HU216665B

HU216665B - Kismértékben nyúló és dimenzionálisan stabil (mérettartó) padlótakaró anyag, eljárás előállítására, valamint eljárás annak beépítésére

Info

Publication number: HU216665B
Application number: HU9600530A
Authority: HU
Inventors: Lars Valbaek Jessen; Knud Erik Jestesen; Jorgen Bech Madsen; Mogens Ovesen Nygaard
Original assignee: Fibertex A/S
Priority date: 1993-09-01
Filing date: 1994-08-31
Publication date: 1999-07-28
Also published as: HUT74437A; CA2170387C; PL313266A1; CN1074072C; FI108547B; NZ271960A; KR100206690B1; GR3024593T3; FI960956A; DE69403674T2; WO1995006771A1; JPH09502491A; NO960810L; CZ297861B6; ATE154078T1; NO960810D0; AU680546B2; NO309050B1; AU7608594A; FI960956A0

Abstract

A találmány őlyan kismértékben nyúló, mérettartó padlótakaróra (1)vőnatkőzik, amely egy pőlimertartalmú első hátőldalhőz (3) rögzítettbőlyhanyagőt (2) és az első hátőldal hátőldaláhőz eg közbeiktatőttragasztóréteggel (4) rögzített, alűl elhelyezett másődik hátőldaliréteget (5) tartalmaz. A másődik hátőldali réteg (5) egy őlyan hőrelágyűló, pőlimertartalmú, főlytőnős vagy vágőtt s álakból álló vékőnyszálas szerkezet, amelynek belső rögzítését hőkezeléssel végzik. Aragasztóréteg (4) hőkezeléssel aktivált pőlimertartalmú kötőanyagbóláll. A találmány szerinti termék jellemzője, hőgy legalább a másődikhátőldali réteg és/vagy kötőréteg lényegében újrahasznősíthatóanyagból áll. A kész szőnyeg úgynevezett szőnyegpadlóhengerekkétekercselhető vagy kívánság esetén részben szőnyeglapőkká vágható. Ezazt jelenti, hőgy a szőnyeglapők és a szőnyegpadló űgyanabban agyártási főlyam tban előállítható. ŕ

Description

A találmány olyan, kismértékben nyúló és mérettartó padlótakaróra vonatkozik, amely egy úgynevezett első hátoldalhoz rögzített bolyhanyagból és az első hátoldal alsó részéhez egy oldalak közötti ragasztóréteggel rögzített, úgynevezett második hátoldalból áll. A találmány további tárgyát képezi a fentiekben ismertetett padlótakaró olyan előállítási eljárása is, amelynek első gyártási lépésében egy úgynevezett első hátoldalhoz rögzített bolyhanyagból álló félkész anyagot állítunk elő szövéssel.

A kismértékben nyúló mérettartó padlótakarók közé tartoznak az olyan faltól falig alkalmazható szőnyegek (más néven szőnyegpadlók) és szőnyeglapok, amelyek hosszúsága és/vagy szélessége csak kismértékű zsugorodást és/vagy nyúlást mutat, és így ezek a termékek az alkalmazás közbeni nedvesség- és hőmérséklet-változásnak nagymértékben ellenállnak. Napjainkban elsősorban az összehúzódást okozó körülmények között alkalmazható szőnyeglapok méretstabilitása sokkal nagyobb, mint a szőnyegpadlóké. Ez a szerkezeti felépítés következménye. Az összehúzódást okozó körülmények között alkalmazott szőnyegpadlók kisebb méretstabilitásának kompenzálására úgy járnak el, hogy a szőnyeget valamilyen tartós ragasztóval az alatta lévő padlóhoz ragasztják. A szőnyeglapok beépítésénél csak egy egyszerű tapasztást alkalmaznak, vagy a szőnyeglapokat nagy tömegük tartja a helyükön.

Az ismert, kismértékben nyúló és mérettartó padlótakarók szőnyegpadlóként való alkalmazásához olyan bolyhanyaggal borított félkész anyagot állítanak elő, amelyben a bolyhanyagot egy úgynevezett második hátoldallal ellátott, úgynevezett első hátoldalhoz rögzítik. A második hátoldal lehet például természetes gumibevonat, krétával (kalcium-karbonáttal) töltött SBR-latex vagy poliuretánhab. Az ilyen hátoldalrétegek vastagsága általában 2-8 mm. A habosított hátoldali rétegek rugalmas tulajdonsága nagymértékben hozzájárul a kényelmes járáshoz. Emellett ezek a rétegek jó hőmérséklet- és hangszigetelést nyújtanak.

Mostanában azonban olyan nagy mértékben előtérbe került a környezetbarát és újra hasznosítható termékek iránti igény, hogy a fentiekben ismertetett, jelentősen környezetkárosító, habosított hátoldali rétegek iránti igény jelentősen visszaszorul. A leírásban alkalmazott „újrahasznosítható” kifejezés olyan termékekre vonatkozik, amelyek leolvaszthatók és a termelési folyamatba visszavihetők vagy megközelítően hamumaradék keletkezése nélkül elégő komponenseket tartalmaznak. A habosított hátoldalak gyakran hosszú ideig bocsátanak ki maradék gázokat, és ezzel a szőnyegek alkalmazási helyén megnövelik a belső tér környezetterhelési kockázatát. A másik probléma, hogy a padlótakaró habosított hátoldala egy idő után annyira hozzáragad az alatta lévő padlóhoz, hogy az elhasználódott padlótakaró eltávolításakor nagy területeken leválik a szőnyegről. Ilyen esetben, ha a padlóra új padlótakarót akarnak alkalmazni, nagy területen időrabló munkával kell az odatapadt maradványokat eltávolítani.

A jelenleg ismert, habosított hátoldallal ellátott padlótakarók legnagyobb hátránya azonban az elhasználódott padlótakarók korlátozott hulladékkezelési lehetőségei és a hozzájuk kapcsolódó káros környezeti hatások. A habosított krétával töltött, SBR-latex hátoldallal ellátott elhasználódott szőnyegpadlók hulladékkezelésének egyetlen lehetősége gyakorlatilag csak az „energia-visszanyerés nélküli elégetés”. Az ilyen hátoldali rétegek nagy mennyiségű szervetlen anyagot tartalmaznak, ami az égetés után hamuként marad vissza.

A jelenleg ismert szőnyeglapokat általában az úgynevezett nagyberuházásoknál alkalmazzák. Ez elsősorban összehúzódó felületekben vagy ipari vállalkozásokban való alkalmazást jelent. A leírásban alkalmazott „szőnyeglap” kifejezésen olyan szabályosan kialakított szőnyegdarabot értünk, amelynek formája és mérettartása az összes körülmények között megfelelő padlóburkolást tesz lehetővé. (A mérést az erre a célra létrehozott felügyeleti szervek, például TNO, által kialakított szabványok szerint végzik.)

Az így alkalmazott szőnyeglapok a hagyományos szőnyegpadlókhoz képest számos előnyös tulajdonságot mutatnak. Ezeket a lapokat például könnyen fel lehet szedni, amire például akkor lehet szükség, ha komputervagy elektromos kábeleket akarnak a padló alatti térbe (újra) beépíteni. A másik előnyük, hogy a helyiségben végzett szokásos tevékenység szükségtelen zavarása nélkül könnyen leteríthetők. További előny, hogy a szőnyeglapok helyben egyszerűen kicserélhetők; ez akkor előnyös, ha a helyiség bizonyos részeit a többinél erőteljesebben használják. Ezek a szőnyeglapok megfelelően tömörek, emiatt könnyen szállíthatók; ami különösen a magasra épített irodaépületek esetén előnyös, ahol a szőnyegtekercsek szállítása problematikus lehet.

Az ismert szőnyeglapokat a forma- és mérettartás biztosítására viszonylag nehéz második hátoldali réteggel látják el. Ezt a réteget erős üvegszál-erősítésű bitumen- vagy üvegszál-erősítésű PVC-bevonatként állítják elő. A hagyományos szőnyeglapok fajlagos tömege így durván 5 kg/m².

Egy ilyen szőnyeglapot ismertetnek az EP-0-278 690 A2 közzétételi iratban. Az ismertetett in-line gyártással előállítható, megfelelő mérettartási és fektetési karakterisztikájú szőnyeglapok felépítése a következő :

- egy első hátoldali laphoz rögzített rostos igénybevételi felület;

- az első hátoldal felületén egy melegen olvadó bitumen- vagy petróleumgyanta-készítményt tartalmazó első előbevonat-réteg;

- az első bevonóréteghez rögzített második előbevonó-réteg, amely második bevonóréteg egy melegen olvadó bitumenkészítményt tartalmaz;

- egy melegen olvadó bitumenkészítményt tartalmazó harmadik előbevonat-réteg; és

- a harmadik hátoldali bevonóréteghez rögzítve egy második hátoldali lapanyag a szőnyeg méretstabilitásának biztosítására.

