HUT73603A - Raised floor with modular slabs - Google Patents

Description

A találmány tárgya emelt födém, amelynek felületét kizárólag szabályos sokszög alakú modul burkolólapok képezik, amelyeknek oldalaik mentén, a burkolólapok alapfelületét képező lapra merőleges, függőleges keskeny oldalaik vannak, és amelyek csúcsaikban a talajra támaszkodó, függőleges tartókkal vannak alátámasztva.

A jelenleg ismert emelt födémeket általában négyzet alakú modul burkolólapokból képezik, amelyek egymáshoz vannak illesztve egy vízszintes síkban, és amelyeknek csúcsai vízszintes támasztólapokon nyugszanak, és ezeket egymástól távolságban elhelyezett függőleges tartók felső, vízszintes fejei képezik. Mindegyik tartónak van egy alsó talpa, amely a talajra támaszkodik és egy függőleges összekötőeleme, amelynek hossza állandó vagy szabályozható és amely a talajra támaszkodó alsó talp és a felső támasztófej között helyezkedik el.

Mindezideig a burkolólapok csúcsait általában egyszerűen ráhelyezték az egyes tartók felső támasztófejére, és helyzetüket ezen a fejen a felfelé kiálló elemek határozták meg, amelyeket a tartó felső feje hordoz. Ezek a kiálló elemek általában faékek, amelyek négyzetes vagy négyszögletes burkolólapok esetében a tartó függőleges tengelye körül, egymástól szabályos 90°-os távolságban vannak elhelyezve. A függőleges tengelyen helyezkednek el a négy szomszédos burkolólap csúcsai. A faékek szabadon kapcsolódnak a burkolólapok keskeny oldalainak alsó részei között lévő hézagokba, és ennek következtében a szomszédos burkolólapoknak a szerelése a tartóra meglehetősen laza, úgy hogy az így kapott födém nem teljesen stabil.

Az emelt födémek egy másik szerelési módjánál olyan tartókat alkalmaznak, amelyeknek fejeiben bevágások vannak, és a modul burkolólapok keskeny

-2oldalai ebbe illeszkednek, de a szomszédos burkolólapok szerelése az ezzel a módszerrel kapott tartóra ugyancsak laza, mivel egy játékot kell tartani a burkolólapok keskeny oldalainak a tartók bevágásaiba való beillesztése szintjén annak érdekében, hogy a szerelés könnyű legyen és hogy a burkolólapok esetleges kitágulását kiegyenlítse. Ilyen szerelésre ad megoldást az US 5.052.157 sz. szabadalom. Egy másik megoldást ismertet egy ilyen födémre a DE-A2.107.898 sz. szabadalom, amelynél a tartók fejein egy kidudorodás van, és a burkolólapok levágott csúcsai erre támaszkodnak. Még akkor is, ha egy ilyen szerelés esetében a játékot csökkenteni lehet, azt nem lehet teljesen kiküszöbölni, mivel ebben az esetben a hőtágulás hatására a burkolólapok felemelkednének.

A találmány feladata ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése és egy olyan szerelő berendezés létrehozása, amely a tartók felső fejére egyszer felhelyezett burkolólapokat szilárdan a helyükön tartja.

Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a függőleges tartók felső támasztófején általában négyszögletes, sugárirányú bevágások vannak, amelyek a felső támasztófej kerületébe torkollanak, és a sugárirányú bevágások szélessége úgy van meghatározva, hogy két szomszédos burkolólaphoz tartozó, egymással szembenéző, függőleges keskeny oldalak függőleges beillesztésével az egyik sugárirányú bevágásba egy rögzítés jöjjön létre.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti födém példaként! kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábrán perspektivikusan a találmány szerinti szerelő berendezés látható, amely négyszögletes burkolólapok rögzítését biztosítja egy közös tartón, amely négy burkolólap alátámasztására szolgál.

A 2. ábra az 1. ábra ll-ll vonala mentén vett metszet.

A 3. ábrán négyzet alakú burkolólap felülnézete látható.

A 4. ábrán a 3. ábra szerinti burkolólap oldalnézete látható balról nézve.

-3Αζ 5. ábrán négyzetes vagy négyszögletes burkolólapok szerelő berendezésének egy másik változata látható.

