HU227076B1 - A method and apparatus for dosing medicine - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 227 076 Β1

Jelen találmány általánosságban egy gyógyszer adagolására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. A találmány pontosabban egy olyan eljárásra és berendezésre vonatkozik, amellyel a gyógyszerből meghatározott mennyiséget lehet kivenni; egy olyan mennyiséget, amely megfelel a gyógyszerhatóanyag egy előre meghatározott adagjának és e mennyiséget adagolja az illető személy számára.

A felhasználásra kész gyógyszerek kezelésénél a készítmények két fő adagolási csoportja ismert. A legnagyobb csoport olyan gyógyszerekből áll, melyek adagolt gyógyszerként ismeretesek. Példák ilyen gyógyszerekre a tabletták, kapszulák, injekciós ampullák és mások, ahol minden egyes készítményegység egy adott adagot tartalmaz a gyógyszerhatóanyagból. Ennek a kiszerelési formának legnagyobb előnye, hogy a gyógyszer adagolva van. Természetesen ez magas követelményeket támaszt abban a tekintetben, hogy mekkora lehet az egységeken belül levő gyógyszer mennyiségének a legnagyobb ingadozása.

Ilyen adagolt gyógyszerekhez ismertek gyógyszerkiadó berendezések, mint például az EP 0 719 537 számú szabadalmi leírásban ismertetett berendezés, amellyel több különböző gyógyszert lehet egy közös gyűjtőedénybe kiadni. Ez a berendezés tehát nem gyógyszerhatóanyag adagolására, hanem eleve adagolt gyógyszerek (tabletták, kapszulák stb.) kiadására szolgál. A berendezés szerkezeti felépítése is ezt az elvet tükrözi: a különböző gyógyszerek külön tartályokból kerülnek egy közös tárcsára, ahonnan a tárcsa forgómozgása révén távoznak egy a tárcsa peremén kialakított ajtón át, és így jutnak egy közös gyűjtőedénybe.

A másik gyógyszercsoport a nem adagolt gyógyszereké. Olyan adagolási formák, mint a kenőcsök, keverékek, porok, granulátumok, nagy térfogatú parenterális gyógyszerek és mások tartoznak ebbe a csoportba. Az ilyen adagolási formáknál egy adott esetben szükséges dózisnak megfelelő mennyiséget veszik figyelembe minden gyógyszer felírásánál. Annak oka, hogy előre nem meghatározott adagokat használnak, az, hogy nem lehet előre tudni, hogy egy páciens számára mekkora a szükséges pontos gyógyszermennyiség.

Az adagolt és nem adagolt gyógyszerek között nem húzható éles határvonal. így találhatók nem adagolt gyógyszereknél is egyetlen adagot tartalmazó csomagok.

A gyógyszerek felírásánál gyakori probléma, hogy egy bizonyos páciens számára szükséges adag mennyisége ugyan ismert, de például a tabletták vagy kapszulák alakjában megjelenő választékuk viszonylag korlátozott. Gyakran egy tablettát ketté kell törni, hogy az eredeti adagot felére vagy éppen negyedére osszuk. Az adag ilyen felosztása ellenére bizonytalanság maradhat fenn az adagolás pontosságát illetően, azaz hogy mekkora a lehető legkisebb hatásos adag. Ez a probléma nem korlátozódik csupán a szilárd, vízmentes készítményekre, hanem nyilvánvaló igény mutatkozik oldott vagy diszpergált alakban levő gyógyszerek pontos adagolására is.

A jelen találmány révén ez a nehézség nagymértékben kiküszöbölhető.

A találmány egyrészt eljárás gyógyszer adagolására, amelyet az jellemez, hogy egy gyógyszertárolóból több, azonos nagyságú részadagot képező egységet veszünk ki, amely egységek tablettaként, különösen mikrotablettaként vagy pelletként vannak kialakítva, amelyek mindegyike meghatározott, azonos mennyiségű gyógyszerhatóanyagot tartalmaz és együttesen alkotják egy gyógyszer előre meghatározott teljes adagját, ahol a tárolóból kivett egységeket lényegében folytonos mozgással továbbítjuk kiadáshoz és a továbbítást megszakítjuk, amikor a meghatározott teljes adagnak megfelelő számú egységet kivettük.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál az egységeket a tárolóból olyan üregekben továbbítjuk, amelyek mindegyike egy egységet tartalmaz, majd ezeket az üregeket továbbítjuk az egységek ürítési helyére és a továbbítást megszakítjuk, amikor egy meghatározott számú egység az üregekből kiadásra került.

A találmány továbbá berendezés gyógyszerek adagolására, amelynek tárolótartálya, gyógyszerkiadó eszköze és számlálóeszköze van. A találmány szerinti berendezést az jellemzi, hogy egyforma méretű tablettákként, különösen mikrotablettákként vagy pelletekként kialakított egységek formájában lévő gyógyszert tároló tartálya van, amely tabletták gyógyszerhatóanyagból egy meghatározott, egyforma nagyságú részadagot tartalmaznak;

a berendezésnek a tartályból a gyógyszert kiadagoló és az egységeket lényegében folytonos mozgással a kiadóeszközbe továbbító eszköze van; és a számlálóeszköz egy, a továbbított egységeket számláló érzékelőt és a kiadóeszközbe történő továbbítást a kiadott gyógyszerhatóanyag állítható, teljes adagjának megfelelő egységszám kiadása után megszakítószámlálót tartalmaz.

A gyógyszeregységek kiadagolására és továbbítására szolgáló eszköz célszerűen tartalmaz egy sor egyedi üreget, melyekbe egy olyan gyógyszermennyiség kerül fokozatosan elhelyezésre, melyet ezután a kiadóeszközhöz továbbítunk.

A mellékelt rajzon az

1. és 2. ábra a találmány szerinti eljárás megvalósítására szolgáló eszköz egy kiviteli alakjának vázlatos nézeteit tartalmazza, a

3. ábra az eszközben használatos adagolótárcsa részletrajza.

Korábban, a nem adagolt kiszerelésű gyógyszerek adagolásánál a szokásos eljárás az volt, hogy a gyógyszerhatóanyagot a páciensnek beadásra kerülő adagnak megfelelően mérték ki és ezt a mennyiséget adták a páciensnek.

Ennek egy változata, hogy olyan térfogatú gyógyszerhatóanyagot mértek ki, amely megfelel a szükséges adagolásnak és ezt a térfogatadagot adták ki a páciensnek. Különböző alkalmakkor, vagy ha egymás után különböző pácienseknek eltérő adagolásokra volt szükségük, ez nehézségeket idézett elő a különböző adag mennyiségek kimérésénél vagy adagolásánál és

HU 227 076 Β1 ebből tévedések és zavarok nagy kockázata keletkezett.

Jelen találmány szerint a gyógyszert először több egységre vagy részadagra, részdózisra osztjuk fel, ezek mindegyike adott és azonos mennyiségű gyógyszerhatóanyagot tartalmaz. Ezután a szükséges adagmennyiséget vagy teljes adagot meghatározott számú egység összeállításával alakítjuk ki, amely megfelel a kérdéses adagolásnál szükséges gyógyszer tömegének, és ezután történik a beadása. Ily módon az egységek darabszáma határozza meg az adag mennyiségét és nem egy mért tömeg vagy térfogatmennyiség. Minthogy minden egység azonos tartalmú, a gyógyszerhatóanyag meghatározásánál könnyen meg lehet állapítani a szükséges egységek számát. Annak a ténynek köszönhetően, hogy az egységek (részadagok) csak csekély mennyiségű gyógyszert tartalmaznak, szükségszerűen sok egységre van szükség a teljes kezelési adag összeállításához. Pontosan ez a tény képezi most a teljes adag könnyű beállításának lehetőségét, minthogy a teljes adagot kis lépésekben lehet kialakítani. Az adagolóeszköz segítségével, melyet egy számláló vezérel, könnyen lehet kiemelni egy tárolóból a szükséges számú egységet és továbbítani egy kiadóeszközbe. Ha változó adagmennyiségeket kell kiadni, egyszerűbb a számlálót átállítani, mint a mérleget vagy mérőeszközt állítani.

