HU212102B

HU212102B - Process for producing pharmaceutical composition for treating artherosclerosis containing pravastatin and captopril

Info

Publication number: HU212102B
Application number: HU911620A
Authority: HU
Inventors: James L Bergey; Werner Tschollar; Cary S Yonce; James C Kawano
Original assignee: Squibb & Sons Inc
Priority date: 1990-05-15
Filing date: 1991-05-14
Publication date: 1996-02-28
Also published as: KR100200467B1; ES2090244T3; IE911431A1; HUT57993A; CA2040865C; PT97660A; IE77637B1; DE69121464T2; AU7627091A; NZ237929A; DK0457514T3; GR3021703T3; PT97660B; DE69121464D1; KR910019614A; EP0457514A1; EP0457514B1; ZA913509B; CA2040865A1; HU911620D0

Description

A találmány tárgya eljárás a vér koleszterinszintjét csökkentő hatóanyagot, így 3-hidroxi-3-metil-glutarilkoenzim A (HMG-CoA) reduktáz inhibitort és angiotenzin konvertáló enzim (ACE) inhibitort tartalmazó, kombinált gyógyszerkészítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított kombinált gyógyszerkészítények, amelyek HMG-CoA reduktáz inhibitorként pravasztatint, ACE inhibitorként pedig kaptoprilt tartalmaznak, alkalmasak arra, hogy általuk emlős fajok egyedeinél az ateroszklerózis kifejlődését megelőzzük, illetve a már fennálló állapotot stabilizáljuk vagy visszafejlesszük.

A magas koleszterinszintnek az érrendszerre gyakorolt proateroszklerotikus hatása adatokkal kellőképpen alátámasztott tény [Weinstein és Heider: „Protective action of calcium chanel antagonists is atherogenesis and vascular injury”, Am. J. Hypertens. 2, 205-212 (1989)]. Ugyancsak jól ismert és általánosan elfogadott. hogy a vérlemezkék a különböző hatások eredményeképpen felszabaduló mediátorok - ilyenek például a tromboxán A₂ (TXA₂). a vérlemezke aktiváló faktor (PAF) és hasonlók - révén juthatnak szerephez az érelmeszesedés kialakulásában, éspedig oly módon, hogy serkentik a simaizomsejtek összehúzódását, valamit proliferációját. Az utóbbi hatás az ateroszklerotikus plakkok kialakulásánál különösen jelentős tényezőként jelentkezik [Hoak: „Platelets and atherosclerosis”, Sémin. Thromb. Hemost. 14, 202-205 (1988)]. Aprosztanoidoknak az erek simaizomzatára gyakorolt hatását sok tekintetben ellensúlyozza az endotél eredetű relaxáló faktor (EDRF), amely anyagnak egyik tulajdonsága, hogy a metabolikus stabilitását és/vagy hatékonyságát. úgy tűnik, a kaptopril fokozni képes [Goldschmídt és Tallarida: „Effect of captopril exposure on endothelium-dependent relaxation in rabbit aorta”, F. A. S. E. B. Journal 3, Al 195 (1989)].

Mindezeken túlmenően újabban azt találták, hogy a kaptopril hiperkoleszterémiás betegeknél statisztikailag értékelhető mértékben (-18%) csökkenti a szérum koleszterinszintjét, és növeli, mintegy 27%-kal a HDL (HDL - a nagysűrűségű zsírfehérjék angol nevének: high density lipoprotein általánosan használt rövidítése) mennyiségét [Costa és munkatársai: „Use of captopril to reduce serum lipids in hypertensive patients with hyperlipidemia”, Am. J. Hypertens, 7, 2219-2239 (1988)]. Semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy ezek a terápiás hatások a koleszterinszintézis gátlásának eredményeképpen jelentkeznének, és úgy gondolják, hogy az ACE inhibitorok hatásmechanizmusa eltér a HMG-CoA reduktáz működését gátló vegyületekétől, például a pravasztatinétól vagy a lovasztatinétól.

Edelman S. és munkatársai [N. Engl. J. Med. 320, 1219-1220 (1989)] ismertetnek egy esetet, amikor is egy hiperlipidémiás beteget lovasztatinnal kezeltek, és egyidejűleg a páciens kezdetben lizinoprilt is kapott vérnyomáscsökkentőként. Beszámolójuk szerint a lovasztatin adását akkor kezdték meg, amikor a kolesztiraminnal és niacinnel végzett kezelés eredménytelennek bizonyult. A betegnél izomgyulladás és hiperkalémia lépett fel, amely szükségintézkedések megtétele, valamint a lovasztatin adásának leállítása után visszafejlődött. A páciens később az orvos tudta nélkül újból elkezdte a lovasztatin szedését, aminek következtében ismét súlyos izomgyulladás és hiperkalémia jelentkezett nála, és állapota csak a lovasztatin megvonása után normalizálódott. Az eset óvatosságra int, és arra figyelmeztet, hogy lovasztatin és lizinopril egyidejű alkalmazása olyan kombinált kezelés, amellyel a beteget hiperkalémia veszélyének tesszük ki.

