HU218197B - Feszítőék - Google Patents

Abstract

A találmány feszítőék épületrészen történő horgonyzásra, amelyfeszítőhüvelyből áll, amely elülső bevezetőoldali végéből kiindulvatöbb, hossza egy részén elnyúló és a feszítőszárat képező hasítékkal,valamint a hasítékokhoz csatlakozó, kivágásokkal alkototttorlasztózónával rendelkezik, és egy, a hüvelyen áthatoló menetescsapja van, amelynek elülső végén egy feszítőkúp van a feszítőhüvelyhasított részébe történő behúzásra. A találmány lényege, hogy atorlasztózónában több kerület mentén és tengelyirányban egymástóltávközönként elrendezett, sarló alakú kivágás (10, 11) van, amelyekegymás felé mutatnak, és kerületi irányban hajlító bordákat (13)közrefogva egymást kígyó alakban átfedik. Előnyösen a torlasztózónátalkotó kivágások (10, 11) száma a feszítőhüvelyek (1)hosszhasítékainak dupláját teszi ki, és a feszítőhüvely (1) elülsővégéhez (2) a legközelebbi kivágás (10) tetőpontja mindig ahosszhasítékkal (4) egy vonalba esik. ŕ

Description

A találmány feszítőék épületrészen történő horgonyzásra, amely feszítőhüvelyből áll, amely elülső bevezetőoldali végéből kiindulva több, hossza egy részén elnyúló és a feszítőszárat képező hasítékkal, valamint a hasítékokhoz csatlakozó, kivágásokkal alkotott torlasztózónával rendelkezik, és egy, a hüvelyen áthatoló menetes csapja van, amelynek elülső végén egy feszítőkúp van a feszítőhüvely hasított részébe történő behúzásra.

A találmány lényege, hogy a torlasztózónában több kerület mentén és tengelyirányban egymástól távközönként elrendezett, sarló alakú kivágás (10, 11) van, amelyek egymás felé mutatnak, és kerületi irányban hajlító bordákat (13) közrefogva egymást kígyó alakban átfedik. Előnyösen a torlasztózónát alkotó kivágások (10, 11) száma a feszítőhüvelyek (1) hosszhasítékainak dupláját teszi ki, és a feszítőhüvely (1) elülső végéhez (2) a legközelebbi kivágás (10) tetőpontja mindig a hosszhasítékkal (4) egy vonalba esik.

²-Q-'⁶

1. ábra

HU 218 197 B

A leírás terjedelme 4 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 218 197 Β

A találmány feszítőék épületrészen történő horgonyzásra, amely feszítőhüvelyből áll, amely elülső bevezetőoldali végéből kiindulva több, hossza egy részén elnyúló és a feszítőszárakat képező hasítékokkal, valamint a hasítékokhoz csatlakozó kivágásokkal alkotott torlasztózónával rendelkezik, és egy, a hüvelyen áthatoló menetes csappal, amely elülső végén egy feszítőkúp van a feszítőhüvely hasított részére történő behúzásra.

A DE 35 07 022 Al számú leírásból ismeretes egy feszítőék feszítőhüvellyel, amely több, a hossza legalább egy része mentén elnyúló hasítékokkal rendelkezik. A feszítőék horgonyzásához a feszítőhüvelyben egy feszítőkúppal ellátott menetes csap kerül egy anya segítségével behúzásra, amely egy alátét tárcsa segítségével a feszítőhüvely hátsó homokoldalára támaszkodik. Egy ilyen feszítőék úgynevezett átdugásos szerelésre alkalmas, amelynél a feszítőék a rögzítendő tárgyon át a falrészben lévő furatba dugható egészen addig, míg az anya a rögzítendő tárgy külső felületére fel nem fekszik. Mivel az anya mind a rögzítendő tárgyra, mind pedig a feszítőhüvely hátsó homlokoldalára támaszkodik, a feszítőék megfelelő horgonyzását érhetik el, azonban a rögzítendő tárgynak nem kielégítő feszítését. A feszítőhüvelynek a horgonyzási folyamat alatti rögzítése révén bekövetkezik a menetes csap tengelyirányú eltolódása, azonban nem következik be az anya eltolódása az építmény felé. Ezáltal az az építési rész, amelyre a rögzítés történik, nem tud feszítőerőket felvenni. Ez különösen akkor kedvezőtlen, ha például az építményrész felületén egyenetlenségek vagy a rögzítendő tárgyon a rögzítési pont tartományában üregek vagy üreg van.

Abból a célból, hogy ezt a hátrányt kiküszöböljék, ismeretes a feszítőéknél egy úgynevezett torlasztózónát létesíteni a feszítőhüvelyben, amely közvetlenül a hosszhasítékhoz csatlakozik. A torlasztózónát több kerületi irányban, távolságban egymástól elrendezett ferdén álló kivágás alkotja. Ilyen hasonló torlasztózóna ismeretes például a WO 84/01005 számú leírásból.

