HU179313B - Method and apparatus for sz-twisting by layers of kink elements on flexible core - Google Patents

Description

A találmány sodratelemek rétegenként történő SZ-sodrására vonatkozik, példaképpen elektromos kábel sodratelemeinek - úgymint huzalok, erek, érpárok vagy csillagnégyesek, továbbá az újabb időben a hírközlő kábeltechnika területén is alkalma- 5 zott optikai kábelek optikai szálainak — sodrására. Az SZ-sodrási technológia kezdetétől fogva ismertek és alkalmazottak voltak eljárások és berendezések sodratelemek rétegenként történő SZ-sodrására, amikor is tulajdonképpeni sodrószervként lényegében 10 egy váltakozó forgásirányban forgómozgást végző sodrótárcsát alkalmaztak.

Villamos kábelek sodratelemeinek SZ-sodrásához ismeretesek olyan SZ-sodrógépek, amelyeknek sodratmenet-tárolója van, s amelyeknél a sodratelemek 15 a sodratmenet-tárolóba való belépésükkor, majd az onnan való kilépésükkor sodródnak, továbbá amelyeknél a sodratelemek maradó sodrata a sodratmenet-tároló bemenetén és kimenetén létrehozott sodrás szuperponálása által adódik. Ez egyaránt 20 érvényes az olyan sodrógépekre, amelyeknél egy helybenmaradó sodratmenet-tároló körül két váltakozó forgásirányú sodrókengyel forog körben — ilyent ismertet a 16 65 536 sz. NSZK-beli közzétételi irat — valamint az olyan sodrógépekre, 25 amelyeknél a forgó sodratmenet-tároló térfogata folyamatosan megnövekszik és lecsökken - mint ez a 16 65 831 sz. NSZK-beli közzétételi iratból megismerhető - de még az olyanokra is, mint amilyen a

659 408. sz. USA szabadalomban látható, s amely- 33 nél a sodratelemeket páronkér|f elrendezett, a sodrási tengelyhez viszonyítva változtatható szöghelyzetű végtelenített szalagok segítségével sodorják, végezetül az olyan sodrógépekre is, amelyeknél az SZ-sodrást a tárolószakasz kezdeténél elhelyezkedő sodróegységnek a sodrási tengely irányában történő váltakozó irányú eltolásával hozzák létre. Utóbbi géptípus a 3 797 217 sz. USA szabadalomból ismerhető meg.

A rétegenként történő SZ-sodrásra alkalmas megfelelő eljárások és gépkonstrukciók kialakításánál különös nehézséget okoz azon követelmény teljesítése, amely szerint a sodrás olyan sodrott készárut kell eredményezzen, amelyben a sodrásirány fordulási helyei egymástól lehetőleg minél nagyobb távolságban helyezkednek el. A sodrásirányvállások közötti kezdeti távolságot (ld. a 631 929 sz. NSZK szabadalmi leírást) járulékos sodrótárcsák alkalmazásával ennek két-háromszorosara lehetett megnövelni. A járulékos sodrótárcsák a tulajdonképpeni sodrószerv előtti tartományban egyrészt a sodrat nemkívánatos hurokképződéseit megakadályozó szerkezeti egységet (amilyeneket pl. a 18 06 334 és a 18 11176 sz. NSZK nyilvánosságrahozatali iratok ismertetnek), másfelől egy sodrótárcsával a sodratmenetemelkedésre ellenkező irányban ható tároló szerkezetet képeznek. Legegyszerűbb esetben egyetlen járulékos sodrótárcsát alkalmaznak, amelyet az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsa előtt nagyobb távolsággal helytállóan helyeznek el, és amely csu179313 pán a sodrat elemeknek az oszcilláló sodrótárcsába való egyértelműen meghatározott bevezetésére szolgál. Ilyen szerkezeti megoldásokat ismertetnek a 24 11 151 és 24 55 062 sz. NSZK nyilvanosságrahozatali iratok. A helytálló és az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsa között elhelyezhető egy csőelem is, amelyre a sodratmenetemelkedéseket felviszik. Az ilyen csőelem tárolókapacitása azonban a súrlódási veszteségek miatt csupán igen csekély.

