HU206835B - Nonionic contrast medium containing iodinated rtg-ray contrast material - Google Patents

Nonionic contrast medium containing iodinated rtg-ray contrast material Download PDF

Info

Publication number
HU206835B
HU206835B HU902356A HU235690A HU206835B HU 206835 B HU206835 B HU 206835B HU 902356 A HU902356 A HU 902356A HU 235690 A HU235690 A HU 235690A HU 206835 B HU206835 B HU 206835B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
contrast
medium
mmol
sodium
sodium ion
Prior art date
Application number
HU902356A
Other languages
English (en)
Other versions
HU902356D0 (en
HUT59015A (en
Inventor
Torsten Almen
Lars Baath
Audun Oksendal
Original Assignee
Nycomed As
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Nycomed As filed Critical Nycomed As
Publication of HU902356D0 publication Critical patent/HU902356D0/hu
Publication of HUT59015A publication Critical patent/HUT59015A/hu
Publication of HU206835B publication Critical patent/HU206835B/hu

Links

Classifications

    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K49/00Preparations for testing in vivo
    • A61K49/04X-ray contrast preparations
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K49/00Preparations for testing in vivo
    • A61K49/04X-ray contrast preparations
    • A61K49/0433X-ray contrast preparations containing an organic halogenated X-ray contrast-enhancing agent
    • A61K49/0447Physical forms of mixtures of two different X-ray contrast-enhancing agents, containing at least one X-ray contrast-enhancing agent which is a halogenated organic compound

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Medicines Containing Antibodies Or Antigens For Use As Internal Diagnostic Agents (AREA)
  • Non-Silver Salt Photosensitive Materials And Non-Silver Salt Photography (AREA)
  • Devices For Indicating Variable Information By Combining Individual Elements (AREA)
  • Liquid Crystal (AREA)
  • Electrochromic Elements, Electrophoresis, Or Variable Reflection Or Absorption Elements (AREA)
  • Compositions Of Macromolecular Compounds (AREA)
  • Magnetic Resonance Imaging Apparatus (AREA)
  • Addition Polymer Or Copolymer, Post-Treatments, Or Chemical Modifications (AREA)
  • Ultra Sonic Daignosis Equipment (AREA)
  • Lubricants (AREA)
  • Steroid Compounds (AREA)

Description

A találmány tárgya nemionos, jódozott rtg.-sugár kontrasztanyagot tartalmazó kontraszt közeg.
A kontrasztanyagok a gyógyászati leképező eljárásokban alkalmazhatók, pékiául rtg.-sugár, mágneses rezonancia és ultrahang leképezésnél, egy személyről, általában emberről, vagy állati testről alkotott kép kontrasztjának növelésére, A kapott javított kontraszt lehetővé teszi a különböző szervek, szövettípusok vagy testrészek tisztább megfigyelését vagy azonosítását. A rtg.-sugár leképezésnél a kontrasztanyag szerepe az, hogy módosítja a test azon helyének, amelyben eloszlik, a rtg.-sugár abszorpciós jellemzőit; a mágneses rezonancia leképezésnél a kontrasztanyag szerepe általában az, hogy módosítja az atommagok, általában víz protonok jellemző Tj és T2 relaxációs idejét, megkülönböztetve azokat ezáltal azoktól a rezonancia jelektől, amelyek a képet generálják; az ultrahang kontrasztanyag szerepe a hang sebességének módosítása, vagy a test azon helye sűrűségének módosítása, amelyben eloszlik.
Nyilvánvaló azonban, hogy egy anyagnak kontrasztanyagként való használhatóságát nagy mértékben meghatározza toxieitása vagy bármely más, olyan káros hatás, amelyet arra a személyre fejt ki, akinek beadják. Minthogy az ilyen anyagokat szokásosan inkább diagnosztikai célra alkalmazzák, minthogy közvetlen terápiás hatást érnének el vele, amikor új kontrasztanyag kifejlesztése folyik, általában az a kívánalom, hogy olyan anyagot nyerjenek, amelynek olyan kis hatása van a sejtek vagy szervezet biológiai mechanizmusára, amilyen kicsi csak lehet, így kisebb toxieitású lesz, és kevesebb káros klinikai hatással fog bírni.
A kontrasztanyag toxieitása és káros hatása a közeg, például oldószer vagy hordozóanyag, valamint a kontrasztanyagként ható szer és komponensei (például ionjai, amennyiben ionos), továbbá métábóliljai toxieitásából és káros hatásából tevődik össze.
A kontrasztanyag toxieitása és káros hatása szempontjából a következő fő összetevő tényezőket azonosították:
- a kontrasztanyag kemotoxikussága,
- a kontrasztanyag ozmolalitása, és
- a kontrasztanyag ionos szerkezete (vagy annak hiánya).
Koszorúér angiográfia esetén például a kontrasztanyag beinjektálása a keringési rendszerbe többféle komoly hatással jár a szívfunkcióra nézve, ezek a hatások kellően súlyosak althoz, hogy bizonyos kontrasztanyagok angiográfiában való használhatóságát korlátozzák.
Ebben az eljárásban egy rövid időtartamon át vér helyett egy kontrasztanyag labdacs folyik át a keringési rendszerben, és a kontrasztanyag és a kontrasztanyag által helyettesített vér kémiai és fizikokémiai természete közötti különbség nemkívánt hatásokat hozhat létre, például arritmiál, QT-meghosszabbodást és különösen kamrafibrilláciőt, valamint a szív összehúzó erejének csökkenését.
A kontrasztanyagok általában kél csoportba sorolhatók, az úgynevezett ionos és nemionos kontrasztanyagok. Ezekben a kontrasztanyag oldott formában, ionos formában vagy molekula vagy részecske formájában van jelen.
A leggyakoribb rtg.-sugár kontrasztanyagok kontraszt szerként jódot tartalmazó anyagot tartalmaznak. (A jód, amelynek viszonylag nagy az atomtömege, ennek megfelelően viszonylag nagy keresztmetszettel bír a rtg.-sugarak számára).
így az angiográfiában használatos kontrasztanyag akár 250-450 mg jódot is tartalmazhat ml-enként, és ennél a koncentrációtartománynál az 1,5 arányú kontrasztanyag (például diatrizoál, iotalamát, ioxitalamát, jódamid és metrizoát) ozmolalitása 5-9-szerese a normál humán plazmáénak, a 3 arányú ionos kontrasztanyagoknál (például ioxaglát) vagy a 3 arányú nem ionos kontrasztanyagoknál (például metrizamid, iopromid, iopentol, iopamidol és iohexol) az ozmolalitás mintegy a fele annak, mint az azonos jódkoncentrációjú, 6 arányú nem ionos kontrasztanyagoknál (például iotrolan és iodixanol), és mintegy a negyede annak, mint az azonos jódkoncentrációjú 1,5 arányú kontrasztanyagoké. A 6 arányú nem ionos kontrasztanyagokat még olyan jódkoncentrációnál is lehet használni, ahol ezek hipotóniásak, ennek megfelelően normál plazmaionok és más szokásos ozmoaktív szerek adhatók hozzá, hogy a normál plazmával izotóníássá váljanak.
Az előző bekezdésben a „3 arányú kifejezésen azt értjük, hogy a jódatomok aránya a kontrasztanyag részecskéihez (azaz ionokhoz vagy molekulákhoz) viszonyítva 3. Az 1,5 arányú ionos és a 3 arányú nem ionos kontrasztanyagok általában egy trijód-fenil egységet tartalmaznak, a 3 arányú ionos és a 6 arányú nem ionos kontrasztanyagok általában 2 trijód-fenil-egységet tartalmaznak.
így a legtöbb esetben például 250 mg jód/ml jódkoncentrációnál a rtg.-sugár kontrasztanyag hipertóniás lesz. A kontrasztanyag hipertóniás volta ozmotikus hatásokat vált ki, például a víz kiszívását a vörösvérsejekből, endoteliális sejtekből, a szív és a véredények izomsejtjeiből. A vízveszteség folytán a vörösvérsejlek merevvé válnak, és a hipertóniás és kemotoxikus hatás, és a nem optimális ionellátottság kűlön-külön vagy együtt csökkentik az izomsejtek összehúzó erejét, a kis véredények kitágulását okozzák, és a vérnyomás csökkenését eredményezik.
Ezért óvakodnak attól, hogy az izotóniás vagy már hipertóniás kontrasztanyaghoz ionokat adjanak, mivel ez a hipertóniás jelleget fokozza, és így növeli az ozmotikus mellékhatásokat.
Azonban, amint azt az előzőekben már említettük, a kontrasztanyag ionösszetétele vagy az ionok hiánya a toxikus és káros hatás egyik fontos összetevője. Az ionos kontrasztanyagok szükségszerűen ellenionokat, általában ellen-kationokat tartalmaznak a jódozott ionok párjaként, amelyek általában anionok. Ezen ionos kontrasztanyagok kationösszetétele szempontjából nagy kiterjedésű kutatásokat folytattak, és bár a kereskedelmi forgalomban levő készítmények kationjai gyakran nátrium (Na+) és/vagy meglumin (Meg+), le2
HU 206 835 B hetnek a készítményekben plazma-ionok is, például kalcium, kálium és magnézium.
így bár általában elfogadott az a nézet, hogy a szívizom összehúzó ereje erősen csökken a nátriumion koncentráció növekedésével, Almen eredményei [Acta Radiologica Diagnosis, 17, 439-448 (1976)] amelyeket denevérszárny-véna modellen végzett a kontrasztanyagok simaizom összehúzó hatásának meghatározására, azt engedik feltételezni, hogy a normál plazma kationokból (például nátriumból, káliumból, magnéziumból és kalciumból) adódó normál plazmaion-koncentráció hiánya káros hatással bír az izomösszehúzódásra. Simon és munkatársai [AJ R, 114,810-816 (1972)] diatrizoát alapú ionos kontrasztanyagokon végzett vizsgálatai határozottan azt a feltételezést támasztják alá, hogy a koszorúér angiográfia során kamrafibrilláció veszélye akkor áll fenn, ha a kontrasztanyag nátriumionkoncentrációja jóval a normál plazmaszint alá, például 70 mmól/l érték alá esik. A további vizsgálatok általában azt mutatják, hogy kamrafibrilláció akkor következik be, ha a nátriumion-koncentráció a kontrasztanyagban 3,2-2,6 mmól/l érték alá csökken [lásd a Morris, Investigative Radiology, 23, 127-129 (1988) szakirodalmi helyen]. Valóban jelentkezett olyan gond, hogy a kamrafibrilláció előfordulása a nem ionos kontrasztanyagok alkalmazása esetén elfogadhatatlanul nagy volt [lásd Piao és munkatársai, Investigative Radiology, 23,466-470 (1988)].
A nátrium és meglumin katalizátorokokat tartalmazó ionos kontrasztanyaghoz kalcium és magnézium ionokat adva azt találtuk, hogy a vér-agy határra kifejtett hatás csökkenthető, és hogy az állat számára az akut intravénás toxicitás csökkenthető.
Azonban, miközben a vizsgálatok azt mutatták, hogy a rtg.-sugár kontrasztanyaghoz adott plazmaionok csökkenthetik az ilyen kontrasztanyagok biológiai hatásait, felismertük, amint azt az előzőekben említettük, hogy ha a hipertóniás készítményhez bármely iont adunk, ez növeli annak hipertóniás voltát, és az ozmotikus hatások növekedését eredményezi. Ennek folytán, míg az irodalmi hivatkozásokban az található, hogy a kamrafibrilláció veszélye csökkenthető alacsony nátriumkoncentrációjú nem ionos kontrasztanyagok esetén a szokásos plazma kationok normál plazmakoncentrációjának beállításával, és ezáltal az izomsejtek összehúzó erejének nemkívánt csökkenése is elkerülhető, a szakirodalom nem egységes abban a tekintetben, hogy milyen legyen a kontrasztanyag optimális kationtartalma.
Korábbi vizsgálatok azt is mutatták, hogy a nátriumionok jelenléte a kontrasztanyagokban csökkenti a vörösvérsejt aggregátumok képződését emberi vérben, és csökkenti az eritrociták aggregálódását is [Zuckerés mtsai., Investigative Radiology, 23, 340-345 (1988)], ennek folytán azt javasolták, hogy a nem ionos rtg.-sugár kontrasztanyagot, az iohexolt, a vörösvérsejt aggregálódás csökkentésére formálják nátriumtartalmúra 15 mmól/l koncentrációban hozzáadott nátrium-kloriddal, anélkül, hogy ezzel egyidejűleg elfogadhatatlanul nagy mértékben növelnék az ozmolalitást.
Az irodalomban található kitanítás láthatóan némiképpen következetlen és ellentmondásos a kontrasztanyag optimális kationösszetétele terén. Az ozmotoxicitás szempontjából a katinok hozzáadása el len ja vált akkor, ha hipertóniássá tenné a készítményt vagy hipertóniás voltának mértékét növelné, mégis a kamrafibrilláció elkerülése érdekében legalább 3,2 mmól/l nátrium jelenlétét kívánatosnak tartják. Ezen túlmenően, az izom összehúzó erejének nemkívánt csökkenése elkerülése szempontjából Almen előzőekben említett munkájában rámutat arra, hogy a plazmában szokásosan előforduló ionok normál plazmakoncentrációjának beállítása kívánatos, míg Kozeny és mtsai. [Am. Heart J. 109, 290 (1984)] azt írják le, hogy a kontrasztanyag nátriumion-koncentrációjának növelése növelheti annak izomösszehúzó erőt csökkentő hatását, és a negatív inotróp hatást.
Nem várt módon arra a felismerésre jutottunk, hogy a nem ionos kontrasztanyagok káros hatása csökkenthető azáltal, ha a kontrasztanyagba nátriumionokat viszünk be viszonylag szűk koncentrációtartományban, 2060 mmól nátrium/Iiter, foként 25-40 mmól nátrium/Iiter, előnyösen 26-36 mmól nátrium/Iiter, még előnyösebben 27-30 mmól nátrium/Iiter koncentrációban.
A találmány részben azon a felismerésen alapszik, hogy nátriumionoknak viszonylag alacsony koncentrációban való adagolása csökkenti a kontrasztanyag izomösszehúzó erőt csökkentő hatását a nátriumionoktól mentes kontrasztanyaghoz hasonlítva, bár magasabb nátriumion-koncentrációk, mint ismeretes, növelik az összehúzó erő csökkenését. A találmány másrészt azon a felismerésen alapszik, hogy a vörösvérsejtek különböző aggregációs formái az előzőekben megszabott nátriumion-koncentráció tartományon belül optimalizálhatok. Ezen a tartományon belül a vörösvértestpénztekercsek (roeluau) képződése, amelyek kétdimenziós aggregátumokként is ismertek, és amelyeket a normális vörösvérsejt aggregálhatóság indikátorának tekintenek, optimális, míg alacsonyabb nátriumion koncentráció mellett a vörösvérsejt aggregátum képződés megnövekszik, magasabb nátriumion koncentrációnál az echinocyta képződés növekszik meg. Ezen kívül a nátriumionoknak az előzőekben megadott koncentrációja elegendő a kamrafibrilláció veszélyének elkerülésére, amely alacsonyabb nátriumion-koncentrációnál előfordul.
Ennek megfelelően a találmány tárgya egyrészt egy kontraszt közeg amely nem ionos, jódozott rtg.-sugár kontrasztanyagot tartalmaz fiziológiás szempontból elfogadható vizes hordozóanyagban, és ez a kontrasztanyag 20 mmól/l fölötti, például 20,1 mmól/liter, de legfeljebb 60 mmól/l, előnyösen 25-40 mmól/liter, még előnyösebben 26-36 mmól/l, különösen előnyösen 27-30 mmól/l nátriumion-koncentrációjú, azzal a megkötéssel, hogy ha a kontrasztanyag ioversol, akkor a kontrasztanyag a nátriumionokat 26-36 mmól/liter, előnyösen 27-34 mmól/liter koncentrációban tartalmazza.
Az előző bekezdésben a nem ionos rtg.-sugár-kontrasztanyagra, az ioversolra Ralston és mtsai. [Investi3
HU 206 835 B gáti ve Rád iology, 23, 140-143 (1988)] közleményének ismeretében hivatkoztunk, amely közleményben ioversolt és 12,4, 25,6, 38,5, 77 és 144 mmól/liter nátriumiont tartalmazó kísérleti oldatokat írnak le. Ralston és mtsai nátrium hatását vizsgálták íoversol kamrafibrillációra gyakorolt potenciáljára, és azt találták, hogy nátrium adagolása az íoversol hoz, kutyának kísérleti modellként való alkalmazása esetén, általában csökkenti a spontán kamrafibrillációra való hajlamot. Ralston és mtsai. eredményei azonban nem tartalmazzák, hogy az optimális nátriumion-koncentráció 20-60 mmól/liter, ezen beiül a legelőnyösebb koncentráció a 2730 mmól/liter.
A találmány szerinti felismerés abban áll, hogy a nem ionos rtg.-sugár kontrasztanyagban 20 mmól/liter feletti, de 60 mmól/liteil meg nem haladó nátriumionkoncentráció alkalmazásából adódó fokozott ozmolalitás okozta negatív hatásokat az általuk eredményezett alábbi pozitív hatások felülmúlják:
- a kamrafibrilláció előfordulása kisebb, mint alacsonyabb nátriumion-koncentráció mellett,
- az összehúzóerő csökkenése kisebb, mint akár alacsonyabb, akár magasabb nátriumion-koncentráció mellett,
- a vörösvérsejt-aggregátum képződés kisebb mértékű, mint alacsonyabb nátriumion-koncentráció mellett,
- az echinocyta képződés alacsonyabb, mint magasabb nátriumion-koncentráció mellett, és
- a vörösvértest-pénztekercs (rouleau) képződés nagyobb, mint akár alacsonyabb, akár magasabb nátriumion-koncentráció mellett.
A találmány különösen jól alkalmazható olyan rtg.sugár kontraszt közegek esetén, amelyek kontrasztanyaga 3 arányú, például az előzőekben említettek.
A találmány szerinti kontraszt közegek, amelyek nem ionos jódozott kontrasztanyagokat tartalmaznak, különösen előnyösen legalább 100 mg jód/ml, például 150-500 mg jód/ml, különösen előnyösen 200-350 mg jód/ml koncentrációnak megfelelő mennyiségben tartalmazzák ezeket a szereket. Továbbá, míg általában kötelezőnek tartják, hogy az izotonicitás eltérése a lehető legkisebb legyen, általában előnyös, ha a találmány szerinti kontraszt közeg ozmolalitása kisebb mint 1 osm/kg H2O, különösen előnyösen 850 mosm/kg H2O vagy ez alatti.
A nátriumionok a találmány szerinti kontraszt közegekbe célszerűen fiziológiás szempontból elfogadható clleniont tartalmazó nátriumsók formájában vihetők be. Különösen előnyösek azok az ellenionok, amelyek a plazma anionjaiként előfordulnak, például a klorid-, foszfát- és hidrogén-karbonát-ionok. Bevihető azonban a nátrium más módon, legalább részben, fiziológiailag elfogadható kelátképzó'vel alkotott sója formájában, például riátrium-edetát (Na-EDTA) vagy kalciumvagy dinátrium-edetát formájában (például olyan mennyiségben, hogy a nátriumion összkoncentrációhoz 0,5-1,5 mmól nátrium/liter értékkel járuljon hozzá anélkül, hogy a plazma kalciumegyensúlyát befolyásolná). A találmány szerinti kontraszt közegbe a nátri4 3 umionokon kívül más, fiziológiás szempontból elfogadható kationokat is bevihetünk. A találmány szerinti kontraszt közeg ezért célszerűen úgy állítható elő, hogy meglévő kontraszt közeghez nátriumsókat, vagy nátriumtartalmú sók elegyét adagoljuk szilárd állapotban, vagy oldat formájában.
A találmány tárgyát képezi a kontraszt közeg előállítási eljárása is, amely eljárás abban áll, hogy egy fiziológiás szempontból elfogadható vizes hordozó közegben, adott esetben diszpergálást követően elkeverünk egy nem ionos kontrasztanyagot, és egy nátriumionok forrásául szolgáló anyagot, és kívánt esetben a kapott elegyet hígítjuk, miáltal 20 mmól/liter nátriumion-koncentrációt meghaladó, de legfeljebb 60 mmól/liter nátriumion-koncentrációjú, vagy ioversol kontrasztanyag alkalmazása mellett 26-36 mmól/liter nátriumion-koncentrációjú kontraszt közeget állítunk elő.
A találmány szerinti kontraszt közegek különösen alkalmasak érbe való beadagolásra, elsősorban szív leképzésében való felhasználásra. így a találmány tárgyát képezi még a nem ionos kontrasztanyagok és fiziológiás szempontból elfogadható nátriumsók vagy oldataik fiziológiás szempontból elfogadható oldószerben, például injekciós minőségű vízben készült oldatának alkalmazása szív leképezésére alkalmazható találmány szerinti kontraszt közeg előállítására.
Megjegyezzük, hogy az előzetes eredmények alapján jelenleg úgy látjuk, hogy a találmány szerinti, iodixanolt vagy iohexanolt tartalmazó kontraszt közegek tulajdonságai tovább javíthatók 0,3-0,6 mmól Ca2+/liter vagy mintegy 0,2 mmól Ca2+/1 iter koncentráció biztosításával. Hasonló módon a kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a közeg oxigétiezése, például oxigénnel való telítése hatásosan hozzájárul a tulajdonságok javulásához.
A találmányt a továbbiakban nem korlátozó példákban és rajzokon mutatjuk be részletesebben.
Az 1-3. ábrák az összehúzó erő csökkenését mutatják nyúl szívben a nátriumion-koncentráció függvényében, hozzáadott nátriumot tartalmazó vagy nem tartalmazó iohexol vagy iopentol infúzióját követően.
Az alábbiakban azokat a vizsgálatainkat ismertetjük, amelyekben nátrium nem ionos kontraszt közeghez való adagolásának hatását tanulmányoztuk szív összehúzó erőre.
Mindkét nemű, 2,2-4,2 kg testtömegű, intravénásán pentobarbitállal (Mebumal Vet. ACO) és heparinnal kezelt (Heparin, Kabi Vítrum, 1000 NE/kg) nyulakból származó szíveket alkalmazunk, A szívet, tüdőket és aortát gyorsan eltávolítjuk, és 4 °C vagy 37 °C hőmérsékletű, 11,0 mmól/liter hozzáadott glükózt és 12,0 mmól/liter hozzáadott szacharózt tartalmazó, oxigénezett Krebs-oldatot tartalmazó tálba helyezzük. A szívet ezután Langendorff-eljárással 90 vízoszlop cm nyomásnál polietilén katéterhez rögzítjük. A szíven 95% oxigén és 5% szén-dioxid elegyével telített, 37 °C hőmérsékletű Krebs-oldatot áramoltatunk át,
A szíven átáramoltatott folyadékot egy tartályból két párhuzamos műanyag csövön át vezetjük a szívbe
HU 206 835 B oly módon, hogy a csöveket egy T-szeleppel kapcsoljuk az aortába vezetett katéterhez, közvetlenül annak a leszálló aortába való bemenete fölött. A T-szelepet úgy fordítjuk, hogy az egyik műanyag cső és az aorta-katéter közötti kapcsolatot zárjuk. A vizsgálandó oldatot a lezárt csőbe injektáljuk, miközben a folyadékot folyamatosan áramoltatjuk át a szíven a másik csövön keresztül. Ezután a T-szelepet úgy fordítjuk, hogy a perfúziós folyadék aortán való átáramoltatását leállítjuk, és a kísérleti oldat átáramoltatását megkezdjük.
A bal kamra falához nyúlásmérőt (Dept. of Medical Technology Malmö General Hospital) varrunk a miokardium összehúzó erejének mérésére. Regisztráló készülékként egy mingograf 800-at (Elema Schönander) alkalmazunk. Az összehúzó erőt a kontraszt közeg infúzióját követő minimális összehúzó erőnek az infúziót közvetlen megelőző összehúzó erő százalékában kifejezett értékeként adjuk meg.
Az alábbi vizsgálatokat végeztük:
1: Iohexolt (300 mg J/ml) NaCl törzsoldatok alkalmazásával 150 mg J/ml jódkoncentrációra hígítunk. A törzsoldatok a nátrium-kloridot olyan koncentrációban tartalmazzák, hogy a végső kontraszt közeg nátriumtartalma 0, 19,25, 38,5, 57,75, 77 vagy 154 mmól/liter értékű legyen. A hat kontraszt közeg mindegyikét egyenként 7,5 ml térfogat alkalmazásával - véletlenszerű sorrenden 15 szívbe visszük be infúzióként, azaz összesen 90 infúziót végzünk.
