HU211414B - Apparatus for connecting tractor and trailer - Google Patents

Description

A találmány tárgya taktor és pótkocsi közötti összekötő berendezés, amely a pótkocsi és a traktor vonólapja között van elhelyezve, ahol a traktornak csuklósán rögzített összekötőrúdja van.

A mezőgazdaságban, főleg az állattenyésztéssel kapcsolatban az állatok takarmánnyal való ellátására a silótartály és azon épületek között, ahol az állattartás folyik, traktorra] vontatott pótkocsikkal szállítják a takarmányt. A közlekedés ezeken a helyeken, különösen az épületeken belül, nehéz feladat elé állítja a traktor vezetőjét. Sok esetben hátramenetben kell az épületben közlekedni, amely a traktorra kapcsolt pótkocsikkal különösen nehézkes.

Ismeretes, hogy ezek a silószóró néven ismert mezőgazdasági pótkocsiknak hátul nyitott szórótartályuk és elől a szórótartály tartalmát kiszóró szerkezetük van. A tartály megtöltését hidraulikus rakodó teszi lehetővé; ez a rakodó az említett tartály oldalaira szerelt tartókarokon van rögzítve. Ezt a pótkocsi típust rendszerint traktorral vontatják a siló közelébe, illetőleg a siló homloknyílásához.

A traktor vezetése és az ilyen, néha igen nagy űrtartalmú tartályok kezelése problémákat okozhat a szűk helyen, különösen például állattenyésztő épületek folyosóin. Az előremenet a traktor vontatású pótkocsival általában kevésbé problematikus, mint a hátramenet.

Előremenetben a pótkocsi gyakorlatilag a traktor kerekeinek nyomvonalában fut. Ily módon viszonylag keskeny folyosókon is lehetséges vele előremenetben közlekedni. Ez abból fakad, hogy a csukló a pótkocsin a pótkocsi keréktengelyéhez viszonylag közel van. megközelítőleg fél-távolságnyira a traktor hátsó keréktengelye és a pótkocsi tengelye között.

Hátramenetben azonban igen nehéz a manőverezés ebben az esetben, mivel a rúd hossza a csukló és a pótkocsi tengelye között ilyenkor nagyon rövid.

Az ismert megoldások közül a DE 3 316 128 számú közzétételi irat egy olyan egycsuklós pótkocsi összekapcsolási megoldást mutat be, ahol az egy keréktengellyel rendelkező pótkocsi felfüggesztő elemei és a traktorhoz kapcsolódó csukló egy hárompontos felfüggesztést valósít meg. A csuklós szerkezet kialakítása olyan, hogy két egymásra merőleges síkban való, térbeli elfordulást is megenged. A csukló megközelítőleg a traktor hátsó tengelye és a pótkocsi tengely felező távolságában helyezkedik el. A fenti megoldás lehetővé teszi, hogy a pótkocsi előremenetben a traktor kerekeinek nyomában haladjon, de a hátramenetben már problematikus az iránytartás.

Egy másik szabadalmi dokumentum, az US 2 879 079 számú szabadalmi leírás, szintén egyetlen csuklós szerkezettel kialakított kapcsolási megoldást mutat be egy vontató és egy vontatott jármű között. Az összekapcsolást egy térbeli elmozdulást megengedő, lényegében csapszerű kialakítású szerkezettel valósítják meg.

Az ismert egycsuklós megoldások hátránya, hogy a pótkocsival való manőverezés vagy csak előremenetben. vagy csak hátramenetben kedvező az adott csuklóelhelyezés függvényében.

A találmány célja olyan összekötő berendezés kifejlesztése pótkocsihoz és traktorhoz, mely szűk munkaterületen is könnyen mozgatható, mind előre- mind hátramenetben.

