HU188773B - Sampler for metal melts - Google Patents

Description

A találmány szerinti mintavevő eszköz továbbá azzal jellemezhető, hogy a tartóban egy mélyedés van kialakítva, és a mélyedés felső szakaszában egy pontosan illeszkedő, de eltávolítható, mindkét oldalán nyitott üreges csésze van, s a két vége környezetében a kerületen felfekvő felület van, amelyen a szűrő nyugszik, továbbá egy eltávolítható dugaszolópálcája van, amely pontosan illeszkedik a szűrő feletti csészeszakaszba; a vezetéknek az a ré-

188 773 sze, amelyet nem merítünk be a fémbe, valamint a tartály és annak fedele folyamatos béléssel van ellátva, mely szigetelőanyagot tartalmaz. A szigetelőanyag iners és azon az olvadt fém nem tud áthatolni, de ugyanakkor lehetővé teszi a gázok áthaladását.

A találmány mintavevő készülékre vonatkozik fémolvadékból történő mintavételhez.

A megolvadt fém megmintázása analitikai célokra ismert eljárás az ipari finomítás során, ahol a fém minősége igen fontos a végső felhasználás szempontjából, pl. mikor alumíniumot használnak fel repülőgépek géptörzsének készítéséhez. A megolvasztott alumínium finomítására számps eljárás ismeretes, így pl. a 3.870.511. sz. USA szabadalmi leírásban ismertetett permetezéses eljárás, ülepítés vagy szűrés. Ezen finomítási technikák célja az, hogy eltávolítsuk a feloldott hidrogént, alkáli fémeket és/vagy a szilárd nem-fémes részecskéket, rendszerint fémoxidokat. A szennyeződés foka a finomító eljárás bármely szakaszában könnyen meghatározható a feloldott hidrogén vagy az alkáli fémek tekintetében olymódon, hogy egy merítőkanállal vagy ehhez hasonló eszközzel mintát merítünk ki a folyékony fémből, az olvadt alumíniumot egy formába öntjük és a megszilárdult mintával elvégezzük a szokványos kémiai analízist. Ugyanezen eljárás azonban alkalmatlan a szilárd nem-fémes részecskék, ún. zárványok esetében. Az egyik probléma ott merül fel, hogy a megmintázási eljárás során még több zárvány kerül az anyagba. A másik probléma azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy azok a zárványok, amelyek minőségi problémákhoz vezetnek az alumíniumnál, sok esetben igen parányiak, és az olvadékban igen szétszórtan vannak jelen. így a szabványos metallográfiái eljárások alkalmazásával igen nehéz a zárványok lokalizálása. Ezen túlmenően, az oxidzárványok nagysága és alakja épp oly fontos, mint a jelenlévő oxidok mennyisége, és sem a méretet, sem pedig az alakot nem lehet kémiai analízis útján meghatározni.

Megkísérelték olymódon meghatározni a szilárd zárványokat, hogy a folyékony fémből vett mintát egy szűrőn vezették át. Ezzel a módszerrel a részecskék a szűrő felszínén koncentrálhatok, ahol azok szabványos metallográfiái technika alkalmazásával megfigyelhetők. Ugyanakkor, amikor a mintát kimerítjük az olvadékból, maga a megmintázási eljárás is szennyezheti a mintát, ahogy azt már az előbbiekben említettük. Egy másik megoldás abban áll, hogy magát a szűrőt merítjük be a fémolvadékba, ilymódon elkerülve a közbenső manipuláció okozta szennyeződést. Ez olymódon foganatosítható, hogy a szűrőt egy tartóba helyezzük, bemerítjük az olvadt fémbe, majd pedig az olvadt fémet vákuummal huzatjuk át a szűrőn. Hogy meggátoljuk, hogy a folyékony fém kiszökjön a szűrőből, a folyadékot lefelé húzzuk át a szűrőn. Ez természetesen meggátolja, hogy az összegyűjtött részecskék eltűnjenek.

A megmintázási technikát tovább tökéletesítették szénből vagy grafitból készített finom szűrők alkalmazásával; egy másik megoldásit) nál dugóval elzárták a szűrőbe való belépési helyet, ami által lehetővé vált a szűrő és a szűrőtartó előhevítése, valamint megszilárdították a mintát az aljától a tetejéig, hogy ilymódon elkerüljék a szűrési felületen a zsugorodás folytán létrejövő pórusokat.

