HU215600B

HU215600B - Ciklopeptidek, eljárás előállításukra, és e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények

Info

Publication number: HU215600B
Application number: HU9303149A
Authority: HU
Inventors: Beate Diefenbach; Brunhilde Felding-Habermann; Roland Haubner; Günter Hölzemann; Alfred Jonczyk; Horst Kessler; Guido Melzer; Friedrich Rippmann; Jochen Wermuth
Original assignee: Merck Patent Gmbh.
Priority date: 1992-11-06
Filing date: 1993-11-05
Publication date: 1999-01-28
Also published as: PL177772B1; SK280597B6; EP0596350A1; RU2129563C1; PL300935A1; JP3681764B2; KR940011479A; TW340849B; ES2105041T3; DE4237456A1; ATE154037T1; NO934003D0; GR3024550T3; EP0596350B1; UA43822C2; AU5039993A; CZ286170B6; NO309864B1; SK121793A3; AU666586B2

Abstract

A találmány új, (I) általánős képletű ciklőpeptidekre és sóikra,előállításűkra, és az e vegyületeket tartalmazó gyógyászatikészítményekre vőnatkőzik. Ciklő-(Val–Phe–C–X–Arg) (I), amelyek képletében C jelentése Asp vagy Asp(O–C1–4-alkil) és X jelentése Gly vagy Ala, és az aminősavak közül legalább kettő a D-főrmában van jelen. Avegyületeknek farmakőlógiai hatásai vannak. ŕ

Description

A találmány új, I általános képletű ciklopeptidekre, sóikra, előállításukra, valamint az e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményekre vonatkozik.

Ciklo-(Val-Phe-C-X-Arg) (I)

Az I általános képletben C jelentése Asp vagy Asp(O-C, _₄-alkil) és X jelentése Gly vagy Alá, és az aminosavak közül legalább kettő a D-formában van jelen.

Hasonló vegyületek ismertek az alábbi irodalomból: Pharmazie, 40 (8), 532-5 (1985).

A találmány feladata értékes tulajdonságokkal rendelkező új vegyületek, főleg gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas vegyületek megtalálása volt.

Azt találtuk, hogy az I általános képletű vegyületek és sóik igen értékes tulajdonságokkal rendelkeznek. Főleg integrin-inhibitor hatásuk van, elsősorban azért, mert a P₃-integrin-receptorok és ligandumok kölcsönhatását zavarják. Ez a hatás például J. W. Smith és munkatársai módszere [J. Bioi. Chem., 265, 12 267-12 271 (1990)] szerint mutatható ki. Emellett a vegyületeknek lázcsökkentő hatása is van. Ezek a hatások mind az irodalomból ismert módszerek segítségével mutathatók ki.

A vegyületek farmakológiai hatóanyagként alkalmazhatók a humán- és az állatgyógyászatban, főleg keringési betegségek, trombózis, szívinfarktus, arterioszklerózis, gyulladások, gutaütés, Angina pectoris, tumorok, oszteolitikus betegségek, főleg csontritkulás és angioplasztika utáni angiogenezis és restenózis megelőzésére és kezelésére.

A fentiekben és a következőkben alkalmazott rövidítések az alábbi aminosavak maradékát jelentik:

Alá	alanin
Asp(R)	aszparaginsav (β-észter)
Arg	arginin
Gly	glicin
Phe	fenil-alanin
Val	valin
További rövidítések:
BOC	terc-butoxi-karbonil-
CBZ	benzil-oxi-karbonil-csoport
DCCI	diciklohexil-karbodiimid
DMF	dimetil-formamid
EDCI	N-etil-N’-(3-dimetil-amino-propil)- karbodiimid-hidroklorid
Et	etilcsoport
FMOC	9-fluorenil-metoxi-karbonil-csoport
Me	metilcsoport
Mtr	4-metoxi-2,3,6-trimetil-fenil-szulfonil- csoport
OBut	terc-butil-észter
OMe	metil-észter
OEt	etil-észter
TFA	trifluor-ecetsav