Egy ilyen torlasztózónával, bár lehetséges a rögzítendő tárgynak az építési részen vagy épületrészen történő feszítése, azonban egy sor más hátrány lép fel, amelyek az ismert feszítőék működőképességét jelentősen befolyásolják. A ferdén álló kivágás következtében a feszítőhüvely torlasztásakor a feszítőhüvely hátsó része az elülső résszel szemben sugárirányban eltolódik, és a furatban, illetve a menetes csapon megszorul. Mivel a furat és a csap révén a sugárirányú eltolódás korlátozva van, a kivágások között maradó bordák ellenőrizetlenül kihajolnak mind kifelé, mind befelé. Ezáltal a menetes csapnak egy további beszorulása következhet be a feszítőhüvellyel, ami szükségszerűen a behúzási ellenállást a menetes csap számára növeli, mégpedig annál a behúzásnál, ami a feszítőék szétfeszítéséhez szükséges. Az egyenlőtlen kihajlás, kihasasodás és a sugárirányú eltolódás következtében a feszítőkúp egyenlőtlenül a hasítékokkal képezett feszítőszárak közé kerül behúzásra. A feszítőszárak egyenlőtlen terhelése azt eredményezi, hogy azok egyenlőtlenül feszülnek szét, és részben túlterhelés hatására deformálódnak, így a kívánt horgonyzás már nem lehetséges. Biztonságos rögzítésre ezért ezek az ismert feszítőékek nem alkalmasak,

A találmány feladata egy feszítőék létesítése torlasztózónával, amely egyszerűen gyártható és működésbiztos horgonyzási eredményez.

A találmány tehát feszítőék épületrészen történő horgonyzásra, amely feszítőhüvelyből áll, amely elülső bevezetőoldali végéből kiindulva több, hossza egy részén elnyúló feszítőszárat képező hasítékokkal, valamint a hasítékokhoz csatlakozó kivágásokkal alkotott torlasztózónával rendelkezik, és egy hüvelyen áthatoló menetes csappal, amely elülső végén egy feszítőkúp van a feszítőhüvely hasított részébe történő behúzásra.

A találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a torlasztózónát több, kerületen és tengelyirányban egymástól távközönként elrendezett sarló alakú kivágások alkotják, ahol a kivágások végei tengelyirányban egymás felé mutatnak, és kerületi irányban hajlító bordák képzése céljából egymást kígyó alakban átfedik.

A sarló alakú kivágásoknak a kígyó alakban egymást átfedő végeinek következtében egy olyan torlasztózóna keletkezik, amely a feszítőhüvely tengelyirányú rövidítését idézi elő a sugárirányú eltolódás vagy kihasasodás nélkül. A torlasztási folyamat alatt a sarló alakú kivágások összenyomásra kerülnek, miközben a kivágások két egymást átfedő végei által képzett hajlítóbordák kizárólag tengelyirányban és ezáltal sugárirányú kihajlás nélkül deformálódnak. A végeikkel egymás felé néző és kerületi irányban egymást átlapoló kivágások lehetővé teszik a feszítőhüvely tengelyirányú rövidülését a kivágás kétszeres szélességére történő kihasasodás nélkül a tetőpont tartományában. Tekintettel arra, hogy a feszítőhüvely egyenletesen rövidül, a feszítőhüvely feszítőszárai is egyenletesen kerülnek sugárirányban szétfeszítésre. A feszítőhüvely rövidülése következtében a rögzítendő tárgy feszítése még különleges esetekben is lehetséges.

Különösen előnyös, ha a torlasztózónát alkotó kivágások száma kétszerese a feszítőhüvely hasítékainak szamához képest, és a feszítőhüvely elülső végéhez legközelebb fekvő sarló alakú kivágás tetőpontja mindig egy hosszhasítékkal esik egy vonalba. így egy pontos, a feszítőszárral egy vonalba eső gomba alakú kapcsolatot eredményez a feszítőszár a feszítőhüvelyen, és így a rövidülés egyenletesen hat mindegyik feszítőszárra.

A hosszhasítékok a feszítőhüvely elülső végéhez legközelebb eső kivágásokig érhetnek, vagy attól bizonyos távolságban végződhetnek, amikor is ebben az esetben a hasíték vége előnyösen mint bővület van kialakítva, hogy a feszítőszárak könnyen felcsappanthatók legyenek.

Különösen előnyös torlasztóviselkedés úgy érhető el, ha a hajlítóbordák szélessége a kivágások egymást átfedő végei között a körben elrendezett kivágások szélességének felel meg, valamint a sarló alakú kivágások tetőponti tartományának kétszeres szélességének.

A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán a rajzok alapján ismertetjük, ahol az

HU 218 197 Β

1. ábra a találmány szerinti feszítőék a torlasztózónáig elnyúló hosszhasítékokkal, a

2. ábra a feszítőék a torlasztózónától bizonyos távolságban végződő, illetve addig elnyúló hosszhasítékokkal, a

3. ábra a 2. ábra szerinti feszítőéknek egy épületrészen történő horgonyzását szemlélteti.

