HU218724B

HU218724B - Javított nedvszívású nemszőtt textília

Info

Publication number: HU218724B
Application number: HU9402498A
Authority: HU
Inventors: Frank H. Flesch; James E. Knox; Linda J. Mcmeekin; Susan Lynn Suehr
Original assignee: Mcneil Ppc, Inc.
Priority date: 1993-08-30
Filing date: 1994-08-30
Publication date: 2000-11-28
Also published as: HK1004232A1; FI943962A0; AU8702498A; AU689785B2; FI943962A; HUT68076A; CA2131063A1; DE69422865T2; US6509079B1; EP0640708B1; EP0640708A1; US6030686A; AU7157394A; AU697274B2; SG83077A1; BR9403384A; ZA946570B; DK0640708T3; HU9402498D0; CA2131063C

Abstract

A találmány tárgya 20 nemszőtt textília, amely három összekapcsolódószálcsoport ismétlődő mintázatával rendelkezik; amelyek közül – a 21első szálcsoport párhuzamos szálszakaszok sokaságából áll; – a 22második szálcsoport szomszédos az első szálcsoporttal, és ez a másodikszálcsoport csavart és visszahajlott szálszakaszok sokaságából áll, ésolyan sávot alkot, amely lényegében véve merőleges az első szálcsoportpárhuzamos szálszakaszaira; – a 23 harmadik szálcsoport összekapcsoljaegymással az első és a második szálcsoportot, és erősen kuszáltszálszakaszok sokaságából áll; és a 20 textília lényegében egyenletesnedvszívási jellemzőkkel rendelkezik a textília síkjába eső valamennyiirányban. A találmány szerinti 20 textília javított abszorpciósjellemzőkkel bír. ŕ

Description

A nemszőtt textíliákat azért fejlesztették ki, hogy megkíséreljenek olcsó textíliát létrehozni a szőtt vagy hurkolt textíliák előállításához szükséges sok különböző lépés kiküszöbölésével. Kezdetben a nemszőtt textíliákat szálak mintalappal vagy légfuvással elrendezett hálójából állították elő, amelyet vegyi kötőanyaggal kötöttek meg. Az ilyen textíliák felhasználhatósága viszonylag korlátozott, mivel szilárdsági jellemzőik szegényesek a szőtt vagy hurkolt textíliák jellemzőihez képest, nedvszívási és lágysági jellemzőik pedig kívánnivalókat hagynak maguk után a kémiai kötőanyagok alkalmazása folytán.

Jelentős előrelépés volt a nemszőtt textíliákban felhasznált kötőanyag kiküszöbölésében vagy mennyiségének lényeges csökkentésében a szálak átrendezése vagy összekuszálása a szálhálóban, hogy létrehozzák azt, amit „fonalszerű” szálszakaszoknak és kuszáit szálú területeknek hívnak. Az ilyen természetű textília előállítására szolgáló módszerek és készülék teljesebb leírása megtalálható a 2 862 251, 3 033 721 és 3 486 168 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Az FR 2 335 631 számú szabadalmi leírásban olyan textíliát ismertetnek, amely párhuzamos szálszakaszokból álló, illetve kuszáit szálakat tartalmazó ismétlődő szálcsoportokból áll. Bár ezek a megoldások javítják a nemszőtt textília szilárdsági jellemzőit, azok a szőtt vagy hurkolt textília szilárdsági jellemzőit mégsem érik el. Ezek a kuszáit vagy átrendezett szálú textíliák kevesebb kötőanyagot igényelnek, ennek folytán jó nedvszívási jellemzőkkel és kitűnő lágysággal bírnak. Ennek eredményeképpen a nemszőtt textíliák elsődleges felhasználási területre találtak számos termékben, így az egészségügyi kendők, az eldobható pelenkák, cserélhető géz, orvosi kötszerek és hasonlók terén. Bár az ilyen termékek elfogadottak olyan felhasználási területeken, amelyekben követelmény a nedvszívás és a lágyság, a különböző szálterületek nedvszívása különböző. Például a fonalszerű szerkezet nedvszívása más, mint a nem fonalszerű szerkezeté. Emellett sok ilyen textília réseket és lyukakat tartalmaz, és bár borítóanyagnak megfelel, bizonyos nedvszívó termékekként alkalmatlan, hacsak nem sokrétegű elrendezésben használják.

A találmány egyik célja olyan nemszőtt textília előállítása, amely javított nedvszívási jellemzőkkel rendelkezik. A találmány további célja olyan nemszőtt textília előállítása, amely viszonylag egységes nedvszívási jellemzőkkel rendelkezik. A találmány még további célja olyan nemszőtt textília előállítása, amely rendelkezik javított nedvszívási jellemzőkkel, és ugyanakkor a nemszőtt textíliáktól elvárt egyéb tulajdonságai nem romlanak.

