HU225400B1 - Coupling device for cable conduits - Google Patents

Description

A találmány tárgya kapcsolószerkezet csövek, különösen adatvezetékek optikai vezetők, kábelek és hasonlók védőcsövei csővégeinek egytengelyű csatlakoztatására toldóhelytartományokban, amely kapcsolószerkezet tartalmaz egy a csővégeket körülfogó középtagot, ez utóbbit a homlokvéglap-tartományokban részlegesen átlapoló és a csővégeket befogadó kapcsolókarmantyúkat, valamint a középtag homlokvéglapjai környezetében elrendezett, a középtaghoz képest egy hosszanti tengelyvonal irányában helytálló, rugalmasan deformálható gyűrű alakú tömítőelemes legalább egy tömítőszerkezetet.

Az adatvezetékeket, kábeleket stb. sérülésektől való megóvásuk érdekében gyakran védőcsövekbe helyezik, és a toldási helyeknél a védőcsöveket általában oldható módon, alkalmas kapcsolószerkezetek segítségével folyamatos csővezetékké kapcsolják össze. Ilyen kapcsolószerkezetek ismertek áramló közegek, például gáz, levegő, víz stb. nyomásálló vezetékeihez, és e kapcsolószerkezetek a közeg rendszerint nagy nyomása okán megfelelően költséges kialakításúak.

Az US 5,921,588 lajstromszámú szabadalmi leírás egy csövekhez használható csatlakozót, illetve kapcsolószerkezetet ismertet, amely egy a csöveket körülfogó középtagból és az ezzel a középtaggal az egymással szemközti homlokoldali véglapoknál részben átlapoló és a csővégeket befogadó kapcsolókarmantyúkból áll. A csővégek külső felülete és a középtag, illetve a kapcsolókarmantyú belső oldala között a csővégek külső felületén egy szorítógyűrű, egy tömítőelem és egy mandzsetta van elrendezve úgy, hogy a csővégek külső felülete és a középtag belső felülete, azaz a középtagnak a csővégek külső felülete felé néző felülete között lévő tömítőelemek nem mozdulhatnak el a középtag hosszméretének irányában. Ezáltal a csővezeték beltere tömítve van a környezethez képest.

Az EP 0 083 135 számú szabadalmi leírás egy hollandicsatlakozó-szerű csőcsatlakozót ismertet egy csőnek egy közegforrás végadapteréhez való csatlakoztatására. Ennél a megoldásnál a végadapterben egy a csatlakoztatandó csövet külső kerületén körülfogó tömítőgyűrű egy a hollandi csatlakozó és a végadapter között kiegészítésképpen elhelyezett támasztógyűrű segítségével van alakzáró módon helyzetrögzítve.

Az FR 2 337 849 számú publikált szabadalmi dokumentum egy illesztési hely tartományában egymással koaxiálisán csatlakoztatandó csővégek csatlakoztatására kialakított kapcsolószerkezetet ismertet, amely kapcsolószerkezet egy csőszerű középtagból és menettel vagy szorltóelemmel a középtaghoz csatlakoztatható, az összekapcsolandó csővégeket körülfogó két csatlakozóadapterből és egy ezek által a középtagon pozícionálva tartott, az összekapcsolandó csövek kerületén felfekvő tömítőgyűrűből áll.

A találmány célja egy olyan kedvező költséggel gyártható, egyszerű kapcsolószerkezet létrehozása, amely egyaránt megbízhatóan tömít akár a por, piszok vagy nedvesség behatolása, akár pedig a belső túlnyomás ellen.

A kitűzött célt a bevezető bekezdésben felsorolt ismert jegyekkel rendelkező olyan kapcsolószerkezet kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelyben a tömítőelemek a találmány szerint a kapcsolókarmantyúk belső felületei és a középtagnak a csővégek külső felületeivel közvetlenül nem érintkező felülettartományai között vannak elhelyezve.

A találmány szerinti megoldás meglepő előnye, hogy az együttműködő szerkezeti elemek összeszerelésekor egzakt pozícióbiztosítás jön létre, és ezáltal egyaránt garantált a tömítőhatás és a pontosan koncentrikus pozicionálás, amely megkönnyíti a védőcsövekben elhelyezendő adatvezetékek installálását.

Előnyös kialakítások szerint, amelyek alkalmazásával a kapcsolószerkezet megfelelően hozzáigazítható a különféle követelményekhez, a kapcsolószerkezet egy-egy 3 csővégek külső felületei és a kapcsolókarmantyúk belső felületei között elrendezett tömítőszerkezetet és/vagy a középtag homlokvéglapjai környezetében a hosszanti tengelyvonal mentén az utóbbira merőleges síkokban egymástól meghatározott távolságban elrendezett két tömítőelemet is tartalmaz.

Egy további előnyös kialakítás szerint, amellyel csökkenthető a szükséges szerkezeti elemek száma, ami a kisebb raktárkészletnek köszönhetően költségmegtakarítást eredményez, de a szerelést is egyszerűsíti, és amellyel ráadásul kiküszöbölhetők az esetleges szerelési hibák is, a találmány szerinti kapcsolószerkezetben a tömítőelemek előnyösen a középtaggal egy darabból vannak, célszerűen fröccsöntéssel kialakítva.

A lehető legjobb tömítőhatás létrehozásához a kapcsolószerkezetben szükséges tartóerők minimalizálhatók, amennyiben a tömítőelemek a középtag szerkezeti anyagától különböző anyagból, célszerűen egy a középtag anyagánál kisebb Shore-keménységű szerkezeti anyagból vannak kialakítva.

A találmány szerinti kapcsolószerkezet előnyös kiviteli alakjai esetében a tömítőelemek legalább részben a középtagban kialakított gyűrű alakú horonyszerű mélyedésekben vagy a kapcsolókarmantyúkban kialakított gyűrűszerű hornyokban vannak elhelyezve. Ezek a gyártást egyszerűsítő kialakítások, mivel a tömítőelemek befogadására szolgáló ilyen hornyok könnyen megvalósítható megoldásokat jelentenek.

A mindenkori alkalmazási feltételekhez illeszkedő kapcsolóegységek alakíthatók ki, amennyiben a kapcsolókarmantyúk egy reteszkötéses kapcsolóegységgel a középtaghoz vannak rögzítve. Ehhez előnyös megoldások szerint a középtagon egymással átmérősen szemben fekvő elrendezésben a középtag külső kerületén túlnyúló legalább egy-egy reteszorr van kialakítva, és a kapcsolókarmantyúkban a reteszorrot felvevő legalább egy fészek van kiképezve. Célszerűnek bizonyult, ha a kapcsolókarmantyúk a belső felületből a hosszanti tengelyvonal irányába befelé álló legalább egy reteszorral vannak ellátva, és a középtagban a kapcsolókarmantyú reteszorra számára legalább egy fészek van kialakítva.

Nagy erők felvételére alkalmasak az olyan kialakítású találmány szerinti kapcsolószerkezetek, amelyek2

HU 225 400 Β1 ben a kapcsolóegység egy menetes kötés. A kapcsolóegység lehet azonban egy ragasztott és/vagy hegesztett kötés, vagy akár egy rápattintható rugós hevederes kötés is.

A kapcsolószerkezet oldhatatlanná is alakítható, amennyiben a csővégek külső felülete és a kapcsolókarmantyúk belső felülete között visszatartó elemek vannak elrendezve, amelyek előnyösen lehetnek a csővégeket körülvevő szorítógyűrük. Ezen utóbbi megoldással különösen nagy tartóerők hozhatók létre, és független tartórugók alkalmazásával a műanyagfröccsöntő eljárással előállított alkatrészek gyártásához szükséges szerszámok egyszerűsödnek és ezáltal olcsóbbá válnak.

Anélkül, hogy véletlenül szétnyílna a kötés, jelentős húzóterhelések elviselésére alkalmasak az olyan kiviteli alakok, amelyekben a visszatartó elemek külső felülete csonka kúp alakú, és a visszatartó elemek a csővégek felé néző belső felületükön a súrlódási tényezőt növelő eszközökkel vannak ellátva.

Előnyösen biztosítható a kapcsolószerkezet precízen központos elhelyezkedése az összekapcsolandó csövek toldási helyénél, ha a középtag hosszának közelítőleg középtartományában egy csőütköző van kialakítva.

Végül olcsón, nagy szériában gyárthatók a kapcsolószerkezetet alkotó alkatrészek az olyan kiviteli alakokhoz, amelyekben a középtag, a kapcsolókarmantyúk és adott esetben a visszatartó elemek is célszerűen valamely hőre lágyuló vagy hőre keményedő műanyagból vannak kiképezve, míg a tömítőelemek célszerűen elasztomer anyagból vannak előállítva.

A találmány lényegét az alábbiakban csupán példaképpen! előnyös kiviteli alakok bemutatásával a csatolt rajz ábráira hivatkozással ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra egy első példaképpen! találmány szerinti kapcsolószerkezetnek a 2. ábrán feltüntetett l-l sík mentén vett hosszmetszete, a

2. ábra a példaképpen! kapcsolószerkezet az

1. ábrán látható ll-ll sík mentén vett metszete, a

3. ábra egy oldható példaképpen! találmány szerinti kapcsolószerkezet homloknézeti vázlata, a

4. ábrán a találmány szerinti kapcsolószerkezet egy másik példaképpen! kiviteli alakjának hosszmetszete látható, míg az

5. ábra a találmány szerinti kapcsolószerkezet egy további példaképpen! kiviteli alakját hosszmetszetben feltüntető vázlat.

A csatolt rajzok egyes ábráin a kapcsolószerkezet azonos vagy egymásnak funkcionálisan megfelelő szerkezeti elemeit és egységeit rendre azonos hivatkozási számokkal jelöltük. A részletes példaismertetés során az egyes ábrákhoz fűzött magyarázatok és megállapítások így értelemszerűen érvényesek az ugyanazon hivatkozási számú szerkezeti részekre. Ugyanígy az ismertetésben használt helyzetmeghatározások, mint például a fent, lent, oldalt, vízszintesen, függőlegesen stb. hely- és helyzethatározók kizárólag az éppen ismertetett ábrára vonatkoznak, helyzetváltoztatás esetén értelemszerűen alkalmazandók a megváltozott új helyzetekre. Az ábrázolt és ismertetett különböző kiviteli példák egyedi jellemzői vagy jellemzőkombinációi önmagukban is önálló találmány szerinti megoldásokat képviselhetnek.

Az 1. és a 2. ábrán egy első példaképpen! találmány szerinti 1 kapcsolószerkezet látható, amelynek segítségével az 5, 6 védőcsövek 3, 4 csővégei vannak egy 2 toldóhely tartományában koaxiálisán egymáshoz csatlakoztatva. Az 1 kapcsolószerkezettel egymáshoz sorolt 5, 6 védőcsövek egy 7 csővezeték szerkezeti elemeit alkotják, amelyben különösen 8 adatvezetékek, optikai vezetők és más érzékeny kábelek vannak külső, különösen mechanikai behatások ellen védett környezetet adó módon elhelyezve. Az 1 kapcsolószerkezet az 5, 6 védőcsövek 3, 4 csővégeit axiális húzóerőnek ellenálló tartós kapcsolódással csatlakoztatja egymáshoz, egyben megakadályozza por, piszok és nedvesség behatolását a 7 csővezetékbe, továbbá kellően megbízható tömftést is biztosít a 7 csővezetékben létrejövő átmeneti túlnyomással szemben, amely például a 8 adatvezetékek úgynevezett belövésekor léphet fel a 7 csővezeték belső terében.

Az 1 kapcsolószerkezet lényegében egy csőszerű 9 középtagból áll, amely koaxiálisán körbeveszi a 3, 4 csővégeket. Ennek egy 10 hosszanti tengelyvonal irányába eső 11 hosszúsága közepén a belső 12 átmérőjébe szakaszosan benyúló bordaszerű 13 nyúlványok vannak, melyek egy 14 csőütközőt alkotnak a 3, 4 csővégek 15 homlokfelületei számára. A 13 nyúlványok szabad 16 átmérője kissé nagyobb az 5, 6 védőcsövek belső 17 átmérőjénél. A 9 középtag belső 12 átmérője valamivel nagyobb, mint az 5, 6 védőcsövek külső 18 átmérője.

A 3, 4 csővégeket 19, 20 kapcsolókarmantyúk fogják körül, amelyek a 9 középtagot külső 21 kerületénél veszik körül, és egy a 10 hosszanti tengelyvonalra merőleges 22 harántsík irányában átlapolják a 9 középdarab 11 hosszúságának kb. a felét. A 19, 20 kapcsolókarmantyúk és a 9 középtag közötti 23 átlapolási tartomány úgy van kialakítva, hogy a 9 középtag 24, 25 homlokvéglapjai közelében a 9 középtag 26 külső átmérője közelítőleg egyenlő a 19, 20 kapcsolókarmantyúk belső 27 átmérőjével. A 22 harántsík felé néző egy további tartományban a 19, 20 kapcsolókarmantyúk belső 28 átmérővel rendelkeznek, amely nagyobb a 9 középtag külső 26 átmérőjénél. A 9 középtagon ebben a tartományban a 10 hosszanti tengelyvonalhoz képest egymással átmérősen átellenes, a külső 27 átmérőn túlnyúló 29 reteszorrok vannak, célszerűen a 9 középtaggal anyagában összefüggő szerkezeti részekként kiképezve. A 19, 20 kapcsolókarmantyúkban kialakított 30 áttörések a 29 reteszorrok 31 fészkeiként szolgálnak, és az említett szerkezeti elemek együttesen egy a 19, 20 kapcsolókarmantyúkat a 9 középtaghoz rögzítő, célszerűen nem oldható 32 reteszkötést alkotnak. A 29 reteszorroknak van egy a 22 harántsík

HU 225 400 Β1 irányába emelkedő 33 bevezetőfelülete és egy a 22 harántsíkkal párhuzamos 34 visszatartó felülete, amelyen a 30 áttörésekben a 35 falvastagság egy résztartományában reteszelt állapotban megtámaszkodnak a 19, 20 kapcsolókarmantyúk. A 29 reteszorrok 36 magassága lényegében megfelel a 35 faivastagságnak, ahol figyelembe kell venni, hogy a 29 reteszorrok közti tartományban a 19, 20 kapcsolókarmantyúk belső 28 átmérője nagyobb, mint a 9 középtag külső 27 átmérője, és ezáltal egy körbefutó rés van a 9 középtag és a 19, 20 kapcsolókarmantyúk között.

Amint az a 2. ábrán látható, a 32 reteszkötés rögzítőerejének fokozása érdekében a 9 középtag kerületén párosán vannak 29 reteszorrok elhelyezve, és mindegyik 29 reteszorrhoz egy 31 fészek tartozik. Az 1 kapcsolószerkezet azonban nincs ilyen számú 29 reteszorra korlátozva. Elsősorban nagyobb méretű 1 kapcsolószerkezeteknél célszerűen lehetséges például a középtag kerületén egyenletesen elosztásban nagyobb számú 29 reteszorr kialakítása is.

A 9 középtag és a 19, 20 kapcsolókarmantyúk közötti 23 átlapolási tartományban a 9 középtag 24, 25 homlokvéglapjainál horonyszerű 37 mélyedések vannak kiképezve, amelyekbe rugalmasan deformálható gyűrű alakú 38 tömítőelemek, például 39 O gyűrűk vannak axiális irányú elmozdulás ellen rögzített módon behelyezve. A 38 tömítőelemek ilyen elrendezésükkel egy a por, piszok és nedvesség behatolását megakadályozó, valamint a 7 csővezetékben létrejövő belső túlnyomást elviselő 40 tömítőszerkezetet alkotnak. A 38 tömítőelemek a 19, 20 kapcsolókarmantyúk egy belső 46 felülete és a 9 középtagnak a 3, 4 csővégekkel ellentétes irányba néző felületének egy külső felülete között helyezkednek el.

Az ábrázolt kiviteli példánál egy további 41 tömítőszerkezetet alkotnak a 3, 4 csővégeket körülvevő, 43 tömítőajkakkal a 3,4 csővégek külső 44 felületén tömítve felfekvő úgynevezett 42 ajakos tömítőgyűrűk, amelyek közvetlenül érintkeznek a 9 középtag 24, 25 homlokvéglapjaival és áthidalnak egy a 3, 4 csővégek 44 felülete és a 19, 20 kapcsolókarmantyúk belső 46 felülete közötti gyűrűszerű 45 közbülső teret. A 42 ajakos tömítőgyűrűk külső 47 felülete tömítve felfekszik a 19, 20 kapcsolókarmantyúk belső 46 felületén. A 22 harántsíktól bizonyos távolságra lévő 48 végtartományokban a 19, 20 kapcsolókarmantyúk 46 belső felülete egy szűkülő kúpköpenyre hasonlít, miáltal a közbülső tér kúposán szűkül. Ebben a tartományban a 3,4 csővégekre való könnyebb felhelyezés érdekében felhasított és a 3, 4 csővégek felé néző belső felületükön kampó- vagy menetszerű nyúlványokkal is ellátott gyűrűszerű 49 visszatartó elemek körülveszik a 3, 4 csővégeket. A 49 visszatartó elemek 50 külső felülete célszerűen kiviteli alak szerint hordó vagy gömbsüveg alakúra van kialakítva, miáltal az 51 nyíl irányú axiális erő esetén a 49 visszatartó elemek a hosszanti tengelyvonalra radiális irányban rászorulnak a 3, 4 csővégekre, és a nyúlványok benyomódnak a 3, 4 csővégek külső 44 felületébe. Ezáltal nagy axiális erők vehetők fel anélkül, hogy a 3, 4 csővégek kihúzódnának az 1 kapcsolószerkezetből. A hordó alakú felületkialakításnak köszönhetően csak vonal menti érintkezés jön létre a 48 visszatartó elemek és a 19, kapcsolókarmantyúk között, ezáltal csökken a súrlódás és javul a feszítőhatás.

A 42 ajakos tömítőgyűrűk által alkotott 41 tömltőszerkezet kifogástalanul tömíti a 7 csővezeték belsejében létrejött túlnyomást a környezeti nyomás ellenében, mivel az 52 nyíl szerinti értelemben a 43 tömítőajkakra ható nyomóterhelés esetén a 43 tömítőajkak rányomódnak a 3,4 csővégek 44 külső felületére. Ez biztonságos szerelési feltételeket nyújt a 8 adatvezeték vagy más vezeték, kábel stb. behúzásához, amelynek során a 7 csővezetékben túlnyomást hoznak létre.

A 3. ábrán egyszerűsítve ábrázoltunk egy oldható 1 kapcsolószerkezet-kialakítást és a rajzon érzékeltetjük az ilyen oldható 32 reteszkötéssel ellátott 1 kapcsolószerkezet oldási műveletét is. Példaként a könnyebb érthetőség kedvéért olyan kivitelt választottunk, amelynél a 9 középtag csak egy-egy egymással átmérősen átellenes elrendezésű 29 reteszorral van ellátva. Amint azt a rajzon a folytonos vonalak mutatják, a 3. ábrán látható kiviteli alak 19 kapcsolókarmantyúja a 10 hosszanti tengelyvonallal egytengelyűén veszi körül a 23 átlapolási tartományban a 9 középtagot, és az átmérősen átellenes 29 reteszorrok beakaszkodnak a 31 fészkekbe. A 19 kapcsolókarmantyú belső 28 átmérője és a 9 középtag külső 26 átmérője közötti különbség miatt körben egy 53 gyűrűszerű rés van. Ha a 23 átlapolási tartományban a 19 kapcsolókarmantyúra a 29 reteszorr és a 31 fészkeket tartalmazó 54 hosszanti szimmetriasíkra merőlegesen az egymás felé mutató 55 nyilak szerint erőt fejtünk ki, akkor a 23 átlapolási tartományban ovális keresztmetszetűvé válik a 19 kapcsolókarmantyú, amint azt a szaggatott vonalak mutatják. Az 53 gyűrűszerű rés a 29 reteszorrok 36 magasságának függvényében úgy van méretezve, hogy ovális keresztmetszet esetén a 29 reteszorrok kiemelődnek a 31 fészkekből. így a 19 kapcsolókarmantyú kioldószerszám alkalmazása nélkül lehúzható a 9 középtagról, ezáltal oldható a 32 reteszkötés és így oldható kapcsolódást biztosítanak az ezen kiviteli változatú találmány szerinti 1 kapcsolószerkezetek.

Megemlítjük, hogy a 32 reteszkötés fordított kialakítással is megvalósítható, amelynél a 19, 20 kapcsolókarmantyúkban lévő 29 reteszorrok befelé állnak, és a megfelelő fészkek a 9 középtagban vannak kialakítva.

A 4. ábrán a találmány szerinti 1 kapcsolószerkezet egy további célszerű és előnyös kiviteli alakja látható. Ennek bemutatásához az előző ábrák kapcsán már előfordult szerkezeti elemeket és egységeket ugyanazon hivatkozási számokkal láttuk el, és az ismertetéshez a korábbiakban bevezetett azonos megnevezéseket használjuk.

A 4. ábrán látható kiviteli alak esetében a 9 középtag mindegyik 24, 25 homlokvéglapjához egy a 9 középtaghoz helytállóan hozzáerősített 56 tömítőelem tartozik. Ezen 56 tömítőelemek például az úgynevezett 2K-eljárással célszerűen egy darabból, anyagukban a 9 középtaggal azonos szerkezeti elemekként vannak

HU 225 400 Β1 kialakítva a 9 középtagon úgy, hogy az 56 tömítőelemek anyaga a 9 középtag anyagához képest nagyobb rugalmassággal rendelkezik, és azok egy belső 57 tömítőajkat, valamint egy külső 58 tömítőajkat alkotnak, összeszerelt állapotban, amikor a 3, 4 csővégek a 9 középtagba vannak bevezetve és a 19, 20 kapcsolókarmantyúk a 9 középtaghoz vannak reteszelve, a belső 57 tömítőfelület tömítve felfekszik a 3, 4 csővégek 44 felületén, míg a külső 58 tömítőajak tömítve felfekszik a 19, 20 kapcsolókarmantyúk belső 46 felületén.

A rajzon látható kiviteli alak helyett, amelynél az 56 tömítőelemek a 9 középtagon vannak kialakítva, természetesen alkalmazható olyan különleges keresztmetszeti szelvény alakú előgyártott legalább egy tömítőelem is, amely a 24, 25 homlokvéglapoknál a 9 középtaghoz van például ragasztva vagy hegesztve vagy más alkalmas módon erősítve.

Az 5. ábrán a találmány szerinti 1 kapcsolószerkezet egy további előnyös kiviteli alakja látható, amelynek bemutatásához az előző ábrák kapcsán már előfordult szerkezeti elemeket és egységeket szintén ugyanazon hivatkozási számokkal láttuk el, és az ismertetéshez ugyancsak a korábbiakban bevezetett azonos megnevezéseket használjuk.

Az 5. ábrán látható példaképpen! kiviteli alak esetében a 9 középtag egy a 22 harántsíkra szimmetrikusan elhelyezkedő csonkakúp-szerű külső 59 felfekvő felülettel van kialakítva, amely kúposán szűkül a 24, 25 homlokvéglapok irányába. A 19, 20 kapcsolókarmantyúknak szimmetrikusan ferde 60 felfekvő felületük van, miáltal alakzáró kötés jön létre. Az ezen kiviteli alak esetében is oldható 32 reteszkötést a 9 középtagot a 23 átlapolási tartományban körülfogó 19, 20 kapcsolókarmantyúk között itt rápattintható 61 hevederek adják, amelyek 63, 64 szárakkal rendelkező U alakúra előhajlított, célszerűen 62 lap- vagy huzalrugók lehetnek. A 62 lap- vagy huzalrugók 63, 64 szárai a 19, 20 kapcsolókarmantyúk megfelelő 65, 66 fészkeibe bepattintva játékmentesen rögzítik a 19, 20 kapcsolókarmantyúkat a 9 középtagon. A 32 reteszkötés létrehozásához természetesen a kerület mentén elosztott több ilyen 61 heveder is alkalmazható, amelyek biztosítják az 1 kapcsolószerkezet könnyű kioldását.

A 9 középtag 24, 25 homlokvéglapjai peremszerűen vannak kialakítva és 56 töm Kőelemekkel ellátva. Alakzáró kialakításuknak köszönhetően ezen 56 tömítőelemek illeszkednek a 24, 25 homlokvéglapokhoz, és így a 10 hosszanti tengelyvonal irányában mereven vannak a 9 középtaghoz csatlakoztatva. Az 56 tömítőelemeknek C alakú keresztmetszeti szelvényük van és a 24, 25 homlokvéglapokat körülfogva tömítést bizosítanak a 3, 4 csővégek külső 44 felületei és a 19, 20 kapcsolókarmantyúk belső 46 felületei között. Különösen előnyösnek bizonyult, ha főképpen az 56 tömítőelemeknek a 3, 4 csővégek külső 44 felülete felé néző része tömítőajak alakúra van kialakítva. Alternatív megoldás szerint azonban az is lehetséges, hogy a 38 töm Kőelemeket, illetve az 56 töm Kőelemeket a 19, 20 kapcsolókarmantyúkban kialakított gyűrűszerű hornyokban helyezzük el.

Az 1 kapcsolószerkezetet előnyös és célszerű kiviteli alakjai esetében annak legalább egyes alkatrészei, így például a 9 középtag, a 19, 20 kapcsolókarmantyúk és a 48 visszatartó elemek célszerűen fröccsöntött alkatrészekként hőre lágyuló vagy hőre keményedő műanyagból állnak. A tömítést adó elemek előnyös módon alkalmas elasztomer anyagokból készülhetnek, mégpedig a 9 középtag és a 19, 20 kapcsolókarmantyúk anyagától különböző anyagból, célszerűen kisebb Shore-féle keménységű anyagból.

A rend kedvéért megemlítjük, hogy a találmány szerinti 1 kapcsolószerkezet felépítése és működésmódja jobb megértése érdekében annak egyes szerkezeti részeit a csatolt rajz egyes ábráin részben nem léptékhelyesen és/vagy nagyítva, és/vagy kicsinyítve ábrázoltuk.

A rajz 1-5. ábráin bemutatott példaképpen! szerkezeti egységek önálló találmány szerinti megoldásokat is tartalmaznak, illetve képezhetnek, amint arra és a velük megoldandó feladatokra ezen ábrák részletes leírása során is utaltunk.

Claims (24)

1. Kapcsolószerkezet (1) csövek, különösen adatvezetékek, optikai vezetők, kábelek és hasonlók védőcsövei (5, 6) csővégeinek (3, 4) egytengelyű csatlakoztatására toldóhely- (2) tartományokban, amely kapcsolószerkezet (1) tartalmaz egy a csővégeket (3, 4) körülfogó középtagot (9), ez utóbbit a homlokvéglapjai tartományában részlegesen átlapoló és a csővégeket befogadó kapcsolókarmantyúkat (19, 20), valamint a középtag (9) homlokvéglapjai (24, 25) környezetében elrendezett, a középtaghoz (9) képest egy hosszanti tengelyvonal irányában helytálló, rugalmasan deformálható gyűrű alakú tömítőelemes (38, 56) legalább egy tömítőszerkezetet (41), azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (38, 56) a kapcsolókarmantyúk (19, 20) belső felületei (46) és a középtagnak (9) a csővégek (3, 4) külső felületeivel (44) közvetlenül nem érintkező felülettartományai között vannak elhelyezve.

2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy egy-egy a csővégek (3,4) külső felületei (44) és a kapcsolókarmantyúk (19, 20) belső felületei (46) között elrendezett töm Kőszerkezetet (41) tartalmaz.

3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a középtag (9) homlokvéglapjai (24, 25) környezetében a hosszanti tengelyvonal (10) mentén az utóbbira merőleges síkokban egymástól meghatározott távolságban elrendezett két tömítőelemet (38) tartalmaz.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (38, 56) a középtaggal (9) egy darabból vannak, célszerűen fröccsöntéssel kialakítva.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (38, 56) a középtag (9) szerkezeti anyagától különböző anyagból, célszerűen egy a középtag (9) anyagánál ki5

HU 225 400 Β1 sebb Shore-keménységű szerkezeti anyagból vannak kialakítva.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (38) O gyűrűk (39).

7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (38, 56) ajakos tömítőgyűrűk (42).

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (38) legalább részben a középtagban (9) kialakított gyűrű alakú horonyszerű mélyedésekben (37) vannak elhelyezve.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (38, 56) legalább részben a kapcsolókarmantyúkban (19, 20) kialakított gyűrűszerű hornyokban vannak elhelyezve.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a kapcsolókarmantyúk (19, 20) egy reteszkötéses (32) kapcsolóegységgel a középtaghoz (9) vannak rögzítve.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a középtagon (9) egymással átmérősen szemben fekvő elrendezésben a középtag (9) külső kerületén (21) túlnyúló legalább egy-egy reteszorr (29) van kialakítva.

12. A 11. igénypont szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a kapcsolókarmantyúkban (19, 20) a reteszorrot (29) felvevő legalább egy fészek (31) van kiképezve.

13. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a kapcsolókarmantyúk (19, 20) a belső felületből (46) a hosszanti tengelyvonal (10) irányába befelé álló legalább egy reteszorral (29) vannak ellátva.

14. A 13. igénypont szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a középtagban (9) a kapcsolókarmantyú (19, 20) reteszorra (29) számára legalább egy fészek van kialakítva.

15. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a kapcsolókarmantyúk (19, 20) egy menetes kötéses kapcsolóegységgel a középtaghoz (9) vannak rögzítve.

16. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a kapcsolókarmantyúk (19, 20) egy ragasztott és/vagy hegesztett kötéses kapcsolóegységgel a középtaghoz (9) vannak rögzítve.

17. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a kapcsolókarmantyúk (19, 20) egy rápattintható rugós hevederes (61) kapcsolóegységgel a középtaghoz (9) vannak rögzítve.

18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a csővégek (3, 4) külső felülete (44) és a kapcsolókarmantyúk (19, 20) belső felülete (46) között visszatartó elemek (49) vannak elrendezve.

19. A 18. igénypont szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a visszatartó elemek (49) a csővégeket (3, 4) körülvevő szorítógyűrűk.

20. A 18-19. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a visszatartó elemek (49) külső felülete (50) csonka kúp alakú, és a visszatartó elemek (49) a csővégek (4) felé néző belső felületükön (49) a súrlódási tényezőt növelő eszközökkel vannak ellátva.

21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a középtag (9) hosszának (11) közelítőleg középtartományában egy, a belső átmérőjébe (12) benyúló csőütköző (14) van kialakítva.

22. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a középtag (9) és a kapcsolókarmantyúk (19, 20) célszerűen valamely hőre lágyuló vagy hőre keményedő műanyagból vannak kiképezve.

23. Az 1-22. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (38, 56) célszerűen elasztomer anyagból vannak.

24. A 18-23. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószerkezet (1), azzal jellemezve, hogy a visszatartó elemek (49) is célszerűen hőre lágyuló vagy hőre keményedő műanyagból vannak kialakítva.