HUT55056A - Process for introducing heat energy into melted metals - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás hőenergia bevezetésére fémolvadékba, amikoris fémolvadékot befogadó olvasztókemencébe szilárd halmazállapotú szenet és megolvasztandó fémes nyersanyagot, különösen acélhulladékot adagolunk és legalább egy fúvókán és/vagy legalább egy lándzsán keresztül az olvasztókemencében levő megolvasztott hulladékba vagy az olvasztókemencében létrehozott fémolvadékba oxigént juttatunk befúvatással.

Acélgyártás során szükség van szén bevitelére a fémolvadékba. Az MBM Metál Bulletin Monthly folyóirat 1986 októberi számának 47 — 51. oldalán olyan eljárást ismertetnek, amelynél szilárd szenet a megolvadt fémet tartalmazó fürdőbe a fürdő felső szintje alatt elhelyezkedő fúvókával juttatnak be.

Amikor a befúvással bejuttatott szén a fémolvadékban elég és ehhez a rendelkezésre álló oxigént elhasználja, a fémolvadéknak hőenergia gyakorlatilag nem adódik át, mivel az égési reakcióval keletkező reakcióhő lényegében egyenlő azzal a hőenergiával, amire szükség van ahhoz, hogy az elégetés során keletkező és túlnyomórészt szén-monoxidból álló gázt a fémolvadék hőmérsékletére felmelegítsük. Ennek megfelelően az ismert eljárásnál a vasolvadékot elhagyó és túlnyomórészt szén-monoxidot tartalmazó gázokat utólagosan égetni kell és ezt a gázt az olvasztókemence felett elrendezett adagelőmelegítőn át vezetik, ahol hőtartalmát részben hasznosítják az olvasztókemencébe bevezetendő fémhulladék előmelegítésére. Az előmelegítéssel általában 850 °C hőmérsékletet biztosítanak.

A cikkben bemutatott eljárás segítségével a teljes folyamatra vonatkoztatott hatásfok jelentősen javítható.

A DE-A2 28 38 983 számú DE közzétételi irat olyan hasonló jellegű eljárást ismertet, amelynél az oxigént éles sugárban fúvatják a fürdő felületére. Ez a megoldás biztosítja, hogy a szén-monoxid utóégetésekor a gáztérben keletkező hőenergia az olvasztott fémbe visszatérjen és ezzel a bevezethető hulladékvas mennyisége növekszik.

A 27 37 441 számú DE közzétételi irat vasolvadék folyamatos felmelegítésére mutat be eljárást. Az olvadékot lényegében hulladékvasból készítik, amikoris a megolvadt vas az olvasztókemencétől elválasztott, de azzal közvetlenül érintkező hevítőtérben áramlik és ebben a térben kerül az olvadékba az oxigén, illetve a szilárd szén. Ennek a megoldásnak előnye, hogy a szenet előtolható befogásban elhelyezett testként lehet a folyamatba bevezetni, például elektród formájában, amelyet a fémolvadékba annak alsó szintjénél tolnak be. Erre a célra aknaszerű járat is használható, míg maga a szén például lehet darabos koksz.

Az aknaszerű járat végződése a fémolvadék felett vagy alatt is lehet. A koksz ez esetben oszlopot alkot, amelyet a hevítőtérben keletkező forró reakciógázok előmelegítenek.

A DE-A1 29 33 133 számú NSZK közzétételi iratból olyan eljárás vált ismertté, amikoris fémből, különösen acélból álló olvadékba finomszemcsés adalékanyag bevezetése céljából az adalékanyagot kötőanyagtól mentesen vákuumban lemezből álló csomagba pakolják, majd ebben a formában adalékotják a fémolvadékba. Ebben az esetben elsősorban ötvöző összetevőket juttatnak a fémolvadékba, amellyel annak összetétele kívánság szerint szabályozható. Az acél előállításánál ennek megfelelően mindenekelőtt az ötvöző anyagokat, ként, szenet, ércet és alumíniumot adalékolnak a fürdőbe dezoxidálás céljából. Mivel a granulált adalékanyag lemezben van elrendezve, a befogadó tartály anyagának megolvadásakor a fémolvadék behatol az adalékanyag részecskéi közé és így különösen hatékony felületi kontaktus alakul ki a fémolvadék és az adalékanyag között.

A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása, amellyel az olvasztókemencében elhelyezett fémolvadékba a hőenergia bevezetett mennyisége növekedik és így a fémes adalékok megolvasztásának sebessége gyorsítható, különösen hulladékvas beadagolása során.