A találmány tárgyához eljárás is tartozik az I általános képletű vegyületek vagy sóik előállítására. Az eljárásra jellemző, hogy

a) valamely védett I általános képletű vegyületet szolvolizáló vagy hidrogenolizáló szerrel kezelünk, vagy

b) valamely, az I általános képletnek megfelelő, de lineáris pepiidet vagy egy ilyen peptid védett származékát ciklizáló szerrel kezelünk, és adott esetben a védőcsoportot lehasítjuk, és/vagy a kapott I általános képletű, bázikus vagy savas vegyületet savval vagy bázissal kezelve sóvá alakítjuk.

A fentiekben és a következőkben X és C jelentése az I általános képlet kapcsán elmondottakkal egyezik, kivéve, ha kifejezetten mást nem kötünk ki.

A fenti képletekben C, ₄-alkil előnyösen metil-, etil-, izopropil- vagy terc-butilcsoportot jelent.

A vegyületek egy előnyös csoportja az la általános Ciklo-(A-B-C-D-Arg) (la) képletnek felel meg, amelyben

A jelentése D-Val,

B jelentése Phe,

C jelentése Asp és

D jelentése Gly vagy Alá.

Az I általános képletű vegyületek egyébként önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő, a szakirodalomban (például a tudományág alapvető gyűjtőműveiben, így Houben-Weyl: Methoden dér Organischen Chemie, Georg Thieme-Verlag, Stuttgart) leírtak szerint, mégpedig olyan reakciókörülmények között, amelyek a nevezett reakciókra nézve ismeretesek és használatosak. Emellett alkalmazhatunk e helyt közelebbről nem említett, más önmagában ismert eljárásváltozatot is.

A kiindulási anyagokat kívánt esetben in situ is képezhetjük oly módon, hogy ezeket a reakciókeverékből nem izoláljuk, hanem azonnal továbbreagáltatjuk I általános képletű vegyületekké.

Az I általános képletű vegyületek oly módon állíthatók elő, hogy védett származékaikból szolvolízis, különösen hidrolízis vagy hidrogenolízis útján felszabadítjuk.

A szolvolízis, illetve hidrogenolízis előnyös kiindulási anyagai az olyan vegyületek, amelyek egy vagy több szabad amino- és/vagy hidroxilcsoport helyett megfelelő védett amino- és/vagy hidroxilcsoportokat tartalmaznak, előnyösen olyat, amelyben N-atomhoz kapcsolódó hidrogénatom helyett amino-védőcsoport szerepel. Az ilyen vegyület például megfelel az I általános képletnek, de NH₂-csoport helyett NHR’-csoportot hordoznak, amelyben R’ jelentése amino-védőcsoport, például BOC vagy CBZ.

Az „amino-védőcsoport” kifejezés általánosan ismert, és olyan csoportokra vonatkozik, amelyek képesek az aminocsoportot kémiai reagálástól védeni (azaz blokkolni), de könnyen eltávolíthatók, miután a molekula más részein a kívánt reakció lezajlott. Tipikus ilyen csoportok főleg szubsztituált vagy szubsztituálatlan acil-, aril-, aralkoxi-metil- vagy aralkilcsoportok. Tekintettel arra, hogy az amino-védőcsoportok a kívánt reakció (vagy reakciósor) után eltávolításra kerülnek, fajtájuk és méretük nem döntő fontosságú; előnyben részesítjük az 1 -20, különösen az 1-8 szénatomos csoportokat. Az „acilcsoport” kifejezés itt a legtágabb értelemben fogható fel. Beletartoznak alifás, aralifás, aromás vagy heterociklusos karbonsavaktól vagy szulfon2

