HU211079B

HU211079B - Method of freezing red blood cells using reduced quantity of he as a cryoprotectant

Info

Publication number: HU211079B
Application number: HU901677A
Authority: HU
Inventors: Susan Helen Bell; Stuart Graham Nash; John Glynn Thomas; Ernest Sidney Parry
Original assignee: Secr Defence Brit
Priority date: 1989-02-08
Filing date: 1990-01-31
Publication date: 1995-10-30
Also published as: GB2245144B; EP0457782A1; DE69006014T2; ATE99948T1; US5309723A; GB9116136D0; NZ232347A; NO913070L; RU2073972C1; AU638229B2; NO179435B; EP0564880A1; FI913735A0; KR920700662A; DK0457782T3; NO179435C; IE63695B1; ES2062509T3; AU4950490A; DE69006014D1

Description

(57) KIVONAT

A találmány tárgya eljárás vörösvérsejtek HES krioprotektív szer alkalmazásával megvalósított fagyasztására, ahol a véregységet a plazma és vérlemezek vörösvérsejttől való elválasztására centrifugáljuk, az adott esetben antikoaguláló szerrel kezelt vörösvérsej teket HES-sel elegyítjük, és az elegyet - mely adott esetben fagyasztó keretbe helyezett fagyasztó zsákban van elhelyezve - fagyasztjuk oly módon, hogy a vörösvérsejtek elegyítés előtti töltött sejt térfogata legalább 90% és az elegyben lévő HES mennyisége a vörösvérsejtek térfogatára számolva legfeljebb 7 tömeg/térfogat%.

A leírás terjedelme: 8 oldal (ezen belül l lap ábra)

HU 211 079 B

HU 211 079 Β

A találmány tárgya olyan eljárás vörösvérsejtek (eritroci csökkentett mennyiségű HES krioprotektív szer alkalmazásával történő fagyasztására, amellyel a vörösvérsejtek hosszú ideig tárolás után is vértranszfúzióra alkalmas állapotban maradnak, mimellett a fagyasztás során nincs szükség plazma alkalmazására.

A transzfúziós szolgálatban alkalmazott vér tárolása régóta ismert. A vér tárolása általában hűtött körülmények között (4 ’C) között történik. Az így tárolt vér maximális élettartama kb. 5 hét. Ezért a megfelelő ellátás biztosítása a donorokkal való folyamatos együttműködést igényel. Sajnos vannak olyan időszakok, mint pl. a karácsony környéke, amikor az ellátás hiányos lehet. Az is előfordul, hogy bizonyos területek ellátása valamilyen súlyos katasztrófa miatt hiányos. Azoknak az embereknek a száma is növekszik, akik valamilyen önkéntes sebészeti beavatkozás előtt saját vérük tárolását kérik. Emiatt fennáll az ellátáshoz szükséges vér hosszú idejű tárolására alkalmas eljárás iránti igény. A vér hosszú idejű tárolása a vér nagyon alacsony hőmérsékleten megvalósított fagyasztásával és tárolásával érhető el. Azonban sajnos a vér közvetlen fagyasztás eddig nem bizonyult megfelelő megoldásnak. A levett vért általában 450 ml-es standard egységekben tárolják. Ez az a térfogat, amely egy donortól egyetlen alkalommal levehető. A transzfúziós ellátásban részesülő betegek általában ennek az egységnek többszörösét kapják. Az ilyen térfogatú vér fagyasztás a vörösvérsejtek hemolízisét eredményezi, ami a vért a későbbi transzfúziós alkalmazásokra használhatatlanná teszi. A hemolízis kardiotoxikus hatású kálium és veseelégtelenséget okozó sztroma (sejttörmelék) felszabadulást hoz létre. Általában azt mondhatjuk, hogy a transzfúzióra alkalmas vörösvérsejtek lényegében legfeljebb 1%-a lehet hemolízises. A vér fagyasztással történő tárolási eljárásában a vért a plazma és a vérlemezek vörösvérsejtektől történő elválasztása céljából centrifugálják, a vörösvérsejteket ezután krioprotektív szerrel összekeverik, és az így kapott elegyet általában folyékony nitrogénnel nagyon alacsony hőmérsékletre fagyasztják. Krioprotektív szerként általában glicerint alkalmaznak. A glicerin azonban mérgező, és ezért a vörösvérsejtek transzfúziós eljárásban való alkalmazásához a készítményt a glicerin eltávolítására jó néhány mosásnak kell alávetni. Ez az eljárás azonban költséges berendezéseket, nagy szakértelmű, tapasztalatú és állandó gyakorlatú személyzetet, valamint nagy sterilitású területet igényel. A mosóeljárás egységenként kb. 20 percig tart, és a mosás következtében a sejtek kb. 15-20%-a elvész. Jobban alkalmazható krioprotektív szer a hidroxietil-keményítő (HES) vagy a levozán.

