HU217046B - Inhalálókészülék - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya készülék pőr alakú, farmakőlógiailag hatógyógyszerkészítmény inhalálásáhőz, amely egy, a gyógyszerkészítményt(4) tárőló tartályból (3) egy kézzel működtethető, a leválasztőtt, azinhalálásnál a beszívőtt levegőáramlás által magával ragadőttinhalációs anyagmennyiség készenlétbe helyezésére szőlgálóadagőlóberendezésből, egy légbeeresztő csatőrnából (9), egyörvénykamrából (W) és egy, az örvénykamra (W) és az adagőlóberendezésközött elrendezett összekötő csatőrnából (8), valamint egy, azörvénykamrából kiindűló szájrészcsatőrnából (7) áll, ahől azadagőlóberendezés egy adagőlódőbként (D) van kialakítva, amelynél egytartály (3) van a gyógyszerkészítmény részére az adagőlódőb (D) belsőterében (5) elrendezve, tővábbá a légbeeresztő csatőrna (9) és azösszekötő csatőrna (8) V alakban fűtnak össze, amely csatlakőzási helyáthatási vőnalánál (12) az adagőlódőb (D) által készenléti helyzetbehőzőtt, körgyűrűszegmens alakjában leválasztőtt gyógyszerkészítmény-mennyiség főglal helyet. ŕ

Description

A találmány tárgya készülék por alakú, farmakológiailag ható gyógyszerkészítmény inhalálásához, amely egy, a gyógyszerkészítményt tároló tartályból, egy kézzel működtethető, a leválasztott, az inhalálásnál a beszívott levegőáramlás által magával ragadott inhalációs anyagmennyiség készenlétbe helyezésére szolgáló adagolóberendezésből, egy légbeeresztő csatornából, egy örvénykamrából, és egy, az örvénykamra és az adagolóberendezés között elrendezett összekötő csatornából, valamint egy, az örvénykamrából kiinduló szájrészcsatomából áll.

Egy ilyen típusú készüléket ismertet a DE-OS 4004904 számú szabadalmi irat. A gyógyszerkészítmény az adagolódob szélén van elhelyezve, és radiálisán pótlódik. Az adagolódob belső részében egy vezérlőkészülék van elrendezve, a leválasztott gyógyszerkészítmény inhalációs mennyiségének a radiálisán kifelé irányuló, nyitott adagolókivágásokból történő aktív továbbításához. Ehhez az azonos szögben elosztottan elrendezett adagolókivágások fenekét képező tolókákat központilag, görbe mentén vezérlik. Az erre vonatkozó ráfordítás rendkívül nagy, minthogy a vezérlőmechanikát egy, a készülék hosszoldalát csaknem teljesen elfoglaló kezelőbillentyű működteti. A légbeeresztő csatorna és az összekötő csatorna tompaszögben tangenciálisan csatlakoznak az adagolódobhoz, ahol ez a levegőbeeresztő traktus egy melléktérszerűen kialakított örvénykamrán át lényegében a készülék másik végéig nyúlik. A gyógyszerkészítmény-beadagoló hely a nyitott beszívóvég közelében fekszik, és az anyag e helyütt anélkül, hogy felhasználásra került volna, könnyen kiszóródhat. Ezenkívül az adagolt inhalációs gyógyszerkészítmény-menynyiség az adagolónyílás kényszerürítése miatt kiegészíthető; ami veszélyes túladagoláshoz vezethet. A készülékben lévő gyógyszerkészítmény részére a zsebméretben kialakított készüléknek csak egy töredék volumene áll rendelkezésre. A készülék kezelése nem egyértelmű.

A találmány feladata egy olyan inhalálókészülék kialakítása, amely szerkezetileg egyszerű, előnyös és biztonságos használatot tesz lehetővé, amely követelmény különösképpen az áramlástechnikai feltételek javítása útján biztosítható, továbbá biztosított a leválasztott inhalációs gyógyszerkészítmény-mennyiség tökéletes kihordása annak érdekében, hogy a hatás egyenletes maradjon.

A feladat találmány szerinti megoldása készülék por alakú, farmakológiailag ható gyógyszerkészítmény inhalálásához, amely egy, a gyógyszerkészítményt tároló tartályból, egy kézzel működtethető, a leválasztott, az inhalálásnál a beszívott levegőáramlás által magával ragadott inhalációs anyagmennyiség készenlétbe helyezésére szolgáló adagolóberendezésből, egy légbeeresztő csatornából, egy örvénykamrából, és egy, az örvénykamra és az adagolóberendezés között elrendezett összekötő csatornából, valamint egy, az örvénykamrából kiinduló szájrészcsatomából áll, ahol az adagolóberendezés egy adagolódobként van kialakítva, amelynél egy tartály van a gyógyszerkészítmény részére az adagolódob belső terében elrendezve, továbbá a légbeeresztő csatorna és az összekötő csatorna V alakban futnak össze, amely csatlakozási hely áthatási vonalánál az adagolódob által készenléti helyzetbe hozott, körgyűrűszegmens alakjában leválasztott gyógyszerkészítmény-mennyiség foglal helyet.