HU 215 600 Β savaktól leszármaztatott acilcsoportok, valamint előnyösen alkoxi-karbonil-, aril-oxi-karbonil- és különösen előnyösen aralkoxi-karbonil-csoportok. Az ilyen acilcsoportok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: alkanoil-, így acetil-, propionil-, butirilcsoport; aralkanoil-, például fenil-acetil-csoport; aroil-, például benzoil- vagy toluilcsoport; aril-oxi-alkanoil-csoport, például POA; alkoxi-karbonil-, például metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-csoport; 2,2,2-triklór-etoxi-karbonilcsoport, BOC, 2-jód-etoxi-karbonil-csoport; aralkiloxi-karbonil-csoport, például CBZ („karbobenzoxi”), 4-metoxi-benzil-oxi-karbonil, FMOC, arilszulfonilcsoportok, például Mtr. Előnyös amino-védőcsoportok a BOC és Mtr, továbbá CBZ, FMOC, benzil- vagy acetilcsoport.

Az aszparaginsav karboxilcsoportját előnyösen tercbutil-észtereik formájában védjük [például Asp(OBut)].

Az I általános képletű vegyületek kiindulási anyagként alkalmazható reakcióképes származékai az aminosav- és peptidszintézis szokásos módszereivel állíthatók elő, ahogy ezek az említett gyűjtőművekben és szabadalmi leírásokban le vannak írva, például a Merrifield szerinti szilárdfázisú módszerrel is [B. F. Gysin és R. B. Merrifield, J. Am. Chem. Soc., 94,3102. oldaltól (1972)].

Az I általános képletű vegyületek reakcióképes származékaikból történő felszabadítását - az alkalmazott védőcsoporttól függően - például erős savval, előnyösen trifluor-ecetsawal vagy perklórsawal, vagy más erős szervetlen sawal, például só- vagy kénsavval, erős szerves sawal, így triklór-ecetsawal, vagy szulfonsavval, például benzol- vagy p-toluolszulfonsavval végezzük. Járulékos közömbös oldószer lehet jelen, de nem feltétlenül szükséges. Közömbös oldószerként például az alábbiakat alkalmazhatjuk: előnyösen szerves oldószerek, például karbonsavak, így ecetsav; éterek, például tetrahidrofurán vagy dioxán; amidok, így DMF; halogénezett szénhidrogének, így diklór-metán; továbbá alkoholok, például metanol, etanol vagy izopropanol, valamint víz. Alkalmazhatjuk a fentiekben felsoroltak elegyeit is. Trifluor-ecetsavat előnyösen feleslegben, járulékos oldószer nélkül alkalmazunk. A perklórsav ecetsav és 70%-os perklórsav 9:1 arányú elegyeként kerül alkalmazásra. A reakcióhőmérséklet 0 °C és 50 °C közötti, előnyösen 15-30 °C-on (szobahőmérsékleten) végezzük a reagáltatást.

A BOC-, OBut- és Mtr-csoportokat például előnyösen diklór-metánban trifluor-ecetsawal vagy dioxánban, 3-5 N sósawal, 15-30 °C-on hasíthatjuk le. A FMOCcsoport dimetil-amin, dietil-amin vagy piperidin dimetilformamiddal készített, mintegy 5-50%-os oldatával hasítható le 15-30 °C-on.

Hidrogenolitikusan eltávolítható védőcsoportokat (például CBZ- vagy benzilcsoport) katalizátor (például előnyösen hordozón, így csontszénen rögzített nemesfém katalizátor, például palládium) jelenlétében, hidrogénnel végzett kezeléssel hasítunk le. Oldószerként a fent felsoroltak alkalmazhatók, különösen előnyösen alkoholt, például metanolt vagy etanolt, vagy amidokat, például dimetil-formamidot alkalmazunk. A hidrogenolízist általában 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten és

1-200χ 10⁵ Pa nyomáson, előnyösen 20-30 °C-on és l-10x 10⁵ Pa nyomáson végezzük. A CBZ-csoport lehasítására például előnyösen 5-10%-os csontszenes palládiumkatalizátort és reakcióközegként metanolt, vagy ammónium-formiátot (H₂ helyett), csontszenes palládiumkatalizátort és metanol/dimetil-formamid-elegyet alkalmazunk 20-30 °C-on.

