HU194882B - Process for preparing carbapenem derivatives and pharmaceuticals comprising the same - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás új karbapenem-származékok előállítására.

A penicillinek, azaz a penám-karbonsav-származékok az antibiotikumok jól ismert osztályát alkotják. Ezeket a vegyületeket széles körben alkalmazzák a humán és az állatgyógyászatban hosszú évek óta. A penicillinekre a béta-laktám szerkezet — amelyet általában penam-szerkezetnek neveznek és amely a (VIII) képlettel ábrázolható — a jellemző. Bár a gyógyszerek alkotta fegyvertárban a penicillinek még ma is értékes fegyverek, az új gyakran penicillinrezisztens patogén baktériumtörzsek kifejlődése egyre növekvő mértékben szükségessé teszi a kutatást új típusú antibiotikumok kidolgozása céljából.

Az utóbbi években igen nagy volt az érdeklődés a karbopenem-szerkezetű vegyületek iránt, azaz olyan vegyületek iránt, amelyek az alapvető penam-szerkezet vonatkozásában az 1-helyzetben kénatom helyett szénatomot, továbbá a 2- és 3-as helyzet között kettőskötést tartalmaznak. A karbopenem-szerkezet a (IX) képlettel ábrázolható. Ezek a penamés karbopenem-szerkezetek képezik az alapját a penicillin-származékok vonatkozásában az International Union of Pure and Applied Chemistry (IUPAC) ajánlásával összhangban álló, szemiszisztematikus nomenklatúrának, amelyet világszerte elfogadnak és amelyet a leírásban mi is használni fogunk. A gyűrűk számozásának rendszere a (Vili) és a (IX) képletből kitűnik.

Az ismert karbapenem-származékok közül a leginkább közismert a tienamicin, amelynek szemiszisztematikus neve 2- (2-amino-etiltio)-6- (1-hidroxi-etil) -karbapen-2-em-3-karbonsav. Bár a tienamicinnek ismert módon figyelemreméltóan jó és széleskörű az antibakteriális aktivitása, kémiai stabilitása az emberi testben gyenge, ami korlátozza gyakorlati alkalmazását. Ezért a legkülönfélébb kísérletek történtek a tienamicin kémiai szerkezetének módosítására, hogy javítsák kémiai stabilitását és ugyanakkor fenntartsák vagy fokozzák kiváló hatását. Mindezek ellenére fennáll a folyamatos igény javított tulajdonságú további karbapenem-származékok kidolgozására.

Célul tűztük ki tehát olyan új karbapenem-származékok kidolgozását, amelyeknek kiváló az abszorpciójuk és a metabolikus stabilitásuk (amit a vizeletből való visszanyerés megnövelt aránya igazol), továbbá széles az antibakteriális hatásspektrumukés csekély a toxicitásuk.

Felismertük, hogy ezt a célkitűzést az (I) általános képletű vegyületek — a képletben

X jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, és

Y jelentése (X), (XI) vagy (XII) általános képletű csoport, és az utóbbiakban Z jelentése oxigénatom vagy két hidrogénatom,

R¹ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport,

R² jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport és R³ jelentése karbamoilcsoport, vagy

R² jelentése karbamoiloxicsoport és R³ jelentése hidrogénatom vagy karbamoilcsoport,

R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, és a (XIII) részképletű csoport 4—6-tagú telített heterociklusos csoport, amelyben a feltüntetett nitrogénatom az egyetlen heteroatom —, teljesítik.

A találmányunkhoz legközelebb álló, általunk ismert megoldásokat az 50334 és 71908 számú európai közrebocsátási iratokban ismertetik. Ezek az iratok karbapenem-származékok olyan nagy csoportjait írják le, amelyek a 2- és a 6-helyzetben, illetve az 1-helyzetben (a 71908 számú európai közrebocsátási irat esetében) különböző helyettesítőket hordoznak. Ezek az iratok azonban nem ismertetik a találmányunk szerinti vegyületek egyikét sem. Az iratokban táblázatosán ismertetett különböző helyettesítő-kombinációk közül a találmány szerinti vegyülethez leginkább közelállók azok, amelyek (I) általános képletében Y jelentése 4-metil-piperazinilcsoport vagy nem helyettesített pirrolidinil- vagy piperidinilcsoport, azonban az iratok semmiféle ismertetést nem tartalmaznak az egyes vegyületek előállítására vagy tulajdonságaira vonatkozóan.

Visszatérve a találmány szerinti vegyületek (I) általános képletére, R¹ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú, 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil- vagy terc-butilcsoport.

Ha R⁴ jelentése 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, akkor ez a csoport az R¹ jelentésénél említettek valamelyike lehet.

A 4—6-tagú nitrogéntartalmú telített heterociklusos csoport például azetidinil-, pirrolidinil- vagy piperidilcsoport lehet.

Előnyösek azok a találmány szerinti vegyületek, amelyek (I) általános képletében R¹ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport. Előnyösek továbbá azok a vegyületek, amelyek (I) általános képletében Y jelentése 3-oxo-piperazin -1 -il-, 4-metil-3-oxo-piperazin-1-il-, karbamoiloxi-pirrolidin-l-il-, hidroxi-imino-piperidin-l-il- vagy metoxi-imino-piperidin-1 -il-csoport. Különösen előnyös vegyületek azok, amelyek (I) általános képletében R' jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, illetve Y 3-oxo-piperazin-l-il- vagy 4-metil-3-oxo-piperazin-1 -il-csoport.

Bár a találmány szerinti vegyületek az (I) általános képlettel történő ábrázolásból látható módon semleges formában vannak, szakember számára érthető, hogy lehetnek amfoter (vagy úgynevezett kettősionos vagy belső só) formában. Ilyen esetekben az Y

-2194882 táblázat (folytatás) helyettesítő bázikus csoportja protonálva és így pozitívan töltve van, míg a 3-helyzetü karboxilcsoport deprotonálva és így negatívan töltve van. A kétféle forma, azaz a semleges és az amfoter forma általában egymással egyensúlyi állapotban létezik és mindkettőt a találmány oltalmi körébe tartozónak tekintjük.

A találmány szerinti vegyületek az aszimmetrikus szénatom jelenlétére tekintettel különböző optikai izomerek és sztereoizomerek formájában létezhetnek. Bár az összes ilyen izomert egyetlen képlettel jellemezzük, a szakember számára érthető, hogy a találmány oltalmi köre kiterjed mind az egyes elkülönített izomerekre, mind ezek elegyére. Általában az előnyös izomerek azok, amelyek (5R,6S)-konfigurációjúak vagy (az 1-helyzetben metilcsoporttal helyettesített vegyületek esetében) (1 R,5S,6S)-konfigurációjúak. A 6-helyzetű helyettesítő alfa-helyzetében lévő hidroxilcsoport előnyösen R-konfigurációjú.

Az előnyös (1) általános képletű vegyületekre példákat sorolunk fel az alábbi 1. táblázatban, az X és az Y helyettesítőket megadva. Az 1-4., 9., 10., 15-22. és 25-29. vegyületek előállítását később a kiviteli példákban is bemutatjuk. A példákban ezeket a vegyületeket az 1. táblázatban alkalmazott számokra hivatkozással fogjuk azonosítani és meg fogjuk adni az egyes izomerek konfigurációját. Az 1. táblázat többi vegyületei vonatkozásában a helyettesítők konfigurációját nem adjuk meg, így ezeknek a vegyületeknek mindegyike tetszőleges konfigurációjú vagy izomerelegy lehet. A felsorolt vegyületek azonban előnyösen (5R,6S)- vagy (1R,5S,6S)-konfigurációjúak, és a 6-helyzetű helyettesítő alfa-helyzetében a hidroxilcsoport előnyösen R-konfigurációjú, miként már említettük.

1. táblázat

A vegyület

A vegyület száma	X	Y
14	ch3	3-karbamoiloxi-aze- tidin-1-il
15	H	3-karb amo i1ox i-pi rrolidin-1-il
16	ch3	3-karbamoiloxi-pirrolidi—1 — i1
17	H	2-karbamoil-pirro- lidin-1-il
18	H	2-karbamoil-4-hidroxi-pirrolidin-1-il
19	H	2-karbamoil-4-karbamoiloxi-pirrol idin-1-il
20	H	3-karbamoil-pipe- ridin-1-il
21	H	4-karbamoiloxi-piperidin-1-il
22	H	3-karbamoiloxi-piperidin-1-il
23	H	3-(hidroxi-imino)-azetidin-1-il
24	H	3-(metoxi-imino)-azetidin-1-il
25	H	3-(hidroxi-imino)—pírrólidin-1-il
26	H	3-(metoxi-imino)- -pirrolidin-1-il
27	H	4-(hidroxi-imino)-piperidin-1 —i1
28	CHa	4-(hidroxi-imino)-piperidin-1-il
29	H	4-(metoxi-imino)-piperidin-1—il
Az 1. táblázatban	felsorolt vegyületek kö-

száma	X	Y
1	H	3-oxo-piperazin-1- -il
2	ch3	3-oxo-piperazin- -1-il
3	H	4-metil-3-oxo-pi- perazin-1-il
4	CH3	4-meti1-3-oxo-piperazin-1-il
9	Ή	3,5-díoxo-piperazin-1-il
10	ch3	3,5-dioxo-piperazin-1-il
11	H	4-metil-3%5-dioxo- -piperazin-1-il
12	CH3	4-metil-3,5-dioxo- -piperazin-1-il
13	H	3-karbamoiloxi-aze- tidín-1-il

zül különösen előnyösek az 1-4., 9., 10., 15., 16., 27. és 28. számú vegyületek. A leginkább előnyös a 2. vegyület.

Az (I) általános képletű vegyületek az A reakcióvázlatban bemutatott módon állíthatók elő. Az A reakcióvázlatban X és Y jelentése a korábban megadott, míg R⁹ jelentése karboxi-védőcsoport, és R¹⁰ jelentése kilépő csoport.

Az R⁹ karboxi-védőcsoport lehet például alkilcsoport (így például metil-, etil- vagy terc-butilcsoport), aralkiicsoport (így például benzii-, difenil-metil-, 2-nitro-benzil- vagy 4-nitro-benzilcsoport), alkenilcsoport (így például allil-, 2-klór-allil- vagy 2-metil-allilcsoport), halogén-alkilcsoport (így például 2,2,2-triklór-etil-, 2,2-dibróm-etil- vagy 2,2,2-tribróm-etilcsoport) vagy 2-trimetil-szi 1 i 1 -etilcsoport. Az R ⁰ kilépő csoport, lehet például alkánszulfonil-csoport (például metánszulfonil- vagy butánszulíonil-csoport), aril-szul3

-3194882 fonil-csoport (például fenil-szulfonil tőül -szulfonil- vagy naftil-szulfonil-csoport), dialkil-foszforil-csoport (például dimetil-fosz foril-, dietil-foszforil-, dipropil-foszforil-, diizopropil-foszforil-, dibutil-foszforil- vagy dipentil-foszforil-csoport) vagy diaril-foszforil-csoport (például difenil-íoszforil- vagy ditolil-foszforil-csoport).

A kiindulási (II) általános képletű vegyületek mind önmagukban ismert vegyületek.

Az A reakcióvázlat szerinti reagáltatás első lépésében valamely (II) általános képletű vegyületet az R¹⁰ kilépő csoport bevitelére alkalmas reagenssel reagáltatunk. E célra reagensként használhatunk egy vízmentes alkán-szulfonsavat (például metári-szulfonsavat vagy etán-szulfonsavat), vízmentes aril-szulfonsavat (például benzol-szulfonsavat vagy p-toluol-szulfonsavat), diaIkil-foszforil-halogenidet (például dimetil-íoszforil -kloridot vagy dietil-foszforil-kloridot) vagy diaril-íoszforil-halogenidet (például difenil -foszforil-kloridot vagy difenil-foszforil-bromidot). Az előnyös reagens a vízmentes p-toluol-szulfonsav vagy difenil-foszforil-klorid.

