HUT70009A - Drying systems for apparatus by which we make gelatin coating of various tablets - Google Patents

Description

A találmány tárgya szárítórendszer olyan berendezéshez, amellyel zselatin bevonatot képezünk különféle tablettákon.

A találmány tárgya általánosságban berendezés termékek bevonására, még pontosabban, zselatinszeru bevonat létrehozására tablettákon vagy hasonló terméken, amely magába foglalja a tablettáknak a bevonó anyagba történő bemártását, szárítását stb.

Az US 4 921 108, 4 867 983, 4 820 524, valamint 4 966 771. számú szabadalmi leírások, valamint a 483 154 számú USA szabadalmi bejelentések is hasonló témára vonatkoznak.

Azok a különféle termékek, így a különböző gyógyszerektől kezdve egészen a különböző vitamin tablettákig, amelyeket általában cukorral vonnak be, úgy készülnek, hogy alakjuk tabletta. A tabletta elsődleges szerepe, hogy olyan egyszeri dózist képezzen a termékből, amely jól gyártható, csomagolható, és forgalmazható. Ahogyan a korábbi szabadalmaimban és bejelentéseimben már utaltam erre, a tapasztalatok azt mutatják, hogy igen sok ember akár pszichológiai, akár fiziológiai problémák miatt valamilyen formában gátlást érez, hogy a tablettákat lenyelje. A tapasztalatok azt mutatták továbbá, hogyha a tablettákat valamilyen lágy bevonattal látjuk el, amely bevonat zselatinból áll, vagy zselatin-szerű anyagból, a tablettának a lenyelhetősége nagymértékben növekszik. Ezek a bevonatok, valamint azok az általános szempontok, amelyek a bevonat készítésére vonatkoznak, úgy mint a bevonat elkészítése, szárítása, stb., jól ismertek a szakemberek számára.

A lenyelhetőségi képesség javításán kívül egyéb számos ok is van, amely kívánatossá teszi, hogy a tablettákon bevonatot képezzünk. Ezek a bevonatok ugyanis védik a bevonat alatt lévő terméket attól, hogy valamilyen formában sérüljön, azonkívül lehetővé teszik, hogy azonosító színeket vagy jelzéseket vigyünk fel rá, vagy pedig különböző márkajeleket vigyünk fel, továbbá elősegítik azt is, hogy a különböző márkákat, illetőleg a termékeket megkülönböztessük egymástól. Ahogyan ezt a korábbi bejelentéseimben és szabadalmaimban is hangsúlyoztam, kívánatos, ha a bevonatot úgy képezzük, hogy két vagy több bevonat van, amelyek átfedik egymást, és egy peremet képeznek, és ily módon a kemény zselatin kapszula érzetét keltik, és végülis egy bevont, szilárd, nyomásnak ellenálló terméket kapunk.

A zselatin bevonat vagy egyéb bevonatok felvitelére alkalmas eljárások és berendezések önmagukban ismertek, ezekkel az ismert berendezésekkel és eljárásokkal tehát a tablettákra viszünk fel bevonatot, vagy tablettát készítünk. Az ilyen eljárások többek között tartalmazzák a mártásos eljárást, vagy a vákuum szórást, mindkettő alkalmas arra, hogy egy tablettára bevonó anyagot vigyünk fel. Ezek az eljárások azonban meglehetősen durvák, és általában egyenetlen bevonatot képeznek a tablettán, amelyek általában kereskedelmi használatban már nem fogadhatók el. A korábbi szabadalmaimban és bejelentéseimben is már tettem kísérletet arra, hogy az eljárást és a berendezést továbbfejlesszem, például úgy, hogy az egyes termékeket egy perselyben vagy mélyedésben helyeztem el, és a terméknek kívül maradó részét ezen persellyel együtt lehetett a mártó tartályban leereszteni. Különböző rúd elrendezések, vagy lemezek, vagy egyéb hasonló elrendezéseket alakíthatók ki, amelyek több terméket tartalmaznak, amelyeket együtt lehet bemár tani, továbbítani, megforgatni, és végülis a terméket létrehozni úgy, hogy nagyon jó minőségű egyenletes bevonat képződjön nagy mennyiségű terméken is. Ezek az eljárások és berendezések azonban nem teszik lehetővé, hogy minden fajta tablettát, így bizonyos típusú tablettát és gyógyszert megfelelően lehessen bevonni, illetőleg előírt módon lehessen bevonni. Ha például egy lényegében kör keresztmetszetű tablettát kell bevonni, amelynek magassága lényegesen kisebb, mint az átmérője, úgy ezeket az ismert eljárásokat és berendezéseket erre a célra nem lehet használni, különösen akkor nem, ha a tabletták kerülete mentén egy peremet is létre kell hozni. Az ilyen jellegű bevonat alkalmazása nehézséget jelent azon kívül, törékeny termékek bevonásánál, vagy törékeny bevonat felvitelénél. Azt tapasztaltuk, hogy vannak olyan bevonatok, amelyek akkor sérülnek, ha súrlódással illeszkednek azokban a mélyedésekben, vagy hasonló szerkezetekben, amelyek a mártás alatt megfogják, ily módon tehát nem alkalmasak bevonat készítésére.

Ismeretes az is, hogy a különféle tablettákat vagy kapszulákat egyedileg kell a bevonatot tartalmazó mártó fürdőn továbbítani úgy, hogy a tablettákat vákuumcsővel fogják meg. Az US 3 896 762 számú szabadalmi leírás egy olyan forgó bevonó berendezést ismertet, amely gyógyászati szilárd gyógyszeradagok létrehozására alkalmas. Mivel azonban a bevonatnak a felülete vízszintes, így a tabletta útvonalához érintőlegesen helyezkedik el. Az előbb említett US szabadalom szerint szükség van arra, hogy a tablettát tartó vákuumcsövet a hossztengelye körűi forgassuk ahhoz, hogy egyenletes bevonatot lehessen rajta létrehozni. Ennek a berendezésnek is van azonban számos hiányos sága. Elsőként megemlítjük, hogy jóllehet itt elsődlegesen a szárító és a kiemelő szerkezet van ismertetve, maga az egész rendszer nem alkalmas arra, hogy nagy mennyiségű terméket lehessen vele előállítani, illetőleg, amennyiben szükséges, módosítani lehessen a szárítási időt vagy az ellenőrzést, stb. Másodszor meg kell említenünk még, hogy a rendszer elsődlegesen arra irányul, hogy a tablettának a felét vagy a felénél egy nagyobb részt vezessen át a bevonatot képező oldaton. Mivel a tabletták véletlenszerűen vannak leejtve a szerkezetre, nincsen semmiféle lehetőség arra, hogy egyrészt biztosítva legyen az, hogy egy sorban helyezkedjenek el, illetőleg, hogy a tablettának melyik fele kerüljön alulra, például ha van egy be nem vont része, akkor az kerüljön alulra. Ennél a berendezésnél nincs lehetőség arra sem, hogy több színű bevonatot lehessen készíteni, vagy kapszula-szerű terméket lehesen bevonni. Ily módon tehát az előbb említett US 3 896 762 számú szabadalmi leírás nem alkalmas arra, hogy nagy mennyiségű, jó minőségű, megfelelő konzisztenciájú és rugalmas rendszert hozzon létre.

Felmerül azonban az igény egy olyan eljárás és berendezés iránt, amelynél az egyes termékeknél a bevonó anyag mennyisége pontosan van meghatározva, tehát hogy mennyi bevonatot vigyünk fel, továbbá, biztosítható a tablettának a helyzete is. Ilyen jellegű eljárással és berendezéssel lehet csak olyan nagy mennyiségű bevont terméket létrehozni, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az új típusú tablettákhoz, illetőleg bevonatokhoz is illeszteni lehessen anélkül, hogy újra szerszámozni kellene, vagy különleges átalakítást kellene a gépen végezni. Rendkívül fontos az, hogy a bevonóanyagba mártott termék • · · · • · · · ·« · nagymértékben ellenőrzés alatt álljon, és jó minőségű, és megfelelő konzisztenciájú bevonatot lehessen létrehozni.

A találmány tehát olyan berendezésre vonatkozik, amelyekkel valamilyen terméket lehet bevonni, és maga a berendezés számos lemezt tartalmaz, amelyek alkalmasak a terméknek a befogadására és rögzítésére, továbbá tartalmaz olyan elemeket, amelyeknek segítségével a lemezt a különböző technológiai állomásokhoz továbbítani lehet. A mártó állomásnál a mártó szerkezet legalább egy lemezt leereszt, majd kiemel a bevonatot tartalmazó mártótartályból úgy, hogy a termék legalább egy része bevonásra kerül. A forgató állomásnál olyan forgató szerkezet van, amely legalább egy, a bevonattal ellátott terméket tartalmazó lemezt foglal magában, és ahol a bevonat a terméken szét tud terülni. A forgatást követően egy első emelő szerkezet a lemezeket a szállító szerkezetről a szárító szerkezethez továbbítja, amely a szállító szerkezet fölött helyezkedik el. Maga a szárító szerkezet tartalmazza tehát a lemezeket a szárító első tartományába továbbító elemet, olyan továbbító szerkezeteket, amely a lemezeket azután a szárító második tartományán keresztül lefelé mozgatja. A lemezek függőlegesen egymás után elhelyezett vezetőelemek segítségével vannak továbbítva. A második emelő szerkezettel a lemezek a szárítóból a további technológiai állomásokhoz továbbító szállító elemre vannak elhelyezve úgy, hogy ugyanaz a berendezés egy vagy több bevonat készítésére alkalmas. Az emelő szerkezetnek számos kiviteli alakja létezik, amely mindenképpen tartalmaz egy emelőrudat, valamint egy folyamatos üzemet biztosító lánc mechanizmust, és emelőrudas rendszert.

• · « · ·

A találmány tehát berendezés termék bevonására.

A berendezés lényege abban van, hogy tartalmaz:

(a) lemezeket, amelyek termék befogadására és rögzítésére vannak kiképezve;

(b) olyan elemet, amely a lemezeket szállító szerkezeten (90) növekményesen továbbítja, (c) tartalmaz mártó szerkezetet, amelynek segítségével legalább egy lemez úgy van az első mártótartályba bemártva, hogy legalább a termék egy részét a bevonóanyaggal be lehessen vonni;

(d) forgató szerkezetet, amelynek segítségével a már bevont terméket tartalmazó legalább egy lemezt megforgatjuk;

(e) első emelőszerkezetet, amelynek segítségével egy vagy több előbb említett lemezt a szállító szerkezetről szárítóállomáshoz lehet továbbítani;

(f) a szárítóállomás tartalmaz olyan elemeket, amelyeknek segítségével egy vagy több lemez a szárítóállomás első tartományán átvezethető, továbbá átvezethető a szárítóállomás második tartományán és (g) egy második emelőszerkezetet, amelynek segítségével a lemezek a szárítóállomásról a szállítószerkezetre továbbíthatók.

A találmányt a továbbiakban példakénti kiviteli alakjai segítségével a mellékelt ábrákon mutatjuk be részletesebben.

Az 1. ábrán látható a találmány tárgyát képező bevonó berendezés részben vázlatos blokkvázlata, a

2. ábrán az 1. ábrán bemutatott berendezés oldalnézete látható részben metszetben, a

3. ábrán látható a tablettatartó és a lemez egy példaként! kiviteli alakjának keresztmetszete, a

4. ábrán a 3. ábrán bemutatott tablettatartó és vákuumcső egy részének a metszete látható, az

5. ábrán a találmány szerinti eljárást megvalósító lépések sorozata látható, a

6. ábrán a találmány szerinti eljárás szerint felvitt bevonatot megvalósító elrendezés vázlatos rajza látható, a

7a. és a 7b. ábrákon a tablettatartó egy további kiviteli alakjának metszete látható, a

8. ábrán a terméktartó lemez egy példaként! kiviteli alakjának felülnézete látható, a

9. ábrán a találmány egy példakénti kiviteli alakjának vázlata látható, a

10. ábrán a 9. ábrán bemutatott berendezés 10-10 vonalak mentén vett metszete látható, a

11. ábrán a 9. ábra 11-11 vonalak mentén vett felülnézete látható, a

12(a) - 12(e) ábrákon a bevont terméknek a továbbítása látható vázlatosan a találmány szerinti módon a szárítórendszeren keresztül, a

13(a) - 13 (c) ábrákon pedig a találmány szerinti emelőszerkezet példakénti kiviteli alakjának részletesebb rajza látható, ahogyan az emelés megvalósul, a (a) ábrán a találmány szerinti berendezés szárítójának egy példakénti kiviteli alakjánhoz tartozó középső emelőszerkezet látható, a (b) ábrán a 15 (a) ábra 15-15 vonal mentén vett metszete

- 9 látható, a

15. ábrán az emelőszerkezet egy további példakénti kiviteli alakja látható, míg a

16. ábrán az emelőszerkezet még egy további kiviteli alakja látható.

Az 1. ábrán látható a találmány szerinti berendezés egy példakénti kiviteli alakja. Az itt bemutatott berendezést egyetlen fajta tablettához mutatjuk be, azonban maga a berendezés többféle tablettához illetőleg többféle alakú termékhez alkalmazható.

A bevonandó 10 terméket egy 80 adagoló szerkezetből továbbítjuk. A 80 adagoló szerkezet célszerűen tartalmaz egy 82 tartályt, amelyben 84 adagolócsövek vannak egymás mellett egy sorban elrendezve, amelyek a 10 terméket azután megfelelően továbbítják. A 84 adagolócsövek alatt van elhelyezve egy 50 lemez, amelyre az egyes 10 termékek kerülnek. Az 50 lemezen számos 30 tablettatartó van elhelyezve, ennek a kialakítására a későbbiekben még részletesen visszatérünk, amelyek a 10 terméket rögzítik a bevonó eljárás során. A 30 tablettatartók úgy vannak elhelyezve, hogy célszerűen mindegyik 30 tablettatartóval szemben van egy 84 adagolócső, ily módon tehát egy-egy 84 adagolócső mindig csak egyetlen 10 terméket helyez el egyetlen 30 tablettatartóba.

A továbbító szerkezet az 50 lemezt a 80 adagoló szerkezetből egy 60 vákuumkamrába továbbítja. Az 1. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alaknál a 60 vákuumkamra úgy van kialakítva, hogy két 50 lemez befogadására képes, és ezekkel hoz létre vákuumtömített kapcsolatot. Az ábrán a nyíl jelzi,

hogy a 60 vákuumkamra el van látva egy olyan működtető szerkezettel, amellyel az lefelé mozgatható, fölfelé emelhető, és 62 forgáspont körűi el is forgatható.

A 60 vákuumkamra alatt van elhelyezve az első 120 mártótartály, amely a bevonó anyaggal van megtöltve. A bevonó anyag lehet például zselatin, úgy van a 120 mártótartályba elhelyezve, hogy a 120 mártótartály megfelelő szivattyúkkal és vezetékekkel van ellátva, amelyeknek segítségével a bevonó anyag a 120 mártótartályban folyamatosan cirkulálni tud. Ahogyan az ábrán is látható, a 120 mártótartály célszerűen 122 meniscus felületet formázóan van elrendezve azáltal, hogy a bevonó anyag egy 124 belső tartályba van átszivattyúzva, amelyből azután a perem mentén túl tud csordulni a körülötte elhelyezett és nagyobb 120 mártótartályba. Ez a rendszer megakadályozza azt, hogy a berendezés használata során a bevonó anyag kikeményedjen, és biztosítja azt is, hogy a bevonó anyag egyenletes legyen, és a szintje is mindig azonos, tehát a termék azonos magasságig vonható be.

A berendezés működése során az 50 lemezt úgy mozgatjuk el, hogy a 60 vákuumkamra megmaradjon, majd ezt követően a 60 vákuumkamrát és az 50 lemezt fél fordulattal elforgatjuk. Ahogyan erre majd a későbbiekben is kitérünk, a 60 vákuumkamra a 30 tablettatartókban hozza létre a vákuumot, ez a vákuum tartja meg a 10 terméket a helyén, és tartja a megfelelő irányban, amikor bemártjuk.

A következő lépésben a 60 vákuumkamrát beeresztjük a 120 mártótartályba, itt előre megadott mélységig engedjük csak le, majd ezután visszahúzzuk. Ezt követően a 60 vákuumkamrát másfél fordulattal elforgatjuk, annak érdekében, hogy az 50 lemez az eredeti irányítottságának megfelelő helyzetébe térjen vissza. A további egész fordulatra azért van szükség, mert ez lényegében egy szünet időt képez, ezalatt lehetőség van arra, hogy a bevonat megfelelően szétterüljön, leülepedjen, és így tudjuk megakadályozni azt, hogy a bevonat a gravitációs erő hatására megfollyon, vagy lecsepegjen. Adott esetben természetesen egy félfordulat is elég lehet ezen cél megvalósítására. A következő lépésben az 50 lemezt a továbbító szerkezetre helyezzük el, és kiemeljük a 60 vákuumkamrából.

Egy további kiviteli alak kialakítható úgy is, hogy a mártó állomás közelébe egy külön forgató szerkezet van elhelyezve. Ennél a példaként! kiviteli alaknál a mártó állomás és 60 vákuumkamra fél fordulatot fordul el, ahhoz, hogy az 50 lemez visszakerüljön a továbbító szerkezetre. Ezt követően az 50 lemezt egy második 60 vákuumkamrába továbbítjuk, amely az 50 lemezhez kapcsolódik, és egy egész fordulatot forgat rajta annak érdekében, hogy a zselatinszeru bevonó anyag megfelelően szétterüljön leülepedjen. A következő lépésben azután az 50 lemezt a további technológiai lépésekhez továbbítjuk.

A 60 vákuumkamra kialakítása, valamint a 120 mártótartály elhelyezése széles variációs lehetőséget nyújt abban a vonatkozásban, hogy különböző fajta bevonatokat lehet igen jó hatásfokkal létrehozni. Az ábrákon egy olyan kiviteli alakot mutattunk be, amely lényegében henger alakú, konkáv felületekkel ellátott tabletták bevonására alkalmas, amelyeknek a kerülete mentén perem van kiképezve, szakember számára azonban nyilvánvaló, hogy számos más alakú termékek, és egyéb bevonatokat is lehet a találmány szerinti eljárás és berendezés alkalmazásával megvalósítani. Ahogy a későbbiekben még megmagyarázzuk, a 30 tablettatartó alakja, valamint a 60 vákuumkamra egyes alegységeinek a tervezése különféle speciális követelmények figyelembevételével is kialakítható. Ahogyan az 1. ábrán is látható, a termelékenység és a teljesítmény növelhető a 60 vákuumkamra olyan kialakításával, hogy vákuumtömített csatlakozást hoz létre további 50 lemezekkel is, és akkor, amikor a 60 vákuumkamrát minden esetben megforgatjuk, azt az 50 lemez, amelyet a 120 mártótartályba eresztettünk, akkor vissza tudjuk vezetni, és továbbítani a szállító szerkezetre.

Azt követően, hogy a részben bevont 10 terméket tartalmazó 50 lemezt a 60 vákuumkamrából eltávolítottuk, az 50 lemez át van vezetve egy 130 szárítószerkezeten, ahol a bevonó anyag megszáradása, illetőleg térhálósodása következhet be. Szakember számára nyilvánvaló az is, hogy a 130 szárítószerkezetben a körülményeket és a paramétereket minden esetben a bevonatot képező anyag hő- és nedvességigényeinek megfelelően kell megválasztani . Alkalmazható tehát sugárzó hő, keringetett forró levegő, alkalmazható mikrohullámú szárító, vagy ezeknek a különféle kombinációja vagy hasonló, a célra alkalmas berendezések. Attól függően, hogy a 130 szárítószerkezetet hogyan választottuk meg, és hogyan alakítottuk ki, egy vagy több továbbító szerkezetre van szükség, amelyek az 50 lemezeket a 130 szárítószerkezetbe beviszik, és onnan kiviszik.

Azt követően, hogy a bevonat megszáradt, és adott esetben térhálósodott, az 50 lemezt ismételten a továbbító szerkezetre helyezzük el, és célszerűen egy további helyre visszük. Ennél a • 4 ** · λa · • · « · «4 • · · «··>« * ··· · ·* 4 4 4· 4 «

- 13 pontnál az egyes 10 termékeknek azonban még csak egy része van bevonattal ellátva, előfordulhat például az, hogy a folyamat ezzel teljes is, és így a 10 termékeket a berendezésből ki lehet hordani. Ez például akkor lehet igaz, ha a 10 termék egyszer a találmány szerinti eljárással egyik felén be lett vonva, és ez a második lépés volt, ahol a 10 terméknek egy részére egy második színt vittünk fel.

