HU201871B - Process for producing pharmaceutical compositions containing indole derivatives as active components - Google Patents

Description

A találmány tárgyát olyan, indol-származékot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítása képezi, melyek az emlősök központi idegrendszerének megbetegedései, s különösen a Parkinson-kór kezelésénél használhatók.

A Parkinson-kór tulajdonképpen mozgás-zavar, melyben az izmok merevvé, tehetetlenné válnak, a mozgás ügyetlen, s nehézkes lesz; s az egyes izomcsoportok szabályozatlan izomrángása produkálja a betegségre oly jellemző reszketést, tremort. A betegség feltételezett oka az agyban a pre-szinaptikus dopaminerg neuronok károsodása. Az extrapiramidális szabályozás fontos dopaminerg gátló láncszemének hiánya vezet a jellegzetes parkinsonos tünetekhez.

Jelenleg a Parkinson-kór elleni kezelés legelterjedtebb gyógymódja az L-DOPA, a dopamin precursorának adagolása, mely indirekt módon, a hiányzó dopamin helyettesítésével hat.

A L-DOPA használata azonban számos káros mellékhatással jár, például a betegeknél nem akaratlagos abnormis mozgások keletkezhetnek (diskinézia), s jelentkezhet az „on-off” jelenség (mozgásképtelenség). így szükségessé válhat periféiás DOPA-dekarboxiláz inhibitorok - mint carbidopa vagy benzaserid - adagolásával kapcsolni az L-DOPA kezelést.

Ezek az inhibitorok megakadályozzák, hogy a levodopa már a periférián dopaminná dekarboxileződjön. így lehetővé teszi, hogy több levodopa jusson el a központi idegrendszerbe és csökkenti a perifériás mellékhatásokat is. A kezelések javítják a betegek életkörülményeit, de a betegség progresszióját nem akadályozzák meg. Emellett a kezelés mellékhatásokkal is jár, mint émelygés, hányás, valamint pszichés zavarok, toxikus konfúzió, hallucinációk, paranoid pszichózis.

A terápia egyik alternatív formája lenne a dopamin métábólizálódását gátló szerek, mint a bromocryptin ergot-alkaloid alkalmazása, azonban sajnos ehhez a kezeléshez is számtalan mellékhatás járul, például a bromocryptinnel kezelt betegeknél gyakori a diskinézis, a pszichés zavar, s egyeseknél érrendszeri megbetegedéseket és torokgyulladást is okozhat. A bromocryptines kezelés gyakran okoz vizuális és audiogén hallucinációkat is. Az eddig leírtaknak megfelelően, tehát a Parkinson-kór gyógyításához továbbra is hatékony, kedvezőbb mellékhatás-spektrumú biztonságos gyógyszerre van szükség.

Kísérleteink során arra a felismerésre jutottunk, hogy bizonyos indolszármazékok, melyek pre-szinaptikus D2-agonisták, s amelyeket eddig kardiovaszkuláris szerekként alkalmaztak (lásd EP 113964-B) egyben az agyban post-szinaptikus D2-agonisták, s így a Parkinson-kór kezelésében is hatékonyak lehetnek.

Ez a felismerés különösen érdekes, mivel korábban ugyanezekről a vegyületekről úgy számoltak be, mint amelyek nem produkálják a dopamin agonistákra jellemző központi magatartási jelenségeket (lásd Gallagher, G. J. és munkatársai, J. Med. Chem. 1985, 28 1533-1536 oldal).

Ráadásul a találmány szerinti készítmény hatóanyagát képező vegyület váratlan, s jól körülírható előnyöket mutat az eddig ismert dopamin agonistákkal szemben, méghozzá azt, hogy a központi idegrendszerre egyéb hatásai is vannak, például szorongás elleni, illetve nyugtató hatás. Ezen túlmenően a kli2 nikai elővizsgálatok azt mutatják, hogy ez a vegyület kevéssé hajlamos diskinézia okozására. A találmány szerint alkalmazott vegyület nyugtató és szorongás elleni hatása az, amit különösen előnyösnek ítélnek meg, mivel a jelenlegi terápiával kezelt betegek kapnak külön depresszió elleni készítményeket. így az, hogy ezek a tulajdonságok együttesen jelentkeznek egy vegyületben, csökkenti a külön kezelések igényét.

A jelen találmány tehát Parkinson-kór elleni gyógyszerek előállítása, úgy, hogy hatóanyagként az (I) általános képletű vegyületek bármelyikét alkalmazzuk, ahol n=l-3.

A gyógyászatilag megfelelő sók köre megegyezik a gyakorlatban általában használtakkal, köztük például a savaddíciós sók, előnyösen a vegyület hidrokloridja.

Az (I) képletű vegyület, illetve gyógyászatilag megelelő sóik az EP 113964-B-ben leírt módszerek alapján állíthatók elő.

A Parkinson-kór elleni terápiás felhasználás során e vegyület a standard gyógyászati készítményekbe adagolhatók, a készítmények orálisan, parenteráüsan, rektálisan és bőrön át adhatók be.

Az (I) képletű vegyület illetve gyógyászatilag megfelelő sóik orális bevételhez folyadék, például szirup, szuszpenzió illetve emulzió vagy tabletta illetve kapszula formájában szerelhetők ki.

A folyékony kiszerelés esetén a vegyület vagy sója a megfelelő folyékony hordozóban oldva vagy szuszpendálva van jelen. Ilyen folyadékok például az etanol, glicerin, egyes nem vizes oldószerek, mint polietilén-glikol, olajak vagy víz valamilyen szuszpendáló, tartósító, színező illetve ízesítőszerrel. A tablettás kiszerelés esetén bármely, a szilárd kiszerelésekhez rutinszerűen használt gyógyászati hordozó felhasználható, például magnézium-sztearát, keményítő, laktóz, szacharóz vagy cellulóz.

Kapszulázott készítményt a szokásos módon állíthatunk elő, például a hatóanyagot tartalmazó standard hordozóval előállított pelletet töltünk kemény zselatin kapszulába, vagy megfelelő gyógyászati hordozóval diszperziót vagy szuszpenziót készítünk, például vizes gumikkal, cellulózzal vagy szilikátokkal, s ezt a diszperziót illetve szuszpenziót töltjük lágy zselatin kapszulákba.

A parenteráüsan injekció vagy infúzió útján beadandó, az (I) képletű vegyületet illetve gyógyászatilag megfelelő sóját tartalmazó készítmény oldat vagy szuszpenzió formájában szerelhető ki. A parenterálisan beadandó készítmény a hatóanyagot általában steril vizes vagy parenteráüsan megfelelő olajos hordozóban tartalmazza, például polietilén-glikol, polivinil-pirrolidon, lecitin, arrachis illetve szezámolaj. Alternatív megoldás az oldat liofílezése, majd közvetlenül a beadás előtti újra oldása megfelelő oldószerben.

A tipikus kúp-összetétel az (I) képletű vegyületet vagy ennek gyógyászatilag illetve a rektális beadási módnak megfelelő sóját tartalmazza, kötő- és hordozóanyag, így polimer gükolok, zselatin, kakaóvaj, egyéb alacsony olvadáspontú növényi illetve szintetikus viaszok és zsírok jelenlétében. A tipikus bőrön át bejuttatandó készítmények a szokásos vizes vagy nem-vizes kötőanyagokat tartalmazzák krém, kenőcs, paszta vagy gyógyszerrel átitatott tapasz, flastrom, membrán formájában.

HU 201871 Β

Előnyösen a készítmény egységes dozirozású, a dózisok az (I) képletű vegyületből illetve ennek gyógyászatilag megfelelő sójából szabad bázisra átszámítva, orális felhasználás esetén 1-50 mg-ot, parenterális felhasználás esetén 0,1-15 mg-ot tartalmaznak.

Felnőtt beteg számára a napi dózis az (I) képletű vegyületből vagy annak gyógyászatilag elfogadható sójából (szabad bázisa átszámolva) orális bevétel esetén 1-100 mg, előnyösen 1-50 mg lehet; intravénásán, szubkután vagy intramuszkulárisan bejuttatva 0,1-50 mg, előnyösen 0,1-15 mg naponta 1-4-szer bejuttatva.

A vegyületeket egy hosszabb terápiás periódus során célszerű felhasználni.