A reagáltatást előnyösen bázis jelenlétében hajtjuk végre. A bázis jellege nem lényeges, feltéve, hogy a reakcióra vagy a reakcióba lépő vegyületekre, közelebbről a béta-laktámgyürűre nincs káros hatással. Előnyös szerves bázis, például trietil-amin vagy diizopropil-etil-amin vagy szervetlen bázis, például kálium-karbonát vagy nátrium-karbonát használata. Előnyös továbbá a reagáltatást közömbös oldószer jelenlétében végezni, amelynek jellege nem lényeges, feltéve, hogy nem hat a reakcióra hátrányosan. Oldószerként célszerűen egy halogénezett szénhidrogént (például metilén-kloridot, 1,2-diklór-etánt vagy kloroformot), egy nitrilt (például acetonitrilt) vagy egy amidot (például Ν,Ν-dimetil-formamidot vagy N,N-dimetil-acetamidot) használhatunk. A reagáltatást széles hőmérséklettartományban végrehajtjuk azonban előnyös viszonylag alacsony reakcióhőmérséklet biztosítása a mellékreakciók megjelenésének gátlása céljából. Rendszerint —20°C és +40°C között dolgozunk. A reakcióidő változó, főleg a reakcióhőmérséklettől és a reagáltatandó anyagok jellegétől függ, rendszerint azonban 10 perc és 5 óra közötti idő megfelelő.

A reagáltatás során képződő (III) általános képletű vegyületet az A reakcióvázlat szerinti reagáltatássorozat következő lépésében felhasználhatjuk anélkül, hogy a reakcióelegyből izoláltuk volna. Ebben a következő lépésben tehát valamely (III) általános képletű vegyületet valamely (IV) általános képletű merkaptánnal — a képletben Y jelentése a korábban megadott — reagáltatunk, egy (V) általános képletű vegyületet kapva. Ezt a reagáltatást előnyösen bá4 zis és közömbös oldószer jelenlétében hajtjük végre. A bázisra és a közömbös oldószerre példaként az előző lépés kapcsán, említettek valamelyikét nevezhetjük meg. A reakcióhőmérséklet rendszerint —20°C és szobahőmérséklet közötti, bár nem igazán lényeges, és a reakcióidő 30 perc és 8 óra közötti általában.

A reakció befejeződése után az így kapott (V) általános képletű terméket kívánt esetben a reakcióelegyből ismert módon elkülönítjük. így például az egyik ilyen célszerű elkülönítési módszer abban áll, hogy a reakcióelegyből az oldószert elpárologtatjuk, a maradékhoz vízzel nem elegyedő szerves oldószert adunk, a kapott keveréket vízzel mossuk, szükséges esetben szárítjuk és végül az oldószert elpárologtatjuk, a kívánt terméket kapva. Kívánt esetben ezt a terméket tovább tisztíthatjuk a legkülönbözőbb ismert, az adott termék pontos jellegéhez adaptált módszerrel, így például átkristályosítással, újra kicsapással vagy különböző kromatográfiás módszerekkel, például oszlopkromatograíálással vagy preparatív vékonyréteg-kromatograf ál ássál.

Alternatív módon az (V) általános képletű terméket az A reakcióvázlat szerinti reagáltatássorozat utolsó lépésének alávethetjük a reakcióelegyből való elkülönítése nélkül.

Az A reakcióvázlat szerinti reagáltatássorozat utolsó reakciólépése az R⁹ karboxi-védőcsoport eltávolítása az (V) általános képletű vegyületből a megfelelő (I) általános képletű karbonsav előállítása céljából. Ezt hagyományos módon hajthatjuk végre, az erre alkalmazott módszer megválasztása természetesen az alkalmazott védőcsoporttól függ.

Ha a védőcsoport redukcióval eltávolítható, azaz például egy halogén-aikil-, aralkilvagy benzhidrilcsoport, akkor eltávolíthatjuk redukálószerrel végzett kezelés útján. A halogén-alkilcsoportok, például a 2,2-dibróm-etil- vagy 2,2,2-triklór-etilcsoport esetében az előnyös redukálószer a cink és az ecetsav kombinációja. Ha a védőcsoport aralkilcsoport (például benzil- vagy 4-nitro-benzilcsoport) vagy benzhidrilcsoport, akkor előnyös ezeket hidrogéngázt és egy alkalmas katalizátort, például szénhordozós platina- vagy palládiumkatalizátort használva katalitikus redukálással vagy alkálifém-szulfiddal, például nátrium-szulfiddal vagy kálium-szulfiddal végzett redukálással eltávolítani. Függetlenül a redukciós módszer jellegétől a redukálást előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Az oldószer jellege nem lényeges, feltéve, hogy a reakcióra nem hat károsan. Az e célra alkalmazható oldószerek közé tartoznak alkoholok (például metanol vagy etanol), éterek (például tetrahidrofurán vagy dioxán), alifás karbonsavak (ecetsav) vagy ezek közül egy vagy több vízzel alkotott elegyei. A reakcióhőmérséklet nem lényeges, de rend-4194882 szerint 0°C és szobahőmérséklet közötti. A reakcióidő a kiindulási anyagok és a redukálószerek jellegétől, illetve a reakcióhőmérséklettől függően változhat, de rendszerint 5 perc és 12 óra közötti.

A reakció befejeződése után a szabad karboxilcsoportot tartalmazó célvegyületet a reakcióetegyből hagyományos módon különíthetjük el. így például alkalmas elkülönítési módszer az, amikor az oldhatatlan részt kiszűrjük és a szűrletből az oldószert ledesztilláljuk. A célvegyületet kívánt esetben ismert módon tovább tisztíthatjuk, például átkristályosítással vagy különböző kromatográfiás módszerekkel, így például preparatív vékonyrétegkromatográfiás vagy oszlopkromatográfiás eljárással.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeknek kiváló és széles spektrumú antibakteriális hatásuk, továbbá béta-laktamázt gátló hatásuk van. Miként az áz agarlemezes higítási módszerrel kiértékelhető, hatásosak patogén mikroorganizmusok — beleértve mind Gram-pozitív baktériumokat (például Staphylococcus aureus és Bacillus subtilis), mind Gram-negatív baktériumokat (például Éscherichia coli, Shigella flexneri, Klebsiella pneumoniae, Proteus bacter specieszek, például Enterobacter cloacae, Salmo5 nella enteritidis és Pseudomonas aeruginosa) széles körével szemben és felhasználhatók az ilyen mikroorganizmusok által embereken és állatokon okozott megbetegedések kezelésére. Míg a tienamicint és analógjait az emlősökben in vivő a dehidropeptidáz I enzim inaktiválja, a találmány szerinti vegyületek jóval stabilabbak ezzel az enzimmel szemben és így jól elkülöníthetők a vizeletből, így jó biológiai hatásúak. Laborató15 riumi állatokon vizsgálva alacsony toxicitásúak, például az 1. táblázatban említett 3., 15. és 27. vegyületekből egerek elviselnek 2000 mg/kg értéknél nagyobb dózisokat is.

A 2. táblázatban hat találmány szerinti vegyület különböző baktériumokkal szemben kifejtett aktivitását ismertetjük, pg/mi dimenzióban kifejezett minimális gátlási koncentrációkat megadva. Ezt a hat vegyületet az

l. táblázatban megadott számokkal azonosítjuk.

2. táblázat

Minimális gátlási koncentráció ( ug/ml) A vegyület száma:

Staphylococcus aureus	1 .	2.	15.	16.	17.	28.
209P Staphylococ-	z0,01	ZO,O1	έΟ,ΟΙ	^0,01	έθ.01	z0,01
cus aureus 56 Éscherichia	0,05	0,05	0,02	0,05	0,02	0,05
coli NIHJ Éscherichia	0,1	0,02	0,1	0,05	0,1	0,02
coli 609 Salmonella	0,4	0,05	3,1	0,1	0,1	0,1
enteritidis Klebsiella pneumoniae	0,1	0,05
806 Klebsiella pneumoniae	0,2	0,02	0,1	0,05	0,1	0,05
846 Enterobacter	0,1	0,05	0,05	0,1	0,05	0,05
cloacae 963 Serratia marcescens	0,8	0,4	1,5	0,8	0,8	0,4
1184 Proteus vul-	0,2	0,1	0,1	0,1	0,1	0,1
gáris 1420	1,5	0,4	1,5	3,1	0,8	1,5

A 2. táblázat szerinti vegyületek közül az 1., 15. és 27. vegyületek (5R,6S)-konfigurációjúak, míg a 2., 16. és 28. vegyületek (ÍR,5S,6S)-konfigurációjúak. Mind a hat '•együletben a 6-helyzetű oldalláncban a hidroxilcsoport (1R) -konfigurációjú.

A találmány szerinti vegyületeket orálisan vagy parenterálisan adhatjuk be pato5

-5194882 gén mikroorganizmusok által emberen és állatokon okozott megbetegedések kezelésére. A vegyületeket tetszőleges beadási módra alkalmas gyógyászati készítményekké alakíthatjuk, így például orális beadás céljára készíthetünk tablettákat, granulákat, kapszulákat, porokat és szirupokat, míg a parenterális beadásra alkalmas készítmények közé intramuszkulárisan injektálható oldatok vagy — még inkább előnyösen — intravénás injekciók tartoznak.

A találmány szerinti vegyületeket előnyösen parenterálisan, közelebbről intravénás injekció formájában adjuk be.

A találmány szerinti vegyület dózisa számos tényezőtől, többek között a paciens korától, testsúlyától és állapotától, továbbá a beadás módjától és gyakoriságától függ. Általában azonban a felnőttek esetében a napi dózis 100-3000 mg, amelyet egyetlen dózisban vagy, többszöri dózisban adhatunk be.

A találmány szerinti vegyületek és köztitermékek előállítását a következő példákkal és referenciapéldákkal szemléltetjük. A találmány szerinti vegyületeket a példákban ugyanazon szám alatt említjük, mint az 1. táblázatban.

1. példa (5R,6S )-2-(2-( (3R)-3-Karbamoiloxi-pirrolid in -1 -il)-2-imino-etil-tio}-6- ((1R) - 1-hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav (15. vegyület) (1) 2- ((3R) -3-Karbamoiloxi-pirrolidin-1 - il)-2-imino-etil-klorid-hid roklorid mg fémnátrium 8 ml vízmentes metanollal készült oldatához hozzáadunk 0,646 ml klór-acetonitrilt, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 60 percen át keverjük és ezután hozzáadunk 1,70 g (3R)-3-karbamoiloxi-pirrolidin-hidrokloridot. Az ekkor kapott elegyet további 3 órán át keverjük. A reakció befejeződése után a kis mennyiségű oldhatatlan részt kiszűrjük, majd a szűrletből az oldószert ledesztilláljuk. A maradékhoz dietil-étert adunk, majd a kicsapódott kristályokat szűréssel elkülönítjük és dietil-éterrel mossuk. tgy 2,20 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 2,01—2,55 (2H, multiplett), 3,48—4,03 (4H, multiplett), 4,66 (2H, szingulett), és 5,08—

5,44 (1H, multiplett).

(2) 2- ((3R) -3-Karbamoiloxi-pirrolidin - Ιοί) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

Az (1) lépésben kapott vegyületből 1,21 g 8 ml vízzel készült oldatához jeges-vizes hűtés közben hozzáadunk 0,945 g trinátrium-foszforo-tioátot, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük. Ezt követően 6 ml 1 n sósav-oldatot adunk hozzá, majd az ekkor kapott elegyet 50°C-on tartjuk 30 percen át. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, majd a maradékhoz 8 ml metanolt adunk. Az oldhatatlan részt kiszűrjük, majd a szűrletet csői;

kentett nyomáson bepároljuk. A maradékot dietil-éter adagolásával kristályosítjuk, majd a kristályokat szűrés útján elkülönítjük és dietil-éterrel mossuk. így 1,25 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk. NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 2,0—2,54 (2H, multiplett), 3,41—4,15 (6H, multiplett) és 5,06—5,47 (IH, multiplett).

(3) (5R,6S) -2-{2- ((3R) -3-Karbamoiloxi-pir rol idin-1 -il)-2-imino-etil-tio}-6-((lR)-1 -hidroxi-etil) -1 - karba-pen-2-em-3-karbonsav

348 mg (5R,6S)-6- ((1R) -1 -hid roxi-etil) -2-oxo-1 - karba -penám-3-kar bonsav-4-nitro-benzil-észter 5 ml vízmentes acetonitrillel készült, jéggel hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 0,183 ml diizopropil-etil-amint és 0;218 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 60 percen át keverjük. Ezt követően cseppenként hozzáadjuk 0,183 ml diizopropil-etil-amin és 380 mg, a fenti (2) lépés szerinti vegyület 2,5 ml dimetil'-szuitoxiddal készült oldatát. Az ekkor kapott elegyet hűtés közben további 30 percen át keverjük, majd 200 ml vízmentes dietil-éterbe öntjük és az oldószert a képződött gyantás csapadékról dekantáljuk. Ezt a csapadékot ezután feloldjuk 35 ml tetrahidrofurán és 35 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-puffer elegyében, majd a kapott oldatot katalitikus hidrogénezésnek vetjük alá 3 órán át szobahőmérsékleten 0,55 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében. A hidrogénezett oldatot Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük, majd a szürletet 80 ml dietil-éterrel extraháljuk. A vizes fázist csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékot 160 ml Dowex 50W márkanevű, Na⁺ típusú kationcserélő gyantából álló oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk. A vízzel eluált frakcióból 70 mg menynyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyülete izolálható.

UV-spektrum lambda,nm (epszilon):293,7 (7260)

NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm: 1,09 (3H, dublett, J=6,6 Hz), 2,04—2,20 (2H, multiplett), 2,82—3,04 (2H, multiplett), 3,25 (IH, dublettek dublettje, J=6,2 és 2,7 Hz),

3,43—4,07 (8H, multiplett és 5,11—5,19 (1H, multiplett).

2. példa (5R,6S) -2- (2- (4-Hidroxi-imino-piperidin-1

-il) - 2-imino-etil-tio) -6- ((1R) -1 - hidroxi -etil) -l-karba-pen-2-em-3-karbonsav (27. vegyület) (1) 2- (4-Hidroxi-imino-piperidin-1 -il) -2-imino-etil-klorid-hid roklorid mg fémnátrium 4 ml vízmentes metanollal készült oldatához 0,63 ml klór-acetonitrilt adunk, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük. Ezt követően 1,5 g 4-hidroxi-imino-piperidin-hidrokloridot adagolunk, majd a keverést 2 órán át folytatjuk. Ezalatt az idő alatt csapa-6194882 dék válik ki. A reakcióelegyhez 25 ml vízmentes dietil-étert adunk, majd a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük és dietil-éterrel mossuk. így 2,22 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,43—3,01 (4H, multiplett), 3,18—4,12 (4H, multiplett), és 4,44, 4,57 (2H, szingulett).

(2) 2-(4-Hidroxi-imino-piperióin-l-il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

2,1 g, a fenti (1) lépésben kapott vegyület 12 ml vízzel készült és jéggel hűtött oldatához hozzáadunk 1,77 g trinátrium-foszforo-tioátot, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Ezt követően 9,8 ml 1 n sósav-oldatot adunk hozzá, majd az ekkor kapott elegyet 65°C-on 30 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson betöményítjük, majd a koncentrátumhoz 9,8 ml metanolt adunk és az oldhatatlan részt kiszűrjük. A szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékhoz dietil-étert adunk, a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük és dietil-éterrel mossuk. így 1,8 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk. NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,50—2,98 (4H, multiplett), 3,49—4,00 (4H, multiplett), 3,50 és 3,67 (2H, szingulett).

(3) (5R,6S) -2- (2- (4-Hidroxi-imino-piperidin-1 -il)-2-imino-etil-tio) -6-((lR)-l-hidroxi-etil)-l-karba-pen-2-em-3-karbonsav 363 mg (5R,6S)-6- ((1R) -1 -hídroxi-etil)2 -oxo-1 -karba -pe.nam-3-karbonsav -4 -nit ro-benzil-észter 5 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 0,21 ml diizopropil-etil-amint és 0,22 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyhez cseppenként hozzáadjuk 0,18 ml diizopropil-etil-amin és 324 mg, a fenti (2) lépés szerinti vegyület 3 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldatát. Az ekkor kapott elegyet jeges hűtés közben további 20 percen át keverjük, majd 100 ml vízmentes éterbe öntjük. A képződött gyantás anyagról az oldószert dekantáljuk, majd az anyagot 20 ml tetrahidrofurán, 7 ml víz és 23 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-puffer elegyében feloldjuk. A kapott oldatot katalitikus hidrogénezésnek vetjük alá szobahőmérsékleten 4 órán át 0,3 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében. A hidrogénezett oldatot Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük, majd a szűrletet 200 ml dietil-éterrel extraháljuk és a vizes fázist csökkentett nyomáson bepároljuk. A koncentrátumot 300 ml Dowex 50W márkanevű, Na⁺ típusú kationcserélő gyantából álló oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk. A vízzel eluált frakcióból 27 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyülete különíthető el.

UV-spektrum lambdaXt nm: 295 MMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm:

1,09 (3H, dublett, J=6,3 Hz), 2,51—2,57 (2H, multiplett), 2,63—2,70 (2H, multiplett), 2,853,04 (2H, multiplett), 3,26 (IH, dublettek dublettje, J=5,9 és 2,1 Hz) és 3,45—4,16 (8H, multiplett).

3. példa (5R,6S)-2-(2- (4-Metoxi-imino-piperidin-l-il)-2-imino-etil-tio)-6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) - l-karba-pen-2-em-3-karbonsav (29. vegyület) (1) 2- (4-Metoxi-imino-piperidin-1 -il)-2-imino-eti 1 -klór id - hidrok lórid

1,195 g 2-klór-acetimidát-metilészter-hidrokloridsó 4 ml vízmentes metanollal készült oldatához hozzáadunk 2 ml, 1,064 g 4-metoxi-imino-piperidint tartalmazó metanolos oldatot, majd az így kapott elegyet szobahőnérsékleten 2 órán át keverjük. A reakció befejeződése után az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz vízmentes dietil-étert keverünk. A kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük, majd dietil-éterrel mossuk. Így

1,5 g mennyiségben a lépés címadó vegyü‘etét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,50—3,02 (4H, multiplett), 3,25—4,07 (4H, multiplett), 3,86 (3H, szingulett), és 4,57

2H, szingulett).

(2) 2-(4-Metoxi-imino-piperidin-1 -il)-2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

1,472 g, a fenti (1) lépés szerinti vegyület 7 ml vízzel készült oldatához jeges vizes hűtés közben 1,03 g trinátrium-foszforo-tioátot adunk, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Ezt követően 5,7 ml 1 n sósav-oldatot adagolunk, majd az ekkor kapott elegyet 65°C-on tartjuk 30 percen át. A kapott oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékhoz dietil-étert adunk, a képződött oldatból az cldhatatlan részt kiszűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson betöményítjük. A koncentrátumhoz izopropanolt adunk, majd a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük. Etarol és dietil-éter elegyéből végzett átcsapás vtán 850 mg mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,46—2,98 (4H, multiplett), 3,20—4,00 (4H, multiplett), 3,68 (2H, szingulett) és 3,82 (3H, szingulett).

(3) (5R,6S) -2- (2- (4-Metoxi-imino-piperidin- 1-il) -2-imino-etil-tio) -6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav 363 mg (5R,6S)-6-( (1R)-1-hidroxi-etil)-2-oxo- l-karba-penam-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 5 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 0,22 ml diizopropil-etil-amint és 0,21 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezt követően cseppenként hozzáadjuk 0,18 ml diizopropil etil-amin és 394 mg, a fenti (2) lépés szerinti vegyület 3 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldatát. Az ekkor

-7194382 kapott elegyet jeges hűtés közben további 20 percen át keverjük, majd 100 ml vízmentes dietil-éterbe öntjük. A képződött gyantás csapadékról az oldószert dekantáljuk, majd a csapadékot 20 ml tetrahidrofurán, ml víz és 23 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-puffer elegyében feloldjuk. A kapott oldatot katalitikus hidrogénezésnek vetjük alá szobahőmérsékleten 3 órán át 0,3 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében. Ezt követően a reakcióelegyet a 2. példában ismertetett módon feldolgozzuk, illetve a terméket az ugyancsak ott ismertetett módon tisztítjuk. Így 18 ml mennyiségben a .lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

IR-spektrum nii^ cm¹: 3370, 1763, 1695 és 1590.

UV spektrum lambda,^· nm 293 NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm:

1,08 (3H, dublett, J=6,2 Hz), 2,40- 2,80 (4H, multiplett), 2,84-3,04 (2H, multiplett), 3,24 (IH, dublettek dublettje, J=6,0 és 2,7 Hz),

3,16 3,80 (4H, multiplett), 3,66 (3H, szingulett) és 3,87—4,20 (4H, multiplett).

4. példa (5R,6S) -2- (2- (3-Metoxi-imino-pirrolidin -1 -il) -2-imino-etil-tio) -6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav (26. vegyület) (1) 2-(3-Metoxi-imino-pirrolidin-1-il)-2 -imino-etil- klorid-hidroklorid

2.3 mg fémnátrium 4 ml vízmentes metanollal készült oldatához hozzáadunk 0,63 ml klór-acetonitrilt, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük. Ezután 1,5 g 3-metoxi imino-pirrolidin hidrokloridot adunk hozzá, majd a keverést további 2 órán át folytatjuk. A reakció befejeződése után az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz vízmentes dietil - étert adunk. A kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük, majd dietil-éterrel mossuk, fgy 2,2 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,96 (2H, triplett, J=7,0 Hz), 3,43-4,56 (8H, multiplett) és 3,87 (3H, szingulett).

(2) 2- (3-Metoxi-imino-pirrolidin -1 -il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

2,1 g, a fenti (1) lépés szerinti vegyület 12 ml vízzel készült és jéggel hütött oldatához 1,77 g trinátrium-foszforo-tioátot adunk, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Ezt követően 9,8 ml 1 n sósav-oldatot adunk hozzá, majd az ekkor kapott elegyet 65°C-on tartjuk 30 percen át. A kapott oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékhoz 9,8 ml izopropanolt keverünk. Az oldhatatlan részt kiszűrjük, majd a szürletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékhoz dietil-étert adunk, majd a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük, ezután pedig etanol és dietil-éter elegyéből újrakristályosít8 juk. így 1,6 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

HMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 3,00 (2H, triplett, J=7,0 Hz), 3,41-4,48 (8H, multiplett) és 3,90 (3H, szingulett).

(3) (5R,6S) -2- (2- (3-Metoxi-imino-pirrolidin-1-il)-2-imino-etil-tio) -6- ((1R)-1 -hidroxi-etil) -l-karba-pen-2-em-3-karbonsav 363 mg (5R,6S)-6-((1R)-1 -hidroxi-etil)-2-oxo-1 - karba -penam-3-kar bonsav-4-nitro -benzil-észter 5 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 0,21 ml diizopropil-etil-amint és 0,22 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezt követően hozzáadjuk 0,18 ml diizopropil-etil-amin és 307 mg, a fenti (2) lépés szerinti vegyület 3 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldalát cseppenként, majd az ekkor kapott reakcióelegyet jeges hűtés közben további 20 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyet 100 ml vízmentes dietil-éterbe öntjük, majd a képződött gyantás anyagról az oldószert dekantáljuk. Ezt az anyagot ezután 20 ml tetrahidrofurán, 7 ml víz és 23 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfátpuffer elegyében feloldjuk, majd a kapott oldatot szobahőmérsékleten 2 órán át 0,3 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében katalitikus hidrogénezésnek vetjük alá. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet a 2. példában ismertetett módon feldolgozzuk, illetve a terméket az ugyancsak ott ismertetett módon tisztítjuk. így 23 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

UV-spektrum lambda β*ΟΧ nm: 294 NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm: 1,08 (3H, dublett, J=6,2 Hz), 2,66-3,15 (4H, multiplett), 3,16-4,20 (11H, multiplett) és

3,24 (IH, dublettek dublettje, J=5,9 és 2,6 Hz)

5. példa (5R,6S)-2- (2- (3-Hidroxi-imino-pirrolidin-1 - il) -2-imino-etil-tio)-6- ((ÍR)-1 - hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav (25. vegyület) (1) 2- (3-Hidroxi-imino- pirrolid in-1 -il) -2-imino-etil-klorid-hidrokorid mg fémnátrium 2,8 ml vízmentes metanolban végzett feloldása útján kapott nátrium-metilát-oldathoz hozzáadunk 0,44 ml klór-acetonitrilt, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük. Ezután 950 mg 3-hidroxi-imino-pirrolidin-hidrokloridot adunk hozzá, majd a keverést további 2 órán át folytatjuk. A reakció befejeződése után az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz vízmentes dietil - étert adunk. A kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük, majd dietil-éterrel mossuk. így 1,15 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

-8194882

2,94 (2Η, triplett, J=7,0 Hz), 3,42-4,26 (4H, multiplett), 4,38 és 4,43 (2H, szingulett).

