HU209437B

HU209437B - Process for producing purinyl and pyrimidinyl tetrahydrofuran derivatives and pharmaceutical preparations containing them

Info

Publication number: HU209437B
Application number: HU912216A
Authority: HU
Inventors: Robert Zahler; Saleem Ahmad; Val S Goodfellow
Original assignee: Squibb & Sons Inc
Priority date: 1990-07-02
Filing date: 1991-07-01
Publication date: 1994-06-28
Also published as: IE912243A1; AU633743B2; GR3022158T3; EP0464769A2; JPH04244082A; PT98186A; IE76731B1; ES2093051T3; DE69122437T2; HU912216D0; CA2046002A1; NZ238708A; CA2046002C; EP0464769B1; EP0464769A3; ATE143662T1; DE69122437D1; PT98186B; JP3055818B2; DK0464769T3

Description

A leírás teqedelme: 12 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 209 437 B

A találmány tárgya eljárás új (1) általános képletű, vírusellenes hatású vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására. A leírás teljes teijedelmére vonatkozóan az (1) általános képletben, valamint a szubsztituensek leírására szolgáló általános képletekben

Rj jelentése (a) képletű, illetve (b) vagy (c) általános képletű csoport, ahol

R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport.

Az (1) általános képletű vegyületek közül előnyösek azok, amelyek képletében R] az (a) képletű purinilcsoport.

Az EP-A 394 893 számú leírás purinil- vagy pirimidinilcsoporttal szubsztituált tetrahidro-4,5-bisz(hidroxi-metil)-3-furanil-vegyületeket ismertet, amelyek vírusellenes hatásúak.

Az R₂ jelképre megadott alkilcsoport egyenes vagy elágazó szénláncú lehet, előnyösen metil-, etil- vagy propilcsoport.

Az (1) általános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik vírusellenes hatásúak, ennélfogva alkalmasak arra, hogy emlősök, elsősorban az ember, valamint háziállatok, például kutya, macska, ló és hasonlók, illetve madarak, például csirke és pulyka vírusfertőzés okozta betegségeinek kezelésére alkalmazzuk azokat.

Az (1) általános képletű vegyületek közül azok, amelyek képletében R₍ (a), (i) vagy (j) képletű csoportot jelent, hatásosnak bizonyultak egy vagy több vírussal szemben az alábbiak közül: herpesz szimplex vírus 1 és 2, és varicella-zoster vírus. Ezek a vegyületek azonfelül valószínűleg hatásosak még több DNS-vírussal szemben is, ilyenek például más herpeszvírusok, így az Eppstein-Barr vírus, a humán herpeszvírus 6, az áltípusos veszettségvírus és hasonlók; a poxvírusok közül például a majomhímlő és a myoma vírusa; a papovavírusok, például a papillomavírusok, a hepatitisz B vírus és az adenovírusok.

Az összes többi (1) általános képletű vegyületről úgy tartják, hogy az alábbiak közül egy vagy több vírussal szemben hatásosak: herpesz szimplex vírus 1 és 2, varicella-zoster vírus, citomegalovírus és más, az imént már tárgyalt DNS-vírusok.

Az (1) általános képletű vegyületeket parenterálisan, vagyis az emésztőrendszer megkerülésével, így intravénás, intraperitoneális vagy íntramuszkuláris injekció formájában, valamint orálisan vagy helyileg alkalmazhatjuk. Orálisan vagy parenterálisan a fertőzés leküzdéséhez szükséges mennyiségben adhatjuk a betegnek a hatóanyagot. A dózis természetesen függ a fertőzés súlyosságától, de általában 1 és 50 mg között van testtömegkilogrammonként. A szükséges dózist bizonyos időközönként naponta többször megismételhetjük.

A szem, illetve más külsőleg hozzáférhető testrészek, például a száj vagy a bőr kezelésére olyan készítményeket használhatunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a fertőzött részeket helyileg kezeljük. Ilyen készítmény például a kenőcs, a krém, az aeroszol, a zselé, a por, a borogatószer, a szuszpenzió és az oldat, így a szemcsepp is, amelyek hatóanyag-koncentrációja természetesen szintén a fertőzés súlyosságától függ, mindazonáltal többnyire 0,1 és 7 tömeg% között van.

Az (1) általános képletű vegyületeket egy (2) általános képletű köztitermékből állíthatjuk elő, amely általános képletben P jelentése valamilyen hidroxivédő csoport, például benzil- vagy szilil-, elsősorban szférikusán gátolt, triszubsztituált szililcsoport, így terc-butil-difenil-szilil-, dimetil-(trifenil-metil)-szilil-, diizopropil-metil-szilil- vagy triizopropil-szilil-csoport, illetve tritil- vagy szubsztituált tritilcsoport, így 4-metoxi-tritil- vagy 4,4’-dimetoxi-tritil-csoport.

A (2) általános képletű vegyületeket a (3) általános képletű vegyületekből szintetizálhatjuk, a képletekben Pl acil típusú védőcsoportot, például acetil- vagy benzoilcsoportot jelent. A (3) általános képletű vegyületek egyikét, amelynek képletében Pj acetilcsoportot jelent, korábban már a szakirodalomban leírták [J. A. Montgomery és J. Thomas: J. Org. Chem. 43,541 (1978)]. A primer hidroxilcsoportra ismert módon vihetünk valamilyen P védőcsoportot, aminek eredményeképpen egy (4) általános képletű vegyületet kapunk. A P védőcsoportot úgy kell megválasztanunk, hogy a másik, a P_tszimbólumnak megfelelő védőcsoport P jelenlétében szelektíven eltávolítható legyen. P jelentése tehát például benzil-, tritil-, szubsztituált tritil- vagy szililcsoport lehet. A következő lépésben a szabad hidroxicsoportot ismert kémiai módszerekkel valamilyen kilépő csoporttá, például metil-szulfonil-oxi-, p-toluol-szulfonil-oxi- vagy trifluor-metil-szulfonil-oxi-csoporttá alakítjuk, ami egy (5) általános képletű vegyületet eredményez. Az (5) általános képletű vegyületekből a megfelelő (2) általános képletű vegyületet oly módon kaphatjuk meg, hogy előbb a P_t védőcsoportot szelektíven eltávolítjuk a molekulából, majd bázis hatásának kitéve, kikényszerítjük az epoxigyűrű keletkezését. Ez utóbbi átalakítást végezhetjük például kálium-karbonáttal metanolban vagy etanolban, nátrium-etiláttal etanolban, valamint nátrium- vagy kálium-hidroxiddal vizes dioxánban vagy vizes tetrahidrofuránban.

Ha egy (2) általános képletű vegyületet valamilyen bázis, például lítium-hidrid, nátrium-hidrid, káliumhidrid vagy kálium-karbonát jelenlétében, valamilyen aprotikus, poláros oldószerben, például N,N-dimetilformamidban, dimetil-szulfoxidban vagy szulfolánban (tetrametilén-szulfon) guanin megfelelően védett formájával, például egy (6) képletű vegyülettel reagáltatunk, akkor a reakcióelegy feldolgozása után egy (7) általános képletű vegyületet kapunk.

Adott esetben a reakció kivitelezése történhet valamilyen kelátképző reagens, például 18-korona-6 (1,4,7,10,13,16-hexaoxa-ciklooktadekán), 15-korona-5 (1,4,7,10,13-pentaoxa-ciklopentadekán) vagy 12-korona-4 (1,4,7,10-tetraoxa-ciklododekán) jelenlétében. A (7) általános képletű vegyületből a védőcsoportok eltávolításával kapjuk a megfelelő (1) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R] (a) képletű csoportotjelent.

Abban az esetben, amikor a (7) általános képletben P benzilcsoportot jelent, a P védőcsoport és a purin

HU 209 437 B

O-benzil-csoportjának eltávolítását egyidejűleg végezhetjük, akár fémnátriummal cseppfolyós ammóniában, akár hidrogenolízissel, például csontszénre lecsapott palládium-hidroxidot alkalmazva katalizátorként, ciklohexán jelenlétében etanolban, akár bór-trikloriddal metilén-dikloridban. Egy másik eljárásváltozat szerint azonban úgy is eljárhatunk, hogy vizes-alkoholos közegben, valamilyen ásványi savval lehasítjuk a purin O-benzil-csoportját, majd ezt követően távolítjuk el a molekulából a P védőcsoportot, például cseppfolyós ammóniában fémnátriummal vagy hidrogenolízissel.

Ha a (7) általános képletben P jelentése valamilyen szilil-csoport, akkor a védőcsoport lehasítását fluoridionok segítségével végezhetjük, ilyenkor a reagens például tetrabutil-ammónium-fluorid, a reakcióközeg pedig tetrahidrofurán lehet. Ez esetben a purin O-benzil-csoportjának eltávolítása történhet valamilyen ásványi savval vizes-alkoholos közegben, hidrogenolízissel, valamint fémnátriummal cseppfolyós ammóniában. Ilyenkor is eljárhatunk azonban oly módon, hogy először a purin O-benzil-csoportját hasítjuk le hidrogenolízissel, majd ezt követően távolítjuk el a molekulából a P szimbólumnak megfelelő szililcsoportot, fluoridionok hatásának kitéve a vegyületet.

Az is lehetséges azonban, hogy a (7) általános képletben P jelentése tritil- vagy szubsztituált tritilcsoport, amikor is a purin O-benzil-csoportját és a P védőcsoportot szintén egyidejűleg távolíthatjuk el a molekulából, ásványi savakkal, vizes-alkoholos közegben.

A (16) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő (17) általános képletű vegyületet valamilyen aprotikus, poláros oldószerben, például Ν,Ν-dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban, vagy szulfolánban, valamilyen bázis, például káliumkarbonát, h'tium-hidrid, nátrium-hidrid vagy káliumhidrid jelenlétében, adott esetben 18-korona-6, 15-korona-5 vagy 12-korona-4 étert adva a reakcióelegyhez, egy (2) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, majd az így kapott (18) általános képletű köztitermék védőcsoportját, azaz a P szimbólumnak megfelelő csoportot eltávolítjuk a molekulából.

Például, ha P jelentése benzilcsoport, akkor a védőcsoport eltávolítása történhet hidrogenolízissel, csontszénre lecsapott palládium-hidroxid jelenlétében, ciklohexén és etanol elegyében, vagy bór-trikloriddal. Ha P szililcsoportot jelent, akkor a védőcsoport eltávolítását úgy végezhetjük, hogy fluoridionok hatásának tesszük ki a vegyületet, és végül, ha P tritil- vagy szubsztituált tritilcsoportot jelent, akkor vizes savval hasíthatjuk le a védőcsoportot.

A (23) általános képletű vegyületek előállítására a megfelelő (25) általános képletű vegyületet valamilyen bázis, például kálium-karbonát, lítium-hidrid, nátriumhidrid vagy kálium-hidrid jelenlétében, valamilyen aprotikus oldószerben, például Ν,Ν-dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban, vagy szulfolánban, adott esetben 18-korona-6, 15-korona-5 vagy 12-korona-4 étert adva a reakcióelegyhez, egy (2) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, majd ezt követően a P védőcsoportot eltávolítjuk a molekulából. Adott esetben a (25) általános képletű vegyület aminocsoportját például valamilyen acilcsoporttal védhetjük meg, amelynek lehasítása a reagáltatást követően metanolos oldatban nátrium-metiláttal vagy ammóniával történhet.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyieteknek itt a leírásban megadott térszerkezete abszolút konfiguráció. A képletek úgy vannak ábrázolva, hogy azokból jól láthatóan kitűnjön, a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek térszerkezete, továbbá hogy ezek abszolút térszerkezete a D-szorbit vagy az 1,2-anhidro-Dribit királis prekurzorokból származtatható.

Az (1) általános képletű vegyületek közül mindazok, amelyek képletében Rj az (a) képletű csoportot, illetve egy (b) általános képletű csoportot jelent, szerves vagy szervetlen savakkal savaddíciós sókat képezhetnek. Ezek a sók lehetnek például hidrogén-halogenidekkel képzett sók, így hidrokloridok vagy hidrobromidok, karbonsavakkal képzett sók, valamint alkilszulfonátok, szulfátok vagy foszfátok.

Azok az (1) általános képletű vegyületek viszont, amelyek képletében Rj jelentése (a) képletű, illetve egy (c) általános képletű csoport, szerves vagy szervetlen bázisokkal képezhetnek sókat. Ezek közül említhetjük az alkálifémek sóit, így a nátrium- vagy káliumsókat, az alkáliföldfémekkel képzett sókat, például a kalcium- vagy magnéziumsókat, valamint az ammóniumsókat, illetve a különböző aminokkal képzett sókat.

Az alábbiakban a találmány szerinti eljárás jellegzetes kiviteli módját példákon mutatjuk be.

1. példa [3R-(3a, 4β, 5a)]-2-Amino-l,9-dihidro-9-[4-hidroxi-5-(hidroxi-metil)-tetrahidrofurán-3-il]-6H-purin-6-on

A) [2R-[2a(S*), 3a, 4p]]-p,3,4-Trihidroxi-2-tetrahidrofurán-etanol

A vegyületet S. Soltzenberg [J. Amer. Chem. Soc. 68, 919 (1946)] eljárásának módosított változatával állítjuk elő. Egy 500 ml-es gömblombikban 110 mg tömény kénsav és 1,5 ml víz elegy éhez 10,0 g

854,9 mmól D-szorbitot adunk. A lombikot egy 100 °C-ra felfűtött olajfürdőbe mentjük, amíg a szilárd anyag olvadni kezd, majd a lombikot vákuum alá helyezzük (hozzávetőlegesen 2,344 kPa, és az olajfürdőt 140 °C-ra hevítjük. A reakcióelegyet 135-145 °C-on keveqük 25 percig, majd lehűtjük szobahőmérsékletre, 50 ml vizet és mintegy 5 g Norit derítőszenet adunk hozzá, ismét egy 100 °C-os olajfürdőben melegítjük, ezúttal három percig, végül az elegyet szűrjük. A szűrletet lehűtjük szobahőmérsékletre és bárium-acetáttal

7-es pH-júra semlegesítjük, majd 1 óra hosszáig állni hagyjuk. Ezután a csapadékot kiszűrjük, és az oldószert elpárologtatjuk, aminek eredményeképpen 10 g viszkózus szirup marad vissza. Ebből a szirupból 8,0 got felszuszpendálunk 100 ml izopropil-alkoholban, majd szűrjük, a szűrletet bepároljuk, és a maradékot kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, 0-30% metanolt tartalmazó kloroformos eleggyel eluálva az oszlopot. Az így kapott [2Ε-[2α(δ*),3α,4β]]-β,3,4-ύϊhidroxi-2-tetrahidrofurán-etanol tömege 2,50 g.

HU 209 437 B

B) [2S-(2a, 3a, 4$)[3,4-Dihidroxi-2-tetrahidrofuránkarbaldehid

A vegyületet a Hedgley közleményében [J. Am. Chem. Soc. 86,1576 (1964)] leírtak szerint állítjuk elő, azonban az eredeti eljárást némiképp módosítottuk. 1,90 g (11,6 mmól), az 1. példa A) pontjában megadottaknak megfelelően előállított [2R-[2cz(S*),3a,4p]]3.3.4- trihidroxi-2-tetrahidrofurán-etanolt felszuszpendálunk 24 ml vízben, és cseppenként hozzáadjuk 2,48 g nátrium-perjodát 30 ml vízzel készült oldatát. Az adagolás végeztével a reakcióelegyet szobahőmérsékleten keverjük 3 óra hosszáig, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a maradékot háromszor egymás után forró, 75 °C-ra melegített etanollal eldörzsöljük. Az etanolos oldatot lehűtjük, szüljük, majd rotációs bepárlókészüléken az oldószert elpárologtatjuk, aminek eredményeképpen 1,85 g színtelen olajként a címben megnevezett nyersterméket kapjuk.

C) [2R-(2a,3a,4$[3,4-Dihidroxi-2-tetrahidrofurán-metanol

1,85 g [2R-(2a,3a,4p)]-3,4-Dihidroxi-2-tetrahidrofuránkarbaldehidet feloldunk 30 ml vízben, és egyetlen adagban 300 mg nátrium-[tetrahidrido-borát]-ot adunk hozzá. A reakcióelegyet nitrogéngáz alatt keverjük 60 órán át, majd AG MP-50 (H+) ioncserélő gyantával

2-es pH-ra savanyítjuk. Ezután szűrjük az elegyet, a szűrőt vízzel és metanollal mossuk, majd az egyesített szűrletet rotációs bepárlókészüléken betöményítjük. A visszamaradó színtelen sziruphoz 50 ml metanolt adunk és vákuumban bepároljuk. Ezt a műveletet ötször egymás után megismételve, majd végül a maradékot vákuumban, 0,026 kPa-nál megszárítva, a címben megnevezett vegyületet kapjuk nyers formában, 1,51 g színtelen olajként.

D) [4aR-(4aa, 7a, 7aa) ]-2,2-Dimetil-4H-tetrahidrofuro[3,2-d]-[l,3]-dioxin-7-ol

1,50 g (11,2 mmól) fenti, nyers [2R-(2a,3a,4P)3.4- dihidroxi-2-tetrahidrofurán-metanolhoz gyors keverés közben 100 ml vízmentes, desztillált aceton, 5,83 g 2,2-dimetoxi-propán és 106 mg (0,56 mmól) ptoluolszulfonsav - víz (1/1) elegyét adjuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten, argongáz alatt keverjük 5 óra hosszáig, majd lehűtjük 0 °C-ra, és addig adunk hozzá szilárd nátrium-hidrogén-karbonátot, amíg nedves pH-papírral az oldat pH-ját 7,5-nek találjuk. Ezután az oldószert rotációs bepárlókészüléken elpárologtatjuk, és a maradékot kloroform és víz között megoszlatjuk. A vizes oldatot hétszer egymás után azonos térfogatú kloroformmal extraháljuk, majd az egyesített kloroformos extraktumot bepároljuk. A visszamaradó 1,30 g színtelen olajat 60 g szilikagélen kromatográfiás eljárással tisztítjuk, 1-3% metanolt tartalmazó kloroformmal eluálva az oszlopot. Ilyen módon színtelen olajként 901 mg tiszta cím szerinti vegyületet kapunk, amely tárolás közben, 0 °C-on megszilárdul.

E) [4aR-(4aa,7a,7aa)]-7-Acetoxi-2,2-dimetil-4Htetrahidrofuro-[3,2-d][l,3 ]-dioxin

A vegyületet Montgomery eljárásával [J. Org. Chem. 43, 541 (1978)] álhtjuk elő. 620 mg (3,56 mmól) [4aR(4aa,7aa)]-2,2-dimetil-4H-tetrahidrofuro[3,2-d][l,3]dioxin-7-olt feloldunk 2,3 ml vízmentes piridinben, az oldatot lehűtjük 0 °C-ra, argongáz alatt, egy fecskendő segítségével hozzáadunk 0,67 ml ecetsavanhidridet, majd eltávolítjuk a hűtőfürdőt. Húszórányi szobahőmérsékleten folytatott keverés után a reakcióelegyet 30 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldat és 30 g tört jég keverékére öntjük, majd az így kapott elegyet háromszor egymás után azonos térfogatú kloroformmal extraháljuk. Az egyesített oldószeres extraktumot telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, valamint háromszor egymás után vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szántjuk és bepároljuk. Az oldószer maradékától a terméket úgy szabadítjuk meg, hogy vákuumban, mintegy 0,65 kPa nyomáson, 45 percig 70 °C-on szántjuk. Az így kapott 620 mg színtelen szirup a címben megnevezett vegyület.

F) [2R-(2a,3a,4$)]-4-Acetoxi-3-hidroxi-2-tetrahidrofurán-metanol

A vegyületet Montgomery eljárását [J. Org. Chem. 43, 541 (1978)] követve állítjuk elő. 600 mg (2,77 mmól) [4aR-(4aa,7a,7aa)]-7-acetoxi-2,2-dimetil-4H-tetrahidrofuro[3,2-d]-[l,3]dioxint feloldunk 14 ml etanolban, az oldatot lehűtjük 0 °C-ra és 2,77 ml 1 N sósavat adunk hozzá. A reakcióelegyet hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletre és mintegy 4 óra hosszáig ezen a hőmérsékleten keveijük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a maradékot felvesszük 30 ml kloroformban. A kloroformos oldatot szilárd nátrium-karbonáttal semlegesítjük, szüljük, magnézium-szulfát felett szárítjuk, végül vákuumban bepároljuk, aminek eredményeképpen a címben megnevezett vegyületet 410 mg színtelen olajként kapjuk.

G) [2R-(2α,3α,4β)[4-Acetoxi-2-[[-difenil-(4-metoxi-fenil [metoxi]-metil ]- tetrahidrofurán-3-ol

Argongáz alatt 375 mg (2,13 mmól) [2R(2a,3a,4p)]-4-acetoxi-3-hidroxi-2-tetrahidrofurán-metanolt feloldunk 11 ml 10:1 arányú metilén-dikloridΝ,Ν-dimetil-formamid elegyben, az oldatot lehűtjük 0°C-ra, és egyetlen adagban hozzáadunk 658 mg (2,13 mmól) 4-monometoxi-tritil-kloridot. Ezt követően, mintegy 2 perc alatt, gyors keverés közben, cseppenként beadagoljuk 0,44 ml (3,2 mmól) trietil-amin 1 ml metilén-dikloriddal készült oldatát, az elegyet 0 és 5 °C közötti hőmérsékleten hagyjuk keveredni további 4 óra hosszáig, majd 15 ml metilén-dikloriddal meghígítjuk. Az így kapott metilén-dikloridos oldatot 20 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és kétszer 20 ml vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk, majd a párlási maradékot 60 g szilikagélen kromatográfiás eljárással tisztítjuk, előbb 100 ml hexánnal, utána egy liter 80:20 arányú hexán-aceton eleggyel eluálva az oszlopot. Az oldószer elpárologtatósát követően a terméket nagy vákuumban megszárítjuk. Az így kapott 847 mg színtelen hab a címben megnevezett vegyület.

H) [2R-(2a,3a,4ft)]-[4-Acetoxi-2-[[difetiil-(4-metoxi-fenil [metoxi ]-metil ]-tetrahidrofurán-3-il[metán szulfonát

Az 1. példa G) pontjában leírtak szerint kapott [2R-(2a,3a,4P)]-4-Acetoxi-2-[[-difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-tetrahidrofurán-3-ol teljes mennyi4

HU 209 437 B ségét argongáz alatt feloldjuk 8,3 ml vízmentes piridinben, és az oldatot 0 °C-ra hűtjük. Egy fecskendő segítségével beadagolunk 0,30 ml (3,9 mmól) metánszulfonil-kloridot, az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, majd 4 órával később jeges víz és kloroform keverékére öntjük, a két réteget elválasztjuk, és a vizes részt még kétszer extraháljuk kloroformmal. Az egyesített szerves fázist kétszer telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd háromszor egymás után vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. 980 mg színtelen hab marad vissza, amelyet minden további tisztítás nélkül használunk fel a következő reakciólépéshez.

I) [2R-(2a,3$,4$)]-3,4-Epoxi-2-[[-difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi ]-metilJ-tetrahidrofurán ml vízmentes metanolban feloldunk 930 mg (1,76 mmól) [2R-(2a,3a,4P)]-4-acetoxi-2-[[-difenil(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-tetrahidrofurán-3-il]metánszulfonátot, és 293 mg (2,1 mmól) vízmentes kálium-karbonátot adunk az oldathoz. A reakciót gondosan követjük vékonyréteg-kromatográfiás analízissel (hexán-aceton = 7:3), hogy észleljük az acetát metanolízisének eredményeképpen képződött alkohol eltűnését az elegyből. Mintegy 3 óra alatt a vékonyréteg-kromatogram tanúsága szerint az epoxidképződés teljessé válik, amikor is az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot kloroform és 5%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldat között megoszlatjuk, majd a vizes részt kloroformmal extraháljuk, és az egyesített oldószeres extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk, végül bepároljuk. A visszamaradó halványsárga szirupot kromatográfiás eljárással 30 g szilikagélen tisztítjuk, hexán és aceton 8:2 arányú elegyével eluálva az oszlopot, aminek eredményeképpen 565 mg fehér hab formájában kapjuk a címben megnevezett vegyületet.

