HU217460B

HU217460B - 3-Aril-uracil-származékok, előállításuk és alkalmazásuk, ezeket a vegyületeket tartalmazó herbicid készítmények és az utóbbiak előállítása

Info

Publication number: HU217460B
Application number: HU9800032A
Authority: HU
Inventors: Norbert Götz; Gerhard Hamprecht; Albrecht Harreus; Elisabeth Heistracher; Ralf Klintz; Ulf Misslitz; Peter Schäfer; Helmut Walter; Karl-Otto Westphalen; Christoph-Sweder von dem Bussche-Hünnefeld
Original assignee: Basf Aktiengesellschaft
Priority date: 1995-03-13
Filing date: 1996-03-01
Publication date: 2000-01-28
Also published as: CA2213717A1; KR19980702951A; EA001144B1; WO1996028442A1; DE69613110T2; EP0815106A1; TR199700947T1; AR001224A1; EA199700226A1; BR9607218A; AU5100596A; JPH11507013A; ZA961972B; MX9706776A; HUP9800032A2; DE69613110D1; TW307765B; NZ303938A; AU698421B2; DE19508590A1

Abstract

A 3-aril-űracil-származékők (I) általánős képletében A jelentésehidrőgénatőm, metil- vagy aminőcsőpőrt, R1 jelentése hidrőgénatőm vagyhalőgénatőm, R2 jelentése hidrőgénatőm vagy halőgénezett alkilcsőpőrt,R3 jelentése hidrőgénatőm, R4 jelentése hidrőgénatőm, alkil-,halőgénezett alkil-, ciklőalkil-, ciklőalkenil-, alkenil-, alkinil-,alkil-karbőnil-csőpőrt, vagy egy cianő-, alkőxi-, alkil-karbőnil-,alkőxi- karbőnil- vagy fenilcsőpőrttal szűbsztitűált alkilcsőpőrt, R5és R6 jelentése hidrőgénatőm, X jelentése őxigénatőm vagy –N(R7)–általánős képletű csőpőrt, amelyben R7 hidrőgénatőmőt vagy alkil-karbőnil-csőpőrtőt jelent, Y1 és Y2 jelentése őxigénatőm, és Zjelentése őxigénatőm vagy –NH– csőpőrt, és azőknak az (I) általánős képletű vegyületeknek a mezőgazdaságilagfelhasználható sói, amelyekben A hidrőgénatőm. ŕ

Description

A találmány tárgyát az új (I) általános képletű 3-ariluracilok képezik - mely képletben A jelentése hidrogénatom, metil- vagy aminocsoport, R¹ jelentése hidrogénatom vagy halogénatom,

R² jelentése hidrogénatom vagy halogénezett 1 -6 szénatomos alkilcsoport,

R³ jelentése hidrogénatom,

R⁴ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, halogénezett 1-6 szénatomos alkil-, 3—8 szénatomos cikloalkil-, 3-8 szénatomos cikloalkenil-, 3-6 szénatomos alkenil-, 3-6 szénatomos alkinil-, (1-6 szénatomos alkilj-karbonil-csoport, vagy egy ciano-, 1-6 szénatomos alkoxi-, (1-6 szénatomos alkilj-karbonil-, (1-6 szénatomos alkoxij-karbonilvagy fenilcsoporttal szubsztituált 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R⁵ és R⁶ jelentése hidrogénatom,

X jelentése oxigénatom vagy -N(R⁷)- általános képletű csoport, amelyben

R⁷ hidrogénatomot vagy (1-6 szénatomos alkil)karbonil-csoportot jelent,

Y* és Y² jelentése oxigénatom, és

Z jelentése oxigénatom vagy -NH- csoport, és azoknak az (I) általános képletű vegyületeknek a mezőgazdaságilag felhasználható sói, amelyekben A hidrogénatom.

A találmány tárgyát képezik továbbá

- az (I) általános képletű vegyületek gyomirtókként történő alkalmazása;

- gyomirtó készítmények, amelyek hatóanyagként az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazzák;

- eljárások nemkívánatos vegetáció leküzdésére az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyomirtó készítmények felhasználásával;

- eljárások az (I) általános képletű vegyületek és az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyomirtó készítmények előállítására.

Az EP-A 420194 számú európai közrebocsátási irat ismertette már a (Ha) és (Illa) általános képletű vegyületeket, amelyekben R^a 1-7 szénatomos alkil-, 3-7 szénatomos alkenil-, 3-7 szénatomos alkinil-, halogénezett 1-6 szénatomos alkil-, halogénezett 3-6 szénatomos alkenil- vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-(l-3 szénatomos alkilj-csoport. A leírás szerint azok a (Ha) általános képletű vegyületek, amelyekben A jelentése metil- vagy aminocsoport, és a (Illa) általános képletű vegyületek gyomirtó tulaj donságúak. A WO 90/15 057 számú nemzetközi közzétételi irat ismerteti továbbá többek között a (Ilb) általános képletű vegyületeket - mely képletben

R^b egyebek között hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport;

R^c hidrogénatom vagy bizonyos szerves csoportok, amelyek szénatomon keresztül kapcsolódnak;

R^d és R^e hidrogénatom, halogénatom, 1 -4 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport; és

R³’ hidrogénatom, halogénatom vagy 1 -4 szénatomos alkilcsoport -, amelyek szintén gyomirtó hatásúak.

Ilyen típusú 3-(3-oxo-2H-l,4-benzoxazin-6-il)-6(halogén-alkil)-2,4-(lH,3H)-pirimidin-dion-származékokat ismertet az EP-A 408 382 számú európai közrebocsátási irat is. Ezeket mint gyomirtókat írják le a (Illb) és (lile) általános képletű vegyületekkel együtt, ahol a képletekben

R^f többek között hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport; és

Rg hidrogénatom vagy bizonyos szerves csoportok, amelyek szénatomon át kapcsolódnak.

Az 5 310723 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertetése szerint többek között a 3-[(l-kevés szénatomos alkoxi)-kinolin-2-on-7-il]-lmetil-6-(trifluor-metil)-uracilok szintén gyomirtó hatásúak.

Végül az EP-A 477677 számú európai közrebocsátási irat hivatkozik a 6-(4,5,6,7-tetrahidro-2H-izoindol-l,3-dion-2-il)-, 6-(dimetil-maleimido)- és 6(4,5,6,7-tetrahidro-2-izoindolil)-l,4-benzoxazin-3(4H)on-származékokra, amelyek az oxazingyűrű nitrogénatomján 1-5 szénatomos alkoxi-, (3-4 szénatomos alkenil)-oxi-, (3-4 szénatomos alkinil)-oxi-, ciklopropilmetoxi-, ciano-(2-3 szénatomos alkoxi)-, (1-2 szénatomos alkoxi)-(l-2 szénatomos alkoxi)- vagy (1-2 szénatomos alkil)-tio-( 1 — 2 szénatomos alkoxi)csoportot hordoznak. Ezeknek a vegyületeknek is gyomirtó hatást tulajdonítanak.

Az ismert vegyületek gyomirtó tulajdonságai azonban nem mindig kielégítőek.

A jelen találmány célja új hatóanyagok, elsősorban gyomirtó hatású vegyületek előállítása, amelyek alkalmazásával a nemkívánatos növények specifikusan jobban írthatók, mint eddig. A találmány célja deszikkáló/lombtalanító hatású új vegyületek előállítása is.

Azt találtuk, hogy ez a cél elérhető az (I) általános képletű 3-aril-uracilokkal és gyomirtó hatásukkal.

Előállítottunk továbbá gyomirtó készítményeket, amelyek az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazzák, és igen jó gyomirtó hatással rendelkeznek. Kidolgoztunk továbbá eljárásokat ezeknek a készítményeknek az előállítására, és módszereket nemkívánatos növényi növekedés leküzdésére az (I) általános képletű vegyületek felhasználásával.

Azt találtuk továbbá, hogy az (I) általános képletű vegyületek alkalmasak lombtalanításra és növényi részek kiszárítására is, ehhez megfelelő terménynövények a gyapot, burgonya, repce, napraforgó, szójabab és lóbab, elsősorban a gyapot. Ezzel kapcsolatban kidolgoztunk készítményeket növények kiszárítására és/vagy lombtalanítására, eljárásokat ezeknek a készítményeknek az előállítására, és eljárásokat növények kiszárítására és/vagy lombtalanítására az (I) általános képletű vegyületek felhasználásával.

A szubsztitúció módjától függően, az (I) általános képletű vegyületek egy vagy több királis centrumot tartalmazhatnak, és enantiomer vagy diasztereomer keverékek alakjában lehetnek jelen. A találmány vonatkozik mind a tiszta enantiomerekre vagy diasztereomerekre, mind pedig ezek keverékeire.

HU 217 460 Β

Ha A hidrogénatom, akkor az (I) általános képletű 3-aril-uracilok jelen lehetnek mezőgazdaságilag használható sóik alakjában is. A só jellege általában nem lényeges. Általában az olyan bázisok sói felelnek meg, amelyeknél a gyomirtó hatás nem rosszabb, mint az (I) általános képletű szabad vegyületeknél.

Megfelelő bázisos sók elsősorban az alkálifémsók, előnyösen a nátrium- és káliumsók; az alkáliföldfémsók, előnyösen a kalcium- és magnéziumsók; az átmeneti fémek sói, előnyösen a cink- és vassók; és az ammóniumsók, amelyekben az ammónium kívánt esetben egy-három 1 -4 szénatomos alkil- vagy hidroxi(1-4 szénatomos alkilj-szubsztituenst és/vagy egy fenil- vagy benzilszubsztituenst hordozhat, és előnyösen diizopropil-ammónium-, tetrametil-ammónium-, tetrabutil-ammónium-, trimetil-benzil-ammónium- vagy trimetil-(2-hidroxi-etil)-ammóniumsók, továbbá foszfóniumsók, szulfóniumsók, így előnyösen tri(l — 4 szénatomos alkilj-szulfóniumsók, és szulfoxóniumsók, így előnyösen tri(l-4 szénatomos alkilj-szulfoxóniumsók lehetnek.

A szerves csoportok, amelyeket az R² és R⁴ szubsztituensekként vagy a fenil-, vagy heterociklusos gyűrűkön lévő csoportokként említettünk, gyűjtőfogalmak a külön csoporttagok egyedi felsorolásához. Valamennyi szénlánc, vagyis valamennyi alkil-, halogénezett alkil-, alkoxi-, alkil-karbonil-, alkoxi-karbonil-, alkenil- és alkinilcsoport egyenes vagy elágazó láncú lehet. Ha másképpen nem íquk elő, a halogénezett szubsztituensek előnyösen 1-5 azonos vagy különböző halogénatomot hordoznak. A halogénatom jelentése minden esetben fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom.

