HU211885A9 - Cd 25 binding molecules - Google Patents

Cd 25 binding molecules Download PDF

Info

Publication number
HU211885A9
HU211885A9 HU95P/P00213P HU9500213P HU211885A9 HU 211885 A9 HU211885 A9 HU 211885A9 HU 9500213 P HU9500213 P HU 9500213P HU 211885 A9 HU211885 A9 HU 211885A9
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
amino acid
ser
acid sequence
tyr
binding molecule
Prior art date
Application number
HU95P/P00213P
Other languages
English (en)
Inventor
Guenther Heinrich
Peter Lloyd Amlot
Arne Nalpon Akbar
Salvatore Cammisuli
Original Assignee
Sandoz Ag
Royal Free Hosp School Med
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Family has litigation
First worldwide family litigation filed litigation Critical https://patents.darts-ip.com/?family=26296798&utm_source=google_patent&utm_medium=platform_link&utm_campaign=public_patent_search&patent=HU211885(A9) "Global patent litigation dataset” by Darts-ip is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Priority claimed from GB909005962A external-priority patent/GB9005962D0/en
Priority claimed from GB909019323A external-priority patent/GB9019323D0/en
Application filed by Sandoz Ag, Royal Free Hosp School Med filed Critical Sandoz Ag
Publication of HU211885A9 publication Critical patent/HU211885A9/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K16/00Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies
    • C07K16/18Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans
    • C07K16/28Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans against receptors, cell surface antigens or cell surface determinants
    • C07K16/2866Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans against receptors, cell surface antigens or cell surface determinants against receptors for cytokines, lymphokines, interferons
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K39/395Antibodies; Immunoglobulins; Immune serum, e.g. antilymphocytic serum
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/12Antivirals
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P35/00Antineoplastic agents
    • A61P35/02Antineoplastic agents specific for leukemia
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P37/00Drugs for immunological or allergic disorders
    • A61P37/02Immunomodulators
    • A61P37/06Immunosuppressants, e.g. drugs for graft rejection
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K2317/00Immunoglobulins specific features
    • C07K2317/20Immunoglobulins specific features characterized by taxonomic origin
    • C07K2317/24Immunoglobulins specific features characterized by taxonomic origin containing regions, domains or residues from different species, e.g. chimeric, humanized or veneered
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K2317/00Immunoglobulins specific features
    • C07K2317/70Immunoglobulins specific features characterized by effect upon binding to a cell or to an antigen
    • C07K2317/73Inducing cell death, e.g. apoptosis, necrosis or inhibition of cell proliferation
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K2319/00Fusion polypeptide
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K2319/00Fusion polypeptide
    • C07K2319/01Fusion polypeptide containing a localisation/targetting motif
    • C07K2319/02Fusion polypeptide containing a localisation/targetting motif containing a signal sequence

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Mycology (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • Oncology (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Virology (AREA)
  • Communicable Diseases (AREA)
  • Transplantation (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Medicines Containing Antibodies Or Antigens For Use As Internal Diagnostic Agents (AREA)
  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)
  • Steroid Compounds (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Organic Low-Molecular-Weight Compounds And Preparation Thereof (AREA)
  • Nitrogen Condensed Heterocyclic Rings (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)
  • Medicines Containing Material From Animals Or Micro-Organisms (AREA)
  • Saccharide Compounds (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)

Description

A találmány immunszuppresszióra vonatkozik, és közelebbről monoklonális antitesteket és más kötőmolekulákat biztosít CD25 antigén ellen.
A szervátültetés során, különösen vese, máj, szív, tüdő és csontvelő átültetése során szükség van arra, hogy az átültetett szerv befogadójának az immunrendszerét elnyomják annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a beültetett szerv kilökődésének előfordulását. Erre a célra különböző immunszuppresszív hatóanyagokat javasoltak már, ezek használatát azonban nagyon gondosan kell ellenőrizni, mivel amellett, hogy bizonyos immunszuppresszív hatóanyagok nemkívánatos mellékhatásokat okoznak, az is bonyodalmat jelent, hogy az immunszuppresszív hatás az átültetett szerv befogadóját különösen érzékennyé teszi baktériumok és vírusok által okozott fertőzésekre, amelyeket normálisan az immunrendszer leküzdene. A klinikai gyakorlatban sikeresen használt immunszuppresszív hatóanyagok a sztereoidok, azatioprin és a ciklosporin A. A klinikai gyakorlatban szükség van arra, hogy egyensúlyt tartsanak a beültetett szerv kilökődésének a megelőzéséhez vagy kezeléséhez szükséges immunszuppresszió és a befogadó személy immunrendszere aktivitásnak olyan mértékű fenntartás között, hogy az más fertőző ágenseket képes legyen leküzdeni, ugyanakkor az esetleges nemkívánatos mellékhatásokat ellenőrzés alatt tartsák.
Az immunszuppresszív hatóanyagok alkalmazása mellett bizonyos monoklonális antitesteknek (MAb) az immunreakciók elnyomására történő alkalmazása is a figyelem középpontjában került, különös figyelmet fordítottak az olyan monoklonális antitestekre, amelyek T-sejtek különböző felületi antigénjeit ismerik fel. Itt azonban szintén problémák merültek fel a klinikai használat során, mivel ezek az ismert antitestek vagy túl erősek, vagy nem eléggé hatékonyak, és néhány esetben súlyos mellékhatásokat, például magas lázat okoznak.
Ezeket a monoklonális antitesteket az illetékes Leukocita Osztályozó Intézetekben általában egy CDszámmal (Cluster Determination/csoport meghatározó számmal) látják el. Bár az olyan kifejezéseket, mind CD3. jelenleg gyakran a sejtfelületi antigén jelölésére használják, és az ezen antigén elleni monoklonális antitestet „antid-CD3 jellel jelölik, a továbbiakban a CD3, CD25 stb. jelet a monoklonális antitest jelölésére használjuk. és a megfelelő sejt-felületi antigént „CD3 antigén'-ként említjük.
A T-sejteken jelenlevő membrán antigének (amelyeket T-sejt ábrázat antigénnek is neveznek), mint például a CD3 antigén elleni monoklonális antitestek, különösen jelentősek, mivel általános szuppresszív hatást fejtenek ki az immunrendszere. Ezért az emberi test közvetlen immunválasza, melyet rendszerint a memória T-sejtek közvetítenek, a fertőzés bekövetkeztekor megszüntethető. Ez nyilvánvalóan nem kívánatos, amikor beültetett szervek kilökődését inkább megakadályozni, mint kezelni kívánják. A megelőzésre szolgáló kezelésnek lényegében véve szelektívnek kell lennie. azaz a memória T-sejteket érintetlenül meg kell tartani, míg az olyan T-sejteket (aktivált T-sejteket), amelyek közvetlenül részt vesznek a kilökődési folyamatban, inaktiválni kell.
Ezt a célt el lehet érni úgy, hogy aktivált T-sejtek elleni antitesteket használunk. Ezekre a T-sejtekre az jellemző, hogy membrán felületükön nagy affinitású IL-2 receptorok vannak. A nagy affinitású IL-2 receptor legalább két különböző polipeptid láncból áll, egy α-láncból, amely CD23 antigénként is ismeretes, valamint egy α-láncból. A nyugalomban levő T-sejtek nem ezt a nagy affinitású receptort fejezik ki, hanem kis és közepes affinitású receptorokat, amelyek a- és β-lánc homodimerekből állnak. A CD25, amely az IL-2-vel interferál nagy affinitású receptorához való kötődésben, és így szelektív módon nyomja el az immunválaszt, a beültetett szerv kilökődését megelőző kezeléshez választható antitest.
A természetes immunglobulinok vagy antitestek általában Y-formájú multimer molekulák, amelyek mindkét felső száruk végénél egy antigénkötő-helyet tartalmaznak. A szerkezet további része, különösen az Y alsó szára azokat az effektor funkciókat közvetíti, amelyek az immunglobulinokkal kapcsolatosak. Egy az IgG csoportba tartozó antitest általános szerkezetét mutatja sematikusan az 1A ábra. Mind a nehéz-, mind a könnyűlánc tartalmaz egy variábilis tartományt és egy állandó részt. Egy antigénkötő-hely egy nehézlánc variábilis tartományból és egy ahhoz kapcsolódó könnyűlánc variábilis tartományból áll. A nehéz- és könnyűlánc variábilis tartományoknak ugyanolyan általános szerkezetük van. amint azt az IB ábra mutatja.
Közelebbtől, egy antitest antigénkötő jellemzőit alapvetően három, a nehéz- és könnyűlánc variábilis tartományban levő sajátos terület határozza meg, amelyeket hipervariábilis vagy komplementer meghatározó (CDR) területeknek neveznek. Amint az IB ábra mutatja, ez a három hipervariábilis terület négy keret-területtel (FR) váltakozva helyezkedik el, amelyeknek a szekvenciája viszonylag konzervatív, és amelyek a kötésben közvetlenül nem vesznek részt. ACDR-k hurkokat képeznek, és szoros közelségben helyezkednek el a keret-területek közbejöttével, amelyek leginkább βformát vesznek fel. A nehézlánc CDR-jei a kapcsolódó könnyűlánc CDR-jeivel képezik lényegében véve az antitest molekula antigénkötő helyét.
Annak megállapítását, hogy az FR és CDR területek miből tevődnek össze, általában úgy végzik, hogy összehasonlítják az ugyanazon fajban képződött számos antitest aminosav-szekvenciáját. A CDR és FR területek azonosításának általános szabályait az I. táblázatban foglaltuk össze.
Ezenkívül az utóbbi időben úgy találták, hogy a könnyűlánc variábilis tartomány hozzájárulása a kötési energiához csekély a kapcsolódó nehézlánc variábilis tartomány által nyújtotthoz képest, továbbá úgy találták, hogy az izolált nehézlánc variábilis tartományok önmagukban antigénkötő aktivitással rendelkeznek. Az ilyen molekulákat áltálban egytartományos antitesteknek nevezik.
Számos rágcsáló CD25 monoklonális antitest léte2
HU 211 885 A9 zik, ilyenek például a 33B3-1 (Immunotech-Merieux), BDaIL-2R (Becton-Dickinson), 2C8 (Amersham), Campath 6 (MRC, Cambridge) és ATH207 (Szabad Egyelem, Berlin). Kiderült azonban, hogy egy új, IgG2a izotípusú egér CD25 antitest, amelyet a továbbiakban RFT5-IgG2a-ként említünk, jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint az ismert CD25 antitestek, különösen kötési affinitás szempontjából, és lehetőség van arra, hogy más CD25 kötő molekulákat készítsünk ugyanolyan hipervariábilis területekkel, mint az RFT5-IgG2a.
Ennek megfelelően a találmány tárgya CD25 kötő molekula, amely legalább egy olyan antigénkötő-helyet tartalmaz, amely legalább egy olyan tartományt tartalmaz, amely sorra CDR1, CDR2 és CDR3 hipervariábilis tartományokból; az említett CDR1 aminosav-szekvenciája Arg-Tyr-Trp-Met-His, az említett CDR2 aminosav-szekvenciája Ala-Ile-Tyr-Pro-GlyAsn-Ser-Asp-Thr-Ser-Tyr-Asn-Gln-Lys-Phe-Glu-Gly, az említett CDR3 aminosav-szekvenciája Asp-TyrGly-Tye-Tyr-Phe-Asp-Phe, valamint ezek közvetlen ekvivalenseiből áll.
A találmány egy első megközelítése szerint a CD25 kötő molekula egyetlen antigénkötő-helyet tartalmaz, amely egyetlen tartományt tartalmaz.
A találmány egy második megközelítése szerint a CD25 kötő molekula legalább egy antigénkötő-helyet tartalmaz, amely tartalmaz
a) egy első tartományt, amely rendre CDR1. CDR2 és CDR3 hipervariábilis területekből áll; az említett CDR1 aminosav-szekvenciája Arg-Tyr-Trp-MetHis. az említett CDR2 aminosav-szekvenciája Ala-IleTyr-Pro-Gly-Asn-Ser-Asp-Thr-Ser-Tyr-Asn-Gln-LysPhe-Glu-Gly, az említett CDR3 aminosav-szekvenciája Asp-Tyr-Gly-Tyr-Tyr-Phe-Asp-Phe, és
b) egy második tartományt, amely rendre CDRT, CDR2’ és CDR3' hipervariábilis területekből áll; az említett CDRT aminosav-szekvenciája Ser-Ala-SerSer-Ser-Ile-Ser-Tyr-Met-Gln; az említett CDR2’ aminosav-szekvenciája Asp-Thr-Ser-Lys-Leu-Ala-Ser; az említett CDR3‘ aminosav-szekvenciája His-Gln-ArgSer-Ser-Tyr-Thr, és ezek közvetlen ekvivalenseit.
Hacsak másképpen nem jelöltük, bármely, a továbbiakban leírt polipeptid lánc aminosav szekvenciája N-terminális véggel kezdődik, és C-terminális véggel végződik.
Ha az antigénkötő-hely, mind az első, mind a második tartományt tartalmazza, ezek ugyanazon a polipeptid molekulán helyezkedhetnek el, vagy előnyösebben az egyes tartományok különböző láncokon lehetnek, az első tartomány egy immunglobulin nehézlánc vagy fragmensének része, míg a második tartomány egy immunglobulin könnyűlánc vagy fragmensének része.
A „CD25 kötő molekula” kifejezésen olyan molekulát értünk, amely a CD25 antigénhez képes kötődni, akár önmagában, akár más molekulákkal nagy affinitású IL-2 receptorok képzése érdekében asszociálva. A kötési reakció szokásos módszerekkel (kvalitatív vizsgálatokkal) igazolható, beleértve például az IL-2-nek a receptoraihoz való kötődése gátlásának biovizsgálatÁt vagy bármely más kötési vizsgálatot, amely olyan negatív kontroll tesztre vonatkozik, amelyben egy nem-rokon specifitású antitestet, például egy antilizozim antitestet használunk. A találmány szerinti molekula CD25 antigénhez való kötődését előnyösen kompetitív kötési vizsgálatban mutathatjuk be, amelyben AHT207, BDocIL-2-R vagy 33B31 antitestet használunk kompetitorként. Előnyösen AHT207 vagy BDaIL-2-R antitestet alkalmazunk kompetítorként. Egy meghatározott kötési vizsgálatot az alábbiakban ismertetünk.
Humán perifériás vér mononukleáris sejteket (HPBM) 2 mmól/1 L-glutaminnal, 100 egység/ml penicillinnel, 100 pg/ml streptomicinnel, 25 mmól/1 nátrium-hidrogén-karbonáttal és 10% borjúembrió szérummal (FCS) kiegészített RPMI 1640 tápközegben növesztünk. A HPBM stimulálására 1 pg/ml fitohemagglutinint (PHA) használunk. Három nap múlva a blasztokat 3.106/ml koncentrációban újra szuszpendáljuk 2% szarvasmarha szérum albuminnal (BSA) és 2% aziddal kiegészített foszfáttal pufferolt sóoldatban. 50 μΙ-es szuszpenzió-mintákat 20 °C-on 10 percig nem-fedő körülmények között. 1 pg/ml-től 100pg/mlig változó koncentrációjú blokkoló antitest (kompetítor) jelenlétében inkubálunk. Ezután a sejtekhez hozzáadunk 1 pg/ml találmány szerinti biotinilezett antitestet, és további 10 percig inkubáljuk. A sejteket lemossuk, és további 10 percig inkubáljuk fluoreszceinnel jelzett streptavidin jelenlétében. A sejteket újra lemossuk, formáimnál rögzítjük, és fluoro-citométerrel elemezzük, amely a biotinilezett antitest kötését detektálja. Párhuzamosan egy olyan vizsgálatot végzünk, amelyben negatív kontrollként egy nem-rokon specifitású biotinilezett antitestet használunk.
Antigénkötő molekulák például a B-sejtek vagy hibridómák által termelt antitestek és a kiméra vagy humanizált antitestek vagy azok bármely fragmense, például F(ab’)2 és Fab fragmensek, valamint az egyszálú vagy egytartományos antitestek.
Az egyszálú antitest egy nehéz- és könnyűlánc antitest variábilis tartományaiból áll, amelyeket peptid kapcsoló köt össze, amely rendszerin 10-30 aminosavból, előnyösen 15-25 aminosavból áll. így egy ilyen szerkezet nem foglalja magában a könnyű- és nehézlánc konstans részét, és feltételezhető, hogy a kis peptid térköztartó kevésbé antigén tulajdonságú, mint a teljes konstans rész. A „kiméra antitest” kifejezésen olyan antitestet értünk, amelyben a nehéz- vagy könnyűláncnak vagy mindkettőnek a konstans területe humán eredetű, míg mind a nehéz-, mind a könnyűlánc variábilis tartománya nem-humán (például rágcsáló) eredetű. A „humanizált antitest” kifejezésen olyan antitestet értünk, amelyben a hipervariábilis területek (CDR) nem-humán (például rágcsáló) eredetűek, míg az immunglobulin többi része vagy lényegében a többi része, például a konstans területek és a variábilis tartományok nagymértékben konzervált részei, azaz a keret-területek, humán eredetűek. A humanizált antitest azonban a hipervariábilis területekkel szomszédos keretterületekben megtarthat néhány aminosavat a rágcsáló szekvenciából.
HU 211 885 A9
A hipervariábilis területek bármilyen keret-területekkel, előnyösen rágcsáló vagy humán eredetű keretterületekkel asszociálódhatnak. Előnyös keret-területeket ismertet a következő kiadvány: „Sequences of proteins of immunological interest”, Kábát és munkatársai, US Department of Health and Humán Service, Public Health Service, National Institute of Health. Az előnyös nehézlánc keret-terület azonban az RFT5IgG2a keret-területe, amelyet az 1. szekvencia szemléltet. Ez FR1, FR2, FR3 és FR4 területekből áll, Hasonlóképpen a 2. szekvencia az előnyös RFT5-IgG2a könnyűlánc keret-területet ábrázolja, amely sorrendben FR1’, FR2’. FR3' és FR4’ területekből áll.
A fentiek alapján a találmány tárgya továbbá egy CD25 kötő molekula, amely legalább egy antigénkötőhelyet tartalmaz, amely vagy egy olyan első tartományt tartalmaz, amelynek az aminosav-szekvenciája lényegében véve azonos az 1. szekvencián bemutatottal, az 1-helyzetben levő aminosavtól kezdve a 117-helyzetben levő aminosavval végződően. vagy egy fenti első tartományt és egy második tartományt tartalmaz, amelynek az aminosav szekvenciája lényegében megegyezik a 2. szekvencián bemutatottal, az 1-helyzetben levő aminosavtól kezdve a 104-helyzetben levő aminosavval végződően.
Az olyan monoklonális antitesteket, amelyek minden emberben természetes formában előforduló proteinek ellen képződnek, szükségképpen nem-humán rendszerben. pl. egérben kell kifejleszteni. Ennek közvetlen következménye, hogy egy hibridóma által termelt xenogén antitest - ha embernek adagoljuk - nemkívánatos immunválaszt vált ki, amelyet elsősorban a xenogén immunglobulin konstans része közvetít. Ez nyilvánvalóan korlátozza az ilyen antitestek alkalmazhatóságát. mivel ezek nem adagolhatok hosszabb időn keresztül. Ezért különösen előnyös egyláncú. egytartományos, kiméra vagy humanizált antitesteket alkalmazni, amelyek lényegében véve allogén választ váltanak ki, ha embernek adagoljuk.
