HU223450B1 - Tapasz - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya tapasz, amelyet egy síkelem alkot, amelyen egytapadótartomány van, amely az alkalmazási oldalra tekintve egynemtapadó tartományt, vagy sebpárnát (5) határol kívülről. A találmánylényege, hogy a tapadótartomány közös alátéten (6) elrendezett egyelső ragasztózónára (3), amely a nemtapadó tartományt, vagy asebpárnát (5) határolja kívülről, valamint egy második ragasztózónára(4), amely az első ragasztózónán (3) kívül van elrendezve és azthatárolja, van felosztva, és az első ragasztózóna (3) tapadóereje0,5–2 N/25 mm között van és az adott érték tartománya kisebb, mint amásodik ragasztózóna (4) 2–8 N/25 mm között lévő tapadóereje. ŕ

Description

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 223 450 Β1

A találmány tárgya tapasz, amelyet egy síkelem alkot, amelyen egy tapadótartomány van, amely az alkalmazási oldalát tekintve egy nemtapadó tartományt, vagy sebpámát vesz körül. A találmány továbbá tapaszcsík, amelyet egy csíkszerű síkelem alkot, amelyen egy nemtapadó tartomány, vagy sebpáma van hosszirányban elnyúlóan elrendezve, és a nemtapadó tartomány, vagy sebpáma két oldalán ugyancsak hosszirányban elnyúló tapadótartományok vannak, amelyek a nemtapadó tartományokat, vagy sebpámákat hosszirányra merőlegesen határolják. A találmány továbbá egy inciziós tapasz, amelyet síkelem alkot, amelyen egy tapadótartomány van. A találmány esetén egy tapaszról, vagy egy tapaszcsíkról egy operáció utáni sebkötésről, rögzítőtapaszról, vagy egy inciziós tapaszról lehet szó, A két utóbbi esetben általában egy átmenő tapadótartomány van.

Az EP-A-0 353 972 számú leírásból ismeretes egy tapasz egy sebtakaróval és különböző erősségű tapadótartományokkal.

Egy tapasz esetén a probléma abban van, hogy az jól tapad a sebet körülvevő bőrfelületen, azonban olyan lágyan kell tapadnia, és oldhatónak kell lennie, hogy a sérült bőrt megkímélje. A tapasznak továbbá fájdalommentesen kell lehúzhatónak lennie.

A találmány tehát egy tapasz, amely a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy a tapadótartomány egy első ragasztózóna, amely egy nemtapadó tartományt, vagy sebpámát határol kívülről, valamint egy második ragasztózóna, amely az első ragasztózónán kívül van elrendezve és azt körülveszi, és az első ragasztózónák tapadóereje kisebb, mint a második ragasztózónák tapadóereje. A találmány szerinti tapaszcsík a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy a tapadótartománynak egy első, hosszirányban nyúló belső ragasztózónája van, amely a nemtapadó tartományt, vagy sebpámát határolja, és egy második, hosszirányban nyúló külső ragasztózónája van, és az első ragasztózóna tapadóereje kisebb, mint a második ragasztózóna tapadóereje.

A találmány szerinti inciziós tapasz pedig a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy a tapadótartománynak egy első ragasztózónája és egy második ragasztózónája van, amely az első ragasztózónán kívül van elrendezve, és az első ragasztózóna tapadóereje kisebb, mint a második ragasztózóna tapadóereje. A találmány szerinti tapasz további változatait az aligénypontok tartalmazzák.

A külső tapadótartomány, azaz a kívül elrendezett második ragasztózóna erősebb tapadóerővel van kiképezve. Ez a ragasztózóna a sebtől messzebb van elhelyezve, mint az első ragasztózóna, amelynek kisebb a tapadóereje. A külső ragasztózóna, amelynek nagyobb a tapadóereje, biztosítja a tapasz tartós jó rögzítését. Ez a tapadás a seb körül, de attól bizonyos távolságban jön létre. A belső ragasztózóna ily módon kis tapadóerejű lehet, és így kíméletesen távolítható el. Alapjában ennek csak a tapasz helyzetét kell tudni biztosítani a sebpáma környékén. Ilyen módon, dacára az egészében jó tapadóképességnek, a tapasz lehúzása, eltávolítása a sérült részről, nem okoz terhelést az alkalmazó számára.

