HU182487B - Harvester particularly for getting in peas - Google Patents

Description

A találmány tárgya betakarítógép, főleg borsó betakarítására, amely révén a betakarítást megszakítás nélkül, folyamatosan, termelékenyen és minden követelményt kielégítő módon lehet végezni.

Borsófélék betakarítására különféle gépeket alkalmaznak, azonban a velőborsóval szemben támasztott, egyre növekvő igények szükségessé teszik a betakarítógépek továbbfejlesztését abból a óéiból, hogy ezek hatásossága és teljesítőképessége — a gépek eredeti méreteinek megtartása mellett — növekedjen. A gyűjtés, illetve szedés hatásosságának növelése nagyon fontos, és ez a növelési igény az egész földön növekvő élelmiszerhiány következtében egyre fontosabbá válik. A gyűjtés, illetve szedés hatásosságának növekedése a termelőt is sok gondtól szabadítja meg a következő termesztési időszakban, mivel ha .betakarítás folyamán nagyon sok elhullatott borsó marad a termőföldön, ez a következő évben zavarokat okoz akkor, ha ugyanezen a termőföldön más terményt termesztenek.

A legtöbb alkalmazott borsóbetakarítási rendszernél először a borsónövény sora mentén egy olyan gép halad, amely a 'borsónövényeket levágja, és a gépet követi egy a levágott növényeket fölszedő, eltávolító gép, amely a növényeket csépli, és tisztítja, a szárhuüladékot, leveleket és üres hüvelyeket visszajuttatja a termőföldre, és a tiszta borsószemeket összegyűjti, és esetleg egy külön teherjárműre juttatja. Bizonyos esetekben, főként amikor a termőföld messze van a hűtőteleptől vagy konzervgyártól, olyan más típusú betakarítógépet alkalmaznak, amely a borsónövényeket közvetlenül szedi föl anélkül, hogy előzőleg levágná, és a csupasz borsónövényeket közvetlenül visszajuttatja a termőföldre, úgy, hogy közben a hüvelyeket megtisztítja, a leveleket és hasonló anyagokat visszajuttatja a termőföldre, a sértetlen hüvelyeket tárolja, és ezeket időről időre egy szállítójárműre juttatja. A sértetlen hüvelyeket ezután a hűtőtelepre vagy a konzervgyárba szállítják, ahol ezeket cséplik, és az üres hüvelyeket komposztkészítéshez használják, a borsószemeket pedig a konzervgyárban értékesítésre alkalmas állapotra hozzák.

Bizonyos körülmények között az előző bekezdésben ismertetett műveletek alkalmazása előnyös, mert a borsó ideálisan és hatásosan tisztítható, és kész állapotra hozható, gyakorlatilag abban az időben, amikor ezek élhagyják a termőföldet. Ekkor alkalmas állapotban van arra, hogy fagyasszák vagy konzervként dolgozzák fel. Ezért a borsó .betakarítására szolgáló gépek felszedik a borsót, cséplik és tisztítják, a lekopasztott borsónövényt a cséplési és tisztítási folyamat előtt visszajuttatják a termőföldre, és végül a hulladékot, leveleket és üres hüvelyeket bocsátják vissza a termőföldre a cséplési és tisztítási folyamat során. A borsókat előnyösen tárolják, és időről időre egy szállítójárműre juttatják át. Ennek a módszernek előnyös tulajdonsága, hogy a szemveszteség akkor is minimális értéken tartható, ha a betakarítógép egyenetlen felületű talajon dolgozik.

Már javasolták, hogy a borsó betakarítására szolgáló betakarítógépeket szokásos traktorok5 hoz kapcsolják, azonban bizonyos körülmények között egy célgép előnyösebben használható, mivel a borsó általában különleges terménynek tekinthető, a termesztők szívesebben alkalmazzák az olyan gépet, amely az ilyen különleges körül10 menyek között könnyebben kezelhető és használható.

Annak érdekében, hogy a borsót hatásosan lehessen csépelni, a cséplőszerkezetet gyakorlatilag ugyanabban a térbeli helyzetben kell tartani. [5 Egy ilyen állandó térbeli elhelyezkedést megvalósító rendszert ismertet a 784 185 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás. Ez a rendszer nagy cséplési hatásosságot biztosít akkor, ha a cséplés előtti állapotban levő terményt kellő >0 mennyiségben juttatják hozzá a cséplőszerkezethez. Ekkor a terményveszteség minimális, ennek ellenére az összhatásfok gyenge.

A főproblémát az jelenti, hogy olyan betakarítógépre van szükség a borsófélék betakarítá!5 sához, amelynél a cséplőszerkezethez való szállítási út mentén a terményveszteség valamennyi műveleti folyamat közben minimális értéken tartható.

A találmány feladata borsó betakarításához 10 olyan betakarítógép létesítése, amelyben cséplőszerkezet, a cséplőszerkezet térbelil elhelyezkedését a talaj helyi lejtésétől függetlenül gyakorlatilag állandósító szerkezet, és az álló terményt gyűjtő, és a terményt a cséplőszenkezethez to15 vábbító szerkezet van, amely utóbbi szerkezetben az egyes szállítószerkezetek egymáshoz viszonyított helyzete meghatározott határok között beállítható, minek eredményeként a cséplőszerkezet folyamatosan tudja fogadni a csépel:0 ni kívánt terményt, gyakorlatilag veszteség nélkül, és a talaj lejtésétől függetlenül.

A találmány további feladata olyan, borsófélékhez használható betakarítógép létrehozása, amelyben a betakarítógép elején az álló termést 5 összegyűjtő szerkezet, a talaj lejtését követő, a gyűjtőszerkezet térbeli helyzetét szabályozó érzékélőszerkezet, a gyűjtőszerkezet mögött elhelyezett szállítószerkezet, a szállítószerkezet mögött levő, és az erről érkező terményt fogadó cséplő0 szerkezet, a talaj lejtésétől függetlenül a cséplőszerkezet térbeli helyzetét gyakorlatilag állandósító szerkezet, valamint a gyűjtőszerkezetet és a szállítószerkezetet úgy összekapcsoló szerkezet van, hogy a csépeletlen terménynek a cséplő5 szerkezethez való táplálása folyamatos, függetlenül a gyűjtőszerkezetnek és a szállítószerkezetnek a cséplőszerkezethez viszonyított helyzetétől.

Mivel a klimatikus és más természeti hatások a betakarítási időt csökkenthetik, kivána0 tos, hogy a betakarítógép — amennyire lehetséges — megszakítás nélkül dolgozzon. Ilyen megszakítás oka lehet például a csépelt borsónak gyűjtőkocsira vagy pótkocsira való ömlesztése_l amit eddig csak akkor tudtak elvégezni, ha a betakarítógépet megállították.

182 487

Ezért a találmány egyik további feladata e problémának azáltal való megoldása, hogy folyamatosan dolgozó betakarítógépet-hoz létre a bonsófélék betakarítására.

A találmány további feladata olyan billenő gyűjtőtartályszerkezet létesítése, amelyben egy fő gyűjtőtartály, egy segéd gyűjtőtartály és egy a két gyűjtőtartályt összekötő csuiklósszerkezet van. Ennél a kivitelnél, amikor a fő gyűjtőtartály a normál, befogadó helyzetéből elmozdul, a segéd gyűjtőtartály kerül a helyére, és ettől kezdve a segéd gyűjtőtartály fogadja az anyagot, és amikor a fő gyüjtőtartály visszatér normál helyzetébe, a segéd gyüjtőtartály a benne összegyűlt anyagot a fő gyűjtőtartályba üríti.

Az újabb időkben végzett kísérletek szerint a mezőgazdasági gépek tömörítik a talajt, ami nem kívánatos. A borsó betakarítására használt gépek nagy méretűek, és nehezek, ezért különösen kívánatos, hogy a nagy terheléskoncentrálódást mind az elülső, mind a hátsó kerekeken elkerüljük. Az eddigi betakarítógépeket „vonalban dolgozó” elv alapján szerkesztették, azaz az eddigi betakarítógépek a terményt összegyűjtötték a betakarítógép elején, a csépelt borsót pedig hátul tárolták és innen távolították el. Ez a konstrukciós kialakítás azt eredményezte, hogy a hátsó kerekeken nemkívánatos terheléskoncentrálódások léptek fel, mivel a tároló gyűjtőtartály és a cséplőszerkezet nehéz.

Ezért a találmány további feladata a borsófélék betakarítására olyan betakarítógép létrehozása, amelynél az elülső és hátsó kerekeken fellépő terhelések lehetőleg közel egyformák.

A találmány továbbá feladata borsó betakarítására olyan betakarítógép létrehozása, amelyben a borsónövényt talajról fölszedő és ezt hátrafelé, a cséplőszerkezet felé szállító szerkezet, a cséplőszerkezettől érkező borsót fogadó szállítószerkezet és a borsót a betakarítógép eleje felé, a borsónövényt fölszedő szerkezet felé, és a betakarítógép elején elhelyezett tároló gyűjtőtartály felé szállító szerkezet van.

Már sokféle javaslatot készítettek annak biztosítására, hogy a betakarítógép felszedő motollája kövessé a talaj felszínét, és ezáltal az öszszegyűjtés hatásosságát megtartsa. Erre ismertet példaképpeni megoldást az lí 17 767 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás is. Ezek az ismert javaslatok azonban bonyolult hidraulikus kapcsolásokat tartalmaznak, amelyek nem alkalmasak arra, hogy mezőgazdasági gépek üzemelési körülményei között megfelelő módon használhatók, kezelhetők, illetve karbantarthatok legyenek.

Ezért találmányunk további feladata a talaj felszínének követésére olyan szerkezet létrehozása, amely egyszerű szerkezetű és megbízhatóan dolgozik.

A találmány további feladata olyan betakarítógép létrehozása, amelynek kerete, a keretre szerelt és a keret elülső végén túl kinyúló terményfölszedő szerkezete, két tartószerkezete, amelyekből egy-egy a felszedő szerkezet oldalsó végeinél van elhelyezve, valamint egy a tartó4 szerkezetek mozgása révén vezérelt hidraulikus kapcsolása van, amelyben nyomáshatároló szelep van. A hidraulikus kapcsolás a felszedőszerkezet súlyának részleges tartására szolgál. A tartószerkezetek a talajon levő felületi eltéréseket, szintkülönbségeket érzékelik, és a hidraulikus kapcsolással, körrel együtt a félszedőszerkezetet gyakorlatilag állandó magasságban tartják a talaj felszíne fölött.

A találmány szerinti, főleg borsó betakarítására szolgáló betakarítógépet részleteiben egy a rajzokon vázolt példaképpen! kiviteli alakkal kapcsolatban ismertetjük.

Az 1. ábra a találmány szerinti betakarítógép egy példaképpen! kiviteli alakjának oldalnézet! vázlata, amely a betakarítógépet egészében mutatja.

A 2A. ábra a betakarítógép előlnézeti vázlata, amelyről a felszedőmotollát és más részeket elhagytunk.

A 2B. ábra a betakarítógép cséplődob előtti serleges emelője menti függőleges metszetvázlat.

A 3. ábra a betakarítógép hátsó keréktengelyén keresztüli függőleges metszetvádat, amelyen egyes szerkezetrészek különböző helyzetekben vannak feltüntetve.

A 4. ábra az 1. és 2. ábrákon feltüntetett betakarítógép szerkezetrészét képező felszedőmotolla és a hozzá tartozó alkatrészek oldalnézeti vázlata.

Az 5. ábra a betakarítógép talajkövető, hidraulikus érzékelőszerkezete égy részét oldalnézetben szemléltető vázlat.

A 6. ábra a betakarítógép cséplődobjához szállító emelőszerkezet oldalnézeti vázlata.

A 7. ábra a cséplődob alatt elhelyezett tisztítószállítók hátulnézetii vázlata.

A 8. ábra a 7. ábrán látható tisztítószállítók egy részének perspektivikus nézete.

A 9. ábra egy serleges emelő elölnézeti vázlata, amely a cséplődob alá nyúló vízszintes szállítószerkezet révén szállított borsónak egy gyűjtőtartály szállítójához való emelésére szolgál, amely gyűjtőtartályhöz tartozó szállító a termést egy mozgó szitán, illetve rácson keresztül egy gyűjtőtartályba juttatja. A gyűjtőtartály a betakarítógép eleje közelében van elhelyezve.

A 10. ábra a gyűjtőtartály és egy hozzá tartozó rácsos szállítószerkezet oldalnézeti vázlata, amely rácsos szállítószerkezet fölső ága a gyűjtőtarály bemeneti nyílása fölött van.

A 11. ábra a 10. ábrán látható rácsos szállítószerkezet és gyűjtőtartály további részleteinek oldalnézeti vázlata.

A 12. ábra a 10. ábrán látható gyüjtőtartály egyes részleteit oldalnézetben mutatja.

A 13. ábra a 10. ábrán látható gyűjtőtartály további részleteit szemléltető vázlat.

A 14. ábra a betakarítógép félszedőmotollájához tartozó szintállító .szerkezet alaprészeit vázlatosan, perspektivikusan szemléltető vázlat.

A ISA. ábra a 14. ábrán szemléltetett szintezőszerkezet perspektivikus vázlata, amely az üzem közben fellépő erőhatásokat szemlélteti.

182 487

A 15B. ábra a működő erőket szemléltető, a szintezőszerkezet oldalnézetét mutató vázlat.

A 15C/a, 15C/ib, 15C/c, 15C/d, ,15C/e, ,15C/f, 15C/g, ábrák a 14., 15A. és 15B. ábrákon levő szintező szerkezetre a ikülönböző talajlejtések hatásait mutatják.

A 16A. ábra elölnézeti vázlat, amely a 14. ábrán feltüntetett szintezőszerikezet működését oldalirányú szintezésnél mutatja.

A 16B. ábra az oldalirányú szintezés esetén ható erőket szemléltető oldalnézeti vázlat.

A 17. ábra a szintezőszerkezet hidraulikus kapcsolásának egyik alakját szemléltető vázlat.

A ISA. ábra a hidraulikus kapcsolás egyik alakját szemléltető elvi kapcsolási vádat.

A 18B. ábra a hidraulikus kapcsolás további kiviteli alakját szemléltető vázlat.

A ,19A. ábra a szintezőszerkezetek működési módját szemléltető vázlat.

A 19B. ábra a szintezőszerkezeték működési módját szemléltető vázlat.

A 19.C ábra a szintezőszerkezeték működési módját szemléltető vázlat.

A 19D. ábra a szintezőszerkezetek működési módját szemléltető vázlat.

A 19E. ábra a szintezőszerkezetek működési módját szemléltető vázlat.

A 19F. ábra a szintezőszerkezetek működési módját szemléltető vázlat.

A 20. ábra egy gyűjtőtartály szerkezetének perspektivikus nézete.

A 21A. ábra a gyűjtőtartály működését szemléltető vázlat.

A 21B. ábra a gyűjtőtartály működését szemléltető vázlat.

A 21C. ábra a gyűjtőtartály működését szemléltető vázlat.

A 21D. ábra a gyűjtőtartály működését szemléltető vázlat.

A találmány szerinti, borsó betakarítására szolgáló betakarítógépet egészében az 1. ábrán tüntettük fel. A betakarítógép önjáró és különböző szerkezetei, illetve szerkezetrészei egy kereten vannak elhelyezve, amely keret 100 és 102 kerekek révén áll a talajon. A 100 kerekek a betakarítógép hajtására szolgálnak és a hajtás egy, a rajzon nem látható hajtómű révén történik, amely , a 2A. ábrán feltüntetett 104 erőforrással van kapcsolatban. A betakarítógép vezetője a 106 padlózatról kormányozza a betakarítógépet.

A borsófélék betakarítására szolgáló betakarítógépnek 110 felszedőmotollája van, amely a betaikarítógép egész szélességén végignyúlik, és legalább bizonyos hosszal túlnyúlik a vontató kerekei által talajban hagyott keréknyomon. A 110 felszedőmotolla a betaikarítógép hosszirányában elnyúló tengely körül elfordíthatóan van ágyazva, amely tengely a 113 keretrész, illetve a 112 szintezőkeret részét képezi. A felszedőmotolla előnyösen a 112 szintezőkeretre erősített 119 csapágyakban forgathatóan van tartva (14. ábra).

A 110 felszedőmotolla mögött egy ferde, első 130 szállítószerkezet van, melynek szélessége gyakorlatilag egyenlő a felszedőmotolla szélességével, és a vízszinteshez viszonyítva körülbelül 30°-os szögben hajlik. A 130 szállítószerkezet a betakarítógép hosszirányában nyúlik el, és fölső vége két, keresztirányban elnyúló, beadagoló 180, 182 szállítószerkezet fölött van, amelyek mindegyikének fölső ága fölfelé hajlik a betakarítógép középvonala felé. A 180, 182 szállítószerkezetek úgy vannak hajtva, hogy ezek fölső ágai befelé, azaz a .betakarítógép középvonala felé mozognak. A belső végek egymástól térközzel vannak elválasztva, és egy hosszirányban elnyúló, harmadik, ferde 200 szállítószerkezet fölött vannak. A 200 szállítószerkezet fölső ága hátrafelé mozog úgy, mint az első hosszirányú 130 szállítószerkezetnél. A 200 szállítószerkezet keskenyebb a 130 szállítószerkezetnél és mindkét végén csap körül elfordíthatóan van ágyazva (19D.—19F. ábra).

