HU207490B - Guide-rail systems for elevators - Google Patents

Description

A találmány tárgya vezetősín-rendszer felvonókhoz, amely talprésszel és vezetékrésszel rendelkező vezetősínekből, az aknafalon vagy az aknavázon függőleges térközökkel elrendezett rögzítőlemezekből, valamint az összeillesztési helyeken kialakított vezetősín-összekötésekkel rendelkező vezetősínekből áll. A felvonókhoz való vezetősín-rendszerek klasszikus kiviteli alakjánál vezetősínekként kialakított, feszítőkarmokkal ellátott T-alakú acélprofilokat csavaroznak az aknában beépített rögzítőrészekhez, és magukat a Vezetősíneket a hátoldalukon laposszelvényű hevederekkel csavarozzák össze egymással. Ez a módszer nagy ráfordítást igényel a szerelési és beállítási idő tekintetében, így különböző új vezetősín-rendszereket alakítottak ki, hogy az ismert hátrányokat elkerüljék.

Ismertek keresztmetszetüket tekintve ómega-alakú vezetősínprofilok, amelyek az összeillesztési helyeken lapos összekötő heveder helyett az ómega-alakú sínprofil belső átmérőjével azonos keresztmetszetű körszelvényt alkalmaznak, és a behelyezett körszelvényt külső szorítóelemekkel rögzítik helyzetében. Ilyen megoldást ismertet az US 4 637 496 sz. szabadalmi leírás.

Az EP 149773 sz. európai szabadalmi leírás olyan rögzítőszerkezetet ismertet felvonókhoz való vezetősínek számára, amelynél a feszítőkarmok helyett a vezetősínek rögzítéséhez fecskefark alakú kivágással ellátott rögzítőlemezt használnak. A vezetősínnek ebbe a kivágásba történő bevezetése után a rögzítőlemezt olyan mértékben állítják ferde helyzetbe a vezetősínhez képest, hogy a fecskefark-szárak a vezetősín talprészét átfogják és rögzítsék, majd ezután a rögzítőlemezt ebben a helyzetben egy, az aknába beépített tartóelemmel összecsavarozzák.

A felsorolt módszerek és megoldások még különböző hátrányokkal rendelkeznek. A vezetősíneknek a rögzítőrészekkel történő összecsavarozása sok különálló kis alkatrészt igényel és rendkívül munkaigényes. El kell kerülni továbbá az összeillesztési helyek és a rögzítési pontok helyi összeesését, ami lehetetlenné teszi a rögzítési helyek szabad elrendezését. A jelen találmány által megoldandó feladat ezért egy olyan vezetősín-rendszer kialakítása felvonók részére, amely mentes a fent említett hátrányoktól, gyorsan és egyszerűen beépíthető, és lehetővé teszi a rögzítési helyek szabad elrendezését.

Ezt a feladatot a találmány értelmében alapvetően azáltal oldjuk meg, hogy a rögzítőlemezek legalább egy, a vezetősínek bevezetését és megvezetését megengedő kivágással rendelkeznek, amelynek egy, a vezetősínek külső talprészoldala számára ütközőként szolgáló hátsó ütközőéle és legalább egy, ettől a vezetősínek talprészvastagságánál nagyobb távolságra elrendezett ékütköztető éle van, emellett a rögzítési helyekhez legalább egy, a belső talprészoldal és az ékütköztető él közé bevezethető, a talprészt a hátsó ütközőéihez szorító ék van hozzárendelve.

A találmány értelmében megoldható, hogy a vezetősíneknek legalább egy, a rögzítési hellyel azonos magasságban kialakítható, összeillesztési helyhez társított összekötése legyen. A rögzítőhely előnyösen egy rögzítőlemezből és egy tartóelemből áll, ugyanakkor a kivágásnak egy felső ütközőéle, egy alsó ütközőéle és legalább egy beszúrt kikerekítése vagy beszúrása van. A kivágás célszerűen legalább egyszer egy tartóidomban van kialakítva. Célszerű továbbá, ha a kivágás melletti szára egy ékvezető kivágással van ellátva.

A találmány egyik további célszerű kiviteli alakjára az jellemző, hogy a vezetősínnek belső profiloldalak által határolt, téglalap alakú belső felületként megjelenő belső részkeresztmetszetnek megfelelő keresztmetszete van, ahol a téglalap alakú belső felület egy, a vezetősín egyik végével szilárdan összekötött dugaszelem keresztmetszeti felületével egybevágóan van kialakítva.

Szintén célszerű az a kiviteli alak, ahol a vezetősínnek egy első orr és egy második orr által képzett ékvezető hornya van.

A találmány egyik előnyös változatánál a kivágásnak egy, a felső ütközőéitől a tartóidon! teljes profilszélességéig húzódó ferde lemetszése van.

Végül a találmány olyan kiviteli változata is elképzelhető, ahol a kivágás melletti szárnak egy kúpos ékcsap befogadására alkalmas ékhornya van.

A találmány által elért előnyök lényegében abban mutatkoznak meg, hogy a vezetősínek szereléséhez sem csavarokra, sem kiegészítő kis alkatrészekre nincsen szükség, és hogy a vezetősín-összekötések módja a rögzítési pontok helyi kiválasztását nem befolyásolja. A vezetősín rögzítése csupán egy rögzítőrészbe való befordítással történik, amit egy behelyezendő ékkel való biztosítás követ. Az összeillesztés helyén történő összekötés egy profilon belüli dugaszolásos mechanizmus segítségével történik, ami kiküszöböl minden ütközést a rögzítési mechanizmussal.

A találmány egy további előnye abban van, hogy a vezetősínek szerelésénél mindennemű csavarozási munka elmaradása következtében nagy időnyereség adódik.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy kivágással ellátott rögzítőlemezt tüntet fel felülnézetben, a 2. ábra egy rögzítőék, a 2a ábra pedig egy kúpos ékcsap perspektivikus képe, a 3. ábra egy vezetősín metszetét tünteti fel, a 4. ábra egy dugaszelem perspektivikus képe, az 5. ábra egy komplett rögzítési kapcsolat keresztmetszete, az 5a ábra egy kúpos ékcsappal történő rögzítési kapcsolatot mutat, a 6. ábra egy kivágással ellátott tartóidom felülnézete, a 7. ábra két kivágással ellátott tartóidom felülnézete, a 8. ábra egy teljes sínrögzítő rendszer perspektivikus nézete, a 9. ábra egy legömbölyített profilú vezetősín keresztmetszete, a 10. ábra egy komplett rögzítési kapcsolat metszete legömbölyített profilú vezetősínnel,

HU a 11. ábra egy ékvezetékkel rendelkező vezetősín keresztmetszete, a 12. ábra egy ékvezetékes vezetősín számára kialakított kivágást mutatja, a 13. ábra egy ékvezetékes vezetősín komplett rögzítési kapcsolatának keresztmetszete, míg a 14. ábra egy húzott sarokidommal rendelkező rögzítési kapcsolat metszete.

Az 1. ábrán egy (1) rögzítőlemez látható, egy hátsó (1.1) hosszoldallal, egy elülső (1.4) hosszoldallal, egy alsó (1.2) harántoldallal, egy felső (1.3) harántoldallal, egy (1.5) kivágással és (1.14, 1.15) rögzítőfuratokkal. Az (1.5) kivágás révén egy (1.16) szár képződik, melyet jobboldalt az (1.4) hosszoldal, felül az (1.12) homlokoldal és egy 45°-os (1.11) ferde levágás baloldalt pedig egy téglalap alakú (1.13) ékvezető kivágás (1.20) ékütköztető éllel, egy kb. 10°-os ferdeségű (1.10) él, egy (1.18) átmeneti lekerekítés és egy alsó (1.9) ütközőéi határol. Az (1.5) kivágásnak van egy hátsó (1.7) ütközőéle, amelynek alsó végén félkerek, beszúrt (1.18) kikerekítés, míg a felső végén egy, a hátsó (1.7) ütközőéihez képest derékszögben jobb felé húzódó felső (1.6) ütközőéi van kialakítva. A felső (1.6) ütközőéi jobb oldali végén egy függőleges (1.19) él húzódik a felső (1.3) harántoldalig. Az (1) rögzítőlemez vastagsága például 4 mm lehet.

A 2. ábra egy (2) éket tüntet fel (2.3) oldalfelületekkel, egy elülső függőleges (2.1) felülettel, egy hátsó, a függőlegeshez képest például 5°-os ferdeségű (2.2) felülettel, egy alsó (2.4) homlokfelülettel és egy felső (2.5’) homlokfelülettel.

A 2a ábra egy kúpos (2.5) ékcsapot mutat, egy felső, nagyobb (2.6) átmérővel, és egy alsó, kisebb (2.7) átmérővel.

A 3. ábra egy (3) vezetősín keresztmetszetét tünteti fel. A (3) vezetősín (3.12) talprésze egy (3.11) vezetéktengellyel párhuzamosan húzódó (3.13) vezetékrésszel derékszöget zár be. A (3.13) vezetékrész jobb oldali végén egy rövid (3.10) szárszakasz és egy rövid (3.4) szárszakasz egy U-alakú végződést képez. Ezen U-alakú végződésnek (3.3) homlokoldala van. A (3.8, 3.6, 3.7) belső profíloldalak teljes mértékben körbefogják egy téglalap alakú (3.9) belső felület három oldalát, ugyanakkor az U-alakú végződés a (3.14) belső profiloldala és egy (3.5) οσ (3.15) belső profiloldala a (3.9) belső felület negyedik oldalát részlegesen határolja. A (3.5) orr alatti (3.16) belső talprészoldal ékfelfekvési felületként szolgál. A (3.1) a külső talprészoldalt, míg (3.2) a külső vezetékrészoldalt jelöli.

A 4. ábra egy (4) dugaszelemet mutat, egy, téglalap alakú lapos idom alakjában (4.3) keresztmetszeti felülettel, (4.1) oldalfelületekkel és (4.2) keskeny oldalakkal. A felső részen egy körbefutó (4.5) lerézselés található, amely körülhatárolja a felső (4.4) felső homlokfelületet.

A (4) dugaszelem alsó részének közepén egy (4.6) keresztfurat lehet kialakítva.

Az 5. ábra keresztmetszetben ábrázol egy, a fent nevezett alkatrészekből összeállított vezetősín rögzítést és összeköttetést Az (1) rögzítőlemez itt két (5.1,5.2)

490 B csavar révén például egy (5.3) aknafalra felszerelt, sarokidomként kialakított (5) tartóelemmel van összekötve. A (3) vezetősín az (1) rögzítőlemez (1.5) kivágásában van bevezetve, és (3.1) külső talprészoldalával szorosan felfekszik a hátsó (1.7) ütközőéire, ugyanakkor oldalt az alsó (1.9) ütközőéi és a felső (1.6) ütközőéi által van megvezetve. Az (1.13) ékvezető kivágásba van bevezetve a (2) ék, amely a (3) vezetősínt a bemutatott helyzetben rögzíti. Az 5. ábra ezenkívül a legközelebbi alsóbb vezetősínnel való összeköttetés felülnézetét mutatja, ahol is a (3) vezetősín vezetékprofiljának téglalap alakú (3.9) belső felületébe (keresztmetszetébe) behelyezett (4) dugaszelem, illetve annak felső (4.4) homlokfelülete látható.

A (4) dugaszelem, amely előnyösen mindenkor a (3) vezetősín felső végén, hosszának feléig kerül bevezetésre, és például csavar-, vagy szegecskötéssel a (4.6) keresztfuraton keresztül kerül rögzítésre, lehetővé teszi a következő felsőbb (3) vezetősín elfordulással szemben biztosított és egy vonalba eső dugaszolásos ráhelyezését, amely (3) vezetősín a felső végén ismét egy (4) dugaszelemmel rendelkezik. A következő (3) vezetősín rátűzését megkönnyíti a (4) dugaszolóelem felső végén lévő (4.5) lerézselés.

Az 5a ábra egy kúpos (2.5) ékcsappal történő rögzítési változatot mutat, ahol is a kúpos (2.5) ékcsap a (3.16) belső talprészoldal és az (1.16) szárban lévő (1.21) ékhorony közé van beeresztve.

A 6. ábra egy szögvas alakú (6) tartóidomban kiképzett (1.5) kivágást mutat. Az (1) rögzítőlemezben lévő (1.5) kivágáshoz képest a különbség abban áll, hogy a (6) tartóidom végigmenő, nagyobb felső szélessége miatt itt egy, a (3) vezetősín bevezetését lehetővé tevő 45°-os (6.1) ferde bemetszés van kialakítva. A (6) tartóidom egy ismert felépítésű, idomacélból készült aknaváz alkotórésze is lehet.

A 7. ábra bemutatja, hogy a (6) tartóidomban például két (1.5) kivágás is lehet, ahol az első (1.5) kivágás a felvonófülke megvezetésére, míg a második (1.5) kivágás az ellensúly megvezetésére szolgálhat.

A 8. ábra egy komplett vezetősín-rögzítés és összeköttetés perspektivikus össznézetét tünteti fel, ahol a (8.1) összeillesztési hely a jobb áttekinthetőség végett az (1) rögzítőlemez alatt van elrendezve. Ugyanakkor azonban ez a (8.1) összeillesztési hely pontosan abban a magasságban is elhelyezkedhetne, mint a rögzítési hely, mivel a (4) dugaszelemmel történő dugaszolásos összeköttetés sem az (1) rögzítőlemezzel, sem a (2) ékkel nem ütközik.

A 9. ábra olyan (9) vezetősínt mutat, melyet éllegömbölyítéses technikával, például acéllemezből készítenek. A (9) vezetősínnek pontosan ugyanazok a geometriai méretei lehetnek a rendszertől megkövetelt érintkezési pontoknál, mint a (3) vezetősínnek, és így annak pótlásaként felhasználható. A téglalap alakú (9.9) belső felület megfelel a téglalap alakú (3.9) belső felületnek, ugyanakkor a gyártásból következően nem egészen éles szélű sarkok miatt egy lekerekített hoszszanti élekkel rendelkező lapos idom kerül (4) dugaszelemként felhasználásra. A (9.5) orr nagyobb szélessé3

HU 207 490 Β ge a (9.6) belső talprészoldal felé terjed ki, így nincs hátrányos hatása.

A 10. ábra egy (9) vezetősínt mutat beépített állapotban, ahol elvben nincs különbség az 5. ábra szerinti rögzítési technikával szemben.

A 11. ábra olyan (11) vezetősínt mutat be, amely minden részében ugyanúgy van kialakítva, mint a (3) vezetősín, de a (11.3) belső talprészoldalon egy további (11.1) orral rendelkezik. Ez a második (11.1) orr úgy van elrendezve, hogy egy (11.2) ékvezető horony jöjjön létre a (11) vezetősín (11.3) belső talprészoldalán a (2) ék befogadására.

A 12. ábra egy, a (11) vezetősínhez illő (12.1) kivágást mutat, melyet mind egy (1) rögzítőlemezben, mind pedig egy (6) tartóidomban ki lehet alakítani. Akárcsak az 1. ábránál, itt is megtalálható a hátsó (1.7) ütközőéi, az alsó (1.9) ütközőéi és a felső (1.6) ütközőéi. A (12.3) és (12.4) beszúrások a (11) vezetősínnek az (1.6,1.7 és 1.9) ütközőéleken való garantált felfekvését biztosítják. A függőleges téglalap alakú (12.2) szárnak az 1. ábrán látható (1.16) szárral szemben nincsen már (1.13) ékvezető kivágása, ami a (11) vezetősínben meglévő ékvezeték mellett már nem is szükséges.

A 13. ábra a (11) vezetősínt beépített állapotban mutatja egy (12.1) kivágással ellátott (6) tartóidomban vagy egy (1) rögzítőlemezben. A rögzítés elve ugyanaz, mint az 5., 5a, 8. és 10. ábráknál. Mivel a (11.2) ékvezető horony a (11) vezetősínben ugyanazokkal a geometriai méretekkel rendelkezik, mint az (1.13) ékvezető kivágás az (1.5) kivágás melletti (1.16) szárban, így itt is ugyanaz a (2) ék alkalmazható.

