HU210519B

HU210519B - Process for the preparation of izoxazol-4,5-dicarboxilic acid-diesters

Info

Publication number: HU210519B
Application number: HU91938A
Authority: HU
Inventors: Thomas Kuekenhoehner; Volker Maywald
Original assignee: Basf Ag
Priority date: 1990-03-21
Filing date: 1991-03-20
Publication date: 1995-04-28
Also published as: JPH05125063A; ES2058959T3; HUT56835A; DE59102595D1; CA2038127A1; US5473069A; DE4009028A1; KR910016717A; EP0447950A1; EP0447950B1

Description

A találmány tárgya új eljárás az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterek előállítására. A képletben

R¹ jelentése hidrogénatom, adott esetben halogénatommal szubsztituált 1-6 szénatomos alkilcsoport, 3-6 szénatomos cikloalkil-, (1-4 szénatomos alkoxi) - (1-4 szénatomos alkil)-, fenil-(l-4 szénatomos alkil)-csoport, adott esetben cianocsoporttal szubsztituált 2-4 szénatomos alkenilcsoport, difi—4 szénatomos alkil)-amino-, tetrahidrofuril-, tetrahidropiranilcsoport, adott esetben halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, benzoilcsoport, adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-amino-karbonil-csoport, nitro-fenil-, fenil-tio-, piridilcsoport, 1-4 szénatomos alkil-izoxazolil-, 2-6 szénatomos alkoxi-karbonil- vagy kinolincsoport,

R² és R³ jelentése egymástól függetlenül 1-20 szénatomos alkil- vagy 3-10 szénatomos cikloalkilcsoport. Az (I) általános képletű vegyületeket és azonosítási adataikat a Bull. Chem. Soc. Jap„ 58(9), 2519-2522 (1985); Chem. Pharm. Bull., 1980, 28, 11. sz., 32963303; Bull. Chem. Soc. Jap., 57(9), 2531-2534 (1984); Tetrahedron, 42, 14. sz., 3825-3840 (1986); Synthesis, 1986, 6. sz., 488-490; Bull. Chem. Soc. Jap., 59(9), 2827-2831 (1986); Syntesis, 1979, 5. sz., 385-387; J. Chem. Soc. Perkin Trans., 1. rész, 1979. 9. sz., 2171— 2179.; J. Chem. Soc. Jap., Chem. Ind. Chem., 1981, 7. sz., 1195-1198; Z. Chem., 22, 4. sz., 138-139 (1982); Tetrahedron Lett., 24, 17. sz., 1815-1816 (1983); Tetrahedron 39, 9. sz., 1507-1514 (1983); Coliért. Czech. Chem. Commun., 48, 11. sz., 3144-3153 (1983); J. Org. Chem., 50, 15. sz., 3076-3081 (1985); Tetrahedron 41, 22. sz., 5181-5185 (1985); J. Med. Chem. 27,

12. sz., 1559-1565 (1984); J. Org. Chem. 53, 10. sz., 2268-2274 (1988) és 40, 20. sz., 2880-2883 (1975) közlemények ismertetik.

A szakirodalomból ismeretes, hogy az (A) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-észterek az [A] reakcióvázlat szerint állíthatók eló (IV) általános képletű nitril-oxidoknak aktivált hármaskötésekre, így acetilén-dikarbonsav-diészterekre történő 1,3-dipoláris cikloaddíciója útján [például Chem. Pharm. Bull. 26, 3254-3256 (1987)]. Ezzel szemben aktivált kettőskötésekkel végbemenő hasonló reakció (B) általános képletű izoxazolin-4,5-dikarbonsav-diésztereket eredményez az [A] reakcióvázlat szerint [például Bull. Chem. Soc. Jap., 59, 2827-2831 (1986) és 57, 2531-2534 (1984), valamint Chem. Bér. 106,3275-3290 (1973)].

Mivel a reakcióhoz szükséges (IV) általános képletű nitril-oxidok nagyon reaktívak, és csak néhány stabil nitril-oxid vegyület ismeretes, általában in situ állítják elő őket a reakcióelegyben, például oly módon, hogy a megfelelő aldoximot szervetlen hipoklorittal oxidálják a [B] reakcióvázlat szerint (lásd: DE-A 2 754 832 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi bejelentés; Synthesis 1982, 508).

A találmány célkitűzése az volt, hogy előnyös eljárást dolgozzunk ki izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterek előállítására, amellyel elkerülhetjük az igen drága és körülményesen előállítható acetilén-dikarbonsav-diészterek kiindulási anyagokként való alkalmazását.

Ennek megfelelően eljárást dolgoztunk ki az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterek - a képletben R¹, R² és R³ a fenti jelentésűek - előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű aldoximot egy (ΠΙ) általános képletű maleinsav-diészterrel vagy fumársav-diészterrel reagáltatunk egy hipohalogenit vizes oldata jelenlétében oly módon, hogy a hipohalogenitet a (Π) általános képletű aldoximhoz képest feleslegben alkalmazzuk.

A találmány szerinti eljárással elsőként vált lehetővé (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterek előállítása (II) általános képletű aldoximokból és (III) általános képletű maleinsav-diészterekből vagy fumársav-diészterekből az alábbi egyenlet szerint:

^RlY^H +R²OOC-C = C-COOR³ hipohalogenit

NOH UMJ^COORJ (Η) (III) (I)

Hipohalogenitként a találmány szerinti eljárás során általában hipobromitokat vagy hipokloritokat használtunk, az utóbbiakat részesítve előnyben. Alkalmazhatjuk erre a célra a hipoklórossav vagy hipobrómossav vizes oldatait, általában azonban alkálifém-, vagy alkáliföldfém-hipokloritokat vagy -hipobromitokat használunk, így nátrium-hipokloritot, kálium-hipokloritot, kalcium-hipokloritot, magnéziumhipokloritot, stroncium-hipokloritot, bárium-hipokloritot, vagy a megfelelő hipobromitokat. Különösen előnyösen alkalmazható a nátrium-, kálium- és kalcium-hipoklorit, mégpedig kereskedelmi forgalomban lévő vizes oldataik alakjában. Amennyiben ilyen hipolhalogenit-oldatok nem állnak rendelkezésre, úgy ezek előállíthatók olyan módon, hogy klórt vagy brómot vezetünk be e fémek hidroxidjainak, karbonátjainak vagy hidrogén-karbonátjainak vizes oldatába vagy szuszpenziójába. A találmány szerinti eljárás során természetesen alkalmazhatjuk különböző hipohalogenit-oldatok elegyeit is.

Mivel a hipolhalogeniteket általában vizes oldataik alakjában adjuk a reakcióelegyhez, viszont a maleinsav-diészterek vagy a fumársav-diészterek általában nem vagy csak csekély mértékben oldódnak a vizes fázisban, ezért ilyen módon eljárva rendszerint két fázis keletkezik. Célszerű ezért ezeket a kiindulási vegyületeket szerves oldószerben oldani. E célra alkalmazhatók olyan oldószerek, amelyek a vizes fázissal nem elegyednek, valamint olyanok is, amelyek mindkét fázisban, a szerves és a vizes fázisban egyaránt oldódnak, és ilyen módon homogén reakcióközeget létesítenek. Általában célszerű kétfázisú rendszerben dolgozni.

A találmány szerinti eljárás céljaira megfelelő oldószerek például az alkoholok, így a metanol, etanol, propanol vagy izopropil-alkohol, ketonok, így az aceton, vagy az etil-metil-keton, éterek így a dietil-éter, terc-butil-metil-éter, tetrahidro-furán vagy dioxán, szénhidrogének, így a pentán, hexán, ciklohexán, petroléter, fehérolajok vagy ligroin, halogénezett alifás

HU 210 519 Β szénhidrogének, így a metilén-diklorid, kloroform, szén-tetraklorid, diklór-etán, triklór-etán, tetraklór-etán vagy perklór-etán, aromás vegyületek, így benzol, toluol, xilolok vagy klór-benzolok, észterek, így etil-acetát, valamint dimetil-formamid, N-metil-pirrolidon, dimetil-szulfoxid, szulfolán, stb. Használhatók természetesen oldószerelegyek is.

Vízben nem oldódó oldószerek használata esetén a reakció lefolyását és eredményét előnyösen befolyásolja, ha a fázistranszfer-katalizátort adunk a reakcióelegyhez, így kvatemer-ammónium-vagy foszfóniumsót, például(benzil-trietil-ammónium)-kloridot, (benzil-trimetil-ammónium)-bromidot, (benzil-trifenil-ammónium)-kloridot, (metil-tributil-ammónium)-jodidot, (tetrabutil-ammónium)-hidrogén-szulfátot, (tetrabutilammónium)-kloridot, (tetrabutil-ammónium)-bromidot vagy (benzil-tributil-foszfónium)-bromidot, általában 0,1-10 g/liter arányban hozzáadva a reakcióelegyhez. Célszerű az ilyen két- vagy adott esetben többfázisú rendszerek esetén a reakcióelegyet különösen intenzíven keverni.

A hőmérsékletet, amelyen a reakciót végrehajtjuk, tág határok között változtathatjuk. Az átalakulás rendszerint már -15 °C vagy az alatti hőmérsékleten végbemegy, és a magasabb hőmérsékletek irányában a hőmérsékleti tartománynak elvben csak az alkalmazott oldószer forráspontja szab határt, mivel a reakciót célszerűen légköri nyomáson hajtjuk végre. Előnyösen 0-40 °C közötti hőmérséklet-tartományban dolgozunk. Végrehajthatjuk a reakciót magasabb nyomáson is, különösen autogén módon létrejött nyomáson, előnyös a légköri nyomás.

A találmány szerinti eljárás sikeres végrehajtása és a mellékreakciók elkerülése érdekében gyakran célszerű puffer-anyagokat adni a reakcióközeghez, mert egyébként például a hipoklorit-oldat (előállítástól függő) magas lúgtartalma folytán az észter-csoport hidrolízise következhet be. Általában elegendő a reakciót úgy kivitelezni, hogy a vizes fázis a pH-értéke kétfázisú rendszerek esetén 5-11 közötti tartományba essék, míg homogén reakcióelegy esetén a szerves - vizes elegy pH-értéke essék ebbe a tartományba.

Pufferanyagként elvben felhasználható minden olyan pufferrendszer, amely a megadott pH-tartományban ki tudja fejteni pufferhatását. Előnyben részesítendők azonban a hagyományos pufferanyagok, így a nátrium-hidrogén-karbonát, nátrium-acetát vagy a nátrium-dihidrogén-foszfát/dinátrium-hidrogén-foszfátpufferelegy.

A pufferanyagokat szilárd állapotban is adhatjuk a reakcióelegyhez. Célszerű azonban pufferoldatokat alkalmazni. A pufferoldatok erőssége elvben tetszés szerint választható meg, de hogy ne kelljen túl nagy folyadékmennyiségekkel vesződnünk, általában 0,01-1 mólos pufferoldatot célszerű használnunk.

Célszerű a vizes fázis, illetőleg a vizes-szerves oldat kívánt pH-értékét már a hipohalogenit hozzáadás előtt beállítani pufferanyag vagy pufferoldat segítségével. Ezt követően, a hipohalogenit hozzáadása közben célszerű a pH-értéket folyamatosan ellenőrizni, és szükség esetén további puffer, sav vagy lúg hozzáadásával a kívánt pH-tartományon belül tartani.

Az érzékeny, azaz különösen reakcióképes (Π) és/vagy (III) általános képletű kiindulási vegyületekkel végzett reakciók esetében előnyösnek mutatkozott ezen anyagok közül csak az egyiket pufferolt közegben alkalmazni, és a másik reaktánst a hipohalogenittel egyidejűleg a reakcióelegyhez adagolni. Másik lehetőség, amely ilyen esetben alkalmazható, abból áll, hogy a (Π) vagy (ΙΠ) általános képletű reaktánsok közül az egyiket teljes egészében, míg a másik reaktánst csak kis hányadban, így például a szükséges mennyiség egytized részében alkalmazzuk, a reaktáns fennmaradó részét pedig a hipohalogenittal egyidejűleg adjuk a reakcióelegyhez. Előnyös a hipohalogenit-oldat hozzáadását úgy vezetni, hogy ne lépjen fel a hipohalogenit és nitril-oxid túl magas helyi koncentrációja a reakcióelegyben.

Az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsavdiészterek előállításakor célszerű a (II) általános képletű aldoxim és a maleinsav-diészter vagy a fumársav-diészter ekvimoláris mennyiségeit reagáltatni a hipohalogenittel. Előnyös lehet egyes esetekben a (III) általános képletű maleinsav-diésztert vagy fumársav-diészter fölös mennyiségben - például az aldoximhoz viszonyítva 2 mól ekvivalens mennyiségben - alkalmazni. Ilyenkor a (ΠΙ) általános képletű kiindulási termék el nem használt mennyisége általában visszanyerhető.

A hipohalogenitet a (II) általános képletű aldoximhoz képest feleslegben alkalmazzuk. Általában a (Q) általános képletű aldoximhoz viszonyítva legalább 1,5 mólekvivalens, előnyösen legalább 2 mólekvivalens hipohalogenitet alkalmazunk. Gyakran előnyt jelent az alkalmazott (II) általános képletű aldoximra számítva a hipohalogenitet 2-3 mólekvivalens mennyiségben használni.

Eljárástechnikai okokból adott esetben előnyös lehet az átalakulást a sztöchiometrikus arány alatt mennyiségű hipohalogenit, így például a (II) általános képletű aldoxim mólnyi mennyiségére számított 150190 mól% hipohalogenit alkalmazásával korlátozni. Ugyanígy lehetséges a (II) vagy (III) általános képletű reaktánsokat a sztöchiometrikus mennyiség alatti vagy fölötti mennyiségben alkalmazni.

A reakció kivitelezése során általában úgy járunk el, hogy a hipohalogenit kivételével a reakciórendszer valamennyi komponensét a vizes-szerves reakcióelegyhez adjuk, majd ehhez az elegyhez intenzív keverés és a pH folyamatos ellenőrzése közben hozzáadagoljuk a hipohalogenit-oldatot. A hipohalogenit-adagolás optimális ütemét általában a felhasznált reaktánsok reaktivitásához igazítjuk, és célszerűen egy előkísérlet során határozzuk meg.

Egyébként a találmány szerinti eljárás eljárástechnikai értelemben nem mutat különösebb sajátosságokat, ezért közelebbi adatok közlése e tekintetben mellőzhető. Az eljárás a szokványos technikákkal, így csőreaktor vagy keveróedény-kaszkád alkalmazásával, folyamatosan is végrehajtható. Mivel az (I) általános

HU 210 519 Β képletű izoxazol-származékok elsősorban szerves oldószerekben oldódnak, a reakcióelegy feldolgozása és az izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter izolálása általában szokványos módon, extrakció, desztilláció vagy kristályosítás útján valósítható meg. A feles hipohalogenit, amely zavarhatja vagy megnehezíti a feldolgozást, redukálószerekkel, így vas(II)-szulfáttal, tiszulfátokkal vagy szulfitokkal bontható el.