Az ily módon kialakított inhalációs készülék egyszerűsített felépítést és a használati, valamint biztonsági követelményeket illetően különösképpen kedvező kiviteli alakot biztosít. A mechanikai megoldás igen egyszerű. Nincs szükség koordinált billentyűkezelésre és belégzésre. A gyógyszerkészítmény mennyisége egyszerűen kerül készenléti helyzetbe a kihordáshoz. A használó a gyógyszerkészítmény belégzésére tud koncentrálni. Az inhalátor úgy van kiképezve, hogy az adagolóberendezés egy adagolódobból áll, amelynél a gyógyszerkészítmény részére kialakított tartály az adagolódob belsejében van elrendezve, és a légbeeresztő csatorna, valamint az összekötő csatorna V alakban, egy, az adagolódob által a két levegőcsatorna áthatási vonalában készenlétbe helyezett, egy körgyűrűszegmens mentén leválasztott gyógyszerkészítmény-mennyiséghez fut össze. Az adagolódob belső tere így a tartály képzéséhez használható ki. A tartály tartalma mozgásban tartható, és ez a legrövidebb úton készenléti helyzetbe hozható, ahonnan maradéktalan kihordást lehet biztosítani. A funkcionális tartományok egymás utáni elhelyezése és vázolt elrendezésük következtében a gyógyszerkészítmény-részecskék nem hullhatnak vissza. A szívóáramlás a V csatlakozás áthatási vonalánál találkozik, és áramlik a gyógyszerkészítmény pontosan elhelyezkedő és leválasztott mennyiségéhez. A körgyűrűszegmensszerű zónában elhelyezkedő inhalációs gyógyszermennyiség gyorsan elvezetődik, diszpergálódik, és a belégzéskor a kívánt helyre kerül. A gyógyszerkészítmény a nehézségi erő hatása ellenében kerül beszívásra. A készülék hibás tartása gyakorlatilag kizárt, minthogy az adagolódob helyzete a helyes tartást és kezelést szuggerálja, és a készülék felső végén elhelyezkedő szájrészcsatoma, mint átadóhíd a használó részére nehézség nélkül feltűnik. Mindezeken túlmenően a túladagolás nem lehetséges; a nem inhalált mennyiség a tartály irányában eltűnik. Ez a mennyiség a következő kapcsolási lépéskor további gyógyszermenynyiséggel nem egészíthető ki. Aramlástechnikailag előnyös az a megoldás, hogy az összekötő csatorna az adagolódobhoz radiálisán fiit ki. így funkciójának, mint gyorsítócsatoma, felfelé erősödő csillapítással igen jól megfelel. Annak érdekében, hogy az örvénykamrához elegendően nagy átmeneti szakasz legyen kialakítva, amely a belépési oldalon mint tartózkodási kamra funkcionál, az inhalátor előnyösen úgy van kialakítva, hogy az összekötő csatorna az örvénykamra irányában kiszélesedik, és egyik fala lényegében az örvénykamra középpontjához radiálisán, a másik fala pedig az örvénykamrához tangenciálisan fut ki. Ez a kialakítás kedvező örvénylésű, rotációs áramláshoz vezet. Tekintettel a kivezető szájrészcsatomára, a konstrukció úgy van kialakítva, hogy a szájrészcsatoma tompaszögben csatlakozik az összekötő csatornához, és az egyik fala mintegy tangenciálisan, a másik fala pedig a középpont irányában radiálisán fut ki az örvénykamrához. Ezenkívül célszerű egy folyamatos keresztmetszet-bővítést (keresztirányban is) érvényesíteni. Ennek célja a diffuzorhatás megvalósítá2