A 6. ábra az 5. ábra VI-VI vonala mentén vett metszet.

A 7. ábrán a födém egy másik kialakításához tartozó burkolólap látható oldalnézetben.

A 8. ábrán a födém egy másik változatának négyzetes alakú burkolólapja látható felülnézetben.

A 9. ábra a 8. ábra szerinti burkolólap oldalnézete balról nézve.

A 10. ábra a 9. ábrával azonos nézet egy más kialakítású födém esetében.

A 11. és 12. ábrákon a födém egy négyzetes burkolólapja látható felülnézetben, amelyeken a burkolólap keskeny oldalain lévő domborítások két lehetséges elosztása látható.

A13. ábrán egy olyan födém felülnézete látható, amelynél a burkolólapok egyenlőszárú háromszög alakúak.

A 14. ábrán a födém lemezből készült burkolólapja látható, amely egyenlőszárú háromszög alakra van vágva és hajlítva.

A15. ábrán a 14. ábra szerinti burkolólap látható oldalnézetben, balról nézve.

A16. ábrán hat egymással szomszédos háromszög alakú burkolólapnak egy közös tartóra való rögzítési helye látható felülnézetben, részben metszetben, nagyobb léptékben.

A 17. ábra a 16. ábra XVII-XVII vonala mentén vett metszet.

A18. ábrán a 16. ábra szerint összekapcsolt hat burkolólap látható alulnézetben.

A19. ábrán egy egyenlő oldalú, trapéz alakra vágott és hajlított, szélső burkolólap látható alulnézetben.

A 20. ábra a 19. ábra szerinti szélső burkolólap oldalnézete.

-4Α 21-26. ábrák állandó magasságú tartók különböző megoldásait ábrázolják félnézet-félmetszetben, háromszög alakú burkolólapok számára.

A 27. ábra a 26. ábrán látható megoldást mutatja felülnézetben.

Az 1-3. ábrákon látható szerelő berendezés arra való, hogy biztosítsa a felemelt födém négyzet vagy négyszögletes alakú, vízszintes, modul 1 burkolólapjainak helybentartását a függőleges 2 tartókon, amelyek a talajra támaszkodnak, amelyre a felemelt födémet fogjuk szerelni. A függőleges 2 tartók egymástól olyan távolságban vannak elhelyezve, amely megfelel a modul 1 burkolólapok méreteinek. Mindegyik függőleges 2 tartónak akár rögzített, akár szabályozható magassága van, az alsó részén egy, a talajra támaszkodó talpa van, amelyet a rajzon nem ábrázoltunk, felső végénél pedig egy vízszintes 5 támasztőfeje van, amelyen az 1 burkolólapok csúcsai nyugszanak. Az 1. ábrán csak két 1 burkolólapot ábrázoltunk kitörve, de egyértelmű, hogy mindegyik függőleges 2 tartó négy négyzet alakú vagy négyszögletes 1 burkolólap alátámasztására szolgál. A négy 1 burkolólap egymással érintkezik, azaz 6 keskeny oldalaik egymás mellett fekszenek, és a szomszédos négy 1 burkolólap csúcsai felülről nézve egybeesnek egy 0 pontban, amelyen a 2 tartó z-z' függőleges tengelye átmegy.

A találmány értelmében a függőleges 2 tartók felső 5 támasztófejében kialakított, és kerületébe torkolló négyszögletes 4 bevágások szélességét úgy határozzuk meg, hogy a szembenálló 6 keskeny oldalak egymáshoz való rögzítését hozza létre, amikor a két szomszédos 1 burkolólaphoz tartozó, szembenálló 6 keskeny oldalak függőlegesen egy sugárirányú 4 bevágásba lesznek beszorítva.

A 3. és 4. ábrák a négyzet alakú, modul 1 burkolólapok egy más változatát mutatják, amikor az 1 burkolólap 6 keskeny oldala vízszintesen, az 1 burkolólap oldala hosszának csak egy részéig ér, mégpedig úgy, hogy ez a rész az oldal közepére van központosítva.