Az I általános képletű vegyületek lineáris megfelelőikből peptidszintézis körülményei között végzett ciklizálás útján állíthatók elő. Célszerűen a peptidszintézis szokásos módszereit követjük [például Houben-Weyl,

1. c., 15/11. kötet, 1-806. oldal (1974)].

A ciklizálást előnyösen dehidratáló szer, például karbodiimid, így DCCI, EDCI vagy propánfoszfonsavanhidrid [Angew. Chem., 92, 129 (1980)], difenil-foszforilazid vagy 2-etoxi-N-etoxi-karbonil-l,2-dihidrokinolin jelenlétében, közömbös oldószerben, -10 °C és 40 °C, előnyösen 0 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Oldószerként az alábbiak alkalmazhatók: halogénezett szénhidrogének, például diklór-metán; éterek, így tetrahidrofurán vagy dioxán; amidok, például dimetil-formamid vagy dimetil-acetamid; nitrilek, például acetonitril, vagy a felsoroltak elegyei. Annak érdekében, hogy a peptidkötések főleg molekulán belül, és ne két molekula között jöjjenek létre, célszerű, ha hígított oldatokkal dolgozunk (hígítási elv).

A ciklizálás során a lineáris peptid helyett védett származékát is alkalmazhatjuk, például olyat, amelyben a reakcióképes csoportok ideiglenesen védőcsoportokkal blokkoltak. A lineáris peptidek aminosav-származékok, például előnyösen in situ, például HOBt vagy Nszukcinimid adagolásával képzett aktív észter alakjában vihetők reakcióba.

Az I általános képletnek megfelelő, de lineáris peptidek újak, és ismert módszerekkel, például a fent említett peptidszintézis és a védőcsoportok lehasítása útján állíthatók elő. Általában először védett, R’-Z-OR” képletű, például BOC-Z-OMe vagy BOC-Z-OEt képletű pentapeptid-észtert szintetizálunk, ezt R’-Z-OH képletű, például BOC-Z-OH képletű sawá elszappanosítjuk, és a savról az R’ védőcsoportot lehasítjuk, így keletkezik a H-Z-OH képletű szabad peptid. A képletekben Z jelentése -Val-Phe-C-X-Argképletű csoport.

I általános képletű bázist sawal ismert módon a megfelelő savaddíciós sóvá alakíthatunk. Savként főleg fiziológiailag elviselhető sókat eredményező savak előnyösek, például szervetlen savak, így kénsav, salétromsav; hidrogén-halogenidek, így hidrogén-klorid és hidrogén-bromid; foszforsavak, például ortofoszforsav, szulfaminsav; továbbá szerves savak, így különösen alifás, aliciklusos, aralifás, aromás vagy heterociklusos, egy- vagy többértékű karbon-, szulfon- vagy kénsavak, például hangyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietil-ecetsav, malonsav, borostyánkősav, pimelinsav, fumársav, maleinsav, tej sav, borkősav, almasav, benzoesav, szalicilsav, 2- vagy 3-fenil-propionsav, citromsav, glukonsav, aszkorbinsav, nikotinsav, izonikotinsav, metán- vagy etánszulfonsav, etándiszulfonsav, 2hidroxi-etánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluolszul3

HU 215 600 Β fonsav, naftalin-mono- és -diszulfonsav, laurilkénsav. Fiziológiailag nem veszélytelen savakkal képzett sók, például a pikrátok, az I általános képletű vegyületek elkülönítéséhez és/vagy tisztításához használhatók fel.