HU 217 046 Β sa. Ami a légbeeresztő csatorna kiképzését illeti, mind a belső, mind a külső fala az adagolódob egy-egy szelőjének irányában van elrendezve. így a készülék beszívónyílása és levegőkieresztő nyílása térbelileg elegendő távolságra vannak egymástól. Ami az adagolódob kiképzését illeti, ez egy szakaszos áttörésekkel rendelkező forgóhüvellyel van ellátva. Az azonos szögelosztásban elrendezett áttörések az adagolódob keverődobszerű forgása következtében belemerülnek a por alakú gyógyszerkészítménybe anélkül, hogy azt összenyomnák. Az adagolás az utolsó előtti szakaszt bezáróan, adott esetben az utolsó szakaszig teljes volumenű. A gyógyszerkészítmény összetapadása a dobmozgás miatt nem következhet be. A forgóhüvelyt egy edény alakú test palástjának fala képezi, amely edény feneke forgatáshoz van kiképezve. A forgató kezelőeszköz kívülről hozzáférhető, könnyen és közvetlenül működtethető. Annak érdekében, hogy a körgyűrűszegmens alakú, leválasztott gyógyszerkészítmény a megfelelő helyre kerüljön, forgásirányban a forgóhüvely és a készülék háza között egy retesz van elrendezve. Az adagolódob forgási ágyazásának és annak érdekében, hogy mindig azonos inhalációs gyógyszerkészítmény-mennyiség álljon rendelkezésre, előnyös, hogy ha a forgóhüvelyt, amelyet kívülről egy külső fal fog körül, belülről egy megfelelő ívhosszon egy falszakasz határol, amely a V csatlakozás áthatási vonalának szakaszán a mindenkor e helyre kerülő áttörés fenekét képezően egy szakaszkamrát alakít ki. Ebben a vonatkozásban előnyös, ha az áttörések keresztfalai az adagolódob középpontja irányában ék alakban vannak kiképezve. Ez a kialakítás a gyógyszerkészítmény részére egy olyan edényt képez, amely a V csatlakozás áthatási vonala irányában kiszélesedő, konvexen ívelt, trapéz alakú kamrát alkot. A találmány egy előnyös kialakítása esetében az edény fenekéből és/vagy a házból fellazító csapok nyúlnak be az adagolódobba. Ezek a csapok keverőműként funkcionálnak, amely - aktívan vagy statikusan hatva - a por alakú gyógyszerkészítmény fellazítását biztosítja. A nem teljesen elkerülhető párásodást megszüntetendő, az edény fenekén vagy a házon elrendezett betöltőnyílás fedelének belső oldalán egy szárítóanyag-kamra van elrendezve. A betöltőnyílás fedele egyidejűleg ellenőrző ablakként is szolgálhat. A kedvező beszívási hatás érdekében a légbeeresztő csatorna beszívási végén keresztirányú légbeeresztő rések vannak kialakítva. Ezáltal elkerülhető, hogy a beszívónyílás eltömődjék, vagy lezárásra kerüljön például egy érme segítségével. A légbeeresztés rács alakú kiképzése továbbá abból a szempontból is előnyös, hogy idegen részecskék, mint például porral kevert bolyhok stb. nem szívhatok be. Ezek a légbeeresztő rések célszerűen a készülékház mindkét szélesebbik oldalán ki vannak alakítva, és úgy vannak elhelyezve, hogy az inhalátor kezelése közben egyszerűen nem takarhatok el; mindenesetre az egyik vagy másik oldal szabadon marad. A készülékben továbbá a beszívott levegő útjában egy osztóelem van elrendezve. Ezáltal a beszívási oldalon gyakorlatilag egy Y csatorna keletkezik. Annak érdekében, hogy hibás használat esetén (szívás helyett fújás) a por alakú gyógyszerkészítmény kihordása megakadályozásra kerüljön, a légbeeresztő rések exhalációs zárónyelvekkel vannak ellátva. Ezáltal fújásnál a légzésből eredő légnedvesség nem juthat be az inhalátorkészülék lehetőség szerint tökéletesen szárazon tartott belsejébe. E célra egyszerű szeleplapok is megfelelnek. Ezeknek szerelése az osztóelem bevonásával történhet, amint ez a leírásban a továbbiakban ismertetésre kerül. A légbeeresztő rések körülbelül az örvénykamra középpontjának magasságában vannak kialakítva, minek következtében elég magasan helyezkednek el ahhoz, hogy a használó a kezével azokat ne tudja letakarni. A helyes kezelés érdekében az örvénykamra alatt egy, a tartó kéz ujja részére egy bemélyedés van a készülékházon kialakítva. Ez a bemélyedés egyidejűleg egy árkot alakít ki a használó alsó ajka részére anélkül, hogy a szájrészcsatoma egy, a ház teljes keresztmetszeténél nagyobb peremmel rendelkezne. A szájrészcsatoma előnyös kezeléséhez csőrszerű kiképzés áll rendelkezésre. A teljes készülék egy, a házra ráhúzható védősapkával fedhető le. Ez a védősapka megszoruló rögzítéssel, reteszeléssel vagy hasonló megoldással a házon egyszerű módon rögzíthető, úgy, hogy a készülék csak a védősapka szándékos eltávolítását követően vehető használatba. Ezzel a megoldással a szükséges higiéniai követelmények is biztosíthatók. Annak érdekében, hogy a szájrész szakaszán a nedvességet a használaton kívüli időszakban kiküszöböljük, a védősapka is el van látva egy szárítóanyag-kamrával. Egy további, az előállítás szempontjából kedvező megoldás, ha valamennyi levegőcsatorna és az örvénykamra egy, a két házfél által közbezárt tartóban van elrendezve, amelyben az adagolódob is csapágyazva van, és ahol a házfelek a levegőcsatornák és az örvénykamra lezárására szolgálnak. Ezenkívül kialakítható a tartó oly módon, hogy az a készülék felállítására egy megfelelő lábrésszel rendelkezzék. Ennek a lábrésznek a válla egyben a védősapka felhelyezésekor határolóütközőként is szolgálhat. A csatomaszerkezet egy áramlástechnikailag figyelemre méltó részlete abban áll, hogy az örvénykamra azon falszakasza, amely az összekötő csatorna felső végével szemben van elrendezve, enyhébb íveléssel rendelkezik, és így laposabb kialakítású, mint az örvénykamra többi része. Ebből a kialakításból következően ez a falszakasz az örvénykamra középpontjában lévő áteresztőnyíláshoz képest excentrikusán van elrendezve. A felső félkörnek ez a „lelapítása” ahhoz a nem várt hatáshoz vezet, hogy az e helyütt általában megfigyelhető lerakodási hajlandóság lényegesen csökken, illetve gyakorlatilag fel sem lép. A tökéletesen kör alakú áramlási út helyett ily módon kialakított örvénykamrában olyan áramlási viszonyok jönnek létre, ahol az áramlás a feltapadásra hajlamos részecskéket magával rántja.

A találmány előnyei a következők.

Az inhalátor jól alkalmazható rosszul ömleszthető és falhoz tapadásra hajlamos, por alakú gyógyszerkészítmények esetében. Az egyes adagolásokkal egy időben történő homogenizálás során az esetleg létrejövő porhidak feltörésre és fellazításra kerülnek.

A készülék egy további előnye, hogy az előírt használati helyzettől való kisebb eltéréseknél az adagolt

HU 217 046 Β gyógyszermennyiség lényegében nem változik, azaz a használati helyzettől való kisebb eltérések az adagolási pontosságra nincsenek kihatással. Az adagolást követően, azaz az adagolódob működtetése után az inhaláció bármely tetszés szerinti helyzetben megtörténhet.

A fröccsöntéses technológia szempontjából a konstrukció kedvező, és a szükséges alkatrészek csekély száma következtében az inhalátor nagy darabszámmal, gazdaságosan állítható elő.

További előny, hogy az adagolódobban lévő, leválasztókamrából történő kihordást követő kedvező áramlástani viszonyok nagyban elősegítik a tüdőbe bejutó (respirábilis) részecskék kialakulását.

A találmányt a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra készülék por alakú gyógyszerkészítmény inhalálásához, a 2. ábrán feltüntetett I-I metszősíknak megfelelő részleges metszettel és egy teljesen felmetszett védősapkával, a

2. ábra az 1. ábrán feltüntetett II-II metszősíknak megfelelő metszet, a

3. ábra a csatornarendszer a ház tartójával oldalnézetben, a

4. ábra a 3. ábrán feltüntetett IV-IV metszősík szerinti metszet, az

5. ábra a 3. ábrán feltüntetett V-V metszősík szerinti metszet, amely a beszívási utat osztó elemet szemlélteti, a

6. ábra a tartó, a másik széles oldalról nézve, a

7. ábra a 6. ábrán feltüntetett VII-VII metszősík szerinti metszet, a

8. ábra a 6. ábrán feltüntetett VIII-VIII metszősík szerinti metszet, amely a retesz befogadónyílását ábrázolja, a

9. ábra a jobb oldali házfél belső kialakítása, a

10. ábra a 9. ábrán feltüntetett X-X metszősík szerinti metszet, a

11. ábra a 9. ábrán feltüntetett XI-XI metszősík szerinti metszet, a

12. ábra a bal oldali házfél belső kialakítása, a

13. ábra a 12. ábrán feltüntetett XIII—XIII metszősík szerinti metszet, a

14. ábra a 12. ábrán feltüntetett XIV-XIV metszősík szerinti metszet, a

15. ábra az adagolódob a dob szabad nyílása felől nézve, a

16. ábra a 15. ábrán feltüntetett XVI-XVI metszősík szerinti metszet, a

17. ábra az adagolódob a forgatófej felől nézve, a

18. ábra a retesz adagolódob felőli része, a

19. ábra a körgyűrűszegmens-alakú leválasztókamra kinagyított képe a V alakban összefutó csatornák szakaszán, a

20. ábra a 19. ábrán feltüntetett XX-XX metszősík szerinti metszet.