A 3 758 382 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan eljárást ismertetnek, amelyben 55 ml antikoaguláló szert (savasított citrát-dextrózt) tartalmazó teljes vért 40 tömeg/térfogat% 40 000től 70 000 átlagos molekulatömegű HES-sel elegyítenek úgy, hogy a HES végső koncentrációja 12-14% legyen. Az elegyet -190 °C hőmérsékletű folyékony nitrogénbe merítik és 200 fordulat/perc sebességgel fagyásig keverik. Az így kapott elegyet egy hétig

-140 ’C-on tárolják, majd 47 °C hőmérsékletű vízfürdőbe merítik és 60 mp-ig végzett 160 fordulat/perc sebességű keverékkel felolvasztják. Az így kapott vörösvérsejtek helyreállítási faktora 99% (átlagban 97,4%). Azonban a fagyasztáshoz alkalmazott 55 ml-es egységek a standard egységeknek csak töredékei, ezért a hagyományos transzfúziós eljárásokban nehezen alkalmazhatók.

Az eljárás továbbfejlesztett változatában, amely a vér standard egységek fagyasztását teszi lehetővé (4 018 901 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) olyan eljárást ismertetnek, amelyben az alkalmazott HES átlagos molekulatömege 150 000. Az eljárásban a vért a plazma és a vérlemezek vörösvérsejtektől való elválasztásával centrifugálják, és a plazma egy részét HES-sel keverik. A plazmát azért alkalmazzák, mert feltételezésük szerint ez a vörösvérsejtek megóvásához szükséges. A plazmaelegyet és a HES-t ezután kb. azonos térfogatú sejttel keverik úgy, hogy a kapott elegyben a HES mennyisége 14 tömeg/térfogat% legyen. Az alkalmazott 450 ml standard véradag mennyisége erre az időre kb. 405 ml-re csökken. A plazma és HES elegyet fagyasztó zsákban lévő vérsejtekhez adják, és további rázás után a zsákot egy ingás rázóberendezéshez csatlakozó tartószerkezetre akasztják. A tartóberendezés két olyan perforált oldallemezből áll, amely egymáshoz csuklósán és csavarosán csatlakozik, és a saválló acélból készült oldallemezek között a vérzsák úgy van felfüggesztve, hogy keresztmetszete a fagyasztás alatt lényegében állandó maradjon. Az állandó keresztmetszet biztosítja a leggyorsabb fagyási, saválló acéllemezek pedig a zsákot a keverés alatt lényegében mereven tartják. A zsákot a tartóberendezéssel együtt függőlegesen folyékony nitrogénbe merítik, és addig rázzák, míg tartalma megfagy. A rázás a 405 ml-es egység térfogata miatt szükséges, és a vörösvérsejtek hemolízisének minimalizálásra gyors fagyasztást sebességet kell biztosítani. A vér transzfúziós célú megolvasztását úgy végzik, hogy 54 ’C hőmérsékletű vízfürdőbe merítik és kb. 1 percig mechanikus keverésnek vetik alá. Az így kapott vér legfőbb előny a glicerines fagyasztással szemben, hogy transzfúzióra azonnal alkalmazható (ha a hemolízis elfogadható szintű). Ez annak köszönhető, hogy az extracelluláris krioprotektív HES nem mérgező, és a test glikogénnel összevetve nem immunogén, és ezért eltávolítása nem szükséges.