-5Αζ 5. és 6. ábrák az 1 burkolólapok egy másik változatának szerelő berendezését mutatják. Az 5. és 6. ábrákon látható változatnál a négyzet vagy négyszögletes alakú 1 burkolólap mindegyik 6 keskeny oldalát egy oldalsó perem képezi, amely szőgvassal van visszahajtva az 1 burkolólap 7 felső lapjának alja felé. Ez a 6 keskeny oldal az 1 burkolólap oldalának csak egy részéig ér és az 1 burkolólap 0 csúcsától távolságban végződik, és ennek a csúcsnak az irányában, egy kis távolságon, egy kisebb magasságú, függőleges 3 rögzítőéllel van meghosszabbítva, amely egyben egy rögzítőelemet képez az 1 burkolólapnak a függőleges 2 tartó felső 5 támasztófejére való rögzítéséhez. Ebből a célból az 5 támasztófejben négy sugárirányú négyszögletes 4 bevágás van, amelyek a köralakú vagy sokszög alakú 5 támasztófej kerületébe torkollnak, és annak 0 közepe felé összetartanak, és a 2 tartó függőleges z-z' tengelye körül egymáshoz képest egyenletesen, 90°-ban vannak elosztva. Mindegyik 4 bevágásnak négyszögletes alakja és e szélessége van, amely - abban az esetben, ha a 6 keskeny oldalakon nincs domborítás - a csökkentett magasságú 3 rögzítőéi vastagságának a kétszeresével egyenlő. Az egyes 4 bevágások sugárirányú mélysége és a z-z’ tengely irányába vett mélysége elegendő ahhoz, hogy a 3 rögzítőéit teljes egészében befogadja és hogy lehetővé tegye ilymódon az 1 burkolólap sarkának a rátámaszkodását az 5 támasztófej központi részére, - anélkül, hogy a 6 keskeny oldalak 3 rögzítőélének függőleges 8 szakaszai között érintkezés jönne létre, amelyek az 1 burkolólapok rögzítését biztosítják - a 4 bevágások függőleges 9 fenekéhez.

Amint a 6. ábrán látható, a szomszédos 1 burkolólapokat 6 keskeny oldalaik szilárdan tartják a 2 tartó 5 támasztófején, mivel a 6 keskeny oldalak szorosan illeszkednek a 4 bevágásokba és egymásnak vannak szorítva azáltal, hogy a 4 bevágások e szélessége a 6 keskeny oldalak vastagságának a kétszeresével egyenlő.

A 7. ábra az 5. és 6. ábrán látható 1 burkolólapok oldalnézetét mutatja.

-6Α 8., 9. és 10. ábrák a találmány szerinti 1 burkolólapok másik kivitelét ábrázolják, amelyeknél a 6 keskeny oldal 3 rögzítőéle, amely az 1 burkolólapok rögzítését biztosítja a sugárirányú 4 bevágásba, egy rugalmas 10 nyelvből van kialakítva, amelyet úgy kapunk, hogy a 6 keskeny oldalba egy függőleges 11 bevágást vagy egy vízszintes 12 bevágást eszközlünk. Ugyanezeken az ábrákon a rugalmas 10 nyelvek felén 13 domborítás látható, amely az 1 burkolólapok egy másik kivitelének felel meg. Ennél a változatnál a két 10 nyelv közül az egyik 13 domborítással van ellátva, amely a 11. és 12. ábrákon látható elosztásban lehet kialakítva. Az ábrákon négyzet alakú 1 burkolólapok esetében a 13 domborítások két lehetséges elosztását ábrázoltuk, amelyek lehetővé teszik a találmány szerinti 1 burkolólapok összeszerelését. Természetesen az 1 burkolólapok alakja nem korlátozott, és ugyanezeket az eredményeket lehet elérni háromszög vagy sokszög alakú burkolólapokkal is. A rugalmas 10 nyelvek szerepe, hogy lehetővé tegye az 1 burkolólapok rögzítését a 2 tartókra, úgy, hogy a rögzítésnek bizonyos rugalmassága legyen, amit a 10 nyelvek kölcsönöznek neki, ugyanakkor a 10 nyelvek szoros rögzítését biztosítsa a 2 tartók 5 támasztófejében lévő 4 bevágásokba. Azonkívül azáltal, hogy két 10 nyelv közül az egyikben egy, a 4 bevágás belseje felé néző 13 domborítást alakítunk ki, lehetővé tesszük, hogy a szomszédos 1 burkolólapok 7 felső lapjai között egy játékot hozzunk létre, aminek következtében az 1 burkolólapok ki tudnak tágulni, például a meleg hatására, anélkül, hogy felemelkednének, és még akkor is, ha több burkolólap hőtágulása nagyobb a burkolólapok között lévő játéknál, a szerelés rugalmassága lehetővé teszi, hogy a burkolólapok elmozduljanak a tartóikhoz képest a vízszintes síkban anélkül, hogy a felemelkedés jelensége létrejönne. Azonkívül annak következtében, hogy a 10 nyelvek szorosan illeszkednek a 4 bevágásokba, az 1 burkolólapok szorosan rögzítve vannak a 2 tartóikra. így tehát egy olyan födémet kapunk, amelyben a kétfajta játékot különválasztottuk: az egymásba illesztés szintjén a játékot kiküszöböltük, és így az 1 burkolólapok 6 keskeny oldalainak szoros szerelését biztosítót