A találmányi gondolat azon a felismerésen alapul, hogy a traktort és a pótkocsit összekötő berendezés két csuklót tartalmaz, mégpedig egyet a traktor vonólapján, és egyet a pótkocsi frontális részéhez rögzítve. A két csukló közé pedig egy összekötőrúd van beiktatva. A két csukló közül bármelyiket lehet reteszelni, és ezzel a merev kapcsolattá tett csuklóval vagy a traktorhoz kapcsolódó karhossz vagy pedig a pótkocsihoz kapcsolódó karhossz változtatható. Ahhoz, hogy hátramenetben is jól lehessen manőverezni, a műveletet elvégző személy a traktorhoz közel eső, a vonólapon levő csuklós szerkezet reteszelő szerkezete nyitott állapotban van, ugyanekkor az összekötőrúd hátsó végén, a pótkocsin levő csuklós szerkezet reteszelő szerkezete pedig zárt állapotban van. Ezáltal meghosszabodik a pótkocsi keréktengelye és a traktorral való összekapcsolást végző csukló közti távolság.

Következésképpen a találmány egy olyan összekapcsolási rendszerre vonatkozik, amely olyan csuklós szerkezetei tartalmaz, ahol a csuklós szerkezet reteszelő szerkezete a mozgási feladatnak megfelelően, vagy a pótkocsi frontális részén vagy a traktor vonólapján van reteszek állapotban.

A találmány szerinti kapcsolási mód könnyebbé teszi többek között a pótkocsival összekapcsolt traktor vezetését, különösen megkönnyítve a mozgást az olyan építményekben, melyek néha zsákutcának tekinthetők. Elősegíti a pontos vezetést az előrehaladásnál is, de főleg a hátramenetnél.

A találmány szerinti összekötő berendezés lehetővé teszi, hogy a vontatásnál, a megszokott kormányzás mellett, a vontató kerekei majdnem követik a traktor hátsó kerekeinek nyomát. A gépegység fordulékonyságának sugara jobb és a szerelvénnyel jobban lehet manőverezni szűk építményekben.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti traktor és pótkocsi közötti összekötő berendezés, amely a pótkocsi és a traktor vonólapja között van elhelyezve, ahol a traktornak csuklósán rögzített összekötőrúdja van, oly módon van kialakítva, hogy az öszszekötőrúd két darab függőleges forgáscsapot tartalmazó csuklós szerkezet útján van a traktorhoz és a pótkocsihoz rögzítve, és ahol az egyik forgáscsap a pótkocsi frontális részén, míg a másik függőleges forgáscsap a vonólaphoz kapcsolódóan van elhelyezve, és legalább az egyik függőleges forgáscsapot tartalmazó csuklós szerkezet reteszelő szerkezettel van ellátva.

A találmány egy további ismérve szerint az összekötőrúd mindkét végén egy függőleges forgáscsap van, a függőleges forgáscsapok egy-egy kapcsolóvilla furatain vannak átvezetve, és az egyik kapcsolóvilla a pótkocsi frontális részhez, a másik kapcsolóvilla pedig egy vízszintes forgáscsappal a vonólaphoz van szerelve.

Az összekötőrúd a vízszintes forgáscsap útján a traktor és a pótkocsi középső hosszanti síkjára merőle2

HU 211 414 B ges, vízszintes forgástengely körüli mozgást megengedésen van felszerelve.

Az összekötő berendezés egy másik ismérve szerint a pótkocsi frontális felén elhelyezett függőleges forgáscsap és a pótkocsi keréktengelye közti távolság, valamint a traktor hátsó híd keréktengelye és az említett függőleges forgáscsap közti távolság aránya 0,75 és 1,25 tartományba esik, előnyösen pedig 1.

A függőleges forgáscsapok egymással váltott reteszelés megvalósító reteszelő szerkezettel van ellátva. A két függőleges forgáscsap közé az összekötőrúdra egy reteszelő szerkezetet tartalmazó tolóvájatos csappanózárral van felszerelve.

A találmány szerinti összekötő berendezés ismérveihez tartozik, hogy a tolóvájatos csappanózár az összekötőrúdra van ráerősítve és a függőleges forgáscsapokat hordozó kapcsolóvillákban pedig egy-egy alakos bevágás van kialakítva. A kapcsolóvilla felülnézete előnyösen körívet képez.