A fenti csoportok jelentése például a következő:

-az 1-6 szénatomos alkilcsoportok és az (1 -6 szénatomos alkoxi)-(l -6 szénatomos alkil)-, az [(1-6 szénatomos alkil)-karbonil]-(l—6 szénatomos alkil)- és az [(1-6 szénatomos alkoxi)karbonil]-(l-6 szénatomos alkil)-csoportok alkilrészei a következők lehetnek:

metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, 1-metil-propil-, 2-metil-propil-, terc-butil-, pentil-, 1-metilbutil-, 2-metil-butil-, 3-metil-butil-, 2,2-dimetilpropil-, 1 -etil-propil-, 1,1-dimetil-propil-, 1,2-dimetil-propil-, hexil-, 1-metil-pentil-, 2-metil-pentil-, 3-metil-pentil-, 4-metil-pentil-, 1,1-dimetilbutil-, 1,2-dimetil-butil-, l,3-dimetil-butil-,2,2-dimetil-butil-, 2,3-dimetil-butil-, 3,3-dimetil-butil-,

1-etil-butil-, 2-etil-butil-, 1,1,2-trimetil-propil-,

1,2,2-trimetil-propil-, 1-etil-l-metil-propil- vagy 1 -etil-2-metil-propil-csoport;

- halogénezett 1-6 szénatomos alkilcsoportok: egy fent említett 1-6 szénatomos alkilcsoport, amely fluor-, klór-, bróm- és/vagy jódatomokkal részlegesen vagy teljesen szubsztituálva van, így például klór-metil-, diklór-metil-, triklór-metil-, fluor-metil-, difluor-metil-, trifluor-metil-, klórfluor-metil-, diklór-fluor-metil-, klór-difluor-metil-, 2-fluor-etil-, 2-klór-etil-, 2-bróm-etil-, 2-jódetil-, 2,2-difluor-etil-, 2,2,2-trifluor-etil-, 2-klór-2fluor-etil-, 2-klór-2,2-difluor-etil-, 2,2-diklór-2fluor-etil-, 2,2,2-triklór-etil-, pentafluor-etil-, 2fluor-propil-, 3-fluor-propil-, 2,2-difluor-propil-,

2.3- difluor-propil-, 2-klór-propil-, 3-klór-propil-,

2.3- diklór-propil-,2-bróm-propil-,3-bróm-propil-,

3.3.3- trifluor-propil-, 3,3,3-triklór-propil-,

2.2.3.3.3- pentafluor-propil-, heptafluor-propil-, 1(fluor-metil)-2-fluor-etil-, 1 -(klór-metil)-2-klóretil-, l-(bróm-metil)-2-bróm-etil-, 4-fluor-butil-, 4-klór-butil-, 4-bróm-butil-, nonafluor-butil-, 5fluor-pentil-, 5-klór-pentil-, 5-bróm-pentil-, 5-jódpentil-, undekafluor-pentil-, 6-fluor-hexil-, 6-klórhexil-, 6-bróm-hexil-, 6-jód-hexil- vagy dodekafluor-hexil-csoport;

- fenil-(l-6 szénatomos alkil)-csoportok például: benzil-, 1-fenetil-, 2-fenetil-, 1-fenil-propil-, 2-fenil-propil-, 3-fenil-propil-, 1 -fenil-butil-, 2-fenilbutil-, 3-fenil-butil-, 4-fenil-butil-, l-(fenil-metil)propil-, 1-fenil-1-metil-propil-, 2-fenil-l-metilpropil-, 3-fenil-1-metil-propil-, l-(fenil-metil)etil-, l-(fenil-metil)-l-metil-etil-, l-(fenil-metil)propil-, előnyösen benzil-, 2-fenetil- vagy 2-fenil6-hexil-csoport lehet;

- a 3-6 szénatomos alkenilcsoportok alkenilrésze például:

1-propenil-, allil-, 1-metil-vinil-, butenil-, 2butenil-, 3-butenil-, 1 -metil-1 -propenil-, 2-metil-1 propenil-, 1-metil-allil-, 2-metil-allil-, pentenil-, pentén-2-il-, pentén-3-il-, pentén-4-il-, 1-metil-1butenil-, 2-metil-1-butenil-, 3-metil-l-butenil-, 1metil-2-butenil-, 2-metil-2-butenil-, 3-metil-2butenil-, l-metil-3-butenil-, 2-metil-3-butenil-, 3metil-3-butenil-, 1,1-dimetil-allil-, 1,2-dimetil-lpropenil-, 1,2-dimetil-allil-, 1-metil-1-butenil-, 1etil-allil-, 1-hexenil-, 2-hexenil-, 3-hexenil-, 4hexenil-, 5-hexenil-, 1-metil-1-pentenil-, 2-metil1-pentenil-, 3-metil-l-pentenil-, 4-metil-l-pentenil-, l-metil-2-pentenil-, 2-metil-2-pentenil-, 3metil-2-pentenil-, 4-metil-2-pentenil-, l-metil-3pentenil-, 2-metil-3-pentenil-, 3-metil-3-pentenil-, 4-metil-3-pentenil-, 1 -metil-4-pentenil-, 2-metil-4pentenil-, 3-metil-4-pentenil-, 4-metil-4-pentenil-, l,l-dimetil-2-butenil-, l,l-dimetil-3-butenil-, 1,2dimetil-1-butenil-, 1,2-dimetil-2-butenil-, 1,2-dimetil-3-butenil-, 1,3-dimetil-l-butenil-, 1,3-dimetil-2-butenil-, l,3-dimetil-3-butenil-, 2,2-dimetil3-butenil-, 2,3-dimetil-1-butenil-, 2,3-dimetil-2butenil-, 2,3-dimetil-3-butenil-, 3,3-dimetil-lbutenil-, 3,3-dimetil-2-butenil-, 1-etil-1-butenil-,

1- etil-2-butenil-, l-etil-3-butenil-, 2-etil-l-butenil-,

2- etil-2-butenil-, 2-etil-3-butenil-, 1,1,2-trimetilallil-, 1-etil-1-metil-allil-, l-etil-2-metil-1-propenil- vagy l-etil-2-metil-allil-csoport lehet;

- a 3-6 szénatomos alkinilcsoportok alkinilrésze például:

1-propinil-, 2-propinil-, 1-butinil-, l-butin-3-il-, 1butin-4-il-, 2-butinil-, 1-pentinil-, l-pentin-3-il-, 1pentin-4-il-, l-pentin-5-il-, 2-pentinil-, 2-pentin-4il-, 2-pentin-5-il-, 3-metil-l-butin-3-il-, 3-metil-l butin-4-il-, 1-hexinil-, l-hexin-3-il-, l-hexin-4-il-, l-hexin-5-il-, l-hexin-6-il-, 2-hexinil-, 2-hexin-43

HU 217 460 Β il-, 2-hexin-5-il-, 2-hexin-6-il-, 3-hexinil-, 3hexin-2-il-, 3-metil-1-pentin-l-il-, 3-metil-1pentin-3-il-, 3-metil-l-pentin-4-il-, 3-metil-lpentin-5-il-, 5-metil-l-pentinil-, 4-metil-2-pentin4-il- vagy 4-metil-2-pentin-5-il-csoport lehet;

- az 1-6 szénatomos alkoxicsoportok és az (1-6 szénatomos alkoxi)-(l - 6 szénatomos alkil)-, [(1-6 szénatomos alkoxi-karbonil)]-(1-6 szénatomos alkil)- és az [(1-6 szénatomos alkoxi)karbonil]-(l-6 szénatomos alkoxi)-csoportok alkoxirésze: metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropiloxi-, butoxi-, 1-metil-propoxi-, 2-metil-propoxi-, terc-butoxi-, pentil-οχϊ-, 1-metil-butoxi-, 2-metilbutoxi-, 3-metil-butoxi-, 1,1-dimetil-propoxi-, 1,2dimetil-propoxi-, 2,2-dimetil-propoxi-, 1-etil-propoxi-, hexil-oxi-, 1-metil-pentil-oxi-, 2-metil-pentil-οχί-, 3-metil-pentil-oxi-, 4-metil-pentil-oxi-, 1,1-dimetil-butoxi-, 1,2-dimetil-butoxi-, 1,3dimetil-butoxi-, 2,2-dimetil-butoxi-, 2,3-dimetilbutoxi-, 3,3-dimetil-butoxi-, 1-etil-butoxi-, 2-etilbutoxi-, 1,1,2-tri-metil-propoxi-, 1,2,2-trimetilpropoxi-, 1-etil-1-metil-propoxi-vagy l-etil-2-metil-propoxi-csoport;

- az (1-6 szénatomos alkilj-karbonil-csoport például:

metil-karbonil-, etil-karbonil-, propil-karbonil-, izopropil-karbonil-, butil-karbonil-, (1-metilpropilj-karbonil-, (2-metil-propil)-karbonil-, (terc-butil)-karbonil-, pentil-karbonil-, (1-metilbutil)-karbonil-, (2-metil-butil)-karbonil-, (3-metil-butil)-karbonil-, (1,1 -dimetil-propilj-karbonil-, (1,2-dimetil-propil)-karbonil-, (2,2-dimetilpropilj-karbonil-, (l-etil-propil)-karbonil-, hexilkarbonil-, (l-metil-pentil)-karbonil-, (2-metilpentilj-karbonil-, (3-metil-pentil)-karbonil-, (4metil-pentil)-karbonil-, (1,1 -dimetil-butil)-karbonil-, (l,2-dimetil-butil)-karbonil-, (1,3-dimetilbutil)-karbonil-, (2,2-dimetil-butil)-karbonil-, (2,3-dimetil-butil)-karbonil-, (3,3-dimetil-butil)karbonil-, (l-etil-butil)-karbonil-, (2-etil-butil)karbonil-, (l,l,2-trimetil-propil)-karbonil-, (1,2,2trimetil-propilj-karbonil-, (1 -etil-1 -metil-propil)karbonil- vagy (l-etil-2-metil-propil)-karbonilcsoport lehet;

- a 3-8 szénatomos cikloalkilcsoport például: ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, cikloheptil- és ciklooktil-csoport lehet.

Tekintettel a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek felhasználására gyomirtókként és/vagy lombtalanító/kiszárító hatású vegyületekként, a szubsztituensek jelentése önmagukban vagy kombinációban előnyösen a következő:

A amino- vagy metilcsoport;

R¹ hidrogénatom, fluor- vagy klóratom, kiváltképpen előnyösen hidrogén- vagy fluoratom;

R² halogénezett 1-6 szénatomos alkil-, kiváltképpen előnyösen halogénezett 1-4 szénatomos alkil-, elsősorban trifluor-metil-, klór-difluor-metil- vagy pentafluor-etil-csoport;

R³ hidrogénatom;

X oxigénatom vagy egy -N(R⁷)- általános képletű csoport, amelyben R⁷ hidrogénatom vagy (1-6 szénatomos alkilj-karbonil-csoport;

Y¹ és Y² oxigénatom;

Z oxigénatom vagy -NH- csoport;

R⁴ hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, halogénezett 1 -6 szénatomos alkil-,

3-6 szénatomos alkenil-, 3-6 szénatomos alkinil-, (1-6 szénatomos alkilj-karbonil-csoport, és az 1-6 szénatomos alkilcsoport kívánt esetben még egy ciano-, 1-6 szénatomos alkoxi-, (1-6 szénatomos alkilj-karbonil-, (1-6 szénatomos alkoxi)karbonil- vagy fenilcsoporttal szubsztituált lehet. Kiváltképpen előnyösen:

Z oxigénatom vagy -NH- csoport;

R⁴ jelentése kiváltképpen előnyösen a következő: hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, 3-6 szénatomos alkenil- vagy 3-6 szénatomos alkinilcsoport, az alkilcsoport egy alábbi szubsztituenst hordozhat: ciano-, 1-6 szénatomos alkoxi-, (1-6 szénatomos alkilj-karbonil-, (1-6 szénatomos alkoxij-karbonil- vagy fenilcsoport.

