HU218473B - Kapcsolóelem egymáshoz illeszkedő bútorelemek számára - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya kapcsolóelem egymáshoz illeszkedő bútorelemekszámára. A kapcsolóelem lényege, hogy csapszerű és lényegében hengeresdarabja (10) van, amelyben sugárirányú nyílás van, és ebbe kétfeszítőtest tud ellentétes irányban kinyúlni a hengeres burkolókörvonalon túl, és visszahúzáskor ebben a részben van vezetve, továbbáegy összekötő része vagy szánja van, amelynek egyik végét működtetőkarműködteti, hogy azt mozgassa, és amelynek másik vége a hengeresdarabban (10) lévő tengelyirányú résekben futó csaphoz van rögzítve,amely csap a feszítőtestekben lévő réseken nyúlik át oly módon, hogyazokat kifelé és befelé mozgassa az összekötő rész vagy működtetőkarforgómozgása következtében. ŕ

Description

A találmány tárgya kapcsolóelem egymáshoz illeszkedő bútorelemek számára.

A kapcsolóelem lényege, hogy csapszerű és lényegében hengeres darabja (10) van, amelyben sugárirányú nyílás van, és ebbe két feszítőtest tud ellentétes irányban kinyúlni a hengeres burkoló körvonalon túl, és visszahúzáskor ebben a részben van vezetve, továbbá egy összekötő része vagy szánja van, amelynek egyik végét működtetőkar működteti, hogy azt mozgassa, és amelynek másik vége a hengeres darabban (10) lévő tengelyirányú résekben futó csaphoz van rögzítve, amely csap a feszítőtestekben lévő réseken nyúlik át oly módon, hogy azokat kifelé és befelé mozgassa az összekötő rész vagy működtetőkar forgómozgása következtében.

1. ábra

HU 218 473 B

A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 10 lap ábra)

HU 218 473 Β

A találmány tárgya kapcsolóelem egymáshoz illeszkedő bútorelemek számára.

A bútorokat általában különálló részekként szállítják, vagy a felhasználó azokat előre gyártott, különálló részek készleteként vásárolja meg úgy, hogy azokat csak a végső felhasználás helyén egyesítik, és ott kerülnek használatra kész helyzetbe. Ebből a szempontból az összeillesztő, illetve a felhasználó részére, aki általában egy gyakorlatlan személy a bútorok összeszerelése tekintetében, kívánatos, hogy az előre gyártott bútordarabok egyszerűen és gyorsan összeszerelhetők legyenek úgy, hogy a bútor használatra kész állapotba kerüljön. A tényező, amely rendkívül leegyszerűsíti az összeszerelést, az a képesség, hogy a bútorelemeket össze lehessen rakni, és szerszámok alkalmazása nélkül össze lehessen szerelni. Ezért a vasalások gyártóinak a célja, hogy a bútoripart olyan kapcsolóelemekkel lássák el, amelyek az előre gyártott bútordarabok összeszerelését speciális szerszámok nélkül lehetővé teszik. így például a DE 2 837 327, a DE 2 905 378 és az EP 0 610 765 számú szabadalmi leírások olyan bútorvasalásokat ismertetnek, amelyeknek kapcsolóelemeit megfelelően előre kifúrt furatokba lehet illeszteni, és azokban reteszelni lehet azáltal, hogy egy emelőkart átbillentenek, azaz minden szerszám használata nélkül.

A találmány célja az előzőkben említett típusú olyan kapcsolóelem létesítése, amely egy előre kifúrt furatba reteszelhető és biztonságosan beültethető egyszerűen azáltal, hogy egy emelőkart átbillentünk vagy lenyomunk.

Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal valósítjuk meg, hogy a kapcsolóelemnek csapszerű, lényegében hengeres darabja van, amelyben sugárirányú nyílás van és ebbe két feszítőtest tud ellentétes irányban kinyúlni a hengeres burkoló körvonalon túl, és visszahúzáskor ebben a részben van vezetve. Továbbá egy összekötő része vagy szánja van, amelynek egyik végét működtetőkar működteti, hogy azt mozgassa, és amelynek másik vége a hengeres darabban lévő tengelyirányú résekben futó csaphoz van rögzítve. A csap a feszítőtestekben lévő réseken nyúlik át oly módon, hogy azokat kifelé és befelé mozgassa az összekötő rész vagy működtetőkar forgómozgása következtében.

A kapcsolóelem csapszerű hengeres darabja befeszülődugattyúként van beillesztve egy megfelelően előre kifúrt furatba, majd ebben rögzítve van azáltal, hogy a működtetőkart átbillentjük úgy, hogy a feszítőtestek kifelé mozognak, és reteszelően kapcsolódnak a furat falaival.

A találmány szerinti hengeres darabok bármilyen különböző típusú illeszkedő részekkel együtt alkalmazhatók, amelyeket egy bútordarab előre kifúrt furatába lehet rögzíteni.

Előnyösen a találmány szerinti kapcsolóelem lapszerű részek, előnyösen bútorvasalásrészek csatlakoztatására szolgál, amikor is a lényegében hengeres darab a lapszerű résszel van összekötve oly módon, hogy egy emelőkar van forgathatóan összekötve a lapszerű résszel, és egy összekötő rész van forgathatóan összekötve a emelőkar egyik végével, a csapágy csapjától bizonyos távolságban. Az összekötő rész másik vége a hengeres darab tengelyirányú réseiben futó csaphoz van kapcsolva.