A találmányt részletesen három kiviteli példa kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra egy, a találmány szerinti tapaszt szemléltet nézetben, míg a

2. ábra egy tapaszcsíkot szemléltet, ugyancsak nézetben, míg a

3. ábra egy további kiviteli példát szemléltet.

Az 1. ábra egy 1 tapaszt szemléltet egy 2 tapadótartománnyal, amely egy belső első 3 ragasztózónával és egy második külső 4 ragasztózónával van kialakítva. A belső 3 ragasztózóna közvetlenül egy 5 sebpámát vesz körül, míg a külső 4 ragasztózóna közvetlenül körülveszi a belső 3 ragasztózónát. Ezek határa 7 hivatkozási számmal van jelölve. A szemlélő felé eső oldalon a tapasz hagyományos módon nem ábrázolt védőfóliával van leborítva, amelyet a tapasz alkalmazása előtt arról le kell húzni.

A belső 3 ragasztózóna tartóereje, azaz tapadóereje viszonylag gyenge és a 0,5-2 N/25 cm tartományba esik. Ez azt jelenti, hogy egy 25 mm széles tapaszszalag leoldása ilyen erőt igényel (lásd leírásunk későbbi részében ismertetett vizsgálati módszert). A külső második 4 ragasztózóna tartóereje erősebb és mintegy a 2-8 N/25 mm tartományba esik.

A 3, 4 ragasztózónák 6 alátéten vannak, és ugyanezen az alátéten van természetesen a sebpáma. A 6 alátét textilből, szövetből lehet és kötött, szövött, vagy egyéb módon kialakított lehet, de ugyanúgy készülhet szálasanyagból vagy fóliából, amelyek szokásos módon tapadó ragasztóval vannak bevonva. Lehetségesek egy- vagy többrétegű, vagy akár heterogén struktúrájú anyagok is.

A találmány alkalmazásakor nemcsak az ábrákon bemutatott kivitelű tapaszok jöhetnek szóba, hanem tapaszcsíkok, operáció utáni sebkötések, rögzítőtapaszok, tűk, kanülök rögzítésére. Rögzítőtapaszok esetén például tűk vagy kanülök rögzítésére még az az előny is adódik, hogy a középső tartomány, amelyet az 1. ábrán mutatott kiviteli példánál az 5 sebpáma fed le, ragasztómentesen hagyható, s így nem áll fönn annak a veszélye, hogy a tapasz a kanült, tűt túl erősen magához rögzítené, és így a tapasz lehúzásakor azt kihúzná, vagy esetleg kiszakítaná a betegből.

Szóba jöhetnek itt hatóanyag-tartalmú, például reumatapaszok, amelyeknél a külső ragasztózóna a szükséges tartóerőt biztosítja, míg a belső ragasztózóna csak oly mértékben kell hogy tapadjon, hogy a szükséges bőrérintkezés a tapasz középső része és a bőr között létrejöjjön. Amellett nagyon sokszor igen nagy felületi tapaszról van szó, amelynek lehúzása például a bőrön lévő szőrzet következtében igen fájdalmas lehet. Ezek a hátrányok a találmány révén jelentős mértékben csökkennek.

Úgynevezett inciziós fóliák is alkalmazást nyerhetnek a találmány szerinti megoldással. Itt olyan fóliáról van szó, amely viszonylag nagy felületű, és például operációs beavatkozás előtt a bőrre kerül ragasztásra, vagy egy operációs bevágás esetén a bőrfelület elmozdulását megakadályozza.

Azok a rétegek, amelyek a két 3, 4 ragasztózónát alkotják, ismert módon kerülhetnek felvitelre megfelelő ütemezésű szórással, valamilyen résen keresztül törté2

HU 223 450 Β1 nő kijuttatással, rászitálással, vagy alacsony nyomású technikával. Gyártástechnikailag előnyös lehet először a teljes 6 alátétet egy erősen tapadó réteggel ellátni, és azután a felületre az első 3 ragasztózóna számára a 7 határral természetesen elválasztva, egy második, de gyengébb tapadó anyagú réteget felvinni úgy, hogy az erősebb tapadóerejű réteg csak a külső ragasztó-, illetve tapadótartományban hatásos, míg a belső 2 tartomány csak a gyengébb tapadású réteggel van lefedve.