Az összekötő berendezés egyik kiviteli alakja szerint az összekötőrúdon a tolóvájatos csappanózárat átváltó váltókar van rögzítve, a váltókar tolóvájatos csappanózár felé eső végén pedig egy rugó van beépítve.

A találmány szerinti összekötő berendezés egy másik kiviteli alakjában az összekötőrúdban egy, a tolóvájatos csappanózárat átváltó, hidraulikus munkahenger van beépítve, ami egy hidroakkumulátorral van összekapcsolva.

A találmány szerinti kapcsolószerkezetet egy példaképpel kiviteli alak kapcsán, ábrákkal szemléltetve mutatjuk be. ahol az

1. ábra a traktor és a pótkocsi oldal nézeti rajza, a

2. ábra a traktor és pótkocsi felülnézeti rajza egyenes vonalban és forduló helyzetben, a

3. ábra az összekötő berendezés felülnézete, a

4. ábra a 3. ábrán látható összekötő berendezés oldalnézeti rajza, az

5. ábra a tolóvájatos csappanózár különböző mozgási lehetőségeinek vázlatos ábrázolása.

Az 1. ábra vázlatosan egy 1 traktort ábrázol, amelyhez egy ún. tandem típusú silószóró 2 pótkocsi van kapcsolva, ami egy csuklós karokra szerelt 3 önrakodóval hátul rakható meg. A 2 pótkocsinak hátsó felében van a kerekeit hordozó 4 tengelye.

A 2. ábra felülnézetben mutatja az egymással öszszekapcsolt 1 traktort és 2 pótkocsit, ahol egyenes irányú menetben a 6, 6’ középső hosszanti síkok egybeesnek, mig forduláskor az 1 traktor 6 középső hosszanti síkja szöget bezáró a 2 pótkocsi 6’ középső hosszanti síkjára. Ekkor az 1 traktor hátsó hídjának 32 keréktengelyének és a 2 pótkocsi 33 keréktengelyének meghosszabbításai a fordulási középpontban metszik egymást.

A kapcsolószerkezet az 1 traktor 6 középső hosszanti síkjában elhelyezett 5 összekötőrúdon van kialakítva. Ez az 5 összekötőrúd az 1 traktoron a 7 vonólap és a 2 pótkocsi 8 frontális része között van elhelyezve. A 7 vonólap két végén egy-egy 10 forgáscsap van kialakítva, amely 10 forgáscsapok forgástengelyei egymással egybeesőek. A 7 vonólap két végén lévő 10 forgáscsapok a 9 emelőrudak végein beépített 9’ gömbcsuklókhoz csatlakoznak.

Az 5 összekötőrúd mindkét végén egy-egy csuklós szerkezet van. A csuklós szerkezetet egy-egy 11, 12 függőleges forgáscsap és egy-egy 16, 16’ kapcsolóvilla alkotja.

A 11 függőleges forgáscsap a 2 pótkocsi 8 frontális részére mereven erősített 16 kapcsolóvillához csatlakozik, a 12 függőleges forgáscsap pedig a 7 vonólaphoz kapcsolódó 16’ kapcsolóvillában van. A11,12 függőleges forgáscsapok a hozzájuk kapcsolódó 16, 16’ kapcsolóvillában a 15 forgástengely körül forognak. A két darab 11,12 függőleges forgáscsap pedig közel azonos síkban, az 1 traktor és a 2 pótkocsi közös 13 osztósíkjában helyezkednek el az 5 összekötőrúd két végén.

Ez a két darab, 11, 12 függőleges forgáscsapból és 16, 16’ kapcsolóvillából álló csuklós szerkezet az 5 összekötőrúd két végén, lehetővé teszi, hogy a 2 pótkocsi egyik vagy másik 11, 12 függőleges forgáscsap körül kanyarodjon a kívánt mozgásnak megfelelően.

A találmány szerint a 11 és 12 függőleges forgáscsapok közül bármelyik reteszelhető, és ezáltal megváltozik a kanyarodási ív. Ha a 11 forgáscsap van reteszelve, akkor meghosszabbodik a 2 pótkocsi keréktengelye és az I traktorral való csuklós kapcsolat karhossza.

Az 5 összekötőrúd a 7 vonólappal és az 1 traktor 9 emelőrúdjával olyan csuklós kapcsolatot képez, ami minden oldalmozgást, kanyarodást és lengőmozgást lehetővé tesz a 2 pótkocsi és az 1 traktor között.

A 3. és 4. ábrák magát a kapcsolási rendszer mechanikai kialakítását ábrázolják.

Az 5 összekötőrúd általában csőalakú de lehet például acélból hegesztett négyszög keresztmetszetű is. Ez az 5 összekötőrúd az első és a hátsó végén egy-egy függőleges 14 csőtengellyel van ellátva. A 14 csőtengelybe a 11, 12 függőleges forgáscsap illeszkedik, ami a 16, 16' kapcsolóvilla furatán van átvezetve. A 11 és 12 függőleges forgáscsapok lényegében véve a függőleges 15 forgástengely körül forognak.

Az egyik 16 kapcsolóvilla a 2 pótkocsi 8 frontális részére van ráerősítve, hogy rögzítésül szolgáljon a 11 függőleges forgáscsapnak.

Az 5 összekötőrúd másik vége pedig az 1 traktorhoz kapcsolódik a másik 16 kapcsolóvilla útján. Ez a másik kapcsolóvilla a 7 vonólap felezősíkjában a 13 osztósíkban lévő 17 vízszintes forgáscsaphoz van rögzítve. A vízszintes forgáscsap a 18 perselybe elforgathatóan van ágyazva.

A 17 vízszintes forgáscsapot elülső végén egy 19 biztosítógyűrű rögzíti a 7 vonólapból való kiesés ellen. A 7 vonólap furatában elhelyezett 18 persely, mint már említettük, a 13 osztósíkban van és egyúttal merőleges irányú a 7 vonólap végein lévő 10 forgáscsapokra.

A 7 vonólap az 1 traktor 9 emelőrúdjaiba van beszerelve, mégpedig egy 9’ gömbcsuklón keresztül, amely lehetővé teszi a 7 vonólap elbillenését a 13 osztósík körül. Erre a különböző egyenlőtlen síkú terepeken való közlekedésnél van szükség.

Az 5 összekötőrúd hossza általában 0,5 m és 1,5 m között van. Ez a hosszúság az esetek többségében meg3

HU 211 414 B felelő kanyarodási ívet biztosít az 1 traktorból és 2 pótkocsiból álló szerelvényhez.

A találmány lényeges jellemzője, hogy lehetővé teszi az egyik vagy másik 11 és 12 függőleges forgáscsap elreteszelését, és ezzel a kanyarodási ív megválasztását.

A 3. és 4. ábrák két különböző nézetben mutatják a reteszelési megoldást. Az 5 összekötőrúdra, annak két vége közelében egy-egy 20 tolóvájatos csappanózár van felszerelve. A 20 tolóvájatos csappanózárban két darab 21 záróelem helyezkedik el, amelyek az 5 összekötőrúd végein levő 16, 16’ kapcsolóvillában kiképzett 22 alakos bevágásokba behatolhatnak. Ha valamelyik 21 záróelem beilleszkedik a megfelelő 22 alakos bevágásba, az reteszeli az ott lévő 11 vagy 12 függőleges forgáscsap elfordulását, tehát gyakorlatilag a megmaradt csuklóhoz tartozó forgáskar meghosszabbodása következik be.

A 20 tolóvájatos csappanózár működtetése csak abban az esetben lehetséges, ha az 1 traktor és a 2 pótkocsi 6 és 6’ középső hosszanti síkja egybeesik. Ekkor a két 16, 16’ kapcsolóvillában a két 22 alakos bevágás is egymással szemben, a közös 13 osztósíkban van tehát bármelyik 21 záróelem betolható a megfelelő 22 alakos bevágásba.