J) [3R-( 3α,4β,5α) ]-6-(Benzil-oxi )-9-(5-[[difenil(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-4-hidroxi-tetrahidrofurán-3-il ]-9H-purin-2-amin

Argongáz alatt bemérünk 520 mg (1,34 mmól), háromszor egymás után toluolos azeotrop desztillációval szárított [2R-(2a^^)]-3,4-epoxi-2-[[-difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-tetrahidrofuránt, 266 mg (1,00 mmól) 18-korona-6-étert, 549 mg (2,27 mmól) 6(benzil-oxi)-9H-purin-2-amint, 32,2 mg (1,34 mmól) 60%-os nátrium-hidrid-diszperziót és 3 ml vízmentes szulfolánt. A reakcióelegyet 110 °C-os olajfürdőbe merítjük, és a szuszpenziót argongáz alatt, 110 °C-on keverjük 20 órán át. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, 10 g szilikagélt adunk hozzá és 15 ml metilén-dikloriddal feliszapoljuk, majd felvisszük egy oszlopra, amelyet 80 g szilikagélből metilén-dikloriddal készítünk. Az oszlopot lassan, csak a gravitáció által megszabott ütemben 300 ml metilén-dikloriddal eluáljuk, majd lépcsőzetes koncentrációgrádienst alkalmazunk és 3% metanolt tartalmazó meülén-dikloridos oldószereleggyel fejezzük be az eluálást. A kevert frakciókat ismételten kromatografálva, ilyen módon összesen 348 mg cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga olaj formájában.

K) [3R-(3a4$,5a)]-2-Amino-l,9-dihidro-9-[4-hidroxi-5-(hidroxi-metil)-tetrahidrofurán-3-ilJ-6H-purin6-on ml metanol és 10 ml tetrahidrofurán elegyében nitrogéngáz alatt feloldunk 300 mg (0,476 mmól) [3R(3a^,5a)]-6-(benzil-oxi)-9-[5-[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-4-hidroxi-tetrahidrofurán-3-il]-9Hpurin-2-amint, és 5 ml 3 N sósavat adunk az oldathoz. A lombikot egy 65 °C-os olajfürdőbe merítjük, és a reakcióelegyet ezen a hőmérsékleten, nitrogéngáz atmoszférában tartjuk 1 óra hosszáig. Ezt követően 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük az oldatot, majd szilárd nátrium-hidrogén-karbonáttal a pH-ját

7,5-re állítjuk, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A párlási maradékot 75-150 μιη szemcseméretű CHP-20P gyantán (Mitsubishi Chemical Co.) fordított fázisú kromatográfiás eljárással tisztítjuk, az oszlopot vízzel eluáljuk. A vizes oldatot vákuumban bepárolva, és a maradékot metanollal egymás után háromszor szárazra párolva, fehér, szilárd anyag formájában kapjuk a címben megnevezett vegyületet. A tennék tömege 90 mg, 227 °C-on bomlás közben olvad. ‘H-NMR-spektrum (270 MHz, DMSO, δ): 7,72 (s,

1H); 6,63 (s, 2H); 5,74 (széles s, 1H); 4,86 (széles s, 1H); 4,62 (m, 1H); 4,28 (t, J = 5,3 Hz); 4,11 (dd, J = 9,4, 6,45 Hz, 1H); 3,93 (dd, J = 9,4, 5,3 Hz, 1H); 3,50-3,70 (m, 3H).

2. példa [3R-(3a^,5a)]-l-[4-Hidroxi-5-(hidroxi-metil)-tetrahidrofurán-3-il]-5-metil-2,4(lH,3H)-pirimidinion

A) [2R-[2a(S*),3a4$]]-$,3,4-trihidroxi-2-tetrahidrofurán-etanol

A vegyületet S. Soltzenbert [J. Am. Chem. Soc. 68, 919 (1946)] eljárásának módosított változatával állítjuk elő. Egy kétliteres gömblombikba bemérünk 130 g Dszorbitot, hozzáadjuk 1,43 g tömény kénsav és 19,5 ml víz elegyét, majd a lombikot egy 100 °C-ra felfutott olajfürdőbe merítjük, amíg a szilárd anyag olvadni kezd. Ekkor a lombikot leszívatjuk és mintegy 2,6-3,25 kPa vákuumot tartva, az olajfürdőt 140 °C-ra hevítjük, és a reakcióelegyet 125 és 145 °C közötti hőmérsékleten keverjük 30 percen át. Ezt követően szobahőmérsékletre hűtjük az elegyet, 500 ml vizet, valamint hozzávetőlegesen 25 g Norit derítőszenet adunk hozzá, majd néhány percre ismét egy 80 °C-os olajfíirdőbe merítve melegítjük, végül szűrjük. A szűrletet lehűtjük szobahőmérsékletre, a pH-ját bárium-acetáttal 6,5-re állítjuk, majd 1 óra hosszáig állni hagyjuk. Kiszűrjük a csapadékot, és a szűrletet bepároljuk, aminek eredményeképpen színtelen, olajos szilárd anyag marad vissza. Ezt a maradékot kromatográfiás eljárással 750 g szilikagélen tisztítjuk, eluensként metanol és kloroform 0-30%-os elegyét alkalmazva. Az így kapott 30,0 g nem teljesen tiszta [2R[2a(S*),3a^]]^,3,4-trihidroxi-2-tetrahidrofúrán-etanol t további tisztítás nélkül használjuk fel a következő reakciólépéshez.

B) [4aR-(4act, 7a, 7a(X) ]-2,2-Dimetil-4H-tetrahidrofiiro[3,2-d]-[l,3 ]dioxi-7-ol

A 2. példa A) pontjában leírtak szerint kapott olajos

HU 209 437 Β elegyből egy részt, 23,3 g-ot felszuszpendálunk 250 ml vízben, és cseppenként hozzáadjuk 30,4 g nátrium-perjodát 300 ml vízzel készült oldatát. A beadagolás végeztével a reakcióelegyet még 3 óra hosszáig szobahőmérsékleten keverjük, majd vákuumban bepároljuk, és a maradékot háromszor egymás után forró, 75 °C-ra melegített etanollal eldörzsöljük. Az etanolos oldatot lehűtjük, szűqük, és a szőrletet rotációs bepárlókészülékben betöményítjük, aminek eredményeképpen 15,5 g színtelen olaj marad vissza. Ezt a nyersterméket feloldjuk 370 ml vízben, hozzáadunk 5,0 g nátrium[tetrahidrido-borát]-ot, majd a reakcióelegyet mintegy 15 órán át szobahőmérsékleten keverjük, azután AG MP-50(H⁺) ioncserélő gyantával 2-es pH-júra savanyítjuk. Az elegyet szűrjük, a szűrőt vízzel és metanollal alaposan átmossuk, és az egyesített szűrletet rotációs bepárlókészüléken bepároljuk. A visszamaradó színtelen sziruphoz 500 ml metanolt adunk és vákuumban újból bepároljuk, majd ezt a műveletet még háromszor egymást követően megismételjük. A terméket 0,065 kPa nyomáson megszárítva, 14,0 g színtelen olajat kapunk. 13,9 g olajat, vagyis a kapott termék legnagyobb részét 900 ml acetonnal elegyítjük, és 982 mg (5,12 mmól) p-toluolszulfonsav-víz (1/1), valamint 63,1 ml 2,2-dimetoxi-propán hozzáadása után, a reakcióelegyet argongáz alatt, szobahőmérsékleten keverjük 4 óra hosszáig. Ezután mintegy 10 g szilárd nátrium-hidrogén-karbonátot adunk hozzá, az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a maradékot felszuszpendáljuk kloroform és víz elegyében, majd hétszer egymás után kloroformmal extraháljuk. Az egyesített oldószeres extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk, bepároljuk, és a visszamaradó színtelen olajat 450 g szilikagélen kromatográfiás eljárással tisztítjuk, 0-5% metanolt tartalmazó kloroformot használva eluensként. Az így kapott 4,44 g tiszta, cím szerinti vegyület színtelen olaj, amely hűtésre megszilárdul.

C) [4aR-(4act, 7ct, 7act.)]-7-Acetoxi-2,2-dimetiT4Htetrahidrofuro[3,2-d][l,3 Jdioxin ml etil-acetátban nitrogéngáz alatt feloldunk

4,20 g (24,2 mmól) [4aR-(4aa,7a,7aa)]-2,2-dimetil4H-tetrahidrofuro-[3,2-d][l,3]dioxin-7-olt, és előbb 0,294 g 0,241 mmól 4-(dimetil-amino)-piridint, majd 10 ml ecetsavanhidridet adunk az oldathoz. A reakcióelegyet 1 óra hosszat szobahőmérsékleten keveqük, azután 120 ml etil-acetáttal meghígítjuk, majd telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és sóoldattal mossuk. Az etil-acetátos oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, bepároljuk, és vákuumban toluollal többször szárazra párolva, a maradékot megszabadítjuk az oldószemyomoktól. Végül a terméket vákuumban, mintegy 0,65 kPa nyomáson, 70 °C-on szárítjuk 1 órán át, aminek eredményeképpen színtelen szirup formájában, 3,70 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk.

D) [2R-(2a,3a,4$)]-4-Acetoxi-3-hidroxi-2-tetrahidmfurán-metanol

3,70 g Y4aR-Y4Ya,7a,7aa)]-7-acetoxi-2,2-Dimetil-4H-tetrahidrofuro[3,2-d] [ 1,3]dioxint feloldunk ml etanolban, az oldatot lehűtjük 0 °C-ra és hozzáadunk 17,8 ml 1 N sósavat. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, 4 óra hosszat keverjük majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A párlási maradékot felvesszük 30 ml kloroformban, szilárd nátrium-karbonátot adva hozzá semlegesítjük, majd szűrjük, a szűrletet magnézium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az így kapott cím szerinti vegyület színtelen olaj, amelynek a tömege 1,95 g.

E) [2Ε-(2α,3α,4β) ]-4-A cetoxi-2-[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-tetrahidrofurán-3-ol

Argongáz alatt feloldunk 1,75 g (9,94 mmól) [2R(2α,3a, 4P)]-4-acetoxi-3-hidroxi-2-tetrahidrofuránmetanolt 50,6 ml 10:1 arányú metilén-diklorid-N,N-dimetil-formamid elegyben, az oldatot 0 °C-ra hűtjük, és egyetlen adagban 3,07 g (9,94 mmól) 4-metoxi-tritilkloridot adunk hozzá. Ezután gyors keverés közben, 2 perc alatt becsepegtetjük 2,09 ml (14,9 mmól) trietilamin és 3 ml metilén-diklorid elegyét, 0 és 5 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk a keverést 4 órán át, majd a reakcióelegyet 100 ml metilén-dikloriddal meghígítjuk, 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és kétszer 100 ml vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, végül vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot kromatográfiás eljárással 200 g szilikagélen tisztítjuk, előbb 500 ml hexánnal, majd hexán és aceton 80:20 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Az oldószer elpárologtatósa után nagy vákuumban megszárítva a terméket, színtelen hab formájában 3,11 g cím szerinti vegyületet kapunk.

F) [2R-( 2a,3a,4$)]-[4-Acetoxi-2-[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi ]-metil]-tetrahidrofarán-3-il ]-metánszulfonát ml vízmentes piridinben argongáz alatt feloldunk 3,11 g (6,92 mmól) [2R-(2a,3a,4p)]-4-acetoxi-2[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-tetrahidrofurán-3-olt, az oldatot lehűtjük 0 °C-ra és egy fecskendő segítségével beadagolunk 1,07 ml (13,8 mmól) metánszulfonil-kloridot. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, majd 4 óra múlva jeges víz és kloroform keverékére öntjük, és az így kapott elegyet kétszer egymást követően kloroformmal extraháljuk. Az egyesített oldószeres extraktumot kétszer telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, azután háromszor vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, majd háromszor egymás után toluolban szuszpendáljuk és vákuumban szárazra pároljuk. Az így kapott 3,36 g színtelen hab a címben megnevezett vegyület, amelyet minden további tisztítás nélkül használunk fel a következő reakciólépéshez.

