HU181633B - Line-packing machine for tamping cross-ties of track - Google Patents

Description

A találmány tárgya vágányalátömékelő gép, vágány keresztaljainak alátömékelésére, amelynek legalább egy, gépvázon elrendezett, magassági értelemben állító hajtással ellátott alátömékelő gépegysége van, amely közös, tömékelőszerszámtartón párosán elrendezett, a keresztalj/sín kereszteződési tartományában ágyazatba behatoló, hidraulikus hengerdugattyús állítóhajtással egymástól függetlenül, illetve teljesen aszinkron beálló tömékelőszerszámokkal van ellátva, amelyek egymáshoz beálló tömékelőszerszámpáronként egy-egy közös hajtással vannak vibráló mozgásba hozva.

Ismertek — például a 319 993 számú osztrák szabadalmi leírás alapján, — olyan vágányalátömékelő gépek, amelyek — az alátömékelő gépegység sín és keresztalj kereszteződésének tartományában behatoló, — összesen négy tömékelő szerszáma egyenként lengően vannak ágyazva és mindegyik tömékelőszerszám saját hidraulikus henger-dugattyús állító hajtásával összekötve van kiképezve. Ily módon a sín/keresztalj keresztezési tartományába behatoló egy, vagy két lemez alakjában kiképzett krampácsfejjel ellátott négy alátömékelőszerszám egymástól függetlenül beállítható, illetve az ágyazat állapotának megfelelően egymástól független állítási úttal állíthatók. Ebből adódóan mind a négy alátömékelőszerszám krampácsfejeit ugyanazok az állítóerők terhelik. Ebből adódóan függetlenül a mindenkori ágyazati állapottól és a mindenkori állítási úttól, valamint az ágyazatban lévő akadályoktól minden krampácsfej tartományában a kívánt mértékű ágyazattömörítés biztosított. Ezt a tömörítési technikát a szakma évtizedek óta úgynevezett „aszimmetrikus tömörítési elvként” ismeri, szemben az eppen úgy ismert, úgynevezett úttól függő — főleg menetes orsó és anya kényszerkapcsolatával — szinkron módon mozgatott tömörítőszerszámok technikájával. A teljes aszinkron tömörítési elv alapján üzemeltetett, egy — valamint több keresztaljas vágá5 nyalátömékelő gépek számos országban kimagasló sikerrel a legjobban beváltak, mert az aszinkron tömörítési elvvel még az igen kedvezőtlen és egyenetlen vágányfekvés, illetve ágyazati viszonyok, sőt az egyes keresztaljak ferde elhelyezkedése mellett is a teljes megmunkált vágányszakasz mentén 10 egyenletes és kiválóan tömörített keresztaljfelfekvés biztosítható.

A 357 190 számú osztrák szabadalmi leírás alapján ismére tes továbbá egy könnyű felépítésű vágányalátömékelőgép, amelynek gépvázán előre nyúlóan elrendezett magassági ér15 telemben állítható alátömékelő gépegységeiből négy darab — a kitérők tartományának alátömékelésére szolgáló — oldalirányban kitéríthető, a mindenkori sín és keresztalj keresztezése tartományába behatoló tömörítő krampácsokk.d van ellátva. A sínhez viszonyítva mindenkor egymással 20 szembefekvő, illetve ugyanazon keresztalj hosszoldalán behatoló krampácsok egy közös villaszerű tartóban vannak ágyazva, amely az alátömékelő gépegység szerszámtartóján, a géphossztengelyre merőleges lengőtengelyen, van ágyazva., A két tartó egyikének felső végén, excenter tengelyként ki25 alakított, közös, mind a négy alátömékelő szerszámhoz tartozó vibrációs hajtás tartozik, amellyel a másik tartó felső vége hengerdugattyús állítóhajtás útján csuklósán, illetve elfordulóan van kapcsolva. A tömékelőszerszámtartón továbbá egy vezetőszerkezet van elrendezve, amely, a gép30 hossztengelyre merőlegesen oldaliránybal kitéríthető — ki-1181633 térők megmunkálására szolgáló — tömékelő szerszámokkal ellátott, mindkét tartó részére, azoknak az alátömékelő gépegység hosszközepében, lényegében szimmetrikus helyzetben való tartására, rugalmas ütközőket tartalmaz. Ellentétben az előző bekezdésben ismertetett tömékelőgéppel, amelynek mindkét tömékelőszerszámpárjához tartozó tömékelőszerszámok teljes aszinkron állíthatók, ennél a könynyebb felépítésű tömékelőgépegységnél az aszinkronitás csak az egyik tartón elrendezett két, a sín jobb és bal oldalán behatoló tömékelőszerszámok részére biztosított, míg a másik tartón ágyazott egymással szemben fekvő két tömékelőszerszámnál ez a lehetőség hiányzik. Ez a bizonyos mértékig félaszinkron tömékelési elv kisebbtől közepes felépítésű vágányalátömékelő gépeknél — nem utolsó sorban a tömékelőgépegységek könnyű felépítéséből adódó egyszerűbb és olcsóbb voltából adódóan — a gyakorlatban jól bevált. Természetesen valamennyi tömékelőszerszám teljes aszinkronitásából adódó előny, ilyen a közös villaalakú tartót tartalmazó szerkezeti kialakítás esetén, nem érhető el.

A találmány célja a bevezetésben leírt fajtájú vágányalátömékelőgép kialakítása, amely lehetőség szerinti legegyszerűbb felépítése mellett, a teljes aszinkron tömékelési elv valamennyi előnyét, valamennyi tömékelőszerszáma részére biztosítja.

A találmány kitűzött célját azzal éri el, hogy az egymáshoz viszonyítva teljes aszinkron módon beálló és az ágyazatba behatoló — egy sínoldalon — minden egyes tömékelőszerszámpárnak tömékelőszerszámai közös hidraulikus hengerdugattyús állítóhajtással vannak összekötve és hogy minden egyes tömékelőszerszámpár lényegében az alátömékelő gépegység hosszközepére vonatkoztatott tükörszimmetrikus elhelyezésben, tömékelőszerszámtartóval támasztott rugalmas központosító berendezéssel van ellátva. Ezzel a találmány szerinti szerkezeti kialakítással a teljes aszinkron tömékelési elv és valamennyi tömékelőszerszám, egymástól független állítási mozgásának, valamennyi előnyének fenntartásával — a gép teljes szerkezeti kialakításának lényeges egyszerűsí- tését teszi lehetővé, mert elmaradnak az egyes tömékelőszerszámok mindegyikéhez tartozó saját hidraulikus állító hajtások, beleértve az ezekhez szükséges alkatrészeket, hidraulikus vezetékeket, ágyazásokat, valamint csatlakozásokat, illetve hasonlókat. Ehhez járul még az egyes gépegységek tér és súlytakarékos felépíthetősége. Ezen túlmenően a találmány szerinti kialakítás egy újszerű tömörítő hatást is biztosit, amely különböző ágyazati viszonyok esetében nemcsak 4 az állítóút felosztásában, azaz a teljesen aszinkron állítási úthosszákban, hanem a vibrációs mozgások, különösen minden egyes tömékelőszerszámpár mindkét tömékelőszerszámának összvibrációs aszinkron amplitúdó változásban jut kifejezésre. 5

Ez az új tömörítési technika azon alapszik, hogy bár minden egyes, mindenkor egy tömékelőszerszámpárhoz tartozó központosító berendezés, az egyes szerszámoknak a szimmetriahelyzetből való nagyobb kitérését gátolja, mégis különböző ágyazati anyag ellenállás esetén, például egyenet- 5 len mértékben elkérgesedett, illetve megkeményedett ágyazat, anyag esetén, továbbá el nem távolítható tömékelési akadályok, például nagyméretű kövek, vagy hasonlók esetén, a tömékelőszerszámoknak a tömékelőszerszámtartóhoz viszonyítva kötött kiegyenlítő mozgásokat is biztosit. 6

Ennek következtében az egyik, például az ágyazat elkérgesedett helyén bemerülő szerszám mozgásának gátlása esetén — különösen a behatolás során — a másik szerszám lengésamplitúdója, függően a mozgásakadályozás fajtájától és mértékétől, a kétszeres értékig is megnő. Ennél a szerszám- 6 nál az ágyazatba való — találmány szerinti megkönnyített — behatolását biztosító, a megnövekedett vibrációs amplitúdóból adódó és adott esetben a megnövekedett állító erő mellett, mint terhelő erő fellép a másik szerszámra átadott behatoló erő is. Ebből következően ez a szerszám is legyőzi az ezen a helyen megkeményedett kavicságy behatolási ellenállását és az, az előre megállapított kívánt mélységig behatol. Bármely tömékelőszerszám tartományában lévő eltávolíthatatlan tömékelési akadály — például egy viszonylag nagymé3 retű kő esetén — a másik tömékelőszerszám a teljes aszinkron tömékelőelv szerint, megfelelően megnövelt állítóúttal átveszi a tömékelési munkát, amíg a kívánt ágyazati alátömékelési mérték beáll. Ha végezetül egy tömékelőszerszám az ágyazatba való behatolás során két ilyen fajta akadály 5 közé ékelődik, úgy hogy az vibrációs mozgást nem végezhet, akkor a tömékelőszerszámpár másik tömékelőszerszámának lengésamplitúdója megnő, egészen annak kétszeres mértékéig. A találmány tehát új tömékelési elvet teremt, és az, az új tömékelési elvből adódó előnyöket összegezi a teljes aszink0 ron tömékelés technikából adódó előnyökkel.

A találmány előnyös kiviteli alakja szerint minden egyes tömékelőszerszámpár közös hidraulikus henger-dugattyús állító-hajtásának dugattyúja és hengere hosszközéppontjukban lengőkarszerűen a tömékelöszerszámtartón ágyazott 5 mindkét tömékelőszerszámnak felső végével elfordulóan vannak kapcsolva és — előnyösen hidraulikus üzemű, excenterként kiképzett — vibrációshajtása az egyik, előnyösen az állítóhajtás hengerével összekötött tömékelőszerszám felső végével van összekötve. Ez a szerkezeti kialakítás az ismert 0 és sokszorosan bevált szerkezeti felépítések felhasználásából adódó előnyöket, valamennyi, a tömékelőszerszámok felső végének kapcsolásából adódó előnyökkel, továbbá az új alátömékelés munkatechnikai előnyeivel együtt biztosítja.

Ez utóbb említett szerkezeti kialakítás egy előnyös to5 vábbfejlesztése a találmány szerint abban van, hogy mindkét tömékelőszerszámpár vibrációshajtása, valamint áliítóhajtása függőleges sín hossz síkhoz vonatkoztatva egymáshoz tükörszimmetrikusan vannak elrendezve. Ezáltal a tömékelő gépegységen és vezetésein szimmetrikus terhelési és igénybeC vételi viszonyok lépnek fel, ami az új tömékelés leírt előnyei mellett vonatkozó szerkezeti elemek kisebb kopási igénybevételének előnyeit is biztosítja.

A találmány egy különösen előnyös kiviteli változata sze5 rint minden egyes tömékelőszerszámpárhoz tartozó központosító berendezés két — egyik végével közösen a tömékelőszerszámtartón ágyazott és másik végével egy-egy tömékelőszerszám irányában közvetlenül annak tengelye fölött vezetett — rugótartóból áll, amelyen vibrációt járulékos rugó0 nyomással átvivő, előnyösen nyomórugók vannak elrendezve, amelyek egymástól függetlenül egyrészt a tömékelőszerszámmal elfordulóan összekötött támaszra, másrészt rugótartó felső végén, illetve az alátömékelő szerszámtartón van megtámasztva. Ezáltal a tömékelöszerszámokra átadott vib5 rációs rezgések a járulékos, az állitómozgás irányába ható, rugóerővel együtt, összegeződnek, ezáltal az állítóerőhöz további tömékelőnyomást fokozó erők is fellépnek. A tömékelőszerszámoknak az eddigi, a tömékelési eljárás során többé vagy kevésbé erőmentes nyitását, most a nyomórugók 0 előfeszítésére, azaz rugóenergia tárolására használjuk fel, amely ezután a legközelebbi tömékelési munkafázisban, mint járulékos erő kerül felhasználásra. Ebből adódóan egy tömékelő szerszámpár állító hajtásának előre megállapított erőnagysága mellett a krampácsfejeken a rugóerővel növelt összeró lép fel. Ebből adódóan az új tömékelési rendszer

-2181633 előnyei a teljes aszinkron tömékelési technika előnyeivel együttesen még nagyobb hatásfokkal érvényesülnek.

A találmány egy további ismérve szerint a rugótartó a tömékelőszerszám felé mutató végének szakaszán hossznyílással van kiképezve, amely a tömékelőszerszámmal kapcsolt és előnyösen a támasz elforduló ágyazásaként szolgáló keresztcsapon van vezetve. Ez a kialakítás a rugótartók és tömékelőszerszámok vezetőrészeinek egyszerű és teherbíró kialakításával tűnik ki. Ezen kívül, ezzel a szerkezeti kialakítással a rugótartón és a tömékelőszerszámon az erők felvételére különösen szilárd támasz biztosítható, fenntartva azt az előnyt, hogy a tömékelőszerszámtartót terhelő mintegy párhuzamos rugóerő szembehat az állítóerőkkel.

Végezetül további előnyök adódnak a találmány szerint abból, ha a rugótartónak tömékelőszerszám felé vezető vége villaszerűén kiképzett tömékelőszerszám mindkét felső karján belül van elrendezve és a rugótartó másik a tömékelőszerszámtartón ágyazott vége rugótányérral villaszerű, a tömékelőszerszámtartónak felfelé nyitott tartásában kiképzett ágyazásban van ágyazva. Ez a szerkezeti változat kevés, egyszerű kialakítású szerkezeti elemeket tartalmaz és ugyanakkor szilárd, valamint kis helyigényű támasztékot biztosít a tömékelőszerszámtartón a rugótartók részére.

A találmányt részletesen kiviteli példán rajz alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra egy találmány szerinti vágányalátömékelőgép, magassági értelemben állítható a teljes aszinkron tömékelési elv alapján üzemelő gépegység oldalnézete, a

2. ábra az 1. ábrán ábrázolt tömékelőgépegységnek II nyíl irányú elölnézete, a

3. ábra az 1. ábrán ábrázolt tömékelőegység III—III vonal menti részmetszetének felülnézete, a

4. ábra a 3. ábrán ábrázolt tömékelőgépegységnek egyik ágyazóhelyének a IV—IV vonal menti részmetszete, az

5. ábra tömékelőgépegység rugalmas központosító berendezést tartalmazó részének nagyított elölnézete, részben metszve, a

6. ábra az 5. ábra VI—VI vonal menti metszete, a

7. ábra az 5. ábra VII—VII vonal menti a tömékelőszerszámok rugalmas központosító berendezésnek egyik külső ágyazóhelyén átmenő metszete, a

8. ábra egy vágányszakasz vázlatos felülnézete a találmány szerinti tömékelő gépegységnek különböző tömékelési feltételek mellett sematikusan feltüntetett krampácsfejeivel.

Az 1. és 2. ábra egy találmány szerinti vágányalátömékelőgép, tömékelő 1 gépegységének felépítését mutatja. A 3 sínekből és 4 keresztaljakból álló vágányon meneszthető vágányalátömékelőgép 2 gépvázán két, a géphossztengelyre merőleges közel vízszintesen vezetett 5 vezetőoszlop van elrendezve, amelyeken a tömékelő 1 gépegység a géphossztengelyre merőlegesen elmozdíthatóan van ágyazva. A tömékelő 1 gépegység közel négyszögalakú 6 keretből áll, amelyen 7 tömékelőszerszámtartó két függőleges 8 vezetőoszlopon egy központos henger-dugattyús 9 hajtással magassági értelemben állíthatóan van ágyazva. A 7 tömékelőszerszámtartó két, a géphossztengelyére merőleges 10 oldalkarral van ellátva, amelynek külső végei egy-egy — lemezalakjában kiképzett — 11 tartóelemmel vannak például hegesztéssel összekötve. Mindkét 11 tartóelemen két-két, lengőkarszerűen kiképzett, 12, 13, illetve 14, 15 tömékelőszerszám van a géphossztengelyre merőleges 16 tengelyeken elfordíthatóan ágyazva. A 12, 13, illetve 14, 15 tömékelőszerszámok mindegyikének alsó végéhez, egyenként két, egymás mellett elrendezett lemezalakú 18 krampácsfejjel ellátott 17 krampács van oldhatóan rögzítve. Két-két ugyanazon a 11 tartóelemen ágyazott 12, 13, illetve 14, 15 tömékelőszerszám 19, illetve tömékelőszerszámpárt képez. Mindegyik 19, illetve 20 tömékelőszerszámpárhoz, excenterként kiképzett, vibrációs hajtás tartozik, amely a vonatkozó 19, illetve 20 tömékelőszerszámpár egyik, a kiviteli példán a 12, illetve 14 tömékelőszerszám felső karjának végén van elrendezve. A vibrációs 21 hajtáshoz egy hengerdugattyús állító 23 hajtás van csuklósán kapcsolva, amely 22 hengerének 24 dugattyúrúdja a 19, illetve 20 tömékelőszerszámpár másik 13, illetve 15 tömék ^lószerszámával van csuklósán kapcsolva.

A 19, illetve 20 tömékelőszerszámpár mindegyike a 7 tömékelőszerszámtartóra feltámasztott rugalmas 25 központosítóberendezéssel van ellátva, amely minden egyes 19, illetve 20 tömékelőszerszámpár 12, 13, 14, 15 tőmékelőszerszámainak az alátömékelő 1 gépegység hosszközepéhez viszonyított tükörszimmetrikus kiigazítására szolgál a továbbiakban még közelebbről ismertetésre kerülő működési feladatokon túlmenően. A 25 központositóberendezés lényegében két rúd alakú 26 rugótartóból áll, amelyek mindegyikén egy-egy 27 nyomórugó helyezkedik el. A 26 rugótartót egymás felé mutató belső végei a 7 tömékelőszerszámtartónak 11 tartóeleméhez 28 tengely körül elfordulóan vannak ágyazva. Mindegyik 26 rugótartó külső vége egy-egy, a hozzátartozó 12, 13, 14, 15 tömékelőszerszámhoz elfordulóan xan csatlakoztatva és a későbbiekben még részletesebben hírt, a 27 nyomórugó külső végére támaszkodó 29 támaszokban van ágyazva.

A tömékelő 1 gépegység úgynevezett „teljes aszinkron tömékelési elv” alapján dolgozik, amelynél a négy — a 3 í ín/4 keresztalj keresztezést helyén behatoló— 12, 13, illetve

4, 15 tömékelőszerszámok, a mindenkori ágyazati állapottól függően egymástól független állítási úthosszái vannak dőtolva, noha mind a négy 12,13,14, 15 tömékelőszerszám ’emezalakú 18 krampácsfejét ugyanaz az állítóerő terheli. X tömékelő 1 gépegység találmány szerinti kiviteli alakjánál, nind a négy 12, 13, 14, 15 tömékelőszerszám egymástól 'űggetlen vibrációs mozgással üzemel. Ennek az új tömékelé;i technikának jobb megértésére az 1. ábra alsó részén a 12, lletve 13 tömékelőszerszámok mozgásviszonyait az egymástól eltérő ágyazati körülményektől függően három különböző tömékelési helyzetben szaggatott vonalak útján mutatjuk he. Az 1. ábra alsó részének közepe a keresztalj alátömékeléíét mutatja be olyan esetben, amelynél a 4 keresztaljat kétoldalról határoló keresztalj rekeszekben az ágyazat anyaga lényegében egyenletes, és viszonylag laza elrendezésű. Ennél a szabályosnak tekinthető ágyazati anyagállapotnál mindkét 19, illetve 20 tömékelőszerszámpár egyikének, a kiviteli példán a 19 tömékelőszerszámpár 12 és 13 törnékelőszerszámainak azonosak az ágyazatba való behatolási, vibrálási és állítási viszonyai. Az 1. ábrán látható, hogy a 19 tömékelőszerszámpár egymáshoz képest állítható 12, illetve 13 tömékelőszerszámainak lemezalakú 18 krampácsfejei ilyen körülmények esetén megegyező lengési amplitúdóval rezegnek a kettős 30 nyílnak megfelelő irányban. A hpmogén ágyazati viszonypk között a 12, illetve 13 tömékelőszerszámok lemezalakú 8 krampácsfejeihez a henger-dugattyús állító 23 hajtás nyomóterhelése következtében ugyanaz az előtolási állítóúthossz tartozik, mint azt a 31 nyilak mutatják. A 25 központosítóberendezés ez esetben mindkét 12, illetve 13 tömékelőszerszám állítási mozgásának azonosságát biztosítja a mindkét 12, illetve 13 szerszámokat azonos mértékben terhelő 27 nyomórugók nyomóerejének központosító hatásából adódóan. A 12, 13 tömékelőszerszámoknak a közöttük fekvő alátömékelendő 4 keresztaljak felé mutató zárómozgásánál összegezödnek az állító 23 hajtásból és a 27 nyomórugó ι

