HU210630B - Lining pipe and method for lining pipe-lines or conductions - Google Patents

Description

A találmány tárgya béléscső és eljárás csővezeték vagy átvezetés bélelésére.

A csővezetékek és átvezetések bélelésére szolgáló ismert eljárásokban hajlékony béléscsöveket alkalmaznak, amelyek gyantaanyaggal impregnálható legalább egy réteget tartalmaznak, és ezt vagy ezeket keményíthető műgyantával impregnálják. A béléscsövet az impregnálás alatt, de még hajlékony állapotban, csővezetékké vagy az átvezetéshez illeszkedő felületté alakítják fluid közeg nyomásának alkalmazásával. Mialatt a nyomást alkalmazzák, a gyantát keményítik vagy hagyják megkeményedni, ennek következtében kemény és merev béléscső jön létre a csővezeték vagy az átvezetés belső felületén. Ezeket a bélelési eljárásokat lágy bélelési eljárásnak nevezik.

A béléscsövet egyszerűen is be lehet húzni a csővezetékbe vagy átvezetésbe, majd ezt követően fel tágítani fluid közeg nyomásával, avagy alternatív megoldásként a béléscső kifordítható a csővezetékben vagy átvezetésben annak mentén ugyancsak fluid közeg nyomását alkalmazva.

A találmány szerinti eljárás mindkét módszernél alkalmazható, de akkor a legcélszerűbb, ha a béléscsövet egyszerűen behúzzuk a csővezetékbe vagy átvezetésbe. A találmány szerinti megoldás akkor is alkalmazható, ha a béléscsövet szabad térben tágítjuk fel úgy, hogy az felveszi egy kör keresztmetszetű cső alakját, és amikor a gyanta megkeményedik, szabadon álló és használható csövet kapunk.

Az ismert béléscsövek, mint pl. az EP 205 621 sz. szabadalom szerinti, lényegében egy vagy több szálas anyagú nemez réteget tartalmaznak. A szálas anyagú nemez rétegek beszívják az impregnáló gyantát, és a béléscső külső felületén elhelyezhető egy az impregnáló gyantát át nem eresztő réteg. Ez az át nem eresztő réteg lehet egy bevonat, amely egy külső nemez anyagú réteghez kötődik.

Fennáll az az igény, hogy az ilyen béléscsövek erősítéssel legyenek ellátva annak érdekében, hogy nagyobb gyűrűszilárdságú merev béléscsöveket lehessen előállítani. A jelen találmány ilyen nagyobb szilárdságú béléscsövekre, illetve nagyobb szilárdságú bélelések előállítási eljárására vonatkozik.

A találmány tehát egyrészt béléscső, amely tartalmaz gyantaanyaggal impregnálható egy vagy több belső réteget, a belső réteg vagy rétegek köré tekercselt szövött szálas anyagú egy vagy több erősítő réteget, és az jellemzi, hogy az erősítő réteg vagy rétegek a belső réteg vagy rétegek köré átlapolva oly módon van(nak) tekercselve, hogy a béléscső kívánt méretre való feltágításakor az erősítő réteg vagy rétegek egymást átlapoló szélei elcsúsznak egymáshoz képest, és ezáltal lehetővé válik az erősítő réteg vagy rétegek tágulása.

A találmány másrészt eljárás csővezeték vagy átvezetés bélelésére, melynek műgyantával impregnált béléscsövet alkalmazunk, és az jellemzi, hogy a béléscsövet a csővezeték vagy az átvezetés felületéhez fluid közeg nyomásával odaszorítjuk, majd a gyantát megszilárdítjuk vagy hagyjuk magától megszilárdulni úgy, hogy a béléscső és a gyanta kemény, merev bélelő csővezetéket képezzenek.

A találmány szerinti béléscsőnél előnyösen a szövött szálas anyagú egy vagy több erősítő réteg egymást átlapoló szélei ragasztóanyaggal, pl. hőre lágyuló ragasztóval vannak egymáshoz erősítve, amely ragasztóanyag elveszti ragasztóképességét, amikor a béléscsövet impregnáljuk vagy hevítjük.

Ilyen módon az erősítő rétegeket a ragasztó időlegesen csőalakban tartja, azonban a feltágítás során azok az igény szerint kiteijednek a ragasztóképesség megszűnése folytán.

A találmány egy előnyös kiviteli alakjának két vagy három erősítő rétege van, ezek lehetnek műszál vagy üvegszál alapúak, és az egyes erősítő rétegek egymást átlapoló szélei egymáshoz képest szögben el vannak tolva, pl. 90°-kal, ily módon biztosítva, hogy az egymást átlapoló szélek a béléscsőben ne képezzenek túlzott mértékű vastagodást.

Egy további kiviteli alaknak egyetlen szálas nemez anyagból lévő belső rétege van, amely cső alakban kiképzett szövedék egymással érintkező szélekkel, amely szélek végighaladó varrással vannak egymáshoz erősítve. E körül a belső réteg körül van elhelyezve egy vagy több erősítő réteg, előnyösen kettő vagy három, célszerűen ragasztóanyaggal vagy egyéb időlegesen összetartó eszközzel biztosítva, hogy azok a megfelelő helyzetben maradjanak. Az erősítő réteg vagy rétegek külső oldalán egy át nem eresztő anyagú réteg, vagy egy át nem eresztő bevonattal ellátott nemez anyagú réteg van.

Amikor egy ilyen béléscső belsejét impregnáljuk valamilyen műgyantával, az erősítő rétegek egymást átlapoló széleire felvitt ragasztó vagy egyéb kötés már nem tart, és ezért amikor a béléscső henger alakban feltágításra kerül, pl. egy vékony rétegből készült csőnek a béléscső belsejében történő kifordításával, az erősítő rétegek egymáson a szükséges mértékben elcsúsznak, majd beágyazódnak a műgyantába, mikor is az így keletkező, feltágított béléscsövet teljes vastagságában homogén gyantatömeg alkotja, amelybe be vannak ágyazva az erősítő rétegek. Ily módon a gyanta megkeményedése után egy megerősített cső alakú szerkezetet kapunk.

Általában a béléscső az impregnálást követően lesz feltágítva és a csővezetékbe a bélelendő átvezetésbe behelyezve.

Egy kiviteli alakban a csővezeték vagy átvezetés valamivel rövidebb, mint a béléscső úgy, hogy a béléscső végei kinyúlnak a csővezetékből vagy átvezetésből, a végeknél a merev béléscső végeit a gyanta megszilárdulásakor kúposra formáló alakító eszközöket helyezünk el, ezáltal a végekhez karimás csatlakozóelemek csatlakoztathatók. A karimás csatlakozóelemeket műgyantából formázhatjuk, amely műgyanta hasonlatos a béléscsőhöz használt gyantához, így a karimás csatlakozóelem a béléscsőhöz rögzíthető, és ezáltal a béléscső pl. egy másik csatlakozóelemhez vagy hasonló csővezetékhez csatlakoztatható.

A találmányt a továbbiakban példaképpen! kiviteli alakokat szemléltető rajzok alapján ismertetjük, ahol az

HU 210 630 B

1. 2. és 3.

ábrák vázlatosan ábrázolják a bélelés! eljárást egy föld alatti szennyvízelvezető csővezetéknél, a

4. ábra a találmány szerinti béléscső axonometrikus képe részben metszetben, az

5. ábra a béléscső végének és egy ehhez csatlakozó karimának robbantott axonometrikus rajza, és a

6. ábra a béléscső végének és egy ehhez csatlakozó karimának metszeti képe.

Az 1-3. ábrákon egy föld alatti szennyvízelvezető csővezetéket (csatornát) kell kibélelni két 12 és 14 akna között. A szennyvízelvezető 10 csővezeték kibélelése úgy történik, hogy egy 16 béléscsövet húzunk be a 10 csővezetékbe. Amint ezt vázlatosan az 1. ábrán ábrázoltuk, egy előbélésként szolgáló 18 műanyagcsövet húzunk be, melyet megfelelő helyzetben rögzítünk a szennyvízelvezető 10 csővezeték jobb oldali végénél, majd fluid közeg - ez lehet akár levegő, akár víz - által nyomást alkalmazva, bevisszük a szennyvízelvezető 10 csővezetékbe, mégpedig úgy, hogy a 16 béléscsövet a

2. ábrán mutatott helyzetbe hozzuk, majd egy második hajlékony 19 műanyagcsövet csatlakoztatunk a 16 béléscső hátsó végéhez, és ahogy az a 3. ábrán látható, feltágítjuk a 16 béléscsövet, hogy az ráfeküdjön a szennyvízelvezető 10 csővezeték belső felületére. A 16 béléscső olyan anyagból készül, amely abszorbeálja az impregnáló műgyantát, amely ezután megkeményedik. A műgyanta keményedését vagy elősegítjük, vagy hagyjuk azt magától megkeményedni. Amikor a 16 béléscső felveszi a 3. ábrán ábrázolt helyzetet és a műgyanta megkeményedik, az így létrejövő 16 béléscső egy szilárd béléscsövet alkot, amely önhordó és amely kibéleli a szennyvízelvezető 10 csővezetéket.

A második 19 műanyagcsőnek a 16 béléscsőben történő kifordítása szintén fluid közeg, pl. levegő vagy víz, nyomásával történhet.

A16 béléscső megszilárdulásával együtt annak a 12 és 14 aknába benyúló végeit azok külső részén 22 és 24 alakító szerszámokkal, amelyek lehetnek pl. fémgyűrűk, kúposra alakítjuk.

Az 5. ábra bemutatja a 16 béléscső kúposán kialakított merev végét egy hozzá tartozó 26 karimával, amely illeszkedik a 16 béléscső kúpos 28 végéhez. A 26 karima 30 belső felülete ugyancsak kúposán alakítható ki, ahogy ez a 6. ábrán látható, így a 26 karima teljes biztonsággal rögzíthető a kúpos 28 véghez. A rögzítés történhet ragasztóanyaggal, avagy a 16 béléscsövet egyszerűen úgy rögzítjük a 26 karimához, hogy azt a 26 karimával egyező anyagú műgyantával impregnáljuk. Amint az a 6. ábrán jól látható, a 26 karima a merev 16 béléscsőhöz van rögzítve, és egy előnyösen acélból készült gyűrű vagy 32 lemez van felszerelve a 26 karima köré, amely 32 lemez arra szolgál, hogy össze lehessen kapcsolni a csővéget, pl. egy másik csővéggel, vagy egy megfelelő kötőidommal.

A 16 béléscső szerkezeti kialakítása a 4. ábrán látható, amiből kitűnik, hogy az tartalmaz egy 34 belső réteget, amely egy cső alakban meghajlított szövedék, amelynek egymással érintkező 36 és 38 széleit 40 varrás tartja össze.

A 34 belső réteget egy 42 erősítő réteg veszi körül, amely szövött erősítő anyagú szövedék, ezt a 34 belső réteg köré úgy tekercseljük, hogy a 44 és 46 szélek átlapolják egymást. A 42 erősítő réteg előnyösen szálas anyagból készül, a szálak lehetnek műanyag- és/vagy üvegszálak, hogy a 16 béléscsőnél kellő szilárdságot kapjunk. Az átlapolódó 44 és 46 szélek 48 ragasztási helyeken időlegesen össze vannak kötve, pl. hőre lágyuló ragasztóanyaggal, vagy másféle eszközzel, amely kötések elengednek, amikor a 16 béléscső műgyantával impregnálva lesz.

A 42 erősítő réteg felett egy azonos felépítésű második 50 erősítő réteg is van, azzal a különbséggel, hogy az 50 erősítő rétegnél az 51 szélek átlapolása szögben el van tolva a 44 és 46 szélek átlapolásához képest.

Az 50 erősítő réteg köré egy külső nemez anyagú 52 réteget viszünk fel, amely szintén cső alakú. Ez hasonló a 34 belső réteghez azzal a különbséggel, hogy el van látva egy külső, az impregnáló gyantát át nem eresztő 54 bevonattal. Azon a helyen, ahol az egymással érintkező végeket 56 varrással kapcsoljuk össze, egy 58 szalagot helyezünk el, amely elfedi az 56 varrást és meggátolja a gyanta kiszivárgását.

A 16 béléscső gyantával való impregnálása oly módon történik, hogy azt a 16 béléscső belsejébe szivatytyúzzuk, ahogy azt a 60 nyíl jelzi, majd szorítóhengerekkel nyomjuk a 16 béléscsövet, hogy biztosítsuk a gyanta egyenlő eloszlását a 34, 42, 50 és 52 rétegeken belül. Ahogy a gyanta impregnálja ezeket a rétegeket, a 48 ragasztási helyeken a kötés megszűnik, és a 42 és 50 erősítő rétegek szabadon tágulnak a feltágítási nyomás hatására, amikor a 16 béléscsövet fel tágítjuk a 3. ábrán ábrázolt állapotra.

Habár a 42 és 50 erősítő rétegeket szövött szerkezetként írtuk le, ezek készülhetnek másfajta textilanyagokból is, ha biztosítják a kellő szilárdságot.

Előnyös, ha az egymást átlapoló 42 és 50 erősítő rétegeket úgy méretezzük, hogy az átlapolás ne szűnjön meg, ahogy a 16 béléscső tágul. Az a tény, hogy nincs pozitív kapcsolat az átlapolt 42 és 50 erősítő rétegek között, nem befolyásolja a végső szilárdságot, mivel a 42 és 50 erősítő rétegek beágyazódnak a szilárd megkeményedett gyantába.

Claims (9)

1. Béléscső, amely tartalmaz gyantaanyaggal impregnálható egy vagy több belső réteget, a belső réteg vagy rétegek köré tekercselt szövött szálas anyagú egy vagy több erősítő réteget azzal jellemezve, hogy az erősítő réteg vagy rétegek (42, 50) a belső réteg (34) vagy rétegek köré átlapolva oly módon van(nak) tekercselve, hogy a béléscső (16) kívánt méretre való feltágításakor az erősítő réteg vagy rétegek (42, 50) egymást átlapoló szélei (44,46; 51) elcsúsznak egymáshoz képest.

HU 210 630 Β

2. Az 1. igénypont szerinti béléscső, azzal jellemezve, hogy a szövött szálas anyagú egy vagy több erősítő réteg (42, 50) egymást átlapoló szélei (44, 46; 51) ragasztóanyaggal, pl. hőre lágyuló ragasztóanyaggal vannak egymáshoz erősítve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti béléscső, azzal jellemezve, hogy két vagy három erősítő rétege (42, 50) van, és az egyes erősítő rétegek (42, 50) egymást átlapoló szélei (44, 46; 51) egymáshoz képest szögben el vannak tolva, pl. 90°-kal.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti béléscső, azzal jellemezve, hogy egyetlen szálas nemez anyagból lévő belső rétege (34) van, amely cső alakban kiképzett szövedék egymással érintkező szélekkel (36, 38), amely szélek (36, 38) végighaladó varrással (40) vannak egymáshoz erősítve.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti béléscső azzal jellemezve, hogy az erősítő réteg vagy rétegek (42, 50) külső oldalán egy át nem eresztő anyagú réteg, vagy egy át nem eresztő bevonattal (54) ellátott nemez anyagú réteg (52) van.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti béléscső azzal jellemezve, hogy a belső réteg (34) vagy rétegek, valamint mindegyik erősítő réteg (42, 50) műgyantával van impregnálva.

7. Eljárás csővezeték vagy átvezetés bélelésére, melynek során a bélelendő csővezetékbe (10) béléscsövet juttatunk, azzal jellemezve, hogy a béléscsőként a

6. igénypont szerinti béléscsövet alkalmazunk és a béléscsövet (16) a csővezeték (10) vagy az átvezetés felületéhez fluid közeg nyomásával odaszorítjuk, és ott tartjuk a gyanta megszilárdulásáig.

8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csővezeték (10) vagy átvezetés rövidebb, mint a béléscső (16) úgy, hogy a béléscső (16) végei (28) kinyúlnak a csővezetékből (10) vagy átvezetésből, a végeknél (28) a merev béléscső (16) végeit (28) a gyanta megszilárdulásakor kúposra formáló alakító szerszámokat (22, 24) helyezünk el.

9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a karimás csatlakozóelemeket műgyantából formázzuk.