2: Iohexol (300 mg J/ml) és iopentol (300 mg J/ml) nátriumion-koncentrációját szilárd nátrium-klorid adagolásával 0,29, illetve 77 mmól Na/liter értékre állítjuk be. A 6 kontraszt közeg mindegyikét - egyenként 5 ml térfogatban - véletlenszerű sorrenden 15 szívbe visszük be infúzióként, azaz összesen 90 infúziót végzünk.
3: Iopentolhoz (350 mg J/ml) annyi szilárd nátriumkloridot adunk, hogy koncentrációját 0, 19,25, 38,5, 57,75, illetve 77 mmól Na/liter értékre állítsuk be. Az 5 kontraszt közeg mindegyikét - egyenként 5 ml térfogatban - véletlenszerű sorrenden 15 szívbe visszük be infúzióként.
A kontraszt közegeket 37 °C hőmérsékleten 10 perces időközökben visszük be infúzióként.
A statisztikai analízist Wilcoxon jelölt sor (signed ránk) vizsgálat alkalmazásával végezzük.
A 0,05 alatti p-értékeket tekintjük szignifikánsnak.
Az 1. ábrán az összehúzó erő csökkenését (a közepes csökkenést és az interkvartilis terjedelmet) mutatjuk be 15-15 szíven végzett vizsgálatokból kapott eredmények alapján, a szívekbe 7,5 ml iohexolt (150 mg J/ml) és nátrium-klorid formájában hozzáadott 0, 19,25,38,5,57,75, 77 és 154 mmól/liter nátriumiont tartalmazó infúzió bevitelét követően. Minden kontraszt közeg csökkentette az összehúzó erőt, de ez a csökkenés nem várt módon kisebb a mintegy 20 és 60 mmól/liter nátriumion-koncentráció tartományban. A szignifikancia az egymással szomszédos mérési koncentrációkban kapott értékek között rendre: p < 0,01, nem szignifikáns, p < 0,01, nem szignifikáns és p< 0,01.
A 2. ábrán az összehúzó erő csökkenését mutatjuk be (ismét a közepes csökkenést és az interkvartilis terjedelmet) 15-15 szívnek iohexolt (300 mg J/ml) vagy iopentolt (300 mg J/ml) és 0, 29, illetve 77 mmól/1 nátriumiont, amelyet nátrium-klorid formájában viszünk a közegbe, tartalmazó infúzió hatására. Az üres karikák az iopentol alkalmazásával, a kitöltött karikák az iohexol alkalmazásával végzett vizsgálatok eredményét mutatják. Azok a közegek, amelyek 29 mmól nátriumiont tartalmaznak literenként, szignifikánsan kisebb mértékben csökkentik az összehúzó erőt, mint azok a közegek, amelyeknek nátriumionkoncentrációja 0 vagy 77 mmól/liter. A 0 és 29 mmól Na+/liter koncentrációknál mért eredmények közötti szignifikancia iohexol alkalmazása esetén p <0,02, iopentol alkalmazása esetén p <0,01; a 29 mmól Na+/liter és 77 mmól Na+/liter koncentrációknál mért eredmények közötti szignifikancia iohexol alkalmazása esetén p < 0,01, iopentol alkalmazása esetén p < 0,01.
A 3. ábrán az összehúzó erő csökkenését (közepes csökkenés és interkvartilis terjedelem) mutatjuk be 1313 szív vizsgálatával 5 ml térfogatú, iopentolt (350 mg jód/ml) ésO, 19,25,38,5,57,75, illetve 77 mmól/liter nátriumion-koncentrációt tartalmazó infúzió beadását követően. A nátriumiont nátrium-klorid formájában visszük be. A 19,25 és 38,5 mmól Na+/l-nél, illetve az 57,75 és 77 mmól Na+/l-nél mért értékek eltérése nem szignifikáns, a 38,5 és 57,75 mmól Na+/l-nél mért értékek közötti szignifikancia: p < 0,01.
A következőkben nátrium kontraszt közeghez való adagolásának a vérsejt-aggregációra gyakorolt hatásának vizsgálatát ismertetjük.
A vizsgálatot a következő módon végezzük: egy rész emberi vért három rész Olyan kontraszt közeghez adunk, amely iohexolt (300 mg J/ml) és 0,18,8,23,4,28,1,32,8 vagy 37,5 mmól/liter nátriumot (nátrium-klorid formájában adagolva) tartalmaz. A vizsgálatot 10-29 önként jelentkező ember vérével végeztük. Meghatároztuk a sejtaggregálódást és a rouleau-képződést, a különböző nátriumion-koncentrációk mellett nyert eredményeket az 1-3. táblázatokban ismertetjük. A vörösvérsejt aggregátumokat illetően az alábbi kategorizálást végeztük: a) kevés aggregátum (a vörösvérsejtek 0-20%-a fordul elő aggregátumban), b) közepes számú aggregátum (a vörösvérsejtek 20-70%-a van aggregátumokban), és c) sok aggregátum (a vörösvérsejteknek több mint 70%-a aggregátum tonnájában van).
/. táblázat
Humán vörösvérsejtek aggregálódása iohexolt (300 mg J/ml) és 0-37,5 mmól/liter nátriumiont tartalmazó kontraszt közeg hozzáadása után 2 perc múlva
Na ion koncentráció (mmól/1) Aggregátumok Rouieau Minden sejt elkülö- nül
a b c Ossz
0 15 15
18,8 11 4 15 1
HU 206 835 B
Na ion kon- centrá- ció (mmól/l) Aggregátumok Roulcau Minden sejt elkülö- nül
a b c Ossz
23,4 7 7 7 1
28,] 1 1 9 5
32,8 15
37,5 15
A minták szánni = 15. 15 önként jelentkező véréi vizsgáltuk minden egyes nálriumion-koncenirációnál.
2. táblázat
Iohexolt (300 mg J/ml) és 0-150 mmól/liter nátriumion-koncenlrációt (nátrium-klorid formájában beadagolva) tartalmazó kontraszt közeg adagolásának hatása emberi vörösvérsejt aggregálódására az adagolás után 2 perccel
Na ion koncentráció (mmól/1) N Aggregátumok Roulcau Minden sejt elkülö- nül
<1 b c Ossz
0 29 29 29
18,8 15 5 7 3 15
28,1 15 11 4
37,5 10 I 9
75 10 6 4
150 10 3 7
N - mintaszám, azaz az önkéntesek száma
3. táblázat
Iohexolt (300 mg J/ml) és 0-150 mmól/liter nátriumion-koncentrációt (nátrium-klorid formájában beadagolva) tartalmazó kontraszt közeg hatása emberi vörösvérsejt aggregálódására a közeg hozzáadása után perc múlva
Na ion koncentráció (mmól/1) N Aggregátumok Rou- Icán Minden sejt elkiilön ül
a b c Ossz
0 10 5 3 8 2 2
18,<8 15 3 7 10 3 2
28,1 15 13 2
37,5 10 7 3
75 10 8 2
150 10 9 1
N - minlaszám, azaz az önkéntesek száma.
A fenti táblázatokból egyértelműen kiviláglik, hogy a rouleau-képződés maximuma mintegy 28,1 mmól/1 nátriumion-koncentrációnál van.
1. példa
Kontraszt köz.eg Összetétel:
Iohexol’ (300 mg J/ml)
Nátrium-klorid 28 mmól Na+/liter értékre.
A kívánt nátriumion-koncentráció elérésére szilárd nátriumkloridot oldunk az iohexolban.
* Az iohexol OMNIPAQUE márkanéven a Nycomed AS-től szerezhető be.
2. példa
Kontraszt közeg
Összetétel:
Iopenlol (350 mg J/ml - Nycomed AS)
Desztillált víz
Nátrium-klorid-oldat 32 mmól Na+/liter értékre
Az iopentolt (350 mg J/ml) desztillált vízzel 280 mg J/ml értékig hígítjuk, majd desztillált vízben oldott nátrium-klorid hozzáadásával a jódkoncentrációt 200 mg/ml értékre, a nátriumion-koncentrációt 32 mmól/I értékre állítjuk be.
3. példa
Kontraszt közeg Összetétel:
Iohexol (300 mg J/ml)
Nátrium-klorid-oldat 150 mg J/ml és 26 mmól Na+/liter érték beállítására.
Az OMNIPAQUE márkanéven beszerezhető iohexolt desztillált vízben készült nátrium-klorid-oldattal 150 mg J/ml és 26 mmól Na+/liter koncentrációra állítjuk be.
4. példa
Kontraszt közeg
Összetétel:
Ioversol (300 mg J/ml)
Nátrium-klorid 28 mmól Na+/liter-re
Nátrium-kloridot Ioversolban (beszerzési forrása a Mallinckrodt Inc.) 28 mmól Na+/liter értékig oldunk.