Igen előnyösek az 1. táblázatban felsorolt (la) általános képletű vegyületek [olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben A aminocsoport; R¹ fluoratom; R² (trifluor-metil)-csoport; R³, R⁵ és R⁶ hidrogénatom; X, Y¹, Y² és Z oxigénatom]:

1. táblázat (la) általános képletű vegyületek

Szám	R⁴
Ia.01	H
Ia.02	CHj
Ia.03	c₂h₅
Ia.04	n-C₃H₇
Ia.05	i-C₃H₇
la. 06	n-C₄H₉
Ia.07	i-C₄H₉
Ia.08	s-C₄H₉
Ia.09	tert-C₄H₉
la. 10	ciklopropil
la. 11	ciklobutil
la. 12	ciklopentil
la. 13	ciklohexil
la. 14	cikloheptil
la. 15	ciklooktil
la. 16	CH₂CN
la. 17	ch₂ch₂cn
la. 18	CH(CH₃)CN
la. 19	C(CH₃)₂CN
Ia.20	C(CH₃)₂CH₂CN
Ia.21	ch₂ci
Ia.22	ch₂ch₂ci

HU 217 460 Β

1. táblázat (folytatás)

Szám	R⁴
Ia.23	CH(CH₃)CH₂C1
Ia.24	ch₂cf₃
Ia.25	chci₂
Ia.26	cf₂ci
Ia.27	cf₃
Ia.28	c₂f₅
Ia.29	cf₂h
Ia.30	ch₂-ch=ch₂
Ia.31	CH(CH₃)CH=CH₂
Ia.32	ch₂-ch=ch-ch₃
Ia.33	CHjC^CH
Ia.34	CH(CH₃)C=CH
Ia.35	C(CH₃)₂C=CH
Ia.37	ch₂-cooch₃
Ia.38	CH₂-COOC₂H₅
Ia.39	CH₂-COO-n-C₃H₇
Ia.40	CH₂-COO-i-C₃H₇
Ia.41	CH(CH₃)-COOCH₃
Ia.42	CH(CH₃)-COO c₂h₅
Ia.43	CH(CH₃) - COO - n- C₃H_v
Ia.44	CH(CH₃)-COO-í-CjH₇
Ia.45	CH₂-COO-(CH₂)₂-OCHj
Ia.46	CH₂-COO-(CH₂)₂-OCH₃
Ia.47	CH(CH₃) - COO -(CH₂)₂ - OCH₃
Ia.48	CH(CH₃) - COO -(CH₂)₂ - OC₂H₅
Ia.58	co-ch₃
Ia.59	co-c₂h₅
Ia.60	CO-í-C₃H₇
Ia.61	CO-n-C₄H₉
Ia.83	CH₂-OCH₃
Ia.84	CH(CH₃)-OCH₃
Ia.85	CH(CH₃)-OC₂Hj
Ia.86	CH(CH₃)CH₂-OCH₃
Ia.88	ch₂-oc₂h₅
Ia.90	ch₂-ococh₃
Ia.91	ch₂-ococ₂h₅
Ia.92	ch₂-c₆h₅
Ia.93	(CH₂)₂-C₆H₅

Igen előnyös (I) általános képletű 3-aril-uracilok még a következők:

-az Ib.01-Ib.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy R¹ hidrogénatom;

-az Ic.01-Ic.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy R¹ klóratom;

- az Id.01-Id.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy A metilcsoport;

- az le.01-le.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy A hidrogénatom;

- az If.01-If.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy A metilcsoport és R¹ hidrogénatom;

- az Ig.01-Ig.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy A és R¹ hidrogénatom;

- az Ih.01-Ih.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy A metilcsoport és R¹klóratom;

- az Ii.01-Ii.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy R¹ klóratom és A hidrogénatom;

- az Ik.01-Ik.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy X iminocsoport (-NH-);

- az 11.01-11.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy X iminocsoport és A metilcsoport;

-az Im.01-Im.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy X iminocsoport és A hidrogénatom;

-az In.01-In.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy X iminocsoport és R¹klóratom;

- az Io.01-Io.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy X iminocsoport, A metilcsoport és R¹ hidrogénatom;

- az Ip.01—Ip.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy X iminocsoport, A metilcsoport és R¹ klóratom;

- az Iq.01-Iq.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy Z iminocsoport (-NH-);

- az Ir.01-Ir.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy Z iminocsoport és A metilcsoport;

- az Is.01-Is.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy Z iminocsoport, A hidrogénatom;

-az Ιβ.01-Ιβ.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektől csak abban különböznek, hogy Z iminocsoport és R¹klóratom;

HU 217 460 Β

- az It.01-It.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektól csak abban különböznek, hogy Z iminocsoport, A metilcsoport és R¹ hidrogénatom;

-az Iu.01-Iu.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektól csak abban különböznek, hogy Z iminocsoport, A metilcsoport és R¹ klóratom;

-az Iv.01-Iv.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektól csak abban különböznek, hogy X és Z iminocsoport;

-az Iw.01-Iw.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektól csak abban különböznek, hogy X és Z iminocsoport és A metilcsoport;

-az Ix.01-Ix.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektól csak abban különböznek, hogy X és Z iminocsoport és A hidrogénatom;

- az Iy.01-Iy.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektól csak abban különböznek, hogy X és Z iminocsoport és R¹ klóratom;

-az Iz.01-Iz.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektól csak abban különböznek, hogy X és Z iminocsoport, A metilcsoport és R¹ hidrogénatom;

- az Ιψ.01-Ιψ.93 számú vegyületek, amelyek a megfelelő Ia.01-Ia.93 számú vegyületektól csak abban különböznek, hogy X és Z iminocsoport, A metilcsoport és R¹ klóratom.

Az (I) általános képletű 3-aril-uracil különböző módokon állíthatók elő, például az alábbi eljárások egyikével.

a) eljárás

Egy (IV) általános képletű enamino-észtert vagy egy (V) általános képletű enamin-karboxilátot - a képletben L^l 1-6 szénatomos alkil-, előnyösen 1-4 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport - bázis jelenlétében ciklizálunk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben Y¹ jelentése oxigénatom.

A ciklizációt szokás szerint szerves oldó- vagy hígítószerben végezzük, amely aprotikus, például alifás vagy ciklusos éter, így 1,2-dimetoxi-etán, tetrahidrofurán vagy dioxán; aromás, így benzol vagy toluol; vagy poláris oldószer, így Ν,Ν-dimetil-formamid vagy dimetil-szulfoxid. Poláris oldószerek és szénhidrogének, például hexán keverékei szintén megfelelnek. A kiindulási anyagtól függően a víz is megfelelhet oldószerként.

Megfelelő bázisok előnyösen az alkálifém-alkoxidok, elsősorban a nátrium-alkoxidok, az alkálifém-hidroxidok, főképpen a nátrium-hidroxid és a kálium-hidroxid, az alkálifém-karbonátok, főképpen a nátriumkarbonát és kálium-karbonát, és a fém-hidridek, elsősorban a nátrium-hidrid. Ha bázisként nátrium-hidridet használunk, akkor előnyösnek bizonyult a reakciót egy alifás vagy ciklusos éterben, N,N-dimetil-formamidban vagy dimetil-szulfoxidban végezni.

A sikeres reakcióhoz általában elegendő a bázis 0,5-2-szeres moláris mennyisége a (IV) vagy (V) általános képletű vegyületre számítva.

A reakció-hőmérséklet általában -78 °C és az illető reakciókeverék forráspontja között van, elsősorban -60-60 °C.

Ha a (IV) vagy (V) általános képletben A hidrogénatom, akkor a terméket mint fémsót kapjuk, a fém megfelel az alkalmazott bázis kationjának. A sót önmagában ismert módon izoláljuk és tisztítjuk, vagy kívánt esetben savval a szabad (I) általános képletű vegyületté alakítjuk, amelyben A jelentése hidrogénatom.

b) eljárás

Bázis jelenlétében metilezünk egy olyan (I) általános képletű vegyületet, amelyben A hidrogénatom, így olyan (I) általános képletű terméket kapunk, amelyben A metilcsoport.

Megfelelő metilezőszerek, például a metil-halogenidek, előnyösen a metil-klorid, -jodid vagy -bromid, továbbá a dimetil-szulfát, metil-metánszulfonát (metilmezilát), metil-p-toluolszulfonát (metil-tozilát), metilp-bróm-benzolszulfonát (metil-brozilát), metil-trifluormetánszulfonát (metil-triflát) és a diazometán.

A reakciót általában inért szerves oldószerben végezzük, például protikus oldószerben, így kevés szénatomos alkoholokban, előnyösen etanolban, ha célszerű, vizes keverékben, vagy egy aprotikus oldószerben, például egy alifás vagy ciklusos éterben, előnyösen 1,2dimetoxi-etánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban; egy alifás ketonban, előnyösen acetonban; egy amidban, előnyösen Ν,Ν-dimetil-formamidban; egy szulfoxidban, előnyösen dimetil-szulfoxidban, egy karbamidban, így tetrametil-karbamidban; vagy 1,3-dimetiltetrahidro-2(lH)-pirimidinonban; egy karbonsav-észterben, így etil-acetátban; vagy egy halogénezett alifás vagy aromás szénhidrogénben, így metilén-dikloridban vagy klór-benzolban.

Megfelelő bázisok a szervetlen bázisok, például a karbonátok, így a nátrium-karbonát és kalcium-karbonát, hidrogén-karbonátok, így a nátrium- és kálium-hidrogén-karbonát, vagy alkálifém-hidridek, így a nátrium-hidrid és kálium-hidrid; valamint a szerves bázisok, például aminok, így a trietil-amin, piridin és N,Ndietil-anilin; vagy az alkálifém-alkoxidok, így a nátrium-metoxid, nátrium-etoxid és kálium-(terc-butoxid).

A bázis és a metilezőszer mennyisége 0,5-2-szeres moláris mennyiség a kiindulási vegyületre számítva.

A reakció-hőmérséklet általában -78 °C és a reakciókeverék forrási hőmérséklete között van, elsősorban -60-60 °C.

Egy előnyös változat abból áll, hogy a (IV) általános képletű vegyület (A=hidrogénatom) vagy az (V) általános képletű vegyület (A=hidrogénatom) ciklizálásával - mint az a) eljárásban - kapott (I) általános képletű sót metilezünk, anélkül, hogy a terméket a reakciókeverékből eltávolítanánk, amely tartalmazhat még feleslegben lévő bázist, például nátrium-hidridet, nátrium-alkoxidot vagy nátrium-karbonátot.

Ha azoknak az (I) általános képletű vegyületeknek a sóit, amelyekben A hidrogénatom, nem lehet közvetlenül előállítani az a) eljárásnál ismertetett lúgos körülmények között végzett ciklizálással, akkor előállíthatjuk ezeket önmagában ismert módon, az a) eljárás ter6

HU 217 460 Β mékeiből. Ebből a célból egy szervetlen vagy szerves bázis vizes oldatát például egy olyan (I) általános képletű szubsztituált 3-aril-uracillal kezeljük, amelyben A hidrogénatom. A sóképződés általában megfelelő arányban végbemegy 20-25 °C-on is.

Kiváltképpen előnyösen a nátriumsót úgy készítjük, hogy egy (I) általános képletű 3-aril-uracilt — a képletben A=hidrogénatom - vizes nátrium-hidroxid-oldatban 20-25 °C-on feloldunk, a 3-aril-uracilt és a nátrium-hidroxidot megközelítőleg ekvivalens mennyiségekben alkalmazva. Ezután a 3-aril-uracil sóját izolálhatjuk, például úgy, hogy egy megfelelő inért oldószerrel kicsapjuk, vagy az oldószert elpárologtatjuk.

A 3-aril-uracilok azon sóit, amelyeknek fémionja nem alkálifémion, általában úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő alkálifémsót vizes oldatban kétszer elbontjuk. Ily módon például a 3-aril-uracilok vízben oldhatatlan fémsói előállíthatok.

c) eljárás

Egy olyan (I) általános képletű 3-aril-uracilt, amelyben A hidrogénatom, bázis jelenlétében egy elektrofil aminálóreagenssel reagáltatunk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben A aminocsoport.

Ez ideig a 2,4-dinitro-fenoxi-amin kiváltképpen megfelelőnek bizonyult mint aminálóreagens, de használható például a hidroxil-amin-O-szulfonsav (HOSA) is, amely már ismeretes a szakirodalomból mint aminálóreagens [például: E. Hofer et al., Synthesis, 466 (1983); W. Friedrichsen et al., Heterocycles 20, 1271 (1983); H. Hart et al., Tetrahedron Lett. 25, 2073 (1984); B. Vercek et al., Monatsh. Chem. 114, 789 (1983); G. Sosnousky et al., Z. Naturforsch 38, 884 (1983); R. S. Atkinson et al., J. Chem. Soc. Perkin Trans. 2787 (1987)].