A 200 szállítószerkezet hátsó vége egy hosszirányban elnyúló 250 emelő-szállítószerkezet alsó vége fölött, ettől kis távolságra van. A 250 emelő-szállítószerkezet vízszintessel bezárt szöge nagyobb, mint a 200 szállítószerkezet hajlásszöge. A 250 emelő-szállítószerkezet gyakorlatilag ugyanolyan széles, mint a 200 szállítószerkezet, és fölső vége a 300 cséplődob bemenőnyílása előtt kis távolságra van. A 300 cséplődob ismert kialakítású. A hosszirányban elnyúló emelő-szállító szerkezetnek 270 burkolata van (6. ábra), amely arra szolgál, hogy megakadályozza a növény szárainak, .borsóhüvelyeknek, és más anyagoknak oldalirányú lehullását akkor, amikor a 300 cséplődob felé haladnak.

Mivel a 300 cséplődob nem képezi találmányunk jelenlegi anyagát, és ismert szerkezeti kialakítású, ezért további konstrukciós részleteket erről nem ismertetünk, azonban szükséges megjegyezni, hogy a cséplődobnak lyuggatott háza van, úgyhogy a különválasztott borsószemek keresztül tudnak hullni a 350, 352 tisztító-szállító szerkezetekre, amelyek a különválasztott borsó számára a kezdeti vagy első tisztítási fokozatot képezik, és a cséplődob teljes hossza mentén végignyúlnak.

A 350, 352 tisztító-szállító szerkezetek egy vízszintes, hosszirányban elnyúló, borsót hordozó 400 szállítószerkezet fölött vannak, amelynek 402 fölső ága a betakarítógép haladási irányában van hajtva. A 400 szállítószerkezetnek 404, 406 hengere van. A szállítószerkezet 404 hengerével szemben egy a rajzokon nem látható kaparókészülék hat a szállítószerkezetre. A fölső elülső vége mellett és az elülső 404 henger közelében 420 csőszerkezet van, amely a 450 serleges emelőszerkezet 422 alsó ágát fogadja magába, és amelynek 424 nyílása van, amely nyílás levegő beömlésére szolgál. A csőszerkezet 426 ventillátorraL van összeköttetésben, melynek 428 kiömlőriyílása van. A ventillátor pornak és más gaznak elszívására, és ezeknek a már letakarított termőföldre való visszajuttatására szolgál. Ez a szerkezetrész a második tisztító fokozatot képezi.

A 450 serleges emelőszerkezeit fölső vége az anyagot, egy vízszintes 500 szállítószerkezetre juttatja, melynek fölső ága a betakarítógép ha-49 ladási irányában, előre van hajtva és e fölső ág a borsót és minden megmaradt szennyező vagy idegen anyagot egy vízszintes 550 lánc fölső ágára ömleszti, amely mozgó szitaként dolgozik, és egyidejűleg a fő 600 gyűjtőtartály fölső határoló részeként is szolgál. Az 550 lánc fölső ága is a betakarítógép haladási irányában, előre mozog. A még megmaradt szemét vagy hasonló anyag eltávolítására az 550 lánc fölső ága fölött 552 szívócsőcsomik van elhelyezve, amely az 554 ventillátor bemenőnyílásával van összeköttetésben. Az 554 ventillátor kimenőnyílása a lefelé nyúló 556 csatornával van összekapcsolva. A ki nem csépelt hüvelyek vagy hulladékok az 550 lánc fölső ágán maradnak, és nem hullanak a gyűjtőtartályba. Az ilyen hüvelyek és hulladékanyagok 558 csatornába hullnak, amely az 550 lánc egy függőleges elülső ága előtt van 'kiképezve, és visszatérnek a betápláló 180, 182 szállítószerkezetekhez, amelyek ezeket visszaszállítják a körfolyamatba. Ez a szerkezetrész a harmadik tisztítási fokozatot képezi.

A betakarítógép elején levő 110 felszedőmotollát és az első hosszirányban elnyúló, a vízszinteshez képest hajló 130 szállítószerkezetet a következőkiben a 4. ábrával kapcsolatban részletesen ismertetjük. A 110 felszedőmotolla hengerelt lemezekből levő dobként van kialakítva, amely lemezek egy belső és két külső tárcsához vannak erősítve. A tárcsák 140 tengelyre vannak rögzítve. A dob kerületén a rajzon nem látható tizenkét tartórúd (van, amelyek huszonhét kettős acél villafogat tartanak.

A 110 felszedőmotolla 124 fedélen belül forgathatóan van tartva. A 124 fedél elülső része szorosan illeszkedik a felszedőmotolla külső kerületéhez. A fedél hátrafelé fölfelé hajlik, és az első 130 szállítószerkezet egy része fölé nyúlik. A 124 fedél 121, 123 keretrészeken állítható 133, 135 tartók révén Iván tartva, amely tartók 137, illetve 139 tartóidomokra vannak erősítve. Az álló termés nagy magassági különbségeihez való alkalmazkodás, és annak biztosítása céljából, hogy a terményt a 110 felszedőmotolla egészében a 130 szállítószerkezetre juttassa, egy állítható helyzetű 126 fedélnyúlvány van a 124 fedélhez erősítve, amely fedélnyúlvány a 124 fedél alsó részén belül ívéit pályaszakaszon mozgatható. Ennek az állításnak végrehajtására 125 tartó, 127 csavar és 128 anya szolgál.

A 110 felszedőmotolia a 132, 134 felszedőkeretrészek elülső részén van ágyazva, és ennek hajtására 136 lánc szolgál, amely a 140 tengélyre ékelt 138 lánckereket hajtja. A 140 tengely 145 csapágyházban forgathatóan van tartva, és maga a csapágyház a 134 felszedő keretrészhez van erősítve. A 136 lánc 152, .153 lánckerekeket és egy további, rajzon nem látható lánckereket fog körül, amely egytengelyű az első 130 szállítószerkezet egy fölső görgőjével, illetve hengerével. A lánc az A· nyíl irányában van hajtva.

A 132 felszedő keretrésztől 142 tartóidom nyúlik ki, és csap körül elfordíthatóan 144 menetes orsót tart, amely a felszedőmotolia állítható 126 fedélnyúlványának alsó csúcsáig nyúlik. Ez a 6 megoldás lehetővé teszi a növényeiknek 126 fedélnyúlványra kifejtett hatása ellensúlyozását. A 144 menetes orsó külső vége csuklósán elfordíthatóan van a 126 fedélnyúlvány alsó széléhez erősítve.

Az első, hosszirányban elnyúló 130 szállítószerkezetnek 146, 147 hengere van, amelyek 148, 149 csapágyakban forgathatóan vannak tartva. A szállítószerkezetnek ezenkívül végtelenített 131 szalagja van. A 131 szalag fölső ága alatt közvetlenül 150 tartószerkezet van elhelyezve, amely a szalag túlságos behajlását, és ennek eredményeként a szalag révén szállított anyag helyzetéből való kitérését megaikadályozza. A 131 szalagon egymástól szabályos távolságokban 143 lécek vagy hasonlók vannak, amelyekből az ábrán csak kettő látszik. A lécek a szállított anyagnak szalagon tartását segítik elő. Hasonló célból a 131 szalag fölső ága fölött és mentén 151 lap nyúlik el, amelyet a 121 keretrész tart.

Az 5. és 14. ábrán látható módon a 130 szállítószerkezet alatt két, 154 és 155 kerék van elhelyezve, amelyek a talaj szint érzékelésére szolgálnak. A 154, 155 kerekek 156, illetve 158 menetes orsók révén magassági irányban állíthatóan 160, 162 tartókra vannak szerelve, amely tartók a 132 felszedő keretrészre vannak erősítve. A 156, 158 menetes orsók beállított helyzeteikben rögzíthetők. Mindegyik kerékkel 159 szemétkaparó dolgozik együtt, amely a 110 felszedőmotolia megfelelő keresztirányú végén belül, a kerekek közvetlen közelében van elhelyezve.

A kerekekhez tartozó egyszerű ádlítószerkezet lehetővé teszi a villafogak talajtól mért magasságának könnyű és gyors beállítását, mivel a 110 felszedőmotolia a felszedökereten van elhelyezve, amely felszedőkeret maga a kerekek révén állítható be. A magasság 20 és 50 mm közötti tartományon belül állítható, a termény magasságától függően, és annak figyelembevétele mellett, hogy köveket ne szedjen föl a motolla. A félszedőmotollához tartozó többi szerkezetrészt a következőkben a 14—19. ábrákkal kapcsolatban még ismertetjük.

A 250 emelő-szállító szerkezet részleteit a 6. ábra mutatja. Az emelő-szállító szerkezetnek 251 szalagja van, amelyen (a rajzon nem látható) keresztirányban elnyúló lécek vágy bordák vannak. E lécek vagy bordák arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a termény részeinek, borsóhüvelyeknek és borsószemeknek a szalag fölső ágáról való lehullását. A 251 szalag 252, 254 görgők körül fut, amely görgők 156, 158 csapágyakban forgathatóan vannak ágyazva. Az alsó 256 csapágy helyzete 260 csavaros állítószerkezet révén állítható. A 250 emelő-szállító szerkezet keretén 263 tartók vannak, amelyekre a közbenső, hosszirányban elnyúló 200 szállítószerkezet csuklósán elfordíthatóan van erősítve. Ez a szállítószerkezet helyettesíti a borsó betakarításához használt, ismert betakarítógépek rosta típusú beadagolóit, és arra szolgál, hogy megakadályozza a cséplődob felé haladó úton a borsószemek és -hüvelyek elhullását.

