HU210383B

HU210383B - Stable microemulsion disinfecting detergent composition

Info

Publication number: HU210383B
Application number: HU913053A
Authority: HU
Inventors: Myriam M Loth; Marie D Debrucq; Fabienne M Jacquet; Claude A Blanvalet
Original assignee: Colgate Palmolive Co
Priority date: 1990-09-25
Filing date: 1991-09-24
Publication date: 1995-04-28
Also published as: RU2051958C1; CZ284404B6; YU154491A; EP0478086A2; ATE153061T1; IE913342A1; CA2051265A1; NO178703C; NO913744L; NZ239724A; CS285291A3; EP0478086A3; JPH04234500A; DE69126081D1; ZA916465B; NO913744D0; NO178703B; FI914482A; ZM3791A1; FI914482A0

Description

A találmány tárgya stabil mikroemulzió-formájú mosószer készítmény. Részletesebben, a találmány tárgya alacsony viszkozitású stabil, vizes mikroemulzió-formájú fertőtlenítő hatású mosószer készítmény, amely zavarosságot előidéző komponens hiányában áttetsző és amely különösen hatásos durva felületek fertőtlenítésére és higiénikussá alakítására lipofil szennyezések, mint például olajok és zsírok esetében, valamint elszínteleníthető foltok esetében és képes az ilyen felületek tiszta és fénylő formájának előállítására gyakran anélkül, hogy öblítés lenne szükséges (különösen, amenynyiben hígított formában alkalmazott).

A találmány szerinti mikroemulzió-formájú mosószer formált alak egy fertőtlenítő hatású színtelenítő mennyiségű hipokloritot, egy mosószer hatású mennyiségben alkalmazott nagy szénatomszámú alkohol-szulfátot, és nagy szénatomszámú paraffin-szulfonátot tartalmaz, továbbá szennyezésmaradvány eltávolítást elősegítő és mikroemulzió képzést elősegítő arányú vízben oldhatatlan lipofil anyagot, valamint egy vizes közeget tartalmaz, továbbá egy mikroemulzió képzést elősegítő mennyiségű együttesen ható felületaktív anyagot tartalmaz, amely a lipofil és a vizes közeg elegyedését elősegíti, mely mikroemulzió javított hipoklorit stabilitású és javított szennyezésmaradvány eltávolítási jellemzőkkel rendelkezik, amennyiben vízzel hígítjuk, összehasonlítva a korábbi hipoklorit tartalmú mikroemulziókkal és oldatokkal és más mosószerek emulzióival, lipofilekkel, felületaktív segédanyagokkal és vízzel, amennyiben ezek hasonló módon hígítottak.

A korábbi szakirodalom tanulmányozásából kitűnik, hogy az alábbi szabadalmak és közlemények a jelen találmány szerinti mikroemulziókkal kapcsolatosak, amelyek hipokloritot tartalmaznak: 4 146 199 számú, 4 388 204 számú, 4 472 291 számú, 4 789 495 számú, 4 839 077 számú és 3 839 079 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmak; 2 185 036 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentés; 9942 számú és 137 551 számú európai szabadalmak; 3 527 910 német szövetségi köztársaságbeli szabadalom és 62 158 799 számú japán szabadalom. A fenti szabadalmakból és szabadalmi bejelentésekből kitűnik, hogy a 4 146 499 számú és a 4 472 291 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmak azok, amelyek hipokloritot tartalmazó, mikroemulziókra közvetlenül vonatkoznak. Azonban a jelen találmány szerinti bejelentés szerzői olyan készítményeket állítottak elő, amelyek sokkal nagyobb hipoklorit stabilitást mutatnak tárolás során szobahőmérsékleten, valamint különösen magasabb hőmérsékleten, ennélfogva hígított formában lipofil szennyezés eltávolításban kemény felületekről sokkal hatásosabbak, mint a korábbi vegyületek, továbbá alacsonyabb viszkozitásúak és ennélfogva alkalmasabbak arra, hogy közvetlenül a tisztítandó és folttalanító felületekre alkalmazzuk őket spray formában vagy más adagoló eszközökből történő alkalmazással a fent említett amerikai egyesült államokbeli szabadalmakban leírt eljárásokkal összehasonlítva.

A közzétett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások közül, amelyek a jelen találmány szerinti szabadalmi leírásokkal kapcsolatosak, a 06/966 029 számú; a 07/085 902 számú, a 07/120 250 számú és a 07/267 872 számú szabadalmi bejelentések, amelyeket referenciaként adunk meg. Ezek a bejelentések különféle mikroemulzió-formájú formált alakokat írnak le, amelyek szintetikus szerves anionos mosószert, valamely lipofil anyagot (folyékony szénhidrogén és illatanyag), egy felületaktív anyagot és vizet tartalmaznak, de egyikük sem ír le olyan formált alakot, amely hipoklorit tartalmú alak és a találmány szerinti alaknak megfelelő alacsony viszkozitású, valamint jelentősen javított hipoklorit stabilitású, és javított tisztító hatású lipofil szennyeződésekkel szemben, amennyiben vízzel hígítjuk.

Az alkalmazott hipoklorit bármely alkálifém hipoklorit lehet, mint például nátrium-hipoklorit és/vagy kálium-hipoklorit, előnyösen nátrium-hipokloritot alkalmazunk. Habár a kalcium-hipoklorit ugyancsak általában viszonylag kisebb arányban az alkálifém hipoklorittal vagy hipokloritokkal összehasonlítva, azonban ez nem annyira kívánatos fertőtlenítő vagy higiénikussé tevő (és fehérítő, valamint szagtalanító) komponensre a találmány szerinti formált alaknak, mivel kalcium tartalmú, amely a tisztított felület fehéredését okozhatja amiatt, hogy kalciumsók válnak le a felületre, valamint oldhatatlan anyagokat eredményezhet, amelyek a mikroemulzióban megjelennek tárolás közben. A nátrium-hipokloritot általában vizes oldatban alkalmazzuk alkalikus pH érték mellett előnyösen úgy, hogy az oldatot hidegen tároljuk abból a célból, hogy lebomlását minimálisra csökkentsük, amely lebomlás oxigénkibocsátással jár együtt. A találmány szerinti mikroemulziók előállítása során a nátrium-hipokloritot előnyösen vizes oldatként alkalmazzuk, amelynek rendelkezőre álló klórtartalmú maximum 24 tömeg%, előnyösen 5-20 tömeg%, előnyösebben 10-16 tömeg%, például 13 tömeg%, és a kapott mikroemulzió szabad hidroxil ionokat is tartalmazhat és pH értéke legalább 12, előnyösen legalább 13, mint például 12-14 és 1314 közötti, például 13,5 vagy 14.

A találmány szerinti formált alak anionos mosószer komponense magas szénatomszámú alkil- vagy alkohol-szulfát és magas szénatomszámú paraffin-szulfonát. A nagy szénatomszámú alkohol-szulfát előnyösen nátrium-(8-18 szénatomszámú)-alkohol-szulfát, előnyösebben 12-18 szénatomszámú alkohol-szulfát, ahol az alkohol lineáris szénláncú vagy lényegében lineáril szénláncú, mint például ahogy ezt a zsíralkoholok esetében fennáll. Legelőnyösebben az alkalmazott alkohol-szulfát nátrium-kokoalkil-szulfát, nátrium-hidrogénezett-kokoalkil-szulfát vagy nátrium-lauril-szulfát vagy ezek bármely keveréke, amelyekben legalább 50 tömeg%, előnyösen legalább 60 tömeg%, legelőnyösebben legalább 70 tömeg% alkilcsoport, laurilés/vagy mirisztilcsoport, előnyösen telített, továbbá átlagosan 12-14 szénatomot tartalmaz a láncban.

A paraffin-szulfonátok lehetnek monoszulfonátok vagy szulfonátok és általában ezek keverékei, amelyeket úgy nyerünk, hogy 10-20 szénatomszámú paraffineket szulfonálunk. Előnyösen alkalmazható paraffin2

HU 210 383 Β szulfonátok a 12-18 szénatomszámú láncot tartalmazó vegyületek, előnyösebben 14-17 szénatomot tartalmazó láncú vegyületek. Aparaffin-szulfonátokat, amelyek szulfonátcsoportot vagy csoportokat tartalmaznak a paraffin láncon belül, a 2 503 280 számú, a

507 088 számú, a 3 260 744 számú és a

372 188 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmakban, valamint a 735 096 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalomban írták le. Az ilyen vegyületek a fentiek szerint állíthatók elő és kívánatosán a paraffin-szulfonátok azon része, amelyek 1417 szénatomszámtól eltérő szénatomot tartalmaznak kisebb és minimált, továbbá bármely di- vagy poliszulfonáttartalom is minimált.

Habár a fent megadott két anionos mosószer kombinációban fontos komponense a jelen találmány szerinti formált alakoknak abból a célból, hogy ennek kívánatos hatását elérjük, a találmány tárgykörébe tartozik, hogy adalék mosószereket is belekeverhetünk a jelen formált alakba abból a célból, hogy ezek által biztosított bármely jellemzőt létrehozzuk. Azonban amennyiben ilyen adalék mosószer van jelen a formált alakban, általában kisebb arányú, mint a fent említett anionos mosószerek összege és előnyösen ennek mennyisége kisebb, mint 50 vagy 25 tömeg%-a a fenti összegnek. Az ilyen más adalék anionos detergensek lehetnek, mint egy széleskörű csoport tagjai alkalmas vízoldható nem szappanszerű anionos, szintetikus szerves mosószerek, melyeket az jellemez, hogy olyan felületaktív vagy mosószer vegyületek, amelyek szerves, hidrofób egységet tartalmaznak, amely egység 826 szénatomszámú, előnyösen 10-18 szénatomszámú és legalább egy hidrofil csoportot tartalmaz, amely lehet szulfonát, szulfát vagy karboxilát abból a célból, hogy vízoldható mosószert alkosson (kizárva a korábban leírt alkil-szulfátokat és paraffin-szulfonátokat). Általában az ilyen mosószerek hidrofób egysége például 8-22 alkil- vagy 15-24 alkil-fenol-csoportot tartalmaz. Az ilyen mosószereket vízben oldható só formában alkalmazzuk és a sőképző ion általában nátrium, kálium vagy magnézium kation, előnyösen rendszerint nátrium kation.

Alkalmas adalék szulfonált anionos mosószerek például jól ismert nagy szénatomszámú egygyűrűs aromás-szulfonátok, mint például nagy szénatomszámú alkil-benzol-szulfonátok, amelyek 9-18 vagy előnyösen 9-10-15-16 szénatomot tartalmaznak a nagy szénatomszámú alkilcsoportban, amely egyenes vagy elágazó szénláncú vagy ezek lehetnek 8-15 szénatomszámú alkil-toluol-szulfonátok. Előnyös alkil-benzolszulfonát egy lineáris szénláncú alkil-benzolszulfonát, amely nagyobb tartalmú 3-(vagy magasabb) izomert és ennek megfelelően kisebb tartalmú (jóval 50% alatti) 2-(vagy alacsonyabb) izomert tartalmaz, mint például azok a szulfonátok, ahol a benzolgyűrű főleg a 3- vagy magasabb (például 4, 5, 6 vagy 7) helyzetéhez kapcsolódik az alkilcsoportnak és az izomerek, amelyekben a benzolgyűrű a 2 vagy 1-helyzethez kapcsolódik viszonylag alacsony. Előnyös ilyen vegyületeket írtak le a 3 320 174 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalomban. különösen ezek közül azok az anyagok előnyösek, amelyekben az alkilcsoportok 10-13 szénatomot tartalmaznak.

Például megfelelő kiegészítő anionos alkoxilezettszulfát mosószerek a 8-18 szénatomszámú alkil-éter-polietoxi-szulfátsók, amelyek az R⁶(OC₂H₄)_nOSO₃M általános képletű vegyületek, ahol az általános képletben R⁶jelentése 8 vagy 9-18 szénatomszámú alkilcsoport, n jelentése 1-22 közötti egész szám, előnyösen 1-5 közötti egész szám, és M jelentése oldhatóságot elősegítő kation, amely lehet valamely alkálifém, mint például nátrium vagy kálium, magnézium vagy bármely más alkalmas ion. Az alkiléter-polietenoxi-szulfátokat úgy állíthatjuk elő, hogy az etilénoxid és 8-18 szénatomszámú alkanol kondenzációs termékét szulfatáljuk, majd semlegesítjük a kapott terméket. Az egyes alkil-éter-polietenoxi-szulfátok egymástól különböznek a szénatomszámban, amely az alkoholokban található és az etilénoxid mólokban, amelyeket egy mól ilyen alkohollal reagáltattunk. Ilyen előnyös alkiléter-polietenoxi-szulfátok a 10-16 szénatomot tartalmazó szulfátok az alkoholban, és a bennük található alkilcsoportokban, például a nátrium-mirisztil(3 EtO)-szulfát.

A találmány szerinti mikroemulzió formált alakban ugyancsak alkalmazható 8-18 szénatomszámú alkil-fenil-éter-polietenoxi-szulfátok, amelyek 2-6 mól etilénoxidot tartalmaznak a molekulában. Ezeket a mosószereket úgy állíthatjuk elő, hogy egy alkil-fenolt reagáltatunk 2-6 mól etilén-oxiddal, majd szulfatáljuk és semlegesítjük a kapott etoxilezett alkil-fenolt.

Más adalékként alkalmazható mosószerek nem tartalmazhatnak alkoholokat, észtereket vagy kettőskötéseket, azaz ezek nem könnyen léphetnek reakcióba hipoklorittal. Az ilyen alkalmas vegyületek például a nagy szénatomszámú alkil-amin-oxidok és hasonló anyagok.

Más anionos, nemionos és amfoter mosószerek, amelyek nem károsan oxidálódnak hipoklorit által és ennek révén adalék mosószerként alkalmazhatók a jelen találmány szerinti mikroemulzió tisztító formált alakban, a detergens szakirodalomban leírtak, amelyben detergens készítményeket és ezek komponenseit közük, például Surface Active Agents (Their Chemistry and Technology), Schwarty and Perry közelményben, és különféle évi periodikák, mint például John W. McCutcheon Detergents and Emulsifiers.

A vízben oldhatatlan lipofil komponense a találmány szerinti formált alaknak bármely alkalmas lipofil anyag lehet, amely lipofilként viselkedik és mikroemulzió képződést iniciál, valamint amely javítja a lipofil szennyező eltávolítását kemény felületekről, amely célra a jelen találmány szerinti készítményt alkalmazzuk. Habár különféle más, vízben oldhatatlan lipofil anyagok is alkalmazhatók, mint például telített halogénezett szénhidrogének, amelyek alacsony illékonyságúak, azt találták, hogy a telített vagy lényegében telített szénhidrogének, mint például paraffinok vagy aromás szénhidrogének, mint például alkil-benzol vegyületek, például nagy szénatomszámú 14-20 szénatomot tartalmazó alkil-benzolok előnyösen alkalmazhatók, továbbá különféle vízben oldhatatlan illatanyagok alkalmazhatók, amelyek lehetnek például

HU 210 383 Β terpének. Az ilyen anyagok rendkívül kielégítő hatást fejthetnek ki, mint mikroemulzió iniciátorok, valamint a lipofil szennyezés eltávolításában kemény felületekről, ahol az eltávolítandó szennyezés mennyisége és emulzifikálható szennyezés mennyisége a vízben oldhatatlan lipofil vagy lipofil anyagok által esetenként többszörös tömegű, mint a mikroemulzió, amelyet ilyen olajos és/vagy zsíros felületekre alkalmazunk. Előnyösen paraffint (vagy izoparaffint) és illatanyagot alkalmazunk együttesen a találmány szerinti formált alakban és bizonyos esetekben illatanyagot alkalmazhatunk önmagában, így jobb eredményeket érhetünk el, mivel ez poláris természetű.

Az alkalmazott paraffin igen kívánatosán folyadék forma. Szilárd paraffinokat csak ritkán alkalmazunk, hacsak ezeket nem oldjuk folyékony paraffinban. Az alkalmazható folyékony paraffinok azok, amelyek 818 szénatomot tartalmaznak, előnyösen 8-17 szénatomot és 9-16 szénatomot; még előnyösebben alkalmazhatók a folyékony izoparaffinok, különösen a 913 szénatomot tartalmazó anyagok.

Habár a jelen találmány szerinti mikroorganizmus illatanyag komponensét általában nem tekintjük oldószernek zsíros vagy olajos szennyezés számára, a találmány szerinti mikroemulziók gyakran többszörös mennyiségű anyag oldására alkalmasak, mint a készítmény lipofil (izoparaffin + parfüm) tartalma, és ilyen többszörös mennyiségű olajos és zsíros talajszennyezést képesek oldatba vinni, amelyet a szubsztrátról a detergens hatása meglazít és eltávolít (amely detergenst felületaktív anyagként jelölünk) és, amely anyag az olaj vízben mikroemulzió olajos fázisában oldódik. A parfüm vagy diszpergált lipofil fázis ilyen oldóképessége annak is tulajdonítható, hogy igen kis méretű (szubmikron méretű) részecske méret áll fenn a gömbalakú diszpergált folyékony illatanyagok és izoparaffin „részecskék” esetében, amelyek a diszpergált olajos fázist képezik, mivel ennek révén az így nyert részecskék igen megnövelt felületűek, ebből következően megnövelt oldás-képességűek. Az illatanyag (és izoparaffin) ilyen típusú hatását leírták a 07/267 872 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben.

A találmány szerint az olajos szennyezés oldószereként működő készítményben ezt a szerepet részben a vízben oldhatatlan illatanyag vagy valamely illatanyag, amely lényegében vízben oldhatatlan (amely esetben az oldhatóság normálisan kisebb mint 2%) játssza. Jellemzően a vízalapú mosószer készítményekben az oldhatóságot elősegítő anyag jelenléte, mint például alkálifém(kis szénatomszámú)-alkil-aril-szulfonát hidrotrópoamin, karbamid, stb. szükséges ahhoz, hogy megfelelőképpen oldjuk vagy diszpergáljuk az illatanyagot, különösen olyan esetekben, amikor az illatanyag mennyisége 1 tömeg% vagy magasabb, mivel az illatanyagok általában illóolajok és illatos anyagok keverékei, amelyek lényegében vízben oldhatatlanok. Ennélfogva annak révén, hogy az illatanyagot és a szénhidrogént a vizet tisztító formált alakban elegyítjük, mint olajos fázist az olaj/víz mikroemulzióban, a mosószer formált alakban, számos fontos előnyt eredményez.

Először a végső formált alak kozmetikai jellemzői javulnak. A készítmények, amelyeket a találmány szerint állítunk elő, gyakran áttetszőek (abból eredően, hogy mikroemulzió képződik) és igen magas illat komponenssel rendelkeznek (amely az illatanyag koncentrációból következik).

Másodszor javított zsír eltávolítási kapacitás jön létre a találmány szerinti tisztító, higiénikussá tevő és fertőtlenítő mikroemulzió készítmény esetében akár koncentrált formában, akár hígított formában (vízzel) alkalmazzuk anélkül, hogy mosószer alkotókra, pufferekre vagy szokásos zsíreltávolító oldószerekre, mint például kerozinra, terpentin olajra, acetonra vagy ásványi olaj párlatokra lenne szükség és alacsony koncentrációjú aktív hatóanyagok alkalmazásával készíthető egy készítmény, amely javított tisztító képességű.

Végül az említett lipofil anyagok kompatibilisek hipoklorittal és az ezeket károsan nem befolyásolja, továbbá nem okozza a hipoklorit destabilizálódását vagy a mikroemulzió destabilizálódását.

A leírásban és a szabadalmi igénypontokban alkalmazott „illatanyag” elnevezés alatt általános értelemben lényegében vízoldhatatlan illatanyagokat vagy keverékeiket értjük, amelyek lehetnek természetes (azaz olyan anyagok, amelyeket extrakcióval nyerünk virágokból, füvekből, levelekből, gyökerekből, kéregből, fából, növényekből) továbbá lehetnek mesterséges (azaz olyan anyagok, amelyek különféle természetes olajok vagy olaj alkotórészek keverékei), valamint szintetikus (azaz szintetikusan előállított) illatos anyagok. Az ilyen anyagokat gyakran adalékanyagokkal együtt alkalmazzuk, amelyek lehetnek például rögzítőszerek, töltőanyagok és stabilizáló anyagok és ezeket az adalékanyagokat is beleértjük a találmány szerinti leírásba „illatanyag” elnevezésbe. Jellemzően, az illatanyagok számos szerves vegyület komplex keverékei, amelyek tartalmazhatnak illatos vagy szagos illóolaj szénhidrogéneket, mint például terpéneket, étereket és más vegyületeket, amelyek elfogadható stabilitás szempontjából a jelen találmány szerinti készítményben. Az ilyen anyagok vagy jól ismert vegyületek a szakirodalomban vagy alkalmazásuk könnyen meghatározható egyszerű tesztvizsgálattal és emiatt ezeket itt részletesen nem soroljuk fel.

A megemlített illatanyag komponenseken túlmenően alkalmazhatók elfogadhatóan stabil, fixáló típusú anyagok, mint például gyanta, gumi és szintetikus gumi, valamint más stabil fixálószerek. Az illatanyagokban gyakran jelen vannak továbbá stabil tartósítószerek, antioxidánsok, stabilizálószerek és viszkozitás, valamint illékonyság módosító adalékanyagok, amelyek ismertek a szakirodalomban.

A találmány szerinti készítményben alkalmazott illatanyagok előnyösen poláros típusúak és lipofil jellegűek, és így ezek legalább egy jelentős részét képezik a mikroemulzió olajos fázisának. Az ilyen illatanyagok természetesen hipoklorittal szemben stabilak legyenek és megállapítottuk, hogy erre a célra legelőnyösebben alkalmazható parfümök azok, amelyek az alábbi illatcsaládokba tartoznak: növényi illat, beleértve a virágillat, a kevert növényi illat, a zöld növényi illat, a fa

HU 210 383 Β növényi illat és a gyümölcs növényi illattípusokat; ciprus illat, beleértve a növényi aldehid ciprus illatot, a bőr ciprus illatot és a zöld ciprus illatot; fougere illat; ámbra illat, beleértve a növényi fa ámbra illatot, a növényi fűszeres ámbra illatot, az édes ámbra illatot és a félnövényi ámbraillatot; és bőrillat; amelyek valamennyien hipoklorit jelenlétében stabilak és nem destabilizálják a hipokloritot. Az ilyen illatanyagok könnyen kiválaszthatók a számos ismert típus közül, amelyek hipoklorit stabilak, mint például olyan keverékek, mint a Kloron illat, amely néhány kereskedelmi hipoklorit fehérítőben jelen van. Különféle ilyen illatanyagokat írtam le a 07/267 872 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben, amelyet referenciaként adunk meg. Az ilyen illatanyagokat természetesen tesztvizsgálatnak kell alávetni a hipoklorit stabilitás szempontjából, mielőtt a találmány szerinti mikroemulziókban alkalmazzuk őket.

Ugyan a korábbiakban számos illatanyagot leírtunk, amelyek alkalmazhatók a találmány szerinti formált alakban, az illatanyag adott összetétele nem kritikus a készítmény tisztító jellemzői szempontjából mindaddig, ameddig ez az anyag vízben oldhatatlan (és megfelelő illatú). A háziasszonyok és más fogyasztók szempontjából, akik a készítményt otthoni alkalmazásra vásárolják, az illatanyag továbbá a találmány szerinti tisztítószer minden más komponenssel kozmetikailag elfogadható kell legyen, azaz nem toxikus, nem allergia kiváltó, stb., továbbá valamennyi anyagnak összeférhetőnek kell lenni a hipoklorittal, illetve a készítmény más alkotóelemeivel.

A segéd felületaktív komponens fontos szerepet játszik a találmány szerinti koncentrált és hígított mikroemulziók esetében egyaránt. A felületaktív segédanyagjelenléte nélkül a víz, a mosószer vagy mosószerek és a lipofil anyag (szénhidrogén és illatanyag) összekeverésekor, amennyiben megfelelő arányban alkalmazzuk őket, alacsony koncentrációk esetében vagy micellás oldatot képezhet vagy szokásos olaj vízben emulziót adhat. Amennyiben a készítményben felületaktív segédanyag van jelen, az érintkező lipofil cseppek és a folytonos vizes fázis közötti határfelületi feszültség vagy felületi feszültség nagyban csökkent egészen nullához közeli értékig, (kb. 10’³ dyn/cm). Ez a határfelületi feszültség csökkenés azt eredményezi, hogy a diszpergált fázis cseppjei vagy gömböcskéi szétesnek olyan mértékben, hogy végül olyan kis méretűvé válnak, hogy az emberi szem számára segédeszköz nélkül már láthatatlanok és így áttetsző mikroemulzió alakul ki, amely átlátszónak tűnik (hacsak nem adagolunk átlátszatlanságot okozó segédanyagot a keverékbe). Az ilyen mikroemulzióban a termodinamikai faktorok egyensúlyba kerülnek különböző fokú stabilitással, amely a mikroemulzió teljes szabad energiájával változik. Néhány termodinamikai tényező, amely a rendszer teljes szabad energiáját meghatározza az alábbi:

(1) részecske-részecske potenciál;

(2) határfelületi feszültség vagy szabad energia (kinyúlás és görbülés);

(3) csepp diszpergálási entrópia; és (4) a mikroemulzió képződés során a kémiai potenciál változásai.

Termodinamikailag stabil rendszer jön létre amennyiben a határfelületi feszültség vagy szabad energia minimális értékű és amennyiben a csepp diszpergálási entrópia maximális értékű. Ennél fogva úgy tűnik, hogy a segédanyag felületaktív adalék szerepe a stabil olaj vízben mikroemulzió képzésben az, hogy csökkenti a határfelületi feszültséget és módosítja a mikroemulzió szerkezetét, valamint növeli a lehetséges konfigurációk számát. Továbbá valószínűnek tűnik, hogy a felületaktív segédanyag elősegíti a diszpergált fázis merevségének csökkenését a folytonos fázissal szemben, illetve az olajos vagy zsíros szennyezésekkel szemben, amelyeket a mikroemulzióval érintkezésbe kerülő felületekről el kell távolítani. Természetesen a jelen találmány szerinti mikroemulziókban az ilyen hatásokat úgy kell elérni, hogy erős oxidálószer (a hipoklorit) van jelen és ennélfogva a felületaktív segédanyag és a készítmény más komponensei megfelelően összeférhetők legyenek a hipoklorittal, valamint a többi normál mikroemulzió komponenssel.

A jelen találmány szerinti mikroemulzió készítményben alkalmazható segéd- felületaktív anyagok lehetnek 4-8 alacsony szénatomszámú alkanolok, amelyek előnyösen elágazó szénláncúak, mint például tercier-alkoholok. Előnyösen alkalmazható ilyen anyagok a 4-6 szénatomszámú alkoholok és a terc-butanol a legelőnyösebben alkalmazható anyag, ugyanakkor terc-pentanol is ugyancsak igen kiválóan elfogadható. A jelen találmány szerinti mikroemulziókban alkalmazható felületaktív segédanyagok osztályát írták le igen részletesen a 07/120 250 számú és a 07/267 872 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésekben, amelyeket itt referenciaként adunk meg, és ezekben a leírásokban leírt anyagok közül azok alkalmazhatók, amelyek stabilak és hipoklorittal összeférhetők.

A találmány szerinti mikroemulziókban normál esetben hidroxid van jelen abból a célból, hogy a hipokloritot stabilizálja. Ez általában valamely alkálifém hidroxid, mint például nátrium-hidroxid, de a káliumhidroxid alkalmazható előnyösen.

A jelen találmány szerinti mikroemulzió utolsó megkívánt komponense a víz, amely előnyösen ionmentes, azonban alkalmazható csapvíz is, előnyösen olyan, amelynek kalcium-karbonát keménysége kisebb, mint 50 vagy 100 ppm, valamint a víz továbbá besugárzással kezelt lehet.

Egy előnyös, azonban nem elengedhetetlenül szükséges komponense a jelen találmány szerinti mikroemulziónak valamely nagy szénatomszámú zsírsav szappan, amely zsírsav 8-18 szénatomot tartalmazhat, előnyösen koko-zsírsav szappant, ahol a kationos sóképző fém valamely alkálifém-ion, mint például nátrium- vagy káliumion, előnyösen alkalmazható szappan a kálium-kokoát. Az ilyen szappant a többi komponenshez adagolhatjuk, hogy a kívánt mikroemulziót előállítsuk, amelyben ennek funkciója általában a habzás gátlása (azonban ez hozzájárul a mosóképességhez

HU 210 383 Β is). Más eljárás szerint gyakran előnyösen a szappant in situ állítjuk elő úgy, hogy az alkalmas hidroxidot vagy karbonátot a megfelelő zsírsavval reagáltatjuk, előnyösen vizes közegben. Bármely felesleg alkalmazott hidroxid szabad stabilizáló hidroxidként szolgálhat, amely a hipokloritot stabilizálja. Valamely perjodátot, mint például alkálifém-perjodátot kívánatosán a találmány szerinti mikroemulzióba elegyíthetünk abból a célból, hogy ez a hipokloriton stabilizáló hatást fejtsen ki. Előnyösen alkalmazható stabilizálószer a kálium-perjodát, de a nátriumsó is alkalmazható és egyik sem lép kölcsönhatásba a mikroemulzióval. A perjodátot készen is adagolhatjuk vagy in situ állíthatjuk elő bármely megfelelő jód vegyület reakciójával.

Ahhoz, hogy a találmány szerinti mikroemulzió megfelelő, higiénikussá tevő, fertőtlenítő, folt eltávolító és fehérítő hatást fejtsen ki, az ilyen készítményben a hipoklorit mennyisége olyan mennyiség kell legyen, amely ezt a fertőtlenítő hatást kifejti, és amely normál esetben 0,15-5 tömeg%, előnyösen 1,5-4 tömeg%, előnyösebben 2,0-3 tömeg%, például 2,5 tömeg% vagy 2,5 tömeg%. A nagy szénatomszámú alkoholszulfát és a nagy szénatomszámú paraffin-szulfonát mosószerek kombinációja mosást kifejtő mennyiségben van jelen a készítményben, amely általában 220 tömeg%, előnyösen 2-10 tömeg%, legelőnyösebben 3-5 tömeg%, például 3,9 tömeg% vagy 4 tömeg%. Az ilyen keverékekben a paraffin-szulfonát és az alkohol-szulfát aránya normál esetben 1:5-5:1 közötti, előnyösen 1:3-3:1 közötti, legelőnyösebben 1:2-2:1 közötti, például 1:1 arány. A paraffin-szulfonát, mint például nátrium-( 14-17 szénatomos)-paraffin-szulfonát alkalmazott mennyisége általában 1-12 tömeg%, előnyösen 1-6 tömeg%, legelőnyösebben 0,5-4 tömeg%, például 3 tömeg%, míg a zsíralkohol-szulfát mosószer előnyösen nátrium-(12-18 szénatomos)-zsíralkoholszulfát alkalmazott mennyisége normál esetben ΙΙΟ tömeg%, előnyösen 1-5 tömeg%, és legelőnyösebben 1,5-2,5 tömeg%, például 1,9 tömeg%.

A vízben oldhatatlan lipofil, amely elnevezés alatt a vízben oldhatatlan illatanyagokat értjük, amelyek jelen lehetnek a találmány szerinti készítményben, valamint folyékony paraffinokat és ekvivalens szennyezés eltávolítást elősegítő és mikroemulzió képzést iniciáló anyagokat értünk, és ezek a készítményben lipofil szennyezés eltávolítást elősegítő, valamimint mikroemulzió képzést iniciáló mennyiségben vannak jelen, amely mennyiség általában 0,1-5 tömeg%, előnyösen 0,5-3 tömeg%, és legelőnyösebben 0,5-1,5 tömeg%, például 1 tömeg%. A lipofil folyékony paraffin vagy izoparaffin komponense általában 0,1-3 tömeg%, előnyösen 0,2-2 tömeg%, és legelőnyösebben 0,2-1 tömeg%, például 0,3 tömeg% mennyiségben van jelen a készítményben, és az illatanyag komponens normál esetben 0,2-3 tömeg%, előnyösen 0,3-2 tömeg%, és legelőnyösebben 0,4-1 tömeg%, például 0,7 tömeg% mennyiségben van jelen a készítményben.

Asegéd-felületaktívanyag aránya a találmány szerinti mikroemulzióban olyan mennyiség, amely elősegíti a mikroemulzió képzést, és ez általában 2-20 tömeg%, előnyösen 5-15 tömeg%, és legelőnyösebben 7-13 tömeg%, például 8,8 tömeg%, 10,0 tömeg% vagy körülbelül ilyen %. Amennyiben a segéd-felületaktív anyag előnyösen terc-butanol, ezt tiszta formában vagy vízzel képzett azeotróp elegy formájában adagolhatjuk. A fent megadott %-értékek a tiszta terc-butanol (illetve a megfelelő segéd-felületaktív anyagok) mennyiségét jelölik. A találmány szerinti mikroemulzióban a víz vagy bármely vizes közeg, amely utóbbi bármely korábban adagolt egyes komponensekkel kerül a mikroemulzióba, általában 45,8-94,75 tömeg%, előnyösen 50-89,7 tömeg%, és legelőnyösebben 65,6-87,15 tömeg%, például 79,0 tömeg%. Ezeket a maximum és minimum értékeket a korábban a más komponensekre megadott %-értékek határozzák meg. Amennyiben a találmány szerinti mikroemulzióban egyéb adalékanyagok vannak jelen, mint például stabilizálószer, a hipoklorit számára adalék mosószerek, színezőanyagok és gyöngyházfényt kölcsönző anyagok, természetesen a találmány szerinti eljárásba beleértendő, hogy a víztartalom mennyiségét úgy változtatjuk meg ennek megfelelően, hogy a teljes %-érték 100%ot adjon ki. A peijodált stabilizálószer aránya, amely kívánatosán jelen van a készítményben, normálisan 0,010,3 tömeg%, előnyösen 0,02-0,2 tömeg%, és legelőnyösebben 0,1 tömeg%. A szabad hidroxid, mint például kálium-hidroxid mennyisége normálisan 0,5-1,2 tömeg% vagy 1,5 tömeg%, előnyösen 0,6-1,0 tömeg%, és legelőnyösebben 0,7-0,9 tömeg%, például 0,7 tömeg% vagy 0,9 tömeg%. A szappan-tartalom normál esetben 0,55 tömeg%, előnyösen 0,7 tömeg% vagy 0,8-3 tömeg%, például 1,2 tömeg%, és ez kálium-kokoát. Az egyéb adalékanyagok, beleértve az adalék mosószereket, a melléktermékeket és a szennyezéseket a kiindulási anyagokban, stb., általában limitált 10 tömeg% értékben, és ez előnyösen 5 tömeg%, legelőnyösebben maximálisan 2 tömeg%, például 0,2 tömeg%.

Amennyiben a korábbi és következő leírásban valamely komponenst egyes számban jelöltünk, beleértendő, hogy az ilyen referenciát többesszámban is megadhatjuk, például a segéd-felületaktív anyag elnevezésbe beleértjük az ilyen segéd-felületaktív anyagok keverékét is. A fent megadott %-értékek az ilyen keverékekre vonatkoznak, továbbá vonatkoznak - amennyiben ez történik - az egyes anyagokra is.

A találmány szerinti mikroemulziókat az alábbi alkalmas előállítási eljárással állítjuk elő, amely közül az előnyös eljárást mutatjuk be. Egy viszonylag speciális formált alakra adunk meg referenciákat, de beleértjük, hogy az eljárás alkalmazható különféle találmány szerinti mikroemulziók előállítására. Először a víz egy részében oldjuk az anionos mosószert, és így egy 1 előkeveréket képezünk. Előnyösen az erre a célra alkalmazott víz a mikroemulzió víztartalmának nagyobb része, előnyösen 51-100 tömeg%-a, legelőnyösebben 70-90 tömeg%-a. Ezt követően a koko-zsírsavakat megolvasztjuk és alkalmas semlegesítő szerrel, mint például felesleg kálium-hidroxiddal reagáltatjuk, előnyösen vizes közegben, amely a víz egyenleghez tartozó vizet tartalmazza vagy lényegében a szükséges további vizet tartalmazza, és így a 2 előkeveréket hoz6

HU 210 383 Β zuk létre. A kálium-kokoát szappan oldat előállítása után, amely felesleg szabad kálium-hidroxidot tartalmaz, ezt keverjük a mosószer oldattal és így egy 3 előkeveréket állítunk elő. Ezután ehhez hozzákeverjük a perjodátot, és így a 4 előkeverékhez beadagoljuk a hipokloritot és így az 5 előkeveréket kapjuk. Ezután a folyékony illatanyag és a folyékony izoparaffin közös oldatát készítjük el, amely a 6 előkeverék, majd ezt az előkeveréket az 5 előkeverékkel elegyítjük és így a 7 előkeveréket kapjuk. Ehhez az előkeverékhez a tercbutanolt elegyítjük és így a végterméket kapjuk. Valamely elegyítést szobahőmérsékleten végezzük, kivéve azt, amely során olvadt koko-zsírsavat alkalmazunk, amely esetben a reakciót előnyösen körülbelül a sav olvadáspontján végezzük.

A fent leírt előállítási eljáráson változtatásokat hajthatunk végre, azonban általában kívánatos, hogy a hipoklorit adagolását a jelzettnél korábban ne végezzük, hogy elkerüljük az anionos mosószer és szappan oldhatatlanná válásának problémáját. Továbbá általában kívánatos, hogy a terc-butanolt vagy más tercier kis szénatomszámú alkanol segéd-felületaktív anyagot, amely hasonló vagy még kisebb illékonyságú, utoljára adagoljuk az elegyhez, általában szobahőmérsékleten és azután, miután az illatanyagot bekevertük abból a célból, hogy mikroemulziót állítsunk elő, és abból a célból, hogy ennek elpárolgása révén történő veszteségét elkerüljük, amely megtörténhet a különböző keverési folyamatokban. Amennyiben kívánatos, a szappant állíthatjuk elő először és az anionos mosószereket a vizes szappanoldattal elegyíthetjük. Az eljárás végén mikroemulzió képződik, amely szobahőmérsékleten stabil. A kapott termék viszkozitása kisebb, mint 50 · IO^-2 Pa -s, gyakran mint 30 · 10'² Pa s, és jellemzően alacsony 1 10'³-2,0 · 10'²Pa s, előnyösen 1 · 10'³-1,0 · 10²Pa s közötti értékű, legelőnyösebben a viszkozitás értéke 1 · 10³—1,0 · 10'²Pa s, például 3 10'³Pa s °C hőmérsékleten és így a termék permetezhető, de sűríthető is, amennyiben ez kívánatos.

A találmány szerinti mikroemulziók alkalmazhatók arra, hogy zsíros szennyezést távolítsunk el, kemény szubsztrátumokról és ezeket tiszta formában (koncentrált) vagy vízzel hígított formában alkalmazhatjuk. Amennyiben tiszta formában alkalmazzuk a mikroemulziót, ezt előnyösen arra a felületre permetezzük, amelyen a lipofil anyag, mint például olaj vagy zsír található, amelyet el kívánunk távolítani, majd keféljük, dörzsöljük vagy súroljuk vagy megfelelő rongy segítségével dörgöljük és ezután öblítés nélkül hagyjuk megszáradni. A mikroemulzió összetételéből, valamint abból eredően, hogy építő sók nincsenek jelen ebben a készítményben a kezelt száraz felületek fényesek, csíkmentesen lesznek öblítés nélkül is, és tiszták, valamint fertőtlenítettek még öblítés nélkül is (habár előnyös öblítést alkalmazni, amennyiben az jelen találmány szerinti készítményt alkalmazzuk).

Hígított formában, amelynek során egy rész mikroemulziót 2-300 tömegrész vízzel, előnyösen 3-20 tömegrész vízzel, például 10 tömeg% vízzel elegyítünk és így egy olaj vízben mikroemulzió képződhet (különösen maximálisan 20 tömegrész víz alkalmazásáig) a tisztítást ugyanúgy végezhetjük, mint korábban a tiszta mikroemulzió esetében leírtuk. Mivel hígítást végeztünk, kívánatos lehet, hogy nagyobb mechanikai energiát alkalmazzuk a mikroemulzióra és a szubsztrátra, valamint, hogy több hígított mikroemulziót alkalmazzunk a tisztítás céljára, amely például a tiszta állapotban levő készítmény 20-70 tömeg%-ának felel meg ahhoz, hogy megfelelő tisztítást és fertőtlenítést érjünk el. A hígításra alkalmazott víz lehet 10-40 °C hőmérséklet közötti, de általában 15 vagy 20-30 vagy 40 °C hőmérsékletű. A hígításra alkalmazott víz keménysége kalcium-karbonát keménységben 0-600 ppm közötti, azaz például 50-150 ppm közötti. Hasonlóan a fentiekhez, a tisztított és fertőtlenített vagy higiénikussá tett felület öblíthető vagy az öblítést a mosásba is beleérthetjük, különösen azonban az esetekben, amennyiben a hígítás esetében több mint 20 tömegrész vizet alkalmaztunk 1 tömegrész mikroemulzióra. Azonban a fémfelületeket előnyösen öblítjük abból a célból, hogy megakadályozzuk a korróziót, ami amiatt jöhet létre, hogy a felület hipoklorittal érintkezett. Megjegyzendő, hogy amennyiben a hígítás aránya 1-20:1 tömegarány, a hígított mikroemulzió ugyancsak mikroemulzió formájú, míg amennyiben nagyobb hígítást alkalmazunk ez egyszerű emulzióvá válhat, amely gyakran kevésbé hatásos, mint egy mikroemulzió, tisztító és fertőtlenítő szerként. Amennyiben híg mikroemulziót alkalmazunk edények mosására, ezeket öblíteni kell, esztétikai és egészségügyi okokból, habár öblítés nélkül is tisztának és fényesnek látszanak.