A zsebkészülékként kiképzett eszköz, a továbbiakban 1 inhalátor, az 1. és 2. ábra szerint egy hosszúkás négyszög alakú, zsebben elhelyezhető, lapos 2 házzal rendelkezik. Ez a fejrészén egy úgynevezett I diszpergálórésszel és lábrészén egy II adagolórésszel van ellátva. A következő leírás kapcsán feltételezzük, hogy az 1 inhalátor függőleges síkban helyezkedik el, amely sík a rajz síkjának felel meg; vagyis, amint az 1. és 2. ábrán látható, az I diszpergálórész a II adagolórész felett helyezkedik el.

A II adagolórész egy 3 tartállyal rendelkezik, amely por alakú 4 gyógyszerkészítménnyel van megtöltve.

A 3 tartály egy D adagolódob 5 belső teréből van kiképezve. A D adagolódob a 2 házban forgathatóan van csapágyazva, és kívülről közvetlenül, kézzel működtethető. A D adagolódob az 1 inhalátor lábrészében van elhelyezve, és közel kitölti a 2 ház teljes szélességét. A D adagolódob geometriailag vízszintesen fekvő forgási tengelye x-x pontvonallal van a 2. ábrán jelölve.

Egy inhaláláshoz leválasztott gyógyszerkészítménymennyiség előkészítésére szolgáló D adagolódob fölött egy W örvénykamra helyezkedik el.

A W örvénykamra egy felfelé irányuló M szájrészben folytatódik, amely a legmagasabb részén egy csőr alakú, szájhoz illeszkedő 6 kilépőnyílással rendelkezik.

Az inhalátort használat közben úgy kell tartani, hogy a II adagolórész alul és az I diszpergálórész az M szájrésszel felül helyezkedjék el. Ez az elhelyezkedés az 1. és 2. ábrán szemléltetett állásnak felel meg.

A D adagolódob, a W örvénykamra és a 7 szájrészcsatoma, amely a W örvénykamrát a 6 kilépőnyílással összeköti, és amely palástjával az M szájrészt képezi, az 1 inhalátor használati helyzetében gyakorlatilag függőlegesen egymás fölött helyezkedik el. A por alakú részecskék így inhalálásnál alulról felfelé haladnak.

A W örvénykamrához egy lefelé irányuló 8 összekötő csatorna csatlakozik, amely az inhalátor funkciójához szükséges (elkülönített) gyógyszerkészítmény-mennyiség készenléti szakaszánál egy 9 légbeeresztő csatornához csatlakozik.

A 9 légbeeresztő csatorna és a 8 összekötő csatorna egymással V alakot zárnak be, és így futnak ki a D adagolódob pereméhez. Itt egy hegyesszögű csatornarendszer (körülbelül 50°) van kialakítva, amelynek V alakú csatlakozószakaszában egy pontosan adagolt, a 3 tartályból kivezettetett pormennyiség a szívó légáramlat részére a kihordáshoz rendelkezésre áll. A D adagolódob erre a célra a csatorna irányában nyitott 11 leválasztókamrákkal rendelkezik. A D adagolódob kör alakú ívelése következtében a leválasztott gyógyszerkészítmény mint egy ívelt réteg áll rendelkezésre. Az így keletkezett gyógyszerkészítmény-kupola áramlási szempontból különösen kedvezően szállítható el. A 8 összekötő csatorna és a 9 légbeeresztő csatorna csatlakozásához képest konvex ívet különösen jól szemlélteti a

19. ábra. Ezen az ábrán a 11 leválasztókamra ívelése által eredményezett y túlemelkedés (amely a húrközépen van megadva) a D adagolódob Z’ középpontjából kiinduló R rádiuszon jól látható. A Z’ középpont a már említett geometriai x-x forgási tengelyen fekszik.

Amint az 1., 2., 12-14., 16. és különösen a 19. ábrából kitűnik, a 11 leválasztókamrát egy 15 forgóhüvelyben kiképzett 14 áttörés alkotja, ahol a 15 forgóhüvely

HU 217 046 Β

D adagolódobként van kialakítva. Az 1. ábra szerint a négy 14 áttörés a 15 forgóhüvely kerületén egyenletesen van elosztva. A 14 áttörések a 13 oldalfalakkal vannak határolva, amelyek úgy vannak ferdén kiképezve, hogy azok a 14 áttöréseket a D adagolódob Z’ középpontja felé elkeskenyítik. A 13 oldalfalak ferdeségi szöge 45°-os az adagolódob hengerpalástjának sugarához viszonyítva. A 13 oldalfalak a 11 leválasztókamráknak trapéz alakú, kifelé nyitott, ívelt tartályalakot kölcsönöznek, melynek hossza lényegesen nagyobb, mint a magassága.