Míg az előbb említett megoldások valóban tökéletesítették az alap-mintavevőeszközöket, az alumíniumiparban tovább folytatták az optimalizálás lehetőségének keresését.

Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy tökéletesítsük az ismert mintavevő eszközöket, és a vett minta - a lehetőségekhez képest reprezentálja a megvizsgálandó fémolvadékot.

A találmány szerinti mintavevő készülék al25 klímázásával a fém zárvány tartalma nem változik, maga az eszköz egyszerű és praktikus, abból a minta könnyen eltávolítható, a minta nem kívánatos befagyása elkerülhető, a készülék többször felhasználható. A találmány elé kitűzött célt egy olyan mintavevő készülék alkalmazásával érjük el, amely az alábbi komponensek kombinációjával alakítható ki:

1, egy porózus szűrő,

2, a porózus szűrő tartója,

3. egy üreges vezeték, amely a szűrő környezetében és az alatt lévő pontból kiindulva, a szűrőtartón keresztül egy 4 tartályba vezet, és

4. a vákuumot létrehozó berendezés, amely a fedélen lévő nyíláson keresztül csatlakozik a 4 tartályhoz, mikor is az egyes komponenseket úgy kell elhelyezni, hogy az olvadt fémet lefele lehessen áthúzni a szűrőn, majd innen, a vezetéken keresztül a tartályba le45 hessen juttatni.

A találmány szerinti mintavevő készülék továbbá azzal jellemezhető, hogy a szűrőtartóban egy mélyedés van kialakítva, és a mélyedés felső szakaszában egy pontosan illeszkedő, de eltávolítható, mindkét oldalán nyitott, üreges csésze van, és ennek kerülete a szűrő felvételére alkalmasan van kialakítva. A készülékhez tartozik továbbá egy 14 dugaszoló pálca, amely pontosan beillik a 13 szűrő feletti csészealakú szakaszba, és amely onnan eltávolítható. A vezetéknek az a része, amelyet nem merítünk be az olvadt fémbe, valamint a 4 tartály és annak 2 fedele olyan béléssel van ellátva, amely szigetelő anyagot tartalmaz; a szigetelőanyag ners és azon az olvadt fém nem tud áthatolni, de ugyanakkor lehetővé teszi a gázok áthaladását.

A találmányt egy előnyös kiviteli alak kapcsán, a csatolt rajzmellékleten ismertetjük, ahol az

188 773

1. ábra a találmány szerinti készülék sematikus keresztmetszete, a

2. ábra az 1. ábra 2-2 vonala mentén vett metszet.

A találmány szerinti mintavevő készülék a (itt nem ábrázolt) vákuum szivattyúból, az 1 vákuumcsőből, a radiális 3 hornyokkal kialakított 2 fedélből, az 5 szigetelést tartalmazó 4 tartályból, a 6 szárból és a 7 vezetékből, a 8 szigetelésből, a 10 vezetékkel kialakított 9 szűrőtartóból, a 11 dugókból, a 12 szűrőcsészéből, a 13 szűrőből és végül a 14 dugaszoló pálcából áll. Az 1 vákuumcső, a 4 tartály, a 7 és 10 vezetékek és a 12 szűrőcsésze természetesen különböző nyílások útján egymással összeköttetésben állnak. Miután vákuumot viszünk rá a készülékre - természetesen úgy, hogy a 14 dugaszolópálca a helyén legyen -, bemerítjük a mintavevő készüléket az olvadt fémbe a 8 szigetelés kezdete feletti pontig, azaz a legalacsonyabban fekvő pontig, ameddig a 6 szárban lévő szigetelő elér, a bemerítés úgy történjék, hogy mint a 6 szár, mint pedig a 14 dugaszolópálca függőleges tengelye merőlegesen álljon az olvadék felületére. A mintavevő készüléket tehát a szigetelés kezdete feletti pontig merítjük be, mintegy félútnyira a 8 szigetelőhöz, ezáltal elkerülhető, hogy az alumínium megdermedjen, mielőtt eljutna a tartályhoz, továbbá megfelelő hőmérsékletet hozunk létre a 7 és 10 vezetékekben ahhoz, hogy az előző mintavételből visszamaradt alumínium megolvadjon. Miután a készülék bemerített része felmelegedett az olvadék hőmérsékletére, a 14 dugaszolópálcát eltávolítjuk. Ezt követően a folyékony fémet áthúzzuk a 13 szűrőn, a 10 és 7 vezetékeken keresztül a 4 tartályba. Ahogy a megolvadt fém áthalad a 13 szűrőn, a szilárd zárványok egy része (az agglomeráció fokától és nagyságától függően) visszamarad a szűrőn és a szűrőben. Amikor a 4 tartály megtelik, a mintavevő készüléket eltávolítjuk az olvadékból, a mintavevő eszközben lévő folyadékot hagyjuk kihűlni és megszilárdulni, majd a vákuumszivattyút lekapcsoljuk.

Előnyös, ha a készülék eltávolításakor egy szokványos hűtőeszközt, pl. egy szorosan illeszkedő grafittömböt vagy egy légfúvót illesztünk a 9 szűrőtartóhoz a 13 szűrő alatti ponton, ami elősegíti a folyékony fém irányított megszilárdulását - a fenéktől a tetejéig, ami által elkerülhető, hogy a zsugorodás folytán üregek jöjjenek létre ebben a zónában. Miután a mintavevő készülék lehűlt, a 12 szűrőcsészét, a 13 szűrővel, valamint a 13 szűrő felett és alatt megszilárdult fémmel együtt eltávolítjuk a 9 szűrőtartóból, a kapott mintát a kohászatban szokásos technikával kiértékeljük, a szűrőn és a szűrőben lévő részecskéket mérjük, számláljuk, analizáljuk és azokról fényképfelvételeket készítünk.

A 13 szűrő a kerületi 18 támfelület mentén egy kúpos 12 szűrőcsészévé van kialakítva, amely mindkét végén nyitott. Ily módon egy alszerelvény jön létre, amely beszerelhető a készülékbe, majd pedig a mintázási folyamat befejeztével a kívánt mintával együtt eltávolítható. Ezen célból a 9 szűrőtartó egy kúposán kialakított 15 aljzattal vagy bemélyedéssel van ellátva a 12 szűrőcsésze felvételéhez. A 12 szűrőcsésze úgy van kialakítva, hogy belső kialakítása folytán megtartsa helyükön a fémdarabokat a 13 szűrő felett és alatt, hogy azok ne váljanak le a szűrőről a megszilárdulás és a további kezelés alatt, mert leválásuk igen megnehezítené a kiértékelést. Megfigyelhető, hogy a 13 szűrő a 18 támfelületen (vagy egy lépcsőzetesen kialakított felületen) nyugszik a 12 szűrőcsésze falában. A 13 szűrő felett és alatt a rögzítőnyílások vannak kialakítva. Ezek a rögzitőnyílások több nyílást (tipikusan négyet) foglalnak magukban, amelyek a 12 szűrőcsésze falában vannak kifúrva. Ezek átmenőfuratként is kialakíthatók a 13 szűrő alatt, de ugyanakkor a 13 szűrő felett nem kívánatos az átmenő furatok kialakítása, mivel ezáltal szennyeződések kerülhetnek be kívülről a 13 szűrő felületére.

Megállapítást nyert, hogy még a 16 rögzítőnyílások alkalmazása ellenére is előfordul, hogy 13 szűrő feletti fémdarab zsugorodása folytán elválik a szűrőtől (vagy a 13 szűrőt húzza el az alatta lévő fémtől), ha a fém a szűrőcsésze tetején vagy peremén van rögzítve, így a fém túlnyúlhat a csésze peremén. Ezt a nem kívánatos hatást oly módon küszöbölhetjük ki, hogy a 12 szűrőcsésze 17 ajakrészét a rajzon ábrázolt módon alakítjuk ki, tehát olyan felső leferdítéssel és sarok-sugárral, hogy amikor a mintázókészüléket kihúzzuk az olvadékból, a folyékony fém kényszerűleg lefolyjon a ajakrészen keresztül, a 12 szűrőcsészétől. Tipikus letörések alakíthatók ki 20-30°-kai lefele a vízszinteshez képest, a tipikus sarok-sugarak pedig előnyösen 1,5875 mm és 3.1750 mm közötti értéktartományon belül vannak.

A 12 szürőcsésze és a 15 aljzat úgy vannak méretezve, hogy amikor a csészét betoljuk és kézzel becsavarjuk az aljzatba, kellő tömítést érjünk el ragasztóanyag alkalmazása nélkül. Használat után a szürőcsésze olymódon távolítható el, hogy az első elcsavarással széttörjük a fémkapcsolatot a 12 szűrőcsésze és a 9 szűrőtartó között. Az eltávolítást, illetve az új szűrőcsésze behelyezését megkönnyíthetjük azáltal, hogy feltöltjük a 15 aljzatban lévő teljes teret s 12 szűrőcsésze alatt 11 dugókkal, amelyek előnyösen keramikus rostokkal erősített papírból vagy paplanból készülnek. Természetesen ezek a dugaszok a középrészen perforálva '/annak, hogy a megolvadt fém szabad áramlása biztosítva legyen. A 11 dugók helyett alkalmazhatunk mindkét végükön nyitott hengereket vagy alátéteket, jelen specifikáció értelmében a dugók ezeket vagy egyéb egyenértékű megoldásokat is magukban foglalják. Mindenesetre elsőrendű követelmény, hogy a dugók olyan anyagból készüljenek, amelyek nem olvadnak meg vagy nem bomlanak fel az olvadt fém hatására és azokba a művelet során az ol3

188 773 vadt fém nem tud behatolni. Továbbá előnyösen a 11 dugók összenyomható anyagból készüljenek, és egészében véve, valamivel nagyobb méretűek legyenek, mint az általuk betöltendő tér. így tehát az olvadék lényegében ki van zárva ebből a térből, kivéve a központosán elhelyezkedő felületet, azaz az előbbiekben említett perforált részt. A perforálás vagy a központilag elhelyezett nyílása elég nagy legyen ahhoz, hogy a fém akadálytalanul át tudjon folyni a mintavételi folyamat alatt. Ez egy fémmagot hagy vissza, ami könnyen letörhető a csésze eltávolításakor, majd a későbbiek során levágható.

Olvadt fém környezetében történő alkalmazásra szűrőanyagként jól használható a porózus grafit. Mindazonáltal, a grafit nem egykönynyen veszi fel a megolvasztott fémet. így tehát kellő nyomás kifejtése szükséges ahhoz, hogy legyőzzük a folyékony fém felületi feszültségét és₍ az behatoljon a szűrő pórusába, és minél kisebbek a pórusok, annál nagyobb nyomás szükséges a behatoláshoz. Tekintettel arra, hogy a minták begyűjtésére szolgáló eljárást legelőnyösebben légköri nyomáson végezzük, így csak egy atmoszferikus nyomás áll rendelkezésre a folyékony fémnek a szűrő pórusain való áthajtásához. Így tehát az eljárás megszabja a szűrőpórusok finomságának alsó határértékét a találmány szerinti mintavevő készüléknél történő alkalmazás esetében. Így tehát a legalacsonyabb határértéket alapul véve, a legfinomabb, tehát legkisebb pórusú 13 szűrőket alkalmazzuk, hogy visszatarthassuk a lehető legkisebb zárványrészecskéket is. Tehát a szűrőknek olyan pórusfinomsággal kell rendelkezni, amely lehetővé teszi az olvadt fém áthajtását 1 atmoszféra nyomáson. Hogy megkönnyítsük a folyadékáram gyors, egyenletes és konzisztens folyását, a 14 dugaszolópálcát a teljes vákuum - tehát a legmagasabb vákuum, amire a szivattyú képes - felvitele alatt távolitjuk el. A folyadék gyors beömlése, némi felütközéssel a szűrőfelületen, megkönnyíti a folyamat beindítását. Hogy ezt megkönnyítsük, a 14 dugaszolópálca átmérője előnyösen akkora legyen, hogy a pálcának a 12 szűrőcsészéből való eltávolításához szükséges húzóerő ne túlságosan gátolja a kézzel való munkavégzést. A tipikus szűrő-pórus méretek 30 és 60 mikron között vannak. A 14 dugaszolópálca átmérője előnyösen 9,525 és 12,70 mm között van.

A szűrőcsésze átmérője a csésze felső részén 19,05 és 2,54 mm között van. A 13 szűrő, a 11 dugaszok, az 5 és 8 szigetelések kivételével a készülék a következő anyagokból készülhet: az a rész, ami érintkezésbe kerül a fémfürdővel, kellő állóképességet tanúsítson a folyékony fémmel szemben; amennyiben a fém alumínium, grafit igen megfelel erre a célra. Keramikus anyagok ugyancsak jól használhatók. A 4 tartály és egyéb, nem az olvadék közelében elhelyezkedő rész készülhet acélból, előnyösen rozsdamentes acélból, ami hosszú élettartamot biztosít.

A 13 szűrőt és a készülék egyéb részeit, me4 lyeket bemerítünk az olvadt fémbe a mintavételezés során, előhevítjük az olvadék hőmérsékletére, mielőtt a 14 dugaszoló pálcát eltávolítjuk, és természetesen az olvadék hőmérsékletén tartjuk mindaddig, amíg a mintát le nem vettük. A készülék egyéb részeit, így pl. a 4 tartályt és a 6 szár egy részét igen gyorsan el? tömné a megszilárdult fém, tekintetbe véve azok alacsony hőmérsékletét. Hogy ezt a kezdeti „befagyást el lehessen kerülni, anélkül hogy külső hőt kellene alkalmazni, ezek a részek belső szigeteléssel vannak ellátva, amelyen nem tud áthatolni a megolvadt fém, pl. keramikus rost-papír, pl. a Carborundum Company által gyártott, 970-J jelű Fiberfrax nevű keramikus rostos papír, igen alkalmas erre a célra, melynek normál vastagsága (össze nem nyomott állapotban) 3,175 mm. Egy másik, erre a célra igen alkalmas anyag a Babcock and Wilcox cég által gyártott Kaowool elnevezésű keramikus rost-papír.

A 7 vezeték felső részén nagy átmérővel van kialakítva, és ez a szakasz szigetelve van, míg az alsó szakasz kisebb átmérőjű és nincs szigetelve, és a 8 szigetelés a 7 vezeték felső szakaszának bemerített és be nem merített részét egyaránt fedi. Hogy a mintavevő készüléket miért csak egy a 8 szigetelés közbenső pontjáig merítjük be, már az előbbiekben megmagyaráztuk. A 7 vezetéknél azért szűkítjük le a keresztmetszetet, hogy a letörést megkönnyítsük. A megszilárdulás után a 6 szár nem szigetelt szakaszában lévő fémmag elcsavarható és kihúzható olymódon, hogy a törés a szár nem szigetelt szakasza kezdetén vagy a keskeny szakaszon belül következik be. Ezáltal kikerül a fém a 6 szárnak azon részéből, amely nem olvadna ki különben a mintavevő készülék legközelebbi merítésekor, ami viszont lehetővé teszi ezen alkatrész újbóli felhasználását.

Amikor a fém lehúzása befejeződött, és a mintavevő készüléket visszahúztuk az olvadékból, a 12 szűrőcsészében lévő fém előnyösen a csésze fenékrészétől felfelé haladva szilárdul meg. A folyékonyból szilárd állapotba való átmenet alatt kívánatos egy kismértékű lefele irányuló folyás a 13 szűrőn keresztül, de semmi esetre sem az ellenkező irányban. Ugyanakkor, ha túl sok fém folyik le, nem marad fém a szűrő tetején, ami megnehezíti a kiértékelést. Bármilyen ellenirányú áramlat ugyanakkor leemeli a kiszűrt szilárd anyagot tartalmazó réteget a szűrő felületéről, ami megint csak megnehezíti a kiértékelést. Az átmeneti időszak alatt az áramlás szabályozása a 2 tartályfedél kialakításával történik. Már az előbbiekben említettük, hogy a 4 tartály az 5 szigeteléssel van bélelve, ez ugyanaz a fajta 8 szigetelés, mint amilyet a 6 szárnál alkalmazunk. A szigetelőanyag elég porózus legyen ahhoz, hogy a készülékben lévő gáz igen csekély megszorítással az 1 vákuumcsőbe tudjon beáramlani. Hogy a gázáramlást akadályozó körülményeket a minimumra szorítsuk, a 2 fedél alsó felületén radiális 3 hornyok vannak kimunkál-47

188 773 va, ezek a 2 fedél közepén lévő nyílással vannak kapcsolatban, amely viszont az 1 vákuumcsőbe nyílik. A 2 fedél alatt található az 5 szigetelés, amely hengeralakú tartály esetén korongalakú. Ebben a szigetelésben nincs nyílás. Amikor a felfelé haladó olvadék eléri ezt a 2 fedél alatt elhelyezkedő szigetelést, az áramlat megáll, mivel a folyadék nem képes áthatolni a szigetelésen. Mindazonáltal, egy bizonyos mennyiségű fém át tud hatolni a fedélszigetelés és az 5 oldalszigetelés közötti illesztésnél. Ez a fém viszont lehúzódik a 2 fedél középső nyílása felé a radiális 3 hornyok útján, de a viszonylag hideg 2 fedéllel történő érintkezés következtében megszilárdul, még mihelyt elérné és elzárná a nyílást. Megjegyzendő, hogy a 2 fedél a 4 tartály egy részét képezi, és az egész 4 tartály, beleértve természetesen a 2 fedelet is, az 5 szigetelőanyaggal van kibélelve, kivéve a nyílást, ahol a 7 vezeték az anyagot a 4 tartályba betáplálja. Habár a szigetelés folyamatos, általában nem egy darabból van kialakítva,

A keramikus rost-papír vagy egyéb szigetelőanyagok rostjait egy szerves kötőanyag köti össze, ami megkönnyíti a kezelést. Ezt a szerves anyagot az olvasztott fémből származó hő elpárologtatja vagy pirolizálja, az így keletkező gázok a 2 fedélen lévő nyíláson és az 1 vákuumcsöven keresztül távoznak. Ez a gázfejlődés még egy bizonyos ideig folytatódik, mindaddig, míg a 4 tartály fel nem töltődik az olvadt fémmel. A találmány szerinti mintavevő készülék úgy van megszerkesztve, hogy ezek a gázok szabadon eltávozhatnak, és nem jöhet létre semminemű nyomás a tartályon belül, mivel a nyomás visszakényszerítené az olvadt fémet a szűrőbe. A szabad gázáramlást úgy biztosíthatjuk, hogy a szigeteléshez használt betéteket vagy lapokat úgy rakjuk össze, hogy egyik érintse a másikat. A folyamatos 5 szigetelés a radiális 3 hornyokkal együtt folyamatos csatornát alkot, amely lehetővé teszi a szigetelés bármely részéből történő gázáramlást a 2 fedélben lévő nyílás felé, még akkor is, ha a készülék teljesen fel van töltve fémmel.

A mintavevő készülék egy fő tartókereten van elrendezve, amely megfelelő eszközökkel rendelkezik a készülék alátámasztására, a készüléknek az olvadékba való bemerítésére és onnan történő kiemelésére, továbbá a készülék folyamatos mérésére a mintázási eljárás alatt. Ez a keret egy önmagában ismert, szokványos szerkezet, ezért részleteiben nem is ismertetjük, kivéve a mérésre szolgáló berendezést, amely igen előnyös a mintavételezés szempontjából.

Ahogy a mintavevő készülék feltöltődik fémmel, természetszerűleg mindig súlyosabb lesz. Azáltal, hogy figyeljük a súlynövekedést, tiszta képet kapunk a szűrőn történő átáramlásról, annak kezdetétől a befejezésig, vizuálisan ezt a képet nem kapnánk meg, figyelembe véve az olvadék opacitását. így tehát pontosan megállapítható, hogy megindult-e az áramlás vagy sem a 13 szűrőn keresztül, amikor a 14 dugaszolópálcát kihúztuk a szűrőcsészéből. Az is megállapítható, hogy a 4 tartály feltöltődött-e vagy sem, vagy valamely ponton leakadt, mielőtt a tartály feltöltődött volna. A súlyváltozást időben figyelve a mintavétel alatt pontos képet nyerhetünk a 13 szűrőn való átáramlás üteméről.

A mérést előnyösen olymódon foganatosíthatjuk, hogy a mintavevő készüléket egy szerelő-blokkra felerősítjük, ami viszont a fő keretre lesz felerősítve laprugók segítségével. A szerelő-blokknak a fő kerethez viszonyított elmozdulását egy számlapos indikátor jelzi; ezt az elmozdulást az ismert rugókonstanssal együtt alkalmazva kiszámíthatjuk a súlyváltozásokat. Ez igen célszerű mechanikai elrendezés, de a mérést más eszközökkel is végezhetjük, pl. különböző típusú mérőcellákkal. A mérési folyamat igen lényeges részét képezi a 14 dugaszolópálca megfelelő kezelése. Miután eltávolítottuk a szűrőcsészéből, a szerelő-blokkra keríti felfüggesztésre, kb. ugyanabban a függőleges helyzetben, mint mielőtt el lett volna távolítva, hogy biztosítsuk a folyékony fémbe való bemerítésnél az azonos bemerülési fokot. így a mérőeszköz által érzékelt teljes súlyt nem befolyásoló a 14 dugaszolópálca eltávolítása és fenntartható a mérési folyamat előzőleg beállított kiindulási pontja.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Mintavevő készülék olvadt fémből történő mintavételhez, amely az alábbi komponensek kombinációjával alakítható ki:

   1. egy porózus szűrő (13),
2. 2. szűrőtartó (9) a porózus szűrőhöz,
3. 3. egy üreges vezeték (7, 10), amely a szűrő környezetében és az alatt lévő pontból kiindulva, a szűrőtartón (9) keresztül egy fedett tartályba (4) vezet, és
4. 4. a vákuumot létrehozó berendezés, amely a fedélen lévő nyíláson keresztül csatlakozik a tartályhoz (4), mikor is az: egyes alkotóelemeket úgy kell elrendezni, hogy a megolvadt fémet lefelé lehessen átereszteni a szűrőn, majd innen a vezetéken keresztül a tartályba lehessen juttatni, azzal jellemezve, hogy a szűrőtartóban (9) egy mélyedés van kialakítva, és a mélyedés felső szakaszában egy pontosan illeszkedő, de eltávolítható, mindkét oldalán nyitott szűrőcsésze van, a két vége környezetében a kerületi felfekvőfelület van, amelyen a szűrő (13) nyugszik. továbbá egy eltávolítható dugaszolópálcája (14) van, amely pontosan illeszkedik a szűrőcsészének (12) a szűrő (13) feletti szakaszába; a vezetéknek (7) az a része, melyet nem merítünk be a fémbe, valamint a tartály és annak fedele folyamatos szigeteléssel (5) van ellátva; a szigetelő anyag iners és azon az olvadt fém nem tud áthatolni, de ugyanakkor lehetővé teszi a gázok áthaladását.

   2. Az 1. igénypont szerinti mintavevő készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szűrő (13) grafitból készül.

   188 773

   3. Az 1. igénypont szerinti mintavevőkészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy rögzítőnyílások (16) vannak a szűrőcsésze falában kifúrva, a szűrő (13) felett és alatt.

   4. Az 1. igénypont szerinti mintavevőkészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szűrőcsésze (12) felső vége leferdített ajakrésszel és lekerekített külső éllel van kialakítva, mikor is a letörés szöge és az él sugara úgy van meghatározva, hogy a szűrőcsésze (12) függőleges helyzetében a nehézségi erő hatására a megolvadt fém átfolyik az ajakrészen (17) és elfolyik a csészétől.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti mintavételi készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nyílás alsó szakaszát legalább egy üreges, mindkét oldalán nyitott dugóval (11) teljesen kitöltjük, és az említett dugó (11) iners anyagból készül, amely nem engedi át az olvadt fémet.

   5
6. 6. Az 5. igénypont szerinti mintavevő készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezetéknek (7, 10) az a szakasza, amely nem lesz bemeritve, nagyobb átmérővel van kialakítva, mint az alsó szakasz, amely be lesz

   10 merítve, és a szigetelés a nagyobb átmérőjű szakaszt fedi be.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti mintavevőkészülek kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartály (4) oldalán legalább egy radiális

   15 horony (3) van, amely a felél (2) kerületétől kiindulva a nyílásig halad.