A 4 018 911 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan, csak 25 ml-es térfogatú fagyasztott minta vizsgálati eljárást ismertetnek, amelyben az utóolvasztási művelet után a vörösvérsejtek 99,2%-át nyerik vissza, és izotóniás sóoldatban fél óra múlva 87,3% marad stabil. Azonban teljes méretű standard egységekkel végzett kísérletek eredményei sokkal rosszabbak, ami azt jelenti, hogy a sejt visszanyerést arány 97,2%-ra és a sóoldatban mutatott stabilitás 75,7%-ra csökken.

A GB 1 468 371 számú szabadalmi leírásban olyan fagyasztókeretet ismertetnek, melynél a fagyasztózsák párhuzamos síklemezek között helyezkedik el. Ennek a

HU 211 079 Β megoldásnak hátránya, hogy a gyors fagyasztás következtében a helyenként bekövetkező gyorsabb megfagyás miatti rétegvastagodás következtében helyi nagyobb nyomású részek alakulnak ki, ahol a hemolízis fokozottan jelentkezik.

A 2 0 46772A számú, egyesült királyságbeli közrebocsátási iratban olyan eljárást ismertetnek, amelyben eritrociták, trombociták, leukociták, csontvelősejtek és egyéb szervsejtek fagyasztással történő konzerválását HES-sel, mint krioprotektív szerrel végzik. A sejteket pl. centrifugálással, sejtszétválasztással, szűréssel vagy adszorpcióval választják el. Az eritrociták fagyasztás! eljárására vonatkozó rövid leírásban a sejtek sejtszeparálással való elválasztását ismertetik (ami a centrifugálástól abban különbözik, hogy a sejtek mellett bizonyos mennyiségű plazma marad). Az eljárásban 10 tömeg/térfogat%-os HES-oldatot alkalmaznak olyan arányban, hogy a HES/eritrocita koncentráció arány 2/3-ad legyen. Az igénypont szerint a visszanyerési arány 95-98%. A szakterületen megjelent dokumentációk azt jelzik, hogy a vörösvérsejtek HES krioprotektív szerrel való, elfogadható hemolízis szintű visszanyerése nagyon kis adagokban lehetséges (a 401 891 1. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint 25 ml-es adagokban). Ez ideig azonban nem sikerült a vörösvérsejtek olyan mennyiségű tárolása és visszanyerése, amely a vértranszfúziós eljárásokban megfelelően alkalmazható lenne. Ezen túlmenően a névlegesen azonos mintáknál kapott visszanyerési faktorok elfogadhatatlanul nagymértékben szórnak. Emiatt, bár a HES krioprotektív szerrel fagyasztott vörösvérsejtek transzfúziós eljárásban való alkalmazhatóságának potenciális értéke régóta jól ismert, a mai napig nem sikerült olyan eljárást kidolgozni, amellyel elfogadható hemolízis szintű és elfogadhatóan kis mértékben szóródó értékű visszanyerést lehet elérni.

