HU199276B

HU199276B - Bone substituting respectively fastening plate

Info

Publication number: HU199276B
Application number: HU873010A
Authority: HU
Inventors: Thomas David; Dieter Uyka
Original assignee: Thomas David; Dieter Uyka; Ver Edelstahlwerke Ag
Priority date: 1986-07-15
Filing date: 1987-07-02
Publication date: 1990-02-28
Also published as: EP0253796A3; DE3782875D1; US4800874A; EP0253796A2; ES2037744T3; EP0253796B1; AT387711B; HUT45192A; ATA321586A

Description

A találmány tárgya csontpótló- ill. rögzitőlemez emlősökön, különösen emberen vagy kutyán izületi vápatető elforditással végzett medence osteotómiai beavatkozásoknál az izületi vápa csipőceonthoz történő csavaros rögzítésére. Az ilyen műtéti beavatkozásoknál az izületi vápát a csipőcsontnál és az ülőcsontnál egy adott esetben közös, különösen lényegében hengerpalást menti vágással a szemáremcsontnál pedig egy külön, különösen sik menti vágással szétválasztják, miközben a rögzitőlemez rögzítése a csipötányér craniális csipőtaréjának Facies glutaeaján történik.

Ismeretesek különböző eljárások embereknél csípőizületi dyeplásió csípőizületi vápa elforditására kétszeres és háromszoros osteotómiával. A legmegfelelőbb eljárás a háromszoros osteotómia, melynél az izületi vápát megközelítőleg felület mentén szétválasztják, mert ezután az izületi vápa mind laterálisán, mind ventrálisan hajlítható. Ekkor szétválasztásra van szükség a csipőcsonton, ülőcsönton és a szeméremcsonton. Először az ülőcsont osteotómiát hajtják végre, miközben a Foramen ischiadicumtól a Foramen obturatumig szétválasztják, az ülöcsont ugyanakkor dorsálisan az ülögumóval, csípőtövissel és a keresztcsonthoz kötődő szalagokkal egyben marad. Megjegyzendő, hogy a Foramen obturatumot érinteni kell, β a Membrana obturatanál képződött csontlécet szét kell választani, hogy végül a csípőizületi vápa elfordítható legyen.

Ezt kóvetőleg a szeméremcsont osteotómiát végzik el szorosan a csipőizület mellett. Ezt az izületi vápával párhuzamosan, a Foramen obturatummal enyhén ferdén végzik annak érdekében, hogy az izületi vápatető elforditása után még a csontok érintkezzenek a mielőbbi csontösszenővés érdekében.

Harmadik lépcsőként a csipőcsont osteotómiát végzik el. Először egy Steinmann szöget lőnek be a medencecsontba párhuzamosan a tervezett, test felé emelkedő osteotómiával, az izületi vápa későbbi elforditásának elősegítése érdekében. A csipőcsont osteotómia síkban történik, először rezgő fűrésszel, majd vésővel.

Ezután az izületi vápát a. csipőfej körül elfordítják és elbillentik olyan mértékben, ahogy előzőleg a csipőfejet szét kellett feszíteni, hogy az a vápatető alá kerüljön. Ehhez a vápatetőt a Steinmann ezögön a csipőfej fölé, szükség szerint előre is húzzák, valamint a mediális szeméremcsont ágat forgás irányában felfelé nyomják. Végül az izületi vápát kézi nyomással medializálják és ezáltal a Bzeméremcsonttal jó érintkezés jön létre.

A csipőfej részére a vápatető keményedási zónájának ill. a Facies Ivnata-nak jó vízszintes átfedést kell adnia, mivel ez az alkalmas felület a láb részére átadott nyomóerő felvételének. Az izületi vápa ezt követő rögzítése a csipőtányéron át az izületi vápába négy különböző irányból belőtt Kirschner drótokkal történik, melyek hátsó végei a csipőtaréjon be vannak akasztva és át vannak hajlítva. A rögzítésnek ez a módja nehézkes, gyakran kevésbé szilárd és eok esetben nem járul hozzá a kivánt eikerhez azaz az izületi vápa kotyog, a csont beépülése elhúzódik és a betegnek több hétig fekvőgipszben kell lennie.

Ennek lényeges oka a Kirschner drótok instabil rögzítése, amelyek nem utolsósorban azért szükségesek, mert a csipőcsont osteotómia sik vágáe ezerint történik, miáltal az ízületi vápa ventrális és laterális elbillentésével a csipötányér ás izületi vápa között nyitott ék alakú rés keletkezik. Ezt egy a medence taréjból kifűrészelt csontékkel ki kell tölteni, s a Kirschner drótok az igy keletkezett három testből álló rendszer rögzítéséhez ie szükségesek.