- *

-7tuk a sugárirányú 4 bevágásokba, ugyanakkor az 1 burkolólapok 7 felső lapjai közötti játékot megtartottuk, sőt még növeltük az 1 burkolólapok és 2 tartóik közötti rugalmas kapcsolat következtében, és így lehetővé tettük valamennyi hőtágulási probléma kiegyenlítését. Magától értetődik, hogy a szomszédos 1 burkolólapok 7 felső lapjai közötti játékot, amelyet a Rugalmas 10 nyelveken lévő 13 domborítások kialakításával kapunk, más módon is megvalósíthatjuk, például a 10 nyelvek hajlításával. De ebben az esetben nehezebben lehetne létrehozni a 7 felső lapon a játék szabályos elosztását, mint a 13 domborításokkal.

A 13. ábrán a találmány szerinti emelt födém látható, amely több vízszintes, modul 1 burkolólapból áll, amelyek egymáshoz vannak illesztve, azonos méretük van, és azonos egyenlőszárú háromszög alakúak. Az egyes 1 burkolólapok csúcsai az 0 pontban találkoznak, ahol egy háromszög alakú szemekből álló háló csomópontjait képezik, amely háló az 1 burkolólapok sorozatából van kialakítva.

A háló mindegyik 0 csomópontja hat háromszög alakú 1 burkolólap közös csúcsát képezi, amelyek az O csomópontokon átmenő, függőleges tengely körül szabályosan vannak elhelyezve, és amelyek közösen egy szabályos hatszöget képeznek. Mindegyik O csomóponthoz egy 2 tartó van társítva, amelyet a későbbiekben fogunk ismertetni. A 2 tartó egy független elemből állhat, mint ahogyan azt a 21-24. ábrákon ábrázoltuk. A 2 tartó, alsó végénél, a talajra támaszkodik, amelyre az emelt födém van szerelve. Az előzőleg elmondottak alapján látható tehát, hogy mindegyik háromszög alakú 1 burkolólap a talajra támaszkodik a három O pontban, amelyeket az egyenlőszárú háromszögek három-három csúcsa képez.

Az egyenlőszárú háromszög alakú 1 burkolólapokat csak akkor alkalmazzuk, ha az emelt födém által fedett felületnek az L hossza az egyes háromszög alakú 1 burkoló lapok h magasságának a többszörösével egyenlő.

-8Mindenesetre mivel kivételesen ez az eset, a találmány értelmében az emelt födém szerelésének a befejezéséhez a falak szomszédságában kiegészítő 14 szélső burkolólapokat alkalmazunk, amelyeknek egyenlőszánj trapéz alakjuk van, és ez megfelel három, szabványos, háromszög alakú, egymás mellé helyezett burkolólapnak. Másképpen kifejezve mindegyik 14 szélső burkolólap kis alapjának a hossza egyenlő a háromszög alakú 1 burkolólap egyik oldalának hosszával, és a trapéz nagy alapjának hossza a háromszög alakú 1 burkolólap oldalhosszának kétszeresével egyenlő, a 14 szélső burkolólap a magassága pedig a háromszög alakú 1 burkolólap a magasságával egyenlő. Mindegyik 14 szélső burkolólap nagy alapjának középső szakasza úgy van kialakítva, hogy egy szabványos tartót vagy szabványos emelőt tudjon befogadni, amint azt a későbbiekben ismertetni fogjuk.