A 15 forgóhüvely egy 16 gyűrűs fal és egy ugyancsak gyűrű alakú, körülbelül 180° ívhosszal kialakított 17 falszakasz között forgathatóan van elrendezve. A mintegy félkör alakú, kengyel formájú 17 falszakasz úgy van elrendezve, hogy egyrészről a D adagolódob függőlegesen legmagasabb pontjánál a V alakban egymáshoz csatlakozó 8 összekötő csatorna és 9 légbeeresztő csatorna áthatást szakaszán messze túlnyúlik, hogy a 8 összekötő csatorna és 9 légbeeresztő csatorna, és a 3 tartály között semmilyen időpontban ne jöhessen létre kapcsolat, másrészről a 15 forgóhüvely alsó szakasza a 17 falszakasz alsó végénél szabadon maradjon (lásd

1. ábra). A 16 gyűrűs fal és a 17 falszakasz a 2 házban foglalnak helyet. A 15 forgóhüvely ágyazása egy körülbelül 1-2 mm magas csapágyazóperemmel javítható, amely az említett 17 falszakasz meghosszabbításaként a meglévő kerületi szögön túlnyúlik, és ugyancsak a 2 házban van elrendezve. Ezen a módon a 15 forgóhüvely palástja a 16 gyűrűs fal és a 17 falszakasz közötti gyűrűs résben, valamint az említett csapágyazóperemmel jól forgathatóan van vezetve. A 16 gyűrűs fal a 8 és 9 csatornák áthatási vonalával szemben egy 18 belépőnyílással rendelkezik, (lásd 14. ábra). A 18 belépőnyílás 19 oldalsó felületei oly módon vannak szög alatt kialakítva, hogy azok a 11 leválasztókamra 13 oldalfalaival egy síkba esnek, ha a 11 leválasztókamra pontosan a 18 belépőnyílás alatt helyezkedik el. Mind az ideig, amíg a 11 leválasztókamra a 17 falszakasz félkör alakú zárt szakaszán belül helyezkedik el, a 17 falszakasz külső felülete a tartály alakú 11 leválasztókamra fenekeként funkcionál. Ebből az okból kifolyólag a 17 falszakasz magassága nagyobbra van méretezve, mint a 14 áttörés szélessége. A 15 forgóhüvely további elfordulásánál az óramutató járásának irányában, azaz miután a 11 leválasztókamra a 18 belépőnyílás alatt a 17 falszakasz jobb felső végén túl elfordult, a 11 leválasztókamra feneke nyitott, és így az 5 belső térrel, illetve a 3 tartállyal kapcsolatban áll.

A 11 leválasztókamrának közel a középvonala felé mutató 12 áthatási vonal olyan távolságra van az alatta fekvő 17 falszakasztól, amely távolság mintegy a fele a 8 összekötő csatorna és a 9 légbeeresztő csatorna átmérőjének, ezen csatornák azon végénél, amelyek a V áthatási vonalnál fekszenek. Ezek a geometriai viszonyok rendkívül nagy áramlási sebességet eredményeznek, úgyhogy a por alakú gyógyszerkészítménnyel töltött 11 leválasztókamra inhalálásnál az inhalátor egy kritikus helyzetében is teljesen kiürül.

Amíg az említett 17 falszakasz az áthatási vonal szakaszán a külső felületével fenékként funkcionál, az óramutató járásával megegyező irányban felfelé elforduló 11 leválasztókamrát belülről elhatárolja a tartályban elhelyezett gyógyszerkészítménytől. Az 1. ábrán ez all leválasztókamra éppen az úgynevezett 9 óra állásban van, amíg az inhaláláshoz készenléti helyzetbe került leválasztókamra 12 óra irányban áll. Egy 11 leválasztókamra megtöltése oly módon történik, hogy a hozzá tartozó 14 áttörés a 15 forgóhüvely továbbfordulásánál a 4 gyógyszerkészítmény-mennyiségből az áttörésnek megfelelő mennyiséget magával visz (az 1. ábrán a 4 óra iránytól a 7 óra irányáig terjedő szakaszon), amikor is ez a 11 leválasztókamra gyógyszerkészítmény-porral megtöltődik. A 15 forgóhüvely további elfordulásánál ez a 11 leválasztókamra a felfelé haladó szakaszba kerül, 6 óra és 9 óra közé. Ezen a szakaszon a lezárófúnkciót ellátó 17 falszakasz biztosítja a 11 leválasztókamrában az inhalációs dózishoz szükséges gyógyszerkészítmény mennyiségét, ahol a 17 falszakasz alsó vége mint lehúzóeszköz működik, úgy, hogy egy esetlegesen felpúpozódott gyógyszerkészítménypormennyiséget lehúz. Ezen a módon elérhető egy pontos inhalációs dózis, reprodukálható gyógyszerkészítmény-sűrűséggel.

A 17 falszakasz mintegy 180°-os szögben a 3 tartály 5 belső teréhez viszonyítva szabad. A 15 forgóhüvely forgó tolókaként működik. Amennyiben az adagolt inhalációs mennyiség nem kerül kihordásra, az a D adagolódob továbbfordulásánál ismét a 3 tartályba kerül vissza. így egy úgynevezett mennyiségkiegészítés nem lehetséges. Ez a lényeges előny a funkcionális szervek függőleges elhelyezkedéséből következik.

Az edény alakban kiképzett D adagolódob 15 forgóhüvelyének palástjához a 3 tartályt lezáró 20 fenék csatlakozik, amelynek a külső oldalán egy könnyen hozzáférhető 21 forgatófej van elrendezve (lásd a 16. és 17. ábrát).

A D adagolódob egy, az óramutató járásának megfelelő irányban elrendezett 22 retesszel van ellátva. A 22 retesz főalkatrésze egy radiálisán mozgatható 23 reteszcsap, amely a reteszelés irányában egy 24 nyomórugóval van terhelve. A reteszcsap a 15 forgóhüvelyen elrendezett 25 retesztestbe nyúlik be, amely retesztest úgy van elrendezve, hogy elforgatást lépésenként a 11 leválasztókamra a kiadási helyzetet éri el. A 25 retesztest úgy van kiképezve, hogy a reteszelés szándékos legyőzése esetén a D adagolódob továbbfordítható, ugyanakkor az ellenkező irányba való elfordítás a retesztest megfelelő kiképzése miatt nem lehetséges. A forgási irány megfordítása természetesen lehetséges, ha a készülék kimondottan balkezesek részére kerül kialakításra.