A találmány tárgya olyan eljárás vörösvérsejtek HES krioprotektív szer alkalmazásával megvalósított fagyasztására, amelyben a véregységet a plazma és a vérlemezek vörösvérsejtektől való elválasztására centrifugáljuk, a vörösvérsejteket HES-sel elegyítjük, és az elegyet fagyasztjuk. Az eljárás jellemzője, hogy a vörösvérsejtek elegyítés előtti „töltött sejt térfogat”a legalább 90%, és az elegyben lévő HES mennyisége a vörösvérsejtek térfogatára számolva legfeljebb tömeg/térfogat%. A töltött sejt térfogat vagy hemokrit a szakterületen jól ismert funkció; ismertetését megtaláljuk például a Sir John V. Davie és S. M. Lewis: Practical Haemotology 6. kiadás, Churchill Livingstone 1984, ISBN 044 301 981-9 kiadvány 32. oldalán. Megjegyezzük, hogy a hagyományos eljárásokkal szemben a találmány szerinti eljárással nyert elegy lényegében plazmát nem tartalmaz. Ezen túlmenően a plazmának tulajdonított védőhatás elvesztése ellenére a találmány szerinti eljárásban a vörösvérsejtek mennyiségére számolva lényegesen kevesebb tömeg/térfogat% HES-t alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás előnye az elfogadható szintű hemolízis mellett a plazma hiányából és a HES mennyiségének csökkenéséből ered. A plazma számos különböző fehérjét, köztük a vér alvadásáért felelős 8-as faktort tartalmazza. Azt tapasztaltuk, hogy ha a plazmával HES-t elegyítünk, számos fehérje, elsősorban az alvadásért felelős faktorok, komplementer komponensek, immunoglobulinok és fibronektin a HES mennyiségének növelésével progresszíven olthatatlanná válnak (S. Bell, M Se. Thesis, Library of Brunel University). Ezek a fehérjék aggregátumokat képeznek és ennek eredményeként a plazma tejszínű lesz. A kezeletlen plazma akár in vivő, akár in vitro találkozásakor az aggregátumok további fehérjeaggregáció központjául szolgálnak, és ugyanekkor a HES a friss plazmában lévő többi fehérjével léphet kölcsönhatásba. Az ennek eredményeképpen képződő sejttörmeléket, makrofágot eltávolítják és így a beteg immunokompetenciája ideiglenesen csökkenhet. Az alvadásért felelős faktorok és a fibronektin megtámadása miatt a vérzési idő a HES dózisának arányában meghosszabbodhat. A HES alkalmazása 40 tömeg/térfogat%-os HES-oldatban történik, és az alkalmazott HES átlagos molekulatömege 150 000től 200 000. A standard 450 ml-es donoregységből kiinduló előnyös mennyiség 200 ml vörösvérsejtet és 35 ml 40 tömeg/térfogat%-os HES-oldat, így a fagyasztott egység összes térfogata kb. 235 ml.

A vörösvérsejteket a HES-sel való elegyítés előtt előnyösen egy koagulálás elleni szerrel és egy konzerváló szerrel (mint pl. CPDA, CPD vagy heparin szerekkel) kezeljük.

A fagyasztási eljárást előnyösen folyékony nitrogénben folytatjuk le úgy, hogy a fagyasztó zsákban lévő elegyet két párhuzamos perforált lemezt tartalmazó keretre függesztjük fel, a fagyasztandó zsák a lemezek között helyezkedik el, és a lemezek az alapra merőlegesen, egymással párhuzamosan, kis mértékben elmozdulhatnak.

A keret előnyösen olyan iveit alumíniumlemezekből épül fel, ahol az ív egy henger, előnyösen egy gömbfelület részlete A tapasztalataink szerint a fagyasztózsákban lévő elegy nagyon érzékeny a zsák fagyasztási eljárás alatt bekövetkező helyi megvastagodására.

Az elegy hajlamos a fagyasztás hatására való kiterjedésre és a szakterületen alkalmazott eddigi keretek vagy helyileg kitüremkedtek, vagy a kiterjedés megakadályozásával okoztak kárt.

A párhuzamos lemezek merőleges mozgásának lehetővé tételével a fagyasztása alatt lévő elegy helyi megvastagodása elkerülhető.

A találmány szerinti eljárás a fagyasztásra alkalmazott standard térfogategység (235 ml) olyan mennyiség, amely az elegy megfelelő sebességű fagyasztását teszi lehetővé anélkül, hogy a zsák korábbi eljárásokban alkalmazott rázása szükséges lenne. Ennek eredményeként az eljárás berendezésigénye és az eljárást kísérő komplikációk csökkennek, és a hemolízis (a sejtek rázással előidézett fizikai károsodása) potenciális veszélye is csökken.