A találmány szerinti eljáráshoz szükséges (Π) általános képletű aldoximok részint ismertek, részint könnyen előállíthatók általánosan ismert eljárások szerint (lásd például Houben - Weyl, Methoden dér Organischen Chemie, 10/4 kötet, 55-66. oldal, Thieme, Stuttgart 1968), a megfelelő aldehidek hidroxil-aminnal való reagáltatása útján. A (Π) általános képletű aldoximok természetesen egyaránt előfordulhatnak Evagy Z-izomerjük, vagy e két sztereoizomer elegye alakjában. A (III) általános képletű maleinsav-diészterek és fumársav-diészterek kereskedelmi termékek.

Az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsavdiészterek előállítására szolgáló, találmányunk szerinti eljárás gyakorlatilag általánosan alkalmazható. Ennek megfelelően az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók a megfelelő olyan (II) általános képletű aldoximokból, amelyek képletében R¹ a fenti jelentésű.

Az R¹ csoport szénatomszámának felfelé való elhatárolását kizárólag a kérdéses vegyületek hasznossága és alkalmazhatósága határozza meg, és nem múlik a találmány szerinti eljárás hiányos kivitelezhetőségén nagyobb R¹ csoportok esetén.

Az R² és R³ csoportok lehetnek azonosak vagy különbözőek. Ha az R² és R³ csoportok különbözőek, akkor a nitril-oxidnak a (ΙΠ) általános képletű maleinsav-diészterrel vagy fumársav-diészterrel végbemenő cikloaddíciója általában az (la) és (Ib) általános képletű regioizomerek elegyét eredményezi termékként, amelynek az egyes regioizomerekre vonatkoztatott összetételét lényegében a mindenkori R¹, R² és R³ csoportok térigénye határozza meg. Ez az effektus nem kritikus olyan szempontból, hogy a köztitermékként szolgáló vegyületeket miként kell tovább feldolgozni, és bizonyos körülmények között még kívánatos is lehet. Általában az (I) általános képletű vegyületekké való átalakítás kapcsán mégis előnyben részesítendők az olyan (ΙΠ) általános képletű maleinsav-diészterek, vagy fumársav-diészterek, amelyekben az R²és R³ csoportok azonosak.

Az izoxazolil-4,5-dikarbonsav-észtereknek a herbicid hatású izoxazol-5-karbonsav-amidokká való átalakítása megtalálható például a DE-A 3 812 225 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi bejelentésben.

1. példa

18,3 g (0,21 mól) izobutiraldoxim, 7,1 g (0,04 mól) dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát, 100 ml etilén-diklorid, 28,8 g (0,2 mól) dimetil-fumarát és 100 ml víz elegyét 10 °C hőmérsékletre hűtjük. Intenzív keverés közben 267 g (0,48 mól) 13,4%-os nátrium-hipoklorit oldatot adagolunk ehhez az elegyhez 2 óra alatt, majd ezt követően az elegyet még 15 órán át 20 °C hőmérsékleten keverjük. A szerves fázis elválasztása után a vizes fázist metilén-dikloriddal extraháljuk, majd a szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfáton szárítjuk és vákuumban koncentráljuk. A nyersterméket desztillációval tisztítjuk. 30 g 3-izopropil-izoxazol-4,5-dikarbonsav-dimetil-észtert kapunk. Forráspont: 102 ’C/40 Pa (0,4 mbar). Kitermelés: az elméleti 66%-a.

Az ’H-NMR-spektrum (CDC1₃) adatai: 1,4 (d, 6H),

3,2-3,5 (m, 1H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H).

2. példa

18,3 (0,21 mól) izobutiraldoxim 1,11 g (0,004 mól) (tetrabutil-ammónium)-klorid, 3,5 g (0,02 mól) dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát, 3,1 g (0,02 mól) nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, 28,8 g (0,2 mól) dimetil-fumarát, 100 ml metilén-diklorid és 100 ml víz elegyét 10 °C-ra hűtjük. Keverés közben 2 óra alatt 278 g 13,4%-os nátrium-hipoklorit-oldatot (0,5 mól) csepegtetünk hozzá, majd további két órán át 20 °C hőmérsékleten keverjük.