A 14. ábra a találmány szerinti rögzítési elv egyik változatát mutatja, egy fényesre húzott sarokidomnak (14) vezetősínként való alkalmazásával, ahol az idomok egymás közötti hosszanti összekapcsolása egy további kisebb és belül elhelyezkedő (14.1) sarokidommal történhet összecsavarozás útján.

A fentebb leírt szerkezet működésmódja a következő: A felvonóberendezés vezetősínjei beszerelésének kezdetén először az (5) tartóelemeket, illetve a (6) tartóidomokat szereljük fel. Az (5) tartóelemekre ezután felcsavarozzuk az (1) rögzítőlemezeket, és azokat a függélyesség, a vezetéktengely és a térközök tekintetében beállítjuk. (6) tartóidomok felhasználása esetén ezek egy, itt közelebbről le nem írt, de önmagában ismert, aknavázszerkezet részét képezik, amely például mellvédként van kialakítva. A méretre pontos előre gyártás és beszerelés következtében a (6) tartóidomokban lévő (1.5) kivágások pontosan megfelelő helyzetbe kerülnek, azokat nem kell többé beállítani, és ily módon készek a vezetősínek befogadására. Az első (3) vezetősín hossza előnyösen nagyobb, mint két (1.5) kivágás közötti függőleges térköz, és a (3) vezetősínt alulról indulva befordítjuk az első két (1.5) kivágásba és a (2) ékekkel rögzítjük a befordított helyzetben. Az első (3) vezetősín alsó vége az aknafenékre támaszkodik. A (2) ékeket csak be kell helyezni és nem kell beverni, mivel azok saját súlyuk következtében a bevezetett helyzetben maradnak, rögzítik a (3) vezetősínt, és lehetővé teszik egyben a (3) vezetősín függőleges csúszását rögzítési kapcsolatban, például az épület öregedésével összefüggő zsugorodás esetén. A következő (3) vezetősínt ezután a legközelebbi fölötte lévő (1.5) kivágásokba vezetjük be, lefelé toljuk, és az első alul levő (3) vezetősín felső végére könnyed lökéssel rátűzzük. Az alsó (3) vezetősín felső végébe beépített (4) dugaszelem elfordítással, csavarással szemben merev és pontosan egy vonalba eső összeköttetést biztosít a felső (3) vezetősín alsó végével. Az összeillesztési helyen kialakított összeköttetés a (3) vezetősín belsejének olyan helyén helyezkedik el, ahol nem lehetséges öszszeütközés a rögzítőszerkezettel. Ebből adódik az az óriási előny, hogy az összeillesztési hely pontosan a rögzítési hely magasságában helyezkedhet el, anélkül hogy a rögzítést magát bármilyen módon is zavarná. Ez azt is jelenti, hogy a rögzítési helyek elhelyezése teljesen függetlenül történhet a vezetősín-hosszúságoktól. A (4) dugaszelem és a téglalap alakú (3.9) belső felület úgy vannak méretezve, hogy a (4) dugaszelem hézagmentes tolóilleszkedéssel vezethető be a (3) vezetősínbe. Ha az (1.5) kivágást egy (6) tartóidomban készítjük el, akkor az (1) rögzítőlemezben készült (1.5) kivágással szemben pótlólagosan még egy 45°-os (6.1) ferde lemetszést kell a teljes profilszélességig kialakítani, hogy elegendő hely legyen a (3) vezetősín befordítására. Ahogy azt a 7. ábra mutatja, a (6) tartóidomban több mint egy (1.5) kivágást is ki lehet alakítani, tehát lehet kivágás az ellensúlyvezetékek számára is.

Az ábrázolt (3) vezetősín lehet fényesen húzott acélidom, vagy extrudált könnyűfémidom is. Egy további lehetőség abban áll, hogy a (3) vezetősínt lemezből készítjük éllegömbölyítéses technikával, ahogy azt a 9. ábra mutatja. Ez esetben elvben minden pontosan a fentiekkel azonos marad, azzal a csekély eltéréssel, hogy az éllegömbölyítéses technika következtében a téglalap alakú (9.9) belső felület sarkai a (3.9) belső felülettel szemben nem ugyanolyan éles sarkúak, és a (4) dugaszelem tekintetében feltétel a letört vagy lekerekített hosszélekkel való kiképzés.