A méretstabilitást egy szövött vagy nemszövött üvegszál bélésszövetből álló második hátoldallal és a szőnyeglap nagy össztömegével biztosítják.

HU 216 665 Β

Az EP-0-420661 A2 közzétételi iratban ismertetett szőnyeglapok felépítése a méretstabilitás további javítására a következő:

- egy igénybevételi felület,

- egy első hátoldal, amely egy szilárd, melegen olvadó készítményből épül fel,

- egy második hátoldal, amely egy porózus üvegszál lapanyag, például szövetből vagy nemszövött üvegszálból és egy porózus szálas lapanyag szomszédos rétegeiből épül fel, a szálas lapanyag a második hátoldali réteg külső felületét alkotja, a melegen olvadó készítmény az üvegszálas anyagot átitatja és telíti, a szálas lapanyagot pedig csak annyira itatja át, hogy a szálas lapanyaghoz megfelelően kötődjön.

A szőnyeglap tipikusan egy olyan szálas szőnyeganyagot tartalmaz, amelyben az első hátoldal egy bitumen-, vagy bitumennel módosított melegen olvadó készítményből áll. A második hátoldal olyan különálló szomszédos rétegekből áll, amelyek porózus, könnyű üvegszálas szövetanyaga a szőnyeglapok méretstabilitását növeli. A találmány szerint a polipropilén nemszövött lapanyag önmagában nem elegendő második hátoldali hordozólapként.

Az EP-0-590189 Al közzétételi iratban is a korábban ismert bitumen/aszfalt hátoldali elemeket vagy PVChátoldalt tartalmazó szőnyeglapok hátrányait ismertetik.

A fentiekben ismertetett találmány egyik tárgya olyan szőnyeglap, amely egy propiléngyanta hátoldali elemet, ezen kialakítva egy ugyancsak propiléngyanta felső réteget tartalmaz. A felső réteg előnyösen egy propiléngyantából előállított alapréteget és egy ugyanilyen anyagból előállított bolyhréteget tartalmaz.

A felső réteg ismertetésénél ugyan hivatkoznak arra, hogy ennek egy része polipropilénszálból készül, a hátoldal ismertetésénél azonban csak arra térnek ki, hogy készülhet például propilén monopolimerből vagy propilén és etilén-1-butén kopolimerből, és ezek regenerált propiléngyantát is tartalmazhatnak. Előnyös valamilyen amorf alfa-olefin kopolimer alkalmazása, és valóban a fenti találmány egyik változatában extrúziós öntéssel előállított hátoldali elemeket ismertetnek. Ebben a leírásban azonban nem ismertetnek aprított textilszerkezetű hátoldali elemeket.

A jelenleg ismert szőnyeglapoknak azonban számos hátrányuk van. Az ilyen lapok elhasználódás utáni hulladékkezelése és feldolgozása a felhasznált anyagok természete és minősége miatt nagyon nagy problémát jelent. Elégetés esetén például a bitumentartalmú lapok jelentős hányada hamu alakban marad vissza.

Az ilyen termékek, például PVC-hátoldali rétegeket tartalmazó szőnyeglapok elégetése a PVC klórtartalma miatt igen nagy energiabetáplálást igényel ahelyett, hogy energiát termelne. Ezen túlmenően a klór toxikus és maró gáz, amely az egyéb szervetlen és szerves anyagokkal könnyen reagál. Emiatt a PVC-hátoldali réteget tartalmazó padlótakarók elégetése alatt speciális környezetvédelmi intézkedéseket kell tenni.

A hulladékká vált szőnyeglapok kezelésével kapcsolatos problémák várhatóan a jövőben még erőteljesebben jelentkeznek, mert évente óriási mennyiségű szőnyeglapot fektetnek le és cserélnek ki (Európában ez a mennyiség több mint 40 millió m², ami körülbelül 200 000 t tömegű ilyen anyagot jelent), és így rövid időn belül várható a környezetbarát hulladékkezelés törvényi szabályozása.

Emellett az ismert szőnyeglapok viszonylag nagy tömege miatt egyszerre csak viszonylag kis mennyiség szállítható és fektethető le. A szőnyeget lefektetőknek a hátoldali károsodások veszélyével is számolniuk kell.

A fentiekben már említettük, hogy a szőnyeglapok és szőnyegpadlók szerkezete teljesen különböző. Emiatt ezek előállítását hagyományosan különböző eljárásokkal és különböző gyártóberendezésekkel végzik. Ez azért van így, mert a szőnyegipamak mind ez ideig a különböző alkalmazási igények miatt a kétféle terméket különböző anyagokból kellett előállítania. A szőnyeglapok előállításához a viszonylag merev és nagy tömegű bitumen vagy üvegerősítésű PVC-hátoldalt, a szőnyegpadlók előállításához pedig hagyományosan viszonylag rugalmas kalcium-karbonáttal töltött habot vagy ezzel ekvivalens anyagokat alkalmaznak. Eddig nem tudták a kéttípusú termék gyártását egy és ugyanazon gyártási folyamatban integrálni.

Az EP-0-547 533 Al közzétételi iratban egy olyan nyújtható padlótakarót ismertetnek, amelyet lefektetéskor hosszúságának és szélességének néhány százalékában megnyújtanak, majd ezután például szögekkel a kapcsolódó panelekhez rögzítenek (azaz az előállított anyag padlólapként nem alkalmazható, habár az alkotók között említik a poliolefin és/vagy poliészter típusú szálakat). A második hátoldali réteget a korábban ismert habosított hátoldal helyett olyan szálszerkezetű hátoldali réteggel helyettesítik, amelyet textilkötéssel ágyaznak be vagy vesznek körül azért, hogy a második hátoldali réteg nyújtható padlótakaróként való alkalmazás esetén megfelelően erős legyen. A textilkötés azt jelenti, hogy a szálszerkezetet például egy alatta lévő erősítőnemezhez varrják, vagy a hossz- és keresztirányú keresztmetszetükben tűzéssel vagy hurkokkal látják el. Ezt például az ismert Maliwatt- vagy Kettenwirk-elj árasokkal végzik. Ez a leírás azonban nem ismertet olyan szálszerkezetű hátoldali réteget, amely a hossz- és keresztirányú keresztmetszetében annyira mérettartó lenne, hogy az alkalmazásával előállított padlótakaró nyúlása annyira kicsi és mérettartása annyira jó legyen, hogy erőssége, mérettartása és járáskényelme a habosított hátoldali rétegeket tartalmazó szőnyegpadlóéval és mérettartása az ismert szőnyeglapokéval azonos legyen.

Az EP-A-0005050 számú közzétételi iratban ismertetett szőnyeghátoldali anyag egy olyan, adott esetben nemszövött, hőre lágyuló hátoldali szövetet tartalmaz, amelyhez egy lényegében sima gyapjút rögzítenek. A szokásosan „átlátszóságának nevezett probléma megoldására, azaz hogy a kész szőnyegen ne legyen látható a hátoldal anyaga, a gyapjú hátoldalhoz való rögzítésére olyan melegen olvadó porragasztót alkalmaznak, amelynek lágyuláspontja a hőre lágyuló szöveté alatt van.

A fenti leírásból nyilvánvaló, hogy az ismertetett szőnyegpadló hátoldala olyan első hátoldal, amelyen a

HU 216 665 Β rajta lévő melegen olvadó porragasztó előbevonatként szolgál. Az előbevonat a könnyebben kettőzhető bolyhanyag csomózását segíti elő, hogy gyapjas burkolatként az első hátoldalhoz kapcsolódjon. Az első hátoldal ezután egy, a szőnyegpadlóknál szokásosan alkalmazott második habhátoldallal is ellátható.

A jelen találmány célja egy olyan kismértékben nyúló és mérettartó padlótakaró előállítása, amelynek erőssége, mérettartása és járási kényelme az ismert padlótakarókéhoz, például a nemkívánt habhátoldali réteget tartalmazó szőnyegpadlókéhoz és az üvegszál-erősítésű PVC- vagy bitumentartalmú hátoldali réteggel ellátott szőnyeglapokéhoz hasonló, és ugyanakkor az elhasznált padlótakarók hulladékkezelésénél kiküszöbölhetők a nem kívánt környezeti hatások. Ennek az új padlótakarónak szőnyegpadlóként és szőnyeglapként egyaránt használhatónak kell lennie. Ezek a termékek adott esetben ugyanazon a felhasználási területen, például az összehúzódást okozó körülmények között alkalmazhatók úgy, hogy sem a szőnyegpadlók, sem a szőnyeglapok fentiekben ismertetett hátrányai nem jelentkeznek.

