HU223503B1 - Eljárás zsebes aktaborító előállítására, valamint az eljárással előállított zsebes aktaborító - Google Patents

Abstract

A találmány eljárás zsebes aktaborító előállítására, amelynek soránragasztóanyagot (32) visznek fel egy hajlékony anyagból állózsebanyagra (31) annak első pereme (44) mentén; továbbáragasztóanyagot (32) visznek fel erre a zsebanyagra (31) annak az elsőperemével (41) szöget bezáró második peremei (39, 41) mentén. Atalálmány lényege, hogy a zsebanyagot (31) hajlékony anyagból állóaktaborító-anyaghoz (11) nyomják oly módon, hogy a zsebanyagot (31) ésaz aktaborító-anyagot (11) egy hajlítóhengert (55) és egy nyomóhengert(62) tartalmazó munkahelyre vezetik, ahol a zsebanyagot (31) az elsőpereme (44) és második peremei (39, 41) mentén a ragasztóanyag (32)segítségével az aktaborító-anyaghoz (11) csatlakoztatják; és azegyesített zsebanyagot (31) és aktaborító-anyagot (11) a másodikperemei (39, 41) mentén elvágják, és ezáltal egy zsebet (30)tartalmazó olyan lapot alakítanak ki, amelynél a lap elvágott másodikoldalsó peremei (39, 41) egybeesnek a zseb (30) peremeivel, vagy avágási és a ragasztóanyag- (32) felhordási műveletet követőenegymáshoz képest kissé eltoltan helyezkednek el. A találmány szerintiaktaborítónak egy első lapnak egy középvonal mentén eszközölthajlítással kialakított alsó pereme (16) van, amelyhez azaktaborítónak (10; 40) a hajlítással definiált laprészek általalkotott elülső része (12) és hátsó része (14) csatlakozik, amelyeketaz alsó perem (16) kapcsol össze egymással; és mind az elülső rész(12), mind a hátsó rész (14) egy-egy elvágott oldalsó perempárralrendelkezik. Az aktaborító lényege, hogy az első laphoz legalább egymásodik, ugyancsak hajlékony anyagból készült második lap van legalábbegy zsebet (30) alkotó módon csatlakoztatva, amely második lapnak egyoldalsó perem- (39, 41) párja van, amelyek vagy pontosan egy vonalbanvannak az első lap elvágott oldalsó peremeivel, vagy pedig az első lapés a második lap elvágott peremei egymáshoz képest kissé eltolthelyzetben vannak. ŕ

Description

A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 6 lap ábra)

HU 223 503 Β1 nyomóhengert (62) tartalmazó munkahelyre vezetik, ahol a zsebanyagot (31) az első pereme (44) és második peremei (39, 41) mentén a ragasztóanyag (32) segítségével az aktaborító-anyaghoz (11) csatlakoztatják; és az egyesített zsebanyagot (31) és aktaborító-anyagot (11) a második peremei (39, 41) mentén elvágják, és ezáltal egy zsebet (30) tartalmazó olyan lapot alakítanak ki, amelynél a lap elvágott második oldalsó peremei (39,41) egybeesnek a zseb (30) peremeivel, vagy a vágási és a ragasztóanyag- (32) felhordási műveletet követően egymáshoz képest kissé eltoltan helyezkednek el.

A találmány szerinti aktaborítónak egy első lapnak egy középvonal mentén eszközölt hajlítással kialakított alsó pereme (16) van, amelyhez az aktaborítónak (10; 40) a hajlítással definiált laprészek által alkotott elülső része (12) és hátsó része (14) csatlakozik, amelyeket az alsó perem (16) kapcsol össze egymással; és mind az elülső rész (12), mind a hátsó rész (14) egy-egy elvágott oldalsó perempárral rendelkezik. Az aktaborító lényege, hogy az első laphoz legalább egy második, ugyancsak hajlékony anyagból készült második lap van legalább egy zsebet (30) alkotó módon csatlakoztatva, amely második lapnak egy oldalsó perem- (39,41) párja van, amelyek vagy pontosan egy vonalban vannak az első lap elvágott oldalsó peremeivel, vagy pedig az első lap és a második lap elvágott peremei egymáshoz képest kissé eltolt helyzetben vannak.

A találmány zsebes aktaborító előállítására szolgáló eljárásra, valamint az eljárással készült zsebes aktaborítóra vonatkozik. Az aktaborító papírból készül.

Az aktaborítókat, különösen a függesztett aktaborítókat a szokásos tárolóegységekben, például irattartó szekrényekben, íróasztal fiókokban és hasonlókban használják. Az aktaborítók a munkahelyeken és a modem irodákban használt irattároló eszközök. Ilyen aktaborítókra a technika állása szerint a legjobb példa a már lejárt 2,291.724 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalom. Ebből a szabadalomból olyan aktaborító ismerhető meg, amely az aktaborító alját és nyitott oldalait képező, középen összehajtott vastag papírlapból van kialakítva. Az aktaborítónak kiképzett felső szélei vannak, amelyekben függesztőrudak vannak mozgathatóan vagy fixen rögzítve. A függesztőrudak végei kiállnak, és horonnyal vannak ellátva, amelyek lehetővé teszik, hogy az aktát az irodai tárolóeszközben, például irattartó szekrényben vagy íróasztalfiókban lévő szokásos kiegészítő, párhuzamosan kialakított keretre függesszük.

Különféle zsebekkel rendelkező magas végű aktaborítók is ismeretesek. Az 1,354.556 számú francia szabadalmi leírás tárgya olyan átlátszó irattartó, amely különféle zsebeket tartalmazhat. Egy, az irattartó külső oldalán lévő átlátszó zseb olyan papírlap befogadásához van előirányozva, amelyen az irattartóban lévő iratok jegyzéke olvasható. Egy másik, az irattartó belsejében lévő, viszonylag nagy befogadó képességű zseb több notesz befogadására alkalmas.

A 3,143.959 számú német szabadalmi leírásból egy úgynevezett kartotékkártya ismerhető meg, amelyet főként az egészségügyben használnak. E kártyának egy zsebe vagy kerete van, amely lehetővé teszi egy második kartotékkártya felvételét, illetve befogadását. A második kartotékkártyán a beteggel kapcsolatos bizalmas információk vannak (ezt a második kártyát „diagnózis”-kártyának is szokás nevezni). Az első kartotékkártya hajtogatott kivitelű, úgyhogy az oldallaprésze alkalmas arra, hogy elrejtse az említett második („diagnózis”-) kártyán lévő bizalmas információkat.

A személyi számítógépek megjelenésének következtében gyakran van szükség arra, hogy az aktaborítókban a papíron kívül számítógépdiszkeket és hasonló eszközöket tároljunk. A felhasználó számára megfelelő, ha az ilyen típusú eszközöket ugyanabban az aktaborítóban, de elkülönített zsebben tudja tárolni. Az is kívánatos, hogy ugyanabban az aktaborítóban elkülönített helyen iratokat és hasonló tárgyakat is lehessen tárolni. Szükség van tehát olyan aktaborítóra, amelyben az ilyen eszközök tárolására zseb van. Szükséges az is, hogy termelékeny, költségkímélő eszköz álljon rendelkezésre a zsebnek az aktaborítóhoz történő kapcsolásához. A találmány e feladatok megoldására irányul.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan, zsebes aktaborító előállítására szolgáló eljárással oldottuk meg, amelynek során ragasztóanyagot viszünk fel egy hajlékony anyagból álló zsebanyagra annak első pereme mentén; továbbá ragasztóanyagot viszünk fel erre a zsebanyagra annak az első peremével szöget bezáró második peremei mentén, és amely eljárásra az jellemző, hogy a zsebanyagot hajlékony anyagból álló aktaborító-anyaghoz nyomjuk oly módon, hogy a zsebanyagot és az aktaborító-anyagot egy hajlítóhengert és egy nyomóhengert tartalmazó munkahelyre vezetjük, ahol zsebanyagot az első pereme és második peremei mentén a ragasztóanyag segítségével az aktaborítóanyaghoz csatlakoztatjuk; és az egyesített zsebanyagot és aktaborító-anyagot a második peremei mentén elvágjuk, és ezáltal egy zsebet tartalmazó olyan lapot alakítunk ki, amelynél a lap elvágott második oldalsó peremei egybeesnek a zseb peremeivel, vagy a vágási és a ragasztóanyag-felhordási műveletet követően egymáshoz képest kissé eltoltan helyezkednek el. A zsebanyag és aktaborító-anyag összenyomása az említett hengerek közötti átvezetés révén megy végbe, miáltal az anyagok egymásra simulva összekapcsolódnak. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a ragasztóanyag felvitelét a második peremek mentén a zsebanyag és az aktaborító-anyag elvágásával összehangolt időzítéssel végezzük úgy, hogy a vágást olyan szélek mentén hajtjuk végre, amelyek párhuzamosak azokkal

HU 223 503 Bl a szélekkel, amelyek mentén a ragasztóanyagot felhordtuk, és amelyek elvágandók. Egy másik előnyös találmányi ismérvnek megfelelően a vágást az első peremmel szöget bezáró második peremek mentén hajtjuk végre, és ezekre a ragasztóanyagot a vágás mindkét oldalán összekapcsolt felületek kialakulását biztosító szélességben hordjuk fel; és a vágással egy nyitott peremet és három, egymáshoz kapcsolódó peremet alakítunk ki. Előnyös, ha az első peremmel szöget bezáró második peremeket az első peremre lényegében merőlegesen alakítjuk ki; valamint ha ragasztóanyagként legalább az egyik peremen hőre lágyuló ragasztót használunk, amelyet szálban nyomunk ki; továbbá ha a második peremek mentén hőre lágyuló ragasztóanyagot hordunk fel, amelyet cseppekben nyomunk ki.

Az eljárás egy másik foganatosítási módjára az jellemző, hogy a lapot egy középvonal mentén összehajtva két olyan laprészt alakítunk ki, amelyek alul a hajtogatással készített perem által összekötött, az aktaborító felső peremmel rendelkező elülső részét és ugyancsak felső peremmel rendelkező hátsó részét képezik. Ezek a felső peremek csatornákat foglalnak magukban, mert úgy jönnek létre, hogy az aktaborító-anyag felső végrészeit visszahajtva azokon csatornákként funkcionáló peremeket alakítunk ki. Ezekben a csatornákban függesztőrudakat helyezünk el. Célszerűen a peremekben azok visszahajtással csatornákká történő kiképzését megelőzően fülek számára nyílásokat készítünk.

Előnyös lehet, ha vizuális megkülönböztethetőségük érdekében egymástól eltérő színű zsebanyagot és aktaborító-anyagot alkalmazunk.

A találmány szerinti eljárással előállított, hajlékony anyagból készült zsebes aktaborítónak egy első lapnak egy középvonal mentén eszközölt hajlítással kialakított alsó pereme van, amelyhez az aktaborítónak a hajlítással definiált laprészek által alkotott elülső része és hátsó része csatlakozik, amelyeket az alsó perem kapcsol össze egymással; és mind az elülső rész, mind a hátsó rész egy-egy elvágott oldalsó perempárral rendelkezik; és erre a zsebes aktaborítóra az jellemző, hogy az első laphoz legalább egy második, ugyancsak hajlékony anyagból készült második lap van legalább egy zsebet alkotó módon csatlakoztatva, amely második lapnak egy oldalsó perempárja van, amelyek vagy pontosan egy vonalban vannak az első lap elvágott oldalsó peremeivel, vagy pedig az első lap és a második lap elvágott peremei egymáshoz képest kissé eltolt helyzetben vannak. Előnyös, ha az első és második lapnak lényegében egymással párhuzamos oldalsó peremei vannak, és a második lap az első laphoz ragasztóanyaggal van rögzítve. Előnyös lehet továbbá, ha a második lapnak négy pereme, mégpedig felső pereme, alsó pereme, valamint két oldalsó pereme van, amely utóbbiakra és az alsó peremre a második lapnak az első laphoz csatlakoztatásakor legalább egy, a felső perem mentén nyitott zseb kialakulását eredményező ragasztóanyag van felhordva.

A zsebes aktaborító egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a második lap az első lapnak az aktaborító elülső részének vagy/és hátsó részének a belső felületéhez van rögzítve; és a második lap alsó pereme az elülső rész alsó pereme közelében és azzal párhuzamosan húzódik. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően az aktaborító elülső részének és a hátsó részének a felső pereme csatornát alkotó módon vissza van hajlítva; és a csatornákban legalább egy azo(ko)n átvezetett rúd van. Célszerűen a felső peremek belső felületén egymástól azonos távolságokban kiosztott, fülek felvételére alkalmas nyílások vannak.

Egy további kiviteli példa szerint az alsó peremében legalább egy lineáris vízszintes benyomódást tartalmaz, amely legalább egy további közbenső perem létrehozását, és ezzel az aktaborító aljának a kiszélesítését lehetővé tévő törésvonalat képez. Ennek a középső hajtásnak a felülete, beleértve a törésvonalat és a peremek felületét is, például Mylar Plastickal, vagy más szubsztrátummal megerősíthető.

Előnyösen az aktaborító legalább egy zseb vizuális megkülönböztethetősége érdekében a zsebanyag színétől eltérő színű aktaborító-anyagból van.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a zsebes aktaborító kiviteli példáit, az előállítására szolgáló rendszert, valamint a gyártási sémát tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra olyan, találmány szerinti függesztett aktaborító perspektivikus nézete, amely zsebbel van ellátva;

a 2. ábra a találmány szerinti, zsebbel ellátott aktaborító belsejének az elölnézete;

a 3. ábra a 2. ábrán látható aktaborító oldalnézete, amely a zsebet az aktaborítón lévő helyzetben mutatja;

a 4. ábra a jelen találmány szerinti, zsebet tartalmazó aktaborító előállítására használt rendszer elölnézete;

az 5. ábra jelen találmány egy előnyös kiviteli alakjának a zseb szerkezetét és a ragasztót kinyomófejeket mutató perspektivikus nézete;

a 6. ábra a jelen találmány szerinti, kódoló által vezérelt rendszer időbeli működésének folyamatábrája;

a 7. ábra a jelen találmány szerinti zsebes aktaborító gyártási eljárásának folyamatábrája; és a 8. ábra a jelen találmány szerinti függesztett zsebes aktaborító gyártási eljárásának folyamatábrája.