Scholkens a Hoechst által benyújtott, 0219782 számú európai szabadalmi bejelentés eljárásra vonatkozik emlősök esetében ateroszklerózis, trombózis és/vagy perifériás érbetegségek kezelésére. A kezelést angiotenzin konvertáló enzim (ACE) inhibitorok, vagy ilyen hatású vegyületek fiziológiásán elfogadható sóival végzik. Leírja továbbá, hogy mivel az angiotenzin konvertáló enzim túlnyomórészt az endotélsejtek belső plazmamebránjában található, az ACE inhibitorok zavarhatják a vérlemezke-endotélium kölcsönhatást. Scholkens azt is feltárja, hogy az ACE működésének gátlása potencírozza a bradikinin - ez az anyag erősen fokozza a prosztaciklin kiáramlását az endotélsejtekből - hatását azáltal, hogy gátolja annak lebomlását, következésképpen az ACE inhibitorok gátolják a vérlemezkék aggregációját is.

Zorn J. és mások [„Prevention of Arterioscelotic Lesions with Calcium Antagonists or Captopril in Different Rat Hypertension Models”, J. Cardiovasc. Pharmaeol. 12. kötet (Suppl 6), 1988] szerint kaptoprillel előnyösen befolyásolható a mezenterikus artériák ateroszklerózisa spontán hipertenzív Okamoto patkányoknál, míg ez a hatás nem mutatkozik sóérzékeny Dahl patkányok esetében.

Someya N. és munkatársai [„Suppressive Effect of Captopril on Platelet Aggregation in Essential Hypertension”, J. Cardiovacs. Pharamcol. 6, 840-843 (1984)] a hivatkozott közlemény 840. oldalán szó szerint azt írják, hogy a magas vérnyomás szoros kapcsolatban áll az ateroszklerózis kialakulásával, továbbá, hogy a vérlemezkék funkciójának fontos szerepe van az érelmeszesedésben, és jónéhány érbetegség esetén kimutatható a vérlemezkék rendellenes működése. Amint már mások is jelezték, magasvémyomás-betegségben szenvedőknél fokozott a vérlemezkék aggregációja. A 842. oldalon leírtakból megtudhatjuk, hogy in vivő körülmények között végzett kísérletek adataival bizonyíthatóan a kaptopril hipertenzív egyedeknél csökkenti a vérlemezkék aggregációját. A 843. oldalon azt olvashatjuk, hogy a vérlemezkék aggregációs hajlama hipertenzív egyedeknél fokozottabb, mint normális vérnyomásúak esetén, ezért a vérlemezkék funkcionális rendellenességei az ateroszklerózis rizikófaktoraként kezelendők. Ugyanitt kifejtik, hogy amennyiben a kaptopril a vérnyomáscsökkentő hatáson kívül még antiaggregációs tulajdonságokat is mutat, az rendkívül hasznos lehet a magasvérnyomás-betegséggel együttesen jelentkező érelmeszesedés, valamint a trombózisos állapotok megelőzésére.

Mizuno K. és munkatársai [The effects of the angiotensin I converting enzyme inhibitor captopril on

HU 212 102 Β serum lipoperoxides level and the renin-angiotensin-aldosterone and kallikrein-kinin systems in hypertensive patients”, Nippon Naibunpi Gakkai Zasshi, 1984. február 20.] azt állítják, hogy a kaptopril hipertenzív pácienseknek adva kivédi a szérum lipoperoxidázok (LPX) okozta érelmeszesedést, ezért nagyon előnyös vérnyomáscsökkentő szernek tekinthető.

Mizuno K. és munkatársai [„Acute effects of captopril on serum lipid peroxides level in hypertensive patients”. Tohoku J. Exp. Med. 143, 127-128 (1984)] úgy vélik, hogy kaptoprillal gátolva az angiotenzin konvertáló enzim működését, megfelelő terápiás eredmény érhető el az ateroszklerózis magas vérnyomással súlyosbított eseteiben.

A renin-angiotenzin rendszer szerepe az érelmeszesedés kialakulásában nem teljesen tisztázott. CapbellBoswell és Robertson [Exp. and Mól. Pthol. 35, 265 (1981)] beszámoltak arról, hogy az angiotenzin II serkenti az emberi erekből izolált simaizomsejtek proliferációját, míg Geisterfer és munkatársai [Circ. Rés. 62, 749-756 (1988)] nem tudtak proliferációt kimutatni patkányokból származó vaszkuláris simaizomsejtek esetében, bár a növekedést serkentő hatást észlelték.

Overturf M. és munkatársai [Atherosclerosis 59, 383-399 (1986)] úgy találták, hogy koleszterinnel etetett nyulaknál az ACE inhibitorok nem befolyásolták érdemlegesen az ateroszklerózis kifejlődését.

Cecil [Textbook of Medicine, 16. kiadás, 239-241. oldal] az idézett mű 240. oldalán leírja, hogy az érelmeszesedés kialakulása során a vérnyomás a gyorsító szerepét tölti be.

A 4 046 889 és 4 105 776 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban Ondetti és munkatársai azt közölték, hogy bizonyos prolinszármazékok, köztük a kaptopril, amelyek gátolják az angiotenzin konvertáló enzim működését, vagyis ACE inhibitor hatásúak, eredményesen alkalmazhatók a magasvérnyomás-betegség kezelésére.

Petrillo a 4 337 201 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban hozta nyilvánosságra, hogy foszfinil-alkanoil-csoporttal szubsztituált prolinok - ilyen vegyület például a fozinopril - ACE inhibitor hatásuknál fogva a magasvémyomás-betegség kezelésére használhatók.

Hasonló felismerést tettek közzé a 4 374 829 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, miszerint ACE inhibitor tulajdonságú karboxi-alkil-dipeptid-származékok - ide tartozik például az enalapril - magasvémyomás-betegség kezelésére alkalmazhatók.