Az aminálást önmagában ismert módon végezhetjük [például: T. Sheradsky, Tetrahedron Lett. 1909 (1968); Μ. P. Wentland et al., J. Med. Chem. 27, 1103 (1984); és főképpen az EP-A 240194, EP-A 476697 és EP-A 517 181 számú európai közrebocsátási iratok szerint, amelyek az uracilok aminálását ismertetik].

A reakciót általában poláris oldószerben, például Ν,Ν-dimetil-formamidban, N-metil-pirrolidonban, dimetil-szulfoxidban vagy etil-acetátban végezzük, amely már előzetesen kiváltképpen megfelelőnek bizonyult.

Megfelelő bázisok például az alkálifém-karbonátok, így a kálium-karbonát; az alkálifém-alkoxidok, így a nátrium-metoxid és kálium-(terc-butoxid) vagy az alkálifém-hidridek, így a nátrium-hidrid.

A bázis és az aminálóreagens mennyisége előnyösen minden esetben 0,5-2-szeres moláris mennyiségű a kiindulási vegyület mennyiségére számítva.

Az R⁴ csoport jelentésétől függően szükségessé válhat ezt a szubsztituenst az aminálástól önmagában ismert módon megvédeni. Ez elsősorban akkor tanácsos, ha R⁴ hidrogénatom.

d) eljárás

Bázis jelenlétében alkilezünk egy (I) általános képletű 3-aril-uracilt, amelyben R⁴ hidrogénatom, így olyan (I) általános képletű terméket kapunk, amelyben

R⁴ adott esetben szubsztituált alkil-, cikloalkil-, cikloalkenil-, alkenil- vagy alkinilcsoport.

Az alkilezést végezhetjük például egy adott esetben szubsztituált alkán, cikloalkán, halogénezett alkán, alkén vagy alkin halogenidjét, előnyösen kloridját vagy bromidját, szulfátját, szulfonátját, előnyösen metánszulfonátját (mezilátját), benzolszulfonátját, p-toluolszulfonátját (tozilátját), p-bróm-benzol-szulfonátját (brozilátját), trifluor-metánszulfonátját (triflátját) vagy diazovegyületét használva.

A reakciót általában inért szerves oldószerben végezzük, ez lehet protikus oldószer, így kevés szénatomos alkohol, előnyösen etanol vagy etanol és víz egy keveréke; vagy aprotikus oldószer, például alifás vagy ciklusos éter, így 1,2-dimetoxi-etán, tetrahidrofurán és dioxán; alifás ketonok, így aceton, amidok, így N,Ndimetil-formamid; szulfoxidok, így dimetil-szulfoxid; karbamidok, így tetrametil-karbamid; és 1,3-dimetiltetrahidro-2(lH)-pirimidinon; karbonsav-észterek, így etil-acetát; vagy halogénezett alifás vagy aromás szénhidrogének, így metilén-diklorid vagy klór-benzol.

A megfelelő bázisok szervetlen bázisok, például alkálifém-karbonátok, így nátrium-karbonát és kálium-karbonát, alkálifém-hidrogén-karbonátok, így nátrium- és kálium-hidrogén-karbonát, vagy alkálifém-hidridek, így nátrium-hidrid és kálium-hidrid; továbbá szerves bázisok, például aminok, így trietilamin, piridin és Ν,Ν-dietil-anilin; vagy alkálifémalkoxidok, így nátrium-metoxid vagy -etoxid és kálium-(terc-butoxid).

A bázis és az alkilezőszer mennyisége előnyösen 0,5-2-szeres moláris mennyiségű az (I) általános képletű vegyület (R=hidrogénatom) mennyiségére számítva.

A reakció-hőmérséklet általában célszerűen -78 °C és a reakciókeverék forráspontja közötti, elsősorban -60-60 °C.

Lehetséges régiószelektivitási problémák abban az esetben, amikor a kiindulási vegyületekben A jelentése hidrogénatom, önmagában ismert módon elkerülhetők (két ekvivalens bázis alkalmazása, védőcsoport bevezetése stb.).

e) eljárás

Acilezünk egy olyan (I) általános képletű 3-aril-uracilt, amelyben R⁴ hidrogénatom, megfelelő acilezőszer alkalmazásával. így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben R⁴ adott esetben szubsztituált alkil-karbonil-csoport.

Megfelelő acilezőszerek például az alkán-karbonsavak savhalogenidjei, elsősorban savkloridjai, anhidridjei, izocianátjai vagy szulfonil-kloridjai. Megfelelnek azonban a szabad savak vagy anhidridjeik is, ha a reakciót kondenzálószer, így karbonil-diimidazol vagy diciklohexil-karbodiimid jelenlétében végezzük.

A reakciót általában inért szerves oldó- vagy hígítószerben végezzük, amely előnyösen aprotikus, például egy alifás vagy ciklusos éter, így 1,2-dimetoxi-etán, tetrahidrofurán vagy dioxán; alifás keton, így aceton; amid, így Ν,Ν-dimetil-formamid; karbamid, így tetrametil-karbamid; vagy l,3-dimetil-tetrahidro-2(lH)pirimidinon; egy karbonsav-észter, így etil-acetát; vagy

HU 217 460 Β egy alifás vagy aromás halogénezett szénhidrogén, így metilén-diklorid vagy klór-benzol.

Ami a megfelelő bázisokat illeti, a mennyiségi arányokkal és a reakció-hőmérséklettel kapcsolatban hivatkozunk a d) eljárásban közölt részletekre.

f) eljárás

Bázis jelenlétében aminálunk egy (VI) általános képletű heterociklusos vegyületet, így olyan (I) általános képletű terméket kapunk, amelyben X=iminocsoport és R⁴=hidrogénatom.

Az eljárás kivitelezésével kapcsolatos részletesebb információk a c) eljárásnál találhatók.

Ha olyan (VI) általános képletű vegyületet használunk, amelyben A jelentése hidrogénatom, akkor az előállítani kívánt értékes (I) általános képletű termékeken - amelyekben XR⁴=aminocsoport - kívül kapunk még olyan (VI) és/vagy (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben A=aminocsoport. Ezekben az esetekben a reakció lefolyását ajánlatos befolyásolni olyan módszerek segítségével, amelyek erre a célra szokásosak (két ekvivalens bázis használata; védőcsoport bevezetése stb.), így főleg az előállítani kívánt termék képződik.

g) eljárás

Egy (VII) általános képletű nitrovegyületet - a képletben L² jelentése 1-6 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport - (VIII) általános képletű hidroxil-aminná redukálunk, majd a (VIII) általános képletű vegyületet ciklizáljuk, így olyan (I) általános képletű terméket kapunk, amelyben X=oxigénatom és R⁴=hidrogénatom.

A (VII) általános képletben L² 1-6 szénatomos alkil-, előnyösen 1 -4 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport.

A (VII) általános képletű vegyületek redukciójához a megfelelő redukálószerek a szokásosak, így az ón(II)sók és a vas vagy előnyösen molekuláris hidrogén, katalizátor, így platina/szén jelenlétében.

Ha hidrogént használunk, akkor a redukciót tanácsos oldószerként egy tercier-aminban, így N-metilmorfolinban végezni.

A reakciót célszerűen légköri hidrogénnyomás és 10⁵ Pa túlnyomás közötti nyomáson végezzük.

A redukció általában -5-50 °C hőmérsékleten megy végbe.

A (VIII) általános képletű hidroxil-aminok újak. Ciklizálásuk (I) általános képletű vegyületekké gyakran végbemegy, csak kissé megnövelt hőmérsékleten, például olyanon, ami a reakcióoldatok koncentrálásához szokásos. Ezért kiváltképpen célszerű a (VII) általános képletű vegyületet redukálni és a (VIII) általános képletű terméket a reakciókeverékből való izolálása nélkül ciklizálni.

Az előállított (I) általános képletű vegyületek önmagukban ismert módon izolálhatok és tisztíthatok.

A (IV) általános képletű enamino-észterek újak. Ezeket a vegyületeket önmagukban ismert eljárásokkal előállíthatjuk, például az alábbi eljárások egyikével.

h) eljárás

Egy (IX) általános képletű vegyületet egy (X) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, így (IV) általános képletű vegyületet kapunk.

A reakciót előnyösen lényegileg vízmentes körülmények között végezzük, inért oldó- vagy hígítószerben, kiváltképpen előnyösen savas vagy bázisos katalizátor jelenlétében.

Megfelelő oldószerek vagy hígítók elsősorban a szerves oldószerek, amelyek azeotrop keverednek a vízzel, ilyenek például az aromások, így a benzol, toluol és az ο-, m- vagy p-xilol; halogénezett szénhidrogének, így a metilén-diklorid, kloroform, szén-tetraklorid és klórbenzol; az alifás és ciklusos éterek, így az 1,2-dimetoxietán, tetrahidrofurán és dioxán; vagy a ciklohexán, de az alkoholok is, így a metanol és etanol.

Megfelelő savas katalizátorok előnyösen az erős ásványi savak, így a kénsav és sósav, a foszfortartalmú savak, így az ortofoszforsav és polifoszforsav, szerves savak, így a p-toluol-szulfonsav, és a savas kationcserélők is, így az Amberlyst 15 (Fluka).

Megfelelő bázisos katalizátorok például a fémhidridek, így a nátrium-hidrid, és főképpen előnyösek a fém-alkoxidok, így a nátrium-metoxid és -etoxid.

A (IX) általános képletű vegyületet és a (X) általános képletű β-οχο-észtert megközelítőleg sztöchiometrikus arányban alkalmazzuk, vagy a reakciót egyik vagy másik komponens kis feleslegét használva végezzük, ami legfeljebb körülbelül 10 mól%.

A kiindulási vegyület mennyiségére számítva általában 0,5-2 mól% katalizátormennyiség megfelel.

A reakciót általában 60-120 °C hőmérsékleten végezzük, a képződött víz gyors eltávolítása céljából előnyösen a reakciókeverék forráspontján.

i) eljárás

Egy (XI) általános képletű vegyületet - a képletben L¹ és L³ 1-4 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport - egy (X) általános képletű vegyülettel reagáltatva kapunk egy (IV) általános képletű vegyületet.

Ezt a reakciót végezhetjük például inért, vízzel elegyedő szerves oldószerben, például egy alifás vagy ciklusos éterben, így 1,2-dimetoxi-etánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban; vagy egy kevés szénatomos alkoholban, elsősorban etanolban. A reakció-hőmérséklet általában 50-100 °C, előnyösen a reakciókeverék forráspontja.

A reakciót végezhetjük azonban aromás hígítószerben is, így benzolban, toluolban vagy ο-, m- vagy p-xilolban, ebben az esetben tanácsos egy savas katalizátort, így sósavat vagy p-toluol-szulfonsavat vagy egy bázist, például egy alkálifém-alkoxidot, így nátriummetoxidot vagy nátrium-etoxidot a reakcióelegyhez adni. A hőmérséklet ennél a változatnál is általában 50-100 °C, előnyösen 60-80 °C.

Ami a mennyiségi arányokat illeti, az 1) eljárásnál megadottak alkalmazhatók.

j) eljárás

Egy (XI) általános képletű vegyületet egy (XII) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, így egy (IV) általános képletű vegyületet kapunk.

A reakciót célszerűen lényegileg vízmentes aprotikus oldószer vagy hígítószer jelenlétében végezzük, ami például egy alifás vagy ciklusos éter, így dietil-éter, 1,2dimetoxi-etán, tetrahidrofurán vagy dioxán; vagy egy ali8

HU 217 460 Β fás vagy aromás szénhidrogén, így hexán, benzol, toluol vagy ο-, m- vagy p-xilol; egy halogénezett alifás szénhidrogén, így metilén-diklorid, kloroform, szén-tetraklorid,

1,2-diklór-etán vagy klór-benzol; egy aprotikus, poláris oldószer, így Ν,Ν-dimetil-formamid, hexametil-foszforamid vagy dimetil-szulfoxid vagy ezek keveréke.