Ezenkívül az egységek számlálását és kiadását a találmány szerint sokkal higiénikusabb és biztonságosabb feltételekkel lehet végezni. Egy ömlesztett kiszerelésű, por alakú anyag bizonyos tömeg vagy térfogatmennyiségének kimérésénél mindig fennáll a szennyeződés, kiszóródás és porképződés kockázata. A találmány szerinti eljárással és berendezéssel ezt a kockázatot tökéletesen ki lehet küszöbölni, minthogy teljesen zárt rendszert lehet használni.

így tehát egy egység a tervezett teljes adagnak csak egy kis részét alkotja és célszerűen 1-13 mm átmérőjű tablettaként van kialakítva. A felső határt közelítő nagyobb méretű tabletták esetében a gyógyszerhatóanyag százalékos tömegaránya rendszerint nagyon csekély. Következésképpen, ha kisebb tablettát használunk, a gyógyszerhatóanyag tömegszázaléka nő. Ezzel kapcsolatosan, a tabletta méretétől függetlenül, a tablettában a gyógyszernek csak egy mikroadagja szerepel, vagyis egy „mikroadag tablettá”-t használunk fel. Egy előnyös kiviteli alak szerint a gyógyszeregység olyan kis tabletta, melyek legnagyobb tömege körülbelül 20 mg, átmérője 2-8 mm, előnyösen 2-5 mm között van és vastagsága körülbelül 1,5 mm. A kis tabletták alkalmazásának előnye, hogy könnyebben kezelhető eszközt kapunk. A következő leírásban ezért elsősorban ezt az előnyös kiviteli alakot tárgyaljuk. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a nagyobb tabletták használatát bármiképpen is kizárnánk. A döntő tényező az, hogy a végső adagnak csak egy részét tartalmazzák.

Az előnyös kiviteli alak szerinti kis tabletták egyben „mikrotablettáknak’’ is nevezhetők, és azok gyártása, összhangban a hagyományos tablettákkal, a szakemberek által jól ismert módszerekkel történhet. Az egységek azonban a tablettákon kívül lehetnek más, szilárd és lényegében víz nélküli kisebb elemek is, mint szemcsék, pelletek, melyek mérete kb. 1-4 mm között lehet. Az ilyen szemcsék vagy pelletek állhatnak milliméter-méretű szemcsékből, ezeket például inért cukorpelletek bevonásával vagy extrudálással/gömbszemcsésítéssel lehet előállítani, azonban minden esetben a cél egy keskeny méretszórás biztosítása.

így a gyógyszerhatóanyag állandó mennyiségét tartalmazó tabletták vagy pelletek használata esetében egy adott alkalommal felírásra kerülő pontos teljes adag az olyan gyógyszeregységek darabszámának változtatásával állítható be, mint amilyenek a mikrotabletták vagy pelletek. Ha például egy mikrotabletta átlagosan 5 mg gyógyszerhatóanyagot tartalmaz, egy 100 mg-os teljes adag felírásához 20 mikrotablettára van szükség. Ugyanakkor az adagot 5 mg-os egységenként lehet változtatni.

