996-07-04 GR GR960401664T patent/GR3020463T3/el unknown
-
1997
- 1997-10-30 US US08/960,882 patent/US5891995A/en not_active Expired - Fee Related
Also Published As
| Publication number | Publication date |
|---|---|
| HUT70198A (en) | 1995-09-28 |
| CA2109433C (en) | 2006-07-11 |
| CS103091A3 (en) | 1992-10-14 |
| CA2109433A1 (en) | 1992-10-13 |
| ATE139995T1 (de) | 1996-07-15 |
| GR3020463T3 (en) | 1996-10-31 |
| JP3634356B2 (ja) | 2005-03-30 |
| JPH06506940A (ja) | 1994-08-04 |
| DE69211990T2 (de) | 1996-11-28 |
| US5684131A (en) | 1997-11-04 |
| ES2089548T3 (es) | 1996-10-01 |
| EP0579785A4 (en) | 1994-07-06 |
| EP0579785B1 (en) | 1996-07-03 |
| DK0579785T3 (da) | 1996-10-28 |
| HU9302867D0 (en) | 1993-12-28 |
| DE69211990D1 (de) | 1996-08-08 |
| WO1992018144A1 (en) | 1992-10-29 |
| EP0579785A1 (en) | 1994-01-26 |
| US5891995A (en) | 1999-04-06 |
Similar Documents
| Publication | Publication Date | Title |
|---|---|---|
| Bitan et al. | Building units for N-backbone cyclic peptides. Part 4. Synthesis of protected Nα-functionalized alkyl amino acids by reductive alkylation of natural amino acids | |
| HU222239B1 (hu) | Eljárás szilárd fázisú peptidszintézisben alkalmazható szubsztituált benzhidril-amin kapcsoló vegyületek és ezeket tartalmazó konjugátumok előállítására, valamint az azokkal végzett peptidszintézisre | |
| IL173272A (en) | Preparation of somatostatin peptides | |
| JP5985534B2 (ja) | グアニジル基およびアミノ基の保護のためのインドールスルホニル保護基 | |
| CZ288529B6 (cs) | Cyklické aminokyseliny, způsob výroby jejich D- a L-enantiomerů a meziprodukty pro jejich výrobu | |
| JPH02292245A (ja) | 保護されたアミノ酸及びその製造方法 | |
| ES2353799T3 (es) | Procedimiento de preparación de oxcarbazepina. | |
| US8076299B2 (en) | Method for producing peptide thioester | |
| PL184205B1 (pl) | Nowe Nalfa-2-(4-nitrofenylosulfonylo)etoksykarbonyloaminokwasy i sposób wytwarzania nowych Nalfa-2-(4-nitrofenylosulfonylo) etoksykarbonyloaminokwasów | |
| HU200985B (en) | Process for production of active esthers of carbonic acid | |
| JP5661032B2 (ja) | ペプチド製造方法 | |
| HU208838B (en) | Method for producing peptones containing aza aminoacides by means of solid-phase synthesis | |
| AU2001288937B2 (en) | Extended native chemical ligation | |
| KR100272310B1 (ko) | 액상 1-데아미노-8-d-아르기닌 바소프레신 아세테이트 합성법 | |
| CZ118593A3 (en) | Linear peptides and pharmaceutical preparations based thereon | |
| WO2022138605A1 (ja) | ペプチドの製造方法、保護基形成用試薬、及び、縮合多環化合物 | |
| WO2022196797A1 (ja) | アミノ酸又はペプチドの製造方法、保護基形成用試薬、及び、化合物 | |
| EP0293073B1 (en) | Chroman-6-sulphonyl derivatives | |
| Sakaguchi et al. | Receptor Interactions of Synthetic Morphiceptin Analogs Containing Phenylalanine Homologs in Position 4. | |
| Gluhov | Building units for N-backbone cyclic peptides. Part 4. 1 Synthesis of protected N α-functionalized alkyl amino acids by reductive alkylation of natural amino acids | |
| CS232977B1 (cs) | Způsob výroby gonadorelínu | |
| CZ171793A3 (en) | Novel analogs of carboxythermal sequence of human insulin b-chain (b23-b30) | |
| WO1993018013A1 (en) | N,N'-ETHYLENE-BRIDGED DIPEPTIDE COMPOSED OF DIFFERENT OPTICALLY ACTIVE α-AMINO ACIDS AND PRODUCTION THEREOF |
Legal Events
| Date | Code | Title | Description |
|---|---|---|---|
| HFG4 | Patent granted, date of granting |
Effective date: 20030305 |
|
| MM4A | Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees |