HU213214B

HU213214B - Process for producing nmda antagonistic tryptophan derivatives and pharmaceutical compositions containing the same

Info

Publication number: HU213214B
Application number: HU9200658A
Authority: HU
Inventors: Ian Alexander Mcdonald; Michael G Palfreyman; Francesco Gerald Salituro; Robert Schwarcz
Original assignee: Merrell Dow Pharma
Priority date: 1991-02-28
Filing date: 1992-02-27
Publication date: 1997-03-28
Also published as: HU9200658D0; ATE116969T1; DE69226447T2; DE69226447D1; IE920631A1; NO178727C; AU4497593A; NO178727B; FI920880A; IE80774B1; KR100237264B1; DE69201141T2; CA2061836C; CA2061836A1; NO920784D0; KR100261933B1; AU1114492A; NO920784L; JP3168566B2; GR3015130T3

Description

A találmány tárgya eljárás új excitátoros (serkentő hatású) aminosav antagonisták és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

A találmány szerinti új, excitátoros aminosav antagonista hatású vegyületek az epilepszia, szorongás, szélütés kezelése során alkalmazhatók.

Közelebbről, a találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű új triptofán-származékok - ahol a képletben X és Y jelentése egymástól függetlenül halogénatom - valamint gyógyászatilag alkalmazható addíciós sóik előállítására.

Az általános képletekben a ,dialógén” kifejezés fluor-, klór- vagy brómatomot jelent; a „gyógyászatilag alkalmazható addíciós só” kifejezés savas vagy bázisos addíciós sót egyaránt jelenthet.

Az (I) képletű vegyületek gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sók és gyógyászatilag alkalmazható bázisos addíciós sók, valamint ikerionok formájában egyaránt létezhetnek.

A gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sók az (I) általános képletű vegyületek bármilyen nem-toxikus szerves vagy szervetlen savaddíciós sóját jelenthetik. Megfelelő sók képzésére alkalmas szervetlen savak például a hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav; a fémsók, így a nátrium-monohidrogén-ortofoszfát, kálium-hidrogénszulfát. Megfelelő szerves savak a mono-, di- és trikarbonsavak, így például az ecetsav, glikolsav, tejsav, piruvinsav, malonsav, borostyánkősav, glutársav, fumársav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, benzoesav, hidroxi-benzoésav, fenilecetsav, fahéjsav, szalicilsav, 2-fenoxi-benzoésav, p-toluol-szulfonsav, valamint a szulfonsavak, így metánszulfonsav, 2-hidroxi-etánszulfonsav. Az ilyen sók hidratált és gyakorlatilag vízmentes formában egyaránt létezhetnek. Általában a találmány szerinti vegyületek vízben és különböző hidrofil szerves oldószerekben oldhatók, amely szabad bázis formáikkal összehasonlítva általában magasabb olvadáspontjaikban nyilvánul meg.

A gyógyászatilag alkalmazható bázisos addíciós sók az (I) általános képletű vegyületek vagy intermedierjeik valamilyen nem-toxikus szerves vagy szervetlen bázisos addíciós sóit jelentik. Megfelelő sók képzésére alkalmas bázisok például az alkálifém vagy alkáliföldfém-hidroxidok, így a nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium- vagy bárium-hidroxidok; ammónia; alifás, aliciklusos vagy aromás szerves aminok, így a metil-amin, dimetil-amin-, trimetil-amin és pikolin. Ezekkel a vegyületekkel mono- vagy di-bázisos sók egyaránt képződhetnek.

Az (I) általános képletű vegyületek mindegyike tartalmaz egy királis centrumot, így optikai izomerek formájában létezhetnek. Minden hivatkozás ezen vegyületek vagy intermedierjeik esetében a racém keverékre vagy az egyedi optikai izomerre, egyaránt vonatkozó kell legyen. Az optikai izomerek ismert módon, így kromatográfiával, rezolválással választhatók szét és nyerhetők ki. Ha kiindulási anyagként az egyik optikai izomert alkalmazzuk, akkor a végtermék is az ennek megfelelő izomer lesz.

Az (I) általános képletű vegyületek a 4 és 6 helyen az X és Y szubsztituensekkel vannak szubsztituálva. X és Y ugyanolyan és egymástól különböző szubsztituenseket is jelenthetnek.

Az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozhatnak például az alábbiak:

4-Bróm-6-fluor-triptofán;

4-Brőm-6-klór-triptofán;

4.6- Dibróm-triptofán;

4.6- Diklór-triptofán.

Az (I) általános képletű vegyületek találmány szerinti előállítása során a megfelelő (la) általános képletű, kívánt esetben amino-védő-csoportot tartalmazó

4.6- szubsztituált-triptofán-alkil-észter - melynek általános képletében Alk jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport - észterező-csoportját lehasítjuk, majd adott esetben a jelenlévő amino-védőcsoportot eltávolítjuk.

Egy általános szintézisutat ismertet az A reakcióvázlat az (I) képletű vegyületek, valamint a találmány szerinti eljárás kiindulási vegyületeinek előállítására.

A reakcióvázlat (a) lépés (3) (1)-► (2)-► (4)-► (5) -► (b) lépés (c) lépés (d) lépés (I)

Az (a) lépésben az (1) általános képletű megfelelő

4.6- szubsztituált indol-2-karbonsavat dekarboxilezzük, a megfelelő 4,6-szubsztituált indol-származék [(2) általános képletű vegyület] keletkezése közben. Például, az (1) általános képletű megfelelő 4,6-szubsztituált indol-2-karbonsavat katalitikus mennyiségű rézzel reagáltatjuk, valamilyen megfelelő szerves oldószerben, így kinolinban. A reakcióidő általában 1-5 óra, a reakcióhőmérséklet 200-220 °C. A (2) általános képletű

4,6-szubsztituált indol-származékot ismert extrakciós módszerekkel nyerhetjük ki a reakciózónából, és szilikagéles kromatográfiával tisztíthatjuk.

A (b) lépésben a (2) általános képletű megfelelő

4,6-szubsztituált indol-származékot (3) képletű 3bróm-2-hidroxi-imino-propánsav-etilészterrel reagáltatjuk, a (4) általános képletű 2-(hidroxi-imino)-3-(4,6szubsztituált-3-indolil)-propánsav-etilészter keletkezése közben.

Például, a (2) általános képletű megfelelő 4,6szubsztituált indol-származékot mólekvivalensnyi mennyiségű (3) képletű 3-bróm-2-hidroxi-imino-propánsav-etilészíerrel reagáltatjuk valamilyen mólfeleslegben vett megfelelő bázisban, így kálium-karbonátban. A reakciópartnereket szobahőmérsékleten 1050 óra hosszat keverjük. A keletkezett (4) általános képletű 2-(hidroxi-imino)-3-(4,6-szubsztituált-3-indolil)-propánsav-etilésztert a reakciózónából ismert extrakciós módszerekkel nyerhetjük ki és szilikagéles kromatográfiával tisztíthatjuk.

A (c) lépésben a (4) általános képletű megfelelő 2-(hidroxi-imino)-3-(4,6-szubsztituált-3-indolil)-propánsav-etilészter hidroxiimino funkciós csoportját redukáljuk az (5) általános képletű 4,6-szubsztituált-triptofán-etilészter keletkezése közben.

HU 213 214 Β

Például, a (4) általános képletű megfelelő 2-(hidroxi-imino)-3-(4,6-szubsztituált 3-indolil)-propánsavetilésztert mólfeleslegben vett cinkkel reagáltatjuk. A reakciópartnereket valamilyen savas oldószerben, így ecetsavban szobahőmérsékleten, 10-100 óra hosszat keverjük. Az (5) általános képletű 4,6-szubsztituálttriptofán etilésztert a reakciózónából ismert extrakciós módszerekkel nyerhetjük ki és szilikagéles kromatográfiával tisztíthatjuk.

A (d) lépésben az (5) általános képletű vegyület etilészter funkciós csoportját távolítjuk el, az (I) általános képletű megfelelő 4,6-szubsztituált-triptofán keletkezése közben.

Az (I) általános képletű triptofán-származék tisztításának megkönnyítése céljából az (5) általános képletű vegyület amino funkciós csoportját védjük, a karbobenziloxi-származék keletkezése közben.

Például az (5) általános képletű megfelelő 4,6szubsztituált triptofán-etilésztert molekvivalensnyi mennyiségű klór-hangyasav-benzilészterrel reagáltatjuk, kis mólfeleslegben vett trietil-amin jelenlétében. A reakciópartnereket valamilyen megfelelő szerves oldószerben, így metilén-kloridban, szobahőmérsékleten,

5-20 óra hosszat keveijük. A 4,6-szubsztituált-triptofán-karbobenziloxi-etilészter intermediert a reakciózónából ismert extrakciós módszerekkel nyerjük ki és szilikagéles kromatográfiával tisztíthatjuk.

A megfelelő 4,6-szubsztituált-triptofán-karbobenziloxi-etilészter intermedier etilészter funkciós csoportját ezután eltávolítjuk, a 4,6-szubsztituált triptofánkarbobenziloxi-származék keletkezése közben.

