HU204989B - Sitting or lying furniture - Google Patents

Description

A találmány tárgya ülő- vagy fekvőbútor egy fejrészszel, amely a bútorkeret háttámasza és hátfala közötti térbe betolható, továbbá amelynél a fejrésznek a betolt helyzetben felső vége legalább egy flexibilis pánt útján össze van kötve a bútorkerettel, végül a fejrésznek a kocsival való összekötéséhez mintkét oldalon egy-egy vezetőrúd szolgál, melyek egyrészt a kocsin, másrészt a fejrészen elfordulhatóan vannak ágyazva.

Egy ilyen típusú bútor az EP AL 0 398 185 számú leírásból ismert és az az előnye, hogy egyszerű felépítés mellett a fejrész betolt helyzetben ráfekszik az ülőrészre, a flexibilis pánt útján történő felfüggesztés következtében azonban az egész fekvőfelület billenősének lehetősége elkerülhető. Az ilyenfajta billenés az olyan, ugyancsak ismét bútoroknál lehetséges, amelyeknél a fejrész kizárólag a kocsin van vezetőrúd által megtartva. Egy ilyen bútortípust például az AT-PS 385190 számú leírásból ismerhetünk meg.

Az először leírt, ismert bútornál ugyan lehetőség van viszonylag hosszú kocsibetolásra a bútor ülőhelyzetében, azonban sok esetben ezt, az ülés mélységét és ezáltal az ülés kényelmességét befolyásoló betolást nem találták kielégítőnek.

A találmány célja ezek után a bevezetőben ismertetett típusú bútor olyan értelmű tökéletesítése, hogy a még nagyobb betolás és ezáltal kielégítő ülőhossz mellett rövidebb ülésmélység váljék elérhetővé.

Ezt a célt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy a fejrész legalább két, egy-egy csukló vagy zsanér útján egymással összekötött részből áll, amelyek közül az egyik rész a zsanértól távolabbi oldalán a flexibilis pántból, míg a másik rész a zsanértól távolabbi oldalán a vezetőrudakkal van összekötve. A fejrésznek a találmány szerinti ilyenfajta felosztása, valamint a két (vagy több) rész felfüggesztése révén a kocsi betolásakor olyan mértékben elérhető az egész fejrésznek a rendelkezésre álló térhez való illeszkedése, alkalmazkodása, hogy a fejrész teljesen felfekszik a bűtor hátfalán és a kocsi egészen a hátfalig betolható.

Azért, hogy a fejrésznek a hátfalon való felfekvése a legcsekélyebb erőkifejtéssel elérhető legyen, a találmány értelmében előnyös, ha mindegyik vezetőkarhoz egy, a vezetőkar felemelkedése értelmében ható ütköző van hozzárendelve.

A vezetőkarokhoz hozzárendelt ütközők a bevezető- ‘ ben említett ismert bútoroknál is megtalálhatók. Ezek az ismert ütközők azonban a vezetőrudakat, illetve a fejrészt a fekvési helyzetben rögzítik. A találmány szerint elrendezett ütköző ezzel szemben a vezetőrudat éppen annak véghelyzetbe jutása előtt emeli meg úgy, hogy a fejrész £ könnyen felvehesse a hátfalhoz közeli helyzetét.

Ha egy lehetőleg erős, vastag párnát kellene a fejrészhez csatlakozóan alkalmazni, úgy célszerű a vezetőrudak meghajlítása. Ezáltal a fejrész a fekvési helyzetben ugyanolyan magassági helyzetű lesz, mint a £ hozzá csatlakozó erős, vastag párna.

A találmányt a továbbiakban annak egy példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben az ábrák segítségével anélkül, hogy az oltalmi igényt erre korlátoznánk. Ábráink közül: 6

- az 1. ábra vázlatos oldalnézetben mutatja be a találmány szerinti bútort, leszerelt oldalfallal;

- a 2. ábrán a bútornak csak az elülső része látható nagyított léptékben, ahol szaggatott vonallal van feltüntetve a fejrész elhelyezkedése az ülőhelyzetben.

Az 1. ábrán szemléltetett kiviteli alaknál az (1) bútorkeretben két, egymásba tolható (2) és (3) kocsi van megvezetve. A (3) kocsi a (4) csúszódarabokon kereszti tül támaszkodik a (2) kocsi lejtős (5) vezetékein és kétrészes (6) és (7) ülőpámával'van ellátva. A (2) kocsi ágyneműtartó ládaként van kialakítva és (8) fedéllel van ellátva. A (2) kocsival a (2) kocsin oldalt elhelyezkedő (9) vezetőrudak útján (10) fejrész van összekötve, 5 amely a bútor ülőhelyzetében, amint ez a 2. ábrán szaggatott vonallal van szemléltetve, az (1) bútorkerettel fixen összekötött (11) hátpáma mögött, közelítőleg függőleges helyzetben áll.