Máskülönben az I általános képletű vegyületekból bázissal ismert módon fiziológiailag elviselhető fémvagy ammóniumsókat képezhetünk. Főleg a nátrium-, kálium-, magnézium-, kalcium- és ammóniumsók jöhetnek számításba, továbbá szubsztituált ammóniumsók, például a dimetil-, dietil- vagy diizopropil-ammóniumsók, monoetanol-, dietanol- vagy trietanol-ammóniumsók, ciklohexil-, diciklohexil-ammóniumsók, dibenzil-etilén-diammóniumsók, továbbá N-metil-Dglükaminnal, argininnal vagy lizinnel képezett sók.

Az új I általános képletű vegyületek és fiziológiailag elviselhető sóik gyógyászati készítmények előállítására alkalmazhatók. A vegyületet legalább egy hordozóvagy segédanyaggal, és kívánt esetben egy vagy több további hatóanyaggal összekeveijük, és alkalmas kiszerelési formába hozzuk. Az így kapott készítmények a humán- és az állatgyógyászatban alkalmazhatók. Hordozóanyagként az enterális (például orális és rektális), parenterális (például intravénás), vagy helyi (topikus, dermális, oftalmiás vagy nazális) alkalmazásra vagy inhalációs beadásra megfelelő, a hatóanyaggal reakcióba nem lépő anyagok jöhetnek számításba, például víz vagy izotóniás vizes NaCl-oldat, rövid szénláncú alkoholok, növényi eredetű olajok, benzil-alkohol, polietilénglikolok, glicerin-triacetát és egyéb zsírsav-gliceridek, zselatin, szójalecitin, szénhidrátok, például laktóz vagy keményítő, magnézium-sztearát, talkum, cellulóz, vazelin. Orális alkalmazásra előnyösen tabletták, drazsék, kapszulák, szörp, oldatok vagy cseppek szolgálnak; különösen előnyösek a lakkozott tabletta, továbbá a gyomornedvvel szemben ellenálló bevonattal bevont kapszula. Rektális alkalmazás céljára végbélkúpok, a parenterális alkalmazásra oldatok, főleg vizes vagy olajos oldatok, továbbá szuszpenziók, emulziók vagy implantátumok készíthetők. Topikus alkalmazási forma például a szemcseppként alkalmazható oldat, továbbá szuszpenziók, emulziók, krémek, kenőcsök vagy koprimátumok. Inhalációs sprayként olyan spray szerelhető ki, amely a hatóanyagot oldva vagy szuszpendálva, hajtógázban vagy hajtógázkeverékben (például CO₂ és fluor-klór-szénhidrogének) tartalmazza. Ez esetben a hatóanyagot előnyösen mikronizált formában használjuk fel, egy vagy több, fiziológiailag elviselhető oldószert is alkalmazhatunk. Az inhalációs oldatok a szokásos inhalációs készülékekkel adhatók be. Az új vegyületeket liofilizálhatjuk, és a kapott liofilizátum például injekciós oldatok készítésére alkalmazható. Az injekciós oldatok boluszként vagy folyamatosan adagolható infúziós oldatként (például intravénásán, intravaszkulárisan, bőr alá vagy intratekálisan) alkalmazhatók. A készítmények sterilizáltak lehetnek, és/vagy segédanyagokat, így tartósító, stabilizáló és/vagy nedvesítő szereket, emulgeátot, az ozmotikus nyomás befolyásolására alkalmas sókat, pufferanyagokat, színező és/vagy ízanyagokat tartalmazhatnak. Kívánt esetben a készítmények egy vagy több további hatóanyagot, például egy vagy több vitamint is tartalmazhatnak.

Az új vegyületek általában ismert, a kereskedelmi forgalomban lévő peptidekhez, különösen a 4472 305 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt vegyületekhez analóg módon adagolhatok. Egy adagolási egység előnyösen mintegy 0,05-500, különösen előnyösen 0,5-100 mg hatóanyagot tartalmaz. A napi dózis előnyösen mintegy 0,01-2 mg/kg testtömeg. Az egyes betegek esetén alkalmazandó konkrét dózis azonban különböző tényezőktől függ, például az adott hatóanyag fajlagos hatásától, a beteg nemétől, testtömegétől, általános egészségi állapotától, diétájától, az adagolás időpontjától és módjától, a kiválasztás gyorsaságától, a gyógyszer-kombinációtól és a betegség komolyságától. A parenterális alkalmazást előnyben részesítjük.

Az alábbiakban a hőmérsékletet °C-ban adjuk meg. A példákban a „szokásos feldolgozás” terminusz az alábbiakat jelenti: a reakcióelegyhez szükség esetén vizet adunk, az elegyet semlegesítjük, éterrel vagy diklórmetánnal extraháljuk, a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, bepároljuk, és a maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és/vagy átkristályosítjuk. RZ = retenciós idő (perc) HPLC-n, Lichrosorb RP select B (250-4,7 m) oszlop, fúttatóelegy: 0,3% TFA vízben; izopropanol-gradiens 0-80 tf% között, 50 perc alatt, 1 ml/perc áramlási sebesség mellett, detektálás 215 nm-nél. M⁺ = molekulacsúcs a „Fást Atom Bombardment” módszerrel felvett tömegspektrumban.

I. példa mg ciklo-(D-Val-L-Phe-D-Asp(OBut)Gly-D-Arg(Mtr)) [kapható H-D-Arg(Mtr)-DVal-L-Phe-D-Asp(OBut)-Gly-OH-nak a 2. példában leírt ciklizálása útján] 840 1 TFA, 170 1 diklór-metán és 85 1 tiofenol elegyével készített oldatát 20 °C-on 2 órán át állni hagyjuk, majd 37 °C-on, csökkentett nyomáson betöményítjük, utána vízzel hígítjuk, és fagyasztva szárítjuk. A nyers terméket Sephadex G 10 adszorbensen ecetsav és vqt 1:1 arányú elegyével gélszűrésnek vetjük alá, majd preparatív LiChrosorb RP8 oszlopon, 0,3% TFA-t tartalmazó vízből és izopropanolból készített gradienssel tovább tisztítjuk.

Ciklo-(D-Val-L-Phe-D-Asp-Gly-D-Arg), RZ 17,9; M+ 575

Analóg módon az alábbi vegyületeket állítjuk elő. Kiindulási anyag:

ciklo-(D-Val-D-Phe-D-Asp(OBut)-Gly-D-Arg (Mtr));

termék:

Ciklo-(D-Val-D-Phe-D-Asp-Gly-D-Arg), RZ 18,5;M+ 575;

Kiindulási anyag:

ciklo-(D-Val-D-Phe-L-Asp(OBut)-Gly-D-Arg (Mtr));

termék:

Ciklo-(D-Val-D-Phe-L-Asp-Gly-D-Arg), RZ 19,3; M⁺ 575;

HU 215 600 Β

Kiindulási anyag:

ciklo-(D-Val-D-Phe-D-Asp(OBut)-L-Ala-DArg(Mtr));

tennék:

Ciklo-(D-Val-D-Phe-D-Asp-L-Ala-D-Arg), RZ 20,3; M+ 589;

Kiindulási anyag:

ciklo-(D-Val-D-Phe-D-Asp(OMe)-Gly-L-Arg (Mtr));

tennék:

Ciklo-(D-Val-D-Phe-D-Asp(OMe)-Gly-L-Arg), RZ21,4;M+ 589;

Kiindulási anyag:

ciklo-(D-Val-D-Phe-L-Asp(OBut)-Gly-L-Arg (Mtr));

tennék:

Ciklo-(D-Val-D-Phe-L-Asp-Gly-L-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(L-Val-D-Phe-D-Asp(OBut)-Gly-L-Arg (Mtr));

termék:

Ciklo-(L-Val-D-Phe-D-Asp-Gly-L-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(D-Val-L-Phe-D-Asp(OBut)-Gly-L-Arg (Mtr));

termék:

