HUT65366A - Expression of specific immunogens using viral antigens - Google Patents

Expression of specific immunogens using viral antigens Download PDF

Info

Publication number
HUT65366A
HUT65366A HU9203931A HU9203931A HUT65366A HU T65366 A HUT65366 A HU T65366A HU 9203931 A HU9203931 A HU 9203931A HU 9203931 A HU9203931 A HU 9203931A HU T65366 A HUT65366 A HU T65366A
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
epitope
protein
antigenic
virus
amino acid
Prior art date
Application number
HU9203931A
Other languages
English (en)
Other versions
HU9203931D0 (en
Inventor
Paul Porwen Hung
Shawguang Lin Lee
Narender Kumar Kalyan
Original Assignee
American Home Prod
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by American Home Prod filed Critical American Home Prod
Publication of HU9203931D0 publication Critical patent/HU9203931D0/hu
Publication of HUT65366A publication Critical patent/HUT65366A/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N15/00Mutation or genetic engineering; DNA or RNA concerning genetic engineering, vectors, e.g. plasmids, or their isolation, preparation or purification; Use of hosts therefor
    • C12N15/09Recombinant DNA-technology
    • C12N15/11DNA or RNA fragments; Modified forms thereof; Non-coding nucleic acids having a biological activity
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/005Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from viruses
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/12Antivirals
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/12Antivirals
    • A61P31/14Antivirals for RNA viruses
    • A61P31/16Antivirals for RNA viruses for influenza or rhinoviruses
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P37/00Drugs for immunological or allergic disorders
    • A61P37/08Antiallergic agents
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K2319/00Fusion polypeptide
    • C07K2319/40Fusion polypeptide containing a tag for immunodetection, or an epitope for immunisation
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N2740/00Reverse transcribing RNA viruses
    • C12N2740/00011Details
    • C12N2740/10011Retroviridae
    • C12N2740/16011Human Immunodeficiency Virus, HIV
    • C12N2740/16022New viral proteins or individual genes, new structural or functional aspects of known viral proteins or genes
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N2760/00MICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA ssRNA viruses negative-sense
    • C12N2760/00011Details
    • C12N2760/16011Orthomyxoviridae
    • C12N2760/16111Influenzavirus A, i.e. influenza A virus
    • C12N2760/16122New viral proteins or individual genes, new structural or functional aspects of known viral proteins or genes

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Virology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • General Engineering & Computer Science (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • Oncology (AREA)
  • Pulmonology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Communicable Diseases (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • Wood Science & Technology (AREA)
  • Plant Pathology (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Physics & Mathematics (AREA)
  • Medicines Containing Antibodies Or Antigens For Use As Internal Diagnostic Agents (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)
  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)

