HUT76057A - Tricyclic sulfonamide compounds, pharmaceutical compositions containing them, which are useful for inhibition of g-protein function and for treatment of proliferative diseases and process for producing them - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás a farnezil-protein-transzferáz enzim és ezen keresztül a szabályozatlan sejtszaporodás gátlására triciklusos vegyületekkel, amelyek részben ismertek, részben újak, és ugyancsak a találmány tárgyát képezik az új vegyületek, valamint az előállításukra szolgáló eljárások.

A WO 92/11034 számon 1992. július 9-én közzétett nemzetközi szabadalmi bejelentésben eljárást közölnek daganatellenes hatóanyagokra rezisztens tumorok ilyen hatóanyagokkal szemben mutatott érzékenységének fokozására. Az eljárás abból áll, hogy a daganatellenes hatóanyagot egyidejűleg alkalmazzák egy potencírozó anyaggal, azaz egy (I) általános képletű vegyülettel, amelynek képletében a szaggatott vonal adott esetben kettős kötést jelent, X' jelentése hidrogén- vagy halogénatom, és Y¹ jelentése hidrogénatom, szubsztituált karbonilcsoport vagy szubsztituált szulfonilcsoport. Y' jelenthet például egy -COOR' általános képletű csoportot, amelyben R' jelentése 1-6 szénatomos, szubsztituálatlan vagy szubsztituált alkilcsoport, szubsztituálatlan vagy szubsztituált fenilcsoport, 7-12 szénatomos, szubsztituálatlan vagy szubsztituált aralkilcsoport, illetve adott esetben N-szubsztituált 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoport. Y' azonfelül jelenthet többek között egy -SO₂R' általános képletű csoportot is, amelyben R' jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, szubsztituálatlan vagy szubsztituált fenilcsoport, illetve 7-12 szénatomos, szubsztituálatlan vagy szubsztituált aralkilcsoport. Ezekre a potencírozó hatóanyagokra példaként a loratadint említhetjük, amely a 11-(4-piperidilidén)-5H-benzo[5,6]-ciklohepta[1,2-b]piridinek egyike.

Az onkogének gyakran kódolnak a jelátviteli rendszer elemeiként működő fehérjéket, ami a sejtszaporodás és a mitogenezis stimulálásához vezet. Az onkogének expressziója a sejttenyészetekben celluláris transzformációt eredményez, aminek következtében a sejtek lágy agarban is képesek szaporodni, és a szaporodó sejtek tömött gócokat képeznek, mivel a nem transzformált sejtekre jellemző kontakt gátlás nem állítja le a sejtburjánzást. Nemritkán az ember rákos megbetegedéseinek hátterében bizonyos onkogének mutációja és/vagy túlzott expressziója áll.

Ahhoz, hogy a sejt transzformációja megtörténhessen, a ras-onkoprotein prekurzorának a farnezilezése szükséges. A farnezilezés a fehérje C-terminális részén elhelyezkedő tetrapeptid egyik tagjaként jelen levő cisztein merkaptocsoportján megy végbe. A farnezilezést a farnezil-protein-transzferáz enzim katalizálja, következésképpen jogos az a feltételezés, hogy ennek az enzimnek az inhibitorai daganatellenes hatóanyagként viselkednek olyan tumorok esetében, amelyeknél a ras szerephez jut a sejt transzformációjában. A ras mutáció révén létrejött, onkogén formái az ember rákos daganataiban gyakran megtalálhatók, különös tekintettel a vastagbél- és a hasnyálmirigyrák eseteire, amelyek több mint 50 %-ára igaz a fenti megállapítás [Kohl et al.: Science 260, 1834-1837 (1993)] .

Tekintettel arra a jelentős szerepre, amit legújabban a farnezil-protein-transzferáz inhibitorainak tulajdonítanak, igen nagy az érdeklődés a gyógyítással kapcsolatos tudományágak művelői részéről olyan vegyületek iránt, amelyek gátolják

·. .1 » a farnezil-protein-transzferáz működését. Találmányunk szintén ilyen vegyületekre vonatkozik.

Mind ez ideig a találmány szerinti triciklusos vegyületekről nem közöltek olyan adatokat a szakirodalomban, hogy ezeket a farnezil-protein-transzferáz enzim inhibitoraként alkalmazták volna. A találmány tárgya tehát eljárás a farnezil-protein-transzferáz működésének gátlására a találmány szerinti triciklusos vegyületekkel, amelyek

i) in vitro körülmények között hatékonyan gátolják a farnezil-protein-transzferázt, de nem gátolják a (geranil-geranil) -protein-transzferáz működését;

ii) meggátolják a fenotípus megváltozását, ha azt a ras-fehérjék olyan transzformáló formája váltja ki, amely farnezil-akceptorként viselkedik, de nincs ilyen hatásuk akkor, ha olyan transzformáló ras-fehérje okozza a változást, amely (geranil-geranil)-akceptor;

iii) blokkolják a ras-fehérjék intracelluláris átalakításának folyamatát, ha azok farnezil-akceptorok, de nem blokkolják, ha azok olyan konstruált termékek, amelyek (geranil-geranil)-akceptorok; és iv) sejttenyészetben meggátolják a transzformáló ras-fehérjék által kiváltott szabályozatlan sejtszaporodást.

A találmány szerinti új vegyületek egyike állatkísérletekben kifejezett daganatellenes hatást mutatott.

A találmány tárgya további eljárás a szabályozatlan sejtszaporodás — beleértve a transzformált sejteket is — gátlására, ami abból áll, hogy a találmány szerinti vegyületeket a ···· ···· • ·

...II hatás kifejtéséhez szükséges mennyiségben alkalmazzuk. Szabályozatlan sejtszaporodás alatt itt azt értjük, amikor a sejtosztódás függetlenné válik a normális szabályozó mechanizmusoktól, például megszűnik a kontakt gátlás. Ez a meghatározás tehát magában foglalja:

1) a daganatsejtek szaporodását az aktivált ras-onkogén expressziója következtében;

2) a daganatsejtek szaporodását a ras-fehérje aktiválódása következtében, aminek előidézője egy másik gén onkogén mutációja; és

3) más proliferatív betegségek benignus vagy malignus sejtjeinek a szaporodását, ami aberráns ras-aktiválódással hozható összefüggésbe.

A találmány szerinti eljárás megvalósításához alkalmas vegyületek az (1.0) általános képletű vegyületek, a gyógyszerészetileg elfogadható sókat vagy szolvátokat is beleértve, amelyek képletében a, b, c és d egyike nitrogénatomot vagy -NR⁹- általános képletű csoportot jelent, amelyben R⁹ jelentése N-oxidot képező oxigénatom, metilcsoport vagy -(CH2)_n-CC>2H általános képletű csoport, ahol n értéke 1-3 lehet, míg az a, b, c és d szimbólumok közül a többi jelentése =CR⁴- vagy =CR²- általános képletű csoport;

R⁴ és R² jelentése, azonos vagy különböző jelentést megengedve, egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, trifluor-metil-, (benzo-triazol-l-il)-oxi-, nitro- vagy cianocsoport, -OR

-COR¹⁰, -SR¹⁰, -N(R¹⁰)₉,

-OC (O) R (

V · • · · · • »

-CO₂R¹⁰, -OCO2R^1:L vagy -NR¹⁰COOR^1:L általános képletű csoport, -S(O)tRⁿ általános képletű csoport, ahol t értéke 0, 1 vagy 2, illetve alkinil-, alkenil- vagy alkilcsoport, amelyek adott esetben halogénatommal, -OR¹⁸ általános képletű csoporttal vagy -CO₂R¹⁰ általános képletű csoporttal szubsztituáltak;

R² és R⁴ jelentése, azonos vagy különböző jelentést megengedve, egymástól függetlenül az R¹ és R² jelentéseként megadottak bármelyike lehet; vagy R² és R⁴ együttesen a IIIas benzolgyűrűvel kondenzált, telített vagy telítetlen,

5-, 6- vagy 7-tagú gyűrűt jelenthet;

R⁸, R⁸ , R⁷ és R⁸ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, trifluor-metil-csoport, -COR¹⁸ általános képletű csoport, illetve szubsztituálatlan vagy adott esetben nitrocsoporttal vagy az -OR¹⁰, -SR¹⁰, -S(O)tR^i:L, -NR¹⁰COOR¹¹, -N(R¹⁰)2, -COR¹⁰, -OCOR¹⁰, -OCO2R^1:1-, -CO2R¹⁰ vagy

-OPO3R¹⁸ általános képletű csoportok bármelyikével szubsztituált alkil- vagy arilcsoport; vagy R⁸, R⁸, R⁷ és R⁸ egyike kombinációban az R szimbólummal, amelynek jelentését később adjuk meg, egy -(CH₂)_r- általános képletű csoportot is jelenthet, amelyben r értéke 1-4 lehet, és amely adott esetben rövid szénláncű alkilcsoporttal, rövid szénláncú alkoxicsoporttal, trifluor-metil-csoporttal vagy arilcsoporttal szubsztituált;

R¹⁸ jelentése hidrogénatom, illetve alkil- vagy arilcsoport; R¹¹ jelentése alkil- vagy arilcsoport;

X jelentése nitrogén- vagy szénatom, és ha szénatomot je-

lent, adott esetben kettős kötéssel kapcsolódhat a 11-es szénatomhoz, amit a szaggatott vonal jelez; ugyanis a szaggatott vonalak a képletben az esetleges kettős kötések jelölésére szolgálnak;

A és B jelentése, ha a szaggatott vonal az 5 és 6 számokkal megjelölt szénatomok között kettős kötést jelent, egymástól függetlenül -R¹⁸, -OR¹¹, -OCO2R¹¹ vagy -OC(O)R¹⁸ általános képletű csoport; ha viszont a szaggatott vonalat figyelmen kívül hagyjuk, vagyis az 5-ös és 6-os szénatom egyszeres kötéssel kapcsolódik egymáshoz, akkor A és B külön-külön, egymástól függetlenül két hidrogénatomot, két -OR¹¹ általános képletű csoportot, egy hidrogén- és egy halogénatomot, két halogénatomot, egy alkilcsoportot és egy hidrogénatomot, két alkilcsoportot, egy hidrogénatomot és egy -OC(O)R¹⁸ általános képletű csoportot, egy hidrogénatomot és egy -OR¹⁸ általános képletű csoportot, egy oxocsoportot, egy arilcsoportot és egy hidrogénatomot, egy =NOR¹⁸ általános képletű csoportot vagy egy -0-(CH2)p-0- általános képletű csoportot, amelyben p értéke 2, 3 vagy 4, jelenthet; és

R jelentése

i) 1-4 szénatomos alkil-, például metil-, etil- vagy butilesöpört;

ii) szubsztituált fenilcsoport, ahol a szubsztituensek, amelyek száma 1-3 lehet, az R¹ és R² jelentéseként megadottak és -C(O)OR²⁸ általános képletű csoport közül kerülhetnek ki, amelyben R²⁸ jelentése 1-6 szénatomos al• · · · · · · kilcsoport, például metilcsoport, illetve hidrogénatom;

iii) 5-10 szénatomos, áthidalt gyűrűs szénhidrogénből származtatható csoport, például adamantilcsoport, norbornilcsoport vagy norkamforilcsoport, azaz 2-norbornanonból származtatható csoport, valamint 2-norbornanolból származtatható csoport;

iv) szubsztituált áthidalt gyűrűs szénhidrogénekből származtatható csoport, ahol a szubsztituálatlan áthidalt gyűrűs szénhidrogén 5-10 szénatomos, és a szubsztituensek, amelyek száma 1-8, de előnyösen 2, és amelyek lehetnek különbözőek, de előnyösen azonosak, 1-6 szénatomos alkilcsoportok, (példaképpen a metilcsoportot nevezhetjük meg) közül kerülhetnek ki;

v) -CH₂R²¹ általános képletű csoport, amelyben R²¹ arilcsoportot, például szubsztituálatlan vagy halogénatommal, illetve alkil-, halogén-alkil- vagy alkoxicsoporttal mono-, di- vagy triszubsztituált, előnyösen monoszubsztituált fenilcsoportot, heteroarilcsoportot, így tienil-, tiazolil- vagy piridil-, például 3- vagy 4-piridil-csoportot vagy a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoportot, illetve adott esetben N-szubsztituált 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot jelenthet, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁰) általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy egy, a fent leírtak szerinti, szubsztituálatlan vagy szubsztituált áthidalt gyűrűs szénhidrogénből szár···· ·· · · ♦ · * · · · • · c · · · ····

9 »· · ·· · ·· »

- 9 maztatható csoport, például (a) vagy (b) képletű csoport;

vi) heteroarilcsoport, így tienil-, tiazolil- vagy piridil-, például 3- vagy 4-piridil-csoport, illetve a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoport;

vii) szubsztituált heteroarilcsoport, ahol a szubsztituensek 1-6 szénatomos alkilcsoportok, például metilcsoport, vagy -NHC(O)R²² általános képletű csoport, amelyben R²² 1-6 szénatomos szénatomos alkilcsoportot, például metilcsoportot jelenthet, közül kerülhetnek ki, vagyis például (c) képletű csoport;

viii) 2-6 szénatomos alkenilcsoport, például vinilcsoport ;

ix) benzilcsoport; vagy

x) -N(R²³)2 általános képletű csoport, amelyben a két R²³ szimbólum külön-külön, egymástól függetlenül hidrogénatomot, 1-6 szénatomos alkilcsoportot, arilcsoportot, például szubsztituálatlan vagy szubsztituált fenilcsoportot, 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot, illetve N-szubsztituált piperidilcsoportot, ahol a szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁰) általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport lehet, de előnyösen N-(1-4 szénatomos alkil)-piperidin-3- vagy -4-il-, illetve még előnyösebben N-metil-piperidin-3- vagy -4-il-csoportot, továbbá heteroaril-, így 3- vagy 4-piridil-csoportot vagy a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoportot jelenthet;

• · · • ·· · • · · • ·« ·

- 10 mindazonáltal előnyösen legfeljebb az egyik R²³ jelent hidrogénatomot, vagyis a nitrogénatomhoz kapcsolódó hidrogénatomok száma 0 vagy 1, illetve még előnyösebben a két R²³ szimbólum egyike hidrogénatomot jelent, míg a másik hidrogénatomtól eltérő jelentésű.

A kémiában jártas szakember számára nyilvánvalóan teljesen világos, hogy az (1.0) általános képletben a szulfonilcsoport a (d) általános képlettel is felírható.

A találmány tárgya még továbbá eljárás daganatok növekedésének gátlására, ami abból áll, hogy az itt leírt triciklusos vegyületek hatékony mennyiségeit adjuk be emlős fajok ilyen kezelést igénylő egyedeinek, például embernek. Közelebbről meghatározva a találmány tárgya eljárás a fent leírt vegyületek hatékony mennyiségeinek alkalmazásával olyan daganatok növekedésének a gátlására, amelyek aktivált ras-onkogén expressziója folytán keletkeztek, illetve növekszenek. A daganatos betegségek, amelyek esetében a daganat növekedését ilyen módon gátolhatjuk, anélkül, hogy ezekre korlátoznánk, például a következők: tüdőrák, például tüdő-adenocarcinoma; a hasnyálmirigy rákos megbetegedései, például hasnyálmirigyrák, igy exokrin hasnyálmirigy-karcinóma; a vastagbél rákos daganatai, köztük a vastag- és végbélkarcinómák, így például a vastagbél-adenocarcinoma és vastagbél-adenoma; a mieloid leukémiák, például az akut mielogén leukémia (AML); a follikuláris pajzsmirigyrák, a hólyagkarcinóma és a mielodiszpláziás szindróma (MDS).

Úgy véljük, hogy a találmány szerinti eljárás alkalmaz« · ható mindazokban a belignus és malignus proliferatív betegségekben, amelyeknél a ras-fehérjék aberráns aktivitását más génekben végbement onkogén mutáció okozza — vagyis a ras-gén maga nem alakult át mutáció folytán onkogén formává —, ugyanis a proliferáció gátlását ez esetben is azzal érhetjük el, hogy emlős fajok egyedeinek, például embernek az itt leírt triciklusos vegyületek hatékony mennyiségeit adjuk be. A benignus proliferatív betegségek közül például a neurofibromatosis, továbbá azok a daganatos megbetegedések, amelyeknél a ras-fehérjék aktiválódása a tirozin-kináz onkogének (például neu, src, abl, lek, lyn, fyn) mutációjával vagy túlzott expressziójával hozhatók kapcsolatba, pozitív módon reagálnak, vagyis a proliierációt ezekben az esetekben az itt leírt triciklusos vegyületekkel gátolhatjuk.

A találmány szerinti vegyületek gátolják a farnezil-protein- transzf eráz működését, és a ras-termék, onkogén tulajdonságú protein farnezilezését.

A találmány még további tárgya tehát eljárás emlősökben, de különösen emberben a farnezil-protein-transzferáz enzim gátlására, ami abból áll, hogy a fentebb leírt triciklusos vegyületek hatékony mennyiségét adjuk be a páciensnek. Azáltal, hogy a páciensnek a találmány szerinti vegyületeket beadva gátoljuk a farnezil-protein-transzferáz enzim működését, egyben a fentebb felsorolt daganatos betegségek kezelésében is eredményt érhetünk el.