Ismeretes továbbá a DE-os nyilvánosságra hozatali iratból olyan az izületi vápára felszerelhető csontpótló lemez, amelynél változatlan csipőizület mellett mesterségesen képeznek izületi vápalelö szegélyt. A lemez csipőcsonton való rögzítése két proximális heveder segítségével történik, melyek között egy kimunkálás van, ami a csipőtaréjba akasztható. A lemez az izületi vápatetón fekszik fel, és ventrálisan behajló distálie szegélye képezi a vápa te tő szegélyét. Tehát az izületi vápa proximális szakasza - a vápatető - oldalirányban mesterségesen meg van szélesítve, hogy a 'femurfej ficamát oldalirányban megakadályozza.

A találmány célja a fenti hátrányok kiküszöbölésére olyan csontpótló- ill. rőgzitőlemez kialakítása, amellyel háromszoros osteotömiával az izületi vápa a csipötányér craniális medenceoszlopának Facies glutaesjára rögzíthető, és a Kirschner drótok használatára, valamint a csontok implantációra nincs szükség.

A kitűzött célt találmányunk szerint olyan rögzitőlemez kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynek egy a ceipőtányérral alakzáróan illeszkedő hosszirányú és keresztirányú kiterjedéssel biró, egyenes vagy iveit szélű szakasza, valamint egy az izületi vápával ugyancsak alakzáróan illeszkedő egyenes vagy iveit ezélú szakasza van. Az említett szakaszok furatokkal, adott esetben csavarülékekkel vannak ellátva, és egymással meghatározott szöget zárnak be. A szakaszok ill. iveit ezélek esetén az ivekhez tartozó hurok által bezárt szög ember esetében 10°...50°, előnyösen mintegy 30°, míg kutyánál 20°...70°, előnyösen 30°...60°, különösen 45°. A szakaszok között egy legalább közelítőleg ék alakú átmeneti szakasz van, amelynek legnagyobb kiterjedése embernél előnyösen a rögzitőlemez ventrális szegélyénél van.

Célszerűnek bizonyult a találmány szerinti rögzitőlemez olyan kiviteli alakja, mely a csipőtányérral és az izületi vápával össze 3

HU 199276 Β van csavarozva és átmeneti szakaszával az ízületi vápa osteotómia felületére támaszkodik. Ez az oateotómia felület az izületi vápa eltolása, különösen ventrális fordítása ée laterális billentése következtében a csipőtényór külső felületén proximálisan elóreáll, azaz támasztó felületet ad a láb terhelő nyomásának.

A találmány szerinti ceontpótló- és rögzitőlemez előnyösen megválasztott kiviteli alakjai szerint az izületi vápa és a csipőtányér között stabil rögzitéernód jön létre, ami a csipőízület és a végtag korai terhelhetőségét eredményezi. Az eredmény a beteg műtét utáni gyors mozgáskészsége.

A rögzitőlemez csipőtányéron való stabil rögzítése előnyösen úgy történik, hogy a csípő tányér nyomásfelvevő szakasza a femur 0 helyzetébe kerüljön. Azaz az Alá Ossis ilii előrészén distálisan a Tuberculum glutaeumtól, mintegy egyujjnyira kezdődő dorsálisan a Spina iliaca anterior superiortól és a Spina iliaca anterior inferiortól a Linea glutaea anteriorig, különösen annak ventrális szakaszáig a craniális és caudális csipőtővis teherhordó részéig.

Különösen előnyösnek bizonyult az olyan megoldás, amelynél az izületi vápatető elforditáshoz szükséges csipőcsont osteotómiat nem sik mentén, hanem lényegében hengerpalást mentén végzik. Ekkor az izületi vápa, csipőcsont és ulócsont közti vágásfelület mentén az izületi vápa ventrálisan és laterálisán elfordítható, a combcsontról csipőcsontra való biomechanikai teherátvitel valamint a műtét utáni csontbeépülés felgyorsul.

Ez a vágási mód mely az izületi vápa és csipőtányér közti alak zárás szem előtt tartásával az egybevágósági feltételek mellett történik az IncÍBura ischaidica majoron, a találmány szerinti rögzitőlemezzel együtt biztosítja a csipőcsont és izületi vápa közötti kompressios osteotómiát anélkül, hogy külön csontpótlás válna szükségessé. Biztosított a csipőízület és a lábak azonnali terhelhetősége és az akadálymentes csontbeépülés.

Célszerűnek bizonyult továbbá az olyan megoldás, amelynél a vágás a vápaszegély mellett legalább 10 mm-re, előnyösen nagyobb távolságra vezet, s biztosítja az izületi vápa és ülöcsont közti csontos érintkezést anélkül, hogy a medencét szűkítené.

A szeméremcsont osteotómia - az ülőcsont osteotómiához hasonlóan - előnyösen sik mentén történik, miközben a vágási sik megközelítőleg merőleges a Crista obturatóriára. Ez a vágásvezetés biztosítja végül is az ízületi vápatető eltolása után az izületi vápa és szeméremcsont közti csontos érintkezést.