Állatkísérletek és eredményeik

A 4-(2-di-n-propil-amino-etil)-2-(3H)-indolont, a 113964-B sz. európai szabadalmi leírásban leírt módszer szerint előállítót A vegyületet felhasználva a következő kísérleteket végeztük el:

1. Egér spontán lokomotoros akivitásának mérése egyedi, fotocellával felszerelt ketreceket felhasználva.

2. Egér spontán lokomotoros aktivitásának mérése taposómalomban.

3. Egér spontán lokomotoros aktivitásának mérése a mászó viselkedés alapján.

4. Stereotípiás viselkedés, megmerevedés mérése egérnél.

5. Patkány spontán lokomotoros aktivitásának mérése fotocellával felszerelt egyszemélyes ketrecben, a stereotípiás viselkedés mérése.

6. Hiperaktivitás mérés patkánynál a mesolimbic nucleus accumbensbe való direkt bejuttatás után; az anti-depressziós aktivitás indikátora.

7. Lokomotoros aktivitás mérése a striatumba való direkt beadás után; a Parkinson-kór elleni hatás tesztelése.

8. Anti-depressziós aktivitás mérése egérnél „Prosolt-teszt” segítségével.

9. Fehér-fekete tesztkamra segítségével mért anxiolitikus aktivitás.

10. MPTP-vel kezelt selyemmajom modell, a Parkinson-kór elleni aktivitás tesztelése.

A. Az A vegyület hatása az egér lokomotoros aktivitására.

Az A vegyület első három teszt mindegyikéhez 1-10 mg/kg i.p. dózisban a spontán lokomotoros aktivitást inhibiálta.

Statisztikusan szignifikáns inhibiciót (P<0,010,001) tapasztaltunk az 1. tesztben 10 mg/kg illetve a 3. tesztben 1,0 mg/kg dózisnál. Statisztikusan szignifikáns szinten (P<0,001) a lokomotoros aktivitás növekedését tapasztaltuk az A vegyület 100 mg/kg-os dózisa mellett a fotocellás és taposómalmos teszteknél; a mászási tesztben az eredeti gátlás megmaradt. Ez a két lépcsős aktivitás - melyet ebben a tesztben az amphetamin és az apomorfin szintén mutat - egybevág azzal a tapasztalattal, hogy a dopamin agonistáknak kis koncentrációban stimuláló hatásuk van a pre-szinaptikus receptorokra, míg nagy dóziosban a postszinaptikus receptorokat stimulálják. (Az amphetamin ismert kedély-javító, az apomorfin standard D2-agonista, mely az A vegyülettel azonos gyógyszer-csoportba tartozik. (Ez a teszt a limbikus és extrapiramidális rendszerben a dopamin agonista aktivitás indikálására szolgált.

B. Az A vegyület hatékonysága stereotíciás jelenségek előidézésére patkány illetve egér esetében.

Az A vegyület 1,0:10,0:100,0 mg/kg dózisokban intraparenterálisan bejuttatva nem váltott ki stereotípusú jelenségeket egéren illetve patkányon. Az amphetamin 10,0 mg/kg i.p. dózisnál illetve az apomorfin 2,0 mg/kg dózisban szubkután bejuttatva észrevehető stereotípiás viselkedést okoz mindkét vizsgált állatfaj esetén: harapást, rágcsálást, nyalogatás, míg az A vegyület csak peródikus szaglászást eredményezett. Ebben a két tesztben az A vegyület új tulajdonságait ismerhettük meg az ismert dopamin agonistákkal összevetve, s ez az A vegyület szelektívebb hatásmechanizmusát igazolja.