A két ragasztózóna közötti átmenet akár folyamatos, azaz fokozatmentes lehet, a találmány értelmében azonban lehetséges, hogy a tapasz külső élétől egészen az 5 sebpámáig a tapadóerő, azaz a ragasztóerő egy állandó érték mentén változik egészen a legerősebb tapadóerőtől a nulla tapadásig.

A 2. ábra egy tapaszcsíkot szemléltet, amely az

1. ábra szerinti tapasztól annyiban tér el, hogy a tapadó2 tartomány a nemtapadó tartományt, azaz az 5 sebpárnát nem teljesen, hanem csak a hosszirányra merőlegesen veszi körül.

A 3. ábra szerinti kiviteli példánál a külső 4 ragasztózóna, amely nagyobb tapadóerejű, a 7 sarokban, azaz a határnál egy 8 csík alakú réssel rendelkezik. Ez a rés a kisebb tapadóerejű 3 ragasztózóna szerint van bevonva. Ezáltal a 3 ragasztózónából egy 8 csík nyúlik ki a tapasz széléig, illetve a 7 sarokig. Ezáltal keletkező 9 sarokdarab, mint megfogható vég van kialakítva a tapasz könnyebb lehúzhatósága céljából.

A már többször említett tapadóerőt, a következő módon métjük: méijük az erőt, amely ahhoz szükséges, hogy a tapaszt vagy tapaszszalagot egy sík alapról 90°os szögben, állandó sebességgel lehúzzuk. Ebből a célból egy próbacsíkot négy órán keresztül 105 °C-on előszárítunk, azután normálhőmérsékleten 20 óra hosszat tároljuk. Itt normálhőmérséklet alatt a 23 °C-ot értjük, 50%-os légnedvesség mellett. Közvetlenül a mérés előtt a próbaanyagot mintegy 30 cm/s sebességgel a görgőről lehúzzuk. Azután egy 400 mm hosszú és előre megadott szélességű (25 mm) csíkot vágunk ki. A próbacsíknál hátoldalán fedőpapírral először a kivágás történik, azután a borítópapír eltávolítása. A próbát a bevont oldalával ezen tapasz közepére visszük fel, mégpedig a lap hosszélével párhuzamosan. A lapot előtte benzinnel vagy butanonnal átitatott anyaggal tisztítjuk. Azután egy megfelelő tartályban toluolt melegítünk fel egészen a forrásig, és a lapot a tartály fölé függesztjük úgy, hogy az ne kerüljön közvetlenül érintkezésbe a folyadékkal. Amikor a gőzök a lap felső szélét is elérték, ezt az állapotot mintegy 5 percig tartjuk fenn, azután levesszük a lapot, és mintegy 30 percig környezeti klímaviszonyoknál kihűlni hagyjuk. A próba lapra történő felvitele után egy ujjal gyengén a próbát áttöröljük, hogy a légzárványokat kiküszöböljük. Végül a próbát egy aplikátorral 20 N/cm próbaszélességben feltekercseljük. Amellett a lapot, amennyire csak lehet, nem szabad megérinteni, hogy a felmelegedését kiküszöböljük. Méréshez a próbacsík végét szabaddá tesszük és mintegy 25 mm-ben az acéllap végéről lehúzzuk. A lapot egy vizsgálóberendezésbe (DIN 51221 1 osztályú húzó vizsgálóberendezésbe felfekvő felület és egy henger közé tesszük úgy, hogy az könnyen eltolható legyen. A próba végét két henger között vezetjük, és a húzó vizsgálógép felső szorítójába befeszítjük. A lehúzást szög mintegy 90°-os. A lehúzást sebesség mintegy 300 mm/perc. A mérésiértékmutatónak a nulla helyzetbe történő visszaállítása után elvégezzük a mérést. A ragasztóerő közlésére az erő lefutását írószerkezettel vagy PC-vel felrajzoljuk. A megkapott erőcsúcsokból lehet a közepes ragasztóerőt következtetni. Amikor a diagramnak több mint 20 felismerhető erőcsúcsa van, akkor középről minden diagramhosszúságot, amely az első erőcsúcstól a leszakításig ér, négy merőleges vonalra azonos távolságokban mindkét oldalra berajzoljuk. A 9 csúcsérték, amelyek ezen a vonalon legközelebb esnek, szolgálnak a ragasztóerő meghatározására. A görbe vonalból kinyúló csúcsértékek figyelmen kívül hagyandók. Az eredményt, mint középértéket legalább három mérésből (N/25 mm) lekerekítve közöljük, és adjuk meg. A ragasztóerőt a következő módon számoljuk: „