A 4 452 790 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból Karanewsky és munkatársai nyomán foszfinilcsoporttal szubsztituált amino- vagy iminosavak, illetve ezek sói váltak ismertté, köztük az (S)-l-[6-amino-2-{ [(4-fenil-butil)-hidroxi-foszfinil]oxi]-l-oxo-hexil]-L-prolin (SQ 29 852; ceranapril). Ezek a vegyületek ACE inhibitor hatásúak, és alkalmasak a magasvémyomás-betegség kezelésére.

Ondetti és munkatársai a 4 316 906 számú, amerikai egyesült államokbeli szabalmi leírásban ACE inhibitor hatású, éter és tioéter molekularészt tartalmazó, merkapto-acil-prolinokat hoztak nyilvánosságra. Ezek a vegyületek szintén alkalmasak a magasvémyomásbetegség kezelésére, és a szabadalom oltalmi körébe tartozik a zofenopril.

A szérum koleszterinszintjét csökkentő hatású vegyületeket eltérő tulajdonságaik alapján több csoportba sorolhatjuk. Ezeknek a vegyületeknek egyik csoportja gátolja a HMG-CoA reduktáz enzim - az enzimreakció nélkülözhetetlen a koleszterin termeléséhez - működését. Ide tartoznak a mevasztanin, amellyel először a

983 140 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban találkozhattunk; a lovasztatin vagy másnéven mevinolin, amely a 4 231 938 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból vált ismertté; a pravasztatin, amelynek szerkezetét először a

346 227 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban hozták nyilvánosságra; valamint a velosztatin illetve másik nevén szinvinolin, amelynek szerkezetét a 4 448 784 és a 4 450 171 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokból ismerjük. A szérum koleszterinszintjét csökkentő vegyületek egy további csoportját a HMG-CoA reduktáz inhibitorokétól teljesen eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagok alkotják. Csökkenthető a szérumban a koleszterin mennyisége például epesav szekvesztránsokkal, ilyen többek között a kolesztiramin, kolesztipol, a DEAESephadex, valamint különböző poli(diallil-metilamin)-származékok némelyike, amelyek a 4 759 923 és 4 027 009 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások által kerültek nyilvánosságra. A szérum koleszterinszintjét csökkenthetjük azonkívül antihiperlipoproteinémiás szerekkel - ezek közé tartoznak a probukol és a gemfibrozil - amelyek kétségtelenül csökkentik a szérumban az LDL mennyiségét (LDL= a kis sűrűségű zsírfehérjék angol nevének: low density lipoprotein általánosan használt rövidítése) és/vagy nagysűrűségű zsírfehérjékké (HDL) alakítják át az LDL-t.

A fentebb már említett 4 759 923 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban utalást találunk arra nézve is, hogy az epesav szekvesztránsként ismert poli(diallil-metil-amin)-származékok más, a szérum koleszterinszintjét eltérő hatásmód szerint csökkentő hatóanyagokkal, így klofibráttal, nikotinsavval, probukollal, neomicinnel, p-amino-szalicilsavval vagy mevinolinnal - ez utóbbi vegyületet lovasztatinnak is nevezik - együttesen is alkalmazhatók.

A szkvalén szintetáz egy mikoszomális enzim, amely a két molekula famezil-difoszfátból (az angol elnevezésből származó rövidítéssel: famesyl pyrophosphate = FPP) nikotinamid-adenozin-dinukleotidfoszfát redukált formájának (NADPH) jelenlétében végbemenő szkvalénszintézist katalizálja (Poulter C. D. és Rilling H. C.: in „Biosynthesis of Isoprenoid Compounds”, 1. kötet, 8. fejezet, 413—441. oldal, John Wiley and Sons, 1981; valamint az ott hivatkozásként megadott irodalom]. Az enzim közreműködésével lejátszódó folyamatot tekinthetjük tulajdonképpen a szervezetben újonnan képződő koleszterin bioszintézi3

HU 212 102 B sénél az első olyan lépésnek, amely más irányba már nem ágazik el. Ha ennek az enzimnek a működését szelektíven gátoljuk, az nem befolyásolja az izopentenil-tRNS, az ubikinon és dolichol képződéshez vezető, létfontosságú metabolikus utat. A szkvalén szintetázról, csakúgy mint a HMG-CoA reduktázről kimutatták [Faust J. R., Goldstein J. L. és Brown M. S.: Proc. Nat. Acad. Sci. USA 76, 5018-5022 (1979)], hogy működését a receptor által közvetített LDL felvétel gátolja (down-regulation), ami erősíteni látszik azt a felfogást hogy - amint azt a HMG-CoA reduktázzal kapcsolatban már bizonyították - a szkvalén szintetáz működésének gátlása viszont növeli a működő LDL-receptorok számát (up-regulation), és így a szkvalén szintetáz inhibitorai végső soron a hiperkoleszterinémia, továbbá az ateroszklerózis kezelésére és megelőzésére alkalmas gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként hasznosíthatók.

Az egyik elképzelés szerint szkvalén szintetáz inhibitorként kezdetben a természetes szubsztrátlal (FPP) csaknem teljesen megegyező molekulákat terveztek. Ismeretes ugyanis a szakirodalomból, hogy a difoszfát molekularész elengedhetetlen az enzimhez való kötődéshez. Ezek a difoszfátok azonban az allilhelyzetű szén-oxigén kötés miatt, amely kémiai úton és enzimatikusan egyaránt könnyen hasítható, továbbá a foszfatázok metabolizáló hatásával szemben mulatott fogékonyságuk miatt nem bizonyultak eléggé stabilnak ahhoz, hogy a gyógyszerészeiben alkalmazhatók legyenek.