Kívánt esetben a reakciót végezhetjük egy fémhidrid bázis, így nátrium- vagy kálium-hidrid vagy egy alkálifém- vagy alkáliföldfém-alkoxid, így nátrium-metoxid vagy etoxid vagy kálium-(terc-butoxid) vagy egy szerves tercier bázis, így trietil-amin vagy piridin jelenlétében, amikor a szerves bázis egyidejűleg oldószerként is szolgálhat.

A kiindulási anyagokat célszerűen sztöchiometrikus arányban alkalmazzuk, vagy a reakciót egyik vagy másik komponens csekély, legfeljebb körülbelül 10 mol% feleslegét használva végezzük. Ha a reakciót oldószer nélkül, egy szerves bázis jelenlétében végezzük, akkor ez utóbbi viszonylag nagy feleslegben van jelen.

A reakció-hőmérséklet előnyösen -80-50 °C, elsősorban -60-30 °C.

Egy kiváltképpen előnyös kivitelezésnél az előállított (IV) általános képletű enamino-észtert közvetlenül (vagyis in situ) átalakítjuk a megfelelő értékes (I) általános képletű termékké az a) eljárás szerint, a bázist feleslegben alkalmazva.

Az esetleges melléktermékek (például C-alkilezett termékek, olyan vegyületek esetében, amelyekben R³hidrogénatom) a szokásos szétválasztási eljárásokkal, így kristályosítással és kromatográfiával eltávolíthatók.

k) eljárás

Egy (XI) általános képletű vegyületet egy (XIII) általános képletű vegyülettel - a képletben L⁴ 1 -4 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport - reagáltatunk.

Ezt a reakciót célszerűen aprotikus, poláris oldószerben vagy hígítószerben végezzük, így N,N-dimetilformamidban, 2-butanonban, dimetil-szulfoxidban vagy acetonitrilben, előnyösen bázis, például alkálifém- vagy alkáliföldfém-alkoxid, elsősorban nátrium-alkoxid, így nátrium-metoxid, alkálifém- vagy alkáliföldfém-karbonát, elsősorban nátrium-karbonát vagy egy alkálifémhidrid, így lítium- vagy nátrium-hidrid jelenlétében.

A bázis egyszeres-kétszeres moláris mennyisége általában megfelel a (XI) vagy (XIII) általános képletű vegyületre számítva.

A reakció-hőmérséklet általában 80-180 °C, előnyösen a reakciókeverék forráspontja.

Ami a kiindulási anyagok mennyiségi arányait illeti, a h) eljárásnál megadottak alkalmazhatók.

Egy kiváltképpen előnyös kivitelezésnél bázisként nátrium-alkoxidot alkalmazunk, és a reakció alatt képződött alkoholt folyamatosan kidesztilláljuk. Az ily módon előállított (IV) általános képletű enamino-észterek a reakciókeverékből való izolálásuk nélkül, az a) eljárás szerint az (I) általános képletű 3-aril-uracilok sóivá ciklizálhatók.

l) eljárás

Egy (XIV) általános képletű vegyületet reagáltatunk egy (XV) általános képletű vegyülettel, így egy (IV) általános képletű vegyületet kapunk.

Ezt a reakciót célszerűen lényegileg vízmentes, aprotikus szerves oldó- vagy hígítószerben végezzük, például egy alifás vagy ciklusos éter, így dietil-éter, 1,2dimetoxi-etán, tetrahidrofurán vagy dioxán, egy alifás vagy aromás szénhidrogén, így hexán, benzol, toluol vagy ο-, m-, vagy p-xilol, egy halogénezett alifás szénhidrogén, így metilén-diklorid, kloroform, szén-tetraklorid, 1,2-diklór-etán vagy klór-benzol, vagy egy aprotikus, poláris oldószer, így Ν,Ν-dimetil-formamid, hexametil-foszforamid vagy dimetil-szulfoxid, vagy ezek keverékei jelenlétében.

Kívánt esetben a reakciót végezhetjük egy fémhidrid bázis, így nátrium- vagy kálium-hidrid, egy alkálifém- vagy alkáliföldfém-alkoxid, így nátrium-metoxid vagy etoxid vagy kálium-(terc-butoxid), vagy egy szerves nitrogénbázis, így trietil-amin vagy piridin jelenlétében, amikor is a szerves bázis egyidejűleg oldószerként is szolgálhat.

A kiindulási anyagokat célszerűen sztöchiometrikus mennyiségekben alkalmazzuk, vagy a komponensek egyikét legfeljebb körülbelül 20 mól% feleslegben használjuk. Ha a reakciót oldószer nélkül, egy szerves bázis jelenlétében végezzük, akkor az utóbbi előnyösen nagyobb feleslegben van jelen.

A reakció-hőmérséklet általában -80-150 °C, előnyösen -30 °C és a reakciókeverék forráspontja között van.

Az (V) általános képletű enamin-karboxilátok szintén újak, ezek ugyancsak előállíthatók önmagukban ismert módon, például a (XV) általános képletű anilinszármazékokból, amelyeket egy (XVI) vagy (XVII) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, így a (XVIII) általános képletű vegyületeket kapjuk, és ezeket egy H₂N-COOL· általános képletű vegyülettel reagáltatva állítjuk elő az (V) általános képletű vegyületeket.

A (XV) és (XVI) általános képletű vegyületek reakcióját előnyösen vízmentes inért aprotikus oldószerben végezzük, például egy halogénezett szénhidrogénben, így metilén-dikloridban, kloroformban, szén-tetrakloridban vagy klór-benzolban; egy aromás szénhidrogénben, így benzolban, toluolban vagy ο-, m- vagy p-xilolban, vagy egy alifás vagy ciklusos éterben, így dietiléterben, dibutil-éterben, 1,2-dimetoxi-etánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban.

Ennél a reakciónál (XV+XVI) a reakció-hőmérséklet általában 70-140 °C, elsősorban 100-120 °C.

A (XV) és (XVII) általános képletű vegyületek reakciója aminolízis, amit általában oldószer nélkül végzünk [vö. például: J. Soc. Dyes. Col. 42, 81 (1926); Bér. 64, 970 (1931); Org. Synth. Coll. Vol. IV. 80 (1963); és J. A. C. S. 70, 2402 (1948)], vagy egy inért, vízmentes oldó- vagy hígítószerben, elsősorban aprotikus oldószerben, például egy aromás oldószerben, így toluolban vagy ο-, m- vagy p-xilolban vagy egy halogénezett aromásban, például klór-benzolban.

Ebben az összefüggésben, ha egy bázikus katalizátor jelenlétében végezzük a reakciót, akkor ajánlott például egy viszonylag magas forráspontú amin (vö. például: Helv. Chim. Acta 11; és a 2416738 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) vagy piridin.

HU 217 460 Β

A reakció-hőmérséklet előnyösen körülbelül 20-160°C.

A kiindulási anyagokat minden esetben célszerűen megközelítőleg sztöchiometrikus mennyiségekben alkalmazzuk, vagy a reakciót egyik vagy másik komponens kis feleslegével végezzük, ami legfeljebb körülbelül 10 mol%. Ha a reakciót bázikus katalizátor jelenlétében végezzük, akkor a katalizátor mennyisége a kiindulási anyagok egyikének mennyiségére számítva általában 0,5-200 mol%.

Az ily módon előállított (XVIII) általános képletű vegyületek ezt követő reakcióját a H₂N-COOL· általános képletű aminnal előnyösen nagymértékben vízmentes oldó- vagy hígítószerben végezzük normál nyomáson, kiváltképpen előnyösen egy savas katalizátor jelenlétében.

Megfelelő oldó- vagy hígítószerek elsősorban azok a szerves folyadékok, amelyek vízzel azeotrop módon elegyednek, például az aromások, így a benzol, toluol és az ο-, m- vagy p-xilol; vagy a halogénezett szénhidrogének, így a szén-tetraklorid és a klór-benzol.

Megfelelő katalizátorok elsősorban az erős ásványi savak, így a kénsav; a szerves savak, így a p-toluolszulfonsav, foszfortartalmú savak, így az ortofoszforsav és polifoszforsav, vagy a savas kationé serélők, így az Amberlyst 15 (Fluka).

A reakció-hőmérséklet általában körülbelül 70-150 °C, a képződött reakcióvíz gyors eltávolítása céljából azonban a reakciót célszerűen a szóban forgó reakciókeverék forráspontján végezzük.

A (X), (XII) és (XIII) általános képletű vegyületek szintén újak. Ezek is előállíthatok önmagukban ismert módon, kiváltképpen előnyösen a (XV) általános képletű vegyületekből a következő eljárásokkal.

m) eljárás

Egy (XV) általános képletű vegyületet foszgénes kezelésnek vetünk alá (COC1₂ vagy C1COOCC1₃ reagenssel), és az így kapott (XII) általános képletű vegyületet ammóniával (származékaival) hidrolizáljuk, így egy (X) általános képletű vegyületet kapunk.

Az eljárást végezhetjük inért, lényegileg vízmentes oldó- vagy hígítószerben vagy oldószer nélkül. Ebben az esetben a (XV) általános képletű vegyületeket előnyösen foszgénnel vagy triklór-metil-klórformiáttal reagáltatjuk.

Megfelelő oldó- vagy hígítószerek elsősorban az aprotikus, szerves oldószerek, például az aromások, így a toluol és az ο-, m- vagy p-xilol; a halogénezett szénhidrogének, így a metilén-diklorid, kloroform, 1,2-diklóretán és klór-benzol; az alifás és ciklusos éterek, így az

1,2-dimetoxi-etán, tetrahidrofurán és dioxán; vagy észterek, így az etil-acetát, valamint ezeknek az oldószereknek a keverékei.

Az alkalmazott (XV) általános képletű anilinszármazéktól függően előnyös lehet egy bázis, így trietilamin hozzáadása, a (XV) általános képletű vegyület mennyiségére 0,5-2-szeres moláris mennyiségben.

A (XII) általános képletű fenil-izocianátokat általában 50 °C és a reakciókeverék forráspontja közötti hőmérsékleten képezzük; ezután a kapott vegyületeket ammóniával vagy az ammónia egy reaktív származékával reagáltatjuk, így kapjuk a (X) általános képletű fenil-karbamid-származékokat.

n) eljárás

Egy (XV) általános képletű vegyületet egy M®OCN® általános képletű alkálifém-cianáttal reagáltatunk, amelyben M® egy fémion, elsősorban alkálifémion, így nátrium- vagy káliumion.

A reakciót általában inért oldó- vagy hígítószerben végezzük, például egy aromás szénhidrogénben, így toluolban vagy xilolokban; egy alifás vagy ciklusos éterben, így tetrahidrofuránban vagy dioxánban; egy kevés szénatomos alkoholban, így metanolban vagy etanolban; vízben vagy ezek keverékeiben.

A cianát mennyisége nem kritikus. Tökéletes reakcióhoz a (XV) általános képletű anilinszármazék és a cianát legalább ekvimoláris mennyiségei szükségesek, de előnyös lehet a cianát feleslege is, körülbelül 100 mol%-ig.

A reakció-hőmérséklet általában 0 °C és a reakciókeverék forráspontja között van.

o) eljárás

Egy (XV) általános képletű vegyületet egy L⁴-C(O)-L⁵ általános képletű észterrel reagáltatunk, amelyben R⁵ halogénatom, előnyösen klór- vagy brómatom, 1 -4 szénatomos alkoxi- vagy fenoxicsoport. így egy (XIII) általános képletű vegyületet kapunk.