Claims (9)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Kontraszt közeg, amely nem ionos, jódozott rtg.sugár kontrasztanyagot fiziológiás szempontból elfogadható vizes közegben tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a közeg nátriumion-koncentrációja 20 mmól/1 fölötti, de legfeljebb 60 mmól/1, azzal a megkötéssel, hogy ha a közeg nátrium-citrátot tartalmaz, a nátriumion-koncentráció legalább 26 mmól/1, és ha a kontrasztanyag ioversol, a közeg nátriumion-koncentrációja 26-36 mmól/1.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti közeg, azzal jellemezve, hogy nátriumion-koncentrációja 25-40 mmól/liter.
  3. 3. Az 1. igénypont szerinti közeg, azzal jellemezve, hogy nátriumion-koncentrációja 26-36 mmól/liter.
  4. 4. Az 1. igénypont szerinti közeg, azzal jellemezve, hogy nátriumion-koncentrációja 27-30 mmól/liter.
  5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti közeg, azzal jellemezve, hogy kontrasztanyagként 3 vagy
    HU 206 835 B
  6. 6 arányú jódozott rtg.-sugár kontrasztanyagot tartalmaz.
    6. Az 5. igénypont szerinti közeg, azzal jellemezve, hogy jódozott rtg.-sugár kontrasztanyagként metrizamidot, iopromidot, iopentolt, iopamidolt, iohexolt, ioversolt, iotrolant vagy iodixanolt tartalmaz.
  7. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti közeg, azzal jellemezve, hogy a kontrasztanyagot legalább 100 mg
    J/ml koncentrációnak megfelelő mennyiségben tartalmazza.
  8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti közeg, azzal jellemezve, hogy ozmolalitása kisebb, mint
    5 1 osrn/kg H2O.
  9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti közeg, azzal jellemezve, hogy további fiziológiás szempontból elfogadható kationokat tartalmaz.
HU902356A 1989-03-17 1990-03-09 Nonionic contrast medium containing iodinated rtg-ray contrast material HU206835B (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
GB898906130A GB8906130D0 (en) 1989-03-17 1989-03-17 Compositions