A vörösvérsejteket a centrifugálás után közvetlenül egy HES-t tartalmazó fagyasztó zsákba tesszük.

HU 211 079 Β

A fenti eljárással fagyasztott vér transzfúzióra való előkészítését előnyösen úgy végezzük, hogy kb. 10 percig, rázás nélkül (és így a további hemolízis veszély elkerülésével) kb. 43,5 ’C hőmérsékletű meleg vízbe mentjük addig, amíg az elegy eléri az emberi test hőmérsékletét.

Azt tapasztaltuk, hogy a fentiekben ismertetett fagyasztó és olvasztó eljárással standard donor egységből kiinduló véregység alkalmazásával olyan sejteket nyerünk, amelyek sóoldatban, fél órán át mért stabilitása 91%±0,75% és az olvadék átlagos visszanyerési képessége 99,l%±0,12%. A vér a folyékony nitrogénből való eltávolítás után 11 perccel a betegbe való transzfúzióra kész.

A találmány szerinti eljárás egyik megvalósítási változatának és a mellékelt rajzoknak részletesebb ismertetése a következő: az

1. ábrán a vér vázlatos útját ismertetjük a standard vér egységtől a HES keverőzsákba és a vörösvérsejt útját a fagyasztó zsákba; a

2. ábrán a találmány szerinti fagyasztó keretben alkalmazott lemez felülnézetben; a

3. ábrán a lemezen elhelyezett fagyasztó zsák 1. ábrának megfelelő nézetét láthatjuk; és a

4. ábrán a fagyasztó keretben elhelyezett fagyasztó zsák oldalnézeti keresztmetszeti rajzát láthatjuk.

Az eljárás kivitelezését úgy végezzük, hogy a donortól levett vért (ezt nem ábrázoljuk) az 1. ábrán bemutatott 10 csövön keresztül az antikoaguláló szert és konzerváló szert (CPDA) tartalmazó 11 tároló zsákba tápláljuk be, a tároló zsákot leragasztjuk és egy centrifugába helyezzük (ezt az ábrán nem mutatjuk). A 11 zsák centrifugálása a plazma és a vérlemezkék vörösvérsejtektől való elválasztását eredményezi; a plazmát és a vérlemezkéket sajtolás után a 12 zsákba áramoltatjuk. A PVC-be csomagolt vörösvérsejtek legalább 90%-át a 13 fagyasztó zsákba viszszük, amely kb. 35 ml előnyösen 40 tömeg/térfogat%-os és 150 OOO-től 200 000 molekulatömegű hidroxi-etil-keményítő (HES) oldatot tartalmaz. Ez a HES koncentráció a vörösvérsejtet körülvevő külső folyadékban kb. 25,5 tömeg/térfogat% HES koncentrációt, míg az összes térfogatban legfeljebb 7 tömeg/térfogat% (előnyösen 6 tömeg/térfogat%) HES koncentrációt biztosít.

A 13 fagyasztó zsák lapos, vékony és négyzet alakú. Ezt a 13 zsákot ezután a benne lévő levegő kipréselése után leragasztjuk, majd a HES-t és a vörösvérsejteket például néhány perces kézi fel-le forgatással és forgó mozgással összekeverjük.

Az egész folyamatot a vér levételétől a 13 zsák leragasztásáig steril körülmények között kell végezni, és az egész folyamatot úgy kell elrendezni, hogy a csatlakozások a 10 csőtől a 13 fagyasztó zsákig folyamatosak és törés nélküliek legyenek és mindenfajta szétválasztást úgy kell végezni, hogy a szétválasztással egyidejűleg a csatlakozásokat bedugaszoljuk. A centrifugálás és a vörösvérsejtek oldószerrel (HES) való összekeverése jól ismert eljárás (pl. a 4 018 911 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), ezért a folyamat további részletezése leírásunkban nem szükséges.