Megfelelő oldó- és hígítószerek például az aromás szénhidrogének, így a toluol és a xilolok; a halogénezett szénhidrogének, így a metilén-diklorid, kloroform,

1,2-diklór-etán és a klór-benzol; alifás vagy ciklusos éterek, így az 1,2-dimetoxi-etán, tetrahidrofurán és dioxán; észterek, így az etil-acetát; alkoholok, így metanol és etanol; vagy a víz; vagy egy szerves oldószer és víz keverékei.

A reakciót előnyösen egy bázis, például egy alkálifém-hidroxid, -karbonát vagy -alkoxid, így nátriumhidroxid, -karbonát, -metoxid vagy etoxid, vagy egy tercier amin, így piridin vagy trietil-amin jelenlétében végezzük.

Kívánt esetben alkalmazhatunk egy katalizátort is, például egy Lewis-savat, így antimon-trikloridot.

A kiindulási anyagokat és a bázist célszerűen megközelítőleg sztöchiometrikus mennyiségben alkalmazzuk, de egyik vagy másik komponens legfeljebb körülbelül 100 mol% feleslegben is jelen lehet.

A katalizátor mennyisége általában 1-50 mol%, előnyösen 2-30 mol% az alkalmazott (XV) általános képletű anilinszármazékra számítva.

A reakciót általában -40 °C és a reakciókeverék forráspontja közötti reakció-hőmérsékleten végezzük.

A (VI) és (VII) általános képletű kiindulási anyagok ismertek vagy önmagában ismert módon előállíthatok (vö. például: EP-A 420194 és EP-A 408 382 számú európai és az 5 310723 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, és a WO 90/15 057 számú nemzetközi közzététel).

A (XV) általános képletű anilinszármazékok szintén ismertek vagy ismert eljárásokkal előállíthatok (lásd elsősorban: EP-A 477 677 számú európai szabadalmi leírás).

HU 217 460 Β

Ha másképpen nem újuk elő, akkor valamennyi fent ismertetett eljárást célszerűen atmoszferikus nyomáson vagy a szóban forgó reakciókeverék saját nyomásán végezzük.

A cél szerinti vegyületek szubsztitúciós mintájától fiiggően tanácsos lehet az egyes műveletek sorrendjét felcserélni abból a célból, hogy bizonyos melléktermékek ne képződjenek, vagy csak kis mennyiségben.

A reakciókeverék feldolgozását általában önmagukban ismert eljárásokkal végezzük, például az oldószert eltávolítjuk, a maradékot megosztjuk víz és egy megfelelő szerves oldószer között, és a szerves fázist feldolgozva állítjuk elő a terméket.

Az (I) általános képletű 3-aril-uracilok egy vagy több királis centrumot tartalmazhatnak, és a vegyületeket általában mint enantiomer vagy diasztereomer keverékeket kapjuk, ha nem végeztük el az egyik izomer specifikus szintézisét. A keverékeket kívánt esetben szétválaszthatjuk a nagy tisztaságú izomerekre az erre a célra szokásos eljárásokkal, például kristályosítással vagy egy optikailag aktív adszorbátumon végzett kromatografálással. Előállíthatunk tiszta, optikailag aktív izomereket is, például a megfelelő, optikailag aktív kiindulási anyagokból.

Azok az (I) általános képletű 3-aril-uracilok, amelyekben A hidrogénatom önmagában ismert módon átalakíthatok sóikká, előnyösen alkálifém-sóikká.

Az (I) általános képletű vegyületek azon sóit, amelyek fémionja nem alkálifémion, a megfelelő alkálifémsó szokásos módon végzett kettős bontásával állíthatjuk elő, így ammónium-, foszfónium-, szulfónium- és szulfoxóniumsókat állíthatunk elő, ammónium-, foszfónium-, szulfónium- vagy szulfoxónium-hidroxidokkal.

Az (I) általános képletű vegyületek és mezőgazdaságilag használható sóik alkalmazhatók mint gyomirtók, akár izomerkeverékek, akár tiszta izomerek formájában. Az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyomirtó szerek hatásosak a nemkívánatos növényi növekedés leküzdésében nem művelt területeken, elsősorban nagy felhasználási arányokban. A szerek hatásosak széles levelű és fügyomok ellen terményben, így búzában, rizsben, kukoricában, szójában és gyapotban, anélkül, hogy a terménynövényeket észrevehetőn károsítanák. Ez a hatás elsősorban kis felhasználási arányoknál lép fel.

A speciális alkalmazási módszertől függően az (I)

általános képletű vegyületek vagy	az ezeket tartalmazó
gyomirtó készítmények használhatók még számos ter-
ményben a nemkívánatos növények irtására. A megfe-
lelő termények például a következők:
Allium cepa	vöröshagyma
Ananas comosus	ananász
Arachis hypogaea	földimogyoró
Asparagus officinalis	spárga
Béta vulgáris spp. altissima	cukorrépa
Béta vulgáris spp. rapa	takarmányrépa
Brassica napus var. napus	repce
Brassica napus var. napobrassica	karórépa
Brassica rapa var. silvestris	réparepce
Camellia sinensis	teacserje

Carthamus tinctorius Carya illinoinensis	kerti pórsáfrány hikoridió
5	Citrus limon Citrus sinensis Coffea arabica (C. canephora, C. liberica) Cucumis sativus Cynodon dactylon Daucus carota	citrom narancs kávéé seije uborka csillagpázsit sárgarépa
10	Elaeis guineensis Fragaria vesca Glycine max. Gossypium hirsutum (G. arboreum, G. herbaceum,	olajpálma szamóca szójabab
15	G. vitifolium) Helianthus annuus Hevea brasiliensis Hordeum vulgare Humulus lupulus	gyapotcserje napraforgó kaucsukfa árpa komló
20	Ipomoea batatas Juglans regia Lens culinaris Linum usitatissimum Lycopersicon lycopersicum	édesburgonya diófa lencse rostlen paradicsom
25	Malus spp. Manihot esculenta Medicago sativa Musa spp. Nicotiana tabacum (N. rustica)	alma manióka lucerna banán dohány
30	Olea europaea Oryza sativa Phaseolus lunatus Phaseolus vulgáris Picea abies	olajfa rizs holdbab bokorbab vörös lucfenyő
35	Pinus spp. Pisum sativum Prunus avium Prunus persica Pyrus communis	erdei fenyő vetőborsó cseresznye őszibarack körte
40	Ribes sylvestre Ricinus communis Saccharum officinarum Secale cereale Solanum tuberosum	piros ribiszke ricinus cukornád rozs burgonya
45	Sorghum bicolor (S. vulgare) Theobroma cacao Trifolium pratense Triticum aestivum Triticum durum	seprőcirok kakaócserje vöröshere búza durumbúza
50	Vicia faba Vitis vinifera Zea mays	lóbab szőlő kukorica

Ezenkívül az (I) általános képletű vegyületek használhatók olyan terményekben is, amelyek toleránsak a gyomirtók hatására, nemesítés vagy géntechnikai eljárások következtében. Az (I) általános képletű 3-ariluracilok alkalmasak továbbá növények kiszárítására és/vagy lombtalanítására.

A vegyületek mint deszikkánsok kiváltképpen al60 kalmasak kultúrnövények, így burgonya, repce, napra11

HU 217 460 Β forgó és szójabab talaj feletti részeinek a kiszárítására. Ez lehetővé teszi ezeknek a fontos kultúrnövényeknek a tökéletes gépi betakarítását.

Gazdasági szempontból érdekes továbbá a termés betakarításának a megkönnyítése, amit lehetővé tehetünk a termés időben koncentrált lehullásával vagy a fához való tapadás erősségének a csökkentésével, citrusféléknél, olívánál vagy almafélék, csonthéjas és kemény héjú gyümölcsök más fajtáinál. Ugyanez a mechanizmus, vagyis elválasztószövetek képződésének elősegítése a növények gyümölcs- vagy levél- és hajtásrészei között lényeges a haszonnövények, elsősorban a gyapot jól kontrollálható levéltelenítéséhez.

Ezenkívül annak az időnek a megrövidítése, amely alatt az egyes gyapotnövények megérnek, a betakarítás után jobb rostminőséget eredményez.

Az (I) általános képletű vegyületek vagy az ezeket tartalmazó készítmények alkalmazhatók permetezéssel, porlasztással, porozással, kiszórással vagy öntözéssel, például közvetlenül permetezhető vizes oldatok, porok, szuszpenziók, magas %-tartalmú vizes, olajos vagy más szuszpenziók vagy diszperziók, emulziók, olajdiszperziók, paszták, porozó- és szórókészítmények vagy granulátumok alakjában. Az alkalmazási formák a felhasználási célokhoz igazodnak, ezeknek - ha lehetséges minden esetben a találmány szerinti hatóanyagok legfinomabb eloszlását kell biztosítani.

Megfelelő inért segédanyagok közvetlenül permetezhető oldatok, emulziók, paszták vagy olajdiszperziók készítéséhez lényegileg a következők: a közepesmagas forráspontú ásványolaj-frakciók, így a kerozin vagy dízelolaj, továbbá a szénkátrányolajok, valamint növényi vagy állati eredetű olajok, alifás, ciklusos és aromás szénhidrogének, például paraffinok, tetra-hidronaftalin, alkilezett naftalinok és ezek származékai, alkilezett benzolok és ezek származékai, alkoholok, így metanol, etanol, propanol, butanol és ciklohexanol, ketonok, így ciklohexanon vagy erősen poláris oldószerek, például aminok, így N-metil-pirrolidon vagy a víz.

Vizes felhasználási formák készíthetők emulziókoncentrátumokból, szuszpenziókból, pasztákból, nedvesíthető porokból vagy vízzel diszpergálható granulátumokból víz hozzáadásával. Emulziók, paszták vagy olaj diszperziók előállításához az anyagok magukban vagy olajban, vagy oldószerben oldva nedvesítő-, tapadást elősegítő, diszpergáló- vagy emulgeálószerekkel vízben homogenizálhatok. Előállíthatok azonban a hatóanyagokból, nedvesítő-, tapadást elősegítő, diszpergáló- vagy emulgeálószerekből, és adott esetben oldószerből vagy olajból álló koncentrátumok, amelyek vízzel való hígításra alkalmasak.

Felületaktív anyagokként számításba vehetők az aromás szulfonsavak, például lignin-, fenol-, naftalin- és dibutil-naftalinszulfonsavak, valamint a zsírsavak, alkilés alkil-aril-szulfonátok, alkil-, lauril-éter- és zsíralkoholszulfátok alkálifém-, alkáliföldfém- és ammóniumsói; valamint a szulfatált hexa-, hepta- és oktadekanolok, valamint zsíralkohol-glikol-éterek sói; szulfonált naftáimnak és származékainak kondenzációs termékei formaldehiddel; naftalin, illetve naftalinszulfonsavak kondenzációs termékei fenollal és formaldehiddel; poli(oxi-etilén)oktil-fenoléter, etoxilezett izooktil-, oktil- vagy nonil-fenol; alkil-fenil- és tributil-fenil-poliglikol-éterek; alkilaril-poliéter-alkoholok, izotridecil-alkohol, zsíralkoholetilén-oxid-kondenzátumok, etoxilezett ricinusolaj, poli(oxi-etilén)-alkil-éter vagy poli(oxi-propilén)-alkil-éter, lauril-alkohol-poliglikol-éter-acetát, szorbit-észter, lignin-szulfit-szennylúgok vagy metil-cellulózok.

Porokat, szóró- és porozószereket előállíthatunk úgy, hogy a hatóanyagokat a szilárd hordozóval összekeverjük vagy azzal együtt megőröljük.

Granulátumokat, például bevonattal ellátott, impregnált és homogén granulátumokat úgy állíthatunk elő, hogy a hatóanyagokat a szilárd hordozón megkötjük. Szilárd hordozóanyagok az ásványi földek, így a kovasavak, kovasavgélek, szilikátok, talkum, kaolin, mészkő, mész, kréta, bólusz, lösz, agyag, dolomit, diatómaföld, kalcium- és magnézium-szulfát, magnézium-oxid, őrölt műanyagok, műtrágyák, így ammónium-szulfát, ammónium-foszfát, ammónium-nitrát, karbamidok és növényi termékek, így gabonaliszt, fakéreg-, fa- és dióhéjliszt, cellulózpor vagy más szilárd hordozóanyagok.