Például a megfelelő 4,6-szubsztituált-triptofán-karbobenziloxi-etilészter intermediert mólfeleslegben vett valamilyen megfelelő bázissal, így lítium-hidroxiddal reagáltatjuk valamilyen megfelelő oldószerkeverékben, így tetrahidrofurán/víz keverékben. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten, 1-5 óra hosszat keverjük. A

4.6- szubsztituált-triptofán-karbobenziloxi intermediert ismert extrakció módszerekkel nyerjük ki és szilikagéles kromatográfiával tisztíthatjuk. A 4,6-szubsztituálttriptofán-karbobenziloxi-karbonil intermedier karbobenziloxi funkciós csoportját ezután eltávolítjuk az (I) általános képletű 4,6-szubsztituált-triptofán-származék keletkezése közben.

Például a megfelelő 4,6-szubsztituált-triptofánkarbobenziloxi intermediert mólfeleslegben vett trimetil-szilil-jodiddal reagáltatjuk. A reakciópartnereket valamilyen megfelelő szerves oldószerben, így kloroformban, szobahőmérsékleten keverjük, 15 óra hosszat. Az (I) általános képletű vegyületet a reakciózónából ismert extrakciós módszerekkel távolítjuk el.

Az A reakcióvázlatban alkalmazott kiindulási anyagokat ismert módon állíthatjuk elő. Például bizonyos

4.6- szubsztituált-indol-2-karbonsavakat ismertet a következő irodalom: J. Med. Chem. 33, 2944—46 (1990).

Az alább következő példák az A reakcióvázlatot illusztrálják a teljesség igénye nélkül. A példákban a következő jelöléseket alkalmazzuk:

g = gramm; mmol millimol; ml = milliliter; bp = forráspont; °C = Celsius;, μΐ = mikroliter; μg = mikrogramm; μΜ = mikrontól.

1. példa

DL-4,6-diklór-triptofán (a) lépés: 4,6-diklór-indol

1,0 g (4,35 mmol) 4,6-diklór-indol-2-karbonsavat 25 ml kinolinban feloldunk, majd 100 mg rézport adunk hozzá és 3 óra hosszat 220 °C-ra melegítve tartjuk. A kapott fekete oldatot 300 ml hideg koncentrált sósavba öntjük és 500 ml etil-éterrel extraháljuk. Ezt követően szűrjük, kétszer 200 ml 1 molos sósavval, 100 ml vízzel mossuk és magnézium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert vákuumban bepároljuk, így 0,76 g barna olajat kapunk, amelyet szilikagéles kromatográfiával tisztítunk (eluens: 17%-os etil-acetát/hexán elegy); ilyen módon 0,66 g (81%) cím szerinti vegyületet kapunk, borostyánszínű olaj formájában.

'H-NMR (CDC1₃/TMS): 6,56-6,59 ppm (IH, m),

7,10-7,13 ppm (2H, m), 7,16-7,18 ppm (IH, m). ¹³C-NMR (CDC1₃), ppm: 101,48, 110,16, 120,24,

125,77,125,94, 126,54, 122,79, 106,54.

(b) lépés: 2-(hidroxi-imino)-3-(4,6-diklór-3-indolil)-propánsav-etilészter

5,90 g (31,72 mmol) 4,6-diklór-indolt, 1,81 g (47,6 mmol) kálium-karbonátot és 200 ml vízmentes metilén-kloridot összekeverünk. Keverés közben 7,00 g (33,31 mmol) 3-bróm-2-hidroxi-imino-propánsav-etilészter 75 ml metilén-kloridban készült oldatát adjuk hozzá, majd nitrogénatmoszférában 48 óra hosszat keverjük. Az oldatot 100 ml metilén-kloridban felvesszük, majd 300 ml vízzel, 200 ml telített nátriumhidrogén-karbonát-oldattal és 100 ml telített nátriumklorid-oldattal mossuk. Ezt követően az elegyet magnézium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatva cserszínű szilárd anyagot kapunk. Ezt az anyagot szilikagéles kromatográfiával tisztítjuk (eluens: 1-3% aceton kloroformban). Ilyen módon 7,00 g (99% a kiindulási anyagra vonatkoztatva) cím szerinti vegyületet kapunk, sárga szilárd anyag formájában. Dietiléter/hexán elegyből való átkristályosítás után 4,0 g (56%) cím szerinti vegyületet kapunk fehér kristályos anyag formájában.

Termelés: 56%.

Olvadáspont: 175-176 °C.

'H-NMR (DMSO-D/TMS): 1,19 ppm (3H, t),

4,15 ppm (2H, q), 4,15 ppm (2H, 3), 6,95 ppm (IH, s), 7,10 ppm (IH, d), 7,40 ppm (IH, d), 11,3 ppm (IH, bs), 12,35 (IH, s).

Elemanalízis eredmények a C₁₃H₁₂C1₂N₂O₃ képletre:

számított: C 49,54; H 3,84; N 8,89%;

talált: C 49,30; H 3,78; N 8,62%.

(c) lépés: DL-4,6-diklór-triptofán-etilészter

1,10 g (3,65 mmol) 2-(hidroxi-imino)-3-(4,6-diklór-3-indolil)-propánsav-etilésztert 200 ml ecetsavban feloldunk és 1,25 g (19,2 mmol) aktivált cinkport adunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten

HU 213 214 Β óra hosszat keverjük. Ezt követően az ecetsavat vákuumban elpárologtatjuk, így fehér olajat kapunk. Ezt a fehér olajat 200 ml etil-acetátban felvesszük és 500 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal kezeljük. A kapott fehér csapadékot szűrjük és a szerves fázist elkülönítjük. 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd 100 ml telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szántjuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatva 1,02 g (98%) cím szerinti vegyületet kapunk borostyánszínű olaj formájában.

'H-NMR (CDCl/IMS): 1,25 ppm (3H, t), 1,9 ppm (2H, bs), 3,05 ppm (IH, m), 3,55 ppm (IH, m),

3.9 ppm (IH, m), 4,15 ppm (2H, q), 7,05 ppm (IH, s), 7,05 ppm (IH, d), 7,19 ppm (IH, d), 8,70 ppm (IH, bs).

(d) lépés: DL-4,6-diklór-triptofán

2,37 g (7,90 mmol) DL-4,6-diklór-triptofán-etilésztert és 100 ml piridint összekeverünk, 2,89 g (16,98 mmol) klórhangyasav-benzilésztert adunk hozzá és 12 óra hosszat keveijük. Ezt követően etil-acetáttal hígítjuk, kétszer 200 ml 1 molos sósavval, majd kétszer 200 ml telített nátrium-klorid-oldattal mossuk. Magnézium-szulfát felett szárítjuk, majd az oldószert vákuumban bepárolva 3,24 g sárga olajat kapunk. Hexán/etil-acetát elegyből való átkristályosítással tisztítva 2,37 g (70%) DL-4,6-diklór-triptofán-benziloxikarbonil-etil-észtert kapunk fehér tűs kristályok formájában. Olvadáspont: 151-153 °C.

'H-NMR (CDC1₃/TMS): 1,20 ppm (3H, t), 3,35 ppm (IH, m), 3,60 ppm (IH, dd), 4,15 ppm (2H, q),

4,75 ppm (IH, m), 5,00 ppm (2H, s), 5,35 ppm (IH, d), 7,00 ppm (IH, s), 7,13 ppm (IH, d) 7,3 ppm (6H, m), 8,10 ppm (IH, bs).

Elemanalízis eredmények a C₂₁H₂₀Cl₂N₂O4 képletre:

számított: C 57,94; H4,63; N6,44%;

talált: C 57,58; H 4,33; N 6,35%.

2.10 g (4,88 mmol) DL-4,6-diklór-triptofán-benziloxikarbonil-etil-észtert 100 ml 1:1 arányú tetrahidrofurán/víz eleggyel összekeverünk és 615 mg (14,6 mmol) lítium-hidroxid monohidrátot adunk hozzá, majd 2 óra hosszat keveijük. Ezt követően 200 ml 1 molos sósavba öntjük és 200 ml etil-acetáttal extraháljuk. Magnéziumszulfát felett való szárítás és az oldószernek vákuumban történő elpárologtatása után 1,90 g (100%) DL-4,6-diklór-triptofán-benziloxikarbonilt kapunk borostyánszínű gumiszerű anyag formájában.

Ή-NMR (CDCI3/TMS): 3,35 ppm (IH, m), 3,65 ppm (IH, dd), 4,75 ppm (IH, m), 5,05 ppm (2H, s),

5,45 ppm (IH, s), 7,00 ppm (IH, s), 7,13 ppm (IH, d), 7,3 ppm (6H, m), 8,35 ppm (IH, bs).

1,99 g (4,88 mmol) DL-4,6-diklór-triptofánbenziloxikarbonilt 100 ml kloroformban feloldunk és 4,88 g (24,4 mmol) trimetil-szilil-jodidot adunk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékleten 0,5 óra hosszat keverjük, metanollal lefojtjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatva ibolyaszínű olajat kapunk. A maradékot 200 ml izopropanolban felvesszük. Az izopropanol kevés DL-ditiotreitet tartalmaz. A kapott világossárga oldatot 1,45 g (25 mmol) propilén-oxiddal semlegesítjük, így 1,15 g (86%) fehér szilárd anyagot kapunk.

FTIR (KBr) cm¹: 3418 (NH), 3033 (COOH), 1616 (C=O), 1586-1479 (Aromás C=C).

Ή-NMR (CDCl/TFA/TMS): 3,25 ppm (IH, dd),

4,13 ppm (IH, dd), 4,8 ppm (IH, m), 7,15 ppm (IH, d), 7,2 ppm (IH, s), 7,35 ppm (IH, d), 8,5 ppm (IH, bs).

'C-NMR (CDC1₃/TFA) ppm: 27,2, 55,4, 106,5, 110,9,

121,7, 122,0,125,5,126,9, 129,5, 138,2,170,25.

MS (m/z): 273 (M⁺, 100%), 255, 237, 227.

Elemanalízis eredmények a Ο,,ΗρΟ^Ν^ 1/5 H₂O képletre:

számított: C 47,92; H 3,44; N 10,16%;

talált: C47,96; H 3,84; N9,97%.

2. példa

DL-4,6-dibróm-triptofán (a) lépés: 4,6-dibróm-indol

1,39 g (4,35 mmol) 5,7-dibróm-indol-karbonsavat 25 ml kinolinban feloldunk, 100 mg rézport adunk hozzá és 3 órán át 220 ’C-ra melegítve tartjuk. A kapott fekete oldatot 300 ml hideg koncentrált sósavba öntjük és 500 ml etil-éterrel extraháljuk. Szűrés, kétszer 200 ml 1 mólos sósavval, 100 ml vízzel való mosás és magnézium-szulfáton való szárítás után az oldószert vákuumban bepárolva megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

(b) lépés: 2-(hidroxi-imino)-3-(4,6-dibróm-3-indolil)-propánsav-etilészter

2,09 g (7,58 mmol) 4,6-dibróm-indolt, 1,57 g (11,4 mmol) kálium-karbonátot és 30 ml metilén-kloridot összekeverünk és keverés közben 1,59 g (7,58 mmol) 3-bróm-2-hidroxi-imino-propánsav-eti]észtert adunk hozzá 20 ml acetilén-kloridban oldva. Nitrogénatmoszférában 48 óra hosszat keverjük az elegyet, majd etil-acetátban felvesszük és 100 ml vízzel, 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, végül 100 ml telített nátriumklorid-oldattal mossuk. Magnézium-szulfát felett való szántás, az oldószer vákuumban való elpárologtatása, majd szilikagélen való kromatografálás után megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

(c) lépés: DL-4,6-dibróm-triptofán-etilészter

1,47 g (3,65 mmol) 2-(hidroxi-imino)-3-(4,6-dibróm-3-indolil)-propánsav-etilésztert 200 ml ecetsavban feloldunk és 1,25 g (19,2 mmol) aktivált cinkport adunk hozzá, majd szobahőmérsékleten 72 óra hosszat keveijük az elegyet. Az ecetsavat vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot 200 ml etil-acetátban felvesszük. A kapott elegyet 500 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal kezeljük. A kapott fehér csapadékot szüljük és a szerves fázist elkülönítjük. Ezt a szerves fázist 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és 100 ml telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószer vákuumban való bepárlása után megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

HU 213 214 Β (d) lépés: DL-4,6-dibróm-triptofán

1,20 g (3,07 mmol) DL-4,6-dibróm-triptofán-etilésztert, 341 mg (3,38 mmol) trietil-amint és 50 ml metilén-kloridot összekeverünk. Ezt követően 692 mg (4,06 mmol) klórhangyasav-benzilésztert adunk hozzá és 12 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet metilén-kloriddal hígítjuk, 100 ml 1 molos sósavval és 100 ml telített nátrium-klorid-oldattal mossuk. Magnézium-szulfát felett való szárítás és az oldószernek vákuumban való elpárologtatása, majd szilikagéles kromatográfiával történő tisztítás után DL-4,6-dibrómtriptofán-benziloxikarbonil-etilésztert kapunk.

440 mg (0,84 mmol) DL-4,6-dibróm-triptofánbenziloxikarbonil-etilésztert 50 ml 1:1 arányú tetrahidrofurán/víz elegyben feloldunk és 656 mg (3,28 mmol) trimetil-szilil-jodidot adunk hozzá. Az elegyet szobahőmérsékleten 1,5 óra hosszat keverjük és a kapott ibolyaszínű oldatot 50 ml izopropanolban oldjuk, amely izopropanol kevés DL-ditiotreitet tartalmaz. Propilén-oxiddal való semlegesítés után fehér, félig szilárd anyagot kapunk. Ezt az anyagot 200 ml 1 molos sósavban felvesszük, aktív szénnel kezeljük és metilén-kloriddal mossuk. A vizet vákuumban elpárologtatjuk. A kapott szilárd anyagot 50 ml metanolban feloldjuk és propilén-oxiddal semlegesítjük. Ezt követően etil-étert adunk hozzá, szüljük és megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

Az 1-2. példákban ismertetettekkel analóg módon eljárva, a következő vegyületeket állíthatjuk elő: DL-4-bróm-6-fluor-triptofán;

DL-4-bróm-6-klór-triptofán.

Az (I) általános képletű vegyületek (a továbbiakban „a vegyületek”) excitátoros aminosav antagonisták, vagyis antagonizálják az excitátoros aminosavaknak az NMDA (N-metil-D-aszparaginsav) receptor komplexre gyakorolt hatásait. Ez az antagonista hatás a vegyületeknek azon képességével demonstrálható, hogy képesek megelőzni az NMDA-stimulált ciklikus GMP felgyülemlését újszülött patkány kisagyi szövetben. Ez a vizsgálat azon a jelenségen alapul, hogy amikor újszülött patkány kisagyi szövetet az agonista, az NMDA hatásának teszünk ki, akkor a szöveten belül felemelkednek a ciklikus GMP szintek. Az NMDA antagonisták gátolják vagy csökkentik ezt az emelkedést. A vizsgálatot Báron és társai [J. Pharmacol. Exp. Ther. Vol. 250 p. 162 (1989)] módszere szerint hajthatjuk végre.

A vegyületek görcsoldó tulajdonságúak és az epilepszia kezelésében használatosak. Alkalmazhatók a nagy (epilepsziás) roham, kis roham, pszichomotoros rohamok, autonomikus rohamok stb. kezelésében. A vegyületek epilepsziaellenes tulajdonságait például azon képességük demonstrálja, hogy gátolni képesek egy NMDA agonista, a kinolinsav beadásával okozott rohamokat. Ezt a vizsgálatot az alábbi módon hajthatjuk végre.

Tíz egérből álló csoportnak 0,01-100 gg vizsgálandó anyagot adtunk be intracerebroventrikulárisan, 5 μΐ sóoldat térfogatban. Egy másik, azonos számú egeret tartalmazó kontrollcsoportnak azonos térfogatú sóoldatot adtunk be. Körülbelül 5 perc elteltével mindkét csoportnak 7,7 gg kinolinsavat adtunk be intracerebroventrikulárisan. 5 gl sóoldat térfogatban. Az állatokat percig figyeltük a rángásos-tónusos rohamok megjelenése után. A kontrollcsoport statisztikusan magasabb arányban produkált rángásos-tónusos rohamokat, mint a vizsgálandó csoport.

A vegyületek alkalmasak a CNS (központi idegrendszer) idegszövetek iszkémiás, hypoxiás vagy hypoglikémiás okok miatt létrejött vagy fizikai trauma okozta károsodásainak megelőzésére vagy minimalizálására. A károsodásokat ütések vagy agyi érrendszeri meghibásodások, hiperinzulinémia, szívmegállás, fizikai trauma, vízbefulladás, fulladás, valamint neonatális oxigénhiányos trauma stb. okozhatják. A vegyületeket a betegeknek a károsodást kiváltó esemény bekövetkezte után 24 órán belül be kell adni, hogy a megfelelő hatás elérhető legyen.

A vegyületek neurodegeneratív betegségek, így a Huntington-betegség, Alzheimer-kór, öregkori szenilitás, I típusú glutár-acidózis, Parkinson-kór, több-infarktusos dementia, valamint kontrollálatlan rohamok okozta neuronális rendellenességek kezelésében is alkalmazhatók. A vegyületek beadása hatásos akkor is, ha megelőzni kívánjuk a további neurodegenerációt, és hatásos akkor is, ha csökkenteni akarjuk a neurodegeneráció fellépésének gyakoriságát.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy a vegyületek nem minden olyan CNS rendellenesség esetén hatásosak, amelyek betegség, vagy oxigén-, illetve cukorhiány következtében jönnek létre.

A vegyületek anxiolitikus hatást is mutatnak, így a szorongásos állapotok kezelésében is alkalmazhatók. Ezenkívül a vegyületek analgetikus hatásuk következtében a fájdalom csillapítására is alkalmasak. A vegyületek narkotikus analgetikumokkal, így morfinnal, demerollal stb. együtt is beadhatók, ekkor amellett, hogy a szükséges narkotikum dózisát csökkenteni lehet, a vegyületek csökkentik a narkotikumokkal szemben fellépő hozzászokás bekövetkeztének sebességét, vagyis, ez a hozzászokás később jön létre. Van egy olyan feltételezés is, hogy a vegyületeket narkotikumokkal együtt beadva, a narkotikumok iránti függőség kialakulásának megelőzésében is jó hatásúak a vegyületek. A vegyületek a migrén kezelésében is hatásosak, alkalmazhatók profilaktikusan, de alkalmazhatók a migrénes rohammal együtt járó tünetek könnyítésére is.

