HU220126B - Orvosi eszköz szilárd anyag szövetrétegben vagy az alá történő elhelyezésére, valamint bőr alá történő elhelyezésére - Google Patents

Description

A találmány tárgya emellett orvosi eszköz szilárd anyag bőr alá történő elhelyezésére, amely orvosi eszköznek törzse (1), a törzs (1) eszköz kezelőjétől távolabbi végéből előrenyúló trokárja (2), a törzsben (1) és a trokárban (2) tengelyirányban futó csőszerű, a beültetendő szilárd anyag befogadását és továbbítását lehetővé tevő belső méretekkel kiképzett csatornája (3), a csatornában (3) elmozduló és a szilárd anyagot a csatornán (3) keresztül továbbító tolórúdja (5), a tolórúd (5) hosszában kiképzett vagy csatlakoztatott egy vagy több felületi eleme, továbbá a tolórúd (5) csatornában (3) való egyirányú elmozdulását elősegítő kiképzésű, törzshöz (1) kapcsolódó és a tolórúd (5) egy vagy több felületi elemével együttműködő legalább egy eleme van.

Lényege, hogy törzsből (1) hosszirányban előrenyúló, trokárral (2) párhuzamos és attól adott távolságban húzódó nyúlványként kialakított behatolásszabályzó tüskéje (7) van.

1. ábra

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 220 126 B

HU 220 126 Β

A jelen találmány tárgya orvosi eszköz szilárd anyag szövetrétegben vagy az alá történő elhelyezésére, amely orvosi eszköznek törzse, üreges, csőszerű, a törzsnek az eszköz kezelőjétől távolabbi végéből előrenyúló eleme, a törzsben és az üreges, csőszerű elemben tengelyirányban futó, a beültetendő szilárd anyag befogadását és továbbítását lehetővé tevő belső méretekkel kiképzett csatornája, valamint a csatornában elmozduló és a szilárd anyagot csatornán keresztül továbbító tolórúdja van. A találmány tárgya még orvosi eszköz szilárd anyag bőr alá történő elhelyezésére, amely orvosi eszköznek törzse, a törzseszköz kezelőjétől távolabbi végéből előrenyúló trokáija, a törzsben és a trokárban tengelyirányban fotó csőszerű, a beültetendő szilárd anyag befogadását és továbbítását lehetővé tevő belső méretekkel kiképzett csatornája, a csatornában elmozduló és a szilárd anyagot a csatornán keresztül továbbító tolórúdja, a tolórúd hosszában kiképzett vagy csatlakoztatott egy vagy több felületi eleme, továbbá a tolórúd csatornában való egyirányú elmozdulását elősegítő kiképzésű, törzshöz kapcsolódó és a tolórúd egy vagy több felületi elemével együttműködő legalább egy eleme van.

Napjainkban számos eljárás ismeretes különböző anyagok - speciálisan orvosilag felhasználható anyagok - állatokba történő beültetésére. Az US-4 451 253 számú amerikai szabadalom (Hármán) olyan beültetésre szolgáló fecskendőt mutat be, amelynek a fecskendő tartályában rögzített szilárd tolórúdja és hátrahúzható üreges tűje vagy trokáija van. A tű kiindulási helyzetében úgy nyúlik előre, hogy abban a fixen álló tolórúd kezelőszemélytől távolabbi végénél egy beültetésre váró implantátum helyezkedik el. Miután a hátrahúzható tű élőszövetbe hatolását követően a kívánt helyzetét elérte, a tolórúd mentén hátrahúzzák, amivel a bejuttatásra váró anyagot a kívánt szövetrétegbe vezetik, illetve oda beültetik. Az US-4 820 267 számú (Hármán), az US4 846 793 számú (Leonard et al.), valamint az US-4 994 028 számú (Leonard et al.) amerikai szabadalmak egymás után több szilárd, hosszúkás orvosi kapszula bejuttatására szolgáló üreges, csőszerű kanüllel rendelkező eszközöket tárgyalnak. Ezen eszközök kialakítása olyan, hogy egy dugattyú tűben való elmozdítása, illetve a kapszulák élőszövetben történő elosztása céljából a felhasználó személy az adott eszköz központi része mentén egy csúsztatható fogógombot tol odébb. Az US-4 661 103 számú (Hármán) amerikai szabadalom az előzőekhez hasonló eszközt mutat be, melynek több beültetendő implantátum számára kialakított tárat csúsztathatón befogadó, hornyolt, hengeres eleme van. Az US-4 871 094 számú (Gall et al.) amerikai szabadalom tengelyirányban elmozduló, a kezelőszemélytől tekintett távolabbi végén kiszélesedő fecskendőszerű dugattyúval, továbbá a beültetendő implantátumok betöltésére oldalsó töltőnyílással rendelkező implantációs eszközt ismertet. Ezen utóbbi leírásban tárgyalt implantációs eszköz a tartálya külső felületén áthatoló, lépcsős kiképzésű csatornával van ellátva, amely csatorna egyes rekeszeinek hossza éppen a bejuttatandó implantátum hosszával egyezik meg. A lépcsős kialakítású csatorna két pontja között elcsúsztatható, a dugattyúból oldalirányban kiálló fogantyú egyszerre egyetlen implantátum beültetését teszi lehetővé. Az US-4 900 304 számú (Fujioka et al.) amerikai szabadalom egy további, dugattyúval rendelkező oldaltöltős implantációs eszközt ismertet. Ezen eszköz az US-4 871 094 számú iratban bemutatott eszköztől az oldaltöltés mechanizmusában különbözik, mégpedig abban, hogy a töltőnyílás az eszköz tűjének vagy trokátjának oldalában található, amit a bejuttatásra váró anyaggal az implantációs eszköz törzsébe való behelyezés előtt töltenek meg. Az US-4 402 308 számú (Scott) amerikai szabadalom olyan implantációs fecskendőt mutat be, amelynek hüvelyben forgathatón elrendezett, rekeszekre osztott üreges tűje vagy trokáija van, és ahol a hüvely a rekeszekre osztott tű bármely részének szabaddá tétele végett hátrahúzható. Az US-4 941 874 számú (Sandow et al.) amerikai szabadalom olyan átlátszó implantációs eszközt mutat be, amely a dugattyút védő, illetve annak kiesését megakadályozó védőburkolattal van ellátva. Az US-4 753 636 számú (Free) amerikai szabadalom olyan implantációs fecskendőt tárgyal, amelyben a tolórúd előrehaladásának szabályozása, továbbá az egyes beültetések során mindössze egyetlen implantátum beültetésének biztosítása céljából a tolórúd bizonyos pontjain levehetőn felszerelt kiálló fül található. Az US4 147 164 számú (Behney) amerikai szabadalom olyan eljárást ismertet, amellyel kutyafélék folalakjának korrigálása érdekében alakjavító implantátumokat ültethetnek be azok fülébe. Végezetül az US-5 385 554 számú (Brimhall) amerikai szabadalom katéterbevezető számára kialakított, szárny alakú nyúlványokat ismertet be, melyek a tű befogását könnyítik meg.

Emellett több, élőszövetbe adott szögben történő beültetést lehetővé tevő eljárás, valamint eszköz is ismeretes. Az US-2 577 481 számú (Piechaczek) amerikai szabadalom olyan berendezést mutat be, amelynek a páciens bőrére helyezhető sík alaplapja és egy injekciós tűnek az alaplap síkján való áthatolási szögét beállító eleme van. Ehhez hasonlóan az US-5 024 665 számú és az US-4 966 589 számú (mindkettő Kaufman) amerikai szabadalmak olyan katéterező készüléket ismertetnek, melyeknél a bejuttatásra szolgáló eszköz törzse és tűje úgy vannak rögzítve, hogy működés közben a behatolási szög mindvégig állandó maradjon. Továbbmenve, az US-5 192 271 számú (Kalb et al.) amerikai szabadalom olyan péniszinjekciózó eszközt tárgyal, amelynek péniszt körbevevő gyűrűje van. Az eszköz gyűrűje legalább egy, a gyűrűből kiálló csőszerű nyúlvánnyal rendelkezik, amely a csőszerű elemen és a gyűrűn keresztülhatoló injekciós tűt a pénisz központi, barlangos szövetébe vezeti. Az US-5 395 317 számú (Kambin) amerikai szabadalom gerincsérv kezelésére szolgáló eljárást tárgyal, amelynek során több, egymással lényegében párhuzamos csatornával rendelkező eszközt használnak, ahol a csatornák egyikén olyan támaszték halad keresztül, amely az egymás után elhelyezett, egy vonalba eső eszközöket egymás mellé rendezi és a gerincoszlop kívánt helyére irányítja. Az US-4 403 987 számú (Gottinger) ugyancsak amerikai szabadalom olyan befecskendező segédeszközt mutat be, amelynek fő alkatrészeit fecskendő, lejtős kialakítású elem és elcsúszó

HU 220 126 Β lap képezik, ahol a lap a fecskendőt rögzíti, és a kívánt injekció szövetbe történő beadásakor a lejtős kialakítású elemen meghatározott szög alatt elmozdul. Az US-3 324 854 számú (Reese) és az US-2 660 169 számú (Maim) amerikai szabadalmak a fecskendő tűs végére felszerelhető olyan fecskendőtoldalékokat tárgyalnak, amelyek az injekciós tű kiszemelt, felemelt bőrrészbe való bevezetését teszik tehetővé. Végezetül az US-5 300 079 számú (Niezink et al.) amerikai szabadalom olyan rugóval működtetett befecskendező berendezést ismertet, amely például sertések azonosítására szolgáló adó-vevő egység beültetésére alkalmazható. Ezen berendezés a testnek nyomódó tüske formájában egy helyzetszabályzó elemmel is rendelkezik, amely elősegíti a beültető tűnek a tüskével párhuzamos szövetbe hatolását, illetve onnan történő kihúzását.

A napjainkban ismeretes implantációs eszközök szilárd implantátumnak páciensben szubkután helyzetbe juttatására szolgálnak segédeszközül, vagy meghatározzák a befecskendezés, illetve beültetés szögét. Ugyanakkor a beültetés szögét egyikőjük sem korlátozza úgy, hogy a beültetésre váró eszközök vagy anyagok csupán a kívánt mélységbe legyenek behelyezhetők, és behelyezésük után a szövetréteg felszínével lényegében párhuzamosan helyezkedjenek el.

Amint azt az előbbiekből is láttuk, számos, szilárd anyagnak - például szilárd halmazállapotú fogamzásgátló kapszuláknak - bőr alá, azaz szubkután helyzetbe juttatására szolgáló implantációs berendezés létezik. Jóllehet a beültetésre váró implantátumok többségét közvetlenül a bőr alá kell elhelyezni, a napjainkban ismeretes eszközök nem megfelelő használatával azok jóval mélyebben fekvő szövetrétegekbe kerülhetnek. További problémát jelenthet az így beültetett kapszulák vagy implantátumok bőr alatti elhelyezkedése is: ahelyett, hogy azok a trokár beszúrási pontjától adott távolságra lennének, a napjainkban ismeretes implantációs eszközökkel történő beültetés során a kapszulák vagy implantátumok nemkívánatos módon, a trokár behatolási pontjától különböző távolságokra kerülhetnek. A helytelenül beültetett implantátumok megtalálása és eltávolítása egy esetleg később szükségessé váló eltávolítási folyamat során nehézségekhez vezet, és a páciens számára fájdalommal jár.

Jelen találmánnyal célunk olyan orvosi célú befecskendező- vagy beültető eszköz megvalósítása, amely megkönnyíti szilárd anyag vagy anyagok élő szövet rétegeiben vagy felszíne alá történő elhelyezését, illetve beültetését, és használata esetén az elhelyezési/beültetési folyamat a fentebb vázolt problémáktól mentes.

Célunkat olyan, szilárd vagy félszilárd implantátumok, illetve kapszulák szövetrétegben vagy az alá célszerűen emlősállat bőre alá - való bejuttatására, beültetésére vagy elhelyezésére szolgáló beültető- vagy implantációs eszköz, illetve fecskendő megvalósításával értük el, amelynek törzsből hosszirányban előrenyúló, az eszköz kezelőjéhez képest közelebbi és távolabbi véggel rendelkező, az üreges, csőszerű elemmel párhuzamos és attól meghatározott távolságban húzódó behatolásszabályzó tüskéje van.

A találmány szerinti orvosi eszköz egy lehetséges másik kiviteli alakjánál a tolórúdon vagy a törzsön, illetve törzsben a tolórúd elmozdulását szabályzó elemek vannak kiképezve. Egy lehetséges további célszerű kiviteli alaknál ezen elemek a tolórúd csatornában való egyirányú elmozdulását teszik lehetővé vagy könnyítik meg. Bár a szóban forgó orvosi eszközök alkatrészeinek egy része a használat közben bizonyos mértékű rugalmasságot igényel, a behatolásszabályzó tüske célszerűen merev anyagból vagy anyagokból készül.

A találmány szerinti, szilárd anyag bőr alá történő elhelyezésére szolgáló orvosi eszköz lényege, hogy törzsből hosszirányban előrenyúló, trokárral párhuzamos és attól adott távolságban húzódó nyúlványként kialakított behatolásszabályzó tüskéje van.

A „trokár” megnevezés alatt egy, az eszköz kezelőjétől távolabbi végén élesített, célszerűen rozsdamentes acélból lévő csőszerű elemet értünk, amely az eszköz kezelőjéhez közelebbi végével a törzshöz van erősítve. A trokár a beültetési folyamat során célszerűen mindvégig a törzshöz van erősítve, és a beültetés befejeztével sem válik el attól.

A találmány szerinti orvosi eszköz egyik célszerű további kiviteli alakjánál a törzshöz kapcsolódó elem(ek) a törzsből kinyúló egy vagy több, feszített helyzetű elem(ek), melyek mindegyike hátrafeszíthető tartókarból és annak végén elrendezett, a tolórúdon kiképzett egy vagy több horony egyikével együttműködő, a csőszerű csatorna belsejébe hátrahajlón benyúló körömből áll. A találmány szerinti orvosi eszköz csatornájában haladó tolórúd egyirányú elmozdulását segítő elemek, tehát olyan elemeket jelentenek, amelyek a tolórúd különösen nagy erővel történő visszahúzása hiányában megakadályozzák a tolórúd előre meghatározott helyzeten túli visszacsúszását.

A találmány szerinti orvosi eszköz egyik lehetséges példakénti kiviteli alakját a továbbiakban a csatolt rajzra hivatkozással mutatjuk be részletesen, ahol az

- 1. ábra a találmány szerinti bejuttatásra szolgáló vagy implantációs eszköz oldalmetszete, a

- 2. ábra a találmány szerinti eszköz keresztmetszete a páciens bőrén átszúrt helyzetében, a

- 3. ábra a 2. ábrán bemutatott eszköz keresztmetszete a bőr alatti megfelelő helyzet felvételét követően, a

- 4. ábra a találmány szerinti eszköz törzsén keresztülhaladó tolórúd egyirányú mozgását megvalósító elemek felülnézeti keresztmetszete, míg az

- 5. ábra a találmány szerinti eszköz térbeli képe.

Jelen találmány lehetséges kiviteli alakjai az 1-5. ábrák alapján egyszerűen megérthetők. Az 1. ábra a találmány szerinti orvosi eszköz egyik lehetséges példakénti kiviteli alakját mutatja, amelynek 2 trokárhoz kapcsolódó 1 törzse van. Az 1 törzsben és a 2 trokárban, a 2 trokár tengelyével egytengelyű, célszerűen szilárd anyag implantációs eszközön való áthaladását lehetővé tevő 3 csatorna van kialakítva. Az 1. ábra emellett a 2 trokár3

HU 220 126 Β bán lévő és beültetésre váró két darab szilárd 4 implantátumot is bemutat. A 3 csatornában, célszerűen annak az implantációs eszköz 1 törzséhez közelebbi végétől az 1 törzstől távolabbi, azaz a 2 tokárnál lévő végéig történő anyagtovábbításhoz előnyösen megvastagított markolattal ellátott 5 tolórudat használunk. A „távolabbi” (distalis) vég meghatározás az eszköznek használat közben a kezelőszemélytől távolabbi részére - például az üreges, csőszerű elem nyitott végére - utal, míg a „közelebbi” (proximalis) vég alatt az eszköznek használat közben a kezelőszemélyhez közelebbi részeit - például a célszerűen megvastagított 6 markolatot - értjük.

Az 1-3. ábrák 1 törzsből előrenyúló, a 2 tokárral párhuzamosan húzódó, de attól 8 hézaggal elválasztott behatolásszabályzó tüskét is ábrázolnak. A 7 behatolásszabályzó tüske célszerűen merev és rugalmatlan, célja az üreges, csőszerű elem távolabbi vége bőr alá hatolási mélységének, illetve mértékének a beültetés során kívánatos mélységnek, illetve mértéknek megfelelő szabályzása. Amint a 2. ábráról jól látható, a 2 tokárnak 9 bőrszöveten nemkívánatosán meredek szögben történő áthatolása során a 7 behatolásszabályzó tüske távolabbi vége a 9 bőrszövet felületének ütközik, és ily módon megakadályozza a 2 tokár említett meredek szögben való további behatolását. Amennyiben az eszköz bőrfelülettel bezárt szögét csökkentjük (lásd 3. ábra), a 2 tokár a 9 bőrszövet alá bevezethető, miközben a behatolási csatorna fölött elhelyezkedő 9 bőrszövet a 2 tokár és a 7 behatolásszabályzó tüske közötti 8 hézagba kerül.

A 2 tokár 9 bőrszövet alá vezetése során az 5 tolórudat az eszköz 3 csatornájában célszerűen olyan helyzetben tartjuk, amelyben a beültetésre váró szilárd 4 implantátum a 3 csatorna távolabbi végén helyezkedik el. Ezután a 4 implantátumot a 2 tokár által létrehozott bőr alatti csatornába oly módon juttatjuk be, hogy az 5 tolórúd fixen tartása mellett az implantációs eszköz többi részét az 5 tolórúd mentén hátrafelé, illetve a kezelőszemély felé húzzuk. Amennyiben csupán egyetlen kapszulát vagy 4 implantátumot kell bejuttatnunk, az eszköz 2 tokárja a hátrafelé irányuló mozdulat során a páciensből kihúzható. Bizonyos esetekben célszerű olyan hosszúságú 5 tolórudat használni, hogy annak közelebbi vége a behelyezett 4 implantátummal mindaddig érintkezzék, amíg a 2 tokárt a páciensből teljesen vissza nem húztuk. Az 1-3. ábrákon bemutatott hengeres 4 implantátumok behelyezésekor általában elegendő az 5 tolórúd hosszúságát úgy megválasztani, hogy az 5 tolórúd a 2 tokár távolabbi végét elérje. A 2 tokár kihúzása után a környező szövet visszatér eredeti helyére és a beültetett 4 implantátumot a helyén tartja. Amennyiben több 4 implantátumot kell beültetnünk, legalább egy beültetési folyamatot kell végrehajtanunk. Az első beültetési művelet során az első kapszula vagy 4 implantátum juttatható a helyére. Amint a 2 tokár távolabbi végét az első beültetés végeztével a szövetbe vágott nyílás közelébe visszahúzzuk, az implantációs eszközt oly módon fordíthatjuk el, hogy a már beültetett 4 implantátum mellé egy következő kapszula vagy 4 implantátum válik beültethetővé. Ezen lépések egymás utáni ismétlésévet a behatolási pontból kiindulva sugárirányban a 9 bőrszöveten keresztül több 4 implantátum is elhelyezhető. Az effajta sugárirányú bejuttatást technika alaposabb leírása a Wyeth-Ayerst Laboratories Norplant® megnevezésű szilárd implantátumainak beültetéséhez kapcsolódóan a Montvale-i székhelyű (NJ 07645-1742, USA) Medical Economics Data Production Company kiadásában 1995-ben megjelent Physician ’s Desk Reference (49. kiadás) című könyv 2699. és 2700. oldalain található meg.

A találmány lehetséges példakénti kiviteli alakjainál célszerű egy vagy több olyan elemet alkalmazni, amely az 5 tolórúd számára a 3 csatornában mindössze egyirányú elmozdulást tesz lehetővé. Pontosabban szólva, az adott kiviteli alaknál célszerűen az 5 tolórúdon, valamint az 1 törzsben vagy annak belső felületén legalább egy-egy olyan elem van kiképezve, melyek együttesen megkönnyítik az 1 törzs és a 2 tokár 5 tolórúd menti, kezelőszemély irányába hátrafelé történő elmozdulását, vagyis a beültetési művelet során az 5 tolórúd helyben maradása mellett lehetőség van az 1 törzs és a 2 tokár 5 tolórúd mentén kezelőszemély irányába egy vagy több határozott lépésben történő hátrahúzására a beültetendő 4 implantátumnak az 1 törzsön, valamint a tokáron keresztül történő egyirányú elmozdítása érdekében. Ezt szem előtt tartva, a területen járatos szakember számára nyilvánvaló, hogy az 5 tolórúd mozgásának ilyetén korlátozása számos különböző elemmel, illetve kialakítással megvalósítható.

Egy ilyen elem lehetséges kiviteli alakját a 4. ábrán vázolt felülnézeti kép mutatja. A találmány ezen lehetséges kiviteli alakjánál az 5 tolórúd meghatározott helyein 10 hornyok vannak kiképezve. A 10 hornyokba az 1 törzsből kinyúló, hátrahajló kialakítású legalább egy 12 köröm illeszkedhet. A 12 köröm az 1 törzsből a 3 csatorna belsejébe nyúló hátrafeszíthető 11 tartókar végén van elrendezve. A 4. ábrán ugyan nem ábrázoltuk, de a hátrafeszíthető 11 tartókar az 1 törzshöz mindössze egyetlen 13 kapcsolódási helyen csatlakozik. A hátrafeszíthető 11 tartókar egy első helyzet - a 12 köröm ekkor a 3 csatornába nyúlik és egy második (vagy hátrafeszített) helyzet - a 12 köröm ekkor a 3 csatornába az első helyzetnél kisebb mértékben nyúlik be - között szabadon mozoghat vagy hajolhat. Ezen kiviteli alaknál az 5 tolórúd keresztirányú méretei olyanok, hogy a csatornában való elmozdulása közben érintkezik a 12 körmökkel és a hátrafeszíthető 11 tartókarokat a második vagy hátrafeszített helyzetbe kényszeríti. A 12 körmök mindössze abban a helyzetben lesznek kevésbé hátrahajlók, amelyben éppen az 5 tolórúdon kialakított 10 hornyok egyikébe illeszkednek, hiszen ekkor a hátrafeszíthető 11 tartókar első helyzetébe, illetve egy ahhoz közel lévő helyzetbe ugorhat vissza. A 12 köröm ezen elrendezésben becsappan a 10 hornyok egyikébe, minek következtében a 12 köröm és az adott 10 horony távolabbi síkban lévő felületeinek érintkezése az 5 tolórúd hátrahúzását meggátolja vagy célszerűen megelőzi.

A találmány egy lehetséges további kiviteli alakjánál az 5 tolórúd 10 hornyai a beültetendő szilárd anyag vagy kapszula hosszával megegyező távolságra vannak

HU 220 126 Β egymástól. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a 10 hornyok ennél közelebb helyezkednek el egymáshoz, ily módon biztosabban akadályozzák meg az 5 tolórúd

I törzshöz viszonyított hátrahúzását.

Az 5 tolórúd 1 törzsön és 3 csatornán keresztüli egyirányú elmozdulását korlátozó vagy segítő egyéb hagyományos elemek működése a gépészetben járatos szakemberek számára nyilvánvaló. A 4. ábrán vázolt hátrafeszíthető 11 tartókarok és 12 körmök egyéb mechanikus kallantyúkkal, bevágásokkal, hornyokkal, körmökkel, megfeszítő vagy rugó által működtetett mechanizmusokkal és más hasonló elemekkel helyettesíthetők, melyek az 5 tolórúd és az 1 törzs falának bizonyos részei között alakítanak ki kapcsolatot az 5 tolórúd implantációs eszközben történő egyirányú elmozdulása megvalósításának, könnyebbé tételének, vagy fenntartásának céljából. Az 5 tolórúd implantációs eszközben való egyirányú elmozdulása a találmány szerinti orvosi eszköz lehetséges kiviteli alakjai közül néhánynál bizonyos esetekben célszerűen megfordítható, azaz az 5 tolórudat előre történő elmozdulása után hátrahúzhatjuk. Ez megvalósítható például a 4. ábrán szemléltetett hagyományos elemekkel, ahol a hátrafeszíthető 11 tartókar fröccsöntött anyaga olyan összetételű, szélességű és vastagságú, hogy az 5 tolórúd megfelelő mértékű hátramozdítása esetén lehetővé tegye a hátrafeszíthető 11 tartókar 5 tolórúdtól való hátrahajlását és megfeszített állapotba kerülését, továbbá a hátrahajló 12 köröm, valamint az 5 tolórúd 10 hornya távolabbi felületének érintkezését. A találmány egy lehetséges másik kiviteli alakjánál az 5 tolórúdon kialakított 10 hornyok és a hátrafeszíthető 11 tartókaron lévő 12 körmök érintkező és összekapaszkodó része le van kerekítve.

Az ilyen lekerekített kialakítás eredményeként a 12 körmök és a 10 hornyok kisebb mértékben tudnak összekapcsolódni, így az 5 tolórúd szükség esetén könnyebben hátrahúzható.

A találmány 4. ábrán vázolt példakénti kiviteli alakjánál az 5 tolórúdon kiképzett 10 horony egyik falát az 5 tolórúd hossztengelyére merőleges elülső vagy távolabbi fal képezi. A 10 hornyot emellett legmélyebb pontjától az 5 tolórúd felületét fokozatosan emelkedve elérő, lejtős második fal határolja. A hátrafeszíthető

II tartókarokon lévő 12 körmök úgy vannak kiképezve, hogy amikor a 10 hornyok mellé kerülnek és azokba becsappannak, akkor a 12 körmök és a 10 hornyok merőlegesen álló távolabbi falai között fellépő fizikai érintkezés lehetetlenné teszi vagy meggátolja az 5 tolórúd kezdeti, az 1 törzsön keresztüli előrehaladással ellentétes irányban való elmozdítását.

Nyilvánvaló, hogy a most bemutatott 1 törzs és az 5 tolórúd közötti fizikai érintkezés egyéb módon is megvalósítható. Amint az a 4. ábráról látható, az 1 törzshöz kapcsolódó 12 körömnek az 5 tolórúdon kiképzett 10 horonyba vagy süllyesztőkbe való becsappanására szolgáló mechanizmus vagy elem az 1 törzs fröccsöntött nyúlványa, vagy az 1 törzs belső felületére felerősített, de azzal szerves egységet nem alkotó mechanizmus lehet. A 4. ábra ezen elemet az 1 törzs belsejében a 3 csatornával szomszédos helyzetben ábrázolja, de az bármely olyan helyen is elhelyezkedhet, ahol a kívánt hatás elérését lehetővé teszi és az implantációs eszköz működését nem korlátozza. Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a találmány egy újabb célszerű kiviteli alakjánál ezen elemek az 5 tolórúd külső felületén hátrahajló vagy egyéb formában kialakított körmök is lehetnek, amelyek az 1 törzs belső falán lévő süllyesztékekbe, hornyokba, illetve ezekhez hasonló egyéb elemekbe csappanhatnak be, és tehetik ily módon lehetővé az 5 tolórúd 1 törzsben való egyirányú elmozdulását, vagy az 1 törzs és a 2 trokár 5 tolórúd menti hátrahúzását.

A 12 körmök, a hátrafeszíthető 11 tartókar és az 5 tolórúdon kiképzett 10 hornyok alkotta mechanizmusnak az 5 tolórúd mozgásának korlátozása mellett egy további funkciója is van: ez teszi lehetővé az 5 tolórúd 1 törzsben való pontos helyzetének meghatározását, valamint a szilárd anyagok vagy 4 implantátumok behelyezésének mértékét. Adott hosszúságú 4 implantátumok esetén - ilyeneket például a 3. ábrán láthatunk - a 10 hornyok célszerűen a beültetendő anyag vagy kapszula hosszával megegyező távolságra vannak egymástól kialakítva. Az implantációs eszköz 2 trokárjának bőr alá vezetése után az 1 törzset az 5 tolórúd mentén hátrahúzzuk. Az 5 tolórúdon a legelső 10 horony oly módon alakítható ki, hogy a neki megfelelő 12 köröm az 5 tolórúd egy olyan helyzetében csappanjon be és fejtse ki hatását, amikor a legelső szilárd 4 implantátum az implantációs eszköz távolabbi végét már elhagyta és a szövet kívánt helyén található. Az 1 törzsnek az 5 tolórúd mentén történő hátrahúzásakor, az 5 tolórúd oldala és az egy vagy több 12 köröm közötti kölcsönhatás következtében fellépő súrlódás biztosítja az 5 tolórúd egyenletes mozgását, amely azonnal félbeszakad, mihelyst a 12 körmök és a 10 hornyok egymás mellé kerülnek. A változást a kezelőszemély azonnal érzékeli. Ily módon az 5 tolórúdon meghatározott távolságban kiképzett 10 hornyokkal nyomon követhetjük és szabályozhatjuk az egymás után több szilárd 4 implantátum beültetését megvalósító folyamatot.

A találmány egy lehetséges további kiviteli alakjánál a most bemutatott mechanizmushoz hasonló mechanizmus alkalmazásával olyan implantációs eszközök esetén is nyomon követhető a beültetés folyamata, melyeknél az 5 tolórúd egyirányú elmozdulása nem követelmény. Az ilyen implantációs eszközök ezen célból a most bemutatott hátrafeszíthető 11 tartókarok, 12 körmök és 10 hornyok együttműködését hasznosítják - ezeknél a 12 körmök és a 10 hornyok olyan alakúak és méretűek, hogy megfordíthatón illeszkedjenek egymásba. A találmány egy lehetséges másik kiviteli alakjánál a 12 körmök a

4. ábrán vázoltnak megfelelően lehetnek elrendezve, míg a 10 hornyok a 12 körmök bármely irányban való mozgása érdekében előre- és hátrafelé egyaránt lejtős kiképzésűek. A találmány egy további lehetséges kiviteli alakjánál a 12 körmök és a 10 hornyok lekerekíthetők, ily módon egyik elemen sem lesznek olyan szögletes részek, amelyek az 5 tolórúd előre vagy hátra történő elmozdítása közben áthatolhatatlan akadályt jelentenének.

A találmány szerinti implantációs eszköz üreges, csőszerű elemei bármely olyan formában kialakíthatók,

HU 220 126 Β amelyek kandiként alkalmazhatók és lehetővé teszik az implantációs eszköz igények szerinti működését. A 9 bőrszövet már létező nyílásába bevezetendő implantációs eszközöknek célszerűen legömbölyített csővégük van. Amennyiben az implantációs eszköz a 9 bőrszövetbe hatolásakor nyílást kell vágjon, a csőszerű elem távolabbi vége célszerűen hegyesített és/vagy élesített. Az üreges, csőszerű elem kialakítható az 1 törzs fröccsöntött meghosszabbításaként vagy - amint azt az 1-3. ábrák mutatják - az 1 törzs alsó felületéhez erősített, onnan leválasztható elemként is. A csőszerű elemek tetszőleges, kellően merev, a kívánt beültetéshez alkalmas és a környező szövetekben nemkívánatos hatásokat nem okozó anyagból készülhetnek. A találmány egyik legcélszerűbb kiviteli alakjánál az üreges, csőszerű elem távolabbi végén ferde keresztmetszetben élesített és - amint az 1. és 3. ábrák mutatják - az 1 törzshöz csatlakoztatott üreges kanül, injekciós tű vagy rozsdamentes acéltrokár képezi azt.

Az üreges, csőszerű elemet tetszőleges módon erősíthetjük a törzsre, például orvosilag elfogadott és széles körben használt epoxigyantával ragaszthatjuk fel. Az üreges, csőszerű elem közelebbi végének kiképzése ezenkívül olyan lehet, hogy a törzs egy része köré legyen fföccsönthető, azaz lehet például kiszélesedő, rendelkezhet oldalirányban kinyúló peremmel vagy legalább egy kinyúló, a fröccsöntött törzs által befoglalható résszel.

Az üreges, csőszerű elem különösen azon esetben, amikor egymás után több beültetésre vagy behelyezésre kerül sor, további hasznos elemekkel is rendelkezhet. Ezen további elemek közül az első egy látható vonaljel, bemetszés, kiemelkedés vagy egyéb, a csőszerű elem távolabbi végén a külső felületen elhelyezett jelzés. A csőszerű elem szövetből való kihúzása során a látható jelzések valamelyike mutatja, hogy a csőszerű elem távolabbi vége mikor kerül a 9 bőrszöveten ejtett nyílás közelébe. Amennyiben további beültetésre is szükség van, az implantációs eszközt az eredeti beültetési iránytól elfordítjuk, majd egy másik irányban újra betoljuk. A jelzésre szolgáló vonalak és egyéb elemek mindaddig tetszőlegesen kialakíthatók a csőszerű elemen vagy annak anyagában, amíg azok az implantációs eszköz szabályszerű működését nem befolyásolják. Ha a csőszerű elem fröccsöntéssel készül a vonal, a jel, a bemetszés, a kiemelkedés és az egyéb járulékos elemek a csőszerű elem fröccsöntése során alakíthatók ki. Azon implantációs eszközökben, melyeknél a csőszerű elem rozsdamentes acélból készült kanül, illetve trokár, a látható jelzést a kanül, illetve a trokár felületén célszerűen lézeres gravírozással hozzuk létre.

Az egymás után többszöri beültetésre szolgáló implantációs eszköznél használatos további elem az üreges, csőszerű elem oldalába vágott nyílás, amely célszerűen az üreges, csőszerű elemen úgy helyezkedik el, hogy az első és a második szilárd 4 implantátum egyaránt látható legyen benne. A nyílás kellően nagy ahhoz, hogy a szilárd 4 implantátumok láthatók legyenek, de ne juthassanak rajta keresztül. A nyílás lehetővé teszi a beültetés megkezdése előtt annak ellenőrzését, hogy a 4 implantátum a helyén van-e. Az 5 tolórúd az üreges, csőszerű elemen való keresztülhaladáskor eléri a nyílást és a legutolsó 4 implantátum mögött láthatóvá válik, ily módon tudatva, hogy az utolsó 4 implantátum beültetésénél tartunk. A nyílás az üreges, csőszerű elem oldalában mindaddig tetszőleges formában és eljárással kialakítható, amíg az az implantációs eszköz működését nem befolyásolja. Amennyiben a csőszerű elem fröccsöntéssel készül, a nyílás kialakítható a fröccsöntés során is. A csőszerű elemként acélkanüllel vagy -tokárral rendelkező implantációs eszközök esetén az említett nyílást a kanül vagy a trokár falán célszerűen lézerrel vágjuk ki.

Az implantációs eszköz 1 törzsének mérete ugyancsak tetszőleges lehet, amennyiben az az implantációs eszköz előbbiekben bemutatott használatát lehetővé teszi, és célszerűen a használat vagy a használó kényelmét elősegítő, ergonómiailag kedvező kialakítású. A 7 behatolásszabályzó tüske, a 2 tokár, az 5 tolórúd és ez utóbbinak az elmozdulását szabályzó, igény szerint beépíthető egyéb elemek befoglalására az 1 törzs több, egymás hoz kapcsolódó részből is létrehozható. Az 1 törzs azonban célszerűen egyetlen egység, amely célszerűen orvosilag bevizsgált fröccsöntött polimerből készül, például poliakrilból vagy nejlon-66-ból. Az üreges, csőszerű elem az 1 törzshöz célszerűen annak alsó felületén kapcsolódik, ami lehetővé teszi, hogy az implantációs eszközt használata közben a szövetfelülettel vagy általában annak síkjával közel párhuzamosan tartsuk.

A jelen találmány szerinti implantációs eszközben alkalmazott 5 tolórúd mindaddig tetszőleges alakú lehet, amíg a választott alak lehetővé teszi a szilárd 4 implantátum 3 csatornában való előretovábbítását. Az 5 totórúdon egy adott helyzetben történő megállítás, illetve a visszahúzás késleltetése érdekében az 1 törzs belső felületén elrendezett elemekkel összekapcsolódó elemek lehetnek kiképezve. Az 5 tolórúd legegyszerűbb formájában egy egyenes rúd vagy oszlop, amely kellően hosszú és merev a szilárd 4 implantátumnak a 3 csatorna teljes hosszában történő továbbításához. Az 5 tolórúd közelebbi vége a biztosabb fogás érdekében kiszélesedő, úgynevezett 6 markolatban végződik, amint azt az 1 -3. ábrák mutatják. A találmány egy lehetséges másik kiviteli alakjánál az 5 tolórúd távolabbi vége megvastagított és célszerűen olyan keresztmetszetű, hogy a 3 csatornát teljes egészében kitöltse. A megvastagított kivitel különösen azon esetekben hasznos, amikor a beültetendő szilárd anyag szemcsés vagy makrorészecskés, esetleg másfajta, össze nem nyomható vagy egybe nem tapadó anyag. A találmány szerinti implantációs eszköz nyilvánvalóan tetszőleges szilárd vagy félszilárd, 3 csatornába helyezhető és abban megmaradó anyag bejuttatására is felhasználható. Ilyen anyagok - a teljesség igénye nélkül - például a szilárd kapszulák, a korábban már említett szemcsés, illetve makroszemcsés anyagok, továbbá a porszerű, gél állapotú, krémes, habszerű, illetve szivacsos állagú anyagok, a kapszulába zárt folyadékok, valamint ezekhez hasonló anyagok. A legtöbb esetben az 5 tolórudat a gazdaságos előállítás végett az 1 törzshöz hasonlóan kellően szilárd polimerből, célszerűen fröccsöntéssel állítjuk elő.

HU 220 126 Β

Az 1 törzsben és az üreges, csőszerű elemben futó 3 csatorna mindaddig tetszőleges alakú lehet, amíg alakja a szilárd anyag áthaladását és tervezettnek megfelelő beültetését lehetővé teszi. A 3 csatorna belső keresztmetszete célszerűen teljes hosszában azonos. A 3 csatorna alakja teljes hosszának bármely keresztmetszetében előnyösen csőszerű, továbbá kerekded vagy kör alakú.

A találmány szerinti implantációs eszköz 7 behatolásszabályzó tüskéje tetszőleges olyan kialakítással bírhat, melynek eredményeként a 7 behatolásszabályzó tüske az üreges, csőszerű elemmel párhuzamosan és attól az adott beültetési eljárásnál szükséges távolságban helyezkedik el. Ezen kialakítás lehetővé teszi továbbá a 9 bőrszövetnek a 7 behatolásszabályzó tüske és a csőszerű elem közé csúszását. A 7 behatolásszabályzó tüske az üreges, csőszerű elemnél keskenyebb vagy szélesebb, hosszabb vagy rövidebb, illetve azzal megegyező hosszúságú lehet, továbbá az implantációs eszköz tetszőleges részéhez levehetőn vagy nem levehetőn, a rendeltetésszerű használatot azonban nem akadályozó tetszőleges módon csatlakoztatható. A 7 behatolásszabályzó tüske célszerűen az 1 törzs mereven előreugró fröccsöntött nyúlványa, azonban több, egymással és az üreges, csőszerű elemmel egyaránt párhuzamos, 1 törzsből előreugró nyúlványból is állhat. Mindazonáltal a 7 behatolásszabályzó tüske előnyösen egyetlen nyúlvány. A 7 behatolásszabályzó tüske oly módon is kialakítható, hogy a közte és az implantációs eszköz üreges, csőszerű eleme közti távolság rögzített vagy állítható legyen. Ezen utóbbi kialakítással az áthatolandó szövet vastagságát szintén figyelembe vehetjük.

A 7 behatolásszabályzó tüske és az üreges, csőszerű elem által kettejük között képzett 8 hézag olyan méretű, hogy abba a 7 behatolásszabályzó tüske és az üreges, csőszerű elem közé becsúszó szövet behatolhasson, és amely az üreges, csőszerű elemet csupán a kívánt szövetmélységig engedi behatolni. Amennyiben a szóban forgó szövet emberi bőr, a beültetés pedig bőr alá történik - például szilárd fogamzásgátló implantátumok esetén -, a 7 behatolásszabályzó tüske az üreges, csőszerű elemtől célszerűen 1,25 és 2,5 mm közötti, előnyösen 1,88 és 2,41 mm közötti, még előnyösebben 2,03 és 2,29 mm közötti távolságban helyezkedik el. Ha a 7 behatolásszabályzó tüske és az üreges, csőszerű elem közötti 8 hézag mérete változtatható, a találmány szerinti implantációs eszköz egyéb szövetekbe való beültetésekre is felhasználható, a teljesség igénye nélkül ideértve például a szívburkot, a mellhártyát, a májburkot és az ezekhez hasonló szövetrétegeket.