Description

A találmány influenza vírus hemagglutinin (HA) kiméra fehérjékkel foglalkozik, amelyek vakcinákként alkalmazhatók vírusok, kórokozó baktériumok vagy egyéb, pl. daganatos szövetekre jellemző vagy allergiát okozó és hasonló antigének ellen. Ezek a kiméra fehérjék használhatók továbbá ezen antigének kifejeződésekor azok kezelésére vagy azok és a velük kapcsolatos ellenanyagok kimutatására is. A találmány tárgyát képezik továbbá az ilyen fehérjéket kódoló nukleinsav szekvenciák is.
A szervezet számára idegen epitopok, mint pl. a humán immunhiány-betegség vírusának epitopjai, inzertálhatók a HA fehérje antigénhatású részeibe, és ezek a kiméra fehérjék képesek az inzertált epitop ellen fajlagos immunválasz kiváltására.
Vakcinák készítésének több módja lehetséges. Vírusos betegségek elleni vakcinák esetén az alkalmazott eljárások az inaktivált vírusok, élő vírusok, élő rekombináns vírusok, vírus fehérjék, vírus alegység fehérjék stb. használatát foglalják magukba.
Sok vakcina típusnak azonban korlátozott a hatékonysága, részben azért, mert a kórokozók egyes törzsei vagy izolátumai között nagy a genetikai változatosság. Ráadásul, a kórfejlődésben szerepet játszó emberi vagy állati antigének, mint pl. az IgE az allergiás reakcióban, tumor antigének, stb. nem váltanak ki hasznos immunválaszt ugyanazon állatfajban, mint amelyből származnak és valójában inkább tekinthetők saját fehérjéknek, mintsem antigéneknek.
Valójában célszerű egy adott antigén biológiai funkció ját képviselő kisebb peptid szekvenciákat vagy epitopokat (azaz antigén determinánsokat) alkalmazni immunogén anyagként, még homológ állatfajokban is. Elméletileg ezek a peptidek állatba fecskendezve alkalmasak lehetnek immunválasz kiváltására. A gyakorlatban azonban ezek a peptidek gyakran nem jó immunogének, mert kisméretűek, és nem prezentálják magukat az immunrendszer felé előnyösen.
Az ilyen, gyengén immunogén peptidre jó példa a humán immunhiánybetegség vírus (HÍV) külső burok glikoproteinjének (gpl20) második konzervatív egysége. Ez a peptid fontos a HÍV fertőzőképessége és az ellenanyag közvetítette vírus-neutralizáció szempontjából [Science, 1988. február
26., 1021. oldal]. A vírus ezen része (254-274 aminosavak) ellen irányuló antiszérum három különböző HIV-izolátumot képes neutralizálni in vitro anélkül, hogy az befolyásolná a vírus T-sejt receptorhoz vagy CD4-pozitív sejtekhez való kötődését. Ezen konzervatív egységről feltételezik, hogy a vírus behatolása során a kötődést követő eseményekben kulcsszerepe van, és az ellenanyag közvetítte neutralizáció célpontja lehet. Megfigyelték azonban, hogy ez az egység immunológiai szempontból viszonylag néma, amikor az az immunrendszer számára mint természetes HÍV fertőzés prezentálódik. Az immun-némaság ezen formája azt sugallja, hogy ez az epitop például a fehérje konfigurációja miatt rejtve van.
A HÍV antigénekről további részletek találhatók a következő szakirodalmi helyeken: Rusche és munkatársai [Antibodies that Inhibit Fusion of Humán Immunodéiiency Virus-infected Cells Bind a 24 Amino Acid Sequence of the Viral f * « *····« • · « · · · · • · « ·
- 4 Envelope, gpl20, Proc. Natl. Acad. Sci., 85, 3198-3202 (1988)], Bolognesi [Progress in Vaccine Development Against SIV and HÍV, Journal of Acquired Immuné Deficiency Syndromes, 3., 390-394, Raven Press, Ltd, New York, (1990)], Wain-Hobson [Nucleotid Sequence of the AIDS Virus, LAV, Cell, 40, 9-17 (1985)], valamint Ho és munkatársai [Second Conserved Domain of gpl20 Is Important fór HÍV Infectivity and Antibody Neutralization, Science, 239, 1021-1023 (1988)].
Epitop peptidek immunogenitása fokozható azok méretének növelésével, valamely módon fúziós fehérjékhez, makromolekulákhoz vagy adjuvánsokhoz való kapcsolásával, ezáltal megnövelve azok felismerhetőségét (az immunrendszer számára).
Colbere-Garapin és munkatársai számoltak be a 3-as típusú poliovírus (Sabin törzs) inzerciós mutánsának előállításáról, amelyekbe további aminosav-szekvenciákat (tri- vagy hexapeptideket) inzertáltak a VP1 tokfehérje 1. számú neutralizációs egységén belül [Colbere-Garapin és munkatársai, Addition of a Foreign Oligopeptide to the Major Capsid Protein of Poliovírus, Proc. Natl. Acad. Sci., U.S.A., 85, 8668-8672 (1989)].
Evans és munkatársai beszámoltak egy poliovírus antigén hatású kiméra protein előállításáról és jellemzéséről, amely tartalmazza a humán immunhiány betegség I. típusa (HIV-1) transzmembrán glikoproteinjenek egy epitopját (gp41). Az élő polio/HIV kiméra fehérje bőr alá való adásával készült nyúl antiszérum széleskörű neutralizációt mutatott számos amerikai és afrikai eredetű HIV-1 izolátummal szemben [Evans és munkatársai, An Engineered Poliovirus Chimaera Elicits Broadly Reactive HIV-1 Neutralizing Antibodies, Natúré,
339,, 385-388 (1989)]. Élő vírus vektorok alkalmazása, mint amilyen a poliovirus, gyakorlati problémákat vet fel, amenynyiben a szérumban megjelenő ellenanyagok megállíthatják a rekombináns vírus replikációját a szervezetben. Ezenkívül, az élő vírus vektorok esetében az inzert mérete szigorúan behatárolt, és a vektorok korlátozott számú inzerciós helyet tartalmaznak.
Wu és munkatársai az S (122-137) és pre-S2 (120-145) hepatitis B vírus felületi antigének aminosav-szekvenciáinak megfelelő szintetikus nukleotidok klónozott Salmonella flagellin gén hipervariábilis szakaszába való in-frame inzerciójárói számoltak be. Az élő rekombináns baktériummal immunizált állatokban hepatitis B vírus epitopra fajlagos ellenanyagok képződtek, amint azt ELISA próbával kimutatták [Wu és munkatársai, Expression of Immunogenic Epitopes of Hepatitis B Surface Antigén with Hybrid Flagellin Proteins by a Vaccine Strain of Salmonella, Proc. Natl. Acad. Sci., USA, 86, , 4726-4730 (1989)]. Az immunválasz gyenge volt, rövid ideig tartott, és az immunizálás után rohamosan gyengült.
Michel és munkatársai beszámoltak különböző HÍV burok-fragmensek inzerciójárói a hepatitisz B vírus felületi antigénjébe. Ezekkel a fúziós fehérjékkel immunizált nyulak neutralizációs ellenanyagokat termeltek [Michel és munkatársai, Induction of Anti-Human Immundeficiency Vírus (HÍV) Neutralizing Antibodies in Rabbits Immunized with Recombinant HIV-Hepatitis B Surface Antigén Particles, Proc. Natl.
• ·· <<
• ·«»♦·· ··« · · · · • « · * «»· ·· ···< ··♦
- 6 Acad. Sci. 85, 7957-7961 (1988)].
Hasonlóan, kutatók azt találták, hogy a hisztamin patkány hízósejtekből való felszabadulása gátolható egy humán peptid-fehérje konjugátummal történő immunizálással, mind in vitro, mind in vivő [Stanworth és munkatársai, Allergy Treatment with a Peptide Vaccine, The Láncét, 336, 12791281 (1990)]. Lásd még Stanworth és munkatársai: The Role of High and Low Affinity IgE Receptors in Cell Signalling Processes, Molec. Immunoi., 27.(12), 1291-1296 (1990).
Monoklonális ellenanyagokat is széles körben használtak már passzív immunizálás céljára és diagnosztikai célokra fertőzések vagy kóros állapotok, mint pl. tumor antigének kimutatására. Meghatározott specificitású monoklonális ellenanyag előállítása azonban munkaigényes és bizonytalan kimenetelű. Egy monoklonális ellenanyag specificitásának meghatározásához számos lépésben vakpróbákat kell végezni, átfedő peptidek egész sorozatát használva. Néha a funkcionális epitop nincs immundomináns helyzetben ahhoz, hogy az antigén e régiója ellen monoklonális ellenanyag képződjön.
Ezért szükség van vakcinákra, diagnosztikai és terápiás szerekre, amelyek a találmány szerinti antigén determinánsok és epitopok potenciális immunogenitását használják ki.
Kutatásaink során olyan kiméra fehérjéket találtunk, melyek immunogének és idegen epitop inzertet hordozó A típusú influenza vírus HA fehérjét tartalmaznak. Ezen rekombináns vagy szintetikus kiméra fehérjékkel emlősöket immunizálva peptid specifikus ellenanyagok termelődése váltható ki. Az ezen kiméra fehérjékkel kiváltott immunválasz hosszú • «· ·<
- 7 időtartamú, pl. a hat hónapot meghaladja. Ezek a kiméra fehérjék vagy az azoknak megfelelő ellenanyagok használhatók továbbá diagnosztikai eszközként és kóros állapotokban fertőzések elleni immunterápiás célra, valamint poszt-expozíciós esetekben, amilyen például a kórházakban előforduló véletlen túszúrás.
A HA kiméra fehérjéket kódoló DNS fragmensek szintén a találmány tárgyát képezik. Ezek a fragmensek alapvetően azonos nukleotid szekvenciával rendelkeznek, mint az A típusú influenza vírus HA felületi fehérjéje, amely öt immundomináns antigén helyet tartalmaz. A találmány szerint egy nukleotid szekvenciát, amely lényegében azonos az idegen epitopot kódoló szekvenciával, inzertálunk legalább egy antigén hatású egységet kódoló nukleotid szekvenciába.
A találmány tárgyát képezik továbbá olyan peptidek, amelyek az öt antigénhatású egységgel bíró A típusú influenza vírus HA felületi fehérjéjével azonos aminosav-szekvenciával rendelkeznek, és amelyekben az immundomináns antigénhatású régiók legalább egyikébe az idegen epitoppal lényegében azonos aminosavszekvenciát inzertáltunk.
Ezeket a fehérjéket beadhatjuk arra rászoruló emlősöknek (embernek is) különböző kórképek kezelése vagy megelőzése céljából. Ezeket a peptideket vagy a megfelelő ellenanyagokat vérminta vagy egy frakciója vizsgálatával használhatjuk továbbá annak kimutatására, hogy egy emlős (állat) ki volt-e téve különböző antigének hatásának. A találmány tárgyát képezik a fenti peptideket tartalmazó vakcinák, a fent leírt DNS szakaszokat tartalmazó expressziós vektorok, különösen a • ·
- 8 baculovírusok és a transzformált gazda-mikroorganizmusok.
A mellékelt 1. ábra az A típusú influenza vírus HA fehérjéjét mutatja.
A 2. ábra egy HÍV epitop HA génbe történő inzertálásának folyamatábráját mutatja, amelynek során a HA gén 498. bázisánál (ez a 139 aminosavnak felel meg) egy Apai hasítási helyet hozunk létre.
A találmány tehát új DNS-re és peptidekre, valamint ezek szintézisére vonatkozik, amelyek egy epitoppal inzertált HA influenza felületi fehérjék.
A. HA influenza protein
Az A influenza HA felületi fehérje egyike az A influenza két felületi fehérjéjének. A másik a neuraminidáz (NA). A HA a vírus domináló felületi glikoproteinje és az az antigén, amely ellen a neutralizáló ellenanyagok irányulnak. A HA felelős továbbá a vírus sejtfelületi receptorokhoz való kötődésért, ezért felelős a vírusfertőzés beindításáért. Az influenza A vírus nagy antigén-változatossága következtében gyakran okoz járványokat. Ezen változatossság oka az, hogy a HA fő antigénhatású egységein aminosav-cserék következnek be.
Különböző influenza törzsek különböző HA génjeit klónozták már, és a találmány szerinti megoldásban ezek mindegyike alkalmazható. Különleges figyelmet érdemel az A/WSN/33 törzs HA génje. Ez a gén 1775 nukleotid hosszúságú, és 565 aminosavat kódol [Hiti és munkatársai, Virology, 111, 113-124, (1981) ].
A nukleotid-szekvenciából kikövetkeztetett aminosav• <4 «· * » »·*»·· ··· · · · · • * · t •·· *· ··<» ··
- 9 -szekvencia analízise egy szignál peptid jelenlétére utal, amely a HA kiválasztódásának folyamata során lehasad. Az érett HA-nak két alegysége létezik, a HA1 (325 maradék) és HA2 (222 maradék), melyeket egyetlen arginin maradék köt össze, és amely az érés során lehasadva kétláncú HA-t eredményez. A C-terminális aminosav szekvencia (512-530) erősen hidrofób, és feltehetően a HA transzmembrán régióját alkotja. Hét lehetséges glikozilezési helyet tartalmaz. A HA trimer formát alkot és két elkülöníthető struktúrális régióból áll, egy a memrántól 76.10-10 m-re nyúló alfa hélixből álló csavart szálrendszerből, és egy nem párhuzamos béta-lemezekből álló globuláris régióból, amely a receptor kötő helyet és ennek a váznak a felső részén elhelyezkedő variábilis antigénhatású egységeket tartalmazza.
Az egyéb influenza vírus szubtípusokkal való összehasonlítás azt mutatja, hogy a szekvencia számos szakasza, beleértve az összes ciszteint, minden törzsben konzervatív. Ez azt sugallja, hogy a HA funkcionális aktivitásához egy alapvető felépítés szükséges. A HA2 aminosav szekvenciája konzervatívabb, mint a HAl-é, és a törzsek közötti variációk a HA1 szekvenciákon belüli változások eredménye [Hiti és munkatársai, Virology, 111,113-124 (1981); Wiley és munkatársai, Natúré, 289. 373-378 (1981)].
A HA fehérje háromdimenziós felépítését Wilson és munkatársai [Natúré, 289, 366-373 (1981)] illusztrálták (lásd az
1. ábrát). Ez öt antigénhatású egységet tartalmaz, az A, B, C, D és E egységet, amelyek körülveszik a homorú zsebet képező receptor kötőhelyet. Az A/WSN/33 influenza vírus törzs ♦ ·· « ·· «υ • · ο · ♦ ·· · · · « * · * ··· ·· ···· ···
- 10 HA-jában a megfelelő öt antigénhatású egység elhelyezkedése az alábbiak szerint azonosítható: az A egység (136-142 aminosavak) egy kitüremkedő hurok. A B egység (183-192 aminosavak) egy alfa-helixet képező külső maradékok régiója. A C egység egy domborulat -a harmadlagos struktúrában a Cys-42 és Cys-274 közötti diszulfid hídnál. A D egység egy rejtett régió, a 197-216 aminosavak között elhelyezkedő határfelületben, az E egységet az 52-74 aminosavak alkotják. Úgy tűnik, hogy az öt antigénhatású egység mindegyikében legalább egy aminosav helyettesítés szükséges ahhoz, hogy új járványos influenza törzsek keletkezzenek. Megfigyelték, hogy ezen öt antigénhatású egység ellen irányuló ellenanyagok neutralizálják a vírus fertőzőképességét. Feltételezhető, hogy'az A egység, hozzáférhetősége miatt, jó célpont nagy aktivitású neutralizáló ellenanyag számára [Wiley és munkatársai, Natúré, 289, 373-378 (1981); Wiley és munkatársai, Ann. Rév. Biochem., 56, 365-384 (1987)].
A találmány szerint a HA fehérjét nem-HA vagy idegen epitopok hordozásának eszközeként alkalmazzuk. A HA-ba való inzerció célszerűen ezen öt antigénhatású régió egyikébe vagy többe történik, legcélszerűbben az A régióba. Egy további előnyös inzerciós hely a 183-192 aminosavak által meghatározott régió.
B. Példák idegen epitopokra
A találmány szempontjából hasznos idegen epitopok lehetnek a szakmában járatosak számára közismert, nem HA fehérje eredetű bármely epitopok. Olyan peptid és nukleotid szekvenciák, amelyek lényegükben megfelelnek a természetben előfor«·· ♦ · · · • fr · · ··· ·* ···· ··· dúló epitopoknak, szintén alkalmazhatók a találmány szerinti eljárásban.
Ilyen idegen epitopok lehetnek például vírus epitopok (mint a HIV-1 epitopok, a hepatitisz B epitopok, a retrovírus epitopok és a Herpes simplex epitopok), baktérium fehérje epitopok, IgE effektor egység epitopok (amelyek az allergia eszközéül szolgálnak), az SP10 epitop (egy terhességi antigén), tumor epitopok, beleértve az emlőrák epitopjait és bármely, kórtani jelentőséggel bíró antigénhatású epitopok, valamint azok neutralizáló fehérjéi vagy azok immunogén részei.
Az immunogén rész kifejezés úgy értendő, hogy ide tartoznak egy fehérje azon részei, melyek bármely feltétel szerint immunogének, beleértve azokat is, amelyek az inzertálás előtt immunológiailag némák voltak, de a HA proteinnel való fúzió után immunogénné vagy antigénné váltak. Ilyen peptidek vagy epitopok azonosítására ismert eljárásokat ismertetnek például a következő irodalmi helyeken: Chou és munkatársai, Biochemistry, 13, 222-245 (1974); Holper és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 78, 3824-3828 (1981).
A lényegében azonos kifejezés identikus nukleotidvagy aminosav-szekvenciákra, valamint olyan biológiai, genetikai vagy klinikai technikákkal módosított szekvenciákra utal, melyek lényegében azonos biológiai aktivitással rendelkeznek. Nukleotid-szekvencia esetében a biológiai aktivitás lehet pl. egy olyan epitop kódolása, amely megfelelő ellenanyag termelődését indítja meg. Egy aminosav-szekvencia esetében erre példa lehet a megfelelő ellenanyag termelődé12 sének kiváltása. Ilyen aktivitás vizsgálata a szakmában jártas szakember számára ismert módszerekkel történik, amely nem kizárólagos jelleggel, lehet immunfluoreszcencia, ELISA, Western biot, autoradiográfia és hasonlók.
1. HÍV epitopok
A HA-ba a találmány szerint inzertálható idegen epitopok egy csoportja a HIV-1 vírus epitopjai. A HÍV a szerzett immunhiány szindróma (AIDS) kórokozója. A HIV-1 genom három vírus struktúrfehérjét kódol három régióban, a gag régióban, a pol régióban és az env, azaz a vírus-burok régiójában. A gag régió vírus magfehérjéket állít elő.
A fő magfehérjék eredetileg mint a p55 prekurzor fehérje szintetizálódnak. A p55-öt ezután a pol régió által kódolt vírus proteáz pl7, p24, pl5 (p9 és p6) peptidekké alakítja. A gag prekurzornak a vírusrészecskék összeállításában tulajdonítanak fontos szerepet a plazmamembránban. [Gheysen és munkatársai, Cell, 59, 103-112 (1989)]. Mint a legtöbb retrovírus gag protein a p55 (átalakítás után pl7), az N-terminális végén mirisztilcsoportot tartalmaz.
A p24 a HÍV belső magjában található. Úgy tűnik, hogy a pl7 a lipidmembrán belső oldalán helyezkedik el, a pl5 pedig erősen bázikus jellege miatt valószínűleg a HÍV genommal kapcsolódik. A p24 egyike az AIDS betegekben legelőször kimutatható HÍV proteineknek, és a p24, valamint a pl7 ellenes ellenanyagok minden AIDS betegnél jelen vannak. Elfogadott, hogy a magfehérjék, mint pl. a gag, sejt-közvetítette immunitást váltanak ki.
A HIV-1 pol régiója reverz transzkriptáz, proteáz és endonukleáz fehérjéket kódol.
Az env régió a gpl60 burok fehérjét írja át, amely aztán gpl20-ra és gp41-re hasad. A fő burokfehérje, a gpl20, a virion külső felszínén tüskéket képezve helyezkedik el, a gp41 transzmembrán protein pedig egy membrán horgony szekvenciát tartalmaz, amely a gpl20 számára kötőhelyként szolgál a HIV-1 felszínén. A gpl20 tartalmazza a T-sejt receptor (CD4) kötőhelyet, valamint a neutralizáló ellenanyagok által felismert fontosabb egységeket.
A rekombináns gpl20 vagy gpl60 alacsony titerű neutralizáló ellenanyagok termelését váltják ki ismételt injektálásuk után. A HÍV legfontosabb neutralizáló determinánsa a gpl20 V3 hurok hipervariábilis régióján található (303-338 aminosavak). Az ezen peptid által kiváltott ellenanyagok a vírus variánsokra jellemzőek [Javaherian és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 86, 6768-6772 (1989)].
Ugyanazon fertőzött személyből antigénszerkezetileg eltérő HIV-ek sorát izolálták. Nukleotid szekvencia vizsgálatok szintén azt mutatták, hogy a HIV-1 izolátumok között számottevő variációk léteznek. Úgy tűnik, hogy ezek a variációk a gpl20-ban koncentrálódnak, és lehetővé teszik az immunvédő mechanizmusok megkerülését. A gpl20 várható antigén hatású epitopjainak többsége az erősen variábilis szekvencia régiókban található, amelyek erősen konzervatív régiókban vannak elszórva [Modrow és munkatársai, J. Virology, 61, 570-578 (1987)]. A gag és pol szekvenciáknak nincsenek erősen variábilis régiói.
Számos megközelítés szerint próbáltak AIDS ellen vakci nát készíteni, pl. inaktivált vírus, élő rekombináns vírus, vírus alegység fehérjék stb. alkalmazásával. Ezek kevés sikerrel jártak, részben az egyes HÍV izolátumok közötti genetikai variációk miatt. Valójában úgy tűnik, hogy a burok fehérjében az aminosavak mintegy 25 %-a mutálhat. A HÍV konzervatív régiói bizonyítottan immun-némák az immunrendszer számára a gpl20 összefüggésében, szemben azok immunogenitásával szintetikus peptidként alkalmazva a fent leírtak szerint. A HÍV konzervatív régióit tartalmazó epitopok, amelyek rendszerint immunológiai értelemben némák, immunogénekké válhatnak, ha a találmány értelmében a HA antigénhatású egy vagy több antigén helyébe inzertáljuk.
Az 1. táblázatban felsorolunk néhány a találmány szerinti eljárásban alkalmazható HÍV epitopot.
1. táblázat
HÍV EPITOPOK
PEPTIDa ELHELYEZKEDÉS MEGJEGYZÉS
1. T 20 E env255-274 Az env második konzer-
2. T 16 G env255-270 vatív régiója; neutralizáló ellenanyagokat vált ki.
3. D 18 S env gp41 735-752 Nagyon hidrofil; számos HÍV törzset neutralizál; gátolja a szincíciumok kialakulását.
4. G 20 E proteáz aktív hely Erősen konzervatív minden HÍV törzsben.
5. K 27 R env403-429 CD4 kötő dómén; immun-
6. E 14 Q env414-427 néma; konzervatív; a peptid ellen termelt ellenanyag neutralizál.
7. N 22 G env 307-330 Fő immun-domináns epitop, de erősen variábilis; a ..HIGRGRAFY szekvencia neutralizáló ellenanyagot vált ki.
8. pl7 gag86-115 Konzervatív; T-sejt
9. p24 gag281-305 választ vált ki
aA peptidek jelölése azok méretét mutatja, valamint az első és utolsó aminosavat. Egy epitop kivétével valamennyi a vírus fehérjék konzervatív régiójából származik. Az N22G epitop a gpl20 hipervariábilis régiójának felel meg, amelyet V3 huroknak neveznek.
2. IgE Epitopok
A találmány szerint célszerűen alkalmazható másik epitop az IgE immunglobulin egy része, amely alacsony konncentráció bán fordul elő a vérben. Az IgE két láncból, könnyű- és nehézláncból áll. Az IgE a szérum immunglobulinok csekély hányadát alkotja és azonnali típusú túlérzékenységet közvetít, amely allergiás reakciókért felelős, így többek között, de nem kizárólag a széna nátháért, asztmáért, élelmiszer- és gyógyszerérzékenységekért és hasonlókért. Az IgE allergiás választ beindító szerepét szintetikus patkány epszilon, azaz nehézlánc peptidek és azok elleni ellenanyagok segítségével tanulmányozták [Stanworth, Molecular Immunology, 2.1, 11831190, (1984) ; Stanworth és munkatársai, Molecular Immunology, 27, 1291-1296 (1990)]. A keringő IgE nagy affinitású IgE Fc receptorokhoz (Fc-epszilon-RI) kötődik, amelyek hízósejtek és bazofil sejtek felszínén expresszálódnak. Egy IgE közvetítette válasz során a receptorhoz kötött IgE keresztkötéseket képez a multivalens allergénnel, ez az alattuk levő Fc-epszilon-RI recptorok aggregálódásához vezet, amely viszont elindítja az allergiás válaszra jellemző hisztamin és egyéb kémiai modulátorok felszabadulását. Az allergénnel való ismételt találkozás növekvő mennyiségű specifikus IgE termelését és súlyosabb, esetenként végzetes allergiás választ eredményez. Monoklonális és poliklonális ellenanyagok erős allergének azon tulajdonságuk révén, hogy képesek keresztkötéseket képezni az IgE-t kötött receptorokkal.
Az IgE kötődik egy alacsony affinitású IgE Fc receptorhoz (Fc-epszilon-RII) is, amely a B és T sejtek felszínén található. Ez a receptor, más néven CD23, feltehetőleg fontos szerepet játszik az IgE B sejtekben történő szintézisében.
Megállapították, hogy a receptorhoz kötődésért, valamint az effektor funkcióért felelős helyek az IgE molekula különböző részein találhatók. Míg a kötőhely az IgE-nek mind a CH3, mind a CH4 doménjeiben helyezkedik el, addig az effektor vagy trigger egység a CH4 doménben van. A trigger egység peptidjét egy N-terminális kationos fej jellemzi, amelyet a hidrofil farokrésztől három aminosav választ el. A kutatások azt mutatták, hogy ez a peptid közvetíti a hízósejtekben az immunológiai indító jelet mint választ az allergén kihívásra [Stanworth és munkatársai, Láncét, 336, 1279-1281 (1990)]. E peptid aminosavszekvenciája Lys-Thr-Lys-Gly-Ser-Gly-Phe-Phe-Val-Phe és megfelel a humán IgE nehézlánc 497-506. aminosavainak. Ez a következő két komplementer oligonukleotidból szintetizálható:
K T K G S G F F V F
5' AAA ACC AAG GGA TCA GGA TTC TTT GTA TTC GGG
CCGG TTT TGG TTC CCT AGT CCT AAG AAA CAT AAG CC
StyI Apai
Ez az epitop megtalálható a HSTTQPRKTKGSGFFVFSRLEV aminosav-szekvenciájú H22V-t kódoló nukleotid szekvenciában. Ez a peptid az alábbi nukleotid szekvencia alapján szintetizál ható:
Apai H S T T Q P R K T K
CAC AGT ACT ACA CAG CCC CGC AAA ACC AAG
CCGG GTG TCA TGA TGT GTC GGG GCG TTT TGG TTC
G S G F F V F S R L E V
GGA TCA GGA TTC TTT GTA TTC TCA CGC CTA GAG GTG GCC
CCT AGT CCT AAG AAA CAT AAG AGT GCG GAT CTC CA
C. HA-kiméra peptid
A találmány szerinti HA-kiméra peptidek vakcinákként alkalmazhatók peptid-specifikus ellenanyagok termelése céljából, melyek a peptiden belüli különböző szekvenciák elleni specifitások keverékét képviselik. Ezek az ellenanyagok nagy affinitást mutatnak és alkalmasak mind diagnosztikai, mind immunterápiás célokra. A találmány szerinti peptidek kórmegelőző célból is beadhatók fertőzés megakadályozására. Vakcinaként vagy immunterápia céljára az adagolás történhet bármely, a szakmában jártas személy által ismert módon, például orálisan, rektálisan, bukkálisan vagy parenterálisan. A vakcinák vagy az immunterápiás célú gyógyászati készítmények tartalmazhatnak bármely, a szakmában általánosan elterjedt, gyógyászatilag elfogadott hordozót vagy adjuvánst.
Bármely HA kimérába egy vagy több epitop inzertálható, hogy mono-, di-, tri-, tetra- vagy pentavalens kiméra HA-t nyerjünk. Az egyes inzerciós helyekre bevitt epitop lehet ugyanaz vagy különböző. Ha az epitop ugyanaz, jelentősen fokozott ellenanyagválaszt kapunk a monovalens HA kiméra ellen. Ha az epitop különbözik, az multivalens ellenanyag választ eredményez. Egyetlen epitop több kópiája és egy vagy több másik epitop is inzertálható, hogy emelt ellenanyagválaszt és multivalens ellenanyagválaszt kapjunk. E megközelítés egyik felhasználási módja olyan kombinált vakcinák tervezése, amelyek számos betegség vagy betegségcsoport elleni egyidejű vakcinázásra alkalmasak.
Az egyes alkalmazási módok esetén a peptid hatásos menynyisége a szakmában jártas személy által ismert módszerekkel határozható meg. Az optimális dózis megállapítható pl. a találmány szerinti aktív anyag sorozathígításával, egy arra alkalmas vizsgáló módszerrel. Eljárhatunk úgy is, hogy a dózisok és az adagolás gyakorisága szerinti mátrixot képezünk, és a kísérleti alanyok csoportjait hozzárendelve a mátrix egyes részeihez, meghatározzuk az optimális feltételeket.
Vakcinát rendszerint úgy készítünk, hogy a HA-epitoppal rendelkező kiméra antigéneket egy adjuvánssal, azaz Syntex adjuvánssal vagy alummal alposan elkeverjük, és kb. 1-100 Mg-ot adagolunk a kezelendő egyednek. Ezután rendszeres emlékeztető oltásokat adhatunk, pl. 4 hetenként, amíg a peptid ellen magas titerű ellenanyagot nem kapunk. Egyetlen vakcinában egynél több hasonló vagy eltérő HA-epitop fehérje kombinálható. A vakcina készítése tipikusan magába foglalja idegen epitopok - mint amilyen pl. egy HIV-epitop szekvenciát hordozó HA génje - alkalmas vektorba történő inzertálását. Az új fehérjét szövettenyészetben expresszáljuk, és a kiméra fehérjét izoláljuk. Ezután megfelelő állatokat vakcinázunk.
A találmány szerinti HA-epitop antigének alkalmazhatók továbbá antigénhatásnak kitett állapot vagy vírusfertőzés diagnosztizálásához. Fertőző vírus antigének jelenlétének vérmintákból történő kimutatásának legáltalánosabb eljárása az ELISA, amint azt a Current Protocol in Molecular Biology [John Wiley és Fia, (1989)] című kiadvány leírja. A módszert tipikusan úgy hajtjuk végre, hogy mikrotitráló lemezek rekeszeibe a peptidre fajlagos (befogó) ellenanyagokat rögzítünk, ezt követően a vírus-antigént tartalmazó szérummal inkubáljuk. A szabad antigént kimossuk és egy másik, jelt adó hordozóval, mint pl. a torma peroxidáz enzimmel konjugált ellenanyagot adunk hozzá. Az enzim azután kimutatható a szubsztrát színreakciója alapján.
A találmány szerinti HA-epitopot tartalmazó kiméra fehérjék ellen készült ellenanyagok használhatók ezekben a diagnosztikai eljárásokban és diagnosztikai készletekben. Különösen a fent leírt HA-HIV és HA-hepatitis B vagy C epitopok ellen képződött ellenanyagok alkalmazásával végzett átvizsgálás lenne hatékony.
Hasonló módon vizsgálhatjuk ellenanyagok jelenlétét oly módon, hogy az ismeretlen mintát, pl. vért vagy annak egy frakcióját érintkezésbe hozzuk a találmány szerinti kiméra antigénnel.
A találmány szerinti HA-epitopot tartalmazó kiméra fehérjék alkalmazhatók immunterápia céljára is. Például patogénre fajlagos vagy neutralizáló ellenanyagokat termelünk a találmány szerinti, HA-epitopot tartalmazó fehérjék ellen, hogy azokkal a fertőzést és a betegséget feltartóztassuk olyan esetekben, amelyekben az alany már ki volt téve fertőzésnek. Ez passzív immunizálást jelentene, mivel a fertőző ágens elleni neutralizáló ellenanyagokat tartalmazó immunglobulinok alkalmazhatók a fertőzés megfékezésére vagy kézben tartására. Passzív immunizálás például az állatok és emberek veszettség elleni immunizálása, a Gram-negatív baktériumok által okozott szeptikus sokk szindróma kezelése monoklonális ellenanyagokkal és a HÍV elleni immunizálás.
A találmány szerinti kiméra proteineket kódoló genomok expressziós vektor rendszerekbe ültethetők. Alkalmas expressziós vektorok lehetnek a BPV (bovine papilloma vírus) alapú expressziós vektor, dihidrofolát-reduktáz (dhfr)-eredetű vektor, adenovírus vektor vagy a himlő vírus vektor. Külön említést érdemel a baculovírus expressziós rendszer, mint az Autographa californica nuclear polyhedrosis vírussal (AcMnPV) fertőzött rovarsejtek, mint pl. a Spodoptera frugiperda (Sf9) sejtjei.
A fertőzés folyamán a baculovírus nagy mennyiségű polihedrin proteint termel, amely elősegíti a vírus tartalmú zárványok képződését. A polihedrin gént nem találták létfontosságúnak a fertőzés vagy a vírus szaporodása szempontjából. Ennek a génnek a deléciója zárványt nem képző vírust eredményez. A rekombináns baculovírust a transzfer vektor és a vad típusú DNS homológ rekombinációja útján állítjuk elő. A transzfer vektor (pl. pVL941) a polihedron promotert (lásd
3. példa) hordozó vírus DNS szakaszt tartalmazza. Az expresszálandó gént a promoter szekvenciát követő pozícióba inzertáljuk.
Az expressziós vektorba inzertált gént élő vírus vakcinaként adagolhatjuk, pl. adenovírus vagy himlő vírus vakci naként. Nagy mennyiségben is expresszálható alkalmas gazdaszervezetbe, mint pl. E. coliba transzformálva és azután tisztítva.
Valamennyi nukleotid szekvencia, a peptidek és az azokat tartalmazó készítmények rekombináns technikával vagy szintetikusan előállíthatok.
A találmány szerinti megoldás megvalósítási lehetőségeit az alábbi példákkal szemléltetjük. A nukleotid- és aminosav-szekvenciák számozása Hiti és munkatársai [Virology, 111. 113-124 (1981)] szerint történt. A HA gén az A/WSN/33 humán influenza vírus törzsből származik. Az enzimreakciókra vonatkozó rutin rekombináns DNS technikák, plazmid DNS-ek előállítása, célzott mutagenezis, bakteriális és emlős sejt transzformációk stb. a szállító cég utasításai vagy Sambrook és munkatársai [Molecular Cloning, A Laboratory Manual, Cold Spring Harbor Laboratory Press, (1989)] leírása szerint történt. Az arányokat és százalékos értékeket tömeg szerint adjuk meg, kivéve ahol azt külön jelezzük.
Az 1-7. példák a HA antigén A egységén elhelyezkedő inzerciós hely létrehozását illusztrálják, ahova idegen epitopokat inzertáltunk kiméra fehérjék nyerése céljából. A
8. példa azt illusztrálja, hogy hasonló stratégiával lehetséges a HA más ismert antigénhatású egységében is inzerciós helyeket létrehozni. Az idegen epitopok aztán az újonnan létrehozott (inzerciós) helyek bármelyikébe inzertálhatók. A
8. példa különösen egy BglII egyedi restrikciós hely létrehozását illusztrálja a HA 184/185 aminosav pozíciójában, amely a B antigénhatású egység rész része. A 9. példa több23 szőrös HA inzerciós helyek alkalmazását mutatja be.
1. példa
HA expressziós vektor létrehozása
A példa ismertetésénél utalunk a 2. ábrára. A HA gén teljes kódoló szekvenciáját hordozó pHAX plazmidot (amelyet a szakirodalom pSV-HA plazmidként is említ [Hartman és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 79, 233-237 (1982)]) BamHI-gyel emésztettük az 1,75 kb fragmens izolálása céljából. Ezt a HA-t kódoló DNS szakaszt a pTZ19R (Pharmacia, Inc.) BamHI hasítási helyébe inzertáltuk, így kaptuk a ptZ19HA rekombináns kiónt.
A ptZ19HA felhasználásával a HA szekvenciát pozitív szálként tartalmazó egyszálú DNS-t izoláltunk [Baldari és munkatársai, Gene, 35, 27-32 (1985)]. Ezt a DNS-t használtuk oligonukleotid-közvetítette irányított mutagenezis kivitelezésére az alábbi oligonukleotid felhasználásával: 51-TCT GTA AAA ACT GCT TTT TCG GGC CCT ATG GGA GCA TGA TAC3' (972). Ez az oligonukleotid megfelel a HA gén 480-518 bázispárjának, amely az Apai hasítási helyet (GGGCCC) középre inzertálva tartalmazza. Az ezzel az oligonukleotiddal végzett mutagenezist és az E. coli JM109 transzformálását ismert módon végeztük [Sambrook és munkatársai, Molecular Cloning, A Laboratory Manual, 15-51. o. (1989)]. Egy klón, a ptZHA139-15 esetében azt találtuk, hogy az újonnan létrehozott Apai hasítási helyen a Gly-139-et Ala-Arg helyettesíti, míg a szekvencia többi része változatlan maradt. Ezt a • « • ·
- 24 régiót a DNS szekvenálásával igazoltuk.
2. példa
Protein epitopok inzertálása
Ismét a 2. ábrára utalunk. Különböző peptideket kódoló komplementer oligomereket szintetizáltunk a foszfotriészter eljárással [Crea és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci., USA, 70, 5765 (1978)]. A komplementer oligomereket ekvimoláris koncentrációban összekevertük, hogy Apai hasítási helyekkel végződő duplaszálú oligomereket kapjunk. A ligálás előtt az oligomereket az 5’-végükön ATP és DNS-kináz felhasználásával foszforileztük, a gyártó utasításai szerint (Pharmacia, Inc.). Körülbelül 10 ptZHA139-15 plazmidot
Apai restrikciós enzimmel emésztettünk, és bakteriális alkalikus foszfátázzál defoszforileztük [Sambrook és munkatársai, Molecular Cloning, A Laboratory Manual, (1989)]. Körülbelül 100 ng Apai-gyei emésztett plazmidot és az oligonukleotidok 1-1 Mg-ját ligáltuk, és azokkal E. coli sejteket transzformáltunk. A baktériumtelepeket radioaktívan jelölt oligomerek felhasználásával, in situ hibridizációs módszerrel vizsgáltuk. Az inzerteket tartalmazó, feltételezett rekombináns kiónokat ezután szekvenáltuk, hogy az inzertek helyes orientációját és a helyes leolvasó keretet meghatározzuk. Az 1. táblázatban és a 2. ábrán szereplő mind a kilenc HÍV epitopot használtuk.
• 9
3. példa
Rekombináns baculovírusok létrehozása
Standard rekombináns DNS technikákkal [Sambrook és munkatársai, Molecular Cloning, A Laboratory Manual (1989)] BamHI szekvenciákkal határolt 1,75 kb HA vagy HA/HIV epitop kiméra géneket inzertáltunk egyenként az AcMNPV eredetű, Dr. Max D. Summers-től kapott pVL941 transzfer vektorba [A Manual of Methods fór Baculovirus Vectors and Insect Cell Culture Procedures, Texas A&M University, College Station, TX, (1988)]. A heterológ protein gén expressziója a polihedron promoter transzkripciós kontrollja alatt áll. A kívánt gént tartalmazó rekombináns baculovírust Sf9 sejteknek a vad típusú AcMNPV vírus DNS (1 yg) és a rekombináns transzfer plazmid DNS (2 jug) kotranszfekciójával állítottuk elő kalcium-foszfát precipitációs módszerrel [Smith G.E. és munkatársai, Molec. Cell Bioi., 3, 2156-2165 (1983)]. Hat nap múlva a vad típusú és a rekombináns baculovírust tartalmazó tápfolyadékot összegyűjtöttük, és a rekombináns vírusokat határhígításos módszerrel azonosítottuk oly módon, hogy 96 rekeszű lemezen a vírus sorozathígításaival fertőzött Sf9 sejtek génjeit 32P-vel jelölt HA génnel hibridizáltuk [Germann és munkatársai, J. Bioi. Chem., 264. 7814-7824 (1989)]. Három-öt hibridizációs ciklust végeztünk, hogy tiszta, zárvány-negatív (polihedron negatív) vírust kapjunk, amilyen a HA-N22G proteint kódoló AcHA-N22G. Ezt a vírust Sf9 sejtekben tartottuk fenn.
Az Sf9 sejtek 7 x 107 mennyiségét oltottuk be T-150 * · ·« «
- 26 (150 cm2) szövettenyésztő edényekbe. Más eljárás szerint az Sf9 sejteket szuszpenziós tenyészetben növesztettük görgő palackokban, 2-3X106 sejt/ml sűrűség eléréséig. A sejteket ezután 5-10 multiplicitási hányados (MOI) értéknek megfelelő számú rekombináns vírussal fertőztük. 3-4 nap múlva, amikor a HA kimérák expressziója maximumot ért el, a sejteket összegyűjtöttük. PBS-sel való mosás után a membránhoz kötött HA vagy HA-kimérák izolálása céljából a sejteket 1 % detergens keverékkel extraháltuk, amely egyenlő mennyiségű triton X 100-at és dezoxikolátot tartalmazott. Mivel a HA egy glikoprotein, az extraktumot lektin Sepharose 4B affinitás oszlopon (étkezési lencse-lektin, Sigma Chem. Co., St. Louis.
MO.) átengedve részlegesen tisztítottuk. A részlegesen tisztított HA-t vagy a kimérákat immunogén hatásosságuk megállapítása céljából állatok (tengerimalacok) immunizálására használtuk.
4. példa
A HA és HA/HIV kiméra proteinek biológiai sajátságai
Frissen oltott Sf9 sejteket magas titerű (109 pfu/ml) rekombináns vírusokkal fertőztünk, melyeket három nappal később összegyűjtöttünk, és belőlük a 3. példában leírt módszer szerint rekombináns fehérjét izoláltunk. A rekombináns proteinek az össz-sejtfehérje 10-20 %-át tették ki a gél coomassie kék festése alapján becsülve. A rekombináns fehérje 2-10 %-a volt detergenssel extrahálható, és valószínűleg a természetes formát képviselte. A maradék oldhatatlan, a • ·9 ·«· • * * « 4· · ♦·· · · «a « · · · ··« 4« ·««··*
- 27 sejtben tárolt protein volt. A HA és a HA/HIV kiméra fehérjék hármas sávként szintetizálódtak. Az alsó sáv (körülbelül 55 kD) nem glikozilezett formát képviselt, mivel a fertőzött sejtek tunikamicinnal, egy glikozilezést gátló szerrel való kezelése csak ennek a fehérjesávnak a megjelenését eredményezte. A felső két sáv (68 kD és 66 kD) valószínűleg a glikozilezési folyamat különböző fokait képviselte. A rekombináns HA baculovírussal fertőzött sejtek detergenssel való extrahálásakor csak a 66 kD nagyságú fehérjecsík volt extrahálható, ami arra utal, hogy ez a protein fajta membránhoz kötött, és valószínűleg a HA természetes formája.
Immunfluoreszcenciás vizsgálatot végeztünk nyúlban termelt anti-influenza (A/WSN/33) szérummal és fluoreszceinnel konjugált, kecskében termelt anti-nyúl IgG-vel mint második ellenanyaggal [Posse, Virus Rés., 5, 43-59 (1986)]. A rekombináns vírusokkal fertőzött sejtek erős membrán fluoreszcenciát mutattak. Álfertőzött és a vad típussal fertőzött sejtek nem mutattak fluoreszcenciát.
A rekombináns baculovírusokkal fertőzött Sf9 sejtek biológiai aktivitását 1 % csirke vörösvérsejt felhasználásával, hemadszorbcióval és hemagglutinációval vizsgáltuk [Posse, Virus Rés., 5, 43-59 (1986)]. Míg a rekombináns HA baculovírussal fertőzött sejtek jelentős hemadszorbciót mutattak, más, a vad típusú vagy HA-HIV kimérákat (N22G, D18S és T16G) kódoló rekombináns baculovírussal fertőzött sejtek nem mutattak aktivitást ebben a vizsgálatban. Hasonló eredményeket kaptunk, amikor hemagglutinációt végeztünk a sejtek detergens kivonataival. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy a
Hív epitop inzerciója a HA-ba érintette a HA biológiai aktivitását közvetítő receptor-kötőhelyet. A HA receptor-kötőhelye közel esik az A antigén hatású egységhez, ahová az epitopokat célzottan inzertáltuk (1. ábra).
5. példa
HA-HIV kiméra proteinekkel beoltott tenqerimalacok immunválasza
Sf9 sejteket 20-30 db T150 palackban a 3. példa szerint előállított HA-N22G-t és HA-D18S-t kódoló rekombináns baculovírusokkal fertőztünk M01=10 mennyiségben. A sejteket a fertőzés után 72 órával összegyűjtöttük, háromszor mostuk PBS-sel, és tisztítási folyamatnak vetettük alá. Részlegesen tisztított HA vagy HA kiméra fehérjéket használtunk tengerimalacok immunizálására. Négy hetes időközökben emlékeztető oltásokat adtunk. Minden injekció után két héttel szérummintát vettünk. A szérum hatásosságát hemagglutináció gátlási (Hl) vizsgálattal állapítottuk meg, amely az antiszérumnak 4 egység rekombináns HA és 1 % csirke vörösvérsejt által adott hemagglutinációs reakciót gátló képességét határozta meg. Minden szérumot először 1:10 arányban hígítottunk és Kaolinnal (100 mg/ml) kezeltünk a természetes gátló anyagok eltávolítása céljából. A Kaolinos kezelés nem volt hatással az ellenanyag titerre.
Eredményeinket a 2. táblázat mutatja.
A második injekció után a rekombináns HA, vagy HA-HIV kiméra proteinek ellen termelt szérumok Hl titere 160 (az *·* · · ♦ • · 9 « • » * »· · <· *
- 29 N22G esetén) és 5120 (a D18S estén) között alakult. Az antigén nélküli kontroll szérum titere 20 volt.
A harmadik injekció után a Hl titer tovább emelkedett minden állatban. Az AcHA-N22G rekombináns baculovírussal fertőzött sejtekből előállított nyers plazmamembránnal fertőzött állatok is 60-80 Hl titert értek el. 40-es vagy magasabb Hl titer tekinthető védő hatásúnak emberek influenza fertőzés elleni vakcinázása esetén.
A fenti kísérletet heterológ influenza vírus törzzsel megismételve nem tapasztaltunk neutralizációt. Ez azt mutatja, hogy a baculovírus vagy az expresszált HA antigének törzsre jellemző neutralizáló ellenanyagokat váltottak ki. A HA-D18S és HA-N22G elleni antiszérumok a HÍV gpl60-nal reagáló ellenanyagokat is tartalmaztak, amint azt a Western biot próba kimutatta. A HA-N22G-vel történt immunizálások eredményeit a 3. táblázatban foglaltuk össze.
Az N22G a HÍV gpl60 legfontosabb neutralizációs doménjének felel meg, és így vakcina kifejlesztésének fő célpontja [Javaherian és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci., USA, 86, 6762-6772 (1989)]. Az állatkísérleteket rekombináns HA vagy HA-N22G felhasználásával megismételtük. Az állatokat először 1-2 pg HA-t vagy kiméra fehérjét tartalmazó részlegesen tisztított készítménnyel immunizáltuk, majd háromszor újraoltottuk. Az inzertált N22G peptid ellenes ellenanyagok termelődését (I) anti-peptid (N22G) ELISA-val, (II) a gpl60 burok fehérjével készült Western blot-tal és (III) in vitro neutralizációs próbával határoztuk meg (lásd a 3. táblázatot) . A második és a harmadik újraoltás után az állatok
mindhárom próba szerint magas titerű specifikus ellenanyagok termelését mutatták. Amint az várható volt, a HA-val immunizált állatok nem mutattak aktivitást ezekben a vizsgálatokban. Külön figyelmet érdemel a HA-N22G-vel immunizált állatok HÍV fertőzés ellenes neutralizáló ellenanyag termelése.
2. táblázat
Tengerimalac szérum második és a harmadik oltása utáni hemaqqlutináció gátlási (Hl) titere
Antigén Tengerimalac Kaolin HAI titer 2. oltás 3. oltás
HA A + 1280 10240
B + 1280 2560
N22G C + 160 _a
D + 160
D18S E + 5120 10240
F + 640 3790
kontroll13 9 + 20 40
10 + 20 60
N22GG nyers
membrán 11 + 80 N.V.*
nyers
üledék 12 + 60 N.V.
Flu WSN 313-as nyúl + 5120
5120
aMindkét állat elpusztult véreztetés közben.
^A kaolin kezelés nélküli kontroll szérum titere 320.
CN.V.= nem vizsgáltuk.
3. táblázat
HA-val és HA-N22G-vel immunizált tengerimalacok szerolóqiai vizsgálata (a 307-330 HIVMN V3 hurok aminosavak) (Csoportonként két állatot használtunk)
Próba HA HA-N22G
1. 2. 3. 1. 2. 3 .
HA neutralizációs 1280 2560 2560 160 640 2560
titer (Hl) 1280 2560 5120 160 1280 1280
HA ELISA titer 10* 6 3X105 3X105 3X10 5 3X105 3X105
106 3xl05 lxlO6 3x10 5 lxlO5 lxlO4
Anti (N22G) - 300 30000 30000
peptid ELISA - - 300 10000 10000
anti-burok (biot) N.V. 20000 >20000
- - - N.V. >1000 20000
Neutralizációs
ellenanyag - - - <10 40 >840
titer (NIH-ben - - - <10 20 475
meghatározva) = Negatív
N.V. = Nem vizsgáltuk
6. példa
HA-IqE (HA-K10F) epitop előállítása
A rekombináns HA gének klónozását a pBLl [Vialard és munkatársai, J. Virology, 69, 37-50 (1990)] baculovírus transzfer vektorba a végeken található restrikciós hasítási helyek módosításával könnyítettük meg. Körülbelül 2 pg ptZHA-139-15 plazmidot emésztettünk BamHI-val, hogy 1,75 kb nagyságú DNS szakaszokat kapjunk. Ezt a DNS szakaszt DNS po32 limeráz Klenow fragmenssel és dezoxinukleotid-trifoszfátokkal (dNTP) való feltöltés után HindlII-mal hasított és feltöltött pGEM—9zf(—) plazmidba (Promega Biotec-Madison, WI) inzertáltuk, így kaptuk a pHA.Nhel plazmidot. Ebből a plazmádból a HA vagy kínéra HA géneket Spel és Xbal emésztés után 1,75 kb DNS szakaszok formájában hasítottunk ki.
Körülbelül 1 M9 pHA.Nhel plazmidot emésztettünk Apaigyei, majd bakteriális alkalikus foszfátázzál defoszforileztük. A K10F peptidet kódoló, két komplementer oligonukleotidot szintetizáltunk.
KTKGSGFFVF
5· AAA ACC AAG GGA TCA GGA TTC TTT GTA TTC GGG GCC 3 '
CCGG TTT TGG TTC CCT AGT CCT AAG AAA CAT AAG AAG CC
StyI Apai
A két oligomert ekvimoláris arányban összekevertük és T4 polinukleotid kináz, valamint ATP felhasználásával foszforileztük. Körülbelül 0,1 Mg defoszforilezett vektort és 1 M9 kettősláncú oligomert ligáltunk, és azokkal E. coli MM294 sejteket transzformáltunk.
Tizenkét kiónból mini DNS preparátumot készítettünk, majd azokat Styl-gyel emésztettük, és inzertált oligomerek jelenlétére vizsgáltuk. Egy kiónban, a pHA.Nhe-hlgE-11-ben az inzertált nukleotid szekvenciát a helyes kódoló sorrendben találtuk. Nukleotid szekvenálással igazoltuk a helyes szekvenciát a kívánt helyen. Ennek a plazmádnak körülbelül 10 Mg-ját együtt emésztettük Spel-gyel és Xbal-gyel, hogy
1,8 kb nagyságú DNS szakaszt izoláljunk.
Körülbelül 10 gg pBlueBac (pBLl, Invitrogen Corp., San Diego, CA) baculovírus transzfer vektort Nhel-gyel emésztettünk, majd BAP-pal defoszforileztünk. Körülbelül ekvimoláris mennyiségű Nhel-gyel hasított vektort és az 1,8 kb DNS-t ligáltuk, és a ligációs elegyet E. coli MM294 sejtek transzfor málására használtuk. Tizenkét kiónt választottunk ki plazmid minipreparátum készítésére. Egy kiónt, a pBL-HA-K10F-5-2 plazmidot, mint a HA.K10F gént helyes orientációban hordozót azonosítottunk.
Hogy rekombináns baculovírust nyerjünk, az AcMNPV vad típusú vírus körülbelül 1 gg-nyi DNS mennyiségét és a pBLHA-K10F-5-2 rekombináns transzfer vektor 2 /ig-ját használtuk Sf9 rovarsejtek transzfektálására kalcium-foszfát precipitációs módszerrel [Summers és munkatársai, A Manual of Methods fór Baculovirus Vectors and Insect Cell Culture Procedures, Texas A&M University, College Station, TX, (1988)]. A rekombináns baculovírust a transzfer vektor és a vad típusú vírus DNS-e közötti homológ rekombinációjával nyertük. Transzfekció után hat nappal a vad típusú és a rekombináns vírusok elegyét tartalmazó tápfolyadékot összegyűjtöttük. A tápfolyadék sorozathígítását (10-3 - 10-6) frissen leoltott Sf9 sejtek fertőzésére használtuk 100 mm átmérőjű Petri-csészékben, amelyekre X-Gal béta-galaktozidáz szubsztrát tartalmú agarózt rétegeztünk. A kék plakkokként megjelenő rekombináns vírusokat több ciklus plakk tisztítással tovább tisztítottuk [Vialard és munkatársai, J. Virology, 69, 37-50 (1990)]. Ezt a rekombináns baculovírust AcHA.KlOF-nek neveztük. A
HAK10F kiméra fehérje expresszióját a fertőzött Sf9 sejtek fehérjéinek Western biot próbájával igazoltuk, a peptid ellen termelt nyúl-ellenanyagok segítségével. Nagy mennyiségű termelés érdekében végzett tenyésztés és tisztítás után a kimérát vakcinaként használtuk.
7. példa
HA-IqE (HA-H22V) epitop előállítása
A H22V peptidet kódoló nukleinsav szekvenciát HA génbe inzertáltuk, majd baculovírus expressziós rendszerben fejeztük ki a 6. példában ismertetett eljárás szerint. Két komplementer oligonukleotidot szintetizáltunk:
Apai H S T T Q P R K T K
CAC AGT ACT ACA CAG CCC CGC AAA ACC AAG
CCGG GTG TCA TGA TGT GTC GGG GCG TTT TGG TTC
G S G F F V F S R L E V
GGA TCA GGA TTC TTT GTA TTC TCA CGC CTA GAG GTG GCC
CCT AGT CCT AAG AAA CAT AAG AGT GCG GAT CTC CA
A kétszálú oligomert a pHA.Nhel Apai hasítási helyébe inzertáltuk, így kaptuk a rekombináns pHA-Nhe-H22V plazmidot. A fenti plazmidból nyert 1,8 kb Spel/Xpal DNS szakaszt a pBLl Nhel hasítási helyébe inzertálva kaptuk a pBL-HA-H22V-l rekombináns transzfer plazmidot. Ennek a plazmidnak és az AcMNPV DNS-nek a homológ rekombinációjával az ACHA-H22V rekombináns baculovírust kaptuk. Ez a rekombináns baculovírus Sf9 sejteket fertőzve HA-H22V kínéra fehérjét expreszszál, amely tisztítás után vakcinaként alkalmazható.
8. példa
HA expressziós vektor előállítása a B, C, D és E egységekben létrehozott inzerciős helyek segítségével
A HA gént hordozó ptzl9HA rekombináns plazmidból egyszálú DNS-t készítettünk [Baldari és munkatársai, Gene, 35,27-32 (1985)]. Ezt a DNS-t használtuk irányított mutagenezis céljára az alábbi oligomerrel: 5' ACT CTG TTG CTC AGA TCT GCT GGA CGG GTG ATG AAC 3' . Ez az oligonukleotid a HA gén 615-650 bázispárjának (178-189 aminosavak) felel meg, az oligonukleotid közepébe inzertált BglII hasítási hellyel (AGATCT). Az ezzel az oligonukleotiddal végzett mutagenezist és az E.coli JM109 transzformációját Sambrook és munkatársai publikált közleménye szerint végeztük [Molecular Cloning, A Laboratory Manual, 15-51 o. (1989)]. Egy klón, a pt2HA184-l hordozta az újonnan létrehozott BglII hasítási helyet. Ezt a régió DNS szekvenálásával igazoltuk. A mutagenezis eredményeként a 184-Ser, illetve a 185-Asp aminosavakat Arg, illetve Ser aminosavak helyettesítik, míg a szekvencia többi része változatlan maradt.
9. példa
Többszörös inzerciós hellyel rendelkező HA expressziós vektor létrehozása
Egy-egy inzerciós helyet hoztunk létre a HA A, ill. B antigénhatású egységében, ahova két azonos vagy különböző szekvenciájú epitop inzertálható. Az 1. példában ismertetett ptZHA139-15 rekombináns plazmid tartalmazza a HA gént, amelyben az A antigénhatású egységnek megfelelő szekvenciában Apai egyedi hasítási helyet hoztunk létre. Ebből a plazmádból készült egyszálú DNS-t használtunk mutagenezis céljára a 8. példában ismetetett oligomer szekvenciával abból a célból, hogy a B egységben egyedi BglII felismerő szekvenciát hozzunk létre. Egy klón, a pHA139/184 hordozta mind az Apai, mind a BglII újonnan létrehozott hasítási helyeket, amint azt a megfelelő régiók DNS szekvenálásával utóbb igazoltuk. Ezt követően azonos vagy különböző idegen epitopok inzertálhatók a HA bármely ismert antigénhatású egységébe.
A 9. példában leírt eljárás kibővíthető oly módon, hogy az magába foglalja további egyedi hasítási helyek létrehozását a HA C, D és/vagy E antigénhatású egységeiben is. Az itt említett egyedi hasítási helyek úgy értendők, hogy azok magukba foglalják azon hasítási helyeket, amelyeket sem a HA, sem a ptzl9R szekvenciák nem tartalmaznak. Az Apai és BglII helyeken kívül alkalmazható egyedi hasítási helyekre példa az AflII, AvrII, Belli, Nhel, Xhol stb.
10. példa
HÍV fertőzés megelőzése anti-N22G ellenanyagokkal történő passzív immunizálással
Passzív immunizálás hasznos lehet olyan esetekben, amikor egy egyén fertőzött vérrel vagy annak valamely alkotórészével került érintkezésbe. Hasznos lehet továbbá a HÍV anyából magzatba történő átjutásának megakadályozására. A HIV-1 V3 hurok (N22G) ellenes specifikus ellenanyagok megakadályozhatják a fertőzés elterjedését a szervezetben [Berzofsky és munkatársai, Approaches and Issues in the Development of Vaccines Against HÍV, J. Acquired Immuné Deficiency Syndromes, 4, 451-459 (1991)].
Hogy nagy mennyiségű N22G peptid specifikus ellenanyagot nyerjünk, nagy testű állatokat (pl. lovakat) többszöri injekciózással addig immunizálunk, amíg magas titerű HÍV ellenes neutralizáló ellenanyagokat kapunk, amint azt az 5. példában és a 3. táblázatban leírtuk. Az állatokból vért veszünk, hogy abból szérumot kapjunk, amelyet aztán Protein A Agaróz affinitás oszlopon átengedünk a gyártó cég utasításai szerint (GIBCO BRL, Life Technology, Inc., Gaithersburg, MD). Az IgG frakció tartalmazza a HIV-1 ellenes ellenanyagokat. A gyógyászatban szokásos hordozóval formuláit megfelelő mennyiségű IgG-t adunk be injekcióban a HIV-1 fertőzésnek feltehetően kitett személynek. Az injekció adagját és időzítését embereken végzett klinikai kipróbálással határozzuk meg.
A találmány szerinti vakcina megelőző védelmet nyújt vírusos, bakteriális és tumor eredetű antigén hatású anyaggal történő fertőzés ellen oly módon, hogy az idegen invázió ellen neutralizáló ellenanyagok termelését váltja ki a szervezetben, ami a betegség további fejlődését megakadályozza. A tengerimalacban termelt ellenanyag pl., amint azt fent jeleztük, neutralizálja (megöli) a támadó Hív vírust, mielőtt az bejutna és megállapodna a sejtben. Az, hogy a találmány szerinti polipeptidek a HA-ba épített idegen epitopok antigénjeként funkcionálnak, kimutatható pl. a HÍV elleni monoklonális ellenanyagok reakciójával a találmány szerinti HA-HIV módosított anyagokkal.
A találmány szerinti antigénhatású polipeptidekkel különböző adjuvánsok alkalmazhatók, beleértve a Syntex adjuváns, alum (0,2 % pufferőit vizes oldat), Immunostimulating complex (ISCOM), tetanusz toxoid, diftéria toxoid, Quil A glikozid adjuváns (Spikoside; Iscotec AB) [Morein és munkatársai, Natúré, 308, 457-460 (1984)], Muramyl dipeptid derivátum (MTP-PE) MF 59 alacsony olajtartalmú emulzióban és kolesztril-hemiszukcimát (CHS) alapú liposzóma (WO 90/01947 és WO 90/1948 számon közrebocsátott nemzetközi szabadalmi bejelentések; 4 721 612 sz. egyesült államokbeli szabadalmi leírás) használatát.
A vakcinák hagyományos eljárás szerint készülnek az antigénhatású peptid és az adjuváns szobahőmérsékleten végzett elegyítésével.
Ezek a vakcinák, formulálásuk szerint szájon át, parenterálisan, rektálisan, intranazálisan vagy leginkább intra muszkuláris injekció formájában adhatók be fertőzésveszélynek kitett páciensnek. A hatásos adag az 1-500 Mg, általában
5-300 μg, előnyösen a 15-100 μg tartományba eshet. A kívánt neutralizáló ellenanyagszint (HÍV esetében ennek értéke 300) elérése céljából emlékeztető oltás adható. A betegségtől függően az emlékeztető oltás kb. egy év múlva adható.
A leírás során az egyedi epitopokra való utalás vagy a terminális aminosavak azonosításával és az aminosav-szekvencia hosszának megadásával történt, mint pl. az N22G esetén, ahol az N-terminális aminosav Asn, a C-terminális aminosav Gly, és a szekvencia 22 aminosav hosszú, vagy a szekvenciák irodalomban általánosan használt elnevezését alkalmaztuk, mint pl. a gpl60 és gpl20 esetében.
A HA fehérje legalább egy antigénhatású egységébe bevitt inzert kedvezően 12 aminosav hosszú szekvencia.

Claims (15)

  1. Szabadalmi igénypontok
    1. Eljárás vírus, kórokozó baktérium vagy más antigén elleni vakcina előállítására, azzal jellemezve, hogy egy peptidet, amely olyan aminosav-szekvenciát tartalmaz, amely az öt immundomináns antigénhatású egységet tartalmazó A típusú influenza HA felületi fehérje szekvenciájával lényegében azonos, a peptid inzertként hordozza az említett antigénhatású egységek legalább egyikét, azaz egy olyan aminosav-szekvenciát, amely lényegében azonos az említett vírus, kórokozó baktérium vagy más antigént funkcionálisan képviselő idegen epitopéval, adjuvánssal kombinálunk vagy elegyítünk.
  2. 2. Az 1. igénypont'szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy antigénhatású egységként a HA fehérje A régióját alkalmazzuk.
  3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy antigénhatású egységként a HA fehérje 183-192 aminosavjainak megfelelő egységet alkalmazzuk.
  4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább 12 aminosavból álló aminosav-szekvencia inzertet alkalmazunk.
  5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy idegen epitopként vírus epitopot,
    IgE effektor egység epitopot, baktérium fehérje epitopot, tumor epitopot vagy egy SP10 epitopot alkalmazunk.
  6. 6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy idegen epitopként egy HÍV epitopot alkalmazunk.
  7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy idegen epitopként a T20G, T16G, D18S, G20E, K27R, E14Q, N22G, P17, P24, gpl60 vagy gpl20 epitopot alkalmazzuk.
  8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy adjuvánsként Syntex adjuvánst vagy alumot alkalmazunk.
  9. 9. Eljárás egy olyan peptid előállítására, amely egy olyan aminosav-szekvenciát tartalmaz, amely lényegében megegyezik az öt antigénhatású egységgel rendelkező A típusú influenza vírus HA felületi fehérjéjével, és inzert formában tartalmazza az említett antigénhatású egységek legalább egyikét, azaz egy olyan aminosav-szekvenciát, amely lényegében azonos egy idegen epitopéval, azzal jellemezve, hogy rekombináns DNS technikával egy replikációra képes, az említett peptidet kódoló DNS-szekvenciát hordozó vektort állítunk elő, ezzel megfelelő gazdasejteket transzformálunk, a transzformált gazdasejteket tenyésztjük, és a kapott peptidet kívánt esetben kinyerjük.
  10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy antigénhatású egységként a HA fehérje A régiójában levő egységet alkalmazunk.-
  11. 11. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy antigénhatású egységként a HA fehérje 183-192 aminosavjainak megfelelő egységet alkalmazunk.
  12. 12. A 9-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy inzertként legalább 12 aminosav hosszúságú aminosav-szekvenciát alkalmazunk.
  13. 13. A 9-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, az zal jellemezve, hogy idegen epitopként vírus epitopot, IgE effektor hely epitopot, baktérium fehérje epitopot, tumor epitopot vagy egy SP10 epitopot alkalmazunk.
  14. 14. A 9-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy idegen epitopként egy HÍV epitopot alkalmazunk.
  15. 15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy epitopként a T20E, T16G, D18S, G20E, K27R, E14Q, N22G, P17, P24, gpl60 vagy gpl20 epitopot alkalmazunk.
HU9203931A 1991-12-11 1992-12-11 Expression of specific immunogens using viral antigens HUT65366A (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US80510591A 1991-12-11 1991-12-11

Publications (2)

Publication Number Publication Date
HU9203931D0 HU9203931D0 (en) 1993-04-28
HUT65366A true HUT65366A (en) 1994-05-02

Family

ID=25190685

Family Applications (2)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9203931A HUT65366A (en) 1991-12-11 1992-12-11 Expression of specific immunogens using viral antigens
HU95P/P00456P HU211548A9 (en) 1991-12-11 1995-06-27 Expression of specific immunogens using viral antigens

Family Applications After (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU95P/P00456P HU211548A9 (en) 1991-12-11 1995-06-27 Expression of specific immunogens using viral antigens

Country Status (17)

Country Link
US (1) US5591823A (hu)
EP (1) EP0546787A3 (hu)
JP (1) JPH05262667A (hu)
KR (1) KR930013112A (hu)
CN (1) CN1073878A (hu)
AU (1) AU2981992A (hu)
BR (1) BR9204978A (hu)
CA (1) CA2084180A1 (hu)
CZ (1) CZ362692A3 (hu)
FI (1) FI925590A (hu)
HU (2) HUT65366A (hu)
IL (1) IL103928A0 (hu)
MX (1) MX9207113A (hu)
NO (1) NO924780L (hu)
SK (1) SK362692A3 (hu)
TW (1) TW239162B (hu)
ZA (1) ZA929355B (hu)

Families Citing this family (35)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
CA2133409C (en) * 1992-04-01 2011-05-24 Ralph M. Steinman Method for in vitro proliferation of dendritic cell precursors and their use to produce immunogens
DE69332485T2 (de) * 1992-08-11 2003-11-13 The President And Fellows Of Harvard College, Cambridge Immunmodulierende peptide
WO1995007099A1 (fr) * 1993-09-09 1995-03-16 The Nisshin Oil Mills, Ltd. Vaccin et procede pour sa production
US5762939A (en) * 1993-09-13 1998-06-09 Mg-Pmc, Llc Method for producing influenza hemagglutinin multivalent vaccines using baculovirus
EP2374894B1 (en) * 1993-09-13 2014-09-17 Protein Sciences Corporation A method for producing influenza hemagglutinin multivalent vaccines
ES2370937T3 (es) 1993-09-13 2011-12-23 Protein Sciences Corporation Un método para producir vacunas antigripales polivalentes a base de hemaglutinina.
US6300090B1 (en) 1994-07-29 2001-10-09 The Rockefeller University Methods of use of viral vectors to deliver antigen to dendritic cells
PT1275726E (pt) * 1995-05-26 2008-05-16 Protein Sciences Corp Método para produzir vacinas multivalentes de hemaglutinina de influenza
US7659119B2 (en) 1996-02-12 2010-02-09 Argos Therapeutics, Inc. Method and compositions for obtaining mature dendritic cells
WO1998048834A1 (en) * 1997-04-30 1998-11-05 The Mount Sinai School Of Medicine Of The City University Of New York Recombinant influenza viruses expressing tumor-associated antigens as antitumor agents
ATE428769T1 (de) 1997-10-27 2009-05-15 Univ Rockefeller Methode und zusammensetzung zur herstellung von reifen dendritischen zellen
CA2321093A1 (en) 1998-02-20 1999-08-26 The Rockefeller University Apoptotic cell-mediated antigen presentation to dendritic cells
AU2002223398A1 (en) * 2000-08-10 2002-04-08 Tsinghua University A vaccine for influenza virus and its preparation
KR100835873B1 (ko) 2000-09-11 2008-06-09 다우 글로벌 테크놀로지스 인크. 무공압 주행 타이어 지지부 및 그를 위한 착색제
US20040203084A1 (en) * 2003-04-10 2004-10-14 Doug Levinson Profiling conformational variants, antibody compositions and methods of using the same
KR20080027777A (ko) * 2005-06-01 2008-03-28 배리에이션 바이오테크놀로지스 아이엔씨. 펩티드­기초 인플루엔자 백신 제제
EP1989326A4 (en) 2006-01-17 2009-09-30 Health Research Inc HETERO DUPLEX TRACKING TEST
TWI610939B (zh) * 2007-02-21 2018-01-11 腫瘤療法 科學股份有限公司 表現腫瘤相關抗原之癌症的胜肽疫苗
EP2012122A1 (en) * 2007-07-06 2009-01-07 Medigene AG Mutated parvovirus structural proteins as vaccines
AU2008293504B2 (en) * 2007-08-27 2012-04-12 Longhorn Vaccines & Diagnostics, Llc Immunogenic compositions and methods
US10004799B2 (en) 2007-08-27 2018-06-26 Longhorn Vaccines And Diagnostics, Llc Composite antigenic sequences and vaccines
TW201008574A (en) 2008-08-19 2010-03-01 Oncotherapy Science Inc INHBB epitope peptides and vaccines containing the same
RU2532105C2 (ru) 2008-10-22 2014-10-27 Онкотерапи Сайенс, Инк. Эпитопные пептиды rab6kifl/kif20a и содержащие их вакцины
CN101708442B (zh) * 2009-09-04 2011-08-24 山东中惠仪器有限公司 全自动标准气体配制装置
WO2011119920A2 (en) 2010-03-25 2011-09-29 Oregon Health & Science University Cmv glycoproteins and recombinant vectors
DK2691530T3 (en) 2011-06-10 2018-05-22 Univ Oregon Health & Science CMV GLYCOPROTEIN AND RECOMBINANT VECTORS
AU2012216792A1 (en) 2011-09-12 2013-03-28 International Aids Vaccine Initiative Immunoselection of recombinant vesicular stomatitis virus expressing HIV-1 proteins by broadly neutralizing antibodies
US9402894B2 (en) 2011-10-27 2016-08-02 International Aids Vaccine Initiative Viral particles derived from an enveloped virus
ES2631608T3 (es) 2012-06-27 2017-09-01 International Aids Vaccine Initiative Variante de la glicoproteína Env del VIH-1
EP2848937A1 (en) 2013-09-05 2015-03-18 International Aids Vaccine Initiative Methods of identifying novel HIV-1 immunogens
EP2873423B1 (en) 2013-10-07 2017-05-31 International Aids Vaccine Initiative Soluble hiv-1 envelope glycoprotein trimers
EP3069730A3 (en) 2015-03-20 2017-03-15 International Aids Vaccine Initiative Soluble hiv-1 envelope glycoprotein trimers
EP3072901A1 (en) 2015-03-23 2016-09-28 International Aids Vaccine Initiative Soluble hiv-1 envelope glycoprotein trimers
US10063211B2 (en) * 2016-02-03 2018-08-28 Qualcomm Incorporated Compact bypass and decoupling structure for millimeter-wave circuits
SG11201806567WA (en) 2016-02-03 2018-08-30 Cg Discovery Inc Compositions of influenza hemagglutinin with heterologous epitopes and/or altered maturation cleavage sites

Family Cites Families (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
EP0339504A3 (en) * 1988-04-26 1990-09-12 The Du Pont Merck Pharmaceutical Company Human immunodeficiency virus (hiv) env-coded peptide capable of eliciting hiv-inhibiting antibodies in mammals
US5166057A (en) * 1989-08-28 1992-11-24 The Mount Sinai School Of Medicine Of The City University Of New York Recombinant negative strand rna virus expression-systems
EP0492920A1 (en) * 1990-12-24 1992-07-01 Merck & Co. Inc. Chimaeric influenza-HIV vaccine

Also Published As

Publication number Publication date
CZ362692A3 (en) 1994-02-16
FI925590A (fi) 1993-06-12
HU211548A9 (en) 1995-12-28
IL103928A0 (en) 1993-04-04
EP0546787A2 (en) 1993-06-16
JPH05262667A (ja) 1993-10-12
MX9207113A (es) 1994-05-31
TW239162B (hu) 1995-01-21
NO924780D0 (no) 1992-12-10
BR9204978A (pt) 1993-06-15
CN1073878A (zh) 1993-07-07
AU2981992A (en) 1993-06-17
SK362692A3 (en) 1995-11-08
US5591823A (en) 1997-01-07
KR930013112A (ko) 1993-07-21
ZA929355B (en) 1994-06-02
FI925590A0 (fi) 1992-12-09
CA2084180A1 (en) 1993-06-12
NO924780L (no) 1993-06-14
HU9203931D0 (en) 1993-04-28
EP0546787A3 (en) 1994-06-01

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HUT65366A (en) Expression of specific immunogens using viral antigens
JP2013510091A (ja) キメラRSV−Fポリペプチド、およびレンチウイルスGagまたはアルファレトロウイルスGagに基づくVLP
JP2009005706A (ja) 抗−ネコ免疫不全ウイルス(fiv)ワクチン
JP2000253876A (ja) センダイウイルスベクターを用いたワクチンおよびワクチンタンパク質
US11576960B2 (en) Respiratory syncytial virus (RSV) vaccines
CA2171544C (en) Peptides that elicit neutralizing antibodies against genetically divergent hiv-1 strains
JPH07505412A (ja) Ctl応答の誘導
AU731706B2 (en) Recombinant viral pseudo-particles and vaccinal and antitumoral applications thereof
IL106362A (en) A system for launching multiple particle antigens
WO1995009249A1 (en) Oral vaccination of mammals
US20240350619A1 (en) Vaccines and compositions based on sars-cov-2 s protein
WO2002026254A2 (en) Non-replicative particulate vaccine delivery system and methods of making and using same
JP4317912B2 (ja) エイズワクチン
PT1721982E (pt) Ácidos nucleicos e polipéptidos quiméricos de lissavírus
JPH07170982A (ja) ワクチンおよびその製造方法
KR20230059897A (ko) SARS-CoV-2의 스파이크 단백질 전부 또는 일부를 포함하는 바이러스 유사입자 및 이를 이용한 백신
JP2024503482A (ja) 複製可能アデノウイルス4型sars-cov-2ワクチンおよびそれらの使用
WO1995007099A1 (fr) Vaccin et procede pour sa production
WO1997028265A9 (en) Measles immunization by dna transcription unit inoculation

Legal Events

Date Code Title Description
DFD9 Temporary protection cancelled due to non-payment of fee