Az elegyet az 1. példában leírtak szerint dolgozzuk fel.

A 3-izopropil-izoxazol-4,5-dikarbonsav-dimetilészter kitermelése: 38 g, ami az elméleti 84%-a.

3. példa g 1,0 mól izobutiraldoxim, 17,8 g (0,1 mól) dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát, 15,6 g nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, 8,3 g (0,03 mól) (tetrabutil-ammónium)-klorid, 288 g (2,0 mól) dimetil-maleinát, 500 ml metilén-diklorid és 500 ml víz elegyét 10 °C hőmérsékletre hűtjük. Intenzív keverés közben 4 óra alatt 1390 g 13,4%-os nátrium-hipoklorit-oldatot csepegtetünk hozzá, majd további 16 órán át 20 °C hőmérsékleten keverjük.

A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist metiléndikloriddal kétszer extraháljuk, az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban koncentráljuk.

A desztilláció után 184 g 3-izopropil-izoxazol-4,5dikarbonsav-dimetil-észtert kapunk; forráspont 99 °C/30 Pa (0,3 mbar). Kitermelés: az elméleti 81 %-a.

Az egyik előffakció 140 g (0,97 mól) maleinsav-dimetil-észtert tartalmaz, ami a reakcióba visszavezethető.

4-27. példák

Általános előirat:

0,5 mól aldoxim, 6,9 g (0,025 mól) (tetrabutil-ammónium)-klorid, 8,9 g (0,05 mól) dinátrium-hidrogénfoszfát-dihidrát, 7,8 g (0,05 mól) nátrium-dihidrogénfoszfát-dihidrát, 75,6 g (0,525 mól) dimetil-fumarát, 250 ml metilén-diklorid és 250 ml víz elegyét 10 °C hőmérsékletre hűtjük. Intenzív keverés közben 667 g (1,2 mól) 13,4%-os nátrium-hipoklorit-oldatot adunk hozzá 3 óra alatt, majd további 16 órán át 20 °C hőmérsékleten keverjük.

A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist metiléndikloriddal kétszer extraháljuk, az egyesített szerves fázisokat vízzel háromszor mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban koncentráljuk.

Könnyen illó vegyületek esetében a nyersterméket

HU 210 519 Β desztillációval tisztítjuk. Nem desztillálható termékek esetén az alacsony forráspontú frakciókat ledesztillálva eltávolítjuk. Ilyenkor az eljárás szerint előállított termékeket általában 95% fölött tisztaságban kapjuk (gázkromatográfiásán meghatározva).

A reakciók eredményeit az I. táblázat tartalmazza. Az

I. táblázat az előállított (I) általános képletű izoxazol-származékok felsorolásán kívül tartalmazza a kitermelésre, az olvadáspontra (op.) vonatkozó adatokat, amennyiben a termékek kristályos formában képződtek, vagy a forráspontokat (fp.), amennyiben a termékeket desztilláltuk, valamint e vegyületek deuterokloroformban (CDC1₃) kapott 250 MHz¹ H-NMR-spektrumának legfontosabb adatait.

A táblázatban az alábbi rövidítéseket használjuk;

Me:	metil
Et:	etil
iPr:	izopropil
c-Pr:	ciklopropil
t-Bu:	terc-butil
Ph: s: d:	fenil szingulett dublett
t: q:	triplett kvadruplett
m	multiplett