Ciklo-(D-Val-L-Phe-D-Asp-Gly-L-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(L-Val-D-Phe-L-Asp(OBut)-Gly-D-Arg (Mtr));

termék:

Ciklo-(L-Val-D-Phe-L-Asp-Gly-D-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(D-Val-L-Phe-L-Asp(OBut)-Gly-D-Arg (Mtr));

termék:

Ciklo-(D-Val-L-Phe-L-Asp-Gly-D-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(L-Val-L-Phe-D-Asp(OBut)-Gly-D-Arg (Mtr));

termék:

Ciklo-(L-Val-L-Phe-D-Asp-Gly-D-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(L-Val-D-Phe-L-Asp(OBut)-D-Ala-LArg(Mtr));

termék:

Ciklo-(L-Val-D-Phe-L-Asp-D-Ala-L-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(D-Val-L_Phe-L-Asp(OBut)-D-Ala-LArg(Mtr));

termék:

Ciklo-(D-Val-L-Phe-L-Asp-D-Ala-L-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(L-Val-L-Phe-D-Asp(OBut)-D-Ala-LArg(Mtr));

termék:

Ciklo-(L-Val-L-Phe-D-Asp-D-Ala-L-Arg); Kiindulási anyag:

ciklo-(L-Val-L-Phe-L-Asp(OBut)-D-Ala-D_

Arg(Mtr));

termék:

Ciklo-(L-Val-L-Phe-L-Asp-D-Ala-D-Arg).

2. példa mg H-L-Arg-D-Val-D-Phe-D-Asp (OMe)-Gly-ONa [előállítható FMOC-L-Arg-DVal-D-Phe-D-Asp(OMe)-Gly-O-Wang FMOCcsoportjának morfolinnal végzett lehasítása és a pentapeptid az O-Wang nevű polimertől való lehasítása TFA és diklór-metán 1:1 arányú elegyével; -O-Wang: a Merrifield-szintézis során alkalmazott, 1%-ig pdivinil-benzollal térhálósított -4-oxi-metil-fenoxi-metilpolisztirol maradéka] 8 ml dimetil-formamiddal készített oldatát 72 ml diklór-metánnal hígítjuk, és 34 mg finomra porított nátrium-hidrogén-karbonátot adunk hozzá. Szárazjég és aceton elegyével hűtve a reakcióelegy 341 difenil-foszforil-azidot adagolunk. Az elegyet 20 °C-on 16 órán át állni hagyjuk, utána 37 °C-on a diklór-metánt eltávolítjuk. A maradékot gélszűrésnek vetjük alá (Sephadex G10 oszlop, izopropanol/víz 8:2), majd polimeroszlopon (Mitsubishi MCI CHP-20P) vizes izopropanol-gradienssel kromatografáljuk. Ciklo(D-Val-D-Phe-D-Asp(OMe)-Gly-L-Arg) a termék, RZ 21,4; M+ 589.

Az alábbi példák a gyógyászati készítmények előállítására vonatkoznak.

A. példa·, injekciós oldat

100 g I általános képletű ciklopeptid és 5 g dinátrium-hidrogén-foszfát 3 liter kétszer desztillált vízzel készített oldatának pH-értékét 2n sósavval 6,5-re állítjuk. Az oldatot sterilre szüljük, ampullákba töltjük, steril körülmények között liofilizáljuk, és az ampullákat lezárjuk. Mindegyik ampulla 5 mg hatóanyagot tartalmaz.

B. példa: végbélkúp g I általános képletű hatóanyag, 100 g szójalecitin és 1400 g kakaó vaj elegyét olvasztjuk, formákba öntjük, majd hagyjuk kihűlni. Mindegyik kúp 20 mg hatóanyagot tartalmaz.