Annak megakadályozására, hogy a növény

-511

182 487 szárai leessenek emelkedésük közben a szállítószerkezet fölső ágáról, 268 csőkeret szolgál, amely gyakorlatilag az alsó 252 görgőtől a felső 254 görgőig nyúlik és 270 burkolattal van borítva.

Közvetlenül a 254 görgő tengelye alatti szinten további 274 görgő van elhelyezve, amely a növény részeit á 300 cséplődob rajzon nem látható beménőnyílásába röpíti. E 274 görgő 276 csapágytartókra forgathatóan van szerelve, amelyekből a rajzon csak egy látszik. A 276 csapágytartók 280 homyos tartók révén 278 keretrészre függőleges irányban állíthatóan vannak erősítve. A 272 gépkeret felső része az 1. ábrán látható 282 tengelyhez illeszkedik, valamint illeszkedik a cséplődob fő verőjének rajzon nem látható hajtótengelyéhez is. A 284 fedél fémlemezből van, és az 1. ábrán látható módon a 274 görgőhöz szorosan csatlakozik annak érdekében, hogy megakadályozza a növény szárainak és borsóhüvelyeknek 426 ventillátorházára hullását, amely a 284 fedél alatt van. A 284 fedél lefelé nyúlva a 428 kiömlőnyíláshoz csatlakozik.

Az emelő-szállító szerkezet úgy van beépítve, hogy ez követi az ismert szintezőszerkezet révén kiváltott mozgásokat, amelyeket a 300 cséplődob végez. A szintezőszerkezet egy részletét az 1. ábrán a 390 szám mutatja.

A védődob részletei szabadalmi leírásokból ismertek, ezért ezeket most nem tárgyaljuk. A cséplődobhoz tartozó szintezőszerkezet is ismert.

Mint a 3. és 7. ábrákon látható, a 300 cséplődob alatt két tisztítószeikezet, illetve tisztítószállító szerkezet van elhelyezve. A 350 tisztítószállító szerkezet alsó vége fölötte van a 352 tisztító-szállító szerkezet alsó végének. Mivel a két tisztító-szállító szenkezet lényegében azonos konstrukciós kialakítású, a rajzókon a 352 tisztító-szállító szerkezet alkatrészeit ugyanolyan számokkal jelöltük, mint a 350 tisztító-szállító szerkezet alkatrészeit, azzal az eltéréssel, hogy a 352 tisztító-szállító szerkezetnél a számok után egy fölül vessző jelet is alkalmaztunk.

Mindegyik tisztító szállító szerkezetnek 354 szalagja és a szalag alsó felületén 355 lécei vannak (8. ábra). A 354 szalagok külső hatszögű 355 henger és belső nyolcszögű 358 henger körül hajthatók. A lécek és hengerek a szalagban folytonos rezgést keltenek, amely a borsót elválasztja a szeméttől, úgyhogy a borsó nagyon könnyen le tud gördülni. A fölső 356 henger 360 csapágytömbökben van tartva, amely csapágytömbök 364 keretben csúsztatható tartóra vannak erősítve.

A 354 szalagot 362 rugós szerkezet feszíti azáltal, hogy a fölső hengert csúsztatható tartón keresztül felfelé húzza. A 362 rugós szerkezet egyenlíti ki a 356 és 358 hengerek közötti középponti távolság rövidülését és növekedését akkor, amikor a lécek a hengerek lapfelületei fölött haladnak el. A tisztító-szállító szerkezet szalagjában levő feszültség 363 csavar révén változtatható, állítható.

Egy lefelé fordított végű 366 keret van a tisztító-szállító szerkezet fölső ága alatt elhelyezve annak biztosítására, hogy a fölső ág a rezgések hatására szükségtelenül ne hajoljon be. Az alsó 358 hengercsap körül elfordíthatóan van tartva, úgyhogy a tisztító-szállító szerkezet a 7. ábrán láthatóan egészében szögben elfordítható, állítható, minek eredményeként alkalmazkodni tud a talaj különböző állapotaihoz úgy, hogy a „Z” átfedési távolság változatlan marad. így nincs változás a borsó átadási, átállítási folyamatában.

A szöghelyzet beállításához a tisztító-szállító szerkezet mindegyik oldalán egy-egy 370 rúd szolgál, amely alsó végén csuklósán elfordíthatóan 372 tartóidomba van erősítve. A 372 tartóidom a tisztító-szállító szerkezet 373 tartójához van erősítve. A 370 rúd 376 csuklós kapcsoló révén csatlakozik a tisztító-szállító szerkezethez. A 376 csuklós kapcsoló lehetővé teszi, hogy a 374 tartó a 373 tartóhoz viszonyítva rögzített legyen.

Mivel a tisztító-szállító szerkezetnek 354 szalagból, 356 és 358 hengerekből, 366 keretből és a továbbiakban ismertetésre kerülő hajtásból álló egésze a 373 tartóra van erősítve, a 370 rúd elcsavarása, elfordítása hatására egyszerű módon lehet a szöghelyzetet beállítani anélkül, hogy az egyes alkatrészeknek többiekkel való viszonyát megzavarnánk. A 370 rúd menetes.

A 350 tisztítószerkezetet egy a rajzon nem látható hidraulikus motor 380 lánckerekes hajtáson keresztül hajtja. A hidraulikus motor egy állítható tartó révén a rögzített 364 keretre van erősítve. A hidraulikus motor közvetlenül a 356 henger alatt van elhelyezve úgy, hogy a hengeren áthaladó lécek következtében a henger mozgása nem befolyásolja a lánc hosszirányú mozgását. A hidraulikus motor 382 tengelye révén végzi a hozzákapcsolt szerkezetrészek hajtását.

A tisztító-szállító szerkezet szalagját megtisztítjuk, még mielőtt új termény és szemét kerülne rá. A tisztítást gépi meghajtású 388 epirálkefével végezzük (8. ábra), amely az alsó ág mozgásával ellentétes értelemben forog. A spirálkefét egy láncos hajtásátvivő szerkezet révén ugyanaz a hidraulikus motor forgatja, amely magát a tisztító-szállító szerkezetet is hajtja.

A 450 serleges emelőszerkezet a 9. ábrán látható. A 451 keretre két-két 452, 454, 456 és 458 lánckerék van erősítve. A 451 keret nem teljes négyszög, és ennek 453 oldalrésze olyan 460 résszel van kiegészítve, amely a függőlegessel szöget zár be. Maga a 453 oldalrész is szöget zár be a függőlegessel, ez a szög azonban kisebb, mint amit a 460 rész zár be a függőlegessel. Ezáltal elérhető, hogy azok a borosok, amelyeknek nincs lehetőségük arra, hogy a gyűjtőtarbályból kiessenek, könnyen visszaesnek az emelő-szállító szerkezet alsó részén levő gyűjtőtartályokba.

A 460 rész ezenkívül elegendő teret hagy szabadon a két 456 lánckerék feszítésének létrehozásához. A 451 keretnek két 452 lánckereket hordozó része a 462, 464 .szárnyasanyák (segítségével könynyen leszerelhető. A keretnek 460 része olyan konstrukciós kialakítású, hogy lehetővé teszi a vízszintes 500 szállítóezerkezet számára a serlegek ürítő helyzetében ezekből érkező anyag könnyű fogadását, amikor a serlegek közvetle7

-613

182 487 nül a két 458 lánckerék melletti Helyzetben vannak. A rajzokon nem látható serlegek két lánc között vannak fölfüggesztve, amely láncok egyike a 455 lánc. A serleges emelőszerkezet a 9. ábrán látható módon az óramutató járásának irá- 5 nyában körben mozog. A serleges emelőszerkezet hajtását a két 456 lánckérék a rajzon nem látható könmös kapcsolón keresztül végzi. A kétkét 452, 454, 456 és 458 lánckerék a rajzon nem látható csapágytömbökben van ágyazva, és a 10 456 lánokerekek csapágytömbjei a láncok feszítésének változtatása céljából állíthatók. A serleges emelőszerkezetet a 10. ábrán feltüntetett 470 könmös kapcsolón keresztül hajtjuk. A kormos kapcsoló egyik féle 472 lánckerék részeként, 15 van kialakítva. A 472 lánckereket 474 hajtómű révén 476 láncon keresztül forgatjuk.

A 10. és 11. ábrákon 600 fő gyüjtőtartály és 500 szállítószerkezet látható, amely a 450 serleges emelőszerkezet felső végétől nyúlik ki, és 20 másik végén fölötte helyezkedik el az 550 láncnak vagy szitának. Az 500 szállítószerkezet lényegében egy szokásos vízszintes szállítószerkezet, amely a serleges emelőszerkezet fölső vége melletti 502 hengeren és 552 szívócsőcsonk mel- 25 letti 504 hengeren átvetve járatható. Az 502 henger megfelelő 506 csapágytartón van ágyazva. Az 506 csapágytartókból a rajzon csak egy van föltüntetve. Az 506 csapágytartókat a kereten levő 508 keretrész állíthatóan tartja, mi- 30 nek eredményeként a szalagban levő feszültség 510 csavaros szerkezet révén változtatható. Az 504 hengert 512 csapágytartó hasonló módon tartja. E csapágytartó helyzete 514 csavaros szerkezet révén állítható. 35

Az 550 lánc — amely hálóból is készíthető — lehetővé teszi a legnagyobb méretű borsóknak 'keresztülhullását is, a visszamaradt hüvelyeket, üres hüvelydarabokat vagy szárdarabokat pedig kidobja. Az 550 lánc négy, 556a, 558a, 560 40 és 562 görgő körül mozog, amelyek a 600 fő gyűjtőtartálynak megközelítően sarkaiban vannak elhelyezve. Mindegyik görgő megfelelő tartópárhan van ágyazva, amelyek közül legalább egyik a lánc feszültségének változtatása célja- 45 ból állítható. A lánc felső ága mentén 564, 566 lapok révén van tartva, amelyek egymástól térközzel elválasztva vannak elhelyezve. A térköz gyakorlatilag megfelel az 552 szívó csőcsonk méretének. Az 550 lánc sokkal keskenyebb, 50 mint a gyűjtőtartály, például szélessége a gyűjtőtartály szélességének egynegyede lehet.

A gyüjtőtartály szerkezeti részleteit a 12. és

13. ábra mutatja, azonban a gyűjtőtartály egészét a 20. és 21. ábrákkal kapcsolatban ismer- 55 tétjük. A 600 fő gyűjtőtartály a betakárítógép keresztirányában mozgatható, és ennék érdekében a betakarítógépben 601 tartó futómacska van. A tartó futómacskához 602, 604 kerekekből álló kerékpárok tartoznak, amelyek a betaka- 60 rítógép keretére erősített 606 pályán futnak. A 606 pályából a rajzon csak egy van feltüntetve.

A mozgó 550 lánc a borsót a fő gyűjtőtartálynak megközelítően közepén bocsátja a fő gyűjtőtartályba. A 600 fő gyűjtőtartályon kívül egy 65 8 második vagy segéd 620 gyüjtőtartály is van a betakarítógépben, amely a 20. ábrán perspektivikus nézetben látható. A segéd 620 gyűjtőtartály 622 csap körül elfordíthatóan·· van 624 tartóra erősítve, amely a fő gyűjtőitartályhoz tartozó 601 futómacskától fölfelé nyúlik. A segéd 620 gyűjtőtartály csap révén elfordíthatóan csatlakozik 630 kötőrudazat egyik végéhez. A csatlakozóvégeket 628 csapok erősítik egymáshoz. A 630 kötőrudazat másik vége 632 csapok révén 634 tartórúdhoz kapcsolódik, amely tartórúd az 550 lánc keretéből felfelé nyúlik ki.

A 12. és 13. ábrán látható módon a 600 fő gyűjtőtartály gyakorlatilag négyszögű keresztmetszetű, és 601 tartó futómacskára van szerelve, amelynek 636 kerete is lényegében négyszög alakú. A keret 602 és 604 kerekekből álló kerékpárokra van erősítve, amelyek közül a 12. ábrán csupán az egyik oldali van feltüntetve. Maga a billenő 600 fő gyűjtőtartály két 638 idommal van merevítve, amelyekből a 13. ábrán csak az egyik látszik. A 638 idomok fölfelé nyúlnak, és egy megfelelő 640 erősítő szögidomhoz vannak hegesztve, amelyek a billenthető fő gyűjtőtartálynak megközelítően átlója irányában nyúlnak el. A 601 tartó futómacska a 13. ábrán látható baloldali vége felé egy pár 642 tartóval van ellátva, amelyek mindegyike csuklósán elfordíthatóan kapcsolódik 644 munkahenger egyik végéhez. A hidraulikus 644 munkahenger másik vége csuklósán elfordíthatóan a függőleges helyzetű 638 idommal kapcsolódik. A fő gyűjtőtartály ellentétes oldalán is egy megfelelő hidraulikus munkahenger van.

A tartó futómacskán két további 648 tartó is van, amelvek mindegyike 650 kötőrudazat végét csap körül elfordíthatóan tartja. A 650 kötőrudazat a fő gyüjtőtartály billenő helyzetében önműködően nyit, nyitja a 652 véglezáró szerkezetet. A 650 kötőrudazatbari három részből álló, nyújtható rudazat van, amelvek hosszirányú 653 hornyokban csúsztatható 651 csapok révén vannak összeerősítve. A 650 kötőrudazat másik vége 654 csap révén két idommal van összeerősítve, amelyek a fő gyűjtőtartály 652 véglezáró szerkezetét nyithatóan tartják. A 650 kötőrudazat a két idomnak csupán egyikéhez is kapcsolható. A 13. ábrán látható módon a 652 véglezárószerkezet a fő gyűjtőtartály billenő mozgása következtében nyílik ki, amely billenő mozgást a hidraulikus 644 munkahenger váltja ki. Amikor a fő gyűjtőtartály normál helyzetébe visszatér, önműködően záródik a 652 véglezáró szerkezet is. A 652 véglezáró szerkezet nyitott állapotát a 13. ábrán szaggatott vonalakkal tüntettük fel.

A 601 tartó futómacska és az ezáltal tartott 600 fő gyűjtőtartály mozgatását egy hidraulikus 656 munkahenger végzi, amelyet a 13. ábrán szaggatott vonalaikkal tüntettünk fel. A 656 munkahenger egy mélyedésben fekszik, amelyet a tartó futómacska részét képező, szögidom keresztmetszetű 658 merevítőidom képez. Ez illeszkedik a 600 fő gyüjtőtartály aljában levő nyíláshoz. A 656 munkahenger a 601 tartó futó-

-715

182 487 macska és a betakarítógép keretének egy rögzített része közé van erősítve, és ezek között dolgozik. A tartó futómacskának két további 660 • szögidoma is van, amelyek a hidraulikus 656 munkahengerhez viszonyítva szimmetrifkusan vannak elhelyezve, és ‘hasonló módon a fő gyűjtőtartály alapjában levő kiegészítőnyílásokhoz „ illeszkednek.

Annak biztosítására, hogy a fő gyűjtőtartály normál, vízszintes helyzetében ne billenjen, két 662 kétágú kengyel szolgál, amelyek közül a 12., és 13. ábrán csak egy van szaggatott vonalakkal feltüntetve. A 662 kétágú kengyelek 664 csapok révén mereven kapcsolódnak a fő gyűjtőtartályhoz erősített 666 csatornaidommal. A 662 kétágú kengyelek 665 csapok révén forgathatóan vannak a 601 tartó futómacskára erősítve. A 667 hüvelyekben forgathatóan vannak ágyazva. A 665 csapok 669 nyelvet is tartanak, és mind a kétágú kengyelek, mind a nyelvek együtt forognak csapjukkal. A 664 csap normál körülmények között kapcsolódik a hozzá tartozó kétágú kengyellel, amikor azonban a 601 tartó futómacska eléri a billenő helyzetet, a nyelv leesik a 606 pályában levő horonyba úgy, hogy a fő gyűjtőtartály szabadon el tud billenni, és a benne levő anyagot kiönti.

A fő gyűjtőtartály és a segéd gyűjtőtartály működési módja könnyen érthető a 21A.—21D. t ábrákból, ennek ellenére röviden ismertetjük ezek működési módját.

A betakarítógép folyamatos működésének nagy jelentősége van, főként akkor, ha az idői járási viszonyok és a feldolgozási körülmények nem kedvezőek. Hátrányos, ha a fő gyűjtőtartály kiürítéséhez a betakarítógépet meg kell állítani, mivel a kiürítésnek akár 10 percet is igénylő ideje alatt jelentős mennyiségű terményt lehetne fölszedni, betakarítani. A találmány szerinti gyűjtőtartály-szerkezetben második segéd 620 gyűjtőtartály is van, amely önműködően a 600 fő gyűjtőtartály helyére kerül akkor, amikor ez normál helyzetéből elmozdul ürítési vagy billenési helyzetébe (21C ábra). .