A találmány szerinti eljárás és berendezés azonban lehetővé teszi, hogy a 10 terméknek a be nem vont részét is bevonattal lássuk el. Ehhez először egy második 50' lemezt helyezünk el az első 50 lemezen lévő termékekkel egy sorban, ahogyan ez az 1. ábrán is látható. Ezt a második 50' lemezt mindaddig lefelé eresztjük, amíg a 10 terméknek a bevonattal el nem látott része el nem helyezkedik a második 50' lemez 30' tabletta tartóiban. Ily módon eredőben egy olyan szendvicsszeru szerkezetet kapunk, amely az első 50 lemezt, a 10 terméket, és a második 50' lemezt tartalmazza, ezt a szendvicsszeru szerkezetet a továbbító és manipuláló szerkezet segítségével ezután egy fél fordulattal elforgatjuk. Ahogyan ez az 1. ábrán is látható, az 50 és az 50' lemezek helyet cserélnek, és ekkor az első 50 lemezt a 10 termék bevonattal el nem vont részéről eltávolítjuk .

A következő lépésben a második 50' lemezt továbbítjuk a mártó eljárás kiindulási pontjához, és visszük keresztül azokon a lépéseken, amellyel mostmár a találmány szerinti eljárással és berendezéssel a be nem vont részen is létrehozzuk a bevonatot, akár ugyanazon bevonóanyag, akár eltérő bevonóanyag alkalmazásával .

A példaként! kiviteli anyagnál ugyanazt a berendezést használtuk a 10 termék bevonattal el nem látott részének a bevonására is, ehhez a második 50' lemezt hasonló módon vagy eltérő módon közvetlenül a 60 vákuumkamra elé vittük, azaz a 60 vákuumkamra és a 80 adagoló szerkezet közötti részre, ahogyan ez az 1. ábrán látható. A második 50' lemezt egyszerűen behelyeztük a 60 vákuumkamrába, és az előzőekben ismertetett eljárást valósítottuk meg a találmány szerinti berendezéssel lényegében ugyanolyan sorrendben, mint az 1. lépésben, azaz a 10 terméket bemártottuk a bevonó anyagba, majd ezt követően szárítottuk, stb. Azt követően, hogy a 10 terméket teljes egészében a bevonattal elláttuk, és megszárítottuk, adott esetben az első 50 és a második 50' lemezek közötti továbbító szerkezetre történő továbbítás előtt kidobhatok.

A találmány egy másik kiviteli alakjánál azt követően, hogy a részben bevont 10 terméket a második 50' lemezre továbbítottuk, az 50' lemez egy megkétszerezett berendezésbe léphet be, olyanba, amilyen az 1. ábrán is látható. Más szavakkal, egy második 60 vákuumkamra, egy második 120 mártótartály, egy második 130 szárítószerkezet és egyéb kezelő szerkezetekkel van a berendezés ellátva. Azt követően tehát, hogy a 10 terméket a második berendezésben is elláttuk a bevonattal, és megfelelően kezeltük is, az immáron kész 10 termék kihordható, illetőleg kivihető.

A 2. ábrán kissé részletesebben látható a 60 vákuumkamra egy példaként! kiviteli alakja. Ahogyan ezt már a korábbiakban is bemutattuk, a példakénti kiviteli alaknál két 50 lemezt (vagy 50' lemezt) vákuumtömítetten rögzítünk a 60 vákuumkamra • · 4 • 9 ♦ · 9 • · * · ···· ··· ·«« «· «

- 15 segítségével, ily módon biztosítjuk és tesszük lehetővé a szerkezetnek a felemelése és leeresztése között a sokkal hatásosabb bevonatot, továbbá az 50 lemeznek a 60 vákuumkamrába történő bevezetését, illetőleg onnan történő kivitelét.

Ahogyan a 2. ábrán látható, a 60 vákuumkamra emelhető és süllyeszthető, és ily módon hozható a 10 termék a 120 mártótartály 122 meniscus felületével érintkezésbe. A függőleges mozgás lehetővé teszi azt, hogy a 2. ábrán látható módon a 60 vákuumkamra és a szállító szerkezet közötti továbbítást megvalósítsuk, ahogyan ez szaggatott vonallal látható a 2. ábrán. A függőleges mozgás során egy megfelelő hézag is keletkezik, amikoris a vákuumkamra a mártó eljárás során, ahogyan ezt az 1. ábrával kapcsolatosan elmagyaráztuk, meg van forgatva.

A 60 vákuumkamra egy további részlete látható a 3. ábrán részben metszetben, ahol látható az, hogy hogyan van egymástól elválasztva az 50 lemez és a 60 vákuumkamra. Az 50 lemezt metszetben mutatjuk be, és részben metszetben látható a 30 tablettatartó is, amely az 50 lemezben kiképezett nyílásokban van elhelyezve. Az 50 lemez felfekszik a 60 vákuumkamrán, és azzal megfelelően tömítve van. A 30 tablettatartókon 100 vákuumcsövek nyúlnak keresztül használat közben, amelyek a 10 termékkel csatlakoznak, és könnyedén felemelik a 30 tabletta tartóról, ahogyan ez a 3. ábrán látható. A 60 vákuumkamrában létrehozott vákuum elosztva jut a 100 vákuumcsöveken keresztül, és ily módon biztosítható, hogy a vákuum a 10 termékre, amikor az a 100 vákuumcsővel érintkezik, ki tudja fejteni a hatását. A rendszerhez tartozik még egy 102 vákuumcső működte16 tő egység, amelynek segítségével a 60 vákuumkamrához képest a 100 vákuumcsöveket felemeljük, illetőleg süllyesztjük. Ezeket a 100 vákuumcsöveket váltakozva helyezzük el emelt helyzetbe, az ábrán a fölemelt helyzete látható. A 102 vákuumcső működtető egység lehet egy olyan rúd szerkezet, amelyre a 100 vákuumcsövek együttesen vannak felerősítve, vagy egyéb rögzítő szerkezet, amely fogaskerékkel, csigával vagy hasonló rendszerrel mozgatható.

Amikor az ábrán látható helyzetben van a rendszer, úgy lehetőség van arra, hogy a 10 terméket megforgassuk, vagy bármilyen módon kezeljük, anélkül, hogy súrlódó elemet vagy mechanikusan működtetett és mechanikusan ható befogó elemet kellene alkalmazni. A vákuumot létrehozó és kezelő rendszer biztonságosan rögzíti a 10 terméket, ugyanakkor minimalizálva van annak a lehetősége, hogy a 10 termék maga, vagy pedig a bevonat megsérüljön. A találmány szerinti eljárás és elrendezés, ahogyan erre már utaltunk, különböző alakú és méretű 10 termékek esetében alkalmazható, előnyös azonban az olyan termékeknél, ahol a 10 terméknek legalább egy vagy több ívelt felülete van, amilyen például az ábrákon látható kiviteli alak is. Az ívelt felület lehetővé teszi ugyanis, hogy a 100 vákuum csöveket valamilyen merev kemény anyagból, például rozsdamentes acélból alakítsuk ki. Szakember számára nyilvánvaló, hogy akár a terméknek az alakja, akár pedig a 10 terméknek az iránya, illetőleg a mozgatása megvalósítható a megfelelően tervezett 100 vákuumcsövek segítségével. Végül megjegyezzük, hogy adott esetben kívánatos, ha a vákuumcsőnek a távolabbi végére valamilyen rugalmas elemet teszünk annak érdekében, hogy a meg• · ···♦ · »* ·· ·· · ♦ · φ * · · » · ·

- 17 felelő szorítást biztosítani tudjuk.

A 4. ábrán a 30 tablettatartó egy példaként! kiviteli alakja látható. A 30 tablettatartónak van egy 32 vállrésze, amely a 30 tablettatartó egyik, célszerűen a 100 vákuumcsőhöz csatlakozó végétől távolabbi végén van, ez a 32 vállrész egy lényegében kifele nyúló ütközőt képez. A 30 tablettatartó másik végén pedig egy horony van kiképezve, amelyben a példaként! kiviteli alaknál egy 34 0-gyűrű van elhelyezve, de egyéb más illesztő elem is elhelyezhető, amelynek segítségével a 30 tablettatartó megfelelően rögzíthető az 50 lemezen. Szakember számára megintcsak nyilvánvaló, hogy az 50 lemez és a 30 tablettatartó adott esetben egyetlen egységként, és így egyetlen alkatrészként is megvalósítható. A 4. ábrán látható kiviteli alaknál a 100 vákuumcső visszahúzott állapotban van. Amikor a 100 vákuumcső visszahúzott állapotban van, az a depresszió, amely a 30 tablettatartókban kialakul, az egyetlen olyan elem, illetőleg paraméter, amely a 10 terméket rögzíti.

A 7a. és 7b. ábrtákon az 50 lemeznek és a 31 tablettatartónak egy további kiviteli alakja látható. A 7a. és 7b. ábrán látható kiviteli alaknál a 31 tablettatartó 33 résekkel van ellátva, amelyeknek segítségével 35 rögzítő fogakat képez. A 7a. ábrán látható keresztmetszet a 33 résen keresztül vett keresztmetszet, míg a 7b. ábrán látható metszeti rajzot a 7a. ábra 90°-kai elforgatott helyzetében vettük a 31 tabletta tartóról. A 7a. és 7b. ábrán látható kiviteli alaknál egy pár 33 rés van a 31 tablettatartó hosszirányával párhuzamosan kiképezve, és ezeknek segítségével egy pár rugalmas 35 rögzítő fogat képeztünk ki. A 31 tablettatartó lényegében egy henger alakú elem, amelynek egy 37 központi furata van. A 31 tabletta tartót az 50 lemezben kiképezett 39 nyílásban az egyik végén kiképezett 41 váll rész, és a másik végén kiképezett 43 perem képezi. A könnyű beszereléshez célszerű, ha a 43 perem olyan lecsapott peremként van kiképezve, amelynek a felső 45 felületén egy rész lényegesen le van csökkentve közvetlenül ott, ahol az oldalfala a 33 résekkel szomszédos. A 40 perem célszerűen úgy van kialakítva, hogy a legnagyobb felülete a 90°-kai elforgatott 7b. ábrán látható állapotához képest fokozatosan növekszik attól a helyzetétől, amely a 7a. ábrán látható. A 31 tablettatartó el van még látva 47 ülékkel is, amelybe a 10 termék helyezhető. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a 47 ülék mindig célszerűen olyan alakzatára van kiképezve, amely illeszkedik a benne elhelyezendő 10 termék alakjához .