A találmány szerinti készítmények azon túlmenően, hogy edények, használati cikkek, falak, fa készítmények, ládák, dobozok, ételtároló edények és helyiségek, légkondicionáló és fütő vezetékek, grillek, szűrők és szellőztetók, konyhai elszívók és szűrők, valamint padozat mosására alkalmasak, alkalmazhatók fürdőszobák és konyhák tisztítására és fertőtlenítésére, penész eltávolítására, edények és konyhai eszközök mosására, sőt még zsíros és foltos, szálas anyagból készült termékek, mint például szennyezett ruha tisztítására is. Bármely ilyen alkalmazás során a találmány szerinti mikroemulziók jelentősen jobb tisztítást eredményeznek, mint amit a normális rendelkezésre álló nem kötőanyaggal ellátott folyékony mosószerek, oldat vagy emulzió-formái eredményeznek. Ezen túlmenően a hipoklorit fertőtleníti és/vagy higiénikussá teszi a kezelt felületet és anyagot, amely a jelen készítmény fontos előnye. A találmány szerinti mikroemulziók jelentős előnyökkel rendelkeznek más hasonló mikroemulziókkal összehasonlítva, amelyek ugyancsak hipokloritot tartalmaznak. Egyik ilyen előny, a fertőtlenítést/higiénikussá tétel, fehérítés és folt eltávolítás mértéke és ugyanakkor a jelen mikroemulziók tárolás során szobahőmérsékleten és magasabb hőmérsékleten mutatott nagyobb stabilitása. Más készítményekkel, mint például a „Rosano” szabadalmakban leírt készítményekkel (4 146 499 számú és 4 472 291 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmak) a jelen találmány szerinti mikroemulziók sokkal stabilabbak a hipoklorit

HU 210 383 Β tartalmat tekintve, és a „Rosano készítménnyel” összehasonlítva a fenntartott klórmennyiség 30-szorosánál is több, annak ellenére, hogy a fenti Rosano készítmény eredetileg 34%-kal több rendelkezésre álló klórt tartalmazott, mint a jelen találmány szerinti mikroemulzió, továbbá hasonlóan sokkal nagyobb mennyiségű klórtartalmat óriz meg egy másik „Rosano készítmény” klórtartalmával szemben annak ellenére, hogy ez a másik Rosano készítmény kezdetben 60%-kal több klórt tartalmazott, mint a jelen találmány szerinti mikroemulzió. Ezek az összehasonlítások három hetes szobahőmérsékleten végzett tárolás után történtek, de hasonló összehasonlításokat nyerhetünk akkor is, hogyha a tárolást magasabb hőmérsékleten, mint például 40 °C hőmérsékleten végezzük, habár általában magasabb hőmérsékleten történő tárolást el kell kerülni, mivel a hipoklorit magasabb hőmérsékleten bomlik.

A jelen találmány szerinti készítmény másik nagy előnye a zsfreltávolítási hatásosság. Összehasonlító tesztvizsgálatokban festett faggyú leválásokat alkalmazva kemény felületeken és géppel működtetett dörzsölő berendezés alkalmazva, amelyben mikroemulzióval kezelt szivacs a tisztító eszköz (amely a mikroemulziót tiszta formában alkalmazza) azt találtuk, hogy a találmány szerinti készítmény zsfreltávolítási készsége ekvivalens egy „Rosano készítményével” annak ellenére, hogy a Rosano készítmény több, mint háromszoros mennyiségű mosószer tartalmú, továbbá több mint tizenkétszeres mennyiségű lipofil tartalmú (széntetraklorid), mint a jelen találmány szerinti készítmény. Amennyiben az összehasonlítást hígított formában végezzük, egy másik hígított „Rosano készítménnyel” úgy, hogy mindkét hígítás körülbelül azonos mosószer származékot eredményez a jelen találmány szerinti mikroemulziók alkalmazása a zsíreltávolításban jobbnak bizonyult, mint a „Rosano készítmény”, sőt jobb volt, mint bármely más ilyen termék. Az ilyen típusú eredmények különösen meglepőek amiatt, mert azt mutatják, hogy a jelen találmány szerinti mikroemulziók sokkal nagyobb és nem várt hipoklorit stabilitást mutatnak, mint más hipoklorit tartalmú szakirodalomban ismert mikroemulziók, sőt még jobbak, mint a korábban szakirodalomban ismert hipoklorit tartalmú mikroemulziók, amelyek tisztító por formájúak, amennyiben hígított vizes formájúak, amely forma általában a szokásos ilyen termékek alkalmazási formája; továbbá hatásosabb, amennyiben ekvivalens mosószer tartalom alap mellett alkalmazuk annak ellenére, hogy az összehasonlító formált alakokban vagy készítményekben az „oldószer arány” nagyobb. Ez az előny valószínűleg amiatt jön létre, hogy a hipokloritot kombinációban alkalmazzuk paraffin-szulfonát és alkilszulfát mosószerekkel, valamint valószínűleg hatásosabb mikroemulzió képződés jön létre a jelen találmány szerinti készítményben.

Azon túlmenően, hogy más készítményekkel összehasonlítva nagyobb hipoklorit stabilitást és nagyobb tisztítási hatást mutatnak, a jelen találmány szerinti mikroemulziók fizikailag stabilak, nem válnak szét, krémesednek vagy opálosodnak tárolás során, valamint kívánatosán alacsony viszkozitásúak, emiatt könnyen csomagolhatok, spray tartályokba és ezekből könnyen adagolhatok. Továbbá, mivel a jelen találmány szerinti formált alakban szappan van jelen túlzott habképződés, amely egyébként a szintetikus szerves anionos mosószerek jelenléte miatt létrejöhet kiküszöbölt és szabályozott adott tisztítási eljárások során, mint például padlótisztítás. Ezen túlmenően az építő sók hiánya azt eredményezi, hogy ezek nem válnak le szubsztrátokra, továbbá megakadályozza az ezek által létrejövő csíkosodás jelenséget.

A találmány szerinti készítményt és eljárást az alábbi példákon részletesen bemutatjuk, hacsak másképp nem jelezzük, a példákban adott valamennyi anyag arány tömegarány, és valamennyi hőmérséklet ’C.

]. példa

Az alábbi összetételű készítményt állítjuk elő:

Alkotóelemek	% (tömeg)
(1) nátrium-14-17 szénatomszámú paraffin-szulfonát	3,00
(2) nátrium-12-18 szénatomszámú alkilszulfát	2,00
(3) koko-zsírsav	1,00
kálium-hidroxid	1,00
terc-butanol (analitikai tisztaságú)	10,00
(4) 9-13 szénatomszámú izoparaffm	0,34
(5) illatanyag (Klóron típus)	0,66
vizes, nátrium-hipoklorit (12,5% rendelkezésre álló klór)	18,00
káliumperjodát	0,10
víz, ionmentes	63,90
	100,00

(1) 98 t% 14-17 szénatomszámú paraffin-szulfonát, amelyben legalább 50 t%a monoszulfonát, (2) 94 t%-ban 12-18% alkil-szulfát, amelynek legalább 75 t%-a 12-14 szénatomszámú alkil-szulfát, (3) 8-18 szénatomszámú zsírsav, amely kókuszolajból nyert, (4) Isopar H (Exxon Chemical Corp.), (5) hipoklorittal szemben stabil illatanyag terpének, éterek és szintetikus rögzítők, valamint más stabil lipofil illat-vegyületek.

A fenti mikroemulzió készítményt úgy állítjuk elő, hogy a nátrium-paraffin-szulfonátot és a nátrium-lauril-szulfátot nagyobb mennyiségű, 40 tömeg% (a készítmény tömege alapján) formált alakban alkalmazott vízben oldjuk és ehhez az oldathoz körülbelül 40 ’C hőmérsékleten olvadt koko-zsírsavakat adunk, valamint kálium-hidroxidot adagolunk. Más eljárás szerint az olvadt koko-zsírsavakat és felesleg kálium-hidroxidot először vizes közegben reagáltathatjuk körülbelül 1/2 vagy 3/4 maradék víz alkalmazásával, majd ezt keverhetjük a mosószer oldathoz vagy a savat és a

HU 210 383 Β hidroxidot előzetesen csaknem valamennyi víz felhasználásával vizes oldatban reagáltatjuk kivéve, hogy bizonyos vizet megőrizzük, amelyben a perjodátot oldjuk, majd ezután a mosószereket a kapott szappan oldathoz keverjük. Ezt követően a perjodátot a maradék vízben oldjuk és ezzel az előkeverékkel, amely az első öt említett komponenst tartalmazza, elegyítjük. Az elegyítést szobahőmérsékleten vagy kicsit magasabb hőmérsékleten végezzük, majd ehhez az elókeverékhez hozzákeverjük az illatanyagot és az izoparaffint utolsó komponensként pedig a terc-butanolt adjuk az elegyhez. Amennyiben bármely oldhatatlan anyag válik ki, kívánatosán a végterméket leszűrjük.

A kapott termék viszkozitása körülbelül 3-10* ³ Pa s 25 °C hőmérsékleten és az áttetsző, jó folyóképességű és viszonylag kellemes klór típusú aromával rendelkezik. A készítményt szivattyú típusú spray tartóba helyezzük vagy polietilén edénybe, és így felhasználásra kész állapotba hozzuk.