A 21A ábrán látható helyzetben a fő gyűjtőtartály a mozgó 550 láncon vagy szitán érkező borsót fogadja. Mint a 21B ábra mutatja, ''miikor a hidraulikus 656 munkahenger a 600 fő gyűjtőtartályt balra mozgatja, a 630 kötőrudazat alakja, és ennek csuklós kapcsolódásai a második, segéd 620 gyűjtőtartályt lefelé fordít„ ják el. A 620 gyűjtőtartályt a 624 tartók tartják, és ekkor a segéd 624 gyűjtőtartály a mozgó, vízszintes 550 lánc vagy szita felé mozog.

Amikor a 600 fő gyűjtőtartály eléri a 2 IC. ábrán feltüntetett billenési helyzetet, a második, segéd 620 gyűjtőtartály végső, vízszintes, közvetlenül a mozgó 550 lánc alatti helyzetébe fordul. A fő gyűjtőtartályt a bal oldali 668 csap körül billentjük azután, hogy a 669 nyelvek elfordultak, kioldották a 662 kétágú kengyeleket. Az ürítés befejezése után közvetlenül a 601 tartó futómacska jobb oldalra visszafelé mozog, mint a 21D ábra mutatja. Ekkor a második, segéd 620 gyűjtőtartály önműködően viszszafordul 21A. ábrán látható, függőleges helyzetébe, és a fő gyűjtőtartály billenése folyamán a segéd gyűjtő tartály bán összegyűlt borsó átömlik a 600 fő gyüjtőtartályba.

Látható, hogy ez az egyszerű szerkezeti megoldás lehetővé teszi a borsó folyamatos összegyűjtését anélkül, hogy a betakarítógépet ürítés céljából meg kellene állítani, mivel a betakarítógép mellett egy fogadójármű járatható, és mert a második, segéd 620 gyűjtőtartály az ürítési idő alatt is folyamatosan tudja fogadni a borsót.

Kívánatos, hogy a 110 felszedómotolla, vagy más felszedőkészülék mind haladási irányban, mind oldalirányban követni tudja a talaj felszínének változásait. E változások követésére, illetve a magassági helyzet szabályozására már sokféle szerkezetet javasoltak, azonban ezek túlságosan bonyolultak voltak és a mezőgazdaságban szokásos, normál üzemi körülmények között ilyen bonyolult szerkezetek alkalmazása nem kívánatos. A 110'' félszedőmotollához alkalmazható, ismertetett szintezőszerkezet egyszerű és erős, fennek ellenére jól alkalmazkodik a talaj felszínének minden változásához. A találmány szerinti szintezőszerkezet lényeges része a talaj felszínét érzékelő 154 és 155 kerék, amely a betakarítógép 110 felszedőmotollája mellett van elhelyezve. Ezek a kerekek a felszedőmotolla súlyának csak egy kis részét tartják, a súly többi, nagyobb részét egy, két vagy több hidraulikus munkahenger tartja.

A felszedőmotollához tartozó szintezőszerkezetnek nemcsak a termőföld felületi egyenetlenségeit, illetve szabálytalanságait kell követni, hanem biztosítani kell a termény zavarmentes továbbítását is, függetlenül a 110 felszedőmotolla és a 250 emelő-szállító szerkezet közötti, vagy más rendellenességektől. Mivel a 250 emelő-szállító szerkezet a betakarítógép keretén van rögzítve, amely keret az önmagában ismert és ezért leírásunkban részletesen nem ismertetett betakarítógép cséplőszerkezete szintezőszerkezetének következtében mindig vízszintes marad, a felszedőmotollának alkalmasnak kell lenni arra, hogy a termőföld haladási irányú és oldalirányú lejtéseit kövesse. így tehát a betakarítógép cséplőszerkezete mindig vízszintes marad, azonban a félszedőszerkezetnek követni kell a termőföld szabálytalanságait, illetve lejtős szakaszait is (15C ábra).

A, következőkben ismertetett szerkezet ezt a követelményt kielégíti és ezenkívül biztosítja azt, hogy a félszedőmotollának és szállítószerkezeteknek a cséplőszerkezethez viszonyított bármély lehetséges helyzetében a termény a betakarítógépben megfelelő módon mozogjon.

Valamennyi előforduló lehetséges helyzetet a 15C ábra szemlélteti.

a) A betakarítógép szintjén levő csáplőszerkezet, a 110 felszedómotolla szintje a betakarítógép haladása irányában nézve.

b) A betakarítógép szintjén levő cséplőszerkezet, a felszedómotolla lefelé fordul el, a beta-817

182 487 dúl el, a betaikaritógép haladási irányában nézve.

c) A betakarítógép szintjén levő csépiőszerkezet, a felszedőmotolla lefelé fordul el, a betakarítógép haladási irányában nézve.

d) A betakarítógép szintjén levő cséplőszerkezet, a felszedőmotolla oldalirányában nézve.

e) A betakarítógép cséplőszerkezete, és a felszedőmotolla párhuzamos a talajjal, oldalirányban nézve. f) A betaikaritógép cséplőszerkezete és a felszedőmotolla párhuzamos a helyi talajjal, azonban a betakarítógép oldalirányban a talajlejtések különbözők.

g) A gép és a felszedőmotolla szintben levő talajon van, azonban a 110 felszedőmotolla szállítási helyzetbe van emelve.

A 14., 15A, 15B, 16A, 16B, 17A, 18A és 18B. ábrákon látható szerkezetnek szintezőkerete van, amely 801 csap révén csuklósán elfordíthatóan van a betakarítógép 802 főtengelyére erősítve. A szintezőkeret a 2A ábrán is látható. A 802 főtengely 805 csap révén tartja a betakarítógép cséplőszerkezetét hordozó keretet. Amikor a 802 főtengely a termőföld oldalirányú lejtésétől függően ferde helyzetbe kerül,· a 800 keret ugyanolyan szögben hajlik. A 800 keret elülső részén 164 csap van elhelyezve, amely körül a felszedőmotolla 132 keretrésze oldalirányban el tud fordulni (14. ábra), függetlenül a 802 főtengely hajlási szögétől. A hosszirányú vagy haladásirányú szintezés tökéletesen végrehajtható a 800 keret révén, mivel ez 801 csap körül elfordíthatóan van a betakarítógép 802 főtengelyére erősítve.

Mint főiként a 14. ábrán látható, a felszedőmotolla-szintező 800 keretéhez tartozó 801 csapok a betakarítógép 802 főtengelyén olyan helyzetben vannak, ami a lehető legalacsonyabb azért, hogy megakadályozzuk az érzékelőkerekeknél olyan súrlódás fellépését, amely olyan nyomatékot hoz létre, aminek hatására a 110 fel szedőmotolla a tala jba hatol.

Mivel a talaj felszínét érzékelő 154, 155 kerekek terhelésének nem szabad túlságosan nagynak lenni, egy, két vagy több hidraulikus 808 munkahengert alkalmazunk, amelyek a felszedőmotolla súlyának túlnyomó részét fölfogják, úgyhogy a súlynak csak egy kis része jut a .154, 155 kerekekre, annyi, amennyi szükséges a talaj és kerekek érintkezésének fenntartásához. A 808 munkahengerek fölső végei a 810 gépkerethez vannak erősítve, valamint 804 kengyelek révén a felszedőmotollát szintező 800 kerethez. A 110 felszedőmotollát, ennék 112 szintezőkeretét, és az ezekhez tartozó alkatrészeket az 1. és 2A. ábrákkal kapcsolatban ismertettük.

A felszedőmotolla és az ehhez tartozó alkatrészek oldalirányú szintezéséhez hidraulikus kiegyensúlyozó szerkezetet alkalmazunk és számításba vesszük a cséplőszerkezet betakarítógép keretéhez viszonyított mozgásait is.

A 110 felszedőmotollának a talaj szabálytalanságait követő mozgásához az oldalirányú szintezést teljesen meohanikusan végezzük. A szin10 _ tezée két érzékelő 154, 155 kerék révén végezhető, amelyek 808 munkahengereken keresztül hatnak. Az oldalirányú szintezésben részt vesz a központos 164 csap is.

A 154, 155 kerekekre és 808 munkahengerekre ható erőket a 16A és 16B ábrák szemléltetik. Ha a felszedőmotolla szerelvényének összsúlya W, mindegyik érzékelő 154, 155 kerék révén talajnak átadott erő W₈, és mindegyik 808 munkahenger révén kifejtett erő F_c/2, akkor W—F_c=2W_e. Vagy szóban kifejezve mindegyik kerék a felszedőmotolla szerelvényének súlya és a fölfelé ható, munkahengerek által kifejtett erő közötti különbség felét tartja. F_c értéke úgy van megválasztva, hogy W_B kicsi, azonban elegendő arra, hogy a kerekek kövessék a talaj felszínét.

A 17, 18A és 18B ábrákon különféle hidraulikus kiegyensúlyozó, szintezőszerikezetek elvi kapcsolási rajza látható. Ezeknél a különböző hidraulikus szerkezeteknél egyes szerkezetrészek változnak, mint például a munkahengerek száma, a munkahengerek útja és mozgásiránya, valamint egymással való kapcsolódása.