A találmány szerinti 20 nemszőtt textília alapjában véve egyforma nedvszívási jellemzőkkel rendelkezik a textília területén belüli minden irányban. A 20 nemszőtt textília három összekapcsolódó szálcsoport ismétlődő mintázatával rendelkezik. A 20 textília 21 első szálcsoportja párhuzamos szálszakaszok sokaságából áll. A 22 második szálcsoport csavart és visszahajlott szálszakaszok sokaságából áll, amelyek a 21 első szálcsoport párhuzamos szálszakaszaira lényegében merőlegesen elhelyezkedő sávot alkotnak. A 22 második szálcsoport a 21 első szálcsoporttal szomszédosán helyezkedik el. A találmány szerinti 20 nemszőtt textília tartalmaz egy 23 harmadik szálcsoportot is, amely összekapcsolja a 21 első és 22 második szálcsoportot. A 23 harmadik szálcsoport erősen kuszáit szálszakaszok sokaságából áll.

A találmány szerinti 20 nemszőtt textília egyforma nedvszívási jellemzőkkel rendelkezik oly módon, hogy a folyadék 20 textília általi elnyelésének mintázata 0,6 vagy nagyobb átlagos kerekségi tényezővel rendelkezik. Emellett az elnyelés mintázatának kerülete általában sima oly módon, hogy annak átlagos alaktényezője 0,7 vagy nagyobb.

Úgy gondoljuk, hogy a találmány szerinti 20 textília ilyen kombinált nedvszívási tulajdonságai a szálaknak a textíliában való különleges eloszlásából és elhelyezkedéséből eredhetnek. A találmány szerinti 20 nemszőtt textília keresztmetszeti felülete mentén a szálak eloszlási görbéje általában szinuszos. A találmány szerinti 20 textíliának ez az általában szinuszos száleloszlási görbéje ki kell elégítsen bizonyos követelményeket. Felismertük, hogy e követelmények definiálásának és mérésének egyik lehetséges módja a száleloszlási görbe matematikai definiálása. A görbe definiálható a szálakkal fedett terület átlagos százalékos arányával, a görbe ciklusaival vagy periodicitásával és a görbe átlagos amplitúdójával. Megállapítottuk, hogy a találmány szerinti 20 textília száleloszlási indexe legalább 600, előnyösen legalább 800. Ezt a száleloszlási indexet úgy határozzuk meg, hogy a 20 textília egy kiválasztott keresztmetszeti felületén a szálakkal fedett felület mért átlagos százalékos arányát megszorozzuk a minimális szálfedés ugyanezen keresztmetszeti felületen világosan meghatározható pontszámának felével, majd az így kapott számot elosztjuk a száleloszlási görbe átlagos amplitúdójával.

A következőkben a találmányt megvilágító mellékelt ábrákat ismertetjük.

Az 1. ábra mikrofotográfiai felvétel a találmány szerinti 20 nemszőtt textíliáról mintegy 20-szoros nagyításban.

A 2. ábra az 1. ábra mikrofotográfiai felvételén látható 20 nemszőtt textília vázlatos perspektivikus képe.

A 3. ábra az a számítógépes kép a találmány szerinti 20 nemszőtt textília egy darabja keresztmetszetének szálairól, amelyből a száleloszlási görbét képeztük.

A 4. ábra a 3. ábrán látható ábrázolásból képzett lényegében szinuszos száleloszlási görbe.

Az 5. ábra fényképfelvétel a találmány szerinti 20 nemszőtt textília nedvszívási mintázatáról.

A 6. ábra a találmány szerinti 20 nemszőtt textília előállítására szolgáló berendezés egyik típusának vázlatos keresztmetszeti képe.

A 7. ábra a találmány szerinti 20 nemszőtt textília előállítására szolgáló berendezés egy másik típusának vázlatos ábrázolása.

HU 218 724 Β

A 8. ábra a 7. ábrán bemutatott berendezésben használható topográfiai támaszelem egyik típusának nagyított perspektivikus képe.

A 9. ábra a találmány szerinti 20 nemszőtt textília előállítására használható topográfiai támaszelemek egy másik típusának nagyított perspektivikus képe.

A 10. ábra egy másik, a találmány körébe tartozó 20 nemszőtt textília mikrofotográfiai felvétele 20-szoros nagyításban.

Az ábrákon látható módon az 1. ábra mikrofotográfiai felvétel a találmány szerinti 20 nemszőtt textíliáról mintegy 20-szoros nagyításban. A 20 textília három összekapcsolódó szálcsoport ismétlődő mintázatából áll. A 21 első szálcsoport párhuzamos szálszakaszok sokaságából áll. A 22 második szálcsoport, amely az első szálcsoporttal szomszédos, csavart és visszahatott szálszakaszok sokaságából áll, amelyek sávot alkotnak. A sáv a párhuzamos szálszakaszokra lényegében merőlegesen helyezkedik el. A 23 harmadik szálcsoport öszszekapcsolja egymással az első és második szálcsoportot, és erősen kuszáit szálszakaszok sokaságából áll.

A 2. ábra a találmány szerinti nemszőtt textília vázlatos ábrázolása. Mint látható, ebben a megvalósításban a csavart és visszahajlott szálszakaszokból álló sávok többé-kevésbé bordákat alkotnak, amelyek a 20 textília hosszában húzódnak. Ezen sávok mindkét oldalán és a sávokhoz kapcsolódva található a 23 erősen kuszáit szálszakaszok sokasága, amely a 20 textília hosszában húzódik. Az erősen kuszáit szálszakaszok területével szomszédosán és a szomszédos területeket összekapcsolva helyezkedik el a 21 párhuzamos szálszakaszok sokasága. Ezek a párhuzamos szálszakaszok a csavart és visszahajlott szálszakaszok sávjaira lényegében merőlegesen helyezkednek el.