-3181633 útján átadott erők és igy a lemezalakú 18 krampácsfejeken ennek megfelelően megnövelt összeró áll rendelkezésre.

Az 1. ábra alsó, bal oldali részén egy 4 keresztalj alátömékelését, erősen kérges megöregedett ágyazati anyag esetében, mutatjuk be. A 7 tömékelőszerszámtartó lesüllyesztése során a 12, illetve 13 tömékelőszerszámok vibráló mozgást végző krampácsfejei azonos lengési amplitúdóval lényegében egyszerre érintik az ágyazat felületét. Feltételezve, hogy a 13 tömékelőszerszám ágyazatra való felütközése során egy erősen elkérgesedett ágyazati részre talál, ez a 13 tömékelöszerszám csak kis mértékben hatol be az ágyazat felületébe, míg a másik 12 tömékelőszerszám az ágyazat valamivel lazább állapota következtében abba mélyebben hatol be. Az ágyazati anyag elkérgesedett állapota a 4 keresztaljtól jobbra fekvő keresztalj közben meggátol minden további mozgást, különösen a 13 tömékelőszerszám rengő mozgását, aminek következtében a vibrációs 21 hajtásból a 19 tömékelőszerszámpárra átadott vibrációs mozgás most már kizárólag a 12 tömékelőszerszámra adódik át úgy, hogy az megkettőzött vibrációs amplitúdóval kezd rezegni. Az ágyazatnak ezzel összekötött fellazítása egy gyors, további behatolást biztosít a 12 tömékelő szerszám részére, aminek következtében egyidejűleg az alátömékelő 1 gépegység függőleges terhelő erőinek lényegesen nagyobb része a 13 tömékelőszerszámra adódik át. Ez ennek következtében áttöri az ágyazat megkeményedett felszínét és mélyebben hatol be az alatta fekvő ágyazati tartományba és ezzel egyidejűleg vibrációs mozgása ismét megindul, amint azt vázlatosan a 13 tömékelőszerszám mélyebben fekvő lemezalakú 18 krampácsfejeinek szaggatott vonalakkal jelölt részképéböl látható. A 13 tömékelőszerszámnál is adott esetben a vibrációs amplitúdók egészen kétszeresre is megnőhetnek, ha a másik 12 tömékelőszerszám az ágyazat különösen megkeményedett helyéhez ér. Ennek az átváltó hatásnak és a vibrációs amplitúdónak az adottságokhoz önműködően illeszkedő, mindkét 12, illetve 13 tömékelőszerszámra való megoszlásának tulajdonítható, hogy a 12, illetve 13 tömékelőszerszámok még igen erősen megkérgesedett ágyazat esetén is elérik az előírt behatolási mélységet. A leirt vibrációs folyamatok, valamint a 12, illetve 13 tömékelőszerszámok független előtolási beállása eredményeként kedvezőtlen, illetve változó ágyazati anyagállapot esetén is biztosítható az alátőmékelés minőségének egyenletessége.

Az 1. ábra alsó részének jobb oldalán kiviteli példaként a tömékelőszerszámpár egyik, 13 tömékelőszerszámának teljes megszorulását mutatjuk be. A 13 tömékelőszerszám 18 krampácsfeje az ágyazatba való behatolás során két elmozdíthatatlan akadályba, például nagy 32 kövek közé hatolt úgy, hogy az sem vibrációs mozgást, sem állítómozgást végezni nem tud. Ebből következően a 12, illetve 13 tömékelőszerszámok közös, a vibrációs 21 hajtásból adódó rezgő mozgás kizárólag a 12 tömékelőszerszámnak adódik át. Ennek következtében a 12 tömékelőszerszám lengés amplitúdói megduplázódnak és, amint már azt az előbb leírtuk, a 13 tömékelőszerszámnak megnövelt függőleges terhelése következik be úgy, hogy az, dacára a fennálló akadályozó körülményeknek, nagyobb mélységbe lesüllyeszthető. Ennek során az alsó vége felé elvékonyodó 17 krampács ékelő hatását figyelembe véve, a mozgást gátló 32 kő széttörése is bekövetkezhet. így tehát ebben az esetben is a 19 tömékelőszerszámpár 12, illetve 13 tömékelőszerszámainak az előírt behatolási mélységig való lesüllyesztése biztosított. A vibrációs mozgásoktól és a 12 tömékelőszerszám vibrációs amplitúdójának megduplázódásától függetlenül, a 13 tömékelőszerszám megfogása következtében a 12 tömékelőszerszám megduplá zott rezgés amplitúdója mellett az állítóút is a 31 nyílnak megfelelően megduplázódik. Tekintve, hogy a vibrációs 21 hajtás és az állító 23 hajtás által kifejtett erő ebben az esetben közösen a 12 tömékelőszerszámra adódnak át, ezért a másik 13 tömékelőszerszám megfogása ellenére, a 4 keresztalj alatt biztosított a tömítési hatás, és a megkívánt tömörödési mutató eleve nem okoz gondot.