Az egyik továbbfejlesztett kiviteli alaknál alkalmazott egyszerűsített (12.1) kivágást ábrázol a 12. ábra. Az (1.13) ékvezető kivágás elmaradása következtében a (12.1) kivágás egyszerűbb eszközökkel állítható elő. A (12.3) és (12.4) beszúrások elegendően éles széles sarkok esetén elmaradhatnak. Ezeknek az a feladatuk, hogy kétséges esetben biztosítsák a (11) vezetősín garantált felfekvését az (1.6, 1.7) és (1.9) ütközőéleken. Ha ezt az egyszerűsített (12.1) kivágást egy (6) tartóidomban készítjük el, úgy azt szintén el kell látni 45°os (6.1) ferde lemetszéssel. A (2) ék megvezetését ennél a változatnál a (11) vezetősín veszi át. Ahhoz, hogy ezt a funkciót átvegye, a (11) vezetősín egy második (11.1) orral van ellátva, amely a (3.5) orrtól megfelelő távolságra, a hosszú vezetősínszárat képező (3.12) talprész ugyanazon (11.3) belső oldalán van kialakítva, és profiloldali (11.2) ékvezető hornyot képez. A 13, ábrából világosan látható, hogy ez a (11.2) ékvezető horony pontosan ugyanazt a funkciót látja el, mint az (1.13) ékvezető kivágás az (1) rögzítőlemezben, Arra is lehetőség van, hogy a (2) ék helyett egy .4,

HU kúpos (2.5) ékcsapot alkalmazzunk ugyanarra a feladatra, amikor is annak megvezetésére az (1.16) szárban egy szögletes vagy félkerek (1.21) ékhorony van bemunkálva.

Egy kissé szélesebb (2) ékkel lehetőség van arra, hogy kivágás nélkül is biztosan rögzítsük a vezetősínt.

Minden eddig leírt vezetősín-profil a megvezetési oldalon olyan kiképzéssel rendelkezik, amely egyszerű kiálló oldalperemekkel ellátott vezetőgörgők vagy klasszikus, háromtengelyű vezetőgörgők alkalmazását tételezi fel. A jobb oldali vezetékprofil-végek félkerek kivitele is lehetséges, amelyeken azután félkerek hornyokkal ellátott vezetőgörgők futhatnak. Egyszerű csúszóvezetékek számára például kis árufelvonóknál, fényesre húzott szögvasidom is alkalmazható (14) vezetősínként. Ennek alkalmazási módja a 14. ábrán látható. Hogy a rendszer előnyeit továbbra is ki lehessen használni, a hevederezéssel történő hozzáerősítést belül elhelyezkedő (14.1) sarokidomokkal végezzük. Az alkalmazás elvének annyiban nincsenek korlátái, hogy a profíltalp- és vezetékrészeknek megfelelő kiképzése által nehéz és nagyon nehéz vezetősínek is rögzíthetők és összeköthetók a leírt módon. A találmányi alapelv időleges berendezésekhez való felhasználásnál is előnyöket nyújt, mint pl. építkezési felvonóknál és hasonlóknál, mivel ott a racionális szétszerelés ugyanolyan fontos, mint az összeszerelés.

A kivágások, rögzítőlemezek és vezetősínek alakjáénak méretezését a kívánt célhoz és azon erőkhöz lehet igazítani, melyekkel szemben ellenállást kell tanúsítaniuk. így tehát a találmány szerinti megoldás mindenféle fajtájú felvonónál alkalmazható. A találmányi elvnek személyfelvonóknál és személyek által kísért teherfelvonóknál történő alkalmazása esetén a rendszerhez tartozó minden komponenst a megkövetelt stabilitáshoz és biztonsághoz igazítunk. így közismert módon fel kell tudni venni a fogókészülék által kiváltott erőket a felvonófülke megfogásánál anélkül, hogy a vezetősín-rendszerben maradandó deformáció jönne létre. A vezetősínprofilt ez esetben úgy kell kialakítani, hogy az a fogó- és megvezetőzóna tartományában ne tartalmazzon üreges teret, ami a profilon belüli dugaszolási keresztmetszet megfelelő helyi áthelyezésével oldható meg.