A fagyasztó keret (2., 3. és 4. ábra) két, a 20 és 21 lemezt tartalmaz, amelyek mindegyike lényegében négyszögletes és egy gömbfelszín szakasz görbületének megfelelően van meghajlítva, a külső és belső kör egymással koncentrikus és a külső kör sugara 3 mm-el nagyobb, mint a belsőé. A görbület például olyan mértékű, hogy a kb. 33 cm-es kerethúr (ezt a keretméretet találtuk megfelelőnek a standard véregység fagyasztására) közepénél egy 2 cm széles tér van. A 20 és 21 lemezek mindkét végén 22 perem kiképzés van a lemezek egymáson való elhelyezésének biztosítására. Mindkét lemezt jó hővezetési tulajdonságú anyagból, előnyösen alumíniumból alakítjuk ki, és a lemezek olyan 23 lyukakat tartalmaznak (2. ábra), amelyek lényegében a felület 50%-án foglalnak helyet. A 13 fagyasztó zsákot úgy helyezzük el a 21 lemez felületén, hogy teljesen beborítsa a lemezek lyuggatott részét (3. ábra). Ezután a 20 második lemezt a 21 első lemez fölé helyezzük és a 13 zsákot a

4. ábrán látható 24 csipeszek segítségével a fenti elrendezésben tartjuk. (3^A-CDOTs) 24 csipeszek 25 fogópántja kis mértékben rugalmasak és úgy helyezkednek el, hogy befogják a 20, 21 keretek széleit, ahol nem fekszenek rá a 13 zsákra.

A 20, 21 keretet és 13 fagyasztó zsákot ezután függőlegesen egy folyékony nitrogén tartalmazó (nem mutatjuk), kádba merítjük, ahol a HES/vörösvérsejt elegy gyorsan, kb. 30 mp alatt megfagy. Az elegy a fagyasztás hatására kiterjedhet, ezért a 24 csipeszek 25 fogókarjai lehetővé teszik a 20, 21 lemezek kis mértékű elmozdulását és ezáltal a kiterjedés kompenzálását. A 20, 21 lemezek görbülete megakadályozza a lemezek eltorzulását és ez azt eredményezi, hogy a lemezek minden ponton egymással párhuzamosak maradnak és ennek hatására a fagyasztó zsák vastagsága az egész területen állandó marad.

Azt tapasztaltuk, hogy ez utóbbi nagyon fontos, mivel a fagyasztó zsák helyi kiterjedése növekvő mértékű hemolízist eredményez. A fentiekben ismertetett eljárással kapott fagyasztott vér a folyékony nitrogén hőmérsékletén meglehetősen hosszú ideig eltartható. A fagyasztott vér transzfúzióra való előkészítését előnyösen úgy végezzük, hogy rázás nélkül kb. 10 percre meleg, kb. 43,5 ’C-os vízbe merítjük, ezalatt az idő alatt a vér hőmérséklete előnyösen az ember vér hőmérsékletére növekszik, és ezáltal transzfúzióra kész.

Azt tapasztaltuk, hogy ezzel az eljárással a hemolízis szint legfeljebb 1%; ez az eredmény sokkal jobb, mint a hagyományos eljárásokkal korábban előállított vér hasonló jellemzője.

A következő 1. táblázatban tíz, fentiekben ismertetett eljárással fagyasztott és visszanyert minta eredményeit mutatjuk be. Az alkalmazott fagyasztó keret perforált lemezeinek vastagsága 0,9 mm és a szél vastagsága 1,2 mm.

HU 211 079 Β

1. táblázat db, 235 ml-es HES (Levozán)/vércsomag olvadás utáni elemzési eredményei

Sóoldat stabilitás (%)	Visszanyerés (%)
fél óra	2 óra
91,5	88,5	99,3	1. csomag
90,1	87,5	99,1	2. csomag
92	89	99,0	3. csomag
92,5	90	99,2	4. csomag
90,3	87,8	99,1	5. csomag
90,4	87,8	99,1	6. csomag
91,3	88,9	99,1	7. csomag
91,1	88.8	99,1	8. csomag
90,6	88,2	98,9	9. csomag
90,5	88,2	98,9	10. csomag
Átlagos fél órás stabilitás	átlagos visszanyerés =
sóoldatban = 91,0%	99,1%	SD: 0,12%
standard szórás (SD): 0,75%

Az átlagos plazma stabilitás 4%-kal nagyobb, mint a sóoldat stabilitás.