A sodrószerv előtt elhelyezkedő tárolószerkezetek tárolókapacitása és ezzel a sodraiban előálló sodrásirányfordulási helyek távolsága megnövelhető oly módon, hogy minden egyes sodratelemhez egy viszonylag hosszú hajlékony cső alakú vezetéket rendelünk, amely egyik végén sodrószervvel forgathatóan, míg másik végén térben helytállóan van ágyazva. (Ld. a 22 62 705 sz. NSZK nyilvánosságrahozatali iratot.) Ilyen jellegű tárolcszerkezet sodratelemeknél való alkalmazása azonban nehézségekhez vezet, minthogy a tengelyirányban helytálló flexibilis cső alakú vezeték a tengelyiranyban menesztett magvezetékre felsodródik, rétegenként történő sodrásnál. Sodratelemek szokványos SZ-scdrásához, amikor tehát azok sodrása nem rétegenként, hanem közvetlenül egymással (pászmaszerűen) történik, ismeretes olyan szerkezeti megoldás alkalmazása, amely tulajdonképpeni sodrószervként ugyancsak egy oszcilláló mozgást végző sedrótárcsát tartalmaz, amelynek elfordulási szöge azáltal jelentős mértékben megnövelt, hogy a sodrótárcsától nagyobb távolságban egy a sodratelemeket összevezető sodrómatrica van elrendelve. A sodrótárcsával hátrafelé kifejtett sodróhatást így nem akadályozzák meg, hanem tudatosan hozzák létre, és a sodrat --.osszabb szakaszára osztják el. Ilyen megoldás ismertetése található a 24 54 777 sz. NSZK közzétételi iratban.

A találmány kiindulási alapját sodratelemek, különösen elektromos kábelek sodratelemeinek hajlékony magvezetékre rétegenként történő sodrásara alkalmas olyan eljárás képezi, amelynek során térben helytálló elrendezésű tárolócsévékről folyamatosan lehúzott sodratelemeket átmenetileg koncentrikusan egy nyújtott nyomvonalvezetésű magvezetékre terelik, ezáltal sodratmenetemelkedéseket tárolnak, majd a sodratelemeket ezt követően meghatározott szakaszonként váltakozó sodrásiránnyal a magvezeték illetve a sodrási tengely köré vezetve meghatározott menetemelkedés hosszal és váltakozó sodrásiránnyal a rögzített csavarodással megvezetett magvezetékre sodorják fel.

A találmány célját a fenti eljárás továbbfejlesztése képezi, annak irányában, hogy csekély számú és egyszerű lépésben egy-egy rnenetemelkedési irányban rendre megnövelt számú, tehát több menetemelkedés hosszat lehessen felsodorni, aminek eredményeként a sodrott készáruban a menetemelkedés illetve sodrásirány fordulási helyeinek távolsága legalább több menetemelkedés hossznyi legyen.

A kitűzött célt a találmány értelmében olyan továbbfejlesztett eljárással érjük el, amely szerint a sodratelemeket sodratmenetemelkedésck átmeneti tárolása céljából a magvezeték torziós igénybevételével először meghatározott távolságokban szakaszonként váltakozó sodrásiránnyal a magvezetékre ideiglenesen felsodorjuk, majd a végleges sodrással szinkron történő magvezeték körüli tereléssel az utóbbiról lefejtjük, és ezután meghatározott térközzel és párhuzamosan a szabadon és elcsavarodhatóan megvezetett magvezetéktől illetve a sodrási tengelytől vezetve azokat a végleges sodrási helyre bevezetjük.