A 31 tablettatartó bedughatóan van kiképezve, ily módon nincs szükség a korábbi kiviteli alaknál található 34 0gyűrűre, vagy egyéb olyan elemre, amely a 31 tablettatartót megfelelően tömíti és rögzíti. Ahhoz, hogy a 31 tablettatartó az 50 lemezen megfelelően legyen rögzítve, a rugalmas 35 rögzítő fogak külső átmérője kissé nagyobbra van kiképezve, mint az 50 lemezben lévő 39 nyílásnak az átmérője. A 43 peremen kiképezett, kissé lecsapott jellege a peremnek lehetővé teszi, hogy a 31 tablettatartót a 39 nyíláson keresztül behelyezzük úgy, hogy a 35 rögzítő fogakat kissé összenyomjuk egymás irányába, és ekkor a 31 tablettatartót az 50 lemez 39 nyílásán át lehet vezetni.

A 43 perem lényegében tömíti az 50 lemezben lévő 39 nyí19

lást, amikor a rugalmas 35 rögzítő fogak visszaugranak eredeti helyzetükbe, és a 43 perem az 50 lemezen felfekszik, és rögzíti a 31 tablettatartót.

A 8. ábrán felülnézetben látható egy olyan 50 lemez, amelyben például 30 vagy 31 tablettatartók vannak kiképezve. Az 50 lemez 8. ábrán látható kiviteli alakjánál megfigyelhető, hogy hosszirányú és keresztirányú sorokban vannak elhelyezve a 31 tablettatartók. Az 50 lemez mérete célszerűen 10-13 cm szélességű, és körülbelül 1 cm vastagságú. Kialakítható egy olyan példakénti kiviteli alak, amely a 8. ábrán is látható, ahol egyetlen 50 lemez 60-70 cm hosszúságúra van kiképezve, és ebbe összesen hét sorba egyenként 33 darab 31 tablettatartó helyezhető el, ez azt jelenti, hogy ezen az 50 lemezen összességében 231 darab 31 tablettatartó helyezhető el.

A példakénti kiviteli alaknál a 10 termékeket tartó 50 lemez alumínium lemezből van kialakítva gépi úton. Adott esetben előnyös lehet, ha az alumíniumot egy védő burkolattal is ellátjuk, például anódozott bevonatot viszünk fel a felületére. Az 50 lemez négyszögletes alakú, szimmetrikus elrendezésű, és el van látva négy 51 nyílással, amely lényegében helyező és megvezető nyílás szerepet lát el a négy sarkánál. Ez a négy 51 nyílás a befogására és a tartására egyaránt alkalmas az 50 lemeznek. Ezen túlmenően pedig mindegyik 50 lemeznek a mindkét végénél egy-egy sorban 52 továbbító furatok vannak elhelyezve, amelyek 53 rögzítő perselyeket tartalmaznak, amelynek segítségével az 50 lemez mozgatható, amikor a 80 adagoló szerkezeten keresztül továbbítjuk, vagy az egyéb feldolgozó állomásokhoz visszük.

A találmány tárgya továbbá eljárás a 10 termék bevonására, amelynek egy példakénti kiviteli alakját, illetőleg az egyes lépéseket mutatja az 5. ábra. Az 5. ábrán látható példakénti kiviteli alakot egyetlen 10 termékre mutatjuk be, és egyetlen 100 vákuumcsőre, de természetesen ezt csak a magyarázat egyszerűbbé tételéért tesszük, hiszen az egész rendszer így működik. Ahogyan az 1. ábra bal felső sarkában bemutattuk, az 50 lemez a 30 tablettatartókat foglalja magában, amelyek a 80 adagoló szerkezet alatt helyezkednek el első lépésben, ahonnan a bevonandó 10 terméket a 30 tablettatartókba adagoljuk. A következő lépésben az egyedi 10 termékeket tartalmazó 50 lemezt 60 vákuumkamra közelébe visszük, ahol a portól és egyéb részecskéktől megtisztítjuk. Az egyszerűség kedvéért a 60 vákuumkamrát az 5. ábrán a technológiai sorrend bemutatásánál nem mutatjuk be. Az egyes 100 vákuumcsöveket a 10 termék közvetlen közelében mozgatjuk, vagy pedig azzal érintkezőre mozdítjuk el. Ebben a helyzetben a 100 vákuumcsövekben fellépő vákuum a 10 terméket megfogja, vagyis azzal csatlakozik. Azt követően, hogy az egyes 10 termékeket a 100 vákuumcsövek megfogták, a teljes 50 lemezt fél fordulattal elforgatjuk, ily módon tehát a 10 termék függészkedik a 100 vákuumcsöveken. A 100 vákuumcsöveket és a 10 terméket ezután együttesen tudjuk mozgatni lefelé a 120 mártótartályba. Az a mélység, ameddig a 10 terméket a vákuumcsővel történő mozgatása során az 50 lemezzel együtt leeresztjük, rendkívül pontosan szabályozható különböző hidraulikus működtető elemekkel, fogaskerék áttételekkel, vagy egyéb, a 100 vákuumcső működtetésére szolgáló, és/vagy az 50 lemezt mozgató berendezéssel. A 100 vákuumcsövet, valamint a részben bevont 10 • · · · ·

- 21 terméket a kővetkező lépésben a 120 mártó tartályból visszahúzzuk, de a 10 terméket nem húzzuk vissza teljes egészében a 30 tablettatartóba. Ehelyett az 50 lemezt, és a részben kinyomott 100 vákuumcsövet másfél fordulattal elforgatjuk, ily módon az 50 lemez visszatér eredeti irányába. Eljárhatunk úgy is, hogy a 60 vákuumkamrát csak egy fél fordulattal forgatjuk el, és ezt követően az 50 lemezt egy szomszédos második, 60 vákuumkamrába továbbítjuk, amely azután az 50 lemezt egy egész fordulattal fogja elforgatni. Ez a kiegészítő fordulat lényegében egy szünet időt biztosít, amely lehetővé teszi, hogy az eredetileg felvitt bevonó anyag megfelelően leülepedjen, azon kívül egyenletessé teszi a bevonatot azáltal, hogy megakadályozza azt, hogy a bevonó anyag a gravitációs erő hatására lecsorogjon. Kialakíthatók olyan kiviteli alakok is, ahol erre a szünet időre nincsen szükség, és ily módon az 50 lemezt csak egy fél fordulattal kell elfordítani. Azt követően, hogy az 50 lemezt eredeti helyzetében mozgattuk, a 100 vákuumcső visszahúzható, a 100 vákuumcsövek addig vannak visszahúzva, amíg a 10 termék ismét fel nem fekszik az 50 lemezben lévő 30 tablettatartóban. Ha a 100 vákuumcsövet kellőképpen visszahúztuk, úgy a 10 termékhez a vákuum kapcsolat megszakad, és mostmár a gravitációs erő az, amely a 10 terméket a 30 tabletta tartóban rögzíti.

Ahogyan az 5. ábrán látható, abban az esetben, ha a 10 termékre már nem hat a vákuum, úgy az 50 lemez, amely a részben bevont 10 terméket tartalmazza, a 130 szárítószerkezetbe van továbbítva. Ez az 5. ábrán az alsó sorban látható. Azt követően, hogy a bevonat megszáradt vagy térhálósodott, az 50 le• · · ·* mezt el lehet távolítani a 130 szárítószerkezetből, és egy második 50' lemezt hozunk egy sorba az 50 lemezzel, amely második 50' lemezben 30' tablettatartók vannak, amelyek így az első 50 lemezben lévő 30 tablettatartókkal, amelyek a részben bevont 10 terméket tartalmazzák, egy vonalba esnek. A következő lépésben a második 50' lemezt az első 50 lemez irányába mozgatjuk, mindaddig, amíg a második 30' tablettatartók a második 50' lemezen nem találkoznak az első 50 lemezzel. Ily módon jön létre a 10 terméket tartalmazó szendvicsszeru szerkezet, amikoris a 10 termék az első és a második 50 és 50' lemezek között fog elhelyezkedni. Ezt az 50 és 50' lemezből álló lemezpárt azután fél fordulattal elforgatjuk, ily módon az első 50 és a második 50' lemez helyzete megváltozik, azaz az 50 és 50' lemezek helyet cserélnek. A következő lépésben, és ez az 5. ábrán az utolsó, jobb alsó sarokban látható lépés, az első 50 lemezt felemeljük, és ily módon a 10 terméknek a bevonattal el nem látott része kerül felülre, míg a bevonattal ellátott oldala az 50' lemez 30' tablettatartóiban fog felfekűdni.

A találmány szerinti eljárás egyik példaként! kiviteli alakját arra mutattuk be, amikor a 10 termék egyik felén hoztunk létre bevonatot, amelyet meg is szárítottunk. Az ábrából nyilvánvaló az is, hogy a folyamat megismételhető úgy, hogy az

5. ábra jobb alsó sarkában látható helyzetben lévő 50' lemezt most a bal felső sarokban látható helyzetbe továbbítjuk, és a folyamatot megismételjük. A megismételt folyamat során a 10 terméknek az eddig még bevonat nélküli részét látjuk el most bevonattal. Az ábrából az is nyilvánvaló, hogy egy-egy 10 terméknek a felénél több vagy kevesebb része látható el bevonat• β

- 23 tál, és adott esetben különböző bevonattal. Ha például úgy járunk el, hogy mindkét egymás után következő lépésben a 10 terméknek a magassága felénél kisebb részét vonjuk be, úgy a középső részén lesz egy tartomány, ami bevonat nélkül marad. Ha azonban úgy járunk el, hogy amikor a 120 mártótartályba mártjuk a 10 terméket, úgy azt a magassága felénél nagyobb mértékben mártjuk be, úgy viszont egy átfedéssel ellátott peremrész képződik a kerülete mentén.