C. példa ·, oldat g I általános képletű hatóanyag, 9,38 g NaH₂PO₄-2H₂O és 0,1 g benzalkónium-klorid 940 ml kétszer desztillált vízzel készített oldatának pH-értékét 6,8-ra állítjuk, az oldatot 1 liter térfogatra feltöltjük, és besugárzással sterilizáljuk. Az oldat szemcsepp formájában használható fel.

D. példa ·, kenőcs

Aszeptikus körülmények között 500 g I általános képletű hatóanyagot összekeverünk 99,5 g vazelinnel.

E. példa·, tabletták

100 g I általános képletű ciklopeptid, 1 kg laktóz, 600 g mikrokristályos cellulóz, 600 g kukoricakeményítő, 100 g polivinil-pirrolidon, 80 g talkum és 10 g magnézium-sztearát keverékét szokásos módon tablettává préseljük. Mindegyik tabletta 10 mg hatóanyagot tartalmaz.

F. példa·, drazsék

Az E. példában leírtak szerint tablettákat préselünk, majd a tablettákat a szokásos módon, szacharóz, kukoricakeményítő, talkum, tragant és színezék felhasználásával bevonattal látjuk el.

HU 215 600 Β

G. példa: kapszulák

Kemény zselatinkapszulákat I általános képletű hatóanyaggal töltünk úgy, hogy mindegyik kapszulába 5 mg hatóanyag jusson.

H. példa: inhalációs spray g I általános képletű hatóanyagot feloldunk 10 liter izotóniás NaCl-oldatban, és az oldatot pumpálós szórófejes palackokba töltjük. Az oldat szájba és orrba fújható. Egy fújás (körülbelül 0,1 ml) mintegy 0,14 mgos dózisnak felel meg.

Claims

I. (I) általános képletű ciklopeptidek

Ciklo-(Val-Phe-C-X-Arg) (I), amelyek képletében

C jelentése Asp vagy Asp(O-C,_₄-alkil) és X jelentése Gly vagy Alá, és az aminosavak közül legalább kettő a D-formában van jelen, és e vegyületek sói. (Módosítási elsőbbsége: 1994. 07.01.)
2. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület, amelyben Val és Arg D-konfigurációjú, Phe Lkonfigurációjú, C jelentése D-Asp és X jelentése Gly. (Módosítási elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
3. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület, amelyben Val és Phe D-konfigurációjú, Arg Lkonfigurációjú, C jelentése D-Asp és X jelentése Gly. (Módosítási elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
4. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület, amelyben Val, Phe és Arg D-konfigurációjú, C jelentése L-Asp és X jelentése Gly. (Módosítási elsőbbsége: 1994. 07.01.)
5. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület, amelyben Val, Phe és Arg D-konfigurációjú, C jelentése D-Asp és X jelentése L-Ala. (Módosítási elsőbbsége: 1994.07.01.)
6. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyület, amelyben Val és Phe D-konfigurációjú, Arg Lkonfigurációjú, C jelentése D-Asp(OMe) és X jelentése Gly. (Módosítási elsőbbsége: 1994. 07. 01.)
7. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek és sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) valamely védett (I) általános képletű vegyületet szolvolizáló vagy hidrogenolizáló szerrel kezelünk, vagy

b) valamely, az (I) általános képletnek megfelelő, de lineáris peptidet, vagy egy ilyen peptid védett származékát ciklizáló szerrel kezelünk, és adott esetben a védőcsoportot lehasítjuk és/vagy kívánt esetben a kapott (I) általános képletű, bázikus vagy savas vegyületet savval vagy bázissal kezelve sóvá alakítjuk. (Elsőbbsége: 1992. 11.06.)
8. Gyógyászati készítmény, amely legalább egy 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületet ahol C és X az 1. igénypont szerinti - és/vagy fiziológiailag elviselhető savaddíciós sóját tartalmazza, a szokásos hordozó és segédanyagok mellett. (Módosítási elsőbbsége: 1994.07.01.)