G) [2R-(2a,3$,4$)]-3,4-Epoxi-2-[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi ]-metil J-tetrahidrofiirán

Nitrogéngáz alatt 36 ml vízmentes metanolban feloldunk 3,36 g (6,39 mmól) [2R-(2a,3a,4p)]-[4-acetoxi-2-[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-tetrahid rofurán-3-il]-metánszulfonátot, és az oldathoz 1,06 g (7,67 mmól) vízmentes kálium-karbonátot adunk. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal (hexán-aceton = 7:3) követjük a reakció előrehaladását, hogy pontosan megállapíthassuk, amikor az acetát metanolízise által keletkezett alkohol köztitermék eltűnik a rendszerből. Mintegy 3 óra szükséges az epoxidképződés teljessé

HU 209 437 B válásához, ekkor a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, majd a maradékot kloroform és 5%-os nátriumhidrogén-karbonát-oldat között megoszlatjuk. A vizes részt ezután még kloroformmal extraháljuk, az egyesített oldószeres extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk és betöményítjük. A visszamaradó magnéziumszulfáton szárítjuk és betöményítjük. A visszamaradó halványsárga szirupot 200 g szilikagélen flash-kromatográfiás eljárással tisztítjuk, hexán és aceton 8:2 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Az így kapott 2,13 g fehér hab a címben megnevezett vegyület.

H) [3R-( 3a,4$,5a)]-l-[5-[[difenil-( 4-metoxi-fenil)metoxi ]-metil]-4-hidrox-tetrahidrofurán-3-il ]-5-metil2,4( lH,3H)-pirimidindion

Argongáz alatt bemérünk 1,05 g (2,70 mmól), háromszor egymás után toluolos azeotrop desztillációval szárított [2R-(3a,43,53)]-3,4-epoxi-2-[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-tetrahidrofuránt, 607 mg (2,29 mmól) 18-korona-6-étert, 1,46 g (11,6 mmól) vízmentes timint, 64,8 mg (1,6 mmól) 60%-os nátrium-hidrid-diszperziót és 8 ml vízmentes szulfolánt, majd a szuszpenziót tartalmazó lombikot 110 °C-os olajfürdőbe merítjük. A reakcióelegyet argongáz alatt, 110°C-on keverjük 3,5 óra hosszat, azután újabb

64,8 mg 60%-os nátrium-hidridet adunk hozzá, és további 24 órán át folytatjuk a reagáltatást. Ezt követően szobahőmérsékletre hűtjük az elegyet, 15 g szilikagélt adunk hozzá, majd 15 ml metilén-dikloridban feliszapoljuk és fel visszük egy 100 g szilikagélből metiléndikloriddal készített oszlopra. Az oszlopot lassan, csak a gravitáció által megszabott ütemben először 600 ml metilén-dikloriddal eluáljuk, majd lépcsőzetes koncentrációgrádiens mellett, metanol-metilén-diklorid oldószereleggyel folytatjuk az eluálást, fokozatosan 3%ig növelve a metanol mennyiségét. A megfelelő frakciókat egyesítjük, és a még nem teljesen tiszta terméket 100 g szilikagélen ismételten kromatografáljuk, hexán és aceton 60:40 arányú elegyével eluálva az oszlopon. Ilyen módon összesen 458 mg tiszta cím szerinti vegyületet kapunk.

I) [3R-(3a,4$,5a) ]-l-[4-Hidroxi-5-(hidroxi-metil)tetrahidrofurán-3-il]-5-metil-2,4( lH,3H)-pirimidindion ml metanol és 5 ml tetrahidrofurán elegyében feloldunk 450 mg (0,875 mmól) [3Κ-(3α,4β5α)]-1[5-[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-metil]-4hidroxi-tetrahidrofurán-3-il]-5-metil-2,4(lH,3H)-pirimidindiont, 2,2 ml 1 N sósavat adunk az oldathoz és nitrogéngáz alatt felmelegítjük 60 °C-ra. Másfél órányi reagáltatás után az elegy pH-ját 0,1 N nátriumhidroxid-oldattal 5,5-re állítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A párlási maradékot 10 ml víz és 10 ml dietil-éter között megoszlatjuk, majd a vizes fázist mintegy 3 ml-re betöményítjük, felvisszük egy HP-20P gyantával töltött, fordított fázisú kromatográfiás oszlopora, és vízzel eluáljuk. A megfelelő frakciókat egyesítve és liofílizálva, 185 mg elfolyósodó szilárd anyag formájában kapjuk a címben megnevezett vegyületet.

‘H-NMR-spektrum (270 MHz, DMSO, δ): 11,25 (széles s, 1H); 7,53 (s, 1H); 5,58 (széles s, 1H); 4,89 (széles t, 1H); 4,81 (m, 1H); 4,15 (m, 1H); 4,20 (dd,

J = 9,6,5 Hz, 1H); 3,85 (dd, J = 9, 5 Hz); 3,61-3,72 (m, 1H); 3,48-3,61 (m, 2H); 1,78 (s, 3H).

3. példa [3-(3a,4fi,5tt)]-l-[4-hidroxi-5-(hidroxi-metil)-tetrahidrofurán-3-il ]-2( lH)-pirimidinon

A) [3R-(3a,4$,5$) ]-4-Amino-l-[5-[[difenil-(4metoxi-fenil)-metoxi]-metilJ-4-hidroxi-tetrahidmfiirán3-il]-2( lH)-pirimidinon

Bemérünk 0,920 g (2,37 mmól), háromszor egymás után toluolos azeotrop desztillációval szárított [2R-(2a,33,4P)]-3,4-epoxi-2-[[difenil-(4-metoxi-fenil)metoxi]-metil]-tetrahidrofuránt, 0,470 g (1,78 mmól) 18-korona-6-étert, 0,540 g (4,86 mmól) citozint, 0,164 g (1,19 mmól) vízmentes kálium-karbonátot és 10 ml vízmentes szulfolánt, majd argongáz alatt, egy 115 °C-os olajfürdőben tartva keverjük a szuszpenziót 5 napon át. Közben vékonyréteg-kromatográfiás analízissel követjük a reakció előrehaladását, hogy lássuk az epoxid eltűnését (hexán-aceton = 60:40), valamint a kívánt termék megjelenését (kloroformmetanol = 80:20) a reakcióelegyben. A reagáltatás végeztével szobahőmérsékletre hűtjük az elegyet, 15 g szilikagéllel elkeverjük, majd 15 ml metiléndikloridban feliszapoljuk, és felvisszük egy 100 g szilikagélből metilén-dikloriddal készült oszlopra. Az oszlopot lassú átfolyási sebességgel, először 300 ml metilén-dikloriddal eluáljuk, majd lépcsőzetes koncentrációgrádienst alkalmazva, 3-9% metanolt adva a metilén-dikloridhoz, folytatjuk az eluálást. Ilyen módon a tiszta cím szerinti vegyületet 0,650 g sárgás hab formájában kapjuk.

