HU226325B1

HU226325B1 - Hydrolysis-promoting hydrophobic taxane derivatives, medicaments comprising them and the use of medicaments

Info

Publication number: HU226325B1
Application number: HU9901433A
Authority: HU
Inventors: Shaukat Ali; Andrew S Janoff; Eric Mayhew
Original assignee: Cephalon Ltd
Priority date: 1995-09-12
Filing date: 1996-09-12
Publication date: 2008-08-28
Also published as: DE69620802T2; CN1100770C; ATE309235T1; SK33498A3; CA2231750C; US5703117A; JP4192208B2; KR19990044409A; ES2252347T3; EP0902783A1; CA2231750A1; DK0902783T3; NO981071D0; TR199800443T1; AU706290B2; DE69635428D1; AU6975696A; WO1997010234A1; PL187738B1; ES2179208T3

Description

A jelen találmány olyan taxánvegyületekre vonatkozik, amelyekben a taxánhoz acillánc, az acillánchoz pedig egy hidrolízist elősegítő csoport kapcsolódik. A találmány tárgyát képezik továbbá ilyen vegyületeket, ezen belül lipidhordozót is tartalmazó készítmények és a készítmények alkalmazása gyógyszerek előállítására.

A taxánokat természetes forrásokból különíthetők el, és szintetikusan is előállíthatók természetben előforduló prekurzorokból. A paklitaxel (TAXOL®, Bristol-Myers Squibb) például bakkatinból állítható elő oly módon, hogy a bakkatin azon hidroxllcsoportjait, amelyek a paklitaxel hidroxilcsoportjai lesznek, védőcsoporttal látják el, a prekurzor bakkatlnt paklitaxellé alakítják, és azután a hidroxilcsoportokról a védőcsoportokat eltávolítják, így paklitaxelt kapnak [lásd például a W093/10076 számú nemzetközi közzétételi irat (93.05.27.); K. V. Rao, 5 200 534 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; R. A. Holton, 5 015 744 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; PCT/US92/07990 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés; V. J. Stella és A. E. Methew, 4 960 790 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; K. C. Nicolau, Natúré 364 (1993), 464-466; Nicolau K. C. és munkatársai, Natúré 367 (1994) 630-634; Holton R. A. és munkatársai, J. Am. Chem. Soc. 116 (1994) 1597-1600; WO93/16059 számú nemzetközi közzétételi irat (93.08.19.); 528 729 számú európai szabadalmi leírás (93.02.24.); 522 958 számú európai szabadalmi leírás (93.01.13.); WO91/13053 számú nemzetközi közzétételi irat (91.05.09.); 414 610 számú európai szabadalmi leírás (91.02.27.); ezen dokumentumok tartalma utalás formájában a jelen bejelentés részét képezi].

A taxánok különféle rákos megbetegedések kezelésére hatásosan alkalmazhatók. A paklitaxelt például petefészek- és mellrákkal, valamint rosszindulatú melanomával, vastagbélrákkal, leukémiával és tüdőrákkal szemben találták hatásosnak [lásd például Borman, Chemical & Engineering News, September 2,1991, pp. 11-18; The Pharmacological Basis of Therapeutics (Goodman Gilman és munkatársai, szerk.), Pergamon Press, New York (1990), p. 1239; Suffness, Antitumor Alkaloids, in: „The Alkaloids, Vol. XXV”, Academic Press, Inc. (1985), Chapter 1, pp. 6-18; Rizzo és munkatársai, J. Pharm. & Biomed. Anal. 8 (2): 159-164 (1990); és Biotechnology 9: 933-938 (October, 1991). A paklitaxel úgy hat a ráksejtek ellen, hogy a sejtmagban levő tubulinhoz kötődik, ezáltal a mikrotubulusok szétesését blokkolja és következésképpen a sejtosztódást gátolja [Schiff és munkatársai, Natúré 277: 665 (1979)].

Azonban a taxánoknak terápiásán alkalmazható hordozókkal állatnak beadható készítménnyé való formálását megnehezíti a taxánmolekulák természete, mivel mind vizes, mind lipidhordozókban kevéssé oldódnak. A paklitaxel például jelenleg polioxi-etilezett ricinusolajban és etanolban, Cremophor®-ral készült emulzió formájában kerül forgalomba, mert vízben vagy lipidben nem oldódik jelentős mértékben. Mivel maga a Cremophor hordozó toxikus lehet az állatokra nézve, a cremophor-alapú paklitaxel készítmény általában más gyógyszerekkel való előkezelést, valamint a készítmény nagy térfogatának lassú infúzióját teszi szükségessé, így kórházban való éjszakázásokkal és ebből eredően többletköltségekkel jár.

A jelen találmány szerinti készítmények a taxánokat olyan vegyületek formájában tartalmazzák, amelyekben a taxánhoz acillánc kapcsolódik. Az acillánc fokozza a taxán lipidoldhatóságát, úgyhogy a taxán stabilan asszociálható lipidalapú hordozóval, például liposzómával egy hosszabb időszakaszon át. Az acillánchoz magához egy hidrolízist elősegítő csoport kapcsolódik, ez egy olyan kémiai csoport, amely elősegíti az átalakított acilláncnak az eredeti taxánról történő hidrolízisét, miután a taxán elvált a lipidalapú hordozótól, úgyhogy az eredeti taxán terápiásán hatásos formába kerül.

Az itt rendelkezésre bocsátott vegyületek állatoknak önmagukban vagy lipidalapú hordozóval készítménnyé formálva adagolhatók. Az ilyen készítmények fokozzák az állatban a taxánnak a hatás kívánt helyére való jutását.

A találmány (I) általános képletű taxánvegyületeket bocsát rendelkezésre, a képletben A¹ jelentése hidrogénatom vagy egy Z-C(O)NHCH(C6H5)-CH(OR)C(O)általános képletű csoport; Z jelentése C6H5-, C6H5CH2-O-, C(CH3)3-O- vagy CH(CH3)=C(CH3)csoport; A² jelentése hidrogénatom vagy CH3C(O)csoport; és A³ jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport; R és R¹ mindegyikének jelentése hidrogénatom vagy -Y¹Y² általános képletű csoport, azzal a megkötéssel, hogy R és R¹ legalább egyike nem hidrogénatom, és azzal a megkötéssel, hogy amikor A³ jelentése hidrogénatom, R¹ jelentése nem hidrogénatom.

Y¹ jelentése egy

C(O)CHX¹(CH₂)_n1(CH=CH)_n2(CH₂)_n3(CH=CH)_n4(CH₂)_nHCH=CH)_n6(CH₂)_n7(CH=CH)_n8(CH₂)_nSráltalános képletű csoport.

1+2n2+n3+2n4+n5+2n6+n7+2n8+n9 összege 1 és 21 közötti egész szám, és n2, n4, n6 és n8 mindegyikének értéke egymástól függetlenül 0 vagy 1. n1 értéke 0 vagy 1 és 21 közötti egész szám, n3 értéke 0 vagy 1 és 18 közötti egész szám, n5 értéke 0 vagy 1 és 15 közötti egész szám, n7 értéke 0 vagy 1 és 12 közötti egész szám, n9 értéke 0 vagy 1 és 9 közötti egész szám, és n1-n9 értéke azonos vagy különböző lehet minden előfordulás alkalmával. Y² jelentése -CH₃, -CO₂H vagy -CH₂OH csoport.

