HUE033949T2 - Nátrium klorid oldat gyógyszer újraoldására vagy hígítására - Google Patents

Description

N A trium klorid oldat gyógyszer Cmraoudására-vagy hígításAra

Ez a bejelentés a 60/732,22 1, 2005. november l-jén benyújtott amerikai egyesölt államokbeli szabadad mi bejelentés elsőbbségét igényli, melynek tartalma hivatkozás útján a kitanítás részét képe». Λ jelen szabadalmi irat egy része olyan anyagot tartalmaz, amely másolás elleni védelem alatt áll A szerzői jog. tulajdonosának nincs semmilyen kifogása a szabadalmi dokumentum vagy a szabadalmi bejelentés bárki számára történő sokszorosítása ellen, ahogyan az a Szabadalmi és Védjegy Hivatal szabadalmi bejegyzésében vagy nyilvántartásaiban nyilvánosságra került, de egyébként fcmntarí minden szerzői jogot.

ÁJXMámAmMmM

Ha a teljes vér gyógyszeroldattal keveredik, például egy I V injektálható gyógyszer beadása során az intravénás (ÍV) kaoüíheo rouleaux (eritroeiíák egymásra rétegződése) vagy eritroeka-aggregáciö (más néven vö-rösvérsejt-agglutioáció) akkor is előfordulhat, ha a gyógyszeroldat· nem tartalmaz megfelelő Íonerősséget; Az eritroeiíák aggregácioja például 3%-os dextréz-tanairoú viz.be» (egy közös nagy térfogatú parenteráiis oldat esetén) és számos, alacsony íonerösségü gyógyszerkészítményben előfordul. Λ gyógyszerészeti termékeket gyakran iíoftitzálják, ezért parenteráiis injektálás előtt oldattal kell azokat ájraoldani. Azonban, ha a íioftlizált termékeket alacsony íonerösségü oldatokkal okijuk fel, a kapott készítmény is okozhat eritrocita aggregáeiót. Annak ellenére, hogy a líoíllízáít lepények normál sóokiattal (0,9% MaCI) történő feloldása injektálásra - szemben a steril vízzel - további íonerősséget biztosit, a keletkező gyógyszerot-da; lehet hipertóniás és nemklvám mellékhatásokat idézhet elő injektálás során,

Van Den Berg és munkatársai (Blood vol. 96, no, 1.1 Patt 1) szakcikke BeneF(X'ÍM által indukált vörős-vérsejtek aggiut ináé tójára vonatkozik. A W020050897I2 számú közzétételi irat olyan liofiiizáeiós eljárásra vonatkozik, melynek célja a segédanyag Kristályosodásának javítása. így továbbra is szükség van olyan oldatra, amelyet fel lehel használni Íioftlizált pogácsák újraokiására vagy gyógyászati oldatok hígítására oly utódon, hogy olyan, injektálásra alkalmas készítményt kapjunk, amely izotóniás a plazmára vonatkoztatva, és megfelelő ionerősséggeí rendelkezik ahhoz, hogy tie okozzon eritrocita aggregáeiót, A találmány alapját az a felfedezés képezi, hogy eritroeiíák agglutinációsát okozzák alacsony ionerőssé» gű okiatok, amelyek érintkezésbe lépnek a vérrel. így, amikor gyógyászati készítményeket állítanak elő intravénás injekcióhoz alacsony ionerösségn oldatokban, pl. 5% dexüózban, 3% dextranbari vagy sWPI-ben újraoldás-sál (rekonstitúció) vagy hígítással, lehet, hogy a kapott készítményeknek meg van a megkövetelt ozinoiarítása ahhoz, hogy körülbelül izolóniásak legyenek a vérrel, azonban gyankran nincs megfelelő ionerősségük ahhoz, hogy megakadályozzák az agglntínáciőt. Másfelől, amikor gyógyászati készítményeket állítanak elő intravénás injektáláshoz rekonstitúcióval vagy hígítással magas íonerösségü oldatokkal (pl, 0,9% NaC! vagy 154 niM MaCI), a kapóit készítménynek lehet, hogy elegendő az ionerössége ahhoz, hogy megakadályozza az agglntiná-dót, azonban lehet, hogy ozmolaritása hipertóniás a vérre vonatkoztatva, és ezáhal vőrösvérsejt-dehídratációt („red blood edf\ RBC), vénás gyulladást és/vagy esetleg trombophlebitist okoz, amennyiben az injekciók is-méliése gyakori vagy krónikus.

Egy szempont szerint a találmány tárgyát képezi eljárás gyógyászai:.! készítmény előállítására intravénás injekcióhoz, amely eljárás tartalmazza mintegy 25-150 mM nátfiucn-kloríd oldat hozzáadását a gyógyászati készítméöyhok» ami ezáltal olyan intravénás injekcióhoz előállítóit készítményt eredményez, ahol a* előállított készíttnéoy mintegy izotómás a plazmára vonatkoztatva: vagy enyhén hipertóniás vagy enyhén hipertóniás a plazmára .vonatkoztatva, és ahol az előállított készítménynek elegendő az ionerössége ahhoz, hogy megakadályozza eritrociták agglutinációját (vagy eritrociták aggregáeióját), A találmány tárgyát képezi eljárás lX«es faktor készítmény intravénás injekciéfhoz, amely eljárás tartalmazza 25-150 mM nátrium-klorid oldat hozzáadását íiofílízált IX-es faktor készítményhez, ami ezáltal olya« intravénás injekcióhoz előállított készítményt eredményez, ahol a íiofdizált készítmény, ha feloldják vízben, nem tartalmaz több, mint 5 mM ionizáló sőt, és ahol az előállított készítmény mintegy izotómás a plazmára vonatkoztatva és ozmolaritása 270-33.Ö mOsnvL vagy- enyhéit: hipolómás a plazmára vonatkoztatva és ozmola-ritása 220-27(1 mOsm/L vagy enyhén hipertóniás a plazmára vonatkoztatva és ozmolaritása 330-6(10 tnOsm/L, és ahol az előállított készítmény ionerössége elegendő ahhoz, hogy megakadályozza az erhrocíta-agglutináeiót intravénás injekció során.

Az előállítóit készítmény mintegy izotóniás plazmára vonatkoztatva, például, amikor ozmolaritása mintegy 270-330 mOsm/L, Az előállított .készítmény enyhén hipotóniás plazmára vonatkoztatva, például, amikor ozmolaritása mintegy 220-270 ntOsm/L. Az előállított készítmény enyhén hipertóniás plazmára vonatkoztatva, például, amikor ozmolaritása mintegy 330-600 mOsm/L,

Egy szempont szerint az előállított készítmény ionerőssége elegendő arra, hogy megakadályozza eritrodták aggluttnáctóját, amikor legalább mintegy 25 mEq/L Na' és Cl' iont tartalmaz. Egy további szempont szerint az. előállított készítmény ionerőssége elegendő arra, hogy megakadályozza eritrociták aggmíináclóját amikor például legalább mintegy 40 mEql, Na' es CT iont tartalmaz. Egv további szempont szerint az előállított készítmény ionerössége elegendő arra, hogy megakadályozza eritrociták agglutinációját, amikor például legalább mintegy 40 mEq/L Na* és Cl iont és kevesebb, mint mintegy 150 mEq/L Na* és Cl'iont tartalmaz. Egy további szempont szerint az előállított készítmény ionerössége elegendő arra. hogy megakadályozza, eritrociták agglutinációját, amikor, például, ionerössége konduktivítás formájában mérve legalább mintegy 2,5 mS/cm. Egy további szempont: szerint az előállított készítmény ionerössége elegendő arra, hogy megakadályozza eritrociták agglutinációját, amikor, például, ionerössége konduktivítás formájában mérve legalább mintegy 4,0 mS/em.

Az injekcióhoz előállítandó gyógyászati készítmény lehet pl. nem folyékony kiszerelésű vagy oldat kiszerelésű. Egy nem folyékony készítmény ezért újra feloldható lehet oldattá nátrium-klorid oldattal, amelynek nátrium-kíorid koncentrációja mintegy 25-150 mM. 25-100 mM, 23-80 mM, 25-40 mM, 25-35 mM, 25-30 mM vagy mintegy 40 mM. Egy folyékony vagy óidat kiszerelésű készítmény lehet tehát olyan nátrium-klorid oldattal hígított, amelynek nátrium-klorid koncentrációja mintegy 25-150 mM, 25-100 mM, 23*80 mM, 25-40 mM, 25-35 mM, 25-30 mM vagy mintegy 40 j»M. Egy nem folyékony kiszerelésű készítmény lehet pl iioftlizaii készítmény.

Egy szempont szerint a hozzáadott nátrium-klorid oldat tartalmaz mintegy 40-150 mM nátrium-kioridot. Egy·' szempont szerint a hozzáadott nátrium-klorid oldat lényegében mintegy 40-150 mM nátrium-kloridból áll. Egy szempont szerint a hozzáadott nátrium-klorid oldat tartalmaz mintegy 40 mM nátrium-kioridot. Egy szempont szerint a hozzáadott .nátrium-klorid oldal lényegében mintegy 40 mM nátrium-kloridbóiálí. Egy szempont szerint a hozzáadott nátrium-klorid oldat lényegében olyan oldatból áll, amelynek nátrium-klorid oldat tartalma mintegy 40 mM c 10 mM nátrium klorid. £gy szempont szerint a nátrium-klorid oldat hozzáadása előtt a gyógyászati készítmény nem tartalmaz elfogadható mennyiségű Ionizáló sót. Elfogadható mennyiségű ionizáló só lehet pl. olyan mennyiség, amely nagyobb, mint mintegy' 5 iaM. Egy további sampont .szettet elfogadható mennyiségit ionizáló só lehet pl. egy olyan mennyiség, amely nagyobb, «tint mintegy 25 nil Ma a gyógyászati készítmény liofdizáit kiszerelésű készítmény, műn tartalmaz elfogadható mennyiségű ionizáló sót, ha nem .tartalmaz több, mint pl, 5 roM vagy 25 mM ionizáló sót, amenny iben a íioftlizhií kiszerelésű készítményt vízzel okijuk újra..

Egy szempont szerint a nátrium-kiorid hozzáadása előtt, a gyógyászati készítmény tartalmazza a kővetkezőket: tnszlidin, gíycitt, szacharóz és poliszorbát. A leírás szerint egy terápiás fehérje lebet pl olyan fehérje, amelyet véralvadási betegségek vagy hemósztázis kezelésére használnak, példánk de nem kizárólag VH-es faktor, VU!-as faktor, IX-es faktor, XUl-as faktor, antitestek és analógjaik és származékaik. Egy további szempont szerint a nátrium-kiorid oldat hozzáadása előtt a gyógyászait készítmény tartamazza a kővetkezőket: hisztidin, glicht, szacharóz, poiszorbát, és IX-es faktor (beleértve a rekombínáns IX-es faktort (rP!X)>. A leírás szerint a IX-es faktor magában foglalhatja IX-es faktor módosított változatait, például« PEG-ilezett XF-es faktort, íehérjeíózíókní, amelyek !Xes faktort tartalmaznak, például albuminnal konjugált IX-es faktort vagy irn-munglobuiíanal korijttgáit ÍX-es faktor, valamint glíkozilczett IX-es faktort.

Egy szempont szerint, ahol a gyógyászati készítmény Hoftlizái! készíttnény, a nátrium-kiorid oldat hozzáadása előtt a. készítmény, amelyet úgy mérünk, mintha vízben oldottunk volna újra (olyan térfogatban, amely ugyanaz, mint a tölíötérfogat, azaz a készítmény térfogata líofilizálás előtt), tartalmazza a következőket: (a) mintegy 5 - 30 mM hisztídint; íb) mintegy 0,1 - 0,3hl glich?; (ej minfegy 0,5 - 2% szacharóz; és (d) mintegy 0,001 - 0,05% poliszorbát (vagy 0,005 -· 0,05%). Egy szempont szerint, a készítmény tartalmazhat továbbá, úgy mérve, mintha vízben újraokiotndi volna, (e) mintegy 0,1-100 mg/mi vagy több terápiás fehérjét, vagy mintegy 10, 50, Kit), 200, 300, 400, 500, 1000, 2000 lli/rnl (nemzetközi egységíml) vagy több terápiás fehérjét. Egy szempont szerint, a készítmény tartalmazhat továbbá, úgy mérve, mintha vízben oldottuk volna újra, (e) mintegy 0,1-100 rng/ml vagy több IX-es faktort, vagy mintegy' 0,4-20 mgórd IX-es faktort, vagy mintegy 10, 50, 100, 200,300,400, 500,1000,2000 Itteni (nemzetközi egységéi«! ) vagy több IX-es faktort,

Egy szempont szerint eljárást ismertetőnk intravénás-.injekció okozta eriíroeita-aggtetináeió megelőzésére, amely eljárás tartalmazza -gyógyászati készíttnény ójraöMását vagy hígítását -mintegy 25-150 m.M nátrium-kiorid oldattal oly módon, hogy az ójraoklott vagy hígított gyógyászati készítmény íonerőssége elegendő, arra, hogy' megelőzze az: eritrocita-agglutinációt, amikor az újraofdott vagy hígítóit gyógyászati készítményt intravénás injekcióval személynek adják be,

Egy szempont szerint eljárást ismertetőnk intravénás injekcióhoz készült, lioilltzáit készítmény elállítására, amely eljárás tartalmazza a következőket: líotiiízáít gyógyászati: készítmény újraoldása mintegy 25-150 mM nátrium-kiorid oldattal oly módon, hogy' az újraoidás után a készítmény Íonerőssége elegendő eritrocita-aggluímáeió megelőzésére, ahol a készítmény Íonerőssége elegendő erítrocita-agglutírtáció megelőzésére és ozmoíarhása mintegy izotóníás (vagy enyhén hipertóniás vagy enyhét? bipotómás).

Egy Szempont szerit?! a Sioitiizálí készíttnény nátrium-kiorid oldatban oldjuk fel újra, ahoi az újra feloldáshoz használt nátrium-kiorid oklat térfogata kisebb, mint a liofiiizáfás előtti készítmény térfogata (azaz a töltési térfogat), ilyen módon a leírásban eljrárást ismertetünk az injektálandó készítmény térfogatának csökkentésére.

Egy szempont szerint a Hotilizáit készítményt nátrium-kiorid oldana! okijuk fel újra, ahol az újra feloldáshoz használt nátrium-kiorid oldat térfogata nagyobb, mint a lioíllizálás előtti készítmény térfogata (azaz a töltési térfogat), ilyen módon a leírásban eljrárást ismertetünk az injektálandó készítmény izotonicitásának fenn* tartására. Például, a iiofdizáh készítményt újra feloldhatjuk olyat! térfogatú nátrium-klorid oldattal, amely nagyobb, mint a Hoíiiízálás előtti készítmény térfogai; például 5 mi nátríum-klorid oldattal végezhetjük az ójr&fololdást. míg a fiofdizáiás előtti térfogat 4 rní volt. Például, egy iiofilizáit 4 tubes készítmény 4 ml vízben újra feloldva izotóniás oldat, amely tartalmazza a következőkéi: 10 tnM hísztidm, 260 mM glicin, 1% szacha-főz, 0,005% poííszorbát, amely mintegy 300 mOsm/L. Azonban, ha a iíotilizált készítmény! 4 ml 40 mM NaCi-oldaitíil (H0 mOsnv'L) okijuk fel újra, akkor a kapott készítmény enyhét! hipertóniás lesz (300 mOsm/L -r 80 tnOsm/L::: 380 mOsm/L), Azonban, ha a iioíüizált készítményt 6 ml 40 mM NaCi-oldatta! (80 mOsm/L) oldjuk fel ójra, akkor a kapott készítmény tartaimazza a következőket: mintegy 8 mM (8 mOsm/L) hiszik!«!, 208 mM (208 H!0sn!/L) giicírt, 0J% (24 mOsm/L} szacharóz, 0,004% (elhanyagolható ozmoiariíású) poJiszurbái és 40 mM (80 mösm/b) NaCi, ami összesen mintegy 320 mOstn/L. így tehát, ha egy, a íiöíííizáiás élőit mintegy izotóniás késshményt oldunk újra olyan térfogatú nátrium-klorid oldattal, amely nagyobb, mint a töltési térfogat, a találmány szerint olyan oldatot biztosíthatunk, amely még mindig lényegében izotóniás. Más· szavakkal, amikor egy olyan készítményt oldunk újra, amely líoíilizálás előtt mintegy izotóniás. olyan térfogatú nátrium* kíorid oldattal, amely kisebb, vagy mintegy ugyanaz, mint a töltési térfogat, ez enyhén hipertóniás oldatot eredményezhet Ennek elkerülésére ismertetőnk egy eljárást az izotonicitás .fenntartására azáltal, hogy a lioíili-záli készítményt nátrium-klorid oldattal oldjuk újra olyan térfogatban, amely nagyobb, mint a készítmény lioíi-iízálás előtti térfogata.

Egy szempont szerint a leírásban eljárást, ismertetünk. IiofUizált készítmény izolonicitásának fenntartására újraléiokiás után, ahol az eljárás tartalmazza;! kővetkezőket: iíoíilizáit készítmény újra feloldása olyan térfogatban, amely legalább 20% vagy nagyobb, mint a liofiiizálás előtti térfogat, ahol a liofiiizálás előtti készítmény mintegy izotóniás, oly módon, bogy az újra feloldott készítmény mintegy izotóniás és kmeróssége legendö arra, hogy megakadályozza az critrocita-aggluímácíót. Azáltal, ha egy líofílízált készítményt a liofiiizálás előtti térfogatánál nagyobb térfogaiban oldunk újra. a Kofilizált pogácsa ozmolaritáshoz történő hozzájárulása csökken, egyenes arányban a iiofUizálás utáni, a iíofiiizál előtti {érfogathoz viszonyított térfogatot) ve kedéssel. Például, egy liofilizálás előtti készítmény 300 tnüsm/1, tonicítássaí X térfogatban, ha az X térfogatnál 20%-kal nagyobb Y térfogatú oldatban oldjuk ójra, akkor a 300 mOsm/L 230 mOsra/L lesz Y térfogatban (ami .20% esők-keués az ozmoiaritásban 20% térfogatnövekedésnek köszönhetően). Ha az Y térfogatú oldat nátrium-klorid oldat, akkor a nátrium-klorid oldat hozzájárulása a tonlcitáshoz kétszerese a nátríum-klorid koncentrációjának az oldatban. Például, ha az Y térfogatú oldat 40 mM, akkor az újra feloldott, oldat ronieÍrása .240 mOsm/L plusz 80 mOsm/L, ami köze) izotóniás, és amelynek ionerőssége elegendő arra, hogy megakadályozz;! az entcoctta-aggkitinációt.

Egy szempont szerint a találmány tárgyát képezik eljárás liofiltz.áii IX-es faktor készítmény elállítására intravénás injekcióhoz, amely eljárás tartalmazza a következőket; mintegy .25-105 siM nátríum-klorid oldat hozzáadása a lioílíizált Dfess faktorhoz, ezáltal intravénás injekcióhoz alkalmas készítmény elállítás,, ahol az 'előállított készítmény mintegy izotóniás a plazmára vonatkoztatva vagy enyhén hipertóniás a plazmára vonatkoztatva, és ahol az előállított készítmény íonerössége elegendő arra, hogy megakadályozz;! m eritroeila-agglutináeiót. Egy szempont szerint a liofdizáli ÍX-es faktor készítmény, amennyiben úgy mérjük, mintha vízben oldottuk volna újra, a kővetkezőket tartalmazza: (a) mintegy 5-30 tnM hisztídin; (b) mintegy 0,1-0,3M síiéin; (ej mintegy 0,5-2 százalék szacharóz; (d) mintegy 0,001-0.05 százalék poííszorbát; és (e) mintegy 0,4-20 mg/ml IX-es faktor, vagy mintegy 0,1-100 mg/ml IX-es faktor, vagy .IX-es fiíkior más oldható mennyisége, vagy mintegy í 0-500 ÏU/m! IX-es faktor, vagy from mimegy 10-5000 fU/ml iX-es faktor. Egy szempont szerint mintegy 40 mM nátrium-k lórid oldatot áriunk hozzá Ifofillzáit IX-es faktor készítményhez. Egy szempont szerint mintegy 5-40 mM nátrium-klorid-oldatot adunk iíofilízáít i.X-es faktor készítményhez. Egy' szempont szerűit a ltofilizált IX-es faktor készítmény, amennyiben úgy merítik, mintha vízben oldottuk vote Öjra, a következőket tartalmazza: mintegy 1 ö mM hisztídín; mintegy 0,26 M glíein; mintegy 1% szacharóz és 0,005%.

Egy szempont szerint a találmány tárgyát képezi gyógyszerészeti késztet, amely tartalmazz# a következőket. (a) hoíiHzáíi pogácsát tartalmazó ampulla, ahol amennyiben a üofilízált pogácsát 5 mi vízben oldjuk fel, az oldat tartalmazz a következőket: (i) mintegy 5-30 mM hisztidin; (ií) mintegy 0,I~Ö,3M .glicht; (ítí) mintegy ••0,5*2 százalék szacharóz; (ív) mintegy 0,001 -0,05 százalék poíiszorbát; és (v) mintegy 0,4-20 mg/ml IX-es faktor, vagy mintegy 0,1-100 mg/ml IX-es faktor vagy1 IX-es faktor más oldható mennyisége, vagy mintegy 50-500 IEí/ml IX-es faktor, vagy mintegy 10-5000 lü/ml IX-es faktor; (bj 25-150 mM. aátrÍMm-klorid oldat; és tje) utasítások a liofílizáit pogácsa újrafeloidására uátrium-kloríd oldattal oly módon, hogy újrafeioldás után a kapott oldat mintegy ízotóniás és ionerőssége elegendő arra, hogy megakadályozza az enirocita-agglutinációt intravé-.............. nás injekció során.

Egy szempont szerint a találmány tárgyát képezi gyógyszerészeti készlet, amely tartalmazza a következőkei. (a) Hofdtzáll pogácsát tartalmazó ampulla, ahol amennyiben a liotllizált pogácsát 4 írd vízben oldjuk fel, az oldat tartalmazza a következőket: (i) mintegy 10 mM hisztidin; (ii) mintegy 0,26 M glicht; (iii) mintegy 1 százalék szacharóz; (tv) mintegy 0,005 százalék poíiszorbát 80; és (v) mintegy 50-5000 ÍU/mí IX-es faktor, vagy mintegy 10-5000 íU/mi IX-es faktor: (b) mintegy 40 mM nátdum-klorid oldat; és (c) utasítások a iíoflih zált pogácsa üjraieioidására mintegy 5 mi mintegy 40 mM nátrium-kloríd oldattal oly módon, hogy újra feloldás után az oldat tartalmazza a kővetkezőket; fi) mintegy' ? vagy 8 to mintegy 10 mM hísztidin; fii) mintegy 200-210 mM gllcrn: (ül) mintegy 0.7-0,9% szacharóz; (ív) mintegy 0,004% poíiszorbát 80; (v) mintegy 50-5000 fU-rnl IX. faktor, és (vt) mintegy 40 mM NaCÍ,

A.BAjmiy^íyygRÁM

Az 1. ábra a 3. példában leírt kísérletekből származó erítroeita-iiíepedést mutai. Az. erifrocita-ülepedést 60 percig mértük a módosított Westergren-módszer (kl. a 2. példát) adaptációjának alkalmazásával, amelyben az EDTA-ban gyűjtött humán vért 1:4 arányban íesztokiatokkal kevertük. A 60 perc elteltével megmértük a nulla jel és az eritrodta:piazma határfelület közötti távolságot. A horizontal is oszlopok jelzik a középértéket ás a függőleges zárójelek a standard deviációi (összesen 12 donorból). .Az eredményeket 4 független mérésből kombináltuk, amelyek mindegdkében 3 donorból származó vérmintát értékeltünk. A 2. ábra NaCl-okiatokkai öjra feloldott BeneFIX® criirocíta-üiepedéses értékelését mutatja. A 40 mM NaCi-oidat elegendő arra, hogy megelőzze az entroeiia-agghitinációt, amikor azt akár a jelenleg piacon lévő 8e:ne.F.!XA> termék újrafeloidására, akár újra. kiszerelt BcoeFlX® újra feloldására alkalmazzuk (BeneflX&'-R, aboi a líotíiízálás előtti töitésí térfogat 4 ml és a következő koncentrációkat tartalmazta: 10 mM hísztidin, 260 mM glíein, 1% szacharóz, 0,005% poíiszorbát 80; és líofllizálás után 5 mi 40 mM nátrinm-klorid oldatban van újra feloldva, olyan módon hogy az ólra feloldás után a BeneF.!X®-R tartalmaz 40 mM NaCl-ot, S mM hisztidim, 208 mM glicint. 0,8% szacharózt és 0,004% poiíszorbátot).

A TALÁLMÁNY RÉSZLETES ISMERTETÉSE A találmány íárgyát képezik eljárások injektálásra szolgáló gyógyászati készítmények előállítására (különösen az.intravénás Injekcióhozelőkészített készítmények esetén), amelyek nem okoznak eritrocita agglutiná-dós, hernoíízislés/vagy sejt zsugorodást. Az. aggiutináeíó meggátíása érdekében az. injektálásra kész. gyógyászati készítménynek megfelelő kmerősséget keli biztosítania. A hemolizis vagy a sejt zsugorodásának meggátíása érdekében az. injektálásra kész gyógyászati készítménynek ízotöniásnak kell lennie a plazmához képest, A találmány íárgyát képezik olyan módszerek, amelyekkel olyan injektálható gyógyászati, készítményeket állítunk elő, amelyeknek egyrészt megfelelő ionerossége van az aggiutmádó megelőzésére, másrészt megfelelő tonidtással bírnak a szignifikáns hemoiízís vagy a sejtek deiddráeíójának vágj' zsngorodásának meggátiására. A jelen módszerek magukban foglalják a nátrium-klorid okiatok alkalmazását, amelyek mintegy 25 mM - körülbelül 150 mM mennyiségben rekonstítuáiják a liofdízáít pogácsákat (vagy más nesn-íőiyékony gyógyászati készítményeket) oldatokká, vagy hígítanak gyógyászati készítmény okiatokat. Ha a nátriiun-k lórid oldatokat rekonstitaálásra vagy hígításra használják, a különféle nátriam-klorid okiatok adagolása olyan injektálásra -ah kahnas gyógyászati készítményt eredményez, amely mintegy·· ízotóniás a plazmára vagy·· vénre vonatkoztatva, és megfelelő ionerösséggel rendelkezik az erítrocita-aggregáeió meggátiására injektálás sorún, különösen intravénás injekció esetén,

Kifejezések A jelen leírásban az oldat „molaliíása’' az oldószer kilogrammjára számított oldószer móljainak számát jelenti. A jelen leírásban az oldat "molariíása" az oldat literenkénti oldott móljainak száma, A leírás szerinti értelemben az "ozmof egy anyag azon mennyisége, amelynek egy ideális oldatban azon részecskék számát (Avogadra számát) eredményezi, amely az oldószer fagyáspontját 1,86 K-val csökkentené. A jelen leírásban az oldat "ozmolaliiása” az oldószerben oldott ozmolok száma, az oldószer egy kilogrammjára vonatkozotatva. Az ozmolaiitás az oldatban jelen lévő részecskék számának mértéke és független a részecskék méretétől vagy tömegétől. Csak az oldat azon tulajdonságának segítségével mérhető, amely kizárólag a részecske koncentrációjától függ. Ezek a tulajdonságok a gőznyomás-csökkenés, a fagyáspont-csökkenés, a forráspont-emelkedés és az ozmózisnyomás, amelyeket együttesen koiligatív tulajdonságoknak nevezünk. A jelen leírásban az oldat “ozmolaritása" az oldat ozmoijainak literenkénti száma, A leírás szerinti .értelemben az injektálásra elkészített vagy előkészített "gyógyászati készítmény” bármely olyan hatóanyag lehet, amelyet a betegnek be kell adni. Például a gyógyászati készítmény lőhet líofilizáit pogácsa, oldat, por vagy szilárd anyag, Â készítmény - ha nem folyékony tormában van - a találmány szerinti NaCf-oldaítal oldattá rekonstutiálhatö. Ha a készítmény folyékony formában van, a készítményt hígítjuk vagy összekeverjük, a találmány szerimi NaCi-okiattal.

Az ionerösség az elektrolit oldat (egy olyan folyadék, amelyben pozitív és negatív töltési), ionok vannak feloldva) jellemzője. Általában elektrolit ionjai közötti átlagos elektrosztatikus kölcsönhatásokként fejezik ki. Az elektrolit ionerőssége a minden egyes fon mobilitása (az anyagmennyiség az oldószer egységnyi tömegére vonatkoztatva) és minden egyesien vegyértékének négyzete szorzásai összegének a íe^·

Az ionerősség szorosan kapcsolódik az elektrolit koncentrációjához,, és azt jelzi, hogy egy adott ion tői-

Eset mennyire hatékonyan védik vagy stabilizálják más ionok (az úgynevezett íonalmoszféra) egy elektrolitban. Az ionerősség és a« elektroUíkonceníráció között a fő különbség az., hogy az előbbi magasabb. ha az ionok egy része nagyobb töltésű. Pékiául a teljesen disszociált (elbomlott) magnézium-szulfát (Mg^'SCU2') oldat 4-szer nagyobb ionerősséggel rendelkezik, mint az azonos koncentrációjú nátriam-kloríd {Na’Cf) oldat. Egy másik különbség a kettő között az, hogy az sonerösség a szabad ionok koncentrációját tükrözi, és nem csak azt. hogy mennyi sót adtak, az oldathoz. Időnként a só feloldódhat, de a megfelelő ionok niég mindig párosán kötőditek úgy, mint oldatban lévő töltés nélküli molekulák. Ebben az esetben az ionerosség jóval kisebb, mint a sókoncentráció. A leírás szerint gyógyszerkészítményeket állítunk elő injektálásra úgy, hogy azok nem csak izoíöniásak, hanem megfelelő tonerösséggel Is rendelkeznek az RBC agglutináló tneggáíSására. Egy injektálásra kész készítmény (azaz egy, a találmány szerinti NaCl-oldattal vagy egy, a találmány szerinti NaCl-oldattal hígított gyógyászati oldatból feloldott líofilizáit lepény) megfelelő ionerőssége lehet például legalább mintegy '25 milítekvívaiens 1 (mEqd) Na* és CT ion. Egy kiviteli alakban a megfelelő tonerösség legalább 30, 31,32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39 vagy legalább 40 roEq/1 Na' és CT Ion.

Az ionerősség leírható egy oklat vezetőképességében kifejezve is. A vezetőképesség egy' anyag vagy oldat képessége elektromos áram vezetésére. Az elv. amellyel a mérőeszközök mérik a vezetőképességet, egyszerű - két tálcát helyeznek a mintába, elektromos feszültséget alkalmaznak a lemezeken (általában szinuszos hul-iámfeszüítséget), és mérik az áramot, A vezetőképességet (G), az ellenállás (Rj inverzét az Ohm-törvénynek megfejelő feszültség- és áram értékek határozzák meg, G I/R -· 1 (amper)/?’ (volt).

Mivel az ionok töltése teszi lehetővé az oldatokban az elektromos áram vezetéséi, az oldat vezetőképessége arányos annak ionkoncentrációjával. Bizonyos esetekben azonban a vezetőképesség nincs közvetlen összefüggésben a koncentrációval. A minium Λ lórid oldatok esetében azonban a vezetőképesség egyenesen arányos az Ionkoncentrációval. A vezetőképesség alapegysége a siemens (S), korábban elnevezéssel mho. Mivel a tesztminta geometriája befolyásolja a vezetőképesség! értékeket, a szabvány méréseket fajlagos vezetőképesség! egységekben (S/cmj fejezik ki az elektródok méreteinek kompenzálására, A fajlagos vezetőképesség (C) egyszerűen a mért vezetőképesség (G) és az elektroda-eeíiaállandö (L/Aj szorzata, ahol L az elektródák közötti folyadékoszlop hossza és A az elektródák területe. C -- (3 x (L/Λ). Ha a cellaállandó 1. cm'1, akkor a fajlagos vezetőképesség megegyezik az oldat mért vezetőképességével. Habár az elektród alakja változik, az elektródát mindig modellezheti egy egyenértékű elméleti cella, így, egy kiviteli alakban az injektálásra kész készítmény megfelelő ionerössége lehet pékkául legalább mintegy 4 mS/em vagy nagyobb vezetőképesség. Egy másik kiviteli alakban az, injektálásra kész oldat megfelelő ionc-rössége legalább mimegy 2,5, 2,6, 2,7. 2,8, 2,9, 3,0, 3,1, 3.2. 3, 3, 3,4, 3,5, 3,6, 3,7, 3,8 vagy legalább mintegy 3,9 mS/ero, A “megfelelő Ionerosség" kifejezés magyarázatára alkalmas az. a műveleti meghatározás is, hogy az oldatnak „megfelelő ionerőssége" van-e a vörösvérscjt-aggluíínáctó meggátlására. Így például ez alapulhat egy olyan kísérleten, melynek során tesztoldalt adunk a teljes vérhez, és megfigyeljük az sritrocita-ülepedés távol· ságát (lásd 2. példában az, adaptált, módosított Wesisfgren-mödszeti). Egy kiviteli alak esetében,: ha a teljes vérrel 4:1 arányban összekevert tesztoldal eriiroeita-ölepedést eredményez 60 perc alatt, amely kisebb, .romi mintegy 10 mm (lásd például a 2. példát, az, 1. és 2. ábrát), akkor a .tesztoldal: megfelelő iönerösséggel rendelkezik az eriirocita aggSutináció meggátlására. Egy másik megvalósítási mód szerint, ha a teljes vérrel 4; 1 arány- ban összekevert tesztoldat 60 perc alatt 5 mm-oél kisebb «ritrocila-ülcdékel eredményez, akkor a tesztoldal: megfelelő tonerösségge! rendelkezik az eritrochaagglutiriáeiá meggátlására, A találmány tárgyát képezik gyógyászati készítmények Injektálásra, amelyek vér tekintetében megközelítőleg izotóráásak. Annak érdekében, hogy meghatározzuk: vajon a gyógyászati készítmény i«otóniás*e a vérre nézve, kiszámítjuk az ozmolaritást az oldat minden kémiai összetevőjére, belértve a bígitószert is. Az Injektáláshoz készült gyógyászati készítmény (parenteráiis készítmény) ozmoiáris koncentrációja káros hatást gyakorolhat az emberi test vérsejtjeire és ereire. A tonicítást kiszámíthatjuk folyadékokra és oldott vagy hígított gyógyszerekre, és numerikusán is kifejezhetjük úgy. mint milliozmoi egy liter folyadékban (mOsm/L). Ez az érték ozmolaritáském is ismert. A vér ozmolarltása 285-310 tnOstn/L. Amikor hipotöniás vagy hipertóniás oldatokat injektálunk vérbe a folyadék helyeződik át a sejtekbe vagy a sejtekből, ami különböző negatív hatásokat okozhat.

Az oldat ozmolaritása részben az ozmózis és az ozmotikus nyomás elvén alapul. Az ozmózis az oldott anyagok (oldott részecskék) dtftöziója vagy tblyadéktranszfer fölig áteresztő membránokon, péidáttl vérereket· vagy sejtmembránokon keresztül. Az ozmotikus nyomást, amely elősegíti a molekulák transzportját a membránokon keresztül, ozmoiáris koncentrációban fejezzük ki, és hipoozmotikus (hipotöniás), izoozmotikus (izolóm-ás) vagy hiperozmotikus (hipertóniás^ nyotnásnak nevezzük, amikor összehasonlítjuk biológiai folyadékokkal, mint a vér vagy a plazma. A .,tonicités” és az „ozmotikus .nyomás” kifejezéseket gyakran szinonimáknak tekirt-...............

Az ozmotikus nyomás az a hidrosztatikai (vagy hidraulikus) nyomás, ami ahhoz szükséges, hogy ellette hasson a víz mozgásának a félig áteresztő membránon keresztül egy ozmotikus gradiensre adott válaszként (azaz különböző részecskekoncenmktókmik a membrán két oldalán), A szérum ozmoialítását méritetjük ozmométet alkalmazásával vagy kiszámítható az oldatban' jelenlévő oldott anyagok koncentrációinak összegeként, Az az oldott anyagok koncentrációjából kiszámítható értéket a .laboratóriumban ozmolaritásrtak nevezzük. Az ozmoláris rés ezen két érték különbsége. A leírásban a .tonicítást és az ozmotikus nyomást .szinonimáknak''tekintjük, és tágan értelmezzük azokat, A tonicítás jelenthet effektive ozmolahtást és azonos egy, membránon - pl. sejtmembránon - keresztül ozmotikus erő kifejtésére képes oldatban az oldott anyagok koncentrációinak összegével. Szigorú, értelemben véve az ozmolalMs egy adott oldat tulajdonsága és független bármely membrántól, A tonicítás egy oldat tulajdonsága egy adott membrán vottakíozásában, A találmány ismertetésekor azonban az oldatokra úgy hivatkozunk, mint amelyek izotóniásak biológiai oldatokkal, pi, vôtre! vagy plazmával, és az a hivatkozás mágabaa foglalja azt az értelmezést, amikor egy adott óidat izotóniás vérrel vagy plazmával egy sejtmembrán tekintetében a vérben vagy plazmában vagy nias biológiai oldatban, A tonicítás egy' műveleti definícióját .is alkalmazhatjuk, hogy a kifejezést megmagyaráztuk, Ez -alapulhat egy olyan kísérleten, amikor tesztoldatot adunk teljes, vérhez és megfigyeljük. az eredményt, Amennyiben az RÖC-k a teljes vérben megduzzadnák és eltörnek, a tesztoldalét hipotőniásnak tekintjük a «ointáí plazmához képest; Ha az RBC*k összezsugorodnak és folyadékot vesztenek, a tesztoidatot hipertóniásnak mondjuk a normái plazmává! összehasonlítva. Ha az RBC-k változatlanok maradnak, a tesztoidatot a plazmával izötoniásnsk mondjuk. Az RBG-k sejtmembránja a vonatkoztatási membrán. Például nonnálls sóoldatba (vagyis 8,9% nátri-utn-klorid' oldatba) helyezett teljes vér-nem fog mégduzzadsii, és ezért a nomiái sóoldatot ízotőniásnak nevezik.

Azizotóniás oldatok jellemzői A találmány tárgyai képezik eljárások egy egyénnek injekció beadását« alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására vagy előkészítésére, ahol a készítmények olyan oldatokká vannak előkészítve, amelyek (1) megközelítőleg izotóniásak a vér (vagy plazma vagy más biológiai folyadék) tekintetében, vagy nem olyan mértékben hipertóniásak vagy hipertóniásak, hogy jeleniÖs hemoiízist, trombózist vagy véredény-irrítációt okozzanak, és (2) megfelelő ionerősséggel rendelkeznek az eriirocíták aggregációjának oieggatiására.

Az egyik kiviteli alakban (ti vér tekintetében) ízotóniás, injektálásra kész gyógyszerkészítmények tomcitástomoítása vagy ozniolatnása nagyobb, mini mintegy' 270 mOsm/L, és kisebb, mint mintegy i->0 mÖsm/L. Az egyik, megvalósítási mód szerint az injektálásra kész ízotóniás gyógyászati készítmények tonicíiástonicitása vagy ozmolaritása nagyobb, mint mintegy 270 ntOsm/L, és kisebb, mint mintegy 3z8 müsm/L.

Habár az olyan oldatok, mint a 0,9%-os nátrium-klorid és 5%-os dextróz izotóniásak, amennyiben számos gyógyszerkészítmény újraléloidására vagy hígítására Kasztrálják, a kapott oldatnak nincs megfelelő ion-erőssége a vörösvérsejt-agglutináctó meggátlásám (mint az 5% ~os uextróz esetében), vagy az tonerösség iái nagy, így a kaprát oktat hipertóniás. Így a találmány szerinti eljárásokban olyan oldatokat alkalmazónk hígításra vagy ájraoklásra, amelyek minimális koncentrációban tartalmaznak nátrium-klóddot (a) a megfelelő ionerösség biztosítására, ezáltal a vörösvértestek aggregácíójának mérséklésére, és (b) elegendő tonidtástomcitást biztosítanak a hernolizis meg-gátlására, és a maximális tiátrium-klorid koncentráció (c) olyast totticitástonicitást biztosit, amely nem olyan nagy, hogy az oldatok hipertóniása legyenek. Továbbá, a találmány szerinti eljárások hígításra vagy üjraokiásra olyan oldatokat alkalmaznak, amelyek megfelelő ionerösséget és izotóniát biztosítanak a vérre vonatkoztatva, miközben fenntartják a praktikus injektálási térfogatot gyógyászati készítményhez. A találmány tárgya eljárás gyógyászati készítmények előállítására egy egyénbe történő injektáláshoz, aboi a készítmények olyan oldatokká vannak előkészítve;, amelyek nem hipotóniasak a vérre nézve, vagy nem olyan hipotómásak (azaz kis mértékben hipotómásak a vér tekintetében), hogy jelentős hernolizist okozzanak. Az egyik megvalósítási mód szerint azok az Injektálásra kész- győgy'szerkészttmények, amelyek kissé hípotóni-ásnak tekinthetők a vérrel szemben, rendelkezhetnek kisebb, mint 27ö mOsm/L és nagyobb,.mint mintegy 240 mOsm/í, mníeítással vagy ozmoiarítással, Az egyik megvalósítási mód szerint azok az injektálásra kész gyógyszerkészítmények, amelyek kissé hipotóniásnak tekinthetők a vérrel szemben, tontehása vagy ozmolariiása lehet kisebb, mint 27Ő mÖsm/L és lehet nagyobb, rmot 2?o miben 1 . A hípotóniás oldatok példái közé tartozik számos olyan gyógyszerészeti készítmény, amelyet steril vízzé! készítenek elő injekciózásra, Amikor hipotóniás okiatokat injektálunk, folyadék-áirendezősés következik be, é» ti víz: a véna és a vérsejtek endoteliáhs sejtjeibe kerül. A tál sok vizet abszotbeáió sejtek szétrepedhetnek, és Így a hipotóniás oldatok injekciója vénairritácíót, phlebhisí és hemoiízist okozhat,

Ajya^!Mlís,oMiUaklÉjíi»m A találmány -tárgya eljárás gyógyászati készítmények- előállítására egy egyénbe történő injektáláshoz, ahol a készítmények olyan oldatokban vannak előkészítve, melyek nem hipertóniásak a vérté nézve, vagy nem annyira hipertóniásak (azaz enyhén hipertóniásak), hogy jelentős trombózist és/vagy véredény irritációt okozzanak. Az egyik megvalósítási mód szerint az injektálásra kész gyógyszerkészítmények, amelyek enyhén hipertó- másnak tekinthetők, tonicltástonicítása vagy ozmolarhása nagyobb, mint mintegy 340 mOsm/L és kisebb, mint 600 mOsm/L. Az egyik megvalósítási mód szerint az injektálásra kész gyógyszerészeti készítmem ek. amelyek enyhén hipertóniásak, tomchástomcitása vagy ozmoiaritása lehet nagyobb, mint mintegy 3-to es kisebb, mint mintegy' 375, 4ÖÖ, 425, 450, -175, 500 vagy mintegy 575 mösm/L. Általában a hipuumjas oldatok tonicitástonicitása nagyobb, mint 340 mOsm/L. 600 mOsm/l-nél nagyobb ozmoíaritásó oldatokat injektálás során óvatosan keli alkalmazni. A nemkívánatos hipertóniás oldatok példái közé tartozik számos olyan gyógyszerészeti készítmény, amelyet 10%-os dextrózzal késztettek elő injektálásra, vagy az olyan gyógyszerészeti készítmények, amelyek több adalékanyagot tartalmaznak, amelyek befolyásolják az ozmoiaritást. Hipertóniás oldatok injektálásakor folyadék-átrendeződés következik be, és vizet von el a vénából és a vérsejtek endoteiiáiís sejtjeiből. A tél sok vizet elveszítő sejtek zsugorodhatnak, és így a hipertóniás oldalok injektálása vénairritációt, phlebitis!: és trombózist okozhat. níl A vér pH-ja mintegy 7,35 és mintegy 7,45 között van, amit semlegesnek tekintünk, A 7 alatti pH-értékű gyógyászati készítmények savas gyógyszerek, és azokat, amelyek pH-értéke 4,1 alatt van, nagyon savasaknak tekintik, A 7,5-nél magasabb pH-értéku gyógyszerkészítményeket bázikus vagy lúgos gyógyszereknek keli tekinteni, és a 9,0-nél magasabb píl-éríékő vegyületeket nagyon bázikusnak vagy lúgosnak kell tekinteni. A nagyon savas vagy nagyon lúgos gyógyszeroldatok phlebitis? és trombózist okozhatnak. így egy megvalósítási mód szerint a találmány náírmm-klorid oldatokat biztosit iiofihzált gyógyszerkészítmények feloldására vagy folyékony gyógyszerkészítmények hígítására, így készítve elő ezeket a készítményeket intravénás Injektálásra, ahol az előkészített injektálandó készítményeknek ( 1 ) a pM~ja nem kisebb, mint pH 4,1 vagy nem nagyobb, mint pH 9,0, (2) ionerősségük .megfelelő a vörösvértestek aggregác tójának meggátsására, és (3) közel izotóniasak ivagy enyhéit hipertóniásak vagy hípotöniásak) vérre vonatkoztatva, így a hemolízís vagy a kareiaónua nem lordul élő az RBC-kben. Az oldat pH*ja azonban nem vehető figyelembe annak mérlegelésére, hogy az oldatnak megfelelő ionerössége van-e a vörösvértestek aggtegációjának meggátlására, Más szavakkal, ha, egy vízzel újraoldott liotilízált készítmény pH-értéks 4,1 -«él kisebb vagy 9,0-nái nagyobb, ez nem zárja ki a Mtrium-kíorid oldat alkalmazás az újraoldás során, a vörősvértest-agglotináció meggátlása érdekében, A gyógyszerkészitmények omoiaritását a kővetkező képlet segítségével számíthatjuk kit Ozmolaritás ~ [anyag tömege (g) osztva az anyag molekulatömegével (g/L)], megszorozva a specíeszek számával, és KíÖÖ-el szorozva a nniliozmoiarítás miatt- A. "speeíesz” kifejezés az újraoldódáskor keletkező ionok vagy kém iai anyagok számát jelenti.

Injektálásra kész vagy előkészített gyógyszerészeti kiszerelések A találmány tárgyát képezik eljárások liofilizi.lt gyógyszerkészítmények oldatba történő újraoldásúra annak érdekében, hogy előkészítsük a hatóanyagot egyénbe történő injektálás céljára. Az újraoídott gyógyszerkészítmény injektálásra kész, mivel megfelelő ionerösségge! és tonicitással rendelkezik, ami közei izotőniás a vér tekintetében. A találmány szerinti eljárások a gyógyszeroldatok hígítására is vonatkoznak annak érdekében, hogy előkészítsék a gyógyszeroldat injektálását egy alanyba. A hígított gyógyszeroldat injektálásra kész, mivel ionerőssége megfelelő, és a vér tekintetében közel izotőniás. Aí egyik: megvalósnási mód verrat a 1 ioîi iszik vagy szárai gyógysaertermék/készítmény, ha vízben oldották újra, oxmoiarltása aha tégy 100 mOsm/L és mintegy 360 mOsm/l között van. Mivel a találmány újraoidá-s.t eljárásokat biztosít mintegy 25 mM és mintegy 1.50 ibM közötti mennyiségű nátriutn~klorid óidat atkaímazásával a szakembernek egy adott nátríum-Morid oldatot kellene használnia a nátrium-klorid oldatba ájraoldott iioirlízáSt gyógyszerkészítmény együttes oznioiarítása alapján. Így példánk ha egy vízben újraoldott Itofílízált gyógyszerkészítmény ozmoiaritása mintegy 300 tnOsro/í, akkor az újmoidásra szolgáló NaGl-öldatnak mintegy 25 inM és mintegy 30 mM között inek keli lennie. Egy másik példában-, ha egy Hofílízált gyógyszerkészítmény, amennyiben vízben oldjak tijnt, ozmoiaritása mintegy 100 mOsm/l, akkor az újraoídásra szolgáló NaCl-oldatoak mintegy 25 mM és mintegy 130 mM között keli lennie.

Az egyik megvalósítási tnód szerint eg>:, a találmány szerinti eljárással előállított, injektáláshoz előkészített <akár íioíllizált vagy oldathat! lévő) gyógyászati tennék nem tartalmaz HES-t thldroxiettl-kemétiyítöt). A HES-tartaimú készítmények, még akkor is, ha az ionerősség érdekében NaCi-okiatokkal oldják fel vagy hígítják azokat, okozltatnttk vörös vértesi-üledéket és aggíotinációt in vitro kísérletekben. Egy másik megvalósítási tnód szerint a találmány szerinti eljárással előállítható Injektálásra előkészített gyógyszerkészítmények nem tartalmaznak dextránt, mivel a módosított Wcstergren-módszerek (lásd a 2, példát) igazolják, hogy a NaCI hozzáadása nem ellensúlyozza a dextránok által okozott fokozott szedimemáoió hatását.

Az egyik megvalósítási mód szerint a találmány tárgya eljárás intravénás injektálásra szánt gyógyszer-készítmény előállítására, ahol a gyógyászati készítmény primer töltőanyagot tartalmazó Hoíiíízáit pogácsa. A printer töltőanyag lehet például főként tient ionizáló. A nem ionizáló töltőanyagok közé tartoznak, de nem kizárólag, a mamiit, a glicht, a szacharóz, a laktóz, más díszacharidok, terápiás fehérjék vagy a készítmény hatóanyaga vagy egyéb, a szakember számára ismert töltőanyagok. À nem ionizáló töltőanyagok koncentrációi, nem befolyásolják jelentősen, hogy az oldat megfelelő bnerösséggel rendelkezik-e az agglutináciö meggátiására. Azonban, koncentrációjuk hatással van az ozmolarításra, ezért koncentrációjuk befolyásolhatja a tomcitást, A glícín koncentrációja például megegyezik:-az ozmoiarításhoz való hozzájárulásával. így 10 .mM gliem egyénét-lés 10 mOsm/t-vei, A győgyszerkészitmények íehérje-ósszetevoi, beleértve a hatóanyagokat is, nem befolyásolják jelentősen az oldat íonerősségét vagy az oldat ozmoiarkását. Például, feltételezzünk 50 OOÖ orolektrtatömegö fehérjét és feltételezzük, hogy a fehérje 2,5 ntg-ját 1-2 ml·: oldatban injektálj ok. Ez 0,05 tnM-nák felel, meg, tehát a fehérje nem befolyásolja észrevehetően az ozmolariíást. A gyógyászati készítmények gyakran tartalmaznak felületaktív anyagokat is, például poliszorbát-SO-ai, A. pöliazorhái-SÖ és,·· más felületaktív anyagok nagy moiekulatömegü molekulák, így a készítményekben áhalá-bati jeléit lévő mennyiségek, például 0,001-0,01%, tál kicsik ahhoz, hogy jelentősen hozzájáruljanak az ozmoiaritáshoz vagy az ionerösséghez. Egyéb felületaktív anyagok közé tartozik a Brij® 35, a 30, a Lubroi-px™, a Triton X-10, a Eíuronlc# Pl2.7 és a nátrium-dodeeii-sznffát (SDS). Más hágy molekukitömegű molekulák, amelyek, kis mennyiségekben jelen tehetnek gyógyászati készítményekben, és nem befolyásolják szignifikánsan az ozmoíaritást vagy az íonizmost, olyan polimerek, amelyek jellemzője, hogy ezek nem sók, mim a dextrán-szuiíat. A polimerek közé tartozik például a dex&amp;án, a pölí(viml-a!kohol) (PVA), a Mdroxi-propil-metil-eellulóz (HPMC), a zselatin, a políetílénglikoi (PEG) és a polivíníi-pírrolidon (PVP). A gyógyászati készítmények gyakran tartalmaznak szacharózt, vagy más cukrokat vágj' poíioíokat, gysk- ran (K2, Ö~S, vagy 04:0% vagy annál nagyobb mennyiségben, Például alkalmazhatunk 540% szacharózt, ha a .készítmény'.nein tartalmaz töltőanyagot Általánosságban* ha egy készítmény lioftíizálédik, és a készítmény mennyiségei százalékban vagy moláris mennyiségekként megadottak, ez a liofdizálás előtti okiatok százaiék-arányára és tnoiarításáta vonalkozík (azaz töltési mennyiségekre). így ha az oldat 1% szacharózt tartalmaz, ez 29,2 roM-nak felel meg. Mivel a szacharóz nem jelentősét) ionizál vagy oldódik az oldatban, 29 mM szacharóz, egyenértékű a 29 mOsm/L-vel. Más cukrok vagy políolok, amelyek nem észrevehetően ionizálódnak vagy disz-szoclátódnak az. oldatban, közé irtóznak a glicerin, xilit, szorbit, meneti (alkaímazhatók töltőanyagként is), a glükóz, inozir, raíímóz, maltotrióz, laktőz és behálóz. A gyógyszerkészítmények pufferanyagokat is tartalmazhatnak. Pufferanyagok közé tartozik például az acélát, eitrát, gíicin, bisztídín. foszfát (nátrium vagy kálium), dicranol-am in és Tris. Pufteranyagok közé tartoznak azok a szerek, amelyek az oldat píl-ját elfogadható tartományban tan Iák. A pufferanyagok, mint például a glicht, a hisztidin és a dietanoí-amin a leginkább nem ionizálónk, igy koncentrációjuk egyenértékű az ozrno-laritással. és ezt figyelembe kell vennünk, műikor azt mérlegeljük, hogy az injektálásra kész készítmény megközelítőleg izotóníás-e. A pufferanyagok, mint például az acetát és a eitrát általában sók, ezért ionizáló hatásúak, és koncentrációjuk megsokszorozódik az oldat ozmolárkusához való hozzájárulásuk kiszámításánál, A gyógyszerkészítmények tartalmazhatnak lényegében bármely hatóanyagot, beleértve a fehérjéket, nukieinsavakaf, vírusokat és kémiai végjük tekét. Ezek a molekulák többnyire nem befolyásolják érzékelhetően az injektálandó oldat ionerősségét vagy ozrool&amp;ritásáí. Ha ezek a molekulák sók, irts vei gyakran a kis molekulájú vegyülitek gyógyászati sók, akkor jelentősen befolyásolhatják az íonerösséget és/vagy az ozmoiaritást.

Egyes gyógyszerkészítményekben bizonyos aminosavak is találhatók, és ezeket krioprotektánsokként, Íyoproiekfánsokkéní és-vagy töltőanyagokként használják. Néhány aminosav, mint például a hisziidin, többnyire nem ionizálónk, ezért egy aminosav koncentrációját egy készítményben csak az oldat ozmoiaritásának kiszámításánál keil figyelembe venni, úgy, hogy az injektálásra kész készítmény mintegy tzotoniás a vérre.

JtosEiMi A BeoePi ΧΦ genetikailag óhalakított kínai hörcsög peteíeszek-sejtvonal (C1ÍO) alkalmazásával előállított, amelyet kiterjedten jellemeztek, és kimutatták, hogy mentes fertőző anyagoktól. A tárolt sejtek mentesek vér- vagy plazmatermékektől, A CHO-sejtvonal rekombináns IX-es faktort (rFÏX) szekretál meghatározott sejt-tenyésztő tápközegbe, amely nem tartalmaz semmilyen állati vagy' humn fonrsásbóí származó fehérjét, és a rekombináns IX-es faktort kromatográfiás tisztítási eljárással tisztítják, ami nem követeli meg monokíonálís antitest alkalmazásának lépését, és nagy tisztaságú, aktív terméket eredményez. További vírusbiztonsági, céllal egy1 metnbránszörési lépést is alkalmaznak, amely képes .mintegy nagyobb, mint 70 000 látszólagos molekula-tömegű molekulák visszatartására, A BeriéPÍX® lényegében egyetlen komponenst!, SDS poltakrilaíttid-gél-elektroforézisen alapuló értékelés szerint. A potenciát (nemzetközi egységekben (NE), ÏU) in vitro egyfázisú véralvadási módszerrel itatározzák meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) TX*es faktor koncentráció snérésére szolgáló Nemzetközi Szabvány szerint. Egy nemzetközi egység a IX-es faktor 1 ml egyesitelt, normái humán plazmában jelenlévő mennyisége. A BateFl.X® specifikus akti vitása nagyobb, mini 1801U fehérjemiili-grammonkénl, vagy azzal azonos. A BeneFIX® nem humán vérből szántrazik, és rient tartalmaz Konzerváió-szeri. vagy hozzáadott állati vagy humán összetevőt. A BertePlX® steril, nem pirogén, lioftlizáit por kiszerelésű készítményként fórmulázott. A BeneiTX® intravénás (IV) injekcióként történő fölhasználásra szánt készítmény. Elérhető cgyeteln alkalmazásra szánt, a címkén szereplő mennyiségű, nemzetközi egységekben (RJ) kifejezett, IX-es. faktor-aktivitást tartalmazó ampullákban. Mindegyik ampulla tmíahnaz például nominálisan 250, 500 vagy 1000 HJ (vagy több, pí. 2000 I>J) koagulációd IX-es faktort (fekombinánsat). A iioíiiizált gyógyszertermék steril vízzel történő ójrafekddása titán az exetpiensek koncentrációi a?. 500 és 1000 ÍU dóziserősségű készítményekben 10 mM L-hiszddin, 1% szacharóz, 260 mM glicín, 0,005% poliszorbát 80. A koncentráció értéke újrafeloklás után a 250 ÍU dóztserősségő készítményekben a fele a másik két dóziserósségü készítményetek. Az 500 és 1000 ÍU dózíserösségck ízotóníá-sak ójrafeíoidás után, míg a 250 ÍU dóztserősségö készítmény tonícításának értéke a fele az ójrafelotdás után a másik két dóziserósségü készítményének. Minden dózisorősség tiszta, színtelen oldatot eredményez ójrafeíoidás után.

Egy kiviteli alak szerint a találmány tárgyát képezik eljárások BeneFiX® elállítására személyben injektálandó formában, aboi a BenePÍX®~et nátríum-kíorid oldatban oldják fel újra. és ahol a nátrium-klórid oldat koncentrációja nagyobb, mint mintegy 25 mM és kisebb, mint mintegy 150 mM, Egy kiviteli aiak szerint a BeneFIX® újtafeloklásához alkalmazott nátríum-kíorid óidat mintegy -10 mM. Egy kiviteli alak szerint egy ampulla liofilizált BeneFíX®~et mintegy 1-5 mi 25-150 mM nátrium-klorid oldatban oldunk fel újra, Úirakíszerelt BeneFIX® (BeneFIX®»R)

Mivel az alacsony tonerősségn BeneFÍX®-et vízben rekonsütuáljuk, különböző újrakiszerelt változatokat készítettünk (újraformufázott BeneFÍX® <BeneFlX®-R)). A cél az volt, hogy megfelelő ionerősséget biztosítsunk a BeneF!X®-készítményeknek, és sgy csökkentsék azok K[Ki-agglutináló hajlamai. Annak érdekében, hogy fokozzuk a BeneFiX® ionerősségét, nátrium-klorid vihető be az újrafeíoldoit termékbe és a sWFÍ-t, mint újrafeloldó oldatot helyettesíteni lehet. Alternatív utódon, a Bend IX-K'-ct újraktszereihetjük NaCS hozzáadásával az előiiofilizált készítményhez, oly módon, hogy az ójrafeloldást elérhetjük vízben, de a sóoídatok liofílízá-lása nehezebb, és praktikusabb egyszerűen újrafeloldani a iiofilízáir pogácsákat NaCl-oldatokkaí. Ez igaz egyéb iioíBIzáh gyógyászati készítményekre is, amelyeknek nincs megfelelő ionerőssége, midkor sWFÍ-ve! ójrafeloldjuk azokat, hogy mégakádáivozzyk az agglutínációt,

Egy megvalósítási mód szerint a fíend lX®-R fioftlizáíható ugyanolyan kiszerelésben, mint a BeneFIX® (10 mM L-hisztidin, SfíOmM glycín. 1% szacharóz, 0,005% poliszorbát 80), és csak a rekombináns IX-es Bátor (rFIX) koncentrációja fog különbözni, A BeneFIX®-R nyers gyógyszertermék ezután betölthető például 1 ml térfogatban ampulánként a következőkkel együtt: 10 mM L-liisztídin, 260 mM glycin, 1% szacharóz, 0,005% poliszorbát 86, és íiofilizáiható. Amikor a 8eneFIX®*et ójrafeíofdjuk 25M5Ü mM NaCi-oldatbmt, pl, 40 mM NaCS-ban. a segédanyagok kőncsnháeiőia 20%-kai csökken, a jelenlegi BeneFIX® liotílízáiás előtti állapotához képest. Ez a stratégia azt eredményezi, hogy a készítmény (!) izotóniás, (2) megfelelő Ionerősség van, hogy csökkentse az RBC-agglutináeitó, ős (3) csökkenti az injekciótérfogatot magasabb dózis» rFiX-kószitmények esetében. A BeneFIX® biztosítható pl. 250, 500, 1000 és 2G0Ö ÍU rFÍX dóziserösségben ampul--iánként. így· rekonstitóció után 5 ml 25-150 mM NaCÍ-oldattal, a kapott BeneFÍX®-R oldat kiszerelésű készítmény tartalmazhat mintegy 7-9 mM híszlidint; mintegy 188-220 mM glicht; mintegy 0.7%-ö«9% szacharózt és mintegy 0,004% poliszorbát 8Ö-at. Az, rFíX ampuliabeii mennyiségének függvényében például 250, 500, í000 vagy 2000 ÍU újrafeloidása 5 ad NaCI-ban rendre 50. 100. 200, vagy 400 lU/ml rFIX-koncentrációt eredményez. Az 5 ml 40 rnM-os NaQ-oldatban újiafeioldiMt BeneFIX®-R--készítrnény ozmolaritása mintegy 320 mOstn/L. Készítmények példaként; injektáláshoz készűett készítmények A ÍX-es rekombináns faktor is liofilízálhato a 6,372.716 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett készítményekben.· A szabadalomban leírt készítmények alkalmazhatók a jelen találmány szerint* aboi a készítmények nem korlátozódnak arra, hogy hatóanyagként rFI.X-et tartalmazzanak, így péidátt! olyan liöl'iiizált készítmények, amelyek 25 mM-lSO mM nátrotm-kiorid oldattal vannak injektálásra ójraokiva, magokban foglalnak olyan készítményeket amelyek giíeínt, poliszorbátot, szacharózt, hisztidint és hatóanyagot tartalmaznak, A hatóanyag lényegében bármilyen fehérje, virus, ntiklemsav vagy kémiai vegyület lehet. A glicht koncentrációja' lehet például mintegy 0*1 M és G.3M közötti. A poiíszorbát koncentrációja lehet például mintegy .0,001 és mintegy 0,05% közötti. A szacharóz koncentrációja lehet például mintegy 0.5% és mintegy 2% közötti, A hisztidin koncentrációja lehet például mintegy 5 mM és mintegy 30 mM között.

Az egyik megvalósítási mód. szerint egy 25-15Ö mM nátrium-k lórid oldattal újraoldott iíotílízált készítmény kóxüibeliü 0,1-0,3 M glich«, 0,.5-2% szacharózt, 0,001-0,05% poiiszorbátot, körülbelül 5-30 mM hisztidint és mintegy 0,1-20 mg/mí hatóanyagottartalmaz; A hatóanyag lehet például az rPIX. Egy másik' megvalósítási mód szerint egy rl i.X tiofiíizáit készítmény, amelyet 25-150 mM nátrium-klorid oldattal oldottunk újra, mintegy 0,13 - mintegy 3 mg/ml rF].X -{ vagy mintegy 50- 600 lU/ml rFÍX-t, mintegy 0,26 M. giíeint, mintegy 10 mM hisztidtnt, mintegy' 1% szacharóz és mintegy 0,00576 poiiszorbátot tartalmaz. mLàmàmxùMi

Az alábbiakban ismertetett példák a találmány szempontúit szemléltetik, és nem a találmány korlátozása céljából szerepelnek......................... L..MjlM-Antj;;l^sujMs,.és,készftfflrijy.

Msádám

Aikalmankém beszámolnak a BetteFLX-hez kapcsolódó RBC agghttmációről pillangó katéter kanülőkőn és fecskendőkön, Ffemoíílíás kutyákon végzett újabb vizsgálatok kimutatták, hogy agglutínáctő következik be rekombinás humán FIX távoiétében is a kiszerelésre alkalmazott puflferben. így a jelen kutatás során megvizsgáltuk, hogy a standard antíkoagulánsok, a különböző βρηβΡΙΧΦ komponensek-és az íonerdsség beiblyásolják-e a BeneFlX-hez társuló .agglutinációs jelenséget. A vért névtelen emberi önkéntesektől gyűjtöttük, és standard amikoaguiánsokat, például elilén-dtamin-tetraecetsavat tEDTA), nátrium-cítiátot vagy heparírtí tartalmazó Vacutaltter csövekbe (Beeton Dickinson, Franklin Lakes, NJ) gyűjtöttük.

Az agglutinúeíó teszteléséhez a Vacutainer csövekben lévő vérmitüákat először táptalajon folyamatosan kevertük, 12,5 μ! vért hígítottuk 87,5 pl tesztoldalban egy 48-lyukú tenyésztő lemezen, és szohaliömérséklei:en 2 percen át ínkubáttuk egy fordítót! fázisú konbasztmikroszkóppa! 400-szoros nagyítással történő megfigyelés előtt. Mindegyik lyukról videófelvételt készítettünk állóképek rögzítésére azért, hogy az 1, táblázatban felsorolt kritériumoknak megfelelő RBC-agglulinációt pontozzuk. L táblázat: RBC agglutinációs pontozás kulcs

A standard mii+koagulámok hatása as RBC agghainációjára: A* első vizsgálatban három donor vér* mintáinak vizsgálata szerepeld A vért EÖTA4, heparim és nátriurmeitrátoí tartalmazó Vacutainer csövekbe -helyeztük minden egyes donor esetén. A vizsgálandó termékek 1.00. ÍU/ml BeneFiX€>-t tartalmaztak, a?/alábbi NaCl koncentrációk mindegyikében újraoldvat: 0 mM (sWFI), 20 mM, 40 mM, 60 mM, és Ή mM Naül. Emellett pozitív kontrollként 5%-os vizes destrézt (D5W) alkalmaztunk. A mintákat hígítottuk véróBeneFlX® vagy vér/OSW 1:8 arányban. A képeket rögzítettük, digitáiisan tároltuk, mászkáltuk. és pontoztuk, az, aggí úti nációt. 2 perccel azután, bogy a vért sWFi-vel rekonsiiíuáh BeneFl.X€>-bez adtuk, aggiutínáeiót figyeltünk meg míndhá-· rom donor mintájánál, függetlenül az alkalmazott amikoagniikis típusától. Mivel növekvő koncentrációjú NaCI-t alkahnaztunk, az. aggiutmációs válasz gYcngült, Kaemdkedo aggiutináeió akkor jött létre, amikor a vért D5W* ..........heg:adtok. ................. A NaCJ hatása as RBC-aggMwâciôra az előzetesen szűrt donorokban: A donor mintákat heparínízáit Vác utas ner csövekbe gyűjtöttek. Mivel néhány korábbi mintában spontán sgglutinádót figyeltünk meg, az ösz-szes donort kezdetben 154 ntM NaCl alkalmazásával szkrineiiük. lia agglutinációs figyeltünk meg, a mintát kizártuk a további vizsgálatokból. Az egyes donorokból származó maradék mintákat 1:8 arányban hígítottuk két készítmény egyikébe: (1) 100 ILVml, sWF-'l'-vel rekonstituáit BeneFLX®, és (2) 100 ÍU/ml 154 mM NaGl-dal rekonstruált BeneFTX®. A képeket rögzítettük, digitáiisan tároltuk, maszkoltuk és pontoztuk az agglutmácíóí. Agglutinálót figyeltünk meg a sWFi-val rekonstituáit BeneFIX® esetén, mig a 154 mM NaCl-dal történő ójra-oldás csökkentette vagy megszüntette az agglutinációs reakciót (lásd a 2. táblázat pontszámait). 2. táblázat: Agglutinációs eredmények

A kész/tmétty összetevői és a BemFM€> koncentráció haltba: A BeneFlX® többféle kiszerelésű készítményét értékeltük a különböző összetevők RBC agglutinálóra gyakorolt hatásának megállapítására. Nyolc különböző keveréket állítottunk eiő 154 mM Naüklaí és nyolcat anélkül, összesen fő keveréket (3, táblázat). Tizenkét donort spontán agglutináeióra szkrineltünk, és kettőt kizártunk a további vizsgálatokból. A tíz megmaradt donor közűi ötnek a vérmintáját használtuk lei az első 8 készítményhez (minták i -A-tői 1-H-ig), és a to* váfobi öt donor'mintát használtuk a ntásdik 8 készítményhez, (minták 2-i-tóí 2-P4g). A. mintákat: előzőleg hígítottuk i >8 arányban. és a képeket a korábban leírtak szerint rögzítettük. 3, táblázat: Készítmények tervezésének táblázat»

A 3, táblázatban bemutatott kísértei agglutinációs pourszátnaii a 4A es 4B táblázat okban mutatjuk be. Az agglutináeió nem "voll hozzárendelhető kifejezetten a BenePiX® készítmény egy konkrét össszetevöjévcí, akár hatóanyagával, akár segédanyagával sent. Amint az várható volt, a glieífl eltávolítása RBC itzist okozott az oldat hipotöníássága következteben. Azonban a 154 ntM NaCl-dai való űjraoldás csökkentette vagy tnegszíin-teíte az w vttro aggiutínádót és a lizast. 4A táblázat; Agglutinációs pontszántok - váltakozó BeoeFIXt® koncentráció

4B táblázat: Agglutinációs pontszámúk — Segédanyag hatásai

.Ί S’aCí alacsonyabb koncentrációinak hatása az R/?( agghainad őr a az dőzacscn vizsgált donorokban: A donor mintákat heparinizált Vacotainer csövekbe gyűjtöttük. Mivel néhány korábbi mintában aggiut (nációt figyeltünk meg, az összes donort kezdetben i54 mM NaCl-dal szkrítielUSk. ífa aggiutinációt figyeltünk meg, a mintát kizártuk a további vizsgálatokból. Mindegyik donor megmaradó mintáját 1:8 arányban hígítottuk az előzőkben lévő három készítmény egyikébe: (i) 100 flJ/mi BeneFÍX® sWFFvei; (2) 100 KJ/ml BeneFlX® 40 mM NaCi-dai; vagy ü) 100 KJ/tnl BensFl ΧΦ 77 mM NaCl-dal. A képeket rögzítettük, összegyűjtöttük, és a korábbiakhoz hasonlóan pontoztuk. Az etedményekei az S, táblázat tartalmazza. Agglutínáeiót figyeltünk meg mind az öt, vízzel újraoldott BeneFIXév minta esetén, (rúg a BeneFIXX· 40 mM vagy 77 m.M NaCkdal történő újraotdása csökkentette vagy megszüntette az aggiatinációs reakciót, 5, táblázat: Agglutinációs pont,számok

Analízis: RBC agglutináló fordult elő a vérben hepsrmnak EDTA-val vágy nátrimmcitrátta! történt véralvadás gátlás során, amikor BeneFlXturei keverték, a vér.ó«konstitúált BenéFlX® 1:8 tériogatarányánál Nem volt megyfigyeihetö az antikoaguláns típusának hatása az agglutinációsa; ezért kaparint alkalmaztak aníikoaguiánsként a további elemzések során. Az egyes .mintákban az agglntínádó 0,9% "NaCl jelenlétében, történt (negatív kontroll az agglutináeiőhoz}. Ezért a későbbi értékelések csak olyan mintákkal történtek, amelyek nem mutattak agglmináeiót a 0,9%-os NaCI-kontrollak A öenel-ΪΧΦ bánom koncentrációjának (100. 300, vagy 600 llJ/ml) és a BeneFIX®minden egyes ősz· szetevőjének, amelyeket sWFl-ben vagy NaCi oldattal rekonstituálínnk, íratását meghatároztuk az RBC aggtak nádora amikor összekevertük hcparinnal antikoagulált vérrel, vér/BerieFIX® 1:8 térfogat aránynál. Bármely összetevő eltávolítása, köztük a tckomhinans humán FIX fehérje eltávolítását, nem volt hatással az aggiutinaek ós válaszra. Ez azt jelzi, hogy különböző gyógyszerkészítmények széles köre előkészíthető {feloldva vagy hígít* y») NaCi oldatokkal intravénás.«yefctálásra, A giicineitávolitása RBC üzísi eredményezett. A rekonstituáláshoz 40 tnM (0,234% NaCi, injektálható), 77 mM (0,45% NaCi, injektálható) vagy 154 tnM NaCi (0,9% NaCi, injektálható) alkalmazása csökkentette vagy megszüntette az agglutinációs választ és lizist. így ezek az eredmények azt mutatják, hogy a BeneFÎX® készítmény semmiféle összetevője nincs össze-függésbe« a megfigyelt agglutinációvaí. Bár a glicin eltávolítása: a BeneFIX® készítményből és vízzel történő feloldása hipotóniás oldatot eredményez, amely lizist okoz, az. ozmoiarítás és a tonicítás külön probléma az ionerőséghez és az agglutinálóhoz képest. Az eredmények azt mutatják, hogy az agglutináló az sWFÍ-ban rekonstruált JX-es rekombinans faktor (rFIX) alacsony ionerősségévei van összeítlggésben, és a NaCi-d&amp;t történő rekonstituálás gyengíti vagy megszűntei: az agglutinácíöt. így más gyógyszerkészítmények újraoldása NaCi oldatokkal, még 154 mM alatti koncentrációjú NaCi oldatokkal is. mind az aggíutinációt, mind a lizist megakadályozzák intravénás injektálás során, iL.MhÍAlL-AjMióh.ítotl.Wgster&amp;remm^ S(th:z.~,gyógyisMtÍ!£eiekj;^^ A jelenleg forgalmazott BeneFiX® készítmények nem-ionos készítmények. Az s\VFl~ben ickonstítuáit Beme FIX® készítmények beadása során, stem nagy gyakorisággal eritrociia aggregációt (azaz aggíutinációt) észleltünk, amikor a páciens vérét az előkészített BeocFÍXcb- va! keverjük, például egy intravénás drénben. A találmány azon a felfedezésen alapul, hogy az ertroctta-aggregáció a készítményhez kapcsolódik, nern pedig az rRX-hez, és megelőzhető olyan higitószerek alkalmazásával, amelyek legalább mintegy 40 mM NaCl-ot tatv mintáznák. Hogy segítsük a legalább mimegy 40 mM NaC!-oí tartalmazó szokásos higitószerek tervezését, egv számszerűsíthető vizsgálati módszert terveznünk, amelyet az eritrocita üiedékképzés átérésére használhatunk, arneiy egy bevált módszer az in vitro eritrociía-aggregáció értékelésére, A módosított Westergrea-mödszett, amelynek során a vért normái sóoldatban 4:5 arányban hígítjuk, adaptálták sóoldattaí vagy iesztoldatokkal {pél· dáuf szokásos hígíiószerekkel) történő 1:4 vagy t :8 arányú hígításhoz, a vér aggragáciőjának értékelésére.

Egészséges felnőtt önkéntesekből emberi vért nyertünk, és az EQTA4 tartalmazó csövekbe gyűjtöttük, A vérminták -alkalmasságának kimutatására a szediroentációs kísérletekhez a klinikáikig meghatározott erítro-cita-szedimönlációs mutatót, az FSR<á-aí a módosított- Westergren-módsz.erreí mértük. Röviden, jól elkevert vért hígítottunk 4:5 arányban 154 mmoí NaGÍ-dal, alaposan összekevertük, majd azonnal egy nulla szintet jelző Westergren-esobe helyeztük, amelyet egv szokásos lÖ-csöves állványra szereltünk. A. távolság mm-ben a cső tetején levő nulla jeltől a piazmareritrocíta határfelületig mértük és rögzítettük 60 perc elteltével Az ESR«>· eredményeket összehasoniitoíták a publikált normál refereneiaértékekkeí (Morris, MW és munkatársai. Blood Basie Review, Henry·, JB, szerk.. Clinical Diagnosis and Management by Laboratory Methods, Philadelphia, PA, W.B Saunders, 2001: 479 519). Két kísérletet végeztünk annak igazolására, hogy .az adaptált, módosított Westergremmódszer megfelel a gyógyszerkészítményekhez társuló: eritrocita aggregádó értékeléséhez. Az emberi vérminták megfelelőek voltak ezekben a vizsgálatokban való alkalmazásra, mi vei mindegyiknek a normál határértékeken belüli volt az ESR«, értéke. Ezeket a mintákat az első kísérlet ben 1:4 arányban hígítottuk, és a másodikban 1:8 arányban higitottttk.

Az első- kísérletben az eritrocita szedimenfáciöt 5% destrán ?0rel vagy sWFf-vei rekonstitaált BeneFlX®) alkalmazásával vagy 10 mM NaGÍ-dal fokoztuk, 5 perceit belül aggregátumok- váltak láthatóvá azokban a csövekben, amelyeket 3% dextráu '/Q-nel vagy sWFÍ-ben rekonstítuáit BöneFlXOD-ei hígított, vérrel töltöttünk meg. Ezekben a csövekben az eritrocita üledékképződés 60 perc elteltével jelentősen növekedett, összehasonlítva a sóoldat kontrollal (6. táblázat). 90 perccel egy 10 mM NaCI-dai rekonsíHuáSt BeneFIX®-el hígított donorból származó vér kéí-fázisö ülepedésí mintázattal tendeíkezetf. egy tiszta eritrocita:p!azma határié-Kiléttel 8 miners a nulla értéktől, és egy másik határfelület, a sörön érintkező és a kevésbé sörön elhelyezkedő eritroeiták között, 149 mm-re a nulla értéktől 6. táblázat; BencFÍX®*hen vagy 3% dexiránba» hígított humán vér eritroeita üíedéklvépződése (lerakódást távolság tom-ben, nulla -.értéktől mérve)

A második kísérletben az eritrocita üledékképzést 5%-os dextrózzak "MFR 92?"-el (rFIX-t net» tartalmazó puffer készítmény a SeaeFiX®-hez) és 10 mM NaCi-dal mkonstituált BeneFlX®~el (?. táblázat) fokoztuk. .Az első kísérlettől eltérően a csövekben az ülepedés gyors volt, a maximális vagy megközelítőleg maximális szedimenlációt 15-30 perc alatt értük el 7. táblázat: MFR-927-ben, BeneFIX®-ben vagy 5% dexírózbaa hígított humán vér eritrocita lile-dékképzôdése (lerakódást távolság mm-beni nulla értéktől mérve)

K kísértelek eredményei a:ît mutatják, hogy a módosított, a yőrősvérsejí üledékképzödésének mérésére alkalmazható Westergreri-módszer adaptálható a gyógyászati készítroényék vagy kiszerelések álísd indukált eritrocita aggregácíó értékelésére. Például a Wesiergren-esövekben az eritrocita üledékképzés »térése 60 perccel teaztoldatokkal .1:4 arányban hígított vér megfeleld ahhoz, hogy megkülönböztesse az aggregéé sót elősegítő szereket (azaz 5%.dextróz. .3% dextrán 70, MFR 927 és SWFl-hen rekonstituált BenePÍX®) és azokat, amelyek nem (pl. a sóoidat és mintegy 25 mM. vagy több NaCi-t tartalmas® hígiíószetekbeR rekönstituáh BeneFiX®). A jelenleg forgalomban lévő BeneFIX® nem-ionos .készítményét összekapcsoltak az in vitro eritrocita aggregációvai, ami akkor jelentkezhet. amikor a beteg vérét intravénás drénben a BeneFlX®-el keverjük, A találmány azon a felfedezésen alapult, hogy az eritroeiía-aggregáció a készítményhez kapcsolódik, net» pedig a rekombináns IX-es faktorhoz, és az aggregáció meggálolható BcneFIX legalább 40 mM NaCl-t tartalmazó higi-tószerekkel történő rekonstttuálásával

Ezzel a példává] az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk 40 mM higítóanyag erőtelj ességét az újraformoiá-zott BeneFíX© (BeneFÍXéS-R) készítmények rekonsomálása céljából. Pontosabban, a kísérleteket annak meghatározására terveztük, hogy a 40 mM-tól 10%-ban eltérő NaCl-koncentráció megfeleíö-e a fonmt lázassal ösz-szefüggö eritrocita-aggregáció meggátiására, amelyet az adaptált, módosított Westergren-módszerrd határoztunk meg az eritrocita öledékképzödés (ESR) mérésére, Ezenkívül a NaCl-koncentráeió etőieljességét az erittxt-eita-üledékképzödésre mind magas (azaz 2000 1U). mind alacsony (azaz 250 1U> dózisó Be»eF!X®-R atnpuílák esetén értékeltük, A BeneFÍ.X®-R készítmények, az MFR 927 és a 3¾ dextrán 70 hatását az eritrocita uíedékképzödésre szobahőmérsékleten mérőik a módosított Westergren módszer adaptálásával, a 2, példában leírlak szerint, A vizsgálati terv a 8, táblázatban látható. 8, táblázat: Tanulmányterv a 3. példához

A kísérlet napján, mind a a agy dózis« (-2000 1U rfíX-et tartalmazó lioftlizáll BeneFJX® R ampullák), nónd az alacsony dózist) BeneFTX® R ampa (iákat (-250 TU rFÏX et tartalmazó- iiofdízáit BeneFlX€> R ampullák) alkalmazás előtt közvetlenül 5 ml '36 jaM, 40 inM. vagy 44 mM hiaCl-dal újra feloldottuk- A pozitív .kom* rolloldatot, 3% (tümeg/íérfogat) dextrán 70-et készítettük steril Dülbeceo-föle módosított kalcium- és magnézi* ummenfes foszfát pufferelt sőoídatban (PBS-CMF, pH-7,4). Az emberi vért donoroktól nyertük és az EDTA-t tartalmazó Vacutaíner csövekbe gyííjiőltllk. A vérmintákat az eritrocita üiedékképzödéses kísérletekhez használ-ittnk. a gyűjtéstől számított 3 órát! belül. Λ teljes vért Î :4 arányban hígitotttik a tesztoldaiokbart (azaz a teljes vér 400 μΙ-ét adtunk 1,2 mi tesztoldalhoz), jói Összekevertük, majd nulla szintet jelző, eldobható* üveg Westergren csövekbe töltöttük, iunelyekei telje* sen függőlegesen helyeztünk el egy cire a célra készült, szokásos állványon. Az eritrocita ülepedést, ami &amp; cső tetején lévő nulla jel és a píazma-eritrocita felület távolsága mus-ben, őő perc elteltével mértük és rögzítettük .

Mind a 12 donor eredményei hasonlóak voltak: A jelenleg forgalomban lévő BeneFIX# készítmény-puffer, amely nem tartalmazott rFÍX-t (MFR 927) és 3¾ dextrán ?ö--et, egy standard pozitív kontrolioldai, fokozott eritrocita üledékképződési mutat azzal a vérrel összehasonlítva, amelyet NaCI tesztoldalukban kevertünk el (lásd az 1. ábrát). A púderben lévő t.36 niM, 40 ntM vagy 44 mM) NaCI- vagy a íertnékben lévő rFTX koncentrációtól függetlenül, a BeneFÍX® R nem fokozta az eritrocita üledékképződési, mindaddig, amíg NaCI hígifó-szerrel nem oldottuk újra, A tantihnány eredményei azt mutatják, hogy a BcneF!X® R hígítószerek 10%-nál nagyobb vagy 40 mM-tiéi alacsonyabb NaCbkoncemrációi-megfelelőek a fokozott eritrocita üledékképzés vagy aggregáció (agg-lutináció) megakadályozására. Az eredmények azt is mutatják, hogy a NaCl-nak a készítményhez kapcsolódó eritrocita aggregációra gyakorol! enyhítő hatását net!) befolyásolta a hatóanyag: koncentrációja (azaz az rFTX), 4,béjdaLAz.iönmmég.szsreM.ajmfe

Az emberi vért négy különböző donor vérvétele alkalmával gyűjtöttük be standard heparáiízáít gyűjtő-csövekbe, Az RBC-agglutmátumok képződését ágy vizsgáltuk, hogy 2,6 ml pufiért vagy rekon&amp;titüálí BeneFlX fehérjét, maid 0,6 ml heparínízálí vért készítettünk be egy' fecskendőbe. Az agglutinálok keverési/ülepedési viselkedését figyeltßk ezekben a fecskendőkben idővel, és íbtográfíarla'g:rögzíí.eitök digitális kamerával. Ä jelen BeneFÍX® készítmény UöftHzálás előtti összetétele «FIX., mintegy 10 mM hisztidin. mintegy 260 mM glicht, mintegy i% szacharóz és mintegy 0,005% políszorbát-80, pH~6,8. A BeneFÍX® készítményt üoftlizálíuk, és injektálás előtt sWFI-ben újraoidottuk, Eredetileg a szacharózt gondoltuk az agglutináeió okának. Ezért a tesztenft'ereket 1%. 0,5% vagy G% szacharózt tartalmazó készítménnyel formuláztuk. Mindegyik szacharóz têsztpuiïert fecskendőbe szívtuk fel, amelyet kis mennyiségű hcparinizált vér követett. Az KBC-k aggluíinációját és a későbbi gyors lerakódást mindhárom puffer-esetében, azonosnak találtuk, ami ami utal, hogy a BeneFÍX® készítmény szacharóz-tartalma nem befolyásolta a megfigyelt agglutinádót, A normál sóoidatban, nem pedig steril vízben -újraoldott BeneFÍX®, nem okozott agglutínácíót. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a BeneFÍX® készítmény ionerőssége nem megfelelő az agglutináló - meggátlásához, ha a BcneFIX'lM vízben rekonstituáljuk.

Az agglutínácíó megszüntetéséhez szükséges minimális ionerósség meghatározása érdekében a BeneFÍXOS-t (vagy a liofiiízálás előtti BeneFÍX® készítményt megváltoziathatjuk úgy, hogy nátrium-kloridot tartalmazzon, bár a nátrium-klorid-kés/.itmények líofíiizálásának módszerei sokkal nehezebbek a lioíHizáló készítményekhez képest, amelyek nem tartamaznak nátrium-kloridot), különböző koncentrációjú NaCl-oldatokkal (0. 10, 15. 20, 25, 30, 35. 40, 50, 75, 100 és 137 minő!) rekonstruáltuk. A BeneFÍX®··! feloldottuk továbbá normál sóoidatban is. amely 154 mM NaCl-ot tartalmazott. Mindegyik oldat esetén vizsgáltuk az RBC agglutinációs és üledékképződési. A 9. táblázat néhány ilyen oktat ozmolalitását és ionerősségét mulatja (vezetőképességként kifejezve) más közönscgcs/átíagos intravénás oldattal együtt. A nátrium-kloríd BeneFÍX® készítményhez való hozzáadása esetén, akár lioftHzálás előtt közvetlenül vagy egy liofiiizátum nátríum-kloridda! történő rekonstitúciöja során, a Naö várhatóan teljes mértékben dixszociálódik a Na' és Cf ionok ekvivalens koncentrációjához. így a készítmény puffer és a nátrium-klorid [Na’ és Cf mEq/L-ben kifejezve (miílíekv-ivaíens''L)j ionetössége előreláthatóan egyenértékű a NaCi-koncentrációval, ha a készítmény puffer nem tartalmaz más ionokat, 9. táblázat: A különböző Oldatok jellemzői

A fecskendőkben a 9. táblázatban feltüntetett, oldatokkal való érintkezéskor a vérben egyedileg RB.G-agglotináeiót figyeltünk meg, majd a fecskendőket óvatosan fcevertettük és megfordítottuk a vérleülepedés meg« figyelésére. Agglutinât képződése nem minden BeneRX® készítményben volt megfigyelhető, amelyet legalább 40 m.M nárrium-kíoriddal rekonstil váltunk (az előző példában megjegyeztük, hogy körülbelül 36 mM NaCl már megfelelő az aggluímáció meggái lásához). A legalább 40 rnM NaCbot tartalmazó okiatokban a vétsejiek viselkedése megkülönböztethetetlen a nortnál. sóoídatétól. Á vérsüliyedésl hígított (ha íbűlízáíás előtti) vagy rekonstituált (ha liofiiízált) BeneFÍXÜtM: tartaraazó fecskendők sorozatában vizsgáltak csökkenő NaCl koncentrációk mellett (40 mM-tól kezdve) 15 perced az inverzió után. Következetes koncentráció-feggő választ kaptunk az.: agglutinât képződés és az azt kővető szedi-mentáctó sebességre vonatkozóan - emelkedő aggluímáció és gyorsabb ülepedés a pufferben lévő fcfsGl-koncentráció csökkenésével. Nyilvánvaló aggluímáció volt látható egy olyan vérmintával, amely a puft'erben <25 mM NaCl-t és egy másik vérmintával, amely pufferben <30 mM NaCNt tartalmazott. Minden olyan puffer készítményben, amely >40 mM NaCl tartalmaz, a vérsejtek viselkedése nem különbözött a normál sóoidatban, vagy a normái sóoldatban rekonstruált BeneFIX®-től. A 40 mM nátrium-klorídda! rekonstituált Benefix® megfelel a 4 mS/cnt számítolt vezeioképességnek,

Az S%-os dextróz injekciós oldal, melynek minden ml-e 50 mg vizes dextrózf (gyógyszerkönyv!·: USP) tartalmaz vízben injekcióhoz. 250 mQsro/L számított ozmoiaíitással rendelkezik, és számított kmerőssége 0 mS/cm. Ez az oldat, amelyet általában intravénásán adnak be, színt én okoz RBC-aggiutmáetót és nagyon gyors vérsöüyedést. hasonlóan a vízben rekonstituált BeneFLX® készítményhez, így ezek az eredmények azt mutatják, hogy a vízben rekonstituált BeneFfX® által okozott RÖC aggiuti-náeió a BeneHX® készítmény alacsony íonerósségénefc (0 mEq/L számított ionetósség, <0,2 mS/cm mért vezetőképesség) a következménye. Ezt a problémát >40 -mi NaCÍ-ot tartalmazó NaCboidatok rekonstituáeiójával oklahatjuk meg. így az injekció rekonstituált oldatának számított íonerőssége- körülbelül 40 mEq/L (az elégséges iooerösség az ágglutináció rneggátlásához vezetőképességként is kiszámítható, mintegy 4 mS/cm vagy maga-...................... vagy magasabb.

Claims (14)

1. igény poiitso rozat

   1. Eljárás IX-es faktor készítmény előállítására intravénás injekcióhoz, amely eljrás tartalmazza a következőket: 25-15Í) üiM nátrium-klorid oldat hozzáadása lioíííizált IX-es faktor készítményhez, ezáltal a kapott, intravénás injekcióhoz készített készítmény előállítása, ahol á liofiüzált készítmény, amennyiben vízben üjraoíd-juk, nem tartalmaz több, mini 5 tnM Ionizáló sót, és ahol az előállított készítmény mintegy' izotóniás a plazmára vonatkoztatva és ozmolaritása 270-330 mOsm/L, vagy enyhén hipotóniás a plazmára vonatkoztatva és ozmoiartíása 220-270 mOsra/L, vagy enyhén hipertóniás a plazmára vonatkoztatva és ozmolaritása 330-600 mOsm/L, és. ahol az előállított: készítmény íonerőssége elegendő atrá, hogy megakadályozza az eritrocita-agglutináciöt intravénás injektálás során.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol az eiállítoti készítmény ionerőssége legalább 2.5 mEq/L Na* és Cl' ionok.
3. 3. Az 1, igénypont szerinii eijárás. ahol az dállitot: készítmény íonerőssége legalább 30 mEq/L Ma' és Cl ionok.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol az eiállitoit készítmény íonerőssége legalább 36 mEq/L Na' és Cl' ionok.
5. 5. Az L igénypont szerinti eljárás, ahol az eiállítoti készítmény íonerőssége legalább 40 mfsq/L Naf és Cl' ionok.........
6. 6. Az. 1. igénypont szerinti eljárás, ahol az eíáflitott készítmény íonerőssége legalább 40 mEq/L Ma* és CL ionok és legfeljebb ISO mEq/L Na" és'Ci' ionok.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol az eiállítoti készítmény íonerőssége vezetőképességként mérve .......legalább 2,5 mS cm.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, áltól az eiállított készítmény Íonerőssége a vezetőképességként mérve ............. legalább dproS/ero.
9. 9. Az i-8. igénypontok bármelyike szerint» eljárás, alto! a nátrium-klorid oldat 40 mM és mintegy 150 .................mM közötti................. Î0. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a nátríum-kiorídokiat 36 rnM és·44 mM közötti.
10. 11. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a nátrium-klorid oldat 40 mM.
11. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a iiofdízált készítmény, amennyiben vízben rekonstituállákj nem tartalmaz 35 rnNI-nál több ionizáló sót.
12. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a nátrium-klorid oldat adagolását megelőzően a gyógyászati készítmény hisztidint, glich«, szacharózt és pofiszorbátot tartalmaz.
13. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a nátrium-klorid oldat adagolását megelőzően a gyógyászati készítmény, amennyiben vízben ójraoldották, a következőket tartalmazza: fa) 5 mM * 30 rnM hisztidin; (b) (U M - 0,3M gl ici»; (c) '0,5 - 2% szacfeuôz; «s (d) 0,001 - 0,05% poiiszorbát.
14. 15. Az 1 -14. igénypontok bármelyik® szerinti eljárás, aboi a nátrium-kiorid oldat adagolását megelőzően ä gyógyászati -készítmény, amennyiben vízben újraoldották, tartalmaz továbbá: (e) 50 lö/trti - 2000 lll/mí IX. faktort. 1 fi Qyőgyszerészeti készlet, amely magában foglal' (a) HoRlizálf: pogácsát tartalmazó ampullát, ahoi, amennyiben a licit iizált pogácsát 5 ml vízben rckomaiiuálták, az. oldat a kővetkezőket tartalmazza: (i) 5 mM - 30 mM hiszfidin; (is) 0,1 M - 0,3M giicin; (üt) 0,5 - 2 százalék szacharóz; íiv) 0,001 * 0,05 százalék poiiszorbát; (V) 50 lU'iTil * 2000 iU/ntl IX. faktor; és (ví) nem több, mint 5 mM ionizáló só; (b) 25 mM - 150 mM nátrium-kiorid oldatot; és (c) utasításokat a lioiliizáit lepénynek nátrium-kiorid oldatta] történő újraoldására* miáltal az, újraoldás után kapott oldat izotóniás a plazmára vonatkoztatva, és ozrnolarítása 270 mOsm/i - 330 mOsm/l, és megfelelő ionerősséggel rendelkezik ahhoz, hogy meggátolja« vörösvérsejt-aggregáeiót intravénás injektálás során. 17, A 16. igénypont szerinti gyógyszerészeti készlet, amely magában foglal: (a) lioiilizált pogácsát tartalmazó ampullát, ahol, amennyiben a Itoíliizált lepényi 4 ml vízben rekonstruálták, az. oldat a következőket tartalmazza: fi) 10 mM hisztidin; (ti) 0,26M giicin; (iii) 1% szacharóz; (ív) 0,005% poiiszorbát S0; és (v) 50 ÍU/mi - 2000 ÏÏJ/tnl IX. faktor; (b) 40 mM nátrium-kiorid oldatot: és (c) utasításokat a iioftiizált pogácsának az ampullában 5 mi nátrium-kiorid oldattal történő újraoldására, miáltal az újraoldás· követően a kapott oldat a következőket tartalmazza: (i) 7 - 9 mM hisztidin; (ii) 200-210 tnM giicin; (ni) 0,7% - 0,9% szacharóz; (iv) legalább 0,004% poiiszorbát 80; ív) 50 íü/mi - 2000 ÍU/ml. ÎX. faktor; és (ví.) 40 mM NaCl.