Általánosságban a gyógyszeregységek mindegyikét a teljes adag 20 tömeg%-tól 2 tömeg%-ig terjedő tartalommal írják fel és adják ki. Ennek megfelelően ez azzal jár, hogy egy teljes adag 5-50 tömegrész adagból áll. Ugyanakkor ezek az értékek nem döntőek a találmány szempontjából, és a fent megállapított tartományon kívül eső értékek is lehetségesek. Megjegyezzük, hogy a találmánynak azon előnye, hogy finoman lehet beállítani a kiosztott teljes adagot, kevésbé érvényesül, ha a részadagok a teljes adag jelentős hányadát alkotják. Másrészt, ha a részadagok mindegyike a teljes adagnak csak nagyon kis hányadát tartalmazza, nehézkes lehet a teljes adag kialakításához szükséges részadagok nagy mennyiségének kezelése.

A találmány szerinti eljárás és berendezés nem korlátozódik a gyógyszerhatóanyagok egyetlen sajátos fajtájára sem, de bármely olyan anyaghoz alkalmazható, amelyet szilárd adagokból vagy egységekből lehet összeállítani. A találmány különösen a szilárd gyógyszerekre vonatkozik, de oldatok, emulziók és szuszpenziók alakjában levő folyékony gyógyszerek is felhasználhatók. A folyékony gyógyszereket kapszulák, mint mikrokapszulák alakjában lehet alkalmazni vagy szilárd, szemcsés hordozókon, a gyógyszerrel kombinálva. Lényeges az, hogy az előállított egységek úgy legyenek beállíthatók, hogy mindegyik lényegében azonos mennyiségű gyógyszerhatóanyagot tartalmazzon.

Az eljárás különösen olyan gyógyszereknél használható, melyek szigorúan egyedi adagolást kívánnak meg, ekkor a találmány előnyei egyértelműen kitűnnek. Különösen fontos felhasználási terület a kis terápiás határok között használható gyógyszerek, azaz azok a gyógyszerek, amelyeknél a hatástalan adag és a nemkívánatos mellékhatásokat előidéző adag közötti tartomány rendkívül szűk. Nem korlátozó jellegű példák a lehetséges alkalmazásra a morfin és az L-dopa.

Egy, a gyógyszer adagolására és kiosztására szolgáló berendezésnek (melyet automatikus adagológépnek is nevezhetünk) állíthatónak kell lennie, hogy alkalmas legyen bizonyos számú gyógyszeregység vagy részadag, részdózis szállítására, amely különböző módokon valósítható meg. Egy ilyen berendezéssel kap3

HU 227 076 Β1 csolatos közös követelményeket a következők szerint lehet megfogalmazni:

a) A berendezés befogadóképességének alkalmasnak kell lennie megfelelő számú gyógyszeregységnek (például 100-10 000) megfelelő tárolására annak érdekében, hogy azt ne kelljen túl gyakran újratölteni.

b) A berendezés legyen újra használható, egy olyan szerkezettel, amely kényelmes gyógyszeregységutántöltést tesz lehetővé.

c) Legyen könnyen állítható, hogy a kellő számú gyógyszeregységet lehessen kivenni.

d) A beépített kiosztóeszközt oly módon kell megtervezni, hogy a kiadott gyógyszeregységeket a páciens által a gyógyszer bevételénél használható tartóban lehessen felfogni.

e) A berendezésnek kifogástalan higiéniai feltételekkel kell működnie, ezért legyen könnyen tisztítható. Ugyanakkor a tökéletes csíramentes munkafeltételekre rendszerint nincs szükség.

A következőkben a találmány szerinti gyógyszeradagoló és -kiadó berendezés egy kiviteli példáját ismertetjük részletesen, a mellékelt rajzokra történő hivatkozással.

Az 1. ábra a találmány szerinti adagoló- és kiadóberendezés vázlatos metszete és a 2. ábra az 1. ábra ll-ll vonala menti metszet.

A 3. ábra az adagolásra szolgáló forgótárcsa vagy henger részletrajza.

Az eszköz egy 1 házból áll, amelyben egy 2 tartály van a tabletták vagy egy gyógyszer befogadására. Egy csatlakozó, például egy 3 csavarmenet révén, a 2 tartály összekapcsolható egy szokványos típusú (nem ábrázolt) gyógyszertartállyal, például egy műanyag tartállyal. A 2 tartály alsó része egy tölcsér alakú résbe vagy 4 csatornába torkollik, melynek mérete akkora, hogy a 4 csatornán egyszerre csak egy egység képes átjutni. Mikrotabletták esetén egy előnyös kiviteli alaknál a 4 csatorna szélessége körülbelül 1,5 mm lehet. A 2 tartály ellátható továbbá olyan eszközökkel, melyek megelőzik az egységek elakadását kiadásuk során. Az ilyen eszközök a szakember számára jól ismertek.

A 4 csatorna egy olyan 5 térbe nyílik, amelyben egy forgatható 6 tárcsa vagy henger van elhelyezve, melyet egy 7 tengely körül egy 8 motor segítségével lehet forgásba hozni. A 6 tárcsa kerülete mentén több bevágással van ellátva, ezek részletesen a 3. ábrán láthatók. Az egyes bevágások mérete egy egység, mint például egy mikrotabletta befogadására alkalmas. A 6 tárcsa vastagsága és az 5 tér méretei ennek megfelelően állíthatóak.

Az 5 tér egy, a mikrotablettákat egy gyűjtő 10 tartóba történő kivezetésére szolgáló kiadóeszközbe, jelen esetben kivezető 9 csatornába nyílik, a 10 tartó például egy olyan hagyományos gyógyszerkehely lehet, amelyből a páciens a kiadott gyógyszeradagot beveheti.

A mikrotabletták, miközben a gyűjtő 10 tartóba kerülnek, egy 11 érzékelő előtt haladnak el, amely például egy fényérzékelő lehet. A 11 érzékelő az előtte elhaladó minden mikrotablettától egy impulzust kap és ez egy 12 számlálóra csatlakozik, melyet az adagba kerülő, használtra kész egységek, pl. mikrotabletták száma szerint lehet beállítani. Amikor a szükséges számú egység áthaladt a 11 érzékelő előtt, a 12 számláló jelet ad a 8 motornak, amely ezáltal leáll. A beállított gyógyszeradag ekkor kiadásra került a gyűjtő 10 tartóba. Egy új gyűjtő 10 tartó elhelyezése és a 12 számláló nullázása után a berendezés készen áll egy újabb adag kiadására. A 12 számláló nullázásával egy más, az előzőtől eltérő adagot lehet könnyen beállítani és kiadni.

Egy másik lehetőség a kiadott mikrotabletták számának meghatározására a 8 motor fordulatainak meghatározása egy megfelelő fordulatszámláló segítségével. Ha ismerjük a tárcsán levő üregek számát, könnyen meg lehet állapítani, hogy hány fordulatot kell a 8 motornak megtennie a szükséges számú mikrotabletta kiadásához. Amikor ezt a fordulatszámot a 8 motor elérte, a 12 számláló jelet ad le, mint az előző esetben, és a 8 motor leáll. így az adagolási folyamat során a mikrotablettákat a 6 tárcsa forgása lényegében folyamatos mozgással továbbítja a kiadó 9 csatornába. Ez a továbbítás leáll, amikor a 12 számlálón beállított egységszám kiadásra került és a 11 érzékelő ezt jelezte.

A 2. ábra az 1. ábrán látható berendezésnek az 1. ábra nézetére merőleges metszete.

Itt az 1 ház látható a 2 tárolótérrel és ennek alján a réssel vagy 4 csatornával. Jól látható, hogy az 5 térben a 7 tengelyen forgó 6 tárcsa 20 bevágásokkal van ellátva, minden 20 bevágásban egy mikrotabletta befogadására. Az 5 tér oly módon van kialakítva, hogy belső fala a 6 tárcsa külső átmérőjéhez csatlakozzék, közöttük egy csekély réssel. Ily módon a mikrotabletták biztonságosan vannak az egyes 20 bevágásokban elhelyezve és a 6 tárcsa forgása közben nem eshetnek ki a 20 bevágásokból mindaddig, amíg a 20 bevágás a kivezető 9 csatorna nyílása elé nem kerül. Ez a nyílás adott kerületi távolságban van elhelyezve a bevezető 4 csatornától, így kivezető reteszként is szolgál, megakadályozva, hogy a kivezető 9 csatornába egyszerre egynél több mikrotabletta kerüljön ki.

A 3. ábra a forgó 6 tárcsa és a 7 tengely nézete. Jól látható, hogy a 6 tárcsa kerülete mentén 20 bevágásokkal vagy fogakkal van ellátva, melyek célszerűen egyenletesen vannak elosztva a 6 tárcsa kerülete mentén. A 3. ábrán bemutatott bevágásoknak olyan „lágy” a kialakítása, hogy a 6 tárcsa kerülete hullámosnak látszik, de más kialakítások is lehetségesek. Például a 20 bevágások és a kerület közötti átmenetek lehetnek élesebbek is, hogy a 6 tárcsa egy fogaskerékhez legyen hasonlatos. Egy szakember egyszerű rutinkísérletek alapján alakíthatja ki a megfelelő alakot. Megjegyzendő, hogy a 20 bevágásokat nem szabad oly módon kiképezni, hogy a 6 tárcsa és az 5 tér belső fala között kockáztassuk a tabletták összetörését.

Az ábrán bemutatott, találmány szerinti berendezés előnyösen használható gyógyszerek kis egységekben,

HU 227 076 Β1 pl. mikrotabletták alakjában történő adagolására és kiadására. Más alakú gyógyszeregységek, pl. pelletek, granulátumok vagy mikrokapszulák, az eszköz módosítását követelhetik meg, ez főleg a forgó 6 tárcsa vagy henger kialakítására vonatkozik. Az ilyen módosítások azonban egy tapasztalt szakember feladatkörébe tartoznak.

A találmány szerinti eszköz más, elvileg eltérő kiviteli alakjai is elképzelhetők. így az adagolóeszköz készülhet egy karusszelrendszerű vízszintes tárcsából, melynek kerülete közelében, egyenletes eloszlásban átmenőfuratok vannak. Minden ilyen furat úgy van méretezve, hogy például egy mikrotablettát vagy pelletet fogadjon be, és a tárcsa úgy van kiképezve, hogy egy függőleges tengely körül lépésenként forogjon. Amikor a tárcsa egy lépéssel elfordul, egyik furat alja szabaddá válik, ennek következtében a furatból egy egység kiesik egy gyűjtőtartályba. Egyidejűleg felülről, egy tárolótartályból a tárcsa egy másik furata kerül feltöltésre. A furatok alsó nyílásait minden állásban egy burkolóeszköz zárja le, kivéve azt az állást, ahol az egység beleesik a tárolótartályba. Ily módon az újratöltött egységek fokozatosan kerülnek továbbításra abba az állásba, ahol azokat egy gyűjtőtárolóba ürítik a tárcsa lépésenként történő elfordulása során. Egy érzékelő határozza meg a lépések vagy fordulatok számát és a számlálóra kapcsolt érzékelő jelet ad le a forgás leállítására, amikor a szükséges számú egység kiadásra került.

Függetlenül attól, hogy a találmány szerinti eszköz milyen mechanikai megoldással készül, annak előnyös kiviteli alakja egy számlálóval rendelkezik, melynek egy billentyűzeten egy kijelzőablaka van. Ennek segítségével a felhasználó beállíthatja és leolvashatja a szükséges adagot, és ezután megnyom egy „ürítő gombot”, mely után a szükséges adag automatikusan egy megfelelő gyűjtőtartályba kerül kiürítésre. Egy ilyen eszköz ellátható egy olyan szerkezettel, amely a funkciók nullázásán kívül újraállítja és reteszeli a beállított adagot.

A találmány szerinti adagolóberendezés mechanikai kivitelezése semmiféle nehézséget sem okozhat olyan szakember számára, aki megértette a találmány alapelvét és a bemutatott megvalósításokat. Nem okozhat semmiféle nehézséget a megfelelő szerkezeti anyagok kiválasztása sem.

Jelen találmány révén olyan eljárást és berendezést hozunk létre, amely kielégíti azt a régi igényt, hogy gyorsan és egyszerűen lehessen változtatni és pontosan beállítani egy gyógyszer adagját (a lehető legkisebb hatásos adagot) egy páciens számára.

A találmány jelen leírását és annak működését sajátos megvalósítások és példák alapján szemléltettük. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek csak példaként szolgálnak és nem céljuk a találmány körének korlátozása. A szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a jelen szabadalmi igénypontok alapján a találmánynak számos más módosítása és változata lehetséges és a találmányt kizárólag csak ezek korlátozzák.

Claims (8)

1. Eljárás gyógyszer adagolására, azzal jellemezve, hogy egy gyógyszertárolóból több, azonos nagyságú részadagot képező egységet veszünk ki, amely egységek tablettaként, különösen mikrotablettaként vagy pelletként vannak kialakítva, amelyek mindegyike meghatározott, azonos mennyiségű gyógyszerhatóanyagot tartalmaz és együttesen alkotják egy gyógyszer előre meghatározott teljes adagját, ahol a tárolóból kivett egységeket lényegében folytonos mozgással továbbítjuk kiadáshoz és a továbbítást megszakítjuk, amikor a meghatározott teljes adagnak megfelelő számú egységet kivettük.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tárolóból az egységeket olyan üregekbe továbbítjuk, amelyek mindegyike egy egységet tartalmaz, majd az üregeket az egységek ürítéséhez tovább mozgatjuk és a meghatározott adagnak megfelelő számú egység kiadása után a mozgatást megszakítjuk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy minden egység a meghatározott gyógyszerhatóanyag teljes adagjának 20 tömeg% és 2 tömeg% közötti hányadát tartalmazza.

4. Berendezés gyógyszerek adagolására, amelynek tárolótartálya (2), gyógyszerkiadó eszköze és számlálóeszköze van, azzal jellemezve, hogy egyforma méretű tablettákként, különösen mikrotablettákként vagy pelletekként kialakított egységek formájában lévő gyógyszert tároló tartálya (2) van, amely tabletták gyógyszerhatóanyagból egy meghatározott, egyforma nagyságú részadagot tartalmaznak;

a berendezésnek a tartályból (2) a gyógyszert kiadagoló és az egységeket lényegében folytonos mozgással a kiadóeszközbe továbbító eszköze van; és a számlálóeszköz egy, a továbbított egységeket számláló érzékelőt (11) és a kiadóeszközbe történő továbbítást a kiadott gyógyszerhatóanyag állítható, teljes adagjának megfelelő egységszám kiadása után megszakítószámlálót (12) tartalmaz.

5. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyógyszert kiadagoló és továbbító eszköz egymás utáni különálló üregeket alkotó bevágásokat (20) tartalmaz, amelyekbe a kiadóeszközbe továbbítandó gyógyszeregységek kerülnek egymás után behelyezésre.

6. Az 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gyógyszert kiadagoló és továbbító eszköz a gyógyszeregységeket a kiadóeszközbe továbbító forgótárcsát (6) vagy hengert tartalmaz.

7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a forgótárcsa (6) vagy henger kerületén a gyógyszer egy egységét befogadó és azt a tárcsa (6) vagy henger forgómozgásával a kiadóeszközbe továbbító bevágásokkal (20) van kialakítva.

8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tabletták átmérői

1- 13 mm, célszerűen 2-8 mm, legelőnyösebben

2- 5 mm (mikrotabletták) között vannak és a pelletek mérete 1-8 mm, előnyösen 1-4 mm között van.