Amint az a 3. ábrából látható a 19,20 tömékelőszerszámpárok a hozzájuk tartozó vibrációs 21 hajtásukkal és állító 23 hajtásukkal együtt a 33 függőleges sínhosszsíkhoz viszonyítva, tükörszimmetrikusan vannak a 7 tömékelőszerszámtartón elrendezve. Amint az különösen a 3. ábra felső részén látható, az állító 23 hajtás 24 dugattyúrúdja, a 15 tömékelőszerszám felső duplakarként kiképzett végéhez van elfordulóan kapcsolva. A 13 tömékelőszerszámok tartományában a 18 krampácsfejek, valamint azok semleges középállásában (teljes vonallal ábrázolva), valamint közbülső, illetve végállásában is (szaggatott vonallal ábrázolva) a 3. ábrán bemutatásra kerültek.

A 4. ábra a vibrációs 21 hajtásnak felső szakaszán ugyancsak kétkarúan kialakított 13 tömékelőszerszámon való elrendezését mutatja. Mindkét 35,36 karon vibrációs 21 hajtás 37 excentertengelyét ágyazó ágyazatok vannak kiképezve. A 35 karon a 37 excentertengellyel kapcsolt 38 hidraulikus motor van elrendezve. A 37 excentertengely szembefekvő szabad végére 39 lendkerék van felszerelve. A 37 excentertengely 40 excenterszakaszán 41 ágyazó rész van elfordulóan ágyazva, amellyel az állító 23 hajtás 22 hengere van szilárdan összekötve.

Az 5., 6. és 7. ábrák a 25 központosító berendezés szerkezeti részleteit mutatják be. A 26 rugótartónak az 5. ábrán a 12 tömékelőszerszám felé mutató külső vége átmegy a 29 támasz 42 nyílásán, amely a 12 tömékelőszerszám mindkét 35, illetve 36 karjához 43 keresztcsap útján lengően van ágyazva. A 43 keresztcsap a 26 rugótartó 44 hossznyílásán átmegy és az a 26 rugótartó vezetésére és egyben a 12 tömékelőszerszám lengőmozgásának határolására is szolgál. Az

5. ábrán a 12 tömékelőszerszám külső véghelyzetét szaggatott vonallal ábrázoltuk, amely helyzetben a 43 keresztcsap a 44 hossznyílás 45 végfelületére ütközik fel. A 26 rugótartó belső vége 46, illetve 47 rugótányérral a 7 tömékelőszerszámtartó 11 tartóelemén egy villaszerű, felül nyitott tartásban kiképzett 48 ágyazásban van a 28 tengely körül elfordulóan ágyazva.

A 8. ábra egy találmány szerinti alátömékelő 1 gépegység 12,13,14,15 tömékelőszerszámainak helyzetét mutatja a 49 sínnek 50, 51 és 52 keresztaljainak keresztezödési tartományaiban az ágyazati anyag állapot, illetve keresztalj fekvés különböző körülményei között. A vastag vonallal berajzolt 18 krampácsfejeket a 8. ábrán a továbbiakban a jobb áttekinthetőség érdekében, a hozzájuk tartozó két-két krampácsfejjel ellátott 12, 13, illetve 14, 15 tömékelőszerszám vonatkozási számával jelöltük. Az 50 keresztalj alátömékelésénél a következő feltételezéseket tettük: az 50 keresztalj vágány külső oldala felé mutató végtartományában a szomszédos keresztaljrekeszben az ágyazat megkeményedett, illetve megkérgesedett, amit keresztvonalkázással jelöltünk. Az 50 keresztaljtól jobbra fekvő keresztaljrekeszben egy el nem távolítható akadály, például egy nagyméretű 53 kő található. Az alátömékelő 1 gépegység lesüllyesztésénél a 49 sínhez közel fekvő 13 tömékelőszerszám 18 krampácsfeje kapcsolatba kerül az 53 kővel. Tekintve, hogy ezen kívül az ágyazat a 13 tömékelőszerszám mindkét 18 krampácsfejének körzetében igen megkeményedett, a 13 tömékelőszerszám vibrációs mozgása lefékeződik és megszűnik. A 12 tömékelőszer4 szám ezáltal dupla vibrációs amplitúdóval kezd lengeni és eközben fellazítja a megkeményedett, megkérgesedett ágyazatot és abba gyorsan behatol. A megfelelő állító 23 hajtás megindításával az 53 kőben megakadt 13 tömékelőszerszám elmozdulást nem végez, mozdulatlanul marad. Ezáltal megduplázódik a 12 tömékelőszerszám állítási útja. így az 50 keresztalj a megkettőzött amplitúdójú vibrálással és a megkettőzött állítási úttal az 50 keresztalj hosszoldalán mozgatott 12 tömékelőszerszám útján a kedvezőtlen ágyazati viszonyok ellenére is a kívánt tömörítési fokig alátömékelhető.

A következőkben az 50 keresztaljnak a 49 sín belső oldalán fekvő részén viszonylag laza állapotú ágyazatot feltételezünk. Ebben az esetben is a 14 tömékelőszerszám befelé eső í 18 krampácsfejének tartományában egy el nem távolítható akadály, például 53 kő helyezkedik el, amely a 14 tömékelőszerszámnak az 50 keresztalj felé irányuló mozgását gátolja. t Tekintve, hogy az ágyazat viszonylag laza szerkezetű, a 14 í tömékelőszerszám dacára az akadályt jelentő 53 kőnek, akadálytalanul végzi vibráló mozgását. Ezáltal mindkét 14, illetve 15 tömékelőszerszám közel azonos vibrációs amplitúdóval rezeg. Amennyiben a 14 és 15 tömékelőszerszámok a további behatolása során a 14 tömékelőszerszám belső 18 krampácsfeje az 53 követ nem kerüli ki, úgy ebben az esetben is, a másik 15 tömékelőszerszám, az állító 23 hajtás bekapcsolásával megkettőzött állitóúttal biztosítja a teljes aszinkron tömékelési technológia szerinti alátömékelést.

A továbbiakban az 51 keresztalj alátömékelésénél feltételezzük, hogy az 51 keresztalj vágány külső oldala felé mutató végtartományában balra megkeményedett szakasz helyezkedik el az ágyazatban. Az alátömékelő 1 gépegység lesüllyesztésénél a 12 tömékelőszerszám előbb a megkeményedett ágyazat felületével érintkezik és abba csak kis mértékbe hatol be és ezáltal minden további mozgásában akadályozva van. A másik 13 tömékelőszerszám most megkettőzött lengés amplitúdóval vibrál, biztosítva ezáltal a megfelelő mozgásszabadságot, mind a vízszintes, mind a függőleges irányba. Ezáltal megnövekszik a 12 tömékelőszerszámra ható függőleges terhelés, aminek következtében ez is mélyebben behatol az ágyazatba. A további behatolás az ágyazatba és az 51 keresztalj alátömékelése a következőkben hasonló az 1. ábra bal oldali részére vonatkozó, a már előzőekben leírtakkal.

Feltételezve, hogy az 51 keresztaljnak a 49 sín belső olda* Ián fekvő tartományában, a jobb felé csatlakozó keresztaljrekeszben két mozgási akadály, például nagyméretű 53 kő helyezkedik el. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy ilyen mozgásakadályok a vasúti pályához tartozó részek, például lebetonozott karók, vagy hasonlók is lehetnek. Az alátömékelő 1 gépegység lesüllyesztésénél a 49 sínhez közelebb fekvő 15 tömékelőszerszám 18 krampácsfeje beékelődik két 53 kő közé úgy, hogy ezután már csak a 14 tömékelőszerszám rezeg kétszeres amplitúdóval. Az alátömékelő 1 gépegység további lesüllyesztésénél a 15 tömékelőszerszám nagyobb függőleges terhelése következtében a 18 krampácsfej ékelő hatása következtében a két 53 kő szétfeszítésre kerül, miáltal a 15 tömékelőszerszám ismét bizonyos mozgási szabadságot kap és adott esetben még a kőellenállást is leküzdve tovább állítható, illetve előtolható. Az 51 keresztalj alátömékelését azonban, amennyiben a fentiek nem következnének be a nagy állítási úttal elmozdított 14 tömékelőszerszám is a kívánt mértékű tömörödési fokig minden esetben biztosítani tudja.

Ferdén, sínhossziránnyal szöget bezáró, fekvő 52 keresztalj alátömékelésénél feltételezzük, hogy az 52 keresztalj sínen kívüli ágyazási területén az ágyazat viszonylag elkérges:dett.

Az alátömékelő 1 gépegység lesüllyesztésénél a 12 alátömékelőszerszám külső vágány oldali 18 krampácsfejei az 52 keresztaljnak az alátömékelő 1 gépegységnek kereszttengelyével szembeni ferde szögben való elhelyezkedése miatt, már az ágyazatba való behatolás során közvetlenül a keresztalj hosszoldala mellett hatol be. A másik 13 tömékelőszerszám ezzel szemben az 52 keresztaljtól még viszonylag távol van (szaggatottan ábrázolva). A 12 tömékelőszerszám az 52 keresztaljba, valamint a megkeményedett ágyazatba bizonyos mértékig be van szorulva, úgy hogy az vibrációs mozgást nem tud kifejteni. Ennek következtében most a 13 tömékelőszerszám megduplázott vibrációs amplitúdóval leng, fellazítja az ágyazatot és gyorsan behatol az ágyazatba. A most már e ősebben terhelt 12 tömékelőszerszám, amint azt már leírtuk, ugyancsak mélyebben besüllyed az ágyazatba. Ezt követően az állító 23 hajtás még erőteljesebben hat a 13 tömékelőszerszámra. Most a megnövelt állítási úttal elmozduló és a megnövelt amplitúdóval vibráló 13 tömékelőszerszám megközelíti egészen az 52 keresztaljat (teljes vonallal ábrázolva).