A készített mikroemulziót tesztvizsgálatnak vetjük alá és 20 °C hőmérsékleten 8 héten át öregítjük, majd ez időtartam után analizáljuk és úgy találjuk, hogy 75% kezdetben rendelkezésre álló klórtartalmát megőrizte. A vizsgálat alapján a mikroemulzió fizikailag stabil, elválást nem mutat, krémesedést nem mutat a felső felületen és nem mutatkoznak benne észrevehető részecskék. Azokban az esetekben amennyiben a készítmény jelentős mennyiség nehézfém szennyezést tartalmaz, ez a fém kiválhat a perjodáttal és eltávolítható a készítményből. A találmány szerinti készítmény hipoklorit stabilitása összehasonlítva a korábbi szakirodalomban leírt hipoklorit tartalmú mikroemulziókkal (mint például a „Rosano készítményekkel”) sokkal jobb és az 1:10 arányú vizes hígítással készített mikroemulzió ugyancsak hatásos fertőtlenítő és fehérítő aktivitással rendelkezik.

A jelen találmány szerinti készítmény tisztító (zsírmentesítő) hatásosságát tiszta formában összehasonlítottuk kontroll készítményekkel, ahol festett marhafaggyút alkalmaztunk, amelyet kemény, fehér műanyag csempékre választottunk le. A marhafagygyút kloroformos oldatban alkalmaztuk a formica csempékre rápermetezve, majd az oldószert elpárologtatva. A permetezett oldat 5 g megkeményült marhafaggyút tartalmaz, továbbá 5 g marhafaggyút és 0,05 g kék festéket (Dysl 502 EX, Hoechst terméke) 89,95 g kloroformban. Az oldatot egyenletesen permetezzük a csempére és 15 percen át szobahőmérsékleten hagyjuk megszáradni. Ezután a példa szerinti 2,5 g mikroemulziót permetezzük az előre nedvesített szivacsra, amelyet előzetesen alaposan kicsavarunk abból a célból, hogy a víz legnagyobb részét ebből eltávolítsuk. A műanyag csempét egy Gardner edénymosó gépbe helyezzük a szivaccsal együtt, amelyre a mikroemulziót alkalmaztuk. A berendezést elindítjuk és ennek során a szivacs dörzsöli a csempét, amely folyamatban a levált faggyút eltávolítja. A dörzsölés számot jegyezzük fel, amely ahhoz szükséges, hogy a faggyút teljesen eltávolítsa a csempéről és a fehér csempe jelenjen meg. Hasonló eljárást alkalmazunk kontroll mikroemulziók (például Rosano mikroemulzió) alkalmazásával és ugyancsak feljegyezzük a szükséges dörzsölés számot. A jobb mosószer az a mikroemulzió, amelyik kevesebb dörzsölést igényel ahhoz, hogy a csempét megtisztítsa a faggyú leválásától. A jelen tesztvizsgálat szerint; a találmány szerinti hipoklorit tartalmú mikroemulzió azonos hatású tisztításban nem hígított formában, mint a Rosano típusú mikroemulzió, azonban az összehasonlító mikroemulzió több mosószert és több lipofilt tartalmaz, mint a jelen találmány szerinti mikroemulzió.

Hasonló tesztvizsgálati eljárást alkalmazunk a fenti tisztítási tesztvizsgálathoz és megvizsgáljuk a találmány szerinti készítmény, valamint kontroll készítmények tisztítási hatásosságát abban az esetben, amennyiben ezek hígított állapotúak és azonos koncentrációjú mosószer komponenst tartalmaznak. A tesztvizsgálatokban a kontroll anyagot 12 g/liter „tisztító oldat” értékre hígítottuk, és a találmány szerinti mikroemulziók pedig olyanok, hogy a mosószer vonatkozásában azonos koncentrációt szolgáltassanak. Mivel nagyobb hígításról van szó a tisztító oldat esetében (a tiszta állapotú alkalmazással összehasonlítva) a fehér csempére alkalmazott szennyezést úgy készítjük, hogy 0,5 g keményített faggyút, 0,5 g marhafaggyút és 0,05 g kék festéket oldunk 98,95 g kloroformban. Ezt a szennyező oldatot egyenletesen a fehér csempére permetezzük, majd hagyjuk 15 percen át szobahőmérsékleten száradni, mielőtt a tesztvizsgálatot elkezdjük. Az alkalmazott szivacsokat híg tisztító oldattal előnedvesítjük, majd alaposan kicsavarjuk, hogy az oldat legnagyobb részét eltávolítsuk. Ezután 10 ml híg tisztító oldatot öntünk az előnedvesített szivacsra és a berendezést beindítjuk. 15 dörzsölés után a szivacsokat előnedvesítjük, kicsavarjuk, majd ismét nedvesítjük és ezt az eljárást ismételjük minden 15 dörzsölés után mindaddig, ameddig a tesztvizsgálat be nem fejeződik (amíg a zsíros szennyezést teljesen el nem távolítjuk). A tesztvizsgálatban az tapasztaljuk, hogy a találmány szerinti hígított mikroemulzió jobb hatású mindkét Rosano típusú mikroemulziónál. Ebben az esetben 35 dörzsölés szükséges a Rosan készítmény 40 dörzsölésével, illetve 35 dörzsölés szükséges a Rosano másik készítmény 50 dörzsölésével szemben a tisztításhoz.

A találmány szerinti mikroemulziót tiszta formában (koncentrált) alkalmazzuk penész eltávolítására zuhanyzó csempékről és ez kielégítő eredményt szolgáltat. Amennyiben a készítményt 30 rész vízzel hígítjuk, majd ezután padló és fal tisztítására alkalmazzuk, amelyek enyhén szennyezettek zsírral és olajjal, és az ilyen felületeket szivaccsal letöröljük, a felületeket hagyjuk megszáradni és megfelelően tiszta, fénylő felületet kapunk öblítés nélkül. Ugyancsak megjegyezendő, hogy a találmány szerinti mikroemulziók szagtalanítják a felületeket, amelyekre alkalmazzuk őket, és ennélfogva különösen tiszta formában alkalmasak rossz szagú felületek tisztítására és higiénikussá tételére, mint például szeméttároló edények tisztítására.

HU 210 383 Β

2. példa

Az alábbi összetételű készítményeket állítjuk elő:

Alkotóelemek	% (tömeg)
A	B	C	D
nátrium-14-17 szénatomszámú paraffmszulfonát	3,0	3,0	3,0	3,0
nátrium-12-18 szénatomszámú alkilszulfát	2,0	2,0	2,0	2,0
koko-zsírsav	1,0	1,0	1,0	1,0
kálium-hidroxid	1,0	1,0	1,0	1,0
terc-butanol	10,0	10,0	10,0	10,0
9-13 szénatomszámú izoparaffin	1,0	0,34	0,34	-
illatanyag (Klóron típus)	-	0,66	0,66	1,0
hipoklorit (rendelkezésre álló klórként megadva)	2,0	2,88	3,2	2,0
víz, ionmentes	2,0	2,88	3,2	2,0
	kiegyenlítő mennyiség	kiegyenlítő mennyiség
	100,0	100,0	100,0	100,0

Az A-D készítményeket az 1. példában leírt eljárás szerint állítjuk elő és valamennyi előállított mikroemulzió pH-értéke 13-14 közötti, és ezek enyhén sárgás színűek és áttetszőek. Valamennyi készítmény megfelelően stabil mikroemulzió szobahőmérsékleten és magasabb, egészen 40 ’C hőmérsékleten végzett tárolás esetében a készítmények hatásos tisztítószerek (különösen zsíros szennyezések esetében) fertőtlenítőszerek vagy higiénikussá tevő szerek, továbbá szagtalanítók. Amennyiben vízzel hígítjuk őket, mikroemulzió állapotban maradnak egy limitált hígítás értékig, 35 majd ezt követően szokásos emulzióvá alakíthatók, amely továbbra is hatásos tisztítószer (habár nem olyan jó minőségű, mint a mikroemulzió). Ezen túlmenően nátrium-hipoklorit tartalmuk következtében hatásuk higiénikussá tevő anyagok, szagtalanítók és fehérítő szerek és alkalmasak fehéríthető foltok eltávolítására szubsztrátumokról, miközben tisztítási, fertótlenítési és szagtalanítást hatást is kifejtenek. Koncentrált mikroe30 mulzió formában a készítmények továbbá alkalmasak penész eltávolítására kemény felületekről, mint például zuhanyozó csempékről és vakolatról, és előnyösen hasonlíthatók össze a legsikeresebb ilyen típusú kereskedelemben kapható termékekkel. Megjegyzendő, hogy kemény felületekről zsír eltávolítás vonatkozásában a D készítmény, amely csak illatanyagot tartalmaz (és szénhidrogént nem tartalmaz) lipofilként sokkal jobb mint az 1. példa szerinti készítmény.