A találmány tárgya tehát kismértékben nyúló 1 padlótakaró anyag, amely faltól falig szőnyegként (szőnyegpadló) és szőnyeglapként egyaránt alkalmazható, klimatikus változások esetén is mérettartó hengerekké tekercselhető, melyeknek felépítése a következő:

- egy 3 első hátoldali réteg;

- 2 bolyhanyag, amely a 3 első hátoldali réteghez rögzítve 2, 3 felső réteget alkot;

- egy alul elhelyezett 5 második hátoldali réteg, amely legalább a szálszerkezetben lévő szálas anyagokhoz tartozó legalacsonyabb lágyulási hőmérsékletre való melegítéssel belülről rögzített, lényegében nedvességet nem abszorbeáló, hőre lágyuló, polimertartalmú, folytonos vagy vágott szálakból álló vékony szálas szerkezetből áll;

- az 5 második hátoldali réteg a 3 első hátoldali réteghez a közöttük elhelyezkedő 4 ragasztóréteggel van rögzítve, amely egy hőkezeléssel aktivált szerves polimertartalmú kötőanyagot tartalmaz, ahol a hőkezelés reakció-hőmérséklete a szálszerkezetben lévő szálas anyagok nagyobb részének olvadási hőmérsékleténél alacsonyabb, és a kötőanyag a megkötés után lényegében nedvességet nem abszorbeáló, ahol az 5 második hátoldali réteg fajlagos tömege 70-1000 g/m².

A fentiekben és az egész leírásban a „nedvességet nem abszorbeáló” tulajdonságot a gyakorlatban megvalósítható értelemben használjuk, mivel elméletileg lényegében sohasem zárható ki minimális vízabszorpció.

A találmány szerinti kismértékben nyúló és mérettartó padlótakarók hátoldali rétege egy polimertartalmú, folytonos szálas vagy vágott szálas anyagból álló, hőre lágyuló vékony szálas szerkezet, amelyet legalább a szálszerkezetben lévő szálas anyagokhoz tartozó legalacsonyabb lágyuláspontnak megfelelő hőmérsékletre való melegítéssel rögzítenek, és ahol a ragasztóréteg egy hővel aktiválható szerves polimertartalmú kötőanyag, amelynek reakció-hőmérséklete a szálszerkezetben lévő szálanyagok többségének olvadáspontjánál alacsonyabb.

A találmány másik tárgyát képező, kismértékben nyúló és mérettartó padlótakaró előállítására alkalmas eljárásban egy hőre lágyuló vékony szálas szálszerkezetű, polimertartalmú folytonos szálas vagy vágott szálas anyagot tartalmazó, szövetformájú második hátoldali réteget legalább a szálszerkezetben lévő szálanyagokhoz tartozó legalacsonyabb lágyuláspontnak megfelelő hőmérsékletre melegítjük, és ennek a szövetformájú félkész anyagnak a hátoldalát a hálóformájú második hátoldali réteghez kötjük. Köztes rétegként (előbevonat vagy kötőréteg) egy olyan szerves polimertartalmú kötőanyagot alkalmazunk, amelynek reakció-hőmérséklete a szálszerkezetben lévő szálas anyag nagyobb részének olvadáspontjánál alacsonyabb, amelynek aktivitását hő alkalmazásával végezzük.

Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy előállíthatok olyan kismértékben nyúló mérettartó padlótakarók, amelyek egy vékony szálas szerkezetű hátoldali réteget tartalmaznak, és hossz- és keresztmetszeti erősségük, stabilitásuk, valamint járási kényelmi tulajdonságaik mind szőnyegpadlók, mind szőnyeglapok esetén azonosak a nemkívánt hátoldali rétegeket tartalmazó hagyományos padlótakarókéval. A találmány szerinti termékek alkalmazásával teljesen kiküszöbölhető az ismert padlótakarók káros környezeti hatása. Ez a megállapítás a találmány szerint most már azonosnak tekintett szőnyegpadlókra és szőnyeglapokra egyaránt érvényes.

A találmány szerinti eljárással ugyanazzal a berendezéssel állítjuk elő az adott esetben szőnyegpadlóként vagy szőnyeglapként alkalmazható padlótakarókat.

Az EP-0-278690 A2, EP-0-420661 A2 és EP-0-590 189 Al közzétételi iratokban ismertetett lapok vastagságának és összetételének ismeretében meglepő, hogy a számos bitumen-, üvegszál és egyéb rétegek elhagyásával olyan padlótakaró állítható elő, amely szőnyegpadlónak és szőnyeglapnak egyaránt alkalmazható.

A találmány szerinti termékek környezeti előnyei és kisebb anyagfogyasztása mellett a szőnyegpadlógyártók az általuk korábban nem gyártható szőnyeglapok gyártásának gazdasági előnyeit is élvezhetik. A találmány szerinti termékek a meglévő berendezésekkel előállíthatok, és a szőnyegpadlógyártók viszonylag kis beruházással beléphetnek a szőnyegpiacra.

A találmány további tárgya eljárás az 1. igénypont szerinti 1 padlótakaró anyag előállítására, amely a következő lépésekből áll:

- először előállítunk egy szövetformájú félkész anyagot, amely egy 3 első hátoldali réteghez rögzített 2 bolyhanyagot tartalmaz;

- egy 70-1000 g/cm² fajlagos tömegű és lényegében nedvességet nem abszorbeáló, hőre lágyuló polimertartalmú, folytonos vagy vágott szálakból álló, vékony szálas szerkezetű, szövetformájú 5 hátoldali réteget legalább a szálszerkezetben lévő szálas anyagokhoz tartozó legalacsonyabb lágyulási hőmérsékletre melegítünk a szálak közötti rögzítés kialakítására;

- a 2, 3 szövetformájú félkész anyag hátoldalát egy 4 ragasztóréteg közbeiktatásával összekapcsoljuk a szövetformájú 5 hátoldali réteggel; a ragasztóréteg szerves

HU 216 665 Β polimertartalmú kötőanyagát - amely szálszerkezetben lévő szálasanyag-tartalom többségének olvadáspontjánál alacsonyabb reakció-hőmérsékletű - hőkezeléssel aktiváljuk, hogy egy lényegében nedvességet nem abszorbeáló, kötött 4 ragasztóréteg alakuljon ki;

- az így kapott 1 anyagot szőnyegpadlóhengerekké tekercseljük, és adott esetben teljes egészében vagy részben padlólapokká vágjuk.

A második hátoldali réteget úgy állítjuk elő, hogy a folytonos vagy vágott szálból álló, hőre lágyuló vékony szálas szövetet a szálak lágyulási hőmérsékletére melegítve egymáshoz ragasztjuk, az így kialakított hátoldali réteg olyan háromdimenziós mechanikus keresztkötéseket tartalmazó szálszerkezet, amely belülről rögzített szálakból épül fel. Ha a háromdimenziósán orientált szálakat erő- és lazítóhatás éri (járás), a feszültségnek ellenállnak, és lényegében az eredeti szálszerkezetüket veszik fel. Ezt a tulajdonságot újra felemelkedésnek vagy visszaugrásnak nevezzük. A találmány szerinti szálszerkezetben lévő egyedi szálak úgy kapcsolódnak és rögzítődnek egymáshoz, hogy háromdimenziós szálszerkezetet alkossanak. Ez a szálszerkezet láthatóan egészen más, mint azok a szálszerkezetek, amelyekben a csak mechanikusan egymás mellett tartott szálak erőhatáskor elmozdulhatnak egymástól, emiatt stabilitásuk lényegesen romlik, és újra felemelkedési kapacitásuk gyorsan romlik. A háromdimenziós szálszerkezet szálainak belső rögzítésével a második hátoldal stabilitása és a járási kényelem javul.

A szálszerkezetre alkalmazott hő közvetítését végezhetjük az egyik vagy mindkét oldal kalanderezésével, a szálszerkezetre fújt forró levegővel vagy a két hőkezelési megoldás kombinálásával. A hőkezelést IRbesugárzással, azaz infravörös sugárral vagy hasonló eljárással is végezhetjük.

A szálszerkezetben lévő folytonos vagy vágott szálak hossza 20-200 mm és vastagsága 1,5-50 dtex. A leggyakrabban alkalmazott vágott szálak hossza 40-110 mm és vastagsága 3,3-20 dtex. A második hátoldali réteg szálszerkezetének tömege 70-1000 g/m², elsősorban 100-600 g/m². A nagyobb tömegű hátoldali rétegeket a különösen nagy járási kényelemmel jellemezhető szőnyegek előállításához alkalmazzuk.