A kitűzött feladat megoldására olyan eljárást dolgoztunk ki hőenergia bevezetésére fémolvadékba, amikoris fémolvadékot befogadó olvasztókemencébe szilárd halmazállapotú szenet és megolvasztandó fémes nyersanyagot, különösen acélhulladékot adagolunk és legalább egy fúvókén és/vagy legalább egy lándzsán keresztül az olvasztókemencében levő megolvasztott hulladékba vagy az olvasztókemencében létrehozott fémolvadékba oxigént fúvatunk, és a találmány szerint a szilárd halmazállapotú szenet lemeztartályba zárjuk és a lemeztartályt a fémolvadék hőmérsékletén megolvadó anyagból alakítjuk ki, továbbá a lemeztartályt az oxigén befúvatása közben szilárd munkadarabok nyomásával az olvadék belső tartományába juttatjuk. A találmány értelmében a kitűzött feladat megoldására olyan eljárást is kidolgoztunk, amelynek lényege, • · ·

- 5 hogy a szilárd halmazállapotú szenet lemeztartályba zárjuk és a lemeztartály anyagát, adott esetben falvastagságát úgy választjuk meg, hogy azzal a szénnek a fémolvadékba való bevezetését szükség szerinti mértékben késleltethessük.

A találmány alapjául a következő meggondolás szolgál.

A hőenergia bevezetése céljából a fémolvadékba, tehát az olvasztókemencébe bevezetett szénnek lényegében teljes mennyiségét fel kell oldani a fürdőben, vagyis a teljes szénmennyiségből Fe-^C összetételű vaskarbidot kell előállítani, mivel ebben az esetben a fürdő felszíne alatt elhelyezett fúvókával, esetleg a fürdő felülete felett lándzsával, fúvókával bevezetett oxigén hatására a fürdőben direkt energiaátalakulás következik be, ami a szén hasznosulását megkönnyíti. A fürdőben a szén feloldódását mindenek előtt az olvadék széntartalma, az olvadék hőmérséklete, az olvadékkal kapcsolatba hozott szén hőmérséklete, továbbá a szén és a fémolvadék érintkezésének ideje befolyásolja.

Ha megfelelő vivőgáz segítségével az olvasztott acélba hideg szenet juttatunk, akkor az olvadék magas hőmérséklete és kis széntartalma mellett, vagyis olyan feltételek között, amikor a vas-szén diagramm alapján a szén gyors feloldásával kellene számolnunk, csak a szén egy részének hatékony oldódása következik be, mivel a vivőgázzal felgyorsított áramba hozott szén a fémolvadék felülete felé mozdul el és csak rövid ideig tartózkodik a fürdő belsejében. Ezen túlmenően a vivőgáz árama a mellette elhelyezkedő acélt lokálisan erősen hűti és itt a szén mennyiségét a fémolvadékban lokálisan növeli, vagyis a szénáram mentén a szén oldékonysága leromlik. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a szén jelentős része csak átáramlik az acélfürdőn, annak anyagával nem lép reakcióba.

A találmány szerinti eljárás foganatosításakor a szén olyan lemeztartályban helyezkedik el, amelyet a fémolvadékba juttatunk. így a szén és a fémolvadék között nem azonnali az érintkezés, hanem csak a lemeztartály anyagának megolvadása teszi lehetővé a kapcsolatot a szén és a fémolvadék között. Ha a lemeztartály anyagát, illetve falvastagságát megfelelően választjuk, elérhető a szénnek a fémolvadékba való olyan késleltetett bejuttatása, amikor az oxigénbuborékok keletkezését követően kerül csak sor a szén és a fém közötti reakcióra. Ezzel a fürdőben a szén jó oldékonysága érhető el, hiszen viszonylag kis széntartalmú zónákban elegendően magas hőmérsékletű olvadék fogadja be a bevezetett szenet. További előnye a megoldásnak, hogy a lemeztartály anyagának megolvadása előtt a tartályban levő szén felmelegszik, általában hőmérséklete eléri a tartály falának hőmérsékletét és így a kívánt oldékonysági feltételek biztosítása mellett a megolvasztott fémmel kapcsolatba kerülő szén lényegében a környezetére jellemző hőmérsékletet veszi fel, vagyis lokálisan sem hűti a fémolvadékot. Ez az acélgyártás folyamatában azért fontos, mert a szén hőkapacitása az acélgyártásnál alkalmazott hőmérséklettartományokban nagyjából kétszerese a fémolvadék hőkapacitásának.