A 25 retesztest tulajdonképpeni reteszelőmélyedése a 18. ábrán 26 hivatkozási jellel van jelölve, míg a viszszafelé forgatást akadályozó meredekebb sík 27, a forgatási irányban legyőzhető enyhébb emelkedését 28 hivatkozási jel jelöli. A 25 retesztest a 15 forgóhüvelynek a D adagolódob 20 fenekéhez közel fekvő, megvastagított falú kerületi szakaszán van elrendezve.

A 20 fenéken az adagolódob forgási tengelyével párhuzamosan a kerületen egyenletesen több 29 fellazítócsap van elhelyezve, amelyek a gyógyszerkészítmény5

HU 217 046 Β porba benyúlnak, és amelyeknek a középponttól való radiális távolságuk úgy van megválasztva, hogy azok forgás közben a 17 falszakasz hátsó oldalát súrolják, úgy, hogy a por alakú gyógyszerkészítmény nem tud fel tapadni. Az 1. ábrán az óramutató járásának irányában a 14 áttöréseket követően van egy-egy 29 fellazítócsap elrendezve. Alternatív megoldásként lehetséges még fellazítócsapokat a 2 házban rögzítetten is elrendezni, ahol ugyancsak a dob forgása segítheti a por alakú gyógyszerkészítmény fellazítását.

A 20 fenék közepén, annak befelé néző oldalán, tehát a 3 tartályba benyúlóan egy 30 szárítóanyag-kamra van elrendezve. Ez lehet például egy kapszula, amely bepattintható reteszeléssel rögzíthető, és amelynek feneke vízgőzáteresztően van kiképezve. A 30 szárítóanyag-kamra felerősítésére annak peremébe kapaszkodó 31 reteszorrok szolgálnak, (lásd a 2. ábrát).

A 2 ház két, keresztmetszetükben U alakú 32 és 33 házfélből áll. A két 32 és 33 házfél szendvicsszerűen egy 34 tartót fog közre, amely mint magrész helyezkedik el, és amelyben mint lényeges szerkezeti elemek, a összekötő csatorna, a 9 légbeeresztő csatorna - beeresztőoldalán áramlásfelosztó val -, a W örvénykamra, a 7 szájrészcsatoma, egy kerek 35 befogadótér a D adagolódob tartására és a 22 retesz van elrendezve. A 7, 8, légcsatomák közel négyszög keresztmetszetű csatornamélyedések alakjában, a légkamrák pedig lényegében kör alakú terek alakjában vannak a 34 tartóban kialakítva, és a 32, valamint 33 házfelekkel vannak lezárva, illetve letakarva. Ez a konstrukció abban az esetben is mechanikus stabilitást biztosít, ha a 34 tartó súlycsökkentés céljából viszonylag vékony falúan, például 5 mm-es falvastagsággal van kiképezve.

A 34 tartót a 3-7. ábrák szemléltetik. A 2. ábrán jobb oldali 32 házfelet a 9-11. ábrák, a bal oldali 33 házfelet a 12-14. ábrák szemléltetik részletesebben. A házfelek belsejében kialakított bordák homlokoldalaikkal egymáshoz ütköznek, vagy a 34 tartón kialakított bordák homlokoldalaihoz csatlakoznak. Az egyes részek egymáshoz rögzíthetők kapocstechnikai módszerekkel, például bepattintással, elképzelhetők azonban ragasztásos vagy termikus módszerek is, ha tisztítási célokból vagy utántöltési célokból a 2 ház teljes vagy részleges szétszerelését nem tervezzük. Ellenkező esetben alkalmazhatók a klasszikus összeerősítési módok, mint például az összecsavarozás.

A 8 összekötő csatorna a 34 tartóban úgy van elrendezve, hogy az lényegében radiálisán a D adagolódob középpontja irányába fut. Ebben az irányban enyhén elkeskenyedik, ellenkező irányban pedig folyamatosan szélesedik. A 8 összekötő csatorna W örvénykamra irányában való kiszélesedésének mértékét az 1. és 3. ábra szemlélteti. Ezekből az ábrákból kitűnik, hogy az a jelű csatomafal radiálisán a kör alakú W örvénykamra z” középpontja irányába fut, a másik b csatomafal pedig tangenciálisan csatlakozik a W örvénykamrához. így a W örvénykamra és a 8 összekötő csatorna metszete síp alakhoz hasonlít. A W örvénykamra két részből van kiképezve, ahol mindkét kamrarész: a 36 várakozókamra és a 37 kieresztőkamra függőlegesen a 32 és 33 házfelekhez viszonyítva egymás mellett fekszenek, és egy központos keresztirányú, kör alakú 38 áteresztőnyílással állnak egymással kapcsolatban. Ezzel az elrendezéssel egy nyálleválasztó keletkezik. Kitűnt, hogy a lerakódások a 36 várakozókamrában és a 37 kieresztőkamrában erősen redukálhatok, illetve elkerülhetők, ha a kamrák belmérete a 32 és 33 házfelekben egy befelé irányuló mélyedéssel csökkentésre kerül. A kör alakú 37 kieresztőkamra az említett sípszerű profil kialakulása mellett felfelé a 7 szájrészcsatomában folytatódik. A 8 összekötő csatornához tompaszögben futó 7 szájrészcsatoma úgy van kiképezve, hogy a c fala tangenciálisan csatlakozik a W örvénykamrához, a d fala pedig radiálisán fiit az örvénykamra z” középpontja irányába. A c fal a közepénél egy töréssel rendelkezik, és innen a 7 szájrészcsatomát enyhén elkeskenyítően fut kifelé.

A 9 légbeeresztő csatorna olyan irányítottságú, hogy a 12 áthatási vonalhoz futó e jelű belső fala, és az /külső fala a D adagolódob egy-egy szelőjének irányában van elrendezve.