Az (I) általános képletű hatóanyagok koncentrációi a használatra kész készítményekben tág határok között változhatunk. A készítmények általában 0,001-98 tömeg%, előnyösen 0,01-95 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat ebben az esetben 90-100%, előnyösen 95-100% tisztaságban alkalmazzuk (az MMR-spektrum szerint).

Az ilyen készítmények előállítását az alábbi készítménypéldákkal szemléltetjük.

I. 20 tömegrész 1.03 számú vegyületet feloldunk egy olyan keverékben, amely 80 tömegrész alkilezett benzolból, 10 tömegrész 8-10 mól etilén-oxid és 1 mól olajsavN-monoetanol-amid addíciós termékből, 5 tömegrész dodecil-benzolszulfonsav-kalciumsóból és 5 tömegrész 40 mól etilén-oxid és 1 mól ricinusolaj addíciós termékből áll. Az oldatot 100000 tömegrész vízbe öntjük és abban finoman eloszlatjuk, így vizes diszperziót kapunk, amely 0,02 tömeg% hatóanyagot tartalmaz.

II. 20 tömegrész 1.04 számú vegyületet feloldunk egy olyan keverékben, amely 40 tömegrész ciklohexanonból, 30 tömegrész izobutanolból, 20 tömegrész 7 mól etilén-oxid és 1 mól izooktil-fenol addíciós termékből és 10 tömegrész 40 mól etilén-oxid és 1 mól ricinusolaj addíciós termékből áll. Az oldatot 100000 tömegrész vízbe öntjük és abban finoman eloszlatjuk, így vizes diszperziót kapunk, amely 0,02 tömeg% hatóanyagot tartalmaz.

III. 20 tömegrész 1.06 számú hatóanyagot feloldunk egy olyan keverékben, amely 25 tömegrész ciklohexanonból, 65 tömegrész 210-280 °C forráspontú ásványolaj-frakcióból és 10 tömegrész 40 mól etilén-oxid és 1 mól ricinusolaj addíciós termékből áll. Az oldatot 100000 tömegrész vízbe öntjük és abban finoman eloszlatjuk, így vizes diszperziót kapunk, amely 0,02 tömeg% hatóanyagot tartalmaz.

IV. 20 tömegrész 1.07 számú hatóanyagot, 3 tömegrész diizobutil-naftalin-a-szulfonsav-nátriumsót, szulfitszennylúgból származó 17 tömegrész lignoszulfonsav12

HU 217 460 Β nátriumsót és 60 tömegrész porított szilikagélt jól összekeverünk, és a keveréket kalapácsmalomban megőröljük. A keveréket 20000 tömegrész vízben finoman eloszlatjuk, így permetezőfolyadékot kapunk, amely 0,1 tömeg% hatóanyagot tartalmaz.

V. 3 tömegrész 1.08 számú hatóanyagot összekeverünk 97 tömegrész finom szemcsés kaolinnal. így porozószert kapunk, amely 3 tömeg% hatóanyagot tartalmaz.

VI. 20 tömegrész 1.09 számú hatóanyagot alaposan elkeverünk 2 tömegrész dodecil-benzolszulfonsav-kalciumsóval, 8 tömegrész zsíralkohol-poliglikol-éterrel, 2 tömegrész fenol-karbamid-formaldehid-kondenzátum-nátriumsóval és 68 tömegrész paraffinos ásványolajjal. Ilyen módon stabil, olajos diszperziót kapunk.

VII. 1 tömegrész 1.10 számú vegyületet feloldunk egy olyan keverékben, amely 70 tömegrész ciklohexanonból, 20 tömegrész etoxilezett izooktil-fenolból és 10 tömegrész etoxilezett ricinusolajból áll. így stabil emulziókoncentrátumot kapunk.

VIII. 1 tömegrész 1.11 számú vegyületet feloldunk egy olyan keverékben, amely 80 tömegrész ciklohexanonból és 20 tömegrész „Emulphor EL”, etoxilezett ricinusolajból, amely a kereskedelemben beszerezhető, áll. így stabil emulziókoncentrátumot kapunk.

Az (I) általános képletű hatóanyagok vagy a gyomirtó készítmények kikelés előtt vagy kikelés után kihordhatok. Ha a hatóanyagok bizonyos kultúrnövényekre kevésbé elviselhetők, akkor olyan alkalmazási eljárásokat használunk, amelyeknél a gyomirtó készítményeket permetezőkészülék segítségével úgy permetezzük ki, hogy ha lehetséges, a permedé ne érje az érzékeny terménynövény leveleit, hanem a hatóanyagok az alattuk növő nemkívánatos növények leveleire vagy a takaratlan talaj felületére jussanak (post-directed, lay-by).

Az (I) általános képletű hatóanyagok felhasználási mennyisége az elérni kívánt céltól, az évszaktól, a célnövényektől és a növekedési stádiumtól függően 0,001 -3,0, előnyösen 0,01-1 kg hatóanyag/hektár.

A hatásspektrum kiszélesítése és fokozott hatások elérése céljából az (I) általános képletű 3-aril-uracilok más gyomirtó vagy növekedésszabályozó hatóanyagcsoportok számos képviselőjével keverhetők és együtt kihordhatok. A keveréshez megfelelő komponensek például az 1,2,4-tiadiazolok, 1,3,4-tiadiazolok, amidok, amino-foszforsav és származékai, amino-triazolok, anilidek, aril-oxi- és heteroaril-oxi-alkánsavak és származékaik, benzoesav és származékai, benzotiadiazinonok, 2-(hetero-aroil/aroil)-l ,3-ciklohexán-dionok, heteroaril/aril-ketonok, benzil-izoxazolidinonok, meta-(trifluor-metilj-fenil-származékok, karbamátok, kinolinkarbonsav és származékai, klór-acetanilidok, 1,3-ciklohexándion-származékok, diazinok, diklór-propionsav és származékai, dihidrobenzofuránok, dihidro-3-furanonok, dinitro-anilinek, dinitro-fenolok, difenil-éterek, dipiridilek, halogénezett karbonsavak és származékaik, karbamidok, 3-fenil-uracilok, imidazolok, imidazolinok, N-fenil-3,4,5,6-tetrahidroftálimidek, oxadiazolok, oxiránok, fenolok, aril-oxi- és heteroaril-oxi-fenoxipropionsav-észterek, fenil-ecetsav és származékai, 2fenil-propionsav és származékai, pirazolok, fenil-pirazolok, piridazinok, piridin-karbonsav és származékai, pirimidinil-éterek, szulfonamidok, szulfonil-karbamidok, triazinok, triazinonok, triazolinonok, triazol-karboxamidok és uracilok.

Ezenkívül hasznos lehet az (I) általános képletű vegyületek keverése magukban vagy más gyomirtókkal kombinálva még más növényvédő készítményekkel, és ezekkel együtt alkalmazni, például kártevőirtó szerekkel vagy a növényekre kórokozó gombák és baktériumok elleni szerekkel. Érdekes lehet továbbá a keverhetőség ásványi sók oldataival, amelyeket a táp- és nyomelemhiányok megszüntetésére alkalmazunk. A növényekre nem toxikus olajok és olajkoncentrátumok szintén adhatók a készítményekhez.

A találmány szerinti vegyületek előállítását az alábbi példákkal szemléltetjük.

1. példa:

3-(7-Fluor-4-hidroxi-4H-2,3-dihidro-benzoxazin3-on-6-il)-l -metil-6-(trifluor-metil)-l, 2,3,4tetrahidro-pirimidin-2,4-dion (1.01 vegyület) g 3-[4-(butoxi-karbonil-metoxi)-2-fluor-5-nitrofenil]-1 -metil-6-(trifluor-metil)-1,2,3,4-tetrahidro-pirimidin-2,4-dion és 1 g 5 tömeg%-os palládium/szén 200 ml N-metil-morfolinnal készített szuszpenzióját 20-25 °C-on hidrogénezzük, 10⁴ Pa hidrogéntúlnyomást alkalmazva. 2,14 liter hidrogén felvétele után az oldószert olaj szivattyúval létesített vákuumban 50-55 °C-on eltávolítjuk. A maradékot 200 ml metilén-dikloriddal felvesszük, majd az oldatot vízzel háromszor mossuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. A kitermelés 20 g.

2. példa:

3-[7-Fluor-4-(2-propinil-oxi)-4H-2,3-dihidrobenzoxazin-3-on-6-il]-l -metil-6-(trifluor-metil)1,2,3,4-tetrahidro-pirimidin-2,4-dion (1.05 vegyület)

1,9 g 3-(7-fluor-4-hidroxi-4H-2,3-dihidro-benzoxazin-3-on-6-il)-1 -metil-6-(trifluor-metil)-1,2,3,4-tetrahidro-pirimidin-2,4-dion 100 ml N,N-dimetil-formamiddal készített oldatához 0,76 g kálium-karbonátot és 0,41 ml 3-bróm-propint adunk.

A reakcióelegyet körülbelül 20 °C-on 5 órán át keverjük, majd az oldószert eltávolítjuk, a maradékot 150 ml metilén-dikloriddal felvesszük és 3 χ 30 ml vízzel mossuk. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd az oldószertől mentesítjük. A maradékot szilikagélen, metilén-diklorid/etil-acetát (9:1) eluenssel kromatografáljuk, így 0,5 g értékes terméket kapunk.

3. példa:

3-(4-Amino-7-fluor-4H-2,3-dihidro-benzoxazin-3on-6-il)-l-metil-6-(trifluor-metil)-l,2,3,4tetrahidro-pirimidin-2,4-dion (1.03 vegyület)

3,6 g 3-(7-fluor-4H-2,3-dihidro-benzoxazin-3-on-6í 1)-1 -metil-6-(trifluor-metil)-1,2,3,4-tetrahidro-pirimidin2,4-dion 50 ml etil-acetáttal készített oldatához 2,8 g kálium-karbonátot és 2,2 g 2,4-dinitro-fenoxi-amint adunk. Ezután a reakcióelegyet 10 órán át 45-50 °C-on kever13

HU 217 460 Β jük, majd lehűtjük, a kapott szilárd frakciót kiszűijük, és a benne lévő értékes terméket diizopropil-éterrel kimossuk. A diizopropil-éteres fázist kombináljuk a szilárd anyagtól mentes reakcióoldattal. Az így kapott szerves fázist 2 χ 25 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk.

Az Ή-MMR-spektrum szerint nem reagált a kiindulási anyag teljes mennyisége, a keveréket ezért újra amináljuk, 1,1 g kálium-karbonátot és 0,8 g 2,4-dinitrofenoxi-amint használva. A reakciókeverék feldolgozását a fentiek szerint végezzük. A kitermelés 1,2 g.

4. példa:

3- (4-A cetoxi- 7-fluor-4H-2,3-dihidro-benzoxazin-3on-6-il)-l-metil-6-(trifluor-metil)-l,2,3,4tetrahidro-pirimidin-2,4-dion (1.07 vegyület)

1,9 g 3-(7-fluor-4-hidroxi-4H-2,3-dihidro-benzoxazin-3-on-6-il)-l-metil-6-(trifluor-metil)-1,2,3,4-tetrahidro-pirimidin-2,4-dion 100 ml N,N-dimetil-formamiddal készített oldatához 0,76 g kálium-karbonátot és 0,39 ml acetil-kloridot adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 5 órán át keverjük, majd az oldószert eltávolítjuk. A maradékot 150 ml metilén-dikloriddal felvesszük, a szerves fázist 3x30 ml vízzel mossuk, majd vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és koncent10 ráljuk. A terméket szilikagélen kromatografáljuk, az eluens metilén-diklorid/etil-acetát 9:1 térfogatarányú keveréke. így 0,5 g értékes terméket kapunk.