A 2. táblázatban azokat a fontos paramétereket ismertetjük. amelyek azt mutatják, hogy a vörösvérsejtek fentiekben ismertetett eljárással való megfagyasztása és kiolvasztása következtében az oxigénszállítás hatékonysága és a vörösvérsejtek túlélése változatlan vagy lényegében nem változott.

2. táblázat

P50 és DPG eredmények

Cso- mag száma	Friss teljes vér CDPA-ban <24 órás	Vörösvérsejt elegy fagyasztás előtt	Vörösvérsejt elegy olvasztás után
DPG	P50	DPG	PG50	DPG	P50	DPG
910	28,5	3,43	27,5	3,86	24	3,82
911	27	4,38	26	4,88	25	3,85
912	26	4,01	23,5	4,4	23	3,86
913	25	3,82	25	4,33	24	3,76
914	26,5	3,56	25	3,86	23	3,86
915	27	4,78	27,5	4,66	26	3,84
001	28	6,27	27,5	4,72	25,5	5,79
002	27	3,43	26	4,5	25,5	5,56
003	29	5,19	28	5,22	25,5	5,41
004	28	5,2	28,5	5,28	28	4,88
005	27	3,01	27	3,63	26,5	3,31
006	25,5	5,08	26,6	4,58	28	4,57
048	27,5	4,21	28,5	3,51	27	4,39
049	26	4,19	26	4,22	26	3,72
050	25,5	4,3	23	4,2	23	4,05
051	27	4,66	27	4,56	26	5,41

Cso- mag száma	Friss teljes'vér CDPA-ban <24 órás	Vörösvérsejt elegy fagyasztás előtt	Vörösvérsejt elegy olvasztás után
052	25,5	4,39	26	4,81	25,5	4,73
053	23,5	3,75	24	3,74	23,5	3,22
625	25,5	2,91	25,5	2,9	22	3,01
449	27,5	3,48	26,5	3,32	22,5	3,79
071	26	3,48	27	4,19	20,5	3,4
átlagos	26,6	4,15	26,4	4,27	24,7	4,19
SD	1,27	0,81	1,6	0,61	3,83	0,64

egységek P50: Hgmm, DPG: mM/liter

Egyértelműen látható, hogy a vörösvérsejtek konzerválására és visszanyerésére alkalmazott találmány szerinti eljárással olyan vörösvérsejt standard egységek állíthatók elő, amelyek hemolízisszintje a transzfúziós célú alkalmazáshoz reprodukálható értékű.

Az a tény, hogy a standard egység térfogata kb. 235 ml-re redukálódott, az eljárás további előnyeit képezi, mert több egység (azaz több vörösvérsejt) betegbe való egyidejű transzfúzióját teszi lehetővé. Az eljárással előállított transzfúziós elegy lényegében a beteget károsító szennyeződéstől mentes, és az alkalmazott HES mennyisége kb. a hagyományos fagyasztást eljárások 25%-ára csökken. Ezen túlmenően az egész eljárás sokkal egyszerűbb, mint a hagyományos fagyasztást eljárások. A találmány szerinti eljárás ugyanis a fagyasztás során nem igényel rázóberendezést a fagyasztó keret és a fagyasztó zsák rázására. A fagyasztó személyzet gyakorlatilag egy védőkesztyű és csipesz alkalmazásával elvégezheti a vér fagyasztását. A kiolvasztás is egyszerűen elvégezhető, nem igényel szakképzett személyzetet, a művelet egy vödör „kézmeleg” vízben is megfelelő eredménnyel jár. Megjegyezzük, hogy a fentiekben ismertetett eljárás és berendezés változatai és módosításai is a találmány tárgyát képezik. így például a fenti eljárás ismertetésében a 20 és 21 lemezeket gömbfelületűnek mutattuk be; természetesen ez az ideális; azonban hengeres görbülettel vagy bizonyos szögformákkal is, ha a lemezek párhuzamosságát megtartjuk és a fagyasztást eljárás alatt megengedünk bizonyos alapra merőleges mozgást, az eljárás megfelelően lefolytatható. A lemezek anyagaként is alkalmazhatunk alumíniumtól eltérő anyagot is.