A vágány belső részén kedvező alátömékelési lehetőséget tételeztünk fel, azaz az ágyazatot laza állapotúnak fogtuk ft 1. Az alátömékelő 1 gépegység lesüllyesztésével az azonos amplitúdóval vibráló 14 és 15 tömékelőszerszámok viszonylag gyorsan és egyenletesen lengve süllyednek az ágyazatba. A 49 síntől távolabbi 15 tömékelőszerszám 18 krampácsfejei a ferdén elhelyezkedő keresztalj helyzet miatt majdnem a keresztalj hosszoldala mentén fekszenek fel, míg a 14 tömékelőszerszám 18 krampácsfejei az 52 keresztaljtól viszonylag távol vannak (szaggatott vonallal ábrázolva). Az állító 23 hajtás bekapcsolásával a 14 tömékelőszerszám egyedül, egy megnövelt, adott esetben a teljes, azaz megduplázott állítási ú^! tál közelít az 52 keresztaljhoz, mindaddig, míg az ágyazat anyaga az 52 keresztalj alatt eléri a kívánt mértékű tömörödési fokot (teljes vonallal ábrázolva).

Claims (6)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Vágányalátömékelőgép, vágány keresztaljainak alátömékelésére, amelynek legalább egy, gépvázon elrendezett, magassági értelemben állító hajtással ellátott alátömékelő gépegysége van, amely közös, tömékelőszerszámtartón párosán elrendezett, a keresztalj—sin kereszteződési tartományában ágyazatba behatoló, hidraulikus henger-dugattyú ál itó hajtással egymástól függetlenül, illetve teljesen aszinkron beálló tömékelőszerszámokkal van ellátva, amelyek az egymáshoz beálló tömékelőszerszámpáronként egy-egy közös hajtással vannak vibráló mozgásba hozva, azzal jellemezve, hogy az egymáshoz viszonyítva teljes aszinkron módon beálló és az ágyazatba — egy sínoldalon — behatoló m nden egyes tömékelőszerszámpárnak (19, 20) tömékelőszerszámai (12, 13, illetve 14, 15) közös hidraulikus hengerdigattyús állítóhajtással (23) vannak összekötve és hogy m nden egyes tömékelőszerszámpár (19, 20) lényegében az alátömékelő gépegység hosszközepére vonatkoztatott tükörsz mmetrikus elhelyezésben, tömékelőszerszámtartóval (7) támasztott rugalmas központosító berendezéssel (25) van ellátva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy minden egyes tömékelőszerszámpár (19, 20) közös hidraulikus henger-dugattyús állitó-hajtásának (23) dugattyúja (24) és hengere (22) hosszközéppontjukban len-

   -518163’ gőkarszerúen a tömékelőszerszámtartón (7) ágyazott mindkét tömékelőszerszámnak (12,13, illetve 14,15) felső végével elfordulóan vannak kapcsolva és — előnyösen hidraulikus Üzemű, excenterként kiképzett — vibrációshajtása (21) az egyik, előnyösen az állítóhajtás (23) hengerével összekötött 5 tömékelőszerszám (12, 14) felső végével van összekötve.
3. 3. A 2. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindkét tömékelőszerszámpár (19,20) vibrációshajtása (21), valamint állítóhajtása (23) függőleges sínhosszsíkhoz (33) vonatkoztatva egymáshoz tükörszimmetri- 10 kusan vannak elrendezve.
4. 4. Az 1.—3. igénypontok bármelyike szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy minden egyes tömékelőszerszámpárhoz (19, 20) tartozó központosító berendezés (25) két — egyik végével közösen a tömékelőszerszámtartón (7) ágyazott és másik végével egy-egy tömékelőszerszám (12,13, 14, 15) irányában közvetlenül annak tengelye (16) fölött vezetett—rugótartóból (26) áll, amelyen vibrációt járulékos rugónyomással átvivő, előnyösen nyomórugók (24) vannak elrendezve, amelyek egymástól függetlenül egyrészt a tömékelőszerszámmal (12, 13, 14, 15) elfordulóan összekötött támaszra (29), másrészt rugótartó (26) felső végén, illetve az alátömékelőszerszámtartón (7) van megtámasztva.
5. 5. A 4. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rugótartó (26) a tömékelőszerszám (12,13,14, 15) felé mutató végének szakaszán hossznyílással (44) van kiképezve, amely a tömékelőszerszámmal (12, 13, 14, 15) kapcsolt és előnyösen a támasz (29) elforduló ágyazásaként szolgáló keresztcsapon (43) van vezetve.
6. 6. A 4. vagy 5, igénypontok bármelyike szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rugótartónak (26) tömékelöszerszám(12, 13,14, 15) felé vezető vége villaszerűén kikép-

   15 zett tömékelőszerszám mindkét felső kaiján (34, 35) belül van elrendezve és a rugótartó (26) másik, a tömékelőszerszámtartón (7) ágyazott vége rugótányérral (46) villaszerű, a tömékelőszerszámtartó (7) felé nyitott tartásában kiképzett ágyazásban (48) van ágyazva.