P. Ortiz de Montellano és munkatársai [J. Med. Chem. 20, 243-249 (1977)] az (L) általános képletű terpenoid-difoszfátok egész sorát állították elő - a képletben X, Y és Z az 1. táblázatban megadott jelentésűek -. amelyekről kimutatták, hogy a szkvalén szintetáz kompetitív inhibitor. Ezen vegyületek mindegyike tartalmazza a farnezil-difoszfátra jellemző, instabil, allilhelyzetű molekularészt.

I. táblázat

Sorszám	X	Y	Z
1	CH,	CH,	H
2	H	H	H
3	c₂h₅	H	H
4	1	H	H
5	H	1	H
6	CH,	H	SCH,

Corey és Volante [J. Am. Chem. Soc. 98, 1291 — 1293 (1976)] az FPP analóg vegyületeként az (A) általános képletű, továbbá a preszkvalén-difoszfát (PSQPP) - amely az FPP szkvalénná történő átalakításának köztiterméke - analógjaként a (B) általános képletű vegyületeket állították elő. Az általános képletekben X jelentése metiléncsoport, vagyis az FPP és PSQ-PP molekulák allilhelyzetű oxigénatomját cserélték ki metiléncsoportra, még mindig megtartva azonban a kémiailag és enzimatikusan egyaránt instabil difoszfát molekularészt.

Poulter és munkatársai a (C) képletű ciklopropánszármazékot állítottak elő [Sandifer R. M. és mások: J. Am. Chem. Soc. 104, 7376-7378 (1982)], amely szervetlen difoszfátok jelenlétében az imént köztitermékké aposztrofált vegyülettel azonos szkvalén szintetáz inhibitornak bizonyult. Altman és munkatársai, Bertolino és mások [Biochim. Biophys. Acta 530, 17-23 (1978)] beszéltek arról, hogy a farnezil-amin, valamint származékai, a (D) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R jelentése hidrogénatom, 2-hidroxi-etilvagy 2-metoxi-etil-csoport, gátlólag hatnak a szkvalén szintetáz enzimre, azonban arra vonatkozóan is bizonyítékot szolgáltattak, hogy a gátlás nem specifikus, és valószínűleg a membrán roncsolásával hozható összefüggésbe.

Poulter C. D. és mások [J. Org. Chem. 51, 4768 (1986)] a szintézisút tanulmányozása végett állították elő az (E) képletű vegyületet, azonban semmilyen biológiai adatot nem közöltek.

Poulter C. D. és Stremler K. E. egy másik közleményben [J. Am. Chem. Soc. 109, 5542 (1987)] leírták az (F) általános képletű vegyületek - a képletben X jelentése metilén- vagy difluor-metilén-csoport - szintézisét és biológiai vizsgálatát. Azt találták, hogy ezek a vegyületek szubsztrátjai a madarak májában, valamint a citromhéjban található famezil-difoszfát cikiáznak.

McClard R. W. és Poulter C. D„ valamint mások [J. Am. Chem. Soc. 709, 5544 (1987)] kimutatták, hogy a (G) és (H) képletű foszfinil-foszfonátok kompetitív inhibitorai az izopentanil-difoszfát és geranil-difoszfát között végbemenő, a madarak májában található farnezil-difoszfát szintetáz által katalizált 1 ’-4-kondenzációnak. A (G) és (H) képletű foszfinil-foszfonátok Ki értékeit a fenti sorrendben 19, illetve 71 μΜ-nak találták. Ugyancsak beszámoltak arról, hogy izolálták a (G) képletű vegyület és geranil-difoszfát, illetve (dimetilallil)-difoszfát enzimatikus reakciójával előállított, elméletileg feltételezett szerkezetű (I) képletű famezilfoszfonil-foszfonátot, illetve (J) képletű geranil-foszfinil-foszfonátot. Az (I) és (J) képletű vegyületek szerkezetének meghatározása egyelőre a vékonyréteg-kromatográfiás vándorlási sebességeken alapszik. Feltételezték továbbá, hogy az (I) képletű vegyület szkvalén szintetáz inhibitorként viselkedik.

Capson T. L. [doktori disszertáció, Dept. of Medicinái Chemistry, the University of Utah, 1987. június; kivonat, tartalomjegyzék, valamint a 16., 17., 40-43., 48-51. oldalak és az összefoglalás] a (K) képletű ciklopropánszármazékot mint a már említett köztitermékekkel azonos aktivitású szkvalén szintetáz inhibitort írja le.

Biller S. A. és munkatársai [J. Med. Chem. 31, 1869-1871 (1988)] szerint bizonyos izoprenoid (foszfinil-metil)-foszfonátok (PMP) gátolják a szkvalén szintetáz működését. Ezek a (2a-d), valamint a (3a) és (3b) általános képletekkel - a képletekben R¹ jelentése a betűjelölésnek megfelelően az (a), (b), (c) vagy (d) képletű csoportok valamelyike - írhatók le. A 4 871 721 és 4 924 024 számú, amerikai egyesült

HU 212 102 Β államokbeli szabadalmi leírásokból váltak ismertté az (M) általános képletű, foszfortartalmú szkvalén szintetáz inhibitorok. Az (M) általános képletben Q (e) képletű csoportot vagy kémiai kötést jelent; Z jelentése -(CH₂)„- vagy -(CH₂)p-CH=CH-(CH₂)_m- általános képletű csoport, ahol n értéke 1-5, p értéke 0, 1 vagy 2, és m értéke 0, 1 vagy 2; R, R¹ és R^la jelentése azonos vagy különböző lehet, és jelenthet hidrogénatomot, rövidszénláncú alkilcsoportot vagy fémiont; és R² valamint R³ jelentése azonos vagy különböző lehet, és hidrogén- vagy halogénatomot jelent.