A 3. és 4. ábrák a 20 tolóvájatos csappanózár működésére egy 23 váltókarral végrehajtott reteszelést szemléltetnek. Az 5 összekötőrúd felezősíkjában a 24 forgáscsapon egy 23 váltókar van rögzítve, a 23 váltókar másik végére pedig egy 25 kezelő fogantyú van szerelve. A 25 kezelő fogantyút a 24 forgáscsap körül egy beépített 26 rugó ellenében forgathatjuk el, miközben a 20 tolóvájatos csappanózár elmozdul, és reteszeli az egyik 11 vagy 12 forgáscsap elfordulását.

A 23 váltókar mozgásterét mindkét irányban az 5 összekötőrúdra szerelt egy-egy 27 ütköző korlátozza. A 27 ütközők elhelyezése olyan, hogy az adott mozgáshatáron belül a 20 tolóvájatos csappanózár egyik vagy másik végén reteszelő helyzetbe hozható.

Azáltal, hogy a 23 váltókart a 24 forgáscsap körül elforgatjuk, például a jelölt 28 irányban, a 26 rugó meghúzza a 20 tolóvájatos csappanózárat, és az önműködően az egyik 22 alakos bevágásba illeszkedik.

A 20 tolóvájatos csappanózár egy másik működtetési megoldását mutatja az 5. ábra. Itt egy 29 hidraulikus munkahenger van beépítve az 5 összekötőrúdba, amelynek dugattyúrúdja csuklón keresztül a 20 tolóvájatos csappanózárral van összekapcsolva. A 29 hidraulikus munkahenger működtetésével a 21 záróelemek egyik vagy másik irányban elmozdíthatok.

A 20 tolóvájatos csappanózár mozgatása késleltethető. ha a 29 hidraulikus munkahenger egy 30 hidroakkumulátorral van összekapcsolva, mivel ebben az esetben a 29 hidraulikus munkahenger munkafolyadékkal való feltöltése késleltetve van.

Természetesen más mechanikus vagy elektromágneses működtetésű szerkezetek is alkalmazhatók a 20 tolóvájatos csappantyú átállítására.

Visszatérünk még a 2. ábra kapcsán egymással összekapcsolt 1 traktor és 2 pótkocsi egyenesvonalú és forduló helyzetű mozgására előremenetben. A szemléltetett helyzetben az elülső 12 függőleges forgáscsap reteszelve van, és így kanyarodáskor a 2 pótkocsi az 1 traktor fordulását a 11 függőleges forgáscsapon való elfordulással követi.

A 2. ábrán látható elfordult helyzetben a traktor elfordulása, bejelölve az 1 traktor hátsóhídjának a kanyarodási középponthoz mutató 32 keréktengelyét. A 2 pótkocsi 33 keréktengelye a vázolt helyzetben még éppen merőleges a 6, 6’ középső osztósíkra. A vázolt összekapcsolt állapotban az 5 összekötőrúd 11 függőleges forgáscsapja működik csuklóként, ez a 11 függőleges forgáscsap a bejelölt két 32 és 33 keréktengely 31 felezősíkjában van.

Az ismertetett szerkezeti elrendezés lehetővé teszi, hogy a 2 pótkocsi kerekei majdnem az 1 traktor kerekeinek nyomában guruljanak, ami nagy mértékben megkönnyíti az ilyen szerelvény vezetését.

A 11 függőleges forgáscsaptól számítva az 1 traktor 32 keréktengelyének 34 távolsága valamint a 2 pótkocsi 33 keréktengelyének ugyancsak a 11 függőleges forgáscsaptól számított 35 távolsága közel azonos. Tehát a 34 távolság aránya a 35 távolsághoz megközelítőleg 1, de előnyös az az elrendezés is, ha a 34 és 35 távolságok aránya a 0,75 és 1,25 közötti tartományba esik.