I. táblázat (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-észterek

Példa	R¹	r²=r³	Kitermelés	Op./Fp.	¹ H-NMR (CDC1₃)
4.	Me	Me	78%	34-35 ’C	2,5 (s, 3H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H).
5.	Et	Me	83%	115’C/50Pa	1,3 (t, 3H), 2,9 (q, 2H), 3,9 (s, 3H),4,0(s, 3H).
6.	c-Pr	Me	75%		0,9-1,2 (m, 4H), 2,1-2,4 (m, 1H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H).
7.	t-Bu	Me	89%	99-100 C/30 Pa	1,4 (s, 9H), 3,9(s,3H), 3,95 (s, 3H).
8.	ux	Me	82%		1,6-2,2 (m, 8H), 3,3-3,5 (m, 1H), 3,9(s,3H), 4,0 (s, 3H).
9,		Me	58% .	120”C/20Pa	1,6 (d, 3H), 3,35 (s, 3H), 3,9 (s, 3H),4,0(s, 3H), 4,7 (q, 1H).
10.	oQ-	Me	63%		1,8-2,5 (m, 2H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 3,7-4,3 (m, 5H).
11.		Me	80%		1,8-2,1 (m, 4H), 3,2-3,4 (m, 1H), 3,4-3,6 (m, 2H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 4,0-4,2 (m, 2H).
12.	—0 >- —0	Me	45%		3,5 (s, 6H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 5,7 (s, 1H):
13.		Me	78%		3,8 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 4,2 (s, 2H), 6,9-7,1 (m, 2H), 7,1-7,4 (m, 2H).
14.	Ph	Me	90%		3,8 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 7,3-7,6 (m, 3H), 7,6-7,8 (m, 2H).
15.	a	Me	85%		2,3(s,3H), 3,8 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 7,2-7,5 (m, 4H).
16.	^c'XC^cl	Me	85%		3,8 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 7,3-7,6 (m, 3H).
17.	Cl	Me	59%		3,95 (s, 3H), 4,0 (s, 3H) 7,4 (m, 1H), 7,8 (dt, 1H), 8,1 (d, 1H), 8,7 (d, 1H).

HU 210 519 Β

Példa	R¹	r²=r³	Kitermelés	Op./Fp.	’H-NMR (CDC1₃)
18.	'S-'X	Me	61%		1,3 (d, 6H), 3,0-3,2 (m, 1H), 3,9 (s, 3H), 4,0(s,3H), 6,9 (s, 1H).
19.	---	Me	85%		2,1-2,3 (m, 2H), 3,1 (t, 2H), 3,6 (t, 2H), 3,9 (s, 3H).
20.	0	Me	48%		2,1 (s, (3H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 5,4 (s, 2H).
21.	AoA	Me	59%		1,7 (d, 3H), 2,1 (s, 3H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 6,2 (q, 1H).

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

1. Eljárás az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterek - a képletben R¹ jelentése hidrogénatom, adott esetben halogénatommal szubsztituált 1-6 szénatomos alkilcsoport,

3-6 szénatomos cikloalkil-, (1-4 szénatomos alkoxi)-, (1-4 szénatomos alkil)-, fenil-(l-4 szénatomos alkil)-csoport, adott esetben cianocsoporttal szubsztituált 2-4 szénatomos alkenilcsoport, di( 1—4 szénatomos alkil)-amino-, tetrahidrofuril-, tetrahidropiranilcsoport, adott esetben halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, benzoilcsoport, adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-amino-karbonilcsoport, nitro-fenil-, fenil-tio-, piridilcsoport, 1-4 szénatomos alkil-izoxazolil-, 2-6 szénatomos alkoxi-karbonil- vagy kinolincsoport,

R² és R³ jelentése egymástól függetlenül 1-20 szénatomos alkil- vagy 3-10 szénatomos cikloalkilcsoport előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű aldoximot - a képletben R¹ a fenti jelentésű egy (Π) általános képletű maleinsav-diészterrel vagy fumársav-diészterrel - a képletben R² és R³ a fenti jelentésűek - egy mol-egyenérték (II) általános képletű aldoximra vonatkoztatva 2-3 mól egyenérték hipohalogenit vizes oldatával 0-40 °C-on és 5-11 pH-értéken reagáltatunk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hipohalogenitként nátrium-hipokloritot, kálium-hipokloritot és/vagy kalcium-hipokloritot használunk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szerves-vizes kétfázisú rendszerben reagáltatunk.