A 6. ábrán a találmány egy további példaként! kiviteli alakját mutatjuk be. Ennél a példakénti kiviteli alaknál a 100 vákuumcső úgy van elhelyezve, hogy a hossztengelye körül a nyíllal jelölt irányba tud forogni. A forgatáshoz szakember számára ismert eszközök alkalmazhatók, például fogaskerekek, fogasszíjak, csiga vagy egyéb olyan elrendezések, amelyeknek segítségével a forgó mozgást át lehet alakítani. A forgás során a 100 vákuumcsőre a vákuum forrás kifejti egyúttal a hatását, akár a már korábban ismertetett 60 vákuumkamra segítségével, akár egyéb vákuum forrás segítségével. A 10 terméket ily módon a 100 vákuumcső forgatásával tartjuk meg a helyén. Miközben a 10 terméket forgatjuk, érintkezésbe hozzuk egy szintén forgó 210 tárcsával, vagy egyéb olyan elemmel, amelynek segítségével bevonatot tudunk a 10 termékre továbbítani. Célszerűen ez a forgó 210 tárcsa olyan alakzatúra van kiképezve és úgy van mozgatva, hogy a 10 termékkel annak a középső pereme táján érintkezik. Amikor a 210 tárcsa és a 10 termék forog, a 210 tárcsa a forgása során áthalad egy 220 mártótartályban elhelyezett 222 bevonóanyagon is, és ahogy forog, a bevonó anyagot továbbítja a 10 termék peremére. A 210 tárcsa 202 tengely körül b-vel jelzett irányba forog, és egy 200 tartószerkezetre van úgy elhelyezve, hogy a 202 tengely a 100 vákuumcsővel megfelelő szöget zárjon be.

A találmány tárgyát képező eljárás során lehetőség nyílik arra, hogy a 10 termékre egy vékony sávban is bevonatot vigyünk fel. Még pontosabban, a 10 termékre úgy visszük fel a bevonatot, hogy a bevonat a 10 terméknek a bevonandó részével egészen szoros közelségben forog. Ez a forgó szerkezet, amelyet a 6. ábrán is bemutattunk, és itt a 210 tárcsa volt, legalább részben bemerül egy bevonó anyagba, és a forgása során ezen mindig áthalad. A 6. ábrán látható kiviteli alak segítségével nemcsak egy színes csíkot hozhatunk létre, de például felhasználhatjuk ezt arra is, hogy a 10 terméknek valamilyen előre megadott tartományába a már meglévő bevonatot megvastagítjuk, és ily módon egy átfedést tartalmazó zselatin kapszula perem érzetét kelti ez a sáv.

A 9. ábrán látható a találmány szerinti bevonatot képező berendezés vázlatos rajza, amely tartalmazza a 70 forgató szerkezetet, valamint egy megemelt 300 szárítóállomást. A 300 szárítóállomás közvetlenül a 90 szállító szerkezet fölött van elhelyezve, ily módon jelentős teret nyerünk a technológia elvégzése során az üzemben. Az 50 lemezeket a 90 szállító szerkezetről egy első 302 emelőszerkezet továbbítja. Azt követően pedig, hogy az 50 lemezek a 300 szárítóállomáson átjutottak, egy második 304 emelőszerkezet továbbítja az 50 lemezeket a 300 szárítóállomásról a 90 szállító szerkezetre további feldolgozáshoz. Ezen a további feldolgozási lépések során felhasználjuk a 92 továbbító szerkezetet, amely a 10 terméket az • ♦ · · • · · · • ···· · • · · · · üres 50' lemezre továbbítja, és adott esetben egy további hasonló bevonó berendezéshez, amely hasonló mártó, forgató és 300 szárítóállomást tartalmaz, és amelynek segítségével a 10 termékre például egy második bevonatot viszünk fel. A 94 kihordó szerkezet segítségével a bevont 10 terméket 98 gyűjtőtartályba gyűjtjük össze.

Maga a 300 szárítóállomás egy első 306 tartományt tartalmaz, amelyen keresztül az 50 lemezek vízszintesen és függőlegesen fölfelé vannak szállítva, és tartalmaz egy második 308 tartományt, amelyeken az 50 lemezek vízszintesen és függőlegesen lefelé vannak továbbítva. Ugyancsak tartozik a rendszerhez egy 310 szállító szerkezet, amely szállító szerkezet az 50 lemezeket a 300 szárítóállomáson továbbítja, tartalmaz függőlegesen adott távolságra elhelyezett 312 vezetőelemeket. Ezen 312 vezetőelemek segítségével vannak az 50 lemezek vízszintesen a 300 szárítóllomáson átvezetve. A 310 szállítószerkezet tartalmaz még vízszintesen elhelyezett 314 és 316 veze tőé lenieket is, amelyeknek segítségével az 50 lemezeket a második 302 emelőszerkezetről a 300 szárítóállomásra továbbítjuk. A 314 vezetőelemek az 50 lemezeket a 302 emelőszerkezetről a 300 szárítóállomás első 306 tartományába továbbítják, és 316 vezetőelemek segítségével vannak az 50 lemezek a 304 emelőszerkezetről a 300 szárítóállomás második 308 tartományába továbbítva. A 310 szállító szerkezet tartalmazza a függőleges 318 és 320 továbbító szerkezeteket, amelyek az 50 lemezeket függőlegesen vezetik a 300 szárítóállomáson keresztül. A függőleges 318 továbbító szerkezet az 50 lemezeket a függőlegesen egymás után elhelyezett 312 vezetőelemek között •••I

- 26 továbbítja úgy, hogy az 50 lemezt mindig a következő magasabban elhelyezett 312 vezetőelemre helyezi. Hasonló módon a 320 továbbító szerkezet az 50 lemezeket mindenkor a következő alacsonyabb 312 vezetőelemre továbbítja. A 300 szárítóállomás tartalmaz még egy 322 középső emelőt, amely az első 306 és a második 308 tartomány között van elhelyezve. A 322 középső emelő az 50 lemezeket az első 306 tartományban lévő 312 vezetőelemek között fölfelé, míg a második 308 tartományban lévő 312 vezetőelemek között lefelé továbbítja.

Azt követően, hogy minden egyes 50 lemezeket a megfelelő technológiai lépésnek alávetettünk a mártó és forgató állomáson, az 50 lemezeket a 302 emelőszerkezet segítségével függőlegesen a 300 szárítóállomásra visszük. A példakénti kiviteli alaknál megtalálható egy 95 lépcsős továbbító szerkezet, amely biztosítja azt, hogy a 80 adagoló szerkezetről a 10 termék a lemezeken megfelelően helyezkedjen el, tartalmaz továbbá egy második 96 lépcsős továbbító szerkezetet, amely az 50 lemezeket az egyes technológiai állomásokon keresztül továbbítja. Minden egyes 50 lemez a 80 adagoló szerkezet alatt helyezkedik el, és egy-egy 10 termékekből álló sort helyezünk el egyszerre az 50 lemezen erre kiképezett helyekre. Az egyes 50 lemezek továbbítása tehát úgy történik, hogy azokat az 50 lemezeket továbbítjuk, amelyek már megteltek. Egy 50 lemezt amikor továbbítunk, akkor annak az elülső élét a közvetlenül előtte lévő 50 lemez hátulsó élének nyomjuk, ily módon ugyanis az 50 lemezek mozgatásához szükséges erő a szállítás során minimalizálható. Az első 95 lépcsős továbbító szerkezet továbbítása úgy van megvalósítva, hogy növekményesen egyszerre

- 27 annyira továbbítja csak mindig az 50 lemezt, amennyi a 10 termékekből képezett sorok közötti távolság. A második 96 lépcsős továbbító szerkezetnél a továbbítási sebesség nagyobb, hiszen ez már akkor továbbítja az 50 lemezeket, amikor azok már megteltek. Az ábrákon látható, hogy akkor, hogyha három lemez megtelt, akkor egy 50 lemezt továbbítunk a nagyobb továbbítási sebességgel, amely a lemez szélességével egyezik meg. Ily módon azáltal, hogy növeljük a továbbítási sebességet, illetőleg az egyidejűleg továbbított hosszúságot, jelentős időt nyerhetünk, amely végülis az egész produkciós ciklus hatásfokát növeli. Itt jegyezzük meg, hogy azt követően, hogy a továbbítási sebességet megnöveltük, az 50 lemezeket megint úgy továbbítjuk, hogy egymáshoz közel helyezkednek el, és egymást tolják szinte előre. Ily módon akkor, amikor a berendezésen átvezetjük az 50 lemezeket, a mozgatáshoz viszonylag nagyon kicsi erőre van szükség .

A 9. ábrán látható tehát, hogy az 50 lemezeket egy lemez ürítő 324 állomásra továbbítjuk, amely úgy kapcsolódik a 90 szállítószerkezethez, hogy a második 96 lépcsős továbbító szerkezet az, amely az 50 lemezeket a 324 állomásra továbbítja. Azt követően, hogy az 50 lemezek elhelyezkedtek a lemez ürítő 324 állomáson, ezeket megfelelő 326 megfogó elemekkel fogjuk meg, amelyek az 50 lemez oldalperemeit fogják meg. Az 50 lemezeket ezután fokozhatosan felemeljük a 326 megfogó elemek segítségével, valamint a 328 közbenső lemezrögzítők segítségével, amíg el nem érik a 330 kimeneti állomást. Az 50 lemezek emelésére számos egyéb megoldás létezik, a 328 közbenső lemez rögzítőt, valamint a 300 kimeneti állomást részletesebben a 13- 28 17. ábrákon ismertetjük.

Azt követően, hogy az egyes 50 lemezek a 330 kimeneti állomást elérték, a 314 vezetőelemek az 50 lemezeket a 300 szárítóállomáshoz továbbítják. A 10. ábrán látható a 314 vezetőelem egy példakénti kiviteli alakja. A 10. ábrán látható példaként! kiviteli alaknál a 314 vezetőelem tartalmaz egy pár 332 tolórudat, amelyek az 50 lemez hosszirányú oldalperemeivel érintkeznek, és az 50 lemezt a 300 szárítóállomásra tolják be. Ezek a 332 tolórudak forgathatóan vannak 334 csuklós karokhoz illesztve, amelyek egy 336 forgó tengellyel vannak összekapcsolva.