Ha meg akarjuk könnyíteni az előrehaladást, úgy kell meghosszabbítani a 2 pótkocsi teherkarját, hogy megnöveljük a 2 pótkocsi 33 tengelyének távolságát az 5 összekötőrúdon lévő csuklótól, úgy, hogy működésbe hozzuk a 20 tolóvájatos csappanózárat hátrafelé, és így reteszeljük a 11 függőleges forgáscsapot, miközben felszabadítjuk a 12 függőleges forgáscsapot és a továbbiakban az fog csuklóként működni. Az 1 traktor és a 2 pótkocsi közti csukló valamint a 33 pótkocsi keréktengely közti távolság most megnőtt az 1. ábrán jelölt 36 távolságra.

A találmány szerinti összekötő berendezéssel nagymértékben megkönnyíthetjük a vezetési műveletet szűk helyen a pótkocsival ellátott traktorok esetében, mind előremenetben, mind pedig hátramenetben. A pótkocsi teherkarjának hossz változtatása egyszerűen, csupán a megfelelő függőleges forgáscsap reteszelésével megvalósítható. Az átváltás a mindenkor előnyös karhosszra gyorsan elvégezhető.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Traktor és pótkocsi közötti összekötő berendezés, amely a pótkocsi és a traktor vonólapja között van elhelyezve, ahol a traktornak csuklósán rögzített összekötőrúdja van, azzal jellemezve, hogy az összekötőrúd (5) két darab függőleges forgáscsapot (11,12) tartalmazó csuklós szerkezettel van a traktorhoz (1) és a pótkocsihoz (2) rögzítve, és ahol az egyik függőleges forgáscsap (11) a pótkocsi (2) frontális részén (8), míg a másik függőleges forgáscsap (12) a vonólaphoz (7) kapcsolódóan van elhelyezve, és legalább az egyik

   HU 211 414 B függőleges forgáscsapot (11, 12) tartalmazó csuklós szerkezet reteszelő szerkezettel van ellátva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy az összekötőrúd (5) mindkét végén egy függőleges forgáscsap (11, 12) van, a függőleges forgáscsapok (11, 12) egy-egy kapcsolóvilla (16, 16’) furatain vannak átvezetve, és az egyik kapcsolóvilla (16) a pótkocsi (2) frontális részhez (8), a másik kapcsolóvilla (16’) pedig egy vízszintes forgáscsappal (17) a vonólaphoz (7) van szerelve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy az összekötőrúd (5) a vízszintes forgáscsappal (17) a traktor (1) és a pótkocsi (2) középső hosszanti síkjára (6, 6) merőleges, vízszintes forgástengely forgáscsapjai (10) körüli mozgást megengedően van felszerelve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy a pótkocsi (2) frontális részén (8) elhelyezett függőleges forgáscsap (11) és a pótkocsi (2) keréktengelye (33) közti távolság (35). valamint a traktor (1) hátsó híd keréktengelye (32) és az említett függőleges forgáscsap (11) közti távolság (34) aránya 0,75 és 1,25 tartományba esik, előnyösen pedig 1.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy a két függőleges forgáscsapot (11, 12) tartalmazó csuklós szerkezet egymással váltott reteszelést megvalósító reteszelő szerkezettel van ellátva.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy a két függőleges forgáscsap (11, 12) közé egy reteszelő szerkezetet tartalmazó tolóvájatos csappanózár (20) van felszerelve.
7. 7. A 6. igénypont szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy a tolóvájatos csappanózár (20) az összekötőrúdra (5) van ráerősítve és a függőleges foigáscsapokat (11, 12) hordozó kapcsolóvillákban (16, 16’) pedig egy-egy alakos bevágás (22) van kialakítva.
8. 8. A 7. igénypont szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóvilla (16, 16’) felülnézete körívet képez.
9. 9. A 6-7. igénypontok bármelyike szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy az összekötőrúdon (5) a tolóvájatos csappanózárat (20) átváltó váltókar (23) van rögzítve, a váltókar (23) tolóvájatos csappanózár (20) felé eső végén pedig egy rugó (26) van beépítve.
10. 10. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti összekötő berendezés, azzal jellemezve, hogy az összekötőrúdban (5) egy, a tolóvájatos csappanózárat (20) átváltó, hidraulikus munkahenger (29) van beépítve, ami egy hidroakkumulátorral (30) van összekapcsolva.