X¹ jelentése egy hidrolízist elősegítő csoport („HPG”, hydrolysis promoting group, többek között, de nem kizárólag, fluor-, klór-, bróm-, jódatom, -OC8H4X²vagy -C(O)X² általános képletű csoport, amelyekben X² jelentése fluor-, klór-, bróm-, jódatom, NH3⁺, NO2 vagy CN csoport. Legelőnyösebben X¹ jelentése fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom. Előnyösen A¹ jelentése Z-C(O)NHCH(C6H₅)CH(OR)C(O)- általános képletű csoport; Z jelentése előnyösen C₆H₅ csoport és A¹ jelentése előnyösebben

C₆H₅C(O)NHCH(C₆H₅)CH(OR)C(O)- általános képletű csoport. Legelőnyösebben A¹ jelentése C₆H₅C(O)-NHCH(C₆H₅)CH(OR)C(O)- általános kép2

HU 226 325 Β1 letű csoport, A² jelentése CH3C(O)- csoport és A³ jelentése hidrogénatom, azaz a taxánvegyület paklitaxel. Amikor R¹ jelentése hidrogénatom, akkor R jelentése -Y¹Y², és amikor R jelentése hidrogénatom, R¹ jelentése -Y¹Y² általános képletű csoport. Az -Y¹Y² általános képletű csoport előnyösen -Y¹CH3, előnyösebben -C(O)CHX¹-(CH₂)_níCH₃ általános képletű csoport. Legelőnyösebben n1 értéke 3, 5, 9, 11, 13 vagy 15.

Olyan készítményeket is rendelkezésre bocsátunk, amelyek a találmány szerinti taxánt tartalmazzák; az ilyen készítmények gyógyászatilag elfogadható közeget is magukban foglalhatnak. A készítmények előnyösen lipidalapú hordozót, például zsírsavat, foszfolipidet, lipoproteint, micellát, lipidkomplexet vagy liposzómát is tartalmazhatnak, amelyekkel a taxán asszociálódik, és elkerül a test azon helyére, ahol terápiásán hatásos lehet.

A továbbiakban a taxán állatnak történő adagolására alkalmas eljárást is rendelkezésre bocsátunk, amely abban áll, hogy a találmány szerinti taxántartalmú készítményt az állatnak beadjuk. Az állat rákos betegségben, például agy-, gyomor-, tüdő-, vastagbél-, prosztata-, mell- vagy petefészekrákban szenvedhet, vagy leukémiája, limfómája, karcinómája vagy szarkómája lehet. A rák kezelése ezzel az eljárással úgy történik, hogy az érintett állatnak egy taxán rákellenes szempontból hatásos mennyiségét beadjuk. Jellemzően a taxánnak ez a rákellenes szempontból hatásos mennyisége körülbelül 0,1 mg/kg és körülbelül 1000 mg/kg között van az állat testtömegére vonatkoztatva. Az ilyen rákellenes kezelésre alkalmazott készítmény előnyösen lipidhordozót tartalmaz. Előnyös rákellenes taxánok a paklitaxelek, azaz az olyan taxánok, amelyekben A¹ jelentése C6H5C(O)NHCH(C6H5)CH(OR)C(O)- általános képletű csoport, A² jelentése CH3C(O)- csoport és A³ jelentése hidrogénatom. Előnyösebben R és R¹ jelentése -C(O)CHX¹(CH₂)_nfCH₃ általános képletű csoport, és legelőnyösebben n1 értéke 3, 5, 9,11,13 vagy 15. A taxán mellett még további bioaktív szer is adagolható az állatnak a taxánadagolás részeként.

Az 1. ábrán a paklitaxelt és 2’-(2-bróm)-hidrofób paklitaxelszármazékot („HTD”) tartalmazó liposzómák hatása látható az OVCAR3 daganatot hordozó SCID egerek túlélésére. Fekete trapézok: paklitaxel liposzómák; fekete négyzetek: 2-bróm-C6 HTD (paklitaxel, amely a 2’-hidroxilcsoportján 6 szénatomos acillánccal helyettesített, az acillánc alfa-szénatomjához egy brómatom kapcsolódik); fekete háromszögek: 2-bróm-C8 HTD: trapézok: 2-bróm-C12-HTD; háromszögek: 2-bróm-C14-HTD; körök: 2-bróm-C16 HTD; és a *: „üres liposzómák (liposzómák, amelyek nem tartalmaznak sem paklitaxelt sem helyettesített paklita10 xelszármazékot).

A találmány tehát (I) általános képletű taxánszármazékokat bocsát rendelkezésre, a képletben A¹ jelentése hidrogénatom vagy egy

Z-C(O)NHCH(C₆H₅)CH(OR)-C(O)- általános kép15 letű csoport;

A² jelentése hidrogénatom vagy CH₃C(O)- csoport; és A³ jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport;

Z jelentése CgHg—, CgHgCH^O—, C(CH₃)₃—O— vagy

CH(CH₃)=C(CH₃)-csoport.

Legelőnyösebben A¹ jelentése

C₆H ₅C(O)NHCH(CgH₅)CH(OR)-C(O)- általános képletű csoport; A² jelentése CH₃C(O)- csoport és A³ jelentése hidrogénatom. Ennek megfelelően a legelőnyösebb taxán egy paklitaxel [(I vegyület); TAXOL® (C₄₇H₅₁NO), Bristol-Myers Squibb] származék.

Azonban a találmány taxoter (ll)-alapú származékokra is kiterjed, a taxoter abban különbözik a paklitaxeltől, hogy a C-12-es helyzetben benzoilcsoport helyett terc-butoxi-karbonil-csoportot és a C-10-es hely30 zetben acetil-oxi-csoport helyett hidroxilcsoportot tartalmaz. Ennek megfelelően a taxoter esetében A¹ jelentése C(CH₃)₃OC(O)NHCH(C₆H₅)CH(OR)-C(O)- általános képletű csoport, A² jelentése hidrogénatom és A³ jelentése hidrogénatom.

A jelen találmány gyakorlati megvalósításában használható további taxánok többek között, korlátozás nélkül, a következők: cefalomannin (III), 19-hidroxibakkatin III [IV], bakkatin V [V], 10-dezacetil-cefalomannin [VI], 10-dezacetil-paklitaxel [VII], 7-epi-10-de40 zacetil-paklitaxel [Vili], 7-epi-10-dezacetil-cefalomannin [IX] és 10-dezacetil-bakkatin III [X], amint azt a következő táblázatban leírjuk.