Ugyancsak a találmány tárgyát képezik a (4.0) általános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik vagy • ·

- 12 szolvátjaik, amelyek képletében a, b, c, d, A, B, R¹, R², R³ , R⁴, R⁵, R⁶, R⁷, R⁸ és X jelentése az (1.0) általános képlettel kapcsolatban megadottakkal azonos; és

R³⁰ jelentése

i) -C(O)OR³¹ általános képletű csoporttal szubsztituált fenilcsoport, ahol az általános képletben R³¹ hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot, például metilcsoportot jelent;

ii) 5-10 szénatomos, áthidalt gyűrűs szénhidrogénből származtatható csoport, például adamantilcsoport, norbornilcsoport vagy norkamforilcsoport, azaz 2-norbornanonból származtatható csoport, valamint 2-nornornanolból származtatható csoport;

iii) szubsztituált áthidalt gyűrűs szénhidrogénekből származtatható csoport, ahol a szubsztituálatlan áthidalt gyűrűs szénhidrogén 5-10 szénatomos, és a szubsztituensek, amelyek száma 1-8, de előnyösen 2, és amelyek lehetnek különbözőek, de előnyösen azonosak, 1-6 szénatomos alkilcsoportok, példaképpen a metilcsoportot nevezhetjük meg, közül kerülhetnek ki;

iv) -CH₂r32 általános képletű csoport, amelyben R³² arilcsoportot, például szubsztituálatlan vagy halogénatommal, illetve alkil-, halogén-alkil- vagy alkoxicsoporttal mono-, di- vagy triszubsztituált, előnyösen monoszubsztituált fenilcsoportot, heteroarilcsoportot, így tienil-, tiazolil- vagy piridil-, például 3- vagy 4-pi13 ··«· ···· ridil-csoportot vagy a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoportot, illetve adott esetben N-szubsztituált 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot jelenthet, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹³) általános képletű csoport, amelyben R¹³ jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy egy, a fent leírtak szerinti, szubsztituálatlan vagy szubsztituált áthidalt gyűrűs szénhidrogénből származtatható csoport, például (a) vagy (b) képletű csoport ;

v) heteroarilcsoport, így tienil-, tiazolil- vagy piridil-, például 3- vagy 4-piridil-csoport, illetve a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoport;

vi) szubsztituált heteroarilcsoport, ahol a szubsztituensek 1-6 szénatomos alkilcsoportok, például metilcsoport, vagy -NHC(O)R²² általános képletű csoport, amelyben R²² 1-6 szénatomos alkilcsoportot, például metilcsoportot jelenthet, közül kerülhetnek ki, vagyis például (c) képletű csoport;

vii) 2-6 szénatomos alkenilcsport, például vinilcsoport;

viii) -N(R⁴³)₂ általános képletű csoport, amelyben a két R⁴³ szimbólum külön-külön, egymástól függetlenül hidrogénatomot, árucsoportot, például szubsztituálatlan vagy szubsztituált fenilcsoportot, 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot, illetve N-szubsztituált piperidilcsoportot, ahol a szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁰) általános képletű

- 14 csoport, amelyben R¹⁰ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport lehet, továbbá heteroarilcsoportot, így 3- vagy 4-piridil-csoportot vagy a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoportot jelenthet; mindazonáltal előnyösen legfeljebb az egyik R⁴® jelent hidrogénatomot, vagyis a nitrogénatomhoz kapcsolódó hidrogénatomok száma 0 vagy 1, illetve még előnyösebben a két R⁴® szimbólum egyike hidrogénatomot jelent, míg a másik hidrogénatomtól eltérő jelentésű;

azzal a megkötéssel, hogy ha R jelentése -CH₂R³² általános képletű csoport, amelyben R³² arilcsoportot jelent, valamint R¹ és R² jelentése egyaránt hidrogénatom, akkor R⁴ 8-helyzetű klóratomot jelent.

A találmány szerinti eljárás során alkalmazható triciklusos vegyületek gátolják a sejtszaporodást. Anélkül, hogy elméletekhez akarnánk ragaszkodni, úgy gondoljuk, miszerint ezek a vegyületek a G-fehérjék — például ras p21 — működésének gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat, blokkolván a G-fehérjék izoprenilezését, következésképpen proliferatív betegségek, így különböző daganatos elváltozások és rákbetegségek kezelésében hasznosíthatók. Ugyancsak kerülve az elméletekhez való ragaszkodást, véleményünk szerint ezek a vegyületek a ras-farnezil-protein-transzferáz inhibitoraiként hatnak, és ez képezi az alapját annak, hogy a ras-transzformait sejtekkel szemben antiproliferatív aktivitást mutatnak.

A találmány szerinti eljárásban hasznosítható triciklusos vegyületeket az U.S. 4 282 233 számú szabadalmi iratból ismer• •·· ···· ·· • · · · · • · · « « · · · ·« ·· ····

- 15 hetjük, amely csupán hivatkozásként képezi a találmányunk részét .

Mindezeken felül a találmány tárgya eljárás 3-helyzetben nitrocsoporttal szubsztituált vegyületek előállítására. A találmány szerint úgy járunk el, hogy egy (l.Og) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R¹, R², R², R⁴, A, B, a, b, d és a szaggatott vonalak az (1.0) általános képlettel kapcsolatban megadottakat jelentik; és R^² jelentése hidrogénatom vagy -0R°^ általános képletű csoport, amelyben R^6 alkilcsoportot, például 1-4 szénatomos alkilcsoportot, előnyösen etilcsoportot jelent, egy mólekvivalens előzetesen elkészített nitráló reagenssel — a nitráló reagens előzetes elkészítését úgy végezzük, hogy hidegen, például 0 °C-on ekvimoláris menynyiségű (tetrabutil-ammónium)-nitrátot és trifluor-ecetsavanhidridet összekeverünk — reagáltatunk.

A megfelelő (l.Og) általános képletű vegyület reagáltatását a nitráló reagenssel valamilyen alkalmas aprotikus oldószerben, például metilén-dikloridban, kloroformban, toluolban vagy tetrahidrofuránban, olyan hőmérsékleten és olyan reakcióidővel végezzük, ami lehetővé teszi, hogy a reakció kielégítő sebességgel menjen végbe, és a kiindulási vegyületből a kívánt (l.Oh) általános képletű 3-nitro-vegyület keletkezzék végtermékként. Célszerű a nitrálást például úgy kivitelezni, hogy 0 °C-on kezdjük a reagáltatást, majd hagyjuk a reakcióelegy hőmérsékletét mintegy 25 °C-ig emelkedni. A reakció teljessé válásához általában az szükséges, hogy éjszakán át folytassuk a reagáltatást, vagyis a reakcióidő rendszerint mintegy ···· ·*·· ·· • · · » · • · » ··· · óra. Az elmondottakat úgy foglalhatjuk össze, hogy a reagáltatást a 0°C és hozzávetőleg 25°C közötti hőmérséklet-tartományban végezzük, a reakcióidő pedig mintegy 10-24 óra. Előnyösen a reagáltatást 0 °C-on kezdjük, majd hagyjuk a reakcióelegyet 25 °C-ra melegedni. A keletkezett termék a megfelelő (l.Oh) általános képletű vegyület.

Az (l.Oh) általános képletű vegyületeket a szintetikus szerves kémiában jártas szakemberek előtt jól ismert eljárásokkal más 3-helyzetben szubsztituált származékokká alakíthatjuk át. A 3-nitro-vegyületekből megkaphatjuk például a megfelelő 3-amino-, 3-halogén-, 3-ciano-, 3-alkil-, 3-aril-, 3-merkapto-, 3-aralkil-, 3-hidroxi-, 3-alkoxi- és 3-(aril-oxi)-vegyületeket. A 3-helyzetben szubsztituált származékokból végül az itt közölt eljárásokkal juthatunk el a kívánt végtermékekhez.

A találmány lényeges elemét képezi az (l.Oi) általános képletű 3-nitro-vegyületek előállítására szolgáló eljárás, amely a következő lépéseket foglalja magában: a fentebb leírtak szerint egy (l.Og) általános képletű vegyületből előállítjuk a megfelelő (l.Oh) általános képletű vegyületet; és az így kapott (l.Oh) általános képletű vegyületet megfelelő mennyiségű tömény savban, például tömény sósavban vagy vizes kénsavban feloldva, majd az elegyet a -C(O)R⁶⁵ általános képletű csoport lehasitásához szükséges hőmérsékletre melegítve, és (például mintegy 100 °C-on) visszafolyató hűtő alatt forralva elhidrolizáljuk. A hidrolízis körülményeit részletesen a 28. hivatkozási példában ismertetjük. Az így előállított (l.Oi) általános ·«·· ···· «· • · · · · ν »··· ·· ·· ···· ·· ·

- 17 képletű vegyületet azután, amint azt az (l.Oh) általános képletű vegyületekkel kapcsolatban részletesen tárgyaltuk, átalakíthatjuk más 3-helyzetben szubsztituált származékokká, illetve az itt közölt eljárásokkal az (l.Oi) általános képletű vegyületekből a találmány szerinti vegyületeket állíthatunk elő.

Ugyancsak fontos eleme a találmánynak az (l.Oj) általános képletű vegyületek előállítására szolgáló eljárás, amely abból áll, hogy egy (l.Ok) általános képletű vegyületet egy mólekvivalens előzetesen elkészített nitrálóreagenssel — a nitrálóreagens előzetes elkészítése úgy történik, hogy hidegen, például 0 °C-on ekvimoláris mennyiségű tetrabutil-ammónium-nitrátot és trifluor-ecetsavanhidridet összekeverünk — reagáltatunk .

Az (l.Ok) általános képletű vegyület reagáltatását a nitrálóreagenssel valamilyen alkalmas aprotikus oldószerben, például metilén-dikloridban, kloroformban, toluolban vagy tetrahidrofuránban, olyan hőmérsékleten és olyan reakcióidővel végezzük, hogy a reakció megfelelő sebességű előrehaladása folytán az (l.Ok) általános képletű vegyület átalakul egy (l.Oj) általános képletű vegyületté. Ami a kivitelezést illeti, célszerűen úgy járunk el, hogy a reagáltatást 0 °C-on kezdjük, majd hagyjuk a reakcióelegy hőmérsékletét mintegy 25 °C-ig emelkedni. Általában éjszakán át folytatjuk a reagáltatást, hogy a reakció teljessé váljék, ami hozzávetőleg 16 órányi reakcióidőt jelent. Az elmondottakat tehát úgy foglalhatjuk össze, hogy a reagáltatást a hozzávetőleg 0°C és 25° közötti ···· ···· ··

- 18 hőmérséklet-tartományban végezhetjük, a reakcióidő pedig mintegy 10-24 óra. Előnyösen a reagáltatást 0 °C-on indítjuk, azután fokozatosan hagyjuk a reakcióelegyet 25 °C-ra felmelegedni. Az (l.Oj) és (l.Ok) általános képletekben az R¹, R², R³, R⁴, A, B, a, b és d szinbólumok, valamint a szaggatott vonalak az (1.0) általános képlettel kapcsolatosan megadottakat jelentik.

Az (l.Oj) általános képletű vegyületeket az alábbiakban ismertetendő eljárásokkal alakíthatjuk át (l.Oh) általános képletű vegyületekké, továbbá amint azt fentebb az (l.Oh) általános képletű vegyületekkel kapcsolatban már részletesen tárgyaltuk, az (l.Oj) általános képletű vegyületekből előállíthatjuk mindazokat a 3-helyzetben szubsztituált származékokat, amelyek képletében a 3-helyzetű szubsztituens az (l.Oh) általános képletű vegyületek átalakításával összefüggésben megadottak valamelyike.

Az (l.Oj) általános képletű vegyületekből állíthatjuk elő az (l.Om) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R⁸⁸ jelentése hidrogénatom vagy -COOOR^a általános képletű csoport — előnyösen hidrogénatom —, és R^a 1-3 szénatomos alkilcsoportot jelent, amikor is úgy járunk el, hogy a megfelelő (l.Oj) általános képletű vegyületet alkalmas redukálószerrel, például nátrium-[tetrahidrido-borát]-tál, valamilyen alkalmas oldószerben, például metanolban vagy etanolban, a reakciósebesség szempontjából jól megválasztott hőmérsékleten, például mintegy 0-25 °C-on redukáljuk; majd a redukált terméket — ez egy olyan (l.Oj) általános képletű vegyület, ahol az oxocso···· ··*· • ······ • · · · · * • · · · · · ···« ·· ·· · · · · ·· ·

- 19 port hidroxicsoporttá redukálódott — valamilyen alkalmas oldószerben, példáuul benzolban, toluolban vagy piridinben, valamilyen klórozószerrel, például szulfinil-kloriddal reagáltatjuk, olyan hőmérsékleten, például -20°C és +20°C között, előnyösen -15 °C-on, hogy elfogadható sebességgel keletkezzék a megfelelő (l.On) általános képletű vegyület; végül ezt ugyancsak valamilyen alkalmas oldószerben, például tetrahidrofuránban vagy toluolban, valamilyen bázis, például trietil-amin vagy N-metil-morfolin jelenlétében, a reakciósebesség szempontjából megfelelő hőmérsékleten, célszerűen a 25°C és 120°C közötti hőmérséklet-tartományban egy (II) általános képletű vegyülettel — a képletben R⁸⁸ jelentése az előzőekben megadott, előnyösen hidrogénatom — reagáltatjuk.

Az (l.Om) általános képletű vegyületeket a találmány szerinti vegyületekké alakíthatjuk át az itt közölt eljárásokkal. Ugyancsak átalakíthatjuk az (l.Om) általános képletű vegyületeket, amint azt korábban az (l.Oh) általános képletű vegyületekkel kapcsolatban már részletesen tárgyaltuk, más, 3-helyzetben az (l.Oh) általános képletű vegyületekkel összefüggésben megadott szubsztituenseket hordozó vegyületekké.

A fentiek alapján a találmány további lényeges elemét képezik a találmány szerinti vegyületek szintézisének az ismertetett eljárásokkal előállított új köztitermékei, azaz az (l.Oh), (l.Oi), (l.Oj), (l.Om), (l.On) és (l.Op) általános képletű vegyületek, amelyek képletében a szimbólumok az előzőekben meghatározott jelentésűek.

A találmány szerinti eljárás köztitermékeinek képletében ···· ··»· ·· • · ···«

- 20 előnyösen R¹ és R² jelentése hidrogénatom; R® jelentése halogénatom, kiváltképpen klóratom, a gyűrű 8-helyzetű szubsztituenseként; R⁴ jelentése hidrogénatom; és A és B jelentése hidrogénatom, ha az 5-ös és 6-os szénatomok között kettős kötés található, illetve A és B jelentése külön-külön két hidrogénatom, ha az 5-ös és 6-os szénatomokat — különösen előnyösen — egyszeres kötés kapcsolja össze. A szakterület ismerői számára nyilván magától értetődik, hogy az I-es, Il-es és/vagy III-as gyűrűbe, az itt leírtaknak megfelelően eljárva további szubsztituenseket vihetünk be, azzal a céllal, hogy a találmány szerinti vegyületek közül megkapjuk a szándékainknak megfelelő vegyületeket.

Az új köztitermékekre példaként a 4- (5,6-dihidro-8-klór-3 -nitro-HH-benzo [5,6] ciklohepta [1,2-b] piridin-ll-ilidén) -1-piperidinkarbonsav-etilésztert [a (P4A) képletű vegyület] és a 4-(5,6-dihidro-8-klór-3-nitro-ll-(4-piperilidén)-HH-benzo-[5,6]ciklohepta[1,2-b]piridint [a (P5) képletű vegyület] nevezhetjük meg.

Itt a leírásban, a találmány ismertetése során több olyan jelet és szakkifejezést használunk, amelyek pontos értelmezését szükségesnek tartjuk megadni; ha tehát az adott helyen eltérő meghatározás nem áll, akkor ezek a következőket jelentik:

M⁺ jelenti a tömegsprektumokban a molekulaiont, ugyanitt a molekulaionból és egy hidrogénatomból származtatható ion jelölésére szolgál az MH⁺ jel.

Alkilcsoport alatt — akkor is, ha bizonyos összetett csoportok, például alkoxi-, alkil-amino- vagy dialkil-amino···· ···· ··

-csoport részét képezi — egyenes vagy elágazó láncú, 1-12 szénatomos, előnyösen 1-6 szénatomos alkánokból származtatható csoportokat értünk.

Az alkilén- vagy alkilidéncsoport egyenes vagy elágazó láncú, 1-20 szénatomos, előnyösen 1-6 szénatomos kétértékű csoport, amelynek a két szabad vegyértéke lehet azonos szénatomon, ilyenek például a metilén-, az etilidén- és a propilidéncsoport, vagy lehet különböző szénatomokon, és akkor többek között az etilén-, a propilén- és a trimetiléncsoportot nevezhetjük meg példaként.

A alkenilcsoport értelmezésünk szerint itt a leírásban egy olyan egyenes vagy elágazó láncú, 2-12 szénatomos, előnyösen 2-6 szénatomos szénhidrogénből származtatható csoport, amelyben legalább egy szén-szén kettős kötés található. Hasonlóképpen értelmezzük az alkinilcsoport megnevezést is, tehát ez egy olyan 2-12, előnyösen 2-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogénből származtatható csoport, amely legalább egy szén-szén hármas kötést foglal magában.

Az arilcsoport, beleértve az aril-oxi- vagy aralkilcsoport aromás gyűrűit is, ahogy itt értelmezzük, 6-15 szénatomos karbociklusos csoport, amely ben mindenképpen található legalább egy aromás gyűrű, például benzolgyűrű, és amelynek bármely szubsztituálható szénatomja viselheti a szabad vegyértéket, vagyis kapcsolódási pont lehet a karbociklusos csoport és a molekula többi része között, továbbá a szóban forgó karbociklusos csoport adott esetben szubsztituált lehet, egy vagy több, például 1, 2 vagy 3 szubsztituenst hordozhat az alábbiak ···· ···· ·· · · • ··»··· » · · ι, · · • · « · · · ···· ·· »· ···· · közül: halogénatom, alkil-, hidroxi-, alkoxi-, fenoxi-, trifluor-metil-, amino-, alkil-amino-, dialkil-amino- vagy nitrocsoport, illetve -COOR¹⁰ általános képletű csoport.

A cikloalkilcsoport telített karbociklusos gyűrűből származtatható csoport, amely lehet elágazó vagy elágazatlan, és

3- 20, előnyösen 3-7 szénatomból állhat.

A halogénatom meghatározás itt a leírásban egyaránt jelenthet klór-, bróm-, fluor- vagy jódatomot.

A heterocikloalkil-csoport elnevezés azokra a telített, elágazó vagy elágazatlan, 3-15, előnyösen 4-6 szénatomos heterociklusos csoportokra vonatkozik, amelyekben a gyűrűtag szénatomok közé 1-3, azoxigén- és kénatom vagy -NR¹⁰- általános képletű csoport, azaz R¹⁰-szubsztituált nitrogénatom közül választható heteroatom ékelődik. Ennek a meghatározásnak megfelelő heterocikloalkil-csoportok például a 2- vagy 3-tetrahidrofuranil-, a 2- vagy 3-tetrahidrotienil-, a 2-, 3- vagy

4- piperidil-, a 2- vagy 3-pirrolidinil-, a 2- vagy 3-piperazinil- és a 2- vagy 4-dioxanil-csoport, de még folytathatnánk a felsorolást.

A heteroarilcsoport megnevezés olyan ciklusos vegyületekből származtatható csoportokra vonatkozik, amelyek adott esetben az R³ és R⁴ szimbólumok jelentésének megfelelő csoportokkal szubsztituáltak, és amelyekben a gyűrűtag szénatomok közé ékelődve legalább egy, az oxigén-, kén- és nitrogénatom közül választható heteroatom ékelődik, továbbá a szerkezetből adódóan megfelelő számú delokalizált pi-elektron biztosítja az aromás jelleget.

*··· ··*· ··

V * · · · · • · · · · » ···· ·· ·· ···* »· ·

- 23 A szóban forgó aromás heterociklusos csoport előnyösen 2-14 szénatomot foglal magában. Példaként megnevezhetjük többek között a — adott esetben az R³ és R⁴ szimbólumok jelentésének megfelelő csoportokkal szubsztituált — 2-, 3- vagy 4-piridil-csoportot, illetve a piridin-N-oxidból származtatható, az (e), (f) vagy (g) képletekkel jelölt csoportokat.

A rövid szénláncú alkilcsoport olyan egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogénből származtatható csoport, amelyben a szénatomok száma 1-5.

Az I-es és III-as gyűrű szubsztituenseinek a helyzetét a (III) általános képletben látható számozás alapján adjuk meg. így például az (1.0) általános képletben R¹ lehet a 3-helyzetű szubsztituens, és R² lehet a 2-es vagy 4-es helyzetű szénatom szubsztituense. Hasonlóképpen állhat például az R⁴ szimbólummal jelölt csoport a 8-as helyen, és R³ foglalhatja el a 9-es helyzetet a gyűrűn.

A képletekben a gyűrűk vagy gyűrűrendszerek belsejébe tartó vonalak mindig azt jelentik, hogy az adott kémiai kötés a szóban forgó gyűrű bármely szubsztituálható szénatomján létre j öhet.

A találmány szerinti vegyületek közül egyesek különböző izomer alakban, például enantiomerekként vagy diasztereomerekként létezhetnek. Természetesen a találmány az összes lehetséges izomer formára vonatkozik, beleértve a tiszta izomereket és azok keverékeit, igy a racém elegyeket is. Hasonlóképpen a találmányi körbe beletartoznak az enol formák is.

A találmány szerinti vegyületek azonfelül előfordulhat• · · · ········ ·· · • · · · · · • · · · • · · · · · • · ·· ···· ·

- 24 nak nem szolvatált és szolvatált formában, például vizes addukt, úgynevezett hidrát, mondjuk 0,5 mólekvivalens vízzel képzett addíciós vegyület formájában, amelynek a neve hemihidrát. Általában kijelenthetjük, hogy a gyógyszerészetileg elfogadható oldószerekkel, például vízzel, etanollal vagy hasonlókkal képzett szolvatált formák a találmány célját tekintve teljesen egyenértékűek a vegyületek nem szolvatált formáival.

A találmány szerinti triciklusos vegyületek közül egyesek, például amelyek molekulájában karboxicsoport vagy fenolos hidroxicsoport található, savas karakterűek. Ezekből a vegyületekből tehát gyógyszerészetileg elfogadható sókat, például nátrium-, kálium-, kalcium-, alumínium-, arany- vagy ezüstsót, valamint különböző, gyógyszerészetileg elfogadható aminokkal — ilyenek az ammónia, az alkil-aminok, a (hidroxi-alkil)-aminok, az N-metil-glukamin és hasonlók — képzett sókat állíthatunk elő.

A találmány szerinti egyes triciklusos vegyületek bázisos tulajdonságúak, és ezek szintén képezhetnek gyógyszerészetileg elfogadható sókat, például savaddíciós sókat. A piridingyűrű nitrogénatomja révén például egyes vegyületek rendszerint csak erős savakkal, míg azok a vegyületek, amelyek molekulájában úgynevezett bázisos szubsztituenseket, például aminocsoportot találunk, már gyenge savakkal is sót képeznek. A sóképzésre alkalmas savak közül például a sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, citromsav, oxálsav, malonsav, szalicilsav, almasav, fumársav, borostyánkősav, aszkorbinsav, maleinsav, metánszulfonsav és más, a szakterület művelői előtt jól ···· ····

ismert ásványi savak vagy karbonsavak jelentik azt a kört, amelyből kiválaszthatjuk a megfelelőt.

A sókat legegyszerűbben a szokásos módon állíthatjuk elő, ami abból áll, hogy a szabad bázist a kiválasztott sav megfelelő mennyiségével valamilyen módon érintkezésbe hozzuk, és ennek eredményeképpen a kívánt só keletkezik. A szabad bázist valamely sójából úgy kaphatjuk vissza, hogy a sót valamilyen bázis híg vizes oldatával, például híg, vizes nátrium-hidroxid-oldattal, kálium-karbonát-oldattal, ammónium-hidroxiddal vagy nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal kezeljük. A szabad bázisok a sóiktól általában különböznek bizonyos fizikai tulajdonságaik, például a poláris oldószerekben való oldhatóságuk tekintetében, más részről azonban mind a savakkal, mind a bázisokkal képzett sók a találmány célját tekintve teljesen egyenértékűnek számítanak a megfelelő szabad bázisokkal.

Mind a savakkal, mind a bázisokkal képzett sók esetében természetesen olyan sókról beszélünk, amelyek gyógyszerészeti felhasználásra alkalmasak, így magától értetődő, hogy ezeket ilyen célra a szabad bázisokkal egyenértékűnek tekintjük, továbbá az is nyilvánvaló, hogy mindezen sók beletartoznak a találmány oltalmi körébe.

Az (1.0) általános képletű vegyületek lehetséges szerkezetét megadhatjuk az (1.1), (1.2), (1.3) és (1.4) általános képletekkel, amelyekben a szimbólumok az előzőekben megadott jelentésűek.

Figyelmet érdemelnek az (1.0) általános képletű vegyületek közül azok, amelyek képletében a nitrogénatom az a szim26 bólum helyét foglalja el; és rA , , R^ q_S r8 jelentése hidrogénatom; A és B külön-külön két-két hidrogénatomot jelent; X jelentése szénatom; az 5-ös és 6-os szénatom között egyszeres kötés található; és a piperidingyűrűt a cikloheptángyűrűvel kettős kötés köti össze, azaz a 11-es szénatom és az X szimbólummal jelölt atom között kettős kötés áll.

Ugyancsak figyelmet érdemelnek azok az (1.0) általános képletű vegyületek, amelyek képletében a jelentése nitrogénatom, b, c és d pedig metincsoportot jelent;

R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, (benzo-triazol-l-il)-oxi-csoport vagy 1-4 szénatomos alkil-, például metilcsoport; de előnyösen R¹ halogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent, és a gyűrűrendszer 3-as helyzetű szénatomjához kapcsolódik, R² pedig 4-helyzetben található, és hidrogénatomot, (benzo-triazol-l-il) -oxi-csoportot vagy halogénatomot jelent; továbbá még előnyösebb, ha R⁴ jelentése a gyűrű 3-helyzetű szubsztituenseként halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, és R² 4-helyzetű halogénatomot jelent;

R³ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom; de előnyösen R⁴ jelentése halogénatom, amely a 8-helyzetű szénatomhoz kapcsolódik, és R³ jelentése hidrogénatom; illetve még előnyösebb, ha R⁴ jelentése 8-helyzetű klóratom;

A és B jelentése külön-külön két hidrogénatom, és a szaggatott vonalat az 5-ös és 6-os szénatom között figyelmen • ·

- 27 kívül hagyjuk, ami azt jelenti, hogy a két szénatomot egyszeres kötés kapcsolja össze; vagy A és B jelentése hidrogénatom, és a szaggatott vonal azt jelzi, hogy az

5-ös és 6-os számú szénatomok között kettős kötés található a molekulában;

R⁵, R⁶, R⁷ és R⁸ jelentése egyaránt hidrogénatom;

X jelentése szénatom, és a feléje irányuló szaggatott vonal kettős kötést jelent; vagy X jelentése szénatom vagy nitrogénatom, és a szaggatott vonalat figyelmen kívül hagyjuk, azaz a 11-es számú szénatom és az X jelentésének megfelelő szén- vagy nitrogénatom között egyszeres kötéssel jön létre a kapcsolat; és

R jelentése -Cí^R^ általános képletű csoport, amelyben R²² arilcsoport, például szubsztituálatlan vagy halogénatommal, illetve alkil-, halogén-alkil- vagy alkoxicsoporttal mono-, di- vagy triszubsztituált, előnyösen monoszubsztituált fenilcsoportot, heteroarilcsoportot, így tienil-, tiazolil- vagy piridilcsoportot, például 3- vagy 4-piridil-csoportot vagy a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoportot, illetve adott esetben N-szubsztituált 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁰) általános képletű csoport, amelyben R⁴⁸ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport, de előnyösen N-(1-4 szénatomos alkil)-, kiváltképpen N-metil-piperidin-3-il- vagy -4-il-csoportot jelent.

A találmány megvalósításában hasznosítható előnyös vegyü• ·

- 28 letek az (1.5) általános képletű vegyületek, amelyek képletében a szimbólumok a fent megadott jelentésűek.

A találmány szerint hasznosítható (1.0) általános képletű vegyületeket a (2.0) általános képlettel szemléltethetjük, amelyben R jelentése az előzőekben megadottakkal azonos.

A találmány megvalósításához felhasználható vegyületekre példaként adhatjuk meg — anélkül persze, hogy ezzel korlátoznánk a vegyületek körét — a (2.1), (2.2), (2.3), (2.4), (2.5), (2.6), (2.8), (2.9), (2.10), (2.11), (2.12), (2.13) és (3.4) képletű vegyületeket.

A (4.0) általános képletű vegyületek lehetséges szerkeze-

tét megadhatjuk	például a (4.0A), (4.0B	) ,	(4.0C), (4.	0D) ,
(4.0E),	(4.0F) ,	(4.0G), (4.OH), (4.01),	(4	.OJ) , (4 . OK)	és
(4.0L)	általános	képletekkel, amelyekben	R1,	R2 , R3 , R4 ,	R5,
R6, R7,	R8, R30,	X, a, A és B jelentése a	(4 .	0) általános	kép-

lettel kapcsolatban megadottakkal azonos.

Előnyösen a (4.0) általános képletben a jelentése nitrogénatom;

R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, (benzo-triazol-l-il)-oxi-csoport vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport; de még előnyösebben R¹ halogénatomot, például klór- vagy brómatomot, illetve 1-4 szénatomos alkilcsoportot, kiváltképpen metilcsoportot jelent, a gyűrű 3-helyzetű szubsztituenseként, és R² 4-helyzetben kapcsolódik a gyűrűhöz; továbbá még előnyösebb, ha R¹ halogénatomot, például klór- vagy brómatomot, illetve 1-4 szénatomos alkilcsoportot, kiváltképpen metilcsoportot • · ···

- 29 jelent, 3-helyzetű szubsztituensként, és R² jelentése 4-helyzetü halogénatom, például klór- vagy brómatom;

R³ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom; és különösen előnyös, ha R³ hidrogénatomot, és R⁴ halogénatomot, kiváltképpen, ha R³ hidrogénatomot és R⁴ 8-helyzetű halogénatomot jelent; de legelőnyösebbek azok a vegyületek, amelyek képletében R³ jelentése hidrogénatom, és R⁴ jelentése 8-helyzetű klóratom;

R⁸, R⁸, R⁷ és R⁸ jelentése egyaránt hidrogénatom;

A és B jelentése hidrogénatom, ha az 5-ös és 6-os számú szénatomok között kettős kötés található; illetve A és B külön-külön két hidrogénatomot jelent, ha egyszeres kötéssel kapcsolódik egymáshoz az 5-ös és 6-os szénatom; és

R³⁸ jelentése -C^R³^ általános képletű csoport, amelyben R³² arilcsoportot, például szubsztituálatlan vagy halogénatommal, illetve alkil-, halogén-alkil- vagy alkoxicsoporttal mono-, di- vagy triszubsztituált, előnyösen monoszubsztituált fenilcsoportot, heteroarilcsoportot, így tienil-, tiazolil- vagy piridilcsoportot, például 3- vagy 4-piridil-csoportot vagy a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoportot, illetve adott esetben N-szubsztituált 3- vagy 4-piperidil-csoportot, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁸) általános képletű csoport, amelyben R¹⁸ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport, de előnyösen N-(1-4 szénatomos alkil)-, kiváltképpen N-metil-piperidin-3- vagy -4-il-csoportot jelent; to• · • · ·

- 30 vábbá még előnyösebb, ha R³² jelentése 3- vagy 4-piridil-csoport vagy a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoport, illetve N-szubsztituált 3- vagy 4-piperidil-csoport, ahol a nitrogénatomhoz kapcsolódó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, de kiváltképpen metilcsoport .

Kiemelkedő jelentőségűek a (4.0M) és (4.0N) általános képletű vegyületek, amelyek képletében a szimbólumok a fent megadott jelentésűek, továbbá a (4.1) általános képletű vegyületek, ahol a képletben R³⁰ jelentése a fent körülírtakkal azonos.

A (4.1) általános képletű vegyületek körébe tartoznak például — anélkül persze, hogy ezekre korlátoznánk — a (2.4), (2.5), (2.6), (2.8), (2.9) és (2.12) képletű vegyületek .

A találmány szerinti vegyületek közül említhetjük még a (2.2) és (2.3) képletű vegyületeket, továbbá a (8.0), (8.1), (8.2) , (8.3), (8.4), (8.5), (8.6), (8.7), (8.8), (8.9), (8.10) és (8.11) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R⁴² a benzil-, (4-piridil)-metil-, (3-piridil)-metil-, fenil-amino-, (4-piridil)-amino- vagy (3-piridil)-amino-csoport, illetve a (8.15), (8.16), (8.20) vagy (8.21) képletű, valamint a (8.22) vagy (8.23) általános képletű csoportok — a képletekben R⁴⁴ jelentése hidrogénatom, alkil-, például metilcsoport, alkoxi-karbonil-, például acetoxi-karbonil-csoport, illetve -C(O)NHR⁴® általános képletű csoport, amelyben R¹® hidrogénatomot vagy alkilcsoportot jelent; de előnyösen R⁴⁴ • · · ·

- 31 jelentése alkilcsoport, még előnyösebben metilcsoport — valamelyikét jelenti.

Az itt következő részben ismertetjük azokat az eljárásokat, amelyekkel a (400.00) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk. A megfelelő képzettségű szakember nyilván azonnal észreveszi, hogy az alábbiakban a (400.00) általános képletű vegyületek előállítására megadott eljárásokkal előállíthatjuk az (1.0) és (4.0) általános képletű vegyületeket is, mivel ezek lényegében azonos kémiai szerkezetűek.

Ha egy (405.00) általános képletű vegyületet valamilyen bázis, például piridin vagy trietil-amin, illetve megfelelő szervetlen bázis, például nátrium-karbonát jelenlétében egy (410.00) általános képletű szulfonil-kloriddal vagy esetleg valamilyen más szulfonil-halogeniddel, illetve egy szulfonsavanhidriddel reagáltatunk, megkapjuk a várt (400.00) általános képletű vegyületet.

A (410.00) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében az R szimbólum helyén az R⁴² szimbólum áll, és R⁴² jelentése (4-piridil)-metil- vagy (3-piridil)-metil-csoport, illetve (8.22) vagy (8.23) általános képletű csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő R⁴²-OH általános képletű alkoholt először valamilyen bázis, például piridin vagy trietilamin jelenlétében, alkalmas oldószerben, például metilén-dikloridban vagy kloroformban, 0°C és 25°C közötti hőmérsékleten egy mólekvivalens metánszulfonil-kloriddal reagáltatva, egy R⁴²OSC>2CH3 általános képletű metánszulfonáttá alakítjuk át. A metánszulfonátot alkalmas oldószerben, például metanolban vagy etanolban, 0°C és 50°C közötti hőmérsékleten nátrium-hidrogén-szulfiddal reagáltathatjuk, ekkor a megfelelő R⁴²SH általános képletű tiol keletkezik, amelyet oxidálószerekkel, például kálium-permanganáttal vagy hidrogén-peroxiddal ecetsavban egy R⁴²SO3H általános képletű szulfonsavvá oxidálhatunk. Végül a szulfonsavat foszfor(V)-kloriddal reagáltatjuk, és így megkapjuk a kívánt R⁴²SO2Cl általános képletű szulfonil-kloridot.

Azokat a (410.00) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R helyén R⁴² áll, és R⁴² jelentése (4-piridil)-amino- vagy (3-piridil)-amino-csoport, egy R⁴²NH₂ általános képletű aminból állíthatjuk elő úgy, hogy azt valamilyen bázis, például piridin vagy trietil-amin jelenlétében, megfelelő oldószerben, például metilén-dikloridban vagy kloroformban, 0°C és 25°C közötti hőmérsékleten szulfonil-kloriddal reagáltatjuk .

A (405.00) általános képletű vegyületeket a megfelelő (415.00) általános képletű karbamátokból állíthatjuk elő, amikor is úgy járunk el, hogy savas hidrolízissel, például sósavval, vagy lúgos hidrolízissel, például kálium-hidroxiddal lehasítjuk a -COOR^a általános képletű csoportot. A (415.00) általános képletben R^a egy olyan csoportot, például adott esetben szubsztituált alkilcsoportot, esetleg etilcsoportot jelent, amely nem gátolja a hasítási reakciót.

Más eljárásokat is alkalmazhatunk a -COOR^a általános képletű csoport lehasítására az R^a szimbólumnak megfelelő csoport természetétől függően — a kémiában jártas szakember ezt minden kétséget kizáróan képes megállapítani —, és így megfe33 lelő (415.00) általános képletű vegyületet valamilyen fémorganikus vegyülettel, például metil-lítiummal reagáltatva, vagy például savas közegben fémcinkkel redukálva is átalakíthatjuk egy (405.00) általános képletű vegyületté.

A (415.00) általános képletű vegyületeket az U.S. 4 282 233 és U.S. 4 335 036 számú szabadalmi iratokban megadott eljárásokkal állíthatjuk elő a (420.00) általános képletű N-alkil-származékokból.

A kémikus szemével nézve azonnal feltűnik, hogy a (420.00) általános képletű vegyületek más eljárásokkal is átalakíthatok a megfelelő (405.00) általános képletű vegyületekké. A Braun-reakció körülményei között cián-bromiddal reagáltatva például egy (420.00) általános képletű vegyületet, előállíthatjuk a megfelelő (420.00a) általános képletű nitrilt, amelynek a hidrolízise akár savas, akár bázikus körülmények között, a kívánt (405.00) általános képletű vegyületet eredményezi. Ezt az eljárást különösen előnyösnek tartjuk, ha a piperidin- vagy piperazingyűrű szubsztituált.

Azokat a (400.00) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében X szénatomot jelent, és az egyszeres kötéssel kapcsolódik a 11-es helyzetű szénatomhoz, úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő (405.00) általános képletű vegyületet, amelynek a képletében X ugyancsak szénatomot jelent, de az kettős kötéssel kapcsolódik a 11-helyzetű szénatomhoz, tetrahidrofuránban lítium-[tetrahidrido-aluminát]-tál redukáljuk. Az így kapott vegyület átalakítása a kívánt végtermékké azután ugyanúgy történhet, mint a (405.00) általános képletű vegyületek • ·

- 34 átalakítása (400.00) általános képletű vegyületekké.

A (400.00) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében X szénatomot jelent, és azt egy exociklusos kettős kötés kapcsolja össze a gyűrűrendszer 11-helyzetű szénatomjával, a fent leírtak szerint állíthatjuk elő a (420.00) általános képletű vegyületekből. A (420.00) általános képletű vegyületeket vagy az U.S. 3 326 924 számú szabadalmi iratban közölt eljárásokkal, vagy ciklizációs reakcióval, a kívánt héttagú gyűrű utólagos kialakításával állíthatjuk elő. A ciklizációs reakció kivitelezése során úgy járunk el, hogy a megfelelő (425.00) általános képletű vegyületet valamilyen inért oldószerben, például metilén-dikloridban, vagy adott esetben oldószer alkalmazása nélkül valamilyen szupersavval reagáltatjuk. A célnak megfelelő szupersavak, illetve szupersav-rendszerek közül említhetjük a hidrogén-fluorid/bór-trifluorid rendszert, a trifluor-metánszulfonsavat, a metánszulfonsav/bór-trifluorid rendszert, és még folytathatnánk a sort. A reagáltatás hőmérséklete és a reakcióidő az alkalmazott savtól függően változhat, például a hidrogén-fluorid/bór-trifluorid szupersav-rendszer esetében a hőmérsékletet úgy szabályozhatjuk, hogy minimálisra csökkentjük a mellékreakciókat, itt például a hidrogén-fluorid addícióját az exociklusos kettős kötésre, ezért ebben az esetben rendszerint a +5 és -50°C közötti hőmérséklet-tartományban végezzük a reagáltatást. Trifluor-metánszulf onsavat használva szupersavként, a reagáltatást kissé magasabb, például 25°C és 150°C közötti hőmérsékleten végezhetjük. Mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy alacsonyabb hő• ·

- 35 mérsékleten hosszabb reakcióidő szükséges a reakció teljessé válásához. A szupersavat általában feleslegben, előnyösen 1,5 és 30 mólekvivalens közötti mennyiségben alkalmazzuk.

A (425.00) általános képletű ketonok előállíthatók a (430.00) általános képletű köztitermékekből — ezek egy Grignard-reakció termékei, és a képletben I^a jelentése klór-, bróm- vagy jódatom —, vizes savval, például vizes sósavval végzett hidrolízissel.

A megfelelő (430.00) általános képletű köztitermék keletkezik, ha egy (435.00) általános képletű nitrilt és egy 1-alkil-4-halogén-piperidinből előállított, (440.00) általános képletű Grignard-reagenst reagáltatunk.

A körülmények megfelelnek a Grignard-reakcióknál általában alkalmazott reakciókörülményeknek, vagyis valamilyen inért oldószerben, például dietil-éterben, toluolban vagy tetrahidrofuránban, hozzávetőleg 0°C és 75°C közötti hőmérsékleten végezhetjük a reagáltatást. Adott esetben, az eljárás egyik változataként, a megfelelő l-alkil-4-halogén-piperidinből előállított, más fémorganikus vegyülettel helyettesíthetjük a Grignard-reagenst.

A (435.00) általános képletű cianovegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy egy (445.00) általános képletű N-(terc-butil) -karboxamidot megfelelő dehidratáló reagenssel, például foszfor-triklorid-oxiddal, szulfinil-kloriddal, foszfor(V)-oxiddal, toluolszulfonil-kloriddal piridinben vagy oxalil-dikloriddal ugyancsak piridinben reagáltatunk. A reakciót kivitelezhetjük oldószer nélkül is, illetve alkalmazhatunk vala·«·· ·· ,· «·

- 36 milyen oldószert, például xilolt.

A dehidratáló reagenst vehetjük sztöchiometrikus mennyiségben, de célszerűbb feleslegben, például 2-15 mólekvivalensnek megfelelő mennyiségben alkalmazni. Bármilyen elfogadható hőmérsékleten és tetszőleges ideig történhet a reagáltatás, de rendszerint melegítjük a reakcióelegyet, ezzel meggyorsítjuk ugyanis a reakciót, például visszafolyató hűtő alatt, forralás közben, vagy a forrásponthoz közeli hőmérsékleten előnyös kivitelezni a nitrillé alakítást.

A (445.00) általános képletű N-(terc-butil)-karboxamidokat valamilyen bázis jelenlétében egy (450.00a) és (450.00b) általános képletű vegyület — a képletben G jelentése klór-, bróm- vagy jódatom — reagáltatásával állíthatjuk elő.

A (450.00a) általános képletű vegyületekhez a megfelelő nitril hidrolízisével juthatunk, vagyis úgy járunk el, hogy az adott szerkezetű ciano-metil-piridint, például a 2-ciano-3-metil-piridint valamilyen savban, például tömény kénsavban vagy tömény kénsav és ecetsav elegyében egy terc-butil-vegyülettel reagáltatjuk. A terc-butil-vegyület lehet például — anélkül, hogy ezekre korlátoznánk — terc-butil-alkohol, terc-butil-klorid, terc-butil-bromid, terc-butil-jodid, izobutilén vagy bármely más vegyület, amely hidrolitikus körülmények között N-(terc-butil)-karboxamidot képez cianovegyületekkel. A reagáltatás hőmérséklete a reaktánstól függgően változhat, de például terc-butil-alkohollal általában az 50°C és 100°C közötti hőmérséklet tartományban dolgozunk. Alkalmazhatunk valamilyen inért oldószert is, de rendszerint oldószer nélkül vé37 gezzük a reagáltatást.

A (400.00a) általános képletű vegyületek előállítása egy olyan eljárásváltozattal történhet, amelynek kulcslépése egy (455.00) általános képletű vegyület közvetlen ciklizálása. A (400.00a) és (455.00) általános képletű köztitermékeket ugyanolyan módon alakíthatjuk át a megfelelő (405.00) általános képletű vegyületté, mint ahogyan azt a (415.00) általános képletű vegyületek (405.00) általános képletű vegyületekké alakításával kapcsolatban leírtuk.

A héttagú gyűrű kialakítására irányuló ciklizálási reakciót valamilyen erős savval, például trifluor-metánszulfonsavval, polifoszforsavval vagy hidrogén-fluorid és bór-trifluorid együttes alkalmazásával válthatjuk ki, általában valamilyen inért oldószerben, például dietil-éterben, toluolban vagy tetrahidrofuránban végezve a reagáltatást. A hőmérsékletet és a reakcióidőt az alkalmazott savtól függően változathatjuk, amint ezt a korábban tárgyalt ciklizálási reakció kapcsán már kifejtettük.

A (455.00) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő egy (425.00) általános képletű vegyületből, hogy azt valamilyen alkalmas oldószerben, például toluolban, dioxánban vagy xilolban, 50°C és 150°C közötti hőmérsékleten, előnyösen 100-120 °C-on a megfelelő klór-hangyasav-észterrel, például etil-(klór-formiát)-tál reagáltatjuk. Különösen előnyös a reakciót valamilyen bázis, például piridin vagy trietil-amin jelenlétében kivitelezni.

A (455.00) általános képletű vegyületek előállítására • · · ·

- 38 szolgáló másik eljárásnál egy (460.00) általános képletű, szubsztituálatlan piperidilszármazékot reagáltatunk valamilyen alkalmas bázis, például piridin vagy trietil-amin jelenlétében, valamilyen oldószerben, például metilén-dikloridban a megfelelő klór-hangyasav-észterrel, például etil-(klór-formiát)- tál.

A (460.00) általános képletű vegyületekhez a megfelelő (465.00) általános képletű karbamátok savas — például vizes sósavat alkalmazva — vagy lúgos — ez esetben például kálium-hidroxidot használhatunk — hidrolízisével juthatunk, illetve előállíthatjuk a (460.00) általános képletű vegyületek némelyikét úgy is, hogy egy (465.00) általános képletű vegyületet valamilyen fémorganikus vegyülettel, például metil-lítiummal reagáltatunk, vagy például savas közegben fémcinkkel redukálunk, az R^a szimbólumnak megfelelő csoport sajátságaitól függően. Abban az esetben például, amikor R^a egy egyszerű alkilcsoportot jelent, a -CC^R³ általános képletű csoportot 100 °Con végrehajtott lúgos hidrolízissel hasíthatjuk le.

A (465.00) általános képletű karbamátokat előállíthatjuk a megfelelő (425.00) általános képletű N-alkil-származék és valamilyen klór-hangyasav-észter, előnyösen valamilyen inért oldószerben, például toluolban, hozzávetőleg 80 °C-on kivitelezett reakciójával. Egy másik eljárásváltozat szerint először a megfelelő (425.00) általános képletű vegyületet például a Braun-reakció körülményei között egy (455.00) általános képletű vegyületté alakítjuk át. A (425.00) általános képletű vegyületek előállítását korábban már tárgyaltuk.

• · • ·

- 39 A piridingyűrű, azaz a triciklus 2-, 3- és 4-helyzetű szubsztitúciójára a WO 88/03138 számon közzétett nemzetközi szabadalmi bejelentésben különböző eljárásokat írnak le. Például az imént említett szabadalmi irat 20-30. oldalain található azoknak a ciklizációs eljárásoknak a leírása, amelyeknél a piridingyűrű szubsztituense a megfelelő helyzetben már eleve be van építve a molekulába. A szakirodalomból számtalan szubsztituált piridint ismerünk, amelyek felhasználhatók ezekhez a szintézisekhez.

Egy másik szintézisút a WO 88/03138 szabadalmi irat 27. oldalán tárgyalt (XIX) általános képletű azaketonból — itt (470.OOd) általános képletű vegyület, és a képletben R¹ és R² jelentése hidrogénatom — indul ki, amely könnyen átalakítható olyan szubsztituált származékokká, amelyek képletében R¹ és R² hidrogénatomtól eltérő jelentésűek. Ha mindkét szimbólum, tehát R¹ és R² egyaránt valamilyen hidrogénatomtól különböző szubsztituenst jelent az előállítandó vegyület képletében, akkor az eljárást, amely az alábbiakban ismertetendő lépésekből áll, megismételjük.

A megfelelő (470.OOd) általános képletű vegyületet először valamilyen oxidálószerrel, például 3-klór-perbenzoesavval (MCPBA) vagy hidrogén-peroxiddal egy (470.00a) általános képletű N-oxiddá — a képletben a', b', c' és d' egyike egy oxigénatomot hordozó, azaz egy N-oxid elemének tekinthető nitrogénatomot jelent, míg a többi jelentése metincsoport vagy =CR⁴-, illetve =CR²- általános képletű csoport — oxidáljuk. A reagáltatást rendszerint -15°C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, tipikus esetben 0 °C-on, előnyösen valamilyen inért oldószerben, például metilén-dikloridban, ha az oxidálószer 3-klór-perbenzoesav, vagy ecetsavban, ha az oxidálószer hidrogén-peroxid, végezzük.

A kapott (470.00a) általános képletű azaketon-N-oxidot a következő lépésben valamilyen klórozószerrel, például szulfonil-kloriddal vagy szulfinil-kloriddal egy (470.00b) általános képletű vegyületté klórozzuk. Tipikus esetben monoklórszármazék keletkezik, ahol a klóratom a nitrogénatomhoz képest a gyűrűn orto- vagy para-helyzetben található. Ha diszubsztituált vegyületet akarunk előállítani, akkor ezt a két lépést megismételjük, és így olyan diklór-terméket kapunk, amelyben a gyűrűnek a nitrogénatomhoz képest orto- és para-helyzete szubsztituált.

A mono- vagy diszubsztituált, azaz a (470.00b) vagy (470.00c) általános képletű vegyületet ezután különböző nukleofil reagensekkel, például alkoholátokkal, aminokkal, tiolokkai és így tovább, reagáltathatjuk, aminek eredményeképpen olyan származékokhoz juthatunk, ahol egyik vagy mindkét klóratom helyét a kívánt szubsztituens foglalja el. Az így kapott termék vagy az előállítandó (470.OOd) általános képletű vegyület, vagy egy olyan vegyület, amely könnyen átalakítható a kívánt (470.OOd) általános képletű vegyületté.

A (470.00) általános képletű ketonból előállított szubsztituált származékok a fentebb ismertetett eljárásokkal alakíthatók át a kívánt vegyületté (lásd még a WO 88/03138 és U.S. 3 326 924 számú szabadalmi iratokat).

• ·

- 41 Követhetjük továbbá azt az eljárásváltozatot is, hogy a fentebb már ismertetett módon, a megfelelő (470.00b) vagy (470.00c) általános képletű , klór-szubsztituált azaketonokat alakítjuk át olyan (405.00) általános képletű vegyületekké, amelyek képletében R¹ és/vagy R² jelentése klóratom. Az így kapott vegyületekben a klóratomot nukleofil reagensekkel, például alkoholátokkal, aminokkal, tiolokkal vagy hasonlókkal kicserélhetjük más szubsztituensekre, hogy ilyen módon a kívánt vegyülethez jussunk. Ez a reakció általában magasabb hőmérsékleten megy végbe, mint a (470.OOd) általános képletű terméket eredményező szubsztitúció, ezért hozzávatőleg 100 és 200°C közötti hőmérsékleten, általában lezárt reakcióedényben, valamilyen inért oldószerben végezzük a reagáltatást. A (405.00) általános képletű vegyületek átalakítása a megfelelő (400.00) általános képletű vegyületekké a már fentebb tárgyalt eljárásokkal történhet.

Azokat a (400.00) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében az 5-ös és 6-os szénatomok között kettős kötés található, úgy állíthatjuk elő, hogy először egy (470.OOh) általános képletű vegyületet melegítés közben, ecetsavban szelén-dioxiddal reagáltatva a megfelelő (470.OOi) általános képletű vegyületté oxidálunk, majd a kapott terméket a már korábban részletesen tárgyalt eljárások valamelyikével a kívánt végtermékké alakítjuk át.

A piperazinszármazékokat, vagyis azokat az (1.0) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében a triciklusos váz

11-es szénatomjához piperazinilcsoport kapcsolódik — tehát a • ·

- 42 képletben X jelentése nitrogénatom —, legegyszerűbben egy (700.00) általános képletű , megfelelően szubsztituált piperazin és egy (705.00) általános képletű vegyület — a képletben L jelentése valamilyen kilépő csoport, például klór-, brómvagy jódatom, illetve tozil-oxi- vagy mezil-oxi-csoport — reagáltatásával állíthatjuk elő. A reagáltatás általában valamilyen inért oldószerben, például tetrahidrofuránban vagy toluolban, adott esetben valamilyen bázis, például trietil-amin vagy kálium-karbonát jelenlétében, rendszerint szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. Az így kelekezett (710.00) általános képletű termék képletében, csakúgy mint a (700.00) általános képletű kiindulási vegyület képletében hidrogénatomot vagy egy -CO₂R^a általános képletű csoportot, amelyben R^a jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, jelenthet.

A (705.00) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében L jelentése klóratom, az U.S. 3 409 621 számú szabadalmi iratban megadott eljárásokkal állíthatjuk elő. A (710.00) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében RŰ jelentése -CO₂R^a általános képletű csoport, a szintetikus szerves kémia jól ismert eljárásait követve, például savas vagy lúgos hidrolízissel — ilyen eljárások leírását megtalálhatjuk például az U.S. 4 826 853 számú szabadalmi iratban is — alakíthatjuk át olyan (710.00) általános képletű vegyületekké, amelyek képletében RŰ hidrogénatomot jelent; azokból a (710.00) általános képletű vegyületekből viszont, amelyek képletében r9 hidrogénatomot jelent, ugyanolyan módon * ·

- 43 kaphatjuk meg a megfelelő (400.00) általános képletű vegyületeket, mint ahogyan a (405.00) általános képletű vegyületekkel kapcsolatban ezt már korábban ismertettük. A (410.00) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R jelentése (3-piridil)-oxi-csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy toluol és metilén-diklorid elegyében, 0 °C-on, valamilyen bázis, például piridin jelenlétében 3-hidroxi-piridint foszgén feleslegével reagáltatunk.

A (710.00) általános képletű vegyületek előállítására másik lehetőségként az úgynevezett reduktív aminálás kínálkozik. Eszerint egy (715.00) általános képletű azaketon reduktív aminálását végezzük egy (700.00) általános képletű piperazinnal, rendszerint valamilyen poláris oldószerben, például metanolban vagy etanolban, megfelelő vízelvonó szer, például 3& molekulaszita jelenlétében. A köztitermékként keletkező schiff-bázist különböző redukálószerekkel, így nátrium-[ciano-trihidrido-borát]-tál, vagy katalitikus hidrogénezést alkalmazva, például csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogéngázzal redukálhatjuk a megfelelő (710.00) általános képletű vegyületté.

Ha a (710.00) általános képletben R^ egy -C(Z)R általános képletű csoportot jelent, akkor a találmány szerinti vegyületeket kapjuk meg a fenti módon eljárva.

A (1.0) általános képletű vegyületek I-es piridingyűrűjének egyik szénatomjára, mégpedig a 3-as helyzetű szénatomra egy (415.00) általános képletű vegyület — kivéve ha X nitrogénatomot jelent — vagy egy (470.OOd) általános képletű vegyület nitrálásával is bevihetünk szubsztituenseket. A nitrálást úgy végezzük, hogy a kiindulási vegyületet metilén-dikloridban, 0°C és szobahőmérséklet, azaz mintegy 25°C közötti hőmérsékleten tetrabutil-ammónium-nitrát és trifluor-ecetsavanhidrid elegyével reagáltatjuk. A nitrovegyületet azután például etanolban vasreszelékkel, vagy vizes tetrahidrofuránban, ecetsav jelenlétében fémcinkkel a megfelelő aminná redukálhatjuk, és az aminocsoportot a szintetikus szerves kémiában jártas szakemberek előtt jól ismert eljárásokkal alakíthatjuk át különböző szubsztituensekké, például halogénatommá, illetve ciano-, merkapto-, hidroxi-, alkil-, alkenil-, alkinil- vagy halogén-alkil-csoporttá.

A (4.0) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R³⁰ jelentése piridin-N-oxidból származtatható csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő (4.0) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R³^ piridilcsoportot jelent, egy mólekvivalens oxidálószerrel — alkalmas oxidálószer például az Oxone®— oxidáljuk.

A piridingyűrű helyettesítése különböző elektrofil szubsztituensekkel is megvalósítható halogén-szubsztituált piridinszármazékokból kiindulva, amikor is úgy járunk el, hogy a megfelelő (405.00) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R¹ jelentése halogénatom, előnyösen bróm- vagy jódatom, valamilyen alkil-lítiummal, például butil-lítiummal transzmetallálásnak vetjük alá, azután a keletkezett lítiumvegyületet alkalmas elektrofil reagenssel, például egy R^-L általános képletű reagenssel reagáltatjuk.

···· · · · · ··

- 45 Nukleofil reagensekkel, például hidroxi-benzo-triazollal ugyancsak lecserélhetjük a halogénatomokat, és így szintén a piridingyűrűben szubsztituált vegyületeket állíthatunk elő.

A fentiekben ismertetett eljárások kivitelezése során olykor kívánatos és/vagy elengedhetetlen, hogy bizonyos, az R¹, R², R³ vagy R⁴ és így tovább, szimbólumoknak megfelelő csoportokat a reagáltatás időtartamára megvédjünk. A szokásos védőcsoportokról és ezek alkalmazásáról szinte mindent megtudhatunk T. W. Greene: Protective Groups in Organic Synthesis című, a John Willey and Sons (New York) kiadónál 1981-ben megjelent művéből, ezért ezt a témát itt csak az irodalomra való hivatkozásként tárgyaljuk, és példaként az 1. táblázatban felsorolunk néhányat a leggyakrabban előforduló védett csoportok közül (2. oszlop), megadva azt is, hogy milyen csoportokat védhetünk meg (1. oszlop) ebben a formában.

- 46 ···· ·«··

1. táblázat

A szerves preparatív kémiában használatos védőcsoportok

1. Megvédendő csoport	A csoport 2· védett formája
-COOH	-COO-alkil -COO-benzil -COO-fenil CH3
/NH	\ \ ^NCO-alkil^jNCO-benzil ^NCO-fenil
	0 \ CM x x j 0 ' 0·^
-OH	O“< -OCH^-fenil -OCH3. OSi(CH3)2(t-Bu),
-NHR, ahol R bármelyik, itt a leírásban az aminocsoport szubsztituenseként megadott csoportot jelentheti	s-O' -NR-C0-CF3, -NRCOCH3, -nrch/Y
-nh2	0 “Ο· 0 -NH-C(O)-O(t-Bu)

- 47 Az 1. táblázatban megadottakon kívül természetesen más, a szintetikus kémiában hasonlóképpen jól ismert védőcsoportokat is alkalmazhatunk a találmány szerinti eljárásokban. Miután a védőcsoportok betöltötték szerepüket, a reagáltatást követően ismert és általánosan alkalmazott eljárásokkal távolíthatjuk el azokat a molekulából.

A találmány szerinti eljárást a következő részben példákon, a találmány megvalósításában felhasználható vegyületek előállítását pedig hivatkozási példákon keresztül mutatjuk be, amelyek azonban semmiképpen nem lehetnek korlátozó érvényűek a találmány oltalmi körére nézve. Nyilvánvaló, hogy hasonló szerkezetű, a találmány oltalmi körébe tartozó vegyületek előállítása a szintézisutak mechanikus változtatásával a szakember köteles tudását nem haladja meg.

1. hivatkozási példa

a) N-(terc-Butil-3-metil-2-piridinkarboxamid [(PIA) képletű vegyület]

400 g 2-ciano-3-metil-piridint 800 ml terc-butil-alkoholban szuszpendálunk, az elegyet felmelegítjük 70 °C-ra, majd cseppenként, 45 perc alatt beadagolunk 400 ml tömény kénsavat. Az adagolás végeztével 75 °C-on tartjuk a reakcióelegyet, amíg a kiindulási vegyület teljes mennyisége átalakul, majd 30 percnyi utóreagáltatást követően 400 ml vízzel meghigítjuk, és 600 ml toluolt adva hozzá, a pH-ját tömény ammónium-hidroxiddal 10-es értékre állítjuk. A feldolgozás alatt is 50-55 °C-on ···· ···· • · · · · · • ·« · · · ···· •φ «· ···· ·· ·

- 48 végezve a műveleteket, a két fázist elválasztjuk, a vizes részt még egyszer extraháljuk toluollal, majd az egyesített toluolos extraktumot vízzel mossuk és bepároljuk. Az így kapott N-(terc-butil)-3-metil-2-piridinkarboxamid olaj, amelyből állás közben kristályok válnak ki. Belső standard melett gázkromatográfiás analízissel meghatározva, a kitermelés 97%.

b) N-(terc-Butil)-3-(3-klór-fenetil)-2-piridinkarboxamid [ (P1B) képletű vegyület]

600 ml tetrahidrofuránban feloldunk 31,5 g, a fenti a) pontban leírtak szerint előállított N-(terc-butil) -3-metil-2-piridinkarboxamidot, az oldatot lehűtjük -40 °C-ra, majd ezen a hőmérsékleten hozzáadunk 2 ekvivalens butil-lítiumot hexánban oldva. Az oldat színe mély bíborvörösre változik. A butil-lítium hozzáadása után, keverés közben előbb 1,6 g nátrium-bromidot adunk az elegyhez, majd továbbra is -40 °C-on tartva a hőmérsékletet, beadagoljuk 26>5 g (0,174 mól) 3-klór-benzil-klorid 125 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. Ezt követően a reakcióelegyet addig keverjük, amíg a vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat azt nem mutatja, hogy a reakció teljessé vált, ekkor annyi vizet adunk az elegyhez, hogy elszíntelenedjék, azután a terméket etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos extraktumot vízzel mossuk és bepároljuk, aminek eredményeképpen a címben megnevezett vegyületet kapjuk párlási maradékként. Kromatográfiás analízis alapján a kitermelés 92%.

···· ···· ·· • · • · ··

- 49 c) 3- (3-Klór-fenetil)-2-piridinkarbonitril [(P1C) képletű vegyület]

Bemérünk 175 mg (0,554 mól) fenti, a b) pontban leírtak szerint előállított N-(terc-butil)-3-(3-klór-fenetil)-2-piridinkarboxamidot és 863 g (525 ml; 5,63 mól) foszfor-triklorid-oxidot, majd az elegyet visszafolyató hűtő alatt forraljuk 3 óra hosszáig. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal követjük a reakció előrehaladását, és amikor úgy találjuk, hogy az átalakulás teljessé vált, a foszfor-triklorid-oxid feleslegét vákuumban ledesztilláljuk, azután a maradékot víz és izopropil-alkohol elegyével megbontjuk. A hőmérsékletet 30°C alatt tartva, 50 %-os nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával az elegy pH-ját 5 és 7 közé állítjuk, majd a kivált kristálymasszát szűrőre visszük, leszívatjuk, és a nyersterméket vízzel mossuk. A még nedves pogácsát forró izopropil-alkoholban feliszapoljuk, azután lehűtjük a szuszpenziót 0-5 °C-ra, szűrjük, majd az így tisztított terméket hexánnal mossuk és 50°C alatti hőmérsékleten megszárítjuk. Ilyen módon 118 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk, amely nagynyomású-folyadékkromatográfiás analízis alapján 95,7 %-os tisztaságú, az olvadáspontja: 72-73°C. A kitermelés 89,4 %-a az elméletileg számítottnak .

d) 3-(3-Klór-fenetil)-2-[(l-metil-piperidin-4-il)-karbonil] -piridin-hidroklorid [(P1D) képletű vegyület]

118 g (0,487 mól) fenti, a c) pontban leírtak szerint e········ ·· · * • ······ • · · · · · • ·· · · · · · · · ·· ·· ···· ·· ·

- 50 lőállított vegyületet feloldunk 1200 ml vízmentes tetrahidrofuránban, majd 15 perc alatt beadagolunk 395 ml (0,585 mól,

1,2 ekvivalens) 2,48 mol/liter koncentrációjú N-metil-piperidil-magnézium-klorid-oldatot. A reakcióelegyet ezután még 30 percig 40 és 50°C közötti hőmérsékleten keverjük, miközben vízzel hűtjük, ha szükséges, és vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal ellenőrizzük, hogy a reakció teljessé vált-e. Ha a kiindulási vegyület már elreagált, a reakcióelegyet 2 M sósavval megbontjuk és 2 alatti pH-júra savanyítjuk, azután még 1 óra hosszat 25 °C-on keveredni hagyjuk. Ezt követően a tetrahidrofurán zömét ledesztilláljuk, és a visszamaradó vizes oldat pH-ját vizes nátrium-hidroxid-oldattal 3,5-ös értékre állítjuk. Az elegyet ezután lehűtjük 0-5 °C-ra, amikor is kiválik a hidrokloridsó, ezt kiszűrjük, jeges vízzel mossuk és 60 °C-on tömegállandóságig szárítjuk. Az így kapott 168,2 g termék a címben megnevezett vegyület, amely nagynyomású-folyadékkromatográfiás analízis alapján 94 %-os tisztaságú, az olvadáspontja: 183-185 °C. A kitermelés 89 %-a az elméletileg számítottnak.

e) 6,ll-Dihidro-8-klór-ll-(1-metil-piperidin-4-ilidén)-5H-benzo[5,6]-ciklohepta[1,2-b]piridin [(P1E) képletű vegyület] g (0,15 mól), a fenti d) pontban leírtak szerint előállított (P1D) képletű vegyületet feloldunk 120 ml (120 g; 6,0 mól) -35 °C-ra hűtött vizes hidrogén-fluorid-oldatban, azután óra alatt hozzáadunk 44,3 g (0,66 mól) bór-trifluoridot. A • · »· · · ········ * · · • · · · ·· • · · · • · · · · * • · ·· ···· · ·

- 51 reakció előrehaladását vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal követjük, és amikor a kiindulási vegyület teljes mennyisége elreagált, a reakcióelegyet jég, víz és kálium-hidroxid hozzáadásával megbontjuk, majd a pH-ját végül 10-es értékre állítjuk. A terméket toluollal extraháljuk, a toluolos extraktumot vízzel és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd bepároljuk, és a párlási maradékot forró hexánban feloldjuk. Az oldhatatlan részeket kiszűrjük, és a szűrletet bepároljuk, aminek eredményeképpen a címben megnevezett vegyületet piszkosfehér színű por formájában kapjuk. A termék nagynyomású-folyadékkromatográfiás analízis alapján 95 %-os tisztaságú, a tömege 45,7 g. A kitermelés 92 %-a az elméletileg számítottnak.

A (P1E) képletű vegyületet a következőképpen is előállíthatjuk :

177 g (0,49 mól), a fenti d) pontban leírtak szerint előállított (P1D) képletű vegyületet és 480 ml (8,4,1 g; 5,31 mól) trifluor-metánszulfonsav elegyét 18 órán át 90-95 °C-on, nitrogéngáz alatt keverjük, miközben vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal követjük a reakció előrehaladását. Ha a reakcióidő leteltével a reakció teljessé vált, az elegyet lehűtjük, jeges vízzel megbontjuk, és a pH-ját bárium-karbonáttal

6-os értékre állítjuk. A terméket metilén-dikloriddal extraháljuk, azután az oldószeres extraktumot vákuumban hozzávetőleg 1 literre betöményítjük. Ezt az oldatot vízzel mossuk, majd 1 M sósavval extraháljuk, és a savas extraktumot 30 g aktív szénnel derítjük, utána Celite-rétegen megszűrjük. A szűrlet pH-ját 50 %-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal 10-es ér• ·

- 52 tékre állítjuk, azután ismét metilén-dikloriddal extraháljuk a terméket, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a párlási maradékot forró hexánban feloldjuk, és az oldhatatlan részeket kiszűrjük. A megszűrt oldatot bepárolva, a címben megnevezett vegyületet 126 g bézsszínű por formájában kapjuk, amely nagynyomású-folyadékkromatográfiás analízis alapján 80 %-os tisztaságú. A kitermelés 65 %-a az elméletileg számítottnak .

f) 11-[1(Etoxi-karbonil)-piperidin-4-ilidén]-6,11-dihidro-8-klór-5H-benzo[5,β]ciklohepta[1,2-b]piridin [ (P1F) képletű vegyület]

45,6 g (0,141 mól) fenti, az e) pontban leírtak szerint előállított vegyületet feloldunk 320 ml 80 °C-os toluolban, azután kis részletekben 40,4 ml (45,9 g; 0,423 mól) etil-(klór-formiát)-ot adunk az oldathoz. A beadagolás végeztével a reakcióelegyet még 1 óra hosszat 80 °C-on tartjuk, majd előbb 2,7 ml (2,0 g; 0,16 mól) N,N-diizopropil-etil-amint, azután további 4,1 ml (4,65 g; 0,0429 mól) etil-(klór-formiát)ot adunk hozzá. A reakció előrehaladását vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal követjük, majd amikor a kiindulási vegyület teljesen elreagált, az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük és vízzel összerázzuk. A szerves fázist elválasztjuk és bepároljuk, a párlási maradékot feloldjuk 320 ml forró acetonitrilben, az oldatot 14 g aktív szénnel megderítjük, majd a szenet kiszűrjük, és a szűrletet kristálymasszává betöményítjük. A szuszpenziót lehűtjük 0-5 °C-ra, utána a kristályokat szű53 rőre visszük, hideg acetonitrillel mossuk és 70 °C-nál nem magasabb hőmérsékleten megszárítjuk. Az így kapott (P1F) képletű vegyület tömege 42,4 g, a termék nagynyomású-folyadékkromatográfiás analízis alapján 97,4 %-os tisztaságú, a kitermelés %-a a számítottnak.

g) 6 ,11-Dihidro-8-klór-11-(4-piperidilidén)-5H-benzo- [5,6]ciklohepta[1,2-b]piridin [ (P1G) képletű vegyület] g kálium-hidroxidot feloldunk 305 ml etanol és 270 ml víz elegyében, ehhez az oldathoz 39 g (0,101 mól) fenti, az f) pontban leírtak szerint előállított 11-[1-(etoxi-karbonil)-piperidin-4-ilidén]-6.11-dihidro-8-klór-5H-benzo[5,6]ciklohepta-[1,2-b]piridint adunk, azután nitrogéngáz atmoszférában 64 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk az elegyet. A reakcióidő leteltével az etanol egy részét elpárologtatjuk, a visszamaradó elegyet telített nátrium-klorid-oldattal meghigítjuk, majd egymás után háromszor etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves oldószeres extraktumot vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, végül bepároljuk, azután a szilárd nyersterméket toluolból átkristályosítjuk. Az így kapott

24,5 g fehér, kristályos, 154-155 °C-on olvadó anyag a címben megnevezett vegyület, a kitermelés 77%.

2. hivatkozási példa

6,ll-Dihidro-8-klór-ll-(4-piperidil)-5H-benzo[5,6]ciklohepta [1 , 2 -b] -piridin [(P2A) képletű vegyület] és • · · ·

6.11-dihidro-11-(4-piperidil)-5H-benzo[5,6] ciklohepta-[1,2-b]piridin [ (P2B) képletű vegyület]

66,27 g (0,21 mól), az 1. hivatkozási példa g) pontjában leírtak szerint előállított 6,ll-dihidro-8-klór-ll-(4-piperidilidén)-5H-benzo[5,6]ciklohepta[1,2-b]piridint [(P1G) képletű vegyület] feloldunk 1000 ml tetrahidrofuránban, azután az oldathoz 24,32 g (0,64 mól) lítium-[tetrahidrido-aluminát]-ot adunk. A reakcióelegyet éjszakán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd másnap lehűtjük szobahőmérsékletre, és mintegy 3 liter dietil-éter hozzáadása után addig csepegtetünk hozzá telített nátrium-szulfát-oldatot, amíg szürkésfehér csapadék képződik. Ezt követően magnézium-szulfátot adunk az elválasztott szerves oldószeres réteghez, és 30 percnyi kevertetés után az illékony részeket elpárologtatjuk. A visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, 10 %-ot kitevő mennyiségben ammóniával telített metanolt és metilén-dikloridot tartalmazó oldószereleggyel eluálva az oszlopot. Az így tisztított anyag keverék, amelyben megtalálható a várt (P2A) képletű vegyület és a reduktív dehalogénezés folytán keletkezett (P2B) képletű vegyület. Az elválasztást fordított fázisú oszlopon, nagynyomású-folyadékkromatográfiás eljárással végezzük, 40 %-os metanol-víz elegyet használva eluensként, aminek eredményeképpen mindkét terméket fehér, szilárd anyagként kapjuk. A (P2A) képletű vegyület olvadáspontja:

95,2 - 96,1°C; a (P2B) képletű vegyület olvadáspontja: 145,1-145,7°C.

···· ····

3. hivatkozási példa

Etil-[4-(6,11-dihidro-8-klór-5H-benzo[5,6]ciklohepta [1,2-b]piridin-ll-il)-1-pipereidinkarboxilát] [(P3) képletű vegyület]

- 55 4,18 g (13 mmol), a 2. hivatkozási példában leírtak szerint előállított 6,ll-dihidro-8-klór-11-(4-piperidil)-5H-benzo[5,6]ciklohepta[1,2-b]piridint [(P2A) képletű vegyület] feloldunk 175 ml toluolban. 11,6 g (10,2 ml; 110 mmol) etil-(klór-formiát)-ot adunk az oldathoz, majd a reakcióelegyet felmelegítjük hozzávetőleg 120 °C-ra és éjszakán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Másnap az illékony részeket elpárologtatjuk, és a visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, 50 %-os etil-acetát—hexán eleggyel eluálva az oszlopot. Az így kapott fehér, szilárd anyag a címben megnevezett vegyület.

Tömegsprektum: MH⁺ = 385.

4. hivatkozási példa

a) Etil-[4 -(5,6-dihidro-8-klór-3-nitro-11H-benzo[5,6]-ciklohepta[1,2-b]piridin-11-ilidén)-1-piperidinkarboxilát] [(P4A) képletű vegyület]

4,98 g (16,3 mmol) (tetrabutil-ammónium)-nitrátot feloldunk 20 ml metilén-dikloridban, majd hozzáadunk 3,12 g (14,9 mmol) trifluor-ecetsavanhidridet. Az oldatot lehűtjük 0 °C-ra, azután egy fecskendő segítségével 5,69 g (14,9 mmol) etil-[4• · ····

- 56 -(5,6-dihidro-8-klór-11H-benzo[5,6]ciklohepta[1,2-b]-piridin-11-ilidén)-1-piperidinkarboxilát] [(P3) képletű vegyület] 35 ml metilén-dikloriddal készített és ugyancsak 0 °C-ra hűtött oldatához adjuk. A reakcióelegyet az adagolás végeztével még 3 óra hosszáig 0 °C-on keverjük, majd éjszakán át hagyjuk szobahőmérsékletre (25°C) melegedni. Másnap az elegyet 60 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal összerázzuk, majd a szerves fázist elválasztjuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. A visszamaradó félig szilárd nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, először 10%, azután 20% etil-acetátot és hexánt tartalmazó oldószereleggyel eluálva az oszlopot, végül a megfelelő frakciókat összeöntjük és az oldószert elpárologtatjuk. Az így kapott világossárga, 90,4-91,0 °C-on olvadó, szilárd anyag a címben megnevezett vegyület, a kitermelés 44%.

Tömegspektrum: MH⁺ = 428.

b) Etil- [4 -(3-amino-5,6-dihidro-8-klór-11H-benzo [5,6] -ciklohepta[1,2-b]piridin-ll-ilidén)-1-piperidinkarboxilát] [ (P4B) képletű vegyület]

5,99 g (14 mmol), a fenti a) pontban leírtak szerint előállított (P4A) képletű vegyületet feloldunk 85 %-os vizes etanolban, majd az oldathoz 7,01 g (125,57 mmol) vasreszeléket és 0,69 g (6,29 mmol) kalcium-kloridot adunk. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatt forraljuk 16 órán át, utána Celiteből készített szűrőágyon forrón megszűrjük, és a szűrőt 700 ml forró etanollal mossuk. A szűrletet ezután 2,4 g aktív szénnel • «

- 57 megderítjük, majd ismét Celite-rétegen szűrjük át, végül az etanolt egy rotációs bepárlókészülékben elpárologtatjuk. Az így kapott piszkosfehér színű, 102,4-103,1 °C-on olvadó, szilárd anyag a címben megnevezett vegyület, a kitermelés 100%. Tömegspektrum: MH⁺ =398.

c) Etil-[4-(3-bróm-5,6-dihidro-8-klór-llH-benzo[5,6]-ciklohepta[1,2-b]piridin-11-ilidén)-1-piperidinkarboxilát] [(P4C) képletű vegyület]

3,00 g (7,60 mmol), a fenti b) pontban leírtak szerint előállított (P4B) képletű vegyületet feloldunk 30 ml 48 %-os vizes hidrogén-bromid-oldatban. Az oldatot etilénglikolos jégfürdővel lehűtjük -5 °C-ra, cseppenként beadagolunk 2 ml brómot, azután a reakcióelegyet 15 percig -5 °C-on keverjük. Ezt követően lassú ütemben 1,57 g (22,8 mmol) nátrium-nitrilt 15 ml vízzel készített oldatát adjuk az elegyhez, és folytatjuk a kevertetést további 45 percig. A reakcióelegy pH-ját ezután 40 %-os nátrium-hidroxid oldattal 10-re állítjuk, majd a vizes oldatot háromszor 100 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített etil-acetátos extraktumot nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk, aminek eredményeképpen 83 %-os kitermeléssel a címben megnevezett vegyületet kapjuk. A világosbarna, szilárd anyag olvadáspontja: 146-148°C.

Tömegspektrum: MH⁺ = • « · ·

5. hivatkozási példa

5,6-Dihidro-8-klór-3-nitro-ll-(4-piperidilidén)-HH-benzo[5,6]ciklohepta[1,2-b]piridin [(P5) képletű vegyület]

- 58 10,0 g, a 4. hivatkozási példa a) pontjában leírtak szerint előállított (P4A) képletű vegyületet feloldunk 250 ml tömény sósavban, az oldatot felmelegítjük 100 °C-ra, és ezen a hőmérsékleten tartjuk 16 óra hosszáig, hogy a hidrolízis végbemenjen. A reakcióelegyet ezután lehűtjük, 950 ml 1 M nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítjük, majd a terméket metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves oldószeres extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, végül bepároljuk. Az így kapott szilárd anyag a címben megnevezett vegyület, a kitermelés 99%.

Tömegsprektum: MH⁺ = 358.

1. példa

1-(Benzil-szulfonil)-4-(5,6-dihidro-8-klór-llH-benzo[5,6]-ciklohepta[1,2-b]piridin-ll-ilidén)-piperidin [(2.12) képletű vegyület]

0,8 g (5,79 mmol) vízmentes kálium-karbonátot 20 ml toluolban szuszpendálunk, azután 0,5 g (1,61 mmol) 6,11-dihidro-8-klór-11-(4-piperidilidén)-5H-benzo[5,6]ciklohepta[1,2-b]piridint [(P1G) képletű vegyület] és 0,31 g (1,62 mmol) benzil-szulfonil-kloridot adunk a szuszpenzióhoz. A reakcióelegyet két napon át 25 °C-on keverjük, utána a szilárd anyagot ki59 szűrjük, és a szűrőt metilé-dikloriddal mossuk. A szűrletet telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal összerázzuk, majd a szerves fázist elválasztjuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, végül az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A párlási maradékot kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, ammóniával telített, 8:92 arányú metanol—metilén-diklorid eleggye eluálva az oszlopot. Az így kapott fehér, szilárd anyag a címben megnevezett vegyület.

Tömegspektrum: M⁺ = 465.

A (P1G) képletű vegyületet az 1. hivatkozási példában bemutatott eljárással, vagy más, a (405.00) általános képletű vegyületekkel kapcsolatban tárgyalt eljárásokkal állíthatjuk elő.

A fent leírtakkal azonos módon eljárva állíthatjuk elő a

2. táblázatban felsorolt vegyületeket a (P1G) képletű vegyületből. A 2. táblázat 1. oszlopában látható a megfelelő szulfonil-klorid képlete. A 2. oszlopban adjuk meg az így előállított (2.0) általános képletű vegyület képletében az R szimbólum jelentését, amelyből a vegyület szerkezete egyértelműen megállapítható. Ugyancsak a 2. oszlopban szerepel zárójelben a vegyületek azonosítására szolgáló szám.

• · · ·

2. táblázat

rso2ci	R	Fizikai jellemzők
C4H9SO2CI	-C4H9 (2-2)	Sárga, szilárd anyag Olvadáspont: 180-182°C Tömegspektrum: M+= 4 31
C2H5SO2CI	-C2H5 (2-3)	Sárga, szilárd anyag Olvadáspont: 180-182°C Tömegspektrum:M = 402
	C O2 C H3 (2.4)	Fehér, szilárd anyag Olvadáspont: 110-lll°C Tömegspektrum: M+= 5 0 9
Hjc/y0 sq,ci	H3C/>C Ι itó (2-5)	Fehér, szilárd anyag Olvadáspont: 225-227°C Tömegspektrum:M =431
w	Y>	Fehér, szilárd anyag Olvadáspont: 200-202°C Tömegspektrum: M+= 4 31
cio^s^ /-N H HaC	H3C 0 tótó Λ-n H h3c (2.8)	Fehér, szilárd anyag Olvadáspont: 185-188°C Tömegspektrum: M+= 5 29
/Cl CIO2S	(2.9)	Fehér, szilárd anyag Olvadáspont: 192-193°C Tömegspektrum: M+= 400

···· ····

2. példa

2-{ [4- (5,6- Dihidro -8-klór-HH-benzo [5,6] ciklohepta [1,2-b] -piridin-ll-ilidén)-piperidino]-szulfonil}-benzoesav [(2.11) képletű vegyület]

- 61 0,065 g (0,013 mmol) (2.4) képletű vegyületet feloldunk 5 ml metanolban, és 30 μΐ (2,5 ekvivalens) 1 M nátrium-hidroxid-oldat hozzáadása után az elegyet 4 óra hosszat keverjük, azután vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot 5 ml metanollal elkeverjük és szűrjük, majd a szűrletet vákuumban ismét bepároljuk. A maradékhoz 10 ml etil-acetátot adunk, az oldatot megszűrjük, végül az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A visszamaradó fehér, 100-104 °C-on olvadó, szilárd termék a címben megnevezett vegyület nátriumsója.

Tömegspektrum: M⁺ = 517.

3. példa ( + )-4- (5,6-Dihidro-8-klór-llH-benzo[5,6] ciklohepta[1,2-b] -piridin-ll-ilidén)-1-[{[5-(endo)-hidroxi-7,7-dimetil-biciklo[2.2.1]hept-4-il]-metil}-szulfonil]-piperidin [(2.10) képletű vegyület]

0,2 g (0,38 mmol) (2.5) képletű vegyületet feloldunk 5 ml metanolban, az oldathoz 0,144 g (3,81 mmol) nátrium-[tetrahidrido-borát] -ot adunk, azután az elegyet 6 óra hosszáig keverjük, majd vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot feloldjuk 50 ml etil-acetátban, 50 ml vízzel mossuk, azután a vizes fá62 zist kétszer 50 ml etil-acetáttal visszaextraháljuk. Az egyesített szerves oldószeres extraktumot nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, végül az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, ammóniával telített, 5% metanolt és 95% metilén-dikloridot tartalmazó oldószereleggyel eluálva az oszlopot. Az így kapott fehér, 136-139 °C-on olvadó, szilárd anyag a címben megnevezett vegyület.

Tömegspektrum: M⁺ = 527.

4. példa

A (8.0)-(8.11) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R⁴² jelentése benzil-, (4-piridil)-metil-, (3-piridil)-metil-, fenil-amino-, (4-piridil)-amino- vagy (3-piridil)-amino-csoport, illetve a (8.22) vagy (8.23) általános képletű csoportok valamelyike, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (405.00) általános képletű vegyületet, amelyben a szimbólumok a (8.0)-(8.11) általános képleteknek megfelelő jelentésűek, egy R⁴²SC>2C1 általános képletű szulfonsavkloriddal reagáltatunk, lényegében az 1. példában bemutatott eljárást követve.

Az R⁴²SC>2C1 általános képletű szulfonsavkloridokat, amelyek képletében R⁴² (4-piridil)-metil- vagy (3-piridil)-metil-csoportot, illetve (8.22) vagy (8.23) általános képletű csoportot jelent, a megfelelő R⁴²OH általános képletű alkoholból állíthatjuk elő. Az alkoholt először alkalmas oldószerben, például metilén-dikloridban vagy kloroformban, valamilyen bá···· · · · ·

- 63 zis, például piridin vagy trietil-amin jelenlétében, 0°C és 25°C közötti hőmérsékleten 1 mólekvivalens metánszulfonil-kloriddal, majd az így kapott R⁴²OSO2CH3 általános képletű metánszulfonátot megfelelő oldószerben, például metanolban vagy etanolban, 0°C és 50°C közötti hőmérsékleten nátrium-hidrogén-szulfiddal reagáltatjuk. Az így előállított tiolt oxidálószerekkel, például kálium-permanganáttal vagy hidrogén-peroxiddal ecetsavban a megfelelő R⁴²SO3H általános képletű szulfonsavvá oxidálhatjuk, amelyet azután foszfor(V)-kloriddal reagáltatva alakíthatunk át egy R⁴²SO₂C1 általános képletű szulfonsavkloriddá.

Azokat az R⁴²SO2C1 általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R⁴² jelentése (4-piridil)-amino- vagy (3-piridil) -amino-csoport , úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő R⁴²NH2 általános képletű amint valamilyen bázis, például piridin vagy trietil-amin jelenlétében, alkalmas oldószerben, például metilén-dikloridban vagy kloroformban, 0°C és 25°C közötti hőmérsékleten szulfonil-kloriddal reagáltatjuk.

5. példa

A (8.0)-(8.11) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R⁴² jelentése (8.15), (8.16), (8.20) vagy (8.21) képletű csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő (8.0)-(8.11) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R⁴² (4-piridil)-metil-, (3-piridil)-metil-, (4-piridil)-aminovagy (3-piridil)-amino-csoport, 1 mólekvivalens Oxone® márkanevű oxidálószerrel reagáltatjuk.

• · · · · · • · · ·

- 64 A megfelelő képzettségű szakember nyilvánvalóan tisztában van vele, hogy az RSC^Cl általános képletű vegyületek ismert eljárásokkal előállíthatok. Ugyancsak könnyen belátható, hogy a találmány szerinti eljáráshoz felhasználható további vegyületek is előállíthatok az 1-5. példákban megadott eljárásokkal .

6. példa

Biológiai vizsgálatok

A hatóanyagokkal különböző biológiai vizsgálatokat végeztünk, hogy megállapítsuk a hatékonyságukat.

a) A farnezil-protein-transzferáz és (geranil-geranil) -protein-transzferáz gátlása in vitro körülmények között

A farnezil-protein-transzferáz (FPT) és a (geranil-geranil ) -protein- transzf eráz (GGPT) I enzimet patkányagyből izoláltuk, és ammónium-szulfátos frakcionálással, majd ezt követően Q-Sepharose (Pharmacia, Inc.) oszlopon végzett anioncserélő kromatográfiával, alapvetően a Yokoyama és munkatársai által leírt eljárást követve [K. Yokoyama et al.: A protein geranylgeranyltransferase from bovine brain: Implications fór protein prenylation specificity, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 88, 5302-5306 (1991)] részlegesen megtisztítottuk.

Ezeknek az enzimeknek a szubsztrátjaiként a val¹²-Ha-Ras-fehérje két olyan formáját állítottuk elő, amelyeknél a

C-terminális rész aminosavszekvenciájában volt az eltérés. Az egyik formában a peptidlánc végződése cisztein-valin-leucin-szerin (Ras-CVLS), a másik formában ugyanez a szakasz cisztein-valin-leucin-leucin (Ras-CVLL). A Ras-CVLS a farnezil-protein-transzferáz szubsztrátja, A Ras-CVLL pedig a (geranil-geranil)-protein-transzferáz I szubsztrátja. A két szubsztrátként szolgáló fehérjét kódoló cDNS-ek úgy voltak konstruálva, hogy a peptidláncok N-terminális rész meghosszabbodott egy 6 hisztidinből álló szakasszal. Mindkét fehérjét Eschericia coli baktériumban expresszáltuk és fémkelát-affinitáskromatográfiával tisztítottuk. A radioaktív izoprenil-difoszfát szubsztrátokat, azaz a [®H]farnezil-difoszfátot és a [®H]-(geranil-geranil)-difoszfátot a Du Pont/New England Nuclear cégtől vásároltuk.

A farnezil-protein-transzferáz enzim aktivitásának a meghatározására több módszert is leírtak [Reiss et al.: Cell 62, (1990); Schaber et al.: J. Bioi. Chem. 265, 14701 (1990);

Manne et al. : PNAS 87, 7541 (1990); és Barbacid &. Manne: U.S.

185 248 számú szabadalmi irat (1993)]. Az enzimaktivitást mi úgy mértük, hogy a Reiss és munkatársai által leírtakhoz [Cell 62, 81 (1990)] hasonló körülmények között meghatároztuk a [®H]farnezil-difoszfátról a Ras-CVLS szubsztrátra átvitt [³H]farnezil-csoportok mennyiségét. A reakcióelegy összetétele: 40 mM Hepes, pH = 7,5; 20 mM magnézium-klorid; 5 mM ditiotreit; 0,25 μΜ [®H]farnezil-difoszfát; 10 μΐ, Q-Sepharose oszlopon tisztított farnezil-protein-transzferáz; a megadott koncentrációban valamelyik triciklusos hatóanyag vagy csak a vi···· ····

- 66 vőanyagként alkalmazott dimetil-szulfoxid, amelynek a végső koncentrációja az elegyben 5%; és 5 μΜ Ras-CVLS összesen 100 μΐ térfogatban. Szobahőmérsékleten 30 percig folytatjuk a reagáltatást, azután az enzimreakciót 0,5 ml 4 %-os nátrium-dodecil-szulfát-oldat (SDS), valamint 0,5 ml hideg, 30 %-os triklór-ecetsav (TCA) hozzáadásával leállítjuk. Ezt követően jégre helyezve 45 percig ülepedni hagyjuk az elegyet, majd a kicsopódott ras-fehérjét papírbetétes GF/C szűrőt használva, egy Brandel-féle készülékben (Brandel cell harvester) elválasztjuk a felülúszótól. A szűrőbetétet egyszer 6 %-os triklór-ecetsavval és 2 %-os nátrium-dodecil-szulfát-oldattal mossuk, és a radioaktivitást Wallac 1204 Betaplate BS folyadékszcintilláciős számlálóban meghatározzuk. A százalékos gátlást a csak dime til-szulfoxid vivőanyagot tartalmazó kontrollkísérlet eredményeire vonatkoztatva adjuk meg.

A (geranil-geranil)-protein-transzferáz I gátlásán alapuló mérést alapvetően a farnezil-protein-transzferázra megadottak szerint végeztük, két kivétellel: [³H]-(geranil-geranil) -difoszfátot használtunk farnezil-difoszfát helyett izoprenoid-donorként, és Ras-CVLL volt az akceptor-fehérje. Ez a vizsgálati módszer hasonló ahhoz, amelyet Casey és munkatársai írtak le [P.J. Casey et al.: Enzymatic modification of proteins with a geranylgeranyl isoprenoid, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 88, 8631-8635 (1991)].

b) Élő sejten végzett vizsgálatok: A val¹²-H-Ras-CVLS és val¹²-Ha-Ras-CVLL átmeneti expressziója COS majomsejtekben; a farnezil-protein-transzferáz inhibi• ·

- 67 torok hatása a ras-fehérjék farnezilezésére, és a transzformáló ras által kiváltott, szabályozatlan sej tszaporodásra

COS majomvesesejteket elektroporációs módszerrel transzferálunk mid a Ras-CVLS, mint a Ras-CVLL fehérjét kódoló cDNS szakaszokat tartalmazó pSV-SPORT (Gibco/BRL) plazmiddal, ami átmeneti túlzott ras-expresszió révén mind a farnezil-protein-transzferáz, mind a (geranil-geranil)-protein-transzferáz I szubsztrátjául szolgáló ras-termékeket eredményezett (lásd a fentebb leírtakat).

Az elektroporációt követően a sejteket 6 kísérletihelyes tenyésztőtálcára visszük át, amely 1,5 ml 10% magzati borjúszérummal és a megfelelő farnezil-protein-transzferáz inhibitorral kiegészített, Dulbecco-féle módosított Eagle-tápoldatot (GIBCO, Inc.) tartalmaz. 24 óra múlva a tápoldatot eltávolítjuk, és a hatóanyagot tartalmazó friss tápoldatra cseréljük.

Az elektroporáció után, 48 óra elteltével a sejteket mikroszkóp alatt megvizsgáljuk a transzformáló ras által kiváltott szabályozatlan sejtszaporodás megfigyelése végett. Azok a sejtek, amelyekben a transzformáló ras-gén expressziójának jelei figyelhetők meg, kerekebbek, megváltozott fénytörésűek, és a transzformált fenotípusra jellemző módon kiemelkednek az egysejtrétegből. A sejteket lefényképezzük, majd kétszer 1 ml hideg, foszfáttal pufferolt fiziológiás nátrium-klorid-oldattál (PBS) mossuk, végül egy gumiból készült kaparóval az üvegfelületről belekaparjuk 1 ml pufferoldatba, amelynek az össze···· ···

- 68 tevői a következők: 25 mM Tris, pH = 8,0; 1 mM etilén-diamin-tetraecetsav; 1 mM benzil-szulfonil-fluorid; 50 μΜ leupeptin; és 0,1 μΜ pepstatin. A sejteket homogenizálással lizáljuk, azután 2000 g-vel 10 percig centrifugálva az elegyet, a sejttörmelékeket eltávolítjuk.