A beszúrt (1.8) kikerekítés és a (12.3,12.4) beszúrások elmaradhatnak, ha a (3, 9, 11) vezetősín megfelelő sarkai nincsenek éles szélűén kialakítva, és az (1.5) kivágás egyéb méretezése figyelembe veszi a (3, 9, 11) vezetősín bevezetéséhez ennek következtében szükséges kissé nagyobb helyigényt.

Claims (9)

1. Vezetősín-rendszer felvonókhoz, amely talprésszel és vezetékrésszel rendelkező vezetősínekből, az aknafalon vagy az aknavázon függőleges térközökkel

490 B elrendezett rögzítőlemezekből, valamint az összeillesztési helyeken kialakított vezetősín-összeköttetésekből áll, azzal jellemezve, hogy a rögzítőlemezek (1) legalább egy, a vezetősínek (3,9,11) bevezetését és megvezetését megengedő kivágással (1.5) rendelkeznek, amelynek egy, a vezetősínek (3,9,11) külső talprészoldala (3,1) számára ütközőként szolgáló hátsó ütközőele (1.7) és legalább egy, ettől a vezetősínek (3, 9, 11) talprészvastagságánál nagyobb távolságra elrendezett ékütköztető éle (1.20, 12.5) van, emellett a rögzítési helyekhez legalább egy, a belső talprészoldal (3.16) és az ékütköztető él (1.20) közé bevezethető, a talprészt (3.12) a hátsó ütközőéihez (1.7) szorító éle (2) van hozzárendelve.

2. Az 1. igénypont szerinti vezetősín-rendszer felvonókhoz, azzal jellemezve, hogy a vezetősíneknek (3, 9, 11) legalább egy, a rögzítési hellyel azonos magasságban kialakítható, összeillesztési helyhez (8.1) társított összekötése van.

3. Az 1. igénypont szerinti vezetősín-rendszer felvonókhoz, azzal jellemezve, hogy a rögzítési hely egy rögzítőlemezből (1) és egy tartóelemből (5) áll, és hogy a kivágásnak (1.5) egy felső ütközőéle (1.6), egy alsó ütközőéle (1.9) és legalább egy beszúrt kikerekítése (1.8) vagy beszúrása (12.3,12.4) van.

4. Az 1. vagy 3. igénypont szerinti vezetősín-rendszer felvonókhoz, azzal jellemezve, hogy a kivágás (1.5, 12.1) legalább egyszer egy tartóidomban (6) van kialakítva.

5. Az 1. igénypont szerinti vezetősín-rendszer felvonókhoz, azzal jellemezve, hogy a kivágás (1.5) melletti szár (1.16) egy ékvezető kivágással (1.13) van ellátva.

6. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vezetősín-rendszer felvonókhoz, azzal jellemezve, hogy a vezetősínnek (3, 9, 11) belső profiloldalak (3.6, 3.7, 3.8) által határolt, téglalap alakú belső felületként (3.9) megjelenő belső részkeresztmetszetnek megfelelő keresztmetszete van, ahol a téglalap alakú belső felület (3.9) egy, a vezetősín (3,9, 11) egyik végével szilárdan összekötött dugaszelem (4) keresztmetszeti felületével (4.3) egybevágóan van kialakítva.

7. Az 1. vagy 5. igénypontok szerinti vezetősínrendszer felvonókhoz, azzal jellemezve, hogy a vezetősínnek (11) egy első orr (3.5) és egy második orr (11.1) által képzett ékvezető hornya (11.2) van.

8. A 4. igénypont szerinti vezetősín-rendszer felvonókhoz, azzal jellemezve, hogy a kivágásnak (1.5, 12.1) egy, a felső ütközőéitől (1.6) a tartóidom (6) teljes profílszélességéig húzódó ferde lemetszése (6.1) van.

9. Az 1. vagy 5. igénypont szerinti vezetősín-rendszer felvonókhoz, azzal jellemezve, hogy 'a kivágás (1.5) melletti szárnak (1.16) egy kúpos ékcsap (2.5) befogadására alkalmas ékhomya (1.21) van.