B) [3-(3a,4$,5a)]-4-Amino-l-[4-hidmxi-5-(hidmxi-metil)-tetrahidrofiirán-3-il]-2(lH)-pirimidininon

0,610 g (1,22 mmól) [3R-(3a,4P,5a)]-4-aminol-[5-[[difenil-(4-metoxi-fenil)-metoxi]-metil]-4-hidroxi-tetrahidrofurán-3-il]-2(lH)-pirimidinont feloldunk 25 ml metanolban és 6,1 ml 1 N sósavat adunk hozzá. A reakcióelegyet argongáz alatt, olajfürdővel 60 °C-ra melegítjük és ezen a hőmérsékleten tartjuk 1 óra hosszáig. Ezután az oldat pH-ját 0,5 N nátrium-hidroxid-oldattal 8-ra állítjuk, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A párlási maradékot víz és dietil-éter között megoszlatjuk, a vizes réteget elválasztjuk és dietil-éterrel mégegyszer mossuk, majd az éteres mosófolyadékot ismét vízzel extraháljuk. Az egyesített vizes fázist mintegy 3 ml-re betöményítjük, és vízzel eluálva az oszlopot, fordított fázisú kromatográfiával tisztítjuk. A vizes oldatot vákuumban bepároljuk, majd a maradékot metanollal ismételten szárazra párolva, fehér, szilárd anyag formájában 201 mg, 235 °C-on olvadó cím szerinti vegyületet kapunk.

‘H-NMR-spektrum (270 MHz, DMSO, Ő): 7,59 (d, 1H,

J = 7,0 Hz); 7,00 (széles s, 2H); 5,68 (d, 1H, J =

7,0 Hz); 5,51 (d, 1H, J = 5,9 Hz); 4,79-4,85 (m,

2H); 4,04-4,13 (m, 1H); 4,00 (dd, 1H, J = 7,0,

10,1 Hz); 3,76 (dd, 1H, J = 4,1,10,1 Hz); 3,48-3,67 (m, 3H); 3,17 (d, J = 5,3 Hz).

HU 209 437 Β

4. példa

A vírusellenes hatás vizsgálata sejttenyészetben, in vitro körülmények között

A vizsgálatok célja annak megállapítása, hogy sejttenyészetben a hatóanyagok milyen koncentrációban képesek kivédeni a különféle vírusokkal kiváltott fertőzést A kísérleti módszert az alábbiakban ismertetjük, az eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Az alkalmazott betűszó rövidítések jelentése a következő: HSV-1 = herpesz szimplex vírus 1, törzs: Schooler; HSV-2 = herpesz szimplex vírus 2, törzs: 186;

VZV = varicella-zoster vírus, törzs: ELLEN.

A vizsgálatot a HSV-1, HSV-2 és VZV elleni hatékonyság megállapítására a következőképpen végezzük. Egy tenyésztőtálban, amelybe 6 kísérleti csésze van mélyesztve (Costar, Cambridge, MA), egy órával a hatóanyagok kétszeres hígításait tartalmazó tápoldat hozzáadása előtt, az egyrétegű WI-38 sejttenyészetet a vírussal befertőzzük. A tenyészeteket a HS V-1 és HSV-2 esetében 4 napon át, a VZV esetében pedig 6-7 napon át inkubáljuk 37 °C-on, majd a kifejlődött plakkokat a rögzített és megfestett tenyészetekben megszámolva, kiértékeljük a kísérletet. Az ID₅₀-értékeket azokból a hatóanyag-koncentrációkból állapítottuk meg, amelyek a plakkok számát legalább 50%-kal csökkentették a vírussal fertőzött, de hatóanyagot nem tartalmazó kontrolihoz képest.

1. táblázat

A vizsgált hatóanyagok olyan (1) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R₄ és R₅ jelentése hidrogénatom

Rj jelentése	ID₅₀-értékek (pg/ml) a következő vírusok esetében:
HSV/1	HSV/1	VZV
(a) képletű csoport	2-5	2	50-100
(j) képletű csoport	10	>100	>100
(i) képletű csoport	>100	>100	25-50

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (1) általános képletű vegyületek - a képletben

Rj jelentése (a) képletű, illetve (b) vagy (c) általános képletű csoport, ahol

R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport és gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) olyan (1) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Rj (a) képletű csoport, egy (2) általános képletű vegyületet - P hidroxicsoportot védő csoport - a (6) képletű vegyülettel reagáltatjuk, majd a védőcsoportokat lehasítjuk, vagy

b) olyan (1) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Rj (c) általános képletű csoport, egy (2) általános képletű vegyületet - P hidroxicsoportot védő csoport - egy (17) általános képletű vegyülettel - R₂ a fenti jelentésű - reagáltatunk, majd a védőcsoportot lehasítjuk, vagy

c) olyan (1) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Rj (b) általános képletű csoport, egy (2) általános képletű vegyületet - P hidroxicsoportot védő csoport - egy (25) általános képletű vegyülettel - R₂ a fenti jelentésű - reagáltatunk, majd a védőcsoportot lehasítjuk, és kívánt esetben a kapott (1) általános képletű vegyületet gyógyszerészetileg elfogadható sójává átalakítjuk.
2. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (1) általános képletű vegyületet - Rj az 1. igénypontban meghatározott - vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját a gyógyszerkészítésben szokásosan használt segédanyagokkal együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.