A 17. ábra olyan kiviteli alakot szemléltet, amelynél a 808 munkahengerekből 809 dugatytyúrudak fölfelé nyúlnak ki. A szerkezetbe 820 forrásból állandó p nyomáson folyamatosan olajat nyomunk. Az állandó p nyomást 824 tartályhoz vezető csővezetékbe iktatott, állítható 822 biztosítószelep révén határozzuk meg. Ez a p nyomás a dugattyú mindkét felületére hat, úgyhogy a dugattyúrudakat felfelé F_c/2 erő nyomja a dugattyú két oldalán levő hatásos felületek különbsége következtében, két munkahenger helyett egy munkahenger is alkalmazható, amely esetben az F_u/2 érték F_c értékre változik.

A 800 keret helyzetében bekövetkező minden változás a 809 dugattyúrudak elmozdulását váltja ki. A folyamatos olajáramlás követi ezeket a mozgásokat úgy, hogy a 822 biztosítószelep által végzett szabályozás lévén a p nyomást megtartjuk, és így a talaj felszínét érzékelő 154, 155 kerekek kis terhelése mindig megtartja a talajjal való érintkezést.

Ezt a működési módot az 1 helyzetben levő. kézzel szabályozott 830 hidraulikus szabályozószeleppel érjük el, Amikor a 830 hidraulikus szabályozószelep 2 helyzetét álltjuk be, a 808 munkahengerekben levő dugattyúk fölötti nyomás a 824 tartályban levő nyomásra alakul át. Mivel a p nyomás ekkor csak a dugattyú alsó (és nagyobb) felületére hat, az F_c erő mindaddig nő, amíg a 110 felszedőmotolla szállítási helyzetébe nem kezd emelkedni.

A 110 felszedőmotolla szállítási helyzetben való rögzítése után a 830 hidraulikus szabályozószelepet a feltüntetett 0 helyzetbe kézzel átkapcsoljuk, minek eredményeként az olaj közvetlenül a 824 tartályba folyik, úgyhogy például országúton való szállítás folyamán a munkahengerekben túlnyomás nem alakul ki.

A 18A ábrán olyan kivitel látható, amelynél

-919.

182 487 a 808’ munkahengerek dugattyúrúdjai lefelé nyúlnak.

A 820’ forrásból folyamatosan olaj áramlik a szerkezetbe és a 826’ biztosítószelep egy meghatározott p’ nyomást tart, azonban ennél a kialakításnál csak a dugattyúknak alsó oldalán. A munkahengerek kamrái a dugattyúk fölött nyílással vannak kiképezve.

A p’ nyomás itt is úgy van megválasztva, hogy F_c/2 erők (vagy egy munkahenger alkalmazása esetén F_c erő) jönnek létre, és a dugatytyúrudak a felszedőmotolla súlyával szemben felfelé mozognak. Ez a kialakítás a 830’ hidraulikus szabályozószelep. 1 helyzetének felél meg.

Ha a 830’ hidraulikus szabályozószelepet 2 helyzetbe kapcsoljuk, a 826’ biztosítószelep, és a szerkezet többi része közötti összeköttetés megszűnik, kapcsolódik a 834 visszacsapószelephez, és a szerikezet most egy második 832 biztosítószeleppel szemben dolgozik, és a kialakult nagyobb p” nyomás elegendő ahhoz, hogy a felszedőimotolla szerelvényét teljesen fölemelje.

A felszedőmotolla szerelvényének felemelt helyzetben való rögzítése után átkapcsolunk a 0 helyzetre, minek eredményeként az olaj a 823’ tartályba folyik.

A 18B ábrán vázolt kiviteli alaknál azokat az alkatrészeket, amelyek a 18 A ábrán használt alkatrészékkel azonosak, azonos számokkal, és ezek méllé helyezett két. vesszővel jelöltük. A 834 visszacsapószelepet e kivitelnél 835 ideoda lengő szelep helyettesíti, amely önműködően elzár a 822” és 832” biztosítószelepek egyikéhez vagy másikához való összeköttetéstől.

Amikor a 830” hidraulikus szabályozószelep az 1 helyzetben van, a 808” munkahengerekbe folyadék áramlik, és közben a folyadékkor öszszéköttetésben van a nyomáshatároló 822” biztosítószeleppel. Ekkor a betakarítógép a termőföldön dolgozik.

Amikor a 830” hidraulikus szabályozószelep a 2 helyzetben van, ami felé a szelepet egy rugó feszíti, folyadék áramlik a 808” munkahengerek felé, miközben a folyadékkor összeköttetésben van a nvomáshatároló 832” biztosítószeleppel. Mivel a 832” biztosítószelep a nyomáshatárolást egy magasabb szinten, magasabb nyomásnál végzi, a munkahengerek dugattyúrúdjai nagyobb mértékben nyúlnak ki, és a felszedőmotollát fölfelé, normál munkahelyzetén túl emelik. A 835 ide-oda lengő szelep a nyomáshatároló 822” biztosítószeleppel összeköttetésben levő vezetéket lezárja.

Amikor a 830” hidraulikus szabályozószelep 0 helyzetben van, a folyadék közvetlenül viszszaáramlik a 824 tartályba. Ennek eredményeként a hidraulikus munkahengerek dugattyúrűdjai behúzódnak, és a betakarítógép a termőföldön végzett műveletek helyéről való elszállításra kész állapotba kerül.

A felszedőmotolla hatásos működésének eléréséhez szükséges, hogy a talaj bármilyen lejtésénél pontosan a beállított helyzetben maradjon, és ezért a találmány szerinti betakarítógép egy önmagában ismert szabályozószerkezettel van kiegészítve. Az ilyen rendszerek értéke azonban korlátozott, mivel a 110 felszedőmotolla és a 300 cséplődob között terményveszteség léphet fel akkor, ha a szállítószerkezetek nem alkalmasak a lejtésekhez való kielégítő alkalmazkodásra.

A talaj felületének szabálytalanságaitól függetlenül zavarmentes termény szállítást lehet elérni a 130, 180 és 200 szállítószerkezetek közbeiktatásával, a 21A —21F ábrákon látható mindegyik viszonylagos helyzetben.

A 130 szállítószerkezetet a 110 felszedőmotollához viszonyítva olyan helyzetben tartjuk, hogy a terménynek 110 felszedőmotolla révén való 130 szállítószerkezetre juttatása közben terményveszteség nem jön létre (19B ábra)

A 180 és 182 szállítószerkezetek keresztirányúak és a szintező 800 keret megfelelő részeire mereven vannak erősítve. A 110 felszedőmotollának rendkívüli nagy mértékű oldalirányú állítása esetén fordulhat csak elő, hogy a 130, 180 és 182 szállítószerkezetek helyzete között eltérés jön létre (19C. ábra).

Az oldalirányú állításnak másik tényezője a 180, 182 szállítószerkezetekről a közbenső, hosszirányban elnyúló 200 szállítószerkezetre való átszállításnál jön létre. Az áramló anyag két részre osztása következtében a termény minden körülmények között jól szállítható tovább.

A haladási irányban való szintezésnek (19D — 19F ábrák) a 180, 182 szállítószerkezetakről 200 szállítószerkezetre, és á 200 szállítószerkezetről a 250 emelő-szállítószerkezetre való átvitelnél kell megfelelőnek lenni. A 200 szállítószerkezet csap körül elfordíthatóan, hosszirányban, a 250 emelő-szállítószerkezet keretének hátsó végénél magasabban van tartva. A 200 szállítószerkezet alsó részén a 800 kereten, hosszirányban és oldalirányban mozgathatóan, kettős csuklós kötés révén van tartva.

Működés közben az önjáró betakarítógép a 106 padlózatról irányítható, amelyhez tartozó műszerfalban nemcsak a szokásos nyomásmérők és figyelmeztetőlámpák vannak, hanem a nyomásmérőikön és jelzőlámpákon kívül olyan műszerek is, amelyek magának a betakarítógépnek szerkezeti működésére, illetve a szerkezetek szabályozására alkalmas jelzéseket adnak, illetve parancsokat továbbítanak. A 110 felszedőmotolla szélesebb, mint a 100 és 102 kerekekből álló kerékpárok közül a szélesebb nyoma. A 110 felszedőmotolla a növényeket gyökerestől kitépi, vagy legalább egy részét leszakítja, ezeket körülbelül 270°-os ívhosszúságú úton szállítja és lehelyezi a 130 szállítószerkezet alsó végére. A 130 szállítószerkezet a növényeket — amelyek ekkor még kiterjeszkednek — a két központosító 180, 182 szállítószerkezetre juttatja, amelyek a növényeket, illetve ezek részeit a közbenső 200 szállítószerkezetre juttatják. A 200 szállítószerkezet a növényeket 250 emelőszállítószerkezethez továbbítja, amely a növényeket — gyakorlatilag veszteség nélkül — a 300 cséplödob bemenőnyílásához juttatja. Valamennnyi mozgás, eltekintve a 180, 182 szállt

-1021

182 487 lítószerkezetek keresztirányú mozgásától, lényegében hátrafelé irányuló, ?