A 332 tolórudak a toló löket előtt első helyzetükben vannak. Az 50 lemez a 330 kimeneti állomásra megérkezik, ekkor a 326 megfogó elemek a legalsó 312 vezetőelemmel fognak egy sorban elhelyezkedni. A 326 megfogó elemek olyan csatorna egységet képeznek, amelyben egy 338 csatorna van kiképezve, amely az 50 lemezek oldal peremeihez úgy illeszkedik, hogy lehetővé teszi, hogy az 50 lemezek a 338 csatornában végig csússzanak. A 312 vezetőelem hasonlóan 340 csatorna egységet tartalmaz, amelyben 342 csatorna van kiképezve, amely szintén az 50 lemezek oldal peremeihez illeszkednek, és így az 50 lemezek ebben a 340 csatornában is megfelelően csúszni tudnak. Az 5. ábrán látható egy 344 csatorna egység is, amelyben a függőleges 318 továbbító szerkezetek vannak elhelyezve, amelyek az 50 lemezeket a következő magasabb 312 vezetőelemhez továbbítják. A 10. ábrán látható példakénti kiviteli alaknál kilenc szintet tüntettük fel, tehát a függőlegesen 312 vezetőelemekből kilenc szint van, ezekhez tartoznak a 340 csatorna egységek, amelyekből négyet láthatunk, ötöt pedig eltakarnak a 344 csatorna egységek és a 330 kimeneti állomásnál lévő 326 megfogóelem.

A 11. ábrán láthatók a 332 tolórudak, amelyeket a 11. ábrán folyamatos vonallal jelzett nyugalmi helyzetükből a 346 szaggatott vonallal jelzett teljes lőketnek megfelelő helyzetébe mozdítunk. A 332 tolórúd teljes lőkete az 50 lemezt a 330 kimeneti állomásról a 300 szárítóállomás 312 vezetőelemére tolja. Ahogyan a 10. ábrán látható, nemcsak egyetlen 50 lemez van a 332 tolórúd elmozdulásakor a 330 szárítóállomásra betolva, de mindazok az 50 lemezek, amelyek a 344 csatorna egységbe vannak elhelyezve a 332 tolórúd löketének hatására bekerülnek a 300 szárítóállomásra.

Visszatérve a 9. ábrára, a vízszintes 314 és 316 vezető elemek hasonló felépítésűek, a hozzájuk tartozó 332 tolórudak mozgása pedig úgy van beprogramozva, hogy amikor a 314 vezető elem 332 tolórúdja szünet időben van, azaz áll, akkor a másik 316 vezetőelem 332 tolórúdjai éppen mozgásban vannak, és fordítva. Az egész folyamatnak a leírása, amikoris az 50 lemezeket az első 306, és a második 308 tartományon átvezetjük, az alábbiakban még részletesebben ismertetjük.

Visszatérve a 10. ábrára, a 344 csatorna egység úgy van illesztve, hogy a 10. ábrán látható helyzetéből egy olyan helyzetbe tolható ki, amely egy vonalban van a következő alsó 340 csatorna egység vezetőelemeivel. Hasonlóan a 326 megfogó elem a 330 kimeneti állomásról egy az ábrán nem szereplő alsóbb helyzetbe tolható, és itt képes a 300 szárítóállomáshoz továbbított következő 50 lemez befogására. A 326 megfogó szerkezet a 344 csatorna egység részletesebb leírását és kiviteli alakjait, valamint ezek mozgatását a 13-17. ábrákon mutatjuk be részletesebben. A 344 csatorna egység 10. ábrán látható helyzetei azok, amikor egy 50 lemez behelyezhető, és kész arra, hogy a 300 szárítóállomásra továbbítsa a 332 tolórúd toló löketének a hatására. Azt követően, hogy az egyes 50 lemezeket a 344 csatorna egységből kitoltuk, és a megfogó elem, valamint a 332 tolórúd visszatér nyugalmi helyzetébe, valamint a 344 csatorna egység, és a 326 megfogó elem eggyel lejjebb szintre visszatért, alkalmassá válik arra, hogy egy újabb 50 lemezt fogadjon be.

Ahogyan erre már a korábbiakban is utaltunk, a 322 középső emelő a függőleges 318 továbbító szerkezettel együttműködik, és az 50 lemezeket a 306 tartományban felfelé mozgatja. Ezen túlmenően a 322 középső emelő egység a második függőleges 320 továbbító szerkezettel is együttműködik, és az 50 lemezeket a második 308 tartományban lefelé mozgatja. Maga a 322 középső emelő egy sor függőlegesen egymástól adott távolságra elhelyezett 348 vezetőelem párokból áll. Mindegyik 348 vezetőelem pár megfelelő működtető elemekhez van csatlakoztatva, amelyekről a későbbiekben még részletesen írunk, és amelyek a 322 középső emelőhöz tartozó 348 vezetőelemekből képezett párokat a 312 vezetőelemek két szintje között fel és le mozgatja. A 348 vezetőelem párok mozgása hasonlatos a 344 csatorna egység fel és le irányú mozgásához.

Az 50 lemez mozgatásának és mozgásának a sorrendjét a 300 szárítóállomáson belül a 12(a)-12(e) ábrákon mutatjuk be. Ahhoz, hogy az 50 lemezeket a 300 szárítóállomáson átvezessük, öt különböző mozgató szerkezetnek az együttműködése szükséges,

- 31 azaz ezek biztosítják azt, hogy az 50 lemezek megfelelően koordináltan mozogjanak. Ezek a rendszerek a vízszintes 314 vezető elem, amely a 300 szárítóállomás baloldali oldalán van, és a 316 vezetőelemek, amelyek a 300 szárítóállomás jobb oldalán helyezkednek el. Mindegyiknek van egy nyugalmi helyzete, amikor a 332 tolórudak teljes egészében visszahúzott állapotban vannak, és van egy lökettel előretolt helyzete, amikor a 332 tolórudak teljes egészében ki vannak tolva. Az 50 lemez mozgásában közrejátszik még a függőleges 318 továbbító szerkezet, amely a 300 szárítóállomás legbaloldalibb részén helyezkedik el, és a szintén függőleges 320 továbbító szerkezet, amely a 300 szárítóállomás legjobboldalibb részén helyezkedik el. A 318 és 320 továbbító szerkezeteknek két helyzete van, egy felső helyzet, amikor a 312 vezetőelem két szintje közül a magasabbal vannak egy vonalban, és egy alsó helyzet, amikor a két szomszédos 312 vezetőelem közül az alsóval vannak kapcsolatban.

A rendszerhez tartozik még a 348 vezetőelem, amelynek hasonlóan van felső és alsó helyzete, mint a 318 és 320 továbbító szerkezeteknek.

A 12(a) ábrán a függőleges 318 és 320 továbbító szerkezetek, valamint a középső 348 vezetőelem mind az alsó helyzetben van. A vízszintes 314 vezetőelem a löketnek megfelelően maximálisan előretolt helyzetében van, amelyben az 50 lemezeket a 300 szárítóállomásra lehet továbbítani. Annak érdekében, hogy a mozgás sorrendjét és egyes lépéseit illusztráljuk, az 50 lemezeket megszámoztuk, így lehet ugyanis a teljes működés során a sorrendet követni. Az 1, 26, 51, 61, és 101. 50 lemezt már korábban elhelyeztük a 318 továbbító szerkezetre, és most

- 32 kell a 300 szárítóállomásra továbbítani. A 322 középső emelőben minden egyes pár 348 vezetőelembe egy-egy üres 50 lemez van elhelyezve. Az üres 50 lemezeket a 322 középső emelő bal és jobb oldala között hátra és előre mozgatjuk, úgy, hogy minden 350 lemez mindig ugyanazon az oldalon helyezkedjen el. A 314 vezetőelem löketének a hatására a 13, 38, 68, 80 és 88 50 lemezeket a 322 középső emelőbe továbbítjuk, ami azt eredményezi, hogy az üres 50 lemezek a bal oldalról a jobb oldalra tolódnak el. Anak érdekében, hogy biztosítva legyen az 50 lemezeknek a 306 tartományból a második 308 tartományba történő továbbítása, a 312 vezetőelem legfelső sora az, amely lehetővé teszi, hogy az 50 lemezeket mindenképpen továbbítsuk a 318 továbbító szerkezetről a 320 továbbító szerkezet felé, anélkül, hogy belépnének a 322 középső emelőbe. Ahogyan a 12 (a) ábrán látható, a 314 vezetőelem lökete hatására a 113, 114 és 115. számú 50 lemez a felső vezetőelem mentén elmozdul a 322 középső emelő fölött. Ugyancsak a 314 vezetőelem lökete hatására a 227, 202, 177, 152 és 127. számú 50 lemezek a második 308 tartományból a függőleges 320 továbbító szerkezetre kerülnek. A függőleges 312 vezetőelemek hasonló módon működnek, mint a 90 szállító szerkezet, ami azt jelenti, hogy az 50 lemezeknek a mozgása csak akkor következik be, hogyha az 50 lemez a következő lemez hátsó élének nekiütődik. Más erőre nincs is szükség, kivéve természetesen a 332 tolórúdnak a mozgatását.

A 12(b) ábrán látható a következő periódus, ekkor a 318 és 320 továbbító szerkezetek a 312 vezetőelemek szintjét egy szinttel lefelé tolják el, míg a 348 vezetőelem egy szinttel feljebb tolódik el. A 318 továbbító szerkezet ily módon nem fog tartalmazni 50 lemezt, és ezért lefelé tolódik el annak érdekében, hogy a következő csoport vagy készlet 50 lemezt befogadja. A 320 továbbító szerkezet pedig a rajta lévő 50 lemezekkel együtt a következő legalacsonyabb vezetőelem szinthez tolódik el. A 227. számú 50 lemez a 304 emelőszerkezetbe lesz letolva, és innen lehet továbbítani a 90 szállító szerkezetre. A 322 középső emelő mozgása a bal oldalán lévő lemezeket egyszintre hozza a vezetőelemek következő, magasabb szintjével .

A 12(c) ábrán láthatók a vízszintes 316 vezetőelemek, amelyek teljes lökete hatására a 127, 152, 177 és 202. számú 50 lemezek bekerülnek a 300 szárítóállomás második 308 tartományába. Ezen túlmenően a 139, 164, 189 és 214. számú 50 lemezek a 348 vezetőelemhez vannak továbbítva. Az üres 50 lemezeket bal oldalra toljuk, és ennek hatására a 13, 38, 63 és 88 számú 50 lemezek átkerülnek a 306 tartományba. A 25, 50, 75 és 100. számú 50 lemezek pedig a 318 továbbító szerkezetre kerülnek.