Az inhalációs levegő a 9 légbeeresztő csatornán keresztül kívülről a 39 légbeeresztő réseken át kerül beszívásra. A 39 légbeeresztő rések mind a 32 házfélben, mind pedig a szemben lévő 33 házfélben ki varrnak alakítva, úgy, hogy a szívólevegő-áram a 9 légbeeresztő csatornába való belépés előtt két részáramra kerül felosztásra. Ebből a célból a 34 tartóban a 9 légbeeresztő csatorna fel van osztva. A felosztás egy 40 osztóelem útján alakul ki, amely a készülék két szélesebb oldaláról beszívott részáramot egy szívóárammá egyesíti (lásd 1. és 3-6. ábrákat). Amíg a W örvénykamra 37 kieresztőkamrája kör alakú, a 36 várakozókamra a kör keresztmetszettől eltérő alakkal rendelkezik. Amint a 3. ábrából kitűnik, a 8 összekötő csatorna felső vége felé forduló 36’ falszakasz egy enyhébb ívvel rendelkezik, vagyis laposabb, mint a 36 várakozókamra főrésze. Ehhez a laposabb 36’ falszakaszhoz viszonyítva a W örvénykamra központi áteresztése excentrikusán van elrendezve.

Ez a lelapítás meglepő módon az esetlegesen lerakodott por alakú gyógyszerkészítmény kedvezőbb elvezetését eredményezi. A lelapítás csak a W örvénykamra felső része fölött van kialakítva; a 36 várakozókamra alsó fele, amelyet a 8 összekötő csatorna felső vége szakít meg, kör alakú, tehát a W örvénykamra Z” középpontjához képest koncentrikus.

Az 1 inhalátor téves kezelését elkerülendő, tehát a 4 gyógyszerkészítmény inhalációs mennyiségének szívása helyett annak fújását megakadályozandó két exhalációs 41 zárónyelv van elrendezve a légbeeresztés szakaszán a 40 osztóelem áramlási irányában (5. ábra). Ezek visszacsapó szelepként működnek, ahol a 39 légbeeresztő rés belső pereme a megfelelő szelepülék felületét képezi. Egy ilyen exhalációs 41 zárónyelv egyszerűen épül fel, és egy gumi vagy műanyag szalagdarabból áll, amely megfelelő flexibilitással rendelkezik. Ez egyszerűen a keresztmetszetében háromszög alakú 40 osztóelemre fektethető, és egy 41a tartórésbe (3. ábra) a 2 ház falához hozzászorítható. A 40 osztóelem éke lefelé mutat.

Az exhalációs 41 zárónyelvek funkciója ergonometriailag is biztosítva van, minthogy a 39 légbeeresztő ré6

HU 217 046 Β

Az áramlási sebesség folyamatos csökkenése egészen a 7 szájrészcsatoma 6 kilépőnyílásáig a viszonylag kis részecskék felütközésének valószínűségét a garatban erősen csökkenti.

sek csak mintegy a W örvénykamra Z” középpontjának magasságáig nyúlnak. A 39 légbeeresztő rések így az 1 inhalátor fejrészében vannak elrendezve, így az 1 inhalátor lábrésze a kézben tartás céljára szabad. Különösen az 1. ábra szemlélteti jól az 1 inhalátor fejrészének csőr alakú kiképzését. Az M szájrész a szabad vége felé folyamatosan elkeskenyedik, a másik vége pedig az örvénykamra mellett és az alatt egy 42 bemélyedéssel rendelkezik egy ujj részére. Ezáltal nemcsak könnyebbé válik az 1 inhalátor használata, hanem a korrekt kezelése, illetve tartása is szuggerálódik. Az 1 inhalátor használatánál a használó alsó ajka az M szájrész alsó oldalfelületén a 42 bemélyedés fölött helyezkedik el.

Az említett 42 bemélyedés úgy van kialakítva, hogy lehetővé teszi a hüvelykujj kényelmes elhelyezését.

Az 1 inhalátort befogadó 43 védősapka biztosítja annak higiénikus tárolását. Ez a 43 védősapka ugyancsak rendelkezik egy 44 szárítóanyag-kamrával, amely a 43 védősapka és az M szájrész között szabadon maradó térben van elrendezve. A 43 védősapka a 21 forgatófej szakaszán egy 45 kivágással van kialakítva. A 43 védősapka a 34 tartó alsó részén kialakított 47 lábrész 46 vállán ütközik fel. A 32, 33 házfelek fala ezen a szakaszon enyhén meg van vastagítva annak érdekében, hogy a 43 védősapka a készülékre való feltoláskor e helyütt megszoruljon, és ezzel a lecsúszás ellen biztosítva legyen.

A 43 védősapka magában foglalja a 2 ház 32 és 33 házfelei által képzett szélesebb és keskenyebb oldalait, valamint a 2 ház felső homlokfelületét.

Amint a 2. ábra szemlélteti, a 3 tartály a 21 forgatófejjel szemben fekvő szélesebb oldalán egy átlátszó, tárcsa alakú 48 ablakkal rendelkezik. Ezen a módon lehetséges a por alakú gyógyszerkészítmény mennyiségét ellenőrizni. Az említett 48 ablak egyidejűleg mint töltőfedél is funkcionál. Szolgálhat ugyancsak a 29 fellazítócsapok hordozófelületeként is, amennyiben ez a megoldás szerkezetileg szóba jönne. Ugyancsak lehetséges ezen a töltőfedélen a már korábban említett 30 szárítóanyag-kamra elhelyezése is.

Az 1 inhalátor működése - röviden összefoglalva - a következő: a 9 légbeeresztő csatornán beszívott levegő inhalálásnál az adagoltan megtöltött 11 leválasztókamrába áramlik, és magával ragadja a 4 gyógyszerkészítményt a felfelé irányuló áramlási úton, azaz a 8 összekötő csatornába. Eközben az áramlási sebesség a följebb elrendezett W örvénykamra szakaszáig csökken. Itt a légáram csökkenő sebességgel és a részecskék nehézségi erejének ellenében a 36 várakozókamrába lép be, innen pedig a keresztben elrendezett 38 központi áteresztőnyíláson keresztül további sebességcsökkenéssel, a 37 kieresztőkamrába érkezik. Végezetül a por-levegő keverék a 7 szájrészcsatoma lábrészéhez kerül, amely diszpergálókamraként működik. Az ehhez csatlakozó diffúzorból pedig, amelyet a 7 szájrészcsatoma felső vége képez, a gyógyszerkészítmény a 6 kilépőnyíláson keresztül a belégzési helyre (bronchiák, tüdő) kerül. Az áramlási út az I diszpergálórészben megfelel két azonos forgási irányú, egymást követő huroknak.