A találmány szerinti sodrási eljárásnál a sodratelemeknek a magvezetékre történő ideiglenes felsodrásával magát a magvezetéket használjuk fel a sodrótárcsával hátrafelé irányban létrehozott sodrási menetemelkedések tárolceiemeként. Minthogy ezen tárolóelem minden külön intézkedés mhkül szintitetszőleges hosszúságúra választható, így a végleges sodraiban előálló sodrásirányfordulási helyek egymástól mért távolsága is csaknem tetszőlegesre választható meg, minthogy' ezen utóbbi távolság a tárolóelem kapacitásának függvénye. A mázvezeték sodratmenetemelkedések átmeneti tárolásához szükséges torziós igénybevétele szempontjából lényeges, hogy' a sodratelemeket a magvezetékről történő lefejtésüket követően párhuzamosan és térközzé! vezessük a szabadon elcsavarodható mazvezetékhez képest annak érdekében, hogy a magvezeték a sodratelemek végleges felsodrása során ne forogjon saját tengelye körül szinkron a sodratelemekkel. A magvezeték ilyen esetleges szinkron forgása ugyanis az: jelentené, hogy a magvezeték a sodratelemek felsődrásának menetemelkedésével azonos vagy közelít-.--¹ ez azonos menetemelkedésű és menetirányú csavarodást végezne, aminek következteben a sodratelemek magvezetékhez viszonyított sodratla.i állapota állna elő.

Az új sodrási eljárás foganatosítására különösen alkalmas olyan berendezés, amely iodratelemeke. készletező, térben helytállóan elrendezett cáéveteslekből, a sodrott készárut kihúzó- és felcsévéiőegységből, valamint ezek között elrendezett sóé főberendezésekből áll, és amely sodróelemek sodrására szolgáló sodróberendezés lényegében egy oszcilláló mozgást végző sodrótárcsát és a sodratelemek vezetésere ez utóbbi sodrótárcsa előtt meghatározóit távolságban elrendezett további sodrótárcsát tartalmaz. A találmány alapját képező felismerést tovabbvive belátható, hogy a további sodrótárcsa az oszcillálj mozgást végző sodrótárcsával forgómozgás tekintetében mechanikai kényszerkapcsolatban van, és a további sodrótárcsa előtt egy a magvezetéke: és a sodratelemeket egyaránt felvevő sodrúmatrica van elrendezve, amelynek a további sodró-tárcsától mert távolsága, valamint a további sodrótárcsának az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsától mért tjivoKaga a sodrott készáruban lévő sodrasirányforduksi helyek egymástól mért távolságánál nagyobb.

A fenti, találmány szerinti berendezés sodrószerkezete tehát lényegében egy sodrómatricaból, egy az utóbbi mögött térközzel elrendezett oszcilláló sodrótárcsából, és ezzel mechanikus kényszerkapcsolatban álló, meghatározott térközzel mögötte elrendezett második oszcilláló sodrótárcsából áll. A sodrómatrica, amelyhez célszerűen furatos tárcsaként kialakított csavarodásgátló is hozzá van rendelve, ezesetben olyan furatos tárcsával helyettesíthető, amely a sodratelemeket külön-küiön, egyenként vezeti. Sodrás közben a furatos tárcsa mögött egy természetes sodrópont képződik. Ajánlatos a furatok osztókörét minél kisebb átmérőjűre választani.

A magvezeték, amelyre a sodratelemeket felsoaijuk, nyújtott nyomvonal mentén van a felsorolt írom szerkezeti elemen, nevezetesen a sodrómat· cán, az első és második sodrótárcsán átvezetve, rolis a magvezeték a sodrómatrica és az első csszesapótárcsa közötti mindenkori szakasza az ideigleesen felsodrott sodratelemek hordozójaként szolál, míg a sodratelemek az első és második összesapótárcsa közötti tartományban a magvezetéktől érközzel párhuzamosan a levegőben, vagy alkalmas ső alakú vezetőelemekben vannak megvezetve. A ovábbi sodrótárcsa sodrómatricától és az oszcilláló nozgást végző sodrótárcsáiói mért távolságait úgy teli megválasztani, hogy a sodratelemek a sodrómatüca és a további sodrótárcsa közötti tartományban a légleges sodrat menetemelkedésénél nagyobb menetemelkedéssel legyenek a. magvezetékre felsodorlatók. Ezt azzal érjük el, hogy az említett térközöket illetve távolságokat a sodrott készáruban tiérni kívánt sodrásirányfordulási távolságnál nagyobbra méretezzük. Ilyen méretezéssel a két sodrótárcsa közötti tartományban a sodratelemekben íbredő torziós feszültségek messzemenő kiegyenlítése érhető el. Ez esetben a sodratelemek visszafelé forogva futnak be a tulajdonképpeni sodrási hely Jodrómatricájába. Ez azt eredményezi, hogy a sodrásirányfordulási helyek kevésbé lesznek hajlamosak kisodródásra, mint ahogy az visszaforgás nélküli esetben lenne.