A csipőtányér és ízületi vápa közti alakzárást biztositó találmány szerinti csontpótló- ill. rögzitőlemez természetesen különböző profilú a bal ill. jobboldali medencéhez, ill. a különböző medencefelületekhez. A lemezeket alak és méret szerint úgy előkészítik, 4 hogy műtét közben alig kerül sor korrekciójukra. A lemez proximális és distális szakasza közti szög is úgy van beállítva, hogy a vápa Le tó eltolás módjához és mértékéhez hozzáilleszthetö.

Előfordulhat olyan eset is, hogy az izületi vápát eltolása után, különösen ventrális fordítása és laterális billentése után biomechanikai okokból medializálni kell, példaképpen 4-10 mm értékkel. Énnek az a következménye, hogy az izületi vápa véghelyzetében osteotómia felülete nem, vagy caak részben nyúlik túl laterálisán a csipőcsont külső felületén. így nem a rögzitőlemez átmeneti szakasza támasztja meg az izületi vápa oeteotómia felületéi, hanem a rögzitőlemez átmeneti szakaszának dorsális része támaszkodik fel proximálisan a csípőcsont osteotómia felületén.

Célszerűnek bizonyult eszerint a találmány szerinti csontpótló - és rögzitőlemez olyan kiviteli alakja, hogy a lényegében ék alakú átmeneti szakasza az izületi vápa osteotómia felületére és/vagy a csipőcsont osteotómia felületére való felfekvésre alkalmas módon van kiképezve.

Ehhez hasonló megtámasztást eset példaképpen akkor adódik, ha az izületi vápstetót dorsálisan a test felé, ventrálisan pedig oldalirányba billentik, igy az izületi vápa osteotómia felülete ventrális szakaszában a csipócsont külső felülete alól kiugrik, dorsális szakaszában pedig a csipőcsont osteotómia felülete alá benyúlik.

A találmány egy további célszerűen megválasztott kiviteli alakja szerint a rögzítőié mez izületi vápa osteotómia felületén felfekvő lényegében ék alakú átmeneti szakaszához dorsálisan egy a csipőcsont osteotómia felületén felfeküdni képes, lényegében ék alakú átmeneti szakasz csatlakozik.

Előnyösnek bizonyult továbbá az olyan kiviteli alak, amelynél a rögzitőlemez izületi vápa felőli oldalán az osteotómia vezetésének megfelelő, lényegében körív alakú él van, melynek sugara a' beteg méretétől függ. A találmány szerinti rögzitőlemez a csont felületének megfelelően felfekvési felületén előnyösen a tér mindhárom irányában iveit.

A rögzitőlemez célszerűen megválasztott kiviteli alakja szerint a csipőtányér és. az izületi vápa nyomáet létrehozó módon össze van csavarozva. E célból a rögzitőlemez proximálisan és distálisan eltolt csavarülékekkel van ellátva, a húzóhatás kifejtése céljából.

További célszerű kiviteli alak szerint a rögzitőlemez csontfelülettel érintkező szakasza a Facies glutaea felületének megfelelően, azzal szoros felfekvéare alkalmas módon van kialakítva.

A találmány szerinti' rögzitőlemez embereknél 15 és 45 életév között problémamentesen alkalmazható.

A találmányt az alábbiakban célszerű, példaképpen! kiviteli alakok kapcsán, a csa-35

HU 199276 Β tolt rajzra való hivatkozással ismertetjük részletesebben, ahol az

1 és 2. ábra	emberi izületi vápa rögzítésének vonalas ábrázolása, a
3. ábra	az 1. ábrán feltüntetett rögzitólemez vázlatos rajza, a
4. ábra	a 2. ábrán feltüntetett megfelelő rögzitólemez vázlatos rajza, a
4a, 4b, 4c, és	4d. ábrák előnyös kiviteli alakú rögzilöleniezek, az
5. ábra	egy olyan rögzitólemez, amelynél az izületi vápa osteotómia felületéhez való felfek vési-e alkalmas lényegében ék alakú átmeneti szakaszhoz dorsálisan egy a csipöcsont osteotómia felületén felfeküdni képes, lényegében ék alakú átmeneti szakasz kapcsolódik, a
6-9. ábrák	a 3. ábra szerinti rögzitőlemez különböző nézetei, a
10-13. ábrák	a találmány szerinti rögzítőlemez különböző kiviteli alakjai, a
14. ábra	a csipöcsont izületi vápáján végzett sokszögű osteotómia felület röntgenképe, a
15 ábra	a 14. ábra szerinti röntgenkép elvégzett osteotómia és izületi vápa elforgatása után, a
16. ábra	a 15. ábra vonalas rajza, végül a
17-19. ábrák	kutyáknál alkalmazható rögzitólemezek kiviteli alakjai.

Az ábrák mindegyike baloldali medencefelet, és ennek megfelelően baloldali rögzítőlemezeket ábrázolnak.

Az 1. ábrán egy baloldali izületi vápatető rögzítés ventrolaterális képe látható ventrális és laterális vápatető eltolással végrehajtott háromszoros osteotómia után. Az izületi vápatető eltolása következtében a PF izületi vápán levő 12 oeteotómia felület (vonalkázott szakasz) egy része ventrolaterálisan túlnyúlik a csípőcsont (Os ilium, a rajzon OSIL) külső felületén. A PF izületi vápán belül az ízületet P jelöli. A Foramen obturatumot és a Foramen ischiadicumot a rajzon FO ill. FI jelöli.

Látható, hogy a csípőcsont osteotómia lényegében hengeres metszéssel történik, azaz az izületi vápán és a csipőceonton az oeteotómia felületek mintegy hengerpalástszerűek. Előnyösen a műtét során felületmenti osteotómia is biztosítható, és ezáltal elérttető a vápatető eltolása utáni maximális egybeesés. A usipőlányér (Alá ossis ilíi) ventrális szakaszára erősített B rögzltőlemez a PF izületi vápa és ceipőceont osteotómia felületét egymáshoz szorítja, miközben az izületi vápa túlnyúló osteotómia felületét a B rögzitólemez 3 átmeneti szakasza proxintálisan megtámasztjaAz ülőcsonton (Os ischii, a rajzon OSIS) az osteotómia felület vonalkázva látható. A szemérentcsonL (Os pubis, a rajzon OSPB) és a PF izületi vápa közti rögzítés két 10 csavaron keresztül, dróthuzal segítségével történik.

Mint az 1. ábrán látható, a B rögzitólemez törzshöz közelebbi (proximális) 1 szakasza a csipőlányér hasi (ventrális) szakaszával, törzstől távolabbi (distális) 2 szakasza pedig a PF izületi vápával van összecsavarozva. A B rögzitólemez 1 és 2 szakaszai között egy 3 átmeneti szakasz helyezkedik el, mely egy ventrálisan nyíló éket alkot, és amely az ízületi vápa 12 osteotómia felületének OSIL csipöcsont külső felületén túlnyúló szakaszának egy részét proxintálisan megtámasztja. A 3 átmeneti szakasz értelemszerűen oldalirányban kiszélesíti az OSIL csipőcsontot. Az ék alakú 3 átmeneti szakasz legnagyobb szélessége a B rögzitólemez 4 ventrális szegélyénél van.

A 2. ábra az 1. ábrának megfelelő ábrázolás, miközben a PF izületi vápa a törzshöz közelebb került úgy, hogy 12 osteotómia felülete nem nyúlik ventrolalerálisan túl az OSIL csipöcsont külső felületén, hanem a hasi részen az OSIL csípőcsonttal egy síkban van, hátulsó irányban azonban növekvő módon az OSIL csipöcsont 13 osteotómia felülete alá mediálisan beugrik. A 2. ábrából látható, hogy a B rögzitólemez az 1. ábrához hasonlóan a mindenkori felfekvő felülethez hozza van igazítva, miközben ék alakú 3 átmeneti szakasza dorsalisan (hátrafelé) kiszélesedik, az OSIL csipöcsont 13 osteotómia felületének alányúlik és az izületi vápa 12 osteotómia felületét oldalirányban kiszélesítve az OSIL csipőcsonthoz proximális megtámasztást alkot. Az OSPU szeméremcsontot a törzshöz való közelítés és adott esetben oldalsó elbillentés végett megfelelően ostektomálják.

A 3. és 4. ábrákon összehasonlítás céljából az 1. és 2. ábráknak megfelelő B rögzítőleinezek láthatók a tőrze felől nézve, miközben 4 a ventriális ezegélyt, 5 pedig a dorsális szegélyt ábrázolja. Belátható, hogy a

3. ábra szerinti B rögzítőlemez az 1. ábra szerinti, a 4. ábra szerinti B rögzltőlemez pedig a 2. ábra szerinti helyzetnek felel meg.

A 4a. és 4b. ábra különösen embereknél alkalmazott olyan B rögzitólemez metszete és távlati képe, amelynél a PF izületi vápa az OSIL csipőcsonthoz viszonyítva el van fordítva és kifelé van billentve. A bilié ntési szög 5-60°. A dislalis 2 szakasz elhajlása a proximális 1 szakaszhoz viszonyítva 5-60°.

HU 199276 D

A 4c. és 4d. ábra különösen embereknél alkalmazott olyan B rögzitőleinez metszete és távlati képe, amelynél a PF izületi vápa az OSIL csipöcsonthoz képest el van fordítva, kifelé billentve és a törzshöz közelebb van vive. A törzshöz való közelítés M értéke 13 mm-ig terjedhet, előnyösen a beteg méretétől függően 5-13 mm értékű. Az OSIL csipőcsont és PF izületi vápa közötti billentési szög 5-60° értékűre van beállítva, s ennek megfelelően a B rögzítőleroez testtől távolabbi 2 szakasza a test felőli 1 szakaszhoz viszonyítva 5-60°-kal el van hajlítva.