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HU902356D0 HU902356D0 (en) 1991-12-30
HUT59015A HUT59015A (en) 1992-04-28
HU206835B true HU206835B (en) 1993-01-28

Family

ID=10653498

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU902356A HU206835B (en) 1989-03-17 1990-03-09 Nonionic contrast medium containing iodinated rtg-ray contrast material

Country Status (32)

Country Link
US (1) US5366722B1 (hu)
EP (2) EP0390242B1 (hu)
JP (1) JP2977045B2 (hu)
KR (1) KR920700701A (hu)
CN (1) CN1057703C (hu)
AT (1) ATE123954T1 (hu)
AU (1) AU638235B2 (hu)
BG (1) BG60951B1 (hu)
CA (1) CA2046886A1 (hu)
CZ (1) CZ281381B6 (hu)
DD (1) DD295992A5 (hu)
DE (1) DE69020208T2 (hu)
DK (1) DK0390242T3 (hu)
EG (1) EG19431A (hu)
ES (1) ES2073505T3 (hu)
FI (1) FI914337A0 (hu)
GB (1) GB8906130D0 (hu)
GR (1) GR3017133T3 (hu)
HU (1) HU206835B (hu)
IE (1) IE67885B1 (hu)
IL (1) IL93752A (hu)
JO (1) JO1619B1 (hu)
NO (1) NO302064B1 (hu)
NZ (1) NZ232954A (hu)
OA (1) OA09392A (hu)
PT (1) PT93471B (hu)
RO (1) RO112246B1 (hu)
RU (1) RU2088261C1 (hu)
TR (1) TR25111A (hu)
WO (1) WO1990011094A1 (hu)
YU (1) YU47911B (hu)
ZA (1) ZA902052B (hu)