F = (jF_i)/n i=l

Ahol a F_b az erőcsúcsok, F,, F₂ F_n és az „n” a figyelembe veendő erőcsúcsok száma.

Claims (11)

1. Tapasz, amelyet egy síkelem alkot, amelyen egy tapadótartomány van, amely az alkalmazási oldalra tekintve egy nemtapadó tartományt, vagy sebpámát (5) határol kívülről, azzal jellemezve, hogy a tapadótartomány közös alátéten (6) elrendezett egy első ragasztózónára (3), amely a nemtapadó tartományt, vagy a sebpárnát (5) határolja kívülről, valamint egy második ragasztózónára (4), amelynek legalább nagyobbik része az első ragasztózónán (3) kívül van elrendezve és azt határolja, van felosztva, és az első ragasztózóna (3) tapadóereje 0,5-2 N/25 mm között van, és az adott érték tartománya kisebb, mint a második ragasztózóna (4) 2-8 N/25 mm között lévő tapadóereje.

2. Tapaszcsík, amelyet csíkszerű síkelem alkot, amelyen egy nemtapadó tartomány, vagy sebpáma van hosszirányban elnyúlóan elrendezve, és a nemtapadó tartomány, vagy sebpáma két oldalán ugyancsak hosszirányban elnyúló tapadótartományok (2) vannak, amelyek a nemtapadó tartományokat, vagy sebpámákat hosszirányra merőlegesen határolják, azzal jellemezve, hogy a tapadótartományoknak egy első hosszirányban nyúló belső ragasztózónája (3) van, amely a nemtapadó tartományt, vagy a sebpámát (5) határolja, és egy második hosszirányban nyúló külső ragasztózónája (4) van, és az első ragasztózóna (3) tapadóereje 0,2-2 N/25 mm között van, és az adott értéktartománya kisebb, mint a második ragasztózóna (4) 2-8 N/25 mm között lévő tapadóereje.

3. Inciziós tapasz, amelyet síkelem alkot, amelyen egy tapadótartomány (2) van, azzal jellemezve, hogy a tapadótartománynak egy első ragasztózónája (3) és egy második ragasztózónája (4) van, amely az első ragasztózónán (3) kívül van elrendezve, és az első ragasztózóna (3) tapadóereje 0,5-2 N/25 mm között van, és az adott

HU 223 450 Β1 értéktartománya kisebb, mint a második ragasztózóna (4) 2-8 N/25 mm között lévő tapadóereje.

4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy a ragasztózónák (3,4) alátétje (6) textil síkszövet, amely például szőve, kötve, vagy egyéb módon van kialakítva.

5. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy a ragasztózónák (3,4) alátétjét (6) szálasanyag, szálaslaminát vagy fólia alkotja.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy a tapasz egy inciziós tapasz vagy rögzítőtapasz.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy a ragasztózónák (3,4) alátétje (6) többrétegű és/vagy heterogén szerkezettel van kialakítva.

8. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy a tapadóerők a saját zónáikon belül azonosak.

9. Az 1. igénypont szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy a tapadóerő folyamatosan változó, előnyösen állandó gradiens mellett történik.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy a második ragasztózóna (4) az első ragasztózóna (3) alá nyúlóan van kialakítva.

11. Az 1. vagy a 2 -10. igénypontok bármelyike szerinti tapasz, azzal jellemezve, hogy az első kisebb tapadóerejű belső ragasztózónából (3) egy ujjszerű felületdarab, előnyösen egy csík (8) az első ragasztózónával (3) azonos tapadóerővel nyúlik a tapasz széléig, előnyösen egyik sarkáig (7).