A 3 átmeneti szakasz venlrális végének hossza megfelel a testhez való közelítés M értékének. A 3 átmeneti szakasz ventrális végétől kiindulva dorsalisan bővül annak a szögnek megfelelően, amit a proximális 1 szakasz a distalis 2 szakasszal bezár. A 3 átmeneti szakaszt ezáltal a törzshöz közelítő MA medializáló szakasz és az 1 szakasz, valamint a 2 ezakasz hajlásszöge határozza meg (4d. ábra). Ennek a B rögzitőleineznek legnagyobb szélessége a dorsális szegélyén van.

Az 5. ábra a 3. és 4. ábra szerinti B rögzitólemez olyan kiviteli alakja, melynél a két fenti megtámasztás lehetőség kombinálva van. Hasonló B rögzitólemez felhasználására akkor kerül sor, ha az izületi vápa rögzítendő véghelyzetében a csipőcsont és az izületi vápa oldalsó osteotómia élei egymást a B rögzitólemez tartományában metszik. A B rögzítőlemez átmeneti szakasza ezáltal dorsálisan egy ék alakú proximális 3a átmeneti szakaszt és ventrálisan egy ék alakú distalis 3b átmeneti szakaszt tartalmaz, miközben a proximális 3a átmeneti szakasz az OSIL csipőcsont 13 osteotómia felületének, a distalis 3b átmeneti szakasz pedig a PF izületi vápa 12 osteotómia felületének megtámasztására szolgál (lásd 2. ábra). A B rözgitőlemezen a 3a, 3b átmeneti szakaszok mérete és helyzete a PF izületi vápa kívánt véghelyzetétől függ.

A 6-9. ábrákon vázolt B rözitőlemez térben iveit kialakítású. A 6. ábra a B rögzítőlemez mediális nézete, azaz a felfekvófelületet mutatja. A 7. ábra ventrális nézet, a 8. ábra distalis nézet, és a 9. ábra a 6. ábra 1X-IX irányú metszete.

A B rögzitólemez hat csavarülékkel ellátott hosszabb proximális 1 szakaszt és két csavarülékkel ellátott rövidebb distális 2 szakaszt tartalmaz, miközben e két szakasz közé ék alakú 3 átmeneti szakasz van kapcsolva, melynek legnagyobb szélességi mérete a B rögzitólemez 4 ventrális szegélyén fekszik. A B rögzitólemez 5 dorsális szegélyétől kiindulva az 1 és 2 szakaszok egymáshoz szögben hajlanak (lásd 8. ábra), miközben a dorsális szegély gyakorlatilag egy egyenletes ívben halad és a 4 ventrális szegélybe egy tompa szögű kettős könyök van beiktatva. Ez különösen a 7. ábrából látható. A distalis 2 ezakasz és a proximális 1 ezakasz közli 6 és 8 átmeneti élek körív alakúak.

A 9. ábrából látható a csavarülékek ászszimmetrikus süllyesztése, miszerint a distalis 2 szakasz csavarülékei 7 irányba, a proximális 1 szakasz csavarülékei pedig másik 7' irányba hajlanak. A csavarokat eszerint nem axiálisan helyezik a furatokba, hanem a distali is 2 szakaszon distalis, a proximális szakaszon pedig proximális irányban elfordítva. Becsavarozás közben a B rögzitólemez a csavarok süllyesztett fejének ékhatása miatt a distalis 2 szakasz és a proximális 1 szakasz között megnyúlna, ha nem lenne merev. Merevsége következtében azonban a B rögzitőlemezzel összekapcsolt részek, nevezetesen a proximális 1 szakasszal összecsavarozott csipőcsont valamint a distalis 2 szakaszszal összecsavarozott izületi vápa préselódik egymáshoz homlokfelületükkel.

A 10. ábra a proximális 1 szakaszhoz képest kiszélesedő 3' átmeneti szakasszal és ugyanilyen distalis 2 szakasszal kiképzett B rögzítóleniezt ábrázol. Ezáltal az izületi vápa ostoetóinia széleinek tökéletes megtámasztása biztosított. Adott esetben a kiszélesített 3' átmeneti szakaszon keresztül distalisan egy rövid ceavar is behajtható az izületi vápába. Egy megfelelő csavarüléket szaggatott vonal jelöl.

A 11. ábra a 10. ábrán jelölthöz hasonló B rögzilöleinezt ábrázol, amelynél azonban a 3* átmeneti szakasz és a distalis 2 szakasz a proximális 1 szakaszhoz viszonyítva dorsálisan is ki van szélesítve.

A 12. ábra olyan B rögzitőlemezt ábrázol, amely a csipőcsont osteotómiát a Foramen ischiadicumig fedi, felcsavarozva a ventrális és dorsális végén van, és ezáltal a rögzítést egész a Foramen ischiadicumig megvalósítja.