A fentiekben leírt vegyületeken kívül még további (I) általános képletű 3-aril-uracilokat állítottunk elő ha15 sonló módon. A vegyületeket az alábbi 2. táblázat szemlélteti.

2. táblázat (I) általános képletű vegyületek (Y> és Y²=O; R⁵ és R6=H)

Szám	A	R¹	R²	R³	Z	X	R⁴	Olvadáspont (°C)
1.01	CH₃	F	cf₃	H	-O-	-0-	H	118-120
1.02	ch₃	F	cf₃	H	-o-	-0-	-ch₃	154-156
1.03	ch₃	F	cf₃	H	-o-	-NH-	H	220-222
1.04	ch₃	F	cf₃	H	-o-	-O-	-CH₂CH=CH₂	132-134
1.05	ch₃	F	cf₃	H	-0-	-0-	-CH,OCH	125-127
1.06	ch₃	F	cf₃	H	-0-	-0-	-CH₂COOCH₃	139-140
1.07	ch₃	F	cf₃	H	-0-	-O-	-COCHj	157-159
1.08	ch₃	F	cf₃	H	-0-	-0-	-CH₂CH₃	110-112
1.09	ch₃	F	cf₃	H	-NH-	-NH-	H	208 (bomlás)
1.10	ch₃	F	cf₃	H	-0-	-N(C0CH₃)-	-C0CH₃	220-222
1.11	nh₂	F	cf₃	H	-0-	-0-	-CH₂CHj	181-183
1.12	nh₂	F	cf₃	H	-o-	-o-	-ch₃	194-195
1.13	nh₂	F	cf₃	H	-o-	-o-	-ch,ch=ch₂	128-130
1.14	nh₂	F	cf₃	H	-0-	-0-	H	120-135
1.15	nh₂	F	cf₃	H	-0-	-0-	(CH₂)₂CH₂F	115-117
1.16	nh₂	F	cf₃	H	-0-	-0-	-(CH₂)₂OCH₃	99-103
1.17	nh₂	F	cf₃	H	-0-	-0-	n-C₄H₉	130-138
1.18	nh₂	F	cf₃	H	-0-	-0-	-CH₂CN	208-210
1.19	nh₂	F	cf₃	H	-o-	-o-	-CH₂-fenil	180-182
1.20	nh₂	F	cf₃	H	-0-	-0-	-co-ch₃	139-140
1.21	NH,	F	cf₃	H	-0-	-0-	-CH(CH₃)₂	155-157
1.22	NH,	F	cf₃	H	-0-	-0-	2-ciklohexenil	125-128
1.23	nh₂	F	cf₃	H	-0-	-0-	-CH(CH₃)-CO 1 ch₃	128-130

Felhasználási példák Gyomirtó hatás

Az (I) általános képletű 3-aril-uracilok gyomirtó hatását az alábbi üvegházi kísérletekkel igazoltuk. 60

A használt tenyésztőedények műanyag virágcserepek voltak, szubsztrátumként körülbelül 3,0 tömeg% humuszt tartalmazó agyagos homokkal. A kísérleti növények magjait fajták szerint külön vetettük el.

HU 217 460 Β

Kikelés előtti kezelésnél a vízben szuszpendált vagy emulgeált hatóanyagokat közvetlenül a magok elvetése után alkalmaztuk finoman elosztó füvókákból. A cserepeket a csírázás és a növekedés elősegítésére kissé megöntöztük, és átlátszó műanyag sapkákkal letakartuk, amíg a növények gyökeret eresztettek. Ez a letakarás a kísérleti növények egyenletes csírázását segíti elő, ha ezt a hatóanyag nem befolyásolja hátrányosan.

Kikelés utáni kezeléshez a kísérleti növényeket növekedési formájuktól függően először 3-15 cm nagyságúra neveltük, és csak ezután kezeltük ezeket a vízben szuszpendált vagy emulgeált hatóanyagokkal. Erre a célra a kísérleti növényeket közvetlenül elvetettük, és ugyanabban az edényben neveltük fel, vagy ezeket először mint csíranövényeket neveltük, és néhány nappal a kezelés előtt ültettük át a kísérleti cserepekbe. Az alkalmazott mennyiség a kikelés utáni kezelésnél 0,0078 vagy 0,0039 kg hatóanyag/hektár volt.

A növényeket fajtaspecifikus módon 10-25 °C vagy 20-35 °C hőmérsékleten tartottuk. A kísérleti periódus 2-4 hét volt. Ez alatt az idő alatt a növényeket gondoztuk, és reakcióikat az egyes kezelésekre kiértékeltük.

A kiértékelést 0-100 skála alapján végeztük. Ebben az esetben a 100% azt jelenti, hogy a növény nem kelt ki vagy legalább a talaj feletti részei teljesen tönkrementek, és a 0% azt jelenti, hogy a növény nem károsodott vagy a növekedés normális volt.

Üvegházban az alábbi növényeken végeztünk kísérletet az 1.08 számú vegyülettel két különböző mennyiségben :

Vizsgált növény	Károsodás (%)
7,8 g/ha	3,9 g/ha
Abutilon theophrasti (selyemmályva)	100	100
Ipomoea subspecies (hajnalkafélék)	100	100
Solanum nigrum (fekete csucsor)	100	100
Veronica subspecies (veronika)	100	100

Az 1.08 számú vegyület 0,0078 vagy 0,0039 kg hatóanyag/hektár felhasznált mennyiségben igen jó herbicid hatást mutatott a fent említett növényekre kikelés után, amennyiben 100%-ban károsította azokat.

Deszikkáns/lombtalanító hatás

A használt kísérleti növények fiatal, négylevelű (a csíralevelek nélkül) gyapotnövények voltak, amelyeket üvegházi körülmények között neveltünk (a relatív légköri nedvesség 50-70%; a nappali/éjszakai hőmérséklet 27/20 °C).

A fiatal gyapotnövények leveleit lecsepegésig kezeltük a hatóanyagok vizes készítményeivel (amelyekhez a kereskedelemben beszerezhető 0,15 tömeg% „Plurafac LF 700” zsíralkohol-alkoxilátot adtunk, a permetlére számítva). A felhasznált víz mennyisége 1000 liter/hektár volt. 13 nap után megállapítottuk a lehullott levelek számát, és a lombtalanítás mértékét tömeg%-ban meghatároztuk.

A nem kezelt kontrollnövényeknél levélhullás nem fordult elő.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. (I) általános képletű 3-aril-uracilok, mely képletben

A jelentése hidrogénatom, metil- vagy aminocsoport, R¹ jelentése hidrogénatom vagy halogénatom,

R² jelentése hidrogénatom vagy halogénezett 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R³ jelentése hidrogénatom,

R⁴ jelentése hidrogénatom, 1 -6 szénatomos alkil-, halogénezett 1 -6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, 3-8 szénatomos cikloalkenil-, 3-6 szénatomos alkenil-, 3-6 szénatomos alkinil-, (1-6 szénatomos alkil)-karbonil-csoport, vagy egy ciano-, 1 -6 szénatomos alkoxi-, (1-6 szénatomos alkil)-karbonil-, (1-6 szénatomos alkoxij-karbonil- vagy fenilcsoporttal szubsztituált 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R⁵ és R⁶ jelentése hidrogénatom,

X jelentése oxigénatom vagy -N(R⁷)- általános képletű csoport, amelyben

R⁷ hidrogénatomot vagy (1-6 szénatomos alkil)karbonil-csoportot jelent,

Y¹ és Y² jelentése oxigénatom, és

Z jelentése oxigénatom vagy -NH- csoport, és azoknak az (I) általános képletű vegyületeknek a mezőgazdaságilag felhasználható sói, amelyekben A hidrogénatom.
2. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3aril-uracilok, ahol a képletben

A jelentése metil- vagy aminocsoport,

R¹ jelentése fluor- vagy klóratom.
3. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3aril-uracilok, amelyekben X jelentése oxigénatom.
4. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3aril-uracilok, amelyekben X egy -N(R⁷)- általános képletű csoport, ahol R⁷ jelentése az 1. igénypontban megadott.
5. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3aril-uracilok, amelyekben Z jelentése oxigénatom.
6. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3aril-uracilok, amelyekben Z jelentése -NH- csoport.
7. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3aril-uracilok, amelyekben Y¹ jelentése oxigénatom.
8. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3aril-uracilok, amelyekben R² trifluor-metil-, klórdifluor-metil- vagy pentafluor-etil-csoportot jelent.
9. Egy 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3-aril-uracil vagy mezőgazdaságilag felhasználható sóinak gyomirtóként történő alkalmazása.
10. Gyomirtó készítmény, amely legalább egy 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3-aril-uracilnak vagy mezőgazdaságilag felhasználható sójának gyomirtáshoz hatásos mennyiségét tartalmazza legalább egy inért folyékony és/vagy szilárd hordozóval és kívánt esetben legalább egy felületaktív anyaggal együtt.

HU 217 460 Β
11. Eljárás gyomirtó készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3-aril-uracilt vagy mezőgazdaságilag felhasználható sóját gyomirtáshoz hatásos mennyiségben legalább egy inért folyékony és/vagy szilárd hordozóval és kívánt esetben legalább egy felületaktív anyaggal összekeverünk.
12. Eljárás nemkívánatos növényi növekedés leküzdésére, azzal jellemezve, hogy egy 10. igénypont szerinti készítményt a növényekre, ezek életterére vagy magjaira hatni engedünk.
13. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű 3-aril-uracilok - mely képletben a szubsztituensek jelentése az 1. igénypontban megadott - előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) egy (IV) általános képletű enaminoésztert vagy egy (V) általános képletű enamin-karboxilátot - mely képletekben L¹ jelentése 1-6 szénatomos alkilvagy fenilcsoport és A, R'-R⁶, X, Y² és Z jelentése az 1. igénypontban megadott - ciklizálunk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben Y¹ jelentése oxigénatom;

b) egy (I) általános képletű 3-aril-uracilt - amelyben

A jelentése hidrogénatom és a többi szubsztituens jelentése az 1. igénypontban megadott - metilezünk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben A jelentése metilcsoport;

c) egy (I) általános képletű 3-aril-uracilt - amelyben

A jelentése hidrogénatom és a többi szubsztituens jelentése az 1. igénypontban megadott - animálunk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben A jelentése aminocsoport;

d) egy (I) általános képletű 3-aril-uracilt - amelyben R⁴ jelentése hidrogénatom és a többi szubsztituens jelentése az 1. igénypontban megadott - alkilezünk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, ahol R⁴ jelentése adott esetben szubsztituált alkil-, cikloalkil-, cikloalkenil-, alkenil- vagy alkinilcsoport;

e) egy (I) általános képletű 3-aril-uracilt - amelyben R⁴ jelentése hidrogénatom és a többi szubsztituens jelentése az 1. igénypontban megadott - acilezünk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, ahol R⁴ jelentése adott esetben szubsztituált alkilkarbonil-csoport;

f) egy (VI) általános képletű vegyületet - amelyben A, R'-R³, R⁵, R⁶, Y', Y² és Z jelentése az 1. igénypontban megadott - aminálunk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben X jelentése iminocsoport és R⁴ jelentése hidrogénatom; vagy

g) egy (VII) általános képletű nitrovegyületet - a képletben L² jelentése 1-6 szénatomos alkil- vagy fenilcsoport és A, R'-R³, R⁵, R⁶, Y' és Z jelentése az 1. igénypontban megadott - egy (VIII) általános képletű hidroxil-aminná redukálunk, majd a (VIII) általános képletű vegyületet ciklizáljuk, így olyan (I) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben X jelentése oxigénatom és R⁴ jelentése hidrogénatom.