Vegyület	A¹	A²	A³
Paklitaxel (I)	C₆H₅C(O)NHCH(C₆H₅) CH(OR)C(O)-	CH₃C(O)	H
Taxoter (II)	C(CH₃)₃OC(O)NHCH (C₆H₅)CH(OR)C(O)-	H	H
Cefalomannin (Ili)	(CH₃)CH=C(CH₃)C(O)NHCH (C₆H₅)CH(OR)C(O)-	CH₃C(O)	H
19-Hidroxi-bakkatin Ili (IV)	H	ch₃c(O)	OH
Bakkatin Ili (V)	H	CH₃C(O)	H
10-Dezacetil-cefalomannin (VI)	(CH₃)CH=C(CH₃)C(O) NHCH(C₆H₅)CH(OR)C(O)-	H	H
10-Dezacetil-taxol (7α-0Η) (VII)	C₆H₅C(O)NHCH(C₆H₅) CH(OR)C(O)-	H	H
7-Epi-10-dezacetil-taxol (7β-ΟΗ) (Vili)	C₆H₅C(O)NHCH(C₆H₅) CH(OR)C(O)-	H	H
7-Epi-10-dezacetil-cefalomannin (7β-ΟΗ) (IX)	(CH₃)CH=C(CH₃)C(O)NHCH(C₆H₅)CH(OR)C(O)-	H	H
10-Dezacetil bakkatin III (X)	H	H	H

HU 226 325 Β1

R és R¹ mindegyikének jelentése hidrogénatom vagy -Y¹Y² általános képletű csoport, azzal a megkötéssel, hogy R és R¹ legalább egyike nem hidrogénatom, és azzal a megkötéssel, hogy amikor A³ jelentése hidrogénatom, R¹ jelentése nem hidrogénatom. Y¹ jelentése egy

C(O)CHX¹(CH₂)_n1(CH=CH)_n2(CH₂)_n3-(CH=CH)_n4(CH₂)_n5(CH=CH)_n6(CH₂)_n7(CH=CH)_n8(CH₂)_n9általános képletű csoport.

n1+2n2+n3+2n4+n5+2n6+n7+2n8+n9 összege 1 és 21 közötti egész szám, ahol n2, n4, n6 és n8 mindegyikének értéke egymástól függetlenül 0 vagy 1, n1 értéke 0 vagy 1 és 21 közötti egész szám, n3 értéke 0 vagy 1 és 18 közötti egész szám, n5 értéke 0 vagy 1 és 15 közötti egész szám, n7 értéke 0 vagy 1 és 12 közötti egész szám, n9 értéke 0 vagy 1 és 9 közötti egész szám, és n1-n9 értéke azonos vagy különböző lehet minden előfordulás alkalmával. Előnyösen Y¹ telített, azaz nincs kettős kötés a szomszédos szénatomok között. Ennek megfelelően n2, π4, n6 és n8 mindegyikének értéke előnyösen 0, n3, n5, n7 és n9 mindegyikének értéke szintén 0, és Y¹ jelentése előnyösen -C(O)CHX¹(CH2)n1- általános képletű csoport. Y¹lehet telítetlen is, azaz egy vagy több kettős kötést és egy vagy több CH=CH egységet tartalmazhat; ennek megfelelően ekkor n2, n4, n6 és n8 legalább egyikének értéke 1. Például amikor a telítetlen acilláncban egy kettős kötés van: n2 értéke 1, n4, n6 és n8 mindegyikének értéke 0; Y1 jelentése ekkor -C(O)CHX¹(CH2)_n1CH=CH(CH₂)_n3- általános képletű csoport; n1 értéke 0 vagy 1 és 18 közötti egész szám; n3 értéke szintén 0 vagy egy 1 és 18 közötti egész szám, n1 vagy n3 legalább egyikének értéke nem 0, és n1 és n3 összege 1 és 19 közötti szám.

Y² jelentése előnyösen -CH3, az acillánc így egy monokarbonsavból származik, de lehet -CO2H csoport is, az acillánc akkor egy omega-dikarbonsav-származéka, vagy jelenthet CH2OH csoportot, akkor az acillánc egy omega-hidroxisavból származik. Ennek megfelelően az -Y¹Y² csoport jelentése előnyösen -C(O)CHX¹(CH2)_n1CH₃ általános képletű csoport, amelyben n1 értéke legelőnyösebben 3, 5, 9, 11 vagy 13, ha a csoport az R, R¹ vagy az R és R¹ helyén kapcsolódik.

Az -Y¹Y² csoport taxánhoz való „kapcsolása” azt jelenti, hogy kémiai kötést létesítünk a csoport és a taxán között az ilyen kötések kialakítására általánosan elfogadott bármilyen módon. A kapcsolás a taxánon levő egy vagy több reakcióképes csoporthoz, jellemzően hidroxilcsoporthoz történik. Bármilyen acilcsoportnak a taxánhoz való kapcsolása stabilizálja a taxán-lipid-hordozó asszociációját, úgyhogy a taxán és a hordozó hosszabb ideig marad együtt, például az állat plazmájában, mint a megfelelő acilláncot nem tartalmazó taxán, az asszociáció megnövekedett stabilitása növeli a taxán azon mennyiségét, amely in vivő a terápiás hatás kívánt helyére jut.

A paklitaxelnek például két hidroxilcsoportja van, amelyhez acilláncok kapcsolhatók; ezek a 2’- és a 7-helyzetben találhatók, az egymáshoz viszonyított reakcióképességükről általában azt tartják, hogy (a legreakcióképesebbtől a legkevésbé reakcióképesig) 2’>7. A taxán reakcióképesebb csoportjához, például a paklitaxel 2'-OH csoportjához szénhidrogéneket úgy kapcsolhatunk, hogy a sav egy reakcióképes származékát, például kloridját vagy anhidridjét sztöchiometriai mennyiségben alkalmazzuk. A paklitaxel 7-helyzetű hidroxilcsoportját úgy módosíthatjuk, hogy mind a 2’-, mind a 7-hidroxicsoporthoz acilláncot kapcsolunk, és azután szelektíven eltávolítjuk a 2'-acilláncot, így az acillánc a 7-helyzetben a paklitaxelhez kapcsolva marad. A 2’-acillánc szelektív eltávolítását sztöchiometriai mennyiségű gyenge bázis, például nátrium-hidrogénkarbonát alkalmazásával valósíthatjuk meg. Emellett a paklitaxel 7-OH csoportját úgy is módosíthatjuk, hogy a 2’-OH csoportot megvédjük, mielőtt az acilláncot kovalensen a paklitaxelhez kapcsolnánk. A 2’-OH csoportot például trifenil-metil-, metoxi-trifenil-metil-, trifluor-acetil- és TrOC (triklór-metoxi-klór-formiát) csoporttal védhetjük, amihez a szakember által ismert eljárásokat használhatjuk. A védett paklitaxelt azután az acillánc reakcióképes származékával, például anhidridjével vagy kloridjával reagáltatjuk vízmentes szerves oldószerben és bázisok, így DMAP és piridin jelenlétében. A 2’-helyzetből a védőcsoportot jól ismert és könnyen megvalósítható módon eltávolíthatjuk gyengén savas vagy bázikus körülmények között; a TrOC csoportokat például cinkkel végzett redukciós reakcióval hasíthatjuk le.

A reakciókat jellemzően bázis, például piridin, dimetil-amino-piridin („DAMP”), trietil-amin vagy mások jelenlétében, és közönséges poláris aprotikus szerves oldószerekben, így dimetil-formamidban, dimetilszulfoxidban és hasonlókban végezhetjük. A reakció előrehaladását különféle jól ismert kromatográfiás eljárással, például vékonyréteg-kromatográfiásan követhetjük, amihez 3% metanolt tartalmazó kloroformot használunk oldószerrendszerként. A vegyületeket spektroszkópiás eljárásokkal, így NMR-spektroszkópiás úton azonosíthatjuk.

Például az A) reakcióvázlaton látható eljárás alkalmazásával és a megadott információ felhasználásával 2’-(±)-(2-bróm-acil)-paklitaxeleket állíthatunk elő.

Azonban a speciális reakció és tisztítási körülmények általában számos tényezőtől, többek között, korlátozás nélkül, az alkalmazott nyersanyagoktól és reaktánsoktól függően változnak, amelyeket a szakember tudása és a jelen találmány kitanításai alapján meghatározhat és szabályozhat.