A fenti terápiás hatásokat a vegyületek akkor mutatják, ha azokat az NMDA receptor komplex gátlásához szükséges mennyiségben adjuk be. Az antagonista hatás kifejtéséhez szükséges dózis széles tartományon belül változhat, és függ a szóban forgó kezelendő betegségtől, a pácienstől, a konkrét beadni kívánt vegyülettől, a beadás módjától, valamint egyéb betegségektől, amelyek a páciensnél még fennállhatnak. Általában elmondható, hogy a vegyületek terápiás hatásukat a fent felsorolt betegségek esetében körülbelül 0,1 mg/kg/nap és körülbelül 100 mg/kg/nap dózistartományban fejtik ki. Szükséges lehet az ismételt napi beadás, amely az előzőekben ismertetett körülmények függvényében változhat.

Az előzőekben említettük, hogy a probenicid erősíti a találmány szerinti excitátoros aminosav antagonisták te5

HU 213 214 Β rápiás hatását. Ez azt jelenti, hogy a vegyületek terápiás hatásukat alacsonyabb dózisnál és hosszabb ideig fejtik ki probenicid egyidejű beadása esetén. A hatáserősítés mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, de az a vélemény alakult ki az elvégzett vizsgálatok alapján, hogy a probenicid azt a sebességet csökkenti, amellyel a vegyületek elhagyják a központi idegrendszert, valamint csökkenti a vesék útján történő kiválasztódás sebességét is. A probenicid megemeli a vegyületek CNS-beli és nagy vérkörbeli effektív koncentrációját.

A probenicid az irodalomban ismert vegyület. A kereskedelemben Benemid^R márkanéven forgalmazza a Merck Sharp és Dohme, de más forrásokból is rendelkezésre áll. A probenicid uricosurikus szer (uricosuria = emelkedett húgysavtartalom a vizeletben), s mint ilyen, a köszvény kezelésében alkalmazható. A probenicid egy renális tubuláris transzport blokkoló szer, s alkalmas a penicillin plazmaszintek emelésére. A probenicid részletes farmakológiáját a következő irodalom ismerteti: Physicians Desk reference, 45. kiadás, 13 790. A probenicid napjainkban tabletta formájában áll rendelkezésre. A probenicid nátriumsója jól oldódik vízben és az ebből készült injektálható kiszerelési forma az irodalomból szintén jól ismert.

A találmány szerinti vegyületek és a probenicid együttes beadása esetén a vegyületek hatásának felerősítéséhez szükséges probenicid mennyiség függ a beadni kívánt konkrét vegyülettől, a pácienstől, más, egyidejűleg meglévő betegségektől stb. Általánosságban elmondható, hogy a probenicid 0,5-3 g/nap dózisban adható be. Szükséges lehet az ismételt napi beadás, ez a fentiekben felsorolt körülményektől függ, általában naponta 2-4-szeres beadás a szokásos. A probenicid egyidejű beadásával az excitátoros aminosav antagonisták dózistartománya egy 2-10-es faktorral csökkenthető. Alternatív módon az (I) vagy (II) általános képletű vegyületek ugyanilyen dózistartományban adhatók be, ha a magasabb terápiás koncentrációk következtében kapott megnövekedett hatást kívánjuk elérni.

A találmány szerinti vegyületek különféle utakon adhatók be. Hatásosak orálisan beadva, de beadhatók parenterálisan, vagyis szubkután, intravénásán, intramuszkulárisan, intraperitoneálisan vagy intratekálisan is.

A találmány szerinti vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények ismert módon állíthatók elő. Általában a vegyület antagonista hatás szempontjából hatásos mennyiségét keverjük össze valamilyen gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyaggal.

Orális beadás céljára a vegyületeket szilárd vagy folyékony készítmények formájában, így kapszulák, pirulák, tabletták, ömledékek, porok, szuszpenziók vagy emulziók formájában alkalmazhatjuk. Szilárd egységdózis forma lehet például egy zselatin-kapszula, amely tartalmazhat még például felületaktív anyagokat, lubrikánsokat, valamint inért töltőanyagokat, mint amilyen a laktóz, szacharóz vagy kukoricakeményítő; vagy lehetnek ezek késleltetett hatású készítmények is.