Az 1. és 2. ábrán felfüggeszthető 10 aktaborító aktatartó - látható, amely egy lapnak egy alsó 16 peremet képező középső összehajtásával előidézett megosztásával létrejövő 12 elülső része és 14 hátsó része van. A 16 peremmel átellenben végperemek, azaz felső 17 peremek húzódnak a 12 elülső rész és a 14 hátsó rész szélén, amelyek a lap széleinek visszahajtásával kialakított, a 12 elülső rész és 14 hátsó rész belső oldalán húzódó csatornákat képeznek, amelyek fülek számára előirányzott 18 nyílásokat tartalmaznak, és amelyeken függesztő- 20 rudak vannak átvezetve. Ez utób3

HU 223 503 Bl biak végein az irodai tárolóeszközök szokásos aktatartó-keretéhez illeszkedő 22 hornyok vannak, amelyek lehetővé teszik az akták felfüggesztett helyzetben történő tárolását, például egy aktatartó szekrény fiókjában. A 10 aktaborító 14 hátsó részének belső oldalán zseb van. A 10 aktaborító több 19 törésvonalat is tartalmaz, amelyeket vízszintes lineáris benyomódások alkotnak. A 10 aktaborító alsó végrésze a benyomódások többféle lehetséges kombinációjának köszönhetően eltérő szélességekben alakítható ki.

A 2. és 3. ábrán jobban látható, hogy a 30 zseb a szokásos 40 aktaborítóhoz 32 ragasztóanyaggal van úgy hozzáerősítve, hogy egyik oldala mentén nyílással rendelkezzen. A 2. ábrán látható, hogy a nyílás itt a felső 34 peremnél van kialakítva, de gyakorlatilag bármely oldalon kialakítható. A ragasztóanyag lineáris 36 szála az alsó 44 perem mentén van felhordva előnyösen úgy, hogy folyamatos ragasztási felület jöjjön létre. Meg kell jegyezni, hogy szakaszos ragasztási felület is alkalmazható a folyamatos helyett. A 32 ragasztóanyag ezenkívül a zseb oldalsó 38 szélein is elhelyezhető, az oldalsó 39, 41 peremek mentén. Ahogyan a

2. ábrán látható, előnyösen egymás után több 42 ragasztási felület is kialakítható a 30 zseb oldalsó 38 szélei mentén. Ennél az előnyös kiviteli alaknál a 32 ragasztóanyag nyolc ragasztási felületet képez. A 32 ragasztóanyag a 30 zsebet a 40 aktaborítóhoz rögzíti. Az egyes ragasztási felületeket a 2. ábrán dőlt vonalakkal vagy rövid egyenes vonalakkal jelöltük, amelyek az egyes esetekben nem szükségszerűen jelzik a ragasztási felületek tényleges alakját és méretét. A különálló ragasztási felületek lehetnek pontszernek, vagy bármilyen más, ettől eltérő alakot is felvehetnek. Meg kell jegyezni, hogy a „szél” kifejezés ebben az alkalmazásban arra vonatkozik, hogy hol helyeztük el a ragasztóanyagot. Nem minden esetben vonatkozik levágott szélre. A „szél” kifejezés az egyes esetekben vonatkozhat vonalszerű, szakaszos vagy sávos ragasztási felületekre. Ahol az egyes lapok, illetve zsebek végződnek, ott húzódnak a hivatkozási számokkal ellátott peremek.

A 4. ábra a 30 zsebnek a jelen találmány szerinti 40 aktaborítóhoz való csatlakoztatására szolgáló rendszert mutatja. A rendszernek két adagolóhengere van. Az első 50 adagolóhenger a 11 aktaborító-anyagot tartalmazza, amelyet mintegy „vég” formában alkalmazunk. A „vég” nem más, mint egy nagy, folyamatos anyagtekercs. A vég anyaga lehet papír vagy más hasonló anyag. E célszerű kiviteli alak esetében a papír 11 pontos, 124 font bázissúlyú papír, amely kereskedelmi forgalomban az International Paper of Louisiana-tól beszerezhető. A második 52 adagolóhenger a 31 zsebanyagot tartalmazza, szintén vég formájában. E célszerű kiviteli alak esetében a zsebanyag 32 font bázissúlyú, Gathorhide márkanevű papír, ez szintén beszerezhető az International Paper of Louisiana-nál. A vég kifejezést ebben a leírásban az anyag kifejezéssel váltakozva, időnként helyette fogjuk alkalmazni, amikor a zseb és/vagy az aktaborító anyagáról fogunk beszélni. A 11 aktaborító-anyag és a zsebanyag célszerűen hajlékony tulajdonságú.

A 11 aktaborító-anyag két meghajtott S alakra hajlító 54, 55 henger köré van vezetve abból a célból, hogy a rendszeren előállításra váró készletet felhalmozzuk. Az S alakra hajlító 54, 55 hengerek egymással működési kapcsolatban vannak úgy, hogy azonos sebességgel forognak a 11 aktaborító-anyagnak a rendszeren keresztül történő egyenletes és folyamatos adagolása érdekében. A hengerek előnyösen olyan típusúak, amelyek Cobb and Sons os Whittier, Califomiai cégnél szerezhetők be.

A 31 zsebanyagot a 11 aktaborító-anyaggal érintkezésben állva húzzuk át a rendszeren keresztül. Több ragasztóanyag-kinyomófej van előnyösen úgy elhelyezve a rendszerben, hogy amikor a 31 zsebanyag eltávolodik az 52 adagolóhengertől, a 31 zsebanyagra ragasztóanyagot juttatnak. A 4. ábrán csak két 56, 58 kinyomófej van ábrázolva, de kettőnél több is alkalmazható.

Az első 56 kinyomófej folyamatosan juttatja ki egy lineáris 36 ragasztási felületre a ragasztót, amely a 31 zsebanyag egyik hosszanti szélén helyezkedik el. A folyamatos 36 ragasztási felületnek, előnyösen előre meghatározottan, akkora szélessége van, amely elegendő az aktaborító anyagához történő csatlakoztatáshoz.

Egy második 58 kinyomófej a ragasztóanyagot a 31 zsebanyagra állandó távolságú térközökkel rendelkező 42 ragasztási felületet képező mintázat szerint nyomja ki. Eközben az 58 kinyomófejnek van egy „bekapcsolási” ideje, amely alatt a ragasztóanyagot kinyomja, és van egy „kikapcsolási” ideje, amely alatt nem működik. A második 58 kinyomófej a ragasztóanyagot előnyösen a 38 szél mentén nyomja ki (2. ábra), amely merőlegesen helyezkedik el a folyamatos 36 ragasztási felületre, és amely előre meghatározott szélességűre és hosszúságúra van kialakítva úgy, hogy a 31 zsebanyag hosszán végignyúlik és a zsebanyagot az aktaborító anyagához annak széle mentén hozzáerősíti.

Minthogy a 32 ragasztóanyagot a 31 zsebanyag egyik oldalára visszük fel, pozicionáló- 60 hengert használunk arra, hogy a 32 ragasztóanyagot megfelelő helyre vigyük fel a 11 aktaborító-anyaghoz való erősítés céljából. A 31 zsebanyagnak a 11 aktaborító anyaghoz történő csatlakoztatás érdekében mind a 31 zsebanyag, mind pedig a 11 aktaborító anyaga áthalad az egyik S alakra hajlító 55 henger és a 62 nyomóhenger között. A 62 nyomóhenger az S alakra hajító 55 hengerrel szemben helyezkedik el. A 62 nyomóhenger a 31 zsebanyagra és a 11 aktaborító-anyagra - a szilárdan rögzített S alakra hajlító 55 henger ellentartása mellett - erőhatást gyakorol, és segíti a 11 aktaborítóanyagot és a 31 zsebanyagot szolgáltató végek továbbítását a rendszeren keresztül. Szükséges megjegyezni, hogy a végek összenyomása nem feltétlenül egy hajtott hengerrel szemben kell hogy történjen. A végek egymáshoz való nyomása behúzóhenger (amely nincs meghajtva) és nyomóhenger segítségével történhet, és emellett a hajtott henger a nyomóhengerhez képest az anyagáramlás irányában feljebb vagy lejjebb helyezkedhet el. Ebben a példában a hajtott hengernek

HU 223 503 Β1 behúzóhenger tart ellen annak érdekében, hogy az anyagot a rendszerbe be lehessen táplálni.