Az alfa-szénatomon hidrolízist elősegítő csoportot tartalmazó acilláncok a kereskedelemben hozzáférhető forrásokból beszerezhetők, vagy egy zsírsav alfa-szénatomján levő hidrogénatom helyettesítésére a szakterületen általánosan elfogadott bármely módon szintetikusan előállíthatok.

A „hidrolízist elősegítő csoportok” („HPG-k) egy acillánc alfa-szénatomjához (Ca) kapcsolódó olyan helyettesítők, amelyek elősegítik az eredeti taxán és a hozzákapcsolt acillánc közötti kötés hidrolízisét. A HPG csoportok a hidrogénhez viszonyítva elektrone4

HU 226 325 Β1 gatívak, ami azt jelenti, hogy jobban vonzzák az elektronokat magukhoz, mint ahogy azt az alfa-szénatomon levő hidrogénatom tenné, ha ugyanazon molekula ugyanazon helyzetét foglalná el. Következésképpen a hidrogén hidrolízist elősegítő csoporttal való helyettesítése azt eredményezi, hogy megváltozik az acillánc elektronsűrűsége, és így induktív effektus lép fel az acilláncban. Az alfa-szénatomhoz kapcsolódó hidrogénatomok aromás csoportot tartalmazó HPG-kkel való helyettesítése is rezonanciaeffektust okoz, ezek a csoportok szintén részt vesznek a helyettesített acilláncban az elekronsűrűség kialakításában. A HPG csoporttal kiváltott indukció és rezonanciaeffektusok egy a savnak megfelelő bázisformát stabilizálnak, de nem a savat magát stabilizálják, és így a savat erősebbé teszik annál, mint amilyen akkor volna, ha az acilláncban CH₂ csoport állna a HPG csoport helyett. A HPG csoporttal helyettesített acilláncok ily módon általában kisebb pKa-értékekkel rendelkeznek, mint a megfelelő natív formák, azaz az a forma, amelyben az alfa-helyzetben egy CH₂ csoport van jelen egy HPG-helyettesített csoport helyett, és ezért a HPG csoporttal helyettesített acilláncok könnyebben hidrolizálnak le az eredeti taxánokról, mint a nem helyettesített láncok. Ennek megfelelően a hidrolízist elősegítő X¹ csoport bármely olyan atom vagy atomcsoport lehet, amely (1) a hidrogénnél elektronegatívabb; és (2) amely egy acillánc alfa-szénatomjához kapcsolható. X¹ lehet például fluor-, klór-, bróm-, jódatom, NH3⁺ csoport, -OC6H₄X² általános képletű vagy -C(O)X² általános képletű csoport, ahol X² jelentése például fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom, NH3⁺, NO2 vagy CN csoport. X¹ előnyösen fluor-, klór-, bróm-vagy jódatom.

Olyan készítményt is rendelkezésre bocsátunk, amely egy jelen találmány szerinti taxánt tartalmaz. A taxán terápiás alkalmazására szánt készítmények előnyösen gyógyászatilag elfogadható közeget is magukban foglalnak, amely közeg általában hatóanyagok, így terápiás vagy diagnosztikai szerek állatoknak való adagolásával kapcsolatban általánosan használatosak. Ilyen készítmények többek között, korlátozás nélkül, a szilárd anyagok, például pirulák, kapszulák és tabletták; gélek; segédanyagok; és vizes vagy nemvizes oldatok. A gyógyászatilag elfogadható közegeket különféle, a szakember számára ismert tényezőktől függően formuláljuk, ezek a tényezők többek között az alkalmazott hatóanyag, annak koncentrációja, stabilitása és a kívánt biológiai hozzáférhetőség; a készítménnyel kezelendő betegség, rendellenesség vagy állapot; az egyén, annak kora, mérete és általános állapota; és hogy a készítményt milyen módon kívánjuk adagolni, például nazálisán, orálisan, szemre, topikálisan, transzdermálisan, vaginálisan, szubkután, intramammalisan, intraperitoneálisan, intravénásán vagy intramuszkulárisan [lásd például J. G. Naim a Remington’s Pharmaceutical Science kézikönyben (A. Gennaro, ed.), Mack Publishing Co., Easton, Pa, (1985), 1402-1517. oldal, amelynek tartalma utalás formájában a jelen leírás részét képezi]. Jellemző gyógyászatilag elfogadható közeg, amelyet a parenterális hatóanyag-adagolásnál alkalmazunk többek között a D5W, az 5 tömeg%-os vizes dextránoldat, és a fiziológiás sóoldat.

Az általunk rendelkezésre bocsátott taxántartalmú készítmények előnyösen egy lipidhordozót foglalnak magukban, amelyhez a taxán asszociálódik. A „lipidhordozók” hidrofób vagy amfipatikus molekulák, amelyek állatoknak való adagolásra alkalmasak, és ezek többek között, korlátozás nélkül, a zsírsavak, foszfolipidek, micellák, lipoproteinek, lipidkomplexek, azaz nem liposzómális, lipidalapú szerkezetek, amelyek esetleg, de nem feltétlenül egy vagy több nem lipid komponenst és liposzómákat tartalmazhatnak. Előnyösen a lipidhordozó liposzóma.

A „liposzómák” lipidmolekulákból álló egy vagy több kettős réteget foglalnak magukban, mindegyik kettős réteg egy vizes részt fog közre. Az unilamelláris liposzómák egyetlen lipid kettős réteget, a multilamelláris liposzómák egynél több kettős réteget tartalmaznak. Az amfipatikus lipidmolekulák, amelyek a lipid kettős rétegeket alkotják, egy poláris (hidrofil) fejcsoportból és egy vagy két acilláncból állnak. A poláris csoportok foszfát,-, szulfát- vagy nitrogénalapú csoportok lehetnek, azonban előnyösen foszfátcsoportok, így például foszforil-kolin-, foszforil-etanol-amin-, foszforil-szerin-, foszforil-glicerin- vagy foszforil-inozit-csoportok. Az acilláncok általában 12-24 szénatomot tartalmaznak, és telítettek (például a lauril-, a mirisztin-, a palmitinvagy a sztearinsav) vagy telítetlenek (például az olajsav, a linolsav, a linolénsav vagy az arachidonsav). A liposzóma lipid-szterineket, így koleszterint és más lipideket foglalhat magában.

A liposzómákat különböző módon állíthatjuk elő, többek között: Bangham módszerével multilamelláris liposzómákat (MLV) úgy kaphatunk, hogy egy lipid/szerves oldószeres oldatot megszárítunk, majd a száraz lipideket egy vizes oldattal ismételten hidratáljuk (lásd Bangham és munkatársai, 1965); Lénk módszerével lényegében azonos interlamelláris oldott anyag eloszlású (SPLV) multilamelláris liposzómákhoz (MLV) úgy jutunk, hogy egy vizes fázis és egy lipidtartalmú szerves fázis kétfázisú elegyét állítjuk elő, majd a lipidet a vizes fázisban emulgeáljuk, miközben a szerves fázist lepároljuk (lásd a 4 522 803 számú, az 5 030 453 számú és az 5 169 637 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást); a Fountain-féle eljárás (4 588 578 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) SPLV-ket egyfázisú oldószerrendszer alkalmazásával állít elő; Cullis (5 008 050 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) eljárása SPLV-k előállítására fagyasztásból és felengedésből álló ismételt ciklusokat alkalmaz; REV-ek előállítása víz-az-olajban emulzió képzéséből, majd abból a szerves fázis lepárlásával gél, a gél keverésével pedig oligolamelláris liposzómák képzéséből áll (lásd Papahadjopoulos és munkatársai, 4 235 871 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás); az MLV-k extrudálásával unilamelláris liposzómák állíthatók elő (lásd például Cullis és munkatársai, 4 975 282 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás); vala5

HU 226 325 Β1 mint nagyobb liposzómák szonikálásával vagy homogenizálásával vagy éter- vagy etanolinjektálási eljárásokkal (lásd például R. Deamer és P. Uster, „Liposome Preparation: Methods and Mechanisms. a Liposomes című munkában (M. Ostro, ed.), Marcel Dekker, Inc. New York (1983), 27-52. oldal]. A liposzóma előállítására vonatkozó ezen iratok tartalma utalás formájában a jelen leírás részét képezi.