3. példa

Az alábbi összetételű készítményeket állítjuk elő:

Alkotóelemek	% (tömeg)
E	F	G
nátrium-14-17 szénatomszámú paraffin-szulfonát	3,0	1,5	12,0
nátrium-12-18 szénatomszámú alkil-szulfát	2,0	1,0	8,0
koko-zsírsav	1,0	0,5	4,0
kálium-hidroxid	1,0	0,5	1,85
terc-butanol	-	5,0	10,0
terc-amilalkohol	6,0	-	-
9-13 szénatomszámú izoparaffin	0,34	0,20	0,30
illatanyag	0,66	0,30	0,70
nátrium-hipoklorit (13% rendelkezésre álló klór)	8,0	8,0	16,0
kálium-perjodát	-	0,10	0,02
VÍZ	kiegészítő mennyiség	kiegészítő mennyiség	kiegészítő mennyiség
	100,0	100,0	100,0

HU 210 383 Β

A fenti formált alak mikroemulziókat az 1. példa szerinti eljárással állítjuk elő, azonban amennyiben ezt az eljárást megváltoztatjuk, ugyancsak megfelelően tiszta és stabil mikroemulziókat nyerhetünk, amelyek kiváló tisztító, fertőtlenítő, szagtalanító és fehérítő ha- 5 tással rendelkeznek tiszta formában és hasonlóan hatásosak higiénikussá tevő szerként, tisztítószerként, fehérítőszerként és szagtalanító szerként híg formában is. A

4. példa

Az alábbi összetételű készítményeket állítjuk elő:

vizes nátrium-hipoklorit kis mennyiségű perjodát iont tartalmaz az alkalmazott formában és ez a kálium-perjodáttal együtt, amelyet alkalmazunk, stabilizálja az ilyen formált alakokat túlzott fehérítő hatásvesztéssel szemben tárolás közben (amely egyébként bekövetkezhet annak következtében, hogy a hipoklorit fémekkel, mint például vas, réz, kobalt, mangán, nikkel és hasonlók érintkezik).

Alkotóelemek	% (tömeg)
H	I	J	K
nátrium-14-17 szénatomszámú paraffinszulfonát	3,0	-	3,0	-
nátrium-lauril-etoxilát-szulfát (2 EtO/mól)	2,0	3,0	2,0	3,0
nátrium-lauril- szulfát	2,0		-	2,0
dimetil-kokoamin-oxid	-	3,0	-	-
koko-zsírsav	1,0	-	1,0	1,0
kálium-hidroxid	1,0	-	1,0	0,85
nátrium-hidroxid	-	1,0	-	-
Isopar H	0,33	2,0	0,33	1,0
illatanyag	0,67	-	0,67	1,0
nátrium-hipoklorit (rendelkezésre álló klórként)	2,0	2,0	2,0	2,0
terc-butanol	9,0	4,5	7,0	4,5
nátrium-klorid	-	5,0	-	-
VÍZ	kiegészítő mennyiség	kiegészítő mennyiség
	100,0	100,0	100,0	100,0

A jelen találmány szerinti legelőnyösebb formált alakot a H formált alak jelöli. Az I-K formált alakok más fehérítő mikroemulziók, amelyek hipokloritot tartalmaznak, amely más szintetikus detergens kombiná- 40 ciókat alkalmaz, mint az előnyös H formált alak. így a I-K formált alakok összehasonlító példák.

A fenti formált alakokat az 1. példa szerinti eljárással állíthatjuk elő, és ezek valamennyien áttetsző, híg, alkálikus mikroemulziók, amelyek tisztítószer- 45 ként, fertőtlenítőszerként, fehérítőszerként és szagtalanítószerként alkalmazhatók. Amennyiben három héten át 40 °C hőmérsékleten tároljuk, a H formált alak mikroemulzió több, mint háromszor annyi szabad klórtartalmat tartalmaz, mint az I formált alak és 50 50%-kal több szabad klórtartalmat, mint a J és a K formált alakok. Ennélfogva megállapítható, hogy a H formált alak sokkal jobb termék kereskedelmi célra, mint az I-K formált alakok, különösen amennyiben az eladás előtt tárolás során magasabb hőmérsékle- 55 tekre kell számítani. Ennélfogva a H formált alak jobb fertőtlenítő, fehérítő és szagtalanító szer, mint az I-K formált alakok.

A találmány szerinti formált alakokat és eljárást az alábbi példákon részletesen bemutattuk, ez azonban nem 60 jelenti a találmány szerinti készítmény és eljárás limitálását és a szakember nyilvánvalóan felismeri a lényeg megváltoztatása nélkül végrehajtható változtatásokat.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Stabil mikroemulzió formájú, fertőtlenítő hatású mosószer készítmény, melynek viszkozitása 25 °C hőmérsékleten legfeljebb 5,0 · 10² Pa s, azzal jellemezve, hogy fehérítőszerként 0,15-5 tömeg% hipokloritot, előnyösen nátrium-hipokloritot, mosószerként 2-20 tömeg% 12-18 szénatomos paraffin-szulfonát és 818 szénatomos alkohol-szulfát (5:1)-(1:5) tömegarányú keverékét, továbbá 0,1-3 tömeg% lipofil szénhidrogén és/vagy illatanyagot és 5-15 tömeg% felületaktív segédanyagként kis szénatomos tercier-alkoholt és 0,5-7 tömeg% szokásosan alkalmazott segédanyagot tartalmaz.

2. Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy viszkozitása legfeljebb 3,0 · 10'² Pa s 25 °C hőmérsékleten, és pH-értéke legalább 12, valamint 0,15-5 tömeg% nátrium-hipokloritot, 2-20 tömeg% nátrium-(14-17 szénatomos)-paraffin-szulfonát és nátrium-(12-18 szénatomos)-alkohol-szulfát (3:1)—

HU 210 383 Β (1:3) tömegarányú elegyet, továbbá 0,1-3 tömeg% folyékony paraffint és/vagy illatanyagot, 0,5-5 tömeg% nagy szénatomos zsírsav szappant, 0,5-1,5 tömeg% alkálifém-hidroxidot, előnyösen kálium-hidroxidot és 45,8-94,75 tömeg% vizet tartalmaz.

3. A 2. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy 1,5-4 tömeg% nátrium-hipokloritot, 110 tömeg% nátrium-( 14-17 szénatomos)-paraffin-szulfonátot, 1-10 tömeg% nátrium-(12-18 szénatomos)-alkohol-szulfátot, 0,2-2 tömeg% 8-16 szénatomos paraffint, 0,3-3 tömeg% illatanyagot, 5-15 tömeg% elágazó szénláncú, 4-8 szénatomos alkanolt, 0,7-3 tömeg% kálium-szappant, amely nagy szénatomos zsírsavakból képzünk, 0,6-1,0 tömeg% kálium-hidroxidot és 50-89,7 tömeg% vizet, tartalmaz, és viszkozitása 25 °C hőmérsékleten 1 10'³-2,0 · 10'² Pás valamint pH-értéke legalább 13.

4. Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy 0,5-5 tömeg% 8-18 szénatomos zsírsavakból képzett kálium-szappant, 0,5-1,5 tömeg% kálium-hidroxidot és 0,02-0,2 tömeg% kálium-perjodátot tartalmaz.

5. A 4. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy viszkozitás-értéke 1 · 10³-2,0 · 10' ² Pa s 25 ’C hőmérsékleten, és pH-értéke legalább 14, valamint 0,2-3,0 tömeg% nátrium-hipokloritot, 1-5 tömeg% nátrium-(14-17 szénatomos)-paraffinszulfonátot, 1-5 tömeg% nátrium-(12-18 szénatomos) egyenes szénláncú alkohol-szulfátot, 0,2-1 tömeg% 9-13 szénatomos izoparaffint, 0,3-2 tömeg% hipoklorittal szemben stabil illatanyagot, 7-13 tömeg% tercier-(4-6 szénatomos) alkoholt, 0,8-3 tömeg% kálium-kokoátot, 0,5-1,2 tömeg% káliumhidroxidot, 0,02-0,2 kálium-perjodátot, valamint

65,6-87,15 tömeg% vizet tartalmaz.

6. Az 5. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy viszkozitás-értéke 1 · 10'³—5 · 10'³ Pa s 25 °C hőmérsékleten, és 2,5 tömeg% nátrium-hipokloritot, 3 tömeg% nátrium-(14-17 szénatomos)-paraffinszulfonátot, 2 tömeg% nátrium-(12-18 szénatomos)zsíralkohol-szulfátot, 0,3 tömeg% 9-13 szénatomos izoparaffint, 0,7 tömeg% hipoklorittal szemben stabil, poláros lipofil illatanyagot, 10 tömeg% terc-butanolt, 1,2 tömeg% kálium-kokoátot, 0,7 tömeg% kálium-hidroxidot 0,1 tömeg% kálium-perjodátot, valamint 79,9 tömeg% ionmentes vizet tartalmaz.