Families Citing this family (15)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
GB8919929D0 (en) * 1989-09-04 1989-10-18 Nycomed As Compositions
US5614638A (en) * 1989-11-29 1997-03-25 Bracco International B.V. Nonionic radiographic contrast agents
US5869024A (en) * 1989-11-29 1999-02-09 Bracco International B.V. Methods and compositions for using non-ionic contrast agents to reduce the risk of clot formation in diagnostic procedures
GB9020091D0 (en) * 1990-09-14 1990-10-24 Nycomed As Contrast media
SG49221A1 (en) 1990-03-09 1998-05-18 Nycomed As Contrast media
US5527926A (en) * 1990-11-26 1996-06-18 Bracco International B.V. Methods and compositions for using non-ionic contrast agents to reduce the risk of clot formation in diagnostic procedures
US5278311A (en) * 1992-06-05 1994-01-11 E. R. Squibb & Sons, Inc. Nonionic radiographic contrast agents
IT1256248B (it) * 1992-12-24 1995-11-29 Bracco Spa Formulazioni iniettabili acquose per radiodiagnostica comprendenti miscele di composti aromatici iodurati utili come agenti opacizzanti ai raggi x
GB9419203D0 (en) * 1994-09-23 1994-11-09 Nycomed Innovation Ab Contrast media
GB9419206D0 (en) * 1994-09-23 1994-11-09 Nycomed Innovation Ab Contrast media
EP0876140B1 (de) * 1996-01-25 2003-10-15 Schering Aktiengesellschaft Verbesserte kontrastmittenlösungen für die intravasale anwendung
EP0885616A1 (de) * 1997-06-20 1998-12-23 Schering Aktiengesellschaft Verwendung von intravenösen Kontrastmitteln sowie Vorrichtungen für die Projektionsmammographie
MX2012005021A (es) * 2009-10-29 2012-06-19 Ge Healthcare As Composicion diagnostica que comprende cationes de plasma teniendo un perfil de seguridad superior.
WO2011117236A1 (en) * 2010-03-23 2011-09-29 Ge Healthcare As Preparation of stabilised x-ray diagnostic composition
EP2978454A1 (en) 2013-03-27 2016-02-03 Ge Healthcare As Method and reagent for preparing a diagnostic composition

Family Cites Families (8)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE2909439A1 (de) * 1979-03-08 1980-09-18 Schering Ag Neue nichtionische roentgenkontrastmittel
DE2928417A1 (de) * 1979-07-12 1981-01-29 Schering Ag Trijodierte basen
DE3038853A1 (de) * 1980-10-10 1982-05-27 Schering Ag, 1000 Berlin Und 4619 Bergkamen Neue n-hydroxy-alkylierte dicarbonsaeure-bis-(3,5-dicarbamoyl-2,4,6-trijodanilide), deren herstellung und diese enthaltende roentgenkonstrastmittel (ii)
US4957939A (en) * 1981-07-24 1990-09-18 Schering Aktiengesellschaft Sterile pharmaceutical compositions of gadolinium chelates useful enhancing NMR imaging
WO1986000227A1 (en) * 1984-06-22 1986-01-16 Veech Richard L Electrolyte solutions and in vivo use thereof
ATE72398T1 (de) * 1984-06-22 1992-02-15 Richard L Veech Polyanionische materialien enthaltende elektrolytloesungen.
US4863714A (en) * 1987-02-05 1989-09-05 Cook Imaging Corporation Sterilization of compositions of limited stability
US5011925A (en) * 1989-03-09 1991-04-30 Mallinckrodt, Inc. Morpholinoamido EDTA derivatives

Also Published As

Publication number Publication date
NO913641L (no) 1991-09-16
DK0390242T3 (da) 1995-08-14
ATE123954T1 (de) 1995-07-15
HU902356D0 (en) 1991-12-30
AU638235B2 (en) 1993-06-24
DD295992A5 (de) 1991-11-21
PT93471B (pt) 1996-03-29
EP0390242A1 (en) 1990-10-03
GB8906130D0 (en) 1989-05-04
TR25111A (tr) 1992-11-01
HUT59015A (en) 1992-04-28
US5366722B1 (en) 2000-03-14
IE900970L (en) 1990-09-17
CZ281381B6 (cs) 1996-09-11
BG60951B1 (en) 1996-07-31
ES2073505T3 (es) 1995-08-16
JO1619B1 (en) 1991-11-27
AU5185490A (en) 1990-10-22
GR3017133T3 (en) 1995-11-30
DE69020208D1 (de) 1995-07-27
FI914337A0 (fi) 1991-09-16
CN1045528A (zh) 1990-09-26
JPH04504114A (ja) 1992-07-23
ZA902052B (en) 1990-12-28
EG19431A (en) 1995-10-31
YU47911B (sh) 1996-05-20
NO302064B1 (no) 1998-01-19
CA2046886A1 (en) 1990-09-18
PT93471A (pt) 1990-11-07
EP0390242B1 (en) 1995-06-21
CN1057703C (zh) 2000-10-25
IL93752A0 (en) 1990-12-23
BG95330A (bg) 1993-12-24
RU2088261C1 (ru) 1997-08-27
YU50390A (sh) 1994-01-20
WO1990011094A1 (en) 1990-10-04
DE69020208T2 (de) 1996-03-21
NO913641D0 (no) 1991-09-16
IE67885B1 (en) 1996-05-01
KR920700701A (ko) 1992-08-10
US5366722A (en) 1994-11-22
IL93752A (en) 1994-11-11
JP2977045B2 (ja) 1999-11-10
EP0463013A1 (en) 1992-01-02
OA09392A (en) 1992-09-15
NZ232954A (en) 1992-04-28
RO112246B1 (ro) 1997-07-30

Similar Documents

Publication Publication Date Title
KR100189271B1 (ko) 조영매체
HU206835B (en) Nonionic contrast medium containing iodinated rtg-ray contrast material
EP0416698B1 (en) Contrast media
RU2098131C1 (ru) Контрастная среда и способ ее получения
AU645544C (en) Contrast media

Legal Events

Date Code Title Description
HMM4 Cancellation of final prot. due to non-payment of fee