Az „asszociáció általában a jelen leírásban a taxán hoz kapcsolt acillánc és a lipidhordozó hidrofób része közötti asszociációt jelenti. Anélkül, hogy elmélethez ragaszkodnánk, úgy gondoljuk, hogy az ilyen asszociációk kialakulásakor különböző hatások, például Van dér Waals erők érvényesülnek, amelyekről általánosan ismert, hogy vizes környezetben hidrofób molekulák között működnek. Az ilyen asszociátumok stabilitásának meghatározási módjai, például a foszforral kinyerhető taxán %-ának meghatározása, amikor a lipidhordozó foszfolipidet tartalmaz, a szakember számára könnyen megvalósíthatók a jelen találmány kitanításai segítségével.

A jelen találmány szerinti taxánok lipidhordozókkal létrejött asszociátumai egy további bioaktív szert, azaz egy biológiailag aktív hatóanyagot tartalmazhatnak a taxán mellett. A lipidhordozós/bioaktív szert tartalmazó készítmények javíthatják a bioaktív szer terápiás indexét, például a szer toxicitásának pufferelésével és az állat keringéséből történő kiürülés sebességének csökkentésével, ami azt jelenti, hogy kevesebb szert kell beadni a kívánt terápiás hatás eléréséhez. A „bioaktív szerek” olyan vegyületek vagy készítmények, amelyek az állati sejtekre in vitro vagy egy állatnak történő beadáskor biológiai hatást fejtenek ki; a bioaktív szerek terápiás és/vagy diagnosztikai hatásúak lehetnek. Ilyen szerek többek között, de nem kizárólag, a mikrobaellenes, gyulladásellenes és rákellenes szerek, valamint radioaktív izotópok, enzimek és festékek. További bioaktív szerek még a bioaktív lipidek, így bizonyos ceramidok és éterlipidek, amelyek maguk is terápiásán jótékony tulajdonságokkal rendelkeznek. Előnyösen a további bioaktív szer egy rákellenes szer.

A lipidhordozók egy vagy több „fejcsoportban módosított lipidet” foglalhatnak magukban. Ezek poláris csoportokat tartalmaznak, amelyek úgy alakulnak ki, hogy olyan csoportot kapcsolunk hozzájuk, amelyek megakadályozhatják a szérumfehérjéknek a fejcsoportban módosított lipidet tartalmazó lipidhordozóhoz való kötődését. Ez úgy változtatja meg a hordozók farmakokinetikai viselkedését, hogy hosszabb ideig maradnak a keringésben [lásd például Blume és munkatársai, Biochim. Biophys. Acta, 1149:180 (1993); Gabizon és munkatársai, Pharm. Rés. 10 (5): 703 (1993); Park és munkatársai, Biochim. Biophys. Acta 1108: 257 (1992); Woodle és munkatársai, 5 013 556 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; Allén és munkatársai, 4 837 028 és 4 920 016 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; ezen dokumentumok tartalma utalás formájában a jelen leírás részét képezi].

A fejcsoportjukban módosított lipidek jellemzően foszfatidil-etanol-aminok (PE-k), többek között például dipalmi-toil-foszfatidil-etanol-amin („DPPE”), palmitoiloleoil-foszfatidil-etanol-amin („POPÉ”) és dioleoil-foszfatidil-etanol-amin („DOPE”). Az ilyen lipidek fejcsoportjai általában szerves dikarbonsavakkal, így borostyánkősavval vagy glutársawal („GA) vagy azok megfelelő anhidridjeivel vannak átalakítva.

A lipidhordozóba foglalt, fejcsoportban módosított lipid mennyisége általában a szakember által ismert tényezőktől függ, vagy a szakember által különösebb kísérletek elvégzése nélkül meghatározható. Ilyenek például a lipid típusa és a fejcsoport-módosítás típusa; a hordozó típusa és mérete; és a készítmény kívánt terápiás alkalmazása. Jellemzően egy fejcsoportban módosított lipidet tartalmazó lipidhordozóban a lipidnek körülbelül 5 mol% és körülbelül 20 mol% közötti mennyisége a fejcsoportban módosított lipid.

A továbbiakban a taxán állatnak történő adagolására alkalmas eljárást is rendelkezésre bocsátunk, amely abban áll, hogy a jelen találmány szerinti készítményt az állatnak, előnyösen egy emlősnek, például embernek beadjuk. Az adagolás bármely, egy terápiás szer állatnak történő beadására általánosan elfogadott módon, azonban előnyösen intravénásán vagy intraperitoneálisan történik. Rákos állatokat taxánt tartalmazó készítmények terápiás adagolásával kezelhetünk, ahol a készítmény egy taxán rákellenes szempontból hatásos mennyiségét tartalmazza.

Általában ezzel a módszerrel kezelhető rákos betegségek azok, amelyek a megfelelő szabad taxánokkal, azaz acilláncot nem tartalmazó taxánokkal kezelhetők. Ezek többek között, de nem kizárólag, az agy-, mell-, vastagbél-, tüdő-, petefészek-, prosztata-, hasnyálmirigy- és gyomorrák; valamint a leukémia, limfóma, szarkóma és a karcinómák. Előnyösen a kezelt rák mell- vagy petefészekrák. A kezelt rák lehet olyan rák is, amely rezisztens a standard terápiás kezelésekkel szemben, azaz egy drogrezisztens rák.

Egy taxán rákellenes hatását úgy határozhatjuk meg, hogy megvizsgáljuk a taxánnak a sejtek in vitro növekedését gátló képességét, például a származék ráksejttenyészettel együtt történő inkubálásával, és azután a sejttenyészetben a sejtnövekedés gátlásának értékelésével. Más esetben egy taxánt in vivő vizsgálhatunk tumorellenes hatás szempontjából, például úgy, hogy először egy alkalmas teszt állatban, például immunhiányos egérben, így SCID egerekben tumorokat hozunk létre, majd a taxánt az állatnak beadjuk, és mérjük a tumor növekedésének gátlását és a túlélési arányt. Az ilyen in vitro vagy in vivő vizsgálatokra alkalmas sejtek többek között, korlátozás nélkül: az egér P388 leukémia, a B16 melanoma és a Lewis-tüdőráksejtek; a humán mellkarcinóma MCF7, a humán MCF-7/ADR (adriamicinrezisztens), a humán petefészek OVCAR-3, a humán HT-29 vastagbél-karcinóma és az A549 humán tüdőkarcinóma sejtek; és más sejtek, amelyeket a szakterületen általánosan elfogadnak ilyen vizsgálathoz, többek között olyan sejtek, amelyek drogrezisztensek. A szakemberek a jelen találmány kitanításai segítségével képesek kiválasztani a megfelelő taxánokat bizonyos rákok kezelésére olyan tényezők

HU 226 325 Β1 alapján, mint a GI₅₀, az ED₅₀, a túlélési arányok és más adatok, amelyek a rutin in vitro vagy in vivő kísérletekből származnak.

Egy taxán „rákellenes szempontból hatásos mennyisége” a taxán bármilyen mennyisége lehet, amely javítja, kissebbíti, gátolja vagy megakadályozza egy rák kialakulását, növekedését, áttételét, behatolását vagy terjedését, és ugyanolyan mennyiség lehet, mint a megfelelő szabad taxán terápiás dózisa. Azonban egy HPG-származékká alakított acillánc taxánhoz való kapcsolása, és ennek a taxánnak egy lipiddel történő asszociációja javíthatja a taxán terápiás indexét, így ennek az acillánccal összekapcsolt taxánnak a rákellenes szempontból hatásos mennyiségei kisebbek is lehetnek, mint a megfelelő szabad taxánoké. A taxán rákellenes szempontból hatásos mennyiségeit több tényezőtől függően, például az egyed korától, méretétől és általános állapotától, a kezelendő rák típusától és a származék adagolási módjától függően választhatjuk, és különböző módon, így például dózistartomány vizsgálattal határozhatjuk meg, amely a szakember számára jól ismert és könnyen megvalósítható a jelen találmány kitanításai alapján. Általában a taxán rákellenes szempontból hatásos mennyisége legalább körülbelül 0,1 mg azon állat testtömegének kg-jára vonatkoztatva, amelynek a készítményt adagoljuk. Jellemzően a taxán rákellenes szempontból hatásos mennyisége körülbelül 0,1 mg és körülbelül 1000 mg/kg-testtömeg; előnyösen a rákellenes szempontból hatásos mennyiség körülbelül 1 mg/kg és körülbelül 200 mg/kg között van.

Előnyösen a jelen találmány szerint rendelkezésre bocsátott, taxánt tartalmazó készítmények lipidhordozót, előnyösebben liposzómát és legelőnyösebben unilamelláris liposzómát tartalmaznak, amelyek átmérője körülbelül 200 nm-nél kisebb. Az előnyös rákellenes taxánokban A¹ jelentése C6H5C(O)NH-CH(C6H5)CH(OR)C(O)általános képletű csoport, A² jelentése CH3C(O)- csoport és A³ jelentése hidrogénatom, azaz e származékok paklitaxelvegyületek. R és R¹ legalább egyike előnyösen C(O)CHX¹(CH2)3CH3, -C(O)CHX¹(CH2)₅CH₃, -C(O)CHX¹(CH2)9CH3, -C(O)CHX¹(CH2)₁₁CH₃ vagy -C(O)CHX¹(CH₂)₁₃CH₃ általános képletű csoport, amelyekben X¹ jelentése előnyösen fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom.

A 3. és 4. táblázatban azok az eredmények láthatók, amelyek a paklitaxel vagy a paklitaxelszármazékok akut toxicitását mutatják egerekben, azaz azon egerek számát mindegyik kezelési csoportban, amelyek elpusztultak az injektálás utáni első 14 napon belül. Az eredmények szerint a paklitaxelszármazékot tartalmazó liposzómák kevésbé voltak toxikusak, mint a paklitaxelt tartalmazó liposzómák, ahol a 100 mg/kg paklitaxellel kezelt csoportban mind az öt egér elpusztult az első 4 napon belül. A 2-bróm-C16-paklitaxelszármazékot (azaz olyan paklitaxelt, amelyhez egy 16 szénatomos acilláncot kapcsoltunk a 2’-helyzetben, az acilláncban pedig az alfa-szénatomon levő hidrogénatomot brómatom helyettesíti) tartalmazó liposzómák kevésbé voltak toxikusak, mint a 2-bróm-C6-paklitaxel-származékot tartalmazó liposzómák. Emellett a paklitaxelt vagy 2’-(2-bróm)-hidrofób-paklitaxel-származékokat [amelyek C-6 (hat szénatomos), C-8, C-12, C-14 vagy C-16 acilcsoportot hordoznak a 2'-helyzetben] tartalmazó liposzómákat intraperitoneálisan 5 dózisban adagoltuk scid (severe combined immunodeficiency) egereknek, amelyek humán petefészekrákot hordoztak (OvCar3), 12,5 mg paklitaxel/kg vagy 50 mg paklitaxelszármazék/kg mennyiségben. Ennek a kezelésnek az eredményei az 1. ábrán láthatók, a paklitaxel vagy a paklitaxelszármazék adagolását túlélő egerek túlélési idejét napokban kifejezve adtuk meg. Ezek az eredmények világosan mutatják, hogy a paklitaxelszármazékkal végzett kezelés az egerek életét meghosszabbítja a paklitaxellel magával vagy egy „üres”, azaz sem paklitaxelt sem paklitaxelszármazékot nem tartalmazó liposzómával végzett kezeléshez viszonyítva. Emellett a növekvő hosszúságú acilláncot tartalmazó paklitaxelszármazékok növekvő mértékben voltak hatásosak az élettartam meghosszabbításában.

A jelen találmány szerinti eljárás részeként egy további bioaktív szer adagolható az állatnak; a további szer előnyösen, de nem szükségszerűen egy taxánt tartalmazó készítmény komponense, és előnyösen, de nem szükségszerűen lipidhordozóval asszociált, amikor a készítmény ilyen hordozót tartalmaz. Előnyösen a hordozó liposzóma. A liposzómákat megtölthetjük bioaktív szerekkel, a szert a liposzómák előállításához használt lipid vagy vizes fázisban szolubilizálva. Más esetben ionizálható bioaktív szereket úgy tölthetünk a liposzómákba, hogy először a liposzómákat állítjuk elő, egy elektrokémiai potenciált hozunk létre például pH-gradiens segítségével a legkülső liposzóma kettős rétegen keresztül, és azután az ionizálható szert a liposzómán kívüli vizes közeghez adjuk (lásd Bally és munkatársai, 5 077 056 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amelynek tartalma utalás formájában a jelen leírás részét képezi).

A találmány jobb megértését szolgálják a következő példák. A szakember számára nyilvánvaló, hogy ezek a példák csupán szemléltetik az igénypontokban meghatározott találmányt.

Példák

1. példa

2’-(±)-(2-Bróm-hexanoil)-taxol előállítása

2’-(±)-(2-Bróm-oktanoil)-, -(dodekanoil)-, -(tetradekanoil)- és -(hexadekanoil)-paklitaxeleket 80-90%-os hozamban állítunk elő az alábbiakban leírt eljárással, és a vegyületeket ¹H-NMR és elemanalízissel azonosítjuk. 229 mg (1,17 mmol) (±)-2-bróm-hexánsav és 241 mg (1,17 mmol) 1,3-diciklo-hexil-karbodiimid 30 ml száraz metilén-dikloriddal készült oldatát 10 percig keverjük, majd 500 mg (0,586 mmol) taxolt és 71,5 mg (0,586 mmol) 4-(dimetil-amino)-piridin-bázist adunk hozzá. A reakciópartnereket szobahőmérsékleten 5 percig hagyjuk reagálni. A fehér diciklohexil-karbamid csapadékot Celit-rétegen át kiszűrjük. A szürletet vá7

HU 226 325 Β1

1. táblázat

HTD citotoxicitás kuumban bepároljuk, és a maradékot preparatív vékonyrétegen kromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként kloroform és metanol 95:5 térfogatarányú elegyét használjuk, így a kívánt terméket kapjuk (Rf=0,58; kloroform:metanol=95:5). A kloroformos oldatot a szilikagél eltávolítására egy Metricel-szűrőn (0,1 m) átengedjük, a terméket ciklohexánból liofilizáljuk, így 507 mg (84%) fehér port kapunk.

¹H-NMR (CDCI3, 300 MHz) néhány jellemző csúcs kémiai eltolódása (ppm-ben): 8,14 (d, J=7,3 Hz, 2H, aromás): 7,72 (d, J=7,3 Hz, 2H, aromás): 7,61 (m, 1H, aromás); 7,54-7,48 (m, 3H, aromás); 7,42-7,36 (m, 7H, aromás); 6,87 (dd, J=2,4 Hz, 3,4 Hz, 1H, NH); 6,29 (m, 2H, H-10 és H-13); 6,0 (m, 1H, H-3’); 5,68 (d, J=6,9 Hz, 1H, H-2b); 5,50 (dd, J=1,4 Hz, 1,0 Hz, 1H, H-2’); 4,97 (d, J=7,8 Hz, 1H, H-5); 4,45 (m, 1H, H-7); 4,32 (d, J=7,3 Hz, 1H, H-20a); 4,28 [m, 1H, CH(Br)]; 4,20 (d, J=8,3 Hz, 1H, H—20b); 4,0 (széles, OH); 3,81 (d, J=6,9 Hz, 1H, H-3); 0,86 (látsz, t, 3H, w-CH3). FABMS: (MH⁺) a C53H₆₀NOi₅Br összegképletre számított: 1029,32; talált: 1030.

Az I. reakcióvázlaton a 2’-(±)-(2-bróm-acil)-paklitaxelek szintézise látható [,,DCC”=1,3-diciklohexil-karbodiimid, „DMAP”=4-(dimetil-amino)-piridin].

2. példa

In vitro vizsgálatok

Az 1. táblázat mutatja a különböző hidrolizálható taxánszármazékok (HTD-k) GIsq (μΜ) értékét (±standard eltérés), azaz azt a koncentrációt, amely a sejtek 72 órán át HTD-vel történő inkubálását követően a humán MCF-7 mellkarcinómasejtek növekedésének 50%-os gátlásához szükséges.

Paklitaxelszármazék	G'so
2’-Hexanoil	0,500±0,151
2’-(2-Bróm-hexanoil)-	0,003±0,0002
2’-(6-Bróm-hexanoil)-	>10,000
7-Hexanoil	0,027±0,019
7-(2-Bróm-hexanoil)-	0,0046±0,0001
7-(6-Bróm-hexanoil)-	0,018±0,002
2'-Acetil-7-hexanoil-	4,46±0,06
2’,7-Di(2-bróm-hexanoil)-	1,43±0,72
2’,7-Dihexanoil	>10,00
2'-Troc-7-(2-bróm-hexanoil)-	2,67±0,08
2’-Troc-7-(6-bróm-hexanoil)-	0,47±0,03

A „2'” arra utal, hogy az acillánc a paklitaxelhez a 2’-helyzetben kapcsolódik; a „7” arra utal, hogy az acillánc a paklitaxelhez a 7-helyzetben kapcsolódik; a „bróm” azt jelenti, hogy a kapcsolódó acillánc brómatommal helyettesített.

A 2. táblázatban a paklitaxel és a különböző 2'-(2-bróm)-paklitaxel-származékok GI50 (μΜ) értékeit foglaljuk össze két külön kísérlet átlagaként az A-549 humán tüdőkarcinóma, az MCF-7 humán mellkarcinóma, az MCF-7/ADR adriamicinnel szemben re30 zisztens humán mellkarcinóma és a HT-29 humán vastagbél-karcínóma sejtekkel szemben a sejtek és a HTD-k („C-6, 8, 12, 14 és 16: a paklitaxelhez kapcsolódó 6, 8, 12, 14 és 16 szénatomos acilláncok) 72 órás inkubálása után.

2. táblázat In vitro érzékenység

HTD	A-549	MCF-7	MCF-7/ADR	HT-29
Paklitaxel	0,0023± 0,0002	<0,0015 0,7177	4,1575±	<0,0014
2'-(2-Bróm-C6)-paklitaxel	0,0039± 0,0008	0,0023± 0,0013	>10,0000	0,0024± 0,0009
2’-(2-Bróm-C8)-paklitaxel	0,0044± 0,0001	0,0029± 0,0010	>10,0000	0,0031 ± 0,0003
2'-(2-Bróm-C12)-paklitaxel	0,0044± 0,0001	0,0028± 0,0007	>10,0000	0,0032± 0,0002
2'-(2-Bróm-C14)-pakl i taxel	0,0317± 0,0047	0,0160± 0,0091	>10,0000	0,0206± 0,0057
2’-(2-Bróm-C16)-pakl itaxel	0,1273± 0,0356	0,0710± 0,0373	>10,0000	0,0595± 0,018

3. példa 55

In vivő vizsgálatok

CDF1 nőstény egerekből 5-ös vagy 10-es csoportokat képeztünk, és az állatoknak paklitaxelt, 2-C6paklitaxel-származékot vagy 2'-C16-paklitaxel-származékot tartalmazó liposzómákat intraperitoneálisan 60 adagoltunk egyetlen dózisban vagy 5 alkalommal 12,5, 25, 50, 100, 200, 300, 400 vagy 500 mg-os dózisban az egér testtömeg-kg-jára vonatkoztatva. A 3. és a 4. táblázatban a paklitaxel vagy a paklitaxelszármazékok egérben mutatott akut toxicitásának értéke látható, azaz minden egyes csoportból azon egerek

HU 226 325 Β1 száma, amelyek az injektálás utáni első 14 napon belül elpusztultak. Az eredmények azt mutatják, hogy a paklitaxelszármazékot tartalmazó liposzómák kevésbé voltak toxikusak, mint a paklitaxelt tartalmazó liposzómák, amely esetében a 100 mg/kg paklitaxelt kezelt csoportban mind az öt egér elpusztult az első 14 napon belül. A (2-bróm-C16)-paklitaxel-származékot tartalmazó liposzómák kevésbé voltak toxikusak, mint a (2-bróm-C6)-paklitaxel-származékot tartalmazó liposzómák.

3. táblázat

Egyetlen dózis adagolása utáni toxicitás

Dózis (mg/kg)	Paklitaxel	Paklitaxelszármazék
2-Bróm-C6	2-Bróm-C16
500	-	5/5	0/5
400	-	5/5	1/5
300	-	4/5	1/5
200	-	0/2	-
100	5/5	-	-
50	0/10	-	-
25	0/10	-	-
12,5	0/10	-	-

4. táblázat

Öt dózis adagolása utáni toxicitás

Dózis (mg/kg)	Paklitaxel	2-Bróm-C6
paklitaxelszármazék
50	10/10	0/5
25	10/10	-
12,5	0/10	-

Paklitaxelt vagy 2’-(2-bróm) hidrofób paklitaxelszármazékot [amelyben a paklitaxelhez a 2’-helyzetben C-6 (6 szénatomos), C-8, C-12, C-14 vagy C-16 acillánc kapcsolódik] intraperitoneálisan 5 dózisban scid (severe combined immunodeficiency) egereknek, amelyek humán petefészekrákban (OvCar 3) szenvedtek, 12,5 mg/kg paklitaxelt vagy 50 mg/kg paklitaxelszármazékot adagoltunk. Ennek a kezelésnek az eredményei az 1. ábrán láthatók, a paklitaxel vagy egy paklitaxelszármazék beadása után a túlélő egerek túlélési idejét napokban fejeztük ki. Ezek az eredmények világosan mutatják, hogy a paklitaxelszármazékkal végzett kezelés meghosszabbítja az egerek élettartamát a paklitaxellel vagy egy „üres”, azaz olyan liposzómával összehasonlítva, amely sem paklitaxelt, sem paklitaxelszármazékot nem tartalmaz. Emellett a növekvő hosszúságú acilláncot tartalmazó paklitaxelszármazékok növekvő mértékben hosszabbították meg az élettartamot.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. (I) általános képletű taxán, a képletben A¹ jelentése hidrogénatom vagy egy

Z-C(O)NHCH(C₆H₅)CH(OR)C(O)- általános képletű csoport;

A² jelentése hidrogénatom vagy CH₃C(O)- csoport;

A³ jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport;

Z jelentése CgHg—, CgHgCH^O—, C(CH₃)₃—0— vagy

CH(CH₃)=C(CH₃)- csoport;

R és R¹ mindegyikének jelentése hidrogénatom vagy

-Y¹Y² általános képletű csoport, azzal a megkötéssel, hogy R és R¹ legalább egyikének jelentése hidrogénatomtól eltérő,

Y¹ jelentése egy

-C(O)CHX¹(CH₂)_n1(CH=CH)_n2(CH₂)_n3(CH=CH)_n4(CH₂)_n5-(CH=CH)_n6(CH₂)_n7(CH=CH)_n8(CH₂)_ngáltalános képletű csoport;

n1+2n2+n3+2n4+n5+2n6+n7+2n8+n9 összege 1 és

21 közötti egész szám, és n2, n4, n6 és n8 mindegyikének értéke egymástól függetlenül 0 vagy 1, n1 értéke 0 vagy 1 és 21 közötti egész szám, n3 értéke 0 vagy 1 és 18 közötti egész szám, n5 értéke 0 vagy 1 és 15 közötti egész szám, n7 értéke 0 vagy 1 és 12 közötti egész szám, n9 értéke 0 vagy 1 és 9 közötti egész szám, és n1-n9 mindegyikének értéke azonos vagy különböző;

X¹ jelentése hidrolízist elősegítő csoport, melynek elektronnegativitása nagyobb, mint a hidrogénatomnak; és

Y² jelentése -CH₃, -CO₂H vagy -CH₂OH csoport;
2. Az 1. igénypont szerinti taxán, amelyben

A¹ jelentése Z-C(O)NHCH(C₆H₅)CH(OR)C(O)- általános képletű csoport.
3. A 2. igénypont szerinti taxán, amelyben R¹ jelentése hidrogénatom.
4. A 3. igénypont szerinti taxán, amelyben R jelentése -Y¹CH₃ általános képletű csoport.
5. A 4. igénypont szerinti taxán, amelyben R jelentése-C(O)CHX¹(CH₂)₃CH₃,

-C(O)CHX¹(CH2)5CH3,-C(O)CHX¹(CH2)₉CH₃, C(O)CHX¹(CH2)11CH3 vagy -C(O)CHX¹(CH2)i₃CH₃ általános képletű csoport.
6. A 2. igénypont szerinti taxán, amelyben R jelentése hidrogénatom.
7. A 6. igénypont szerinti taxán, amelyben R¹ jelentése Y¹CH₃ általános képletű csoport.
8. A 7. igénypont szerinti taxán, amelyben R¹ jelentése-C(O)CHX¹-(CH₂)₃CH₃,

-C(O)CHX¹ (CH2)5CH3, -C(O)CHX¹ (CH2)₉CH₃vagy -C(O)CHX¹(CH₂)₁₃CH₃ általános képletű csoport.
9. Az 1. igénypont szerinti taxán, amelyben X¹ jelentése fluor-, klór-, bróm-, jódatom, -OC6H4X² vagy -C(O)X² általános képletű csoport, amelyben X² jelentése fluor-, klór-, bróm-, jódatom, CN, NO2 vagy NH₃ ⁺csoport.
10. A 2. igénypont szerinti taxán, amelyben Zjelentése C₆H₅ csoport.

HU 226 325 Β1
11. A 10. igénypont szerinti taxán, amelyben A² jelentése CH₃C(O)- csoport és ahol A³ jelentése hidrogénatom.
12. A 11. igénypont szerinti taxán, amelyben R¹ jelentése hidrogénatom és R jelentése

-C(O)CHX¹ (CH2)3CH3, -C(O)CHX¹ (CH2)₅CH₃, -C(O)CHX¹(CH₂)₉CH₃, -C(O)CHX¹(CH2)11CH3 vagy -C(O)CHX¹(CH2)₁₃CH₃ általános képletű csoport.
13. A 12. igénypont szerinti taxán, amelyben X¹ jelentése fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom.
14. A 11. igénypont szerinti taxán, amelyben R jelentése hidrogénatom és R¹ jelentése -C(O)CHX¹(CH2)3CH3,-C(O)CHX¹(CH2)₅CH₃, -C(O)CHX¹(CH2)9CH3,-C(O)CHX¹(CH2)₁₁CH₃vagy -C(O)CHX¹(CH₂)i₃CH₃ általános képletű csoport.
15. A 14. igénypont szerinti taxán, amelyben X¹ jelentése fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom.
16. Készítmény, mely az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű taxánt - ahol a képletben a szubsztituensek jelentése az 1-15. igénypontokban megadott -, valamint egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot tartalmaz.
17. A 16. igénypont szerinti készítmény, melynél a gyógyászatilag elfogadható hordozóanyag egy lipidhordozóanyag és ahol a taxán a lipid-hordozóanyaggal asszociált.
18. A 17. igénypont szerinti készítmény, amely lipid-hordozóanyagként valamely zsírsavat, foszfolipidet, lipoproteint, micellát, lipidkomplexet vagy liposzómát tartalmaz.
19. A 16. igénypont szerinti készítmény alkalmazása rák kezelésére használható gyógyszerkészítmény előállítására.
20. A 19. igénypont szerinti alkalmazás olyan gyógyszerkészítmény előállítására, mely körülbelül 0,1-1000 mg/állat-testtömeg taxánt tartalmaz.
21. A 19. igénypont szerinti alkalmazás olyan gyógyszerkészítmény előállítására, ahol a taxán egy liposzómával asszociált.
22. A 19. igénypont szerinti alkalmazás olyan gyógyszerkészítmény előállítására, mely egy (I) általános képletű taxánt tartalmaz, ahol a képletben

A¹ jelentése C₆H₅C(O)NHCH(C₆H₅)CH(OR)C(O)- általános képletű csoport;

A² jelentése CH₃C(O)- csoport;

A³ jelentése hidrogénatom; és

R vagy R¹ egyikének jelentése -C(O)CHX¹(CH₂)₃CH₃,

-C(O)CHX¹(CH2)5CH3, -C(O)CHX¹(CH2)₉CH₃,

C(O)CHX¹(CH₂)₁₁CH₃ vagy

-C(O)CHX¹(CH₂)₁₃CH₃ általános képletű csoport.
23. A 19. igénypont szerinti alkalmazás agy-, gyomor-, tüdő-, prosztata-, mell-, vastagbél- vagy petefészekrák kezelésére, továbbá leukémia, limfóma, karcinóma vagy szarkóma kezelésére használható gyógyerkészítmény előállítására.
24. A 19. igénypont szerinti alkalmazás további bioaktív szer alkalmazásával kombinációban.