A vegyületekből tablettákat is készíthetünk közönséges tabletta-alapanyagokkal, mint amilyen a laktóz, szacharóz és kukoricakeményítő. A tabletta készítmény tartalmazhat ezenkívül kötőanyagot, így akácmézgát, vagy zselatint; szétesést elősegítő szert, így burgonyakeményítőt vagy alginsavat; lubrikánst, így starinsavat vagy magnézium-sztearátot.

Folyékony gyógyszerkészítményeket is készíthetünk, ekkor a hatóanyagot valamilyen vizes vagy nem-vizes gyógyászatilag alkalmazható oldószerben feloldjuk, az oldószer tartalmazhat ismert szuszpendálószereket, édesítőszereket, ízesítőszereket és konzerválószereket is.

Parenterális beadás céljára a vegyületeket valamilyen fiziológiásán elfogadható hordozóanyagban feloldva oldat vagy szuszpenzió formájában adhatjuk be. Megfelelő hordozóanyag lehet ez esetben a víz, sóoldat, dextróz oldatok, fruktóz oldatok, etanol, állati, növényi vagy szintetikus eredetű olajok. A hordozóanyag tartalmazhat még az irodalomban ismert konzerválószereket, puffereket stb. Ha a vegyületeket tekálisan adjuk be, feloldhatjuk őket ismert cerebrospinális folyadékokban.

Az (I) általános képletű vegyületek és a probenicid beadható két különálló dózisformában, de beadható egy olyan dózisformában is, amely a vegyületet és a probenicidet együtt tartalmazza. Ezeket a gyógyszerkészítményeket ismert módon, a fentiekben ismertetettekhez hasonlóan állíthatjuk elő. Általában úgy járunk el, hogy valamilyen (I) általános képletű vegyület antagonista hatású mennyiségét és hatásos mennyiségű probenicidet valamilyen gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyaggal összekeverünk.

A bejelentésben használt kifejezések:

a) a „páciens” kifejezés melegvérű állatokat, például tengerimalacot, egeret, patkányt, kutyát, macskát, nyulat, majmot és embert jelenthet ;

b) a „kezelés” kifejezés a vegyületek azon képességén alapul, hogy képesek enyhíteni, csökkenteni a páciens panaszait, vagy lassítani a páciens betegségének előrehaladását, valamint jelenti a profilaktikus alkalmazást is;

c) az „excitátoros aminosavak hatásának antagonizálása” kifejezés és az „excitátoros aminosav antagonista” kifejezés a vegyületek azon képességét jelenti, hogy gátolják vagy csökkentik azt a sebességet, amellyel a glutamát vagy glicin neurotranszmissziót okoz az NMDA receptor komplexen, és,

d) a „neurodegeneráció” kifejezés a szóban forgó betegségi állapot okozta idegsejt pusztulást és eltűnést jelenti, amely agyi károsodáshoz vezet;

e) az „egyidejű beadás” kifejezés a probenicidnek a vegyületekhez képest megfelelő időben való beadását jelenti úgy, hogy az erősítse az (I) általános képletű vegyületek antagonisztikus hatását. Ez jelenthet szimultán beadást, de jelenthet megfelelő, de különböző időkben történő beadást.

A vegyületeket bármilyen inért hordozóval összekeverve alkalmazhatjuk, és laboratóriumi vizsgálatok során a vegyületeknek a szérumban, vizeletben stb. lévő koncentrációját meghatározhatjuk.

A neurodegeneratív betegségek általában az NMDA receptorok diszfunkciójával kapcsolatosak. így az (I) általános képletű vegyületek diagnosztikus eljárásokban is alkalmazhatók a neurodegeneratív betegsé6

HU 213 214 Β gek diagnózisának megállapítására. A vegyületek ismert módon jelző anyagokkal, így izotóp atomokkal is megjelölhetők és beadhatók pácienseknek az NMDA receptorok csökkent számának kimutatása céljából, valamint annak kimutatására, hogy ez a csökkenés milyen sebességgel megy végbe.

Claims

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek - ahol X és Y jelentése egymástól függetlenül halogénatom -, valamint gyógyászatilag alkalmazható addíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (la) általános képletű, kívánt esetben amino-védőcsoportot tartalmazó 4,6-szubsztituált-triptofán-alkil-észter - melynek általános képletében Alk jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport - észterező-csoportját leha5 sítjuk, majd adott esetben a jelenlévő amino-védőcsoportot eltávolítjuk, és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet addíciós sójává alakítjuk.

2. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerint

10 előállított (I) általános képletű vegyületet - ahol a képletben X és Y jelentése az 1. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag alkalmazható sóját a gyógyszeriparban szokásos hordozó és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.