Ezt követően a celluláris fehérjéket jéghideg triklór-ecetsavval kicsapjuk, majd újból feloldjuk az SDS-elektroforézishez használatos előkészítő pufferoldatban. A 14 %-os poliakrilamid minigélre (Novex, Inc.) 5-10 μΙ-es mintákat viszünk fel, és addig folytatjuk az elektroforézist, amíg a nyomjelző festék megközelíti a gél alsó szélét. A szétvált fehérjéket ezután immunodetektálás céljából elektroblotting eljárással nitro-cellulóz membránra visszük át.

A membránokat éjszakán át, 4 °C-on, 2,5% tejport és 0,5% Tween-20 emulgálószert tartalmazó, foszfáttal pufferolt fiziológiás nátrium-klorid-oldatban inkubálva rögzítjük, azután 1% magzati borjúszérumot tartalmazó, foszfáttal pufferolt fiziológiás nátrium-klorid-oldatban Y13-259 ras-specifikus antitestekkel [M.E. Furth et al.: Monoclonal antibodies to the p21 products of the transforming gene of Harvey murine sarcomé vírus and of the cellular ras gene family, J. Virol. 43 . 294-304 (1982)] 1 óra hosszat szobahőmérsékleten inkubáljuk. Mosás után újból 1 órányi, szobahőmérsékleten folytatott inkubálás következik, ugyancsak 1% magzati borjúszérumot tartalmazó, foszfáttal pufferolt fiziológiás nátrium-klorid-oldatban de ezúttal 1:5000 higítású, nyúl-antipatkány IgG-vel konjugált tormaperoxidáz, szekunder antitestekkel. Az átalakult és át···· ···· alakulatlan Ras-CVLS vagy Ras-CVLL jelenlétének

4-klór-1-naftol kolorimetriás peroxidreagenssel gyártó (Bio-Rad) előírásai szerint.

c) Normál és tumoros sejtek szaporodása sejtrétegen (Cell Mát Assay)

- 69 detektálása történik, a fibroblaszt

Normális, humán HEPM fibroblasztokból 3,5 cm átmérőjű Petri-csészékbe, 2 ml tápoldatba sejttenyészeteket (5 χ 10⁴ sejt/csésze) telepítünk, majd 3-5 napon át ezeket inkubáljuk, hogy konfluens sejtréteget kapjunk. Ekkor leszívatjuk a tápoldatot, majd minden egyes csészébe, indikátor tumorsejtként a fibroblaszt egysejtrétegre 2 ml tápoldatban, aktivált H-ras-gént expresszáló T24-BAG4 humán hólyagkarcinóma-sejteket (2 χ 10² sejt/csésze) telepítünk, és éjszakán át hagyjuk, hogy a kapcsolódás megtörténjen. A telepképződésnek a hatóanyag által okozott gátlását úgy vizsgáljuk, hogy higítási sorozatokat készítünk a hatóanyagokból, és az oldatokból, 24 órával a daganatsejteknek a fibroblasztrétegre való rávitelét követően, megfelelő mennyiséget adunk közvetlenül a tápoldathoz, majd a tenyészeteket 14 napig inkubáljuk, hogy a telepképződés megtörténhessen. A tenyésztést úgy állítjuk le, hogy az egysejtréteget egymás után kétszer foszfáttal pufferolt fiziológiás nátrium-klorid-oldattal leöblítjük, 1% glutáraldehidet tartalmazó, foszfáttal pufferolt fiziológiás nátrium-klorid-oldattal fixáljuk a sejtréteget, majd a tumorsejteket X-Gal (5-bróm-4-klór-3-indolil-β-galaktozid) festéssel láthatóvá tesszük [J. Price et al.: Lineage analysis in the vertebrate nervous •·*· »·«· ·· , · * « · · • · · · · · ···· «« ·· ···· ·· *

- 70 system by retrovirus-mediated gene transfer, Proc. Natl. Acad. Sci. 84, 156-160 (1987)].

A vizsgálat kiértékelése két IC₅₀-érték alapján történik: az egyik IC₅₀-érték a hatóanyagnak az a koncentrációja, amely ahhoz szükséges, hogy a tumorsejtek számának növekedését 50 %-kal csökkentse (tlC^g); míg a másik a hatóanyagnak az a koncentrációja, amely ahhoz szükséges, hogy az egysejtréteget alkotó sejtek denzitása 50 %-kal csökkenjen (mIC₅₀). Mindkét IC₅₀-értéket úgy kapjuk, hogy mikroszkóp alatt vizuális számbavétellel meghatározzuk mind a tumorsejtek, mind a sejttakarót alkotó sejtek denzitását az egyes telepekben, és megállapítjuk a telepek számát. A hatóanyag terápiás indexét számszerűen megadhatjuk az mIC₅₀ és tIC₅₀ hányadosaként, és ha mlC^Q/tlC^o értéke egynél nagyobb, akkor ez azt jelzi, hogy a hatóanyag a tumorsejtekre nézve specifikus.

A vizsgálati eredményeket táblázatokban foglaltuk össze.

•tf·· »·*· ·· • t ·»··

- 71 3. táblázat

A (2.0) általános képletű vegyületek közül kiválasztott hatóanyagok farnezil-protein-transzferáz inhibitor hatása

A vegyület száma	R	FPT IC50 (μΜ)
2.1	-ch3	0,01-10
2.2	-C4H9	0,01-10
2.3	-C2H5	0,01-10
2.4		10-100
2.5		10-100
2.6		10-100
2.8	CH. S >° Y-N H CH3	>100
2.9		0,01-10
2.10	'Sí™	0,01-10

.··· ···

3. táblázat (folytatás)

A vegyület száma	R	FPT IC50 (μΜ)
2.11	Ó1	10-100
2.12	1 o ó	0,01-10
2.13	-N(CH3)2	0,01-10

A (3.4) képletű vegyület FPT IC₅₀-értéke: 10-100 μΜ.

4. táblázat

A farnezil-protein-transzferázt és (geranil-geranil)-protein-transzferázt gátló hatás összehasonlítása

A vegyület száma	Enzimgátló hatás	IC50 (μΜ)
FPT IC50 (μΜ)	GGPT
(2.1)	0,01-10	>51	(38%)
(2.12)	0,01-10	>42	(14%)
(2.13)	0,01-10	>48	(14%)

• · · · ···· • ·

5. táblázat

A tumorsejtek szaporodását gátló hatás (Cell Mát Assay)

Vegyület	Tumorsejt szaporodást gátló hatás (IC^q; μΜ)	Normális sejtek szaporodást gátló hatás (IC50; μΜ)
(2.1)	75,0	>100,0
(2.9)	6,3	25,0
(2.12)	>50,0	>50,0
(2.13)	25,0	75,0

6. táblázat

A COS	sejtekben mutatott hatás
A vegyület száma	A ras-fehérje átalakításának gátlása
	ÍC50 (μΜ)
(2.1)	>100
(2.9)	0,01-10
(2-12)	10-100
(2.13)	>100

- ΊΑ Az enzimmel végzett vizsgálatok eredményeiből kitűnik, hogy a találmány szerinti vegyületek gátolják a Ras-CVLS polipeptidnek a patkányagyból izolált, részlegesen megtisztított farnezil-protein-transzferáz által katalizált farnezilezését. Az adatok azt is mutatják, hogy a találmány szerinti vegyületek némelyike hatékony inhibitornak tekinthető (IC₅₀ >10 μΜ), ezek már kis koncentrációban is gátolják a Ras-CVLS farnezilezésének folyamatát, ha az részleges tisztított, patkányagyból izolált farnezil-protein-transzferáz közreműködésével történik (lásd a 3. táblázatot).

Ugyancsak kiderül az adatokból, hogy a Ras-CVLL polipeptidet alkalmazva akceptorként, a (geranil-geranil)-protein-transzferáz által katalizált izoprenilezést a találmány szerinti vegyületek kevésbé gátolják (lásd a 4. táblázatot). A vizsgált vegyületek 20 /xg/ml koncentrációban gyenge (geranil-geranil)-protein-transzferáz inhibitornak bizonyultak. Az (2.1) képletű vegyület például a (geranil-geranil)-protein-transzferázzal szemben 38 %-os gátlást mutatott 51 μΜ-nak megfelelő koncentrációban, ami legalább 27-szeres szelektivitást jelent a farnezil-protein-transzferázt illetően.

Másik példaként az (2.12) képletű vegyületet hozhatjuk fel, amely 42 μΜ-nak megfelelő koncentrációban a (geranil-geranil)-protein-transzferázzal szemben 14 %-os gátlást eredményezett, és ez a farnezil-protein-transzferáz gátlása tekintetében legalább 32-szeres szelektivitást jelent. A találmány szerinti vegyületek terápiás hasznosíthatósága szempontjából ez a szelektivitás rendkívül fontos, mivel azt valószínűsíti, ···· ····

- 75 hogy ezek a hatóanyagok szelektíven képesek gátolni a ras-transzformált sejtek szaporodását.

Az élő sejtekkel végzett kísérletek során a ras-transzfekciónak alávetett COS sejtekben expresszált ras-fehérjék immunoblotting-analízise azt mutatja, hogy a (2.9) képletű vegyület (IC₅₀ = 0,01 - 10 μΜ) gátolja a Ras-CVLS átalakítását, és az átalakulatlan (érleletlen) Ras-CVLS felszaporodását idézi elő (6. táblázat). A (2.1) és (2.13) képletű vegyületeket kevésbé aktívnak találtuk. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a hatóanyagok az intakt sejtekben gátolják a farnezil-protein-transzferáz működését, és jelzik, hogy a vegyületek képesek lehetnek blokkolni az aktivált ras-onkogének által kiváltott celluláris transzformációt.

A Cell Mát Assay eredményeiből megállapíthatjuk, hogy a találmány szerinti (2.9) képletű vegyület gátolja a ras-transzformált daganatsejtek szaporodását is. A vizsgálat során például azt találtuk, hogy a (2.9) képletű vegyület esetében a gátló hatás mértékére jellemző IC^Q-érték 6,3 μΜ-nak adódott. Ez a vegyület citotoxikus hatásúnak bizonyult ugyan az egysejtréteg normális sejtjeivel szemben is, de csak jóval nagyobb koncentrációban (IC^q = 25 μΜ). A vizsgált vegyületek közül a (2.1) és (2.12) képletűek esetében a ras-transzformált sejtekkel szemben csak gyenge antiproliferatív hatást lehetett kimutatni (5. táblázat).

Az in vivő daganatellenes hatás vizsgálatánál 5 χ 10⁸ és χ 10⁸ közötti számú, A431 (humán epidermiszkarcinóma) vagy

SW620 (humán vastagbél-adenokarcinóma, nyirokmirigy-metasztá···· ····

- 76 zis) daganatsejteket ültettünk 5-6 hetes, tímuszhiányos, nu/nu nőstény egerek lágyéki részén a bőr alá. A C-f-1 tumor (c-fos onkogénnel transzformált fibroblaszt) modellkísérlet esetében a daganatból kimetszett, 2 mm³ méretű fragmentet ültettünk a bőr alá 5-6 hetes, tímuszhiányos, nu/nu nőstény egerek lágyéki részébe. Ezt követően, amikor a daganat létrejöttét megállapítottuk, a tumoros állatokat kiválogattuk, és véletlenszerű elrendezésben csoportokba soroltuk. Az állatok vagy csak vivőanyagot, intraperitoneális adásnál (i.p.) ciklodextránt, orális alkalmazásnál (p.o.) pedig kukoricaolajat, vagy a vivőanyaggal együtt hatóanyagot is kaptak, naponta kétszer (BID), 5 (1-5) napon át hetente, 2 (x2) vagy 4 (x4) hét időtartamig.

A daganat növekedésének gátlását a csak vivőanyagot kapott kontrollállatokhoz viszonyítva, a daganat méretének meghatározása után százalékban fejeztük ki, és az eredményeket a 7. táblázatban közöljük.

7. táblázat

In vivő daganatellenes hatás

Szubkután tumor Kísérleti elrendezés A (2.1) képletű vegyülettel elért %-os gátlás

A4 31	i.p.	BID,	1-5,	x4	0
C-f-1	i.p.	BID,	1-5,	x2	0
SW6 2 0	i.p.	BID,	1-5,	x4	0
SW620	p.o.	BID,	1-5,	x2	8

··»· ····

- 77 Gyógyszerkészítmények előállításához a találmány szerinti hatóanyagokat inért, gyógyszerészetileg elfogadható, szilárd vagy folyékony vivő-, hígító- és/vagy egyéb gyógyszerészeti segédanyagokkal dolgozzuk össze. A szilárd gyógyszerformák közül a porok, a tabletták, a diszpergálható granulátum, a kapszula, az ostyátok és a végbélkúp a legfontosabbak. Ezek közül például a porok és tabletták hatóanyag-tartalma mintegy

5-70% lehet.

A gyógyszerészetben szokásos szilárd vivőanyagokat a szakterület művelői jól ismerik, itt csupán példaként említünk néhányat, így a magnézium-karbonátot, a magnézium-sztearátot, a talkumot, a cukrot vagy a laktózt.

A tabletták, a porok, az ostyátok és a kapszula mint szilárd, általtalában egységnyi adagokra osztott gyógyszerformák, elsősorban orális alkalmazásra megfelelőek. '

A végbélkúp előállításához alacsony olvadáspontú, viaszszerű anyagokat, például zsírsav-gliceridek és kakaóvaj keverékét használhatjuk. Ezt a keveréket először megömlesztjük, majd egyenletesen eloszlatjuk benne a hatóanyagot, rendszerint addig keverve az ömledéket, amíg teljesen homogénné válik. A homogén olvadékot azután a megfelelő méretű öntőformákba kiöntjük és hagyjuk lehűlni, aminek eredményeképpen megszilárdul .

A folyékony gyógyszerformák közül a legismertebbek az oldatok, a szuszpenziók és az emulziók. Példaként említhetjük a parenterális injekcióként alkalmazható vizes vagy víz és propilénglikol elegyével készült oldatokat. A folyékony gyógy.··· ··»! .··

- 78 szerforma lehet azonfelül intranazális alkalmazásra szánt oldat is.

Az inhalációs, úgynevezett aeroszol készítmények a hatóanyagot valamilyen gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyaggal készült oldat vagy szilárd, porformában tartalmazhatják. Gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyagként ebben az esetben valamilyen inért, sűrített gázt is használhatunk.

Előállíthatunk a találmány szerinti hatóanyagokból olyan szilárd formában kiszerelt készítményeket is — ezeket porampullának nevezzük —, amelyeket közvetlenül a felhasználás előtt alakítunk át orálisan vagy parenterálisan alkalmazható, folyékony gyógyszertormává, például oldattá, szuszpenzióvá vagy emulzióvá.

A találmány szerinti hatóanyagokat bejuttathatjuk a szervezetbe a bőrön át is, úgynevezett transzdermális készítmények, például krém, lemosóoldat, aeroszol és/vagy emulzió formájában alkalmazva azokat, vagy előállíthatunk a gyógyszerészetben ilyen célra jól ismert és általánosan elterjedt tapaszt is, amely a hatóanyagot valamilyen beágyazó anyagban vagy kis tartályban tartalmazza.

A találmány szerinti hatóanyagok előnyös alkalmazási módjának az felel meg, ha orálisan adjuk azokat a páciensnek, és ugyancsak előnyös, ha a gyógyszerkészítménynek egységnyi dózisokat tartalmazó kiszerelési formát választunk. Az ilyen gyógyszertormák célszerűen olyan egységekben adagolhatok, amely egységek a hatóanyagnak éppen a kívánt hatás eléréséhez szükséges mennyiségét tartalmazzák.

- 79 Az egységnyi dózist tartalmazó gyógyszerformáknál a hatóanyag-tartalom tág határok között változhat, és a felhasználástól függően például 0,1 mg és 1000 mg között, illetve előnyösen 1 mg és 300 mg között lehet.

A ténylegesen alkalmazandó dózisok valójában különbözőek lehetnek, mivel a dózis nagysága függ például a páciens egyéni reagálásától, valamint a kezelendő betegség súlyosságától, ezért a helyes adagolás megállapítása, különösen a nem szokványos esetekben mindig a kezelőorvos feladata. Rendszerint a kezelést az optimálisnál valamiivei alacsonyabb dózisszinten kezdjük, majd lépésenként, mindig csak kicsit növelve az adagokat, megkíséreljük elérni azt az optimumot, ami az adott körülmények között elvárható. Kívánt esetben vagy kényelmi szempontból a teljes napi dózist kisebb adagokra oszthatjuk, és a nap folyamán részletekben adhatjuk a betegnek.

A fentiekből látható tehát, hogy a találmány szerinti vegyületeket vagy azok gyógyszerészetileg elfogadható sóit gyógyszerként alkalmazva, a mennyiség és a gyakoriság a kezelőorvos megítélésére van bízva, aki a döntését olyan tényezők figyelembevételével hozhatja meg, mint a páciens kora, állapota és testtömege, valamint a tünetek súlyossága. Ennek ellenére ajánlásként megadhatjuk, hogy tipikus esetben, orálisan alkalmazva, napi 10 mg és 1500 mg közötti, előnyösen 10-1000 mg-os — rendszerint 2-4 részre osztott — dózisoktól várhatjuk a daganatok növekedésének megállítását. Ebben a dózistartományban a találmány szerinti hatóanyagok nem toxikusak.

A következő példákban a találmány szerinti vegyületeket ···· ····

- 80 hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítását mutatjuk be. Megjegyezzük azonban, hogy az alábbi példák a gyógyszerkészítmények vonatkozásában semmiféle korlátozást nem jelenthetnek az igénypontokra nézve.

7. példa

Tabletta előállítása

Egy tabletta mg-ban megadva az alábbi összetevőket tartalmazza :

Hatóanyag 100 Laktóz, USP minőségű 122 Kukoricakeményítő, élelmiszer minőségű, tisztított vízzel készült pépként 30 Kukoricakeményítő, élelmiszer minőségű 45 Magnézium-sztearát 3

500

113

Összesen: 300 700

A hatóanyagot és a laktózt alkalmas keverőberendezésben 10-15 percig keverjük, majd keményitőpéppel granuláljuk. A nedves granulátumot, ha szükséges, áttörjük egy durva, 0,63 cm lyukméretű szitán, majd megszárítjuk. Ha kell, a száraz granulátumot átszitáljuk, azután a szilárd kukoricakeményitőt hozzáadva ismét 10-15 percig keverjük. Ezt követően adjuk a granulátumhoz a magnézium-sztearátot, majd újabb 1-3 percnyi keverés után, tablettázógépen a keverékből megfelelő méretű és tömegű tablettákat préselünk.