A 3. ábra az 1. ábrán bemutatott 20 textília képelemzővel képezett keresztmetszeti képe. Mint ezen a metszeten látható, a csavart és visszahajlott szálszakaszokból álló 22 szálcsoportok sávjai képezik a textília legvastagabb területeit, míg a párhuzamos szálszakaszok sokaságaiból álló 21 szálcsoport képezi a 20 textília legvékonyabb területeit. Ezt a két területet a fent leírtak szerint az erősen kuszáit szálszakaszok sokaságából álló 23 terület kapcsolja össze egymással.

A találmány szerinti 20 textília tartós, vagyis jelentős szilárdsággal rendelkezik kötőanyag nélkül is. A találmány szerinti 20 textília továbbá egyedülálló száleloszlással bír, amely a 20 textíliának nemcsak tartósságot nyújt, hanem egyenletes nedvszívó képességet is.

A 20 textília száleloszlása a 20 textília képének elemzésével határozható meg. Az olyan képelemzőkkel, mint például a Leica Quantimet Q520 végzett képelemzés viszonylag standard eljárássá vált a textíliák száleloszlásának meghatározásában. A képelemzést a 20 textília keresztmetszeti felületén végezzük. A 20 textíliából akkora darabot vágunk, amelynek a mérete a gép hosszirányában mintegy 25 mm, keresztirányban mintegy 76 mm. A 20 textíliát megszárítjuk, hogy eltávolítsuk belőle a nedvességet, majd átlátszó gyantába ágyazzuk, mint az a szakmai gyakorlatban jól ismert. A beágyazás során a 20 textíliát viszonylag laza állapotban tartjuk. Amikor a 20 textília gyantába való megfelelő beágyazása megtörtént, kis sebességű fűrésszel vágunk belőle szeleteket a textília keresztirányában. A levágott vagy leszeletelt szakaszok vastagsága mintegy 15 és 20 pm között van. Ezután több ilyen szakaszt elemzünk Leica Quantimet Q520 képelemzővel. Egy ilyen képelemzővel képezett jellemző képet mutatunk be a 3. ábrán. A képelemző számítógép segítségével számszerűsíti a képeket. A 20 textília keresztmetszetéről mikroszkópon át alkotunk képet, például Olympus SZH típust használva stabilizált átmenő fényű fényforrással. A képelemzőt a mikroszkóphoz videokamera kapcsolja. A kép elemzésre alkalmas elektronikus jelekké alakul. A mikroszkóp stabilizált fényforrása segítségével állítjuk elő a megfelelően kontrasztos képet, amelyben a keresztmetszetben található szálak szürkétől feketéig terjedő ámyalatúak, világosan elkülönülve a halványszürkétől fehérig terjedő gyantaháttértől, mint az a 3. ábrán világosan látható. Ezt a képet mintavételi pontokra, vagyis képpontokra osztjuk a mérés céljára. A szálak keresztmetszeti eloszlása a metszeten belüli változásokkal jellemezhető, és a szálak mm²-ben mért területével fejezhető ki egy meghatározott derékszögű mérési cellában. A példaként bemutatott mérésünkben a mérési cellát 17 képpont szélesre és 130 képpont magasra, mintegy 95 mm² felületűre vettük. A száleloszlás meghatározása céljából detektáltuk és megmértük a szálakkal történő fedettséget, vagyis a szálak területét a mérési cellában. A mérési cellát ezután két képpontnyival eltoltuk a keresztmetszet mentén, és a mérést megismételtük erre a szomszédos területre. Ezt a keresztmetszet méretétől függően 200-300 alkalommal végeztük el. A szálak területét minden egyes mérési felületre vonatkozólag olyan grafikonon ábrázoltuk, amilyen például a 4. ábra. A szálakkal való fedettség mértékét az ordinátára, vagyis az y tengelyre vittük fel, az adott mérési területnek a kiindulóponttól mért pozícióját (a mérési cella számát) pedig az abszcisszára, vagyis az x tengelyre. Mint a 4. ábrán látható, mintegy 232 adott méretű felületre (mérési cellára) végeztük el a mérést a textília keresztmetszete mentén. Minden egyes mérési területre vonatkozóan felvittük a grafikonra a szálak mennyiségét, és mint a 4. ábrán látható, a mérési területek szálakkal való fedettsége mintegy 0,10, vagyis 10% és mintegy 0,30, vagyis 30% közötti értékeket vett fel. A mérési területek nagyságának kiválasztása során a terület magasságát úgy kellett kiválasztanunk, hogy az valamennyi textíliavastagságnál nagyobb legyen. A terület szélességét úgy kellett kiválasztanunk, hogy a szálak területére jó mérési felbontást kapjunk. A 20 textília száleloszlási indexe ezután meghatározható volt a grafikonról. Mint a 4. ábrán látható, a görbe általában szinuszgörbe, a száleloszlási index pedig meghatározható, ha a szállal fedett átlagos szálterületet megszorozzuk a minimális szálfedés világosan azonosítható pontjai számának felével a keresztmetszet területén, majd ezt a számot elosztjuk a száleloszlási görbe átlagos amplitúdójával.

HU 218 724 Β

A 4. ábrán a szállal fedett átlagos területet az A szaggatott vonal jelzi. Ebben a példában a fedett terület az adott mérési terület 0,23 részének, vagy 23%-ának adódott. Az ismétlődés ciklusait az I, II, III és IV számok jelzik. Az I—III ismétlődésekben összesen 12 maximum- és minimumpont található, vagyis átlagosan 4 maximum- és minimumpont ismétlődésenként. Ezt a számot kettővel osztva a ciklusra, vagyis a periodicitásra kettőt kaptunk. Az átlagos amplitúdó úgy határozható meg, hogy megmérjük a szálak mennyiségének különbségét a maximális szálfedés pontjai és az átlagos szálfedés között, valamint a szálak mennyiségének különbségét a minimális szálfedés pontjai és az átlagos szálfedés között. A maximális szálfedés pontja az a pont, ahol a görbe dőlése pozitív dőlésből negatív dőlésbe vált. A minimális szálfedés pontja az a pont, ahol a görbe dőlése negatív dőlésből pozitív dőlésbe vált. A dőlés váltásának azt tekintjük, ha maximum vagy minimum található legalább hat mérési cellán át, vagyis egy tizenkét képpontnyi távolságon. A 4. ábra görbéjén az átlagos amplitúdó 0,04-nek adódott. Ennek a 20 textíliának a száleloszlási indexét ezután úgy határoztuk meg, hogy a szállal fedett terület átlagos 0,23 értékét megszoroztuk a ciklussal, vagyis a periodicitással, ami itt 2, majd elosztottuk a görbe átlagos amplitúdójával, ami 0,04. így a száleloszlási index kapott értéke 1150. A találmány szerinti 20 textília száleloszlási indexe nagyobb, mint 600, és előnyösen a mintegy 800-3300 tartományba esik. A korábbi gyakorlat szerinti textíliák száleloszlási indexe általában lényegesen 400 alatt van. Valójában a gyakorlatban egyes textíliák száleloszlási indexe 100 vagy még annál is kisebb.

Általában a találmány szerinti 20 textíliák szállal fedett területe 13% és 24% között, periodicitása 1,3 és 4 között, átlagos amplitúdója 0,02 és 0,06 között van.

Bár a találmány szerinti 20 textília tartóssága kiváló, ugyanakkor meglepő és váratlan módon nagyon kívánatos nedvszívási jellemzőkkel rendelkezik. A találmány szerinti 20 textília - nem várt módon - viszonylag egyenletes nedvszívási jellemzőkkel rendelkezik, ami abban fejeződik ki, hogy nedvszívási mintázata lényegében kerek formájú. Emellett a nedvszívási mintázat határvonala viszonylag sima. A találmány szerinti 20 textília egy nedvszívási mintázata látható az 5. ábrán.

A nedvszívási mintázatot úgy állítottuk elő, hogy vizsgálóoldatként Sandolan Rhodamine Red Dye 0,005%-os vizes oldatát használtuk. A vizsgálóoldattal megtöltöttünk egy szemcseppentőt. Az oldat egy cseppjét vittük fel a vizsgálandó textíliára. A szemcseppentő akkora cseppet bocsát ki, amely mintegy 2,5 cm átmérőjű nedvszívási mintázatot eredményez. A 20 textília úgy volt alátámasztva, hogy nem érintkezett semminemű olyan anyaggal, amely befolyásolhatta volna a nedvszívási mintázatot. Egy sorozat cseppet vittünk fel (legalább tizet-tizet a 20 textília egy-egy oldalára) egymástól elegendő távolságra ahhoz, hogy egyik csepp se kerüljön átfedésbe egyik szomszédos cseppel sem. A felvitel során a szemcseppentő mintegy 1 cm-rel a 20 textília felülete felett helyezkedett el, és egyetlen cseppet bocsátottunk ki a szemcseppentőbői a 20 textília felületére. Az alátámasztás lehetővé tette, hogy a 20 textíliát levegővel megszárítsuk a képelemzés elvégzése előtt.

A nedvszívási mintázat kerekségének és határvonala simaságának meghatározása céljából a mintázatot mikroszkóp alá tettük, és megfelelő számítógépprogram segítségével mértük meg a kerekségét és a formáját. A kerekséget úgy határoztuk meg, hogy megmértük egyrészt a nedvszívási mintázat területét, másrészt a mintázat hosszát, vagyis a leghosszabb átmérőjét. A kerekségi tényezőt úgy határoztuk meg, hogy a mintázat területét megszoroztuk néggyel, majd az így kapott értéket elosztottuk a leghosszabb átmérőhossz négyzetének π-szeresével. A tökéletes kör kereksége 1. A találmány szerinti 20 textíliák nedvszívási mintázatának átlagos kerekségi tényezője legalább 0,6, előnyösen mintegy 0,65 és 1,0 közötti.

A nedvszívási mintázat alaktényezőjét, vagyis határvonalának simaságát úgy határoztuk meg, hogy megmértük a nedvszívási mintázat területét és a nedvszívási mintázat kerületét. Az alaktényező a nedvszívási mintázat területének 4n-szerese, osztva a nedvszívási mintázat kerületének négyzetével. A tökéletesen sima kör alaktényezője 1. A találmány szerinti 20 textíliák átlagos alaktényezője legalább 0,7, előnyösen mintegy 0,75 és 1,0 közötti.

Az „átlagos” kerekségi tényező és az „átlagos” alaktényező legalább 15 mérési eredmény számtani középértékét jelenti.

A 6. ábra annak a berendezésnek a vázlatos keresztmetszeti nézete, amely a találmány szerinti 20 textíliák előállítására használható. A berendezés tartalmaz egy 55 mozgatható szállítószalagot. Ezen az 55 szállítószalagon helyezkedik el és az 55 szállítószalaggal együtt mozog az újszerűén kialakított felszínű 56 támaszelem. Az 56 támaszelem hosszirányban elhelyezkedő, kiemelkedő háromszög alakú területek sokaságával rendelkezik. Az 56 támaszelemen áthatoló lyukak, vagyis nyílások helyezkednek el a háromszögletű területek között, mint azt a 8. ábrával kapcsolatban majd teljesebben kifejtjük. A kezelendő 57 szálháló a háromszögletű területek csúcsán helyezkedik el, vagyis ezek a csúcsok támasztják alá. Az 56 támaszelemben található nyílások a háromszög alakú területek között helyezkednek el. A sajátos alakítóelemeket alább teljesebben leírjuk. Mint említettük, ennek az 56 támaszelemnek a tetején helyezkedik el egy 57 szálháló. Az 57 szálháló lehet nemszőtt szálháló vagy kártolt szálak, légárammal lerakott szálak, olvadékból fújt szálak sokasága, vagy hasonló. Az 57 szálháló felett található az 58 soklyukú csővég, amely 59 folyadékot, előnyösen vizet juttat át az 57 szálhálón, amint az 57 szálháló az 56 támasztóelemmel alátámasztva mozog az 55 szállítószalagon az 58 soklyukú cső vég alatt. A víz változtatható nyomással vezethető be. Az 55 szállítószalag alatt helyezkedik el a 60 soklyukú vákuumcsővég, amely eltávolítja a vizet a területről, amint az 57 szálháló és az 56 támaszelem elhalad az 58 soklyukú folyadékcsővég alatt. A működés során a szálháló az 56 támaszelemen helyezkedik el, és a szálháló és az 56 támaszelem elhalad az 58 soklyukú folyadékcsővég alatt. Vizet bocsátunk a

HU 218 724 Β szálakra, hogy átnedvesítsük az 57 szálhálót abból a célból, hogy az 57 szálháló bizonyosan ne távolodjon el és ne bomoljon szét az 56 támaszelemen elfoglalt helyzetéből a további kezelés során. Ezután az 56 támaszelem és az 57 szálháló több alkalommal elhalad az 58 soklyukú cső vég alatt. Az áthaladások során az 58 soklyukú csővégben a víznyomást a mintegy 0,7 MPa kiindulónyomásról 7 MPa értékre vagy a fölé emeljük. Az 58 soklyukú csővég kifuvónyílások sokaságából áll, mintegy 1,6-től 40 vagy még több lyukig cm-enként. A lyukak száma az 58 soklyukú cső végben előnyösen 5 és 28 között van cm-ként.

Ebben a megvalósítási módban mintegy 5 hosszanti borda található az 57 szálháló minden cm-én. Ezeknek a háromszögletű hosszanti bordáknak a magassága mintegy 2,1 mm. A szélességük a háromszögletű területek alapjánál mintegy 0,75 mm. A háromszögletű területek közötti távolság mintegy 1,3 mm. A lyukak átmérője az támaszelemben mintegy 1,1 mm, és a középpontjuk egymástól való távolsága mintegy 1,8 mm. Amikor az szálháló és az 56 támaszelem néhányszor áthaladtak az 58 soklyukú csővég alatt, a vizet leállítjuk, a vákuumot pedig fenntartjuk, hogy elősegítse az 57 szálháló víztelenítését. Ezután az 57 szálhálót eltávolítjuk az 56 támaszelemről, és megszárítjuk, hogy olyan 20 textíliát nyeqünk, amilyet az 1-3. ábrák kapcsán leírtunk.