(2) 2- (3-Hidroxi-imino-pirrolidin-1 -il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

1,0 g, a fenti (1) lépés szerinti vegyület 6,4 ml vízzel készült és jeges-vizes' hűtéssel hűtött oldatához hozzáadunk 945 mg trinátrium-foszforo-tioátot, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Ezt követően 5,2 ml 1 n sósav-oldatot adunk hozzá, majd a kapott elegyet 65°C-on tartjuk 30 percen át. Ezt követően az elegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékhoz 5,2 ml metanolt keverünk. Az oldhatatlan részt kiszűrjük, majd a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékhoz vízmentes dietil-étert adunk, majd a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük és dietil-éterrel mossuk. Így 670 mg mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk. NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,91 (2H, triplett, J=7,0 Hz), és 3,34-4,35 (6H, multiplett).

(3) (5R,6S)-2-(2-(3-Hidroxi-imino-pirrolidin- 1 -il) -2-imino-etil-tio) -6-((1 R) -1-hidroxi-etil)-l-karba-pen-2-em-3-karbonsav 363 mg (5R,6S)-6-((1R)-1 -hidroxi-etil)-2-oxo-1 -karba-penam-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 5 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 0,21 ml diizopropil-etil-amint és 0,22 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezt követően hozzáadjuk 0,18 ml diizopropil-etil-amin és 282 mg, a fenti (2) lépés szerinti vegyület 3 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldatát cseppenként, majd az ékkor kapott reakeióelegyet jeges hűtés közben további 20 percen át keverjük. Ezután a reakcióelegyet 100 ml vízmentes dietil-éterbe öntjük, majd a képződött gyantás anyagról az oldószert dekantáljuk. Ezt az anyagot ezután 20 ml tetrahidrofurán, 7 ml víz és 23 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-puffer elegyében feloldjuk, majd a kapott oldatot szobahőmérsékleten 2 órán át 0,3 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében katalitikus hidrogénezésnek vetjük alá. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet a 2. példában ismertetett módon feldolgozzuk, illetve a terméket az ugyancsak ott ismertetett módon tisztítjuk. így 15 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

UV-spektrum larnbdamj# nm: 294 NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm: 1,08 (3H, dublett, J=6,2 Hz), 2,71-3,02 (2H, multiplett), 3,24 (IH, dublettek dubléttje, J=6,2 és 2,6 Hz) és 3,99-4,21 (8H, multiplett).

6. példa (5R,6S)-2- (2-(4-Karbamoiloxi-piperidin-1

-il) -2-imino-etil-tio) -6- ((1R) -1 -hidroxi 16

-etil) -l-karba-pen-2-em-3-karbonsav (21. vegyület) (1) 2- (4-Karbamoiloxi-piperidin-1 -il) -2-imino-etil-klorid-hidroklorid

192 mg fémnátrium 80 ml vízmentes me‘anollal készült oldatához 5,29 ml klór-ace^ronitrilt adunk, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Ezt követően 15,10 g 4-karbamoiloxi-piperdin-hidrokloridot adunk hozzá, majd a keverést 2 órán át folytatjuk. Ezután a reakcióelegyet az 1. példa (1) lépésében ismertetett módon feldolgozzuk. így 21,00 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

1,64-2,32 (4H, multiplett), 3,40-4,98 (4H, multiplett), 4,54 (2H, szingulett és 4,41—5,31 UH, multiplett).

(2) 2-(4-Karbamoiloxi-piperidin-l-il)-2-imino-etil-merkaptán-hidrokorid

6,40 g, a fenti (1) lépés szerinti vegyület 32 ml vízzel készült és jéggel hűtött oldatához hozzáadunk 4,95 g trinátrium-foszforo-tioátot, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 2,5 órán át keverjük. Ezt követően 28 ml 1 n sósav-oldatot adunk hozzá, majd az így kapott elegyet 60°C-on tartjuk 30 percen át. Ezt követően a reakcióelegyet az 1. példa (2) lépésénél ismertetett nódon feldolgozzuk. így 6,20 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk. NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 1,63-2,29 (4H, multiplett), 3,40-3,98 (6H, multiplett) és 4,51-5,10 (IH, multiplett).

(3) (5R,6S) -2- (2- (4-Karbamoiloxi-piperidin- 1 -il)-2-amino-etil-tio) -6-((lR)-l-hidroxi-etil) -l-karba-pen-2-em-3-karbonsav 3,48 g (5R,6S)-6-((lR)-l-hidroxi-etil)-2- oxo-l-karba-penám-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 20 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggell hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 1,83 ml diizopropil-etil-amint és 2,18 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. A reakcióelegyet ezután 3,17 g fsnti (2) lépés szerinti vegyület vizes oldatából 10 ml-rel együtt hozzáadjuk 2,1 ml diizopropil-etil-amin 70 ml tetrahidrofurán és 60 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-puffer elegyével készült oldatához, melyet jég és só keverékével hűtünk. Az így kapott reakcióelegyet 5 percen át keverjük, majd szobahőmérsékleten 2 órán át 3,0 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük. Ezt követően a reakcióelegyet az 1. példa (3) lépésében ismertetett módon feldolgozzuk. így 783 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

UV-spektrum lambdaífí,® nm (epszilon):

293,7 (6010)

NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm: 1,09 (3H, dublett, J=6,6 Hz), 1,64-2,01 (4H, multiplett), 2,83-3,17 (3H, multiplett), 3,26 (IH, dublettek dublettje, J=5,9 és 2,6 Hz),

-9194882

3,35-3,70 (4Η, multiplett), 3,78-4,15 (3H, multiplett) és 4,74 (1H, multiplett).

7. példa (5R,6S) -2-{2- ((3RS) -3-Karbamoiloxi-piperidin-1 -il)-2-imino-etil-tio}-6- ((1R) -1 -hidroxi- etil) -1 - k arba-pen-2-em-3-ka rbons a v (22. vegyület)

A következőkben ismertetett köztitermékeket, illetve a végterméket lényegében az 1. példában ismertetett módszerekkel állíthatjuk elő.

(1) 2- ((3RS) -3-Karbamoiloxi-piperidin-1 -il) -2-imino-etil-klorid-hidrokorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 1,42-2,27 (4H, multiplett), 3,23-4,19 (4H, multiplett), 4,52 (2H, szingulett) és 4,72-5,14 (1H, multiplett).

(2) 2- ((3RS)-3-Karbamoiloxi-piperidin-1-il)-2-imino-etil-ffierkaptán-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 1,31-2,20 (4H, multiplett), 3,12-4,17 (6H, multiplett) és 4,50-5,10 (1H, multiplett).

(3) (5R,6S)-2-{2- ((3RS) -3-Karbamoiloxi-piperidin-1 - i 1)-2-im ino-etil - tio}-6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) -1 - karba-pen-2-em-3-karbonsav

UV-spektrum lambda^f_x nm (epszilon):

294,3 (6998)

NMR-spektrum (90 MHz, D₂O) delta ppm:

1,75 (3H, dublett, J=6,2 Hz), 2,0-2,68 (4H, multiplett), 3,41-4,93 (11H, multiplett), és 5,28-5,59 (1H, multiplett).

8. példa (5R,6S)-2-{2-( (3RS) -3-Karbamoil-piperidin-1-il)-2-imino-etil-tio}-6- ((1R) -1-hidroxi-etil) - 1 - karba-pen-2-em-3-karbonsav (20. vegyület) (1) 2- ((3RS) -3-Karbamoil-piperidin-l-il) -2-imino-etil-klörid-hidrokorid

1,44 g metil-2-klór-acetimidát-hidroklorid 5 ml vízmentes metanollal készült oldatához hozzáadunk 1,28 g (3RS)-3-karbamoil-piperidint, majd a kapott elegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezt követően az elegyet a 3. példa (1) lépésében ismertetett módon feldolgozzuk, fgy 2,34 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

1,44-2,26 (5H, multiplett), 2,50-4,14 (4H, multiplett), 4,43 és 4,53 (2H, szingulett).

(2) 2- ((3RS) -3-Karbamoil-piperidin-l-il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

2,04 g, a fenti (1) lépés szerinti vegyület

9,7 ml vízzel készült és jéggel hűtött oldatához hozzáadunk 1,43 g trinátrium-foszforo-tioátot, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. 7,9 ml 1 n sósav-oldat adagolását követően az elegyet 50°C-on tartjuk 30 percen át, majd a

3. példa (2) lépésében ismertetett módon feldolgozzuk. fgy 2,0 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

1,50-2,24 (5H, multiplett), 2,54-4,20 (4H, multiplett), 3,52 és 3,65 (2H, szingulett).

(3R) (5R.6S) -2-{2- ((3RS) -3-Karbamoil-piperidin-1 -il) -2-imino-etil-tio}-6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav

A 3. példa (3) lépésében ismerteit módon eljárva, de kiindulási anyagként 1,03 g fenti (2) lépés szerinti vegyület 2 ml vízzel készült oldatát használva, 316 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

UV-spektrum lambdaíftg nm (epszilon):

294,5 (6530)

NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm:

1,10 (1H, dublett, J=6,6 Hz), 1,42-2,00 (4H, multiplett), 2,50-2,75 (1H, multiplett), 2,833,47 (5H, multiplett) és 3,62-4,13 (5H, multiplett).

9. példa (5R,6S) -2- (2- (3-Oxo-piperazin-1 -il) -2-imino-et il-tio) -6- ((1R) 1-hidroxi-etil) -1-karba-pen-2-em-3-karbonsav (1. vegyület) (1) 2- (3-Oxo-piperazin-1 -il) -2-imino-etil-klorid-hidroklorid

12,4 g metil-2-klór-acetimidát-hidroklorid

44,8 ml vízmentes metanollal készült oldatához hozzáadunk 8,64 g 2-oxo-piperazint, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. A reakció befejeződése után kis mennyiségű oldhatatlan anyagot szűrünk ki, majd a szürletből az oldószert ledesztilláljuk. A maradékhoz dietil -étert adunk, majd a kivált kristályokat kiszűrjük és dietil-éterrel mossuk, fgy 18,0 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

3,40-3,69 (2H, multiplett), 3,69-4,13 (2H, multiplett), 4,27 (2H, szingulett) és 4,59 (2H, szingulett).

(2) 2- (3-Oxo-piperazin-1 -il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

14,3 g fenti (1) lépés szerinti vegyület 80 ml vízzel készült és jeges vízzel hűtött oldatához hozzáadunk 12,0 g trinátrium-foszforo-tioátot, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. 66,5 ml 1 n sósav-oldat adagolását követően a reakcióelegyet 50°C-on tartjuk 30 percen át, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A koncentrátumhoz 200 ml metanolt keverünk, majd az oldhatatlan részt kiszűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A koncentrátumot dietil-éter adagolása útján kristályosítjuk, a kivált kristályokat kiszűrjük és dietil-éterrel mossuk, fgy 6,4 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm 3,37—4,10 (4H, multiplett), 3,68 (2H, szingulett) és 4,18 (2H, szingulett).

(3) (5R,6S)-2-(2-(3-Oxo-piperazin-l-il)-2

-imino-etil-tio) -6-( (ÍR)-1-hidroxi-etil)-1-karba-pen-2-em-3-karbonsav

-10194882

3,0 g (5R,6S)-6-((ÍR)-1-hidroxi-etil)-2-oxo-1 -karba-pei)á'm-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 36 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 1,62 ml diizopropil-etil-amint és

1,92 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. A reakcióelegyet ezután 2,79 g fenti (2) lépés szerinti vegyület vizes oldatából 20 ml-rel együtt hozzáadjuk 1,86 ml diizopropil-etil-amin 180 ml tetrahidrofurán és 160 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-puffer elegyével készült és jéggel hűtött oldatához. Az így kapott reakcióelegyet 50 percen át keverjük, majd szobahőmérsékleten 2,5 órán át 3,0 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük. A reakcióelegyet ezután Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük, majd a szűrletet 200 ml dietil-éterrel extraháljuk. A vizes fázist csökkentett nyomáson betöményítjük, majd a koncentrátumot 250 ml Dowex 50W márkanevű, Na⁺ típusú kationcserélő gyantával töltött oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk. A vízzel eluált frakcióból 850 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét különíthetjük el.

UV-spektrum lambdaífe? nm (epszilon):

293,6 (7728)

NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm: 1,09 (3H, dublett, J=6,6 Hz), 2,84-3,12 (2H, multiplett), 3,27 (IH, dublettek dublettje, J=5,9 és 2,9 Hz), 3,38 (2H, triplett, J=5,3 Hz)

3,52-3,90 (3H, multiplett) és 3,96-4,28 (5H,’ multiplett).

10. példa (5R,6S) -2-{2- ((2S) -2-Karbamoil-pirrolidin-1 -il) -2-imino-etil-tio}-6- ((lR)-l-hidroxi-etil) -1 - karba-pen-2-em-3-karbonsav (17. vegyület)

A következőkben ismertetett köztitermékeket, illetve a végterméket lényegében az 1. példában ismertetett módszerekkel állíthatjuk elő.

(1) 2-((2S) -Karbamoil-pirrolidin- 1-il) -2-imino-etil-kíorid-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 1,67-2,62 (4H, multiplett), 3,43-4,04 (2H, multiplett), 4,42, 4,56 (2H, szingulett) és 4,385,03 (IH, multiplett).

(2) 2- ((2S) -Karbamoil- pirrolidin- 1-il) -2-imino-etil-merkaptán-hid roklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 1,58-2,66 (4H, multiplett), 3,38-4,10 (4H, multiplett) és 4,39-5,05 (IH, multiplett).

(3) (5R,6S)-2-(2-((2S)-2-Karbamoil-pirrolidin-1 -il) -2-imino-etil-tio}-6-((ÍR) -1 -hidroxi-etil) -l-karba-pen-2-em-3-karbonsav

UV-spektrum lambda^s? nm: 292,5

11. példa (5R,6S)-2-(2-((2S,4R)-2-Karbamoil-4-hidroxi-pi rrol i d in-1 - i 1) - 2-im ino-et i 1 - tio) - 6 20

-((1 R)-1-hidroxi-etil)-1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav (18. vegyület)

A következőkben ismertetett köztitermékeket, illetve a végterméket lényegében az 1. példában ismerteti módon állíthatjuk elő.

(1) 2- (2S,4R)-2-Karbamoil-4-hidroxi-pirrolidin-1 -il) -2-imino-etil-klórid-hid roklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 2,06-2,71 (2H, multiplett), 3,36-4,18 (2H, multiplett), 4,48 (2H, szingulett) és 4,29-5,31 .2H, multiplett).

(2) 2-((2S,4R)-2-Karbamoil-4-hidroxi-pirrolidin-l-il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 2,01-2,82 (2H, multiplett), 3,20-4,06 (4H, multiplett) és 4,42-5,03 (2H, multiplett).

(3) (5R.6S) -2-{2- ((2S,4R) -2-Karbamoil-4-hidroxi-pirrolidin-1-il) -2-imino-etil-tio}-6-( (1R) -1 -hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em

-3-karbonsav

UV-spektrum lambdaí?^? nm: 294

12. példa (5R,6S )-2-(2- ((2S,4R) -2-Karb a moi 1-4 -karbamoiloxi-pirrolidin-1 -il) -2- im ino-etil -tio}-6- ((1R) -1-hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2

-em-3-karbonsav (19. vegyület)

A következőkben ismertetett köztitermékeket, illetve a végterméket lényegében az 1. példában ismertetett módon állítjuk elő:

(1) 2- ((2S,4R) -2-karbamoil-4-karbamoiloxi-pirrolidin-1 -il) -2-imino-etil-klorid-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHZ, D₂O) delta ppm:

2,15-3,00 (2H, multiplett) ,3,76-5,58 (4H, multiplett) és 4,52 (2H, szingulett).

(2) 2-( (2S,4R)-2-Karbamoil-4-karbamoiloxi-pirrolidin- 1-il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 2,08-2,92 (2H, multiplett), 3,27-4,70 (5H, multiplett) és 5,13-5,44 (IH, multiplett).

(3) (5R,6S) -2-{2- ((2S.4R) -2-Karbamoil-4-karbamoiloxi-pír rol idin- 1-il) -2-imino-etil-tio}-6- ((ÍR)-1 -hidroxi-etil) - 1-karba-pen-2-em-3-karbonav

UV-spektrum lambdaífe? nm: 294

13. példa (1 R,5S,6S) -2- (2· (3-Oxo-piperazin - 1-il)

-2-im ino-etil -tio) -6- ((ÍR) -1 - hidroxi-etil) -1 -metil-1 - karba-pen-2-em-3-karbonsav (2. vegyület)

500 mg (1 R,5R,6S) -6- ((1R) -1 -hidroxi-etil)

- 1-metil-2-oxo- l-karba-penam-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 6 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához csépienként hozzáadunk 0,28 ml diizopropil-etil-amint és 0,29 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyhez hozzáadunk 0,20 ml diizopropil-etil-amint és 452 mg 2-(3-oxo-piperazin-1-il)-2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid 3,6 ml

-11194882 dimetil-szulfoxiddal készült szuszpenzióját, majd az egészet jeges hűtés közben 30 percen át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet 200 ml vízmentes dietil-éterbe öntjük, majd a kivált gyantás anyagról az oldószert 5 dekantáljuk. Ezt az anyagot ezután feloldjuk 40 ml tetrahidrofurán és 46 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-puffer elegyében, majd a kapott oldatot szobahőmérsékleten 662 mg 10 tömeg% fémtartalmú szénhor- 10 dozós palládiumkatalizátor jelenlétében 2 órán át hidrogénezzük. A hidrogénezett elegyet Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük, majd a szűrletet 80 ml dietil-éterrel extraháljuk. A vizes fázist ezután csökken- 15 tett nyomáson betöményítjük, majd a koncentrátumot 160 ml Dowex 50W márkanevű, Na⁺ típusú gyantával töltött oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk. így a vízzel eluáit frakcióból 58 mg mennyiségben a cím 20 szerinti vegyületet különíthetjük el.

UV-spektrum lambdaS5£_x nm (epszilon):

292,3 (6185)

NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm: 25 1,01 (3H, dublett, J=7,3 Hz), 1,10 (3H, dublett, J=6,6 Hz), 3,10-3,27 (1H, multiplett), 3,28-4,96 (4H, multiplett), 3,55-3,90 (2H, multiplett) és 3,95-4,26 (5H, multiplett).

14. példa (1R,5S,6S) -2-{2-((3R)-3-Karbamoiloxi-pirrolidin- 1-il) -2-imino-etil-tio]-6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) - 1-metil-l-ka rba-pen-2-em-3-karbonsav (16. vegyület) 35

500 mg (1 R,5R,6S) -6-((1R)-1-hidroxi-etil)-1 - metil-2-oxo-1 -karba-penam-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 6 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 0,28 ml diizopropil-etil- 40 -amint és 0,29 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezt követően az elegyhez hozzáadunk 0,20 ml diizopropil-etil-amint és 458 mg 2-((3R)-3-karbamoiloxi- 45 -pirrolidin-l-il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid 3,6 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldatát. Ezt követően az egészet jeges hűtés közben 30 percen át keverjük, majd 200 ml vízmentes dietil-éterbe öntjük. A kivált gyan- 50 tás anyagról az oldószert dekantáljuk, majd az anyagot 40 ml tetrahidrofurán és 46 ml 0,1 mólos, 7,0 pH értékű foszfát-puffer elegyében feloldjuk. Az oldatot szobahőmérsékleten 0,6 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós 55 palládiumkatalizátor jelenlétében 2 órán át hidrogénezzük, majd Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük. A szűrletet 80 ml dietiléterrel extraháljuk, majd a vizes fázist csökkentett, nyomáson betöményítjük és a kapott θο koncentrátumot 160 ml Dowex 50W márkanevű, Na⁺ típusú kationcserélő gyantával töltött oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk. így a vízzel eluáit frakcióból 132 mg mennyiségben a cím szerinti vegyületet különíthet- __ jük el. ^b5

UV-spektrum lambdaí&J nm (epszilon):

292,7 (7020)

NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm: 1,00 (3H, dublett, J=3 Hz), 1,10 (3H, dublett, J=6,2 Hz), 2,03-2,24 (2H, multiplett),

3,15-3,23 (1H, multiplett), 3,27-3,37 (1H, multiplett), 3,38-3,54 (2H, multiplett), 3,54-3,95 (4H, multiplett), 3,97-4,15 (2H, multiplett) és 5,10-5,20 (JH, multiplett).

15. példa (1R,5S,6S) -2- (2- (4-Hidroxi-imino-piperidin-1 -il)-2-imino-etil-tio) -6- ((ÍR)-!.-hidroxi-etil) -1 -metil-1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav (28. vegyület)

500 mg (1 R,5R,6S) -6- ((ÍR) -1 -hidroxi-etil)

-1 -metil-2-οχο-1 -karba-penám-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 6 ml vízmentes acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához cseppenként hozzáadunk 0,28 ml diizopropil-etil-amint és 0,29 ml difenil-foszforil-kloridot, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezt követően hozzáadunk 0,2 ml diizopropil-etil-amint és 426 mg 2-(4-hidroxi-imino-piperidin-l-il)-2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid 3,6 ml dimetil-szulfoxiddal készült oldatát, majd az egész elegyet jeges hűtés közben további 30 percen át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet 200 ml vízmentes dietil-éterbe öntjük, majd a kivált gyantás anyagról az oldószert dekantáljuk. Ezt az anyagot feloldjuk 40 ml tetrahidrofurán és 46 mi 0,1 mólos 7,0 pH-értékű foszfát-puffer elegyében, majd a kapott oldatot szobahőmérsékleten 0,6 g 10 tömeg% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében 2 órán át hidrogénezzük. Ezt követően a reakcióelegyet Celite márkanevű szűrőanyagon átszűrjük, majd a szűrletet 80 ml dietil-éterrel extraháljuk. A vizes fázist csökkentett nyomáson betöményítjük, majd a koncentrátumot 160 ml Dowex 50 W márkanevű, Na⁺ típusú kationcserélő gyantával töltött oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk. így 68 mg mennyiségben a vízzel eluáit frakcióból a cím szerinti vegyületet kapjuk.

UV-spektrum lambda^ (epszilon): 292,9 (5370)

NMR-spektrum (270 MHz, D₂O, delta ppm): 1,01 (3H, dublett, J=7,0 Hz), 1,10 (3H, dublett, J=6,6 Hz), 2,46-2,61 (2H, multiplett), 2,61-2,77 (2H, multiplett), 3,08-3,25 (1H, multiplett), 3,34 (1H, dublettek dublettje, J= =2,9 és 6,2 Hz), 3,37-3,38 (6H, multiplett), és 4,01-4,15 (2H, multiplett).

16. példa (5R,6S) -2- (2- (3,5-Dioxo-piperazin-1 -il) -2-imino-etil-tio) -6- ((1R)-1 -hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav (9. vegyület)

A következőkben ismertetett köztitermékeket, illetve a végterméket lényegében a 3. példában ismertetett módon állítjuk elő:

-12194882 (1) 2- (3,5-Dioxo-piperazin- 1-il) -2-imino-etil-klorid-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

3,75 (4H, széles szingulett) és 4,45 (2H, szingulett).

(2) 2- (3,5- Dioxo- pipera zin-1 -il) -2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 3,72-3,80 (4H, széles szingulett).

(3) (5R,6S)-2-(3,5-Dioxo-piperazin-l-il)-2-imino-etil-tio)-6- ((1R)-1 -hidroxi -etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav

UV-spektrum lambda^fe nm: 293

17. példa (5R,6S) -2- (2-(4-Metil-3-oxo-piperazin -1-il)-2-imino-etil-tio) -6- ((1 R)-l-hidroxi -etil)-l-karba-pen-2-em-3-karbonsav (3. vegyület)

A következőkben ismertetett köztitermékeket, illetve a végterméket lényegében az 1. példában ismertetett módon állítjuk elő.

(1) 2- (4-Metil-3-oxo-piperazin-1 -il)-2-imino-etil-klorid-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,95 (3H, szingulett), 3,32-4,14 (4H, multiplett), 4,21 (2H, szingulett) és 4,52 (2H, szingulett).

(2) 2-(4-Metil-3-oxo-piperazin-l-il)-2-imino-etil-merkaptán-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,98 (3H, szingulett) és 3,38-4,28 (8H, multiplett) (3) (5R,6S) -2- (2- (4-Metil-3-oxo-piperazin

-1 -il) -2-imino-etil-tio) -6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav

UV-spektrum lambda^x nm: 294 NMR-spektrum (270 MHz, D₂O) delta ppm: 1,08 (3H, dublett, J=6,6 Hz), 2,85 (3H, szingulett), 2,76-3,08 (2H, multiplett), 3,26 (IH, dublettek dublettje, J=6,0 és 2,8 Hz), 3,46 (2H, triplett, J=5,l Hz) és 3,50-4,20 (8H, multiplett).

18. példa (lR,5S,6S)-2-(2-(4-Metil-3-oxo-piperazin- 1-il)-2-imino-etil-tio) -6-( (lR)-l-hidroxi-etil) -1 -metil-1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav (4. vegyület)

Az 1. példa (3) lépésében ismertetett módon járunk el, azonban 100 mg (1R,5R,6S)-6-((ÍR) - l-hidroxi-e.til)-l-metil-2-oxo-l-karba-penám-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észterből és 90 mg 2-(4-metil-3-oxo-piperazin-l-il)-2-imino-etil-ixierkaptán-hidrokloridból indulunk ki. Hidrogénezés és Celite márkanevű szűrőanyagon végzett szűrés után a szűrletet 20-20 ml dietil-éterrel kétszer extraháljuk, majd a vizes fázist csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot Lobar-oszlopon (a Merck cég „LiChLoprep RP-8“, size B márkanevű gyantája, 2 oszlop) kromatográfiásan tisztítjuk, két térfogat%-os vizes metanolt használva. Így 10 mg mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

UV-spektrum lambda^ nm: 292.

19. példa (1R.5S.6S) -2- (2- (3,5-Dioxo-piperazin- ΙΌ) -2-imino-etil-tio) -6- ((1R) -1-hidroxi -etil) -1 -metil-1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav (10. vegyület)

Az 1. példa (3) lépésében ismertetett módon állítható elő a cím szerinti vegyület. UV-spektrum lambdaí&i nm: 293.

20. példa (1R,5S,6S) - 2-(2-(3-Oxo-piperazin-l-il)-2-imino-etil-tio)-6- ((IR)-l-hidroxi-etil)-1-metil-l-karba-pen-2-em-3-karbonsav (2. vegyület)

130 mg (lRS,5S,6S)-2-fenil-szulfinil - 6 -((ÍR) -1-hidroxi-etil) -1-metil-1-kar ba-pen-2-em-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 1,4 ml acetonitrillel készült és jéggel hűtött oldatához hozzáadjuk 108 mg 2-(3-oxo-piperazin-l-il)-2-imino-etil-merkaptán - hidroklorid 0,8 ml dimetil-szulfoxiddal készült szuszpenj ióját, majd az így kapott elegyet 30 percen át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet 50 ml vízmentes dietil-éterbe öntjük, majd az oldószert dekantáljuk. Az olajos maradékot feloldjuk 8 ml tetrahidrofurán, 2,7 ml víz és 9,4 ml 0,1 mólos, 7,0 pH-értékű foszlát-puffer elegyében. A kapott oldatot szobahőmérsékleten 160 mg szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében katalitikus hidrogénezésnek vetjük alá, majd az oldhatatlan részt Celite márkanevű szűrőanyagon végzett szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet 3030 ml dietil-éterrel kétszer extraháljuk. A 'üzes fázist csökkentett nyomáson bepároljuk, majd a maradékot a 18. példában ismertetett Lobar-oszlopon kromatográfiás tiszlításnak vetjük alá, eluálószerként 5 térfogat%-os vizes metanolt használva. Így a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek tulajdonságai megegyeznek a 13. példa szerinelőállított vegyület tulajdonságaival.

1. Referenciapélda (lRS,5S,6S)-2-(Fenil-tio) -6- ((ÍR)- 1 -hid roxi-etil) -1 -metil-1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter (1) (3R,4R) -3-((1 R) -1 - (terc-Butil - dimetil

-szilil-oxi)-etil)-4-acetoxi-l- (trimetil-szilil) -2-azetidiiion

43,1 g (3R,4R)-3-( (lR)-l-(terc-butil-dime*il-szilil-oxi)-etil)-4-acetoxi-2 - azetidinon 450 ml metilén-kloriddal készült, jeges-vizes fürdővel 0°C és 5°C közötti hőmérsékleten tartott oldatához cseppenként először

22,8 ml trimetil-szilil-kloridot, majd ezután

25,1 ml trietil-amint adunk. Az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd a jeges-vizes fürdővel 0°C és 5°C közötti hőmérsékletre visszahűtjük. Ezután vákuumszűrést végzünk, majd a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot 300 ml vízmentes dietil-éterrel összekeverjük, majd az oldhatatlan részt kiszűrjük. A szűrletből az oldószert lehajtjuk, amikor 52,8 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk kristályos formában.

-13194882

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm:

0,86 (9H, szingulett), 1,21 (3H, dublett,

J=6,5 Hz), 2,04 (3H, szingulett), 3,08 (IH, dublettek dublettje, J=3,0 és 2,0 Hz), 3,944,35 (IH, multiplett) és 6,04 (IH, dublett, 5 J=2,0 Hz).

(2) (3S.4S) -3- ((1R) -1 - (terc-Butil-dimetil-szilil-oxi) -etil)-4- ((ÍR) -1- (fenil-tio-kap bonil)-etil)-2-azetidinon és (3S,4S)-3- ¹θ

- ((1R) -1- (terc-butil-dimetil-szilil-oxi) -etil) -4- ((1 RS) -1- (fenil-tio-karbonil) -etil)

-2-azetidinon

Nitrogénatmoszférában a fenti (1) lépés szerinti vegyületből 140,0 g és 93,0 g S-fe- 15 nil-trimetil-szilil-tiopropionátot 920 ml metilén-kloriddal készült oldatához hozzáadunk

4,46 ml trifluor-metán-szulfonsav-trimetil-szilil-észtert, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 20 órán át keverjük, és ezután 20 telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk.

Ezt követően az oldószert eltávolítjuk, majd a maradékot feloldjuk 920 ml etanolban. A kapott oldathoz 13,1 g kálium-fluoridot adunk, majd az így kapott elegyet szobahőmérsék- ?5 létén 1,5 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet betöményítjük, majd a koncentrátumot etil-acetáttal hígítjuk és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. Az oldószert ezután eltávolítjuk, majd a koncentrá- 30 tumot 1,3 kg szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk. A ciklohexán és etil-acetát 3:1 térfogatarányú elegyével eluált frakciót betöményítjük, majd az így kapott koncentrátumot ciklohexán és etil-acetát 10:1 tér- 35 fogatarányú elegyéböl frakcionált kristályosításnak vetjük alá. így 41,0 g mennyiségben a lépés először említett címadó vegyületét és 82,0 g mennyiségben a lépés másodszor említett címadó vegyületét (R/S arány 40 közel 1:1) kapjuk.

Első címadó vegyület:

NMR-spektrum (60 MHz, CDCI₃) delta ppm:

0,87 (9H, szingulett), 1,20 (3H, dublett, J=7,0 Hz), 1,30 (3H, dublett, J=7,0 Hz), ₄₅ 2,64-3,21 (2H, multiplett), 3,89 (IH, dublettek dublettje, J=6,Ö és 2,0 Hz), 4,02-4,36 (IH, multiplett) és 5,90 (IH, széles szingulett).

Második címadó vegyület: 50

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm:

1,20 (1,5 H, dublett, J=7,0 Hz), 1,23 (1,5H, dublett, J=6,5 Hz), 1,30 (1,5H, dublett, J= =7,0 Hz), 1,33 (1,5H, dublett, J=6,5 Hz), 2,48-3,21 (2H, multiplett, 3,58-4,38 (2H, múl- 55 tiplett) és 5,91 (IH, széles szingulett).

(3) (1RS.5S.6S)-2-(Fenil-tio)-6-((ÍR)-1- (terc-butil-dimetil-szilil-oxi) -etil) -1-metil-1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav-4-nitro- θθ -benzil-észter

A fenti (2) lépésből a második címadó vegyület 1 g-jának 10 ml metilén-kloriddal készült oldatához —30°C körüli hőmérsékletre hűtése után hozzáadjuk 0,71 ml trietil-amin és 1,1 g 4-nitro-benzil-oxi-oxalil-klorid 14 ml metilén-kloriddal készült oldatát, majd az így kapott elegyet ugyanezen a hőmérsékleten 35 percen át keverjük. 389 μΐ izopropanol adagolását követően az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot 10 ml vízmentes benzollal összekeverjük és a kívánt csapadékot Celite márkanevű szűrőanyagón kiszűrjük. A szűrletet szilikagélt tartalmazó rövid oszlopon kromatografáljuk, benzol és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyét használva. így olaj formájában (3S,4S)-3-((1R)-1-(terc-butil-dimetil-szilil-oxi) -etil) -4- ((1RS) -1- (fenil-tio-karbonil) -etil) -1 - (4-nitro-benzil-oxalil) -2-azetidinont kapunk. Ezt az olajat azután feloldjuk 100 ml toluoiban, majd a kapott oldathoz 2,6 ml trietil-foszfitot keverünk. Az így kapott reakcióelegyet nitrogénatmoszférában 140°C-on 12 órán át melegítjük, majd az oldószert és a trietil-foszfit fölöslegét ledesztilláljuk. Ezt követően a terméket elkülönítjük, majd a 18. példában ismertetett Lobar-oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk. így 699 mg mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk ciklohexán, benzol és etil-acetát 4:1:1 térfogatarányú elegyével kapott frakcióból.

IR-spektrum nü5m»^Bában cm”¹: 1780, 1705,

1605, 1520.

UV-spektrum lambda^íí* nm: 263, 323 NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm: 0,85 (9H, szingulett), 0,92 (3H, dublett, J=7,0 Hz), 1,21 (3H, dublett, J=6,5 Hz), 2,95-4,40 (4H, multiplett), 5,20 és 5,48 (2H, AB-kvartet, J= 14,0 Hz), 7,15-7,60 (5H, multiplett), 7,63 és 8,20 (4H, A₂B₂, J=9,0 Hz).

(4) (1 RS.5S.6S)-2-(Fenil-tio)-6-( (ÍR)-1-hidroxi-etil) - l-metil-l-karba-pen-2-em-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 298 mg (3) lépés szerinti vegyület 6,4 ml tetrahidrofuránnal készült, jeges-vizes hűtéssel 0°C és 5°C közötti hőmérsékleten tartott oldatához hozzáadunk 300 μΐ ecetsavat és 2,1 ml 1 mólos tetrahidrofurános tetrabutil-ammónium-fluorid-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten I éjszakán át és ezután 30°C hőmérsékletű olajfürdőn 4 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet etil-acetáttal hígítjuk, majd egymás után telített vizes nátrium-klorid-oldattal, 5 tömeg%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és ismét telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk. Az oldószer ledesztillálása után a kapott maradékot szilikagélen oszlopkromatografálásnak vetjük alá, eluálószerként benzol és etil-acetát 3:1 térfogatarányú elegyét használva. így 57 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk halványsárga kristályok formájában.

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm: 0,94 és 0,96 (3H, dublett, J=7,0 Hz), 1,30 (3H, dublett, J=6,5 Hz), 2,91^;4,48 (4H, multiplett), 5,06-5,70 (2H, multiplett), 7,12-7,64 (5H, multiplett), 7,65 és 7,22 (4H, A₂B₂, J=9,0 Hz).

-14194882

2. Referenciapélda (lRS,5S,6S)-2-(Fenil-tio)-6-((lR)-l-hidroxi-etil)-l-metil-l-karba-pen-2-em-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter (1) (3S,4S) -3-((1R) -1 -Hidroxi-etil)-4 - ((1 RS) -1 - (fenil-tio-karbonil) -etil) -2-a zetidinon

1,37 g (3S ,4S) -3-((1R)-1 - (tercbutil-dimetil-szilil-oxi) -etil) -4- ((1 RS) -1- (fenil-tio -karbonil)-etil)-2-azetidinon 33 ml acetonítrillel készült jeges-vizes hűtéssel lehűtött oldatához hozzáadunk 1,3 ml bór-trifluorid-éterátot, majd az így kapott elegyet 0°C és 5°C közötti hőmérsékleten 15 percen át keverjük. Ezt követően hozzáadunk 2,94 g nátrium-hidrogén-karbonátot, majd ezután telített vizes nátrium-klorid-oldatot, és az ekkor kapott elegyet etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. így 0,95 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk, amelyet közvetlenül felhasználunk a következő reagáltatásnál.

(2) (3S,4S)-3-((lR)-l-(Trimetil - szilil -oxi) -etil)-4-((1 RS)-l-(fenil-tio-karbonil )-etil)-2-azetidinon

0,95 g (1) lépés szerinti vegyület 30 ml metilén-kloriddal készült, jeges-vizes hűtéssel 0°C és 5°C között tartott oldatához hozzáadunk 1,33 ml trimetil-szilil-kioridot és 1,46ml trietil-amint, majd az így kapott reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten közel 30 percen át keverjük. Ezután 10 g szilikagélt adagolunk, majd a reakcióelegy keverését közel 5 órán át folytatjuk. Ezt követően a reakcióelegyet szilikagélen oszlopkromatografálásnak vetjük alá, és a ciklohexán és etil-acetát 4:1 térfogatarányú elegyével eluálódott frakció feldolgozásakor 0,914 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk olajként.

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm: 0,11 (9H, szingulett), 1,14-1,39 (6H, multiplett), 2,64-4,32 (4H, multiplett), 5,97 (1H, széles szingulett) és 7,34 (5H, szingulett).

(3) (1RS, 5S,6S) -2-(Fenil-tio) -6-((ÍR)-1-hidroxi-etil) -1 -metil-1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter

0,9 g (2) lépés szerinti vegyület 10 ml metilén-kloriddal készült, —30°C-ra lehűtött oldatához hozzáadjuk 0,71 ml trietil-amin és

1,1 g 4-nitro-benzil-oxi-oxalil-klorid 10 ml metilén-kloriddal készült oldatát, majd az így kapott elegyet ugyanezen a hőmérsékleten 35 percen át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet az 1. referenciapélda (3) lépésében ismertetett módon feldolgozzuk és tisztítjuk. így olajként (3S,4S) -3-((1R)-1 -(trimetil-szili 1-oxi) -etil) -4- ((1 RS) -1- (fenil-tio -karbonil) -etil) -1- (4-nitro-benzil-oxi-oxalil) -2-azetidinont kapunk.

Ezt az olajat feloldjuk 100 ml toluolban, majd a kapott oldathoz 2,6 ml trietil-foszfitot keverünk. Az így kapott elegyet nitrogénatmoszférában 140°C-on tartjuk 12 órán át, majd csökkentett nyomáson az oldószert és a trietil-foszfit fölöslegét ledesztilláljuk. A maradékot feloldjuk tetrahidrofurán és víz 4:1 térfogatarányú elegyéből 14 mi ben, majd a kapott oldathoz 70 mg p-toluolszulfonsav-piridiniumsót adunk és a kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át állni hagyjuk. Ezután telített vizes nátrium-klorid-oldatot adunk hozzá, majd etil-acetáttal extraháijuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot az 1. referenciapélda (4) lépésében ismertetett módon szilikagélen kromatografáljuk, 382 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapva, amelynek azonos az NMR-spektruma és vékonyrétegkromatográfiás jellemzői az I. referenciapélda (4) lépése szerinti termékével.

3. Referenciapélda (1RS,5S,6S) -2-(Fenil-szulfinil) -6-((lR)-1-hidroxi-etil) -1 - metil- l-karba-pen-2-em-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 360 mg (1 RS,5S,6S) -2-(fenil-tio) -6-((1R)

-1 -hidroxi-etil) -1 -metil -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav-4-nitro-benzil-észter 19 ml metilén-kloriddal készült, jeges-vizes hűtéssel 0°C és 5°C között tartott oldatához hozzáadunk 19 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot és 350 mg 3-klór-perbenzoesav 10 ml metilén-kloriddal készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten 35 percen át keverjük, majd metilén-kloriddal hígítjuk és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként benzol és etil-acetát 1:8 térfogatarányú elegyét használva, így 200 mg mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delte ppm: 0,80 (3H, dublett, J=7,0 Hz), 1,3.2 (3H, dublett, J=6,5 Hz), 2,92-4,60 (4H, multiplett), 5,18-5,70 (2H, multiplett), 7,24-7,80 (5H, multiplett), 7,63 és .8,21 (4H, A₂B₂, J=9,0 Hz).

4. Referenciapélda (3R) -3- (Karbamoil-oxi) -pirrolidin-hidroklorid (1) (3R)-1-(Terc-butoxi-karbonil) - 3- (karbamoil-oxi)-pirrolidin

3,75 g (3R)-l-(terc-butoxi-karbonil)-3-hidroxi-pirrolidin 40 ml metilén-kloriddal készült és jéggel hűtött oldatához hozzáadjuk

4,52 g triklór-acetil-izocianát 8 ml metilén-kloriddal készült oldatát, majd az így kapott elegyet jeges hűtés közben 30 percen át keverjük. A reakció befejeződése után az oldószert a reakcióelegyből lehajtjuk, majd a maradékot 100 ml metanolban feloldjuk. A kapott oldatot 35 g szilikagéllel 30°C-on 5 órán át keverjük, majd szűrjük. A szürlet

-15194882 bepárlásakor 3,05 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm:

1,48 (9H, szingulett), 1,78-2,30 (2H, multiplett), 3,15-3,76 (4H, multiplett), 4,82 (2H, széles szingulett), és 5,15 (IH, kvintett, J=3,5 Hz).

(2) (3R)-3-(Karbamoil-oxi)-pirrolidin-hidroklorid

3,00 g (1) lépés szerinti vegyület 30 ml metilén-kloriddal készült szuszpenziójához hozzáadunk 15 ml 4 mólos etil-acetátos hidrogén-klorid-oldatot, majd az így kapott elegyet 30°C-on 30 percen át keverjük. A reakció befejeződése után a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük, majd dietil-éterrel mossuk. így 1,78 g mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk. NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 2,00-2,46 (2H, multiplett), 3,26-3,65 (4H, multiplett), és 5,28 (IH, kvintett, J=3,5 Hz).

5. Referenciapélda

4-Hidroxi-imino-piperidin-hidroklorid

3,0 g 4-piperidon-hidroklorid-monohidrát és 1,63 g hidroxilamin-hidroklorid elegyéhez hozzáadunk 5,4 ml 28 tömeg%-os vizes ammónium-hidroxid-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet 80-90°C-on 90 percen át keverjük. A reakció befejeződése után az oldó szert ledesztilláljuk, majd a kristályos maradékot metanolból átkristályositjuk. így 1,8 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk, melynek olvadáspontja 220°C-nál magasabb.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O), delta ppm: 2,42-2,98 (4H, multiplett) és 3,17-3,54 (4H, multiplett).

6. Referenciapélda

4-Metoxi-imino-piperidin

3,34 g 4-piperidon-hidroklorid-monohidrát és 2,0 g O-metil-hidroxilamin-monohidrát elegyéhez hozzáadunk 53 ml vízmentes pirídint, majd az ekkor kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük. A reakció befejeződése után az oldószert ledesztilláljuk, majd a kristályos maradékot etilacetáttal mossuk és szűréssel elkülönítjük. Ezt követően a kristályokat telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, míg bázikusak lesznek, majd kloroformmal extrahálást végzünk. A kloroformos fázist vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert ledesztilláljuk. így 2,5 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk. NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm:

1,72 (IH, szingulett), 2,11-2,63 (4H, multiplett), 2,75-3,06 (4H, multiplett) és 3,77 (3H, szingulett).

7. Referenciapélda

3-Metoxi-imino-pirrolidin-hidroklorid (1) 1- (Terc-butoxi-karbonil) -3-pirralidon

2,0 ml oxa 1 i 1-klórid 50 ml metilén-klo16 riddal készült, —50°C és —60°C közötti hőmérsékleten tartott oldatához hozzáadjuk

3,4 ml dimetil-szulfoxid 10 ml metilén-kloriddal készült oldatát, majd közvetlen ezután 2 perc leforgása alatt 3,74 g (3R)-1 - (terc-butoxi-karbonil)-3-hidroxi-pirrolidin 20 ml metilén-kloriddal készült oldatát. A reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten még 15 percen át keverjük, majd 14 ml trietil-amint adunk hozzá. A hőmérsékletet változatlanul tartva a keverést 5 percen át folytatjuk, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk, ugyancsak keverés közben. Ezután a reakcióelegyhez 100 ml vizet keverünk, majd metilén-kloriddal extrahálást végzünk. A szerves extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatografálásnak vetjük alá, eluálószerként benzol és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyét használva. így 3,61 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk olajként. NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm:

1,48 (9H, szingulett), 2,55 (2H, triplett, J=7,0 Hz), 3,72 (IH, szingulett) és 3,74 (2H, triplett, J = 7,0 Hz).

(2) 1 - (Terc-butoxi-karbonil) -3-metoxi-imino-pirrolidin

2,0 g (1) lépés szerinti vegyület és 992 mg O-metil-hídroxi la min-hid roklorid elegyéhez 27 ml vízmentes pirídint adunk, majd az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük. A reakció befejeződése után az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz addig adunk telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot, míg bázikussá válik. Az így kapott elegyet ezután kloroformmal extraháljuk, majd az extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, benzol és etil-acetát 3:1 térfogatarányú elegyét használva eluálószerként. így 2,3 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk a szín- és anti-izomer elegye formájában.

IR-spektrum nuw« cm ': 1700.

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm;

1,47 (9H, szingulett), 2,64 (2H, triplett, J=7,0 Hz), 3,53 (2H, triplett, J=7,0 Hz),

3,82 (3H, szingulett), és 4,00 (2H, szingulett).

(3) 3-Metoxi-imino-pirrolidin-hidroklorid

2,3 jéggel hütött (2) lépés szerinti vegyülethez hozzáadunk 7 ml 3 mólos etilacetátos hidrogén-klorid-oldatot, majd az így kapott elegyet 40°C-on 1 órán át keverjük. A reakció befejeződés után az oldószert lehajtjuk, majd a maradékhoz dietil-étert adunk. A képződött kristályokat szűréssel elkülönítjük, majd dietil-éterrel mossuk. így 1,5 g mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,84 (2H, triplett, J=7,0 Hz), 2,59 (2H, tri-16194882 plett, J=7,0 Hz), 3,87 (3H, szingulett), és 4,05 (IH, széles szingulett).

8. Referenciapélda

3-Hidroxi-imino-pirrolidin-nidroklorid (1) l-(Terc-butoxi-karbonil)-3-hidroxi-imi· no-pirrolidin

2,0 g 1-(terc-butoxi-karbonil)-3-pirrolidon 9 ml etanollal készült oldatához hozzáadunk

1,87 g hidroxilamin-hidrokloridot és 3,3 ml pirídint, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hütő alkalmazásával 2 órán át forraljuk. Ezt követően az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk és az így kapott elegyet kloroformmal extraháljuk. Az így kapott extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként benzol és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyét használva. így 1,482 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk a szín- és anti-izomer elegyeként.

NMR-spektrum (60MHz,d₆-DMSO) deltappm:

1,42 (9H, szingulett), 2,28-3,95 (6H, multiplett) és 3,28 (IH, szingulett).

(2) 3-Hidroxi-imino-pirrolidin-hidroklorid

1,4 g (1) lépés szerinti vegyülethez hozzáadunk 5 ml 3 mólos etil-acetátos hidrogénklorid-oldatot, majd az így kapott elegyet 40°C-on 1 órán át keverjük. A reakció befejeződése után az oldószert ledesztilláljuk, majd a maradékhoz dietil-étert adunk. A kivált kristályokat kiszűrjük, majd dietil-éterrel mossuk. így 950 mg mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,36-4,02 (6H, multiplett).

9. és 10. referenciapéldák

A következő referenciapéldák szerinti köztitermékeket a 4. referenciapéldában ismertetett eljárással állíthatjuk elő, kiindulási anyagként 1- (terc-butoxi-karbonil)-4-hidroxi-piperidint, illetve 1 - (terc-butoxi-karbonil) - (3RS) -3-hidroxi-piper id int használva.

9. Referenciapélda (1) 1- (Terc-butoxi-karbonil) -4- (karbamoil-oxi) -piperidin

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm:

1,16-2,10 (4H, multiplett), 1,47 (9H, szingulett) és 4,41-5,28 (3H, multiplett).

(2) 4-(Karbamoil-oxt) -piperidin-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

1,53-2,22 (4H, multiplett), 2,91-3,56 (4H, multiplett) és 4,61-5,03 (IH, multiplett).

10. Referenciapélda (1) l-(Terc-butoxi-karbonil)-(3RS)-3 - (karbamoil-oxi) -piperidin NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm: 1,06-2,13 (4H, multiplett), 2,87-3,73 (4H, multiplett), 4,38-4,94 (IH, multiplett) és 5,13 (2H, széles szingulett).

(2) (3RS) -3-(Karbamoil-oxi) -piperidin-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

1,41-2,25 (4H, multiplett), 2,76-3,63 (4H, multiplett), és 4,65-5,12 (IH, multiplett).

11. Referenciapélda (2S,4R)-2-Karbamoil-4-hidroxi-pirrolidin-hidroklorid (1) (2S,4R)-l-(Terc-butoxi-karbonil) -2-karbamoil-4-hidroxi-pirrolidin —30°C-on ll,0g 1 - (terc-butoxi-karbonil) - (2S,4R) -4-hidroxi-2-pirrolidin-karbonsav és

7,25 ml trietil-amin 160 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához hozzáadjuk

4,98 ml klór-hangyasav-etilészter 50 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten 1 órán át keverjük. Ezt követően 50 ml tömény vizes ammónium-hidroxid-oldatot adagolunk ugyanezen a hőmérsékleten, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk. Ezután a reakcióelegyet 1 órán át keverjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük. A koncentrátumhoz telített vizes nátrium-klorid-oldatot adunk, majd az így kapott elegyet etil-acetáttal háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktumot vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. így 7,70 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, d₆-DMSO) dél ta ppm:

1,38 (9H, szingulett), 1,65-2,24 (2H, multiplett), 3,00-3,66 (2H, multiplett), 3,76-4,69 (3H, multiplett), 6,78 (IH', széles szingulett) és 7,23 (IH, széles szingulett).

(2) (2S,4R) -2-Karbamoil-4-hidroxi-pirrolidin-hidroklorid

Jeges hűtés közben 4,50 g (1) lépés szerinti vegyület 45 ml etil-acetáttal készült szuszpenziójához hozzáadunk 14,9 ml 4,84 mólos etil-acetátos hidrogén-klorid-oldatot, majd az így kapott elegyet 25-30°C-on 30 percen át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet a

4. referenciapélda (2) lépésében ismertetett módon feldolgozva 3,21 g mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, d₆-DMSO) dél ta ppm:

1,57-2,60 (2H, multiplett), 2,75-3,70 (2H, multiplett), 3,91-4,70 (2H, multiplett), 4,84 (IH, széles szingulett), 7,61 (IH, széles szingulett) és 8,16 (IH, széles szingulett).

12. Referenciapélda

A következő köztitermékeket a 4. referenciapéldában ismertetett eljárással állíthatjuk elő, kiindulási anyagként (2S,4R)-l-(terc-butoxi-karbonil) - 2-karbamoil-4-hidroxi-pirrolidint használva.

(1) (2S,4R) -2- (Terc-butoxi-karbonil) -2-karbamoi 1-4 - (karbamoil-oxi) -pirrolidin NMR-spektrum (60 MHz, d₆-DMSO) dél ta ppm:

-17194882

1,43 (9Η, szingulett), 1,91-2,50 (2H, multiplett), 3,12-3,70 (2H, multiplett), 3,96-4,43 (IH, multiplett), 4,80-5,29 (IH, multiplett),

6,34 (IH, széles szingulett), 6,80 (IH, széles szingulett), 7,31 (IH, széles szingulett) és

8,10 (IH, széles szingulett).

(2) (2S,4R) -2-Karbamoil-4-(karbamoil -oxi) -pirrolidin-hidroklorid NMR-spektrum (60 MHz, d₆-DMSO) dél ta ppm:

1,73-2,82 (2H, multiplett), 2,86-3,98 (2H, multiplett), 4,00-4,58 (IH, multiplett), 4,82-5,31 (IH, multiplett), 6,61 (2H, széles szingulett), 7,67 (IH, széles szingulett) és 8,22 (IH, széles szingulett).

13. Referenciapélda

A következő köztitermékeket all. referenciapéldában ismertetett eljárással állíthatjuk elő, kiindulási anyagként 1 - (terc-butoxi-karbonil)-L-prolint használva.

(1) (2S) -1 - (Terc-butoxi-karbonil) -2-karbamoil-pirrolidin

NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm:

1,47 (9H, szingulett), 1,65-2,49 (4H, multiplett), 3,17-3,69 (2H, multiplett), 4,03-4,48 (IH, multiplett) és 5,40-6,80 (2H, multiplett).

(2) (2S)-2-Karbamoil-pirrolidin-hidroklorid

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm: 1,83-2,80 (4H, multiplett), 3,22-3,68 (2H, multiplett), és 4,19-4,62 (IH, multiplett).

14. Referenciapélda l-Metil-2-oxo-piperazin-hidroklorid (1) 1 -Metil-2-ΟΧΟ-4- (terc-butoxi-karbonil)

-piperazin ml dimetil-formamidban feloldunk 8 g, előzetesen 2-oxo-piperazinból és di (terc-butil) -dikarbonátból előállított 4-(terc-butoxi-karbonil)-2-oxo-piperazint, majd az így kapott oldathoz hozzáadunk 1,92 g 55 tömeg%-os paraffinos nátrium-hidrid-diszperziót. Az így kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd hozzáadjuk 6,8 g metil-jodid 20 ml dimetil-formamiddal készült oldatát. Az ekkor kapott elegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd telített vizes nátrium-klorid-oldatba öntjük. Az így kapott elegyet etil-acetáttal extraháljuk, majd az extraktumot vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként etil-acetátot használva. Így 3,0 g mennyiségben a lépés címadó vegyületét kapjuk színtelen olajként. NMR-spektrum (60 MHz, CDC1₃) delta ppm: 1,46 (9H, szingelutt), 3,00 (3H, szingulett), 3,20-3,80 (4H, multiplett) és 4,05 (2H, szingulett) .

(2) l-Metil-2-oxo-piperazin-hidroklorid

3,0 g (1) lépés szerinti vegyülethez hozzáadunk 14 ml 3 mólos etil-acetátos hidrogén-klorid-oldatot, majd az így kapott elegyet 35°C-on 1 órán át keverjük. A reakcióelegyhez ezután dietil-étert adunk, majd 18 a kivált kristályokat kiszűrjük, dietil-éterrel mossuk és szárítjuk. így 2,1 g mennyiségben a lépés és egyben a példa címadó vegyületét kapjuk.

NMR-spektrum (60 MHz, D₂O) delta ppm:

2,91 (3H, szingulett), 3,53 (4H, szingulett) és 3,82 (2H, szingulett).

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás az (I) általános képletű karbapenem-származékok — a képletben

   X jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, és

   Y jelentése (X), (XI) vagy (XII) általános képletű csoport, és az utóbbiakban Z jelentése oxigénatom vagy két hidrogénatom,

   R¹ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport

   R² jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport és R³ jelentése karbamoilcsoport, vagy

   R² jelentése karbamoiloxicsoport és R³ jelentése hidrogénatom vagy karbamoilcsoport,

   R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, és a (XIII) részképletű csoport 4—6-tagú telített heterociklusos csoport, amelyben a feltüntetett nitrogénatom az egyetlen heteroatom — előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (XIV) általános képletű vegyületet — a képletben X jelentése a tárgyi körben megadott, R⁸ jelentése kilépő csoport, előnyösen diaril-foszforil-oxicsoport és R⁹ jelentése karboxi-védőcsoport, előnyösen nitro-fenil-(1-4 szénatomos) alkilcsoport — valamely (IV) általános képletű merkaptánnal — a képletben Y jelentése a tárgyi körben megadott — reagáltatunk, majd az így kapott (V) általános képletű vegyület — a képletben R⁹, X és Y jelentése a korábban megadott — R⁹ karboxi-védőcsoportját lehasítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként R⁸ helyén difenil-foszforil-oxicsoportot tartalmazó (XIV) általános képletű vegyületet — a képletben X és R⁹ jelentése a korábban megadott — használunk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (XIV) általános képletű vegyületként valamely (II) általános képletű vegyület — a képletben X és R⁹ jelentése a korábban megadott — vízmentes alkán-szulfonsavval, vízmentes aril-szulfonsavval, dialkil-foszforil-halogeniddel vagy diaril-foszforil-halogeniddel végzett reagáltatása útján kapott vegyületet használunk.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként Y helyén (X) általános képletű csoportot és ebben R’ helyén hidrogénatomot vagy metiicsoportot tartalmazó (IV) általános képletű vegyületet használunk.

   -18194882
5. 5. Az 1-31 igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként Y helyén 3-oxo-piperazin-l-il-,

   4-metil-3-oxo-piperazin-l-il-, karbamoiloxi-pirrolidin-1 -il-, hidroxi-imino-piperidin-l-il- vagy metoxi-iminó-piperidin-1 -il-csoportot tartalmazó (IV) általános képletű vegyületet használunk.
6. 6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként Y helyén ÍX) általános képletű csoportot és ebben R‘ helyén hidrogénatomot vagy metilcsoportot és Z helyén oxocsoportot, azaz Y helyén 3-oxo-piperazin_:l-ilvagy 4-metil-3-oxo-piperazin-l-il-csoportot hordozó (IV) általános képletű vegyületet használunk.
7. 7. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet — a képletben

   X jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, és

   Y jelentése (X), (XI) vagy (XII) általános képletű csoport, és az utóbbiakban Z jelentése oxigénatom vagy hidrogénatom,

   R¹ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport

   R² jelentése hidrogénatom vagy Jiidroxilcsoport és R³ jelentése karbamoilcsoport, vagy

   R² jelentése karbamoiloxicsoport és R³ jelentése hidrogénatom vagy karbamoilcsoport,

   R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, és a (XIII) részképletű csoport 4—6-tagú telített heterociklusos csoport, amelyben a feltüntetett nitrogénatom az egyetlen heteroatom —

   5 vagy gyógyászatilag elfogadható sóját vagy észterét a gyógyszergyártásban használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal
9. 10 jellemezve, hogy hatóanyagként (5R.6S)-2- (2- (3-oxo-piperazin-1 -il) -2-imino-etiltio) -6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav; (1 R,5S,6S) -2-(2- (3-oxo-piperazin-1 -il) -2-imino-etiltio) -6- ((1R) -1 -hidroxi-etil) -1 ,5 -metil-1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav; (5R, 6S) -2- (2- (4-metil-3-oxo-piperazin-1 -il) -2-imino-etiltio) -6-((ÍR)-1 -hidroxi-etil)-1 -karba -pen-2-em-3-karbonsav; (1R,5S,6S) -2- (2- (4-metil-3-oxo-piperazin-l-il)-2-imino-etiltio) 20 6- ((ÍR) -1 -hidroxi-etil) -1-metil-1-ka rba-pen2-em-3-karbonsav; (5R,6S) -2- (2-(3,5-dioxo-piperazin-1 -il) -2-imino-etiltio)-6- ((1R)-1 hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav; (1R,5S,6S )-2-(2- (3,5-dioxo-piperazin-l-il) -225 imino-etiltio) -6- ((ÍR) -1 -hidroxi-etil) -1 -metil- 1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav; (5R,6S) 2-{2- ((3R) -3-ka rbamoiloxi-pirrolid in-1 -i 1) 2-imino-etiltio)-6 ((1R) -1 -hid roxi-etil) -1 -karba-pen-2-em-3-karbonsav; (lR,5S,6S)-2-{230 ((3R)-3-karbamoiloxi-pirrolidin-l-il)-2-imino-etiltio}-6-( (ÍR) -1-hidroxi-etil) -1 -metil-1 karba-pen-2-em-3-karbonsav; (5R,6S) -2- (2(4-hidroxi-imino) -piperidin-1 -il) -2-imino-etiltio) -6- ((IR) -1 -hidroxi-etil) -1 -karba-pen-2-em

   35 3-karbonsav és (1R,5S,6S)-2-(2-(4-hidroxiimino)-piperidin-1-il)-2-imino-etiltio) - 6 ((ÍR) -1-hidroxi-etil) -1-metil-l-karba-pen-2em-3-karbonsav vegyületek közül valamelyiket használjuk.