A14 szélső burkolólapok biztosítják a födém jó stabilitását a falak mentén, az illesztő levágások elkészítése után. A13. ábrán különböző megoldásokat mutatunk, amelyek megmagyarázzák ennek szükségességét.

Az a nyíl irányában vett metszet mutatja, hogy a háromszög alakú 1 burkolólapok jó eredményt adnak, azaz jó támaszkodást biztosítanak az a1 hossz mentén. Az a2 és a3 hosszak két másik illesztési lehetőséget mutatnak a 14 szélső burkolólapok segítségével, amelyek le vannak vágva, hogy jó eredményt kapjunk.

A b nyíl irányában vett metszet mutatja, hogy a háromszög alakú 1 burkolólapok x kis felületei, amelyek a levágás után megmaradnak, és amelyeket vonalkázással jelöltünk, nem kielég ítőek, és nem megfelelőek ahhoz, hogy a b1 hosszon jó támaszkodást biztosítsanak. Ezzel ellentétben a b2 hosszon alkalmazott 14 szélső burkolólapok és a levágás után megmaradó részek, amelyeket vonalkázással jelöltünk, felülete elegendő ahhoz, hogy kielégítő támaszkodást biztosítsanak.

-9A c nyíl irányában vett metszet mutatja, hogy a c1 hosszon megfelelő stabilitást kapunk az alkalmazott 14 szélső burkolólapokkal, de ebben az esetben háromszög alakú 1 burkolólapokat is alkalmazhatnánk.

Végül a d nyíl irányában vett metszet mutatja, hogy a d1 hosszon kielégítő stabilitást kapunk a levágott 14 szélső burkolólapokkal, míg a háromszög alakú burkolólapok x kis kivágásokat képeznének, amelyekkel nem lehet rögzítést létrehozni.

Azokban a szögekben, ahol az a és c nyilak irányában vett metszeteket készítettük, és ahol a b és d nyilak irányában vett metszeteket készítettük, 14 szélső burkolólapokat alkalmaztunk.

A 14., 15., 16., 17. és 18. ábrák háromszög alakú burkolólapok különböző változatait mutatják. A jellemzők ugyanolyanok, mint bármilyen szabályos sokszög alakú modul burkolólapok esetében. Az alatta lévő 2 tartónak felső 5 támasztófeje van, amelybe hat sugárirányú, összetartó 4 bevágás van kialakítva, amelyek egy 0 középpontú körön egymástól 60°-ban szabályosan vannak elosztva, amely 0 középpontban a hat szomszédos, háromszög alakú 1 burkolólap csúcsai találkoznak, amint az a 16. ábrán látható. Ha az 5 támasztófej köralakú, akkor látható, hogy az egyes háromszög alakú 1 burkolólapok mindegyik sarka az 5 támasztófej egy 60°-os szektorára támaszkodik. A 6 keskeny oldalak lefelé hajlított 3 rögzítőélei az összetartó, sugárirányú 4 bevágásokba kapcsolódnak. Annak következtében, hogy a 4 bevágások e szélességét a 6 keskeny oldalak 3 rögzítőéle vastagságának a kétszeresével egyenlőre választottuk, két szomszédos, háromszög alakú 1 burkolólap 6 keskeny oldalai ugyanabban a 4 bevágásban vannak egymáshoz szorítva és rögzítve, mint ahogyan az a 17. és 18. ábrákon látható, ami által az 1 burkolólapok szorosan rögzítve vannak a tartón. A 4 bevágások összetartó alakja biztosítja a vízszintes 1 burkolólapok megtartását és az egyes 1 burkolólapok három ponton való támaszkodása tökéletes stabilitást biztosít, ami minden függőleges irányú mozgás veszélyét kiküszöböli, ami az 1 burkolólapok szétrázódását hozhatná létre, ugyanakkor könnyú, gyors és minden erőtől mentes szétszerelést tesz lehetővé. Azonkívül mindegyik 2 tartó rendkívül stabil, mivel őt magát egyidejűleg hat szomszédos, háromszög alakú 1 burkolólap tartja. _

A 14., 15., 16., 17. és 18. ábrákon a 6 keskeny oldalakat legegyszerűbb alakjukban ábrázoltuk, azaz anélkül, hogy végeiknél a magasságuk csökkenne, és nyelvek és domborítások nélkül, mindezt azért, hogy az ábrázolást érthetőbbé tegyük. Magától értetődő, hogy mindezek a változatok alkalmazhatók a háromszög alakú burkolólapok esetében is. Különösen ha a rugalmas 10 nyelveken 13 domborítások vannak kialakítva, akkor a sugárirányú 4 bevágások szélessége a 10 nyelvek vastagságának kétszeresével, plusz a 13 domborítás vastagságával lesz egyenlő.

A 18. ábrán látható alulnézet jól mutatja, hogy a háromszög alakú 1 burkolólapok 6 keskeny oldalai hogyan csatlakoznak egymáshoz és biztosítják ilymódon a födém folyamatosságát. Mivel azonban két szomszédos 1 burkolólap között van egy elválasztó sík, a födémnek jó akusztikus viselkedése van, annak következtében, hogy az 1 burkolólapok közötti elválasztó sík megtöri a vízszintes hangátvitelt, és ez még inkább bekövetkezik annál a változatnál, amikor a 6 keskeny oldalak 3 rögzítőélei rugalmas 10 nyelv alakúak, amelyeken 13 domborítás van, mivel akkor az 1 burkolólapok 7 felső lapjait egymástól a 13 domborítások vastagságának megfelelő játék választja el. Azonkívül mivel a háromszög alakú 1 burkolólapok kis méretűek, a membránhatást csökkentik, ami nagyobb felületek esetén létrejönne.

A19. és 20. ábrák trapéz alakú 14 szélső burkolólap egyik kivitelét mutatják. Ez a 14 szélső burkolólap kialakítható éppúgy, mint a háromszög alakú 1 burkolólap, egy levágott és hajlított lemezből, hogy így egy trapéz alakú 35 lapot képezzen, amelynek oldalain szőgvassal visszahajlított 15 peremek vannak, és ezek a 35 lap csúcsától azonos távolságban végződnek. A trapéz alakú 35 lap két ferde oldala és kisebb alapja egy-egy 15 keskeny oldallal van ellátva, míg a 35 lap nagyobb alapja két különálló 15 keskeny oldallal van ellát

-11 va, ami úgy jön létre, hogy a nagy alap közepén 34 üreg van. Ez a 34 üreg a nagy alap két 15 keskeny oldala között szükséges ahhoz, hogy a 14 szélső burkolólapot az alatta lévő 2 tartókra lehessen rögzíteni.

A következőkben a 21-27. ábrákkal kapcsolatban a tartók különböző alakjait fogjuk ismertetni, természetesen nem korlátozó szándékkal. A tartók független elemekből vannak kialakítva, amelyek - a találmány előnyős változata szerint - felső felületeiken háromszög alakú 1 burkolólapokat és trapéz alakú 14 szélső burkolólapokat tudnak hordozni és azokat egyesítve tartani, ezáltal meghatározva a kapott sík magasságát, azaz a födém alatti üres teret, amely az ő tulajdonképpeni magasságukkal egyenlő. Mindegyik tartónak van egy felső 5 támasztófeje, amelyben hat sugárirányú, összetartó 4 bevágás van kialakítva, és ezek az 5 támasztófej 0 középpontja körül, egymáshoz képest 60°ban vannak elosztva.

A 21. ábrán látható 16 tartó egyetlen acéldarabból van kialakítva, amelynek felfelé összetartó csonkakúp alakja van, és amely alsó részében egy külső 17 peremben végződik, és ez a talajra támaszkodó talpat képez. A16 tartó felső, vízszintes 18 falának felső felülete képezi az 5 támasztófejet az 1 burkolólapok számára. A sugárirányú 4 bevágások egyrészt a felső 18 falban, másrészt a csonkakúp alakú oldalsó fal felső részében vannak kialakítva.

A 22. ábrán látható kivitelnél a 16 tartónak egy teli felső 20 fala van, amelyre például hegesztéssel egy köralakú 19 lap van rögzítve, és ebben vannak kialakítva a sugárirányú 4 bevágások.

A 23. ábrán látható kivitelnél a 21 tartó három, egymással hegesztéssel vagy más eljárással egyesített darabból van kialakítva, mégpedig egy alsó vízszintes 22 talpból, egy felső vízszintes 23 fejből, amelybe a sugárirányú 4 bevágások vannak kialakítva az 1 burkolólapok rögzítésére, és egy közbenső függőleges 24 testből, amely a 22 talp és a 23 fej között helyezkedik el. Valamennyi elem előnyösen acélból készül.

-12Α 24. ábrán látható megoldásnál a 25 tartó egy csonkakúp alakú, alsó 26 blokkból áll, amely tűzzel szemben semleges anyagból készül, mint például gyantából, műanyagból, gipszből, cementből, anhidritből, kálcium szilikátból, agglomerát fából, stb. A 26 blokk felső felületére egy felső, köralakú 27 lap van rögzítve, amely acélból készül, és amelybe a sugárirányú 4 bevágások vannak kialakítva. A 4 bevágások a 26 blokk felső részén kialakított sugárirányú 28 hornyok fölött helyezkednek el, azoknak megfelelően.

A 25. ábrán látható kivitelnél a 29 tartó öntött blokkból áll, bordázott szerkezetű, és könnyű ötvözetből, műanyagból, sajtolt fából, gyantából vagy hasonlóból készül. A 29 tartó, amely általában csonkakúp alakú, felső vízszintes felületében hat sugárirányú 30 horony van, amelyek az öntésből származnak, és amelyek egymástól 60°-ban helyezkednek el úgy, ahogy azt az előzőekben leírtuk.

A 26. és 27. ábrákon látható kivitelnél a 31 tartó sokszög alakú, öntött anyagból készül és hat sugárirányú 32 bevágással van átszelve, továbbá hat 33 erösítőbordával van ellátva, amelyek a sugárirányú 32 bevágásokhoz képest 30°-ban el vannak tolva. A 33 erősítőbordák egyrészt növelik a talaj felé a támaszkodófelületet, másrészt növelik a burkolólapokat alátámasztó felületet.

Claims (16)

1. Emelt födém, amelynek felületét kizárólag szabályos sokszög alakú modul burkolólapok képezik, amelyeknek oldalaik mentén, a burkolólapok alapfelületét képező lapra merőleges, függőleges keskeny oldalaik vannak, és amelyek csúcsaikban a talajra támaszkodó, függőleges tartókkal vannak alátámasztva, és a függőleges tartók felső támasztófején általában négyszögletes, sugárirányú bevágások vannak, amelyek a felső támasztófej kerületébe torkoltának, azzal jellemezve, hogy a keskeny oldalnak (6) az a része (3), amely az egyes burkolólapok (1) rögzítését biztosítja egy sugárirányú bevágásba (4), egy rugalmas nyelvből (10) áll, amely a keskeny oldalban (6) egy függőleges bevágás (11) vagy egy vízszintes bevágás (12) révén jön létre, és hogy és a sugárirányú bevágások (4) szélessége úgy van meghatározva, hogy két szomszédos burkolólaphoz (1) tartozó, egymással szembenéző, függőleges keskeny oldalak (6) függőleges beillesztésével az egyik sugárirányú bevágásba (4) egy rögzítés jöjjön létre.

2. Az 1. igénypont szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a burkolólap (1) mindegyik keskeny oldalán (6) két rugalmas nyelv (10) közül az egyik domborítással (13) van ellátva, és hogy a domborítások (13) elosztása az egyik burkolólapról (1) a másikra ráhelyezhető és n nagyságrendű forgatással állandó, ahol n a burkolólap (1) oldalainak száma.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a burkolólap (1) mindegyik keskeny oldala (6) vízszintesen egy olyan hosszt foglal el, amely kisebb, mint a burkolólap (1) egyik oldala, és ez a hossz az oldal középpontjára van központosítva.