A 7. ábrán olyan berendezést mutatunk be, amelyen a találmány szerinti 20 textília folyamatosan állítható elő. A vázlatos ábrázolás tartalmaz egy 80 szállítószalagot, amely a találmány szerint a támaszelem szerepét tölti be. A 80 szállítószalag folyamatosan mozog az órajárással ellentétes irányban az egymástól távol elhelyezett elemek körül, mint az a szakmai gyakorlatban jól ismert. E felett a 80 szállítószalag felett helyezkedik el egy folyadékbetápláló 79 soklyukú csővég, amelyhez a 81 kifuvónyílások vonalainak vagy csoportjainak sokasága csatlakozik. Minden csoport kis átmérőjű lyukak egy vagy több sorát tartalmazza, 12 vagy több lyukkal cm-ként. A 79 soklyukú csővég 88 nyomásérzékelőkkel és 87 szabályozószelepekkel van ellátva, hogy a folyadéknyomás a 81 kifuvónyílások minden vonalában vagy csoportjában szabályozható legyen. Minden 81 kifuvónyílás-vonal vagy -csoport alatt egy-egy 82 szívóelem helyezkedik el, hogy eltávolítsa a fölösleges vizet, és megakadályozza a víz túlzott szétáradását. A 83 szálhálót, amelynek kezelése és a találmány szerinti 20 textíliává alakítása a célunk, a támaszelemként kialakított 80 szállítószalagra adagoljuk. A megfelelően kialakított 84 fuvókán át vizet poriasztunk a 83 szálhálóra, hogy előáztassuk vagy előnedvesítsük a 83 szálhálót és ezzel elősegítsük, hogy a szálak a helyükön maradjanak, miközben a nyomás alatti 79 soklyukú csővégek alatt elhaladnak. Egy 85 szívódoboz helyezkedik el a 84 füvóka alatt, hogy eltávolítsa a fölös vizet. A 83 szálháló elhalad a folyadékadagoló 79 soklyukú csővégek alatt. A 79 soklyukú csővégeken előnyös módon a nyomás a haladás irányában nő. Például a lyukak vagy 81 kifuvónyílások első vonala a folyadékzuhatagot 0,7 MPa nyomáson adagolhatja, majd a 81 kifúvónyílások következő vonala a folyadékzuhatagot 2,1 MPa nyomáson adagolhatja, végül a 81 kifúvónyílások utolsó vonala a folyadékzuhatagot 4,9 MPa nyomáson adagolhatja. Bár az ábra hat 81 kifúvónyílás-vonalat mutat, a 81 kifuvónyílások vonalainak vagy sorainak száma nem kritikus, ellenben függ többek között például a 83 szálháló szélességétől, sebességétől, az alkalmazott nyomásoktól és az egyes vonalakban lévő lyuksorok számától. Miután elhaladt a folyadékadagoló 79 soklyukú csővégek és 82 szívóelemek között, az alakított textília egy 86 további szívódoboz felett halad el, amely eltávolítja a fölös vizet a 83 szálhálóból. A támaszelem viszonylag merev anyagból készülhet, és keresztlécek sokaságából állhat. Minden keresztléc a 80 szállítószalag szélessége irányában helyezkedik el, és az egyik oldalán bemélyedő peremmel, az ellentétes oldalán kiemelkedő támaszfelülettel rendelkezik oly módon, hogy az egyik keresztléc támaszfelülete összekapcsolódjon a vele szomszédos másik keresztléc peremével, hogy a szomszédos keresztlécek elmozdulhassanak egymáshoz képest, és ezek a viszonylag merev elemek a 7. ábrán látható 80 szállítószalagelrendezésben legyenek használhatók. A 81 kifuvónyílások minden sávja nagyon kis átmérőjű lyukak egy vagy több sorából áll, a lyukak átmérője mintegy 5 pm és 250 pm közötti. A 81 kifuvónyílások úgy helyezkednek el, hogy keresztirányban mintegy 2 lyuk van mm-ként.

A 8. ábra a találmány szerinti 20 textília előállításához alkalmas támaszelem egyik típusának nézeti rajza. Az elem egy 90 lemezből áll, amelyen egymással nem érintkező, kiemelkedő hosszanti 91 bordák helyezkednek el. A 90 lemezen a szélesség irányában 2,17 mmként helyezkedik el egy-egy kiemelkedő borda. A kiemelkedő területek keresztmetszete háromszög alakú, szélességük a háromszög alapjánál mintegy 0,8 mm. A 91 bordák 2,2 mm magasak, és csúcsukon az oldalak találkozási szöge mintegy 20°. A 91 borda alapja és a szomszédos 91 borda alapja közötti távolság mintegy

1.4 mm. Ezen a 91 bordák közötti területen a 90 lemezen 92 nyílások vagy lyukak helyezkednek el. Ezek a 92 nyílások szintén hosszirányban, azaz a lemez hosszúsága irányában helyezkednek el minden szomszédos 91 bordapár között. A nyílások átmérője mintegy

1.1.4 mm, középpontjaik között a távolság 1,98 mm. A találmány szerinti 20 textília előállítására használt támaszelemek kiemelkedő területeinek a magassága legalább 0,5 mm. Alapjuknál a szélességük mintegy 1 mm és 2 mm között kell legyen, a tetejüknél mért szélességük pedig kisebb kell legyen az alapjuknál mért szélességüknél, vagy azzal egyenlő. A találmányban alkalmazott támaszelemek előnyös megvalósítási módja szerint háromszögletű keresztmetszetűek úgy, hogy a tetejüknél mért szélességük valójában zérus. A szomszédos kiemelkedő területek (91 bordák) közötti távolság legalább 1 mm. A szomszédos területek közötti hézagban elhelyezkedő nyílások átmérője mintegy 0,25 mm és 1,17 mm közötti, a nyílások közötti távolság mintegy 0,76 és 2,5 mm közötti.