A fentiek alapján a találmány szerinti különösen előnyös CD25 kötő molekula egy olyan kiméra anti-CD25 antilesl és ennek közvetlen ekvivalensei közül választható. amely legalább a következőket tartalmazza:
a) egy immunglobulin nehézláncot vagy annak fragmensét. amely (i) egy, sorrendben a CDR1. CDR2 és CDR3 hipervariábilis területekből álló variábilis tartományt és (ii) egy humán nehézlánc konstans részét vagy annak fragmensét tartalmazza; az említett CDR1 aminosav-szekvenciája Arg-Tyr-Trp-Met-His, az említett CDR2 aminosav-szekvenciája Ala-Ile-Tyr-ProGly-Asn-Ser-Asp-Thr-Ser-Tyr-Asn-Gln-Lys-Phe-GluGly. és az említett CD3 aminosav-szekvenciája AspTyr-Gly-Tyr-Tyr-Phe-Asp-Phe, valamint
b) egy immunglobulin könnyűláncot vagy annak fragmensét. amely (i) egy, sorrendben CDR1', CDR2’ és CDR3' hipervariábilis területekből álló variábilis tartományt és (ii) egy humán könnyűlánc konstans részét vagy annak egy fragmensét tartalmazza; az említett CDR1' aminosav-szekvenciája Ser-Ala-SerSer-Ile-Ser-Tvr-Met-Gln. az említett CDR2 aminosav-szekvenciája Asp-Thr-Ser-Lys-Leu-Ala-Ser, és az említett CDR3’ aminosav-szekvenciája His-GlnArg-Ser-Ser-Tyr-Thr.
Másképpen a találmány szerinti CD25 kötő molekula egy olyan egyszálú kötő molekula és ennek közvetlen ekvivalensei közül választható, amely egy antigénkötő-helyet tartalmaz, amely a következőkből áll:
a) egy első tartományból, amely sorrendben a CDR1, CDR2 és CDR3 hipervariábilis területeket tartalmazza, ahol a hipervariábilis területek aminosavszekvenciáját az 1. szekvencia szemlélteti,
b) egy második tartományból, amely sorrendben a CDR1 ’, CDR2’ és CDR3’ hipervariábilis területeket tartalmazza, az említett hipervariábilis területek aminosav-szekvenciáját a 2. szekvencia szemlélteti, valamint
c) egy peptid kapcsolóból, amely vagy az első tartomány N-terminálisához és a második tartomány Cterminálisához, vagy az első tartomány C-terminálisához és a második tartomány N-terminálisához kapcsolódik.
Amint az jól ismert, az aminosav-szekvencia csekély változása, például egy vagy néhány aminosav deléciója, inszertálása vagy helyettesítése az eredeti protein olyan alléi formáját eredményezheti, amely lényegében véve az eredetivel azonos tulajdonságokat mutat. Tehát a „közvetlen ekvivalens” kifejezésen vagy valamely egytartományos CD25 kötő molekulát (X molekula).
(i) amelyben a CDR1, CDR2 és CDR3 hipervariábilis területek egészében véve legalább 80%-ban homológok, előnyösen legalább 90%-ban homológok, még előnyösebben legalább 95%-ban homológok az 1. szekvencián bemutatott hipervariábilis területekkel, és (ii) amely az X molekulával azonos keret-területeket, de az 1. szekvencián bemutatottal azonos CDR1. CDR2 és CDR3 hipervariábilis területeket tartalmazó referencia molekulával azonos mértékben képes gátolni az IL-2-t abban, hogy receptoraihoz kapcsolódjék;
vagy bármely olyan CD25 kötő molekulát értünk, amely legalább két tartományt tartalmaz kötőhelyenként (X’ molekula), (i) amelyben a CDR1, CDR2, CDR3, CDR1’, CDR2’ és CDR3’ hipervariábilis területek egészében véve legalább 80%-ban homológok, előnyösen legalább 90%-ban homológok, még előnyösebben legalább 95%-ban homológok az 1. és 2. szekvencián bemutatott hipervariábilis területekkel, és (ii) amely az X’ molekulával azonos keret-területeket és konstans részeket, de az 1. és 2. ábrán bemutatottal azonos CDR1, CDR2, CDR3, CDR1’, CDR2’ és CDR3’ hipervariábilis területeket tartalmazó referencia molekulával azonos mértékben képes gátolni az IL-2-t abban, hogy receptoraihoz kapcsolódjék.
Ez utóbbi kritériumot különféle tesztekkel ellenőrizhetjük, így többek között kevert limfocita reakció (MLR), antigén specifikus HPBM válasz és IL-2-függő T-limfoblaszt szaporodási biovizsgálattal. Ezeket a teszteket a későbbiekben ismertetjük. Az „azonos mértékben” kifejezésen az értendő, hogy a referencia és az
HU 211 885 A9 ekvivalens molekula statisztikusan lényegében azonos IL-2 kötés gátló görbét mutat a fenti biovizsgálatok egyikében.
Legelőnyösebben a kiméra CD25 antitest legalább a következőkből áll:
a) egy nehézlánc, amely egy az 1. szekvencián bemutatott, az 1-helyzetben levő aminosavtól kezdődően a 11 7-helyzetben levő aminosavig terjedő szekvenciával lényegében azonos szekvenciával rendelkező variábilis tartományt és egy humán nehézlánc konstans részt tartalmaz; és
b) egy könnyűlánc, amely egy a 2. szekvencián bemutatott, az 1-helyzetben levő glutaminsavval kezdődő és a 104-helyzetben levő glutaminsavval végződő ammosav-szekvenciával rendelkező variábilis tartományt és egy humán könnyűlánc konstans területet tartalmaz.
A humán nehézlánc konstans rész lehet γ,, γ2, γ3, γ4, μ. α,. α2, δ vagy ε típusú, előnyösen γ típusú, még előnyösebben γ,, típusú, míg a humán könnyűlánc konstans rész lehet K vagy λ típusú (beleértve a λ,, λ2 és λ3 altípusokat), de előnyösen κ típusú. Ezen konstans részek aminosav-szekvenciáját Kábát és munkatársai ismertetik (1. fent).
A találmány szerinti CD25 kötő molekulák konjugátumai. pl. enzimmel vagy toxinnal vagy radioizotóppal készült konjugátumai szintén a találmány tárgykörébe tartoznak.
A találmány szerinti CD25 kötő molekula rekombináns DNS-technikával állítható elő. Ebből a szempontból egy vagy több, a kötő molekulákat kódoló DNS molekulát kell készíteni, a megfelelő kontroll szekvencia alá helyezni, és egy alkalmas gazdaszervezetbe kifejeződés céljából átvinni.
Nagy általánosságban tehát (i) DNS molekulákat készítünk, amelyek egy a találmány szerinti egytartományos CD25 kötő molekulát, egy a találmány szerinti egyszálú CD25 kötő molekulát, egy a találmány szerinti CD25 kötő molekula könnyű- és nehézláncot vagy azok fragmensét kódolja, és (ii) a találmány szerinti DNS molekulákat rekombináns módszerekkel a találmány szerinti CD25 kötő molekulák termelésére használjuk.
Egy a szakterületen jártas szakember a technika állásának ismeretében, az itt megadott információk birtokában, azaz a hipervariábilis területek aminosavszekvenciája és az azokat kódoló DNS-szekvenciák alapján képes a találmány szerinti DNS molekulákat szintetizálni. Egy variábilis tartomány gén kialakításának módszerét például az EP-A-239 400. sz. leírás ismerteti, amely röviden a következőképpen foglalható össze: egy valamilyen specifitású monoklonális antitest (MAb) variábilis tartományát klónozzák. Meghatározzák a keretet és a hipervariábilis területet kódoló DNSszegmenseket, majd a hipervariábilis területeket kódoló DNS-szegmenseket úgy távolítják el, hogy a keretterületeket kódoló DNS-szegmensek a kapcsolódásoknál alkalmas restrikciós helyekkel fuzionálódjanak. A restrikciós helyeket az alkalmas helyzetekben úgy lehet kialakítani, hogy a DNS molekulát ismert módszerrel mutálják. Kétszálú szintetikus CDR kazettákat készítenek DNS szintézissel az 1. és 2. szekvencián bemutatott szekvenciának megfelelően. Ezeket a kazettákat ragadós végekkel készítik úgy, hogy a keret kapcsolódásaihoz ligálhatók legyenek. Egy immunglobulin variábilis tartományt kódoló DNS molekula előállításának munkamenetét ábrázolja az 5. ábra.
Nem szükséges továbbá, hogy a termelő hibridóma sejtvonalból mRNS-t nyerjünk ki ahhoz, hogy a találmány szerinti MAb-t kódoló DNS-konstrukciót kialakítsuk. így a WO-90/07 861. számon közrebocsátott PCT bejelentés teljes körű útmutatást ad MAb rekombináns DNS technikával történő előállítására, ha a gén nukleotid-szekvenciája csak írott formában van meg. A módszer abban áll. hogy több oligonukleotidot szintetizálnak, ezeket PCR módszerrel felszaporítják, és öszszekapcsolva a kívánt DNS-szekvenciát kapják.
A nehéz- és könnyűlánc konstans részeket kódoló géneket és alkalmas promotereket tartalmazó expressziós vektorok a köz számára hozzáférhetők. így, ha a találmány szerinti DNS molekulát elkészítettük, alkalmas expressziós vektorba egyszerűen átvihető. Egyszálú antitesteket kódoló DNS molekulák szintén készíthetők ismert módszerekkel, így például a WO-88/1649. számú közrebocsátási iratban ismertetett módon.
A fentiek alapján - és mivel a hibridóma által természetesen kiválasztott egér MAb nem az előnyös típusú MAb - feltételezhető, hogy nem szükséges a hibridómát letétbe helyezni, hogy eleget tegyünk a kellő kitanítás biztosítása követelményének.
A találmány szerinti megoldás egy előnyös megvalósítási módja értelmében a CD25 kötő molekula termelésének rekombináns eszköze egy első és egy második DNS-konstrukciót foglal magában, amelyeket az alábbiakban ismertetünk:
Az első DNS-konstrukció egy nehézláncot vagy annak fragmensét kódolja, és tartalmaz
a) egy első részt, amely egy olyan variábilis tartományt kódol, amely felváltva keret-területeket és hipervariábilis területeket tartalmaz; az említett hipervariábilis területek sorrendben CDR1, CDR2 és CDR3, amelyeknek az aminosav-szekvenciáját az 1. szekvencia ábrázolja; ez az első rész a variábilis tartomány első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik, és a variábilis tartomány utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik, és
b) egy második részt, amely egy nehézlánc konstans területet vagy annak fragmensét kódolja, amely a nehézlánc konstans területének első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik, és a konstans rész vagy annak fragmense utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik, és egy értelmetlen kodonnal folytatódik.
Ez az első rész előnyösen egy olyan variábilis tartományt kódol, amelynek az aminosav-szekvenciája lényegében véve megegyezik az 1. szekvencián bemutatott aminosav-szekvenciával, az 1. helyzetben levő aminosavval kezdődően és a 117. helyzetben levő aminosavval végződően. Még előnyösebben az első rész olyan nukleotid-szekvenciával rendelkezik, amelyet az
1. szekvencián bemutattunk, a 142. helyzetben levő
HU 211 885 A9 nukleotiddal kezdődően és a 492. helyzetben levő nukleotiddal végződően. Szintén előnyösen a második rész egy humán nehézlánc konstans részét kódolja, még előnyösebben a humán Y! lánc konstans részét. Ez a második rész egy genomi eredetű (intronokat tartalmazó) DNS fragmens vagy egy (intronokat nem tartalmazó) cDNS fragmens lehet.
A második DNS konstrukció egy könnyűláncot kódol, és tartalmaz
a) egy első részt, amely felváltva keret-területeket és hipervariábilis területeket tartalmazó variábilis tartományt kódol; az említett hipervariábilis területek sorrendben CDR1’, CDR2’ és CDR3’, amelyeknek aminosav-szekvenciájál a 2. szekvencia ábrázolja, ez az első rész a variábilis tartomány első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik, és a variábilis tartomány utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik, és
b) egy második részt, amely egy könnyűláncot vagy annak fragmensét kódolja, amely a könnyűlánc konstans része első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik, és a konstans rész vagy annak fragmense utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik, és egy értelmetlen kodonnal folytatódik.
Az első rész előnyösen egy variábilis tartományt kódol, amelynek az aminosav-szekvenciája lényegében megegyezik a 2. szekvencián bemutatott, az 1. helyzetben levő aminosavtól kezdődő és a 104. helyzetben levő aminosavig terjedő szekvenciával. Még előnyösebben az első rész nukleotid-szekvenciája megegyezik a 2. szekvencián bemutatott, a 244. helyzetben levő' nukleotiddal kezdődő, és az 555. helyzeten levő nukleotiddal végződő szekvenciával. A második rész előnyösen a humán könnyűlánc konstans részét, még előnyösebben a humán κ lánc konstans részét kódolja.
Az első és második DNS konstrukcióban az első és második részt előnyösen egy intron választja el. Az első és második rész között elhelyezkedő intronba előnyösen egy fokozó van beiktatva. Ennek az átíródó, de nem transzlatáló genetikai elemnek a jelenléte szükséges lehet a második rész hatékony átírása szempontjából. Még előnyösebben az első és második DNS konstrukció egy - előnyösen humán eredetű - nehézlánc gén fokozóját tartalmazza.
Az első és második DNS konstrukció előnyösen tartalmaz egy harmadik részt, amely az első résztől felfelé helyezkedik el, és amely a vezető peptid egy részét kódolja. Ez a harmadik rész a vezető peptid első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik, és az utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik. Erre a peptidre azért van szükség, hogy a láncokat kifejező gazdaszervezet a láncokat ki tudja választani, a vezető peptidet azután a gazdaszervezet eltávolítja. Az első DNS konstrukció harmadik része előnyösen olyan vezető pepiidet kódol, amelynek az aminosav-szekvenciája lényegében azonos az 1. szekvencián bemutatott, a -19. helyzetben levő aminosavtól kezdődő és a -1. helyzetben levő aminosavig terjedő szekvenciával. A második DNS konstrukció harmadik része szintén előnyösen egy olyan vezető peptidet kódol, amelynek aminosavszekvenciája azonos a 2. szekvencián bemutatott, a -22. helyzetben levő aminosavval kezdődő és a -1. helyzetben levő aminosavig terjedő szekvenciával.
A DNS konstrukciókat alkalmas kontroli-szekvenciák, különösen alkalmas promoter ellenőrzése alá helyezzük. Bármilyen promoter alkalmazható, feltételezve, hogy ahhoz a gazdaszervezethez van adaptálva, amelybe a DNS konstrukciót kifejeződés céljából átvisszük. Ha azonban a kifejeződés emlős sejtben fog végbemenni, különösen előnyös, ha immunglobulingén promotert alkalmazunk.
A kívánt antitestet előállíthatjuk sejttenyészetben vagy transzgenikus állatban. Alkalmas transzgenikus állatot ismert módszerrel hozhatunk létre, például úgy, hogy az alkalmas kontroli-szekvencia hatása alá helyezett első és második DNS konstrukciót petesejtekbe mikroinjektáljuk, az így kezelt petesejteket alkalmas álterhes nősténybe visszük, és a kívánt antitestet kifejező ivadékot kiválogatjuk.
Ha az antitest láncokat sejttenyészetben kell előállítani, a DNS konstrukciókat először vagy egyetlen expressziós vektorba, vagy két különböző, de kompatibilis expressziós vektorba kell inszertálni, ez utóbbi lehetőség az előnyösebb.