A 13. ábrán a 12. ábrán vázolthoz hasonló B rögzitólemez látható, amelynél azonban a 3' átmeneti szakasz és a distalis 2 szakasz a proximális 1 szakaszhoz viszonyítva venlriálisan van kiszélesítve, mint a 10 és

11. ábrákon látható. A proximális 1 szakasz közepe ki van vágva, igy ez a szakasz lényegében két hevederből áll, miközben a ventrális heveder a craniális és caudális medencerész közti lartórészhez van rögzítve, a dorsális heveder pedig a Foramen ischiadicum tartományában való rögzítésül szolgál. A B rögzitólemez proximális 1 szakasza folyamatos kialakítású is lehet, a 12. ábra szerinti kiviteli alak szerint. Ugyancsak, a 12. ábra szerinti kiviteli alaknál a proximális szakasz középső része ki lehet vágva.

A B rögzitólemez térbeli görbülete ill. ívelése a csipőtányéron és izületi vápán való alakzáró felfekvés miatt az ábrákból jól látható. így a 9. ábrából kitűnik, hogy a proximális 1 szakasz a csipőtányér promális/distális irányában konvex, és a 8. ábrából látható, hogy a distális 2 szakasz az izületi vápa ventrálís/dorsális irányában konkáv kiképzésű. A 7, 8, 10 és 11. ábrákból látható továbbá, hogy a proximális 1 ezakasz a csipótá-59

HU 199276 Β nyér ventrális/dorsális irányában kiegészitóleg konkáv homorulatú. Ugyancsak látható a 9 ás 10-13. ábrákból, hogy a (listaiig 2 szakasz az izületi vápa proximális/distalis irányában kiegészilöleg konvex domborulalú.

A 10, 11 és 13. ábrák ismertetett kiviteli alak adott esetben úgy módosítható, hogy a ventrálisan meghosszabbított 3’ átmeneti szakasz nem támasztja meg proximálisan az ízületi vápa teljes, oldalirányban kiálló osteotómia felületét, hanem csak annak oldalsó szegélyét. Ekkor a meghosszabbított 3* átmeneti szakasz le van keskenyitve, igy az ék alakú 3 átmeneti szakasz legnagyobb szélességi mérete nem a B rögzitőlemez 4 ventrális szegélyén található. Ennél a kiviteli alaknál dorsálisan nem helyezhető be csavar.

A PF izületi vápa és az OSPIL szeméremcsont közötti rögzítéshez adott esetben dróthuzal helyett szokásos csontrögzitó lemez is alkalmazható.

A találmány szerinti B rögzítőlemezek bármely, e célra ismeretes anyagból előállít— hatók, különösen rozsdamentes acélötvőzetből.

Mint már korábban említettük, a csípőcsont osteotómiát a vágásfelületek izületi vápatető elforditása utáni lehető legteljesebb összeesésável kell végezni. Geometriai modellként ideális egy azonos felület menti osteotómia lenne, amelynek megvalósítása azonban sebészileg nehéz. Alkalmasnak bizonyult azonban az a gyakorlati megközelítés, hogy röntgen felvétel által megállapított szögben sik sokszög felületi metszéseket végeznek. Ehhez egy körív mentén lehetőleg azonos hosszúságú részosteotómiákat végeznek egymáshoz képest mindig azonos szög alatt, miközben az OSIL csipöcsonton legalább két sik részosteotömiát kell végezni.

Egy ilyen osteotómia a 16. ábrán látható. Az ábrázolásmód megfelel az 1. és 2. ábra szerintinek. Látható, hogy a PF ízületi vápa dorsális szakaszán mediálisan el van állítva, így a nem jelölt rögzitőlemez tartományában a PF ízületi vápa osteotómia felülete az OSIL csipőcsont oldalsó osteotómia éléhez viszonyítva elől oldalra előre-, hátul pedig a test felé beugrik. Ez megfelel az 5. ábrán ismertetett B rögzitőlemez alkalmazási területének. Jól kivehetők az OSIL csipöcsonton és az OSIS ülőcsonton végzett sik osteotómiák. A 16. ábra ezerinti osteotómia geometriája - a test felöl nézve - a 14, és 15. ábrán látható.

A 14. ábra egy baloldali csípőizületi OSIL csipőcsont síkjában ábrázolt rőntgenvetülete. A felvétel készítésekor az alábbi feltételekre kell tekintettel lenni: röntgensugarat a forgóra irányítani, a sugár iránya merőleges legyen az Ala ossis irányára, megközelítőleg egysíkú az Os pubis-sal; a röntgenforrás lehető legnagyobb távolságra legyen az Ala ossisd ilii ill. az azzal párhuzamos film síkjától.

Ez a felvétel az OSIL csipőcsont osteolómia vezetésének meghatározására szolgál. A csipóizület többirányú tárbeli felvételével előzetesen meghatározható a PF izületi vápa megközelítő uf elfordítási szöge, különösen a fószög, mely az elfordítási ventrolaterálieun illeti. Az of elfordítási szög általában 26-45° értékű, gyakran 28r38° közötti, miközben súlyos csípőizületi dysplázióknál többnyire mintegy 38°-os el fordítások szükségesek. Ezen felvételekkel ugyanakkor meghatározható az izületi vápaközép helyzete is.

A csipőcsont osteotómia meghatározásának egy közelítő inódezerét ismerteti a 14. ábra. A műtétnél az Incisura ischiadica majori proximálisan meghosszabbítják; ez képezi az elsó vágás vonalat. Ezután a PZ izületi vápa középtől egy Ti érintőt húznak a csípőcsont görbület vetületéhez, csatlakozva az Incisura ischiadica majorhoz és ettől a vetülettől egy T2 érintőt húznak a vápaperem ventroproximális vetületéhez. Látható, hogy az Incisura ischiadica major meghosszabbításának Ti érintővel való I metszéspontja és a T2 érintővel való II metszéspontja' jó közelítésben a kereseti sokszög elsó sarokpontját adja, miközben az I metszéspont a kisebbik, mig a II metszéspont a nagyobbik elfordítási szöghöz van hozzárendelve. A 14. ábra egy nagyobb szög menti elforditást ábrázol. A II metszéspontból az Incisura ischiadica major meghosszabbításához oC elfordítási szög alatt egy egyenest húzunk ahhoz a ponthoz, ahol az a PZ II sugárral húzott körivet metszi. Az igy adódó 1 osteotómia hosszot egyrészt visszavetítjük az Incisura ischiadica majorra (lo) és előrevetítjük a körívre (li). így kiadódik a csipőcsont sokszögű osteotőmiavonala, és az ülőcsont osteotómia dorsális E végpontja. Az ülőcsont osteotómia másik végpontja a Fór ámen obluratumon belül bizonyos korlátok között szabadon választható meg,

A 15. ábrán a 14. ábra szerint elfordított izületi vápa látható. Az egybevágóságot az azonos szögek, és az azonoe lo = 1 = li szakaszok biztosítják. A Foramen ischiadicum tartományában a vágások után fennmaradó csontéket műtéttel el lehet távolítani. Az ülőcsont osteotómiánál a doreálás El végpont távolsága lo-nál nagyobbra is választható, hogy az osteotómia felületek itt is illeszkedjenek.

A 14-16. ábrák szerinti polygonális osteotómiánál a B rögzitőlemezeket az egyenes metszésvonalakhoz hozzá kell illeszteni, különösen ami az ék alakú átmeneti szakaszok éleit illeti.

Amennyiben az elforditás középpontjául nem a PZ vápaközepet választjuk, úgy láb rövidítés vagy hosszabbítás is biztosítható.

Az osteotómia gyakorlati kivitelezésénél előnyös a medence mérete és alakja szerinti sablont készíteni, mely az osteotómiai sokszöget mindenkor a kívánt elfordítási szög szerint megadja, és a műtét közben egyszerű 7

-611

HU 199276 η sablon alátartással csipőcsonl és ülőcsont metszési síkja előhívható. Hasonló módon előregyártóit B rőgzitóleraezek is készíthetők, melyeket - amennyiben szükséges - csak finoman után kell munkálni.

A 17, 18 és 19. ábrákon olyan B rögzítőlemezek kraniális oldalnézete látható, melyekkel kutyáknál végezhető axiális, vízszintes izületi vápa elfordilással egybekötött háromszoros medence osteotómia. A csipöcsont és ülöcsont osteotómia a kutya testére merőlegesen történik, azaz a 3 átmeneti szakasz síkjában, és az a tengely amely körül az izületi vápa oldalra van fordítva a kutya ágyéki gerincoszlopával párhuzamos. Látható, hogy a 3 átmeneti szakasz legnagyobb szélessége a B rögzitölemez dorsális 5 szegélyén fekszik. Ily módon az elfordítás tengelye a vápa közép közelébe kerül, ami kedvező geometriai előnyöket jelent. Az elfordítási szög, mely az 1 és 2 szakasz egymással bezárt szöge kutyáknál 20-70° közötti, előnyösen 30-60° közötti, különösen mintegy 45° értékű.

A B rögzitólemezeken esetleges drólhuzal beépítésére 20 furatok szolgálnak.

Claims

1. Csontpótló- ill. rögzitőleinez emlősökön, különösen emberen vagy kutyán izületi vápatetö elforditással végzett medence osteotómiai beavatkozásoknál az izületi vápa csipőcsonthoz történő csavaros rögzítésére, azzal jellemezve, hogy a rögzitólemeznek (B) egy csipőtányérral alakzáróan illeszkedő hosszirányú és keresztirányú kiterjedéssel bíró, egyenes vagy iveit szélű szakasza (1) valamint egy az izületi vápával (PF) ugyancsak alakzáróan illeszkedő, egyenes vagy iveit szélű szakasza (2) van, az említett szakaszok (1, 2) furatokkal, adott esetben csavarülékekkel vannak ellátva, és egymással meghatározott szöget zárnak be, ahol a szakaszok (1, 2} ill. ívelt szélek esetén az ivekhez tartozó húrok által bezárt szög ember esetében 10°...50°, előnyösen mintegy 30°, míg kutyánál 20°...70°, előnyösen 30...60°, különösen 45°, és a szakaszok (1, 2) között egy legalább közelítőleg ék alakú átmeneti ezakasz (3) van. (Elsőbbsége: 1987. 07. 02.)

2), ívelt szélű szakaszok (1, 2) esetén ^£az ivekhez tartozó húrokkal bezárt szöge mindenkor lompaszög. (Elsőbbsége: 1986. 07, IS.)

2. Az 1. igénypont szerinti rögzitölemez, azzal jellemezve, hogy az átmeneti ezakasz (3) az izületi vápa (PF) és/vagy csipőcsonl (OSIL) osteotómia felületéhez (12, 13) illesztett kialakítású. (Elsőbbsége: 1986. 12. 02.)

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rögzitőlemez, azzal jellemezve, hogy az izületi vápa (PF) osteotómia felületéhez (12) illeszkedő átmeneti szakaszhoz (3b) dorsálisan egy a csípőcsont (OSIL) osteotómia felületén (13) felfekvő további, közelítőleg ék alakú átmeneti szakasz (3a) van csatlakoztatva. (Elsőbbsége: 1986. 12. 02.)

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti rögzitőleinez, azzal jellemezve, hogy az Ízületi vápa (PF) felőli oldalon a szakaszok (1, 2) és az átmeneti szakasz (3) között az osteotómia vonalának megfelelő élek, előnyösen közelítőleg körív alakú átmeneti élek (6, 8) vannak kialakítva. (Elsőbbsége: 1986. 07. 15.)

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti rögzitölemez, azzal jellemezve, hogy az átmeneti szakasz (3) másik két szakasszal (1,

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti rögzitőleinez, azzal jellemezve, hogy a szakaszok (1, 2) és az átmeneti szakasz (3) felülete egyaránt térben iveit, a csipötányérhoz illeszkedő proxiinális szakasz (1) konvex, mig az ízületi vápához (PF) csatlakozó distális szakasz (2) valamint az átmeneti szakasz (3) pedig konkáv kialakítású. (Elsőbbsége: 1986. 07. 15.)

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti rögzitölemez, azzal jellemezve, hogy a proxiinális szakasz (1) proximális-distális irányban mérve a distális szakasznál (2) nagyobb méretű, továbbá hogy az átmeneti szakasz (3) és a distális szakasz (2) pedig ventrális-dorsális irányban mérve a proximális szakaszhoz (1) viszonyítva nagyobb kiterjedésű. (Elsőbbsége: 1986. 07. 15.)

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rögzitölemez, azzal jellemezve, hogy a teljes rögzitölemez (B) proximális-distálie irányban nagyobb kiterjedésű, mint ventrális-dorsális irányban. (Elsőbbsége: 1986. 07. 15.)

9. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rögzitölemez, azzal jellemezve, hogy a teljes rögzitölemez (B) ventrális-dorsális irányban nagyobb kiterjedésű, mint proximális-dislális irányban. (Elsőbbsége: 1986. 07. 15.)

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti rögzitőleinez, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik szakasz (1 és/vagy 2) proxiinális-distális irányban meghosszabbított, körtől eltérő alakú aszimmetrikus csavarülékkel van ellátva. (Elsőbbsége: 1986. 07. 16.)

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti rögzitölemez, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik szakasz (1 és/vagy 2) rögzítő dróthuzal . átfűzésére alkalmas legalább egy további furattal (20) is el van látva. (Elsőbbsége: 1987. 07. 02.)

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti rögzitőleinez, azzal jellemezve, hogy a szakaszok (1, 2) ventrális szegélyei (4) egyenesek. (Elsőbbsége: 1987. 07. 02.)

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlemez, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik szakasz (1 és/vagy 2) lépcsősen elkeekenyitett kialakítású. (Elsőbbsége: 1987. 07. 02.)

-713

I1U 199276 Β

14. Az 1-13, igénypontok bármelyike szerinti rögzitólemez, azzal jellemezve, hogy a szakaszokra (1 ill. 2) ill. iveit szélek esetén az ivekhez tartozó húrokra emelt normálisok közólt mért 5°...60°-os szöget bezáró 5 ' síkokban fekvő proxintális szakasszal (1) és distális szakasszal (2) van kialakítva, (Elsőbbsége: 1987. 07. 02.)

15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti rögzitólemez, azzal jellemezve, hogy 10 az átmeneti szakasz (3) egy a rögzitólemez ventrális szegélyétől (4) dorsális szegélyéig (5) terjedő, legfeljebb 13 min szélességű medializáló szakaszt (MA) is tartalmaz. (Elsőbbsége: 1987. 07. 02.) 15