A 300 cséplődobban való cséplés után a borsó tisztító-szállítószerkezetekre jut, amelyek arra szolgálnak, hogy lehetővé tegyék a borsó lehullását vagy legördülését, ugyanakkor a szemetet és hulladékot felfelé szállítsák és a talajra ürítsék. A 300 dob mindig vízszintes helyzetben van tartva. A tisztító-ezállító.szerkezetek a csépelt borsó számára az első tisztító fokozatot képezik. A vízszintes 400 szállítószerkezet és a 450 serleges emelőszerkezet közötti csatlakozásnál egy nyílás van, amelyen a 426 ventillátor által keltett légáram fölfelé halad. A légáram a port és más hulladékanyagot' magával viszi felfelé, ugyanakkor a 450 serleges emelőszerkezet alsó ágán a borsó egy a‘ szerkezet révén meghatározott légáram szabályozott erősségű annak érdekében, hogy borsót ne vihessen magával. Ez a második tisztítási fokozat.

A 450 serleges emelőszerkezetre részben tisztított borsó kerül, és ezt az 500 szállítószerkezet fölső, előre mozgó ágára juttatja. A 600 főt gyűjtötartály nyílása fölött az 500 szálíítószerkezet a borsót leadja, és a mozgó 550 lánc vagy szita fölső ágára a visszamaradt szemetet és hulladékot áthelyezi. A fő gyűjtőtartály nyílása fölött levő 554 ventillátor minden visszamaradt szemét, hulladék, stb. elszívására szolgál, és ezenkívül hatásosan és folyamatosan megakadályozza láncon vagy szitán levő lyukak eltömődését., ami főként az anyag nedves állapotában fordulhat elő. Valamennyi csépeletlen hüvely vagy szemétdarab abba a térbe jut át, amelyet az 558 csatorna képez, és innen ismét alulra, a keresztirányú 180, 182 szerkezetekre jut, amelyek ezeket a körfolyamatba visszaállítják. Az 550 lánc vagy szita megakadályozza a nagyobb szemétdaraboknak fő gyüjtőtartályba hullását. Ez a szerkezet képezi a harmadik tisztítási fokozatot.

Működés közben a billentés akkor hajtható végre, ha a második, segéd 620 gyűjtőtartályt használjuk (20. ábra).

Amikor a 600 fő gyűjtőtartály a benne levő borsónak betafcarítógép mellett haladó tehergépkocsira való billentése céljából oldalirányban mozog, a második, segéd 620 gyűjtőtartály az 550 lánc alá fordul és befogadja azokat a borsókat,, amelyek a láncon a billenős folyamán érkeznek. Amikor a 600 fő gyűjtőtartály visszatér eredeti helyzetébe, a második, segéd 620 gyűjtőtartály fölfelé fordul el úgy, hogy eközben a benne összegyűlt borsót a fő gyűjtőtartályba önti.

Mint az 1. ábrán látható, a 110 felszedőmotolla, 124 fedél és az ezekhez tartozó alkatrészek a közúton való szállítás megkönnyítése céljából a pont-vonallal jelzett 124A helyzetbe emelhetők. Ez végrehajtható, mert a 200 szállítószerkezet mindlsét végén csuklósán elfordíthatóan van fölerősítve, és az emelés a hidraulikus szerkezetek egyikének szabályozószelepét használva könnyen elvégezhető.

A betakarítási műveletek közben a motollát, leszédőmotollát, és az ehhez tartozó alkatrészeket szabályozzuk azért, hogy az ismertetett módon kövesse a talaj felszínét, miközben a cséplődob egész idő alatt gyakorlatilag vízszintes hely- < zetben van tartva.

A növények útja lényegében hátrafelé irányul, azonban cséplés után előre. A fő gyűjtőtartály közvetlenül a vezetőfülke mögött van. , Ez a kialakítás lehetőséget nyújt a betakarító- j gép hosszának csökkentésére, és jobb súlyéi- í oszlás elérésére, ami azért fontos, mivel az egyes í kerekeken fellépő nagy súlykonoentrálódások a ’ talaj túlzott tömörítését okozzák, ami káros. ·

A szállítási fokozatok 'közötti légáramok használata a borsó jó tisztítását teszi lehetővé anél- I kül, hogy lényeges járulékos bonyolításra vagy í mozgó alkatrészekre volna szükség. A további tisztítást a mozgó 550 lánc, illetve szita végzi, ’ amely gondoskodik arról, hogy semmi vagy csak í kevés hulladék, szemét vagy föld maradjon a j gyűjtőtartályban borsóval kevert állapotban. A 1 mozgó lánc vagy szita úgy van kialakítva, hogy | a rajta levő nyílások kedvezőtlen időjárási viszonyok és körülmények esetén sem tömődhetnek el.

A cséplődobot gyakorlatilag vízszintes helyzetben tartó szerkezet bármilyen ismert kivitelű lehet, például olyan, amilyet a 784 185 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás ismertet.

Bár az ismertetett és igénypontokban meghatározott betakarítógép elsősorban .borsó betakarítására készült, minden olyan más termény betakarítására is alkalmas, amelyeknél betakarítás közben a termény részeit szét kell választani egymástól. £

Claims (6)

1. Betakarítógép főleg borsó betakarítására, amely önjáró betakarítógépként van kialakítva, és amelynek felszedőmotollája, a levágott vagy leszedett terményt hátrafelé szállító, legalább >

egy szállítószerkezete, a terményt a szállítószer- ’ kezeitől átvevő cséplőszerkezete, tartószerkezetei | és ezek között a felszedómotollát, a szállító- j szerkezetet és cséplőszerkezetet hordozó fő ke- T rete, valamint a betakarítógép talajon való haladása közben a cséplőszerkezetet lényegében · vízszintesen tartó szerkezetrésze van, azzal jellemezve, hogy a felszedőmotollát (110) a talaj felszínét követő helyzetben tartó, csuklósán elfordíthatóan összeerősített tartói, illetve szintezőkerete (112) és főkerete (800), valamint a szintezőkeret (112) és főkeretet (800) a talaj felszíni rendellenességei fölött való áthaladás közben a felszedőmotollát (110) a felszínnel lénye- { gében párhuzamosan és a felszín fölött mégha- I tározott távolságban tartó módon gépkeretre (810) fölfüggesztő szerkezetrésze van.

2. Az 1. igénypontban meghatározott betakarítógép (kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a talaj felszínével kapcsolódva a talaj lejtésének állapotát érzékelő kereke (154, 155), valamint a felszedőmotollát (110) a szállítószerke-1123

182 487 zettel (130, 180, 182, 200), és emelő-szállító szerkezettel (250) a felszedőmotolla és a szállítószerkezet cséplődobhoz (300) viszonyított elhelyezésétől függetlenül a csépeletlen terményt folyamatosan a cséplődabhoz (300) tápláló módon összekapcsoló szerkezetrésze van.

3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott betakarítógép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a talajjal kapcsolódva ezen gördülő, egy a felszedőmotolla (110) helyzetét azonnal a talaj felszínét követőre állító és a felszedómotoüáit a lejtős talaj fölött meghatározott távolságban tartó vezérlőszenkezetrészhez bemenőjelet tápláló, érzékelő szerkezetrésze van.

4. Az 1—3. igénypontok bármelyikében meghatározott betakarítógép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezetek között egy előre nyúló, egyik végével a gépkeretben (810) ágyazott főtengelyhez (802) csuklósán elfordíthatóan erősített kerete (800) és az előre nyúló keret (800) másik végéhez csuklósán elfordíthatóan erősített, keresztirányban elnyúló szintezőkerete (112) van.

5. Az 1. vagy 4. igénypontban meghatározott beta'karítógép kiviteli alakja, azzal jelleme zv e, hogy a hosszirányban szállítószerkezet (130) és a két keresztirányban szállítószerkezet (180,

5 182) szélessége lényegében egyenlő a felszedőmotolla (110) szélességével, és hogy a félszedőmotolla és a keresztirányban elnyúló szállítószerkezet a keresztirányban elnyúló szintezőkereten (112) van tartva.

6. Az 1—5. igénypontok bármelyikében meghatározott betakarítógép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szintezőkeretet (112) és az ezt tartó keretet (800) fölfüggesztő, a kerék (154, 155) és talaj között kiválasztott minimális nyomást létrehozó, és így a talaj egyenetlen felülete fölött való áthaladás közben a felszedőmotollát (110) a talaj felszíne fölötti előírt helyzetben tartószerkezetrésze van, amely szerkezetrésznek ' túlnyomású folyadékkal dolgozó, egyenes vonal mentén mozgató munkahengere (808), valamint a munkahengert a túlnyomású folyadék forrásához (820) kapcsoló és a munkahengerben kiválasztott nyomásértéket létrehozó és tartó hidraulikus szabályozószelepe (830) van.