C. Az A vegyület hatása a patkány lokomotoros aktivitására.

Az A vegyület 10,0 és 100,0 mg/kg i.p. dózisokban statisztikusan szignifikánsan (P<0,001), dózistól függő mértékben növeli a spontán lokomóciót (5. teszt), a hatás nagyobb dózisok esetében 2,5 órán túl is tart. Amphetamin vagy más dopamin agonista hatására bekövetkező lokomotoros aktivitás növekedést nehéz mérni, mivel a kialakuló sztereotípiás jelenségek bonyolítják a helyzetet. Amennyiben az A vegyületet (10 μηι) közvetlenül a mesolimbikus nucleus accumbensbe juttatjuk belső kanül segítségével, a spontán lokomócióban jelentős (P<0,001) növekményt tapasztalunk (6. teszt). Az amphetamin azonos dózisban ugyanilyen hatékony volt; az A vegyület kisebb dózisban (1,0 pg) hatástalan volt, inhibíciős tendenciát eredményezett, különösen a beadást követő első 10 percben. Egy vegyület azon hatása, hogy - mesolimbikus nucleus accumbensbe való bejuttatása után - hiperaktivitást okoz, az antidepressziós hatás jeleként értékelhető.

Egy másik kísérletben, - ahol a cél a striatum stimulálásával az aszimmetriás és körkörös mozgások vizsgálata volt - (0,001-10,0 pg) A vegyületet, apomorfint (50 pg-ig) és amphetamint (100 pg-ig) juttatak be belső kanül segítségével a striatumba (7. teszt).

Az apomorfin és az amphetamin egyarán inaktív volt ebben a kísérletben, az A vegyület viszont értékelhető ellenoldali aszimmetriát és körkörös viselkedést okozott, mely 1—10 pg dózisoknál vált statisztikusan szignifikánssá. így e teszt eredményei az A vegyület Parkinson-kór elleni hatékonyságát jelzik.

D. Anti-depressziós aktivitás mérése „Prosolt”teszttel.

Az A vegyület 0,1-10 mg/kg i.p. dózisban statisztikusan szignifikánsan (P<0,05) anti-depressziós hatásúnak bizonyult egerek esetében a Prosolt-tesztben, mely a vízben való egyensúlytartás képességét méri. A hatékonyság hasonló volt, mint (0,625— 2,5 mg/kg i.p.) az amphetamin esetén tapasztaltak, s egyben nagyobb, mint az amitroptilinnél (2,4— 40 mg/kg i.p.) kapott eredmények.

Az ismert anti-Parkinson szer, a Parkinson szer, a bromocriptin (0,1-1 mg/kg i.p.) nagyobb dózisok estén az úszási idő staisztikusan szignifikáns csökkenését okozta.

HU 201871 Β

Tehát ebben a tesztben az A vegyület a jól ismert Parkinson-kór elleni vegyülettel, a bromocriptinnel ellentétben statisztikusan szignifikáns anti-depressziós hatást mutatott.

E. Az A vegyület nyugtató hatása.

A szorongási aktivitás vizsgálatára fekete-fehér tesztdobozban végzett kísérletben (9. teszt) az A vegyület (0,1-10 mg/kg i.p.) statisztikusan szignifikáns növekedést okozott a fehér szekcióban töltött időben, s ennek megfelelően csökkentette a fekete tartományra eső időt. Ez a viselkedés hasonló volt ahhoz, amit diazepam (0,125-5 mg/kg i.p.) okozott és összhangban volt egyéb klinikailag ismert szorongásoldó vegyületek adataival.

Egy különálló, de hasonló kísérletben bromocriptin (0,1-1 mg/kg i.p.) a fekete tartományban növelte meg statisztikusan szignifikánsan az aktivitást, míg a fénytől való idegenkedésben nem volt változás.

Ebben a tesztben az A vegyület az ismert Parkinson-kór elleni szerrel, a bromocriptinnel összevetve statisztikusan szignifikánsan eltérően hatott a szorongási hatás tekintetében.

F. Parkinson-kór elleni hatékonyság: MPTP-kezelt selyemmajmokkal végzett modell-kísérletben.

Parkinson-kór-szerű motoros tüneteket (hipokinéziát, s mozgási rendellenességeket) idéztünk elő selyemmajmokon az l-metil-4-fenil-l,2,3,6-tetrahidropiridin (MPTP) intramigrális infúzióval 13 napon át beültetett injekciós egység és ozmotikus minipumpa segítségével (10. teszt). A tünetek 3-4 napon belül jelentkeztek és több hétig megmaradtak. Az értékelést az infúzió megkezdése utáni 7-10. napon kezdük el. Az A vegyület (0,05-1,0 mg/kg s.c.) teljes mértékben visszaállította a normális motoros viselkedést, bár 0,05 mg/kg dózisra 1-2 majom nem reagált.