A találmány értelmében hosszabb időszakon keresztül szisztémás kezelést folytatva orálisan vagy parenterálisan adott kombinált gyógyszerkészítényekkel, amely valamely koleszterinszint-csökkentő hatóanyag, előnyösen egy 3-hidroxi-3-metil-glutaril-koenzim A (HMG-CoA) reduktáz inhibitor, valamint egy angiotenzin konvertáló enzim inhibitor terápiásán hatékony mennyiségét tartalmazza, elkerülhetjük az ateroszklerózis kialakulását, illetve a már fennálló állapot stabilizálását, vagy visszafejlődését érhetjük el.

A találmány tárgya tehát eljárás új, kombinált gyógyszerkészítmény előállítására, amellyel a fenti cél megvalósítható. A találmány szerint pravasztatint vagy valamely gyógyászatilag elfogadható sóját és kaptoprilt vagy valamely gyógyászatilag elfogadható sóját 0,001:1 - 1000:1 tömegarányban összekeverve a szokásos gyógyszerészeti segédanyagokkal együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.

A pravasztatin kémiai neve (+)-(3R,5R)-3,5-dihidroxi-7-((lS,2S,6S,8S,8aR)-6-hidroxi-2-metil-8-[(S)-2metil-butiriloxi]-1,2,6,7,8,8a-hexahidro-1 -naftii }-hexánsav.

A fentiekben használt „a fennálló állapot stabilizálása” kifejezésen azt értjük, hogy a kezelés hatására az erek elmeszesedésének folyamata lelassul és/vagy újabb ateroszklerotikus elváltozások nem keletkeznek.

Az ateroszklerózis „visszafejlődése” kifejezés azt jelenti, hogy a kezelés következtében az ateroszklerotikus elváltozások csökkennek és/vagy megszűnnek.

A találmány szerint előállított gyógyszerkészítményben a pravasztatin és a kaptopril előnyös tömegaránya hozzávetőlegesen 0,05:1 - 100:1.

A többféle okra visszavezethető aterogenetikus kórfolyamat megállítása a találmány szerint előállított, kombinált gyógyszerkészítmény alkalmazásával sokkal eredményesebb, mint az egyetlen gyógyszerre alapozott kezelés. Ezen túlmenően, azonos terápiás eredmény eléréséhez a kombinált készítménnyel történő kezelés esetében a megfelelő hatóanyagok lényegesen kisebb adagjai szükségesek, mintha azokat önmagukban alkalmaznánk. így tehát a kombinált gyógyszerkészítményt alkotó egyes hatóanyagok - különösen akkor ha azok eltérő mechanizmus szerint fejtik ki hatásukat - dózisainak csökkentése azt is eredményezi, hogy a hatóanyagokra jellemző mellékhatásokkal is kevésbé kell számolni, illetve az ilyen mellékhatások előfordulásának a veszélye minimálisra csökken. Meg vagyunk győződve afelől, hogy azok a találmány szerinti eljárással előállított, kombinált gyógyszerkészítmények, amelyek eltérő hatásmódú komponenseket tartalmaznak, a maximális terápiás eredményt szolgáltatják, és mindenképpen hatékonyabbak, mint ugyanezen hatóanyagok önmagukban, akár a legnagyobb elviselhető dózisban is alkalmazva.

A találmány szerint előállított, koleszterinszintcsökkentő és ACE inhibitor hatóanyagokat tartalmazó, kombinált gyógyszerkészítményt emlős fajok, így majom, kutya, macska, patkány egyedeinek, valamint embernek adhatjuk kezelés céljából a szokásos, szisztémás kezelésre alkalmas gyógyszerformák, például tabletta, kapszula, elixír és injekciós készítmények alakjában. Ezek a gyógyszerformák természetesen tartalmazzák a szükséges vivőanyagokat és gyógyszerészeti segédanyagokat is, ilyenek többek között a síkosítóanyagok, pufferanyagok, baktériumellenes szerek, terjedelmesítő anyagok, például a mannit, antioxidánsok, így az aszkorbinsav vagy nátrium-hidorgén-szulfit, továbbá más, általánosan használt a felsoroltakhoz hasonló segédanyagok. Az orális alkalmazásra szánt gyógyszerformákat mindenképpen előnyben részesítjük, mindazonáltal kielégítő eredményt érhetünk el parenterális készítményekkel is. Az alkalmazandó dózisokat nagyon gondosan kell megállapítani a beteg korának, testtömegének és fizikai állapotának megfelelően, figyelembe véve a kezelés módját, az étrendet, valamint az elérni szándékozott eredményt.

Mint már említettük, az orális beadásra szánt gyógyszerformákat tartjuk célszerűnek, amely lehet például tabletta vagy kapszula, és hozzávetőlegesen 0,1 és 100 mg, előnyösen 5 és 80 mg, illetve még előnyösebben 10 és 40 mg közötti mennyiségben tartalmaz egy HMG-CoA inhibitort.

Hasonlóképpen, a legcélszerűbben alkalmazható orális gyógyszerforma, például a tabletta vagy kapszula mintegy 10-500 mg, előnyösen 25 és 200 mg közötti mennyiségben tartalmazhat egy szkvalén szintetáz inhibitort. Ha a kombinált gyógyszerkészítmény más, a szérum koleszterinszintjét csökkentő hatóanyagot is tartalmaz, akkor rendes körülmények között annak dózisai az orvosi kézikönyvekben megadottnak megfelelőek. Ezek a dózisok egy-egy hatóanyagra vonatkozóan általában 2 és 7500 mg, előnyösen 2 és 200 mg között vannak.

Ami az ACE inhibitorokat illeti, ezekkel orális adás esetén akkor érhetünk el megfelelő eredményt, ha az alkalmazott dózisok mintegy 0,01-100 mg/kg, előnyösen 0,1-5 mg/kg tartományba esnek.

Az előnyösnek tartott orálisan adható gyógyszerformákban, például a tablettában vagy kapszulában az ACE inhibitor hatóanyag mennyisége általában 0,1 és 500 mg, előnyösen mintegy 2-5 mg, illetve még előnyösebben 1 és 3 mg között van.

Parenterális alkalmazásra olyan gyógyszeradagokat célszerű készíteni, amelyben hozzávetőlegesen 0,005 és 10, előnyösen 0,005 és 0,3 mg/kg közötti dózisnak megfelelő ACE inhibitor hatóanyag található.

A koleszterinszintet csökkentő hatóanyagot és az ACE inhibitort adhatjuk együttesen, ugyanabban az orális alkalmazásra szánt gyógyszerformában, de eljár5

HU 212 102 B hatunk úgy is, hogy a beteg azonos időben két külön gyógyszerként, célszerűen orálisan adható formában veszi be a hatóanyagokat.

A találmány szerinti eljárással előállított kombinált gyógyszerkészítmények, amelyek megjelenési formája az imént tárgyalt gyógyszeralakok bármelyike lehet, beadhatók a páciensnek egyetlen adagként, illetve napi 1-4 részre osztva. Célszerű lehet azt az eljárást követni, hogy a páciens először csak alacsony dózisokat kap a kombinált készítményből, és azután fokozatosan emeljük a dózisokat a kívánt magasabb értékre.

A tabletták mérete tág határok között változhat, például egy-egy tabletta tömege mintegy 2-től 2000 mg-ig terjedő lehet, amely tartalmazza akár csak az egyik, vagy mindkét hatóanyagot a fentebb megadott dózistartománynak megfelelően, míg a fennmaradó részt fiziológiásán elfogadható vivőanyagok, valamint más, a gyógyszerészetben általánosan alkalmazott segédanyagok teszik ki. Természetesen készíthetünk rovátkolt tablettákat is, miáltal lehetővé válik részadagok alkalmazása. Hasonló a helyzet a zselatinból készült kapszulák esetében, ami a dózisokat és a hatóanyagok, illetve a segédanyagok mennyiségét illeti.

Előállíthatjuk a kombinált gyógyszerkészítményeket folyékony gyógyszerformában is. Ilyenkor úgy járunk el, hogy a hatóanyagok egyikét vagy azok kombinációját a szokásos, a gyógyszerészetben általánosan alkalmazott folyékony vivőanyagok valamelyikében szuszpendáljuk vagy oldjuk, célszerűen olyan mennyiségben, hogy a kívánt dózist 1-4 teáskanálnyi folyadék tartalmazza. Ilyen gyógyszeradagot a páciens napi 1—4 alkalommal kaphat, a szükséges dózisnak megfelelően.

Hogy a beteg a szükséges hatóanyag-mennyiséget még finomabban szabályozott ütemterv szerint kapja, eljárhatunk oly módon is, hogy a hatóanyagok különkülön kiszerelt, egységnyi dózisokat tartalmazó formájával, azonos vagy gondosan összehangolt időpontokban végezzük a kezelést. A vérszint kialakítása és fenntartása a hatóanyagok körültekintően kialakított ütemezési adagolásával érhető el, és ennek megvalósítása ugyanolyan jó eredménnyel történhet akkor is, ha a kombinált készítmény egyidejűleg két hatóanyagot tartalmaz. Ha azonban az első megoldást választjuk, akkor a megfelelő hatóanyagot elkülönítve tartalmazó, egységnyi dózisnak megfelelő gyógyszerformákat a fentebb tárgyaltakhoz hasonló módon állíthatjuk elő.

Sokkal célszerűbbnek tartjuk azonban mégis a rögzített mennyiségű koleszterinszintet csökkentő hatóanyagot és ACE inhibitort tartalmazó, kombinált gyógyszerkészítményeket, és különösen az orálisan adható tabletta vagy kapszula esetében az ilyen gyógyszerformát mindenképpen előnyben részesítjük az egyéb alkalmazási módokkal szemben.

A gyógyszerkészítmények előállítása során úgy járunk el, hogy a hatóanyagok megfelelő, a fentebb már tárgyalt dózisok szerinti mennyiségeit a gyógyszerkészítésben általánosan elterjedt gyakorlatnak megfelelően, fiziológiásán elfogadható vivő-, töltő- és kötőanyagokkal. valamint konzerváló- és tartósítószerekkel, ízjavító anyagokkal és egyéb gyógyszerészeti segédanyagokkal - ezek megválasztása mindig az előállítandó gyógyszerforma alapján történik - összekeverjük.

Példaként a tabletta előállítása során alkalmazható hatásjavító adalékok közül sorolunk fel néhányat az alábbiakban: kötőanyagok, így tragakantmézga, akáciaumi, kukoricakeményítő vagy zselatin; töltőanyagok, például dikalcium-foszfát vagy cellulóz; a szétesést elősegítő anyagok, például kukoricakeményítő, burgonyakeményítő, alginsav és hasonlók; síkosítóanyagok, elsősorban sztearinsav vagy magnéziumsztearát; édesítőszerek, például szacharóz, aszpartám (L-aszparaginil-L-fenil-alanin-metil-észter), laktóz vagy szacharin; ízjavító anyagok, például narancsaroma, borsmenta, gaulteria-olaj vagy cseresznyearoma.

A kapszula a fenti típusú adalékokon felül folyékony vivőanyagot, például zsíros olajat is tartalmazhat. Azonkívül a gyógyszerkészítmény előállításához különböző más anyagokat, például bevonóanyagokat, vagy a fizikai tulajdonságokat megváltoztató egyéb adalékokat is alkalmazhatunk. így például a tablettákat vagy kapszulákat elláthatjuk sellakviasz bevonattal, cukorbevonattal, illetve mindkettővel. A szirup a hatóanyagon kívül tartalmazhat például vizet, alkoholt vagy hasonló oldószert vivőanyagként, glicerint az oldódást elősegítő adalékként, szacharózt ízesítőszerként, metil- és propil-(4-hidroxi-benzoát)-ot tartósítószerként, valamint színezőanyagot, illetve ízjavító anyagokat, például cseresznye- vagy narancsaromát.

A fent tárgyalt hatóanyagok némelyike általánosan ismert, gyógyszerészetileg elfogadható sókat képez. Ilyen sók például az alkálifémsók vagy más, egyszerű bázisokkal képzett sók, illetve a különböző savaddíciós sók. A szövegben a hatóanyagokra történő utalások esetén ezért mindig beleértjük ezeket az általánosan ismert sókat is, mivel köztudott, hogy ezek alapvetően egyenértékűek az anyavegyülettel.

A fentiekben részletesen tárgyalt gyógyszerkészítményeket hosszabb időszakon keresztül is adhatjuk a páciensnek, mindaddig amíg az ateroszklerózis veszélye fennáll, illetve a tünetek jelentkeznek. Következésképpen alkalmazhatunk olyan nyújtott hatású gyógyszerformákat is, amelyeket a kívánt hatás eléréséhez elegendő kéthetente, hetente, havonta, illetve hasonló, előre meghatározott időközönként bevenni. Az ilyen készítmények akkor jelentenek kétségtelen előnyt más készítményekkel szemben, ha a kezelések közötti időszakokat legalább 1-2 hétre lehet megnövelni általuk. A találmány szerinti eljárást az itt következő részben példákon mutatjuk be:

1. példa

Hatóanyagként pravasztatint tartalmazó, megfelelő összetételű tablettát az alábbiak szerint állítunk elő:

Összetevők Tómegrész

Pravasztatin 7

Laktóz 67

Mikrokristályos cellulóz 20

Térhálósított (karboxi-metil)-cellulóznátriumsó (Croscarmellose sodium) 2

HU 212 102 Β

Magnézium-sztearát 1

Magnézium-oxid 3

A pravasztatint, a magnézium-oxidot és a laktóz egy részét, mintegy 30%-át, megfelelő keverő segítségével, 2-10 perc alatt alaposan összekeverjük. Az így kapott keveréket átengedjük egy 12-40 mesh lyukméretű szitán, majd hozzáadjuk a mikrokristályos cellulózt, a térhálósított (karboxi-metil)-cellulóz-nátriumsót és a laktóz maradékát, azután újabb 2-10 percen át keverjük. Ekkor hozzáadagoljuk a magnézium-sztearátot, és további 1-3 percig folytatjuk a keverést. Az így kapott homogén masszát ezt követően tablettákká préseljük, amelyek mindegyike 5 mg pravasztatint tartalmaz.

A pravasztatinnal együtt, orálisan adható gyógyszerkészítményt kaptoprilból a következőképpen állíthatunk elő:

A következő felsorolás az 1000 darab, egyenként 100 mg l-[(2S)-3-merkapto-2-metil-propionil]-L-prolint tartalmazó tabletta előállításához szükséges összetevőket adja meg.

l-[(2S)-3-Merkapto-2-metil-propionil]-L-prolin (kaptopril) 7 g

Kukoricakeményítő 50 g

Zselatin 7,5 g

Avicel (mikrokristályos cellulóz) 25 g

Magnézium-sztearát 2,5 g

A kaptoprilt és a kukoricakeményítőt a zselatin vizes oldatával összekeverjük, majd a keveréket megszárítjuk és finom porrá őröljük. Ezután az Avicelt és a magnézium-sztearátot adjuk a fenti keverékhez, majd a kapott granulátumból 1000 darab, egyenként 7 mg hatóanyagot tartalmazó tablettát préselünk.

A fenti módon előállított pravasztatin és kaptopril tablettákat kombináció formájában, a leírás előző részében elmondottaknak megfelelően alkalmazhatjuk ateroszklerózis megelőzésére vagy kezelésére. Azonkívül eljárhatunk oly módon is, hogy mind a pravasztatin, mind a kaptopril tablettát porrá őröljük, és együttesen, egyetlen kapszulába töltve adjuk a betegnek.

2. példa

A következőkben ismertetett vizsgálatot végeztük el a HMG CoA reduktáz inhibitor, nevezetesen pravasztatin és ACE inhibitor, nevezetesen kaptopril kombinációjának az érelmeszesedésre való hatása meghatározására.

Hím Fj hörcsögöket 0,3 t% koleszterint és 10 t% kókuszolajat tartalmazó táppal etettünk. A hörcsögöket 4 csoportra osztottuk csoportonként 12-13 állattal. Az egyik csoport kontrollként szolgált, egy csoport pravasztatint (34 mg/kg/nap), egy csoport kaptoprilt (100 mg/kg/nap) és egy csoport pravasztin és kaptopril kombinációját (32 + 100 mg/kg/nap) kapta. Az összes állatot azonosan zsírgazdag táppal etettük. A pravasztatint a táplálékhoz adtuk és a kaptoprilt gyomorszondán kapták. A kontroll csoportba és a pravasztatinnal kezelt csoportba tartozó állatok a vizet gyomorszondával kapták. Az állatokat 8 hétig kezeltük. A 3. és 6. hét végén az állatokat éjszakán át éheztettük, majd a plazma koleszterin és a trigliceridek meghatározására vérmintát vettünk. A 8. héten megmértük az artériás vérnyomást és a szívritmust, majd az állatokat formaiin befecskendezésével rögzítettük. Az aortaívet vörösolajjal színeztük és a zsíros foltok (amelyek makrofág-hab sejtekből állnak) teljes területét komputerrel vezérelt képanalízissel határoztuk meg.

hét elteltével a kaptoprillal, illetve kaptoprillal és pravasztatinnal kezelt csoportok artériás vérnyomása 21, illetve 14%-kal kisebb volt, mint a kontrollcsoporté. Ugyanennél a két csoportnál a szívritmus is 7, illetve 10%-kal lassúbb volt, mint a kontrollcsoportnál (1. táblázat). A pravasztatin sem a vérnyomásra, sem a szívritmusra nem hatott.

A 2. táblázat a plazmalipidekre kifejtett hatást, a 3. táblázat az aortaíveken kialakult zsíros foltok alakulását mutatja.

A pravasztatin és a kaptopril hasonlóképpen csökkentette az artériafalon a zsíros foltok területét körülbelül 50%-kal a kontrolihoz képest, míg a két hatóanyag együttesen ezt 73%-kal csökkentette.

Az eredményekből megállapítható, hogy a pravasztatin és a kaptopril kombinációja a korai érelmeszesedés kialakulását szignifikánsan nagyobb mértékben gátolta, mint a két hatóanyag önmagában.

/. táblázat

A kontroll és a kezelt hörcsögök testtömege, artériás vérnyomása és szívritmusa (átlag ± szórás)

	Testtömeg (g)	Vérnyomás (Pa) 10²	Szívrit- mus (ütés/perc)	n
kontroll	138 ± 11	185 ± 18,6	376 ± 20	10-13
pravasztatin 34 mg/kg/nap	139 ± 8	183,5 ± 17,3	355 ± 27	12
kaptopril 100 mg/kg/nap	133 ± 12	146,3 ± 22,6^a	348 ± 22^a	12
pravasztatin + kaptopril (32 + 100 mg/kg/nap)	132 + 30	120 ±17^a	339 + 24^a	11

P<0,05 a kontrollcsoporthoz viszonyítva (Tukey-féle teszt)

2. táblázat

A kontroll és kezelt hörcsögök plazmalipid-szintje 5 hét után (átlag ± szórás)

	TC	VLDL- C	HDL-C	TG	n
kontroll	773 ± 134	694 ± 133	69 ±5	1126 ± 470	12-13
pravasztatin 43 mg/kg/ nap	456 ± 107^a	339 + 93^a	117 ± 17^a	185 ± 34^a	12

HU 212 102 B

	TC	VLDL- C	HDL-C	TG	n
kaptopril 100 mg/kg/ nap	660 ± 94	588 ±83	72 ±23	1105 ± 259	12
pravasztatin + kaptopril 32 + 100 mg/kg/ nap	433 ± 50^a	320 ± 50^a	113 ± 10^a	179 ± 30^a	13

^a P<0.05 a kontrollcsoporthoz viszonyítva (Tukey-féle teszt)

3. táblázat

A* aortaíven a zsíros foltok területe a kontroll és a kezelt hörcsögöknél (átlag ± szórás)

	Zsíros foltok területe pm² x I0³	n
kontroll	487 ±231	6-13
pravasztatin (34 mg/kg/nap)	248± 119^b	6-12

	Zsíros foltok területe pm² X 10³	n
kaptopril (100 mg/kg/nap)	245 ± 154^c	6-12
pravasztatin + kaptopril (32 + 100 mg/kg/nap)	133±79^a	6-13

A zsíros foltokat csoportonként 6 aortaíven vizsgáltuk ^a P<0,050 a kontrollcsoporthoz viszonyítva (Tukey-féle teszt) ^b P<0,069 a kontrollcsoporthoz viszonyítva (Tukey-féle teszt) ^c P<0,064 a kontrollcsoporthoz viszonyítva (Tukey-féle teszt)

Claims

1. Eljárás érelmeszesedés kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy pravasztatint vagy gyógyászatilag elfogadható sóját és kaptoprilt vagy gyógyászatilag elfogadható sóját 0,001:1 1000:1 tömegarányban összekeverünk és a szokásos segédanyagokkal együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a pravasztatint és a kaptoprilt 0,05:1 - 100:1 tömegarányban keverjük össze.