A sodrószerkezet említett jellemző térközeit illetve távolságait előnyösen azonosra választjuk meg. amennyiben csupán a sodratelemek magvezetékre történő felsődrása a cél. Ha azonban a két sodrótárcsa távolságát a sodrómatrica és a további sodrótárcsa térközénél kisebbre választjuk, úgy elérhető, hogy maga a magvezeték is szakaszonként váltakozó irányú sodrás: szenved, amelynek menetemelkedése azonban a végleges sodrat menetemelkedésével rövidebb.

A berendezés üzemeltetése során a sodratelerneket a további sodrótárcsa forgómozgásával ideiglenes jelleggel felsodoijuk a magvezetékre, aminek következtében a magvezeték a sodrómatrica és az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsa közötti tartományban a további sodrótárcsa forgását követő forgómozgást végez. Amennyiben a további sodretárcsáhez kúton sodrómatricát nem rendelünk hozzá, úgy a sodratelemek a magvezetéket a sodrómatrica és a további sodrótárcsa közötti tartományban időben változó hosszúságú spirál alakban ölelik körül. Ha viszont közvetlenül a további sodrótárcsa elé egy további sodrómatricát, nevezetesen egy kisodrómatricát helyezünk el, úgy a sodratelemek a magvezetéket a sodrómatrica t. -z utóbb említett kisodrómatrica közötti tartományban mindig e tartomány teljes hosszúságában fonják körül spirál alakban.

A további sodrótárcsával a magvezetékre a sodratelemek közvetítésével gyakorolt csavaróigénybevétel illetve csavaróhatás elősegítése céljából célszerűnek ι bizonyulhat, ha a további sodrótárcsa és a sodrómatrica közötti tartományban egy vagy több, a sodratot kívülről erőzáróan körülfogó, váltakozó forgásiránynyal forgatott sodrófejet is elrendezünk. Egy első ; ilyen sodrófejet célszerűen közvetlenül a további sodrótárcsához hozzárendelt sodrómatrica elé helyezünk el, amely ugyanazon forgómozgást végzi, mint a további sodrótárcsa. Tetszés szerint alkalmazhatók további sodrófejek, amelyek a sodrómatrica és a további sodrótárcsa közötti elrendezési helyüktől függően nullától a további sodrótárcsáéval megegyező forduiatszámmal forgathatók. Példaképpen egy' sodrómatrica és a további sodrotárcsa közötti tartomány közepén elrendezett sodrófej forgatása a további sodrótárcsa fordulatszámának felével egyenlő fordulatszámmal történne. Ilyen járulékos sodrófejek alkalmazásával a magvezetékre időlegesen, átmenetileg feivít; sodratelem-sodrás-menetemelkedések egyenletesen oszthatók el a magvezetéken.

A találmány szerinti berendezés célszerű kiviteli alakjainál előnyös lehet, ha a további sodrótárcsát tengelyirányban elmozgaihatóan képezzük ki. Az alternáló elmozgatás periódusidejét a további sodrótárcsa periodikus forgómozgásával hangoljuk össze. Ily módon elérnető, hogy az ideiglenesen felsodort sodratelemek nem torlódnak fel közvetlenül a további sodrótárcsa előterében, hanem ideiglenes elősodrásuk állandó menetemelkedéssel történik.

Függetlenül attól, hogy a további sodrótárcsa alternálva ide-oda mozgatható kialakítású-e, a szerkezeti kiképzés egyszerűsítése érdekében ajánlatos olyan megoldás alkalmazása, amelynél az oszcilláló sodrótárcs? és a további sodrótárcsa a sodratelemek megvezetésére szolgáló sodrókosár homloklapjait képezzék. A vezetőelemek legegyszerűbb esetben a két sodrótárcsabait k^épzett egyszerű furatok lehetnek, ugyanakkor cső alakú vezetőelemek is alkui, mázhatok a két ö'szecsapótárcsa vagy az ezekkel mechanikusan kénysze-rkapcsolt további furat o·. tárcsák között.

A találmány szerinti új sodróeljárás foganatosítása során a mag’-ezeték hosszegységére - égleges megsodrás után feisodort sodratelemek hossza nagyobb mint ideiglenesen sodrott állapotban. Ez azt eredményezi, nogy a magvezeték az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsa es a további sodrótárcsa közötti tartományban szakaszonként feltorlódik. Ezért célszerű: tk bizonyult a magvezetéknek az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsa és a to^vábbi sodrótárcsa közötti tartományban egy cső alakú vezetőelemben történő megvezetése, amelynek belső falfelületére a magvezeték spirál alakban felfekúdhet. így nem halmozódhatnak fel nagyobb hosszuságeltérések a •magvezeték és a sodratelemek között, minthogy az utóbbiak meghatározott szakaszonként. amelyek _o sodrásirányfordulási helyek távolságainak megfelelő hosszúságúak, a sodrómatrica és a további sodrótárcsa közötti térközben a sodrási tengellyel teljesen párhuzamosak, és ezen állapotban hiányzó sodratelemhosszak a sodratelemek csévetestjeiró'i történő utánhúzással pótolhatók.

A csatolt rajz 1—4. ábráin a találmány szerinti sodrási eljárás foganatosítására alkalmas példaképpeni berendezések különböző kiviteli alakjait tüntettük fel vázlatosan.

Az 1. ábrán olyan példaképpeni berendezés vázlatát tüntettük fel, amely 2 sodratelemek 1 magvezetékre váltakozó menetemelkedési iránnyal sodratréteg alakjában történő felsodrásával sodrott 3 készárú előállítására alkalmas. Sodratelemek leS hetnek e tekintetben például villamos kábelek vezetékeinek elemi huzalszálai, erei vagy ércsoportjai vagy optikai kábelek szálelemei is. Magvezeték lehet valamely szilárdító, hordozó·, illetve erősítő huzal vagy fonat illetve sodrat, szóló vagy már sodrott sodratelemegyüttes, vagy bármely kábelér is. A 2 sodratelemek lenúzása térben helytálló elrendezésű 11 csévetestekiöl történik, míg az 1 magvezetéket 10 magvezetékleadóról csévéljük le. A 2 sodratelemek és az 1 magvezeték lehúzását egyaránt 12 kihúzóberendezéssel, felcsévélésüket 13 felcsévelőberendezéssel végezzük.

A 2 sodratelemek felsodrása az 1 magvezetékre 20 sodróberendezéssel történik, amely bemenővégén hozzárendelt 34 furatos tárcsával ellátott 21 sodrómatricát, kimenő végén pedig 23 sodrómat ricát tartalmaz határolóelemként. A tulajdonképpeni sodrószerv egy forgatható sodrókosár, amelyet egy oszcilláló mozgást végző 22 sodrótárcsa, egy további 24 sodrótárcsa, valamint a 2 sodratelemeket megvezető cső alakú forgó 26 vezetőelemek alkotnak. Ezen sodrókosár 28 csapágyakban van forgathatóan ágyazva, és 31 motorról 29 és 30 fogaskerekekből álló fogaskerékpár útján szakaszonként váltakozó forgásiránnyal forgatható hajtással rendelkezik.

Az 1 magvezeték a sodrókosár tartományáoan cső alakú 27 vezetőelemben halad, míg a további 24 sodrótárcsához egy 25 kisodrómatrica van hozzárendelve.

A berendezés működtetése során az 1 magvezetékre a 21 sodrómatrica segítségével több 2 sodratelemet sodrunk fel koncentrikusan. Az így képzett sodratréteggel burkolt 1 magvezeték ezt követően hosszabb, például néhány méter hosszú szakaszon szabad légvezetékszerűen halad. 25 kisodrómatrica és a sodrókosár váltakozva balra illetve jobbraforgó totebbi 24 sodrótárcsája segítségével a külső, burkoló sodratréteget ezután kisodorva lefejtjük. Ezen további 24 sodrótárcsa szinkron forog az oszcilláló mozgást végző 22 sodrótárcsával, amely tőle ugyancsak nagyobb, például ugyancsak néhány méter távolságban van térközzel elrendezve. Az említett két sodrótárcsa közötti tartományban illetve térközben az egyes 2 sodratelemek az 1 magvezetéktől meghatározott távolságban azzal párhuzamosan haladnak vagy szabad légvezetékszerűen, vagy' egyenként cső alakú 26 vezetőelemekben megvezetve. Eközben minden 2 sodratelem együttes forgómozgást végez a cső alakú 27 vezetőelemen áthaladó 1 magvezeték körül. Az oszcilláló mozgást végző 22 sodrótárcsát elhagyva a külső sodratréteget 23 sodrómatricával véglegesen felsodorjuk az 1 magvezetékre. meghatározott hosszúságú szakaszonként váltakozó menetemelkedés iránnyal. A sodrás külső fixpontjául a példaképpen bemutatott fenti kiviteli alak esetében egy célszerűen egyben 12 kihúzóegységként is alkalmazott helytálló hernyószalagkihúzóberendezés szolgál.

Az 1. ábra szerinti berendezés lényeges és alapvető szerkezeti egységét a 2. ábrán kiemelt részletvázlatban is bemutatjuk, amelyben rendre feltüntettük a 21 sodrómatrica és a 25 kisodrómatrica közötti í, a 25 kisodrómatrica és a 23 sodrómatrica közötti h és sodrott készáruban levő két-két szomszédos sodrásirány fordulási hely közötti c távolságot is. A sodrásirány fordulásának helyei közötti ς távolságot a v kihúzási sebesség és a sodrókosár egyik forgásirányban állandó u fordulatszámmal megtett körülfordulásainak száma határozza meg. Az a és b távolságok nagyobbak mint a c távolság, példaképpen annak kettőtől tízszereséig terjedő hosszúságúak. Ily módon gondoskodtunk arról, hogy a 21 sodrómatrica és a 25 kisodrómatrica közötti tartományban történő ideiglenes felsodrás menetemelkedése lényegesen nagyobb, mint a végleges sodrás menetemelkedése. Ily módon a sodratelemek sz ideiglenes sodrás során csak enyhe csavaró- és hajlítóerők által kifejtett mechanikai igénybevételnek tesszük ki, és a további 24 sodrótárcsával történő kisodrásuk sem okoz problémát.

Amennyiben az a és b távolságokat a £ távolságnál sokkal nagyobbra választjuk, úgy a 23 sodrómatricába befutása előtt az 1 magvezeték is csak enyhe csavarást kap, másszóval menetemelkedése ehelyütt a véglegesen felsodródott sodratréteg menetemelkedésénél lényegesen nagyobb. Ezen okfejtéseknél természetszerűleg mindig feltételezzük, hogy az 1 magvezeték kellő csavarást rugalmassággal bír.

A találmány szerinti sodrás foganatosítási során az 1 magvezeték csavarása a 21 sodrómatrica és a 25 kisodrómatrica közötti tartományban a további 24 sodrótárcsa forgómozgásának és a 2 sodratelemeknek kölcsönhatása réven következik be. A további 24 sodrótárcsa forgómozgásának az 1 magvezetékre való jó átadása általában akkor biztosított, ha a £ távolságot kellően nagyra választjuk. Emiatt ajánlatos a 25 kisodrómatricát a 21 és 23 sodrómatricákkal határolt tartomány mintegy középpontjában elhelyezni.

A 2 sodratelemek rétegenként történő végleges SZ-sodrása során - mint minden SZ-sodrás eredményeképpen - a sodrott készáruban meghatározott távolságokban sodrásirányfordulasi helyek keletkeznek. Ezen sodrásirány fordulási helyek későbbi kisodródásának, a sodrás felbomlásának megakadályozása érdekében a véglegesen felsőőreit sodratelemek tartóspirálissal fonhatok körül, vág;· ragasztás útján rögzíthetők. Csupasz huzalok sodrása esetén meghatározott távolságokban a sodratelemek néhány centiméter hosszú helyi hegesztései rögzítése is szokásos. Adott esetben elegendő a sodrásirányfordulási helyek rögzítésére a teljes sodrat zömítése, amelynek során az egyes sodratelemek egymásba hurkolódnak.

Villamos vezetéksodratok előállítása céljából a fentiekben részletezett találmány szerinti berendezés szigetelőréteget extrudálással fel vivő további szerkezeti egységgel kombináltan célszerű kialakítani. Egy ilyen esetben a sodraira felvitt műanyag tartó- illetve sodratelemrögzítő spirálisnak oly mértékben hőállónak kell lennie, hogy az extrudálási hőmérsékletet károsodás nélkül elviselje. Bizonyos esetekben fémanyagú tartó-, illetve sodratelemrögzítő fonat illetve spirális is alkalmazható.

Vezetéksodratok hamissodrása és ezt követő zömítése céljából ajánlatosnak bizonyult a zömitőelemet és a 23 sodrómatricát. egyetlen szerkezeti egységbe összevonni. Egy többtárcsás zömítőszer179313 számot ez esetben közvetlenül a 23 sodrómatrica után kellene elrendezni, amely zömítőszerszám egyben a 2 sodratelemekkel ellátott 1 magvezeték 23 sodrómatrica mögötti csavarodását gátló egységként is szolgálna egyidejűleg.

A 3. ábra vázlatosan olyan kiviteli alakot tüntet fel kiemelt részletében, amelynél a 21 sodrómatrica és a 25 kisodrómatrica közötti tartományban a további 24 sodrótárcsával az 1 magvezetékre gyakorolt csavaróhatást elősegítő, erősítő, járulékos 32, 33 sodrófejek vannak az említett elemek között elrendezve. A közvetlenül a 25 kisodrómatrica előtt elrendezett 32 sodrófej a 24 sodrótárcsa fordulatszámával azonos fordulatszámú fórgómozgást kellene végezzen, míg a közelítőleg a 21 sodrómatrica és a 25 kisodrómatrica közötti térköz illetve tartomány közepén elhelyezett 33 sodrófej közelítőleg a 24 sodrótárcsa fordulatszámának felével forog.

A 4. ábrán egy további, 25 kisodrómatrica nélküli példaképpeni kiviteli alak részletét tüntettük fel. Ez esetben az 1 magvezetéket a 2 sodratelemek a 21 sodrómatrica és a további 24 sodrótárcsa közötti tartományban időben változó hosszúságú szakaszokon veszik körül.

Végül az alábbiakban ismertetünk egy méretezési példát, amely egy erőátviteli kábel egyenként

1,4 mm átmérőjű 19 elem rézhuzalból 1 + 6 + 12-es rendszer szerinti rétegesen felépített körkeresztmetszetű vezetőjének találmány szerinti sodrására vonatkozik.

+ 6 elemi huzalt sodratlan állapotban magvezetékként vezetünk be a sodróegységbe, és a magvezetékre $=150 mm menetemelkedéssel váltakozó menetemelkedés iránnyal 12 elemi huzalt sodrunk fel. A sodrásirányfordulási helyek távolsága 1,50 méter, a kihúzási sebesség V_o = 100 m/perc.

Az alkalmazott berendezés egy-egy a magvezeték számára kiképzett átvezetó'nyílással, és az elemi huzalokat átvezető egyenként 12 átvezetőnyílással ellátott két összecsapótárcsát tartalmaz. Ezen összecsapótárcsák egymástól mért távolsága 4,50 méter. Mindkét összecsapótárcsa u = v/s = 667 perc^-1 fordulatszámmal vátlakozó forgásirányban szinkron forog.

A 21 sodrómatrica és a 25 kisodrómatrica távolsága ugyancsak 4,50 méter. A magvezeték és az ideiglenesen felsodort sodratelemekből álló külső réteg menetemelkedése a 21 sodrómatrica és a 25 kisodrómatrica közötti tartományban egyaránt és folyamatosan változik a végtelen és 450 mm között. A 25 kisodrómatrica és a 23 sodrómatrica közötti tartományban a magvezeték átmeneti, időleges csavarodottsága gyakorlatilag teljesen ismét kisimul illetve megszűnik.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok:

   j 1. Eljárás sodratelemek, különösen villamos ká’ belek sodratelemeinek hajlékony magvezetékre rétegenként történő sodrására, amelynek során térben helytállóan elrendezett tárolócsévékről folyamatosan lehúzott sodrateiemeket átmenetileg koncentrikusan / nyújtott nyomvonalvezetésű magvezetékre vezetik, ezáltal sodratmenetemelkedéseket tárolnak, majd a sodrateiemeket ezt követően meghatározott szakaszonként váltakozó sodrásiránnyal a magvezeték illetve a sodrási tengely köré vezetve meghatározott menetemelkedéssel és váltakozó sodrásiránnyal a csavarodásmentesen megvezetett magvezetékre sodorják fel, azzal jellemezve, hogy a sodrateiemeket (2) sodratmenetemelkedések átmeneti tárolása céljából

   a) a magvezeték (1) torziós igénybevételével először meghatározott távolságokban szakaszonként váltakozó sodrásiránnyal a magvezetékre ideiglenesen felsodoijuk, majd

   b) a végleges sodrással szinkron történő magvezeték körüli tereléssel az utóbbiról lefejtjük, és ezután

   c) az elcsavarodási megengedő módon szabadon megvezetett magvezetékről illetve a sodrási tengelytől meghatározott térközzel párhuzamosan a végleges sodrási helyre bevezetjük.
2. 2. Berendezés az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, amely sodrateiemeket készletező, térben helytállóan elrendezett csévetestekből, a sodrott készárut kihúzó- és felcsévélőberendezésből, valamint az említett szerkezeti egységek között elrendezett, lényegében egy oszcilláló mozgást végző sodrótárcsát és a sodrateiemeket megvezető, az utóbbi sodrótárcsa előtt meghatározott távolságban elrendezett további sodrótárcsát tartalmazó soíiróbcmndezésből áll, azzal jellemezve, hogy' a további sodrótárcsa (24) az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsával (22) forgómozgásukat tekintve mechanikai kényszerkapcsolatban van. és a további sodrótárcsa (24) előtt egy a magve2etéket (1) és a sodrateiemeket (2) egyaránt felvevő sodrómatrica (21) van elrendezve, amelynek a további sodrótárcsától (24) mért távolsága (a), valamint a további sodrótárcsa (24) oszcilláló sodrótárcsától (22) mért távolsága (b) a sodrott készáruban (3) levő sodrásirányfordulási helyek egymástól mért távolságánál (c) nagyobb.
3. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsa (22) és a további sodrótárcsa (24) a sodrateiemeket terelő vezetőelemekkel (26) bíró sodrókosár homloklapjait képezik.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a további sodrótárcsa (24) tengelyirányban elmozgathatóan van elrendezve.
5. 5. A 2—4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy közvetlenül a további sodrótárcsa (24) előtt egy kisodrómatrica (25) van elrendezve.
6. 6. A 2-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a további sodrótárcsa (24) és az ettől meghatározott távolságban elrendezett sodrómatrica (21) között egy vagy több, a nyújtott nyomvonalvezetésű sodratot (magvezetéket és sodrateiemeket) kívülről erőzáróan körülfogó, a sodrási tengely körül váltakozó forgás- irányban forgómozgást végző sodrófq (32, 33) van elrendezve.
7. 7. A 2-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az osz cilláló mozgást végző sodrótárca (22) és a további sodrótárcsa (24) között egy a hajlékony magvezeték (1) terelésére alkalmas cső alakú vezetőelem (27) van elrendezve.