A 12 (d) ábrán látható az, hogy a 318 és 320 továbbító szerkezetek egy szinttel fölfelé tolódnak el, míg a 348 vezető elem egy szinttel lefelé tolódik el. A 318 továbbító szerkezet a rajta lévő 50 lemezeket egy szintbe hozza a 312 vezetőelem eggyel magasabb szintjével, és ugyancsak egy vonalba hozza a 302 emelőszerkezetről a következő 50 lemezt a 312 vezetőelem alsó szintjével. A 322 középső emelőben lévő 50 lemezek ily módon egy vonalba kerülnek a következő alacsonyabb vezetőelem szinttel. Az üres 320 továbbító szerkezet pedig egy vonalba kerül a következő magasabb szinttel, és ily módon alkalmas

arra, hogy a süllyesztendő 50 lemezeket befogadja.

A 12(e) ábrán látható, hogy a 314 vezetőelem a teljes löket során egészen jobboldalra került, és a 25, 50, 75 és 100. számú lemezeket a 300 szárítóállomáson úgy továbbította, hogy a következő, 0. számú 50 lemezt a 302 emelőszerkezetről be tudja fogadni. A 12, 37, 62 és 87. számú 50 lemezek a 348 vezetőelemre kerülnek. Ezen túlmenően pedig a 126, 151, 176, 201. és 226. számú 50 lemezek áttolódnak a 320 továbbító szerkezethez. Azok az 50 lemezek pedig, amik a legfelső sorban vannak, jobbra tolódnak el. Ily módon látható, hogy az 50 lemezek először vízszintesen, majd függőlegesen fölfelé áthaladnak az első 306 tartományon, azután pedig vízszintesen és lefelé áthaladnak a második 308 tartományon. Az alatt az időtartam alatt, amely alatt az 50 lemezek a 300 szárítóállomáson áthaladnak, a 300 szárítóállomásra folyamatosan forró levegőt áramoltatunk, ez lehetővé teszi, hogy a bevonat kellőképpen leülepedjen a tablettákon. Ez az egyedülálló 300 szárítóállomás elegendő szárítási időt biztosít, ugyanakkor rendkívül nagy teret és időt lehet nyerni, ily módon tehát olyan folyamatos tömeggyártás valósítható meg, amelyekkel nagy számú tablettákat vagy egyéb kis terméket lehet bevonni.

A 302 és 304 emelőszerkezetek tetszőleges kialakításúak lehetnek, lényege az kell legyen, hogy alkalmasak legyenek arra, hogy az 50 lemezeket a 90 szállító szerkezetről a fölötte elhelyezkedő 300 szárítóállomásra továbbítsák. A 302 emelő szerkezet különféle működésű és kialakítású lehet, lényeg azonban az, hogy hasonló módon működjön mindig, mint a 304 emelőszerkezet, az eltérés csupán annyi, hogy az egyikkel • 4«· ··· *··»:

• ’ ·

V · ·*·· ·« ·

- 35 emeljük, a másikkal pedig süllyesztjük az 50 lemezeket.

A 13(a) és 13(b) ábrán egy olyan kiviteli alak látható, amikor az emelő egy 352 rudas emelőszerkezetként van kialakítva. Ennél a kiviteli alaknál a 352 rudas emelőszerkezet tartalmaz egy 354 emelő rudat, amelyen függőlegesen egymástól távol 356 rögzítő rudak vannak elhelyezve. A 360 csatorna egységek a 362 csatolóelemhez vanak rögzítve. A 360 csatorna egységek úgy vannak kiképezve, hogy csatornán az 50 lemezek oldalperemeit rögzítik, a 13(a) és 13(b) ábrán látható kiviteli alaknál egy pár 360 csatorna elemet használunk minden egyes 50 lemez oldalhoz.

A működés során az 50 lemez a 90 szállító szerkezetről bejut a 302 emelőszerkezetre, és ekkor összekapcsolódik a legalacsonyabban fekvő 360 csatornaegységgel, amely az 50 lemeznek a peremeit fogja meg. Ezt követően az 50 lemez a 356 rögzítő rúdhoz is kapcsolódik. Maga az 50 lemez a 364 élen és a 366 peremen fekszik fel. A 354 emelőrúd függőlegesen olyan távolságra mozdul el, amely elegendő ahhoz, hogy az 50 lemezt a következő, fölötte lévő 360 csatorna egységhez továbbítsa. Annak érdekében, hogy ez az emelési folyamat megfelelően végbemenjen, a 360 csatorna egységet eltávolítjuk az 50 lemeztől úgy, hogy az nem kapcsolódik az 50 lemezzel. A 368 szerkezet szerepe az, hogy eltolja a 362 csatolóelemeket az összekapcsolt és a szétkapcsolt helyzetek között. Azt követően, hogy a 354 emelőrúd fölfelé mozdult el, a 368 szerkezet biztosítja azt, hogy a 360 csatolóelem ismét kapcsolatba lépjen az 50 lemezekkel. A 354 emelőrudat ezt követően lefelé mozgatjuk, és mindegyik 356 rögzítő rúd visszatér a kezdeti helyzetébe, amikoris alkalmassá válik arra, hogy a következő 50 lemezt befogadja és továbbítsa. A rendszerhez tartozik még egy 358 rugó is, amely lehetővé teszi, hogy a 356 rögzítő rúd elforduljon amikor a 356 rögzítő rúd kapcsolódik a következő 50 lemezzel, és másik irányba elforduljon ahhoz, hogy azt követően, hogy az 50 lemez szabaddá vált, csatlakozzon a 366 peremhez. Az a mechanizmus, amely a 354 emelőrudat működteti, továbbá működteti a 362 csatoló elemet, valamilyen bütykös mechanizmusos szerkezet, ami önmagában ismert hajtóelemekkel működhet .

A 13 (c) ábrán látható, hogy a 354 emelőrúd, valamint a 356 rögzítő rudak, továbbá a 344 csatorna egységek a 300 szárítóállomás 318 és 320 továbbító szerkezeteinek az elemei. A 344 csatorna egységek a 354 emelőrúdhoz is rögzítve vannak, amely, ahogyan erre már utaltunk, két helyzet között mozog föl és le. Nincs szükség arra, hogy a 344 csatorna egységek elforduljanak, mivel az 50 lemezeket a 344 csatorna egységekből a vízszintes 314 és 316 vezetőelemek segítségével vezetjük ki.

A 14(a) és 14(b) ábrákon a 322 középső emelő egy példakénti kiviteli alakja látható. A 14(b) ábrán látható egy sor 348 vezetőelem, amelyekben 370 csatornák vannak az 50 lemez befogadására. A 348 vezetőelemek 372 lemezre vannak felerősítve. A 372 lemez van föl és le mozgatva, és ily módon tehát a 374 csatolóelemmel vannak a 348 vezetőelemek föl és le mozgatva.

A 15. ábrán a 302 emelőszerkezet egy további kiviteli alakja látható, amely természetesen megegyezik a 304 emelő szerkezettel is, ahol a meghajtó elem végtelenített lánc, amely az 50 lemezeket a 90 szállító szerkezetről a 300 állomásra továbbítja, illetőleg onnan elvezeti.

szárítóA 302 emelőszerkezet ezen kiviteli alakja tartalmaz egy pár 376 láncot, amelyekre 378 csatolóelemek vannak csatlakoztatva.

Tartozik még az elrendezéshez két 380 lánckerék, amelyeket szakaszosan mozgatunk, és ily módon mozgatjuk folyamatosan a 378 csatolóelemeket olyan helyzetekbe, amellyel az 50 lemezeket föl és le mozgatjuk. Ennél a példakénti kiviteli alaknál a 376 lánc emelő- és továbbítóelemként működik, amelynek segítségével a 90 szállító szerkezetről 300 szárítóállomásra lehet az 50 lemezeket továbbítani, a 332 tolórudak pedig az 50 lemezeket betolják a 300 szárítóállomásra.

A 16. ábrán az emelő egy további példakénti kiviteli alakja látható, amellyel tehát a függőleges emelést megvalósítjuk. Az 16. ábrán egy 400 rudas mechanizmus látható, amely tartalmaz egy nyílással ellátott, 402 lemezes megvezetőelemet, amelyben 404 rúd van. A 404 rúd föl és le mozog a 402 csöves megvezető elemben. A 404 rudat önmagában ismert bütykös tárcsás mechanizmus mozgatja két helyzete között. A 404 rúdhoz egy olyan meghajtó mechanizmus is csatlakoztatható, amely váltakoztatva forgatja a 404 rudat egyszerre mindig csak 180°kal. Annak érdekében, hogy a 404 rudat 180°-kal elforgassuk, megfelelő meghajtó mechanizmus van csatlakoztatva hozzá. A 404 rúdhoz egy felső 406 csap és egy alsó 408 csap van kiképezve. A 406 csap a felső 410 továbbító egységben, míg a 408 csap az alsó 412 továbbító egységben van elhelyezve. A 402 lemezes megvezető elem két ellentétes oldalán elhelyezett 414 csatorna egységet foglal magában. A 414 csatorna egységek az egyik oldalon fölfelé, míg a másik oldalon lefelé vannak elmozdítva, és ezáltal nyomják a 402 csöves megvezető elemben egymáshoz az egységeket. A jobb érthetőség kedvéért a 16. ábrán csak két 414 csatorna egységet mutatunk be, amelyek a 410 és a 412 továbbító egységek között van elhelyezve. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a 400 rudas mechanizmusnál nincs szükség további csatorna egységekre a felső 410, és az alsó 412 továbbító egység között. A felső 410 továbbító egység egy nyitott 416 rekeszt tartalmaz, amely alkalmas a 414 csatorna egység befogadására, míg az alsó 412 továbbító egység szintén tartalmaz nyitott 418 rekeszt, amelybe a 414 csatorna egységek helyezhetők el. A 406 csap a 416 rekesz legfelső részénél van elhelyezve, és egy pár 420 résen keresztül nyúlik be a 402 csöves megvezető elembe. A 16. ábrán látható még a 408 csap is, amely a 418 rekesz legfelső részénél helyezkedik el, és a 402 csöves megvezető elemben kiképezett 422 rés páron van átvezetve.