Az 5. ábra a találmány szerinti implantációs eszköz egyik példakénti kiviteli alakjának térbeli képe. Az implantációs eszköz távolabbi végén élesített 2 trokárból és azzal párhuzamosan húzódó, de annál rövidebb 7 behatolásszabályzó tüskével felszerelt 1 törzsből áll. Az implantációs eszköz 5 tolórúdjának közelebbi végén megvastagított 6 markolata, míg a szilárd anyag implantációs eszközben való teljes mértékű továbbítása céljából kiöblösödő távolabbi 14 vége van. A 2 trokárba a beültetendő anyag 3 csatornában való elmozdulásának nyomkövetésére szolgáló nyílás vagy 15 ablak van vágva. A 2 trokár külsején lévő legalább egy látható jelzés - például a 2 trokár távolabbi végének kezelőszemélyhez közelebb eső részén futó, a 2 trokárt körülfútó látható 16 vonal - a 2 trokár helyzetét mutatja a szövetbe való behatolás vagy abból történő kihúzás közben. A mindössze egyetlen 4 implantátum vagy szilárd kapszula beültetésére, befecskendezésére vagy elhelyezésére kialakított eszközöknél speciálisan az implantációs eszköz 1 törzsének 17 elülső fala szabhat határt a 2 trokár szövetrétegbe vagy az alá történő behatolási mélységének: mivel az 1 törzs keresztmetszete célszerűen nagyobb a 2 trokár behatolási pontjának méreténél, az 1 törzs 17 elülső fala a 2 trokár bevezetése során a szövetfelületbe ütközik, és megakadályozza a 2 trokár további behatolását. Ha a beültetendő szilárd anyag mennyisége teljes egészében elfér a 2 trokár 1 törzsből kinyúló részében, akkor az 1 törzs 17 elülső falának szövettel való érintkezése egyértelműen jelzi, hogy a beültetendő anyag már teljes egészében a helyére került.

Claims (20)

1. Orvosi eszköz szilárd anyag szövetrétegben vagy az alá történő elhelyezésére, amely orvosi eszköznek törzse (1), üreges, csőszerű, a törzsnek (1) az eszköz kezelőjétől távolabbi végéből előrenyúló eleme, a törzsben (1) és az üreges, csőszerű elemben tengely irányban futó, a beültetendő szilárd anyag befogadását és továbbítását lehetővé tevő belső méretekkel kiképzett csatornája (3), valamint a csatornában (3) elmozduló és a szilárd anyagot csatornán (3) keresztül továbbító tolórúdja (5) van, azzal jellemezve, hogy törzsből (1) hosszirányban előrenyúló, az eszköz kezelőjéhez képest közelebbi és távolabbi véggel rendelkező, az üreges, csőszerű elemmel párhuzamos és attól meghatározott távolságban húzódó behatolásszabályzó tüskéje (7) van.

2. Az 1. igénypont szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy tolórúdján (5) és törzsén (1) a tolórúd (5) csatornában (3) való egyirányú elmozdulását segítő kialakítású elemek vannak elrendezve.

3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy az üreges, csőszerű elem távolabbi vége élesítve van.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a törzsből (1) előrenyúló behatolásszabályzó tüske (7) az üreges, csőszerű elemmel párhuzamos, és azzal megegyező hosszúságú.

5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a törzsből (1) előrenyúló, üreges, csőszerű elem a behatolásszabályzó tüske (7) távolabbi végén túlér.

6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a törzsből (1) előrenyúló, üreges, csőszerű elem legfeljebb a behatolásszabályzó tüske (7) távolabbi végéig terjed.

7. Az 1-3. igénypontok bármelyike orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) az üreges, csőszerű elemhez képest állítható hosszúságú.

HU 220 126 Β

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) az üreges, csőszerű elemtől mért távolságát szabályzó elemmel van ellátva.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) az üreges, csőszerű elemtől 1,25-2,5 mm távolságban van.

10. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) az üreges, csőszerű elemtől 1,88-2,41 mm távolságban van.

11. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) az üreges, csőszerű elemtől 2,03-2,29 mm távolságban van.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) a törzsről (1) leszerelhető kialakítású.

13. Orvosi eszköz szilárd anyag bőr alá történő elhelyezésére, amely orvosi eszköznek törzse (1), a törzs (1) eszköz kezelőjétől távolabbi végéből előrenyúló trokárja (2), a törzsben (1) és a trokárban (2) tengelyirányban futó csőszerű, a beültetendő szilárd anyag befogadását és továbbítását lehetővé tevő belső méretekkel kiképzett csatornája (3), a csatornában (3) elmozduló és a szilárd anyagot a csatornán (3) keresztül továbbító tolórúdja (5), a tolórúd (5) hosszában kiképzett vagy csatlakoztatott egy vagy több felületi eleme, továbbá a tolórúd (5) csatornában (3) való egyirányú elmozdulását elősegítő kiképzésű, törzshöz (1) kapcsolódó és a tolórúd (5) egy vagy több felületi elemével együttműködő legalább egy eleme van, azzal jellemezve, hogy törzsből (1) hosszirányban előrenyúló, trokárral (2) párhuzamos és attól adott távolságban húzódó nyúlványként kialakított behatolásszabályzó tüskéje (7) van.

14. A 13. igénypont szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a törzshöz (1) kapcsolódó elem(ek) a törzsből (1) kinyúló egy vagy több, feszített helyzetű elem(ek), melyek mindegyike hátrafeszíthető tartókarból (11) és annak végén elrendezett, a tolórúdon (5) kiképzett egy vagy több horony (10) egyikével együttműködő, a csőszerű csatorna (3) belsejébe hátrahajlón benyúló körömből (12) áll.

15. A 13. vagy a 14. igénypont szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) a trokártól (2) 1,25-2,5 mm távolságban van.

16. A 13. vagy a 14. igénypont szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) a trokártól (2) 1,88-2,41 mm távolságban van.

17. A 13. vagy a 14. igénypont szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a behatolásszabályzó tüske (7) a trokártól (2) 2,03-2,29 mm távolságban van.

18. A 13-17. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a törzsből (1) előrenyúló behatolásszabályzó tüske (7) a trokárral (2) párhuzamos, és azzal megegyező hosszúságú.

19. A 13-17. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy a törzsből (1) előrenyúló trokár (2) a behatolásszabályzó tüskének (7) az eszköz kezelőjétől távolabbi végén túlér.

20. A 13-17. igénypontok bármelyike szerinti orvosi eszköz, azzal jellemezve, hogy törzsből (1) előrenyúló behatolásszabályzó tüske (7) a trokámak (2) az eszköz kezelőjétől távolabbi végén túlér.