A következőkben a találmányt konkrét példákban mutatjuk be.

HU 218 724 Β

7. példa

A 7. ábrán bemutatott és a hozzá tartozó szövegrészben leírt berendezést alkalmaztuk 20 textília előállítására. 85 g/m²-es 83 szálhálót készítettünk 100%-os gyapotból oly módon, hogy 51 g/m²-es rendezetlen hálót rétegeztünk 34 g/m²-es kártolt hálóra. Ezt a rétegezett 83 szálhálót helyeztük a 8. ábrával kapcsolatban leírt támaszelemre. A támaszelemet és a 83 szálhálót másodpercenként 46,7 cm-es sebességgel vezettük át olyan oszlopos sugáráramok alatt, amelyeket a 7. ábrán vázolt 81 kifúvónyílásokból hoztunk létre. Három áthaladást hajtottunk végre 0,69 MPa nyomáson, majd 9 áthaladást 5,5 MPa nyomáson. A 81 kifűvónyílások átmérője 0,18 mm volt, és mintegy 12 kifúvónyílás helyezkedett el cm-ként úgy, hogy a kifejtett fajlagos energia mintegy 4,7 mJ/kg volt. A 83 szálhálót a 81 kifúvónyílásoktól mintegy 19 mm-re helyeztük el. Ennek az első megmunkálásnak a befejeztével a 83 szálhálót eltávolítottuk a támaszelemről és megfordítottuk úgy, hogy a 83 szálháló másik oldala nézzen a 81 kifűvónyílások sugara felé. A támaszelemet a megfordított 83 szálhálóval 6,1 cm/s sebességgel vittük be a vízsugarak alá. A 83 szálháló és a támaszelem egy alkalommal 4,1 MPa, két további alkalommal 10,3 MPa nyomás mellett haladt át. Ezután a 83 szálhálót megszárítottuk, majd meghatároztuk a 83 szálháló száleloszlását, a száleloszlási indexét mintegy 820 értékűnek találtuk. Megvizsgáltuk a 83 szálhálóból vett minták nedvszívási jellemzőit, a fent leírt nedvszívási vizsgálati módszert alkalmazva. A minta nedvszívási mintázatának átlagos kerekségi tényezője mintegy 0,6, a minta nedvszívási mintázatának alaktényezője mintegy 0,72.

Bár a 20 textíliák előállítására használt és fent leírt támaszelemek mind hosszában elhelyezkedő 91 bordákkal rendelkeztek, nem szükségszerű, hogy a 91 bordák hosszában helyezkedjenek el. A találmány szerinti 20 textília előállítására olyan támaszelemek is felhasználhatók, amelyek vízszintes 91 bordákkal, átlós 91 bordákkal vagy átlós, vízszintes és/vagy hosszanti 91 bordák kombinációjával rendelkeznek.

A 9. ábra egy más típusú támaszelemet ábrázol, amely a találmány szerinti 20 textília előállítására alkalmazható. Az elem egy 94 lemezből áll, amely átlósan elhelyezett kiemelkedő 95 bordákkal rendelkezik. A 95 bordák halszálkamintázatban helyezkednek el. A mintázat lejtős párhuzamos vonalakból áll, ahol a sorok a csatlakozó sorokkal V vagy fordított V alakzatot képeznek. Minden 95 borda háromszög keresztmetszetű úgy, hogy a háromszög 96 csúcsa alkotja az elem felső felületét. A párhuzamos sorok között, a háromszög 97 alapjánál elhelyezkedő területen a 94 lemez vastagságán áthatoló 98 nyílások vagy lyukak sokasága helyezkedik el.

A 10. ábrán a találmány szerinti olyan 20 textíliáról mutatunk be mikrofotográfiai felvételt, amelyet a 9. ábrán bemutatott támaszelem alkalmazásával állítottunk elő.

2. példa

A 10. ábrán bemutatott 20 textília 79 g/m²-es, 100%os gyapotszál hálóból készült. A 83 szálháló előkezelését oly módon végezzük, hogy 100x92 mesh méretű bronz szitahevederre helyezzük, és a hálót 46,7 cm/s sebességgel oszlopos vízsugáráramok alatt vezettük át. Három áthaladást hajtottunk végre 0,79 MPa nyomáson, majd ezt 9 áthaladás követte 5,6 MPa nyomáson. A sugáráramokat 0,18 mm átmérőjű 81 kifúvónyílásokkal állítottuk elő, amelyek sorban helyezkedtek el, 12 darab 81 kifúvónyílás cm-enként. A 83 szálháló és a 81 kifúvónyílások közötti távolság 19 mm volt. Az előkezelt 83 szálhálót levettük a bronzhevederről, megfordítottuk, és az előkezelt 83 szálháló vízsugáráramoknak kitett felületét a 9. ábrán bemutatott alakítólemezre helyeztük. A 83 szálhálót és a támaszelemet a fent leírtak szerinti oszlopos sugáráramok alatt vezettük el 45,7 cm/s sebességgel. Egy áthaladást hajtottunk végre 4,2 MPa nyomáson és 7 áthaladást 9,8 MPa nyomáson. A kezelt 83 szálhálót eltávolítottuk a támaszelemről, és továbbirányítottuk, hogy a 10. ábrán bemutatott textíliát állítsuk elő.