Az 1. ábra szerinti feszítőék 1 feszítőhüvelyből áll, amely elülső bevezetendő 2 végéből kiinduló több feszítőszárat képező 4 hosszhasítékkal rendelkezik. Amennyiben a feszítőhüvelyt egy lemezből stancolással, majd feltekeréssel állítjuk elő, akkor a hosszhasítékok egyikét a feltekercselési 4a úgynevezett gördülőrés alkotja (lásd a 3. ábrát). Az 1 feszítőhüvelyen keresztül egy 5 menetes csap van keresztüldugva, amelynek elülső végén egydarabosan 6 feszítőkúp van kiformázva. A menetes csap hátsó végén 7 menetes szakasz van, amelyre 8 alátét tárcsával rendelkező 9 anya van felcsavarozva.

Torlasztózónaként az 1 feszítőhüvely több sarló alakú 10, 11 kivágással rendelkezik, amelyek kerületi és tengelyirányban távolságban egymástól vannak elrendezve. A 10, 11 kivágások 12 végei tengely irányban egymás felé mutatnak, és kerületi irányban meander alakban átfedik egymást, és így a végek között 13 hajlítóbordák jönnek létre. Az ábrázolt kiviteli példánál a feszítőék három darab 4 hosszhasítékkal és hat, a torlasztózónát alkotó 10, 11 kivágással rendelkezik. Amellett a 10 kivágások tetőpontja mindig egy vonalba esik a 4 hosszhasítékkal. Mivel az eltoltan fölötte fekvő 11 kivágások ezáltal 3 feszítőszárakkal esnek egy vonalba, egy gombaszerű szimmetrikus kapcsolat jön létre a 3 feszítőszárak és az 1 feszítőhüvely között. Az 1. ábra szerinti kiviteli példánál a hosszhasíték az 1 feszítőhüvely elülső 2 végéhez legközelebb eső 10 kivágásba torkollik.

A 2. ábrán egy olyan kiviteli példa látható, amelynél a 4 hosszhasítékok a torlasztózónát alkotó 10,11 kivágásoktól távolságban végződnek. Abból a célból, hogy a 3 feszítőszárakat könnyen lehessen felcsapni, a 4 hosszhasítékok egy 15 bővületben végződnek. Az 1 feszítőhüvely kielégítő merevségét jó torlasztóképesség esetén úgy biztosítjuk, hogy a 10, 11 kivágások 12 végei között a távolság és azok szélessége a körbe elrendezett kivágások 12 végei között maradó 16 bordák kétszer olyan szélesek, mint a 10, 11 kivágások a tetőpontjuk magasságában.

A 3. ábrán egy 18 építési részben horgonyzott feszítőék látható. A feszítőék horgonyzásához azt először a építési rész 19 furatába oly mértékben toljuk be, amíg a 9 anya a 8 alátét tárcsájával a rögzítendő 20 tárgy külső felületére fel nem fekszik. A 6 feszítőkúp behúzásával az 1 feszítőhüvely hasított tartományában egyrészt a 3 feszítőszárakat sugárirányban kifelé nyomjuk és ezáltal szétfeszítjük, és egyidejűleg a 18 építési rész és a 20 rögzítendő tárgy között egy köz marad, az 1 feszítőhüvely a 10, 11 kivágások által alkotott torlasztózóna tartományában összenyomásra kerül. A maximális torlasztást akkor érjük el, ha mindkét, a kivágást alkotó határolóélek egymáson fekszenek.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Feszítőék épületrészen történő horgony zásra, amely feszítőhüvelyből áll, amely elülső bevezetőoldali végéből kiindulva több, hossza egy részén elnyúló és a feszítőszárat képező hasítékkal, valamint a hasítékokhoz csatlakozó, kivágásokkal alkotott torlasztózónával rendelkezik, és egy, a hüvelyen áthatoló menetes csapja van, amelynek elülső végén egy feszítőkúp van a feszítőhüvely hasított részébe történő behúzásra, azzal jellemezve, hogy a torlasztózónában több, kerület mentén és tengelyirányban egymástól távközönként elrendezett, sarló alakú kivágás (10, 11) van, amelyek egymás felé mutatnak, és kerületi irányban hajlító bordákat (13) közrefogva egymást kígyó alakban átfedik.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy a torlasztózónát alkotó kivágások (10, 11) száma a feszítőhüvelyek (1) hosszhasítékainak dupláját teszi ki, és a feszítőhüvely (1) elülső végéhez (2) a legközelebbi kivágás (10) tetőpontja mindig a hosszhasítékk; l (4) egy vonalba esik.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy a hosszhasítékok (4) a feszítőhüvely (1) elülső végéhez (2) legközelebbi kivágásokig (10) nyúlnak.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy a hosszhasítékok (4) a feszítőhüvely (1) elülső végéhez (2) távolságban a legközelebbi bővületben (15) végződnek.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy a hajlítóborda (13) szélessége a tengelyirányban elrendezett kivágások (10,11) átfedő végei (12) között a kivágások tiszta szélességének felel meg, és a körbefutó kivágások (10, 11) végei között maradó bordák (16) szélessége a kivágásoknak (10,11) a tetőpont tartományában lévő kétszeres szélességének felel meg.