A találmány szerinti eljárás foganatosítása során a szén befúvásához viszonyítva az érintkezés ideje jelentős mértékben megnövekszik, hiszen a lemeztartály megolvadásakor

- 7 a fémolvadék közvetlenül a szénnel kerül kapcsolatba, nincsenek jelen a vivőgázok. Célszerűen acélhulladékkal a lemeztartályt megterheljük, amivel azt a fémolvadék belsejébe nyomjuk, de egyúttal biztosítjuk, hogy a lemeztartály az olvadékon belül viszonylag lassan süllyedjen le.

Amikor a szén a fémolvadékkal érintkezésbe lép, a víz jelenléte komoly veszély forrása lehetne. Ezért a lemeztartályban levő szenet teljesen száraz állapotban kell tartani, illetve a lezáráskor a lemeztartály környezetében és belsejében nedvességtől mentes állapotokat kell biztosítani. Ha olyan lemeztartályt készítünk, amelynek anyaga gázáteresztő jellegű, akkor a fémolvadékba való bevezetés előtt a lemeztartályt előmelegítjük, amivel a vízgőzt és esetleges más, a felhajtóerőt megnövelő folyékony összetevőket a lemeztartályból kihajtjuk. Ez annyit jelent, hogy a lemeztartályt legalább 100 °C hőmérsékletre melegítjük fel. Az előmelegítés végrehajtható magában az olvasztókemencében is, ha ott még nincs fémolvadék, de ugyanígy megfelel erre a célra az adagelőmelegítő, amely az olvasztókemencével van kapcsolatban. Ha az olvasztókemence terében vagy azon kívül magasabb hőmérsékletre hevítjük a lemeztartályt, akkor a megolvasztott fémnek nemcsak a szilárd szénrészecskék kémiai átalakulásának folyamatával járó hőenergia adható át, hanem a lemeztartályban felhalmozott hőenergia is, ami a szén nagy fajlagos hőkapacitását figyelembe véve komoly bevezetett energiamennyiséget jelent. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a fémolvadék fajlagos hőkapacitása a szénénél jóval kisebb. A szenet tartalmazó lemeztartályt célszerűen tehát a fémolvadékba való adagolása előtt előmelegítjük, amihez előnyösen az adagelőmelegítőt hasznosítjuk. Ezzel az olvasztókemencéből az előző olvasztási ciklus során felszabaduló forró hulladékgázok hőenergiája hasznosítható.

Nyilvánvaló, hogy a fémolvadékba az olvadék felső szintje alatt elhelyezett fúvókán keresztül történő anyagbevezetésnél ügyelni kell arra, hogy a lemeztartály ne az oxigént bejuttató fúvóka előtt haladjon el, hiszen ilyen feltételek mellett anyaga idő előtt megolvadna. Ha tehát olyan konvertert használunk, amelyben a fenéken vannak nyílások, az oxigén befúvatására szolgáló fúvókákat egyik oldalon kell elhelyezni vagy működtetni, míg a szenet tartalmazó lemeztartályt a fürdőnek abban a tartományában kell az anyagba bejuttatni, ahol az oxigénsugár közvetlen hatásával nem kell számolni.

Mivel a lemeztartály anyagának, illetve falvastagságának megválasztásával szabályozható az az időtartam, ami a lemeztartály bejuttatása és a fémolvadék valamint a szén közötti kapcsolat létrejöttéig eltelik, az oxigén befúvatását célszerűen úgy lehet megkezdeni, hogy azzal figyelembe vesszük a lemeztartály anyagát, az anyag olvadáspontját, falvastagságát, nagyságát és így a szén felolvadásának folyamata a fürdőben jól befolyásolható.

A találmány szerinti eljárás az ismertetett feltételek mellett az acélgyártás különböző eszközeinél jól használható. Egy vagy többfokozatú eljárásként hasznosítható a LD-konvertereknél, a Siemens-Martin kemencéknél, az ívkemencéknél vagy más jellegű olvasztókemencéknél, ahol szükség van

- 9 oxigén befúvatására. Különösen jól használható azonban az ún. EOF eljárásnál, amelyet a már idézett MBM-Metal Bulletin Monthly folyóirat 1986. októberi száma (47. - 51. oldal) ismertet.

A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti foganatosítási módok kapcsán ismertetjük részletesen, amikoris a csatolt rajzra hivatkozunk. A rajzon az

1. ábra olvasztókemence és hozzátartozó adagelőmelegítő vázlatos keresztmetszete, míg a

2. ábra szenet tartalmazó lemeztartály keresztmetszete.

A találmány szerinti eljárás foganatosítása során olvasztókemencét használunk (1. ábra), amelynek gázelvezető kiömlése felett többszintes 2 adagelőmelegítő van. Az 1 olvasztókemencében 3 vasolvadék van, amelynek 4 szintje jelenti a vasolvadék felső felületét. A 4 szint alatt az 1 olvasztókemencében 5 alsó bevezető fúvóka és 6 adalékszállító fúvóka beömlései vannak kialakítva, ahol az előző gáz, különösen oxigén befúvatására, míg az utóbbi szilárd anyagok, pl. porított szén és/vagy más adalékanyagok bejuttatására szolgál. A 6 adalékszállító fúvóka vivőgázzal működik. A 4 szint felett 7 felső légfúvóka beömlése található, amelyen át 8 hőcserélőben előmelegített levegő vezethető az 1 olvasztókemencébe. A felmelegített levegő 9 első gyűrűs vezetéken át áramlik.Az oxigén szállítására 10 második gyűrűs vezeték szolgál. A 4 szint felett 11 égő is el van rendezve, míg az 1 olvasztókemence fenekén tolóelemként kiképzett 12 csapoló berendezés van.

A 2 adagelőmelegítő olyan tartályt képez, amelynek • · · · • · · · · ··* alsó szintjét az 1 olvasztókemence kiömlése, felső szintjét 13 fedél határozza meg. Belső terében 14, 15 és 16 rostélyok vannak, amelyek mozgató berendezéshez csatlakoznak. A rostélyok egyik, az ábrán bemutatott helyzete az, amikor teljes egészükben a 2 adagelőmelegítő belső terében vannak. Ebből azonban kihúzható. A 14, 15, 16 rostélyok 17, 18 és 19 előmelegítő szakaszokat határoznak meg. Ezekbe a szakaszokba az 1 olvasztókemencébe későbbiekben bevezetendő anyagot helyezzük el és az 1 olvasztókemencét elhagyó forró hulladékgázok, amelyek 21 nyíl irányában és mentén haladnak, az anyagot felmelegítik. A 14, 15, 16 rostélyokon ennek megfelelően 20 darabos adalékanyag van, amely lényegében acélhulladék vagy más kisebb-nagyobb darabokból álló fémhulladék. A 20 darabos adalékanyag térfogatának egy részét 22 lemeztartályok foglalják el, amelyekben szén van.

A 22 lemeztartály (2. ábra) 23 tartályköpennyel van kialakítva és ezen belül 24 szemcsézett szén helyezkedik el. Az ilyen jellegű 22 lemeztartályokat pl. úgy készítjük el, hogy acél csövet szemcsézett szénnel töltünk meg, ahol a szenet szerves kötőanyaggal, például melasszal vagy gyantával keverjük ki, majd a feltöltött csőszakasz végeit összelapítjuk vagy más módon lezárjuk. így előre megadott kívánt hosszúságú tartályok állíthatók elő. Célszerűen a 22 lemeztartály kialakítása gázáteresztő jellegű. Ez például a végeknél, a lezáráskor jól biztosítható. Λ gázáteresztésre azért van szükség, hogy a brikettált vagy más módon szemcsézett szénből a melegítés során a gázok és különösen a nedvesség eltávozhassanak. Adott esetben kisebb méretű bevágások, nyílások hozhatók létre a 23 tartályköpenyen, amelyen keresztül gáz áramlása lehetséges. A 22 lemeztartály a szemcsézett szénen kívül ötvöző összetevőket, például ferroszilíciumot is tartalmazhat.

A továbbiakban az 1. ábrán bemutatott berendezést hasznosító eljárást ismertetünk a találmány szerinti eljárás lényegének jobb bemutatása végett.

Az 1 olvasztókemencében kialakított acélolvadékot 1670 °C körüli hőmérsékleten lecsapoljuk. Ezt követően az 1 olvasztókemencébe 1250 °C hőmérsékletű folyékony nyersvasat adagolunk, amelynek széntartalma mintegy 4 t%. Ezt követően a 14 rostély kihúzásával az alsó 17 előmelegítő szakasz tartalmát az 1 olvasztókemencébe juttatjuk, ahol a hulladékvasat előmelegítő tér és az 1 olvasztókemence közötti út beszűkülése miatt az anyag az 1 olvasztókemence középső részén kúpszerűen felhalmozódik. A szemcsézett szénnel telített 22 lemeztartályokat a felettük elhelyezkedő szilárd vasdarabok a nyersvas olvadékába nyomják és az olvadékot az 1 olvasztókemence fala felé kényszerítik, így az oxigént bejuttató fúvókákat a folyékony nyersvas fedi. A 17 előmelegítő szakaszból az anyagot mintegy 850 °C hőmérsékletre előmelegítve kapjuk, az előző olvasztási folyamatban ez a hőmérséklet volt elérhető.

A 14 rostély betolása után a 15 és 16 rostélyt is egymást követően kitoljuk, majd visszahelyezzük és így a 18 és 19 előmelegítő szakaszokból a fémet eltávolítjuk. A 19 előmelegítő szakasz, mint felső tér kiürítését követően a 13 fedélt leemeljük és az előmelegítő szakaszokat • ·

- 12 újból feltöltjük, mégpedig oly módon, hogy a 22 lemeztartályok a megfelelő szinteken alulra kerüljenek. A 13 fedél visszahelyezése után az 5 alsó gázbevezető fúvókával oxigént juttatunk a fémolvadékba. A nyersvasban oldott szén elégésének következtében a fémolvadék hőmérséklete növekszik, széntartalma csökken. Ezzel az olvadékkal kapcsolatban levő 22 lemeztartályok hőmérséklete is emelkedik. A 22 lemeztartály megolvadása mintegy 1500 °C hőmérsékleten következik be, amikor a 23 tartályköpeny anyaga feloldódik, a fémolvadék a 24 szemcsézett szénnel kapcsolatba kerül. Mivel a fémolvadék hőmérséklete nagy, széntartalma alacsony, ezért a szén igen gyorsan feloldódik. Mivel a fémolvadékkal kapcsolatba kerülő szén az előmelegítési folyamat során a gázoktól megszabadult, a fémolvadékon belül a szilárd hulladék révén a fémolvadék belsejében helyezkedik el, így a jó oldékonyság érvényesül, gyakorlatilag nem áll fenn annak veszélye, hogy a szén hasznosulatlanul elhagyja az olvasztott fém belső zónáját, felületén át eltávozik.

Az olvasztott fémből szén-monoxid tartalmú hulladékgáz távozik. Ezt a 7 felső légfúvókával bevezetett forró, esetleg oxigénnel dúsított levegő égeti el és az égetéssel keletkező energia a fémolvadék hőmérsékletének emeléséhez járul hozzá. A forró hulladékgázok a 2 adagelőmelegítő belső terében mintegy 850 °C hőmérsékletet biztosítanak. A 2 adagelőmelegítőt elhagyó gázok a 8 hőcserélőbe jutnak, amelyet lényegében 200 °C hőmérsékletű gázok hagynak el.

A 6 adalékszállító fúvókák segítségével az oxigén befúvásával egyidejűleg rövid idejű hőmérsékletszabályozás

hajtható végre, illetve olyan összetevők juttathatók be, amelyek mennyisége és minősége a kívánt összetételtől függően állapítható meg. Ha a fémolvadék hőmérsékletét az 1 olvasztókemencében növelni kell, erre a célra a 11 égő használható.

Claims (25)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás hőenergia bevezetésére fémolvadékba, amikoris fémolvadékot befogadó olvasztókemencébe szilárd halmazállapotú szenet és megolvasztandó fémes nyersanyagot, különösen acélhulladékot adagolunk és legalább egy fűvókán és/vagy legalább egy lándzsán keresztül az olvasztókemencében levő megolvasztott hulladékba vagy az olvasztókemencében létrehozott fémolvadékba oxigént juttatunk befúvatással, azzal jellemezve, hogy a szilárd halmazállapotú szenet lemeztartályba zárjuk és a lemeztartályt a fémolvadék hőmérsékletén megolvadó anyagból alakítjuk ki, továbbá a lemeztartályt az oxigén befúvatása közben szilárd munkadarabok nyomásával az olvadék belső tartományába juttatjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a lemeztartályt gázáteresztő szerkezettel képezzük ki.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a szenet tartalmazó lemeztartályt a fémolvadékba való bemerítés vagy a fémolvadékkal való i 1.

   beborítás előtt felmelegítjük.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a szenet tartalmazó lemeztartályt 100 °C-t meghaladó hőmérsékletre hevítjük.
5. 5. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a szenet tartalmazó lemeztartályt a tartályköpeny lágyulási hőmérséklete alatt maradó hőmérsékletre hevítjük.
6. 6. A 3. - 5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szenet tartalmazó lemeztartályt az olvasztókemencében a fémolvadékkal való beborítás előtt felmelegítjük.
7. 7. A 3. - 6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szenet tartalmazó lemeztartályt az olvasztókemence forró hulladékgázaival táplált adagelőmelegítőben felmelegítjük.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adagelőmelegítőben a szenet tartalmazó lemeztartályokat az olvasztókemence kiömlése felett rendezzük el, erre az olvasztókemencébe beadagolandó darabos fémhulladékot rétegezünk és az előmelegítőbe jutó szén-monoxid tartalmú hulladékgázokat az adagelőmelegítőbe való bevezetés előtt utóégetjük.
9. 9. Az 1. - 8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fémes alapanyagot vasból álló fémdarabokként alakítjuk ki, míg a fémolvadék vas vagy acél olvadéka.
10. 10. Az 1. - 9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartályba a szén mellett adalékanyagokat, különösen ötvöző összetevőket juttatunk.
11. 11. Az 1. - 10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartályba a szenet kötőanyaggal kikeverve juttatjuk.
12. 12. Az 1. - 11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartályt • ·

    - 16 0,5 ... 50 dam^ térfogattal alakítjuk ki.
13. 13. Az 1. - 12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartályt 1 ... 2 ,dam vastagsággal alakítjuk ki.
14. 14. Az 1. - 13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartályt 0,5 ... 5 mm vastagságú tartályköpennyel alakítjuk ki.
15. 15. Az 1. - 14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartályt cső feltöltésével hozzuk létre és a feltöltött cső két végét lezárjuk.
16. 16. Az 1. - 15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartályt az olvasztókemencében az oda befűvatott oxigénnel átjárt zónán kívüli térrészben adagoljuk a megolvasztott fémhez.
17. 17. Eljárás hőenergia bevezetésére fémolvadékba, amikoris fémolvadékot befogadó olvasztókemencébe szilárd halmazállapotú szenet és megolvasztandó fémes nyersanyagot, különösen acélhulladékot adagolunk és legalább egy fúvókán és/vagy legalább egy lándzsán keresztül az olvasztókemencében levő megolvasztott hulladékba vagy az olvasztókemencében létrehozott fémolvadékba oxigént juttatunk befúvatással, azzal jellemezve, hogy a szilárd halmazállapotú szenet lemeztartályba zárjuk és a lemeztartályt a fémolvadék hőmérsékletén megolvadó anyagból alakítjuk ki, ahol a lemeztartály anyagának és/vagy falvastagságának megválasztásával a lemeztartályban levő szénnek a fémolvadékban való felolvadását kívánt időtartammal késleltetjük.
18. 18. Az 1. - 17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartályt acélból alakítjuk ki és az acél széntartalmát a lemeztartály kívánt olvadási hőmérsékletének megfelelően állítjuk be.
19. 19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztartálynak a szén felolvadását késleltető falát a fémolvadék kívánt összetételét figyelembe vevő anyagból alakítjuk ki, szükség szerint figyelembe véve a falvastagságot.
20. 20. A 17. - 19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy különböző olvadáspontú anyagokból készített, és/vagy eltérő falvastagsággal kialakított lemeztartályokat juttatunk a fémolvadékba.
21. 21. A 19. vagy 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a lemeztartály anyagát és szükség szerint falvastagságát úgy választjuk meg, hogy olvadása a fémolvadékban levő szén 2 t% részarány alá való süllyedésekor következzen be, amikor a fémolvadék hőmérséklete legalább 1400 °C.
22. 22. A 21. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a lemeztartály anyagának és szükség szerint falvastagságának megválasztásával biztosítjuk, hogy elolvadása a fémolvadékban levő szén 1 t% részarány való süllyedésekor következzen be, amikor a fémolvadék hőmérséklete legalább 1500 °C.
23. 23. A 17. vagy 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a lemeztartály anyagának és szükség szerint falvastagságának megválasztásával legalább 5 perces ·· «»··· ···· ·· • · · ·· · · ··· tartózkodási időt biztosítunk a lemeztartály megolvadása előtt a bevezetését követően.
24. 24. A 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a lemeztartály anyagának és szükség szerint falvastagságának megválasztásával előre meghatározott, legalább 5 perces tartózkodási időt biztosítunk a lemeztartály megolvadása előtt.
25. 25. Lemeztartály, amely szenet tartalmaz az 1. -

    - 24. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására , azzal jellemezve, hogy acéllemezből van kialakítva és falában legalább egy gázáteresztő nyílás van kiképezve.