Ennek megfelelően a találmány tárgya továbbá egy olyan, legalább egy fenti DNS konstrukciót tartalmazó expressziós vektor, amely prokarióta vagy eukarióta sejtvonalban képes replikálódni.
A DNS konstrukciót tartalmazó expressziós vektorokat azután alkalmas gazdaszervezetbe visszük át. Ha a DNS konstrukciókat külön-külön két expressziós vektorba inszertáljuk. akkor ezeket vagy külön-külön, azaz „sejtenként egy vektor” típus formájában, vagy egyszerre vihetjük be, ez utóbbi lehetőség az előnyösebb. Alkalmas gazdaszervezetként alkalmazhatunk baktériumot, élesztőt vagy emlős sejtvonalat, ez utóbbi az előnyös. Még előnyösebben emlős sejtvonalként limfoid eredetű sejtvonalat, például mielóma, hibridóma vagy normális immortalizált B-sejtet alkalmazunk, amely azonban nem fejez ki endogén antigén könnyű- vagy nehézláncot.
Az is előnyös, ha a gazdaszervezet sejtenként nagyszámú vektor kópiát tartalmaz. Ha gazdaszervezetként emlős sejtvonalat alkalmazunk, akkor ezt előnyösen úgy érhetjük el, hogy a kópiaszámot ismert módszerrel amplifikáljuk. Az amplifikálási módszer rendszerint abban áll, hogy egy hatóanyagra nézve fokozott rezisztencia alapján kiválogatást végzünk, ahol a rezisztenciát az expressziós vektor kódolja.
A találmány tárgya továbbá eljárás többláncú CD25 kötő molekula előállítására, amelynek során (i) egy a találmány szerinti eljárással előállított első és második DNS konstrukcióval transzformált szervezetet tenyésztünk, és (ii) a tenyészetből az aktív CD25 kötő molekulákat kinyerjük.
Eljárhatunk úgy is, hogy a nehéz- és könnyűláncokat külön-külön nyerjük ki, majd í/t vitro újra összehajtogatás után aktív kötő molekulává rekonstituáljuk. A rekonstituálási módszerek a technika állása szerint ismertek, például az EP-A-120 674. vagy az EP-A125 023. sz. közrebocsátási iratból.
HU 211 885 A9
Eljárhatunk tehát úgy, hogy (i) egy első organizmust tenyésztünk, amelyet egy találmány szerinti eljárással előállított első DNS konstrukcióval transzformáltunk, és a tenyészetből kinyerjük az említett nehézláncot vagy annak fragmensét, (ii) egy második organizmust tenyésztünk, amelyet egy a találmány szerinti eljárással előállított második DNS konstrukcióval transzformáltunk, és a tenyészetből kinyerjük az említett könnyűláncot vagy annak fragmensét, (iii) in vitro rekonstituálunk egy aktív CD25 kötő molekulát az (i) lépésben kapott nehézláncból vagy annak fragmenséböl és a (ii) lépésben kapott könnyűláncból vagy annak fragmenséböl.
Hasonlóképpen a találmány tárgya továbbá eljárás egy egyszálú vagy egytartományos CD25 kötő molekula előállítására, amelynek során (i) egy a találmány szerinti egyszálú, illetve egytartományos CD25 kötő molekulát kódoló DNS konstrukcióval transzformáit szervezetet tenyésztünk, és (ii) a molekulát kinyerjük a tenyészetből.
A találmány szerinti eljárással előállított CD25 kötő molekulák nagyon jó immunmoduláló aktivitást mutatnak, amint ezt például a kevert limfocita reakció (MLR) biovizsgálat igazolja (Akbar és munkatársai, J. Immunoi. 140, 2171-2178). Az MLR vizsgálatot általában az in vivő kilökődéshez vezető allogén transzplantátum válasz in vitro ekvivalensének tekintik.
1. MLR gátlása
Egy első donor HPBM preparátumot 100 μΐ 105 HPBM-t tartalmazó alikvotokra osztjuk, amelyekhez különböző. 0 és 300 ng/ml közötti koncentrációban (beleértve a szélső értékeket is) találmány szerinti molekulát adunk. Ezután minden mintát egy második donortól származó 105 HLA-inkompatibilis, röntgen-besugárzással kezelt HPBM-t tartalmazó 100 μΐ alikvotokkal. illetve T-sejttel felélt HPBM-mel keverünk. Az elegyet 6 napig 37 °C-on inkubáljuk. és ezután hozzáadunk 1 pCi metiPH-timidint (3H-Tdr) 10 μΐ térfogaiban. 6 óra múlva a radioaktivitás beépülése alapján mérjük a sejtszaporodást.
Ebben a vizsgálatban a találmány szerinti molekulák 0,3 ng/ml koncentrációtól in vitro immunmoduláló aktivitást mutatnak, amint ezt a 6. ábra mutatja. Kb. 3 ng/ml-nél a sejtek növekedése 50%-ban gátlódik.
A találmány szerinti molekulák immunmoduláló aktivitása az antigén-fajlagos HPBM-válasz gátlása, illetve az IL-2-függő T-limfoblasztok szaporodásának gátlása mérésének alapján is megbecsülhető, a következőképpen:
2. Antigén-fajlagos HPBM-válasz gátlása
A találmány szerinti molekulák hatékonyan gátolják a PPD (tuberkulin) fajlagos, HLAII csoportra korlátozott T-sejt-válasz kialakulását, ami arra utal, hogy képesek gátolni az endogén úton termelt IL-2 receptorához való kötődését. Ezek az in vivő antigén-fajlagos válaszok feltehetően kritikus szerepeljátszanak az autoimmunitás és a transzplantátumok kilökődése megindításában.
Egy HPBM preparátum 100 μΙ-es 105 HPBM-t tartalmazó alikvotjaihoz különböző, 0 és 300 ng/ml közötti koncentrációban (beleértve a szélső értékeket is) találmány szerinti molekulát és 30 μg/ml végső koncentrációig tuberkulint (PPD) adunk. A mintákat 6 napig 37 °C-on inkubáljuk, és ezután hozzáadunk 1 μθ metil-3H-timidint (3H-Tdr), 10 μΐ térfogatban. 6 óra hosszat végzett inkubálás után a radioaktivitás beépülése alapján mérjük a sejtszaporodást.
Ebben a vizsgálatban a találmány szerinti molekulák 10 ng/ml koncentrációtól immunmoduláló aktivitást mutatnak, amint ezt a 7. ábra mutatja. Kb. 50 ng/ml-nél a sejtek növekedése 50%-ban gátlódik.
3. ÍL-2-függő T-limfoblasztok szaporodásának gátlása
A találmány szerinti molekulák hatékonyan gátolják a humán T-sejt blasztok MLR vagy PPD stimulálással indukált IL-2-függő növekedését. Feltételezhető, hogy ezek a sejtek nagy szerepet játszanak az autoimmunitás és a kilökődési esetek krónikusságában.
20.103 5 napos PPD-vel vagy MLR-rel stimulált HPBM-t tartalmazó 200 μΙ-es, hármas párhuzamos tenyészeteket 48 óra hosszat 37 °C-on 5, 10, illetve 20 ng/ml rekombináns IL-2, valamint különböző, 0 és 10 μg/ml közötti (beleértve a szélső értékeket is) koncentrációjú találmány szerinti molekula jelenlétében inkubáljuk. Ezután ?H-Tdr-t adunk hozzá. 6 óra múlva a radioaktivitás beépülése alapján mérjük a sejtszaporodást. Ebben a vizsgálatban a találmány szerinti molekulák 0,1 ng/ml koncentrációtól immunmoduláló aktivitást mutatnak, amint ezt a 8A és 8B. valamint a 8C és 8D ábra mutatja.
Ezért a találmány szintén kiterjed (i) a találmány szerinti CD25 kötő molekulák alkalmazására a humán immunrendszer immunszuppressziójában, (ii) a humán immunrendszer immunszuppressziójára vonatkozó eljárásra, amely abban áll, hogy az ilyen kezelésre szoruló betegnek egy CD25 kötő molekula immunszuppressziósan hatékony mennyiségét adagoljuk, (iii) a humán immunrendszer immunszuppressziójára szolgáló gyógyszerkészítményekre, amelyek egy a találmány szerinti CD25 kötő molekulát és farmakológiailag elfogadható hordozó- vagy hígítószert tartalmaznak.
Átültetett szervek kilökődésének megelőzésére, illetve kezelésére különösen előnyös a CD25 kötő molekula.
Az ilyen célokra alkalmas dózis természetesen függ például az alkalmazott, találmány szerinti molekulától, a kezelendő személytől, az adagolás módjától és a kezelendő állapot természetétől és súlyosságától. Megelőzés esetén azonban általában kielégítő eredmények érhetők el testtömeg kilogrammonként 0,1-1 mg napi dózissal. Ha kilökődés következik be, ennek kezelése esetén ez a dózis négyszeresére emelhető. A találmány szerinti molekulák előnyösen parenterálisan, rendszerint intravénásán, például könyök vénába vagy más perifériás vénába adagolhatok. Megelőző kezelésben a találmány szerinti molekulát naponta egyszer - hetente egyszer adagoljuk 2-4
HU 211 885 A9 hétig, a szervátültetés napjától kezdődően, előnyösen néhány órával az átültetés előtt kezdve.
A találmány szerinti molekulák használhatók a CD25 antigént kifejező sejtek rosszindulatú voltának kezelésére is, így például T-sejt leukémia és bizonyos más leukémiák és limfóma kezelésére. Erre a célra a CD25 kötő molekula radiokonjugátum formájában alkalmazható, amelyben a molekula egy alfa-emittáló radioizotóppal van kapcsolva.
A találmány szerinti molekulák alkalmazhatók továbbá HIV fertőzés kezelésére vagy megelőzésére is. Úgy tűnik, hogy a HIV vírusnak szaporodó T-sejtekre van szüksége ahhoz, hogy sokszorozódni tudjon, így a T-sejtek szaporodásának CD25 antigénnel történő gátlása a vírus sokszorozódását is gátolja.
A találmány szerinti gyógyszerkészítmények szokásos módszerekkel készíthetők el. A találmány szerinti készítményeket előnyösen liofilizált formában állítjuk elő. Közvetlen adagoláshoz ezt alkalmas vizes hordozóban, például steril injekciós vízben vagy steril, pufferolt fiziológiás sóoldatban oldjuk. Ha nagyobb mennyiségű oldatot kívánunk készíteni bolus injekció helyett infúziós célra, előnyös, ha készítésekor a sóoldathoz humán szérum-albumint vagy a beteg saját, heparinnal kezelt vérét adagoljuk. Az ilyen fiziológiásán inaktív fehérje fölös mennyiségben való jelenléte megakadályozza, hogy a tárolóedény falára, illetve a csövekre történő adszorpció következtében a monoklonális antitest vesztesége bekövetkezzék. Az albumint előnyösen 0,5-4,5 tömeg% koncentrációban alkalmazzuk a sóoldat mennyiségére számítva.
A találmány egy további szempontja szerint úgy találtuk, hogy különösen előnyös eredmények érhetők el. ha legalább két olyan antigén kötő molekula kombinációját alkalmazzuk az aktivált T-sejtekre, amelyek az aktivált T-sejtek legalább két különböző antigén-jellemzőjét ismerik fel.
Előnyösen két különböző antigén kötő molekula kombinációját alkalmazzuk, ahol mindkettő különböző antigéneket ismer fel. így, bár mindkét antigén kötő molekula aktivált T-sejt felületi antigéneket ismer fel, nem versengenek egymással a T-sejt felületén levő ugyanazon kötőhelyért.
Az antigén kötő molekulák közül az egyik előnyösen CD25 kötő molekula.
Ennek megfelelően a találmány tárgya tehát továbbá immunszuppresszív kompozíció, amely legalább egy CD25 kötő molekula és legalább egy az aktivált T-sejtekre jellemző CD25-től eltérő antigénhez kötődő molekula elegyét tartalmazza.
A találmány tárgya továbbá legalább két, aktivált T-sejtekhez való antigén kötő molekula kombinált alkalmazása emlősök immunrendszerének elnyomására, az említett antigén kötő molekulák legalább két különböző. az aktivált T-sejtekre jellemző antigént ismernek fel. amelyek egyike a CD25 antigén.
Az ..aktivált T-sejtekhez való antigén kötő molekula” kifejezésen olyan kötő molekulákat értünk, amelyek aktivált T-sejtekkel erősen, míg a nyugalomban levő T-sejtekkel nem vagy csak nagyon gyengén reagálnak. Az antigén kötő molekulák előnyösen teljes immunglobulin molekulák, előnyösebben rágcsáló, kiméra vagy humanizált monoklonális antitestek, különösen kiméra monoklonális antitestek. Előnyös CD25 monoklonális antitestek azok, amelyek olyan CDR-ekkel rendelkeznek, amelyeknek aminosav szekvenciáját fentebb ismertettük.
Atalálmány szerinti kompozíció előnyösen immunszuppresszív hatóanyagot, például ciklosporin A-t is tartalmazhat, vagy azzal kombinálva alkalmazható.
Az aktivált T-sejtekhez való, a CD25-től eltérő előnyös monoklonális antitestek tipikusan azok, amelyeket a CD7 csoportba soroltak a ,JLeucocyte Typing II., I. kötet: Humán T Lymphocytes” (Reinherz, Haynes, Nadler és Berstein, Springer Verlag, 1985) irodalmi helyen ismertetettek szerint. A CD7 antigént a nyugalomban levőT-sejtnek mintegy 80%-a heterogén módon fejezi ki. A kifejeződés azonban aktiválás hatására jelentősen fokozódik (2-3-szoros intenzitás-emelkedés).
Előnyös antitestkombináció tehát a CD7 és a CD25 antitest kombinációja. Ennek megfelelően a találmány szerinti kompozíciók előnyösen legalább egy CD25 antitest és legalább egy CD7 antitest, előnyösen egy CD25 antitest és egy CD7 antitest elegyét tartalmazzák. Az is előnyös, ha mindkét antigén IgG izotípusú.
A két antitest, adott esetben egy immunszuppresszív hatóanyaggal együtt, különböző módokon alkalmazható a klinikai gyakorlatban. Előnyösen összekeverjük ezeket, és a fizikai keveréket adagoljuk a betegnek. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy az antitesteket és az immunszuppresszív hatóanyagot külön-külön tároló edényzetből adagoljuk, bármilyen sorrendben, de azonos időben. A kompozíció a fenti módon, a CD25 esetén ismertetett módon készíthető el és adagolható. Eljárhatunk úgy is, hogy az immunszuppresszív hatóanyagot orálisan és a monoklonális antitesteket parenterálisan, külön-külön vagy elegy formájában adagoljuk.
Alkalmas kompozíció kialakítása céljából a monoklonális antitesteket és adott esetben az immunszuppresszív hatóanyagot ugyanabba a tároló edényzetbe, egymástól elválasztva csomagoljuk, azzal a használati utasítással, hogy ezeket össze kell keverni vagy egyidejűleg kell adagolni. Ilyen készletek például a többkamrás fecskendő vagy az iker-csomag, amely egymástól elválasztott formában tartalmazza legalább két, aktivált T-sejtekhez való antitest cgységdózisát. az említett antitestek legalább két az aktivált T-sejtekre jellemző különböző antigént ismernek fel, ezek közül az egyik a CD25 antigén.
Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy az antitestek kombinációja adott esetben egy immunszuppreszszív hatóanyaggal együtt adagolva az alkalmazott dózis esetén nem okoz nem-kívánatos mellékhatásokat, és az egyes antitestek esetén nem figyelhető meg potenciális mellékhatás. Megelőzés céljára az alkalmas dózis az első antitest (például a CD25) esetén a kezelendő személy testtömeg-kg-jaira vonatkoztatva 0.050,5 mg, míg a második antitest (például egy CD7 antitest) esetén 0.05-0.5 mg. Ha immunszuppresszív hatóanyagként ciklosporint alkalmazunk, parenterális adagolás esetén az ajánlott dózis 2-5 mg/kg-testtömeg,
HU 211 885 A9 orális adagolás esetén pedig 10-15 mg/kg-testtömeg. A találmány szerinti kompozíció naponta vagy hetente, előnyösen hetente adagolható.
Bár a találmány szerinti kompozíciót különösen átültetett szervek kilökődésének megelőzésére szánjuk, az esetleg bekövetkezett kilökődések kezelésére is alkalmazhatjuk. Ilyen esetben a dózist a négyszeresére kell emelni.
A találmány szerinti megoldásban alkalmazott rágcsáló monoklonális antitestek önmagukban ismertek. Az aktivált T-sejtek felületi antigénjei elleni számos monoklonális antitest hozzáférhető a világ különböző országainak a törzsgyűjteményeiben, különösen az American Type Culture Collection (Rockville, Maryland; Amerikai Egyesült Államok) intézetnél kaphatók alkalmas monoklonális antitestek vagy ilyen antitesteket kiválasztó hibridómák. A találmány szerinti megoldásban alkalmazható CD7 monoklonális antitestet kiválasztó hibridóma például az ATCC-től beszerezhető T3-3A1 jelű hibridóma. Más CD7 antitestek az RFT-2 és a CHH 380 (kiméra antitest). CD25 antitestek, az előnyös RFT-5 és annak a fent ismertetett kiméra származékai mellett, még az M7/2 [Gaulton és munkatársai. Clin. Immunoi, and Immunopath. 36, 18 (1985)], az anti-tac antitest [Uchiyama és munkatársai, J. Immunoi. 726(4), 1393 (1981)] és a Campath 6 monoklonális antitest.
A CD25 és CD7 monoklonális antitestek kombinációjának szinergens hatását a fent ismertetett MLR biovizsgálatban in vitro és embereken klinikai vizsgálatokban in vivő is kimutattuk.
Az MLR biovizsgálatban a 3H-TdR felvételének a gátlása figyelhető meg olyan tenyészetekben, amelyekhez kevés CD7 (RFT2) vagy CD25 (RFT5) monoklonális antitestet adtunk, viszont jelentősen nagyobb mértékű gátlás figyelhető meg, ha a két antitestet együttesen ugyanolyan koncentrációban alkalmazzuk. Az MLR az in vivő kilökődéshez vezető allogén átültetési válasz in vitro megfelelője, míg a fent említett gátlás az in vivő immunszuppressziónak felel meg.
Abban az esetben, ha az MLR vizsgálatban 10 ng/ml és 100 pg/ml közötti koncentrációban ciklosporint adagolunk, a CD7 és CD25 monoklonális antitestek jelenlétében a 3H-TdR felvétele az egész tartományban fokozottan gátlódik az önmagában alkalmazott ciklosporin esetén mérthez képest. A CD7, CD25 és ciklosporin kombinációja bármely más kombinációnál nagyobb gátlást mutat.
Klinikai vizsgálatokban a megelőzésként végzett kezelés tanulmányozására olyan betegeket választottunk, akik vese-, máj- vagy szívátültetés előtt álltak. Az átültetés napján, a műtét előtt 2 órával egy első infúziós készítményt kaptak, amely az 5. példa szerinti kiméra CD25 antitestet és CD7 kiméra antitestet (CHH 380) tartalmazott, mindkét antitestet 0,2 mg/kg-testtömeg dózisban adagoltuk. Két nappal a műtét után ugyanilyen infúziói adagoltunk 0,4 mg/kg-testtömeg dózisban, majd ezt hetente ismételtük egy hónapon át.
Az intravénás infúziókat a következőképpen készítettük: a liofilizált antitesteket összekevertük, és
100 ml, 4,5 tömeg% humán albumint tartalmazó steril, pufferolt sóoldatban diszpergáltuk. Ezt a sóoldatos diszperziót adagoltuk a betegnek 30 perc alatt. A betegek standard ciklosporin terápiát is kaptak. A betegek egyikénél sem következett be kilökődés az egy hónapos kezelési idő alatt.
A mellékelt ábrák rövid leírása:
Αϊ 1A ábrán sematikusan bemutatjuk egy IgG molekula szerkezetét, valamint a nehéz- és könnyűláncot kódoló géneket. Az IB ábrán sematikusan bemutatjuk a nehéz- és könnyűlánc variábilis tartományának keretbe és hipervariábilis régiókba való átrendeződését.
A 2A és 2B ábra az egér hibridóma RFT5-IgG2a (1), RFTIgGl (2), RFT4 (3) és NS-1 (4) EcoRI-gyel emésztett genomi DNS-ének Southern elemzési mintáját mutatja, ahol vizsgáló mintaként 32P-vel jelzett, a rágcsáló nehézlánc fokozót kódoló (2A ábra), illetve az egér CK és öt JK génszegmenst kódoló (2B ábra) DNS-t használtunk. 10 g genomi DNS-t emésztettünk EcoRI-gyel, és 0,8%os agaróz gélen méret szerint frakcionáltuk. Ezután a fragmenseket nítrocellulóz membránra vittük át, és a mintához hibridizáltuk. Mosás után a mintával egy éjszakán át Kodak X-0 Mát filmet exponáltunk.
A 3A és 3B ábra a szülő pSV2-neo-huC7, és a pSV2-DHFR-Ep-huCK kifejező vektorokat ábrázolja. Mindkét plazmid tartalmaz egy ampicillin-rezisztencia gént (ampR), továbbá a pBR322, valamint az SV40 replikációs origóját (pBR322 őri és SV40 őri). A pSV2-neo-huCYrre jellemző egy neomicin rezisztencia gén (neoR) és a humán γ, konstans rész (huCyt) jelenléte, míg a pSV2-DHFR-Ep-huCK-ba inszertálva egy dihidrofolát-reduktáz (DHFR) gént (metotrexát rezisztencia) és a humán K konstans részt (huCK) kódoló gént tartalmaz. A kiméra nehéz- és könnyűláncot kifejező végső vektorokat úgy kapjuk meg, hogy a pSV2neo-huC^-be egy olyan DNS fragmenst inszertálunk, amely a vezető peptidet (L) és az RTF5-IgG2a nehézlánc variábilis tartományát (VDJ2) kódolja a humán nehézlánc fokozóval együtt, valamint a pSV2-DHFRΕμ-huCK-ba egy olyan DNS fragmenst inszertálunk, amely a vezető peptidet (L) és az RFT5-IgG2a könynyűlánc variábilis tartományát (VJ2) kódolja.
A 4A és 4B ábra az 5. példában ismertetett A és B eljárások szerint, az egyes, metotrexát (MTX) növekvő koncentrációinál növesztett, összegyűjtött sejtek termelékenységét mutatja. A diagram Y-tengelye a 72 óra alatt termelt monoklonális antitest mennyiségét mutatja mg/109sejt koncentrációban.
Az 5. ábra a CDR helyettesítések konstrukciójának munkamenetét mutatja, amelynek során CDR kazettákat iktatunk be olyan vektorba, amely négy egymáshoz fuzionált keretet tartalmaz.
A 6. ábra az MLR-nek (x) RFT5-IgG2a-val (y2a, k) és (o) a találmány szerinti rágcsáló-humán kiméra MAb-val (γ,, k) történő gátlását mutatja. Mindkét MAb olyan variábilis tartományokat tartalmaz, amelyeket az 1. és 2. szekvencián mutatunk be.
A 7. ábra a PPD-specifikus HPBM válasznak (x) RFT5-IgG2a és (o) ugyanazon rágcsáló-humán kiméra MAb által történő gátlását mutatja.
HU 211 885 A9
A 8. ábra az RFT5-IgG2a-nak és ugyanazon rágcsáló-humán kiméra MAb-nak a PPD T-limfoblasztok sokszorozódására (8B és 8A ábra) és az MLR T-limfoblasztok sokszorozódására (8D és 8C ábra) gyakorolt hatását mutatja 5 ng/ml (o), 10 ng/ml (v) és 20 ng/ml (x) IL-2 koncentrációnál.
A találmány szerinti megoldás illusztrálására bemutatjuk a kiméra CD25 antitest előállítását.
1. példa
Az RFT5-IgG2a nehézlánca variábilis tartományát kódoló gén klónozása Az RFT5-IgG2a (CD25; y2a; κ), RFT5-IgGl (DC25;
γμ κ) és az RFT4 (CD4; f; k) hibridómák, valamint a hibridómák szülő mieloma sejtvonala, nevezetesen az NS-1 genomi DNS-ét izoláljuk, és EcoRI-gyel emésztjük. A DNS-eket azután ugyanazon az agaróz gélen frakcionáljuk. A vándorlás után a géleket Southern folt elemzéssel elemezzük, vizsgáló mintaként 32P-vel jelzett 0.7 kb hosszúságú olyan Xbal-EcoRI DNS fragmenst használunk, amely a rágcsáló nehézlánc fokozót kódolja [Heinrich és munkatárai: J. of Immunoi. 143, 3589 (1989)]. Hibridizáció után a gélen háromféle típusú sáv jelenik meg. amint a 2. ábra mutatja. A 6.5 kb-s EcoRI fragmens mindegyik sejtvonal, még az NS-1 szülő mieloma sejtvonal DNS-emésztményében is jelen van, így ez nem érdekes. A 2.9 kb-s EcoRI fragmens csak az RFT5-IgGl DNS-emésztményében detektálható, és feltételezhető, hogy ez egy abnormális génátrendeződés eredménye. A 6,8 kb-s EcoRI fragmens nincs jelen az NS-1 szülő sejtvonal DNS-emésztményében, így ez egy választott fragmens. és a további tisztítását preparatív agaróz gélelektroforézissel végezzük.
A kb. 5-7 kb hosszúságú DNS fragmenseket a ZAP bakteriofág (Stratagene) EcoRI restrikciós helyébe klónozzuk. A fenti vizsgálómintával 6xl06 rekombináns fágot vizsgálunk át, és ebből 11 klónról derül ki, hogy hibridizálnak. A 11 klón DNS beiktatását fág lemez lizatumon polimeráz láncreakcióval (PCR) felerősítjük. printerként egy első, a rágcsáló J2 gént kódoló nukleotidot és egy második, az RFT5 nehézlánc első 7 aminosavát kódoló (a szekvenciát előzőleg meghatározzuk) nukleotidot használunk. A második prímért úgy határozzuk meg. hogy figyelembe vesszük a gének leggyakrabban használt kodonjail. A 11 klónből kapott DNS fragmenseket Southern folt elemzéssel elemezzük. vizsgálómintaként olyan oligonukleotidot használunk, amely az RFT5 nehézlánc 20. és 27. aminosavai közötti aminosav-szekvenciát kódolja, amelyet szintén a gének leggyakrabban használt kodonjainak figyelembevételével határozunk meg. A mintával kilenc azonos fág-klónt mutatunk ki. A variábilis tartományt kódoló inszertált DNS-szakasz szekvenciáját a didezoxi-láncterminációs módszerrel meghatározzuk. A szekvenciát az 1. szekvencián mutatjuk be.
2. példa
Kiméra RFT5 nehézlánc gén konstruálása
A kilenc fág-klón egyikéből származó DNS emésztésével kapott 6 kb-s EcoRI fragmenst. amely tartalmazza az RFT5 nehézlánc variábilis tartományának a génjét (beleértve a promotert és a fokozót is) a pSV2 eukarióta kifejező vektor neo-human Yj konstans részének (Heinrich és munkatársai id. h.) EcoRI restrikciós helyébe klónozzuk, ahogyan a 3A ábra mutatja. Ezután meghatározzuk a génnek azt a nukleotid-szekvenciáját, amely az RFT5 nehézlánc variábilis tartományt kódolja, így kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a plazmid sokszorozódása során ebben a génben mutáció következik be.
3. példa
Az RFT5 könnyűlánc variábilis tartományát kódoló gén klónozása
Az RFT5, RFT5* és RFT4 hibridómák, valamint az NS-1 szülő sejtvonal genomi DNS-ét izoláljuk, és EcoRI-gyel emésztjük. Az emésztett DNS-eket azután ugyanazon az agaróz gélen frakcionáljuk. Vándorlás után az agaróz gélt Southern folt elemzéssel elemezzük, vizsgálómintaként 32P-vel jelzett, az öt JK egér gént és a Ck gént tartalmazó DNS-t használunk.
Hibridizálás után a gélen a foltok három nagyobb, mintegy 12, 16 és 18 kb hosszúságú típusát találjuk, amint ezt a 2B ábra mutatja. Csak a legnagyobb fragmensek specifikusak az RFT5 hibridómára. A mintegy 18 kb-s, méret alapján frakcionált EcoRI fragmenseket EMBL4 fágba (Stratagene) klónozzuk. A fenti mintával 7X105 rekombináns fág kiónt vizsgálunk át, így két, ugyanazt a 18 kb-s inszertet tartalmazó klónról derül ki, hogy hibridizálnak. Egy 4,4 kb hosszúságú EcoRI-Xbal alfragmensről kimutatjuk, hogy tartalmazza a teljes, az RFT5 könnyűlánc variábilis tartományát kódoló gént, ezt az alfragmenst a pGEM4 plazmidba (Stratagene) klónozzuk. A 4,4 kb-s fragmens szekvenciáját meghatározzuk. Meghatározzuk a 4,4 kb-s DNS beiktatás azon részének a szekvenciáját, amely a variábilis tartományt kódolja. A szekvenciát a 2. szekvencián mutatjuk be.
4. példa
Kiméra RFT5 könnyűlánc gén konstruálása
Egy 1,1 kb hosszúságú Xbal-Xbal fragmenst, amely a rágcsáló nehézlánc fokozót (Heinrich és munkatársai id. h.) kódolja, a humán κ konstans részt kódoló HindlII-Sphl fragmenssel együtt az mpl8 fágba (Stratagene) klónozzuk. A restrikciós helyek mutagenezissel végzett megszüntetése után a rágcsáló nehézlánc fokozó (Εμ) és a humán κ konstans rész (huCK) szekvenciáját tartalmazó, feltöltött EcoRI-HindlII fragmenst a pSV2-DHFR feltöltött EcoRI-BamHI helyébe klónozzuk. A pSV2-DHFR-t úgy állítjuk elő, hogy a pSV2-neo BamHI-HindlII fragmensét a DHFR gén egz BAMHI-HindlII fragmensével cseréljük ki.
A 3. példa szerinti módon kapott 4,4 kb-s EcoRIXbal fragmenst azután a pSV2-DHFR-Ep-huCK plazmidba iktatjuk be.
5. példa
RFT5 kiméra antitest kifejezése
A 2. és 4. példa szerinti módon kapott plazmidokat elektroporációval, egy Biorad gyártmányú gén pulzáló berendezés segítségével SP2/0 egér mieloma sejtvonal10
HU 211 885 A9 ba (ATCC CRL 1581) együtt átfertőzzük. Ismeretes, hogy ezzel a módszerrel nagy gyakorisággal lehet stabil transzfektánsokat előállítani. Az SP2/0 sejtvonal nem termel endogén nehéz- és könnyűláncokat, és a geneticinre (G 418) 0,8 mg/1 koncentrációnál érzékeny. 5
Az SP2/0 sejteket a szokásos növesztő tápközegben (RPMI+10% FCS+5xlO~5 β-merkapto-etanol) növesztjük, a növekedés log-fázisában összegyűjtjük, és elektroporációs pufferrel (Bio-Rad) mossuk. A sejtkoncentrációt 2xlO7 sejt/ml értékre állítjuk be. 0,8 ml sejt-szuszpen- 10 zióhoz 15-20 pg-ot adunk minden plazmidból. Az elegyet jégre helyezzük, és 10 percig állni hagyjuk. Ezután a sejteknek egy elektromos lökést adunk (280 Volt; 25 pF), és további 15 percig állni hagyjuk. A sejteket szokásos növesztő tápközegbe visszük át, és 37 °C-on szén-dioxi- 15 dós inkubátorban inkubáljuk.
Három napig tartó inkubálás után a sejteket G 418 rezisztencia alapján szelektáljuk. A sejteket új, 1,4 mg/ml G 418-t tartalmazó tápközegben szuszpendáljuk. A tenyészetekben 10-14 napos inkubálás után G 418 jelenlé- 20 tében sejtek növekednek. Két hétig végzett inkubálás után az egybefüggő tenyészetek felülúszóit humán IgG kifejezésére nézve szendvics típusú ELISA-val vizsgáljuk (anti-humán K-könnyűlánc/felülúszó/anti-humán IgG-alkálikus foszfatáz konjugátum). 25
A vizsgálatok azt mutatják, hogy minden tenyészetben 50 és 500 ng/ml között változó koncentrációban komplett antitest molekula választódik ki.
Azon sejtek kiválogatására, amelyekben a DHFR gén felerősödött, és így ezek a kívánt antitestet nagy mennyi- 30 ségben választják ki, a metotrexát (MTX) rezisztenciára nézve kétféle, az alábbiakban ismertetett válogatási eljárást végzünk. E célból a G 418 rezisztens törzs tenyészeteket kétfelé osztjuk, és A eljárás (MTX emelkedés faktora 2 vagy 2.5). illetve B eljárás (MTX emelkedés faktora 35
5) szerinti felerősítést végzünk.
A eljárás B eljárás
25 pmól/l MTX 1
100 pmól/l MTX
Az egyes felerősítési lépések abban állnak, hogy a sejteket 2x105 sejt/ml sejtsűrűséggel szokásos, de
1,4 mg/ml G 418-cal és megválasztott koncentrációban MTX-szel kiegészített tápközegre oltjuk. 72 óra hoszszat végzett inkubálás után a sejteket és a felülúszót elválasztjuk. Az antitest elválasztást ELISA vagy HPLC módszerrel vizsgáljuk, amely utóbbi esetben protein A oszlopot használunk.
A 4A és 4B ábra néhány transzfektáns-gyűjtemény antitest termelékenységét mutatja. A legtöbb transzfektáns egy bizonyos MTX koncentrációnál ér el maximális specifikus antitest termelést. A legjobb termelékenységű transzfektánsokat határhígítással klónozzuk. Néhány száz vizsgált klónból a 15 legjobban termelő kiónt kiválasztjuk. A kiónok termelékenysége 72 óra alatt 30-50 mg MAb/109 sejt.
Az antitestet a tenyészet felülúszójából protein A affinitás oszlopon tisztítjuk.
/. SZEKVENCIA
Tárgy: A szekvencia Az RFT5 antitest immunglobulin nehézlánc variábilis tartománya
típusa: A molekula Nukleotid-szekvencia és az annak megfelelő aminosav-szekvencia
típusa: Genomi DNS
Hosszúság: 492 nukleotid
Eredeti forrás: Rágcsáló hibridóma
A eljárás B eljárás
100 nmól/1 MTX 1 200 nmól/1 MTX 1
250 nmól/1 MTX 1 1 pmól/l MTX 1
500 nmól/1 MTX 1 5 μ mól/1 MTX 1
1 pmól/l MTX 1 25 pmól/l MTX 1
2,5 pmól/] MTX 1 100 pmól/l MTX
5 gmól/l MTX 1
10pmól/l MTX 1
A nukleotid tulajdonságai:
- egy intron a 47. és a 130. nukleotid között,
- V szegmens gén: 142-435. nukleotid,
- D szegmens gén: 436-447. nukleotid,
- J szegmens gén: 448—492. nukleotid.
Az aminosav-szekvencia jellemzői:
- vezető peptid a -19. és a -1. aminosav között,
- FR1: 1-30. aminosav,
- CDR1: 31-35. aminosav,
- FR2: 36-49. aminosav,
- CDR2: 50-66. aminosav,
- FR3: 67-98. aminosav,
- CDR3: 99-106. aminosav,
- FR4: 107-117. aminosav.
CTG TCG GTA ATT TCA G 46 Leu Ser Val Ile Ser
ATG GAA TGT AAC TGG ATA CTT CCT TTT ATT
Met Glu Gys Asn Trp Ile Leu Pro Phe Ile
-15 -10
HU 211 885 A9
GTAAGGGGCT CACCAGTTCC ATATCTGAAA GAGGATACAG GGTCTGAAGT GACAATGACA 106
TCTACTCTGC TGTTCTCTCC ACAG GG GTC TAC TCA GAG GTT CAG CTC CAG 156
Gly Val Tyr Ser Glu Val Gin Leu Gin
CAG TCT GGG ACT GTG CTG GCT AGG CCT
Gin Ser Glu Thr Val 10 Leu Alá Arg Pro
TGC AAG GCT TCT GGC TAC AGC TTT ACC
Cys Lys Alá Ser 25 Gly Tyr Ser Phe Thr 30
AAA CAG AGG CCT GGA CAG GGT CTA GAA
Lys Gin Arg 40 Pro Gly Gin Gly Leu 45 Glu
GGA AAT AGT GAT ACT AGT TAC AAC CAG
Gly Asn 55 Ser Asp Thr Ser Tyr 60 Asn Gin
CTG ACT GCA GTC ACA TCC GCC AGC ACT
Leu 70 Thr Alá Val Thr Ser 75 Alá Ser Thr
CTG ACA CAT GAG GAC TCT GCG GTC TAT
Leu Thr His Glu Asp 90 Ser Alá Val Tyr
TAC TAC TTT GAC TTC TGG GGC CAA GGC
Tyr Tyr Phe Asp Phe Trp Gly Gin Gly
105 110
-11 5
GGG Gly 15 GCT Alá TCC Ser GTG Val AAG Lys ATG Met 20 TCC Ser 204
AGG TAC TGG ATG CAC TGG ATA 252
Arg Tyr Trp Met His 35 Trp Ile
TGG ATT GGT GCT ATT TAT CCT 300
Trp Ile Gly Alá 50 I le Tyr Pro
AAG TTC GAG GGC AAG GCC AAA 348
Lys Phe Glu 65 Gly Lys Alá Lys
GCC TAC ATG GAG CTC AGC AGC 396
Alá Tyr 80 Met Glu Leu Ser Ser 85
TAC TGT TCA AGA GAC TAC GGC 444
Tyr 95 Cys Ser Arg Asp Tyr 100 Gly
ACC ACT CTC ACA GTC TCC TGA 492
Thr Thr Leu Thr Val Ser Ser
115
2. SZEKVENCIA Táiüv:
A szekvencia típusa:
A molekula típusa: Hosszúság:
Eredeti forrás:
Az RFT5 antitest immunglobulin könnyűlánc variábilis tartománya Nukleotid-szekvencia és az annak megfelelő aminosav-szekvencia Genomi DNS
455 nukleotid
Rágcsáló hibridóma
A nukleotid tulajdonságai:
- egy intron az 50. és a 266. nukleotid között,
- V szegmens gén: 244-519. nukleotid.
- J2 szegmens gén: 520-455. nukleotid.
Az aminosav-szekvencia jellemzői:
- vezető peptid a -22. és a -1. aminosav között,
- FR1': 1-23. aminosav,
- CDR1': 24-33. aminosav,
- FR2': 34-48. aminosav.
- CDR2': 49-55. aminosav,
- FR3': 56-87. aminosav,
- CDR3': 88-94. aminosav,
- FR4 : 95-104. aminosav.
ATG GAT TTT Met Asp Phe
-2 0
CAG GTG CAG Gin Val Gin
ATT TTC AGC Ile Phe Ser
TTC CTG CTA ATC AGT GCC TCA G 49 Phe Leu Leu Ile Ser Alá Ser
HU 211 885 A9
GTAACAGAGG GCAGGGAATT TGAGATCAGA ATCCAACCAA AATTATTTTC CCTGGGGAAT 109
TTGAGTCTAA AATACAGTTT TTTTTTCTTT TTCTTCATCT GAATGTTGGG TGGTATAAAA 169
TTATTTTTTGT
TTCTCTATTT CTACTAATCC CTTTCTCTCT ATTTTGCTTT
TTTCTAG
226
TC Val ATA Ile -5 CTG Leu TCC Ser AGA Arg GGA CAA Gly Gin -1 1 ATT Ile GTT Val CTC Leu ACC Thr 5 CAG Gin TCT Ser CCA Pro GCA Alá ATC Ile 10 273
ATG TCT GCA TCT CCA GGG GAG AAG GTC ACC ATG ACC TGC AGT GCC AGC 321
Met Ser Alá Ser Pro Gly Glu Lys Val Thr Met Thr Gys Ser Alá Ser
15 20 25
TCA AGT ATA AGT TAC ATG CAG TGG TAC CAG CAG AAG CCA GGC ACC TCC 369
Ser Ser Ile Ser Tyr Met Gin Trp Tyr Gin Gin Lys Pro Gly Thr Ser
30 35 40
CCC AAA AGA TGG ATT TAT GAC ACA TCC AAA CTG GCT TCT GGA GTC CCT 417
Pro Lys Arg Trp Ile Tyr Asp Thr Ser Lys Leu Alá Ser Gly Val Pro
45 50 55
GCT CGC TTC AGT GGC AGT GGG TCT GGG ACC TCT TAT TCT CTC ACA ATC 465
Alá Arg Phe Ser Gly Ser Gly Ser Gly Thr Ser Tyr Ser Leu Thr Ile
60 65 70
AGC AGC ATG GAG GCT GAA GAT GCT GCC ACT TAT TAC TGC CAT CAG CGG 513
Ser Ser Met Glu Alá Glu Asp Alá Alá Thr Tyr Tyr Gys His Gin Arg
75 80 85 90
AGT AGT TAC ACG TTC GGA GGG GGG ACC AAA CTG GAA ATA AAA 555
Ser Ser Tyr Thr Phe Gly Gly Gly Thr Lys Leu Glu Ile Lys
95 100
1. táblázat
Terület Elhelyezkedés a nehézláncon Elhelyezkedés a könynyűláncon
FR1 aminosavak 1-től 30ig (adott esetben egy maradék a 0-helyzetben) aminosavak 1-től 23ig (adott esetben egy maradék a 0-helyzetben és egy deléció a λ lánc 10-helyzetében)
CDR1 aminosavak 31-től 35ig (az esetleges inszertek számozása 35A és 35B) aminosavak 24-től 34ig (az esetleges inszertek számozása 27A, B, C, D, E és F)
FR2 aminosavak 36-tól 49-ig aminosavak 35-től 49-ig
CDR2 aminosavak 50-től 60ig (az esetleges inszertek számozása 52A, B és C) aminosavak 50-től 56ig
FR? aminosavak 66-tól 94-ig (az esetleges inszertek számozása 82A, B és C) aminosavak 57-től 88- >g
CDR3 aminosavak 95-től 102-ig (az esetleges inszertek számozása 100A, B,C,D, E,F, G,H. I.Jés K) aminosavak 89-től 97ig (az esetleges inszertek számozása 95A, B.C, D, Eés F)
FR4 aminosavak 103-tól 113-ig aminosavak 98-tól 107-ig (az esetleges inszert száma 106A)
SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (20)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Legalább egy olyan antigén-kötőhelyet tartalmazó CD25 kötő molekula, amely legalább egy olyan tartományt tartalmaz, amely sorra CDR1, CDR2 és CDR3 hipervariábilis tartományokból; az említett
    40 CDR1 aminosav-szekvenciája Arg-Tyr-Trp-Met-His, az említett CDR2 aminosav-szekvenciája Ala-Ile-TyrPro-Gly-Asn-Ser-Asp-Thr-Ser-Tyr-Asn-Gln-Lys-PheGlu-Gly, és az említett CDR3 aminosav-szekvenciája Asp-Tyr-Gly-Tyr-Tyr-Phe-Asp-Phe; vagy ezek közvet45 len ekvivalenseiből áll.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti CD25 kötő molekula, amely legalább egy olyan antigén-kötőhelyet tartalmaz, amely a következő elemekből vagy ezek közvetlen ekvivalenseiből áll:
    50 a) egy első tartomány, amely rendre CDR 1, CDR2 és
    CDR3 hipervariábilis területekből áll; az említett
    CDR1 aminosav-szekvenciája Arg-Tyr-Trp-MetHis, az említeti CDR2 aminosav-szekvenciája AlaIle-Tyr-Pro-Gly-Asn-Ser-Asp-Thr-Ser-Tyr-Asn-Gln55 Lys-Phe-Glu-Gly, és az említett CDR3 aminosavszekvenciája Asp-Tyr-Gly-Tyr-Tyr-Phe-Asp-Phe, és
    b) egy második tartomány, amely rendre CDR1',
    CDR2’ és CDR3’ területekből áll; az említett 60 CDR1’ aminosav-szekvenciája Ser-Ala-Ser-Ser13
    HU 211 885 A9
    Ser-Ile-Ser-Tyr-Met-Gln, az említett CDR2’ aminosav-szekvenciája Asp-Thr-Ser-Lys-Leu-AIa-Ser, és az említett CDR3’ aminosav-szekvenciája His-GlnArg-Ser-Ser-Tyr-Thr.
  3. 3. Az 1. igénypont szerinti CD25 kötő molekula, amely legalább egy olyan antigénkötő-helyet vagy ennek közvetlen ekvivalensét tartalmazza, amely vagy egy az 1. szekvencián az 1-117. helyzetben levő aminosav-szekvenciával lényegében azonos aminosavszekvenciával rendelkező tartományt, vagy egy fenti első tartományt és egy a 2. szekvencián az 1-104. helyzetben levő aminosav-szekvenciával lényegében azonos aminosav-szekvenciával rendelkező tartományt tartalmaz.
  4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti CD25 kötő molekula, amely legalább
    a) egy immunglobulin nehézláncot vagy annak fragmensét, amely (i) egy variábilis tartományt, amely sorra CDR1. CDR2 és CDR3 hipervariábilis tartományokat és (ii) egy humán nehézlánc konstans részt vagy annak fragmensét tartalmazza; az említett CDR1 aminosav-szekvenciája Arg-Tyr-TrpMet-His, az említett CDR2 aminosav-szekvenciája Ala-Ile-Tyr-Pro-Gly-Asn-Ser-Asp-Thr-Ser-Tyr-AsnGln-Lys-Phe-Glu-Gly, és az említett CDR3 aminosav-szekvenciája Asp-Tyr-Gly-Tyr-Tyr-Phe-AspPhe; és
    b) egy immunglobulin könnyűláncot vagy annak fragmensét tartalmazza, amely (i) egy variábilis tartományt. amely sorra CDR1', CDR2' és CDR3’ hipervariábilis tartományokat és (ii) egy humán könnyűlánc konstans részt vagy annak fragmensét tartalmazza, az említett CDR1’ aminosav-szekvenciája Ser-Ala-Ser-Ser-Ser-Ile-Ser-Tyr-Met-Gln, az említett CDR2’ aminosav-szekvenciája Asp-ThrSer-Lys-Leu-Ala-Ser, és az említett CDR3' aminosav-szekvenciája His-Gin-Arg-Ser-Ser-Tyr-Thr;
    vagy ezek közvetlen ekvivalensét tartalmazza.
  5. 5. A 4. igénypont szerinti CD25 kötő molekula, amely legalább
    a) egy nehézláncot, amely egy az 1. szekvencián bemutatott aminosav-szekvencia 1-117 aminosavának megfelelő aminosav-szekvenciájú variábilis tartományt és egy humán nehézlánc konstans részt tartalmaz, és
    b) egy könnyűláncot, amely egy a 2. szekvencián bemutatott, 1. helyzetben levő glutaminsavtól a 104. helyzetben levő glutaminsavig lerjedő aminosavszekvenciának megfelelő aminosav-szekvenciájú variábilis tartományt és egy humán könnyűlánc konstans részt tartalmaz, vagy ezek közvetlen ekvivalenseit tartalmazza.
  6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti CD25 kötő molekula. amelyben a humán nehézlánc konstans rész vagy annak fragmense γ, típusú, és a humán könnyűlánc konstans része vagy annak fragmense κ típusú.
  7. 7. DNS molekula, amely sorrendben az 1. szekvencián bemutatott CDR1. CDR2 és CDR3 hipervariábilis tartományokat kódoló nukleotid-szekvenciát tartalmazza.
  8. 8. A 7. igénypont szerinti DNS konstrukció, egy nehézláncot kódol, és
    a) egy első részből, amely egy variábilis tartományt kódol, amely felváltva keret-területeket és hipervariábilis területeket tartalmaz, az említett hipervariábilis területek sorrendben CDR1, CDR2 és CDR3, amelyeknek aminosav-szekvenciáját az 1. szekvencia ábrázolja; az első rész a variábilis tartomány első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik és a variábilis tartomány utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik, és
    b) egy második részből áll, amely egy nehézlánc konstans részt vagy annak fragmensét kódolja, amely a nehézlánc konstans részének első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik, és a konstans rész vagy fragmensének utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik, amelyet egy értelmetlen kodon követ.
  9. 9. A 8. igénypont szerinti DNS konstrukció, amely egy első részből, amely egy variábilis tartományt kódol, amelynek aminosav-szekvenciáját az 1. szekvencia az 1-helyzetben levő aminosavtól kezdve a 117helyzetben levő aminosavig terjedően ábrázolja, vagy annak közvetlen ekvivalenséből áll.
  10. 10. A 7. igénypont szerinti DNS konstrukció, amely egy könnyűláncot vagy annak fragmensét kódolja, és
    a) egy első részből, amely egy variábilis tartományt kódol, amely felváltva keret-területeket és hipervariábilis területeket tartalmaz, az említett hipervariábilis területek sorrendben CDRT, CDR2’ és CDR3’. amelyeknek aminosav-szekvenciáját a 2. szekvencia ábrázolja; az első rész a variábilis tartomány első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik és a variábilis tartomány utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik, és
    b) egy második részből áll, amely egy könnyűlánc konstans részt vagy annak fragmensét kódolja, amely a könnyűlánc konstans részének az első aminosavát kódoló kodonnal kezdődik, és a konstans rész vagy fragmensének utolsó aminosavát kódoló kodonnal végződik, amelyet egy értelmetlen kodon követ.
  11. 11. A 10. igénypont szerinti DNS konstrukció, amely egy első részből, amely egy variábilis tartományt kódol, amelynek aminosav-szekvenciáját a 2. szekvencia az 1-helyzetben levő aminosavtól kezdve az 104-helyzetben levő aminosavig terjedően ábrázolja, vagy annak közvetlen ekvivalenséből áll.
  12. 12. Eljárás többláncú CD25 kötő molekula előállítására, azzal jellemezve, hogy (i) egy olyan organizmust tenyésztünk, amely egy a 8. vagy 9. igénypont szerinti DNS konstrukcióval és egy a 10. vagy 11. igénypont szerinti DNS konstrukcióval transzformálva van. és (ii) a tcnyészléből kinyerjük az aktív CD25 kötő molekulát.
  13. 13. Gyógyszerkészítmény a humán immunrendszer immunszuppressziójára, illetve CD25+ sejtek rosszindulatú voltának kezelésére, illetve HÍV fertőzés kezelésére, azzal jellemezve, hogy valamely, 1-6.
    HU 211 885 A9 igénypontok bármelyike szerinti CD25 kötő molekulát és farmakológiailag elfogadható hordozó- vagy hígítószert tartalmaz.
  14. 14. Immunszuppresszív kompozíció, azzal jellemezve. hogy legalább egy az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti CD25 kötő molekulát és legalább egy, az aktivált T-sejtekre jellemző, a CD25-től eltérő antigénhez tartozó antigén kötő molekulát tartalmaz.
  15. 15. A 14. igénypont szerinti kompozíció, azzal jellemezve, hogy még ciklosporin A-t is tartalmaz.
  16. 16. A 14. vagy 15. igénypont szerinti kompozíció, azzal jellemezve, hogy a CD25-től eltérő antigénhez tartozó kötő molekulaként CD7 antitestet tartalmaz.
  17. 17. A 14-16. igénypontok bármelyike szerinti kompozíció, azzal jellemezve, hogy antitestekként kiméra antitesteket tartalmaz.
  18. 18. Iker-csomag, azzal jellemezve, hogy külön egységdózis formájában - az adagoláshoz való keverésre vagy egy időben történő adagolásra vonatkozó utasításokkal együtt - legalább két különböző, az akti5 vált T-sejtekre jellemző antigént felismerő antitestet tartalmaz, az antitestek egyike valamely az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti CD25 kötő molekula.
  19. 19. A 18. igénypont szerinti iker-csomag, azzal jellemezve, hogy még egy immunszuppresszív ha10 tóanyag egységdózisát is tartalmazza.
  20. 20. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti CD25 kötő molekulák alkalmazása emlősök immunrendszerének szuppressziójára szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására egy olyan antigén kötő molekulával kom15 binálva, amely a CD25-IŐ1 eltérő, aktivált T-sejtekre jellemző antigént ismer fel.
HU95P/P00213P 1990-03-16 1995-06-15 Cd 25 binding molecules HU211885A9 (en)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
GB909005962A GB9005962D0 (en) 1990-03-16 1990-03-16 Improvements in or relating to organic compounds
GB909019323A GB9019323D0 (en) 1990-09-05 1990-09-05 Improvements relating to immunosuppression

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU211885A9 true HU211885A9 (en) 1995-12-28

Family

ID=26296798

Family Applications (2)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU91761A HUT60768A (en) 1990-03-16 1991-03-08 Process for producing cd25 fixing molecules
HU95P/P00213P HU211885A9 (en) 1990-03-16 1995-06-15 Cd 25 binding molecules

Family Applications Before (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU91761A HUT60768A (en) 1990-03-16 1991-03-08 Process for producing cd25 fixing molecules

Country Status (23)

Country Link
US (2) US6521230B1 (hu)
EP (1) EP0449769B1 (hu)
JP (1) JP2585475B2 (hu)
AT (1) ATE98655T1 (hu)
AU (1) AU635401B2 (hu)
CA (1) CA2038279C (hu)
CY (1) CY1977A (hu)
DE (2) DE69100768T2 (hu)
DK (1) DK0449769T3 (hu)
ES (1) ES2061216T3 (hu)
FI (3) FI103131B (hu)
HK (1) HK53797A (hu)
HU (2) HUT60768A (hu)
IE (1) IE65062B1 (hu)
IL (1) IL97545A (hu)
LU (1) LU90383I2 (hu)
MY (1) MY106161A (hu)
NL (1) NL990008I2 (hu)
NZ (1) NZ237434A (hu)
PL (1) PL170321B1 (hu)
PT (1) PT97034B (hu)
SA (1) SA92120358B1 (hu)
TW (1) TW213486B (hu)

Families Citing this family (51)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5672683A (en) * 1989-09-07 1997-09-30 Alkermes, Inc. Transferrin neuropharmaceutical agent fusion protein
US5977307A (en) * 1989-09-07 1999-11-02 Alkermes, Inc. Transferrin receptor specific ligand-neuropharmaceutical agent fusion proteins
WO1993010819A1 (en) * 1991-11-26 1993-06-10 Alkermes, Inc. Process for the preparation of transferrin receptor specific antibody-neuropharmaceutical or diagnostic agent conjugates
US6329508B1 (en) 1989-09-07 2001-12-11 Alkermes, Inc. Transferrin receptor reactive chimeric antibodies
US6106834A (en) 1993-06-02 2000-08-22 Research Corporation Technologies, Inc. Use of anti-CD45 leukocyte antigen antibodies for immunomodulation
US6024957A (en) * 1993-06-02 2000-02-15 Research Corporation Technologies, Inc. Immunomodulators and methods for the prevention and reversal of organ transplant rejection using same
US6015555A (en) * 1995-05-19 2000-01-18 Alkermes, Inc. Transferrin receptor specific antibody-neuropharmaceutical or diagnostic agent conjugates
US6893636B2 (en) * 1997-02-20 2005-05-17 Biogen Idec Ma Inc. Gamma-1 and gamma-3 anti-human CD23 monoclonal antibodies and use thereof as therapeutics
US7033589B1 (en) * 1997-02-20 2006-04-25 Biogen Idec Ma Inc. γ-1 anti-human CD23 monoclonal antibodies and use thereof as therapeutics
DE69835216T2 (de) 1997-07-25 2007-05-31 Nichia Corp., Anan Halbleitervorrichtung aus einer nitridverbindung
AUPP221098A0 (en) * 1998-03-06 1998-04-02 Diatech Pty Ltd V-like domain binding molecules
EP1100829B1 (en) * 1998-07-27 2007-09-05 Novartis AG Use of basiliximab in the treatment of rheumatoid arthritis or skin diseases
US6406695B1 (en) 1998-10-30 2002-06-18 University Of Miami Treatment of hepatitis C by administration of anti-IL-2 receptor monoclonal antibody
WO2000025816A1 (en) * 1998-10-30 2000-05-11 The University Of Miami Treatment of hepatitis c by administration of anti-il-2 receptor monoclonal antibody and an antiviral compound
GB9825632D0 (en) 1998-11-23 1999-01-13 Novartis Ag Organic compounds
FR2793691B1 (fr) * 1999-05-21 2003-10-03 Hippocampe Utilisation d'anticorps reconnaissant le recepteur de l'interleukine-2 dans la prevention et/ou le traitement des infections par les virus du sida
GB0007911D0 (en) * 2000-03-30 2000-05-17 Novartis Ag Organic compounds
IL158060A0 (en) * 2001-04-06 2004-03-28 Univ Bristol Use of cd25 binding molecules in steroid-resistant patients
US7365168B2 (en) * 2002-10-15 2008-04-29 Pdl Biopharma, Inc. Alteration of FcRn binding affinities or serum half-lives of antibodies by mutagenesis
US7361740B2 (en) * 2002-10-15 2008-04-22 Pdl Biopharma, Inc. Alteration of FcRn binding affinities or serum half-lives of antibodies by mutagenesis
JP4033390B2 (ja) * 2002-10-30 2008-01-16 独立行政法人科学技術振興機構 不死化ナチュラルキラー細胞株
MXPA05005160A (es) * 2002-11-15 2005-07-22 Genmab As Anticuerpos monoclonales humanos contra la cd25.
EP1460088A1 (en) 2003-03-21 2004-09-22 Biotest AG Humanized anti-CD4 antibody with immunosuppressive properties
CA2545539A1 (en) * 2003-10-15 2005-04-28 Pdl Biopharma, Inc. Alteration of fc-fusion protein serum half-lives by mutagenesis of positions 250, 314 and/or 428 of the heavy chain constant region of ig
CU23297A1 (es) * 2004-11-16 2008-07-24 Ct De Inmunologa A Molecular Formulaciones inmunoterapã0/00uticas para la inducciã"n de autoanticuerpos bloqueadores de la uniã"n de interleucina-2 a su receptor. su uso en el tratamiento del cã ncer
GB0507696D0 (en) * 2005-04-15 2005-05-25 Novartis Ag Organic compounds
EA016429B1 (ru) 2005-12-30 2012-04-30 Мерк Патент Гмбх Антитела против cd19 с пониженной иммуногенностью
RU2540018C2 (ru) 2008-03-13 2015-01-27 Биотест Аг Средство для лечения заболевания
CN102027016A (zh) 2008-03-13 2011-04-20 生物测试股份公司 一种治疗疾病的试剂
WO2009121690A1 (en) 2008-03-13 2009-10-08 Biotest Ag Agent for treating disease
BR112012009828B8 (pt) 2009-10-26 2022-10-25 Hoffmann La Roche Método para a produção de uma imunoglobulina glicosilada e seu uso
GB0920944D0 (en) 2009-11-30 2010-01-13 Biotest Ag Agents for treating disease
US9580501B2 (en) 2011-12-16 2017-02-28 Synthon Biopharmaceuticals B.V. Anti-TNF alpha monoclonal secretory IgA antibodies and methods for treating inflammatory diseases
RS53818B1 (en) 2012-10-12 2015-06-30 Spirogen Sàrl PIROLOBENZODIAZEPINI I NJIHOVI conjugated
CA2905181C (en) 2013-03-13 2020-06-02 Medimmune Limited Pyrrolobenzodiazepines and conjugates thereof for providing targeted therapy
WO2016037644A1 (en) 2014-09-10 2016-03-17 Medimmune Limited Pyrrolobenzodiazepines and conjugates thereof
EP3223854A1 (en) 2014-11-25 2017-10-04 ADC Therapeutics SA Pyrrolobenzodiazepine-antibody conjugates
US9993452B2 (en) 2014-12-05 2018-06-12 Vireo Systems, Inc. Compositions and methods for treatment of inflammation
US20170157215A1 (en) 2015-12-04 2017-06-08 Jomoco, Corp. Compositions and methods to mitigate or prevent an immune response to an immunogenic therapeutic molecule in non-human primates
WO2018069289A1 (en) 2016-10-11 2018-04-19 Medimmune Limited Antibody-drug conjugates with immune-mediated therapy agents
CA3057744A1 (en) 2017-04-20 2018-10-25 Adc Therapeutics Sa Combination therapy with an anti-cd25 antibody-drug conjugate
WO2019224275A1 (en) 2018-05-23 2019-11-28 Adc Therapeutics Sa Molecular adjuvant
GB201811364D0 (en) 2018-07-11 2018-08-29 Adc Therapeutics Sa Combination therapy
CN113924316B (zh) * 2019-06-10 2022-06-21 山东博安生物技术股份有限公司 抗cd25抗体及其应用
GB201917254D0 (en) 2019-11-27 2020-01-08 Adc Therapeutics Sa Combination therapy
WO2022079211A1 (en) 2020-10-16 2022-04-21 Adc Therapeutics Sa Glycoconjugates
WO2022165419A1 (en) 2021-02-01 2022-08-04 Kyverna Therapeutics, Inc. Methods for increasing t-cell function
GB202102396D0 (en) 2021-02-19 2021-04-07 Adc Therapeutics Sa Molecular adjuvant
WO2022221669A1 (en) 2021-04-15 2022-10-20 Kyverna Therapeutics, Inc. Methods and compositions for treating disease using targeted foxp3+cd4+ t cells and cellular suicide agents
CN114957473B (zh) * 2022-04-25 2023-05-16 苏州旭光科星抗体生物科技有限公司 一种对可溶性cd25蛋白含量检测的酶联免疫检测试剂盒
WO2024006961A1 (en) 2022-07-01 2024-01-04 Neoleukin Therapeutics, Inc. Neo-2/15 variants and uses thereof for preferentially stimulating t-regulatory cells

Family Cites Families (8)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
GB8605316D0 (en) * 1986-03-04 1986-04-09 Royal Free Hosp School Med Immunosuppression
GB2188941B (en) 1986-04-14 1990-06-06 Bayer Ag Monoclonal antibodies recognizing human interleukin-2-receptor
DE3850750T2 (de) * 1987-12-02 1994-12-22 Becton Dickinson Co Verfahren zur Verhütung von GVHD.
WO1989009622A1 (en) * 1988-04-15 1989-10-19 Protein Design Labs, Inc. Il-2 receptor-specific chimeric antibodies
DE3815472A1 (de) 1988-05-06 1989-11-16 Centre Regional De Transfusion Monoklonaler antikoerper und seine verwendung
IL162181A (en) 1988-12-28 2006-04-10 Pdl Biopharma Inc A method of producing humanized immunoglubulin, and polynucleotides encoding the same
US5530101A (en) 1988-12-28 1996-06-25 Protein Design Labs, Inc. Humanized immunoglobulins
US6013256A (en) 1996-09-24 2000-01-11 Protein Design Labs, Inc. Method of preventing acute rejection following solid organ transplantation

Also Published As

Publication number Publication date
DE69100768T2 (de) 1994-05-11
ES2061216T3 (es) 1994-12-01
FI911275A (fi) 1991-09-17
PL170321B1 (pl) 1996-11-29
TW213486B (hu) 1993-09-21
FI981799A (fi) 1998-08-21
CA2038279C (en) 1999-03-09
EP0449769B1 (en) 1993-12-15
CY1977A (en) 1997-09-05
EP0449769A1 (en) 1991-10-02
SA92120358B1 (ar) 2004-01-25
JPH04316600A (ja) 1992-11-06
NL990008I2 (nl) 1999-10-01
US6383487B1 (en) 2002-05-07
US6521230B1 (en) 2003-02-18
HK53797A (en) 1997-05-02
FI103131B1 (fi) 1999-04-30
DE69100768D1 (de) 1994-01-27
FI103131B (fi) 1999-04-30
NL990008I1 (nl) 1999-06-01
DK0449769T3 (da) 1994-02-21
ATE98655T1 (de) 1994-01-15
AU635401B2 (en) 1993-03-18
IL97545A (en) 2000-06-29
AU7290991A (en) 1991-09-19
IL97545A0 (en) 1992-06-21
FI981799A0 (fi) 1998-08-21
IE910867A1 (en) 1991-09-25
PT97034A (pt) 1991-10-31
CA2038279A1 (en) 1991-09-17
NZ237434A (en) 1992-08-26
PT97034B (pt) 1998-07-31
IE65062B1 (en) 1995-10-04
DE19975033I2 (de) 2007-01-04
FI911275A0 (fi) 1991-03-14
FI104047B (fi) 1999-11-15
LU90383I2 (fr) 1999-06-07
MY106161A (en) 1995-03-31
HUT60768A (en) 1992-10-28
FI104047B1 (fi) 1999-11-15
HU910761D0 (en) 1991-09-30
FI19991788A (fi) 1999-08-23
PL289436A1 (en) 1992-02-24
JP2585475B2 (ja) 1997-02-26

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HU211885A9 (en) Cd 25 binding molecules
US7332582B2 (en) Humanized immunomodulatory monoclonal antibodies for the treatment of neoplastic disease or immunodeficiency
JP3854306B2 (ja) ヒト化及びキメラモノクローナル抗体
EP1124568B1 (en) Polyspecific binding molecules and uses thereof
JPH04502408A (ja) IL―2レセプターのp55 Tacタンパク質に特異的なキメラ免疫グロブリン
JP2018029624A (ja) 抗ヒトcd52免疫グロブリン
US20080025975A1 (en) Humanized antibodies against cd3
JPH08511421A (ja) 人化抗体
BG98411A (bg) Рекомбинантни антитела за лечение на хора
EA015009B1 (ru) АНТИГЕНСВЯЗЫВАЮЩИЕ МОЛЕКУЛЫ, ОБЛАДАЮЩИЕ ПОВЫШЕННОЙ АФФИННОСТЬЮ К СВЯЗЫВАНИЮ С Fc-РЕЦЕПТОРОМ И ЭФФЕКТОРНОЙ ФУНКЦИЕЙ
KR20010043470A (ko) Cd23에 대한 항체, 이의 유도체 및 이들의 치료적 용도
WO1994028027A9 (en) Methods and materials for modulation of the immunosuppressive activity and toxicity of monoclonal antibodies
JP2007106771A (ja) 変異した不活化IgG2ドメインおよびこれを組み込んだ抗CD3抗体
JP2006137777A (ja) B細胞リンパ腫および細胞株の処置に効果的な二重特異性抗体
JPH11228600A (ja) 抗体におけるまたは抗体に関する改良
US7482000B2 (en) Mutant Fab fragments of the chimeric 13B8.2 anti-CD4 antibody and their applications
EP0511308B1 (en) Chimeric immunoglobulin for cd4 receptors
US20060165684A1 (en) Therapeutic anti-tirc7 antibodies for use in immune related and other diseases
WO2008137500A2 (en) Immunosuppression with antibody against itm2a
US7037496B2 (en) Chimeric immunoglobulin for CD4 receptors
JP2001510027A (ja) T細胞活性化および増殖を阻害するLO−CD2a抗体およびその用途

Legal Events

Date Code Title Description
HPC4 Succession in title of patentee

Owner name: THE ROYAL FREE HOSPITAL SCHOOL OF MEDICINE, GB

Owner name: NOVARTIS AG., CH