Miután a 31 zsebanyagot a 11 aktaborító-anyaghoz nyomtuk, a 31 zsebanyagot előnyösen all aktaborítóanyagon adott helyzetben rögzítjük, amelynek eredményeképpen összekapcsolt 70 anyag jön létre. Az összekapcsolt 70 anyag ezt követően egy közbülső 64 henger fölött a 72 vágóegységbe kerül, amelyben az összekapcsolt 70 anyagot különálló darabokra - 40 aktaborítókká - vágjuk. Miután az összekapcsolt 70 anyagot különálló, egymástól független 40 aktaborítókra vágtuk, a 40 aktaborítók kívánság szerint tovább alakíthatók úgy, hogy további, az 1. ábrán látható aktaborító-jellemzőkkel vagy felfüggeszthető aktaborítójellemzőkkel rendelkezzenek. Ezenkívül a 78 helyen az összekapcsolt 70 anyag feldarabolása előtt is további megmunkálásnak vethető alá. Például 18 nyílások vannak kinyomva az összekapcsolt 70 anyagon keresztül a szélső 17 peremek mentén felfüggeszthető aktaborító kialakítása céljából, vagy a középső, a 16 peremet képező hajtás is elkészíthető.

A 72 vágóegység előnyösen 74 vágópengét tartalmaz. A 74 vágópenge előnyösen lefelé irányuló, guillotineszerű mozgást végez az összekapcsolt 70 anyagnak különálló 40 aktaborítókra való feldarabolására. Szükséges megjegyezni, hogy a jelen rendszerben másfajta vágószerkezetek is alkalmazhatók. Például guillotine típusú vágószerkezet is alkalmazható, amelynek vágóegysége vagy 76 üllője van. Itt az a fontos, hogy a 74 vágópenge mindegyik 42 ragasztási felület mentén az összekapcsolt 70 anyag mindegyik rétegét átvágja, és ezzel két különálló részre vágja szét. A 74 vágópenge működése úgy van időzítve, hogy akkor vágja el az összekapcsolt 70 anyagot, amikor a 42 ragasztási felület középvonala a 74 vágópenge alatt helyezkedik el. A 42 ragasztási felület a 74 vágópenge alatt középvonalára szimmetrikusan van tájolva. A 42 ragasztási felület elég széles ahhoz, hogy amikor a középvonala mentén szétvágjuk, két különálló 46 ragasztási felület maradjon. Ilyen módon mindegyik 40 aktaborítón 30 zsebet alakítunk ki. A három ragasztott perem, az alsó 44 perem és az oldalsó 39, 41 peremek U alakú ragasztási felületet képeznek a 30 zseb kontúrvonalának a kialakítására. E rendszer előnye az, hogy hatékonyan állít elő igen jó minőségű terméket. Ezenkívül a zsebek oldalsó 38 szélei a 40 aktaborító oldalsó szélével elvágólag esnek egybe, amelynek eredményeképpen szépen vágott szél és maximális méretű, az aktaborító teljes szélességét kihasználó 30 zseb jön létre. Az elvágó egybeesés alatt azt értjük, hogy az egyik anyagot a másikra helyezzük, majd mindkét anyagot egyszerre vágjuk le. Belátható, hogy ez a vágóeljárás legtöbbször azt eredményezi, hogy az anyagok a levágás mentén pontosan vonalban helyezkednek el. Néha azonban az anyagok kissé elcsúszhatnak egymás felett, különösen akkor, amikor a vágásra a ragasztóanyag megszáradása előtt kerül sor. Ebben az esetben az anyagok szélei nem feltétlenül esnek egybe. A gyakorlatban előnyös lehet az is, ha az anyagokat először elnyírjuk, majd ezután valamilyen különálló eszközzel az egyik vagy mindkét szélét pontosan egy vonalba hozzuk egymással. Mindkét megoldást szándékunk szerint bele kell érteni az „elvágólagos egybeesés” kifejezésbe, illetve a találmány oltalmi körébe tartozónak kell tekinteni azokat az aktaborítókat is, amelyeknél a rétegek egymáshoz képest kissé eltoltan helyezkednek el.

A rendszer feszítésszabályozó eszközöket (ezeket nem ábrázoltuk) is tartalmazhat (a szintén nem ábrázolt) fékezésszabályozókkal kombinálva. Ezeknek az a célja, hogy amikor az adagoló- 50, 52 hengerekről a végek elfogynak vagy elhagyóban vannak, a feszítésük egyenletes legyen. Az állandó feszítés biztosítása a rendszer teljes működése szempontjából fontos, különösen akkor, amikor hajlékony anyagokat, például papírt használunk.

A hajlékony anyagok feszítés hatására hajlamosak szakadásra. Amikor a 31 zsebanyagot és a 11 aktaborító-anyagot összekapcsoljuk és az anyagok ellazulnak, ezen anyagok között résképződés és feszítőerő is felléphet, ha az anyagok feszítését nem tartjuk állandó értéken. Ha az anyagok között a feszítést állandó értéken tartjuk, az anyagok ellazulása után a 30 zseb a 40 aktaborítón megfelelően felfekszik. A feszítésszabályozó eszköz, amely kereskedelmi forgalomban például a Dover Flexo Electronics Inc. of Rochesternél (New Hampshire) beszerezhető, jól felhasználható az állandó feszítés biztosítására a fékezésszabályozó eszközzel együtt, amely viszont a Horton of Webster, Wiscosin cégnél vásárolható meg.

Jelen találmány célszerű kiviteli alakja látható az

5. ábrán, amely a ragasztóanyagnak a 31 zsebanyagra történő felvitelét mutatja. Amint azt az előzőekben tárgyaltuk, a kinyomófejek két cél elérésére szolgálnak. Az első cél a 32 ragasztóanyagnak a 31 zsebanyag hosszanti széle mentén folytonos vonalban történő felvitele. A második cél a 42 ragasztási felület kialakítása a 31 zsebanyag keresztirányában húzódó vonal mentén, amely a folyamatos 36 ragasztási felülethez viszonyítva szögben hajlik, előnyösen arra merőleges. E célok az előnyös kiviteli alaknál négy 58 kinyomófej alkalmazásával érhetők el, amelyek mindegyike két ragasztócsíkot nyom a 31 zsebanyagra a 64 kettős nyíláson keresztül. Szükséges megjegyezni, hogy ragasztócseppek is alkalmazhatók folyamatos ragasztócsík helyett ugyanolyan funkció ellátása mellett és fordítva. Előnyös, hogy amikor ragasztási cseppeket helyezünk el az anyagon és a második anyagot az első anyagra nyomjuk, a cseppek rendszerint szétnyomódnak, és folyamatos ragasztási vonalat képeznek. Szükséges azt is megjegyezni, hogy kívánatos lehet olyan cseppeket elhelyezni, amelyek nem nyomódnak szét folyamatos vonallá. Erre abban az esetben lehet szükség, amikor nem folyamatos ragasztási felület is elegendő az anyag rögzítésére, és különleges célok elérésére is. A ragasztóanyagnak az anyag szélére történő kinyomására az

5. ábrán látható módon jelenleg célszerű több kinyomófejet használni a nagy megbízhatóság és a kis költségek érdekében.