A feszítőtestek négyszögletes vezetőelem alakúak lehetnek, amelyeknek kinyújtható és visszahúzható végein ívelt, fogazott támasztószegmensek vannak. Előnyös, ha a szegmensek fűrészfogszerű bordákkal vannak ellátva, és a bordáknak a lapszerű részek felé néző oldalai ferdébbek mint az ellentétes oldalak úgy, hogy a kiterjedő falú, csapszerű hengeres darab a furatba van behúzva azáltal, hogy a bordákat a furat falának felületébe benyomjuk.

A vezetőelemek úgy lehetnek kialakítva, hogy belső felületeik a közöttük fekvő összekötő részen, külső felületeik pedig a nyílás oldalfalai mentén futnak.

Egy előnyös kivitelnél a vezetőelemek homlokfelületekkel vannak ellátva, amelyek a hengeres darabnak a nyílást határoló, aljánál és tetejénél lévő vezetőfelületei által vannak vezetve, amelyek felfelé, mindegyik feszítőtest számára a kitágulás irányában, meg vannak döntve. Ez a kialakítás azt jelenti, hogy a feszítőtest ellentétes irányú kitáguló mozgása következtében a hengeres darab behúzódik az előre kifúrt furatba. Előnyös, ha a vezetőelemek homlokfelületei a hengeres darabban lévő nyílás vezetőfelületeihez való illeszkedés céljából ferdén vannak kialakítva, hogy a vezetőfelületekhez illeszkedjenek.

Ennek a kialakításnak megfelelően a vezetőelemeknek paralelogramma alakú körvonala van.

Ellentétes irányú kitágulás és összehúzódás érdekében a vezetőelemek megszakítórésekkel vannak ellátva. Egy előnyös kivitelnél a vezetőelemek rései szögben elhajló alakúak, és felső, hosszabb száruk a hengeres darab középső síkjától nagyobb szögben nyúlik ki, és alsó, rövidebb száruk a középső síkból ellentétes irányban, kisebb szögben nyúlik ki. Ennél a kivitelnél a feszítőtestek kitágulnak, ha a reteszelőemelőt lenyomjuk úgy, hogy a csap a rések hosszabb szára mentén csúszik, mielőtt annak rövidebb szárát elérné, amelyben megáll reteszelőhelyzetben, a szemben lévő szög következtében. Ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti kapcsolóelem nem szándékolt kioldás ellen biztosítva van.

A találmány egy további előnyös kivitelénél a vezetőelemek felső oldalukon meghosszabbításokkal vannak ellátva, amelyek a nyílások felső falában lévő kiegészítőütközőkkel működnek együtt úgy, hogy amikor a csapot behajtjuk a feszítőtestekben lévő résekbe, és a rések túlhaladnak a hengeres darab burkoló körvonalán, a feszítőtestek kifordulnak és behúzódnak abba.

A találmány szerinti kapcsolóelem mindenféle elem egyesítésére alkalmas, amelyeket egy előre fúrt furatba kell beszerelni. Azonban előnyösebb, ha a találmány szerinti kapcsolóelemet arra használjuk, hogy bútorvasalásokat rögzítsünk a helyszínen. Ahhoz, hogy egy csuklópántot szereljünk az ajtóra, két kapcsolóelemet lehet vagy a csuklópántház karima alakban meghosszabbított széléhez, vagy egy emelőkar kapcsolólapjához rögzíteni. Ebben az esetben az emelőkar előnyösen egy lap, amely befelé fordított reteszelőhelyzetében - karima alakban kiszélesedve - fedi vagy a csuklópántház szélét, vagy a szárnyét, amely kapcsolóelem2

HU 218 473 Β ként szolgál. Ennél a megoldásnál beillesztett helyzetben a reteszelő emelőkar rejtve marad, mert fedi a rögzítőkarimát vagy szárnyat, amely a rögzítést képezi, és ennek megfelelően a vasalásnak jó külső megjelenést ad, amikor az a helyére van téve.

Előnyösen a csapszerű hengeres darab egy, a bútordarabhoz rögzítendő vasalásrésszel van összekötve, és a bútordarabban lévő, megfelelő átmérőjű furatba illeszthető. Célszerűen a hengeres darab a tartályszerű csuklópántház sugárirányú meghosszabbítását képezi. A szán egy egy darabból álló működtetőrésszel van ellátva, amelyre a működtetőkar hat. Célszerűen a szán működtetőrésze sugárirányban csúsztathatóan a ház hornyának oldalfalaiban lévő oldalsó hornyokban van vezetve, és a szán, amely a házzal össze van kötve, a ház kerületi falában lévő nyíláson keresztül a csapszerű, hengeres meghosszabbításba illeszkedik.