4. A 3. igénypont szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a bevágások (4) sugárirányú mélysége elegendő annak megakadályozására, hogy a keskeny oldalak (6) függőleges szakaszai a bevágások (4) függőleges fenekével (9) érintkezzenek.

-X-

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a keskeny oldalak (6) azon részének (3), amely az egyes burkolólapok (1) rögzítését biztosítja egy sugárirányú bevágásba (4), a keskeny oldalhoz (6) képest csökkentett magassága van, és hogy a sugárirányú bevágások (4) mélysége nagyobb, mint a keskeny oldal (6) ezen részének (3) a magassága.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a burkolólapok (1) egyenlőszárú háromszög alakúak, és hogy a szomszédos, háromszög alakú burkolólapok (1) csúcsait alátámasztó, ugyanazon pontba összetartó valamennyi tartó (2), egy felső vízszintes támasztófejet (5) képez, amelyben hat sugárirányú, összetartó bevágás (4) van, a támasztófej (5) középpontja (O) körül egymástól 60°-os szögben elosztva.

7. A 6. igénypont szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy mindegyik szélső burkolólapnak egyenlőszárú trapéz alakja van, amely három összekapcsolt háromszög alakú burkolólapnak (1) felel meg, és a trapéz kis alapjának hossza a háromszög alakú burkolólap (1) oldalának hosszával egyenlő, a trapéz nagy alapjának hossza a háromszög alakú burkolólap (1) egyik oldala hosszának kétszeresével egyenlő, és magassága a háromszög alakú burkolólap (1) magasságával (h) egyenlő.

8. A 7. igénypont szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a trapéz alakú szélső burkolólap (14) két ferde oldala és kis alapja egy-egy keskeny oldallal (15) van ellátva, míg a burkolólap nagy alapja két különálló keskeny oldallal (15) van ellátva, amelyet egy rés (34) kialakításával nyerünk.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a tartók (16) egyetlen, általában csonkakúp alakú, felfelé összetartó darabból vannak kialakítva, amely alsó részén egy külső peremben (17) végződik, amely a talajra támaszkodó talpat képez és amelynek felső, vízszintes fala (18) van.

/0

10. A 9. igénypont szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a felső vízszintes falba (18) sugárirányú bevágások (4) vannak kialakítva és ezek a tartó (16) oldalsó csonkakúp alakú falának felső részében folytatódnak.

11. A 10. igénypont szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a tartó (16) felső, tömör falára (20) egy köralakú lap (19) van erősítve, amelybe a sugárirányú bevágások (4) vannak kialakítva.

12. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a tartó (21) három, egymással egyesített darabból van kialakítva, mégpedig egy alsó vízszintes talpból (22), egy felső vízszintes fejből (23), amelyben a sugárirányú bevágások (4) vannak kialakítva a burkolólapok (1) rögzítésére, és egy függőleges, közbenső testből (24), amely a talp (22) és a fej (23) között helyezkedik el.

13. Az 1-9. igénypont szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a tartónak (25) egy alsó, csonkakúp alakú blokkja (26) van, amelynek felső felületén köralakú lap (27) van, és ebben vannak a sugárirányú bevágások (4) kialakítva, amelyek az alsó blokk (26) felső felületében kialakított, megfelelő sugárirányú bevágások (28) fölött helyezkednek el.

14. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a tartó (29) bordázott szerkezetű, általában csonkakúp alakú, öntött blokkból van kialakítva, amelynek felső vízszintes falában sugárirányú vájatok (30) vannak kialakítva, amelyek az öntésből származnak, és egymáshoz képest szabályos távolságban helyezkednek el.

15. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a tartó (31) egyetlen, általában hat, sugárirányú bevágással (32) átszelt, hatszögletű darabból áll és erősítőbordákkal (33) van ellátva, amelyek a sugárirányú bevágásokhoz (32) képest szabályos távolságban helyezkednek el.

16. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti emelt födém, azzal jellemezve, hogy a sokszögű burkolólapok (1) és a trapéz alakú szélső burkolólapok (14) vágott és hajtogatott lemezből vannak kialakítva, és a burkoló- lapok (1,14) keskeny oldalai (6,15) a burkolólapok (1,14) alapfelületét képező lapokhoz (7, 35) képest derékszögben történő lehajlítással vannak kialakítva.