Mért viselkedési adatok	Kontroll	MPTP	A vegyület (mg/kg s.c.)
0,01	0,05	0,1	1,0
LMA (kontroll %-ban)	100	15	26	47+ (70)	93++	103++
Lokomotoros aktivitásban	30	3	4	12+ (23)	29++	28++
töltött idő %-ban
Fejmozgással töltött idő %-ban	85	23	26	36+ (80)	83++	84++

LMA - lokomotoros aktivitás (mozgás az ülőrúd és a ketrec padozata között).

Az adatok középértékek (n-4).

S.E.M.<13,6,% kivéve a 0,05 mg/kg-os dózist, ahol 1-2 állat nem reagált; a zárójelben lévő értékek a tényleges válaszok átlagai;

szignifikancia szintek ⁺P<0,05; +^0,01.

Az A vegyület legjelentősebb hatása az volt, hogy vissza állította a végtagok, a törzs, a fej és a nyak normál mozgását. Különösen fontos, hogy a jellegzetes oldalirányú fejmozgás és a normál arckifejezés és az olyan komplex mozgások, mint ugrás, játék, koordinációja helyreállt. Ezen túlmenően a tolerancia-szint nem nőtt 7 napon át, napi kétszeri dozirozás (0,1; 1,0 mg/kg s.c.) mellett.

Összehasonlítás céljából a tesztet 2 ismert antiParkinson szerrel, nevezetesen L-DOPA-val és Bromocriptinnel is elvégeztük.

Az L-DOPA-s kezelés (12,5 mg/kg i.p. 30 perc előkezelés) a benserazid adagolás (12,5 mg/kg s.c. 90 perc előkezelés) után helyreállította az MPTP által okozott zavarokat, de egy relatív nagyobb dózis segítségével, s mint ilyen az A vegyületnél (0,1 mg/kg s.c.) kevésbé tűnt hatásosnak.

A Bromocriptine kezelésnek (0,1 mg/kg s.c.) kevés hatása volt.

E specifikus teszt eredményei megerősítik azt, hogy az A vegyület Parkinson-kór elleni szerként felhasználható.

Egy másik kísérletben az A vegyületet MPTP kezelt selyemmajmoknál orálisan 0,1; 0,5; 1,0 mg/kg dózisban adagoltuk.

Az MPTP által indukált motoros aktivitás-hiány részbeni megszűnése volt észlelhető minden dózisnál; a mozgásban töltött idő aránya; a fej mozgássebes 4 ségének csökkenése; a lokomotoros aktivitás sebességének csökkenése; a környezet iránti érdeklődés hiánya, az arckifejezés hiánya; a fejemelés és a fejmozgással töltött idő aránya.

A válaszok a kisebb dózis (0,1 mg/kg, n-2) esetén szubmaximáltak, a legnagyobb (1,0 mg/kg, n-3) dózis esetén szupramaximáltak voltak. A két alacsonyabb dózisnál hányást nem tapasztaltunk.

A teszt eredményei azt erősítik meg, hogy az A vegyület Parkinson- kór elleni szerként hatékonyan alkalmazható.

G. Receptor-kötő képesség vizsgálata.

A patkány-agyszöveteken végzett receptorkötő képesség vizsgálatok azt mutatták, hogy a bromocriptin és a pergolid egyaránt kötődhet az 5HTi és 5HT2 receptorokhoz, míg a peigolid kötődik a dopamin Di receptorhoz is. Az A vegyület ugyanezekben a kísérletekben semmilyen kötődési hajlamot nem mutatott az előbbi receptor típusokhoz.

Ezek a vizsgálatok is azt mutatták, hogy az A vegyület lényegesen szelektívebb receptor-kötődés tekintetében, mint a két másik vizsgált D2 agonista (bromocriptin és pergolid).

Claims (1)

1. SZABADALMI IGÉNYPONT Eljárás hatóanyagként (I) általános képletű vegyületeket, ahol n értéke 1-3, vagy ezek gyógyászatilag megfelelő sóját tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszergyártásban szokásos adalék és/vagy segédanyagokkal öszszekeverve Parkinson- kór elleni gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.