• ·· · ·>

- 81 87 . példa

Kapszula előállítása

Egy kapszula mg-ban megadva az alábbi összetevőket tartalmazza :

Hatóanyag	100	500
Laktóz, USP minőségű	106	123
Kukoricakeményítő, élelmiszer minőségű	40	70
Magnézium-sztearát, gyógyszerészeti minőségű	7	7
Összesen:	253	700

A hatóanyagot, a laktózt és a kukoricakeményítőt megfelelő keverőberendezésben, mintegy 10-15 perc alatt alaposan öszszekeverjük. A keverékhez hozzáadjuk a magnézium-sztearátot, és további 1-3 percig folytatjuk a kevertetést, majd az így kapott alapanyagot alkalmas gépi berendezésben két egymásba csúsztatható részből álló, kemény zselatin kapszulákba töltj ük.

A fenti kiviteli példákban megadott előiratok a találmány szerinti eljárás egy bizonyos megvalósítási módját mutatják be, és teljesen nyilvánvaló, hogy a megfelelő jártassággal bíró szakember az itt leírtaktól eltérő módosításokat és variációkat is alkalmazhat, mindazonáltal szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy ilyen, a találmány lényegét nem érintő változatok vagy variációk szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak .

Claims (22)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás abnormális sejtszaporodás gátlására, azzal jellemezve, hogy egy (1.0) általános képletű vegyület — a képletben a, b, c és d egyike nitrogénatomot vagy -NR⁹- általános képletű csoportot jelent, amelyben R⁹ jelentése N-oxidot képező oxigénatom, metilcsoport vagy -(CH₂)_n-CO₂H általános képletű csoport, ahol n értéke 1-3 lehet, míg az a, b, c és d szimbólumok közül a többi jelentése =CR⁴- vagy = CR²- általános képletű csoport;

   R es R jelentese, azonos vagy különböző jelentést megengedve, egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, trifluor-metil-, (benzo-triazol-l-il)-oxi-, nitro- vagy cianocsoport, -OR¹⁰, -COR¹⁰, -SR¹⁰, -N(R¹⁰)₂, -OC(O)R¹⁰,

   -CO₂R¹⁰, -OCO2R¹¹ vagy -NR^COOR¹¹ általános képletű csoport, -S(O)tR⁴¹ általános képletű csoport, ahol t értéke 0, 1 vagy 2, illetve alkinil-, alkenil- vagy alkilcsoport, amelyek adott esetben halogénatommal, -OR¹⁰ általános képletű csoporttal vagy -CO2R¹⁰ általános képletű csoporttal szubsztituáltak;

   R³ és R⁴ jelentése, azonos vagy különböző jelentést megengedve, egymástól függetlenül az R¹ és R² jelentéseként megadottak bármelyike lehet; vagy R³ és R⁴ együttesen a inas benzolgyűrűvel kondenzált, telített vagy telítetlen, 5-, 6- vagy 7-tagú gyűrűt jelenthet;

   R⁵, R⁶, R⁷ és R⁸ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, ···· ···· • ·

   - 83 trifluor-metil-csoport, -COR¹® általános képletű csoport, illetve szubsztituálatlan vagy adott esetben nitrocsoporttal vagy az -0R¹®, -SR¹⁰, -S(O)tRⁿ, -NR¹⁰COOR¹¹, -N(R¹⁰)2, -COR¹⁰, -OCOR¹⁰, -OCO2R¹¹, -CO₂R¹⁰ vagy

   -OPO^R¹® általános képletű csoportok bármelyikével szubsztituált alkil- vagy arilcsoport; vagy R⁵, R⁶, R⁷ és R⁸ egyike kombinációban az R szimbólummal, amelynek jelentését később adjuk meg, egy -(CH₂)_r- általános képletű csoportot is jelenthet, amelyben r értéke 1-4 lehet, és amely adott esetben rövid szénláncú alkilcsoporttal, rövid szénláncú alkoxicsoporttal, trifluor-metil-csoporttal vagy arilcsoporttal szubsztituált;

   R¹® jelentése hidrogénatom, illetve alkil- vagy arilcsoport; R¹¹ jelentése alkil- vagy arilcsoport;

   X jelentése nitrogén- vagy szénatom, és ha szénatomot jelent, adott esetben kettős kötéssel kapcsolódhat a 11-es szénatomhoz, amit a szaggatott vonal jelez; ugyanis a szaggatott vonalak a képletben az esetleges kettős kötések jelölésére szolgálnak;

   A és B jelentése, ha a szaggatott vonal az 5 és 6 számokkal megjelölt szénatomok között kettős kötést jelent, egymástól függetlenül -R¹®, -OR¹¹, -OCO^¹¹ vagy -OC(O)R¹⁰ általános képletű csoport; ha viszont a szaggatott vonalat figyelmen kívül hagyjuk, vagyis az 5-ös és 6-os szénatom egyszeres kötéssel kapcsolódik egymáshoz, akkor A és B külön-külön, egymástól függetlenül két hidrogénatomot, két -OR¹¹ általános képletű csoportot, egy hidrogén- és ·»·· ···· • ·

   - 84 egy halogénatomot, két halogénatomot, egy alkilcsoportot és egy hidrogénatomot, két alkilcsoportot, egy hidrogénatomot és egy -OC(O)R¹⁸ általános képletű csoportot, egy hidrogénatomot és egy -OR¹⁰ általános képletű csoportot, egy oxocsoportot, egy arilcsoportot és egy hidrogénatomot, egy =NOR¹⁸ általános képletű csoportot vagy egy -O-(CH₂)p-O- általános képletű csoportot, amelyben p értéke 2, 3 vagy 4 jelenthet; és

   R jelentése

   i) 1-4 szénatomos alkilcsoport;

   ii) szubsztituált fenilcsoport, ahol a szubsztituensek, amelyek száma 1-3 lehet, az R¹ és R² jelentéseként megadottak és -C(O)OR²⁸ általános képletű csoport közül kerülhetnek ki, amelyben R²⁸ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport hidrogénatom;

   iii) 5-10 szénatomos, áthidalt gyűrűs szénhidrogénből származtatható csoport;

   iv) szubsztituált áthidalt gyűrűs szénhidrogénekből származtatható csoport, ahol a szubsztituálatlan áthidalt gyűrűs szénhidrogén 5-10 szénatomos, és a szubsztituensek, amelyek száma és amelyek lehetnek azonosak vagy különbözőek, 1-6 szénatomos alkilcsoportok, közül kerülhetnek ki;

   v) -CH₂R²¹ általános képletű csoport, amelyben R²¹ aril-, heteroaril- vagy adott esetben N-szubsztituált 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot jelenthet, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil···· · · · · « · · · · · • · · ·« · · · · ♦ • · «· ···· ·· ·

   - 85 -karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁰) általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy egy szubsztituálatlan, illetve szubsztituált áthidalt gyűrűs szénhidrogénből származtatható csoport;

   vi) heteroarilcsoport;

   vii) szubsztituált heteroarilcsoport, ahol a szubsztituensek 1-6 szénatomos alkilcsoportok és -NHC(O)R²² általános képletű csoport, amelyben R²² 1-6 szénatomos alkilcsoportot jelent, közül kerülhetnek ki;

   viii) 2-6 szénatomos alkenilcsoport;

   ix) benzilcsoport; vagy

   x) -N(R²²)2 általános képletű csoport, amelyben a két

   R²² szimbólum külön-külön, egymástól függetlenül hidrogénatomot, 1-6 szénatomos alkilcsoportot, illetve adott esetben N-szubsztituált 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot jelenthet, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁰) általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport vagy heteroarilcsoport; azzal a megkötéssel, hogy a két R²² közül az egyik mindenképpen hidrogénatomtól eltérő jelentésű — vagy egy gyógyszerészetileg elfogadható sója vagy szolvátja hatásos mennyiségét adjuk be.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan vegyületet alkalmazunk, amelynek a képletében a jelentése nitrogénatom, b, c és d jelentése pedig metincsoport;

   • · · · • ·· · « · · · · · • ·« · · · ···· ·· ·· · · · · ·· ·

   - 86 R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, illetve trifluor-metil-, 1-4 szénatomos alkilvagy (benzo-triazol-1-il)-oxi-csoport;

   R³ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, és R⁴ kapcsolódik a 8-helyzetű szénatomhoz, R² pedig a 9-es szénatomhoz; és

   R⁵, R⁶, R⁷ és R⁸ jelentése egyaránt hidrogénatom.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan vegyületet alkalmazunk, amelynek a képletében

   R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy (benzo-triazol-1-il)-oxi-csoport;

   R² jelentése hidrogénatom;

   R⁴ jelentése klóratom; és

   R jelentése 1-4 szénatomos alkil- vagy 2-6 szénatomos alkenilcsoport, -N(R²²)2 általános képletű csoport vagy -CH₂R²¹ általános képletű csoport, amelyben R²¹ árucsoportot, heteroarilcsoportot vagy adott esetben N-szubsztituált 3- vagy 4-piperidil-csoportot jelent, ahol a szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(0)NH(R¹⁸) általános képletű csoport, amelyben R²-⁸ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan vegyületet alkalmazunk, amelynek a képletében R jejelentése vinilcsoport, benzilcsoport vagy -CH₂R²²- általános képletű csoport, amelyben R²¹ 3-piridil- vagy 4-piridil-csoportot, a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csopor• · ·

   - 87 tót, illetve 3-piperidil-, 4-piperidil-, N-metil-piperidin-3 -il- vagy N-metil-piperidin-4-il-csoportot jelent.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan vegyületet alkalmazunk, amelynek a képletében A és B jelentése, ha az 5-ös és 6-os szénatomot egyszeres kötés köti össze, két hidrogénatom; ha viszont kettős kötéssel kapcsolódik egymáshoz az 5-ös és 6-os szénatom, A és B jelentése hidrogénatom.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (2.1), (2.9), (2.12) vagy (2.13) képletű, illetve a (8.0), (8.1), (8.2), (8.3), (8.4), (8.5), (8.6), (8.7), (8.8), (8.9), (8.10) vagy (8.11) általános képletű vegyületek — a képletekben R⁴² jelentése benzil-, (4-piridil)-metil-, (3-piridil)-metil-, fenil-amino-, (4-piridil)-amino- vagy (3-piridil)-amino-csoport, (8.15), (8.16), (8.20) vagy (8.21) képletű csoport, illetve (8.22) vagy (8.23) általános képletű csoport — valamelyikét alkalmazzuk.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sejtek, amelyeket gátolunk, aktivált ras-onkogént expresszáló daganatsejtek.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sejtek, amelyeket gátolunk, a következő betegségek okozói: hasnyálmirigy tumor sejtek, tüdőrák tumor sejtek, epidermisz karcinóma tumor sejtek, mieloid leukémia tumor sejtek, pajzsmirigy follikuláris tumor sejtek, mielodiszpláziás sejtek, hólyagkarcinóma tumor sejtek vagy vastagbér-karcinóma tumor sejtek.

   ···· · · · ·

   - 88
9. 9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az abnormális sejtszaporodás gátlását a ras-farnezil-protein-transzferáz gátlása révén valósítjuk meg.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan daganatsejtek szaporodását gátoljuk, amelyekben a ras-fehérje aktiválódásának előidézője más, a ras-géntől különböző gének onkogén mutációja.
11. 11. A (4.0) általános képletű vegyületek vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóik és szolvátjaik, amelyek képletében a, b, c, d, A, Β, X, R¹, R², R³, R⁴, R⁵, R⁶, R⁷ és R⁸ jelentése az 1. igénypontban, az (1.0) általános képlettel kapcsolatban megadottakkal azonos; és

    R³⁸ jelentése

    i) -C(O)OR³¹ általános képletű csoporttal szubsztituált fenilcsoport, ahol az általános képlet R³-*- hidrogénatomot vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot jelent;

    ii) 5-10 szénatomos, áthidalt gyűrűs szénhidrogénből származtatható csoport;

    iii) szubsztituált áthidalt gyűrűs szénhidrogénből származtatható csoport, ahol a szubsztituálatlan áthidalt gyűrűs szénhidrogén 5-10 szénatomos, és a szubsztituensek amelyek száma 1-8, de előnyösen 2, és amelyek lehetnek különbözőek, de előnyösen azonosak, 1-6 szénatomos alkilcsoportok közül kerülhetnek ki;

    iv) -CH2R³² általános képletű csoport, amelyben R³² arilcsoportot, heteroarilcsoportot, illetve adott esetben N-szubsztituált 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot jelent, ·· · ·

    - 89 ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁸) általános képletű csoport, amelyben R¹⁸ jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy egy, a fent leírtak szerinti szubsztituálatlan vagy szubsztituált áthidalt gyűrűs szénhidrogénből származtatható csoport;

    v) heteroarilcsoport;

    vi) szubsztituált heteroarilcsoport, ahol a szubsztituensek 1-6 szénatomos alkilcsoportok vagy -NHC(O)R²² általános képletű csoport, amelyben R²² 1-6 szénatomos alkilcsoportot jelent, közül kerülhetnek ki;

    vii) 2-6 szénatomos alkenilcsoport, például vinilcsoport;

    és viii) -N(R⁴⁰)₂ általános képletű csoport, amelyben a két R⁴⁸ szimbólum egymástól függetlenül hidrogénatomot, arilcsoportot, heteroarilcsoportot, 2-, 3- vagy 4-piperidil-csoportot, illetve N-szubsztituált piperidilcsoportot jelenthet, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁰) általános képletű csoport, amelyben R¹⁸ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport;

    azzal a megkötéssel, hogy ha R jelentése -CH₂R³² általános képletű csoport, amelyben R³² arilcsoportot jelent, valamint R¹ és R² jelentése egyaránt hidrogénatom, akkor R⁴ 8-helyzetű klóratomot jelent.
12. 12. A 11. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy a képletben • · · ·

    - 90 a jelentése nitrogénatom, míg b, c és d metincsoportot jelent ;

    R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, trifluor-metil-csoport, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy (benzo-triazol-l-il)-oxi-csoport;

    R³ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, és R³ található 9-helyzetben, R⁴ pedig 8-helyzetben; és

    R³, R⁸, R⁷ és R⁸ jelentése hidrogénatom.
13. 13. A 12. igénypont szerinti vegyületek, amelyek képletében

    R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, illetve 1-4 szénatomos alkil- vagy (benzo-triazol-l-il) -oxi-csoport;

    R³ jelentése hidrogénatom;

    R⁴ jelentése klóratom; és

    R³⁸ jelentése -N(R⁴⁸)2 általános képletű csoport, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport vagy -CH2R³² általános képletű csoport, amelyben R³² arilcsoportot, heteroarilcsoportot, 3- vagy 4-piperidil-csoportot, illetve N-szubsztituált piperidilcsoportot jelent, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(0)NH(R¹⁸) általános képletű csoport, amelyben R¹⁰ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport.
14. 14. A 13. igénypont szerinti vegyületek, amelyek képletében R³⁸ jelentése vinil- vagy benzilcsoport, il·· · ·

    - 91 letve -CH₂R²¹ általános képletű csoport, amelyben R²¹ 3-piridil- vagy 4-piridil-csoportot, a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoportot, illetve 3-piperidil-, 4-piperidil-, N-metil-piperidin-3-il- vagy N-metil-piperidin-4-il-csoportot jelent.
15. 15. A 14. igénypont szerinti vegyületek, amelyek képletében az 5-ös és 6-os szénatom egyszeres kötéssel kapcsolódik egymáshoz, és A és B külön-külön két hidrogénatomot jelent; vagy az 5 és 6 számokkal megjelölt szénatomok között kettős kötés áll, és A és B jelentése hidrogénatom.
16. 16. A 11. igénypont szerinti vegyületek közül a (4.0N) általános képlettel leírható vegyületek, amelyek képletében

    R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, illetve 1-4 szénatomos alkil- vagy (benzo-triazol-l-il)-oxi-csoport;

    R³ jelentése hidrogénatom;

    R⁴ jelentése klóratom; és

    R³⁰ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport -N(R⁴⁰)₂ általános képletű csoport vagy -CH₂R³² általános képletű csoport, amelyben R³² arilvagy heteroarilcsoportot, 3- vagy 4-piperidil-csoportot, illetve N-szubsztituált piperidilcsoportot jelent, ahol a szóban forgó szubsztituens 1-4 szénatomos alkilcsoport, alkil-karbonil-csoport vagy -C(O)NH(R¹⁰) általános képletű csoport amelyben R¹⁰ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport.
17. 17. A 16. igénypont szerinti vegyületek, amelyek képle-

    - 92 tében R³⁸ jelentése vinil- vagy benzilcsoport, illetve -CH₂R³² általános képletű csoport, amelyben R³² 3- vagy 4-piridil-csoportot, a megfelelő piridin-N-oxidból származtatható csoportot, illetve 3-piperidil-, 4-piperidil-, N-metil-piperidin-3-il vagy N-metil-piperidin-4-il-csoportot jelent.
18. 18. A (2.2) képletű 1-(butil-szulfonil)-4 -(5,6-dihidro-8-klór-llH-benzo[5,6]ciklohepta[1,2-b]piridin-11-ilidén)-piperidin vagy a (2.3) képletű 1-(etil-szulfonil)-4-(5,6-dihidro- 8 -klór- HH-benzo [5,6]ciklohepta[1,2-b]piridin-11-ilidén)-piperidin.

    19 A 11. igénypont szerinti vegyületek közül a (2 2.5), (2.6) , (2.8), (2.9) vagy (2. 12) képletű, illetve (8 8.1), (8.2) , (8.3), (8.4), , (8.5), (8.6), (8.7) , (8.8), (8

    (8.10) vagy (8.11) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R⁴² jelentése benzil-, (4-piridil)-metil-, (3-piridil)-metil-, fenil-amino-, (4-piridil)-amino- vagy (3-piridil)-amino-csoport, (8.15), (8.16), (8.20) vagy (8.21) képletű csoport, illetve (8.22) vagy (8.23) általános képletű csoport.
19. 20. Abnormális sejtszaporodás gátlására szolgáló gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy egy 11. igénypont szerinti vegyület hatásos mennyiségét tartalmazza.
20. 21. Egy 11. igénypont szerinti vegyület felhasználása abnormális sejtszaporodás gátlására szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására.
21. 22. Egy 11. igénypont szerinti vegyület felhasználása abnormális sejtek szaporodásának gátlására.
22. 23. Eljárás a 11. igénypont szerinti vegyületek előállí···· ····

    93 tására, azzal jellemezve, hogy egy (405.00) általános képletű vegyületet bázis jelenlétében egy (410.00) általános képletű vegyülettel egy (400.00) általános képletű vegyületté — a képletekben R jelentése a 11. igénypontban az R³⁰ szimbólum jelentéseként felsoroltakkal azonos, a többi szimbólum jelentése pedig megegyezik az 1. igénypontban megadottakkal — acilezünk.