Mint a mikrofotográfiai felvételen látható, a 20 textílián a három összekapcsolódó szálcsoport halszálkamintázatot alkot. A 21 első szálcsoport szálszakaszok sokaságából áll. A 22 második szálcsoport csavart és visszahajlott szálszakaszokból álló szálcsoport sávja, a sáv lényegében merőlegesen helyezkedik el a párhuzamos szálszakaszokra. A 23 harmadik szálcsoport összekapcsolja a 21 első és a 22 második szálcsoportot, és erősen kuszáit szálszakaszok sokaságából áll.

Miután leírtuk a találmány sajátos részleteit, és a találmányt a gyakorlatba átvihető példákkal is megvilágítottuk, a szakmai gyakorlatban járatos szakember számára kézenfekvő kell legyen, hogy az alapelvek sok változata, alkalmazása, módosítása és kiterjesztése lehetséges anélkül, hogy a találmány szellemétől vagy céljától eltérnénk.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Nemszőtt textília (20), amely párhuzamos szálszakaszokból álló, illetve kuszáit szálakat tartalmazó ismétlődő szálcsoportokat tartalmaz, azzal jellemezve, hogy három egymással összekapcsolódó szálcsoport ismétlődő mintázatával rendelkezik, amelyek közül

- az első szálcsoport (21) párhuzamos szálszakaszok sokaságából áll,

- a második szálcsoport (22) az első szálcsoporttal (21) szomszédos, és az előbbi párhuzamos szálszakaszokra lényegében merőlegesen elhelyezkedő sávot alkotó csavart és visszahajlott szálszakaszok sokaságából áll,

- a harmadik szálcsoport (23) a fenti első (21) és második (22) szálcsoportokat összekapcsolja egymással, és erősen kuszáit szálszakaszok sokaságából áll, és a textília síkján belül minden irányban lényegében egyforma abszorpciós jellemzőkkel bír.
2. Az 1. igénypont szerinti nemszőtt textília (20), azzal jellemezve, hogy sávjai folytonosak és a textília hosszirányában elhelyezkedőek.
3. Az 1. igénypont szerinti nemszőtt textília (20), azzal jellemezve, hogy sávjai a szomszédos sávoktól egyforma távolságra helyezkednek el.

HU 218 724 Β
4. Nemszőtt textília (20), amely párhuzamos szálszakaszokból álló, illetve kuszáit szálakat tartalmazó ismétlődő szálcsoportokat tartalmaz, azzal jellemezve, hogy keresztmetszeti felülete mentén lényegében egyenletes abszorpciós jellemzőkkel és általában szinuszos száleloszlási görbével bír, az említett keresztmetszeti felület a textília (20) három egymással összekapcsolódó szálcsoportja (21), (22) és (23) ismétlődő mintája mentén vett, és az említett száleloszlási görbét a szálak által fedett terület százalékos értéke határozza meg, amely görbe a textília (20) keresztmetszete mentén egyenletes távolságú helyeken lévő, a szálfedettség mennyiségét jelző szálfedettségi pontok sokaságából származik, és a textília (20) három egymással összekapcsolódó szálcsoport ismétlődő mintázatával rendelkezik, amelyek közül az első szálcsoport (21) párhuzamos szálszakaszok sokaságából áll, a második szálcsoport (22) az első szálcsoporttal (21) szomszédos, és az előbbi párhuzamos szálszakaszokra lényegében merőlegesen elhelyezkedő sávot alkotó csavart és visszahajlott szálszakaszok sokaságából áll, a harmadik szálcsoport (23) a fenti első (21) és második (22) szálcsoportokat összekapcsolja egymással, és erősen kuszáit szálszakaszok sokaságából áll, és a textília síkján belül minden irányban lényegében egyforma abszorpciós jellemzőkkel bír, és a szálcsoportok fenti szerkezete és elrendezése folytán a textília (20) keresztmetszetében lévő szállal fedett terület átlagos százalékos értékének a fenti általában szinuszos száleloszlási görbe ciklusai számának felével adott szorzatát a fenti általában szinuszos száleloszlási görbe átlagos amplitúdójával elosztva kapott érték legalább 600, az egy cikluson belüli fedettségi érték maximum- és minimumpontjainak együttes száma 4 vagy több, és a periodicitás legalább 2.
5. A 4. igénypont szerinti nemszőtt textília (20), azzal jellemezve, hogy a száleloszlási indexe 800 és 3300 közötti.
6. A 4. igénypont szerinti nemszőtt textília (20), azzal jellemezve, hogy száleloszlási görbéjének átlagos amplitúdója 0,02 és 0,06 közötti.
7. A 4. igénypont szerinti nemszőtt textília (20), azzal jellemezve, hogy a szállal fedett terület átlagos aránya legalább 13%, minimális és maximális szálfedési pontjainak átlagos száma egy ciklusban 4 vagy több, és száleloszlási görbéjének átlagos amplitúdója 0,02 és 0,06 közötti.