Claims (24)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Készülék por alakú, farmakológiailag ható gyógyszerkészítmény inhalálásához, amely egy, a gyógyszerkészítményt tároló tartályból, egy kézzel működtethető, a leválasztott, az inhalálásnál a beszívott levegőáramlás által magával ragadott inhalációsanyag-mennyiség készenlétbe helyezésére szolgáló adagolóberendezésből, egy légbeeresztő csatornából, egy örvénykamrából és egy, az örvénykamra és az adagolóberendezés között elrendezett összekötő csatornából, valamint egy, az örvénykamrából kiinduló szájrészcsatomából áll, azzal jellemezve, hogy az adagolóberendezés egy adagolódobként (D) van kialakítva, amelynél egy tartály (3) van a gyógyszerkészítmény (4) részére az adagolódob (D) belső terében (5) elrendezve, továbbá a légbeeresztő csatorna (9) és az összekötő csatorna (8) V alakban futnak össze, amely csatlakozási hely áthatási vonalánál (12) az adagolódob (D) által készenléti helyzetbe hozott, körgyűrűszegmens alakjában leválasztott gyógyszerkészítmény-mennyiség foglal helyet.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az összekötő csatorna (8) az adagolódobhoz (D) radiális irányban csatlakozik.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az összekötő csatorna (8) az örvénykamra (W) felé kiszélesedik, és egyik fala (a) az örvénykamra (W) középpontja (Z”) irányába radiálisán, másik fala (b) pedig az örvénykamrához (W) tangenciálisan fut ki.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a szájrészcsatoma (7) az összekötő csatornával (8) tompaszöget zár be, és a szájrészcsatoma (7) egyik fala (d) az örvénykamra (W) középpontja (Z”) irányába radiálisán, másik fala (c) pedig az örvénykamrához (W) tangenciálisan fut ki.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a légbeeresztő csatorna (9) belső fala (e) és külső fala (f) az adagolódob (D) egyegy szelőjének irányában van elrendezve.
6. 6. Az 1 -5. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az adagolódob (D) áttörésekkel (14) ellátott forgóhüvellyel (15) rendelkezik.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a forgóhüvely (15) egy edény alakú test palástját képezi, amely edény alakú test fenekén (20) egy forgatófej (21) van elrendezve.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a forgóhüvely (15) és a készülék háza (2) között a forgási irányt meghatározó retesz (22) van elrendezve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a forgóhüvely (15) egy gyűrűs fallal (16) van körülvéve, belül pedig egy körívsza7

   HU 217 046 Β kaszon egy falszakaszt (17) foglal magában, amely az áthatási vonal (12) szakaszán, az éppen e helyütt lévő áttörés (14) által alkotott leválasztókamra (11) fenekét képezi.
10. 10. Az 1 -9. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az áttörések (14) oldalfalai (13) az adagolódob (D) középpontja (Z’) irányába ék alakban vannak kiképezve.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az adagolódob (D) fenekén (20) és/vagy a házon (2) az adagolódobba (D) benyúló fellazítócsapok (29) vannak elrendezve.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az adagolódob (D) fenekén (20) vagy a ház (2) egy betöltőfedelének belső oldalán egy szárítóanyag-kamra (30) van elrendezve.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a légbeeresztő csatorna (9) beszívóvégén keresztirányú légbeeresztő rések (39) vannak elrendezve.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a légbeeresztő rések (39) a készülék házának (2) mindkét szélesebb oldalán ki vannak alakítva.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a légbeeresztő csatorna (9) áramlási útjában egy osztóelem (40) van elrendezve.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a légbeeresztő résekhez (39) exhalációs zárónyelvek (41) vannak hozzárendelve.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a légbeeresztő rések (39) az inhalátor (1) fejrészében vannak elrendezve, és előnyösen az örvénykamra (W) középpontjának (Z”) magasságáig nyúlnak.
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az örvénykamra (W) alatt az inhalátor (1) házán (2) a tartó kéz ujja részére egy bemélyedés (42) van kiképezve.
19. 19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a ház (2) egy, azt befogadó védősapkával (43) van ellátva.
20. 20. Az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a védősapkához (43) egy szárítóanyag-kamra (44) van hozzárendelve.
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a szájrészcsatoma (7), az összekötő csatorna (8), a légbeeresztő csatorna (9) és az örvénykamra (W) egy, két házfél (32, 33) által közrefogott tartóban (34) vannak elrendezve, amelyben az adagolódob (D) ágyazva van, ahol a házfelek (32, 33) a szájrészcsatoma (7), az összekötő csatorna (8), a légbeeresztő csatorna (9) és az örvénykamra (W) külső falát képezik.
22. 22. Az 1-21. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az örvénykamrát (W) egy várakozókamra (36) és egy kieresztőkamra (37) képezi, amelyek egy középpontjukban kialakított áteresztőnyílással (38) csatlakoznak egymáshoz, és a kieresztőkamra (37) a diszpergálókamraként működő szájrészcsatomához (7) csatlakozik.
23. 23. Az 1-22. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tartó (34) egy lábrésszel (47) rendelkezik, amelynek válla (46) a védősapka (43) részére egy, a házon (2) megszoruló, felhelyezéshatároló ütközőjét képezi.
24. 24. Az 1-23. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a várakozókamrának (36) az összekötő csatorna (8) felső végével szembeni falszakasza (36’) enyhébb ívelésű, mint a várakozókamra (36) többi része, és ezáltal a várakozókamra (36) átmeneti helye ellapítottan van kialakítva, miáltal a várakozókamrában (36) a központi áteresztőnyílás (38) az enyhébb ívelésű falszakaszhoz (36’) viszonyítva excentrikusán van elrendezve.