Azt is megjegyezzük, hogy ugyan az eljárást a standard vér egységek alkalmazásához dolgoztuk ki, azért, hogy a hagyományos donor és transzfúziós gyakorlattal kompatibilis legyen, de természetesen kisebb egységekre is alkalmazhatjuk. Például kísérleti célú, ritka vértípusú minták tárolására zacskós csomagokat készíthetünk, ezek a zacskók kisméretű, pl. 5 cm² felületű zsákok lehetnek.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás vörösvérsejtek HES (hidroxietil-keményítő) krioprotektív szer alkalmazásával megvalósított

HU 211 079 B fagyasztására, ahol a véregységet a plazma és vérlemezek vörösvérsejttől való elválasztására centrifugáljuk, az adott esetben antikoaguláló szerrel kezelt vörösvérsejteket HES-sel elegyítjük, és az elegyet - mely adott esetben fagyasztó keretbe helyezett fagyasztó zsákban van elhelyezve fagyasztjuk, azzal jellemezve, hogy a vörösvérsejtek elegyítés előtti töltött sejt térfogata legalább 90% és az elegyben lévő HES mennyisége a vörösvérsejtek térfogatára számolva legfeljebb 7 tömeg/térfogat%.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a HES-t 6 tömeg/térfogat% HES/vörösvérsejt koncentrációban alkalmazzuk.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a HES-t 40 tömeg/térfogat%-os HES oldat alakban alkalmazzuk.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 150 000-200 000 átlagos molekulatömegű HES-t alkalmazunk.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a véregységként 450 ml-es standard donor egységet alkalmazunk.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vörösvérsejteket a HES-sel való összekeverés előtt antikoaguláló szerrel kezeljük.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fagyasztást folyékony nitrogénben végezzük.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elegyet fagyasztó zsákban helyezzük el.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fagyasztó zsákot a fagyasztás alatt két párhuzamos. perforált, görbült lemezt tartalmazó keretben tartjuk, ahol a görbült lemezek képesek egymáshoz viszonyítva úgy elmozdulni, hogy eközben párhuzamosak maradnak.
10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemezeket gömbszeletszerűen alakítjuk ki.
11. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemezeket hengerszeletszerűen alakítjuk ki.
12. A 9-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keretet alumíniumból alakítjuk ki.
13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemezek perforált felületeit 0,9 mm vastagságúra alakítjuk ki.
14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemezek nem perforált széleit 1,2 mm vastagságúra alakítjuk ki.
15. A 9-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a keretet a fagyasztás alatt nyugalomban tartjuk.
16. A 9-15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy 450 ml-es standard donor véregységet a plazma és a vérlemezkék vörösvérsejtektől való elválasztására centrifugálunk, és az így kapott legalább 90% töltött sejt térfogatú vörösvérsejteket tartalmazó elegyet egy olyan fagyasztó zsákba tesszük, amely 35 ml 40 tömeg/térfogat%, 150 000200 000 átlagos molekulatömegű HESt tartalmazó oldatot tartalmaz, majd a fagyasztó zsákot egy olyan fagyasztó keretbe helyezzük, amely két, egymással párhuzamos, az alaphoz képest merőlegesen, a párhuzamosság megtartásával enyhén elmozdulni képes, görbe felületű lemezt tartalmaz, majd a fagyasztó keretet cseppfolyós nitrogénbe helyezzük és ebben rázás nélkül addig tartjuk, amíg a HES-t és a vörösvérsejteket tartalmazó elegy megfagy.