A találmány értelmében a (10) fejrész vagy segéd0 párna két (12), illetve (13) részből áll, amelyek (14) zsanérok útján csuklósán vannak összekötve egymással. A (13) rész legalább egy flexibilis (15) szalag vagy pánt útján össze van kötve az (1) bútorkeret (16) lécével, míg a (12) részre a (9) vezetőrudak kapcsolódnak.

A (13) részen továbbá oldalt (17) görgők vagy csapok vannak elhelyezve, amelyek a (2) kocsi betolásakor együttműködnek a (18) vezetékekkel.

A (9) vezetőrúdnak a bútor fekvőhelyzetében való megtámasztásához ismert módon (19) és (20) ütközők 3 szolgálnak. A találmány értelmében továbbá mindegyik (9) vezetőrúdhoz egy (21) ütköző is hozzá van rendelve, melynek működésmódját a későbbiekben ismertetjük.

Ahhoz, hogy a bútort az ülőhelyzetből a fekvőhely5 zetbe hozhassuk, az ülőpáma (7) részét annak (6) részére billentjük és a (3) kocsit betoljuk. Egy megfelelő hosszúságú út megtétele után a (2) kocsit is magával viszi, amikor is a (10) fejrészt is betoljuk. Ennél a mozgásnál a (13) rész a nyíliránynak megfelelő érteI lemben elfordul a (14) zsanér körül éspedig főleg azután, hogy a (17) görgők vagy csapok felfutnak a (18) vezetékekre. Emellett a (12) és (13) részek pámázata összenyomódik.

Pontosan a (10) fejrésznek a 2. ábrán szaggatott vonallal berajzolt véghelyzete elérése előtt a (21) ütköző nekifekszik a (9) vezetőrúdnak és azt az óramutató járásával egyező értelemben megemeli (a rajzra vonatkoztatva). Ezáltal elérhető a (2) kocsi teljes betolása, illetve a (10) fejrésznek a bútor hátfalán való felfekvése.

A (10) fejrész megosztása következtében annak a (11) hátpáma mögötti térbe való befordításához kevesebb hely szükséges, mint idáig, mivel a (10) fejrészt jobban hozzá lehet illeszteni az adott térviszonyokhoz.

A rajzokból látható, hogy a (9) vezetőrudak meg vannak hajlítva. Ezáltal lehetővé válik, hogy a fekvés kényelmét fokozó erős (7) részt alkalmazzunk az ülőpárnánál.

A találmány keretében számos változtatás lehetséges. így semmiképpen nem szükséges kétrészes ülőpárnát használni, hanem lehetséges egy párnát a (2)

HU 204 989 Β kocsiban felemelhetően elrendezni, amely a fekvő helyzetben az ülőpáma és a fejrész között helyezkedhetne el. Ugyancsak lehetséges a (10) fejrészt kettőnél több, egymással csuklók útján összekötött részből kialakítani.

Claims (3)

1. Ülő-, vagy fekvőbútor egy fejrésszel, amely a bútorkeret háttámasza és hátfala közötti térbe betolható, továbbá amelynél a fejrésznek a betolt helyzetben felső vége legalább egy flexibilis pánt útján össze van kötve a bútorkerettel és a fejrésznek a kocsival való összekötéséhez mindkét oldalon egy-egy vezetőrúd szolgál, amelyek egyrészt a kocsin, másrészt a fejrészen elfordulhatóan vannak ágyazva, azzal jellemezve, hogy a fejrész (10) legalább két, egy-egy zsanér (14) útján egymással összekötött részből (12,13) áll, amelyek közül az egyik rész (13) a zsanértői (14) távolabbi oldalán a flexibilis pánttal (15), míg a másik rész (12) a zsanértól (14) távolabbi oldalán a vezetőrudakkal (9) van összekötve.

2. Az 1. igénypont szerinti ülő-, vagy fekvőbútor, azzal jellemezve, hogy mindegyik vezetőrúdhoz (9) egy, a vezetőrudat (9) megemelő hatású ütköző (21) van hozzárendelve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ülő-, vagy fekvőbútor, azzal jellemezve, hogy a vezetőrudak (9) meg vannak hajlítva.