Más ragasztási eljárások is ismertek és használhatók a jelen találmány szerinti rendszerben. Nyolc

HU 223 503 Bl kinyomófej is használható például a négy helyett a ragasztási felület kialakításához a 31 zsebanyagon. Vonal alakú kinyomófej is használható a ragasztási cseppet vagy csíkot kinyomó hosszanti fejek helyett. Mindkét típusú kinyomófej kereskedelmi forgalomban kapható például Slautterback Corp. Of Montery califomiai cégnél. Ezenkívül különböző típusú kinyomófejek kombináltan is alkalmazhatók.

A ragasztóanyag a 31 zsebanyagra rá is nyomtatható. Legalább kétfajta nyomtatás létezik, amely ilyen célra alkalmazható: 1. flexigrafikus és 2. gravírozó. Mindkét esetben a ragasztóanyagot nyomtató henger segítségével visszük fel a 31 zsebanyagra. A kinyomófejek mégis előnyösebbnek bizonyultak a nyomtatással szemben, mivel ezek olcsóbbak és kevesebb helyet foglalnak a rendszerben. Ezenkívül az olyan kinyomófejek alkalmazása célszerű más típusú kinyomófejekkel szemben, amelyek cseppszerűen nyomják ki a ragasztót. Ezek ugyanis olcsóbbak és nagyobb a megbízhatóságuk. Azt is jelezzük, hogy a nyomtatás és a kinyomás kombinációban is alkalmazható. A 31 zsebanyag szélére a ragasztó folyamatos ragasztási felület kialakításával vihető fel például folyamatos csík kinyomásával, ezzel szemben a szögben hajló 42 ragasztási felületek nyomtathatók vagy fordítva.

Különböző típusú ragasztóanyagok alkalmazhatók a 31 zsebanyaghoz és a 11 aktaborító-anyaghoz. Három ragasztóanyag-típusról beszélhetünk, úgymint gyantaalapú, hőre lágyuló és állati eredetű anyagon alapuló ragasztóról. A hőre lágyuló, adagokban kinyomható polimeralapú ragasztó előnyösen alkalmazható találmányunknál. Ez a ragasztó a kereskedelmi forgalomban, például HOB. Fuller Co. Of St. Paul, Minnesota (Model No. 2055) cégnél beszerezhető. Előnyös az, hogy a hőre lágyuló ragasztó a kinyomás után azonnal hűlni kezd és megszilárdul. Amikor a hőre lágyuló polimert adagok formájában kinyomjuk, érintkezésbe kerül a hideg vég anyagával, és az adag külső szélén bőrösödni és hűlni kezd. Az ilyen típusú ragasztóanyag használata esetén, amikor a 31 zsebanyagra felvitt ragasztó áthalad a 62 nyomóhenger és az S alakra hajlító 55 henger között, az adag közepében elhelyezkedő, még meg nem szilárdult ragasztóanyag a kialakult bőrön keresztül szétnyomódik, és nagyobb felületet fed be, mint az eredetileg kinyomott adag. Előnyös az is, hogy a polimer ragasztóanyag azonnal szilárdulni kezd, amikor a hideg 31 zsebanyaggal érintkezésbe kerül. Ez az oka annak, hogy a 31 zsebanyagnak és a 11 aktaborító-anyagnak az érintkezése a 62 nyomóhenger és az S alakra hajlító 55 henger között a ragasztóanyagot aktiválja és a 31 zsebanyagot a 11 aktaborító-anyaghoz rögzíti, miután az anyagokat egymáshoz nyomtuk.

Hőre lágyuló ragasztóanyagok esetén a ragasztóanyag hőmérséklete nyomtatásos vagy kinyomásos kijuttatása esetén egyaránt fontos. Ha a ragasztóanyag túl meleg, nyúlóssá válik. Ha a ragasztóanyag túlságosan hideg, nem lesz elegendően folyós. Ezért a kiválasztott hőre lágyuló ragasztóanyag típusától függően megfelelő hőmérsékleten szükséges a ragasztóanyagot használni.

A gyantaalapú ragasztóanyagok olyan típusúak, amelyek vízben oldott emulziót tartalmaznak. Az ilyen típusú ragasztóanyagra az Elmer’s Glue egy lehetséges példa. A gyantaalapú ragasztóanyagok esetében a ragasztóanyag víztartalmát a megkötés érdekében ki kell szárítani, szemben a hőre lágyuló polimer ragasztóanyagokéval, amelyeket nem kell kiszárítani. A ragasztóanyag kiszárítása miatt az ellentartó hengerekkel szemben több nyomóhengert kell alkalmazni a 31 zsebanyag és a 11 aktaborító-anyag között elhelyezkedő ragasztó komprimálására. Ha az anyagokat több, egymás után elhelyezkedő hengerekkel nyomjuk, a ragasztóanyag víztartalmát a papír vagy a flexibilis anyag felszívja. Ez elősegíti a ragasztóanyag gyorsabb száradását. Nyilvánvaló tehát, hogy gyantaalapú ragasztó alkalmazása esetén több 62 nyomóhengerre van szükség az ellentartó hengerekkel szemben, ami viszont a berendezés költségét és a hengerek által a rendszerben igényelt tér nagyságát növeli.

Visszatérve a 4. ábrához látható, hogy a 62 nyomóhenger az S alakra hajlító 55 hengerre nyomóerőt fejt ki azért, hogy a 31 zsebanyagot és a ragasztóanyagot a 11 aktaborító-anyaghoz nyomja. A 62 nyomóhengert az ellentartó hengerrel szemben előnyösen lefelé rugó, például tekercsrugó vagy levegőrugó vagy hasonló eszköz, kényszeríti. A nyomóhenger előnyösen rugalmas vagy gumiszerű anyagból készült. A nyomóhenger anyaga célszerűen poliuretán. A 62 nyomóhengert (nem ábrázolt) több határoló eszközzel szemben is nyomhatja a rugóerő úgy, hogy nyomóerőt fejt ki az ellentartó 55 hengerrel szemben. Ajánlott, hogy a 62 nyomóhenger és az ellentartó 55 henger közötti nyomás hirtelen változását megakadályozzuk annak érdekében, hogy a két henger között folyamatos érintkezés legyen. A folyamatos érintkezés ugyanis elősegíti a 31 zsebanyagnak all aktaborító anyagához történő hatékony rögzítését. A 62 nyomóhenger rugalmas anyaga és a rugó elősegíti e káros lehetőség fellépésének korlátozását.

Ismét a 4. ábrára hivatkozva megállapítható, hogy hajlékony anyagoknak, például papírnak rendszerbe való adagolására és a rendszeren keresztül történő hajtására S alakra hajlító 54, 55 hengerek alkalmazása általánosan használt eljárás. Az is ismert, hogy hajlékony anyagot egyetlen meghajtott hengerrel adagolnak. Az S alakra hajlító 54, 55 hengerek alkalmazása azonban azért célszerű, mert maximálisan biztosítják az anyagnak a hengerekkel való kontaktusát, és ezáltal csökkentik a gyűrődést és a behajlást, és az anyagot a hengerekkel állandóan érintkezésben tartják. Mivel az anyagoknak a rendszeren keresztül való hajtása a súrlódás révén történik, kívánatos az anyagnak a meghajtószerkezettel való érintkezési felületét a legnagyobbra választani. Ez legkönnyebben S alakra hajlító hengerekkel érhető el. Mindkét S alakra hajlító 54, 55 henger meg van hajtva, és célszerűen egymással fogaskerekekkel, szíjjal vagy más hasonló eszközzel közvetlenül össze van kapcsolva azért, hogy azonos sebességgel forogjon.

A 4. ábrán látható rendszerrel kapcsolatban kívánatos, hogy időzítőszerkezetet alkalmazzunk a vágó- és

HU 223 503 Bl ragasztóanyag-kinyomó művelet automatikus végrehajtására. Az időzítés a rendszer hatékony működtetése szempontjából fontos, mivel a 74 vágópengének minden egyes 42 ragasztási felületet annak középponti tengelye mentén kell levágnia azért, hogy a vágás mindkét oldalán közös széleket hozzon létre. Ezenkívül a ragasztóanyagot egyforma távolságra kell szétosztani az azonosan egyenlő méretű termék létrehozása céljából. Függeszthető aktaborító esetében a szélesség 11 3/4” a 11 aktaborító-anyag minden egyes hosszára vonatkoztatott levélméretű (letter size) aktaborító előállítása érdekében. Jogi méretű (legal size) aktaborító 14 3/4” szélesség esetén állítható elő. Célszerű ezért időzítőeszközt használni.

A célszerű kiviteli alak esetében elektronikus szerkezetet és körben forgó mechanizmust használunk időzítésre, de szakember számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy csak elektronikus vagy csak körben forgó mechanikus szerkezet önállóan is alkalmazható. A célszerű kiviteli alak esetében a 6. ábra szerinti folyamatdiagram által ábrázolt és leírt módon az S alakra hajlító 54, 55 hengerek hajtott tengelyeit energiaforrás forgatja állandó sebességgel. Az S alakra hajlító 54, 55 hengerek a 11 aktaborító anyagát húzzák keresztül a rendszeren. A meghajtott tengely a 72 vágóegységhez célszerűen több egymáshoz kapcsolódó fogaskeréken és csigán át kapcsolódik, amelynek következtében a tengely minden egyes fordulata vágómozgást végez.

Az összekapcsolt 70 anyagnak a megfelelő szélességre való leszabása érdekében célszerű, ha a hajtott tengely egy fordulata a 11 aktaborító-anyag megfelelő hosszának az előtolásával jár együtt. Ez a hajtóhengerek átmérőjének és a meghajtó tengely átmérőjének a megfelelő megválasztásával érhető el, de a fogaskerék-áttétel megválasztásával vagy más hasonló módon is elérhető. A fogaskerekek és a szíjhajtás, amelyek a meghajtótengelyt a vágóéllel összekapcsolják, a meghajtótengelyről származtatják át az energiát a vágóéi fel-le mozgatása, azaz a vágás elvégzése érdekében.

Szükséges megjegyezni, hogy számos különböző típusú vágópenge alkalmazható. Például forgó vágópenge, és a korábban leírt guillotine típusú vágópenge, vagy más hasonló vágószerkezet egyaránt alkalmazható. Mindegyik vágószerkezet csatlakoztatható a hajtótengelyhez fogaskerék-áttétel és szíjhajtás segítségével a megfelelő időben történő levágás biztosítása céljából. A rendszer idővezérlése elektronikus eszközökkel valósítható meg. A 6. ábrán látható célszerű kiviteli alak esetében a ragasztóanyag kinyomását elektronikusan vezéreljük. Célszerű olyan jelet használni, amely egybeesik a meghajtótengely forgásával. Ez a meghajtótengely környezetében elrendezett helyzetkapcsoló alkalmazásával érhető el.

A meghajtótengelyre egy fémzászlócska szerelhető fel, és amikor a zászlócska a helyzetkapcsoló közelébe ér, a kapcsoló bekapcsol. Amikor a fémzászlócska eltávolodik a kapcsolótól, a kapcsoló kikapcsol. A helyzetkapcsoló újraindító jelet küld egy programvezérlő eszközhöz, amely a kinyomófejeket ragasztóanyag kibocsátására vezérli. A meghajtó tengelyhez kódoló is csatlakoztatható, amely a meghajtótengely forgásával szinkronban megszámlálható impulzusok rendszeres sorozatát a programvezérlőbe küldi. A célszerű kiviteli alakhoz alkalmas helyzetkapcsoló, a vezérlő- és a kódolótípus Slautterback Corp. Of Montery (Califomia) cégnél vásárolható meg.

Szükséges megjegyezni, hogy a célszerű kiviteli alaknál a jel csak azokhoz az 58 kinyomófejekhez fog eljutni, amelyek a szögben hajló 42 ragasztási felületet állítják elő, mivel a másik 56 kinyomófej folyamatos ragasztási 36 vonalat készít, és a ciklus alatt nincs ki- és bekapcsolva. Szükséges azt is megjegyezni, hogy mechanikus körforgó eszközök, mint például vezérlőbütykök vagy ezekhez hasonló eszközök helyettesíthetik az elektronikus jeladót. A vezérlőbütyök relét vagy kapcsolót, vagy más hasonló eszközt működtet, amely viszont a kinyomófejet működteti. A bütykös vezérlő azonban kevésbé jó megoldást nyújt, mint a helyzetkapcsoló, mert - ha különböző szélességű ragasztási felületre van szükség - a bütykös vezérlőt ki kell cserélni. A bütykös vezérlő instabil működést is eredményezhet és/vagy könnyen elhasználódhat. Szükséges még azt is megjegyezni, hogy bonyolultabb szabályozók, mint például a programozható logikai szabályozók vagy számítógépek is használhatók a programvezérlő eszköz helyett. Ezenkívül megjegyezzük, hogy a fogaskerekek és a szíjhajtások különösen hasznosak lehetnek, ha a ragasztóanyagot kinyomása helyett nyomtatjuk.

A programvezérlő eszköz a számlálást nullánál kezdi és mindaddig előre számlál, amíg a helyzetkapcsoló jele le nem nullázza. A célszerű kiviteli alak esetében a nullázó jelet a helyzetkapcsoló adja. A számláló nullázására más jeladási módok is alkalmazhatók, ilyen például a „villamos szem”, az optikai sugár és hasonlók.

A kódoló folyamatosan megszámlálható impulzusokat ad ki. A programvezérlő eszköz úgy van programozva, hogy minden egyes számlálási ciklus alatt olyan jelet adjon az 58 kinyomófejeknek, hogy azok diszkrét idő vagy számlálás alatt 32 ragasztóanyagot bocsássanak ki. A kódoló működése közben a meghajtótengely egy fordulata alatt például 1000 impulzust ad ki. A számlálót a helyzetkapcsoló a meghajtótengely egy fordulata alatt egyszer újraindítja. A programvezérlő eszköz például úgy programozható, hogy az 58 kinyomófejeket 32 ragasztóanyag kiadására vezérelje 300 és 375 közötti számlálás alatt. Ha a vágószerkezet elektronikusan van vezérelve, a kódoló úgy lehet programozva, hogy a 74 vágópenge például 700-nál vágjon. Ilyen módon a 74 vágópenge és az 58 kinyomófejek működése összehangolható úgy, hogy a 40 aktaborítókon 30 zsebeket alakítsanak ki. A rendszer időzítése a programvezérlő szerkezet programozásának és minden egyes ciklusidő alatt a rendszerbe adagolt anyag mennyiségének a módosításával beállítható úgy, hogy bármilyen méretű aktaborító/zseb készíthető. Ha a kinyomófejek vagy a vágószerkezet körforgó eszközzel vannak vezérelve, az áttételezőeszköz úgy kerül kialakításra, hogy a vágó- és kinyomóművelet egymáshoz történő koordinálása megfelelő méretű aktaborítót eredményezzen. Más ismert megoldások is vannak a

HU 223 503 Bl rendszer működésének időbeli vezérlésére. A meghajtótengelyre például bütyök is szerelhető a programvezérlő eszköz nullázására a helyzetkapcsoló helyett. A bütyök alkalmazása instabil működéshez és időbeli elhasználódáshoz, illetve meghibásodáshoz vezethet.

A 7. ábrán látható, hogy a zsebes aktaborító előállítási eljárása több lépésből áll. Először a ragasztót lineáris 36 ragasztási felületen helyezzük el a 31 zsebanyag alsó 44 peremén. Az alsó 44 perem mentén húzódó ragasztási vonal célszerűen folytonos. A 31 zsebanyagra a továbbiakban „első vég” kifejezéssel is hivatkozni fogunk. Egyidejűleg a 31 zsebanyagra a pereme mentén több ragasztóanyag-vonalat, -csíkot vagy -cseppet nyomunk ki. A 42 ragasztási felület szögben hajlik a ragasztóanyag folytonos 36 ragasztási felülethez képest, előnyösen merőleges a ragasztóanyaggal bevont 36 ragasztási felület vonalára. A ragasztóanyagcsík célszerűen kinyomott cseppek sorozatából áll. A folytonos lineáris 36 ragasztási felület és az ehhez képest szögben hajló 42 ragasztási felületek folytonos U alakú ragasztóanyagmintázatot alkotnak. A szögben hajló 42 ragasztási felületnek előnyösen akkora a szélessége, amely elegendő nagyságú ahhoz, hogy amikor félbevágjuk, az egyesített anyagból két rész jöjjön létre, két 46 ragasztási felülettel, amelyek két különálló zseb szélét képezik.

Miután a ragasztót felvittük a 31 zsebanyagra, a 31 zsebanyag és a 11 aktaborító-anyag áthalad a 62 nyomóhenger és a meghajtott 55 henger között. A 11 aktaborító anyagára itt mint második végre hivatkozunk. A meghajtott 55 henger az anyagokat a rendszeren keresztül hajtja. A 62 nyomóhenger az anyagokra olyan erőt fejt ki, hogy a ragasztóanyag a két vég között összenyomódik, ennek következtében kissé szétteqed, és a végeket - a 31 zsebanyagot és a 11 aktaborító-anyagot - összekapcsolja.

Miután a 31 zsebanyagot így a 11 aktaborítóanyaghoz erősítettük, az összekapcsolt 70 anyag a 74 vágópenge alá kerül. A 74 vágópenge lefelé mozog, és az összekapcsolt 70 anyagot különálló olyan darabokra vágja, amelyek mindegyike különálló aktaborítót képez. A 74 vágópenge az összekapcsolt 70 anyagot egy olyan tengely mentén vágja le, mely a szögben hajló 42 ragasztási felületek közepén van. A 74 vágópenge a szögben hajló 42 ragasztási felületeket úgy vágja el, hogy a ragasztóanyag a levágott szél mindkét oldalán helyezkedjen el, és 46 ragasztási felületet képezzen mindkét oldalon.

Szükséges megjegyezni, hogy a folyamatos vágási eljárás helyett egy oda-vissza zajló folyamat is alkalmazható az összekapcsolt anyag levágására. Az oda-vissza zajló folyamat alatt az összekapcsolt 70 anyagot időlegesen leállítjuk annak érdekében, hogy az anyagon műveleteket hajtsunk végre, például felfüggeszthető aktaborító-tulajdonságokkal lássuk el. Amikor az anyagot megállítjuk, a vágás megtörténhet. Az anyag a fölé helyezett keresztrúddal vagy más hasonló eszközzel állítható meg, illetőleg tartható időlegesen adott helyzetben.

Minthogy a 74 vágópenge mindegyik szögben hajló 42 ragasztási felületet tengely mentén levágja, minden egyes aktaborítón egy U alakú ragasztóréteg jön létre.

Az U alakú ragasztó a 31 zsebanyagot a 11 aktaborítóanyaghoz kapcsolja, és így a 40 aktaborítón 30 zseb alakul ki. Előnyös, ha a 30 zseb 38 szélei az aktaborító széleivel elvágólag egybeesnek, és ezzel az aktaborítón - ahol a borító és a zseb találkozik - esztétikus szél kerül kialakításra. Mivel mindegyik aktaborítón ilyen szél jön létre, sohasem szükséges, hogy a zsebeket utólag, az aktaborító kialakítása után hozzuk vonalba, vagy a zsebeket külön-külön trimmereljük az aktaborítóra történő illesztés céljából.

A folyamatot előnyösen időzítéssel látjuk el annak érdekében, hogy a szögben hajló 42 ragasztási felületek megfelelő helyre kerüljenek, és a vágó él a zseb kialakításához az összekapcsolt 70 anyagot minden egyes szögben hajló 42 ragasztási felület tengelye mentén vágja el. A tengely előnyösen és lényegében lent a 42 ragasztási felület hosszanti középsíkján megy át. Az időbeli vezérlés ismét vagy körforgó vagy elektronikus eszközzel valósítható meg. A fent leírt eljárást más eljárások során is célszerű alkalmazni megbízhatósága és egyszerűsége miatt. Előre levágott zsebek használata és az aktaborító anyagára való rárakása helyett az eljárás szerinti zsebkialakítás az anyagokból történő lapok kialakításával és az anyagoknak az egyesítése után való levágásával valósul meg. A műveleti sebesség korlátozása nem hátránya az eljárásnak, az egyetlen korlátozás a felhasznált anyag szakítószilárdsága.

A 8. ábrán az látható, hogy a fent leírt zsebes aktaborító gyártási eljárása kiterjeszthető felfüggeszthető aktaborító előállítására is. Előnyös, ha az eljárás során a 31 zsebanyagot és a 11 aktaborító-anyagot különböző színűre választjuk azért, hogy a két anyag vizuálisan is megkülönböztethető legyen. Szintén előnyös két különböző színű véget választani az aktaborító előállításához.

Miután a ragasztóanyagot az első vég két szélére felvittük, és a végeknek a ragasztási felület mentén történő egyesítése érdekében az első véget a második véghez nyomtuk, az egyik szél mentén a végeket elvágjuk, és így zsebbel ellátott lapot állítunk elő. A lap ezután közbülső vonal mentén összehajtható, és 16 alsó perem jön létre, amelyhez a 16 alsó peremet alkotó hajtogatással összekapcsolt oldalsó 12 elülső rész és 14 hátsó rész tartoznak. A 12 elülső rész és 14 hátsó rész felső 17 peremmel rendelkezik. A felső szélek mentén 18 nyílások alakíthatók ki jelölőfülek elhelyezése céljából. A felső 17 peremek ezután visszahajthatók úgy, hogy csatorna jön létre, és a csatornában 20 rúd helyezhető el. A 20 rúd a felfüggeszthető aktaborítónak a tárolóhelyen, például aktatároló szekrényben történő felfüggesztésére szolgál.

A találmány szellemében és az oltalmi körön belül az itt tárgyaltakon kívül a találmány szerinti szakterületen jártas szakemberek változatokat hozhatnak létre, és módosításokat eszközölhetnek. Ennek megfelelően a szakember számára kézenfekvő minden célszerű módosítást, amely az itt feltártakból következik, jelen találmány további kiviteli alakjaiként ezen leírásba tartozónak kell tekinteni. Jelen találmány oltalmi körét ennek megfelelően a csatolt igénypontokban előterjesztettek határozzák meg.

Claims (20)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás zsebes aktaborító előállítására, amely eljárás során ragasztóanyagot (32) viszünk fel egy hajlékony anyagból álló zsebanyagra (31) annak első pereme (44) mentén; továbbá ragasztóanyagot (32) viszünk fel erre a zsebanyagra (31) annak az első peremével (41) szöget bezáró második peremei (39, 41) mentén, azzal jellemezve, hogy a zsebanyagot (31) hajlékony anyagból álló aktaborító-anyaghoz (11) nyomjuk oly módon, hogy a zsebanyagot (31) és az aktaborí tó-anyagot (11) egy hajlítóhengert (55) és egy nyomóhengert (62) tartalmazó munkahelyre vezetjük, ahol zsebanyagot (31) az első pereme (44) és második peremei (39, 41) mentén a ragasztóanyag (32) segítségével az aktaborítóanyaghoz (11) csatlakoztatjuk; és az egyesített zsebanyagot (31) és aktaborítóanyagot (11) a második peremei (39,41) mentén elvágjuk, és ezáltal egy zsebet (30) tartalmazó olyan lapot alakítunk ki, amelynél a lap elvágott második oldalsó peremei (39, 41) egybeesnek a zseb (30) peremeivel, vagy a vágási és a ragasztóanyag- (32) felhordási műveletet követően egymáshoz képest kissé eltoltan helyezkednek el.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a ragasztóanyag (32) felvitelét a második peremek (39, 41) mentén a zsebanyag (31) és az aktaborító-anyag (11) elvágásával összehangolt időzítéssel végezzük úgy, hogy a vágást olyan szélek mentén hajtjuk végre, amelyek párhuzamosak azokkal a szélekkel, amelyek mentén a ragasztóanyagot (32) felhordtuk, és amelyek elvágandók.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vágást az első peremmel (44) szöget bezáró második peremek (39,41) mentén hajtjuk végre, és ezekre a ragasztóanyagot (32) a vágás mindkét oldalán összekapcsolt felületek kialakulását biztosító szélességben hordjuk fel; és a vágással egy nyitott peremet (34) és három, egymáshoz kapcsolódó peremet (39, 41, 44) alakítunk ki.
4. 4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első peremmel (44) szöget bezáró második peremeket (39, 41) az első peremre (44) lényegében merőlegesen alakítjuk ki.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ragasztóanyagként (32) legalább az egyik peremen hőre lágyuló ragasztót használunk, amelyet szálban (36) nyomunk ki.
6. 6. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második peremek (39, 41) mentén hőre lágyuló ragasztóanyagot (32) hordunk fel, amelyet cseppekben (42) nyomunk ki.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lapot egy középvonal mentén összehajtva két olyan laprészt alakítunk ki, amelyek alul a hajtogatással készített perem (16) által összekötött, az aktaborító (10) felső peremmel (17) rendelkező elülső részét (12) és ugyancsak felső peremmel (17) rendelkező hátsó részét (14) képezik.
8. 8. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az aktaborító-anyag (11) felső végrészeit visszahajtva azokon csatornákként funkcionáló peremeket (17) alakítunk ki.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csatornákban fuggesztőrudakat (20) helyezünk el.
10. 10. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a peremekben (17) azok visszahajtással csatornákká történő kiképzését megelőzően fülek számára nyílásokat (18) készítünk.
11. 11. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy vizuális megkülönböztethetőségük érdekében egymástól eltérő színű zsebanyagot (31) és aktaborítóanyagot (11) alkalmazunk.
12. 12. Az 1. vagy 2-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított, hajlékony anyagból készült zsebes (30) aktaborító (10; 40), amelynek egy első lapnak egy középvonal mentén eszközölt hajlítással kialakított alsó pereme (16) van, amelyhez az aktaborítónak (10; 40) a hajlítással definiált laprészek által alkotott elülső része (12) és hátsó része (14) csatlakozik, amelyeket az alsó perem (16) kapcsol össze egymással; és mind az elülső rész (12), mind a hátsó rész (14) egyegy elvágott oldalsó perempárral rendelkezik, azzal jellemezve, hogy az első laphoz legalább egy második, ugyancsak hajlékony anyagból készült második lap van legalább egy zsebet (30) alkotó módon csatlakoztatva, amely második lapnak egy oldalsó perem- (39,41) párja van, amelyek vagy pontosan egy vonalban vannak az első lap elvágott oldalsó peremeivel, vagy pedig az első lap és a második lap elvágott peremei egymáshoz képest kissé eltolt helyzetben vannak.
13. 13. A 12. igénypont szerinti zsebes aktaborító, azzal jellemezve, hogy az első és második lapnak lényegében egymással párhuzamos oldalsó peremei (39, 41) vannak, és a második lap az első laphoz ragasztóanyaggal (32) van rögzítve.
14. 14. A 12. igénypont szerinti zsebes aktaborító, azzal jellemezve, hogy a második lapnak négy pereme, mégpedig felső pereme (34), alsó pereme (44), valamint két oldalsó pereme (39, 41) van, amely utóbbiakra és az alsó peremre (44) a második lapnak az első laphoz csatlakoztatásakor legalább egy, a felső perem (34) mentén nyitott zseb (30) kialakulását eredményező ragasztóanyag (32) van felhordva.
15. 15. A 13. igénypont szerinti zsebes aktaborító, azzal jellemezve, hogy a második lap az első lapnak az aktaborító elülső részének (12) vagy/és hátsó részének (14) a belső felületéhez van rögzítve; és a második lap alsó pereme az elülső rész (12) alsó pereme (16) közelében, és azzal párhuzamosan húzódik.
16. 16. A 12. igénypont szerinti zsebes aktaborító, azzal jellemezve, hogy az elülső részének (12) és a hátsó részének (14) a felső pereme (17) csatornát alkotó módon vissza van hajlítva.
17. 17. A 16. igénypont szerinti zsebes aktaborító, azzal jellemezve, hogy a csatornákban legalább egy azo(ko)n átvezetett rúd (20) van.
18. 18. A 16. igénypont szerinti zsebes aktaborító, azzal jellemezve, hogy a felső peremek (17) belső felületén

    HU 223 503 Bl egymástól azonos távolságokban kiosztott, fülek felvételére alkalmas nyílások (18) vannak.
19. 19. A 17. igénypont szerinti zsebes aktaborító, azzal jellemezve, hogy az alsó peremében legalább egy lineáris vízszintes benyomódást tartalmaz, amely legalább egy további közbenső perem létrehozását, és ezzel az aktaborító (10; 40) aljának a kiszélesítését lehetővé tévő törésvonalat (19) képez.
20. 20. A 11. igénypont szerinti zsebes aktaborító, azzal jellemezve, hogy legalább egy zseb (30) vizuális meg5 különböztethetősége érdekében a zsebanyag (31) színétől eltérő színű aktaborító-anyagból (11) van.