A szálszerkezetet felépítő szálak állhatnak olyan 100%-ban egynemű vagy kevert szálakból, amelyek vastagsága és hosszúsága változik. Ennek megfelelően a szálszerkezet lehet természetes szálak, mint például gyapjú, pamut, len vagy juta és szintetikus szálak, mint például poliamid, poliészter, poliolefm (polipropilén és polietilén) vagy poliakrilát polimer vagy kopolimer szálak keveréke. Jól alkalmazható kopolimerek például a tereftálsav és különböző poliglikolok és/vagy egyéb aromás karbonsavak és alkoholok kopolimerszármazékai. Az ilyen kopolimerek 2,3 vagy 4 különböző poliamidot, például poliamid 6-ot, poliamid 6,6-ot és poliamid 12-őt tartalmazhatnak.

A második hátoldali rétegnek azonban nedvességet nem abszorbeáló termoplasztikus poliolefinből, poliészterből vagy ezek keverékéből készült szálakat kell tartalmazniuk.

A szálszerkezet megfelelő stabilitásának és szilárdságának biztosításához a szálas anyagnak legalább 25% hőre lágyuló polimert kell tartalmaznia. A nagyobb hőre lágyuló polimertartalom nagyobb dimenziós stabilitást eredményez.

A második hátoldali réteg járási kényelme és újra felemelkedési kapacitásjellemzői nagymértékben javíthatók, ha a szálszerkezet 100% egynemű, hőre lágyuló szálat vagy azonos polimercsoporthoz tartozó szálakat vagy különböző polimercsoporthoz tartozó, de különböző lágyulási hőmérsékletű polimerkeverékekből készült szálakat tartalmaz. Ilyenkor az alacsonyabb lágyulási hőmérsékletű polimerből készült szál szolgál a többi szálas anyag hőkötésére.

A hőkezelés során a legalacsonyabb lágyulási hőmérsékletű és olvadáspontú szálak alkotják a kötőanyagot, és a magasabb lágyulási hőmérsékletű szálak nem változnak. Ezt úgy érhetjük el, hogy a különböző szálak között általában legalább 10 °C lágyulási hőmérsékletkülönbséget biztosítunk.

A találmány szerinti szálszerkezet két különböző típusú szálanyag kombinációjából is felépülhet, az egyik típusú szálanyag az egyedi szálak belső (mag-) részét és a másik vagy módosított típusú szálanyag a szálak felületét alkotja.

A találmány szerinti ragasztóréteg egy olyan szerves polimertartalmú kötőanyag, amely lehet egy polimer szemcsék vizes oldatából álló emulziós kötőanyag vagy egy 100%-ban hőre lágyuló kötőanyag, más néven melegen olvadó porragasztó. A kötőanyag kémiailag reakcióképes anyag is lehet, és tartalmazhat polimereket és/vagy kopolimereket, például polisztirolbutadién, poliakrilát, polisztirolakrilát, poli(vinil-acetát), kopoliamid, kopoliészter vagy nitril-butadién komponenseket, továbbá valamilyen hőre lágyuló töltőanyagot. A polimereket és/vagy poliolefm, poliészter vagy poliamid kopolimereket tartalmazó hőre lágyuló kötőanyagot alkalmazhatjuk a gyártás során pasztává diszpergált szuszpenzió alakjában vagy eredeti formájában. Előnyösek a polietilén töltőanyagot tartalmazó SBR-latex és poliakril-latex kötőanyagok.

A kötőanyaggal szemben is követelmény, hogy a megkötést követően ne abszorbeáljon nedvességet.

Emulziós kötőanyagok esetén a félkész anyag első hátoldali réteghátoldalára kapilláris diffúzióval jut el a kötőanyag, majd további diffúzióval a második hátoldali réteg szálszerkezetének felső oldalára, és az ezt követő hőaktiválás alatt a kötőanyagot a megfelelő megtartásig aktiváljuk. A kötőanyag jó behatolásához és megtartásához a második hátoldali réteg felületét kezeletlenül hagyjuk és bolyhosítjuk.

A második hátoldal és a ragasztóréteg anyagai előnyösen nedvességálló polimerek. Ez azért szükséges, hogy a szőnyeg méretei változó nedvesség- és hőhatásokra se változzanak alkalmazás közben. így stabil és viszonylag alacsony tömegű padlótakarót állíthatunk elő. A hátoldali szerkezet (kötőanyag és ragasztóréteg) alacsony tömege és a szőnyeg könnyű feltekercselhetősége további új és előnyös gyártási tulajdonságokat eredményez.

HU 216 665 Β

A találmány szerinti szőnyeg előállításához alkalmazott hátoldali és kötőréteg anyagait és a kialakított merevséget úgy választjuk meg, hogy a kapott szőnyeg stabilitása a szőnyeglapok és szőnyegpadlók stabilitási követelményeit egyaránt kielégítse, tömege viszonylag alacsony legyen, a kész szőnyeg úgynevezett faltól falig szőnyeghengerekké tekercselhető és részben szőnyeglapokra vágható legyen.

A kötőanyag és a második hátoldali réteg szálszerkezete között létrehozott stabilizáló szinergetikus hatás következtében a félkész réteg és a második hátoldali réteg között különlegesen erős kötés alakul ki. Az ilyen szinergetikus hatást például úgy hozhatjuk létre, hogy a szálszerkezetet kölcsönösen különböző lágyulási hőmérsékletű polimerekből alakítjuk ki, és a kötési reakció-hőmérséklet legalább a szálszerkezet először olvadó polimerszálának olvadási hőmérséklete és a lágyulási hőmérséklet között legyen.

így amikor a kötőanyag behatol a szálszerkezet felületébe, az először olvadt szálakkal reagálva összeköti azokat. Ennek következtében a szálszerkezet és a kötőanyag egyaránt hozzájárul a ragasztáshoz. Emellett a padlótakaró szilárdságnövelő stabilizálása is létrejön.

A találmány szerinti szőnyeg - a ragasztórétegeknek (előbevonat és kötőréteg) és második hátoldali rétegeknek köszönhetően - nemcsak mechanikus terhelés esetén, hanem klimatikus változások esetén is méretstabilitást mutat.

A klimatikus méretstabilitással kapcsolatos egyik fő probléma az, hogy például poliamid vagy gyapjú „bolyhanyagok”-ból készült félkész termék a mérettartó első hátoldal ellenére a nedvesség és a hőmérséklet változásának megfelelően zsugorodik vagy tágul.

A mérettartás biztosítását eddig a fentiekben ismertetetteknek megfelelően üvegszál-erősítésű rétegek, nehéz bitumen hátoldali rétegek vagy PVC alkalmazásával oldották meg.

A találmány szerinti szőnyegszerkezetnél úgy járunk el, hogy a szőnyeg stabilizáló részét nedvességálló polimerekkel telítjük. Az ilyen polimerekkel való telítés mindegyik új szőnyeg esetén lehetővé teszi a nedvességbehatolás miatt bekövetkező stabilitáscsökkenés elkerülését.

Különösen jó mérettartást érhetünk el úgy, hogy a második hátoldal előállításához nem alkalmazunk nedvességet abszorbeáló anyagokat, és a ragasztóréteg nagyobb része sem tartalmaz nedvességet abszorbeáló polimereket a kötés után. A telítést a ragasztóréteggel érjük el azáltal, hogy a ragasztóréteg a fentieknek megfelelően behatol a félkész anyag hátoldalába és a második hátoldalba. A szőnyegszerkezet telítésével megfelelő vízálló membrán alakul ki, illetve a szőnyegen keresztül bizonyos légátjárhatóság jön létre.

Az összehúzódást okozó körülmények között alkalmazott szőnyeg ragasztórétege és második hátoldali rétege gyakorlatilag elsősorban hőre lágyuló, nedvességet nem abszorbeáló anyagokból épül fel.

A fentiekben ismertetettekből látható, hogy ugyanolyan típusú polimerből felépülő szálas anyag és a ragasztóanyag széles körben alkalmazható. A megfelelő olvadási karakterisztika kialakításához szükséges adalékanyagok különösebb gyakorlat nélkül is kiválaszthatók attól függően, hogy a ragasztóanyag előállításához például valamilyen szálas anyagot, melegen olvadó ragasztót vagy hőre lágyuló anyagot kell alkalmazni. A készítmény pontos összeállítását a specifikált tulajdonságok alapján tipikusan a gyártó végzi.

A találmány szerinti padlótakarók hulladékká válása utáni kezelése speciális környezetvédelmi előnyöket mutat. Abban az esetben, ha a teljes padlótakaró szerkezet, azaz a bolyhanyag, az első hátoldali réteg, a kötőanyag és hátoldal szerves polimerekből épül fel, az elhasználódott padlótakarót energia-visszanyeréssel járó szabályozott égetéssel lehet hasznosítani. A szőnyegek felépítése a fentieknek megfelelően lehet tiszta hőre lágyuló polimer és kopolimer, például poliészter, poliamid vagy poliakrilát és/vagy természetes anyag, például len, pamut, juta és gyapjú vagy ezek kombinációi. Dániához hasonlóan számos országban a hulladék, például a használt padlószőnyeg kezelését energia-visszanyeréssel járó égetéssel végzik.

A találmány szerinti termék különösen előnyös környezetvédelmi tulajdonsága, hogy a használt padlótakaró leolvaszható vagy kémiailag úgy kezelhető, amely után új szálas padlótakarók vagy egyéb termékek előállítására alkalmazható. Ez esetben a bolyhanyagot első hátoldali réteget, kötőanyagot és második hátoldali réteget tartalmazó egész padlótakaró szerkezetet kölcsönösen újrahasznosítható kompatíbilis anyagokból kell előállítani. Előállíthatunk például 100% poliolefin-(polietilén/polipropilén), 100% poliészter alapú vagy poliamid padlótakaró szerkezeteket. Különösen előnyös, ha a ragasztóanyag 100%-ban hőre lágyuló anyag.

A rajzok rövid ismertetése:

A mellékelt rajzok a találmány szerinti termékek részletesebb ismertetésére szolgálnak. Az

1. ábra egy olyan találmány szerinti padlótakaró vázlatos rajza, amelyben az első hátoldali réteg nem szövött anyagból áll; a

2. ábra az 1. ábrán ismertetetthez hasonló termék vázlatos rajza, melyben az első hátoldali réteg egy nemszövött szálszerkezetből áll; a

3. ábra a találmány szerinti padlótakaró előállítási eljárásának vázlatos ismertetése; a

4. ábra a találmány szerinti szőnyeglap egy keresztmetszeti rajza; az

5. ábra a találmány szerinti gyártási eljárás vázlatos rajza; a

6-12. ábra differenciált letapogató kalorimetriás (Differential Scanning Colorymetry=DSC) görbék a későbbiekben ismertetésre kerülő találmány szerinti padlótakarókhoz alkalmazható jellemző polimer anyagok kiválasztásához.

A találmány részletes ismertetése:

Az 1. és 2. ábrán ismertetett 1 és 1' padlótakarók olyan kezdő gyártási lépésben előállított szövetkialakítású félkész anyagok, amelyek a 3 és 3' polimertartalmú első hátoldali réteghez rögzített 2 és 2’ polimertartalmú bolyhanyagot tartalmaznak. A bolyhanyag és az első

HU 216 665 Β hátoldali réteg a fentiekben ismertetetteknek megfelelően természetes és szintetikus szálakat vagy ezek keverékeit egyaránt tartalmazhat.

Az 1. ábrán bemutatott változatnál a 3 hátoldali réteg egy szövött első hátoldali réteg és a bolyhanyag a 2 hurkolt bolyhanyag. A 2. ábrán bemutatott változatnál a 3' első hátoldali réteget egy szálas szerkezet, például az ismert fonott szálszerkezet és a bolyhanyagot a 2' vágott bolyhanyag alkotja.

A találmány szerinti eljárásban a 2, 3 vagy 2', 3' szövetkialakítású félkész anyag és az alatta lévő 5, 5' második hátoldali réteg összekötését végezhetjük a közöttük lévő 4, 4' ragasztóréteggel és az 1, 1' szövetkialakítású padlótakaróra egyidejűleg alkalmazott hőkezeléssel. A szövetkialakítású padlótakarókat ezután a kívánt méretű szőnyegpadló-, vagy szőnyeglaptermékké vágjuk.

A hőalkalmazással aktivált 4, 4' szerves polimertartalmú kötőanyag reakció-hőmérsékletének a szálszerkezetben lévő szálasanyag-tartalom legnagyobb részének olvadási hőmérséklete alatt kell lennie. Hő alkalmazásakor a kötőanyagot 60-250 °C-ra melegítjük. A hő alkalmazása természetesen a szálszerkezetben lévő szálas anyag legnagyobb részének olvadási hőmérsékletének megfelelően kiválasztott kötőanyag reakcióhőmérsékletétől is függ, amint ezt a továbbiakban részletesen ismertetjük.

Az emulziós kötőanyagok a fentieknek megfelelően lehetnek vizes oldatban lévő polimer szemcsék. Az emulziós kötőanyagok kémiailag reakcióképes vagy hőre lágyuló kötőanyagcsoportokra oszthatók. A kémiailag reakcióképes emulziók lehetnek polisztirolbutadién-, poliakrilát-, polisztirolakrilát-, poli(vinil-acetát-) és nitrilbutadién-bázisú polimerek, illetve kopolimerek. A hőre lágyuló emulziós kötőanyagok szuszpenzióban pasztává diszpergált, hőre lágyuló anyagok. A hőre lágyuló anyagok például poliolefin, poliészter vagy poliamid alapú polimerek. Ezeket az anyagokat elsősorban akkor alkalmazzuk, ha a padlótakarót és az összetett szerkezet anyagait ismét hasznosítani akarjuk. Ha a szőnyegszerkezet polipropilén és/vagy poliolefin szálakból épül fel, például poliolefintartalmú kötőanyagot alkalmazunk.

A ragasztóanyag poliolefin-, poliészter- vagy políamidbázisú polimerekből és kopolimerekből álló 100%-os tisztaságú, hőre lágyuló anyag is lehet. A hőre lágyuló anyagot szárazon a félkész anyagra és a második hátoldali réteg szálszerkezetére alkalmazzuk. Az alkalmazást végezhetjük egyéb eljárásokkal és rétegezéssel, például por alakban vagy olvadt alakban (meleg olvadék) való felhordással is.

Por alakban való alkalmazás esetén a hőre lágyuló anyagot a szövetformájú félkész anyag és a szövetformájú második hátoldali réteg közé rétegezzük, majd a rétegeket hőkezelés közben a hőre lágyuló anyag aktiválásáig összenyomjuk, és így a két megolvadt réteg összeragasztásával kialakítjuk a kész, szövetformájú padlótakaró anyagot.

Olvadt alakban való alkalmazás esetén a hőre lágyuló anyagot folyékony masszává melegítjük, majd például extrudálással a szövetformájú félkész anyag és a második hátoldali réteg közé rétegezzük, a rétegeket ezután például hengerek között összenyomjuk. Az anyag ezt követő lehűtése után a kötőanyag megkeményedik, és a készítmény rétegszilárdan egymáshoz rögzítődésével kialakul a kész, szövetformájú padlótakaró anyag.

A 100% hőre lágyuló anyagot tartalmazó kötőanyag alkalmazása elsősorban akkor előnyös, ha a padlótakaró kölcsönösen kompatíbilis, és ennek következtében újrahasznosítható anyagokból épül fel.

A ragasztóréteg jó néhány olyan rétegből állhat, melyek egymásra épülnek. Lehet például egy polietilénnel töltött poliakril-latex előbevonat-réteg, amelyre egy melegen olvadó réteget vagy egy polietilén por ragasztóréteget fektetünk. Előbevonatként egy olyan melegen olvadó réteget is alkalmazhatunk, amelynek viszkozitása a fentiekben ismertetett kötőanyagrétegekénél (melegen olvadó vagy por rétegek).

Az 5, 5' hátoldali rétegek ismertetése:

A hátoldali réteg tipikusan egy olyan szálas szerkezet, amelynek tömege körülbelül 300 g/m² és 80% 60-100 mm hosszú, körülbelül 5-15 dtex vastag polipropilén (PP) szálat, 20 t% 60-100 mm hosszú,

7-20 dtex vastag, nagy sűrűségű nyújtott polietilén (HDPE) szálat tartalmaz. Ha a szálszerkezeten körülbelül 110-140 °C-os forró levegőt fújunk át, a nem nyújtott HDPE-szálak meglágyulnak, és további 30%ot összezsugorodnak. A polipropilénszálakat a forró levegős átfüjás nem befolyásolja. A HDPE-szálak a PP-szálak körül és ezekre ráragadva zsugorodnak, és így ezeket szálszerkezetben rögzítve és összekapcsolva tartják. A szálszerkezet hátoldalát ezután kalanderezésnek vetik alá. Az így kapott szálszerkezet vertikális szilárdsága és mérettartása, valamint horizontális stabilitása egyaránt jó.

A találmány egy másik változatában a szálszerkezet második hátoldali rétegének tömege 600 g/m² és 100%ban polipropilénszálakból épül fel. Az alkalmazott polipropilén széles molakulatömeg-eloszlású, így először a rövidebb molekulatömegű láncok lágyulnak meg, és a szálakat egymáshoz ragasztják és rögzítik.

A szerkezetben lévő szálak belső rögzítésével kapott hátoldali réteg kiváló szilárdsági és mérettartási tulajdonságokkal jellemezhető. A hátoldal kalanderezése lazán függő szálanyagok nélküli homogén felületet eredményez. A kész padlótakaró anyag padlóhoz vagy alaphoz való rögzítését ismert ragasztóeljárásokkal, például két oldalon ragasztószalaggal, tapasztószerekkel vagy enywel végezhetjük. A hátoldal homogén felületének további előnye, hogy vizuálisan textilszerű, és így a kész padlótakaró piaci értéke is nagyobb.

A hátoldali réteg domborítása és nyomtatása a padlótakarók vizuális megjelenését tovább javítja.

A találmány szerinti szőnyegpadló-szerkezetek beépítése számos előnnyel jár. A találmány szerinti szőnyegpadló szőnyeglapokéhoz mérhető mérettartása, valamint homogén felülete lehetővé teszi, hogy a jelenleg alkalmazott tartós ragasztószer alkalmazása helyett tapasztószerrel ragasszuk az alatta lévő padlóhoz. A jelenleg alkalmazott tartós ragasztószer használatának az

HU 216 665 Β az oka, hogy a például krétát tartalmazó szőnyegpadlók a hőmérséklet- és nedvességváltozások hatására zsugorodnak és tágulnak. Az ilyen szőnyegeknél alkalmazott tapasztószerek dimenzionális instabilitást és ennek következtében gyűrődéseket eredményeznek. Ha a találmány szerinti szőnyegpadló beépítését tapasztószerrel végezzük, a kisebb mennyiségben alkalmazott és az elhasználódott szőnyeg felszedése esetén könnyen eltávolítható ragasztószer miatt jelentős költségmegtakarítás érhető el. így elkerülhetők a tartós ragasztószer alkalmazásával együttjáró eltávolítási, szintezési és padlójavítási problémák is.

Ha az ilyen szőnyegek elektromos felületi és átmeneti ellenállásával szemben az a kívánalom, hogy alacsony, például 10⁹ ohm-nál kisebb legyen, a szálszerkezethez jól vezető szálakat keverünk vagy jól vezető folyadékkal impregnáljuk. Ha 5 t% acélszálat vagy rézvagy nikkelborítású szálat alkalmazunk, vagy az impregnálást körülbelül 0,8 t% jól vezető folyadékkal végezzük, a hátoldal az elektromos felületi-átmeneti ellenállás értékét a DIN-szabvány szerint mérve 10⁶ ohm értékre csökkenti.

A 4. ábrán bemutatott 11 szőnyeglap a 12 második hátoldalból, 13 kötőanyagrétegből és 14 felső rétegből áll. Ez utóbbi réteg a 15 első hátoldali réteget is ebbe beragasztva 16 fonalakat tartalmazza. A 12 második hátoldali réteg és a 13 kötőanyagréteg viszonylag rugalmas, könnyű, és mindkettő újrahasznosítható anyagokat, például újrahasznosítható polimert tartalmaz.

A 12 második hátoldali réteg és/vagy a 13 kötőanyagréteg nedvességálló újrahasznosítható polimerből is állhat. Ha a 12 második hátoldali réteg és/vagy a 13 kötőanyagréteg gyakorlatilag nem abszorbeál nedvességet, a 11 szőnyeglap forma- és mérettartása jelentősen megnő. Az ilyen 12 hátoldal előállítását például nemszövött polipropilénből, a 13 kötőanyagot pedig latex és polietilén keverékből állítjuk elő. A kötőanyag komponenseinek tényleges arányát egy adott szőnyegszerkezet adott tulajdonságainak kialakításához megfelelően állítjuk be. A keverék tartalmazhat például 401% SBR-latexet és 601% polietilént. A 11 szőnyeglap stabilitásának növelésére a 15 első hátoldali réteghez előnyösen olyan anyagot alkalmazunk, amelynek legfontosabb tulajdonságai a 12 második hátoldali rétegéhez hasonlóak. A 15 első hátoldalt ennek megfelelően fonott poliészterből állíthatjuk elő. Az ilyen anyagokból előállított stabil 11 szőnyeglap nagymértékben újrahasznosítható, ami azt jelenti, hogy a lerakandó vagy elégetendő hulladék mennyiségének jelentős csökkenése mellett a szőnyeglap tömege is nagymértékben lecsökken, ami a hulladék tömegét még tovább csökkenti. Természetesen minden olyan anyagkombinációt és rétegvastagságot alkalmazhatunk, amely könnyen előállítható, és könnyű 11 szőnyeglap előállítását teszi lehetővé.

A fentiekben ismertetett anyagokból előállított 12 második hátoldali réteg fajlagos tömege például 300 g/m², és a 13 kötőanyagréteg fajlagos tömege például 900 g/m². A találmány ebben a változatában a 12 második hátoldali réteg és 13 kötőanyagréteg tömege az összes tömeg 25-70%-a, a tipikus 14 felső réteg vastagsága néhány mm, fajlagos tömege 500-2000 g/m² (ebben a változatban a 16 fonalak tömege körülbelül 1100 g/m², és a 15 első hátoldal tömege körülbelül 100 g/m²). A 11 szőnyeglap összes tömege így körülbelül 2,4 kg/m², ami a hagyományos szőnyeglapok tömegének körülbelül fele. Ha a második hátoldali réteg és/vagy a 13 kötőanyagréteg előállításához újrahasznosítható anyagokat alkalmaznak, elhasználódás után az eredetileg alkalmazott anyagokból 200 g/m²-nél kevesebb anyagot kell lerakni vagy elégetni.

A 11 szőnyeglap anyaga viszonylag rugalmas és könnyű, ezért könnyen feltekerhető. Ezzel lehetővé válik a szőnyeg szőnyegpadlókká való feltekercselése, és így szőnyegpadló- vagy szőnyeglapformában való alkalmazása. így például a szőnyeggel ellátandó helyiség viszonylag kevésbé használt padlórészét szőnyegpadlóval, a jobban igénybe vett részt, például az átjárót olyan azonos szőnyeglapokkal borítják, amelyek bizonyos idő után könnyen lecserélhetők. Ezzel a megoldással a szőnyegfedési költségek jelentősen csökkenthetők, és nagymértékben csökken az elhasználódás után képződő hulladék mennyisége is.

A két forma előállítására alkalmas eljárás vázlatos rajzát az 5. ábrán mutatjuk be.

Az ismertetett rajzon látható, hogy a külön előállított 12 második hátoldalt és 14 felső réteget a 17, illetve 18 hengerekről a két 19 nyomóhenger között préseljük össze, miután a felső rétegre a 20 tartály 21 nyílásából ragasztóréteget viszünk fel. A 18 nyomóhengerek között áthaladt 22 szőnyeget adott esetben melegítés és szárítás után végül a 23 szőnyegpadlóhengerekké tekercseljük, és utolsó lépésként adott esetben 11 szőnyeglapokká vágjuk. A gyártó tehát ezzel az egyszerű és olcsó eljárással mindkét terméket, azaz a szőnyegpadlót és az ebből előállított azonos felépítésű szőnyeglapot egyidejűleg szállíthatja.

A következő példákban a második hátoldali réteg speciális szerkezeti felépítésének változatait mutatjuk be.

1.1. példa

Tömeg: 300 g/m²

Anyag: 1001% polipropilén (a DSC-görbe a

6. ábrán látható)

Szálkeverék: 5/11/15 dtex, 60, 70, 80, 90 mm Hőkezelés: a hátoldalán 150-190 °C-on kalanderezve

1.2. példa

Tömeg: 300 g/m²

Anyag: 701% polipropilén (a DSC-görbe a

6. ábrán látható) és

301% polietilén (a DSC-börbe a 7. ábrán látható)

Szálkeverék: polipropilén 5/11/15 dtex, 60-100 mm Hőkezelés: A) 130-150 °C-os forrólevegő-átfüjással

B) 140-180 °C-os kalanderezéssel

1.3. példa

Tömeg: 600 g/m²

Anyag: 70 t% poliészter (PÉT, DSC-görbe:

8. ábra) és

HU 216 665 Β

30t% kopoliészter (DSC-görbe: 9. ábra)

Szálkeverék: poliészter 7/15 dtex, 60-80 mm, kopoliészter 6,7 dtex, 60-80 mm

Hőkezelés: A) 150-230 °C-os forrólevegőátfüjással

B) 200-260 °C-os kalanderezéssel

1.4. példa

Tömeg: 600 g/m²

Anyag: 701% poliamid és 6 és 201% kopoliamid (DSC-görbe: 10. ábra)

Szálkeverék: poliamid 6,5/11/15 dtex, 60/80 mm, kopoliamid 4,2/11 dtex, 50/80 mm, kopoliészter 6,7 dtex, 60-80 mm

Hőkezelés: 120-220°C-os IR-besugárzással

A következő példákat a találmány szerinti padlószőnyegek részletesebb ismertetésére mutatjuk be.

2.1. példa (5/32 méretű hurkolt bolyh)

Bolyhanyag: 100 t% polipropilén szálas fonal,

650 g/m²

Első hátoldali réteg: 1001% polipropilén, szövött,

120 g/m²

Ragasztóréteg: 1001% polietilén olvadó ragasztó (Hüls AG, Német Szövetségi Köztársaság vagy Dow Chem. USA gyártmány), 411 g/m²

Második hátoldali réteg: azonos az 1.1. példa szerinti anyaggal, azonban nagyobb tömegű, például 450 g/m² is lehet

Összes tömeg: 1620 g/m², lásd 1. ábra

Elhasználódás utáni hulladékkezelés: az anyagok olvasztással újrahasznosíthatok

2.2. példa (1/8 méretű vágott bolyh)

Első hátoldali réteg: 1001% poliészter, fonott, 120 g/m²Ragasztóréteg: 1001% kopoliészter olvadó ragasztó (Ems Chemie, Domat-Ems, Svájc gyártmányú, Griltex 11 kereskedelmi nevű termék), 400 g/m²

Második hátoldali réteg: 1001% poliészter, 500 g/m²Összes tömeg: 1820 g/m², lásd 2. ábra

Elhasználódás utáni hulladékkezelés: olvasztással és kémiai kezeléssel részlegesen újrahasznosítható

2.3. példa (1/10 méretű vágott bolyh)

Bolyhanyag: 1001% poliamid, szálas fonal,

1100 g/m²

Első hátoldali réteg: 1001% poliamid, szövött,

140 g/m²

Ragasztóréteg: kopoliamid alapú ragasztópaszta (Ems Chemie, Domat-Ems, Svájc gyártmányú, Griltex 8 kereskedelmi nevű termék), 250 g/m²

Második hátoldali réteg: 1001% poliamid, 600 g/m² vagy hasonló az 1.4. példa szerinti anyaghoz

Összes tömeg: 2090 g/m², lásd 1. ábra

Elhasználódás utáni kezelés: leolvasztással és kémiai kezeléssel részleges anyagvisszanyerés

2.4. példa (1/4 méretű hurkolt bolyh)

Bolyhanyag: 100 t% poliamid, szálas fonal,

1000 g/m²

Első hátoldali réteg: 1001% polipropilén, szövött,

120 g/m²

Ragasztóréteg: módosított előbevonat, 800 g/m² és módosított kötőanyag, 480 g/m², amely egy karboxilált sztirol-akrilát kopolimer, polietilén töltőanyaggal (Dow Benelux, Tessenderlo, Belgium gyártmány)

Második hátoldali réteg:azonos az 1.1. példa szerinti anyaggal

Összes tömeg: 2700 g/m², lásd 1. ábra

Elhasználódás utáni hulladékkezelés: égetés energiakinyeréssel

2.5. példa (1/10 méretű vágott bolyh)

Bolyhanyag: 1001% gyapjú, 1100 g/m²

Első hátoldali réteg: 1001% polipropilén, szövött,

120 g/m²

Ragasztóréteg: módosított előbevonat, 750 g/m² és módosított kötőanyag, 450 g/m², amely egy karboxilált sztirol-butadién kopolimer, polietilén töltőanyaggal (Dow Benelux, Tessenderlo, Belgium gyártmány)

Második hátoldali réteg: azonos az 1.1. példa szerinti anyaggal

Összes tömeg: 2720 g/m², lásd 1. ábra

Elhasználódás utáni hulladékkezelés: égetés energiakinyeréssel

2.6. példa (1/8 méretű vágott bolyh)

Bolyhanyag: 100 t% poliamid, szálas fonal,

1100 g/m²

Első hátoldali réteg: 1001% poliészter, fonott, 120 g/m²

1. ragasztóréteg: módosított előbevonat, amely egy karboxilált sztirol-akrilát kopolimer (Dow Benelux-gyártmányú termék), 450 g/m²

2. ragasztóréteg: 1001% polipropilén olvadó ragasztó (Hüls/Dow-gyártmányú termék), 200 g/m²

Második hátoldal: az 1.1. példa szerintihez hasonló anyag, azonban tömege nagyobb, például 600 g/m²,450 g/m²

Összes tömeg: 2320 g/m²

2.7. példa (5/32 méretű hurkolt bolyh)

Bolyhanyag: 100 t% polipropilén szálas fonal,

600 g/m²

Első hátoldal: 1001% polipropilén, szövött,

100 g/m²

1. ragasztóréteg: módosított előbevonat, amely egy karboxilált sztirol-akrilát kopolimer,

HU 216 665 Β polietilén töltőanyaggal (Dow Benelux-gyártmány), 400 g/m²

2. ragasztóréteg: 1001% polietilén olvadó ragasztó (Hüls/Dow-gyártmány), 200 g/m²

Második hátoldal: 1.1. példa szerinti termék, azonban tömege nagyobb, például 450 g/m², 300 g/m² is lehet

Összes tömeg: 1600 g/m²

2.8. példa (1/10 méretű vágott bolyh)

Bolyhanyag: 100 t% poliamid, fonott fonal,

800 g/m²

Első hátoldal: 1001% poliészter, fonott, 120 g/m²

1. ragasztóréteg: módosított előbevonat, amely egy karboxilált sztirol-akrilát kopolimer polietilén töltőanyaggal és 300 rész alumínium-hidroxiddal (Dow Benelux-gyártmány), 600 g/m²

Második hátoldal: az 1.1. példa szerintihez hasonló, azonban tömege nagyobb, például 450 g/m², 600 g/m² is lehet

Összes tömeg: 2320 g/m²

2.9. példa (1/8 méretű keresztvágásos)

Bolyhanyag: 100 t% poliamid, szálas fonal,

1000 g/m²

Első hátoldal: 1001% poliészter, fonott, 120 g/m²

1. ragasztóréteg: módosított előbevonat, karboxilált sztirol-akrilát kopolimer, polietilén töltőanyaggal és 200 rész alumínium-hidroxiddal (Dow Beneluxgyártmány), 600 g/m²

2. ragasztóréteg: 1001% polietilén ragasztópor (Hüls/Dow-gyártmány), 200 g/m²

Második hátoldal: az 1.1. példa szerintihez hasonló, azonban tömege nagyobb, például 300 g/m², 450 g/m² is lehet

Összes tömeg: 2370 g/m²

Amint azt a fentiekben ismertettük, a szálszerkezetet két olyan különböző típusú szálas anyagból is előállíthatjuk, amelyek közül az egyik az egyedi szálak belsejét (magját) és a másik ezek felületét alkotja (kétkomponensű szál). Alkalmazhatunk például polipropilén magot és polietilén felületi anyagot. Az ilyen típusú szálak tipikus DSC-görbéjét a 6. ábrán láthatjuk. Alkalmazhatunk olyan poliészterszálakat is, amelyek poliésztermagjának olvadáspontja körülbelül 256 °C és a külső részt alkotó poliészter olvadáspontja 225 °C. Az ilyen típusú szálak tipikus DSC-görbéjét a 7. ábrán láthatjuk. A külső rész más összetételű poliészter, például 140 °C olvadáspontú ilyen anyag is lehet.

A 2.1.-2.9. példákban bemutatott találmány szerinti padlótakaró-minták vizsgálatát és a hagyományos padlólapokkal való összehasonlítást a Danish Technological Institute végezte az ISO 34551/1-1981 (E) szabvány szerint. A jellemző minták 600 °C-on végzett teljes elégetése után maradt hamumaradék százalékos értékét az A táblázatban foglaljuk össze.

A táblázat

Hagyományos bitumen szőnyeglap hamumaradéka (tömeg%)
Vizsgálat száma	Teljes minta, a bolyh és az alatta lévő részekkel együtt	A minta alsó része*
1	45,9	65,2
2	44,3	65,6
Átlagérték	45,1	65,6
Próbatest tömege	körülbelül 4,5 g	körülbelül 3,0 g
Az új anyagok hamumaradéka (tömcg%)
Vizsgálat száma	Teljes minta, a bolyh és az alatta lévő részekkel együtt	A minta alsó része*
1	0,9	1,0
2	0,9	1,0
Átlagérték	0,9	1,0
Próbatest tömege	körülbelül 1,8 g	körülbelül 0,4

* A ragasztóréteg alsó részéről leválasztották a bolyhanyagot.

A találmány szellemével összhangban számos változtatás történhet. Ennek megfelelően a padlótakarót alkotó rétegek számos különböző anyagkombinációval előállíthatok. A második hátoldali réteget például hőre lágyuló, polimertartalmú melegítéssel kialakított belső kötésű, vékony szálas szálszerkezet, a ragasztóréteget például hőkezeléssel aktivált polimert tartalmazó kötőanyag alkothatja.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Mérettartó és tekercselhető padlótakaró anyag (1), amely faltól falig szőnyegként (szőnyegpadlóként) és szőnyeglapként egyaránt alkalmazható, melynek felépítése a következő:

- első hátoldali réteg (3);

- bolyhanyag (2), amely az első hátoldali réteghez (3) rögzítve felső réteget (2, 3) alkot;

- folytonos vagy vágott szálakat tartalmazó szálas, nemszövött szerkezetű második hátoldali réteg (5), amelyben a szálak azok lágyulási hőmérsékletére való hevítésével vannak rögzítve;

- a második hátoldali réteg (5) az első hátoldali réteghez (3) a közöttük elhelyezkedő ragasztóréteggel (4) van rögzítve, azzal jellemezve, hogy a második hátoldali réteg (5) száljai nedvességet nem abszorbeáló, hőre lágyuló poliolefmből, poliészterből vagy ezek keverékéből készülnek, a ragasztóréteg (4) pedig olyan hőre aktiválódó, szerves alapú polimer kötőanyagot tartalmaz, amely aktiválást követően sem abszorbeál nedvességet.
2. Az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a második hátoldali réteg fajlagos tö10

HU 216 665 Β mege 70-1000 g/m², előnyösen 100-600 g/m², még előnyösebben 300-600 g/m².
3. Az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a hőre lágyuló szálas anyag polipropilén- és polietilén-bázisú poliolefínből vagy poliészterből felépülő polimer vagy kopolimer, vagy ezek kombinációja.
4. Az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a hőre lágyuló szálas anyag legalább két különböző típusú szálas anyagból épül fel, és a legalacsonyabb lágyulási hőmérsékletű és a második legalacsonyabb lágyulási hőmérsékletű szálas anyag lágyulási hőmérsékletének különbsége legalább 10 °C.
5. Az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a szálszerkezetet felépítő, hőre lágyuló szálak két különböző típusú anyagból állnak (kétkomponensű szálak), és az egyedi szálak magját az egyik típusú anyag, felületét pedig a másik típusú anyag alkotja.
6. Az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a ragasztórétegben (4) alkalmazott kötőanyag egy polimer szemcsék vizes oldatából álló emulziós kötőanyag.
7. A 6. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott kötőanyag kémiailag reakcióképes, és polisztirol-butadién, poliakrilát, polisztirol-akrilát, poli(vinil-acetát) vagy nitril-butanidén polimerekből és/vagy kopolimerekből áll.
8. A 7. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a kémiailag reakcióképes kötőanyag egy hőre lágyuló töltőanyagot is tartalmaz.
9. A 6. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a ragasztórétegben (4) alkalmazott kötőanyag egy szuszpenzióban pasztává diszpergált, hőre lágyuló anyag.
10. Az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a ragasztórétegben (4) lévő kötőanyag egy hőre lágyuló ragasztópor vagy hőre lágyuló, melegen olvadó ragasztószer.
11. A 8 -10. igénypontok bármelyike szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a hőre lágyuló anyag poliolefm- vagy poliészterbázisú polimer vagy kopolimer
12. Az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a rétegek között fekvő ragasztóréteg (4) tartalmaz egy, úgynevezett első ragasztóréteget (előbevonat-réteg) a bolyhanyag(ok) első hátoldali réteghez (3) való rögzítésének elősegítésére és egy, úgynevezett második ragasztóréteget (kötőanyagréteg) a második hátoldali réteg (5) első hátoldali réteghez való rögzítésének biztosítására.
13. A 12. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy az előbevonat-réteg egy vizes emulziós kötőanyagot, és adott esetben egy hőre lágyuló töltőanyagot tartalmaz.
14. A 12. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a kötőanyag poliakril-latex, SBRlatex vagy sztirol-akrilát, és adott esetben egy polietilén töltőanyagot tartalmaz.
15. A 12. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a második ragasztóréteg tartalmaz egy olvadó ragasztót, amely előnyösen egy olvadó polipropilén, polietilén vagy kopoliészter ragasztó.
16. A 12. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a második ragasztóréteg tartalmaz egy hőre lágyuló ragasztóport, amely előnyösen egy polietilén ragasztópor.
17. A 12. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a ragasztó egy vizes emulziós kötőanyag, előnyösen egy polietilén töltőanyagot tartalmazó karboxilált sztirol-butadién kopolimer latex.
18. Az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy legalább a második hátoldali réteg (5) és/vagy a ragasztóréteg (4) egy legalább részlegesen újrahasznosítható anyagból áll.
19. A 18. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy az újrahasznosítható anyag polimer.
20. A 18. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy az újrahasznosítható anyag nedvességálló.
21. A fenti igénypontok bármelyike szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a második hátoldali réteg (5) polipropilénből és a ragasztóréteg (4) polietilénből áll.
22. A fenti igénypontok bármelyike szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy a felső réteg (2, 3) egy első hátoldali rétegből (3) és ebbe hurkolt fonalakból (2) áll, továbbá az első hátoldali réteg (3) és a második hátoldali réteg (5) nemszövött anyag.
23. A 22. igénypont szerinti padlótakaró anyag, azzal jellemezve, hogy az első hátoldali réteg (3) poliészter.
24. Eljárás az 1. igénypont szerinti padlótakaró anyag (1) előállítására, ahol

a) előállítunk egy szövetformájú félkész anyagot (2, 3), amely egy első hátoldali réteghez (3) rögzített bolyhanyagot (2) tartalmaz;

b) előállítunk egy folytonos vagy vágott szálakat tartalmazó szálas, nemszövött szerkezetű második hátoldali réteget (5), amelyben a szálak legalább a legalacsonyabb lágyulási hőmérsékletű szál lágyulási hőmérsékletére való hevítésével vannak rögzítve;

c) a szövetformájú félkész anyag (2, 3) hátoldalát egy ragasztóréteg (4) közbeiktatásával összekapcsoljuk a nemszövött második hátoldali réteggel (5) úgy, hogy a ragasztóréteg szerves polimertartalmú kötőanyagát a szálszerkezetben lévő, fő tömeget alkotó szálas anyagok olvadáspontjánál alacsonyabb hőmérsékleten végzett hőkezeléssel aktiváljuk, és így egy nedvességet nem abszorbeáló, kötött ragasztóréteg (4) alakul ki;

d) az így kapott anyagot (1) szőnyegpadlóhengerekké tekercseljük, és adott esetben teljes egészében vagy részben padlólapokká vágjuk;

azzal jellemezve, hogy a második hátoldali réteg (5) száljait nedvességet nem abszorbeáló, hőre lágyuló poliolefínből, poliészterből vagy ezek keverékéből készítjük, továbbá ragasztórétegként (4) olyan hőre aktiválódó, szerves alapú polimer kötőanyagot alkalmazunk, amely aktiválást követően sem abszorbeál nedvességet.
25. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szövetformájú második hátoldali réteget (5) kalanderezéssel 110-260 °C-ra melegítjük.

HU 216 665 Β
26. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szövetformájú második hátoldali réteget forró levegővel való átfüjással 110-260 °C-ra melegítjük.
27. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szövetformájú hátoldali réteget infravörös besugárzással 110-260 °C-ra melegítjük.
28. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a közbeiktatott ragasztóréteget úgy alakítjuk ki, hogy a szövetformájú félkész felső réteg (2, 3) hátoldalára vagy a második hátoldali réteg (5) felső oldalára az összekapcsolás előtt előkezeléssel kötőanyagot viszünk fel.
29. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan közbeiktatott ragasztóréteget (4) alkalmazunk, amely egy első ragasztóréteget (előbevonat-ré- 15 teg) és egy második ragasztóréteget (kötőréteg) tartalmaz, továbbá az első ragasztóréteget először a felső réteg (2, 3) hátoldalára alkalmazzuk, ezután a második hátoldali rétegre az összekapcsolás előtt felvisszük a 5 második kötőréteget.
30. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kész, szőnyegformájú padlótakaró anyagot (1) a kívánt méretű padlótakaró darabok, például szőnyeglapok kialakításához legalább egy irányban felvág10 juk.
31. Eljárás padlótakaró anyag beépítésére, azzal jellemezve, hogy az 1-23. igénypontok szerinti, illetve a 24-30. igénypontok szerinti eljárással előállított padlótakaró anyagot önmagában ismert módon egy ragasztószerrel az alatta lévő padlóhoz rögzítjük.