A találmány egy további jellemzője szerint a működtetőkar kétkarú emelőként van kialakítva, és forgáscsapja forgathatóan van a nyílás oldalfalaiban lévő furatokba szerelve. A működtetőkar rövidebb emelőkaija a működtetőrész nyílásába illeszkedik, hosszabb emelőkarja pedig a ház felső oldalán nyugszik. Ebben az esetben a működtetőkar hosszabb emelőkaija felfelé kinyúló, oldott helyzetéből reteszelőhelyzetbe tud elfordulni, amelyben általában ugyanabban a síkban fekszik, mint a ház pereme. Ily módon biztosítható, hogy reteszelt állapotban a hosszabbik emelőkar, amely a működtetésre szolgál, nem reteszelhető ki szándékolatlanul, amikor egy tárgy megüti azt és felállítja.

A működtetőrész négyszögletes nyílással van ellátva, és a rövidebb emelőkar a nyílásba illeszkedik, és általában egyenlő szárú háromszög alakú, lekerekített csúcsokkal, és csúcsa a működtetőkar forgástengelyével szomszédosán fekszik. Ennél a kivitelnél a rövidebb emelőkar szögei és csúcsainak lekerekítési sugara úgy van egymással összhangba hozva, hogy a működtetőkar elfordításával az általában háromszög alakú rövidebb emelőkar elülső és hátulsó oldalai lényegében a működtetőrész négyszögletes nyílásának elülső és hátulsó szélein feküdjenek fel.

Egy további előnyös kivitelnél a ház tengelyirányú középső síkjában, amely a hengeres darabon megy át, ketté van osztva, és két, egymással szimmetrikus házfelet képez. A két házfél az elválasztósíkban egyszerű módon illeszthető össze, miután a szánt és az emelőt beillesztettük, hogy így egy teljesen zárt házat kapjunk. Előnyösen a házfelek fröccsöntött műanyagból vannak kialakítva.

A találmány egy további előnyös kivitele szerint a csapszerű hengeres darab egy beillesztőház meghosszabbítását képezi. A szán és a működtetőkar forgathatóan vannak felszerelve. A beillesztőház a tartály alakú csuklópántházba hosszanti irányban csúsztathatóan van rögzítve. A működtetőkar forgáscsapjai a beillesztőház oldalfalaiban lévő furatokban vannak forgathatóan elhelyezve. A ház oldalfalaiban vakfuratok vannak kialakítva, amelyekben forgáscsapok vannak forgathatóan ágyazva, és ezek a forgáscsapok excentrikus meghosszabbítását képezik. Ennél az előnyös megoldásnál, amelynél a működtetőkart a felemelt, nem reteszelt helyzetből reteszelőhelyzetben forgatjuk el, nemcsak a feszítőtestek tágulnak ki, hanem sokkal inkább a beillesztőház is egy sugárirányú behúzómozgást fejt ki a tartály alakú házban, kiegészítőleg úgy, hogy ennek következtében minden játék, amely az összeszerelendő részek között van, megszűnik.

A beillesztőház is felosztható tengelyirányú középső síkjában, és fröccsöntött műanyag részekből állhat.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti kapcsolóelem példakénti kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábra csuklópántot ábrázol a találmány szerinti kapcsolóelemekkel, összeszerelésre kész állapotban.

A 2. ábra csuklópántházat mutat a csuklópánttól elválasztva, összeszerelésre kész helyzetben.

A 3. ábra a 2. ábra szerinti nézet reteszelt helyzetben.

A 4. ábra a 2. ábra IV-IV vonala mentén vett metszet.

Az 5. ábra a 3. ábra V-V vonala mentén vett metszet.

A 6. ábrán feszítőtest oldalnézete látható.

A 7. ábrán a befeszülő-, dugattyúszerű henger oldalnézete látható.

A 8. ábra a 7. ábra VIII—VIII vonala mentén vett metszet.

A 9. ábra a csuklópántház perspektivikus nézete a működtetőkar és a befeszülő-, dugattyúszerű hengeres szakaszok nélkül.

A 10. ábrán a csuklópántház látható a találmány szerinti kapcsolóelemekkel, szétszedett állapotban, perspektivikus nézetben.

A 11. ábrán a csuklópántház oldalnézete látható a találmány szerinti kapcsolóelemek más változatával, reteszeletlen állapotban, részben metszetben.

A 12. ábra all. ábra szerinti csuklópántházat mutatja reteszelt állapotban.

A 13. ábra all. ábra XIII-XIII vonala mentén vett metszet.

A 14. ábra a 12. ábra XIV-XIV vonala mentén vett metszet.

A 15. ábra a 11. és 12. ábra szerinti befeszülő, dugattyúszerű hengeres szakasz oldalnézete.

A 16. ábra a 15. ábra XVI-XVI vonala mentén vett metszet.

A 17. ábra a 11. és 12. ábra szerinti feszítőtest oldalnézete.

A 18. ábra a 17. ábra B irányából vett nézet.

A 19. ábra dobozszerű bútorvasalás hosszmetszetét ábrázolja, amely két bútorrész összekötésére szolgál, amelyek oldalaikkal egymás mellé vannak állítva vagy szögben vannak egymáshoz állítva.

A 20. ábra a 19. ábrán látható részlet felülnézete, részben metszetben.

HU 218 473 Β

A 21. ábra a 20. ábra XXI-XXI vonala mentén vett metszet.

A 22. ábra a 19. ábrához hasonló hosszmetszet, ahol a vasalás reteszelt helyzetben látható.

A 23. ábra a 22. ábrán látható részlet felülnézete.

A 24. ábra a 23. ábra XXIV-XXIV vonala mentén vett metszet.

A 25. ábrán a dobozszerű ház házfelei láthatók oldalnézetben.

A 26. ábrán a 25. ábra szerinti házfelek láthatók felülnézetben, közvetlenül azok összeillesztése előtt.

A 27. ábrán a 6. ábra szerinti feszítőtest oldalnézete látható.

A 28. ábra a 10. ábra szerinti csapszerű hengeres szakaszt ábrázolja a bele helyezendő feszítőtestekkel szétszedett, perspektivikus nézetben.

A 29. ábrán a szán felülnézete látható.

A 30. ábrán a működtetőkar felülnézete látható.

A 31. ábra a 19. ábrához hasonló nézet, amelyen egy vasalás látható, amely beillesztőházat tartalmaz, amely a tartályszerű házban sugárirányban helyezkedik el.

A 32. ábra a 31. ábra XXXII-XXXII vonala mentén vett metszet.

A 33. ábra a 31. ábrának megfelelő nézet, amikor a vasalás reteszelt állapotban van.

A 34. ábra a 33. ábra XXXIV-XXXIV vonala mentén vett metszet.

A 35. ábra a csuklópántház két házfelének választósíkjait mutatja nézetben, a 31-34. ábrák szerinti kivitel esetében.

A 36. ábrán a betétház két házfelének választósíkjai láthatók, amelyek a házban sugárirányban futnak.

A 37. ábrán a 36. ábra szerinti betétház házfelei láthatók felülnézetben, közvetlenül az összeillesztés előtt.

A 39. ábra a 31-38. ábrák szerinti kivitel szerinti megoldás működtetőkarjának oldalnézete.

A 40. ábra a 39. ábra szerinti működtetőkar felülnézete.

Az 1. ábrán egy szokásos bútorcsuklópánt látható, amelynek 1 karja kapcsolóelemmel van ellátva, és ennek segítségével csuklósán van a 3 és 4 összekötő rész útján a 2 csuklópántházhoz kapcsolva. Az 1 kar pattanóan illeszkedhet az 5 laphoz, minden szerszám alkalmazása nélkül. Az 5 lap a bútordarab testrészének egyik 6 oldalfalához lehet rögzítve. Az oldható összekötés az 1 kar és az 5 lap között ismert típusú, és ezért nem ismertetjük részletesen.

A 2 csuklópántház szintén a bútordarab 7 ajtajához erősíthető szerszám használata nélkül, kizárólag kézzel. A bútor 7 ajtaja ismert módon egy sekély 8 vakfurattal van ellátva, amely be tudja fogadni a 2 csuklópántházat, és a 8 vakfurat oldalánál két előre befurt 9 furattal van ellátva csapszerű befeszítőelemek számára.

Az előre kifürt 9 furatokba két csapszerű, befeszülő 10 hengeres darab van beillesztve, amelyek a 2 csuklópántház karimaszerű 12 széleivel vannak összekötve. A 10 hengeres darabok az előre kifürt 9 füratokba egyszerűen azáltal vannak rögzítve, hogy egy 11 lapot lenyomunk, amely működtetőkart képez.

A kapcsolóelemek, amelyek a csuklópánt 2 csuklópántházának karimaszerű 12 széleinek kiszélesedő oldalrészeihez vannak csatlakoztatva, a legjobban a

10. ábrán láthatók. A kapcsolóelemek tartalmazzák a csapszerű, befeszülő 10 hengeres darabokat. Ezek a 10 hengeres darabok sugárirányú 13 nyílással vannak ellátva, amelyet oldalfalak, egy alsó fal és egy felső fal határol. Az oldalfalakban tengelyirányú 14 és 15 rések vannak, amelyekben tengelyirányban egy 16 csap fut.

A 17, 18 feszítőtestek csúszóan vannak egymás mellé szerelve a 13 nyílásban, hogy sugárirányban mozogni tudjanak. A 17,18 feszi tőtestek négyszögletes 19,20 vezetőelemekből állnak, amelyek homlokvégeiken ki tudnak nyúlni a 13 nyílásból, és abba beilleszthetők vagy visszahúzhatok, továbbá 21, 22 támasztószegmensei vannak kör alakú ívek alakjában. A 21,22 támasztószegmensek oldalsó szélei túlnyúlnak a négyszögletes 19, 20 vezetőelemeken. A 19, 20 vezetőelemek őket átszelő 24, 25 résekkel vannak ellátva. Amikor a 17, 18 feszítőtestek visszahúzott helyzetben a 13 nyílásban helyezkednek el, akkor külső oldaluk a 13 nyílás oldalfalaival érintkezik úgy, hogy a 27 összekötő rész közöttük fekszik. A 13 nyílásban visszahúzott helyzetben lévő 17, 18 feszítőtesteket a 16 csap rögzíti helyzetükben, amely a 10 hengeres darab 14, 15 résein, a 17 és 18 feszítőtestek 24 és 25 résein, és a 17, 18 feszítőtestek között lévő 27 összekötő részben lévő 28 lyukon megy át.

A 17, 18 feszítőtestek 19 és 20 vezetőelemeinek 29, 30, 31, 32 homlokfelületei a 10 hengeres darab alsó és felső falában lévő vezetőfelületek mentén fütnak, amelyek közül a 10. ábrán csak az alsó 33 és 34 vezetőfelület látható. A 33, 34 vezetőfelületek a 17, 18 feszítőtestek kitágulási irányában emelkednek. A 10 hengeres darab felső falában lévő vezetőfelületek a 33 és 34 vezetőfelületekkel párhuzamosan futnak úgy, hogy a 17,18 feszítőtestek ezek között a vezetőfelületek között vannak tartva és vezetve. A 19 és 20 vezetőelemek magassága úgy viszonyul a 10 hengeres darab vezetőfelületének távolságához vagy annak menetemelkedéséhez, hogy a 19, 20 vezetőelemek a felületek mentén tudjanak csúszni anélkül, hogy a beékelődés vagy a felbillenés veszélye fennállna.

A 10 hengeres test felső falában 36 rés van, amelyen a 27 összekötő rész átnyúlik. Azonkívül a 10 hengeres darab felső oldalán 37 csapokkal van ellátva, amelyek a karimaszerű 12 szélben lévő 38 furatokon nyúlnak át, és ugyanahhoz vannak szegecselve, hogy a hengeres darabot a karimaszerű 12 széleken tartsák. A karimaszerű 12 szélekben 40 nyílások is vannak a 27 összekötő rész számára.

A 2 csuklópántház karimaszerű 12 széleinek belső végénél két 42 fül van, amelyekben 41 nyílások vannak, és ezek arra valók, hogy a működtetőkart képező lapot forgathatóan hordozzák. Annak érdekében,

HU 218 473 Β hogy all lap és a 2 csuklópántház között csuklós kapcsolatot létesítsünk, a 11 lap belső szélső része 44 csapágyfuratokkal van ellátva, amelyeket 45 rések szakítanak meg. A 41 fülek ezekbe a 45 résekbe illenek, amelyek csuklós kapcsolatot biztosítanak a 11 lap és a 2 csuklópántház között azáltal, hogy a csuklós 46 csapok átnyúlnak az egy vonalba eső 44 és 41 nyílásokon. All lapnak a jelzett módon körbefutó 48 széle van úgy, hogy a 2 csuklópántházra lehajtott állapotában teljesen fedi a 2 csuklópántház karimaszerű 12 szélét.

A 46 csapoktól bizonyos távolságban, amelyek csuklós csapokat képeznek, villás 50 tartófülek vannak elhelyezve a 11 lap alsó oldalán. Az 50 tartófülek szárai egy vonalba eső 51 furatokkal vannak ellátva. Az 50 tartófülek szárai közé a 27 összekötő darabok felső végei vannak beillesztve, és azért, hogy a 27 összekötő darab és a 11 lap csuklós kapcsolatát létrehozzuk, csuklós 53 és csapok vannak beillesztve a 27 összekötő rész 52 tartófüleinek egy vonalba eső 51 furataiba.

Ha a 11 lap, amely fedelet képez, el van billentve, akkor az előbb leírt kapcsolatok miatt a 27 összekötő részek révén mindegyik 16 csap felfelé és lefelé mozdul el a 10 hengeres darab 14 és 15 réseiben úgy, hogy ennek az elbillentőmozgásnak a következtében a 17,18 feszítőtestek be lesznek húzva a 13 nyílásba, és ha a 11 lapot lenyomjuk, akkor ki kell tolódniuk a 13 nyílásból, mert amikor aló csap a 24 és 25 résekben mozog, akkor a 17,18 feszítőtesteket sugárirányú mozgásra kényszeríti. A 17, 18 feszítőtestek behúzott helyzetét a 2. ábrán láthatjuk, amikor a 11 lap elfordul a 2 csuklópántháztól. A 3. ábrán látható helyzetben all lap le van nyomva a 2 csuklópántházra úgy, hogy a 17,18 feszítőtestek sugárirányú, kitágult reteszelőhelyzetben vannak. A 17, 18 feszítőtestek, amint a 10. ábrán látható, azonos kialakításúak.

A 6. ábrán látható, hogy a 17, 18 feszítőtestek 19, 20 vezetőelemei szögben hajló 60’ réssel vannak ellátva. A 60’ résnek van egy felső hosszabb 61’ szára, amely a 10 hengeres darab hosszanti középső A síkjával a szöget zár be, és egy alsó, rövidebb 62’ szára, amely a hosszanti középső A síkkal β szöget zár be a 61’ szár irányával ellentétes irányban.

A 8. ábrából látható, hogy a felső és alsó 29 és 31 vezetőfelületek ferdék ugyanolyan módon, mint a 33, 33’ és 34, 34’ vezetőpályák a 10 hengeres darab 13 nyílásának felső és alsó falában.

A 9. ábrán látható 2 csuklópántház abban tér el a 10. ábrán láthatótól, hogy a 41 nyílásokkal ellátott 42 fülek helyett támasztószemeket képező feltekercselt füleket alkalmazunk.

A 11-18. ábrák kapcsán a következőkben a találmány egy másik kivitelét ismertetjük. Ez annyiban tér el az eddig ismertetettől, hogy a 60, 61 feszítőtestek elforgathatóan vannak a 10 hengeres test 63 nyílásába szerelve, ahelyett, hogy sugárirányban elcsúsztathatok lennének. A 60, 61 feszítőtestek, amelyek ismét azonos kivitelűek, vezetőelemeik felső oldalán bordaszerű vagy rugószerű 65 meghosszabbítással vannak ellátva, amelyek a 63 nyílások felső falában lévő megfelelő 66 hornyokba illeszkednek. A 63 nyílások a 36 résekkel szomszédosán folytatódnak mint hornyok. A hornyok belső végső részén 67 ütközővel vannak ellátva, amelyek rugószerű 65 meghosszabbítások külső végeivel kapcsolódnak úgy, ahogyan az a 11. és 12. ábrán látható.

A 60,61 feszítőtestek vezetőelemei ismét megszakító, ferdén futó 69 résekkel vannak ellátva. A 16 csap, amely a 10 hengeres darab 14 és 15 résein, a 60, 61 feszítőtestek 69 résein és a 27 összekötő részben lévő 28 lyukon nyúlik keresztül, a 60, 61 feszítőtesteket kapcsolatban tartja a 67 ütközővel a rugószerű 65 meghosszabbítások külső széleinél úgy, hogy ha a 16 csapot lenyomjuk all. ábrán látható helyzetéből kitérítve, akkor a 60,61 feszítőtesteket all. ábrán látható helyzetükből ki lehet mozdítani, amikor is a 10 hengeres darab burkoló körvonalában vannak egy, a 12. ábrán ábrázolt szétszórt vagy expandált helyzetben.

Annak érdekében, hogy a 60, 61 feszítőtestek kifelé való szabad elfordulását lehetővé tegyük, az alsó 63 nyíláson lévő 70, 71 hordozófelületek a 60, 61 feszítőtestek forgássugarának megfelelően le vannak kerekítve.

A 19-30. ábrák összekötő vasalás egy kivitelét ábrázolják, amely például arra való, hogy két lapszerű vagy panelszerű részt oldalaik mentén való egymásnak ütköztetésnél vagy szögben való csatlakoztatásnál összekapcsoljanak. Az összekötő vasalásnak tartály alakú 8 háza van, amelynek általában négyszögletes 81 pereme a rögzítőrészen túlnyúlik egy hengeres tárcsa alakjában. A tartály alakú 80 ház beillesztőrésze hengeres tárcsa alakjában a 82 bútordarab sekély, forgácsolt vagy kifúrt vakfuratába van behelyezve. A sekély vakfurat a lapszerű 82 bútordarab keskenyebbik oldalát szakítja meg és a karimaszerű 81 peremét, amely a sekély vakfurat szélén nyugszik. A 80 ház egy darabként van kialakítva, azaz ugyanabból az anyagdarabból van kialakítva, mint a sugárirányú 83 meghosszabbítás, amelynek hengeres csap alakja van, és a 85 bútorelem 84 vakfuratába nyúlik be. A 85 bútorpanelt szögben kívánjuk csatlakoztatni a bútorpanelhez. A hengeres csap alakú 83 meghosszabbítás ugyanolyan, mint az 1-18. ábrákon látható első kivitel hengeres csap alakú meghosszabbítása úgy, hogy azt, valamint a 16 csap által kitolt testeket, illetve visszahúzott testeket itt most nem ismertetjük. A 19-20. ábra szerinti kivitel hengeres csap alakú meghosszabbítása csak annyiban tér el az előző kiviteltől, hogy tengelyirányú középső síkjában meg van osztva, és 83’ és 83” fél részei a 80 ház 80’ és 80” házfeleivel vannak egy darabként egyesítve.

A tartály alakú 80 háznak a hengeres beillesztődarabja a homlokoldalánál sík, amelynél egy darabként a hengeres 83 meghosszabbítással van összekötve. A sík felület síkjában van a 81 peremnek az ugyancsak lelapított elülső széle, amely a 19-23. ábrákon látható módon a 82 bútorpanel keskeny homlokoldalával egy vonalba esik.

A tartály alakú 80 ház lényegében négyszögletes 86 horonnyal van ellátva, amelynek oldalfalában párhuzamos 87 hornyok és 88 vakfuratok vannak. A 89 működtetőrész párhuzamos oldalszélei a 87 hornyokban futnak. A 89 működtetőrész 90 szánnal van egy darabként

HU 218 473 Β összekötve. A 90 szánban elülső 91 furat van, amelyben a 17,18 feszitőtesteket hajtó 16 csap van tartva.

A 90 szán 89 működtetőrésze a közepén négyszögletes 92 nyílással van ellátva, amelybe a 19-23. ábrákon látható módon a 95 működtetőkar rövidebb 94 emelőkarja illeszkedik. A 95 működtetőkar egy darabból van kialakítva, és öntött oldalsó 96 forgáscsapjai vannak, amelyek segítségével a 80’ és 80” házfelekben lévő 88 vakfuratokba van forgathatóan beszerelve. A rövidebbik 94 emelőkamak általában egyenlő szárú háromszög alakja van, lekerekített 98 csúcsokkal. Az egyenlő szárú háromszög szögei és a lekerekített 98 csúcsok ívének sugara úgy van megválasztva, hogy a 94 emelőkar elülső és hátulsó oldalai lényegében mindenkor kapcsolódjanak a 92 nyílás 99 elülső szélével és 100 hátulsó szélével (lásd a 29. ábrát).

A tartály alakú 80 háznak a 86 horonnyal szomszédos felső oldalán sekély 101 horony van, amelyben az összekötő vasalás reteszelt állapotában a 95 működtetőkar hosszabb 102 emelőkarja nyugszik úgy, hogy reteszelt állapotban a 95 működtetőkar lényegében ugyanabban a síkban van, mint a 81 perem.

A 25. ábrán látható módon a 80’, 80” házfelek elosztósíkjukban 104 összekötő csapokkal és kiegészítő 105 furatokkal vannak ellátva úgy, hogy miután a 95 működtetőkart, a 90 szánt a működtetőrésszel, a 16 csapot és a feszítőtesteket beillesztettük, a 80’, 80” házfeleket össze lehet illeszteni.

A 19. és 20. ábra az összekötő vasalást nem reteszelt állapotban mutatja, amikor is a reteszelendő részek előre egyesítve vannak azok összedugásával. A reteszelést azután úgy végezzük, hogy a 95 működtetőkar hosszabb 102 emelőkarját átbillentjük a 19. és 20. ábrán látható nem reteszelt állásból a 22. és 23. ábrán látható reteszelt állásba.

Az összekötő vasalás utolsó kivitelét a 31-40. ábrákkal kapcsolatban ismertetjük. Ez annyiban tér el az előzőktől, hogy a csap alakú hengeres 83 meghosszabbítás fél darabjai a beillesztő 110 ház két 110’ és 110” házfelével egy darabként vannak kialakítva. A beillesztő 110 házban azonkívül négyszögletes 86 horony van, amelynek oldalfalaiban 87 vezetőhorony és 88 furatok vannak kialakítva a 95 működtetőkar 96 forgáscsapjának hordozására. A beillesztő 110 ház párhuzamos külső oldalai a tartály alakú 112 ház megfelelő vezetékeiben futnak, hogy sugárirányú csúszómozgást végezzenek. A tartály alakú 112 ház egy tengelyirányú középső sík révén két 112’, 112” házfélre van szétválasztva, és ezek a 38. ábra szerinti módon illeszthetők össze.

A tartály alakú 112 ház 113 oldalfalaiban nyílások vannak kialakítva, amelyek tengelyirányban futnak és 114 vakfuratokat képeznek, és ezekbe 115 forgáscsapok vannak forgathatóan ágyazva, amelyek a 96 forgáscsapok excentrikus meghosszabbítását képezik. A beillesztő 110 ház oldalfalaiban lévő 88 furatok átmenőfuratok úgy, hogy az excentrikus 115 forgáscsapok a 112’, 112” házfelek oldalaiban lévő 114 vakfuratokba illeszkednek.

Ha a 95 működtetőkar hosszabb 102 emelőkarját elforgatjuk a 31. és 32. ábrán látható, nem reteszelt helyzetből a 33. és 34. ábrán látható, reteszelt helyzetbe, y szögben, akkor a 115 forgáscsap excentricitása következtében a beillesztő 110 házat a távolsággal behúzzuk sugárirányban a 112 házba, aminek az az eredménye, hogy a 82 bútorpanel és a 85 bútorpanel közötti rés megszűnik, amint az a 31-34. ábrákon látható.

Claims (23)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kapcsolóelem egymáshoz illeszkedő bútorelemek számára, azzal jellemezve, hogy csapszerű és lényegében hengeres darabja (10) van, amelyben sugárirányú nyílás (13) van, és ebből két feszítőtest (17, 18) nyúlik ki ellentétes irányban a hengeres burkoló körvonalon túl, és visszahúzott helyzetben ebben a részben van vezetve, továbbá egy összekötő része (27) vagy szánja (90) van, amelynek egyik végén működtetőkar (95) van, és másik vége a hengeres darabban (10) lévő tengelyirányú résekben (14, 15) futó csaphoz (16) van rögzítve, amely csap (16) a feszítőtestekben (17, 18) lévő réseken (24, 25) nyúlik át.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a hengeres darab (10) egy lapszerű résszel van forgathatóan összekötve egy emelőkar útján és az összekötő rész (27) az emelőkar egyik végével van forgathatóan összekötve, a csapágy csapjától (46) bizonyos távolságban, az összekötő rész (27) másik vége pedig a hengeres darab (10) tengelyirányú réseiben (14,15) futó csaphoz (16) van kapcsolva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a feszítőtestek (17, 18) négyszögletes vezetőelemekből (19, 20) állnak, amelyeknek kitolható és visszahúzható oldalain ívelt, fogazott támasztószegmensek (21, 22) vannak.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a támasztószegmensek (21, 22) fűrészfogszerű bordákkal vannak ellátva.
5. 5. A 4. igénypont szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a bordáknak a lapszerű részek felé néző oldalai ferdébbek, mint az ellentétes oldalak.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a vezetőelemek (19, 20) belső felületei a közöttük fekvő összekötő részen (27), külső felületeik pedig a nyílás (13) oldalfalai mentén vannak megvezetve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a vezetőelemek (19, 20) homlokfelületekkel (29, 30, 31, 32) vannak ellátva, amelyek a hengeres darabnak (10) a nyílást (13) határoló, aljánál és tetejénél lévő vezetófelületei (33, 34) által vannak vezetve, amelyek mindegyik feszítőtest (17, 18) számára a kitolás irányában emelkedőén meg vannak döntve.
8. 8. A 7. igénypont szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a vezetőelemek (19, 20) homlokfelületei (29, 30, 31, 32) a hengeres darabban (10) lévő nyílás (13) vezetőfelületeinek (33, 34) megfelelően ferdén le vannak vágva.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a vezetőelemekben (19,

   HU 218 473 Β

   20) a hosszanti réseknek (24, 25) egymást keresztező szakaszai vannak.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a vezetőelemek (19, 20) rései (60’) szögletesek, és felső, hosszabb száruk (61’) a hengeres darab (10) középső síkjától (A) jobban el van hajlítva, és alsó, rövidebb száruk (62’) a középső síkból (A) ellentétes irányban kevésbé van elhajlítva.
11. 11. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a kitáguló testek (60, 61) felső oldalukon a nyílások (63) felső falában lévő kiegészítő ütközőkkel (67) együtt működő meghosszabbításokkal (65) vannak ellátva.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy két kapcsolóelem van vagy a csuklópántház (2) karima alakban meghosszabbított széléhez (12), vagy a működtetőkar (95) rögzítőlapjához rögzítve.
13. 13. A 11. vagy 12. igénypont szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (95) előnyösen egy lap (11), amely befelé fordított reteszelőhelyzetében a csuklópántház (2) karimaszerűen kiszélesedő szélét (12) vagy a rögzítőlap rögzítésre szolgáló szárnyát fedi.
14. 14. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a csapszerű hengeres darab (10) egy, a bútorelemhez rögzítendő vasalásrésszel van összekötve, és a bútorelemben lévő, megfelelő átmérőjű furatba illeszthető.
15. 15. A 14. igénypont szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a hengeres darab (10) a tartályszerű csuklópántház (2) sugárirányú meghosszabbítását képezi.
16. 16. A 14. vagy 15. igénypont szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a szán (90) egy egy darabból álló működtetőrésszel (89) van ellátva, amelyre egy működtetőkar (95) hat.
17. 17. A 14-16. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a szán (90) működtetőrésze (89) sugárirányban csúsztathatóan a ház (80) hornyának (86) oldalfalaiban lévő oldalsó hornyokban (87, 88) van vezetve, és a szán (90), amely a házzal (80) össze van kötve, a ház (80) kerületi falában lévő nyíláson keresztül a csapszerű, hengeres meghosszabbításba illeszkedik.
18. 18. A 14-17. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (95) kétkarú emelőként van kialakítva, és forgáscsapja (96) forgathatóan van a nyílás (92) oldalfalaiban lévő furatokba szerelve, és a működtetőkar (95) rövidebb emelőkarja (94) a működtetőrész (89) nyílásába (92) illeszkedik, hosszabb emelőkarja (102) pedig a ház (80) felső oldalán nyugszik.
19. 19. A 14-18. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (95) hosszabb emelőkaija (102) reteszelőhelyzetben ugyanabban a síkban fekszik, mint a ház (80) pereme (81).
20. 20. A 14-19. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a működtetőrész (89) négyszögletes nyílással (92) van ellátva, és a rövidebb emelőkar (94) a nyílásba (92) illeszkedik, és általában egyenlő szárú háromszög alakú lekerekített csúcsokkal (98), és csúcsa a működtetőkar (95) forgástengelyével szomszédosán fekszik.
21. 21. A 14-20. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a rövidebb emelőkar (94) szögei és csúcsainak (98) lekerekítési sugara egymással összhangba van hozva, és a működtetőkar (95) elfordításával az általában háromszög alakú rövidebb emelőkar (94) elülső és hátulsó oldalai a működtetőrész (89) négyszögletes nyílásának (92) elülső és hátulsó szélein fekszenek fel.
22. 22. A 14-21. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a ház (80) a hengeres darabon átmenő, tengelyirányú középső síkjában ketté van osztva, és két, egymással szimmetrikus házfelet (80’, 80”) képez.
23. 23. A 14-21. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóelem, azzal jellemezve, hogy a csapszerű hengeres darab (10) egy beillesztőház (110) meghosszabbítását képezi, és a szán (90) és a működtetőkar (95) forgathatóan vannak felszerelve, és a beillesztőház (110) a tartály alakú csuklópántházba (2) hosszanti irányban csúsztathatóan van rögzítve, és a működtetőkar (95) forgáscsapjai (96) a beillesztőház (110) oldalfalaiban lévő furatokba (88) vannak forgathatóan elhelyezve, és a ház (112) oldalfalaiban (113) vakfuratok (114) vannak kialakítva, amelyekben forgáscsapok (115) vannak forgathatóan ágyazva, és ezek a forgáscsapok (96) excentrikus meghosszabbítását képezik.