A 400 rudas mechanizmus működése a következő. A 414 csatorna egység nyolc helyzetet tud felvenni, amelyeket (A) (H)-val jelöltünk. Itt jegyezzük meg, hogy a (B) helyzete az első helyzet, ekkor az 50 lemezt a továbbító szerkezetről az egyes bevonó tartományokba visszük. A (C) helyzet azt a helyzetet mutatja, amikor egy vonalban van a 312 vezetőelemmel. A 16. ábrán látható, hogy a felső 410 továbbító egység, és az első 412 továbbító egység úgy vannak elhelyezve, hogy a 416 és 418 rekeszek egyvonaba helyezkednek el a csatorna egység azon oldalával, amely a berendezésnek a belsejével szemben van, és amely a felemelendő 50 lemezeket tartalmazza. Minden emelő szerkezet, így a 400 rudas emelőszerkezet is, az 50 lemez egymással szemben lévő oldalaival kapcsolódik. A 16. ábrán látható csatorna egységeket 1-5-tel számoztuk be, annak érdekében, hogy a mozgás jól követhető legyen. A 3. számú csatorna egység a 416 rekeszben van elhelyezve. A 3. számú csatorna egységet a 416 rekeszbe a 404 rúd mozgatásával vittük be, úgy hogy azt felfelé mozgattuk, a 416 rekesz magassága, valamint a 408 csap tolja előre az 1., 2. és a 3. számú egységeket fölfelé a 402 csöves megvezető elemben. A mozgás során a 402 csöves megvezető elemben álló helyzetben marad, és a 408 és 406 csapok elmozdulnak a 420 és 422 résekbe. A 404 rudat ezután 180°-kai elforgatjuk, amely a 402 csöves megvezető elemet és a 410 egységet, valamint a 412 továbbító egységet is elforgatja 180°kal. A 3. egység és a 416 rekesz ekkor az (E) helyzetbe kerül, míg a 418 rekesz a (H) helyzetbe. Az 1., 2. és 4. és 5. egységek megmaradnak az előbbi helyzetükben. Ezt követően a 404 rudat leeresztjük, a 406 csap a 3. egységet lefelé tolja a 4. lemezhez, és a 4. számú lemez nekinyomódik az 5. számú lemeznek úgy, hogy a 3., 4. és 5. számú lemezek az (F) , (G) és (H) helyzetbe kerülnek. Az 5. számú egység el tudmozdulni a (H) helyzetbe, mivel a 418 rekesz is a (H) helyzetben van. Ezt követően a 404 rudat megint elforgatjuk 180°-kai, ennek hatására a 402 csöves megvezető elem, valamint a 410 és 412 továbbító egységek szintén elfordulnak 180°-kai, és ily módon a 418 rekeszben lévő 5. egység kerül az (A) helyzetbe, míg az üres 416 rekesz a (D) helyzetbe. A 406 és 408 csapok a megfelelő rekeszek ellentétes végein vannak, ahogyan ez a 16. ábrán látható. A 404 rúd ezt követően fölfelé mozdul el, és ekkor a

408 csap az 5. számú egységet az 1.-nek nekinyomja, az 1. nekitámaszkodik a 2.-nek, ily módon tehát az 5., 1. és 2. egységek a (B) , (C) és (D) helyzetbe kerülnek. Az emelőrúd folyamatos működése biztosítja azt, hogy az egyes 50 lemezeket a szállító szerkezetről a megfelelő szárító részbe továbbítjuk, minden egyes bevonó tartományban. Szakember számára nyilvánvaló, hogy ez az emelőszerkezet éppúgy alkalmazható a lemezeknek a szárító szerkezetből való kivételére is.

A találmányt példakénti kiviteli alakjai segítségével mutattuk be, nyilvánvaló azonban, hogy a találmány lényege a részletek némiképpen történő megváltoztatásával éppúgy megvalósítható .

Claims (22)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Berendezés termék bevonására, azzal jellemezve, hogy tartalmaz:

   (a) lemezeket (50) , amelyek termék (10) befogadására és rögzítésére vannak kiképezve;

   (b) olyan elemet, amely a lemezeket (50) szállító szerkezeten (90) növekményesen továbbítja, (c) tartalmaz mártó szerkezetet, amelynek segítségével legalább egy lemez (50) úgy van az első mártótartályba (120) bemártva, hogy legalább a termék (10) egy részét a bevonóanyaggal be lehessen vonni;

   (d) ’forgató szerkezetet, amelynek segítségével a már bevont terméket (10) tartalmazó legalább egy lemezt (50) megforgatjuk;

   (e) első emelőszerkezetet (302) , amelynek segítségével egy vagy több előbb említett lemezt (50) a szállító szerkezetről (90) szárítóállomáshoz (300) lehet továbbítani;

   (f) a szárítóállomás (300) tartalmaz olyan elemeket, amelyeknek segítségével egy vagy több lemez (50) a szárító állomás első tartományán (306) átvezethető, továbbá átvezethető a szárítóállomás (300) második tartományán (308) és (9) egy második emelőszerkezetet (304), amelynek segítségével a lemezek (50) a szárítóállomásról (300) a szállítószerkezetre (90) továbbíthatók.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy azt első emelőszerkezet (302) tartalmaz egy első emelő rudat (304) , egy vagy több lemez (50) fokozatosan történő felemelésére a szállító szerkezetről (90) egy vagy több közbenső lemez rögzítőre (328).
3. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az emelőrúd (354) egy sor csatorna egységet (360) tartalmaz, amely a lemez (50) legalább egyik oldalával érintkezik.
4. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy rudas emelőszerkezetet (352), amelynek segítségével az első emelőrúd (354) négy egymásra merőleges irányban mozgatható, és a négy egymásra merőleges irányba mozgatás során egy vagy több lemezt (50) mozgatunk a közbenső lemezrögzítőről (328) a következő magasabb közbenső lemez rögzítőre (328).
5. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a második emelőszerkezet (304) egy második emelőrudat (357) tartalmaz, amelynek segítségével egy vagy több lemez (50) növekményesen továbbítható a szárítóállomásról (300) egy vagy több lemez megfogó elemre (326) , amely az egy vagy több lemezt (50) a szállító szerkezetre (90) is továbbítja.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a második emelőrúd (357) szintén tartalmaz csatorna egységeket (360), amelyek egy vagy több lemez (50) legalább egy peremének (366) a befogadására vannak kiképezve.
7. 7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a második emelőrúd (357) is össze van kapcsolva rudas működtető mechanizmussal, amelynek segítségével négy egymásra merőleges irányba mozgatható úgy, hogy a négy irányú mozgás eredményeként egy vagy több lemez (50) a közbenső lemez rögzítő elemről a következő alacsonyabb közbenső lemezrögzítőre (328) • · · · · · • · · ····· · ·· ··· ·· · ··* jut.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az 1. és a 2. tartományok (306, 308) függőlegesen adott távolságra elhelyezett vízszintes vezetőelemekkel (314, 316) vannak ellátva.
9. 9. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szállítószerkezet (310) legalább egy pár tolórudat (332) tartalmaz egy vagy több lemeznek (50) a vízszintes mozgatására egy vagy több függőleges vezetőelem (312) mentén.
10. 10. A 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szállító szerkezet (310) tartalmaz olyan továbbító elemet, amelynek segítségével egy vagy több lemez (50) mozgatható egy vagy több függőlegesen elhelyezett vezetőelem (318, 320) között.
11. 11. A 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szállítószerkezet (310) az emelőrudakra (354) elhelyezett csatorna egységeket (340) tartalmaz.
12. 12. A 11. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szárítóállomás (300) egy középső emelőt (322) tartalmaz, amely az első tartomány (306) és a második tartomány (308) között van elhelyezve, és legalább egy lemez (50) továbbítására van kiképezve úgy, hogy a függőlegesen egymás fölött elhelyezett továbbító szerkezeteken fölfelé mozgatja, továbbá el van látva olyan vezetőelemekkel, amelyeknek segítségével a második tartományban a vezetőelemek között a lemezek (50) lefelé vannak mozgatva.
13. 13. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az első és a második emelőszerkezet (302, 304) lánccal (376) meghajtott elemként van kiképezve, amelyben szintén vannak csatornák (370) , amelyek a lemezek (50) peremeivel érintkeznek.
14. 14. A 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az első és a második tartomány (306, 308) függőlegesen elhelyezett vízszintes vezetőelemekkel (314, 316) vannak ellátva.
15. 15. A 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a továbbító szerkezet (310) legalább egy pár tolórudat (332) tartalmaz, amelynek segítségével egy vagy több lemez (50) vízszintesen egy vagy több, az előbb említett függőlegesen elhelyezett vezetőelem (312) mentén mozgatható.
16. 16. A 15. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szállító szerkezet (310) tartalmaz egy olyan elemet, amelynek segítségével egy vág több lemez (50) egy vagy több függőlegesen elrendezett továbbító szerkezet (318, 320) között mozgatható.
17. 17. A 16. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az első tartomány (306) és a második tartomány (320) között egy középső emelő (322) van elhelyezve, amely legalább egy lemezt (50) a függőlegesen elhelyezett vezetőelemek (312) között fölfelé mozgat az első tartományban (306) és lefelé mozgat a második tartományban (308).
18. 18. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az emelőszerkezet rudas emelő mechanizmust tartalmaz, amelyben egy sor csatorna egység (340) van a lemezek (50) peremeinek a befogadására.
19. 19. A 18. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az első tartomány (306) és a második tartomány (308) függőlegesen elhelyezett továbbító szerkezeteket (318, 320) tartalmaz.
20. 20. A 19. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szállítószerkezet (310) legalább egy pár tolórudat (332) tartalmaz, melyeknek segítségével egy vagy több lemez (50) a vízszintesen egymás fölött elrendezett vezetőelemek (312) mentén mozgathatók.
21. 21. A 20. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szállítószerkezet (310) tartalmaz egy olyan elemet, amely alkalmas arra, hogy egy vagy több lemezt (50) egy vagy több függőlegesen egymás fölött elhelyezett vezetőelemek (312) között mozgasson.
22. 22. A 21. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy középső emelőt (322) , amely az első tartomány (306) és a második tartomány (308) között van elhelyezve, és amelynek segítségével az első tartományban (306) egy vagy több lemez (50) a függőlegesen egymás fölött elhelyezett vezető elemek (312) között fölfelé van mozgatva, míg a második tartományban (308) a vezetőelemek (312) között lefelé van mozgatva.

    A meghatalmazott: